2017. július 20., csütörtök

A Tél Szelei - Arianne I.

A reggelen, amikor elhagyta a Vízkerteket, az apja felkelt a székéből, hogy megcsókolja mindkét orcáját. - Dorne sorsa a te kezedben van, lányom - mondta, ahogy a kezébe nyomta a pergament. - Legyen gyors, biztonságos utad, légy a szemem és a fülem és a hangom... de legfőképp légy óvatos.
 - Úgy lesz, Atyám. - Nem hullatott könnyet. Arianne Martell Dorne hercegnője volt, és a dorne-iak nem pazarolták könnyelműen a vizet. De közel állt hozzá. Nem az apja csókjaitól, sem rekedt szavaitól lábadt könnybe a szeme, hanem az erőfeszítéstől, amivel az lábra állt, pedig a lábai remegtek alatta, ízületei duzzadtak és gyulladtak voltak a köszvénytől. Az állás számára a szeretet cselekedete volt. Az állás a hit cselekedete volt.
   Hisz bennem. Nem fogok csalódást okozni neki.
   Heten indultak útnak, hét dorne-i homokparipán. Egy kis társaság gyorsabban halad, mint egy nagy, de Dorne örökösének nem kell egyedül lovagolnia. Istenkegyből Ser Homok Daemon jött, a fattyú; egykor Oberyn herceg apródja, most Arianne felesküdött pajzsa. Napdárdából két bátor, fiatal lovag, Joss Hood és Garibald Shells, hogy a fattyú kardját erősítsék. A Vízkertekből hét holló és egy magas, fiatal fiú, hogy gondozza őket. A neve Nate volt, de olyan régóta dolgozott a madarakkal, hogy mindenki csak Tollasnak hívta. És mivel egy hercegnőnek kell pár női kísérő, a csinos Jayne Ladybright és a vad Homok Elia, egy tizennégy éves hajadon is a társasággal tartottak.
   Észak-északnyugatnak indultak, sivatagokon és kiszáradt alföldeken át Kísértethegy, a Toland-ház erődje felé, ahol a hajó várt rájuk, ami átviszi majd őket a Dorne-tengeren. - Küldj hollót, ha bármi hírt kapsz - mondta neki Doran herceg -, de csak azt jelentsd, amiről tudod, hogy igaz. Itt eltévedtünk a ködben, pletykáktól, hazugságoktól és utazók meséitől ostromolva. Nem merek cselekedni, amíg nem tudom biztosan, mi történik.
   Háború történik, gondolta Arianne, és ezúttal Dorne sem lesz megkímélve. - Végzet és halál közeleg - figyelmeztette őket Homok Ellaria, mielőtt elköszönt Doran hercegtől. - Itt az ideje, hogy a kis kígyóim szétszóródjanak, hogy túlélhessék a vérontást.
   Ellaria az apja székhelyébe, Ördögligetbe tért vissza. Vele ment a lánya, Loreza, aki épp betöltötte a hetet. Dorea a Vízkertekben maradt, egyetlen gyermekként száz között. Obellát elküldték Napdárdába, hogy pohárnokként szolgáljon a várnagy, Manfrey Martell feleségénél.
   És Homok Elia, a legidősebb a négy lány közül, akiket Oberyn herceg nemzett Ellariának, átkel majd a Dorne-tengeren Arianne-nal. - Hölgyként, nem dárdaként - jelentette ki az anyja határozottan, de ahogy az összes Homokkígyó, úgy Elia is maga hozta meg a döntéseit.
   Két hosszú nap és két éjszaka nagy része alatt keltek át a homokon, háromszor megállva, hogy lovat váltsanak. Magányos időszak volt ez Arianne számára, annyi idegennel körülvéve. Elia az unokatestvére, de félig gyerek, és Homok Daemon... semmi sem volt már ugyanaz többé közte és Istenkegy Fattya között, miután az apja elutasította a férfi lánykérését. Akkor még fiú volt, és fattyúszületésű, nem megfelelő házastárs Dorne hercegnőjének, ezt tudnia kellett volna. És az atyám akarta így, nem én. A társasága többi tagját pedig szinte alig ismerte.

