2017. december 31., vasárnap

Évértékelő

Nagyon nem vagyok az a típus, aki ünnepelve öleli keblére a közelgő újévet - sorry, not sorry, én már csak ilyen ünneprontó vagyok -, ennek ellenére szerettem volna egy afféle évértékelőt ide, csak mert imádom ebbe a blogba ölni még a nemlétező energiáimat is.

2017-ben a blog - ezzel együtt - 38 közzétett bejegyzést számlált. Közéjük tartozik kilenc darab blogkritika, tizenkét karaktercsokor, valamint hat Winds of Winter-fejezet fordítása. Négy csodálatos díjjal gazdagodtunk idén, illetve nem kevesebb, mint kettő, írástippes cikkek fordítását tartalmazó bejegyzéssel. Tartottunk kérdezz-feleleket, boldogítottalak titeket egy dalszövegfordítással, egy nyelvtanleckével és egy saját készítésű képeket tartalmazó albummal is. Ebben az évben lett két éves a blog, valamint szárnyaltuk túl a nem kevesebb, mint 50 feliratkozót, minek örömére blognapot tartottunk! (Nagyon remélem, hogy semmit nem felejtettem ki.) A statisztikához nem értek, csak annyit tudok, hogy minden eddigit figyelembe véve majdnem 29 ezres oldalmegtekintéssel büszkélkedhet a blog. Harminchárom kommenttel ajándékoztatok meg ebben az esztendőben (persze, csak ha nem számoltam el szokás szerint), és ez elképesztő! Minden szót, minden pipát, minden oldalmegtekintést és minden feliratkozást nagyon-nagyon köszönök; el sem tudjátok képzelni, mennyit jelent, amikor látom, hogy van, akinek, ha csak egy picit is, de számít az, amit csinálok - annyira legalábbis biztosan, hogy szánjon pár másodpercet valamilyen visszajelzésre. Szóval csak köszönöm! ♥


Ilyenkor kéne valami újévi fogadalmat tenni, asszem', de az nem én lennék. Egyrészről úgysem tudnám betartani, másrészről hiszem, hogy nem kéne mindig egy újabb év kezdetéig várnom, hogy bármi változtatást eszközöljek a hozzáállásomon, a szorgalmasságom mértékén, a rendelések teljesítésének sebességén, egyszóval bármin. De azt megígérhetem, hogy 2018-ban sem szabadultok tőlem, és akárhány hétig, hónapig nincs is épkézláb bejegyzés a blogon (volt már rá példa), mindig biztosak lehettek benne, hogy nem mondtam le erről az oldalról, mert ahhoz túl sokat jelent nekem mindaz, ami eddig ennek a blognak köszönhetően történt velem. Most is tömegével sorakoznak a piszkozatok között a különböző, a nulla tartalomtól a félig-meddig készig mindenféle stádiumú bejegyzésjelöltek: a török sorozat- és filmajánló (amivel már az 50 feliratkozós különkiadás óta adós vagyok), a következő Winds of Winter-fejezet fordítása (amivel meg nyár óta), vagy féltucat írástippes cikk fordítása, különféle zeneajánlók, karaktercsokroknak előre bekészített bejegyzések, egy Trónok Harca kritika a 7. évadról, na meg természetesen a soron következő kritikám halovány előkészületei. Magyarán hónapokra elegendő teendőm és bejegyzésem van a blogra 2018-ban; már csak elkészülni kéne velük. :D

Na, szerintem bőven elég mára ennyi belőlem. Különben is, mindenki épp petárdákat lődöz, szétissza a máját, bulizik, én meg itt koptatom a billentyűzetet egy ilyen céltalan bejegyzéssel... A személyes hozzáállásomat félretéve szeretnék nagyon-nagyon boldog újévet kívánni mindenkinek, és azt is, hogy legyetek mindig olyanok, amilyenek ti lenni akartok, és nem olyanok, amilyennek mindenki más akar, hogy legyetek!
Ennyi lenne. És akkor idén csak még egyszer, utoljára: az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb, a legjavíthatatlanabb, a legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; ne legyetek olyanok, mint Nessa!

