2017. augusztus 13., vasárnap

A Tél Szelei - Barristan I.

Repültek a holtak az éjszaka homályában, esőként zúdulva a város utcáira. Az érettebb hullák a levegőben darabokra hullottak és szétrepedtek, mikor összetörtek a téglákon, férgeket és kukacokat és rosszabb dolgokat szórva szét. Mások piramisok és tornyok oldalainak pattantak, vérfoltokat és alvadt vért hagyva a nyomuk megjelöléséül.
   Bármilyen óriásiak voltak is, a yunkai hajítógépek nem rendelkeztek elég nagy hatótávolsággal ahhoz, hogy a város mélyébe dobják szörnyű terheiket. A halottak legtöbbje épp csak a falakon belül ért földet, vagy barbakánokról, mellvédekről és őrtornyokról pattant le. Lévén a hat nővér egy durva félholdban elrendezve Meereen körül, a város minden része érintett volt, kivéve a folyókörzetek északon. Egy hajítógép sem tudott átdobni a Skahazadhan szélességén. Csekély irgalom ez, gondolta Barristan Selmy, ahogy belovagolt a piactérre Meereen nagy nyugati kapuján át.
   Amikor Daenerys elfoglalta a várost, ugyanazon a kapun törtek át a Joso Pöcsének nevezett, hatalmas faltörő kossal, ami egy hajó árbocából készült. A Nagymesterek és a rabszolgakatonáik itt ütköztek meg a támadókkal, és a küzdelem órákon át tombolt a környező utcákon. Mire a város végre elesett, több száz halott és haldokló szóródott szét a téren. A piac most ismét vérontás helyszíne volt, bár ezek a halottak a fakó kancán lovagolva érkeztek.
   Nappal Meereen téglautcái félszáz színárnyalatban pompáztak, de az éjszaka fekete és fehér és szürke foltmunkájává változtatta őket. Fáklyafény pislákolt a friss esők hagyta pocsolyákban és festett tűzcsíkokat a férfiak sisakjaira és lábszárvédőire és mellvértjeire. Ser Barristan Selmy lassan lovagolt el mellettük. Az öreg lovag azt a páncélt viselte, amit a királynője adott neki - egy fehér, zománcozott acél-öltözetet, aranyberakással és -vésettel. A köpönyeg, ami leomlott a vállairól, olyan fehér volt, mint a téli hó, akárcsak a nyergére akasztott pajzs.
   Alatta a királynő saját hátasa volt, az ezüstkanca, amit Khal Drogo adott neki az esküvőjük napján. Tudta, ez merész, de ha Daenerys maga nem lehetett velük a veszély órájában, Ser Barristan azt remélte, hogy a küzdelemben az ezüstje látványa talán erőt ad a harcosainak, emlékeztetve őket, kiért és miért harcolnak. Ezenkívül az ezüst évekig volt a királynő sárkányainak társaságában, és hozzászokott a látványukhoz és a szagukhoz. Az ellenségeik lovairól ezt nem lehetett elmondani.
   Vele lovagolt három tanítványa is. Tumco Lho vitte a Targaryen-ház háromfejű sárkányos zászlaját, fekete alapon vörösen. Larraq, az Ostor hordozta a Királyi Testőrség fehér, elágazó lobogóját: hét ezüst kard, körülkerítve egy arany koronát. Vörös Báránynak Selmy egy ezüstpántos harci kürtöt adott, hogy parancsokat közvetítsen a csatatéren át. A többi tanítványa a Nagy Piramisban maradt. Nem minden apród született lovagnak.
   A farkas órája volt. Az éjszaka leghosszabb, legsötétebb órája. Sok férfinak, aki összegyűlt a piactéren, ez lesz élete utolsó éjszakája.

2017. augusztus 8., kedd

A Tél Szelei - Victarion I.

