Thea blogja

Jelentem, ez az utolsó várólistás kritikám jelen állás szerint, beleértve a másik két blog várólistáját is, amin kritikaíróként tevékenykedem. Fura, hogy milyen gyorsan haladok a kritikákkal így, hogy nincs suli, és minden figyelmemet nekik szentelem :D

Hölgyeim és uraim, ez összesen a 89. kritikám; a blogon belül az 53.; május 20-án rendelték, tehát ez a rekordgyorsaságom egy ideje. Thea azt írta, nyugodtan hagyjam ki a kinézetet, és így első ránézésre úgyis csak dicsérni tudnám a designt, szóval ez most csak egy tartalomkritika lesz. :)

Betűtemető

Szerzője: Thea Blanchet

A tartalom

Alapötlet. Egyre jobban kedvelem az olyan blogokat, amin több blogregény kap helyet, de a tiéd egyike lett a kedvenceimnek. (Még mindig utálom a 'kedvenc' szót.) Főleg azért, mert mind a Selyemfiú, mind a Kauzalitás alapötlete önmagában is fenomenális. A királynő háremének tagja, aki bosszút esküdött - már ennyi is elég lenne egy különleges történethez, de te még annyi mindent hozzáadtál ehhez; az is elég, ha a slash-románcra gondolok, de még sorolhatnám. És a Kauzalitás, te jó ég... Ha nekem ilyen sziporkázó és eredeti ötleteim lennének, mint Oliver körül az ok-okozat sorrendjének felborulása, vagy mint Seth és a hozzá hasonlók különleges kapcsolata egy-egy túlvilági lélekkel, szerintem piszkosul büszke lehetnék magamra. Egyszóval az alapötleteidben minden adott két fantasztikus történethez.
     Cím. Azt hiszem, mondanom írnom sem kell, hogy találóbb, figyelemfelkeltőbb és egyedibb címeket álmodni sem lehetne a történeteidnek. És a Selyemfiú egyes fejezeteinek címei is zseniálisak; imádom, hogy mindig a Madame adott tanításáról kereszteled el az aktuális fejezetet.
     Fülszöveg. A blogod fülszövege, ami a modulsávban foglal helyet, semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után... mondom ezt úgy, mintha a Selyemfiú vagy a Kauzalitás fülszövege hagyna. A hideg kiráz, annyira lenyűgöző a Selyemfiú fülszövege. De ugyanez elmondható a Kauzalitáséról is: mindkét fiú leírása találó és érdekes. Magyarán imádom a fülszövegeidet.
     Prológus. Prológusról csak a Selyemfiú esetén beszélhetünk, de a Kauzalitás nélküle tökéletes - egy prológussal felborulna a rend, miszerint a páratlan fejezetekben Oliver, a párosakban Seth hányattatásait követhetjük nyomon.
A Selyemfiú prológusa engem személy szerint seperc alatt megfogott. Rögtön szemet szúrt, hogy zseniálisan írsz, és hogy nem mindennapi történetet fogsz elmesélni. És hihetetlenül tetszik a megoldás, hogy a prológus után mintegy visszaemlékezésként meséli el Iraf a történetét. A lezárás is tökéletes; a lehető legjobb helyen vetettél véget a prológusnak. Semmibe nem tudok belekötni.
Kivitelezés. Szerintem már az eddigiekből is rájöttél, hogy ez nem lesz túl épületes kritika (na nem mintha valaha írtam volna olyat), ugyanis mindenestül beleszerettem mindkét történetedbe. Mindkettőről elmondható, hogy olyan érzés volt olvasni, mintha egy kész, kiadott regényt tartanék a kezemben. A Selyemfiúnak ezt a két mondatát például legszívesebben kinyomtatnám és bekereteztetném: "Minden ember cselekedetei érthetőek. Csak az a kár, hogy sokszor meg sem próbáljuk egymás szemével látni a világot." Ugyanez a helyzet a Kauzalitás ezen soraival: "Csinálnia kell valamit. Tudta jól, hogy találnia kell valami okot, hogy felálljon, különben bele fog őrülni a fájdalomba. Bár már nem először fordult meg a fejében, hogy őrülten talán jobban értené ezt az eszement világot maga körül." Elképesztő vagy!
