2017. április 18., kedd

Nő karakterek

Jessica Henwick

Aimee Richardson

Nell Tiger Free

Maude Hirst

Alyssa Sutherland

Jessalyn Gilsig

Georgia Hirst

Jennie Jacques

Morgane Polanski

Carrie Crowley

Winona Ryder

Millie Bobby Brown

Natalia Dyer

Robin Tunney

Férfi karakterek

Charlie Heaton

Joe Keery

Noah Schnapp

Ross Partridge

Simon Baker

Tim Kang

Owain Yeoman

Rockmond Dunbar

Joe Adler

Michael Rady

David Norona

Eric Winter

Kevin Corrigan

Terry Kinney

A blog két éves!

Aha, most nem feledkeztem el a blog szülinapjáról, úgyhogy szerintem igazán megérdemlek egy tapsvihart!
Na de komolyra fordítva a szót. A blogot egészen pontosan 2015. április 16-án hoztam létre, de 18-án került nyilvánosságra - és mivel a 16-áról már eleve lekéstem, mikor ez eszembe jutott, ezért maradt az április 18-ai "ünneplés". Nem fundáltam ki semmi egyedit, úgyhogy csak egy ilyen nyúlfarknyi emlékeztető-szerűségre gondoltam, csak hogy tudjátok, hogy van a blognak szülinapja is. Ja. Amúgy teljesen épelméjű vagyok.
Csak egy kis nosztalgia gyanánt, így nézett ki a kezdetek kezdetén a blog (bocs az elég szar képernyőképért; csupán ilyet tudtam találni):


Egészen 2016. június 8-áig, amikor Bella megajándékozott engem a blog mostani kinézetével.

2015-ben 48, 2016-ban 60 bejegyzés került fel a blogra; idén ez szám szerint a hetedik. Igen, négy hónap alatt a töredékét sikerült összehoznom az előző évek harmadévnyi teljesítményének. El vagyok havazva, k?

A köszönetnyilvánításokban sosem jeleskedtem, főként talán azért, mert nem is igazán volt alkalmam vagy okom köszöngetni. De most teszek egy próbát, mert a blog elért olyan "eredményeket", ha fogalmazhatok így, amik megérdemelnek egy-két szót, és sokkal többet is.
Rengeteget jelentett nekem ez a blog, már akkor is, amikor még csak az ötlete élt a fejemben. Aztán létrejött, és olyasmiket hozott, amikről soha nem is mertem volna álmodni. Két év alatt 45 feliratkozó, durván 19 ezer oldalmegjelenítés, az enyémeket is beleszámolva 208 komment és én nem tudom, mennyi chatüzenet, e-mail és pipa gyűlt össze a blogon/a blog miatt! És ezek nekem... leírhatatlanul hatalmas számok, és bocs, hogy önmagamat ismétlem, de soha még álmodni sem mertem ennyi mindenről! Egek, 27-en jelentkeztek az első - és egyetlen - blogversenyemre! Nem kevesebb, mint 6 díjjal gazdagítottátok már a blogot!
Ezzel együtt 115 közzétett bejegyzés található a blogon; köztük 39 kritika, és az én várólistámon még további öt rendelés sorakozik! Konkrétan több, mint negyven ember volt az én - az én, baszki! - véleményemre kíváncsi az oldaláról! A mellkasomba szorul a levegő, ha csak rágondolok.

Akik figyelemmel követik a blogot, azok tudják, hogy jeleskedem a folyamatos nyavalygásban és nevetséges elnézéskérésben, ezért természetesen most is megragadnám az alkalmat, hogy kicsit regéljek nektek a blog úgymond jövőjéről.
Biztos hangoztattam már, vagy ha nem, akkor most megteszem, hogy én elképzelni sem tudom már az életemet a Critiche di Nessa nélkül; szerintem még harmincévesen is itt fogom rontani a levegőt. Szóval bármennyire is úgy tűnik néha, hogy rá se nézek a blogra, igenis kitartok mellette, és sosem kell attól tartanotok, hogy abbahagynám, mert egyszerűen imádom ezt csinálni! A kritikaírás, a blogolás - ezek számomra ugyanolyanok, mint az írás, a zongorázás, vagy akár a kornyikálás: hiába nincs hozzá egy fikarcnyi tehetségem se, én ragaszkodom hozzá, egészen szimplán csak azért, mert az életemet jelentik.
Úgyhogy tessék továbbra is számítani - lassan, nagyon lassan érkezgető - kritikákra, cikkekre, cikkfordításokra, dalszövegfordításokra, karakterekre, na meg persze az én sűrű bocsánatkéregetéseimre!
Nessa gyilkolászott; szép estét mindenkinek!

2017. április 17., hétfő

NoyxFeyPress blogja

Nos, amint látjátok, végre előkerültem a blog következő, szám szerint 39. kritikájával, ami már az új "rendszer" alapján íródott.
Miután a The end's already here olvasásának végére értem, akkor néztem csak meg NoxyFeyPress különböző "helyzetjelentéseit". Ezekből a te magánéleted különböző tragédiáiról - gondolok itt a nagymamád betegségére és halálára - értesülhettem, és ennek fényében már nagyon irrelevánsnak érzem a kritikát, ami most következik. Szóval amikor úgy fogalmazok, hogy tudom is én, pl. cseréld le a fejlécet (ilyet pont nem fogok írni, de érzékeltetni akarom a mondanivalómat), akkor azt úgy értem, mint egy kritikus, akitől kritikát kértek. Ugyanis igyekeztem mindettől függetlenül tárgyilagos és építő jellegű maradni a kritikámban; szinte csak remélem, hogy sikerült. Kritikát kértél, azt kapsz, akkor is, ha épp ez a legkisebb gondod, és a blog az utolsó, amire gondolhatsz. Szóval őszinte részvétem - hidd el, át tudom érezni, mit élhetsz át most, de ez egy másik történet.
Ha pedig már megszólítottalak, kérlek, nézd el nekem, hogy a 2016. szeptember 4-én rendelt kritikáddal mostanra sikerült előállnom. Mentségemre legyen mondva, hogy kárpótlásul elejétől a végéig elolvastam a blogodat, és a fanfiction alapjaiul szolgáló, általam eddig nem látott filmeket (Thor, Bosszúállók, Thor: Sötét világ) is megnéztem (plusz beléjük szerettem, de ez mellékes), hogy a lehető legszakszerűbb legyen a kritikám, ha már több mint fél évig kellett várnod rá.
Viszont szerintem így is elküld már gondolatban mindenki a halál nemi szervére, hogy eddig eltűntem, szóval inkább nekikezdek...


