2017. május 27., szombat

Tia blogja

Október 29-én kaptam ezt a rendelést Cintiától, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hozhattam volna előbb, ugyanis de, hozhattam volna, csak egy iszonyúan lusta természettel vagyok megáldva.
Akik figyelemmel követik a blogot, azokat kérem: szavazzatok itt jobbra, hogy mit hozzak legközelebb a blogra! A szokásos bejegyzéseken kívül egy kérdezz-felelek is átfutott az agyamon, de azt nyilván csak akkor csinálom, ha lesz rá érdeklődés, mert nem akarok beégni azzal, hogy létrehozok neki egy bejegyzést, aztán csak egy ember kérdez. (Én egy ember kérdéseire is boldogan válaszolok, de azért nem kevesen hülyének néznének szerintem. XD)
De most térjünk is rá végre a lényegre, mert Tia már biztos azt is elfelejtette, hogy rendelt valaha kritikát...


Szerzője: Szabó Cinti

A kinézet
Első benyomás. Azt mondanám, nem rossz. Nincs a blogod kinézetében olyasmi, ami első ránézésre szúrná a szememet attól eltekintve, hogy a bejegyzések nincsenek sorkizártra állítva. A különleges fejléc miatt pedig rögtön pozitívan kezdtem hozzáállni az oldaladhoz, mert a színek amellett, hogy szokatlant is vegyítesz közéjük, teljes harmóniában állnak egymással. Az egész design passzol a történet tervezett hangulatához, úgyhogy abszolút semmi problémám.
Fejléc. Nem épp a megszokott színekkel és megoldásokkal operál, de ilyen szempontból sosem a megszokottat hajszolom. Először is, teljesen passzol a design többi részéhez mind színileg, mind hangulatilag. Másodszor, a kísérteties háttérelemek - ha a koponyák kicsit elcsépelten néznek is ki - legalább passzolnak a sztorihoz! Ne akard tudni, hány olyan fejlécet láttam már, aminek csak random hülyeségek voltak rámaszkírozva a hátterére, amiknek semmi köze nem volt az adott oldal tartalmához! A tiéd legalább ilyen szempontból megállja a helyét. Az már más kérdés, hogy a színek, amik kinézetre egyébként zseniálisak, a koponyák és a fehér madarak miatt egy kicsit tündérmesés benyomást kelt az egész. A lány körüli, piros "szegély" viszont egy hatalmas piros pont lenne, ha osztogatnék ilyeneket, ugyanis még sehol máshol nem láttam ezt a megoldást, azonkívül pazarul néz ki. Maga a karakter is jó választás volt, főleg ebben a testhelyzetben, az a tény pedig pláne elnyerte a tetszésemet, hogy nem az ezredik párocska néz vissza rám a fejlécről, hanem csak egyetlen lány.
Ennyit a pozitívumokról. Mivel a design és a fejléc nem saját, így a címnek semmi köze a te blogodhoz. Ez önmagában még nem is lenne túl nagy baj, mert nem kötelező a címet ráírni a fejlécre; a "kövess a sötétbe"-felirat akár még egy alcímszerűség is lehetne, ha nem volna mindenkinek nyilvánvaló, hogy nem direkt van így. Viszont a 'dark' szó narancssárgás beütése, na meg a betűtípusa felett már nem tudok elsiklani. Fogalmam sincs, a fejléc készítője mit érezhetett, amikor ezt így rakta össze, a lényeg az, hogy nem jön be. De ez biztos csak engem zavar egyébként.
Hátterek. A főháttér egy, a fejléchez mesterien illő lila, a modulok háttere pedig egy ennél is sötétebb árnyalata ugyanannak a színnek. A bejegyzések háttere is teljesen jó a maga halványlila tónusával; szintúgy a dátumfejléc és a két fülecske, vagy minek nevezzem, ami a bejegyzés szerzőjét és a kommentek számát mutatja. Viszont legjobban a bejegyzéssáv háttere tetszett meg nekem a legjobban, mert ezt a megoldást még egyáltalán nem láttam, viszont tökéletes ehhez a bloghoz.
Betűk. Egyszerűbb azzal letudni, hogy minden oké. A bejegyzések és a modulok címei egy szép, de olvasható betűtípussal lettek felfirkantva; plusz a betűméretek, betűtípusok és a színek mindenhol rendben.
Effektek. Ha a szemem nem csal, akkor a linkek egy része fehér hátteret kap, a másik pedig dőlt betűs lesz a kurzortól. Nekem személy szerint tetszenek ezek a megoldások, a képeffektek meg nem is hiányoznak.
Modulok. A nézettséget kapásból azt tanácsolom, hogy szedd le, mert teljesen felesleges; elég, ha te tisztában vagy a számmal. Amit még zavarónak találtam, az az "Akiket ajánlok" és az "Ajánlott olvasmányok avagy cserék", melyek közül az elsőben van egy szem blog, a második üres. Egy, üres modult nem tartunk. Ha még nincs cseréd, akkor nem kell előre bekészíteni egy üres egységet neki. Ha meg már van... akkor ne csinálj erre a célra két, szinte ugyanolyan nevű modult. Mert ez a két név ugyanazt jelenti, tehát kettő van ugyanabból.
A rendszeres olvasóknak kitalálhatnál valami egyedibb nevet, mint amilyen az iránytű is. A chat betűszíne nem épp a legjobb választás, ha engem kérdezel: ez az árnyalat sehol máshol nem található meg a blogon, és a sötétlila háttérnek köszönhetően olvashatóság szempontjából sem a legjobb választás. Javasolnám ugyanazt, amivel a modulok címét írod.
Nagyon tetszik, hogy a menünek iránytű a neve; végre valaki valami kreatívat talál ki! Mellesleg a menükód is bejön. Az információkkal kapcsolatban pedig csak annyit szerettem volna, hogy: Blog kezdete: 2016.10.01. Fejléc & Ddesign: Deviantart
Oldalak. Négy oldalad van, ezek közül a versenyes kapásból üres. Amit fentebb az üres modulokról írtam, az az oldalakra is igaz - ne hozz létre előre egy fölösleges oldalt, ráér akkor, amikor már aktuális lesz! De nevezhetném üresnek a feljegyzéseket, ergo a fejezeteket felsoroló oldalt is, mivel csupán egy gif található rajta, nem linkeled be az eddigi két feljegyzést.
A díjas oldalhoz nincs hozzáfűznivalóm, a szereplőshöz meg csak annyi, hogy szerencsés lenne legalább hasonló méretű képeket válogatni a karaktereknek, hogy ne legyen ennyire rendezetlen az összhatás. Ja, és ez már csak személyes vélemény, de nem jó, ha olyan karaktereket is felsorakoztatsz a szereplős oldalon, akik még nem is tűntek fel. Elég őket akkor felírni a listára, ha már kaptak szerepet a történetben.
Bejegyzéselrendezés. A neved előtti, száraz "bejegyezte" feliratot átállíthatnád valami másra, ami jobban tükrözi a történet témáját. Az viszont pozitívum, hogy nem raktál pipa-sort a bejegyzések alá; tökéletes ez így, nélküle.
Összhatás. Mi is a tanulság? Az, hogy első ránézésre hibátlannak tűnik az oldalad, de azért van még rajta mit csiszolni - azok mind apróságok amúgy, szóval semmi pánik.

