tag:blogger.com,1999:blog-14575023395078226712024-03-14T08:06:43.133+01:00Critiche di NessaNessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.comBlogger165125tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-9018922210988901502019-08-02T18:33:00.001+02:002019-08-02T18:33:39.768+02:00A Tél Szelei - Alayne<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6wZHImhiE_E/XUQPRAX2zoI/AAAAAAAAJAY/D6O0aVEvdGQ9_kS-Ck5Oi4khCeLUsIYogCLcBGAs/s1600/capture-20190802-122208.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="482" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-6wZHImhiE_E/XUQPRAX2zoI/AAAAAAAAJAY/D6O0aVEvdGQ9_kS-Ck5Oi4khCeLUsIYogCLcBGAs/s320/capture-20190802-122208.png" width="209" /></a></div>
Épp egy mesét olvasott az úrfijának a Szárnyas Lovagról, amikor Szikla Mya kopogtatott a hálószobája ajtaján, csizmába és lovaglóbőrbe öltözve, erősen bűzölögve az istállótól. Myának szalma volt a hajában és mogorva kifejezés az arcán. <i>Azért mogorva, mert Mychel Redfort a közelben van,</i> Alayne tudta.<br />
– Uraságod – értesítette Robert nagyurat Mya –, Waynwood úrnő zászlóit látták egy órára innen az úton. Hamarosan itt lesz, az unokatestvéreddel, Harryvel. Szeretnéd köszönteni majd őket?<br />
<i>Miért kellett megemlítenie Harryt? </i>– gondolta Alayne. <i>Így sosem fogjuk kirángatni Madárkát az ágyból.</i> A fiú egy párnára csapott. – Küldjétek el őket! Én sosem hívtam őket ide.<br />
Mya meghökkentnek tűnt. A Völgyben senki nem bánt nála jobban az öszvérekkel, de az uracskák más tészták voltak. – Meghívást kaptak – ellenkezett bizonytalanul – a tornára. Én nem…<br />
Alayne becsukta a könyvét. – Köszönjük, Mya! Hadd beszéljek Robert nagyúrral, ha lennél olyan szíves.<br />
Mya egy szó nélkül kimenekült, szemmel látható megkönnyebbüléssel az arcán.<br />
– Utálom azt a Harryt – jelentette ki Madárka, mikor kiment. – Kuzinnak hív, pedig csak arra vár, hogy meghaljak, és elvehesse a Sasfészket. Azt hiszi, nem tudom, pedig igen.<br />
– Uraságodnak nem kéne ilyen badarságokban hinnie! – mondta Alayne. – Biztos vagyok benne, hogy Ser Harrold nagyon szeret téged. – <i>És, ha az istenek kegyesek, engem is szeretni fog.</i> A hasa alig érezhetően megrándult.<br />
– Nem – tartott ki Robert nagyúr. – Az apám kastélyát akarja, ez minden, ezért színészkedik. – A fiú kiütéses mellkasához szorította a takarót. – Nem akarom, hogy hozzámenj, Alayne. Én vagyok Sasfészek ura, és megtiltom! – Úgy hangzott, mintha közel állna a síráshoz. – Inkább hozzám kéne jönnöd! Aludhatnánk minden éjszaka egy ágyban, és olvashatnál nekem történeteket.<br />
<i>Engem senki nem vehet el, amíg a törpe férjem még él valahol ebben a világban.</i> Petyr állította, hogy Cersei királynő tucatnyi törpe fejét begyűjtötte, de egyik sem Tyrioné volt. – Madárkám, nem szabad ilyeneked mondanod! Te Sasfészek Ura és a Völgy Védelmezője vagy, és egy nemesi születésű hölgyet kell elvenned, és fiút kell nemzened, aki az Arryn-ház Nagytermében ül majd, ha te elmész.<br />
Robert megtörölte az orrát. – De azt akarom…<br />
Az ajkaira tette az egyik ujját. – Tudom, mit akarsz, de azt nem lehet. Én nem vagyok alkalmas feleség számodra. Fattyúszületésű vagyok.<br />
– Nem érdekel! Téged szeretlek a legjobban.<br />
<i>Olyan kis bolond vagy!</i> – A zászlósuraidat érdekelni fogja. Néhányan felkapaszkodottnak és becsvágyónak hívják atyámat. Ha elvennél feleségül, azt mondanák, hogy ő vett rá; hogy nem te akartad. A Nyilatkozattévő urak talán megint fegyvert fognának ellene, és mindkettőnket megölnének.<br />
– Nem hagynám, hogy bántsanak titeket! – szólt Robert. – Ha megpróbálják, megreptetem mindet. – A keze reszketni kezdett.<br />
Alayne megsimogatta az ujjait. – Így, Madárkám, nyugodj meg. – Amikor a reszketés abbamaradt, így szólt: – Alkalmas feleség kell neked, egy nemesi születésű, törvényes szűz.<br />
– Nem. Téged akarlak elvenni, Alayne!<br />
<i>Egyszer a saját édesanyád akarta ugyanezt, de akkor még törvényes születésű voltam, és nemes.</i> – Kedves nagyuramtól, hogy ezt mondja. – Alayne megsimította a haját. Lysa úrnő soha nem engedte, hogy a szolgák hozzáérjenek, és mióta ő meghalt, Robert állandóan reszketőrohamot kapott, ha valaki pengével közelített felé, így hát hagyták, hogy nőjön, míg már egészen a kerek vállára és a petyhüdt, fehér mellkasa feléig ért. <i>Tényleg szép haja van. Ha az istenek jók, és megéri, hogy megházasodjon, a felesége biztosan imádni fogja a haját. Legalább ezt az egyet szeretni fogja benne.</i> – Minden gyermekünk törvénytelen születésű volna. Csak egy törvényes gyermek válthatja fel Ser Harroldot örökösödként. Atyám talál majd neked alkalmas feleséget, egy nemesi születésű lányt, aki sokkal csinosabb nálam. Együtt fogtok vadászni és solymászni, és neked adja majd a zálogát, hogy viseld a tornákon. Nemsokára egészen elfelejtesz majd.<br />
– Nem foglak!<br />
– El fogsz. Muszáj lesz. – A hangja határozott volt, de gyengéd.<br />
– Sasfészek ura azt tesz, amit akar. Nem szerethetlek akkor is, ha elveszek mást? Ser Harroldnak is van szeretője. Benjicot azt mondja, a fattyát várja.<br />
<i>Benjicot megtanulhatná csukva tartani azt a bolond száját.</i> – Hát ennyit akarsz tőlem? Egy fattyút? – Kihúzta a kezét a szorításából. – Képes lennél így megszégyeníteni?<br />
A fiú lesújtottnak tűnt. – Nem. Nem úgy értettem…<br />
Alayne felállt. – Ha megengeded, nagyuram, el kell mennem megkeresni atyámat. Valakinek üdvözölnie kell Waynwood úrnőt. – Mielőtt az úrfija tiltakozhatott volna, gyorsan pukedlizett egyet neki és elhagyta a hálószobát, végig az előcsarnokon és át egy fedett hídon a Védelmező lakosztályába.<br />
Mikor aznap reggel otthagyta Petyr Baelisht, éppen az öreg Oswellel étkezett, aki előző éjjel érkezett Sirályvárosból egy agyonhajszolt lovon. Remélte, hogy talán még mindig beszélgetnek, de Petyr szobája üresnek bizonyult. Valaki nyitva hagyott egy ablakot, és egy köteg papírt a padlóra fújt a szél. A nap bekandikált a vastag, sárga ablakokon, és porszemcsék táncoltak a fényben, mint aprócska aranyrovarok. Bár a hó betakarta az Óriás Lándzsájának csúcsát a magasban, a hegy lábánál továbbra is ősz volt, és téli búza ért a mezőkön. Kintről a mosónők nevetését hallotta a kútnál, és acél összecsapásának lármáját, ahogy a lovagok épp gyakorlatoztak. <i>Jó hangok.</i><br />
Alayne szeretett itt lenni. Újra úgy érezte, hogy él, először azóta, hogy az apja… hogy Eddard Stark nagyúr meghalt.<br />
Becsukta az ablakot, összeszedte a földre hullott lapokat és az asztalra tette őket. Az egyik a versenyzők listája volt. Hatvannégy lovagot hívtak meg, hogy versengjenek Robert Arryn nagyúr új Szárnyas Lovag Testvériségének tagságáért, és hatvannégy lovag el is jött, elnyerni a jogot, hogy sólyomszárnyakat viselhessen a harci sisakján és őrizhesse az urát.<br />
A versenyzők a Völgy minden pontjáról érkeztek, a hegyi völgyekből és a partról, Sirályvárosból és a Véres Kaputól, még a Három Nővérről is. Néhányan el voltak ígérkezve ugyan, de csak hárman voltak házasok; a nyolc győztestől elvárták, hogy a következő három évet Robert nagyúr oldalán töltsék, személyes őrségeként (Alayne hetet javasolt, mint a Királyi Testőrségben, de Madárka ragaszkodott hozzá, hogy neki több lovag kell, mint ahány Tommen királynak van), úgyhogy idősebb embereket, feleséggel és gyerekekkel, nem hívtak meg.<br />
<i>És eljöttek,</i> gondolta Alayne büszkén. <i>Mind eljöttek.</i><br />
Minden pontosan úgy történt, ahogy Petyr megjósolta aznap, mikor a hollók elrepültek. – Ifjak, túlbuzgók, éheznek a kalandra és a hírnévre. Lysa nem engedte őket háborúzni. Ahelyett ez is megteszi. Egy esély, hogy szolgálják az urukat és bizonyítsák vitézségüket. El fognak jönni. Még Örökös Harry is. – Végigsimított a haján és megcsókolta a homlokát. – Micsoda okos lányom vagy!<br />
<i>Valóban okos voltam.</i> A torna, a díjak, a szárnyas lovagok, mind az ő ötlete volt. Robert nagyúr édesanyja csupa félelmet ültetett a fiába, de a mesékből, amiket Alayne olvasott neki Ser Artys Arrynról, a legendák Szárnyas Lovagjáról, vérvonala alapítójáról, mindig bátorságot merített. <i>Miért is ne vehetnénk körül Szárnyas Lovagokkal?</i> – ötlött eszébe egy éjjel, miután Madárka végre álomba merült. <i>A saját Királyi Testőrségével, akik megvédik és bátorságot adnak neki.</i> És amint előadta az ötletét Petyrnek, ő indult, és megvalósította. <i>Ott akar majd lenni, hogy üdvözölje Ser Harroldot. Hova tűnhetett?</i><br />
Alayne lement a torony lépcsőjén és az oszlopos galériára lépett a Nagy Csarnok hátuljában. Alatta szolgálók állították fel az állványos asztalokat az esti lakomához, míg a feleségeik és a lányaik összeseperték a régi szirmokat és újakat szórtak szét. Nestor nagyúr Waxley úrnőnek mutogatta a drága faliszőnyegeit, amik vadászatokat ábrázoltak. Ugyanezek valaha a királyvári Vörös Erődben függtek, amikor Robert ült a Vastrónon. Joffrey levetette őket, és egy kamrában árválkodtak, amíg Petyr Baelish el nem intézte, hogy a Völgybe hozassák őket ajándékba Nestor Royce-nak. A szőnyegek nemcsak gyönyörűek voltak, de a Főintéző örömmel újságolta el boldog-boldogtalannak, hogy egykor egy király tulajdonát képezték.<br />
Petyr nem volt a Nagyteremben. Alayne áthaladt a galérián és lement a lépcsőn, amit a vastag nyugati falba vájtak, mielőtt kilépett a belső udvarra, ahol a tornát fogják tartani. A nézőtér már fel volt állítva azoknak, akik látni akarták az eseményt, középen négy hosszú bajvívókorláttal. Nestor nagyúr emberei épp lemeszelték a korlátokat, élénk zászlókkal díszítették az állásokat és pajzsokat függesztettek a kapura, amelyen keresztül a versenyzők belépnek majd.<br />
Az udvar északi végén három bábot állítottak fel, és néhány versenyző azokon gyakorolt. Alayne megismerte őket a pajzsaikról; Belmore harangjait, a Lynderlyk zöld viperáit, Breakstone vörös szánját és a Tollett-ház fekete és szürke máglyáját. Ser Mychel Redfort épp felborította az egyik bábot egy tökéletes szúrással. Ő egyike volt azoknak, akikről feltették, hogy szárnyakat fog szerezni.<br />
Petyr nem volt a báboknál, sem máshol az udvaron, de ahogy megfordult, hogy távozzon, egy női hang utánaszólt. – Alayne! – kiáltotta Myranda Royce egy bükkfa mögött lévő faragott kőpad felől, ahol két férfi között ült. Úgy tűnt, megmentésre szorul. Alayne mosolyogva sétált barátnője felé.<br />
Myranda egy szürke gyapjúruhát viselt, zöld csuklyás köpennyel és elég elkeseredett pillantással. Mindkét oldalán egy-egy lovag foglalt helyet. A jobbján ülőnek őszülő szakálla, kopasz feje és olyan pocakja volt, amely áttüremkedett a kardövén és befedte a helyet, ahol az ölének kellett volna lennie. A bal oldalán ülő nem lehetett több, mint tizennyolc éves, és sovány volt, akár egy lándzsa. Vörös színű borostája csupán részben rejtette el az arcát pöttyöző haragosvörös pattanásokat.<br />
A kopasz lovag sötétkék köpenyt viselt, amin címerként egy hatalmas pár rózsaszín ajak díszelgett. A pattanásos, vörös fiú kilenc fehér sirályt viselt barna mezőn, ami arra engedett következtetni, hogy a sirályvárosi Shettek közül való. Olyan elszántan bámulta Myranda kebleit, hogy szinte észre sem vette Alayne-t, amíg Myranda fel nem állt, hogy megölelje. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – suttogta a fülébe Randa, mielőtt megfordult és így szólt: - Serek, hadd mutassam be nektek Szikla Alayne úrnőt!<br />
– A Védelmező leánya – jelentette be a kopasz lovag, csupa szívélyes gálánssággal. Nehézkesen felállt. – És pont olyan gyönyörű, ahogy mesélték, látom.<br />
Hogy nehogy lepipálják, a pattanásos lovag felpattant és így szólt: – Ser Ossifer igazat beszél, te vagy a leggyönyörűbb leány a Hét Királyságban. – Talán édesebb udvariasság lett volna, ha nem a mellkasának címezi.<br />
– És te az összes leányt láttad már, ser? – kérdezte tőle Alayne. – Fiatal vagy ahhoz, hogy ennyi helyet beutazhattál volna.<br />