Szerzője: NoyxFeyPress

A kinézet
Első ránézésre egy színeit tekintve harmonikus, mi több, nem kicsit egyedi színvilágú, igényesen összerakott dizájnnal van dolgom. Ezt a kék- és szürkeárnyalatot még önmagában is kevés blogon láttam, de együtt a kettő még különlegesebb benyomást kelt, és pazarul néz ki. De az egészben az a legcsodásabb, hogy a blog tartalmához is tökéletesen illik.
A fejléc vegyes érzéseket kelt bennem. Jane szépen van beillesztve, és maguk a karakterek pont jó helyen vannak, nagyjából középen, de Loki hajából egy jókora szelet hiányzik, azonkívül a fél teste nyomtalanul eltűnt - hacsak nem vékonyabb, mint a nádszál, a törzsének még át kéne lógnia Jane karja mögé, ennek ellenére azon a résen keresztül csak a háttér kéksége látszik. A cím stílusosan van ráírva, minden szempontból tetszenek a betűk, főleg a dőlésszögük, de van itt egy alcím is, amivel sem a blog URL-címében, sem a címében, sem sehol máshol nem találkozni, csak a fejlécen, ezért ennek kapcsán kell kitérnem rá, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy nyelvtanilag helyes, és szerintem te sem, mert a fülszövegben nem így írtad a "fattyú" többesszámát. Szerintem a fülszövegben szerepel helyesen, mert amennyire emlékszem, ezt a főnevet még sosem láttam úgy többesszámban, hogy "fattyúk", mindig csak úgy, hogy "fattyak". Ja, és a címek végén még mindig csak akkor tesszük ki a mondatvégi írásjelet, ha az kérdő- vagy felkiáltójel, szóval nem igazán kell az a pont a végére. De ez apróság, csak kritikusnak tűnik fel, és a többi. Az viszont már egyenesen zavaró, hogy az angol címet magyar alcím követi...
A fejléc kinézetére visszatérve: a felhős megoldás stílusos és hibátlan lett, ellenben a még kék színben játszó háttérelemek ennyire már nem nyerték el a tetszésemet. Látunk itt lépesméz egy darabjától és egy óriási óralaptól kezdve makkokon keresztül elvirágzott gyermekláncfűig és kusza, random alakzatokig mindent, aminek semmi de semmi köze a blog tartalmához. A hópehely, ami még úgy-ahogy kötődne is a történethez, persze alig látszik, és el is van suvasztva a fejléc szélére.
A szürke főháttér amellett, hogy ezerszer közelebb áll hozzám, mint egy élénk rózsaszín tenné, nem kis egyediséget kölcsönöz az oldalnak, ráadásul pompásan passzol a kék különböző árnyalataihoz, amik a blogon találhatók.
A dátumfejléc, a bejegyzéssáv és annak kerete, a navbar kurzor-rávitel nélkül látható kerete, a görgető- valamint a modulsáv háttérszínei mind abszolút harmonizálnak, le a kalappal a készítő előtt.
Térjünk át a betűkre. Rengeteg helyen nincsenek először is sorkizártra állítva; ide tartozik a fülszöveg és rengeteg különböző bejegyzés is (felsorolva: Egy kicsit a blogról, Prológus, 1-5., 7-8., 11., 15., 20-25. fejezet, Első kritikám, Good News, My Dear Hansen: Prológus, Eszmefuttatás = Agyvérzés, Blogmoly kihívás). Jobban mondva, ezek voltak a balra zártak - vannak ezeken kívül sorkizártra és középre zártra állított "helyzetjelentések", amik között meg azért kéne rendet tenni, hogy egységesek legyenek. Én pölö támogatom azt, hogy a "nem fejezet"-bejegyzések és a fejezetek előtti szösszenetek legyenek középre zártak, és így kellően elkülönülnek a történettől; akkor viszont a sorkizárt bejelentéseket kéne a középre zártakhoz igazítani. Egy apróság pedig: elfelejtettél szóközt tenni a 11. fejezet címébe.
A betűszínnel semmi problémám; a bejegyzések szövege fehér, a linkek szürkések, a modulnevek kékek, a chat szövege szürkés, a fülszöveg megint fehér - egyszóval mindegyik rendben, nem térnek el az alapvető fehér-szürke-kék-kombótól.
A betűtípussal és -mérettel viszont már akadnak problémáim. Az alapértelmezett, az teljesen rendben van, de néha eltérsz ettől. Ha megnézed, a 16-20. fejezetig mindenféle eltérő betűt írsz, csak a jól megszokott, igényesen kinéző, minden szempontból tökéletes alapértelmezettet nem; sokszor még a sorköz is nagyobb az általánosnál. Az "Első kritikám" szövege pedig fekete háttérszínt is kapott - sejtem, miért, de egy egyszerű HTML-birizgálással megoldható a dolog -, ami rettenetesen zavaró, ha az ember épp azt olvassa.
Képeffektek nincsenek, de nem is hiányolom őket; a felhős fejléc mindenestül kielégítette a cifraság-igényeimet, ha voltak olyanok. A linkeffektek meg teljesen rendben vannak jelenlegi állapotukban.
Nézzük a moduljaidat. Alapjáraton azt szoktam tanácsolgatni a bloggereknek, hogy szedjék ki a +1-gombot a modulok közül, mert a legtöbben nem is szokták használni (az olvasók számára teszik ki, de azok úgyse klikkelnek rá szinte sosem), úgyhogy teljesen fölösleges számukra ez az ikon; te viszont, ahogy elnéztem, rendszeresen megosztottad a közzétett fejezeteket a Google+-odon, úgyhogy nálad ez nem áll fenn. Más kérdés, hogy ilyen modul nélkül is meg tudnád ezt tenni. Most komolyan, egy bekezdés óta egy apró gombocskáról írok..? Szerintem ugrok más témára, mert még én sem fogom elolvasni ezt a kritikát.
A cserék jelenlegi állapotukban hihetetlenül ramatyul festenek. Egyrészt az összes meg van jelenítve, ezért túlzottan elnyújtják a modulsávot, másrészt a felüknél csak a blog címét jeleníted meg, a többinél pedig az utolsó közzététel dátumát és címét, de még a blogok ikonjait és egy-egy miniatűr képet vagy mozgóképet is felsorakoztatsz melléjük; emiatt széteső, rendetlen az egész. Ha rám hallgatsz, beállítod, hogy a lista maximum 10 blogot jelenítsen meg, és a képeket is haladéktalanul leszeded, mert engem speciel kifejezetten zavart olvasás közben az a sok, ide-oda mozgó és villogó gif.
Az információk-modulod viszont hivatalosan is megér egy misét. Az íróig még oké, sőt, az sem égetnivaló hiba, hogy a decembert nagy betűvel írtad, előfordul az ilyesmi. Na, de az, hogy "A történet saját, tehát másolni az engedélyem nélkül tilos!"... Most nem abba akarok belekötni, hogy "másolni az engedélyem nélkül tilos" (bár tényleg erősen kétlem, hogy aki lopni akarja a sztoridat, az engedélyt kérne, vagy, hogy te engedélyt adnál ilyesmire, ha mégis megtenné), hanem konkrétan abba, hogy "a történet saját". Mert én, miután direkt azzal a céllal, hogy ismerjem a fanfiction alapjául szolgáló műveket, megnéztem a filmeket, zavaróan sok olyan jelenettel és párbeszéddel találtam magam szembe az írásodban, amit szó szerint a Marvel-filmekből írtál ki. Ez inkább a tartalomhoz tartozik majd, de mindenképp utalni akartam rá itt is, ha már ilyen pofátlanul a blogra tévedő ártatlan blogger orrára kötötted - vagy épp nem kötötted; ebből az információmorzsából pont nem derül ki, hogy mennyi mindent vettél át a filmekből -, hogy te másolhatsz, de a te másolatodat nem másolhatja senki. Csak ennyit akartam ezzel kapcsolatban.
A chated egy picit elüt a blog többi részétől; az a babarózsaszínes-lilás színezet például abszolút nem tudom, hogy került oda. Ezt az egy árnyalatot leszámítva viszont ez a modul is teljesen rendben van.
A menüd egyszerűen mesés. Mind az alap-, mind a kurzor-ráviteles állapota hibátlanul néz ki.
A fülszöveg szövegdobozával nem lenne baj a pontozott keretszerűség nélkül. Ott van pont mellette a kusza, összevisszasághoz közelítő fejléc; szerintem nem kell ezt is bonyolítani. Jó ez a modul keret nélkül is, legalábbis én így látom.
A legfelső modulodról, a gifről annyit, hogy át kéne photoshoppolni egy kékesebb árnyalatra, mert ha valami nem szerepel sehol máshol a dizájnban, az a zöld szín. És egy apróság még, ami eszembe ötlött: ha tudod, tükrözhetnéd vízszintesen a gifet, hogy Loki ne "a blogból kifelé" vigyorogjon, hanem a bejegyzéssáv felé, ahol a lényeg van. De ez már tőlem is elrugaszkodott tanács...
Végül pedig: a fehér navbar pont jól illik a nagy egészhez, és tök frappáns az, hogy csak a kurzortól jelenik meg; a favicon meg jó, ha van.
A modulokban sorrendileg csak egy szépséghibát találtam, és ezzel már sok másik blogon is találkoztam: a chat megelőzi a feliratkozókat. Most komolyan, a cserét kunyeráló ismeretleneket mindenki előrébb helyezi, mint a saját rendszeres olvasóit?
Utolsó megjegyzés a modulokkal kapcsolatban: szerintem ki tudnál találni nekik néhány egyedibb nevet. Hogy néhány hülye példát is hozzak, pl. a menü neve lehetne "polcok", hogy az asgardi könyvtárra utaljak, a chaté "nagyterem" vagy "társalgó", az információké "adatok", hogy aktaszerű legyen, mintha egy S.H.I.E.L.D.-es dokumentumban látná az arra tévedő, az olvasók "Odinsonok" (vagy épp Laufeysonok, ha arról van szó)... Ilyesmikre gondoltam. Ezek természetesen csak az először eszembe jutó, talán idióta példák voltak, hogy érzékeltessem, mire gondolok, és esetleg ötletet adjak neked.
A bejegyzéssáv melletti, kilógó dátumfejléc megoldása kifejezetten bejön, de a bejegyzések beállításain szerintem variálhatnál valamit, hogy ne a száraz "bejegyezte" álljon a neved előtt, hanem valami egyedibb. A pipákkal kapcsolatban is elengedhetnéd a fantáziádat - a "tetszik" és a "jó" szerintem ez esetben ugyanazt jelenti; vagy szedd ki a kettő közül az egyiket, vagy próbálj árnyaltabb kifejezéseket kitalálni, hogy több közül választhasson az olvasó.
Könyvborítód, azt hiszem, nincs, de engem ez a tényező mindig teljesen hidegen hagyott, szóval nem hiányzik. Trailered ellenben papíron van, csak a videó nem érhető el, nekem legalábbis ezt írja ki. Ha nincs előzetes a blogodhoz, az sem értékhiány, szóval döntsd el te, hogy teszel-e valamit ebben a kérdésben.
Összességében tehát? Egy nem tökéletes, de apró változtatásokkal helyrepofozható dizájnod van, aminek a legtöbb hibáját az átlagblogger észre sem veszi, nemhogy szóvá tenné. Nekem, mint kritikaírónak, az volt a dolgom, hogy felfigyeljek rá, és persze hogy ne csak pozitívumot írjak.