A tartalom
Alapötlet. Ezt a részt is azzal nyitom, hogy: nem rossz. A főhősnő legjobb barátnője meghal, de furcsa körülmények között, és a főhősnő beleveti magát a nyomozásba, egy nyomozóval és a barátnő bátyjával karöltve. A kivitelezést most figyelmen kívül hagyva ez teljesen kóser. Eleve nem fanfiction, legalábbis én nem tudok róla, hogy az lenne. És én ilyen, elcsépelt fanfictionöktől terhes időkben már azért csillagos ötöst adok egy blog alapötletére, ha az nonfanfiction... De a tiéd ezen túl is rendben van. Elvégre kevesebb nyomozós történet van, mint szerelmes például. (Khm, célzás, hogy ne egy ezredik szerelmes sztorit kanyaríts ebből.)
     Cím. Már ilyen kevés fejezet után is körvonalazódik, hogy miért ezt a címet választottad - tökéletesen illik a történetre! Azért legszívesebben megölelnélek, hogy magyarul van, ellentétben a magyar blogok kilenctizedével. Hosszra is pont megfelel, valamint kellően felcsigázza az arra tévedő érdeklődését.
Nagyon szégyellem magam, hogy a címről ötödannyit írok csak, mint a fejlécről, de ha egyszer nincs már rajta mit tárgyalni..?
     Fülszöveg. Annak veszem a részletet a szövegből, mert én mindenképp szükségesnek érzem, hogy legalább valamilyen típusú fülszövege legyen az ember bloggerlányának. Ha a megírási hibáit nem nézzük ( - Nem, Nathan vagyok, Sabrina bátyja[szóközhiány]- mondta egy férfi hang férfihang a vonal másik végéből."), akkor tökéletesen megállja a helyét fülszövegként. Elvégre kellőképp előrevetíti a történetet, de nem árul el többet a kelleténél; figyelemfelkeltő, egyedi és érdekfeszítő. Nekem hosszra is tökéletesen megfelel.
     Prológus. Te bevezető feljegyzésnek keresztelted el, és ez üdítő változatosságot jelent számomra. Valamiért mindig bejött az, ha a bejegyzések elején mindig volt egy-egy kép vagy gif, ami a tartalmat is tükrözi, és ez a te esetedben is teljesült.
A prológusok hosszába nem szoktam beleszólni, úgyhogy nincs bajom azzal, hogy csupán 77 szavas, főleg, hogy a lehető legjobb momentumot választottad a prológus tartalmául. Ha valakinek ez a pár sor nem kelti fel a figyelmét, akkor semmi. Viszont remélem, nem bánod, hogy kigyűjtöttem belőle a különböző hibákat. Pirossal láthatod őket.
Sabrina fotója, és neve villogott, amikor rápillantottam a kijelzőre.
 - Halló?
[szóközhiány]- szóltam bele a készülékbe. - Sabrina?
 - Nem, Nathan vagyok., [a fülszövegben vesszővel szerepelt, kérlek, legyünk egységesek] Sabrina bátyja
[szóközhiány]- mondta a férfihang a vonal másik végéből.
De még egyszer: le a kalappal előtted ezért a szokatlan és zseniális megoldásért.
Kivitelezés. Ezzel viszont már egy egész listányi problémám van. A különböző szóközhiányok mellett leginkább a hitelességgel, hogy mondjam finoman, bukdácsolsz. De haladjunk szépen sorjában, mert tekintettel az eddigi kevés tartalomra, még semmi nincs veszve, simán átírhatod, ha akarod.
     Leírások. Fogalmazzunk úgy, hogy nem használsz sokat. Tájleírás nuku, személyleírás úgyszintén, de még érzelemleírásból sincs annyi, hogy azt mondjam, elmegy. Leírod ugyan, hogy Nathant leszámítva mindenki sír Sabrina halála miatt, de például egyetlenegyszer sem olvastam, hogy a főhősnő konkrétan hogyan érez. Azt sem, hogy hogy néz ki, de ez legyen a legkisebb baj.
     Párbeszédek. Ez már a hitelességhez is kapcsolódik, de nem valami hihetőek. A nyomozó odaböfög egy-két szót arról, hogy a ház szelleme ölte meg Sabrinát - tíz másik emberrel együtt, tegyük hozzá -, és erre Nathannek az az első reakciója, hogy fura módon ő megbízik a férfiban. Elnézést, én vagyok túl földhözragadt? A világban, ahol a te blogod játszódik, minden ember hisz a szellemek jelenlétében? Esetleg már a való életben is teljesen normális, ha az ember egy kísértetre fog egy gyilkosságot, és csak én maradtam le róla?
Nem. Te egyszerűen nem gondoltad végig. Az lebegett előtted, hogy ez egy kísértethajkurászós sztori lesz, és már annyira el akartál jutni az izgalmasabb részekhez, hogy elfeledkeztél a realitásról, a karaktereid emberi mivoltáról és arról, hogy a szereplőid nem tudják azt, amit te - tudniillik, hogy tényleg szellem gyilkolászott.
Aztán ott van az, amikor Melody be akar menni a házba, és az egyik rendőr közli vele, hogy "nyomozás". És ennyi. Egy szóval letudtad azt, amit minimum egy kacifántos mondattal kellett volna, mert nincs rendőr, aki csak egy szót odabökve közölné a tényt, hogy a lány nem mehet be. Nem jutott eszedbe egy krimiből sem a szöveg, amit kerestél ide?
Miért pont hat perccel éjfél előtt kell találkozniuk a nyomozóval? Az menőbben hangzott, mint az éjfélkor..?
Mindennek a tetejébe pedig még helyesírásilag sem állják meg a helyüket a párbeszédeid. De ettől eltekintve minden stimmel, tényleg. Tudod, hogy ironizálok, ugye?
     Karakterek. Tisztában vagyok vele, hogy csak másfél rész van fent a történetből. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a másfél rész durván ezer szót tesz ki. De nem mondom azt, hogy elnézem a karaktereid kidolgozásának teljes, abszolút, totális kihagyását, mert ez elnézhetetlen. Annyira összecsaptad az egészet, hogy az sem "hangzik el", hogy Sabrina kije volt Melody-nak. Igen, nyilván a barátnője, de ezt kikövetkeztettem, nem te mutattál rá - ugyanennyi erővel lehetnének osztálytársak, unokatestvérek, élettársak, házasok vagy lakótársak is. Mert hogy nem árulod el sem közvetlenül, sem közvetetten, az hótbiztos. Így tehát a főhősnőről a nevén kívül semmit nem tudunk meg. Remélem, te is érzed, hogy ez így nem okés.
Ott van még Nathan, aki még annyi érzelmet sem mutat, mint Melody. Érted, Melody felől sem érkezett érzelemleírás, de ő legalább sírógörcsöt kapott; Nathan egy kőszobrot is megszégyenít a viselkedéssel, amit ráruházol.
Aztán még bejött a képbe Thomas Grey, a nyomozó, akinek elég csak annyit mondania, hogy "ennek a háznak a szelleme már tíz embert megölt, és most Sabrinát is", hogy Melody és Nathan nemhogy szó nélkül elhiggyék, amit mond, de rögtön csatlakozzanak is hozzá. Figyelj, még menthető a helyzet! Ha kiderül, hogy Thomas egy szirén, akkor minden hitelességi problémát semmisnek nyilvánítok...!
     Stílus. Az első, ami eszembe jutott, itt is az, hogy nem gondoltad át eléggé a leírt sorokat, a stílusod így leginkább egy összevissza, csapongó, gyermeteg vázlat megtestesítésére emlékeztet. Ez főleg a leírások teljes hiányának tudható be; csak történnek a dolgok, de senki nem mutat semmi érzelmet. (És ami történik, az sem túl hiteles, de erről majd később.) Egy gondozott, szépen megírt műben semmi baj nem lenne a stílusoddal, de ezek teljesen elfedik, hogy úgy mondjam, így nem tudom élvezni a soraidat.
     Fogalmazás. Bocs, hogy mindig önmagamat ismétlem, de összecsapott! Ezért is a történetvezetésed a hibás, mert hiába tudsz szépen fogalmazni, az ebből a két részből nemhogy nem derül ki, de még az ellenkezője is bebizonyosodik - elég, ha csak a tucatnyi tőmondatodra gondolok.
     Szókincs. Nem mondanám, hogy lenyűgöztél, de nem is okoztál csalódást, sőt, felülmúltál jó néhány bloggert, akit eddig kritizálnom kellett.
     Helyesírás. Leginkább szóközhiányokra tudok itt rámutatni, de azért másból is van bőven. Térjünk hát a lényegre!
Csendben ültem a félhomályban, és az ablak felé meredtem. Az üvegen halkan kopogott az eső,
[szóközhiány]a cseppek pedig elhomályosították a szembe szomszéd házát. Még mindig nem tudtam felfogni Nathan szavait.[szóközhiány]"Sabrina meghalt."
 - Melody
[szóközhiány]- kopogott anya, de mivel nem reagáltam, feltépte az ajtót. – Jézusom!
Anya rekord gyorsasággal rekordgyorsasággal ért az ágyamhoz, és huppant le mellém.
 - Sabrina…
[szóközhiány]- suttogtam. – Meghalt!
 - Nem kell
[szóközhiány]- leheltem. – Nem kell.
Anya átölelt, majd a kezeivel lassan simogatni kezdte a hátamat. Én csak egyre jobban, és hangosabban bömböltem édesanyám vállán.
 - Anya
[szóközhiány]- mondtam, mikor csitult a sírás ingerem sírásingerem. – Átmehetek Mrs.[szóközhiány]Mckeen-ékhez?
 - Nem hiszem, hogy…
[szóközhiány]- kezdte, de én gorombán közbevágtam.
 - Siess haza!
[szóközhiány]- csak ennyit mondott.
Sabrina egy utcányira lakik lakott tőlem, így hamar odaértem. A ház körül sárga „LEZÁRVA” és „RENDŐRSÉG” feliratú szalagok futottak. Két rendőrautó, és egy mentős állt a járda mellett.
 - Nyomozás…
[szóközhiány]- szólt az egyik rendőr, azonban én megszakítottam.
 - Hozzátartozó vagyok, kérem!
[szóközhiány]- lihegtem.
A nő biccentett, majd mind a ketten odébbálltak. Bent minden tele volt fehér, és narancssárga ’x’-ekkel, és rajzokkal. A konyhából Mrs.
[szóközhiány]Mckeen rontott ki sírva.
 - Melody!
[szóközhiány]- borult a nyakamba. – Sab… Sabrina!
Eltoltam magamtól Mrs.
[szóközhiány]Mckeen-t, majd egy puszit nyomtam a nő homlokára, s én is felbandukoltam a lépcsőn.
 - Miért hívtál?
[szóközhiány]- ültem le a fiú mellé.
 - Amikor Sabrinát begyógyszerezve megtaláltam az ágyon, ez a kép volt a kezében
[szóközhiány]- mondta Nathan
horror filmbe horrorfilmbe illő ház állt.
 - Ki ez a srác?
[szóközhiány]- vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem tudom, én sem ismerem, de Sabrina nagyon boldognak tűnik vele
[szóközhiány]- hangja rekedt volt. – Az a ház…
 - A templom mögött van, régen egy gazdag házaspár élt benne. A haláluk után a házat senki nem vette meg, de minden éjjel, mintha valaki mégis lenne bent. Így ráragadt a házra a „Rémségek Háza” kifejezés
[szóközhiány]- jelent meg egy férfi az ajtóban.
 - Thomas Grey vagyok. - szólalt meg újra a férfi.
 - Nathaniel, és Melody
[szóközhiány]- mutatott Nathan magára, majd rám.
Ahogy közelebb lépett hozzánk, a jelvényén levő NCIS-feliraton megcsillant a hold fénye.
 - Titkokban nyomoztok?
[szóközhiány]- vonta fel a szemöldökét.
 - Magában miért bízzunk?[szóközhiány]- szólaltam meg hirtelen.
 - Nem kell bízni bennem
[szóközhiány]- mondta. – De, gondolom, jó, ha van a csapatban egy tapasztalt nyomozó is, nemde?[szóközhiány]- mosolyodott el. – Az, hogy én, vagy más; a döntés a ti kezetekben van.
 - Fura, de…
[szóközhiány]- szólalt meg végül Nathan. – Én bízom benne.
 - Remek. Ma éjfél előtt hat perccel találkozunk a temetőben
[szóközhiány]- jelentette ki, majd intett egyet, és lekocogott a konyhához.
egy „késő van, mennem kell, de hamarosan találkozunk”-szöveggel
Hosszú faösvény vezetett el egy fekete vaskapuig, amelyen egy fehér koponyávala díszelgett.
A rengeteg, kereszt alakú sírhalmaz fejfa [a sírhalmazokat elég körülményes lenne kereszt alakúra ásni, nem gondolod?] közepén egy hatalmas angyal állt. Kezei félig töröttek voltak, fél arca leomlott, és, mintha több éves vér tapadt volna a kőszobor arcához.
A köd, mintha akárha [hogy ne a 'mintha' ismétlődjön] még jobban elkezdett volna áramlani a szobor jobbjáról.
 - Félelmetes, nemde?
[szóközhiány]- hallottam egy férfihangot.
Mikor megfordultam, Thomas Grey nyomozóval találtam szemben magamat.
 - Megtenné, hogy nem jelenik meg csak úgy a semmiből?
[szóközhiány]- förmedtem Thomasra.
 - Megtenném, de mi abban a mókás?
[szóközhiány]- mosolyodott el.
 - Még nincs itt
[szóközhiány]- felelte. – Bár nincs már sok ideje…
Mindenkinek egy pisztolyt, és két töltényt nyomott a kezébe. Nathannal ellentétben én egyszer fogtam pisztolyt, de az is szivacsból volt. [Tehát a szivacspisztoly a főhősnőnk olvasatában pisztolynak számít? Arra számítottam, hogy valami izgalmas történet következik, ha már Melody Nathannel ellentétben már fogott pisztolyt, de francokat.]
Gyors léptekkel haladtunk a Rémségek Házának kapuja felé. Éjfél volt. Egy bagoly huhogott a vaskapu legtetején. A kapu zára egy csontvázfejből állt.
- Jézusom, ha szándékosan tőmondatokat akarnék halmozni egymásra, akkor se tudnék olyan jó munkát végezni, mint te! Nem lenne jobb valahogy így? Mire az óra elütötte az éjfélt, mi már gyors léptekkel haladtunk a Rémségek Házának kapuja felé. Egy bagoly huhogott vészjóslóan a vaskapu legtetején, a kapu zára pedig egy csontvázfejből állt.
A kopogtatóról már lekopott a festék, akárcsak az ajtó többi részéről is. A zár meg volt rongálva[szóközhiány]- talán tíz éves tízéves pisisek voltak műve. Nathan önként jelentkezett az ajtó berúgására. A fiú másodjára sikeresen kitárta előttünk az ajtót. Csak amikor benéztem a házba. Mikor, megláttam milyen is valójában…[szóközhiány]Csak ekkor esett le, hogy miért nevezi mindenki Rémségek Házának.
     Hitelesség. A hitelességi problémák nagy részét már legalábbis említettem fentebb, de azért álljon itt egy összesített lista, hogy megértsd, miért kapnál nulla pontot erre a tényezőre, ha még pontoznék bármit is.
A síráson kívül semmilyen érzelmet nem írsz Melody részéről. Nathan nem mutatja, hogy bárkije is meghalt volna, nemhogy a testvére. Ha a ház nyomozási helyszín, ahova külsősöket hivatalosan nem engednek be, akkor a család sem lakhatna ott - nem jutott eszedbe, hogy egy kicsit átalakítaná a tetthelyszínt a tény, hogy egy egész család ott lakik?
A rendőröknek akkora a szókincse a saját szakterületükben, mint neked ugyanarról - lásd, "nyomozás!". Megjelenik egy ismeretlen nyomozó azzal a szöveggel, hogy egy szellem ölte meg Sabrinát és még tíz másik embert, és sem Melody, sem Nathan nem teszi ezt szóvá; fel se merül, hogy ezt ne hinnék el. Egyetlen "miért bízzunk magában?"-nal letudod a bizalmatlansági státuszt, és máris bestie-k lesznek, és együtt "nyomoznak"; értsd: pontban éjfél előtt hat perccel találkoznak a Rémségek Házánál. Mikor odaér, a nyomozó kapásból pisztolyt és töltényeket nyom a kezükbe; semmi kezdetleges oktatás arról, hogy egyáltalán hogy kell megfogni a fegyvert, hogy kell újratölteni, lőni vele, célozni vagy valami. Pedig Melody-val - aki már fogott szivacspisztolyt, ne felejtsük el - ellentétben Nathan még nem fogott fegyvert a kezében. Mert neki nem volt gyerekkora. És mert ő - remélhetőleg - nem sorolja a pisztolyok közé a szivacspisztolyt.
     Történetvezetés. Erről is írtam már, de nem tudom nem megtenni újra. Nuku érzelem; nuku külsőség - értsd: sehol egy leírásra legalább halványan emlékeztető akármi -; egyedül a hitelességileg lábaknak nem nevezhető, rozoga hurkapálcikákon tántorgó történések, azok is seperc alatt levezényelve. Csak a hiteltelen cselekményből áll a történeted, de még azon is csak átrohansz. Szavakba se tudom önteni, hogy ez így mennyire tarthatatlan.
Az egyetlen, amit ezzel kapcsolatban pozitívumként tudok felhozni, az, hogy a két részt a lehető legjobb helyen zártad le: figyelemfelkeltőek, hangzatosak, bevonzzák az olvasót.
Tanulság. Önreklámnak fog hangzani, de feltétlenül olvasd el néhány cikkünket/cikkfordításunkat, ha azt akarod, hogy a fent leírtaktól tovább tudj lépni. Kezdetnek nézz rá erre, ha szeretnéd kicsit élőbbé tenni a jelenleg papírsablonnak is szegényes karaktereidet. Ezután olvasd át Anna néhány tippjét, mert tuti, segítenek. Ha a valamilyen mértékű hitelességgel és a rétegeltnek nevezhető karakterekkel is megvagy, ajánlom ezt, hogy a lehető legjobban elnevezni és jellemezni is tudd őket. Miután a karaktereid már életképesek, és így az olvasót érdekli a sorsuk, íme néhány tipp, hogyan építs sikeresebben feszültséget. És főként ebből a bejegyzésből javaslom a második cikk elejének az elolvasását, mert eléggé fejfájdító volt, amikor a szereplőid csak úgy tudomásul vették a szellemek létezését.
Ha nincs kedved a cikkeinkhez, én megértem azt is, de a tanácsaim sora itt még nem ért véget. Külön hangsúlyoznám a fenti cikkekben is hangoztatott tanácsot, miszerint nézz utána a dolgoknak, mielőtt ész nélkül beleírod őket a sztoridba! Példának okáért, olvass el vagy nézz meg pár krimit vagy horrort vagy szellemhistóriát, ha ezekben az ágazatokban akarsz írni! De bármilyen regény elolvasása segíthet a helyesírási hibáid kiküszöbölésében, a szókincsed bővítésében és a fogalmazásod felturbózásában. Végül pedig, soha ne tegyél közzé semmit anélkül, hogy átolvastad volna legalább egyszer! Így kigyomlálhatod belőle a szóközhiányokat és az elírásokat.
De, bármennyire is nem úgy hangzik, hiszem, hogy van benned tehetség, és ha mindezeket megfogadod, és utána újraírod a sztorit, fogadni merek, hogy ezerszer jobb lesz a végeredmény!