Elpirult, amitől csak még haragasobbnak tűntek a pattanásai. – Nem, úrnőm. Sirályvárosból jöttem.<br />
<i>Én viszont nem, pedig Alayne ott született.</i> Ezzel óvatosnak kell lennie. – Szeretettel emlékszem Sirályvárosra – jegyezte meg, bizonytalan és egyben kellemes mosollyal. Myrandához így szólt: - Nem tudod véletlenül, hol van atyám?<br />
– Hadd vigyelek el hozzá, hölgyem.<br />
– Remélem, megbocsátotok, amiért megfosztalak Myranda úrnő társaságától – fordult a lovagokhoz Alayne. Nem várt választ, rögtön az idősebb lányba karolt és elvezette a padtól. Csak amikor már hallótávolságon kívül kerültek, suttogta: – Tényleg tudod, hol van atyám?<br />
– Hát persze, hogy nem. Lépdelj gyorsabban, új udvarlóim talán követnek. – Myranda elfintorodott. – Ossifer Lipps a legunalmasabb lovag a Völgyben, de Uther Shett is a nyomába ér. Remélem, párbajt vívnak a kezemért, és megölik egymást.<br />
Alayne kuncogott. – Nestor nagyúr biztosan nem fogadna el ilyen embereket kérőidül!<br />
– Ó, talán mégis. Atyámuram neheztel rám, amiért megöltem az előző férjemet, és ennyi kellemetlenséget okoztam neki.<br />
– Nem a te hibád volt, hogy meghalt.<br />
– Emlékeim szerint nem volt senki más abban az ágyban.<br />
Alayne nem tudott mit mondani. Myranda férje akkor halt meg, amikor épp szeretkeztek. – Azok a nővérekiek, akik tegnap jöttek, lovagiasak voltak – mondta, hogy témát váltson. – Ha nem tetszik neked Ser Ossifer vagy Ser Uther, menj hozzá közülük valakihez inkább! Szerintem a legfiatalabb nagyon jóképű.<br />
– A fókabőr-köpenyes? – kérdezte Randa, hitetlenkedve.<br />
– Akkor valamelyik fivére.<br />
Myranda megforgatta a szemeit. – A Nővérekről jöttek. Hallottál már olyan nővérekiről, aki tudott vívni? Tőkehalolajjal tisztítják a kardjaikat és hideg tengervízzel teli kádakban fürdenek.<br />
– Nos – vetette ellen Alayne –, legalább tiszták.<br />
– Néhányuknak háló van a lábujjai között. Inkább mennék Petyr nagyúrhoz. Akkor én lennék az anyád. Mennyire kicsi az ujja, kérdem én?<br />
Alayne nem tisztelte meg ezt a kérdést válasszal. – Waynwood úrnő nemsokára itt lesz a fiaival.<br />
– Ez egy ígéret, vagy fenyegetés? – tudakolta Myranda. – Az első Waynwood úrnő minden bizonnyal egy kanca volt, úgy gondolom. Mi mással magyarázható, hogy minden Waynwood-férfi lóarcú? Ha valaha hozzámennék egy Waynwoodhoz, meg kéne esküdnie, hogy valahányszor meg szeretne baszni, felveszi a sisakját és lehajtja a rostélyt. – Megcsípte Alayne karját. – Viszont az én Harrym is velük lesz. Látom, őt kihagytad. Soha nem bocsátom meg, hogy elloptad őt tőlem. Ő az a fiú, akihez hozzá akarok menni.<br />
– Az eljegyzés atyám műve volt – tiltakozott Alayne, ahogy már százszor is tette. <i>Csak ugrat,</i> győzködte magát… de a viccek mögött érezte a sértettséget.<br />
Myranda megállt, hogy átbámuljon az udvaron a gyakorló lovagokra. – Na, ott van az a fajta férj, aki kell nekem!<br />
Néhány lépéssel arrébb két lovag küzdött, tompa gyakorlókardokkal. A pengéik kétszer csaptak össze, aztán elcsúsztak egymáson, hogy a feltartott pajzsokba ütközzenek, de a nagyobbik férfi meghátrált a becsapódás elől. Alayne nem láthatta a pajzsa elejét onnan, ahol állt, de a támadójáé három repülő hollót ábrázolt, akik egy-egy vörös szívet markoltak a karmaik között. <i>Három szív és három holló.</i><br />
Akkor már tudta, hogyan fog végződni a küzdelem.<br />
Pár pillanattal később a nagydarab férfi kábán elterült a porban, ferde sisakkal. Amikor az apródja kioldotta a szíjakat, hogy levehesse, vér csordogált a feje búbjáról. <i>Ha nem életlen kardok lettek volna, az agya is ott lenne.</i> Az az utolsó fejcsapás olyan kemény volt, hogy Alayne együttérzőn összerezzent, amikor célba ért. Myranda Royce elmélázva méregette a győztest. – Gondolod, hogyha szépen kérném, Ser Lyn megölné az udvarlóimat a kedvemért?<br />
– Talán, egy kövér zsák aranyért. – Ser Lyn Corbray mindig kétségbeesetten szükséget szenvedett aranyban, ezt mindenki tudta a Völgyben.<br />
– Sajnos nekem csak egy pár kövér mellem van. Bár Ser Lyn esetében egy kövér kolbász a szoknyáim alatt jobb szolgálatot tenne.<br />
Alayne kuncogása felkeltette Corbray figyelmét. Faragatlan apródja kezébe nyomta a pajzsát, levette a sisakját és steppelt főkötőjét. – Úrnők. – Hosszú, barna haja a szemöldökéhez tapadt az izzadságtól.<br />
– Szép csapás, Ser Lyn – kiáltott oda neki Alayne. – Bár attól félek, szegény Ser Owen eszét vesztette.<br />
Corbray hátrapillantott, oda, ahol ellenfelét az apródja segítette elmenni az udvarról. – Eleve nem volt esze, mert akkor nem próbálkozott volna velem.<br />
<i>Ebben van igazság,</i> gondolta Alayne, de valami csintalan démon volt benne ma reggel, ezért ő is csipkelődött Ser Lynnel. Édesen mosolyogva így szólt: - Atyámuram azt mondta, a bátyád új felesége gyermeket vár.<br />
Corbray megajándékozta egy sötét pillantással. – Lyonel sajnálatát küldi. Szívvárban marad a házaló leányával, hogy figyelje a hasát egyre nagyobbra dagadni, mintha ő lenne az első férfi, aki teherbe ejtett egy némbert.<br />
<i>Ó, ez egy nyílt seb,</i> tűnődött Alayne. Lyonel Corbray első felesége csak egy törékeny, beteg gyermeket adott neki, aki csecsemőkorában meghalt, és az évek alatt Ser Lyn maradt a bátyja örököse. Amikor azonban a szegény asszony végre meghalt, Petyr Baelish közbelépett és elrendezett egy új házasságot Corbray nagyúrnak. A második Corbray úrnő tizenhat éves volt, egy gazdag, sirályvárosi kereskedő leánya, aki óriási hozományt hozott, és a férfiak azt mondták, magas, erős és egészséges leány nagy mellekkel és jó széles csípővel. És termékeny is, mint kiderült.<br />
– Mind imádkozunk, hogy az Anya könnyű szülést és egészséges gyermeket ajándékozzon Corbray úrnőnek – mondta Myranda.<br />
Alayne nem tudott ellenállni a kísértésnek. Mosolygott, és megszólalt: – Atyám mindig örül, ha szolgálatára lehet Robert nagyúr hű zázslósurainak. Biztos vagyok benne, hogy el lenne ragadtatva, ha segíthetne tető alá hozni egy házasságot számodra is, Ser Lyn.<br />
– Milyen kedves tőle. – Corbray ajkai valami mosolynak szánt dologba torzultak, de Alayne-t kirázta tőle a hideg. – De mi szükségem örökösökre, ha földnélküli vagyok, és a jelek szerint az is maradok, a Védelmezőnknek köszönhetően? Nem. Mondd meg atyádnak, hogy nincs szükségem egyik tenyészkancájára sem.<br />
A hangjában csengő méreg olyan erős volt, hogy egy pillanatra elfelejtette, hogy Lyn Corbray az apja bérence volt, akit megvásárolt és fizetett. De vajon tényleg az volt? Talán ahelyett, hogy Petyr embereként Petyr ellenségét játssza, valójában az ellensége volt, aki azt tettette, hogy az ellenségének tetteti magát.<br />
Már a gondolat is összezavarta a fejét. Alayne hirtelen elfordult az udvartól… és beleütközött egy alacsony, markáns arcú férfiba, akinek egy kevés narancssárga haja volt. A keze kinyúlt és elkapta a leány karját, mielőtt eleshetett volna. – Úrnőm. Elnézést, ha megrémítettelek!<br />
– Az én hibám volt. Nem láttam, hogy itt állsz.<br />
– Mi, egerek, csöndes teremtmények vagyunk. – Ser Shadrich olyan alacsony volt, hogy akár apródnak is elmehetett volna, de az arca egy jóval idősebb férfihoz tartozott. Hosszú szövetségeket látott a szája sarkában lévő ráncokban, régi csatákat a füle mögötti hegben és keménységet a szemekben, amelyek egy fiúéi sem lehettek. Ez egy felnőtt férfi volt. Bár még Randa is fölé magasodott.<br />
– Te is szárnyakért küzdesz? – érdeklődött a Royce-leány.<br />
– Egy szárnyas egér buta látvány lenne.<br />
– Akkor talán a párbajjal próbálkozol inkább? – javasolta Alayne. A párbaj egy utógondolat volt, egy kis mulatság az összes testvérnek, nagybácsinak, apának és barátnak, akik elkísérték a versenyzőket a Hold Kapuiig, hogy lássák, amint megnyerik az ezüst szárnyakat, de voltak nyeremények a bajnokoknak és lehetőség, hogy díjat nyerjenek.<br />
– Egy jó párbaj a legjobb, amit egy kóbor lovag remélhet, hacsak nem botlik egy zsák sárkányra. És az nem valószínű, ugye?<br />
– Nem hinném. De most bocsáss meg nekünk, ser, meg kell találnunk atyámuramat.<br />
Kürtök hangzottak fel a fal tetejéről. – Túl késő – mondta Myranda. – Itt vannak. Magunknak kell tiszteletünket tennünk. – Vigyorgott. – Aki utoljára ér a kapuhoz, annak hozzá kell mennie Uther Shett-hez.<br />
Versenyeztek; hanyatt-homlok átrohantak az udvaron és túl az istállókon, csapkodó szoknyákkal, miközben lovagok és szolgálók egyaránt megbámulták őket, s malacok és tyúkok szóródtak szét előttük. Egyáltalán nem volt hölgyhöz méltó, de Alayne arra eszmélt, hogy nevet. Csak egy kis időre, amíg rohant, elfelejtette, ki is ő, és hol van, és azt vette észre, hogy a fényes, hideg reggelekre emlékezik Deresben, amikor a barátnőjével, Jeyne Poole-lal versenyzett, és Arya rohant utánuk, próbálva tartani a tempót.<br />
Mire megérkeztek a kapuházhoz, mindketten vörösek voltak és ziháltak. Myranda elveszítette a köpenyét valahol útközben. Épp időben voltak. A hullórostélyt felemelték, és húsz lovag kelt át alatta oszlopban. Az élen Anya Waynwood lovagolt, Vastölgy Úrnője, szigorú és karcsú, szürkésbarna haja egy sállal hátrafogva. Lovaglóképenye súlyos, zöld gyapjúból készült, barna szőrmével szegélyezve, és egy, házának törött kerekét formáló, niellós bross kapcsolta össze a torkán.<br />
Myranda Royve elélépett és pukedlizett. – Anya úrnő. Isten hozott a Hold Kapuinál!<br />
– Myranda úrnő. Alayne úrnő. – Anya Waynwood sorra fejet hajtott mindkettejük felé. – Szép tőletek, hogy üdvözöltök. Hadd mutassam be az unokámat, Ser Roland Waynwoodot! – Bólintott a lovag felé, akiről beszélt. – És ő a legfiatalabb fiam, Ser Wallace Waynwood. És természetesen a gyámfiam, Ser Harrold Hardyng.<br />
<i>Örökös Harry,</i> gondolta Alayne. <i>A jövendőbelim, ha elfogad.</i> Hirtelen rémület fogta el. Tűnődött, vajon vörös-e az arca. <i>Ne bámuld,</i> emlékeztette magát, <i>ne bámuld, ne tátsd a szád, ne stíröld! Nézz félre!</i> A haja bizonyára egy rémisztő kuszaság lehet ennyi futás után. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne próbálja helyrerakni a kilazult tincseket. <i>Ne törődj a hülye hajaddal! A hajad nem számít. Ő számít. Ő, és a Waynwoodok.</i><br />
Ser Roland volt a legidősebb a három közül, bár nem volt több huszonötnél. Magasabb és izmosabb volt Ser Wallace-nál, de mindketten elnyúlt arcúak és előreugró állúak voltak, dús barna hajjal és pisze orral. <i>Lóarcúak és egyszerűek,</i> vélte Alayne.<br />
De Harry…<br />
<i>Az én Harrym. Az uram, a szeretőm, a jegyesem.</i><br />
Ser Harrold Hardyng tetőtől talpig úgy nézett ki, mint egy jövendőbeli nagyúr; formás és jóképű, egyenes, akár egy lándzsa, és kemény az izomtól. Tudta: azok, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy ismerjék Jon Arrynt fiatalkorában, azt mondták, Ser Harrold úgy néz ki, mint ő. Homokszín, szőke haja és fakókék szemei voltak, és sasorra. <i>De Joffrey is bájos volt,</i> emlékeztette magát. <i>Egy bájos szörnyeteg, az volt. A kis Tyrion nagyúr kedvesebb volt, bármilyen torz is.</i><br />
Harry őt bámulta. <i>Tudja, ki vagyok,</i> jött rá, <i>és nem úgy tűnik, mintha örülne, hogy láthat.</i> Csak ekkor vette észre a címerét. Bár a köpenye és a lószerszáma a Hardyng-ház piros-fehér gyémántjaival volt teleszórva, a pajzsát felnegyedelték. A Hardyng- és a Waynwood-címer foglalt helyet az első és a harmadik negyedben, de a második és a negyedik negyed az Arryn-ház holdját és solymát viselte, égkékkel és krémszínnel. <i>Madárkának ez nem fog tetszeni.</i><br />
Ser Wallace megszólalt. – Mi vagyunk az u-u-utolsók?<br />
– Igen, serek – felelte Myranda Royce, észre sem véve a dadogását.<br />
– Mi-mi-mikor kezdődnek a v-v-versenyszámok?<br />
– Ó, remélem, hamarosan – felelte Randa. – Pár versenyző már majdnem két hete itt van, atyám húsán és sörén osztozva. Mind jó emberek, és nagyon bátrak… de elég sokat esznek.<br />