A Nemes Hölgy kádszerű hajó volt, olyan kövér és dagonyás, mint a zöld földek nemes hölgyei.
   A raktárai óriásiak voltak, és Victarion fegyveres férfiakkal pakolta tele őket. Ezzel a hajóval utazott a többi, csekélyebb jutalom, amit a Vasflotta hosszú útján szedett össze a Rabszolga-öböl felé, egy nehézkes csoport kogga, nagy kogga, karakk és kereskedőgálya, itt-ott halászhajókkal megszórva. Mind kövér, mind gyenge flotta volt ez, gyapjút és borokat és más kereskedelmi javakat tekintve ígéretes, de veszély ellen már kevésbé. Victarion kiadta a parancsot erről Egyfülű Wulfnak.
 - A rabszolgatartók reszketnek majd, mikor észreveszik a vitorláidat kiemelkedni a tengerből - mondta neki -, de ha teljesen meglátnak, nevetni fognak a félelmeiken. Kereskedők és halászok, csak ennyik vagytok. Ezt bárki láthatja. Engedd őket olyan közel, amennyire csak jönni akarnak, de tartsd rejtve az embereidet a fedélzet alatt, amíg készen nem álltok. Aztán közelíts és csáklyázd meg őket. Szabadítsd fel a rabszolgákat és hajítsd a tengerbe a rabszolgatartókat, de a hajókat vedd el. Minden hajóra szükségünk lesz, hogy hazavigyenek.
 - Haza - vigyorgott Wulf. - Az embereknek ez tetszeni fog, kapitány úr. Először a hajók - utána megtörjük ezeket a yunkaikat. Igen.
   A Vasdiadal hosszában a Nemes Hölgyhöz volt kötözve, a két hajót láncok és küzdőhorgok fogták szorosan össze, és egy létrát feszítettek ki közéjük. A nagy kogga sokkal hatalmasabb volt, mint a hadihajó, és magasabban ült a vízen. Végig a hajóperemek mentén vasszülöttek arcai kémleltek le, figyelve, ahogy Victarion vállon veregette Egyfülű Wulfot és felküldte a létrán. A tenger sima és mozdulatlan volt, az ég fényes a csillagoktól. Wulf parancsára a létrát felhúzták, a láncokat eldobták. A hadihajó és a kogga különváltak. A távolban Victarion híres flottájának többi része vitorlát bontott. Egy erőtlen éljenzés harsant a Vasdiadal legénysége között, és hasonló választ kapott a Nemes Hölgy embereitől.
   Victarion Wulfnak adta a legjobb harcosait. Irigyelte őket. Ők csaphatnak majd le elsőkként, ők láthatják először a félelmet az ellenfelek szemeiben. Ahogy a Vasdiadal orrában állt, figyelve Egyfülű kereskedőhajóit egyesével eltűnni nyugaton, az első elpusztított ellenségek arcai visszatértek Victarion Greyjoyhoz. Az első hajójára gondolt, az első asszonyára. Volt benne egyfajta nyugtalanság, éhség a hajnalra és a dolgokra, amiket az hoz majd. Halál vagy dicsőség, ma mindkettőből megiszom a részemet. A Tengerkő Trónus az övé lett volna, mikor Balon meghalt, de a fivére, Euron ellopta azt tőle, ahogy sok évvel azelőtt a feleségét is ellopta. Ellopta és beszennyezte, de rám hagyta a megölését.
   Mindez azonban már megtörtént és elmúlt. Victarion is megkapja a jussát végre. Nálam van a kürt, és nemsokára az asszony is nálam lesz. Egy bájosabb asszony, mint a feleség, akit megöletett velem.
 - Kapitány! - A hang Hosszúvíz Pyke-hoz tartozott. - Az evezősök a kívánságodat lesik.
   Hárman közülük, és erősek. - Küldd őket a kabinomba. A papot is akarom.
   Az evezősök mind nagyok voltak. Egyikük egy fiú, a másik egy állat, a harmadik egy fattyú fattya. A Fiú egy évnél kevesebb ideje evezett, az Állat húsz éve. Volt nevük, de Victarion azokat nem ismerte. Egy a Sirámról jött, egy a Karvalyról, egy a Pókcsókról. Nem várhatták tőle, hogy minden rabszolga nevét tudja, aki valaha meghúzott egy evezőt a Vasflottában.
 - Mutasd meg nekik a kürtöt - parancsolta, mikor bevezették a hármast a kabinjába.
   Moqorro előhozta azt, és a fekete bőrű asszony felemelt egy lámpást, hogy mindegyikük megnézhesse. A lámpa villódzó fényében a pokolkürt vonaglani és forogni látszott a pap kezeiben, mint egy szabadulásért küzdő kígyó. Moqorro óriási termetű férfi volt - nagy hasú, széles vállú, toronymagas -, de a kürt még az ő markában is hatalmasnak tűnt.