A tartalom
Kezdjük a történethez magához csak lazán kötődő tényezőkkel, vagyis az oldalakkal. Ebből négy van: a fejezetes oldal, amit, ha az ember rendesen vezet, nagyon nehéz elrontani - neked is csak annyi tanácsot tudok adni, hogy ne írd nagybetűvel a fejezetet és az évadot, mivel ezek köznevek, és igazán snasszul néz ki így, valamint, hogy a 26. fejezetet is vedd fel a listára, mert annak, aki a linkekről nyitogatja meg a fejezeteket, így elkerülheti a figyelmét, hogy nem csak 25 fejezet van -; egy üres kritikás oldal, ahova legalább belinkelhetnéd azt a bizonyos első kritikádat, amiről már a kinézet kapcsán is írtam; illetve két külön oldal az egyes évadok szereplőinek (amiknek a nevében máris átírhatnád az "évad" szavakat kisbetűsre). Ezekkel kapcsolatban csak annyit akarok mondani írni, hogy az ehhez hasonló "rövid leírások" általában nem túl jó ötletek, de te zseniálisan megoldottad, hogy afféle adatlapok legyenek, mintha egy-egy S.H.I.E.L.D.-es akta lapjain szerepelnének; és ez amellett, hogy a párját ritkítja, nem kicsit elmés és jó ötlet is! Helyesírásilag a hibák, amikre felfigyeltem: Hatalomra szomjas, és ezt idővel el is éri. Fattyú. Jane segítője, és védelmezője.
Logikailag pedig... Az első évados oldalon Loki 1042, a másodikon 1404 éves. Új vagyok még ebben a világban, de az azért fura, hogy az időrendben egymást látszólag szorosan követő évadok között a herceg 362 évet öregedett. Nem lehet, hogy a másodikat elírtad, és igazából 1044-et akartál volna? Az már valamivel reálisabb.
Az utolsó, amibe belekötök, az a Bosszúállók adatlapja. Az leesett, hogy a történet nem Magyarországon játszódik (miért is játszódna; a magyar írópalántáknak nem szokása leragadni a mi piciny országunkban), de ha már ennek ellenére magyarul folyik a sztori, akkor érdemes lenne legalább lefordítani az angol kifejezéseket. Szóval kérlek, írd át Bosszúállókra az Avengerst; köszi. A tagok felsorolásánál pedig döntsd el, hogy a születési nevüket vagy a hívónevüket írod, mert négy tagnál az előbbit, kettőnél pedig az utóbbit alkalmaztad, és ez így eléggé összefüggéstelen.
A fejezeteid nem épp egységesek, ha a hosszukat vesszük, ami önmagában nem is lenne baj; sokkal nagyobb szálka a szememben az, hogy ezek az eltérések leginkább a már-már nevetségesen rövidtől a közepesen hosszúig terjednek - az a több ezer szavas terjedelem, amiben én a leginkább otthon érzem magam, egyszer sem szerepel. A kezdetekben ráadásul még folyvást tele is rakosgattad a fejezeteket különböző gifekkel és képekkel, amikről szerencsére már elkezdtél leszokni. Szerintem elégedj meg a fejezetek elején található, egyetlen giffel vagy képpel, és törekedj a minél hosszabb fejezetekre. Inkább tartson tovább a megírása, minthogy olyan nyúlfarknyi legyen, hogy az olvasó még bele se élte magát, máris a végére ért.
Térjünk át a címre, hogy végre közeledjünk a lényeghez is. Szinte már belefáradtam a következő vélemény folytonos megfogalmazásába, de: miért angolul van egy magyar bloggerina magyar nyelven futó blogjának a címe?! Sosem fogom tudni megérteni. Van a mi gyönyörű, különleges, páratlan nyelvünk, és van ez az agyonhasznált világnyelv, és - szerencsére csak szinte - mindenki az utóbbira szavaz. Miért? Magyarázza már meg nekem valaki! Régebben talán még egyedinek és "menőnek" számított, ha valaki angol címet adott a blogjának, de ma már nem olyan nagy szám, hogy valaki tud alapszinten angolul! Akkor mégis miért? Hiszen még ráadásul zseniálisan is hangzana ugyanez a cím magyarul: A vég már elérkezett. Most mondd, hogy nem hangzik figyelemfelkeltőbben és különlegesebben, mint az, hogy The end's already here, és akkor nem szólom le többet!Ha ezt félretesszük, és lenyugodtam, kénytelen vagyok elismerni, hogy ez a cím még így, angolul is egyedibb, mint nagyon sok másik. Elkeresztelhetted volna a blogodat "XY's life"-nak is, vagy "Random-Hangzatos-Jelző Love"-nak, de te nem érted be ennyivel, és ezért máris hálát adok az égnek. Ez a cím hosszabb, mint a megszokott, de ez nem vesz az értékéből, sőt. Összességében véve hangzatos, figyelemfelkeltő, nem hosszabb az elviselhetőnél, de eddig nem kapcsolódott össze a történettel túlzottan, ami nem feltétlenül baj, ha nem a másodikat tervezed az utolsó évadnak, mert akkor még bőven van időd és tered elérni, hogy ez a frázis jobban passzoljon a történet végkicsengéséhez.
Következzen a fülszöveg, amiről elég határozott véleményem van, akkor is, ha nem vagy rá kíváncsi. (Így jár, aki tőlem kér kritikát, *ördögi kacaj*.) Kezdjük hát.
Loki. Egy név, egy áruló, egy manipulatív személy. - Ebben a megfogalmazásban nem tudom megérteni, miért kell azzal kezdeni a jellemzésszerűséget, hogy "egy név". Érted, nem arról van szó, hogy ne tudnék olyan felállást elképzelni, amiben ez a szókapcsolat praktikus volna, hanem arról, hogy ez ide nem illik, és szerintem, ha jobban átgondolod, erre te is rájössz. Mit szólnál inkább egy olyasmihez, hogy "Loki. Egy manipulatív áruló."
Jane. Egy név, egy szökevény és egy elveszett lélek. - Megint az "egy név". Hogy példát hozzak az én elképzelésemre: "Jane. Egy elveszett lélek; szökevény, aki nem találja a helyét a világban."
Csak egymásra számíthatnak,; a kilenc birodalomban sehol sincsenek biztonságban, ameddig meg nem állítják a történések gyorsvonatra emlékeztető száguldását. - Csak mert szerintem oda jobban illik a pontosvessző.
Fattyak, de ez vajon megakadályozza őket a hatalom megszerzésében? - Na, ez viszont tökéletes példája a költői kérdés lenyűgöző használatának! Elismerésem!
Halál. Titkok. Életek. - A fülszöveg lezárásának drámaian kéne hangoznia, de az efféle felsorolások legtöbbször - és ebben az esetben sem - a kívánt hatást érik el, hanem valami egészen mást. Nekem például sokkal inkább fekszik ehelyett valami ilyesmi: A halál és a titkok erdejében életek múlhatnak az ő döntéseiken. És, ha átírod ezt a három szót valami ilyesmire, akkor inkább az előbbi, költői kérdés legyen a fülszöveg végén, ez pedig a kérdés előtt.
Egyébként viszont ez a fülszöveg zseniális: fényévekkel megelőzi sok társát, és a történettel magával is klappol. Pont kellő mennyiségű információt árul el, még nem spoilerezik, de már felkelti az olvasó figyelmét. Ügyes!
Azt hiszem, mindenre kitértem már, amire lehetett, úgyhogy elérkeztünk a tartalom elemzésének legbonyolultabb pontjához: magához a történethez. Előtte viszont tisztáznám, hogy én mit értek ez alatt. Mert a Lokis-Jane-es sztorin kívül található a blogodon egy "My Dear Hansen" nevezetű történet prológusa is, amit amellett, hogy nem tudtam hova tenni, nem tulajdonítottam különösebben a blog részének, és nyilván elenyésző a jelentősége a 26 fejezetes történethez képest, úgyhogy, remélem, elnézed nekem, hogy erről nem írtam véleményezést. Persze, ha van rá igényed, átnyálazom azt is, csak jelezd valamilyen formában, ha erről van szó.
Nézzük akkor először az alapötletet. Alapjaiban véve egy Marvel-féle Loki-fanfictionnel van dolgom, ami legjobb tudásom szerint a két eddig megjelent Thor-filmen és az egyes számú Bosszúállókon alapszik. Írtam már, de itt is rávilágítanék, hogy nekem két héttel ezelőttig konkrétan csak sejtésem volt ezeknek a filmeknek a létezéséről; egyszer néztem őket meg, hogy legalább valamilyen fokon képben legyek végre, nem láttam az összes kivágott jelenetüket, és hót biztos, hogy még sosem fogtam a kezemben egy képregényüket sem. Ezeket csak azért írom le, hogy tudd: ha ezt a témát illetően valamiről szakszerűtlenül fogok nyilatkozni, akkor arra mentségül szolgál, hogy finoman szólva nem vagyok bennfentes ebben a témában.
Visszakanyarodva most már tényleg az alapötletre: a fenti bekezdésből eredetileg azt akartam kihozni, hogy fanfiction. Ez önmagában még egy műnek sem vont le az értékéből (legalábbis az én kritikáimban nem; ennyire mélyre még nem ástam ezen a blogon, főleg nem kritikás keretek között), sokkal inkább az szokott pontveszteséggel járni, ha egy fanfiction 1. tucat 2. rossz. Biztosra veszem, hogy nem egy Loki-fanfiction van, de még mindig kevesebb, mint One Direction-fanfiction, úgyhogy ebből a szempontból a te fanfictionod egész jó minősítést kapott nálam. A történetedről pedig sok mindent lehet mondani, de ilyen konkrétan és sarkítottan rávágni, hogy "rossz", na, azt nem. Vannak benne hibák? Vannak; sőt, tengernyi. De tengernyi zseniális elem is. Viszont csak haladjunk sorjában.
Sajnálatos módon viszont az is az alapötlethez tartozik, hogy mégis mennyit merítettél az alapműből. A legtöbb film- és ehhez hasonló fanfiction (ha az nem alternative universe, persze) ott szokta felvenni az események fonalát, ahol az alapmű lerakta, de te nem ezt tetted - hanem konkrétan belepakoltad a saját karakteredet a filmek cselekményének sűrűjébe. És ez az, ahol nálam kicsaptad a biztosítékot.
Szinte minden fanfiction-kritikámban koptatnom kell a billentyűzetemet a különböző elvakult rajongók őrültségei miatt, ha az a fanfiction konkrétan az írónő különböző - néhány esetben perverz vagy épp hajmeresztően elrugaszkodott - vágyálmainak a megtestesülése. Ez szerencsétlen módon a te esetedben is elmondható. Megnézted ezeket a filmeket, beleszerelmesedtél a karakterekbe, és nem bírtad megállni, hogy szavakba öntsd a különböző álmodozásaidat arról, hogy belekerülhetsz egy-egy jelenetbe a kedvenceiddel. Erre most mondhatnám azt, hogy az ilyen képzelgéseknek maximum egy jegyzettömbben van helyük, nem a nyilvánosság leghatalmasabb színterén, az interneten, de hála az égnek a Thor 2-ből már csak egyetlen jelenetet nyúltál le ezzel a módszerrel, onnantól a történeted egyedi fonalat vesz fel (leszámítva az újabban erősen Trónok Harcás beütést, nyilván), és ezért elismerem ennek a módszernek a létjogosultságát. Lenyúltál néhány elemet a filmekből, hogy felépíthesd a saját egyedi sztoridat. De ha rám hallgatsz, először is nem használsz fel több párbeszédet/jelenetet a filmekből a történetedhez, másodszor pedig feltünteted valahol a blogodon, hogy a történethez használtál fel nem saját elemeket! Ha szereted és tiszteletben is tartod a filmek alkotóinak munkáját, akkor ennyire biztos érdemesnek találod őket. Mert én személy szerint -, amíg nem láttam fanvideókat, majd magukat a filmeket is - konkrétan elhittem a filmekből kivett jelenetekről és párbeszédekről, hogy teljes egészében te találtad ki őket, és ez azért elég félrevezető.
Nagyon leegyszerűsítve tehát: volt már dolgom egyedibb alapötlettel, de attól még a tiéd sem égetnivaló. Azonkívül a második évad mutatja, hogy tudsz te kápráztatóan egyedit is írni, ha arról van szó.
A prológusod hosszával -, mivel prológusról beszélünk, és ezt legtöbben a kötelező rövidséggel azonosítják, én pedig követem a nyájat, mert ezt a viselkedésformát szoktam meg - különösebb probléma nincs; gifből is csak egy, a legelején, bár szerintem az is lehetett volna valami komolyabb kisugárzású, de hát az életben ugyebár nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk. Nézzünk hát rá a tartalmára!
Megismerjük főhősnőnket, akire mindenki rá van szállva; kiközösítik, szekálják, fellökdösik, "utálják a mássága miatt", ahogy te fogalmazol. Amikor a lány a mosdóba menekül, hogy kitombolja magát, körülötte villanykörték égnek ki, ajtók csapódnak ide-oda, satöbbi. Ekkor megjelenik Belle, "a legnagyobb szarkeverő a suliban", és egymásnak esnek; mint később kiderül, főhősnőnk az érintésével fagyási sérülést okoz a csajnak. Megtudjuk, hogy Jane egyáltalán nem hasonlít a szüleire. Mikor a lány a szobájában sír, megjelenik Natasha, aki ugyanabba a suliba jár, amibe ő, és azt mondja Jane-nek, hogy veszélyben van. Natasha úgy fogalmaz, hogy "tud egy helyet, ahol megtudhatnák, mi Jane baja". Jane pedig egy rövid bájcsevej után a szüleivel rögtön rávágja, hogy indulhatnak. Hova? Konkrétan miért? Nem derül rá fény. Jane, akinek megmagyarázhatatlan különleges képességei vannak, lelép egy lánnyal, akit alig ismer, valahova, ahol valakik meg tudják majd mondani, hogy mi a baja. Aztán, mikor egy ottani fickó közli vele, hogy természetesen kísérletekkel kívánják megtudni, miért különleges, Jane Natashára van kiakadva, hogy nem beszélt neki erről. Mintha elfelejtette volna, hogy nem is kérdezősködött túl sokat, hanem rögtön rávágta, hogy mehetnek! Jane-t őrök ragadják meg, lökdösik meg minden, ő pedig sem gondolatban, sem szóban nem mutatja nyomát annak, hogy ez ellenére lenne - "szó nélkül baktat folyosókon" velük. Bosszankodik ugyan egy sort, de... hát, nem volt elég hiteles. És itt érkezünk el arra a pontra, amikor egy általam már korábban lefordított, írástippeket felsorakoztató cikkből idézek neked, mert abban már mindent leírtam, ami ide kell: Élesen válaszd le azt, amit te tudsz és érzel arról, amit a karaktered tud és érez! Ha nem így teszel, virtuálisan lehetetlen lesz olyan karaktert írnod, aki hihetően viselkedik, mert így olyasvalakiről fogsz írni, aki úgy viselkedik, mintha a sztorin kívül élne, nem pedig benne. [...] Szintén nem nehéz úgy elsiklani egy karakter durvasága, érzéketlensége, kegyetlensége vagy rémisztősége fölött, ha az téged nem érint. De a karaktereidnek nem adatik meg a luxus, hogy letegyék a könyvet vagy kikapcsolják a tévét, hogy megszabaduljanak egy kellemetlen, ismeretlen férfitól - ahogy az sem, hogy előre, idő előtt tudják, hogy minden jóra fordul majd. Példának okáért: míg te tekinthetsz "izgató kaland"-ként arra, hogy elrabol egy jóképű idegen, a karaktered viszont, ha reálisan formáztad meg, valószínűbb, hogy rémült a kilátástól, hogy verhetik, megerőszakolhatják, megölhetik, vagy soha nem látja viszont a családját, barátait vagy otthonát. Szerintem a példából már tökéletesen megértetted, mire is gondolok itt, de azért kivetíteném ezt konkrétan a te prológusodra is: te tudod, hogy Jane-nek azért kell Fury-nál lennie, hogy összetalálkozzon Lokival, és ebből az egész történet kiinduljon, de maga Jane nem tudhatja, hogy itt mi vár rá. Éppen ezért rohadt idegesnek kéne lennie, hogy mégis hova a francba került, és mit fognak csinálni vele, pl. tökön kéne rúgnia az első őrt, aki megragadja a karját.