A Waynwoodok nevettek, és még Örökös Harry is megeresztett egy halvány mosolyt. – Esett a hó az átkelőknél, egyébként hamarabb ideértünk volna – mondta Anya úrnő.<br />
– Ha tudtuk volna, hogy ilyen szépség vár ránk a Kapuknál, repültünk volna – tette hozzá Ser Roland. Bár a szavait Myranda Royce-nak címezte, rámosolygott Alayne-re, miközben kimondta őket.<br />
– Ahhoz, hogy repülj, szárnyakra lenne szükséged – felelte Randa –, és van itt pár lovag, akinek talán lenne ehhez egy-két szava.<br />
– Várom azt a túlfűtött értekezést. – Ser Roland lepattant a lováról, Alayne-hez fordult, és mosolygott. – Hallottam, hogy Kisujj nagyúr lányának szép arca van, és csupa báj, de senki nem mondta, hogy tolvaj is.<br />
– Rosszul ítélsz meg, ser. Nem vagyok tolvaj!<br />
Ser Roland a szíve fölé tette a kezét. – Akkor hogyan magyarázod ezt a lyukat a mellkasomban, ahonnan elloptad a szívem?<br />
– Csak t-tréfál veled, úrnőm – dadogta Ser Wallace. – Az u-u-unokaöcsémnek sosem volt sz-sz-szíve.<br />
– A Waynwood-keréknek van egy törött küllője, és itt van a nagybátyám is. – Ser Roland megpaskolta Wallace-t a füle mögött. – Az apródoknak csendben kellene maradniuk, amikor a lovagok beszélnek.<br />
Ser Wallace elvörösödött. – Már nem vagyok a-apród, úrnőm! Az u-unokaöcsém jól tudja, hogy l-l-lo-l-l-lov…<br />
– Lovaggá ütöttek? – javasolta Alayne gyengéden.<br />
– Lovaggá ütöttek – ismételte hálásan Wallace Waynwood.<br />
<i>Robb egyidős lenne vele, ha még élne,</i> gondolta akaratlanul, <i>de Robb királyként halt meg, ez pedig csak egy fiú.</i><br />
– Atyám előkészíttette a szobáitokat a Keleti Toronyban – mondta Myranda úrnő Waynwood úrnőnek –, de félek, a lovagjaidnak egy ágyon kell osztozniuk. A Hold Kapuit nem arra építették, hogy ennyi nemes látogatót szállásoljon el.<br />
– Te a Sólyom Toronyban leszel, Ser Harrold – szólt közbe Alayne. <i>Jó messze Madárkától.</i> Ez szándékosan történt így, tudta jól. Petyr Baelish ilyesmiben nem kockáztatott. – Ha nincs ellenedre, én magam vezetlek el a szobádhoz. – A tekintete ezúttal találkozott Harryével. Csak neki mosolygott, és egy csendes imát mondott a Szűznek. <i>Kérlek, nem kell szeretnie engem, de hadd kedveljen legalább, csak egy kicsit, egyelőre az is elég lenne!</i><br />
Ser Harrold hidegen bámult le rá. – Miért ne lenne ellenemre, hogy Kisujj fattya bárhova is elkísérjen?<br />
Mindhárom Waynwood rosszallóan nézett rá. – Te itt vendég vagy, Harry – emlékeztette Anya úrnő fagyos hangon. – Próbáld ezt észben tartani!<br />
<i>Egy hölgy páncélja az udvariasság.</i> Alayne érezte, hogy a vér az arcába tódul. <i>Csak ne könnyezzek,</i> imádkozott. <i>Kérlek, kérlek, nem szabad sírnom!</i> – Ahogy kívánod, ser. És ha most megbocsátasz, Kisujj fattyának meg kell találnia az atyját, és tudatni vele, hogy megérkeztetek, hogy holnap elkezdhessük a tornát. – <i>És botoljon meg a lovad, Örökös Harry, hogy az első körben az ostoba fejedre ess!</i> Érzelemmentes arccal nézett a Waynwoodok felé, miközben azok kínosan próbálkoztak elnézést kérni a társuk miatt. Amikor befejezték, megfordult és elsietett.<br />
Az erőd közelében egyenesen Ser Lothor Brune-ba rohant, és majdnem feldöntötte. – Örökös Harry? Segg Harry, én azt mondom. Csak egy felkapaszkodott apród.<br />
Alayne annyira hálás volt, hogy megölelte. – Köszönöm! Láttad atyámat, ser?<br />
– Lenn a pincében – válaszolta Ser Lothor –; ellenőrzi Nestor nagyúr magtárait Grafton nagyúrral és Belmore nagyúrral.<br />
A pincék nagyok, sötétek és mocskosak voltak. Alayne gyertyát gyújtott és felcsípte a szoknyáját, ahogy leereszkedett. Az alja közelében meghallotta Grafton nagyúr dörgő hangját, és azt követte. – A kereskedők tülekednek, hogy vásárolhassanak, az urak pedig tülekednek, hogy eladhassanak – mondta a sirályvárosi, amikor megtalálta őket. Bár nem volt magas ember, Grafton vaskos volt, széles karokkal és vállal. A haja piszkosszőke sörény volt. – Hogy állíthatnám ezt meg, uram?<br />
– Állíts őröket a dokkokra! Ha szükséges, foglald le a hajókat! A hogyanja nem számít, mindaddig, amíg semennyi élelem nem hagyja el a Völgyet.<br />
– De ezek az árak – tiltakozott a kövér Belmore nagyúr –, ezek az árak többek, mint tisztességesek!<br />
– Azt mondod, több, mint tisztességes, uram. Én azt, hogy kevesebb, mint kívánnánk. Várj! Ha kell, vedd meg magad az élelmet, és raktározd el. A tél közeleg. Az áraknak emelkedniük kell.<br />
– Talán – ismerte el kétkedve Belmore nagyúr.<br />
– Bronz Yohn nem fog várni – panaszkodott Grafton. – Nem kell áthajóznia Sirályvároson, megvannak a maga kikötői. Míg mi felhalmazzuk a terményünket, Royce és a többi Nyilatkozattévő úr ezüstre cserélik a sajátjukat, ebben biztos lehetsz.<br />
– Reméljük – mondta Petyr. – Amikor már üresek a magtáraik, minden egyes darab ezüstjükre szükségük lesz, hogy élelmet vásároljanak tőlünk. És most ha megbocsátotok, uraim, úgy látom, a lányomnak szüksége van rám.<br />
– Alayne úrnő! – szólt Grafton nagyúr. – Csillog a szemed ma reggel.<br />
– Kedves tőled, hogy ezt mondod, nagyuram. Atyám, sajnálom, hogy megzavartalak, de gondoltam, szeretnéd tudni, hogy a Waynwoodok megérkeztek.<br />
– És Ser Harrold is velük van?<br />
<i>A borzalmas Ser Harrold.</i> – Igen.<br />
Belmore nagyúr nevetett. – Sosem hittem, hogy Royce engedi eljönni. Vak talán, vagy pusztán ostoba?<br />
– Becsületes. Néha ez a kettő ugyanaz. Ha megtagadta volna a fiútól, hogy megmérettesse magát, az szakadékot képzett volna kettejük között, így miért ne hagyta volna, hogy vívjon? A fiú semmiképpen sem elég képzett ahhoz, hogy helyet nyerjen a Szárnyas Lovagok között.<br />
– Szerintem sem – mondta kelletlenül Belmore. Grafton nagyúr megcsókolta Alayne kezét, majd a két nagyúr távozott, egyedül hagyva őt az apjával.<br />
– Gyere – kérte Petyr –, sétálj velem! – Belékarolt, és mélyebbre vezette a pincékben, el egy üres börtön mellett. – És hogy ment az első találkozásod Örökös Harryvel?<br />
– Borzasztó ember.<br />
– A világ tele van borzalmakkal, édes. Mostanra ezt már tudnod kéne. Eleget láttál belőlük.<br />
– Igen – felelte –, de miért kell ilyen kegyetlennek lennie? A fattyadnak hívott. Pont az udvaron, mindenki előtt.<br />
– Amennyire ő tudja, az is vagy. Ez a jegyesség sosem az ő ötlete volt, és Bronz Yohn kétségtelenül figyelmeztette a fortélyaimra. A lányom vagy. Nem bízik benned, és úgy hiszi, alávalóbb vagy nála.<br />
– Hát, nem vagyok. Talán azt hiszi, hogy valami nagyszerű lovag, de Ser Lothor azt mondja, csak egy felkapaszkodott apród.<br />
Petyr átkarolta. – Az is, de Robert örököse is egyben. Harry idehozatala az első lépés volt a tervünkben, de most muszáj megtartanunk őt, és erre csak te vagy képes. A csinos arcok a gyengéi, és kinek van csinosabb arca, mint neked? Bájold el! Bűvöld meg! Kápráztasd el!<br />
– Nem tudom, hogyan kell – mondta nyomorultul.<br />
– Ó, szerintem tudod – cáfolt rá Kissuj, egy olyan mosollyal, amely a szemeit nem aranyozta be. – Te leszel a leggyönyörűbb nő a csarnokban ma éjszaka, pont olyan szép, mint az édesanyád volt a te korodban. Nem ültethetlek téged a pódiumra, de tiszteletteljes helyed lesz egy fali gyertyatartó alatt. A tűz megvilágítja majd a hajadat, s így mindenki látni fogja, milyen szép az arcod. Tarts egy jó hosszú kanalat a kezed ügyében, hogy elpáhold a tolakodó apródokat, aranyom! Nem akarsz zöld ifjakat körülötted lábatlankodni, amikor lovagok jönnek hozzád, hogy a zálogodért könyörögjenek.<br />
– Ki akarná viselni egy fattyú zálogát?<br />
– Harry, ha van annyi esze, amennyit az istenek egy kecskének adnak… de ne neki add! Válassz egy másik vitézt, és őt részesítsd benne inkább! Nem akarsz túl mohónak tűnni.<br />
– Nem – ismerte el Alayne.<br />
– Waynwood úrnő ragaszkodni fog hozzá, hogy Harry táncoljon veled, ezt megígérhetem. Az lesz a te lehetőséged. Mosolyogj a fiúra! Érintsd meg, amikor beszélsz! Csipkelődj vele, hogy sértsd a büszkeségét! Ha úgy tűnik, viszonozza, mondd neki, hogy rosszul érzed magad, és kérd meg, hogy vigyen ki egy lélegzetnyi friss levegőért! Egyetlen lovag sem tagadhat meg egy ilyen kérést egy szép szűztől.<br />
– Igen – ismerte be –, de azt hiszi, fattyú vagyok.<br />
– Egy gyönyörű fattyú, és a Védelmező leánya. – Petyr közelebb húzta magához, és mindkét orcáján megcsókolta. – Az éjszaka a tiéd, édesem. Ezt tartsd észben, mindig!<br />
– Megpróbálom, atyám – mondta.<br />
A lakoma mindenben olyan volt, amilyennek az apja jósolta. Hatvannégy fogást szolgáltak fel a hatvannégy versenyző tiszteletére, akik ilyen messzire jöttek, hogy megmérkőzzenek az ezüst szárnyakért az uruk előtt. Pisztráng, csuka és lazac érkezett a folyókból és tavakból, a tengerekből rák, tőkehal és hering. Kacsák is voltak, és kappanok, pávák a tollazatukban és hattyúk mandulatejben. Ropogósra sült szopós malacokat szolgáltak fel almával a szájukban, és három hatalmas bölényt sütöttek meg egészben a kastély udvarának tábortüzei felett, mivel túl nagyok voltak, hogy átjussanak a konyhaajtókon. Meleg kenyércipók töltötték meg Nestor nagyúr csarnokának állványos asztalait, és súlyos sajttekercseket hoztak fel a pincékből. A vajat frissen köpülték, és volt még póré és répa, sült hagyma, cékla, fehérrépa, paszternák. És ami a legjobb, Nestor nagyúr szakácsai egy csodás finomsággal is készültek, egy citromtortával, ami az Óriás Lándzsáját mintázta, és tizenkét láb magas volt, egy cukorból készült Sasfészekkel feldíszítve.<br />
<i>Nekem,</i> gondolta Alayne, ahogy előhozták. Madárka is szerette a citromos süteményt, de csak mióta elmondta neki, hogy az a kedvence. A torta a Völgy összes citromját megkövetelte, de Petyr megígérte, hogy küldetni fog Dorne-ba még többért.<br />
Ajándékok is voltak, gyönyörű ajándékok. Minden versenyző kapott egy ezüstszín köpenyt és egy lazuli brossot, amely egy pár sólyomszárnyat formázott. Nagyszerű acélból készült tőröket adtak a fivéreknek, apáknak és barátoknak, akik a tornát jöttek megnézni. Az édesanyjuknak, lánytestvéreiknek és hölgyeiknek csavart selymeket és myri csipkét adtak.<br />
– Nestor nagyúr bőkezű – hallotta Ser Edmund Breakstone-tól Alayne.<br />
– Bőkezű, de kicsi ujjú – felelte erre Waynwood úrnő, miközben biccentett egyet Petyr Baelish irányába. Breakstone hamar felfogta, mire gondol. Eme bőséges ajándék igazi forrása nem Nestor nagyúr, hanem a Védelmező volt.<br />
Amikor az utolsó fogást felszolgálták és eltakarították, az asztalokat elvitték az állványaikról, hogy helyet csináljanak a padlón a táncoláshoz, és zenészeket hoztak be.<br />
– Nincsenek énekesek? – kérdezte Ben Coldwater.<br />
– Az úrfi nem bírja elviselni őket – felelte Ser Lymond Lynderly. – Marillion óta nem.<br />
– Ah… az a férfi gyilkolta meg Lysa úrnőt, igaz?<br />
Alayne megszólalt. – Az éneke igazán tetszett neki, és túl nagylelkű volt hozzá, talán. Amikor hozzáment atyámhoz, az énekes megőrült és kilökte a Holdajtón. Robert nagyúr azóta gyűlöli az éneklést. De a zenéért még mindig odáig van.<br />
– Ahogy én is – közölte Coldwater. Felemelkedett, és Alayne felé nyújtotta a kezét. – Megtisztelnél ezzel a tánccal, úrnőm?<br />
– Nagyon kedves vagy – mondta, miközben a férfi kivezette a parkettre.<br />
Ő volt az első táncpartnere az estén, de korántsem az utolsó. Épp ahogy Petyr jósolta, a fiatal lovagok falkába gyűltek körülötte, a zálogáért versengve. Ben után Andrew Tollett, a jóképű Ser Byron, a vörös orrú Ser Morgarth és Ser Shadrich, az Őrült Egér következett. Aztán Ser Albar Royce, Myranda tömzsi, unalmas testvére és Nestor nagyúr örököse. Táncolt mindhárom Sunderlanddel, és egyiküknek sem volt háló az ujjai között, bár a lábujjaik felől nem lehetett biztos. Uther Shett is megjelent, hogy nyálas bókjaival adózzon neki, miközben a lábát taposta, de Ser Targon, a Félvad az udvariasság lelkének bizonyult. Azután Ser Roland Waynwood következett és nevettette meg a teremben jelenlévő lovagok felére tett gúnyos megjegyzéseivel. A nagybátyja, Wallace is táncolt vele, és megpróbálta ugyanezt tenni, de a szavak csak nem jöttek. Alayne végül megsajnálta és boldogan csacsogni kezdett, hogy megkímélje a szégyentől. Amikor a tánc véget ért, kimentette magát és visszament a helyére, hogy igyon egy kevés bort.<br />