     Leírások. A tájleírásaid zseniálisak, és pont eleget csempészel belőlük a szövegbe. A személyleírásaid olyan kidolgozottak, hogy például Rodnas konkrétan megelevenedett előttem. (Arra is kíváncsi lennék ám, Seth és Oliver hogy néznek ki! :3) Az érzelemleírásaidtól pedig libabőrös tudok lenni. Például Oliver kínlódását olyan lehengerlően írtad meg, hogy az első betűtől az utolsóig átéreztem.
Aztán persze van pár intim jelenet is, amit nem meglepő módon szintén lélegzetelállítóan és érzékien írsz le. Szinte belefeledkezik az olvasó az olvasásukba.
     Párbeszédek. Csak magamat tudom ismételni - a történeteid minden sora simán elmenne egy bestseller regénybe. Ugyanez igaz a párbeszédeidre is. És el sem tudod képzelni, milyen felüdülés végre helyesírásilag is kifogástalan párbeszédeket olvasni blogon...! Az imáim meghallgatásra találtak.
     Karakterek. Kidolgozottak, rétegeltek és életszerűek. Sethről még viszonylag keveset tudhattunk meg, Oliverről viszont már pár fejezet után is órákig tudnék beszélni, és akkor ott van Iraf. Az ő jelleme olyannyira ki van dolgozva, hogy lassan többet tudok róla, mint a legjobb barátnőmről. Annyira jellegzetes a stílusa, hogy ezer cím nélküli kézirat közül is ki lehetne szúrni őt. Ahogy rendre a bosszújára gondol; ahogy a legkisebb sértés hallatán is véres halálnemeket képzel el a másiknak; a jó megfigyelőképessége; a dacossága... Olyan, mint egy hús-vér ember. És ez olyan sok blogos karakterből hiányzik!
De elmondható ugyanez akár a mellékszereplőkről is. A hárem összes többi tagja is egyedi; aztán ott van még Ariam királyné is. Fentebb már idéztem azt a két mondatot, amikor végleg megkedveltem őt is. Seth és Survy kapcsolatát pedig egyenesen imádom.
     Stílus. Szögezzük le: zseniálisan írsz. És az, ahogyan a különböző jellemek stílusát visszaadod, valami fenomenális. Iraf, Oliver és Seth is egy külön egyéniség, és ezt már a puszta gondolataikkal is megmutatod. Bocsi, hogy állandóan magamat ismétlem, de ha elém raknál - cím meg ilyesmi nélkül - egy bekezdést Oliver, egyet Seth és egyet Iraf szemszögéből, szerintem fél perc sem kéne, hogy kitaláljam, melyik kicsoda. Ennyire jellegzetes stílust adsz minden karakterednek. Le a kalappal!
     Fogalmazás. Kifogástalanul és gyönyörűen fogalmazol. Rettenetesen irigyellek is érte. Igaz, időről időre becsúszik egy-egy magyartalan szórend, és ha nem figyelsz, még szóismétlés is, de olyan ritkán és olyan jelentéktelenül, hogy ezek egyáltalán nem rombolják az összhatást.
     Szókincs. Hihetetlenül választékos és bő a szókincsed. Ezért is öröm olvasni az írásaidat.
     Helyesírás. Szögezzük le: fényévekkel helyesebben írsz, mint a bloggerek kilencven százaléka. Apróbb hibáid azonban neked is akadnak - még szerencse; rettenetesen neheztelnék rád, ha minden szempontból feddhetetlen lennél! :D -, és a legfrissebb Selyemfiú-fejezetből össze is szedtem neked ezeket. Egytől egyig apróságok, és, mint látod, csupán egy ilyen rövid lista gyűlt össze egy egész fejezetedből. Másnak egy bekezdésében találok ennyit, úgyhogy egy percre se csüggedj!
Én, fittyet hányva a fenyegetésre, csak kíváncsian felvontam a szemöldököm.
sértetten hátat fordított, és elvonult.
hogy aztán eltűnjön a kerítésül szolgáló, átláthatatlan sövény mögött.
lecsúszok a fel fal [ez meg csak egy sima elírás) mellett ülő helyzetbe.
Visszamegyek a konyhába, és becsukom a kertbe nyíló ajtót. Azért most már erősen kezdem érezni a csontjaimig hatoló hideget, bármit megadnék egy száraz váltásruháért, de csak [így nincs szóismétlés] az asztalon felejtett ronggyal kell beérnem, ami éppen csak arra elég, hogy az arcom és a hajam valamennyire szárazra töröljem vele.