A prológus befejezésével ellentétben már semmi ilyen jellegű problémám nincs, szóval mi a tanulság? Vannak dolgok, amiket nagyon el tudsz baltázni - ide tartozik a hitelesség meg a majd később tárgyalt helyesírás vagy épp fogalmazás is -, ugyanakkor sok mást meg zseniálisabban oldasz meg, mint akármelyik blogger, akinek eddig olvastam a művét.
Mielőtt viszont áttérnénk a következő szempontra, vessünk egy pillantást a prológus egyéb jellegzetességeire.
Nézzük például a leírásokat. Megtudjuk, nagyon nagy vonalakban hogy néz ki Harley; milyen színű Jane haja és szeme, na meg a szülei kinézetéről is kapunk pár infót. Innen nem derül ki, Natasha hogy néz ki, Fury-ról is csak annyi, hogy a fél szeme el van takarva; próbálkoztál ugyan a kisugárzása megjelenítésével, de lehetett volna még ezt hova fokozni. A bázisról csak pár dolgot ejtesz el, mondjuk, hogy körülötte csomó fegyveres őr van, meg pár kutya; a beltérről mindössze annyit írsz, hogy a legtöbben monitorokat bámulnak és telefonálnak, de olyan alapvető információmorzsákat hagysz ki, amiktől az olvasó éppenséggel el tudná képzelni a helyet. Egyértelmű, hogy próbálkozol, és néhány dolgot tényleg leírsz, ami több, mint amit sok blogger elmondhat magáról, de ez önmagában még messze nem elég. Én sem azt kérem, hogy több ezer szó leírást csempéssz épp a prológusodba, de néhány alapvető dolognak azért szerepelnie kéne, hogy valamennyire megelevenedhessen az egész.
Vagy vegyük a párbeszédeket. Odáig mindegyik rendben van, hogy Natasha megjelenik. Onnantól kábé annyira hitelesek, mint... *frappáns hasonlat helye*. Magyarán nem nagyon. Fentebb már kitértem rá, hogy Jane szó nélkül veti magát az ismeretlenbe - ez nem kicsit ront a helyesírásilag sem mindig tökéletes párbeszédek élvezhetőségén. Amikor pedig Fury bejelenti, hogy kísérletezni fognak rajta, egy kiadós anyjába való elküldés volna helyénvaló; ehhez képest Jane csak egy harmatgyenge kiakadást vág le, és nem kezd hisztizni, hogy márpedig ő haza akar menni, és nem kér semmilyen kísérletekből.
A karakterek közül nagyjából Jane került középpontba, tekintve, hogy az ő szemszögéből íródik a történet, ezért egyenlőre maradjunk csak nála. Hogy mennyire van kidolgozva? Nem eléggé. Lehetett volna még a legelején mondjuk példákat hozni a kiközösítésére, mert az, hogy "ma éppen a hajam nem volt jó nekik", nem fest elég élénk képet a helyzetről. Jó lett volna, ha hozol pár példát arra, hogyan keserítették meg az életét az osztálytársai, ahogy az is, ha már a S.H.I.E.L.D. bázisán mutat némi olyan reakciót, amilyet a helyében bármilyen épkézláb karakternek mutatnia kellett volna. Igen, olvastam a történetet, tudom, hogy Jane-t direkt ilyen különcnek szeretted volna, de még neki is kellett volna egy leheletnyit több idegességet éreznie a kilátástól, hogy idegenek kegyeire van bízva. Ha valaminek, hát ennek zavarnia kéne egy olyan karaktert, mint amilyen Jane.
A stílusod egyedi, különleges, amilyen pozitív jelzőt csak akarsz. Még humort is viszel bele, ami hatalmas pirospont. A fogalmazásodban ellenben már vannak kivetnivalók: helyenként jelenre váltasz az alapvetően múltidőben írt szövegben; vétesz szóismétléseket, elírásokat, sőt, a magyartalan szórend is nem egyszer előfordul az írásodban. Leginkább a mondatokat nem fonod megfelelően egymásba: nem használsz pontosvesszőt és kettőspontot, ezért végtelenített, kusza mondatokat írsz. Vagy épp nem kezdesz új mondatot - vagy akár bekezdést -, mikor lehetne vagy kéne. Azt már csak felvetem, hogy esetleg írhatnád mondjuk E/3.-ban a történetet a már sablonossá vált E/1. helyett, mert ötleteket, tanácsokat is kéne adnom, ugyebár, ha egyszer kritikaírással próbálkozom.
A helyesírásod sem tökéletes, de ezt nem itt szeretném szapulni, ugyanis ezt durván két és fél éve írtad, és van újabb, már profibban megírt fejezet is a blogodon. A szókincsedről csak azt szerettem volna mondani, hogy bővebb, mint sok, általam már kritizált blogger szókincse összerakva, de néha a rossz kifejezést vagy szót használod, így teljesen mást leírva, mint ami a szándékodban áll. Erre is hozok majd konkrét példát.
A hitelességről szerintem már eleget írtam; a prológusban nem is találtam más logikai bukfencet vagy hiteltelenséget. A történetvezetésedet ennyiből még nem lehet megítélni; azzal semmiképp sem vádolhat senki, hogy túl sokáig időznél lényegtelen jeleneteken (konkrétan még leírásokra sem hagysz időt, szóval egy kicsit át is esel a ló másik oldalára), de nem sietsz el lényegeseket, ami jókora előny. A prológus maga pedig pont jó helyen zárul le: megfelelő befejezést ad a résznek, de az olvasót is berántja, hogy érdekelje a következő. Ügyes!
Jöjjön hát a kivitelezés, vagyis az eddig megjelent 26 fejezet, ami a prológust követi, mindenestül. Hű, annyi minden eszembe jutott, amikor olvastam, és nem tudom, hogy mindegyiket képes leszek-e megemlíteni.
Akkor értem a harmadik "megnézendő" film végére, amikor a második évadot kezdtem olvasni, és őszintén megvallom, nem voltam túl bizakodó. Azt hittem, folytatod a különböző elemek kihalászását a filmekből, de nem így tettél, és ezért nem nyúzom ezt a témát tovább - mert már továbbléptél, és megmutattad, hogy fejlődtél és hogy képes vagy ennél többre. De más szempontból is szintet léptél a történet előrehaladtával - például a második évadban már nem követtél el olyan - vagy inkább annyi! - fejfájdító logikai bukfenceket, mint az elsőben. Mert voltak abból bőven. Azzal a jelenettel kapcsolatban, amikor Jane öngyilkos merénylőt megszégyenítő módon bemegy Loki mellé a cellájába, megint ugyanabból a cikkből szeretnék idézni neked, amiből már az előbb is: Nem számít, hogyan oldod meg, a karaktereid nagyon más helyzetben lesznek egymáshoz képest, mint kellene, ha kevered a saját és a főszereplőd perspektíváját. Teszem azt, lehet, hogy te tudod, hogy egy karakternek nehéz gyerekkora volt, vagy úgy elárulták, hogy belekeseredett, és emiatt jobban szimpatizálsz azzal a karakterrel, de ennek a szimpátiának egy olyan karakterben, aki ezeket nem tudja, nem szabad benne lennie. Gondolom, kapiskálod, mit szerettem volna ezzel. Jane Asgard létezéséről sem hallott még, következésképp pláne nem ismeri Lokit annyira, hogy gyakorlatilag rábízza az életét - hiszen összezárja magát vele -, és a nem épp kedves hangvételű párbeszédük után minden logika azt diktálná, hogy meneküljön még a közeléből is. Helyette ő bemegy hozzá. Hát... Mi lett volna, ha Loki mondjuk egy lelketlen pszichopata, és puszta kézzel fojtaná vagy épp erőszakolná meg, mielőtt bárki odaérhetne megmenteni? Csak nem akarod, hogy Jane ennyire öngyilkos hajlamúként legyen beállítva! Vagy, ha ez volt a célod, akkor vedd úgy, hogy nem szóltam.
Hangzik el Jane gondolatai között olyasmi is, hogy "utóbb már belátta, hogy hülye lett volna nem bemenni Lokihoz a cellába", később meg, hogy "most már Lokira van bízva, ami nagyon nem tetszik neki". Könyörgöm, döntsd már el, hogy mit akar a karaktered, mert ez így nevetséges! Ahogy az is, hogy Loki a későbbiek alapján a karácsony fogalmát sem ismeri, de azért Jane példáját követve használja a "chh" kifejezést. Komolyan gondoltad, hogy, ha a karácsonyt sem ismeri, majd pont az ilyen szlenget fogja ismerni és még ráadásul használni is?
Jane már a 3. fejezetben "kezdi megkedvelni" Lokit, és "még a szeretethiánya miatt elkövetett tetteit is meg tudta érteni". Álljunk meg itt egy szóra. Jane semmit, de komolyan, semmit nem tud Loki életéről. Akkor miről is beszélünk? S tegyük hozzá: szó sincs arról, hogy Loki nem kapott szeretetet. Odin, Frigga és Thor is szerették, sőt, rajongtak érte, amennyire én meg tudtam állapítani - gondolj csak arra, hogy Thor a végsőkig a testvére pártján állt, akármit csinált is az. Szóval csak ne keverjük össze a hataloméhséget, a kisebb testvérnek a nagyobbal való versengését és különböző komplexusokat a szeretethiánnyal.
Nem bírom nem megjegyezni azt, amikor Loki elkezdi darlingnak szólítani Jane-t. Ezt egyébként a második évadban speciel már nem csinálja, szóval biztos elfeledkeztél arról, hogy ilyet is vittél a sztoriba. Na de hihetetlenül fúrja az oldalamat, hogy egy magyar nyelven íródott történetben mit keres ez a kifejezés. Tekintve, hogy angol nyelvterületen zajlik a cselekmény, és így ez a történet eleve egy jelképes műfordítás (ne kérd, hogy ezt érthetőbben leírjam, mert nem tudom), az utolsó, aminek szerepelnie kéne benne, az egy angol nyelvű becenév. Nem mintha akár a minx magyar szó lenne. De ez legyen a legkisebb gond.
Azt hiszem, a 7. fejezetben kezded el a hullámos vonal használatát gondolatok elkülönítésére. Nem véletlenül nem láttál még egy épkézláb regényben sem olyat, hogy ~, tudod? A ki nem mondott gondolatokat is el lehet választani a többi szövegtől gondolatjellel, de ha ebből még nem vált egyértelművé, hogy ki nem mondott szavakról van szó, akkor valami mással utalhatsz is rá, pölö ez: " ~ Nyugi Jane, nem lesz semmi baj,minden rendben lesz. ~ Mormogtam magamban mintha fohászkodnék" tökéletes példa rá. Nem veszítene az értékéből, ha így írnád: " - Nyugi, Jane, nem lesz semmi baj; minden rendben lesz - mormogtam magamban, mintha fohászkodnék."
Arra szerintem már nem is mondok semmit, amikor Hulk beszól Lokinak, és ezen Jane annyira felhúzza magát, hogy ráveti magát... Anastasia Steele lenne a mazochista, meggondolatlan elmeroggyant? Ugyan, kérlek, itt van nekünk Jane Morrison - ő viszi a jelképes pálmát! Komolyra fordítva a szót... értem én, hogy amikor ezt a jelenetet láttad a filmben, legszívesebben megvédelmezted volna Lokit, rajongásod tárgyát, de ez egy kényelmes kanapén ücsörgő, tinédzser szuperhősfilm-rajongó ábrándozása, és nem olyasmi, amit komolyan lehet venni, sokkal inkább nevetség tárgya. Szóval az ilyen vágyálmok, ha túl komolyan veszed őket és ezért történetet is írsz belőlük, már ne sértődj meg, de nem túl érett és átgondolt cselekményt mutatnak.
A 8. fejezetben átváltasz melodrámába; Jane-t megkínozzák, és ezt végignézetik Lokival, aki erre gyakorlatilag jó, hogy könnyeket nem hullat a lányért... Bocs, de nem bírom! Te biztos több időt töltöttél Loki karakterének tanulmányozásával, mint én, és bár az tény, hogy Loki nem az a pszichopata, akinek sokan beállítják, azért azt tudhatnád, hogy ez az érzelmi reakció olyasmi, amit inkább egy szappanopera nyálas főhőse vágna le, nem pedig a bajkeverés istene! Még mindig értem, hogy ez egy felspannolt, fangörcsös rajongó álmodozása, de a minőségi alkotás nem úgy megy, hogy a kedves írópalánta ország-világ elé tárja az ilyen jellegű vágyálmait. Vagy, ha így, a 21. századra már igen, akkor én rövidesen eret vágok magamon.
De a legjobb az, amikor Jane közli Lokival, hogy sajnálja, nem akarta, hogy lássa ezt. Mintha szerelemházasok lennének. Bocs, nem hatódtam meg, akkor sem, ha épp meg kellett volna.
Amikor magához tér, Loki azt mondja, "ó, jó ég, már azt hittem, meghaltál", és erre Jane-nek az a reakciója, hogy "hűha, igazán együttérző". Miért, könnyekre és fájdalmas háttérzenéhez társított ölelésre számított?
Az első évad egy Lokis szemszöggel zárul le, amiből megtudjuk: Lokinak az a célja, hogy Jane kerülje őt. Ugorjunk tehát a második évadra, amiről már több pozitívumot tudok írni, mint az elsőről. Ebben ugyanis már saját cselekményszálat építesz ki, ami nem a filmekből merít, és ez önmagában hatalmas előrelépés. Jane asgardi tartózkodását lenyűgözően megírtad, teljesen beleéltem magam az egészbe. Frigga, Flaith, a ruhák, a lakomák, még Jane berúgása is tetszett. Persze, itt is megjelenik az elmaradhatatlan és agyonhasznált műfogás, amikor főhősnőnk konkrétan a főhős bátyjával teszi azt féltékennyé, de istenem, nem válhatsz egyik napról a másikra újítóvá, úgyhogy ezt el lehet nézni neked. Én már azzal is megelégszem, hogy saját sztorit találtál ki.
A 12. fejezetben Loki két fejezettel korábbi elhatározása ellenére már ölelkeznek egymással - mindegy, túlélem. Megint sor kerül a gondolatátvitelre, amit hullámos vonallal oldasz meg, pedig ha sima gondolatjellel és mondjuk dőlt betűkkel csinálnád, az sokkal jobb lenne.
Ebben a részben szerzünk tudomást arról, hogy Jane sokat betegeskedik. Erről ordít, hogy korábban nem gondoltál rá, de észbe kaptál, ezért gyorsan belevetted, viszont jelenlegi állapotában elég hirtelen benyomást kelt, hogy úgy mondjam. Amikor ez eszedbe jutott, esetleg visszamehettél volna valamelyik korai fejezethez, hogy ezt is belesződd mondjuk Jane legelső jellemzés-szerűségébe, de nem tudom, mennyire veszed komolyan ezt a történetet, ezért nem javasolhatom, hogy az ilyesmik miatt kezdd el átdolgozni. Ha a saját szórakoztatásodra, minőségi alkotásra törekvés nélkül vezeted ezt a blogot, akkor az ilyen bakikkal nem kell foglalkoznod; amúgy is csak a kritikusoknak fog feltűnni.