És ott állt ő, Örökös Harry maga; magasan, jóképűen és mogorván. – Alayne úrnő. Felkérhetlek erre a táncra?<br />
Mérlegelt egy pillanatig. – Nem. Nem hiszem.<br />
Szín kúszott az orcáira. – Megbocsáthatatlanul undok voltam veled az udvaron. Meg kell bocsátanod nekem.<br />
– Kell? – A hajába túrt, nyelt egy korty bort, hagyta, hadd várakozzon. – Hogy bocsáthat meg az ember valakinek, aki megbocsáthatatlanul undok volt? Elmagyaráznád ezt nekem, ser?<br />
Ser Harrold zavarodottnak tűnt. – Kérlek! Egy táncot.<br />
<i>Bájold el! Bűvöld meg! Kápráztasd el!</i> – Ha ragaszkodsz hozzá.<br />
Ő bólintott, a karját nyújtotta, és a parkettre vezette. Ahogy várták, hogy a zene folytatódjon, Alayne a pódiumra pillantott, ahol Robert nagyúr ült, őket bámulva. <i>Kérlek,</i> imádkozott, <i>ne kezdjen el rángatózni és reszketni! Ne itt! Ne most!</i> Coleman mester biztosan tett róla, hogy erős dózisú édestejet igyon a lakoma előtt, de akkor is.<br />
Aztán a zenészek megszólaltattak egy dallamot, ő pedig táncolt.<br />
<i>Mondj valamit!</i> – ösztökélte magát. <i>Sosem fogod elérni, hogy Ser Harry szeressen, ha nem mersz hozzászólni.</i> Azt kéne mondania, milyen jó táncos? <i>Nem, azt biztosan tucatszor hallotta már ma este.</i> <i>Azonkívül Petyr azt tanácsolta, hogy ne tűnjek túl mohónak.</i> Úgyhogy inkább így szólt: – Hallottam, nemsokára apa leszel. – Ez nem olyasmi volt, amit a lányok gyakran mondtak a majdnem-jegyesüknek, de látni akarta, Ser Harrold hazudni fog-e.<br />
– Már másodszor. A lányom, Alys két éves.<br />
<i>A fattyú lányod, Alys,</i> gondolta Alayne, de helyette ezt mondta: – De ő egy másik anyától van.<br />
– Igen. Cissy csinos teremtés volt, mikor teherbe ejtettem, de a szülés olyan kövérré tette, mint egy tehén, úgyhogy Anya úrnő elrendezte, hogy az egyik katonájához menjen hozzá. Sáfrány más.<br />
– Sáfrány? – Alayne próbált nem nevetni. – Igazán?<br />
Ser Harroldban volt annyi méltóság, hogy elpiruljon. – Az apja azt mondja, drágább a számára, mint az arany. Gazdag, a leggazdagabb férfi Sirályvárosban. Fűszerekkel szerezte a vagyonát.<br />
– Minek nevezitek majd a babát? – tudakolta. – Fahéjnak, ha lány? Szegfűnek, ha fiú?<br />
Ettől majdnem elbotlott. – Úrnőm viccel.<br />
– Ó, nem. – <i>Petyr vonyítani fog, mikor megtudja, mit mondtam.</i><br />
– Tudd meg, hogy Sáfrány nagyon gyönyörű. Magas és karcsú, nagy barna szemekkel és mézszínű hajjal.<br />
Alayne felemelte a fejét. – Gyönyörűbb, mint én?<br />
Ser Harrold tanulmányozta az arcát. – Elég bájos vagy, azt meg kell hagyni. Amikor Anya úrnő szólt erről a házasságról, féltem, hogy úgy nézel ki, mint atyád.<br />
– Apró, hegyes szakállal meg minden? – nevetett Alayne.<br />
– Nem úgy értettem…<br />
– Remélem, a bajvívás jobban megy, mint a beszéd.<br />
Egy pillanatra rémültnek tűnt. De ahogy a dal a végéhez közeledett, kitört belőle a nevetés. – Senki nem szólt, hogy eszes vagy.<br />
<i>Jók a fogai,</i> gondolta, <i>egyenesek és fehérek. S amikor mosolyog, nagyon szép gödröcskéi vannak.</i> Egyik ujjával végigsimított az arcán. – Ha valaha összeházasodunk, vissza kell küldened Sáfrányt az atyjához. Én leszek az egyetlen fűszer, amit akarni fogsz.<br />
Elvigyorodott. – Szavadon foglak, hölgyem. Addig a napig viselhetném a zálogodat a tornán?<br />
– Nem viselhetnéd. Már elígértem… másnak. – Abban még nem volt biztos, hogy kinek, de tudta, hogy találni fog valakit.</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-64047632540126864042019-06-27T15:06:00.001+02:002019-06-27T15:10:51.042+02:00Hogyan írj jól? – Egy gyors útmutató<div style="text-align: justify;">
<b>Tehát összeraktad a karaktereidet és a cselekmény-ötleteidet (legalábbis nagyjából összeraktad, remélhetőleg), de most felmerül benned a kérdés: <i>hogyan</i> írd meg? Mit írj le, és mikor? Mit kell elmondanod a közönségednek? Ha problémád akad ezen a vágányon, íme néhány tipp a számodra.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi is teszi a <i>jó </i>írást?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen fogalmazva, a jó írás olyan írás, amely jól valósítja meg a célját; és az olvasóközönségnek írásnak két fő célja van. Az egyik egy ötlet megosztása<b> –</b> legyen az egy egyszerű recept vagy egy komplex saga. A második cél érzelmek kiváltása, legyen szó egy üdvözlőlapról, amely feldobja valaki napját, vagy egy versről, amely mély bánatot kíván előidézni. Ennélfogva az az írás jó, amely ezt hatékonyan megvalósítja, nem számít, mennyire „helyes” magyarsággal valósítja meg. Rossz attól lesz egy írás, ha ezt képtelen elérni – akár az érthetetlen szókincse miatt, akár azért, mert az alapötlet útközben eltévelyedett, vagy egyszerűen csak túl unalmas ahhoz, hogy végig megtartsa a közönség figyelmét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tégy magadnak egy szívességet! Felejts el mindent, amit arról tanultál, hogy a szóvirágok meg a nagy és elvont szavak teszik a „jó” írást! (Ezek hozzátartozhatnak a jó íráshoz, de nem szükségesek.) Felejtsd el azt a feltevést, hogy vannak szavak, amiket „soha” nem szabad használnod! (Igen, sok olyan van, amiből valószínűleg vissza kell venned, de itt nincsenek kőbe vésett példák.) Felejtsd el azt az elgondolást, hogy a több szó jobb írást jelent! (Ennek is megvan a maga ideje és helye, de nincs rá mindig szükség.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ehelyett tegyél fel magadnak két kérdést: <i>Mit szeretnék elérni az írásommal, és hogyan valósíthatom ezt meg a legjobban?</i> Például, szerelmi történetet próbálsz elmondani? Horrort próbálsz írni? Megnevettetni, megríkatni akarod az embereket, esetleg kicsit mindkettőt? Írd le egy listára! Most gondolkozz azon, ezt hogyan is valósíthatnád meg. Hogyan láttad más, jól megírt történetekben? Mások hol <i>buktak el</i> ezen, és te mit csináltál volna másképpen, hogy működjön a dolog? Hogy érzed, mi más működhetne még? Amint kitaláltad ezeket, már a jó úton jársz, hogy valami jót írj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ne felejtsd el a helyesírást, az írásjelek helyes használatát és a bekezdésekre tagolást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hacsak nem stilisztikai okaid és céljaid vannak az ellenkezőjére, próbálj meg helyesen írni, kitenni az írásjeleket és tagolni a bekezdéseket! Ettől könnyebb lesz olvasni az írásodat. A következő cikkekkel frissítheted fel a tudásodat:</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2017/11/nyelvtanlecke.html">Nyelvtanlecke</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2019/06/hogyan-tordeld-helyesen-bekezdeseket.html">Hogyan tördeld helyesen a bekezdéseket?</a></div>
<div style="text-align: justify;">
És ne felejtsd el a helyesírás-ellenőrzőt! Kapcsold be, és figyelj azokra a hullámos piros aláhúzásokra! Tartsd észben: az érthetetlen írás rossz írás, továbbá az elírások és elgépelések megnehezítik az olvasást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Találd ki, mit kell részletezned és leírnod!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonosíts és írj egy listát a kulcsfontosságú részletekről, amiket közvetítened kell, és a kulcsfontosságú eseményekről, amelyeknek meg kell történniük! Mit kell a közönségnek látnia, miről kell tudnia? Mit kell leírni ahhoz, hogy tudják, miféle helyen játszódik az egész? Mit kell felfedned előttük vagy megmagyaráznod nekik, hogy megértsék, mi történik, és megértsék a jelentőségét a nagyobb egészben? Minek kell megtörténnie, hogy az elejétől a közepén át a végéig juttassa ezt a történetet vagy jelenetet?</div>
<div style="text-align: justify;">
Példának okáért, ha egy olyan románcot tervezel írni, amiben az emberek hisznek, akkor meg kell mutatnod, hogyan épül fel és meg kell mutatnod, hogy ezek között a karakterek között megvan a kémia. Nem tudhatod le azzal, hogy egyik percben még semmi közük egymáshoz, aztán már szenvedélyesen falják egymást, és várhatod el, hogy a közönséged ezt bevegye, akármilyen magától értetődő is a kapcsolat a te fejedben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Íme egy példa az olyan írásra, ami átugrik valami fontosat: <i>Misty a fürdőszobai tükör előtt állt és a haját fésülte, majd bepattant a kocsiba és munkába indult.</i> Az, ahogy ez meg van írva, azt sugallja, hogy Misty kocsija a fürdőszobában van! Hiányzik mindenfajta utalás arra, hogy Misty éppenséggel elhagyta a fürdőszobát és a garázshoz ment, vagy valami. (Az ilyen szituációkban nagy segítség lehet, ha megállsz és elképzeled, amit a karaktered tesz, és hogy hogyan jut el A-ból B-be, majd C-be, és így tovább. Nem kell feltétlenül teljes részletességgel leírnod mindent, de igenis kell lennie valaminek, ami a közönség tudtára hozza, mi történik.)</div>
<div style="text-align: justify;">
És végül, ha úgy érzed, az írásod túl rövidre sikeredett, vagy fogalmad sincs, mit kéne részletezned egy jelenetben, vethetnél egy pillantást a Hogyan növeld a szószámodat (anélkül, hogy szóvirágoknál vagy indokolatlan önelemzésnél lyukadnál ki) és a Megmutatni vs. Elmondani című cikkekre. <strike>A jövőben ezek lefordítására is sort kerítek.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Használj olvasóbarát szókincset!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Tedd fel magadnak a kérdést: kik fogják olvasni a történetedet? Ők milyen szavakat <i>ismernek</i>? Hogyan írhatsz le dolgokat úgy, hogy könnyedén megértsék, mire gondolsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Az olyan kifejezések, mint a „pirospozsgás labium” és a „kianit íriszek” néhányaknak talán költőien hangzanak, de sok embernek fogalma sem lesz, hogy „piros ajkakra” és „kék szemekre” gondolsz. (Plusz valószínűleg elképesztően nagyhangúnak is fogsz tűnni.) Hasonlóképpen, egy szakma vagy hobbi szakzsargonja nagyjából érthetetlen lesz a kívülállók számára. Próbáld egy kívülálló vagy egy átlagolvasó szemével nézni a szavakat, amiket papírra akarsz vetni: meg fogják ők érteni ezeket? Ha nem, de nagyon szeretnéd vagy muszáj használnod őket, a kontextussal tisztázni tudod a jelentésüket? És ha ez nem lehetséges, hozzájuk tudsz csapni egy gyors magyarázatot vagy definíciót az első alkalommal, amikor a kifejezést használod?</div>
<div style="text-align: justify;">
És mielőtt mennél és megragadnád a szinonimaszótárt, hogy helyettesítőt keress egy szónak, ami egy kicsit is átlagosnak vagy egyszerűnek tűnik, tedd fel magadnak a kérdést: <i>tényleg</i> szükséges másik szót keresni ehelyett? Az igaz, hogy legtöbbször jó dolog váltogatni a szavaidat, a közönséged azonban talán nem ért meg egy olyan szót, ami túl elvont, és egy különösen szokatlan szó talán úgy lóg majd ki a prózád többi részéből, mint egy fájú hüvelykujj. Szóval ezt mindenképp vedd figyelembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Olvasóbarát időben és sorrendben írj le és magyarázz meg dolgokat!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az, hogy mikor és milyen sorrendben írsz le és magyarázol meg dolgokat, nagyban közrejátszhat abban, hogy mennyire érthető és megnyerő a történeted. Álljon itt mindaz, amit tudnod kell, hogyan csináld ezt a lehető legközönségbarátabban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Időrendi sorrendben írd le az eseményeket!</b> Vegyük például ezt a mondatot:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> – Szerintem jó ötlet – mondta Misty, miután leült.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel az események nem sorrendben vannak leírva, első olvasásra nem tudtad helyesen vizualizálni, ami történt. Valószínűleg meg kellett állnod felülvizsgálni a mentális képet erről a jelenetről. És most nézzük meg ezt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Misty leült. – Szerintem jó ötlet – mondta.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Így, hogy minden kronológiai rendben van leírva, nem kell megállnod és újra elképzelned, mi történt – rögtön a helyes képet kapod. Ez simább, kevésbé frusztráló olvasásélményt biztosít. Tehát ahogy írsz, próbáld olyan sorrendben leírni az eseményeket, ahogy történnek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A látványt olyan sorrendben írd le, ahogy a megfigyelő (legyen az a közönség vagy a főszereplő) valószínűleg érzékelné a jelenségeket!</b> Túl sok író fókuszál a helytelen részletekre helytelen időben. Például egy új szituációt mutatnak be, aztán leírják az icipici, bonyolult részleteit, miközben a nagyobb egészt érintetlenül hagyják, ezzel olyan helyzetet teremtve, amelyben a közönség megkapta egy sorozatnyi makró fénykép leírt megfelelőjét, amely egyáltalán nem segít megértenie vagy elképzelnie a nagyobb egészt, amelyben ezek a részletek fellelhetők.</div>