2017. december 22., péntek

A blog karácsonyi ajándéka

Halihó! :3
Nagy meglepetésemre Brukú megajándékozott egy afféle díjjal, ami inkább karácsonyi ajándék. Rettenetesen megörültem neki, és amint észrevettem, neki is álltam kitölteni. :) Ezúton is még egyszer szeretném megköszönni, Brukú, hogy gondoltál rám! ♥

Szabályok:
1. Köszönd meg annak, akitől/akiktől kaptad az ajándékot és linkeld be Őt/Őket!
2. Írd le, hogy neked mit jelent a karácsony, mit szeretsz benne!
3. Írd le a szabályokat, hogy akiket te megjelölsz, ők is tudják, hogy miket kell betartani!
4. Linkelj be egy karácsonyi zenét!
5. Sorold fel azokat a bloggereket, akiknek adni szeretnéd ezt az ajándékot, akiket ténylegesen megajándékoznál, és fűzz pár kedves szót!
6. Illesz be egy karácsonyi képet; lehet saját is! (Ezt a képet bárhova beillesztheted.)
7. Tüntesd fel a képet!

A karácsony nekem... hát, ezt nem tudom ünneprontás nélkül leírni, sajnálom. De én nem szeretem, sőt, hogy őszinte legyek, ki nem állhatom a karácsonyt. Ennek egy egész napon át tudnám sorolni az okait, de elég kelletlenül beszélek erről a témáról, mert tapasztalat, hogy az emberek a megkövezésemet fontolgatják, ha egy rossz szót is szólok erre az ünnepre. Ezt a pár indokot is csak azért írom le, hogy megindokoljam legalább valamivel az utálatomat.
1. A katolikus keresztény vallásról nem igazán lehetnék ennél is rosszabb véleménnyel, de ez megint egy olyan téma, amibe nem mennék most bele inkább. De ez már önmagában is egy ok, amivel magyarázhatom a karácsonytól való ódzkodásomat.
2. Jézus Krisztus - egyike a kevés bibliai szereplőnek, akitől nem undorodom - nem decemberben született. Szóval ennyit a nagy karácsonymánia fő okáról. Jézus nyáron született, emberek, épp ezért támad egyszerre nevethetnékem és sírhatnékom mindattól a karácsonyi őrülettől, ami a kis Jézus állítólagos születésnapját övezi. Ilyenkor nem Jézuskát ünnepeljük, hanem a pénzköltést és a zabálást.
3. Mondjuk ki őszintén, ez az ünnep egyedül a kereskedőknek jó biznisz. Már hónapokkal karácsony előtt lehet a karácsonyra hivatkozva eladni annyi tonna árut, hogy azt én el sem tudom képzelni. Szóval a kereskedők ilyenkor dőzsölnek, az idióta emberek meg szórják a milliókat, mert megtehetik. Abból a pénzből, amit az emberek ilyenkor az értelmetlen karácsonyi dolgokra költenek, fel lehetne számolni minden nyomort a Földön.
4. Talán az év semmilyen más ünnepe nem kerül ennyi fölösleges energiapazarlásba, mint a karácsony. Minden második erkélyen, az összes villanyoszlopon, a segglyukamból is napi tizenkét órában legalább világító égősor lóg, ami amellett, hogy hangulatosan néz ki, csak tovább meríti ki a Földünket. Nem mintha sajnálnám az emberiséget; megérdemeljük a véget. De azért kicsit nevetséges, hogy ilyen hülyeségek miatt pusztítjuk a bolygót.
5. Ez az ünnep a pénzszóráson kívül a zabálásról szól. Csak kapcsold be a tévét vagy a rádiót, és hallgasd öt percig a reklámokat! A reklámok még buzdítanak is arra, hogy zabáld halálközeli állapotba magad, csak azért, hogy utána még a Dipankrinra meg a faszom tudja, mire is költsd a pénzedet a kaja meg az ajik mellett. Hányingerem van ettől. (Arról már nem is beszélve, amikor a Dipankrin-reklámot egy étvágycsökkentő-/fogyókúra-reklám követ.)
6. Kevés dologtól érzek olyan keserűséget, mint a karácsonyt és az ehhez hasonló ünnepeket kísérő "kivételes bánásmódról". Karácsony tájékán "jó jónak lenni", olyankor mindenki rohan a különböző alapítványok és rászorulók után, hogy támogassa őket... de könyörgöm, az évnek ezen az egyetlen napján van szüksége annak az éhező gyereknek, annak a koldusnak, annak a nincstelennek ételre? Nem karácsonytól szilveszterig kell jótékonykodni, hanem szilvesztertől karácsonyig, ha engem kérdeztek. Jó dolog az adományozás, meg minden, de ne az évnek ezen az egy napján legyen csak fontos a szegények megsegítése! Ez olyan, mintha csak Valentin-napon szeretnéd a párodat.
7. Egy pöppet kínos, amikor az amúgy elhidegült családtagok karácsonykor összeülnek, és erősen izzadságszagúan próbálnak boldog, békés családként együtt lenni a karácsony szent égisze alatt. Most mondjam azt, hogy egész évben kéne úgy törődni a családi élettel, mint karácsonykor, nemcsak az évnek ezen a pár napján?
8. Nekem az egész évem rideg közönybe süppedve telik el, de amikor karácsony van, ez még kikerülhetetlenebbül tudatosul bennem. Olyankor mindenki úgy tesz, mintha boldog lenne, mert hát ez a szeretet ünnepe... de én, ahogy az év többi napján, úgy ezen az egyen sem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy élőhalott vagyok. (Ebbe hadd ne menjek bele részletesebben.)
A lista a teljesség igénye nélkül készült. Szóval maradjunk annyiban, hogy engem inkább a hányinger tölt el a "karácsony" szó hallatán, mint az áhítat. De ez az én egyéni véleményem, és nem erőszakolom rá senkire. Csupán válaszoltam a kérdésre.