 - A fivérem Valyriában találta ezt a holmit - mondta Victarion a rabszolgáknak. - Gondoljatok bele, milyen nagy kellett, legyen a sárkány, hogy két ilyet elviseljen a feje tetején. Nagyobb, mint Vhagar vagy Meraxes, nagyobb, mint Balerion, a Fekete Iszonyat. - Elvette Moqorrótól a kürtöt és végigsimított tenyerével az ívein. - Az ó-wyki királyválasztáson Euron egyik némája megfújta ezt a kürtöt. Néhányan emlékeztek is rá. Nem olyan hang volt, amit bárki ember elfelejt, aki hallotta.
 - Azt mondják, meghalt - mondta a Fiú - az, aki megfújta a kürtöt.
 - Aha. A kürt utána füstölt. A némának hólyagos lett az ajka, és vérzett a mellkasára tetovált madár. Másnap meghalt. Amikor felvágták, a tüdői feketék voltak.
 - A kürt el van átkozva - mondta a Fattyú Fattya.
 - Egy sárkánykürt, Valyriából - mondta Victarion. - Igen, el van átkozva. Sosem mondtam, hogy nincs. - Gyengéden megérintette a kezével az egyik vörös arany gyűrűt, és az ősi írásjel mintha énekelt volna az ujjhegyei alatt. Egy fél szívdobbanás erejéig semmit sem akart annyira, mint megszólaltatni a kürtöt. Euron bolond volt, hogy nekem adta ezt, ez drága holmi, és erős. Ezzel megnyerem a Tengerkő Trónust és aztán a Vastrónt. Ezzel megnyerem a világot.
 - Claggorn háromszor megfújta a kürtöt és meghalt miatta. Olyan nagy volt, mint bármelyikőtök, és olyan erős, mint én. Olyan erős, hogy le tudta csavarni egy férfi fejét a vállairól a puszta kezeivel, és a kürt mégis megölte őt.
 - Akkor minket is meg fog ölni - mondta a Fiú.
   Victarion nem gyakran bocsátotta meg egy rabszolgának, hogyha soron kívül megszólalt, de a Fiú fiatal volt, húsznál nem több, és mindemellett nemsokára meghal. Nem tette szóvá. - A néma háromszor szólaltatta meg a kürtöt. Ti hárman csak egyszer fogjátok. Lehet, hogy meghaltok, lehet, hogy nem. Minden ember meghal. A Vasflotta csatába hajózik. Ezen a hajón is sokan halottak lesznek, mire a nap lemegy - leszúrva vagy levágva, kibelezve, megfulladva, élve megégetve -, csak az Istenek tudják, melyikünk lesz még itt, mire eljön a holnap. Ha megszólaltatjátok a kürtöt és túlélitek, én szabad emberré teszlek, egyikőtöket vagy kettőtöket vagy mind a hármótokat. Feleségeket adok nektek, egy kis földet, egy hajót, saját rabszolgákat. Az emberek ismerni fogják a neveteket.
 - Még te is, kapitány úr? - kérdezte a Fattyú Fattya.
 - Aha.
 - Akkor én megteszem.
 - És én is - mondta a Fiú.
   Az Állat karba fonta a kezét és bólintott.
   Ha ezek hárman több bátorságot éreznek, ha azt hiszik, van választásuk, akkor hadd kapaszkodjanak ebbe. Victariont nem nagyon érdekelte, mit hittek, hiszen csak rabszolgák voltak.
 - Velem fogtok hajózni a Vasdiadalon - mondta nekik -, de nem fogtok csatlakozni a harchoz. Fiú, te vagy a legfiatalabb - te szólaltatod meg először a kürtöt. Amikor eljön az idő, sokáig és hangosan fújod majd. Azt mondják, erős vagy. Fújd a kürtöt, míg már állni sem bírsz, míg az utolsó csepp lélegzet is kipréselődik belőled, míg a tüdőid már égnek. Hadd halljanak a felszabadítottak Meereenben, a rabszolgatartók Yunkaiban, a szellemek Astaporban. Hadd szarják össze magukat a majmok a hangtól, amikor az áthömpölyög a Cédrusok Szigetén. Utána add tovább a kürtöt a következőnek. Hallotok engem? Tudjátok, mit kell tennetek?
   A Fiú és a Fattyú Fattya megrántották egy elülső hajtincsüket; az Állat talán ugyanígy tett volna, de ő kopasz volt. - Megérinthetitek a kürtöt. Aztán menjetek.
   Egyesével otthagyták őt. A három rabszolga és aztán Moqorro. Victarion nem hagyta neki, hogy elvigye a pokolkürtöt.
 - Magamnál fogom tartani, amíg nincs rá szükség.
 - Ahogy parancsolod. Szeretnéd, ha lecsapolnám a véredet?
   Victarion a csuklójánál fogva megragadta a fekete bőrű nőt, és magához húzta. - Majd ő megcsinálja. Menj, imádkozz a vörös istenedhez. Gyújtsd meg a tüzedet, és mondd el nekem, mit látsz.
   Moqorro sötét szemei mintha ragyogtak volna. - Sárkányokat látok.