<div style="text-align: justify;">
Két dolog van, amit az emberek hajlamosak első pillantásra észrevenni: azokat a dolgokat, amelyek nagyok és kézenfekvők, és a dolgokat, amelyek feltűnően eltérnek a többitől. Ameddig ezeket a részleteket dolgozzák fel, nem fogják észrevenni a finomabb és bonyolultabb részleteket. Szóval tegyük fel például, hogy a tésztafehér vámpírod besétál a jelenetbe. Valaki, aki még sosem látott hasonlót, valószínűleg nem a vámpír arcvonásainak pontos formáját és arányát, vagy épp azt fogja észrevenni, pontosan milyen árnyalatú haja van a vámpírnak. Ez a személy legtöbbször olyasmikre fog felfigyelni, mint a túrószerű arcszín és a különc ruházat. Ez a személy talán észreveszi, hogy a vámpírnak vörös szeme van, de valószínűleg nem fog felfigyelni apró különbségekre az árnyalatok és a tónusok között, hát még az arany pöttyökre bennük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanez vonatkozik a látványra. Valaki, aki először lát egy öreg kastélyt, nagyjából azt veszi észre rajta, hogy nagy, szürke, és ócska kövekből készült. És nagy valószínűséggel átsiklik olyan, apróbb részleteken, mint az egyes kövek pontos formája, az egyes, különböző időben épített részek építészeti stílusai közötti pontos különbségek, vagy egy szokatlan formájú ablak vagy szobor valahol a látóhatár peremén.</div>
<div style="text-align: justify;">
Próbálj gyakorolni: keress egy fényképet pár emberről, vagy egy szobáról, vagy egy városi látképről! Nézd a képet pár percig, és jegyzeteld le, amit megfigyelsz! Most menj és pár percig csinálj valami mást. Aztán térj vissza a képhez és nézd meg újra! Nézd meg, most mi más tűnik fel. Aztán tedd félre a képet egy időre, és aztán megint térj vissza hozzá. Újra jegyezd le, hogy most mit látsz. Hasonlítsd össze, mit vettél észre a kép többszöri megfigyelésekor! Ez segíteni fog abban, hogy mi az, aminek a leírására először fókuszálnod kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Magyarázd meg azokat a dolgokat, amelyek elengedhetetlenek </b><b>a megértéshez!</b> A közönségednek abban a percben tudnia kell valamiről, hogy micsoda, amint fontossá válik, hogy elképzelje vagy kontextusba illessze azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vegyük például ezt: <i>Misty felvette a mellantát és a karja alá rejtette. Ha belegondolt, hány háborút vívtak érte, ha belegondolt, hány darantisz bukott el! Sean boldog lenne, ha visszakaphatná a mellantát. Visszatenné oda, ahova tartozik, a többi zareith mellé a compandába.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha egész egyszerűen összeakadtak a szemeid, miközben megpróbáltad végigolvasni ezt, akkor aligha hibáztathatlak ezért. Esélyed sem volt elképzelni vagy kontextusba helyezni egyetlen szavát sem! Mi az a mellanta? Hogy néz ki? Mik a darantiszok, és mire képesek, és hogyan illeszkednek a világba úgy általában? Mi jellemez egy zareitht? És mi az a companda, hol van, és hogy néz ki? Fontos tenni róla, hogy az ilyen kérdések ne maradjanak megválaszolatlanok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másrészről, ha túl korán írsz le dolgokat, az is problémát okozhat. Az ember gyakran elfelejt olyan részleteket, amelyek pillanatnyilag nem relevánsak számára, így mire éppenséggel relevánssá válnak a történetedben, talán már teljesen el is feledkeztek róluk. Hasonlóképpen, az ember hajlamos unalmas olvasmánynak találni a nagy mennyiségű információt, amely momentán látszólag semmi jelentőséggel nem bír, így sokszor egyszerűen átugorja, ha nem is áll szándékában. (Ez azt is jelenti, hogy nem túl jó ötlet hagyni, hogy az olvasóid csak és kizárólag egy szójegyzékre vagy profilra hagyatkozzanak a könyv elején – száz oldallal később valószínűleg nem fognak emlékezni, mi volt rajta!)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Próbáld kerülni a fölösleges vagy túlzott információdömpinget!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A feleslegesség és a túlzás, akár leírásban vagy egyes szavakban, unalmassá teheti egy mű olvasását. Így gyakran jó ötlet minimalizálni ezt, ahol lehetséges.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néhányan sokkal részletesebben leírják a karaktereik fizikai tulajdonságait, mint az szükséges volna. Minden második bekezdésben megemlítik a karaktereik „babakék szemeit”, vagy ilyesmi. Ez nem szükséges; az olvasók képesek lesznek emlékezni, hogy néznek ki a karaktereid, anélkül is, hogy állandóan emlékeztetnéd őket. Néhány fejezetenként egyszer is bőven elég.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanígy, általában nem kell könyvenként egynél több alkalommal részletes leírást adnod valamiről. Ha egyszer már megtetted, általában rövid leírásokkal is beérheted, attól függően, hogy a karaktereid mire figyelnének fel vagy mit érzékelnének – mint például: <i>ujjai megérintették a könyv rongyos borítóját</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sok szót el lehet távolítani anélkül, hogy értékveszteség történne. A <i>valahogy</i> és a<i> képes volt</i> jó példák erre. Mondjuk az, hogy <i>valahogy eljutott az iskolába</i>, helyettesíthető azzal, hogy <i>eljutott az iskolába</i>, és a <i>képesek voltak túlélni az éjszakát</i> nyugodtan lehet <i>túlélték az éjszakát</i> inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az olyasmi, mint a „nagyon mérges” gyakran helyettesíthető egyetlen (és erőteljesebb) szóval, mint amilyen a <i>felháborodott</i> vagy a <i>haragos</i>. Ha azon kapod magad, hogy egy-egy szót határozószóval módosítasz, tedd fel magadnak a kérdés: van olyan szó, amellyel helyettesíthetnéd a kettőt?</div>
<div style="text-align: justify;">
(Természetesen ez <i>nem</i> azt jelenti, hogy minden „szükségtelen” szó egyértelműen „rossz”, vagy hogy a „jó” írás az alapszófajokra szorítkozik. Néhány „szükségtelen” szó segít ritmust vagy hangulatot adni a szövegnek, vagy úgy hangzik tőle az írásod, mint az élőbeszéd.)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Óvakodj a kétértelműségtől és a zavarosságtól!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha az emberek félreértelmezhetnek valamit, akkor abszolút meg fogják tenni. Írás közben képzeld azt, hogy gonosz dzsinnekből áll a közönséged, vagy olyan ellenszenves emberekből, akik a mondandód legextrémebb értelmezését fogják választani. (Tudod, azok, akik olyasmiket mondanak, mint: „Azt mondod, nem szeretnéd, ha csokis süteményt hoznék neked? Akkor gondolom, egyáltalán ne is hozzak neked desszertet!”.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha definiálni akarsz egy kifejezést az embereknek, tedd fel magadnak a kérdést, hogy nem túl homályos vagy tág-e a meghatározásod. Például tegyük fel, hogy a cseresznyét „kicsi, sima, kerek, magvas gyümölcsként” definiáltad. Egy ilyen meghatározással a szilva néhány fajtája is lehetne cseresznye. Ugyanígy, ha az undokságot „kellemetlen viselkedésként” írod le, az emberek azt fogják gondolni, hogy az undokság azonos <i>akármilyen</i> viselkedéssel, amelyet ők személy szerint utálatosnak tartanak – ami egészen elmehet <i>minden </i>olyan cselekvésig, amelyet ők személy szerint nem helyeselnek. („Ó, szóval répás süteményt eszel? Utálom a répás süteményt! Undok vagy!”)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha azt próbálod meghatározni, hogy az emberek számára valami mit <i>jelent</i>, hasznos lehet meghatározni azt is, hogy mit <i>nem.</i> Rámutathatsz néhány példára, hogy mi az, amit a koncepciód részének tartanak, pedig nem azok. Például: a történeted egy mágikus ügynökségről szól, amely „boldogtalan gyermekeken segít”. Ez vonatkozhat olyan gyerekekre, akik mélyen boldogtalanok voltak egy ideig, de az ember könnyedén félreértelmezhetné ezt olyan gyerekekre vonatkozóan, akik enyhe csalódásokat szenvednek el. Tehát egy bizonyos ponton el kéne magyaráznod, hogy ez az ügynökség bántalmazott gyerekeken segít, vagy olyanokon, akik épp szomorúak, mert nem kaptak nyalókát. Nem mindegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy másik potenciális probléma, ha maga a szóhasználatod kétértelmű vagy zavaros. Vegyük például ezt: <i>Misty egy varázspálcával hagyta el a partit.</i> Ezt kétféleképpen lehet értelmezni – Misty vagy egy varázspálcával a kezében hagyta el a partit, vagy varázspálcát használt, hogy elhagyja a partit. Tehát amikor írsz, próbálj figyelni az ilyen esetekre!</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Olvasd át az írásodat és ellenőrizd a problémákat!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután befejezted valaminek a megírását, állj meg és olvasd végig, miközben felteszed magadnak a következő kérdéseket:</div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li>Rendben van a helyesírásom, az írásjeleim és a bekezdéstördelésem?</li>
<li>Sikerült elérnem, hogy a közönség lásson és tudjon mindent, amit szeretnék, hogy ezen a ponton lásson és tudjon, vagy átsiklottam valami fölött, amit itt kellett volna megmutatnom vagy részleteznem?</li>
<li>Képes lesz az átlagolvasó megérteni, amit mondani szeretnék, vagy talán túl elvont a szóhasználatom?</li>
<li>Sikerült mindent akkor és olyan sorrendben leírnom és részleteznem, hogy könnyű legyen elképzelni és kontextusba helyezni, ami történik? Vagy rossz sorrendben és rosszkor írtam le dolgokat?</li>
<li>Részletesebben leírtam dolgokat, mint szükséges? Nem mentem már bele ugyanebbe a témába mostanában?</li>
<li>Több szót használtam, mint amennyire szükségem van? Kitörölhetem néhányukat úgy, hogy értelmes maradjon? Találhatok rá módot, hogy a hosszú mondataimat lerövidítsem?</li>
<li>Lehet többféleképpen is értelmezni, esetleg nem elég egyértelmű a jelentése?</li>
</ul>
</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-44431924923067993352019-06-22T14:41:00.001+02:002019-06-22T14:41:47.929+02:00Hogyan tördeld helyesen a bekezdéseket?<div style="text-align: justify;">
<b>A
megfelelő bekezdéstördelés használata nem csupán arról szól, hogy
engedelmeskedsz-e valami önkényes szabálynak, amit dohos tudósok találtak
ki valahol. Bekezdéstördelés – avagy az írott mű darabkái közötti
szünetek – nélkül a potenciális olvasók egy impozáns szövegfallal
találják majd szembe magukat, aminek a legtöbben nem is vágnak neki. Mi
több, ha elveszítik a fókuszukat az oldalon, mondjuk mert akármilyen okból
félre kell nézniük, vagy épp csak a szemük vándorol, ahogy haladnak,
sokkal nehezebb megtalálni és ott folytatni, ahol abbahagyták. Azonkívül
a legtöbb ember egyszerűen nem tud eléggé koncentrálni vagy nem elég
türelmes ahhoz, hogy megpróbáljon végigolvasni egyszeri nekifutásra egy
megabekezdést.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ennélfogva a történeted kezelhető darabkákra tördelése <i>rendkívül </i>fontos, ha meg akarod tartani az olvasóidat. Íme, hogyan csináld.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kezdj új bekezdést, valahányszor valaki más kezd beszélni!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez elég magától értetődő. Bekezdésenként nem több, mint egy beszélő. Ha egy