Szóval Jane épp rosszul van, a történet során először jön elő a jégóriás énje (remélem, jól értelmeztem, hogy a lány egy ilyen lény fattya), aztán mikor Loki megjelenik, lezajlik köztük egy olyan párbeszéd, ami az általam pozitívumnak tartott húzásaid közé tartozik. Komolyan, imádom Loki perverz megjegyzéseit, meg azt, ahogy ezeket a jeleneteket megírod... Ez is bizonyítja, hogy egyáltalán nem vagy ám olyan reménytelen, mint amilyennek egyes negatívumok tárgyalásakor beállítalak, de muszáj nagyobb hangsúlyt fektetnem a negatívumokra, mert ha csak dicsérlek összevissza, attól nem fogsz fejlődni. Loki és Jane kapcsolatának előrehaladását például a szó szoros értelmében mesterien vezeted le - eltekintve attól a logikai bukfenctől, hogy Loki a határozott távolságtartás-fogadalma ellenére szinte azonnal ölelkezik -; nem lehet nem szurkolni azért, hogy végre történjen valami közöttük.
Az edzős jelenet után végül is nincs megmagyarázva, hogy az a katona miért dobálózott bombával, de mindegy, szükség volt erre a balesetre ahhoz, hogy elérkezzünk a legkedvencebb részemhez a 15. fejezetben. Az a jelenet a végén, te atya ég... Nekem lett melegem, amikor Loki vállon puszilta Jane-t; egészen egyszerűen fenomenálisan írtad meg, és ezen a helyesírási és fogalmazási hibák sem csorbítanak. Nem is tudod, mennyire büszke lehetsz magadra, amiért nem úgy írtad meg, hogy Jane rögtön Loki nyakába borul, mint ahogy az akármelyik nyálas fanfictionben történt volna; reális maradtál, a rózsaszín köd ellenére, és ez az, amit az első évadban még nem mondhattam el az írásodról, de már igen! Egyszóval minden elismerésem, ezúttal csodát alkottál!
A következő pár fejezettel kapcsolatban nincs mondanivalóm, csak annyi talán, hogy a térkép valami eszméletlen ötlet volt! Blogon még sosem olvastam ilyen, Harry Pottert szégyenítő fantáziadússágot. Kifejezetten humorosan jelenítetted meg a térkép "érzelmeit", és Jane is hozta a formáját; imádom, amikor a helyzet a humoros stílusodat hozza elő! Úgyszintén a Tony-s jelenetek... apám, nevetésben törtem ki! Szinte hallottam, ahogy a két nő egyszerre pirít rá Vasemberre. Egy kicseszett zseni vagy, mondtam már?
Biztos én vagyok lassú felfogású, viszont arra, hogy Loki miért van kiakadva Jane eltűnése miatt, ha egyszer ő küldte a hollót és adta neki a térképet, szerintem nem kaptunk magyarázatot. Mert hogy a térkép Lokié, abban biztos vagyok, így abban is, hogy ő vezette el Jane-t a könyvtárba, de akkor miért egy ideg attól, hogy Jane eltűnt..?
"Megfogadtam, hogy többet senki sem szórakozik velem, sem Loki, sem pedig más. Ezt akarta. - Ezt is kapja - mondtam a tükörképemnek, akinek egy kegyetlen mosoly jelent meg az arcán. Jane meghalt. Egy új személy ideje jött el. Aki nem lesz kegyes, és aki, ha kell, minden eszközzel azon lesz, hogy hazajusson. És hogy a herceg sose kaphassa meg a hatalmat..." Ez az eszmefuttatás több sebből is vérzik. Egy: Az egyik leggyakoribb hibád, amikor túlzottan drámai párbeszédeket vezényelsz le Loki és Jane között, amikből ilyen vérre menő sértődések és nagy szavak születnek, csak azért, hogy semmi következményük, sőt, nyomuk se legyen később a karakterek gondolatmeneteiben. Kettő: "Jane meghalt". Az imént lezajlott párbeszéd miatt? Ennyire meghatóak lettek volna Loki kiszólásai..? Biztos nem figyeltem oda. Három: "Aki nem lesz kegyes". Mintha Jane eddig olyan sok nyomát mutatta volna kegyességnek! Csak nekem tűnt fel, hogy a jégóriás mivoltának köszönhetően az emberiség ellen fordult, csak mert az iskolában néhányan piszkálták, és Fury egyszer-kétszer kísérletezgetett rajta vagy épp megkínozta? Igen, ennyi sérelem pont elég, hogy egy nem épp kezesbárány lány az egész emberiség ellen hadjáratot esküdjön. De a kegyességgel nem lehet vádolni. Négy: "minden eszközzel azon lesz, hogy hazajusson". Öt perccel eme elhatározás előtt Jane még New Yorkban volt, és semmi nem kényszerítette, hogy visszatérjen Asgardra, ahol ezek szerint olyan rohadt sanyarú sorsa van (ne haragudj, nem tudok lemondani az ironizálásról), mégis megtette. És most felesküszik, hogy minden erejével azon lesz, hogy eltűnjön onnan? Fuck logic, ha engem kérdezel. Hanyadiknál tartottam... Öt: "És hogy a herceg sose kaphassa meg a hatalmat". Hova lett a Loki büszkesége miatt Hulkokra ugráló, Loki pártját fogva az emberiség ellen forduló Jane? Tényleg reálisnak tartod, hogy mindez semmivé foszlik csak azért, mert Loki gyengének nevezte? Eddig is sokszor nevezte gyengének; rosszabbnak is, ha már itt tartunk, és tett is vele rosszabbat. Akkor miről beszélünk?
A 19. fejezetben megismerjük Petert, akit a későbbiekben sokszor emlegetsz Pieterként is. Melyik a valódi? A 20. fejezetes "inkább menj el! - segítesz benne?" meg a fojtogatós kiszólásokon pedig ismételten jót derültem, imádom. Annyira értesz ehhez a humorhoz, taníts már meg valahogy!
A 24. fejezet elején olyannyira az események közepébe vágsz, hogy nehéz felfogni, mi is történik éppen. De a legnagyobb probléma ott van, hogy mivel egy jó darabig nincs párbeszéd, ezért iszonyatosan hosszú bekezdéseket írsz. Ezzel kapcsolatban csak olvasd át a bekezdéstördelésről szóló cikkfordításomat. A te esetedben nem azok a hibák állnak fenn, mint amiket a cikk felsorol, de attól még tanulságos lehet, és nem tudom jobban megfogalmazni; érteni fogod.
A következő két fejezettel többek között az a bajom, hogy nem derül ki belőlük egyértelműen, hogy Jane mégis mit keres, mit akar a jég földjén. Ez bizonyos esetekben feszültségkésleltetés is lehetne, de nálad véleményem szerint szerencsésebb volna kereken leírni már a 25. fejezet elején, hogy konkrétan mit vár Jane ettől az utazástól. Tudom, hogy az olvasó enélkül is tudhatja, legalábbis sejtheti, de jó lenne ezt Jane-től is "hallani", mert másként ez az utazása is kicsit öngyilkos merényletnek tűnik. Gyakran esel bele egyébként ebbe: Jane művel valamit, amire az olvasó várna legalább valamilyen magyarázatot, de nem kap semmit; magyarázza csak magának, ahogy akarja, mi? Jane kevésbé tűnne következetlennek és idegbetegnek, ha időnként kitérnél arra, hogy mi játszódik le a fejében, mielőtt ilyen drasztikus fordulatokat vesz.
Hihetetlenül örültem, amikor a második évadtól kezdve végre elszakadtál a Loki-filmek cselekményétől, de ez az örömöm szertefoszlott, amikor Trónok Harca-szagot kezdtem érezni a 25. és a 26. fejezeten. Még az összebújós alvás is onnan van; és igen, mondhatnád, hogy ez szükséges elem volt, tekintettel a hideg környezetre, de az egészet úgy építetted fel, hogy Eret és a többiek a vadakra emlékeztessenek, a jégóriások meg a Másokra. Tudsz te nagyszerűt alkotni a saját ötleteidből is, akkor miért ragaszkodsz annyira máséihoz? Ez nem fér a fejembe.
A történetet nagyjából már kiveséztem, jöjjenek egyéb szempontok. Leírásokat változatlanul túl kevésszer használsz, de amikor megteszed, fenomenálisak a soraid, úgyhogy szerintem ne félj attól, hogy unalmassá válik az írásod, ha leíró jelzőket is csempészel bele, mert neked van érzéked ahhoz, hogy mindent érdekessé tegyél, ha mással nem, hát a humoroddal.
A párbeszédekkel kapcsolatban kezdetben vegyes érzelmeim voltak, de egyértelmű, hogy tudsz te elmés, fordulatos, hiteles, érdekes vagy épp megható, megmosolyogtató szavakat adni a karaktereid szájába anélkül, hogy már meglévőeket vetnél "papírra". A helyesírásukat pedig meg lehet tanulni, és vagy annyira értelmes, hogy menjen, ha időt szánsz és odafigyelsz rá.
A karaktereidről már csak egy dolog van, amire legalábbis nem utaltam az eddigiek során, és ezt is egy cikkfordításomból szeretném idézni neked: Ne siesd el vagy ugord át a kapcsolat fejlődését, felépülését. Ha olyan történetet írsz, aminek a barátságokra és a románcokra kéne fókuszálnia, az utolsó dolog, amit tenni akarsz, az átfutni a fontos vagy drámai továbblépéseken olyan baromságokkal, mint például "Ebédnél egymás mellé ültek, és pár perc beszélgetés után Alyssa tudta, hogy nagyon jó barátok lesznek", vagy "Kaitlyn sírva szaladt el a veszekedése után Taylor-ral, de Alyssa utánuk ment, beszélt velük és helyrehozott mindent. Vacsorakor már minden rendben volt". Ha így elkendőzöd a fontos kapcsolati dilemmák megoldását, azzal nem segítesz a sztoridnak. Azok az emberek, akik egy olyan történetet kezdenek olvasni, ami elviekben barátságokra és/vagy románcra fókuszál, általában érzelmi tapasztalatot keresnek, és az olyan írások, amikben nem fejtik ki a kapcsolati fejlődést (legyen az jó vagy rossz), nem igazán elégítik ki az igényeiket. Azt is megnehezíti (ha nem egyenesen ellehetetleníti), hogy az olvasóid higgyenek a karaktereid kapcsolatában - és, ha annak a kapcsolatnak a sztori fontos részének kéne lennie, akkor egyszerűen muszáj, hogy az olvasók elhiggyék, mert az a történet értelme. [...] Ezért sem jó ötlet, ha azzal segítesz elő egy kapcsolatot, hogy a karaktereknek olyan hatalmat adsz, amivel belelátnak a másikba. Általában az ilyen hatalom végül afféle "csalássá" avanzsál, aminek következtében a karakterek egyszerűen átlépik az emberek megismerésének fáradalmait; márpedig a folyamat, ahogy a karaktereid lassan megismerik egymást, az fontos része a személyek közti történeteket érdekessé és érzelmileg kielégítővé tételének. (Ha azt akarod, hogy az egyik karakter lássa, a másik mennyire jó, csináltass a másikkal valami olyat, amivel akarva jót tesz - és nem csak sikertelenül akar valami rosszat tenni.) Az elejével arra akartam utalni, amit többször is csináltál: Loki és Jane beszélgetnek, de nem tudjuk meg, hogy miről; egyszerűen átugrod ezt. Szerintem ennek a két karakternek az "ismerkedése" pont egy bonyolult folyamat, és egyszerűen nem teheted meg, hogy kihagyogatsz belőle részeket. A közepétől pedig arról szól, amit már hangoztattam neked a kezdetek kezdetén: te, mint író, hiába tudod, hogy Loki egy érző lény, Jane-nek, mint a karakterednek, ezt nem szabad a semmiből csak úgy tudnia.
Ha nem esel több logikai bukfencbe a karakterek hangulatváltozásait és döntéseit illetően, akkor nem lesz gond velük. Ugyanis az általam már épp eleget tárgyalt logikátlanságok ellenére a főszereplőid - Loki és Jane - rétegeltek, érthetőek, és mindenekfelett szerethetőek. Mellékszereplőidből pont megfelelő mennyiségű van, és pont megfelelő mennyiségű szerepet is kapnak, szóval ilyen irányú problémával nem találkoztam, pedig sok bloggernél bökkenő szokott lenni pl. az, hogy túl sok/kevés mellékszereplő van, és/vagy azok mellékszereplő mivoltukhoz mérten túl sok/kevés szerepet kapnak, stb.
A stílusod így, az utolsó fejezetekre már szinte teljesen kiforrt; humorosan, gördülékenyen írsz. A fogalmazási hibákat is ki lehet küszöbölni, méghozzá - dobpergés - legalább néhány tucat regény elolvasásával. Garantálom, hogy annál semmi sem segít gyorsabban és hatékonyabban ebben a kérdésben. Az olvasás abban is ki fogja fejteni a hatását, hogy a már mesteri szókincsedből mindig a jó kifejezést használd, amikor megfogalmazol egy gondolatot, azonkívül a helyesírásodat is felturbózza, ha nem teljesen tökéletessé teszi. Ehhez persze az is kell, hogy ne tedd közzé rögtön a legépelt szöveget; mindig minimum egyszer olvasd át nagyon odafigyelve az egész bejegyzést, mielőtt publikálnád (így a te esetedben nagyon gyakran előforduló elgépeléseket és szóismétléseket is kigyomlálhatod). Azért nem intézem ezt le annyival, hogy szerezz egy bétát, mert megvan benned a tehetség ahhoz, hogy a tökéletessel szinte azonosat alkoss; nem kell hozzá az, hogy egy idegen kurkásszon a soraidban.
A hitelességi problémák ugyanígy a sokszori átolvasással szüntethetők meg; ha kell, akár olvasd el a blogodat elejétől a végéig, hogy tudd, mikor milyen utalást ejtettél el, és hogy azzal ellentmond-e valamelyik későbbi történés. De még ezt megelőzően gondolj át mindent, amit kitalálsz a folytatáshoz. Ha nem vagy biztos abban, hogy mit érdemes beleszőni a cselekménybe, akkor bátran nézz bele - megint - egy cikkfordításomba, amit itt találsz. (Én ezeket komolyan nem önreklámból írom folyton, hidd el, hogy segíteni akarok vele.)
A történetvezetéseddel vannak talán a legkisebb gondok. A fejezeteket kivétel nélkül a lehető legjobb helyen hagyod abba, amikor pont elegendő feszültség vagy épp rajongás gyülemlett fel az olvasóban ahhoz, hogy feltétel nélkül érdekelje a folytatás is. Ismétlem, próbálj meg eleve hosszabb fejezetekre törekedni, ne elégedj meg a leírásoktól mentes szövegekkel, és ne kapkodj el olyan drámai eseményeket, mint pl. a jégóriások támadása Asgard ellen a huszonvalahanyadik fejezetben!
Végezetül pedig, álljon itt egy "lecke" tőlem személyesen, az általam kiszúrt összes fogalmazási és helyesírási hibádról a 26. - azért a legújabban, mert az tanúskodik a leginkább a nagyjából jelenlegi szintedről - fejezetben!
Nem féltem a halált,: ha arra kerülnet volna a sor, bátran nézek szembe vele.
érkezésünkre ránk pillantottak, és ahogy elnéztem az idilli pillanatot, nem igazán izgatta őket a jöttünk. Nem is tudtam, hogyan helyezkedjem, a kezeimet először magam elé fontam, majd leeresztettem őket,; az orromat mozgattam, mintha csak lazán a buszra várakoznék, chh... Aztán valamivel később, az egyik férfi felállt, és a többiek nézték, ahogy nem sokkal előttem megállt,. tTehát ő volt lehetett a törzsfőnök. Magasabb volt Eretnél, tehát én így térdelgetve pont övmagasságban voltam kerültem neki, ami őszintén kellemetlenné tette a helyzetet. Hosszasan nézett engem maga előtt, s ha jól láttam, még egy halovány mosolyt is megengedett magának.
Ismét érthetetlen nyelven szólalt meg a törzsfő is, vigyorgott, mint a tejbe tök tejbetök, és mögötte a haverjai is felröhögtek, tehát szórakoztatta őket az, hogy nő vagyok. Biccentett, hogy Eret fordítson nekem, ő meg habozott, mielőtt belekezdett volna.
 - Érdekli, hogy kerültél... ide. - magyarázta, én meg csak elmosolyodtam.
 - Csak ennyit mondott? Valóban? - kérdeztem, aztán a férfira néztem, hogy belőlem bizony így ki nem szed semmit. Vagy mindent értek, vagy nem nyilatkozom. A főnök utasítására Eret lábra segített, és felnézhettem a férfira