Ajánlom...
Cintia egyelőre csak kétrészes története egy természetfelettivel megfűszerezett krimi, amit mindenképp el kell olvasnod, ha borzongásra és nyomozásra vágysz!


Hagyomány már, hogy itt a sűrű bocsánatkérések következnek - a késésért, a várakoztatásért, a bunkóságomért, meg úgy általánosságban véve a létezésemért. Most sincs ez másképp. Ne haragudj, hogy durva fél évig várnod kellett a kritikádra. Sajnálom, hogy már csak addigra érkeztem meg vele, mire valószínűleg fel is hagytál a blog írásával. Bocsánatot kérek.
Nessa voltam, legyen úgy..!

2017. május 17., szerda

Hogyan nevezd el, jellemezd és képzeld bele magad a karaktered helyzetébe

Elérkezettnek láttam az időt egy újabb cikk lefordításához. Illetve hároméhoz. Ezek az "Is This A Good Name For My Character?", avagy "Jó név ez a karakteremnek?", a Describing Your Character: Tips & Advice, magyarul A karaktered jellemzése: Tippek és tanácsok, illetve a Simple Tips To Put Yourself In The Shoes Of Characters Who Aren't You, vagyis Egyszerű tippek, hogy hogyan helyezd magad olyan karakter cipőjébe, aki nem te vagy. Vágjunk bele, mert sose érünk a végére.
(Egyébként: csak szerintem hihetetlen, hogy 2016. november 6-án jelentkeztem utoljára cikkfordítással?)
Jó név ez a karakteremnek?

Sok ember kérdezi, hogy vajon egyes nevek jól illenének-e a karaktereikre. Sok esetben az, hogy mi számít "jó" névnek, szubjektív, és/vagy a történet kontextusától függ, szóval ez egy aligha olyan könnyű kérdés, mint amilyennek hangzik. De ettől függetlenül van néhány szabály, ami többé-kevésbé univerzálisan érvényes, és segíthet neked, hogy korrekt neveket válassz a karaktereidnek, és ha egyszer megtanulod ezeket, onnantól egész könnyen adsz megfelelő neveket magadtól is. Legfőképp azon múlik az egész, hogy a helyes kérdéseket tedd fel magadnak. Úgyhogy kezdjük is el!