olyan chatben vagy, ami nem enged több bekezdéses üzeneteket, odaírhatsz
valamit – pl. "(még folytatom)" – az üzeneted végére, hogy jelezd, még
nem végeztél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kezdj új bekezdést, valahányszor idő- és/vagy helyugrás történik!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
És kezdd ezeket a bekezdéseket valami olyannal, amitől lesz valami fogalmunk, hogy mikor és/vagy hol vagyunk. Például:</div>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Öt órával később fejeztem be a ház kitakarítását.</li>
<li>A Naverro-ház egy nagy domb tetején állt.</li>
<li>Félórás volt az autóút a színházig.</li>
<li>Még negyedikben annyi, az űrrel kapcsolatos cuccot gyűjtöttem össze, amennyit csak tudtam.</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
(Így sosem szükséges olyasmiket használni, mint a
**VISSZAEMLÉKEZÉS**, *HELYVÁLTOZTATÁS* vagy ~~~IDŐUGRÁS~~~. Mivel az
efféle bejelentések űrt képeznek, ezáltal mind a hangulatot, mind a
belemerülést megszakítják; kerüld el őket!)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kezdj új bekezdést, valahányszor a téma vagy a tárgy megváltozik!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Például,
ha egy ház alaprajzát elemezted, és a házban minden szoba önmagában is
egy külön téma, tegyél bekezdéstörést minden szoba közé, valahogy így:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A
tágas konyha falai rózsaszínre voltak festve, a padlót pedig
halványkék, zöld és sárga csempék fedték. A világos fapultok és a
konyhasziget tetején fehér gránit, ami felett réz vízforraló függött egy
állványról. Az ablak felett egy függönytartó lógott, rajta
pasztellrózsaszín, cseresznyemintás függöny.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A
nappalinak sötétzöld padlószőnyege és sötét faburkolatú, sárgásbarna
falai voltak. Egy fakeretes kanapé barna párnákkal egy durva, színes
kövekből készült tűzhellyel szemben állt, és egy szarvasagancsokból
készült csillár csüngött a plafonról. Egy rendetlen halom otthoni és
egyéb témájú magazin feküdt a durva fa dohányzóasztalon.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A
fő hálószoba a nappalihoz nagyon hasonló jellegű volt, egy régi stílusú
paplannal leterített, durva faággyal. Levélmintás függönyök fedték a
nagy ablakokat, amik a hátsó udvarra néztek, azon túl pedig a tóra.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
De
ha az a szándékod, hogy egy rövid összbenyomást adj a házról magáról,
és a részletes leírás az adott pillanatban annyira nem szükséges,
írhatod egy bekezdésbe is, mondjuk így:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A
konyha tágas és világos volt, és levegős színekben pompázott; a nappali
földes, falusias hangulatú kinézettel bírt, a fő hálószoba stílusa
pedig a nappaliéval egyezett meg.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
(Persze
az ember alaposabban részletezi a szobákat, amikor és ha a konkrét
részletek fontosabbá válnak a történet szempontjából!)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szóval ennyi.</b>
Kezdj új bekezdést, valahányszor valaki más kezd beszélni, valahányszor
az idő és/vagy a helyszín megváltozik és valahányszor a téma vagy a
tárgy megváltozik!</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-51126187059439961652019-06-20T22:55:00.000+02:002019-06-20T22:55:44.926+02:00Amit tudnod kell az alkotói folyamatról<div style="text-align: justify;">
<b>Sokakba belefutottam már, akiknek elég haszontalan vagy akár ellentmondásos elképzeléseik voltak arról, mit jelent kreatívnak lenni, és mégis mit kéne elvárniuk maguktól. Ezért megpróbálom felgöngyölíteni az alkotói folyamat valóságát, hogy ti magatok ne dőljetek be ezeknek a mítoszoknak és tévhiteknek.</b><br />
<b><br /></b>
<b>Mindig munkával fog járni.</b> Néha lesznek szerencsés napjaid, amikor minden szinte erőfeszítés nélkül összejön, de sosem ezek a napok lesznek többségben. A <i>legtöbb</i> nap konkrét erőfeszítésekkel fog járni: lehet, hogy aktívan vadásznod kell az ötleteket, és feljegyezni, amennyit csak ki bírsz találni, közben remélve, hogy egy jó is lesz köztük; lehet, hogy erőltetned kell az írást, annak ellenére, hogy olyan érzés, mint átrágni magad egy kőfalon. És az, hogy csak azokon a napokon dolgozol, amikor minden erőfeszítés nélkül az öledbe hullik, a legrosszabb hiba, amit elkövethetsz – mert ha így teszel, soha egyetlen tervedet sem fogod véghezvinni.<br />
<br />
<b>Szükséged lesz néha egy-két pihenőre, hogy feltöltődj.</b> Néha mindent beleadsz, hogy átevickélj valahogy, hiába nem érzel hozzá semmi inspirációt, és mégis azon kapod magad, hogy az idődet pazarlod. Amikor ez történik, teljesen rendben van egy időre szünetet tartani – mondjuk, néhány órától néhány napig terjedő skálán –, aztán visszatérni rá és ismét megpróbálni áttörni.<br />
<br />
<b>Néha nincs mit tenni, félre kell rakni egy sztorit egy időre.</b> Néha megtörténik, hogy nem számít, mennyire próbálkozol, pillanatnyilag egyszerűen képtelen vagy akárhová is eljutni a történettel. Az ilyen esetekben talán egy időre békét kell hagynod neki – ami hetek, hónapok vagy akár évek kérdése is lehet. Fontos, hogy ne feledkezz meg róla, így vissza tudj térni hozzá, hogyha megtalálod az áttörést, vagy hogy ötleteket szerezhess belőle, ha végül inkább egy új sztoriba kezdesz bele, amihez pont passzolnának az előző koncepció bizonyos részei.<br />
<br />
<b>Csak mert a kezdeti koncepciódban volt pár hiba, az még nem jelenti, hogy az egész rossz és el kell hajítanod!</b> Nagyjából senki nem alkot olyat, ami már első próbálkozásra tökéletesen hibátlan. A valóságban általában az történik, hogy valakinek támad egy ötlete, kidolgozza, aztán átnézi a kiindulópontot, lehetséges hibákat keresve (és talán másokat is megkér ugyanerre), aztán kitalálja, mit lehet tenni, hogy kijavítsa ezeket a hibákat. Ha mindenki rögtön félrelökné a kezdetleges ötleteit csak azért, mert nem tökéletesek, <i>soha senki nem alkotna semmit</i>. Gondolj rá így: ha berendezed a hálószobádat és félúton rájössz, hogy rossz helyre raktad a polcot, kihajítod az összes bútort és alszol a kanapén inkább? Persze, hogy nem. Egyszerűen átrakod a polcot a helyére, és folytatod a többivel. Hasonlóképp nem hagynál fel a szobád dekorálásával csak azért, mert rájöttél, hogy a festmény, amit az imént a falra akasztottál, nem is néz ki jól azon a helyen; simán átraknád máshova vagy úgy döntenél, hogy egyáltalán nem teszed ki a falra. De nem mondanál le csak úgy az egész szobáról. Szóval, ha találsz pár hibát a koncepciódban, az még nem azt jelenti, hogy mondj le az egészről – azt jelenti, hogy keresel egy megoldást a helyrehozásukra.<br />
<br />
<b>Csak mert nem szúrod ki azonnal a hibákat a sztoridban, még nem vagy ostoba.</b> Ahhoz, hogy észrevegyél hibákat egy történetben, sok esetben rendelkezned kell való életbeli tudással, amit talán még nem volt lehetőséged elsajátítani. Az sem mindig egyértelmű, hogy milyen kritikus kérdéseket kéne feltenned magadnak a felállással kapcsolatban. Egy történet vagy felállás hibaelhárítása lényegében tanult készség, és gyakorlat teszi a mestert.<br />
<br />
<b>Normális és teljesen rendben van, ha végleg elvetsz néhány ötletet, amit fontolgattál a történetedhez.</b> Néha rájössz, hogy valamit sehogy sem tudsz belepasszírozni a sztoridba anélkül, hogy egy rakás cselekményrést <strike>én kajak nem tudom a plothole magyar megfelelőjét</strike> teremtenél, vagy csak feltűnik, hogy nem passzol a történet hangvételéhez, vagy csak nem igazán szolgál bármilyen szükséges célt. Az is előfordulhat, hogy több napi és heti tökéletesítés után jössz rá, hogy nem passzol. Normális és teljesen rendben van, ha ez történik.<br />
<br />
<b>Nem baj, ha régi ötleteket hasznosítasz újra.</b> Ha évekkel ezelőtt eszedbe jutott valami egy zavaros fanfichez vagy szerepjátékhoz, és úgy érzed, most valami máshoz is fel tudnád használni azt a koncepciót, akkor csináld! Ha hatéves korodban eszedbe jutott egy kitalált világ, amiről most úgy érzed, van benne potenciál, ragadd meg! Ha ezer évvel ezelőtt írtál egy novellát, és most át akarod gyúrni egy kész regénybe, tedd azt! Ha újra tudsz hasznosítani valamit, amit egy másik projektből ki kellett szanálnod, mert nem passzolt, akkor most használd fel! A régi ötleteid újrahasznosítása tökéletesen megfelelő alkotói módszer.<br />
<br />
<b>Nem számít, milyen okos vagy művelt vagy, amikor elkezdesz írni, nem várhatsz tökéletességet a kezdetektől.</b> Az íráshoz rengeteg készség tartozik, amit <i>gyakorolni</i> kell, továbbá egy csomó dolgot meg kell tanulni, ami egyszerűen ellentmondásos az átlagember számára. Csak azért, mert a magyartanárod áradozott rólad, még nem leszel automatikusan jó író – néha a magyartanárok sok rossz szokást adnak át a diákjaiknak, például a túldíszített prózára támaszkodást, a 'mondta' ige elkerülését, mintha rühes lenne, vagy a „nyelvtanilag helyes” próza előtérbe helyezését az olyan prózához képest, ami természetes benyomást kelt.<br />
<br />
<b>Nem baj, ha momentán nem valami jók az írásaid.</b> Még mindig tapasztalatot és készséget gyűjtesz, ami majd segít jobbat írni a jövőben, és ha most jól érzed magad az írástól, már csak azért is megéri az erőfeszítés! Ez az igazság – a <i>csak a saját szórakoztatásodra</i> alkotás és írás egy tökéletesen elfogadható hobbi.<br />
<br />
<b>Nem baj, ha sosem vagy tökéletes.</b> Mivel <i>senki sem az</i>. Egy alkotó sem 100%-osan tökéletes műveket tesz le az asztalra minden nap, és bárki, aki azt mondja, hogy néhány alkotó csak tökéletes dolgokat alkot, az valószínűleg elfogult egy kicsit. Szóval nyugi, ha az alkotásaid nem 100%-osan tökéletesek! Amíg <i>valakit</i> boldoggá teszel velük (legyen szó akár saját magadról), addig csak ez számít.<br />
<br />
<b>A tanácsok követése jó dolog, de meg kell tanulnod bízni magadban és kockázatot vállalni is!</b> Nem mindenki tudja az összes választ a hét minden napján. Más emberek nagyon más válaszokat fognak adni, és ezek közül néhány ellentmond majd egymásnak. Néhány ember tanácsa talán nem jó a történetednek, vagy egyszerűen csak téves és kész. A trükk: tudni, mit próbálsz elérni az alkotásoddal, és megkérdezni magadtól, hogy amit tenni akarsz vagy amit mondanak, hogy tegyél, segíteni vagy akadályozni fogja-e ezt. Az is segít, ha időnként megkérdezed magadtól, „mi az, ami megerősíti, hogy ez így van? És alkothatok bármit, ami az ezt a szabályt erősítő kivétel lenne?”. (Ne feledd, sok tanács tényleg nagyon jó, de nagyon kevés tanács megingathatatlan!) És néha, de csak néha, egyszerűen kockáztatnod kell valamit, amit mások rossz ötletnek tartanak – mert talán te jössz rá, mit lehet kihozni belőle!</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-15104559631123561602019-06-18T18:53:00.001+02:002019-06-20T15:57:40.147+02:00Egy új kezdet<div style="text-align: justify;">
<strike>Hogy én miért nem bírok soha ellenállni a klisés bejegyzéscímeknek...</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Hahi!</b></i><br />
<br />
Tudom, gyakorlatilag fél éve nem adtam életjelet magamról a blogon. Van itt még egyáltalán valaki? </div>
<div style="text-align: justify;">