Karácsonyi zene... Hát, az agyonhasznált, unásig nyomatott karácsonyi dalokat hagyjuk, mert a plafonra mászok; nekem van egy szám, amiről mindig a december, tehát nagyjából a karácsony jut eszembe, mert bár nem decemberben jelent meg a dal, nekem pont decemberre lett megcsinálva a korábban elromlott monitorom, ezért már majdnem karácsonykor tudtam csak meghallgatni és megnézni a klipjét. Valahányszor felcsendül tehát az első pár hang, én - amellett, hogy fangörcsöt kapok - a télre, a karácsonyra asszociálok.


Akiket megajándékozok:
Lexyék
Callie
Zsazsi
RS

És a karácsonyi képem (mondtam már, hogy rohadt morbid a "humorom"?):


A véleményem és az érzéseim ellenére mindig mindenkinek elmondom, úgyhogy ti sem lehettek kivételek, hogy nagyon-nagyon boldog, áldott, békés karácsonyt és, ha esetleg addig már nem lenne több bejegyzés, akkor sikerekben gazdag, csodás újévet is kívánok! :) Ciao!

2017. december 18., hétfő

Nadin blogja

Nadin még július 3-án rendelt tőlem egy kritikát, de már mindenki unja a bocsánatkéréseimet a többéves késéseimért, úgyhogy most azokat kihagyom és ugrok is a lényegre, vagyis erre a kinézet- plusz pici tartalom-kritikára! :)