2017. július 15., szombat

A Tél Szelei - Theon I.

A király hangja fojtott volt a haragtól. - Még Salladhor Saannál is rosszabb kalóz vagy!
   Theon Greyjoy kinyitotta a szemét. A vállai lángoltak a fájdalomtól, és nem tudta mozdítani a kezét. Egy fél szívdobbanás erejéig attól félt, hogy megint a régi cellájában van Rémvár alatt, hogy az emlékek zűrzavara a fejében nem volt több, mint holmi lázálom maradványa. Aludtam, fogta fel. Vagy csak elájult a fájdalomtól. Amikor mozdulni próbált, egyik oldalról a másikra himbálózott, hátával követ súrolva. Egy falról lógott egy toronyban, csuklóit egy pár rozsdás vasgyűrűhöz láncolták.
   A levegő égő tőzegtől bűzlött. A padló keményre döngölt kosz. Falépcső csavarodott fel a falakon a tetőhöz. Ablakot nem látott. A torony nyirkos, sötét és kényelmetlen volt, egyedüli berendezése egy magas hátú szék és egy három kecskelábon álló, rút asztal. Illemhely látszólag nem volt, de Theon látott egy éjjeliedényt egy árnyékos fülkében. Az egyetlen fényt az asztalon lévő gyertyák szolgáltatták. A lábai majdnem két méterrel a padló felett kapálóztak.
 - A fivérem adósságai - morogta a király. - Joffrey-éi is, bár az az alantas förtelem nem volt a rokonom. - Theon megfordult a láncaiban. Ezt a hangot ismerte. Stannis.
   Theon Greyjoy felkuncogott. Fájdalom kúszott fel a karjain, a vállaitól a csuklóiig. Minden, amit tett, minden, amit elszenvedett, a Cailin-árok, Hantvég és Deres, Abel és a mosónői, Varjúbegy és az Umberei, a vándorlás a havon keresztül, az egész csak arra szolgált, hogy egyik kínzót a másikra cserélje.
 - Felség! - szólt egy második hang lágyan. - Elnézést, de a tintád megfagyott. - A braavosi, Theon tudta. Mi volt a neve? Tycho... Valamilyen Tycho... - Talán egy kis hővel..?
 - Ismerek egy gyorsabb módot. - Stannis előhúzta a tőrét. Egy pillanatra Theon azt hitte, hogy le akarja szúrni a bankárt. Abból ott egy csepp vért sem fogsz szerezni, uram, mondhatta volna neki. A király a bal hüvelykujjához nyomta a pengét, és megvágta. - Tessék. A saját véremmel fogom aláírni. Ez biztosan boldoggá teszi a főnökeidet.
 - Ha felségednek így tetszik, akkor a Vasbanknak is.
   Stannis belemártott egy tollat a hüvelykujjából csöpögő vérbe és ráfirkantotta a nevét a pergamendarabra. - Ma indulsz. Bolton nagyúr nemsokára a nyakunkon lehet. Nem keveredhettek bele a csatába.
 - Én is így reméltem. - A braavosi egy facsőbe csúsztatta a pergamentekercset. - Remélem, részem lesz a megtiszteltetésben, hogy már a Vastrónodon ülve látogathassam meg újra felségedet.
 - Úgy érted, reméled, hogy megkapod az aranyadat. Kímélj meg az udvariaskodásaidtól. Pénzre van szükségem Braavosból, nem üres udvariasságra. Mondd meg az őrnek odakint, hogy látni kívánom Justin Massey-t.
 - Nagy örömmel. A Vasbank mindig boldogan szolgál. - A bankár meghajolt.
   Ahogy távozott, egy másik belépett; egy lovag. A király lovagjai jöttek és mentek egész éjszaka, emlékezett homályosan Theon. Ez a király bizalmasának tűnt. Vézna, sötét hajú, rideg szemű volt, arcát himlőhelyek és régi hegek csúfították, s egy kifakult köpenyt viselt, amire három éjjeli lepkét hímeztek. - Nagyuram - jelentette be -, a mester odakint van. És Arnolf nagyúr üzent, hogy lekötelezné, ha veled költhetné el a reggelijét.