Az első emeleten megállok, és szembe fordulok vele.
A sötétben Rodnas [így magyarosabb a szórend] amúgy sem tudná Rodnas kivenni a vonásaim, inkább csak a magamnak való bizonyítás révett végett.
Mint ahogy megjegyezted, ha elárullak, akkor is a királyné és a feleséged akkor is [így helyes a szórend] megbocsájt.
Kibújok csurom vizes csuromvizes ingemből, és ledobom magam mellé a földre, de ahogy a nadrágomra téved a kezem, megtorpanok.
Az előtt Azelőtt tudom, hogy hol fogja megcsókolni a bőröm, hogy megtenné.
Rodnas erre is gyorsan reagál, és már be is fogja a számat, s a keze el is nyeli [így csak kétszer ismétlődik az 'is'] a hangom nagy részét.
     Hitelesség. A legtöbb blognál itt oldalakon keresztül kell sorolnom a válogatott logikai bukfenceket és hiteltelenségeket, de te ebben is jeleskedsz: egy darab ilyet nem találtam egyik történetedben sem.
     Történetvezetés. Már én unom, hogy csak dicsérni tudlak; te hogy bírod? Mindkét történetedről elmondható, hogy tele van váratlan fordulatokkal, soha egy percig sem unalmas, és hogy minden fejezetet úgy zársz le, hogy feltétlenül kíváncsi legyen az olvasó a folytatásra is. Az pedig különösen tetszik, hogy minden fejezet elején, dőlt betűvel, múlt időben Iraf visszaemlékezései kapnak helyet a Madame nevelésére, és csak utána folytatódik a fő cselekményszál, ami mindig szervesen kapcsolódik az aktuális visszaemlékezéshez, a Madame egyes "leckéihez". Mondtam már, hogy zseni vagy?
Soron kívüli bejegyzések. Gondoltam, ha már úgysem tudok belekötni semmibe, akkor akár ezekről is írhatnék, hogy ne legyen teljesen haszontalan ez a kritika. (Álmodozz csak, Nessa!)
A bevezető - a blog első bejegyzése - teljesen rendben van, és nem kicsit egyedi is. A Veterán bloggerek kérdőívét és az Írók kérdőívét elolvasva egy kicsit jobban megismerhettelek, és amúgy meg annyira megtetszett, hogy szerintem én is nemsokára kitöltöm. (Igen, én így kérek engedélyt, hogy lopjak valamit :D) Az Írók hét fő bűne szintén annyira pazar, hogy gondolkodás nélkül benyúlom ezt is, ha nem gond! :D
Az Asszociációs játéktól az állam a padlót súrolta. Bár nekem lenne annyira jó fantáziám, hogy ilyesmik eszembe jussanak... Mellesleg a Skilletet és Joe Hisaishit imádom! Az Alternatív érettségit meg már eddig is nagyon ki akartam tölteni, de te még jobban meghoztad a kedvem.
A Pályázatos nyafogóst is érdeklődve olvastam; jó volt kicsit megismerni ebből a szempontból is. És nekem igenis tetszett a részlet a Lelből, nem tudom, mi bajod vele! :D Az én hősöm pedig egy zseniális ötlet, tartsd meg ezt a jó interjúsorozatodat!
Tanulság. Hát, ez is felkerül a legrövidebb és leghaszontalanabb kritikáim közé, úgy érzem. Semmibe nem tudtam érdemben belekötni, mert te fényévekkel jobban írsz, mint én, ezért logikusabb lenne, ha te kritizálnál engem, és nem fordítva! :D De hogy azért valami tanácsot mégis adjak: nagyon figyelmesen olvasd át a fejezeteket, mielőtt közzéteszed; így még azt a kevés szóismétlést és elírást is kigyomlálhatod, ami van. :) Amúgy meg csak így tovább, tényleg. És természetesen fel is iratkoztam, és tűkön ülve várom a folytatásokat! :3

Ajánlom...
Thea blogját neked találták ki, ha odáig vagy a fantasy-ért és/vagy a posztapokaliptikus történetekért, vagy csak pár érdekes kihívást, esetleg asszociációs játékot keresel. De mindenkinek csak ajánlani tudom a Betűtemetőt, aki egy tehetséges írónő fantasztikusan megírt regényeire kíváncsi. :)


Szerintem megyek, és elásom magam, hogy ilyen hosszas várakoztatás után csak ennyivel tudok szolgálni... Ciao!