 - Biztosan hallani akarod? - kérdezett vissza Eret, mire bólintottam, és rezzenéstelen mosollyal hallgattam végig, hogy milyen obszcén módon beszélntek rólam. Szó esett a meghágásról, arról, hogy egy riherongy vagyok úgy is úgyis
 - Kedves szavak. - válaszoltam szűkszavúan, ami kicsit kiverte a biztosítékot a férfiaknál. Egyre hevesebben és fenyegetőbben beszéltek rólam a törzsfő mögött, mígnem ő maga csapott oda,. lLátni kellett volna, milyen gyorsan hallgattak el akkor.
 - Azt mondja, nem akar megölni, de akkor el kell árulnod, honnan jöttél. Más különben Máskülönben véged. - tolmácsolta Eret.
 - Kérem a kardomat. - jelentettem ki,. tTudtam, hogy a főnöknek ismernie kell a főnek az acélt, amiből a kard készült,; Loki még a palotában elmesélte a történetét, így tudtam és hogy a nemes nevű acél, amiből készült

egy egyszerű váll rándítással vállrándítással.
 - Csak mondd meg neki, hogy helyettem is beszél a kardom,; ha ennyire kíváncsi, akkor nézze meg! - mondtam, és miután ő továbbította ezt a törzsfőnek elmondta, a férfi habozott, ám rábólintott, és valaki behozta az abban a pillanatban egyetlen kincsemetnek számító fegyvert.