Lenne a karaktered szüleinek vagy gondviselőinek jó oka, hogy a karakterednek az adott nevet válasszák? A valós életben az emberek számos okból kifolyólag hajlamosak meglehetősen hagyományos neveket adni a gyerekeiknek, igazodva a kultúrájukhoz. Először is, egy gyereknek hagyományos nevet adni alkalmat adhat kapcsolat megerősítésére a szülők vagy a többi rokon kultúrájával vagy értékeivel, vagy egy kifejezése lehet a hűségnek a csoport iránt, amihez a szülők/gondviselők tartoznak. Másodszor, a szülők esetleg választhatnak valami eléggé átlagosat puszta aggodalomból, hogy egy szokatlan név gúnyolódásra ösztönözné a gyerek későbbi környezetét. Harmadszor, az ismeretlen nevek a leggyakrabban egyszerűen csak furcsának hangzanak azok számára, akik egy jó nevet próbálnak találni.
Ha a karaktered szülei/gondviselői egy szokatlan nevet választanak, meg kell kérdezned magadtól, eleve honnan hallottak róla először, és miért választották ezt a gyermeküknek - és egy olyan név esetében, ami nagyon szokatlan a füleiknek, a "csak tetszett a hangzása" nem lesz elegendő.
Néhány lehetséges ok, hogy egy karakternek egy szokatlan nevet adj, az, hogy a személy vagy személyek, akik az elnevezésben részt vettek, azt a nevet valami pozitívval azonosítják. Talán egy jó barát neve volt (bár emiatt felmerülhet a kérdés, hogy annak a barátnak miért az volt a neve - ezt csak saját magadnak kell megválaszolnod). Talán az a név egy kitalált karakter neve egy műsorban, amit a szülők igazán szerettek (a népszerű fikció régóta befolyásos tényező a neveket illetően). Talán valaki vagy valami neve, akit vagy amit a szülők nagyon nagyra tartottak. (És ha így van, miért?)
Talán egy ellenkultúra-mozgalomhoz tartoznak, ami gyakran ad szokatlan neveket gyerekeknek, hogy elkülönítse őket a társadalom többi részétől. (Ami önmagában is sok kérdést von maga után - hogyan csatlakoztak a szülők ehhez a mozgalomhoz? Miért? Milyen hatással volt a gyermekre ilyen mozgalomban résztvevő szülőkkel felnőni?)
Talán a szülők egy súlyos "csak azt akarom, hogy a gyerekemnek különleges legyen a neve, hogy kitűnjön!"-esetben szenvedtek. Ami ismét kérdéseket vet fel - mi mást tettek még a szülők, hogy biztosítsák a pici hópelyhük kitűnését, és hogy érzett ezzel kapcsolatban a gyerek?
Mindenesetre muszáj kitalálnod, hogy miért választanának a karaktered szülei vagy gondviselői egy szokatlan nevet, hogy milyen háttérelemei vannak ezeknek az okoknak, és végül hogyan befolyásolják ezek a környezetet, amiben a karaktered felnő.

Van logikus történetbeli oka annak, hogy a karakterednek épp ez és az legyen a vezetékneve? A keresztnevekkel ellentétben a vezetékneveket nem a szülők szeszélyei határozzák meg, úgyhogy hacsak valaki valahol nem vett fel egy másik nevet, az hozzátartozik a gyerek örökségéhez. Ha meglátsz egy vezetéknevet, ami bejön, talán utána kéne nézned, hogy meggyőződj arról: jó oka van, hogy a karakterednek esetleg ez a neve - megtalálható ez a név a karaktered nemzetiségi vagy származási közösségében? Ha nem, hajlandó vagy megváltoztatni a karaktered nemzetiségét vagy származását, hogy passzoljon a dolog? (Például, ha egy vezetéknévről kiderül, hogy indián, hajlandó vagy-e a karakteredet indiánnak vagy indián származásúnak megtenni?)

Tartalmaz a név egyértelmű spoilereket vagy utalásokat arról, ami majd a karakter lesz/amit majd a karakter tesz/amivé a karakter válik, és amit az illető, aki a nevet adta, nem láthatott előre? Például, egy lányt, aki végül megszerzi a hatalmat, amivel irányíthatja a  tüzet, "Főnix"-nek hívnak, valakit, aki az időjárást tudja irányítani, "Rayne"-nek, egy srácot pedig, aki immáron sárkányokkal dolgozik, "Drake"-nek. A fiatalabb közönségek talán érdekesnek és szórakoztatónak találják az ilyesmit, de az idősebbek sokkal valószínűbb, hogy valószínűtlennek és ostobának, szóval gondold át alaposan, mielőtt erre az útra lépnél.

Azt a benyomást teremti majd a név, amit te akarsz? Egy rosszul választott név rossz benyomást tesz az emberekre egy karakterről, vagy egyenesen megnehezíti, hogy az egész történetet komolyan vegyék - úgyhogy jól gondold meg, milyen benyomást tehet a neved.
Ha egy olyan karaktert akar, akit az olvasók piszkosul komolyan vesznek, akkor a "Totyogó Tomi" valószínűleg nem a legjobb névválasztás - pláne egy olyan világban, ahol a legtöbb másik karakternek kicsit méltóságteljesebb neve van.
Az olyan nevek, mint a "Fenékmező Herold" és a "Gazdag Mari" szinte biztosan kuncogások és nyögések keverékét fogják előhozni a közönségedből - valószínűleg nem akarnád ezeket a neveket adni egy olyan mű főszereplőinek, ami egy elég komoly hangot kíván megütni!
Egy olyan felállásban, ahol mindenkinek meglehetősen köznapi neve van, mint Keith, Taylor, Judy, stb., egy olyasmi, mint a "Szerafína Auróra" talán kicsit nagyhangúnak tűnhet, különösen, ha a történetben nincs olyan, a helyét megálló ok, ami megindokolja, hogy miért lenne ez a neve Szerafína Aurórának. Tehát amikor neveken tűnődsz, gondolj a benyomásokra, amiket tehetnek az emberekre, és hogy ezek-e azok a benyomások, amiket szeretnél, ha tennének rájuk.

Egyértelmű lesz a helyes kiejtés a legtöbb olvasódnak? Az olyan nevek, amiknek az olvasók könnyen kitalálják a helyes kiejtését, előnyösebbek, mint azok, amik nehezek. A "Katniss" ilyen tekintetben jó név - bár szokatlan, egyáltalán nem nehéz kitalálni, hogyan ejtsd ki helyesen.
Vannak persze ennek a szabálynak kivételei - mint például, ha a karaktered egy olyan, valós országból származik, ahol a helyi nevek kiejtése nem épp a legkönnyebb a célközönséged számára. De egyébként próbálj meglehetősen nyilvánvaló kiejtésű neveket választani.

Az a név egy pöppet - vagy nagyon - szokatlan és még ugyanaz is, mint egy személyé vagy karakteré, akit jelenleg jól ismernek a popkultúrában? Ha igen, talán át kéne gondolnod a használatát, főleg, ha a műved ugyanolyan műfajú és/vagy ugyanannak a célközönségnek van szánva, mint az adott popkultúra-mű: az olvasók tényleg a híresebbik személyre vagy karakterre fognak gondolni, amikor meglátják a karaktered nevét - például, ha Elsának nevezed a karakteredet, akkor az első dolog, ami az olvasók eszébe fog jutni, az a Jégvarázs Elsája, és ez el fogja terelni a figyelmüket a te karakteredről és történetedről.

A legtöbb karakterednek ugyanaz a neve, mint jelenleg közismert személyeknek vagy karaktereknek? Egy dolog az, ha néhány karakterednek viszonylag átlagos neve van, amin már emberekkel és karakterekkel osztozik, de ha szinte az egész szereplőgárdád neve híres emberek és karakterek nevéből jön, az feltűnő és zavaró lesz. Tedd meg, hogy a popkultúrán kívül is keresel neveket néhány karakterednek!

És végül néhány tanács azoknak, akik jelentéssel bíró neveket próbálnak választani! Jó móka tud lenni a karakterednek jelentőségteljes nevet adni, de amikor elindulsz babaneves oldalakról csenni valamit, van pár dolog, amivel először tisztában kéne lenned.
Először, ha a karakterednek direkt fura a neve, akkor is kell, hogy értelme legyen a karakter háttere szempontjából, és nem szabad kilógnia a szereplőgárda többi részéből. Ha nem találsz olyat, ami passzol, akkor jobb, ha lemondasz egy jelentéssel bíró névről.
Másodszor, a nevek "jelentései" nem mindig a névnek magának a szó szerinti jelentései. Példának okáért, ha meglátsz valami olyat, mint "Név jelentése: híres harcos", akkor az valószínűleg nem azt jelenti, hogy a név szó szerint azt jelenti, hogy "híres harcos", sokkal inkább ez a neve egy híres harcosnak. Ugyanez vonatkozik az olyan jelentésekre, mint a "tengeristen", "ősi királynő", "szent folyó" és hasonlók.
Végezetül, a Kabalarian Philosophy weboldal nem a valódi névjelentéseket mutatja neked. A "jelentések" ott egyfajta számmisztikából származtathatók, nem szófejtésből vagy nyelvtudományból.
A karaktered jellemzése: Tippek és tanácsok

Azt mondják, az első benyomás a legfontosabb, és a karakterekkel ez egyértelműen így van. Az, ahogy legelőször jellemzed a karaktereidet, meghatározhatja az olvasók benyomásait róluk és a történetedről. Ezért itt van néhány tipp és tanács, hogy hogyan is írd le a karakteredet.