Szerzője: Nadin

A kinézet
Első benyomás. A blogodat megnyitva tipikusan egy olyan designnal találom magam szembe, amibe gyakorlatilag lehetetlen belekötni, mert minden egyes nüansznyi részlete csodásan néz ki. Maga a színvilág is egyedi választás; felüdülés számomra a sok egyhangúan rózsaszínes vagy feketés blog után. (Félreértés ne essék, a fekete színt imádom a legjobban, de azért a Bloggeren hajlamos elcsépeltté válni egy idő után.)
Fejléc. A lekerekített felső sarkak rögtön feltűntek, és nagyon tetszik ez a megoldás! A fejléc többi részével kapcsolatban már bőven tudok írni hideget-meleget is. A színösszeállítás például zseniális; önmagában is gyönyörűen néz ki, de a blog többi részével valami eszméletlen, mennyire harmonizál. A háttérelemek érdekesek, viszont történet híján nem tudom megállapítani, hogy mennyire kapcsolódnak a tartalomhoz. A készítő neve - ergo a tiéd - ízlésesen, nem túl feltűnően lett ráírva, amiért külön pirospontot adnék, mert rettenet illúzióromboló tud lenni, amikor a fejlécet gyakorlatilag elrondítja a szerkesztő nevének házméretű betűkkel történő feltüntetése. Sansa és a srác alakja szépen lett beillesztve, és bejön a vastag körvonal, amit kaptak. Kicsit szokatlan megoldás, hogy a szereplők nevét is odaírod melléjük, de nincs vele különösebb problémám, elvégre a betűk típusa, színe és mérete kifogástalan. A cím mindkét részének betűtípusa nagyon szép, és a méretüket is jól eltaláltad.
A fejlécre illesztett idézetekkel azonban már akadtak apróbb szőrszálhasogatásaim. Sikerült kiokoskodnom, hogy nem te találtad ki őket, hanem már meglévő idézeteket illesztettél be, de az elsőt abszolút helytelenül írtad (megspékelted szóismétléssel és egy oda nem passzoló szóval). Ehelyett: A tiéd vagyok, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek. Azt írtad: Tied vagyok, örökké a tied. És amikor a világegyetem összes csillaga is kihullt, akkor is a tiéd leszek. A második, a jobb felső sarokban lévő idézet eredetijét szintén megtoldottad egy céltalan szóismétléssel, mivel az eredeti úgy hangzik, Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak., ennek ellenére te azt írtad, Csodaország nem jön el azoknak, akik csak kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak.
Hátterek. A világos főháttér tökéletes harmóniában áll a blogtest különböző, fehérben pompázó elemeivel, egyszóval tökéletes. Mind a modulsáv, mind a bejegyzéssáv úgyszintén nagyszerűen passzol az összhatásba, ahogy a modulcímek háttere is. Egyszóval csodás munkát végeztél!
Betűk. Az oldaladon található összes betű típusa, színe és mérete is kifogástalan szerintem, úgyhogy fölösleges lenne egyesével dicsérgetnem őket. Ügyes!
Effektek. A menükód nagyon tetszik, a linkeffektek úgyszintén. Képeffektekkel nem találkoztam, de a hiányukkal is tökéletes az összhatás; nem vitted túlzásba, de azért az igényességre is odafigyeltél.
Modulok. A menü nagyon praktikus módon a fejléchez van "ragasztva". A modulokat egyedi nevekkel - kannibálok, zsákosok (Zsákos Bilbó és Frodó, vagy?), eddig, szövetségesek - láttad el, ami szintén elnyerte a tetszésemet. Egyedül a sorrendjük fölött ráncoltam a homlokomat, például azért, mert a chatet (ergo a cserekunyerálókat és hasonlókat) feljebb helyezted, mint a feliratkozóidat például, akiket legalulra suvasztottál. Nekem valamiért logikusabbnak tűnne valami olyasmi sorrend, hogy fülszöveg, infóbox, rendszeres olvasók, chat, cserék, archívum, de ez csak javaslat.
Oldalak. Érthető módon a három oldalad még kicsit üres, amit a fejezetes oldal esetén például teljesen megértek, de a többi blogodat listázni hivatott oldal esetén már nem. Szerintem tök mutatósan meg lehetne oldani a többi blogod felsorolását, és megérné a belefektetett időt és energiát. A könyvborítóról majd később részletesebben; a 'Részek'-ről pedig csak annyit, hogy tetszik ez az egy kép-egy fejezetlink jellegű megoldás; ha rám hallgatsz, a jövőben is így oldod majd meg.
Bejegyzéselrendezés. A dátumfejléc letisztult, épp ezért nekem tökéletes; a bejegyzéscím kerete ízléses. Tetszik, hogy 'pötyögte' lett a száraz 'bejegyezte' szócskából. A pipákkal kapcsolatban csak annyit, hogy a "Szerinted?" kérdésre sem a "tetszett", sem az "elolvastam", sem a "nem tetszett" nem túl logikus válasz, úgyhogy vagy a pipákat megelőző szöveget, vagy magukat a pipákat fogalmazd át valahogy.
Könyvborító. Tetszik, hogy ugyanolyan stílusban látszanak rajta a szereplők, mint a fejlécen - vastag körvonal; nevük odaírva melléjük -, egyedül a cím betűtípusai lógnak ki a sorból egy kicsit, de lehet, hogy ez csak nekem tűnik így.
Összhatás. Azt hiszem, a fentiek magukért beszélnek. A kritikusan szemlélődő - mint én - talál ugyan apróságokat, amikbe bele tud kötni, de egyébként kifogástalan munkát végeztél, úgyhogy büszke lehetsz magadra!