csak a kinti zajokat halottam, amik tompán szűrődtek be hozzánk. Megtette a hatását a rengeteg rúna,. A pengére minden egyes hatalmas csata után, ráíródtak azoknak az embereknek a nevei, akiket megölt a kard.
A férfi motyogott valamit, majd a kardot tisztelettel helyezte vissza a helyére tisztelettel visszahelyezte a kardot a helyére, ha már engem rohadtul nem vett ember számba emberszámba.
 - Azt mondja, elnézésedet kéri az előbbiekért, és szívesen lát a törzsben, feltéve, ha igénybe veszed a vendégszeretetét. - nNo lám, milyen hamar változhat egy ember véleménye.!
 - Bocsánat kérés Bocsánatkérés elfogadva.
Beláttam, hogy farkastörvények uralkodnak, és ezek ellen semmit sem tehetek.

A viharok elviselhetetlenek voltak,: habár nem fáztam
Felültem az ágyként funkcionáló bundáról bundán, és habár tudtam, öngyilkosság lenne, mégis kilestem a viharba. Ismét nem láttam az orromnál messzebb, ezen felül ezenfelül a hangokat is egyre jobban elnyomta a szél. Félhomály volt, más már majdnem este, és amikor kiléptem a sátor biztonságából.
menjek arra, amerre érzem, hogy mennem kell. Utoljára akkor éreztem magam ilyet így, amikor Loki a közelemben volt.
Ám amik jobban izgatotttak, azok a bizonytalan és nehéz lépteim voltak a magas hóban,. cCsak előre mentem vakul mentem vakon előre. A bundámat a fejemre húztam, és összetartottam az ajkaim előtt a kapucnit, hogy ott is maradjon. Minden egyes lépésért meg kellett küzdenem, de olyan voltam, mint egy vadászkutya... Ésszerű magyarázat semmire sem volt Semmi ésszerű magyarázat [így nem ismétlődik megint a "volt"], mégis törtem magamnak az utat.

nem is voltak még olyan közel
Valami Valaki megragadott és; kezek fonódtak az oldalam köré, és hirtelen kirántották a talpam alól a talajt. Felkiáltottam volna, de felocsúdni sem volt időm, mert azonnal egy tenyér tapadt a számra, és egy vaskos törzsű fa mögé húzott. A szívem olyan ritmust adtak diktált, mint egy kismadárnak, akit nemrég martak ki az anyja kezeiből [ehem, na most, mivel a madarak mellső végtagja szárnnyá módosult, ezért nincs kezük; legfeljebb lába vagy karmai].
Csapkodni kezdtem a karjait, hogy elég, mert megfulladok, és hallgatok, csak tegyen le. Így is tett, majd mire én szembe pördültem szembepördültem vele. Eret meredt ki a fatörzs mögül,; én is így tettem, mert egyszer sem láttam ennyire ijedten ijedtnek az arcát.

A törzsnek lapultam, és óvatosan lestem ki mögüle. Nem messze tőlünk egy tucat hatalmas ló léptetett, ráérősen, és nagy felhőnyi gomolygó füstöt fújtak ki az orrukból. Aztán megakadt a szemem a lovasokon, akik egyenes háttal és fennhéjázóan ültek a lovakon hátasokon. Hatalmasok voltak,; egyből felismertem őket
Jégóriások vonultak előttünk,. vVörös, cikázó szemeik kegyetlenül csillogtak

Őket kellett követnem, hogy aztán kis szerencsével elérjem szerencsével a királyukat.
 - Mennem kell. - fordultam halkan Erethez, és visszahúzódva jobban meghúztam az övemet, a kardomat pedig jobban teljesen magamhoz simítottam.

válaszolta azonnal, és ő is visszahúzódott
ki tudja, mikor lesz rá újra lehetőségem?
 - Nincs, majd improvizálok. - küldtem felé egy félmosolyt, amit Loki viccesnek tartott volna, de Eret csak meredt rám a sötét szemeivel meredt rám.
 - Nem engedhetem, hogy a halálba sétálj. - ingatta meg a fejét, én pedig csak vállat vontam. Ő, biztosan nem fog megakadályozni a célomban elérésében. Mennem kellett, és ismét kilestem az óriásokra, akik továbbra is lassított felvételben vándoroltak, csupán már távolabb tőlünk.

De nem most, nem itt és nem így. - vVisszanéztem rá, hogy hallgasson, elég volt a szentbeszédéből, ám mikor követni akartam volna őket, már eltűntek, mint szürke szamár a ködben, és a vihar is lecsendesedett. Felmorogtam és Eret felkarjára vágtam a saját tenyeremmel.
megfojtalak, ha követsz! - figyelmeztettem
Alig beszéltünk, egyrészt, mert biztosan megbántottam a durva szavaimmal aznap, másrészt pedig a nap minden egyes percében figyelt valaki figyelt. A középpontban voltam, hozzám jártak a nők, hogy jobban megnézzék a fekete hajamat, a bőrömet, mindent.
A gyerekek az elején tartottak tőlem,. Eret egyszer felvilágosított, hogy a kék szeműekről a legendákban mindig rosszat meséltek

A törzsben mindenkinek barna szeme volt, de annak is megannyi változata. Egyedül Eretnek volt majdnem fekete írisze Eret büszkélkedhetett szinte fekete íriszekkel [így nem ismétlődik a "volt], ami ritkaságnak számított. Őt viszont mindenki kedvelte, és tanácsokkal tanácsokért fordultak hozzá. Végül én is kaptam egy szürke bundából készült, meleg felszerelést, a saját feketém pedig a sátramban lapult. Alkalmazkodnom kellett, és beláttam, hogy ez az élet rendje, és az itteni emberek szemében csak veszélyforrás vagyok.
De nem tehettem mást,: Lokiról semmit sem tudtam, Eret pedig nem tartozott az én hatáskörömbe, nem ismertem, és bizalomról sem volt szó. Csak volt, semmi több. [ez a mondat fölösleges, és szóismétlést is okoz] A tűzrakóhelyek között sétálgattam, a gyerekek pedig bátrabban viszonyultak hozzám, ugyanis látták, hogy sem agyarom agyaram, sem pedig vérszomjam nincs.
A sátram előtt ültem, és a kardom pengéjét figyeltem., Ttanulmányoztam abban a kis fényben, amit a közelebbi tűz adott,. aA betűk az idő során mélyebben vésődtek az acélba, mintha mindenáron maradni akartak volna ott, ahol voltak. Pedig már csak kevés hely volt a pengén, és elképzelni sem tudtam, mi lesz azután, miután betelik mindkét lapja.
Néhány ismerős nevet felleltem rajta, amik azokról az órákról voltak ismerősek, amiken mikor még Loki tanítgatott.