2017. augusztus 1., kedd

A Tél Szelei - Tyrion I. (összefoglalás)

[Ennek a fejezetnek nincs átirata, csak összefoglalásai.]

A fejezet nyitásában Tyrion és Barna Ben Plumm cyvasse-t játszanak és hallgatják, hogy a yunkai hajítógépek hullákat dobnak át a falakon.
   Élénken beszélgetnek, Tyrion kitárgyalja, hogyan lehet a hangja alapján megállapítani, hogy melyik hajítógép dob éppen. Tyrion láthatóan sokkal jobb hangulatban van, és újra a régi, elviselhetetlenül szellemes önmaga.
   Ennek a fejezetnek az a lényege, hogy Tyrion (miközben lassan megveri cyvasse-ban) agyafúrtan feszegeti a témát, miszerint Barna Ben Plumm térjen vissza Dany szolgálatába és szabadítsa fel Daariót és a többi túszt. Tyrion azt mondja, semmi sem bizonyítaná jobban a hűségét Dany-hez, mint az ellenségei vére. Barna Ben látszólag nagyon aggódik a pénz miatt, amit a yunkai nagyurak elpazarolnak, és nem veti el azonnal az ötletet.
   Egyre csak félbeszakítja őket egy a Második Fiak közül, aki elmondja nekik, hogy egy flotta van az öbölben, és hogy jó lenne, ha kimennének megnézni, de Barna Ben elbocsátja a fiút azzal, hogy valószínűleg a volantisi flotta az.
   Végül maga Jorah Mormont zavarja meg a játszmát azzal, hogy egyáltalán nem a volantisi flotta az, hanem fekete, krakenes vitorlájú hajók. Azt mondja, repülő sárkányt ábrázoló zászlóik is vannak.