Pár napja viszont végre valahára letudtam az utolsó szóbeli érettségimet is, úgyhogy örömmel jelentem be, hogy ismét a blogé vagyok. Viszont, hogy ezt kellőképpen ünnepélyessé tegyem, <a href="https://www.blogger.com/profile/16287442512127385852">Perrie</a> jóvoltából már egy új designt láthattok az oldalon, és a bejegyzések és az oldalak sorai között is történtek/történni fognak változások. Számomra is hihetetlen ugyanis, de már több, mint négy éve nyitottam meg a blog kapuit, és akkoriban sok olyan bejegyzést tettem közzé, amit ma égő pofával olvasok, vagy épp teljesen aktualitását vesztette. Ilyenek például a <b>karakteres bejegyzések</b>. Komolyan, olyan kihalt a Blogger, és különben is, már mindenki képes karaktert találni a történeteihez, ha akar – ezért ezeket visszaállítottam piszkozatra. Ha valaki mégis igényelné őket, sikoltson.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán ott van még a <b>kritikák </b>kérdése. Már az "eltűnésem" előtti hónapokban sem kaptam kritikarendeléseket, és ezt valahol értem is, mivel ha körülnézek, olyan ritka az aktív blog manapság, mint a fehér holló. Lehet, hogy csak rossz felé nézek, vagy csak rosszul látom, és a Blogger ugyanúgy nyüzsög, mint régen, mindenesetre én csak azt tapasztalom, hogy az összes régi bloggerina eltűnt, utánpótlás pedig nincs; mi, megmaradt veteránok meg csak küzdünk a gyakori írói válságainkkal és időnként el-eltünedezünk, majd újranyitunk, hogy aztán, pár bejegyzés után az az újrakezdés is kifúljon. De mindegy is, ebből azt akartam kihozni, hogy a blog alapvetően nyilván a kritikákra épül – még a nevében is szerepel -, és túlságosan élem a kritikaírást ahhoz, hogy végleg lemondjak róla. Úgyhogy reméljük, valahonnan feltűnik még pár rendelés. Amíg nem, addig a Critiche di Nessán paradox módon minden lesz, csak kritikák nem. Szóval csak azt akartam kihozni ebből, hogy ne kössetek belém, hogy pont kritikák nincsenek. Én lennék a legboldogabb, ha lenne kit kritizálnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>tageken </b>is sokat gondolkodtam. Imádok tageket töltögetni, tényleg, és még most is vigyorgok, ha eszembe jut például a tagháborúnk Hanával – de nem tudom, mennyire vallana színvonalasságra többet hozni belőlük, mint mondjuk a blog alapját jelentő kritikákból. Annyira szeretnék valami mélyenszántóbbal foglalkozni tagek helyett; csak azt nem tudom, hogy mit tudnék kipréselni magamból helyettük. Ez is ki fog derülni idővel. Mindenesetre a tageket szerintem hanyagolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aki majd körülnéz, annak feltűnhet, hogy fokozatosan a Springhole-os, írástechnikai <b>cikkfordításaimnak </b>is nyoma fog veszni. Ezek nem tűnnek el végleg, sőt, átdolgozás és átrendezés után valószínűleg ezek fogják jelenteni a blog gerincét, amíg kritikák nincsenek. Csak szeretnék valami logikusabb sorrendet kialakítani közöttük, és úgy rendezni a dolgokat, hogy egy bejegyzésben egy cikk fordítása szerepeljen, így könnyebb legyen megtalálni és hivatkozni rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bárkinek, aki kicsit is kiismeri magát a blogon, egyértelmű, hogy imádok dolgokat fordítgatni – de a <b>dalszövegfordítások </b>kiposztolgatásával valószínűleg felhagyok. Kivételt legfeljebb akkor teszek, ha sikerül egy dalszöveget szótagszámra, rímre és hangsúlyra is pontosan lefordítanom, mert a szó szerinti lefordítgatásnak nem sok értelmét látom annak fényében, hogy napjainkban egy óvodás is képes megtalálni a számára szimpatikus dalszöveg fordítását a neten.<br />
Tudom, megszavaztátok, hogy vagy ezen a blogon, vagy egy külön oldalon legyenek <b>érettségivel</b> <b>kapcsolatos bejegyzések</b>, tudnivalók, kidolgozott tételek, ilyesmik. De az igazság az, hogy olyan szinten megcsömörlöttem az érettséginek már a gondolatától is az elmúlt tanévben, hogy egy rakás pénzért sem áldoznék rá egyetlen percet sem a hátralévő életemből. A net amúgy is tele van hasznos tippekkel és minden lehetséges tétel nyolcszázféle kidolgozásával; nem pont én lennék az, aki még tud újat nyújtani ebben a témában. Szóval ez a mellékvágány felejtős. Aki szerette volna, attól bocsánatot kérek. És természetesen egyéni problémákkal, kérdésekkel nyugodtan megkereshettek; tudásom és képességeim szerint válaszolok és segítek, ha valakinek arra van szüksége.<br />
Amit viszont mindenképpen ígérhetek, az a még hátralévő két <b>Winds of Winter-fejezet</b> fordítása, valamint <b>kritikák </b>a Trónok Harcának először a legutolsó, aztán az ötödik és a hatodik évadáról is. Aztán ki tudja, talán a Westworlddel is végigjárom ugyanezt az utat, és tervezek egy véleményt az Ötven Árnyalatról, az Alkonyatról és a Szent Johanna gimiről is; ezekkel csak az a baj, hogy ezeket a förmedvényeket mind újra kéne olvasnom és újra kéne néznem egy kimerítő véleményhez. És korántsem biztos, hogy lesz lelkierőm ennek alávetni magam csak azért, hogy legyen egy kritika róluk.<br />
Van még egy vonulat a blogon, amit szeretnék erősíteni – és ez a <b>filmmaratonos-könyvkupacos sorozat</b>. De a jövőben szeretnék egy leheletnyit színvonalasabb véleményeket írni az olvasott könyvekről és a látott filmekről, mint a korábbi, összecsapott részekben. Szerencsére alapanyag (mármint könyvek és filmek), na az van. Mindenképpen foglalkozni fogok az IMDb top 250 filmjével és azzal, hogy az én véleményem szerint mik minden idők legjobb filmjei.<br />
Na meg ha felmerül bármilyen téma, amit fontosnak tartok, akkor arról írok majd <b>cikket </b>a blogra. És ha ne adj' isten születne olyan <b>novellám</b>, ami nem depis-kategória – mert a depis dolgaimmal a másik blogomat szemetelem tele -, akkor azt is olvashatjátok errefelé. Meg persze, ha menet közben eszembe jut valami soron kívüli bejegyzés, majd azzal is megörvendeztetlek titeket. Ha esetleg összegyűlne a hatvan feliratkozó, akkor lehet szó egy afféle <b>blognapról</b>, mint az előző jubileumnál.<br />
Természetesen a menüben található <b>oldalakkal</b> is kezdeni fogok valamit, hogy naprakészebbek és kicsit talán esztétikusabbak is legyenek, nyilván amellett, hogy a megszűnt bejegyzések linkjeit is kiszanálom közülük. <br />
<br />
Fogalmam sincs, meddig fog tartani a bejegyzések és az oldalak rendbetétele; ezért, ha időnként káosz és félbehagyottság benyomását kelti a blog, nézzétek el nekem. Ha végeztem a nagytakarítással, reményeim szerint újra elkezdek rendszeresen posztolni. Konkrét idővonatkozásokat nem tudok mondani; mindenképpen ebben az évtizedben tervezem mindezt véghezvinni, de úgysem úgy sikerül soha semmi, ahogy azt én tervezem, szóval inkább készüljetek fel minden eshetőségre! xD<br />
<br />
De addig is: az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; treat people with kindness!<br />
All the love xx<br />
Nessa</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-84657119614900660382018-12-21T15:45:00.002+01:002019-06-22T14:47:01.595+02:00A Tél Szelei - Mercy<a href="https://3.bp.blogspot.com/-YdKcfvp_3Y4/XBzpca4sptI/AAAAAAAAIwE/_fiiUjzKOu0jJTcegAyP3VBvbcyn4JHOQCLcBGAs/s1600/capture-20181221-141738.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="482" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-YdKcfvp_3Y4/XBzpca4sptI/AAAAAAAAIwE/_fiiUjzKOu0jJTcegAyP3VBvbcyn4JHOQCLcBGAs/s320/capture-20181221-141738.png" width="209" /></a>Zihálva ébredt, nem tudva, kicsoda, vagy hogy hol van.<br />
<div style="text-align: justify;">
A vér szaga súlyosan ülte meg az orrlyukait... vagy lehet, hogy csak a rémálma kísértette még mindig? Megint farkasokról álmodott; arról, hogy keresztülrohan valamilyen sötét fenyőerdőn, sarkában egy nagy falkával, a zsákmány szagának nyomában.<br />
Félhomály töltötte be a szobát, szürkén és komoran. Reszketve ült fel az ágyában és simított végig a fején. Tarló szúrta a tenyerét. <i>Meg kell borotválkoznom, mielőtt Izembaro meglátja. Mercy, Mercy vagyok, és ma éjszaka megerőszakolnak és meggyilkolnak.</i> Az igazi neve Mercedene volt, de mindenki Mercynek szólította...<br />
<i>Kivéve álmomban. </i>Mély levegőt vett, hogy elhallgattassa a farkasüvöltést a szívében, próbálva több mindenre emlékezni az álmából, de annak nagy része már tovatűnt. De vér volt benne, és telihold a feje felett, és egy fa figyelte, ahogy rohant.<br />
Visszacsukta a zsalugátereket, hogy a reggeli nap ne ébressze fel. De nem sütött a nap Mercy kicsiny szobája előtt, csak egy emelkedő ködfal állt ott. A levegő már csípősen hideg volt... és ez jól is jött, mert máskülönben talán végigaludta volna az egész napot. <i>Az épp olyan lenne, mintha Mercy átaludná a saját megerőszakolását.</i><br />
Libabőr terítette be a lábait. A takarója köréje csavarodott, akár egy kígyó. Letekerte magáról, majd a csupasz deszkapadlóra dobta a takarót és meztelenül az ablakhoz surrant. Braavos a ködbe veszett. Látta a kis kanális zöld vizét odalent, a házak között futó, macskaköves utat, a mohás híd két boltívét... de a híd túlsó vége szürkeségbe veszett, és csupán pár homályos fény látszott a csatornán túli épületekből. Lágy loccsanást hallott, ahogy egy kígyóhajó bukkant fel a híd központi boltíve alól. - Hány óra van? - kiáltott le Mercy a férfinak, aki a kígyó felemelt farkánál állt, és a botjával tolta el a hajót a kaputól.<br />
A csónakos felbámult, a hang forrását keresve. - A Titán üvöltése szerint négy. - Szavai üresen visszhangoztak végig a kavargó, zöld vízen és a láthatatlan építmények falain.<br />
Nem késett el, még nem, de nem vesztegethette az időt. Mercy boldog lélek volt, és keményen dolgozott, de ritkán volt pontos. Ez ma éjjel nem jönne jól. A westerosi követet ma estére várták a Kapuban, és Izembarónak nem lenne hangulata mentségeket hallgatni, még akkor sem, ha azokat egy édes mosollyal sorolja fel.<br />
Múlt éjszaka feltöltötte a lavórját a csatorna vizével, mielőtt lefeküdt aludni, mert jobban kedvelte a sós csatornavizet, mint az iszapos, zöld esővizet, ami a kinti ciszternában párolgott. Egy durva rongyot vízbe mártva mosdott meg tetőtől talpig, egyszerre egy lábon egyensúlyozva, hogy lesikálja kérges talpait. Aztán megtalálta a borotváját. Izembaro szerint a kopasz fejbőrön jobban állt a paróka.<br />
Megborotválkozott, felöltötte a fehérneműjét és átbújtatta a fejét egy ormótlan, barna gyapjúruhán. Az egyik harisnyája foltozásra szorult, vette észre, mikor felhúzta a lábára. Megkérhetné Sügért, hogy segítsen; a saját öltései olyan nyomorultak voltak, hogy a jelmezekért felelős asszony általában megszánta. <i>Vagy inkább elemelhetnék egy szebb darabot a ruhatárból.</i> Habár ez kockázatos lett volna. Izembaro ki nem állhatta, mikor a komédiások az ő kosztümjeit hordták az utcákon. <i>Kivéve Wendeyne-t. Csak egy kis nyalintás Izembaro farkára, és egy lány annyi kosztümöt viselhet, ahányat akar. </i>Mercy viszont nem volt ennyire bolond. Daena figyelmeztette: - Azok a lányok, akik erre az útra lépnek, a Hajón fogják végezni, ahol az összes férfi tudni fogja, hogy bármilyen csinos kis dolgot megkaphat tőlük, amit a színpadon lát, hogyha elég kövér a pénztárcája.<br />
Viseltes csizmája tele volt sófoltos, barna bőrfoltozásokkal, és már össze is repedezett a sok viseléstől; az öve egy vég kékre festett kender volt. A lány a dereka köré csomózta, egy kést akasztott jobb csípőjére és egy pénzeszacskót a baljára. Legvégül a vállára kanyarította a köpönyegét. Ez igazi komédiás köpeny volt, lila gyapjú, vörös selyemmel bélelve, egy csuklyával, ami távol tartotta az esőt, és három titkos zsebbel. Az egyikben pár érmét rejtett el, a másikban egy vaskulcsot, és a harmadikban egy pengét. <i>Igazi </i>pengét, nem gyümölcskést, mint amilyen a másik volt a csípőjén, de a titkos tőr nem Mercyhez tartozott, nem jobban, mint a többi kincs. Mercyhez a gyümölcskés tartozott. Mercy arra született, hogy gyümölcsöt falatozzon, mosolyogjon, viccelődjön és keményen dolgozzon és hogy azt tegye, amit mondanak neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mercy, Mercy, Mercy - énekelte, ahogy leereszkedett a falépcsőkön az utcára. A korlát szilánkos volt, a fokok meredekek, és ötfordulós volt, de pont ezek miatt kapta meg a szobát olyan olcsón. <i>Emiatt, és Mercy mosolya miatt. </i>Talán kopasz volt és sovány, de Mercynek szép mosolya volt, és bizonyos bája. Még Izembaro is elismerte, hogy kecses volt. A varjú röpte szerint nem volt messze a Kaputól, de szárnyak helyett gyalogosan közlekedő lányok számára hosszabb az út. Braavos kanyargós város volt. Az utcák kanyargósak voltak, a sikátorok még kanyargósabbak, és a csatornák a legkanyargósabbak mind közül. A legtöbb napon a hosszabbik utat részesítette előnyben, le Ragman Útján, a Külső Kikötő mentén, ahol előtte terült el a tenger és fölötte az ég, és tiszta kilátás nyílt a Nagy Lagúnán át az Arzenálra és Sellagoro Mezejének fenyves lejtőire. A tengerészek gyakran üdvözölték, ahogy átkelt a dokkon, kátrányos, ibbeni bálnavadászhajók és nagyhasú westerosi koggák fedélzetéről kiáltva le neki. Mercy nem mindig értette a szavaikat, de tudta, mit mondtak. Néha visszamosolygott rájuk, és odakiáltotta nekik, hogy a Kapunál találják, ha van elég pénzük.<br />