Megfelelő mennyiségű részletet árulj el
Általánosságban szólva, az emberek szeretnének legalább valami fogalommal rendelkezni azt illetően, hogy néznek ki a karaktereid - nem akarnak végighaladni egy olyan történeten, ami olyan kevés részletet mutat meg, hogy a karaktered akár egy pálcikaember is lehetne. Másrészről nem akarnak beszorulni egy kupac értelmetlen részlet alá, ami a történet útjába áll.
Jó módszer egy karakter első leírására, hogyha az olyan típusú részletekkel haladunk, amiket az ember első ránézésre észrevenne egy hasonló emberen a való életben. Az olyan részletek, mint hajszín, hajszerkezet, bőrszín, magasság és felépítés, megfelelőek, ahogy a személy látszólagos hangulatának vagy hozzáállásának felmérése is. A karakter aktuális ruházatának egy általános (de nem végletekig részletezett) megállapítása is helyénvaló. Ezen a ponton bármilyen más, igazán szembetűnő vonás (pl. hosszú orr, hatalmas szemek, hiányzó láb, stb.) leírása is szóba jöhet. Jó ötlet még a karaktered korának, látszólagos korának megemlítése, vagy valami olyasmi leírása, ami megengedi az olvasónak, hogy kikövetkeztesse a karakter általános korcsoportját, ha a karakter konkrét korát nem lehet már amúgy is könnyen leszűrni.
Az olyan részleteket, amik személyes jelentőséggel bírnak a megfigyelő számára, érdemes jobban részletezni. Például, ha a leírt személy egy bandás pólót visel, és a karaktert megfigyelő személy a banda rajongója, akkor magától értetődő kitérni a banda nevére. Ha a megfigyelő olyasvalaki, akit nem különösebben érdekel a zene, akkor helyénvalóbb egyszerűen egy "bandás póló"-ra utalni.
Ezen a ponton az emberek általában nem vesznek észre olyan apró dolgokat, mint például egy ezüstkarika valaki szemeinek íriszei körül, vagy az összes részletet az illető ruháján, vagy egy különleges szimbólumot egy darab ékszeren. Ezek olyan részletek, amiket csak közelről lehet észrevenni, vagy egy későbbi ponton, miután az illető már érzékelte az összes nyilvánvaló és feltűnő részletet.
Ne feledd, ha túl korán túl sok részletbe bocsátkozol, kockáztatod a közönséged elűzését két további évadra. Először is, nem mindenki elég türelmes, hogy kivárja és végighaladjon egy rakás bekezdésnyi részleten (ami lehet, de lehet, hogy nem is releváns a történet szempontjából), mire eljut az érdekesebb részekig. Másodszor is, ha egy író már elsőre túl sok részletet közöl, az gyakran azt jelzi, hogy a karakter az író házi kedvence, ami sokak számára azonnali elriasztás lehet.
Bevett szabály, hogy, ha az elkövetkezendő két vagy három fejezetben nem lesz releváns az elbeszélés szempontjából, vagy ha nem ad lehetőséget a karakter identitásának egy részletének kikövetkeztetésére, vagy ha nem formál benyomást arról, hogy milyen ember is a karakter, akkor a közönségnek nem kell tudnia az utolsó részletet is.
Szóval, valami ilyesmi?
A nőnek hibátlan porcelánbőre volt, csak a lehető leghalványabban beszórva szeplőkkel finom orrán. Volt egy apró, sötét anyajegy, ami kihangsúlyozta a gödröcskét, mely minden alkalommal előjött, valahányszor mosolyra húzta telt ajkait. Zafírkék szemei voltak, egy aranygyűrűvel az íriszei körül, és a haja ébenfa függönyként lógott, amin megcsillant a holdfény. Egy fekete ruhát viselt, ami átölelte a dereka körüli övtől - mely arany kasmírmintákkal hímzett, fekete selyem volt - kihangsúlyozott csípőjét. Fekete magassarkú volt rajta, mindkét cipőn három pánttal, mindegyiken szívformájú kapoccsal. Karcsú nyaka körül az aranynyakék két összefonódó rózsát formált, mindkét virág közepén pedig egy picike, rózsaszín gyöngy, és a fülein rózsaszín gyöngycsepp fülbevaló függött. Hosszú, karcsú kezeit egy arany, levélformájú gyűrű emelte ki - családi ereklye a nagymamájától.
...Nos, a közönséget ennyire valószínűleg nem érdekli, és a helyzettől függően a leírás egyenesen nagyhangúnak tűnhet. Mit számít, hogy milyen cipőt visel? Komolyan meg kéne, hogy fogjon ez a karakter, csak mert a szemei zafírkékek, és még aranyszínűek is, nemcsak kékek? Hány ember néz egyáltalán olyan közelről valaki szemébe egy első találkozás alkalmával, hogy ilyen részleteket észrevegyen?
Hasonlítsd össze ezzel:
A nőnek világos bőre és karcsú alakja volt egyenes, fekete hajjal, ami a derekáig ért. Egy egyszerű, de elegáns ruhát viselt, egy aranyhímzéses övvel a dereka körül és ízléses mennyiségű aranyékszerrel. Meleg mosollyal üdvözölte a férfit, csillogó, kék szemekkel.
Vagy:
Egy gödröcskés mosollyal és csillogó, kék szemekkel üdvözölte a férfit; sápadt orcái kipirultak a hidegtől. Egy elegáns, fekete ruhát viselt, aranyhímzéses övvel a dereka körül, ehhez passzoló magassarkúval és egyszerű ékszerekkel, amik kérkedés nélkül jelezték jómódúságát. Hosszú, fekete haja le volt engedve.
Ezek mindent elárulnak nekünk, amit első látáskor kell, és messze nem hangzanak annyira követelőzően, hogy az olvasó felhúzza a nyúlcipőt. Bármilyen egyéb részlet, feltéve, hogy az releváns a történet szempontjából, később is felkutatható, ha szükséges.

Ne feledd: a nézőpont mindent megváltoztathat!
Ha egy adott karakter szemszögéből írsz le egy másikat, emlékezz: különböző emberek mérhetetlenül másként láthatják ugyanazt a személyt, még úgy is, hogy teljesen ellentmondanak a másiknak. Rudy talán cukinak és bájosnak látja Ollie-t, de Tricia ugyanezt az Ollie-t émelyítően behízelgőnek tarthatja. Trevor meglehet, hogy rémisztőnek tart egy rovarszerű űrlényt, de Pamelát esetleg teljesen elbűvöli.
Egy feltételes forgatókönyv kedvéért mondjuk, hogy adott egy 15 éves, gót fiú, csíkos hajjal. Íme ugyanez a fiú néhány teljesen más karakter szemszögéből jellemezve:
Úgy nézett ki, mint az egyik gótos nagymenő, egy kölyök, aki eldöntötte, hogy lázad a kispolgári anyja és apja ellen azzal, hogy az egész ruhatárát túlárazott Hot Topic göncökre cseréli. Annyi sminket viselt és olyan élénk színűre festette a haját, hogy cirkuszi előadónak is elment volna.
Na, végre egy srác, aki tudja, hogy kell öltözni! Fekete farmerja művészileg volt szétszaggatva, és a kék-fehér csíkok a hajában illettek a szegecsekhez a fekete farmerdzsekijén és a fűzőkhöz a fekete Converse-ében. A sminkeléshez is értett - a sötét rúzs és szemceruza a fehér alapozáson rendesen kontrasztba állította a vonásait.
Az új fiú a gót divat rajongója volt, azt hiszem. Teljesen úgy öltözött, mint Drakula punk fia vagy valami, és nagyjából elérte, hogy úgy nézzen ki, mint egy hulla. A több réteg smink nélkül, amit magára kent, talán egész cuki lehetett volna.
(A kíváncsiak kedvéért, az első megfigyelő egy idősebb gót volt, aki szerint a gyerkőc lényegében egy pozőr és ok nélkül lázadó. A második egy fiatal illető, akit lenyűgöz az öltözködési stílusa, a harmadik pedig egy fiatal, akit nem.)

Óvatosan az E/1.-es önleírásokkal!
A közönség tudtára hozni, hogy egy E/1.-ben írt történet főhőse hogy néz ki, gyakran furfangos vállalkozás. Ahogy az E/3.-as leírásoknál, itt is óvatosnak kell lenned, nehogy túl sok részletet mutass, különösen olyan részleteket, amik adott pillanatban nem relevánsak.
Akárhogy írja is le magát a karakter, az tükrözni fogja a személyiségét. Ha a karaktered azzal kezdi, hogy gyönyörű és vonzó kifejezésekkel írja le magát, és utána listázza a saját fantasztikus és kivételes képességeit, hamar önteltnek és arrogánsnak fog hangzani. Példának okáért:
163 centis, kis termetű vagyok, pont megfelelő testarányokkal. Lebarnult bőröm, smaragdzöld szemeim és telt ajkaim vannak. Aranyszőke hajam legyűrűzik a hátamon. Kivételesen képzett zongorista vagyok, és a nagymamám azt mondja, hogy hivatásosan kéne játszanom. Ezenkívül folyékonyan beszélek franciául, és gyakorlott küzdősportoló vagyok.
Képzeld el, hogy egy valós ember írja le magát neked így - az az illető valószínűleg hencegőnek fog hangzani!
A király jellemvonások információkötegét követő hibalista nem teszi a karaktert kevésbé hetvenkedővé - csak egy olyan, hencegőnek hangzó karaktert mutat majd, aki hirtelen rájött, hogy hangzik a mondókája, és most kétségbeesetten próbál visszakozni, hogy mégse ilyennek tűnjön.
Mint bármelyik másik leírásnál, itt se áraszd el az olvasókat olyan információkkal, amik a karakteredet különlegessé teszik. Ugord át az ilyesmit, és akkor fedd fel, amikor lényeges. És ne feledd: mutass - ne mondj. A karakter nagymamájának emlékeztetnie kéne őt, hogy zongoraórákat kell vennie, és hogy akkor legyen hivatásos zongorista, ha szeretne, például.
Hasonlóképp, ha a karaktered folyamatosan hízelgő jelzőkkel írja le magát, mint:
Egyenesen az ezüstszürke szemeimbe bámult...
Az ujjam köré csavartam göndör, gesztenyebarna hajamat...
Megrándítottam formás csípőmet...
...Akkor arról a karakterről az jön le, hogy borzalmasan igyekszik biztosítani, hogy a közönség tudja, mennyire hiperszuper és hűdecsinos ő valójában, és ebből adódóan önteltnek és hiúnak fog tűnni. Ugyanígy a karakterek, akiknek biztosra kell menniük, hogy a közönség tisztában legyen az öltözékük pontos részleteivel (akár leírásokon vagy Polyvore-féle képeken és ilyesmiken keresztül).