A tartalom
Cím. Mivel nem ismerem a történetet, ezért elég ambivalens érzelmeket váltott ki belőlem. Igen, nagyon hangzatos, de jelen állapotában semmitmondó is. A sorszám a végén pedig előhozza belőlem a cinikusabbik felemet, mert eszembe jut róla, hány, regénysorozat első kötetének szánt blogot sodort már elém az internet, és azokból nagyjából egynek sem lett folytatása. Mindenesetre a fülszöveget tekintve a 'Halhatatlan'-hoz talán még tudok jelentőséget társítani, és 'Az ébredő császárnő"-höz is, de nem tudok róluk túl sokat mondani így látatlanban.
Fülszöveg. A Halál, maga a szenvedés. A szövetség tagjai a Halál táplálékai.
Szerelmes, és még csak tizennyolc éves lesz. Mit sem tud arról, hogy milyen lesz pár nap múlva az egész világ, és hogy csak rajta múlik az életben maradtak jövője.
Figyellek, Imperatrista Imperatritsa.! 
Azt sem tudod, ki vagy valójában.
Ó, de mennyire, hogy fájni fog.!
Mint látod, pirossal jelöltem a vesszőhibáidat, a szerintem felkiáltójelként praktikusabb mondatvégi írásjeleidet és az orosz 'császárnő'-ben két betű felcserélését.
A sztoriról már a fülszöveg alapján ordít, hogy nem mindennapi történetnek szánod, de épp ezért nem tudok nagyon érdemben hozzászólni a fülszöveg milyenségéhez. Elvont, az egyszer biztos, és pont emiatt különleges, figyelemfelkeltő és érdekes. Kicsit erőltetett volt viszont, hogy a fülszöveg-jellegű szöveg után egyszer csak odaírod, hogy Halál szavait olvashatjuk, mintha egy drámában lennénk. Szerintem sokkal jobb lenne, ha csak simán idézőjelbe raknád, amit Halál mond, és majd a történet során úgyis kiderül az olvasó számára, hogy azok a sorok az ő szájából hangzottak el.


Remélem, nem bánod, hogy a szokásos ajánlót ezúttal kihagytam; nem sok mindent tudok a jövendőbeli tartalomról, ezért fura lett volna, ha ajánlani próbálom. :)
Hát, ennyi lett volna a mai kritika. Csak remélni merem, hogy legalább minimálisan tudtam segíteni, és hogy hasznosnak találtad.
Mára ennyi, manók; a minél előbbi viszontlátásraolvasásra! :D
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb, a legjavíthatatlanabb, a legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; "egyszer véget ér"!

2017. december 10., vasárnap

A Kisbagoly Díj

Fülig érő szájjal hoztam létre és gépelem ezt a bejegyzést, ugyanis Moro ismét megörvendeztetett egy szokás szerint fantasztikus díjjal, amit nem tudok neki elégszer megköszönni! Odáig vagyok a baglyokért, szerintem bennem is elveszett egy amúgy, de vágjunk is bele, bizonyára nem értek rá egész nap az ömlengéseimet hallgatni olvasni! :D

Szabályok:
1. Helyezd el a díjat az oldaladon!
2. Linkeld azt, aki jelölt téged!
3. Jelölj Te is blogokat a díjra!
4. Értesítsd a jelölteket a díjról!
5. Válaszolj a feltett kérdésekre!
6. Tegyél ki egy zenét, ami szinte szóról szóra leír téged!