2017. július 14., péntek

Winds of Winter lefordítása?

Remélem, nem bánjátok, hogy egy amolyan off-bejegyzéssel jövök. Gondoltam, "helyzetjelentek", elvégre egy ideje már nem volt példa a blogon ilyenre.
  • Nem feledkeztem el a kritika-várólistámról; már be van készítve a bejegyzés Zsazsi kritikájának, de egyenlőre a másik két blogon kéne aktiválnom magam, amin elvileg kritikusként tevékenykedem.
  • Már készül a következő, ezúttal dupla Springhole-os cikkfordításom.
  • Folyamatosan gyűjtöm az ötleteket a török sorozat- és filmajánlóhoz. (A szüleimnek már így is elege van a török sorozataimból, én mégis újra és újra előállok még eggyel és még eggyel. Tökéletes dolog az én szülőmnek lenni, nem?)
  • Közeledünk az 50 feliratkozóhoz, ezért aktuális: van valami különleges bejegyzésre vagy bármi másra igényetek, amit szívesen látnátok a blogon a "jubileumunk" alkalmából?
De ez mind csak sallang; igazából nem ezek miatt hoztam létre ezt a bejegyzést, hanem azért, mert két nap múlva Trónok Harca 7. évad premier, és bár a nagy többséggel ellentétben én a könyvek miatt imádom ezt a sorozatot (sőt, inkább a könyveket imádom, a sorozat egyre kevésbé nyeri el a tetszésemet), azért hatalmas lázban égek miatta. Ezért tegnap bele is vetettem magam a "készülődésbe": felfrissítettem a fanteória-tudástáramat Alt Shift X videóival - amiket imádok egyébként, és mindenkinek csak ajánlani tudom őket -, és az egyikben felfigyeltem Preston Jacobs nevére. Lévén rengeteg szabadidőm (másokkal ellentétben én videókkal és zenével és sorozatokkal nyaralok, nem a strandon, muhaha), csekkoltam a tagot, és azt kell, mondjam, rohadt jól tettem. :D Van neki többek között egy videósorozata, ami a Prepping for Winter (tehát a Készülődés a Winds of Winter, a hatodik ASOIAF-könyvre) címet viseli, és a már közzétett Winds of Winter fejezeteket elemzi ki sorról sorra.
Rólam tudni kell, hogy piszkosul várom már a Winds of Wintert, és az eddig közzétett 11 fejezete tartja bennem csak a lelket a többéves várakozás közepette. A Mercy-set és az Alayne-osat, a két kedvencemet a megjelenésükkor rögtön lefordítottam, de, ahogy az írással, úgy a fordítással is úgy vagyok, hogy amit egy hétnél régebben csináltam meg, azt már gyerekesnek, kiforratlannak érzem (ne menjünk most bele, hogy a jelenlegi író- és fordítóképességem is gyerekes és kiforratlan), tehát vehetjük úgy is, hogy még nem fordítottam le ezt a 11 fejezetet (amik közül kettő csak summary, nem transcription, de attól még ideszámolom).
És a sok fölösleges rizsámnak az lenne a végkicsengése, hogy arra gondoltam, lefordítom a blogon ezeket a Winds of Winter-fejezeteket, lévén most amúgy is Trónok Harca-szezon a közelgő 7. évad miatt. Nyilván nem ígérem, hogy egyik napról a másikra meg is leszek vele - még mindig egy lusta disznó vagyok, akitől nem lehet sokat elvárni -, de, ha ti is igényelitek, akkor meglesz. Ezért kérek mindenkit, hogy jelezzetek vissza: lenne igényetek a megjelent Winds of Winter-fejezetek fordítására? Nagy motiváció lenne, ha elmondanátok a véleményeteket az ötletemről! :D
Szerintem mára ennyi voltam. Köszönöm a figyelmet. :3 Güle güle!