Ne légy irányításmániás a leírásaidat illetően!
Mondtam már korábban, és kibírja az ismétlést: az, ha megmondod az olvasónak, hogy mit gondoljon egy karakterről, nagyon hamar idegesíthetővé válhat. Nem számít, hogy a karaktered épp gyönyörűnek, elragadónak, csúnyának vagy félelmetesnek kéne, hogy tűnjön - ha leírod a karaktered kinézetét és utána megmondod a közönségnek, hogy hogyan kéne éreznie a karakterrel kapcsolatban, akkor az követelőző vagy öntelt benyomást kelthet. Ehelyett próbálj leírni egy pár dolgot a karaktereddel kapcsolatban, amit a közönség gyönyörűnek, elragadónak, csúnyának vagy félelmetesnek, vagy bármilyennek tarthat, amilyen a karakter akarod, hogy legyen, és hagyd, hogy a közönség levonja a saját következtetéseit.
Vedd figyelembe ezt:
Megfordult, és egy széles, ijesztő mosollyal és egy őrült csillanással a szemeiben nézett rá. Félelmetes volt!
Eh, a széles mosolyok tényleg eredendően ijesztőek? Nem hinném, és ha egyszerűen azt mondod, hogy egy széles mosoly ijesztő, az nem fog meggyőzni. És mit jelent egyáltalán az "őrült"? Próbáljuk meg inkább így:
Egy, rendes mosolynál jóval szélesebbre nyúlt mosollyal fordult felé, és úgy bámult rá, mint egy éhező férfi egy nagy darab húsra.
...Így már beszélhetünk. Pontosan ez idézi meg azt a Rejtélyes Völgy effektust, ami a valódi ijesztőséggel rokon, és a metafora tudtunkra hozza, hogy egy ragadozó módján néz a lányra. Na, ez ijesztő.
Nézzünk még egy példát:
Imádni való, barna szemekkel nézett a fiúra, és száját a legaranyosabb kis mosolyra húzta.
Először, ez potenciálisan öklendezést idéz elő azokból az olvasókból, akiknek alacsony a kiagyalt vagy erőltetett cukiság-tűrőképességük. Másodszor, ha a közönség még nem ért egyet azzal, hogy a karakter imádni való (és nagyon valószínű, hogy nem), akkor ezt még inkább idegesítőnek fogják találni. Másrészről:
Széles, barna szemekkel nézett a fiúra, egy izgatott, némileg mégis ideges mosollyal az arcán.
Ez betekintést enged pár olyan dologba, amit az olvasók talán cukinak találnak, de nem ragaszkodik ahhoz, hogy a karakter egyértelműen cuki. Ha nincs konkrét értéke a karakter cselekedetinek, akkor a közönség szabadon gondolhat a karakterről, amit akar.
Ha épp szerepjátékozol, és megpróbálod a karaktered perspektíváját valaki más karakterére erőltetni (azaz leírod, hogy a másik személy karaktere a tiédet cukinak, vonzónak, megfélemlítőnek stb. találja), akkor épp túlzásba viszed, mert olyan cselekedeteket választasz az illető karakterének, amibe az illető nem egyezett bele. Ne tégy ilyet.
Egyszerű tippek, hogy hogyan helyezd magad olyan karakter cipőjébe, aki nem te vagy

Olyan karakter cipőjébe helyezni magad, aki elvileg nem vagy (vagy legalábbis nem rajtad alapul), hihetetlenül fontos része egy történet megírásának, akár egy életnagyságú regény, akár egy szerepjáték-karakter háttértörténete az a sztori. Másképp azt kockáztatod, hogy ezek a karakterek mesterkélt és kétdimenziós benyomást keltenek. Plusz abban is sokat segít, hogy a főhős-központú moralitás ne fussa túl a történetet - amint összekapcsolódsz a másodlagos és harmadlagos karaktereiddel, hajlamos leszel elkezdeni kétszer is meggondolni, mielőtt a főhősöddel kihasználtadnád vagy terroziáltatnád őket.
Szóval, ha problémád van azzal, hogy a karaktereid cipőibe helyezd magad, akik elvileg nem te vagy, vagy nem rajtad alapszanak, próbáld ki ezeket a technikákat. Talán még segítenek is!

Minden karakteredbe tegyél egy kis darabot magadból! Minden karakterednek adj legalább egy saját jellemvonást, legyen az egy vágy, preferencia, hiba vagy bármi, amid van - és ebbe beletartoznak az antagonistáid és a antihőseid is! Talán valamelyik karakteredet könnyen felidegesíti valami, ami téged idegesít. Lehet, hogy egy másik karakter osztozik egy hobbidon. Megint egy másik pedig ugyanazt a zenét szereti, amit te.
Tegyük fel, hogy a főhősöd egy manó, és az antihősöd egy bunkó, aki utálja a manókat. Legyen az antihősöd szerelmes valaki olyanba, aki abszolút a te eseted, és hirtelen sokkal könnyebb lesz kapcsolatot teremtened vele. Amint kapcsolódsz hozzá, azon kapod magad, hogy meg akarod kérdezni, miért érez úgy, ahogy. Aztán megkérdezheted magadtól, hogy te miért utálnád a manókat egy feltételes forgatókönyvben, és hogy ezt hogyan tudod alkalmazni az antihősödön. Ha helyesen csinálod, egy olyan antihőssel végzed, akinek van igazi indítéka, és nem csak egy kétdimenziós bajuszpödörgető.

Gondolj arra, ami benned és abban a karakterben közös, akkor is, ha az jelentéktelennek vagy földhözragadtnak tűnik. Az "a szeretteit akarja védeni" és az "élvezi a napsütéses napokat" például abszolút életképesek.

Keresd, hogy hol lehet párhuzam aközött, ahogy te, és aközött, ahogy a karaktereid éreznek. Például, ha egy olyan karaktert írsz, aki papíron odavan valamiért, amiért te nem, akkor próbálj olyasmire gondolni, amiért te rajongsz. Talán egy sorozatot szeretsz, talán alkotni, vagy talán egy ügyről van szó, amit támogatsz, vagy valami másról, amiben teljes szíveddel hiszel. Bármi is az, arra gondolj, milyen érzésed van tőle - aztán tételezd fel, hogy a karaktered nagyon hasonlóan érez egy olyasmi iránt, ami téged hidegen hagy.
Másik példaként: egy ételkritikusról próbálsz írni, de te magad nem különösebben érdeklődsz az ilyesmik iránt? Akkor tételezd fel, hogy az ételkritikus ugyanúgy érez a rossz kaja iránt, mint talán te egy kiábrándító fordulat iránt a történetben, amit szeretsz. Olyasvalakiről próbálsz írni, aki szeret gépeket tervezni és építeni? Írd meg úgy, hogy a karaktered ugyanolyan megelégedettséget érezzen ettől, mint te egy jó karakter megírásától, egy jó történet írásától vagy a világépítésből. Hogy érzed magad, mikor más azt mondja neked, hogy valami, amiben mélyen hiszel, helytelen vagy tudatlan? Az valószínűleg nem lesz túl messze attól, amit a karaktereidnek kéne éreznie, amikor mások ugyanezt mondják nekik.

Cseréld le a szokatlant és furát közismertre és ismerősre! Ez leginkább gondolatedzés - nem kell ezt tenned a valódi történeteddel. Az is elég, ha egyszerűen csinálod egy ideig ezt, fejben.
Használod a "falka" szót a történetedben? Cseréld le "család"-ra. És a "palotaőrök"-et? Hívd őket "biztonsági őrök"-nek helyette. Vannak "gyógyítóid"? Hívd őket "orvosok"-nak. Na és a "gyógyító bájitalok"? Utalj rájuk "gyógyszer"-ként, "gyógyír"-ként vagy bármilyen kortárs, valóvilágbeli kifejezéssel, ami a legmegfelelőbb.
Továbbléphetsz, és kicserélhetsz személyeket, tárgyakat és még felállásokat is. Vannak "városőreid"? Képzeld el, hogy egyszerűen rendőrök. Képzeld el a képzeletbeli seregeidet valamilyen valóéleti taktikai felszereléshez közelebb, valamiféle fantasztikus páncél és fegyverzet helyett. Van a fantáziavilágodban egy karakter, aki azt tervezi, hogy egy tőrrel öl meg valakit? Képzeld el, hogy az egész a miénkhez hasonló világban játszódik le, és cseréld le a tőrt egy kis pisztolyra.
Elismétlem, a valóéleti alternatívákat és hasonló dolgokat nem kell a végtermékben használni, csak a fejedben cseréld ki őket egy időre, amíg képes nem leszel egy kicsit jobban azonosulni a karakterek világaival és tapasztalataival, és ki nem fejlesztesz egy érzéket, hogy ők hogyan tekintenének ezekre a dolgokra.

Olvass olyanokról, hallgass olyanokat vagy beszélj olyanokkal, akik nem értenek egyet veled, és kényszerítsd magad, hogy veszekedés nélkül végighallgasd őket! Ez egy kihívás lehet - tényleg próbára teszi majd a türelmedet, és talán nagyon mérgesen távozol majd. De ezzel sokkal jobban megértheted, honnan jönnek ezek az emberek, és hogy hogyan és miért éreznek úgy, ahogy. Amint megszerzed ezt a megértést, képes leszel sokkal hitelesebben megírni olyan karaktereket, akik ugyanúgy gondolkodnak, még ha nem is értesz egyet velük.

Sok gyakorlattal könnyebb lesz ezeknek a karaktereknek a cipőjébe helyezni magadat. Tehát még ha elsőre nehéznek és időigényesnek tűnik is, tarts ki mellette! Az, ha olyan karaktereid vannak, akik igazi indítékokkal és érzelmekkel operálnak, annyira, de annyira megéri!
Már konkrétan könyörgök, hogy aki itt van és olvasta a bejegyzést, hagyjon valamilyen nyomot maga után; akármit, amitől legalább egy picit úgy érzem majd, hogy érdemes volt a fordítással bíbelődni! Köszönöm!
Ciao!