Válasz a díj kérdéseire:
1. Rajzolj valamit gyorsan Paintben vagy Photoshopban! - Hát, nézzétek el, hogy egy ünneprontó rohadék vagyok, de én személy szerint azt sem tudom, hogy a rajzolást eszik-e vagy isszák; papíron is egy mission impossible számomra, ha neki kell állnom rajzolni, nemhogy gépen... Így ezt a feladatot nem tudom teljesíteni, sajnálom! :/
2. Egy sorozatban minek kellene történnie, hogy utána abbahagyd a nézését? - Nem is konkrét történésnek, inkább annak kéne megtörténnie, hogy rájövök, nem ad nekem az a sorozat semmit, és fölösleges időpocsékolás. A kedvenc sorozataim esetén ez természetesen nem lehetséges, mert azokat olyan elvakultan imádom, hogy akkor is csorgó nyállal nézném, ha egy rakás szarok lennének, de most pl. az a tervem, hogy megnézem a Columbót, mert a diáknapokon ebben a témában indul az osztályom, és anyám azt mondta, lehet, hogy én azon halálra fogom unni magam. Egyelőre fogalmam sincs, hogy így lesz-e, mert nem volt időm elkezdeni, de, gondolom, ez a válasz a kérdésre.
3. Mi a véleményed a felnőtt színezőkről? - Egy Trónok Harcásat meg is vettem, de nem azért, mert tudnék színezni (a rajzoláshoz hasonlóan ehhez sincs sem eszközöm, sem tehetségem), hanem azért, mert szimplán csak lenyűgöznek azok a gyönyörű minták.
4. Ha nevelőszülőknél élnél, meg akarnád találni a vérszerinti szüleidet? - Szerintem a nevelőszüleimtől függene. Ha ki nem állhatnám őket, akkor valószínűleg belevetném magam a kutatásba az igazi szüleim után. De ha teljesen elégedett lennék a velük közös életemmel, akkor valószínűleg meg sem fordulna a fejemben.
5. Mindig is tetszett a neved, vagy meg akarod még változtatni? - A vezetéknevemet ki nem állhatom, amiben az is közrejátszik, hogy remekül lehet hibásan kiejteni, és akkor még rosszabbul hangzik, de a Laura tetszik. A Nessa pedig egy olyan becenév, ami már olyan szinten hozzám nőtt, hogy meg sem mondanád, hogy nem anyakönyvezett nevem; és imádom. De a vezetéknevem megváltoztatása csodás lenne.
6. Hogyan kezeled a konfliktusokat? Rosszul érint, vagy hamar megoldod? - Én a legapróbb hülyeségen is képes vagyok könnyekben kitörni, annyira megvisel, a konfliktusokról nem is beszélve.
7. Ki az, akivel nagyon szeretnél találkozni a blogolásból megismert emberek közül? - Egy rakás ilyen van, és azért nem mennék bele a felsorolásukba, mert a lyukas agyammal tuti lesznek, akiket kihagyok, és azt inkább nem vállalom. :D

Moro nem tett fel kérdéseket, de nem haragszom érte, mert annál hamarabb tehetem ki ezt a bejegyzést, hogy lássák a követőim, hogy nem haltam meg. :D

Kérdéseim:
1. Anya vagy apa? [Ennek a kérdésnek szimbolikus jelentése van számomra, úgyhogy magától értetődőnek tűnt, hogy felteszem, mert láttam, hogy az, akitől Moro kapta ezt a díjat, ilyen stílusú kérdéseket tett fel, és erről rögtön beugrott egy emlék az egyik barátnőmről és erről a kérdésről.]
2. Tél vagy nyár?
3. Viszonzatlan szerelem, vagy inkább valaki más szeressen téged viszonzatlanul?

Hát, én először úgy voltam vele, hogy ezeket az idióta kérdéseket senkinek nem merem továbbküldeni, de aztán eszembe jutott, hogy megörvendeztetem vele Brukút! :D
A zene pedig, ami szinte szóról-szóra leír engem... Erre kapásból vagy egy tucat ilyen ugrott be, de már kitárulkozásnak számítana, ha egyet is beillesztenék, és tapasztalat, hogy egyik fél számára sem szokott jól végződni, ha én kitárulkozok, úgyhogy inkább ezt is kihagyom, bocsánat. :/
De az ok, amiért ennyire siettem ennek az amúgy csodálatos díjnak a kitöltésével és közzétételével, az arra vezethető vissza, hogy konkrétan november 4.-e óta nem volt bejegyzés az oldalon. Emiatt joggal hihetitek, hogy elhanyagolom a blogot, de ez nem igaz - nap mint nap tolonganak a fejemben a különböző, megvalósításra váró bejegyzésötletek, amiket nincs 1. időm 2. energiám megcsinálni, mert... hát, egy halom oka van, ami senkit nem érdekel. Magyarán el vagyok havazva, de nem feledkeztem el a blogról, sőt! Szóval csak szólni akartam, hogy ne mondjatok le rólam, és ne rendezzetek pezsgőfürdőt az eltűnésem megünneplésére, mert egy nap úgyis visszatérek és gyilkolászok tovább! :3
James Alexander Malcolm MacKenzie Fraser és Csonttalan Ivar Lothbrok felesége, Nessa randalírozott; ciao!