Teljesen meg volt megvolt hozzá a joga, és meg is értettem. Hiszen az ő gondviselete alatt álltam és állok is, ő pedig az enyémben alatt.
 - Közeledik a vihar. - lépett mellém Eret, én meg megösszerezzenve pillantottam fel rá. Jézusom, olyan hangsúllyal mondta, mintha azt ecsetelte volna nekem, hogy "meghalsz és ez van".
 - Remek. Akkor ideje felkészülnöm. - biccentettem, és elindultam volna a sátorba, de megállított.

 - Segítek neked. Veled megyek, de a hajaddal kezdeni kell valamit. - Hiányoltam a magyarázatot, hogy miért is van erre szükség? Miben akadályoz vagy zavar bárkit is Jane haja? 
Fájt is a szívem miatta, viszont az állam aljánál rövidebbet nem engedtem meg.
Éreztem a vihar első sugallatát, és miután felvettem majd magamra erősítettem a kardomat, magamra erősítve, ismét ahhoz a fához lapultunk. Eret követett, és nem csak kardot, de egy íjat is volt a hátára biggyesztve biggyesztett a hátára [így nem lesz szóismétlés]. A terv egyszerű volt. KNéma csendben követjük őket néma csendben, és nem öletjük meg magunkat.
Ezek szerint vakmerő és bolond volt, ahogyan én is. Nem volt Nekem már nem maradt [így elkerülhető a szóismétlés] veszteni valóm vesztenivalóm, és ahogy elnéztem, ezek szerint neki sem. [itt kezdhetnél egy új bekezdést] Azóta is ugyan olyan ugyanolyan tempóban vonultak, de hogy miért, azt nem tudom tudtam.
Biccentettem Eretnek, hogy induljunk, amikor már messzebb jártak tőlünk, hogy induljunk.
Gyorsabbnak tűntek így, kémkedve hogy kémkedtünk utánuk. De mindig résen kellett lennünk, mert bármelyik pillanatban egy hirtelen gondolattól vezérelve megfordulhatott az egyikük, és akkor nekünk végünk. Ám nem figyeltek maguk mögé, ez pedig kapóra jött, és észrevétlenül haladtunk előre. Minden egyes érékszervem az messze előttünk messze haladó óriásokra figyelt, amikor pedig mellettem Eret elcsúszott, azonnal előkaptam a fegyveremet. Megzavart és megijesztett, emiatt nem tudtam higgadt maradni, megijesztett. Felsegítettem szegény szerencsétlent, majd a fejemet megingatva a fejemet mentem tovább. [itt célszerű lenne új bekezdést kezdeni] Nem haladtunk sokat, ugyanis egy barlanghasadéknál leszálltak a lovakról, mi viszont a fák mögé lapulva guggoltunk. T Eret túl közel volt hozzám, éreztem, hogy a bőre milyen meleget áraszt, és a szívverését és is tompán ugyan, de hallottam. Ideges volt, én viszont higgadtnak mondhattam magamat. [új bekezdés kéne] Az óriások nem moccantak többet aznap, Eret is lepakolta maga mellé a fegyvereit, és a hátát a törzsnek vetve ücsörgött. Ő nem láthatta őket, túl messze voltunk ahhoz. Csak én tudtam figyelni őket, de én igen [így nincs szóismétlés], hála a éles szemeimnek. A férfi tőlem egy méterre gubbasztott mellettem, és a kezeit melengette a kesztyűn keresztül is,. nNem tudtam neki segíteni

Azt hiszem, még azzal is jobban járt volna, ha egy jégcsapot nyalogat.
Végül én is leheveredtem a hóba, és letettem a fegyveremet.
Át kellett gondolnom a dolgokat, és megváltoztattam a nézeteimet is. [azt hinné az ember, hogy ide jön valami konkrétum is, de semmi; rögtön ugrasz más témára] Eret halkan evett valamit mellettem, és rápillantottam, amikor felém nyújtott egy kis kenyeret. Elfogadtam, és egy biccentéssel megköszöntem egy biccentéssel. Zárkózott volt, és de nyugodtabbnak éreztem, mint amilyen nemrég volt. Talán belátta, hogy tudom, mit csinálok. [új bekezdést kéne kezdeni] Letoltam a fejemről a kapucnit, és miközben rágtam, a fejünk fölé pillantottam.
Egyre sötétebb lett, és magával ragadott a gondolkodás, hogy vajon mi vár ránk az út végén. Loki mellett, ha nem is teljesen, de biztosabb lettem volna magamban, akármilyen is volt az isten. [bekezdéstörést kérek ide]

Követtem a példáját, és én magam is leheveredtem a hóba, összegömbölyödve. - Itt álljunk meg egy percre. Mivel neked nem jutott eszedbe ez az alapvető formaság, ezért a karaktereidnek sem; de nem gondolod, hogy felváltva őrködniük kellett volna?
Kicsivel később mögém simult, és az egyik karját átvetette felettem,. gGondoltam hékás, ez meg mi a fene, és azonnal mocorogva elhúzódtam volna, de az egyik lábával is rabul ejtett.
 - Nyugalom, csak nem akarom, hogy kihűljünk. - morogta a fülembe, és nagyot szusszanva a hajamba fújta a levegőjét.
 - Ne élj vissza a helyzeteddel,! hHa megtapogatsz, lerúglak valahonnan. - mondtam, és lehunytam a szemeimet. Nos, nekem nem kellett melegednem, ő viszont, mint mondtam, velem rosszul járna. De tévedtem, hajnalban melegem volt és felébredtem. A testem forróbb voltnak tűnt, mint egyébként bármikor normálisan. Ezzel pedig számára kandallóként funkcionáltam, saját magam számára viszont szauna voltam. Meg akartam főni, így nagyon nehezen tudtam vissza aludni visszaaludni.
 - Jane.! - szólongatta a nevemet szólongatott, és a ködfátyolos álmomból így szakított ki. Lustákat pislogtam magam elé. és Eret még mindig ölelt mindenével,; már teljesen világos volt, és ki voltam izzadva. - Ébredj.! Hahó.!
 - Fent vagyok. - majd ezzel a hátamra fordultam és a szemeibe pislogtam. - Helloó. - köszöntem neki, és felülve jól megnyújtottam magamat.

 - Nemrég keltem fel, nem hallottam semmit. - jelentette, és feltápászkodva megmozgatta az izmait. Követtem a példáját és én is így tettem [ezek ugyanazt jelentik, szóval nincs szükség együtt a kettőre].
 - Nem lehet igaz... - motyogtam, és Eret is azonnal mellém reppent pattant, kérdezgetve, hogy mi az, mit látok.
 - Eltűntek. - mondtam ki végül, és szitkozódva a hóba rúgtam.

Ha valamivel kapcsolatban nem világos, hogy miért javítottam át, esetleg a jelzéseim nem egyértelműek, szólj nyugodtan.
Tehát mi a tanulság? Olvass regényeket; olvasd át azt, amit leírtál, mielőtt közzéteszed; és ne félj saját ötletekkel operálni - ha ezeket betartod, egyike leszel az általam ismert legzseniálisabb bloggereknek. A tehetséged megvan hozzá, úgyhogy sok sikert és kitartást kívánok hozzá!

Ajánlom...
NoyxFeyPress a prológuson kívül jelenleg 26 fejezetet számláló Loki-fanfictionje garantáltan elfeledteti veled a hétköznapokat, és elrepít a kilenc birodalom legszebbikei közé. Ha szereted Lokit, a Marvel-filmeket, esetleg csak egy páratlan kalandra vágysz, ne habozz benézni ennek a tehetséges bloggerinának a blogjára!


Azt hiszem, ennyi volt a mai kritika. Remélem, azért hasznos dolgokkal is tudtam szolgálni. A bírálatom teljes mértékben építő szándékkal íródott, ha túl nyers voltam valahol, akkor az az én kiforratlan fogalmazókészségem hibája, de csak azért írtam mindent, hogy neked próbáljak segíteni. Ha valamit igazságtalannak érzel, kérlek, jelezz vissza, mert én sem vagyok tévedhetetlen, sőt! Azt pedig, kérlek, bocsásd meg nekem, hogy csak most hoztam a kritikádat! Tudom, hogy megbocsáthatatlan, de akkor is, mert nem áll jól nekem a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás.
Végül pedig az összes követőmhöz/olvasómhoz/idetévedőhöz, szóval úgy igazából mindenkihez fordulok: mit szóltok az új felépítésű kritikához? Túl drasztikus volt a váltás a gondosan szempontokra szedett és pontozott véleményezés után? Mit gondoltok az ömlesztett, pontozás nélküli kritikáról? Kérek mindenkit, aki olvassa ezt, jelezze valamilyen formában az álláspontját, mert én magamtól sötétben tapogatózom ezen a téren, és fogalmam sincs, hogy az eddig alkalmazott séma volt-e az eredményesebb, vagy épp ez a típusú.
Mára, azt hiszem, ennyi voltam. A blogról eszetek ágában se legyen lemondani; tartogatunk mi még sok mindent a tarsolyunkban, és ha nagyon nehézkesen és lassan is, de biztosan hallatunk majd magunkról. Legalábbis még ebben az évszázadban.
Így megkésve boldog húsvétot, vagy mi van most, sok locsolót, miegymást, amit akartok, mit tudom én. Főként pedig vigyázzatok magatokra, és mindig legyetek önmagatok! :)
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb, a legjavíthatatlanabb, a legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb, leglelketlenebb Nessa randalírozott; güle güle, sevgililer!