2017. május 12., péntek

Diana blogja

Iszonyatosan lassan, de azért biztosan zárkózom fel a várólistás kritikáimmal; ezt például már október 29-én rendelték, ami nem is volt olyan régen, ha azt nézzük, hogy milyen késésekkel szoktam jelentkezni a kritikákkal... Sajnálom, tényleg, de azért remélem, nem utáltatok meg.
De akkor nézzük is Diana blogjának a tartalmát, ha már megtisztelt azzal, hogy a mi szerény blogunkon kért kritikát a történetéről! :)


Szerzője: Diana Brunwin

A tartalom
Alapötlet. Konkrétan fellélegeztem, látva, hogy végre nonfanfictionnel van dolgom. (Félreértések elkerülése végett, nem nézem én le a fanfictionöket, csupán jólesik a változatosság.) Legalábbis, ha ez valaminek/valakinek a fanfictionje, akkor nem ismerem az alapművet, vagy ismerem, csak nem esett le. Szóval már az érdemel egy virtuális vállon veregetést, hogy teljesen saját szereplőkkel operálsz.
Az a "csavar" (apró örömökből élek) is felkeltette az érdeklődésemet, hogy a főhősnő a blogos történetek kilencvenöt százalékával szembemenve nem New Yorkba költözött a történet elején, hanem New Yorkból. Itt már arra számítottam, hogy na, tuti, hogy Londonba költözik, mondván: hiszen a bloggervilág számára ez a két város létezik csak... De nem; Manchesterbe!
Nem konkrétan a történethez kapcsolódik, de mivel kinézetkritikát nem kértél, ezért az ilyen jellegű gondolataimat nem volt hol kifejtenem, viszont úgy érzem, muszáj: zseniálisnak tartom, és büszke lehetsz magadra azért, hogy nem csináltál szereplős oldalt, ezzel agyoncsapva a szereplők egyéni elképzelésének lehetőségét. Végre valaki! Ha rám hallgatsz, nem is csinálsz szereplős oldalt, mert abszolút fölösleges, legalábbis az én véleményem szerint.
Szóval én elaléltam az alapötlet egyediségét látva. Viszont ha még több részletbe megyek, akkor már ellövöm a soron következő alpontok tartalmát, úgyhogy lépjünk tovább.
     Cím. Megint a pozitív csalódásaim egyikét kell végigolvasnod, ugyanis lehetett volna az is, hogy "XY élete" vagy "*hangzatos jelző* szerelem" című művel kell, fájdítsam a fejemet a te blogod személyében. Ehhez képest megkaptam ezt a pazar, egyedi, különleges, még hangzásra is érzelmeket ébresztő, hangulatos, pont megfelelő hosszúságú, figyelemfelkeltő címet, ami, ha az eddigi két fejezet történetére még nem is illik, a fülszöveg alapján már biztosan a lehető legjobb, amit ehhez a sztorihoz el lehet képzelni.
     Fülszöveg. Mondtam már, hogy csodát alkottál? Mert a fülszöveg megint erre bizonyíték. Egyrészt összesen három, aprónak sem nevezhető hiba van benne (az Északi-tenger partján fekvő, csendes kisvárosban keres menedéket; Megpróbál új életet kezdeni teljesen egyedül, és rideg modorával igyekszik mindenkit távol tartani magától; Aiden élete sokak szerint irigylésre méltó,: szerető család és barátok veszik körül), másrészt minden egyéb szempontból, amit csak el tudok képzelni, tökéletes. Ezt a "kettős" felépítést (amikor a két főszereplőt röviden úgymond összeveted) mindig is szerettem, de te a szokottnál is zseniálisabban oldottad ezt meg. A soraid nyomán szinte megelevenednek az olvasó szemei előtt a szereplőid, annyira sokatmondóan írod le őket. Ezenkívül előrevetítesz egy príma sztorit - mert ha a karaktereket ugyanolyan jól tudod majd megjeleníteni és a történetüket ugyanolyan jól tudod majd megírni, mint ahogy azt ebben a fülszövegben tetted, akkor számodra nincs lehetetlen. Ilyen szempontból legalábbis biztosan nincs.
Amellett, hogy felépítésre, megfogalmazásra, helyesírásra és hosszra tökéletes, a lezárása legalább ilyen nagyot szól. És amikor ezt a fülszöveget olvastam, akkor jöttem rá igazán, hogy egy nem mindennapi történettel lesz dolgom: mert ha a történetednek tényleg nem egy ezredik elcsépelt "szerelem" lesz a középpontjában, hanem megszakíthatatlan barátság, gyógyulás és újrakezdés, akkor te nemcsak szinte minden második bloggert körözted le, hanem nem egy, elismert "írót" is, akit sokan nagyra tartanak, pedig valójában förtelmet alkotott. (Igen, ez nem különösebben dicséret, figyelembe véve a blogger színvonalát és az általam felemlegetettek írásainak minőségét, de én most annak szántam, mert pozitív jelzőből már eddig is eleget írtam, kellett valami hasonlat is.)
Más szóval: már az első benyomás meggyőzött arról, hogy ezt a blogot nemcsak érdemes, hanem egyenesen ajánlott is elolvasnom.
Kivitelezés. Ha annyival letudnám, hogy mindent tökéletesen oldottál meg, akkor sem hagynék ki semmit, de azért bűntudatom lenne a túl rövid kritikáért. Szóval részletezem.
     Leírások. Imádom a leírásaidat. Te végre azok közé tartozol, akik nem félnek leírni a helyeket és a környezetet, de még az érzéseket sem. A külső személyleírást még egy picit hiányolom - emlékezetem szerint sem Jillről, sem Kiaráról sem tudjuk meg egy külső tulajdonságát sem -, de erről olvasás közben teljesen elfeledkeztem a többi leírásodnak hála; csak most, kritikaírás közben jutott eszembe.
     Párbeszédek. Az előzmények ismeretében lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, de én személy szerint a párbeszédeidben sem találtam kivetnivalót. Tökéletesen tükrözik a karakterek jellemét, helyzetét, és úgy általában mindent, amit a párbeszédek hivatottak tükrözni - és már attól örömkönnyeket hullatok, hogy a helyesírásuk hibátlan.
     Karakterek. Rég olvastam blogon ennyire rétegelt, hiteles karaktert, mint amilyen Kiara. Elég, ha azt mondom, hogy még Jillnek is szinte látom magam előtt a jellemét, pedig alig szerepelt még. Valami eszméletlen tehetséggel írod meg a karaktereket! Gyakorlatilag úgy érzem, "ismerem" Kiarát, pedig messze nem tudok még róla mindent.
     Stílus. Az első szó, ami eszembe jut róla, az egyedi. De tényleg, van egy megfoghatatlan, páratlan stílusod, aminek köszönhetően több, névtelenül egyberakott írás közül is meg tudnám állapítani, hogy melyik a tiéd. Egyszerre igényes, részletes, megnyerő, könnyed, mégis komoly az írásod, és ez valami fenomenális elegyet alkot.
     Fogalmazás. Mondanom sem kell, hogy pár hibát leszámítva tökéletesen fogalmazol, öröm olvasni. Előfordulnak elírások, magyartalan szórend, határozóragok felcserélére, egybeírandó szavak különírása, ilyesmik. A sok múltidős írás után viszont ezektől függetlenül is szinte megváltást hoztak a jelenidőben írt sorok, és az is, hogy gondosan odafigyeltél erre, és nem váltogattad az időket, mint rengetegen. Vagy a bétád végez nagyszerű munkát, vagy te - nem tudom, de esetünkben még ez is mindegy, mert a végeredmény egy csoda. Igaz, néha előfordul, hogy a mondataid kicsit kuszára sikerednek, mert egy mondatba írod, amit többe kéne tagolni, de ez odafigyeléssel kijavítható. Ami hibát találtam a két eddigi fejezetben, azt lentebb úgyis láthatod.
     Szókincs. Szerintem az eddigiekből kiviláglott, hogy semmi ilyen jellegű gondod nincs, legalábbis nekem olvasás közben nem tűnt fel - a szókincsedben sem találtam kivetnivalót, mindig az oda épp passzoló, legmegfelelőbb kifejezést használod.
     Helyesírás. Egy-két vesszőhibán túl semmit nem tudok felhozni ezzel a szemponttal kapcsolatban, úgyhogy szerintem jöjjenek is a konkrét hibapéldák a fogalmazásoddal és a helyesírásoddal kapcsolatban.
1. fejezet:
Sara aprót kortyol az üvegasztalon lévő vízből, aztán kedvesen rám pillant, és várja a válaszom kérdésére. Kicsit elgondolkozom, mit is válaszoljak feleljek [csak azért, hogy ne szerepeljen a 'válasz' kétszer].
Feloldozásként ér ez a nap, az utolsó kezelésem napja. és eEgyébként sem lennék olyan, mint a másfél évvel ezelőtt,. éÉn is jól tudom, hogy buta voltam, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Ennek ellenére úgy gondolom, muszáj elmennem, hacsak nem szeretném a folyamatos ellenőrizgetéseket.
- Ugye, hogy mennyivel érhetőbb és értelmesebb lett így, széttagolva?
Nem igazán tudom, hogyan köszönjek el tőle
Ha odaértél, mindenképp hívj, vagy írj!
ez idáig ezidáig nem igazán köszöntem meg neki bármit is, mert ehhez erre nincs szükség - nem is vagyok a szavak embere, és ezt ő is jól tudja -, de ez a gesztus kifejezi, hogy hálás vagyok mindazért, amit értem tett.
ez egy fajta egyfajta ösztön a védekezésre
jól esően jólesően
élvezem az csodálatos időt
Valójában hiányozni fog ez az itteni időjárás, főleg a nyári, D-vitaminnal D-vitaminban dús hónapok,; elvileg Angliában általában mindig borús az ég, és a maximum hőmérséklet is húsz fok körül van.
félre állok félreállok
Hazaérve ledobok mindent, a cipőmet és derekamra kötött bőrdzsekimet hanyagul levetem, aztán fáradtan szétterülök a fotelben és csendesen figyelem a fehér plafont,. sSzükségem van pár perc pihenésre.
A dolgaim nélkül jobban észrevehető, mennyire kicsi is ez a lakás

állok fel a puha ülőhelyből ülőhelyről
utazó ruhát utazóruhát
altató pirulára altatópirulára
Este kilenckor a gép elhagyja a kifutópályát, én pedig fejemet az ablaknak döntve figyelem a sose alvó város fénybe öltözött alakját a magasból,. aAz egész látvány lélegzetelállító, és most fogom fel: tényleg itt hagyok mindent és mindenkit. Igazság szerint hiányozni fog a New York,. oOlyan gyönyörű, el sem hiszem, hogy a gyermeki énem legnagyobb vágya beteljesült, és itt lakhattam évekig.
Képtelen vagyok elhinni, hogyan lett hirtelen ennyi rajongónk, két év múltán miért kíváncsiak rám, ránk ilyen sokan.
Neszesszeremet elővéve eltűntetem eltüntetem az apró bőrhibáimat
remélem, nem lesz nagy tömeg kint
elvégre nem sokára nemsokára láthatom
A házat kovácsoltvas kerítés veszi körül, a pázsit gyönyörű zöld, leginkább a parkokban lévő fűre emlékeztet, és a ház külseje láttán nem találok szavakat,: ez hatalmas.

Az üveg bejárati ajtó előtt várakozok, és amíg menedzserem ráérősen száll ki a kocsiból és nyitja ki az előttem lévő akadályt, próbálok közömbös maradni, nem akarom, hogy lássa rajtam az ujjongást.
Az előszobában a szokásos dolgok találhatóak meg; tornacipőmet gyorsan lehajítom a cipőszekrény elé, bőrdzsekimet felakasztom a ruhaakasztóra és, kikerülve a felcímkézett dobozokat, beszaladok a nappaliba.

a szekrényekre kikerülő személyes dolgaim, majd ellensúlyozzák ezt a borzadályt, és senkinek sem fog feltűnni.
gondoltam, túl fáradt leszel ma boltba, vagy étterembe menni
hiszti rohamot hisztirohamot
Negyed hatkor Tristan beszáll a kocsiba és Londonba hajt, ahonnan visszamegy az Egyesült Államokba, míg én végre felfedezhetem az egész házat;. lLegelőször az üvegajtón kilépve a hátsó kertet nézem meg. A teraszon kerti bútorok is vannak és egy kinti grillsütő,. aAz udvar közepén egy fehér pavilon áll, ezt színes virágok veszik körül, s a szépsége miatt rögtön egy bugyuta film jut az eszembe, amit még pár évvel ezelőtt láttam anyával. Az emlékét igyekszem az elmém legtávolabbi zugába rejteni, mint a legtöbb, szüleimmel való kapcsolatos momentumot, főleg az utolsó találkozásunkról, mielőtt eljöttem volna.
A nemesacél berendezések még nem voltak használva,; alig várom a felavatását felavatásukat, ugyanis imádok a konyhában szorgoskodni,. sSzerencsére a hűtőszekrény is dögig van töltve.
A nagy, kétszemélyes ágy elképesztően kényelmes, talán még sosem feküdtem ennél puhábban, olyan, mintha egy felhőn feküdnék hevernék [a szóismétlés elkerülése végett].

2. fejezet:
Ezért órákig ücsörgök a puha szőnyegen, körülöttem pedig egy halom kötet hever, és olvasás közben beleiszok a mellettem lévő forró citromfű teába citrumfűteába.
Szerdán hazaérve lerúgom lábamról a cipőt, és még mindig a moziban látott élményeket próbálom feldolgozni.
Akár milyen Akármilyen rosszul hangzik
mindent megbeszéltünk, ami a suliban történt
Kicsit indulatosabban szól bele a telefonban
 - Mégis mikor? - Szemöldököm a magasba szökik, habár ő ezt nem láthatja. Frusztráltan érzem magamat, általában ez van, ha ehhez hasonló témát érintünk. - Amikor véletlenül, szökőévente felhívtok, nem haltam-e meg? - Nem mintha én annyira keresném őket, nem érzem azt az általuk keletkezett hiányt magamban, mint régebben, azt hiszem, sikerült kiirtanom magamból azokat az érzéseket és továbblépnem rajtuk.
azt hiszem, ez megbocsájtható
meginogok
válaszát nem meg sem várom, kinyomom a hívást

egész tűrhető állapotban sétálok be délelőtt Dr. Jane Cooper irodájába.
A recepciónál egy tőlem nálam kicsit idősebb nő ül
Bár én több figyelmet szenteltem a helyiség tanulmányozásra tanulmányozásának: meglepően komor és modern. A várakozó szobához várakozószobához képest a fehér falak üresek, egyetlen egy egyetlenegy festmény sem található meg rajta rajtuk
Az előttem ülő, a harmincas évei végét taposó nő barátságosan néz rám, mégis a hangjában mégis [így magyarosabb a szórend] némi szigor cseng.
A menedzserem és a körülöttem lévő embereket aggódnak értem, hogy visszaesek a depresszióba.
Tulajdonképpen azt várják, mikor kell közbelépniük újra.
Gondolom, anya valamelyik idióta pletykamagazinjában látta,. fFogalmam sincs, mit eszik azokon a szennyeken,; amióta az eszemet tudom, mindennap vesz egyet.
Másnap reggel korán felkelek, a reggeli koffein adagom koffeinadagom után előkeresem a sportruhámat és az iPodomat előkeresem.
jól esően jólesően tovább hajszolom magamat
Nem figyelek a lábam elé, miközben átmegyek a másik oldalra,. cCsak egy pillanat műve; a járda előtt rálépek egy nagyobb kőre rálépek, amelyről lecsúszik a jobb lábam, és a bokám kibicsaklik.
így megnézve, nem-e lilult be nem lilult-e be, de szerencsére csupán kicsit vörös
 - Na, jól van, elég ebből. Hívok egy taxit, és irány a kórház![innen hiányzik egy szóköz]- türelmetlenül emeli fel türelmetlenül a hangját, és határozottan elém áll.
 - Oké-oké, de várj! - sóhajtok fel, megadva magamat.
Épp megkérdezném, honnan tudja a nevemet, mikor eszembe jut;: feltehetőleg ő is ismer valahonnan. Egy pillanatig pillanatra eltöprengek, lehet, egy őrült rajongó, aki el szeretne rabolni, és addig kínozna, amíg meg nem írom a legújabb dalokat.
melyre a másnap az iskolában mindenki szeretett volna írni, vagy rajzolni
bejutok az klinikába klinikára
nem is ismerjünk egymást
Kérdőn nézek rá,: gondolom, nem az anyja stílusa a mi zenénk, habár ki tudja.
A kezembe nyomja még egy fájdalomcsillapítós gél receptjét, azt is kiváltjuk a kórházban található gyógyszertárban, egy csomag fáslival együtt.
A telefonkönyvet új név után keresve végig görgetem végiggörgetem
de ezt, azt hiszem, meguntam a hónapok során.
eddig észre se vettem, mennyire alacsony hozzám képest
valami barátságos arckifejezést magamra ölteni - némileg sikerül is -[ez a szóköz fölösleges], fogalmam sincs, mit tegyek.
élénk zöld élénkzöld
Tudod, az embernek szüksége vannak barátokra
együtt örülnek veled a boldog pillanatokkor pillanatokban
szigorúan néz rám,; őszintén belegondolva, van valami abban, amit mond.
sokat mondóan sokatmondóan
Ám, mikor nem sokkal később újra találkozunk, rám néz, és fapofával elmegy mellettem.

     Hitelesség. Nem meglepő, hogy egyetlen logikai bukfenccel vagy más hitelességi problémával sem találkoztam olvasás közben, és ez egy olyan kijelentés, amit blogkritikában ritkán van alkalmam megtenni, szóval legyél büszke magadra!
     Történetvezetés. A fejezeteket a lehető legjobb helyen szoktad lezárni, ezzel bevonzva az olvasót. Azt még nem is mondtam, mennyire örülök, hogy te nem tudod le pár száz szóval a részeket, hanem írsz annyit, amennyit én egy tisztességes fejezetnek nevezek.
Tetszik még az, ahogy késlelteted az információkat. Szerintem tök jó, hogy nem rögtön egy bemutatkozásszerűséggel indítottad Kiarát, hanem még titkai vannak az olvasók előtt - egészen pontosan még nem tudjuk, Leila ki volt Kiara számára; min vesztek össze öt évvel ezelőtt a szüleivel; ilyesmik. Szerintem mondtam már, de egy zseni vagy.
Tanulság. Legtöbbször itt szoktam olyasmiket tanácsolni a bloggernek, hogy olvasson sok/még több könyvet, hogy fejlessze vele ezt vagy azt, mondván, az olvasásból sosem elég. Ez a te esetedben is igaz, de nálad nem azért, mert annyira észveszejtő hibákat ejtenél, hanem mert az olvasás egy csoda.
De ha mégis összegezni akarom, hát, csak így tovább! Ne add fel az írást, mert nem kevés tehetséged van hozzá, és engem például hihetetlenül érdekel a történet folytatása!

Ajánlom...
Diana egyelőre csupán kétfejezetes blogját mindenkinek érdemes elolvasnia, aki egy feledhetetlen kikapcsolódásra vágyik. Ennek a tehetséges bloggerinának veszteségről, felejteni próbálásról szóló irománya egy csodálatos történet szerethető karakterekkel és ismerős emberi érzelmekkel, a lehető legjobban tálalva.


Szokás szerint ide kerülnek a sűrű bocsánatkéréseim, amiért ennyi ideig kellett várnod a kritikádra, és az még ráadásul ilyen rövid is lett. Már nem tudok ez ellen mit tenni, úgyhogy csak remélem, hogy nem haragszol rám annyira.
A rendszeres olvasóim pedig ne aggódjanak, nemsokára - tehát az én szótáramban még ebben az évben - érkezem pár cikkfordítással, ami, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! Ha mégsem hozok magamról életjelt, akkor azért okoljátok azt az elmebeteget, akinek eszébe jutott, hogy a tizedikes gimnazistáknak kisérettségikkel kéne még jobban megnehezíteni az életét.
További szép akármit!
U. i.: A Harry Styles mind a tíz dala megölt. És Harry Styles is.