A hosszú út átvezette a Szemek Hídján is, annak faragott, kő arcain. A tetejéről belátná a boltíveket és az egész várost: az Igazság Termének zöld réz kupoláit, a Lila Kikötőből erdőként felmeredő árbocokat, a messzeség magas tornyait, a spirálba forduló, arany mennyköveket a Tengerúr Palotájának tetején… még a Titán bronz vállait is, a sötétzöld víz fölé tornyosulva. De csak akkor, ha nap sütött Braavosra. Ha a köd sűrű volt, nem látszott semmi, csak szürkeség, ezért Mercy ma a rövidebb útvonalat választotta, hogy kímélje szegény, agyonhordott csizmáját.<br />
Úgy tűnt, mintha a köd szétnyílna előtte, majd újból összecsukódna, mikor elhaladt. A macskakövek nedvesek és simák voltak a talpa alatt. Egy macskát hallott panaszosan nyivákolni. Braavos jó hely volt a macskák számára, és az állatok mindenfelé kalandoztak, különösen éjjel. <i>A ködben minden macska szürke, </i>gondolta Mercy. <i>A ködben minden férfi gyilkos.</i><br />
Még sosem látott ilyen sűrű ködöt. A nagyobb csatornákon a révészek kígyóhajói összeütköztek egymással, mivel csupán homályos fényeket láttak az épületekből maguk mellett.<br />
Mercy elhaladt egy lámpást tartó öregember mellett, és irigyelte a fényéért. Az utca annyira komor volt, hogy alig látta, hova lép. A város szerényebb részein a házak, üzletek és raktárak összezsúfolódtak, egymásra hajoltak, akár az ittas szeretők; a felső emeleteik annyira közel voltak egymáshoz, hogy át lehetett lépni egyik erkélyről a másikra. A lenti utcák sötét csatornákká váltak, ahol minden lépés visszhangot vert. A kicsi kanálisok még veszélyesebbek voltak, mivel a velük határos házak közül sok illemhelye kihajolt a víz fölé. Izembaro szerette előadni a Tengerúr beszédét az <i>A Kereskedő Búskomor Lányá</i>ból, azt, ami így hangzott: <i>"még mindig itt áll az utolsó Titán, testvérei kővállain lovagolva"</i>, de Mercy jobban szerette azt a jelenetet, melyben a kövér kereskedő a Tengerúr fejére szart, amikor áthaladt alant arany és lila színű bárkájában. Azt mondják, ilyesmi csakis Braavosban történhetett meg, és csakis Braavosban bömbölt rajta a nevetéstől Tengerúr és tengerész egyaránt.<br />
A Kapu közel állt a Vízbefúlt Város széléhez, a Külső Kikötő és a Lila Kikötő között. Egy régi raktár égett le ott, és a föld minden évben süllyedt egy kicsit, ezért a föld olcsóvá vált. A raktár elárasztott kőalapján állt Izembaro barlangszerű színháza. A Kupola és a Kék Lámpás talán divatosabb környezetet élvez, szokta mondani a férfi a komédiásainak, de itt, a kikötők között soha nem lesz hiányuk tengerészekben és szajhákban, akik betöltik a helyiséget. A Hajó közel van, még mindig jókora tömegeket vonz a rakpartra, ahol már húsz éve áll, mondta, és így a Kapu is virágzik.<br />
Az idő bebizonyította a férfi igazát. A Kapu színpada enyhén megdőlt, ahogy az épület megállapodott, a jelmezeik elterültek a penészben és vízi kígyók fészkeltek az elárasztott pincében, de mindez nem zavarta a komédiásokat addig, amíg telt ház volt.<br />
A legutolsó híd kötélből és nyers deszkákból készült, és úgy tűnt, semmivé foszlik, de ez csak a köd miatt volt. Mercy átsurrant rajta, a sarkai zörögtek a fán. A köd úgy nyílt meg előtte, mint egy rongyos függöny, amely felfedte a színházat. Vajszínű, sárga fény ömlött az ajtókból, és Mercy hangokat hallott bentről. A bejárat mellett Nagy Brusco hatalmas, vörös betűkkel ráfestette a legutóbbi műsor címére, hogy <i>A Véres Kéz</i>. Épp egy véres kezet festett a szavak alá azoknak, akik nem tudtak olvasni. Mercy megállt, hogy vessen rá egy pillantást. - Szép kéz - mondta neki.<br />
- A hüvelykujj görbe - bökött rá Brusco az ecsetével. - A Komédiások Királya keresett.<br />
- Olyan sötét volt, hogy csak aludtam és aludtam. - Mikor Izembaro először nevezte magát a Komédiások Királyának, a társaság gonosz örömet lelt benne, ízlelgette a riválisaik felháborodását a Kupolából és a Kék Lámpásból. Habár újabban Izembaro elkezdte túl komolyan venni a címzést. - Most már csak királyosdit fog játszani - mondta Marro, a szemét forgatva -, és, ha a darabban nincs király, akkor inkább nem is viszi színre.<br />
<i>A Véres Kéz</i> két királyt ajánlott fel, a kövéret és a kisfiút. Izembaro játszotta a kövéret. Nem volt túl nagy szerep, de a beszéd jó volt, amikor haldokolva feküdt, és előtte egy pompás csatája is volt egy démonikus vaddisznóval. Ezt Phario Forel írta, és neki volt a legvéresebb pennája Braavosban.<br />
Mercy a színpad mögött találta az összegyűlt társaságot, és besurrant Daena és Sügér között hátul, remélve, hogy késői érkezését nem veszik majd észre. Izembaro épp arról beszélt a többieknek, hogy ma éjszaka színültig telt nézőtérre számít, a köd ellenére is. - Westeros Királya követeket küld, hogy hódolatukat tegyék a Komédiások Királyának ma éjszaka - mondta a színtársulatának. - Nem fogunk csalódást okozni uralkodótársunknak.<br />
- Mi? - nézett fel Sügér, aki a kosztümöket készítette a komédiásoknak. - Hát nem csak egy van belőle?<br />
- Elég kövér, hogy kettőnek számítsuk - suttogta Bobono. Minden színtársulathoz kellett, hogy tartozzon egy törpe. Bobono volt az övék. Mikor meglátta Mercyt, rákacsintott. - Ohó - mondta -, hát itt van! Készen áll a kishölgy a megerőszakolására? - Cuppantott az ajkaival.<br />
Sügér a fejére csapott. - Csend legyen!<br />
A Komédiások Királya figyelmen kívül hagyta a rövid zűrzavart. Még mindig beszélt, azt magyarázva a komédiásoknak, mennyire pazarnak kell lenniük. A westerosi követeken kívül nagykutyák is lesznek ma este a tömegben, és híres kurtizánok is. Nem szándékozott hagyni, hogy silány véleménnyel távozzanak a Kapuról. - Nem állok jót azért, aki megszégyenít! - ígérte, azzal a fenyegetéssel, amelyet Garin herceg csata előtti monológjából kölcsönzött <i>A Sárkányurak Haragjá</i>ból, Phario Forel első darabjából.<br />
Mire Izembaro végre befejezte a beszédet, kevesebb, mint egy óra maradt hátra a kezdésig, és a komédiások mind felváltva voltak dühöngők és bosszúsak. A Kapu Mercy nevétől zengett.<br />
- Mercy - esedezett a barátnője, Daena -, Gólya úrnő megint rálépett a köntöse szegélyére. Gyere, segíts nekem felvarrni!<br />
- Mercy - kiáltotta az Idegen -, hozd ide azt a rohadt ragasztót, a szarvam meglazult!<br />
- Mercy - búgta a Nagy Izembaro maga -, mit tettél a koronámmal, te lány? Nem léphetek színpadra a koronám nélkül! Honnan tudnák úgy, hogy király vagyok?<br />
- Mercy - vinnyogta a törpe Bobono -, Mercy, valami nincs rendben a csipkémmel, a farkam folyton kilóg belőle.<br />
A ragacsos masszával visszaerősítette az Idegen bal szarvát a homlokára. Az árnyékszéken megtalálta Izembaro koronáját, ahol mindig el szokta hagyni, és segített neki feltűzni a parókájára, aztán tűért és cérnáért rohant, hogy Sügér visszavarrhassa a szegélyt az aranyszőttes estélyire, amit a királyné fog viselni a menyegzős jelenetben.<br />
És Bobono farka valóban szabadon lógott. Direkt volt így, az erőszakolás miatt. <i>Micsoda förtelmes testrész,</i> gondolta Mercy, ahogy letérdelt a törpe elé, hogy helyrehozza. A törpe pöcse egy láb hosszú volt és olyan vastag, mint a lány karja, elég nagy, hogy a legmagasabb erkélyről is látni lehessen. Bár a kelmefestő meglehetősen szegényes munkát végzett a cserzett bőrrel: az anyagot rózsaszín és fehér foltok pöttyözték, egy szilvaszínű hagymafejjel. Mercy visszatuszkolta Bobono gatyájába, és visszafűzte. - Mercy - dúdolta a törpe, ahogy szorosra fűzte a gatyáját -, Mercy, Mercy, jöjj a szobámba ma éjjel, és tégy férfivá!<br />
- Eunuchhá foglak tenni, ha továbbra is folyton kicsomózod a gatyádat csak azért, hogy a farkadon hegedüljek!<br />
- Mi egymásnak lettünk teremtve, Mercy! - tartott ki Bobono. - Nézd, pont egyforma magasak vagyunk!<br />
- Csak akkor, ha térdelek. Emlékszel az első sorodra? - Még csak két hét telt el, mióta a törpe fellódult a színpadra és <i>Az Arkhón Kínjá</i>t a grumpkinbeszéddel nyitotta meg az <i>A Kereskedő Heves Feleségé</i>ből. Izembaro elevenen megnyúzta volna, hogyha újabb hasonló baklövést követett volna el, nem számít, mennyire nehéz jó törpét találni.<br />
- Mit is játszunk, Mercy? - kérdezte Bobono ártatlanul.<br />
<i>Ugrat engem,</i> gondolta Mercy. <i>Ma éjjel nem részeg, tökéletesen ismeri a darabot.</i> - Phario új <i>Véres Kez</i>ét játsszuk, a Hét Királyság követének tiszteletére.<br />
- Már emlékszem. - Bobono baljós károgássá halkította a hangját. - A hétarcú isten megcsalt engem - mondta. - Az én felséges atyámat a legtisztább aranyból teremtette, és aranyból teremtette a testvéreimet, fiút és lányt. De engem sötétebb tésztából gyúrtak, csontokból és vérből és agyagból, bezárva ebbe az undok testbe, amit magad előtt látsz. - Azzal megragadta a lány mellkasát, a mellbimbóért matatva. - Nincs cicid. Hogy erőszakoljak meg egy lányt, akinek nincs cicije?<br />
A hüvelyk- és a mutatóujja közé csípte a törpe orrát, és megcsavarta. - Neked orrod nem lesz, ha nem veszed le rólam a kezed!<br />
- <i>Owwwww </i>- visította a törpe, és elengedte őt.<br />
- Növesztek ciciket egy vagy két éven belül. - Mercy felállt, hogy a kis ember fölé tornyosuljon. - De neked sosem nő új orrod. Gondolj erre, mielőtt megérintesz ott engem!<br />
Bobono megdörzsölte érzékeny orrát. - Nincs szükség rá, hogy ennyire félénk légy. Hamarosan megerőszakollak.<br />
- A második felvonásig nem.<br />
- Mindig megszorongathatom Wendeyne cicijét, mikor megerőszakolom <i>Az Arkhón Kínjá</i>ban - panaszkodott a törpe. - Szereti, és a nézők is. Muszáj a nézők kedvére tenni!<br />
Ez egyike volt Izembaro "bölcsességeinek", ahogy ő szerette nevezni őket. <i>Muszáj a nézők kedvére tenned.</i> - Fogadok, tetszene a nézőknek, ha letépném a törpe farkadat, és azzal csépelném a fejedet - felelte Mercy. - Ez olyasmi lenne, amit eddig még nem láttak. - <i>Mindig adj nekik valamit, amit addig még nem láttak;</i> ez is Izembaro "bölcsességeinek" egyike volt, és erre Bobono sem tudott mit felelni. - Kész, megvagyunk - jelentette be Mercy. - Próbáld meg a helyén tartani a gatyádat, amíg szükség lesz rá!<br />
Izembaro ismét érte kiáltott. Most a disznólándzsáját nem találta. Mercy megkereste neki, segített Nagy Bruscónak felölteni a vaddisznóöltönyét, ellenőrizte a műtőröket, hogy nem cserélte-e ki valaki őket valódi pengékre (valaki tett hasonlót a Kupolában egyszer, és egy komédiás meg is halt), és töltött Gólya úrnőnek egy korty bort, ahogy azt minden előadás előtt szerette. Mire nagy sokára az összes "Mercy, Mercy, Mercy" kiáltás elhalt, vetett egy pillantást a nézőtérre.<br />
Ennyire zsúfoltnak még sosem látta a színházat, és az emberek már most jól szórakoztak, viccelődtek és lökdösődtek, ettek-ittak. Látott egy árust, aki sajtdarabokat kínált, letörve a falatot a sajthengerről, valahányszor vevője akadt. Egy asszonynak egy táskányi ráncos almája volt. Boros flakonokat adogattak kézről kézre, néhány lány csókot árult, egy tengerész pedig vízipipán játszott. A Toll nevű, szomorú szemű kis férfi állt hátul, hogy meglesse, milyen ötleteket lophatna el a saját darabjaihoz. Bűvész Cossomo is eljött, karján Ynával, az egyszemű szajhával Boldogkikötőből, de Mercy őket nem ismerhette, és ők sem Mercyt. Daena felismert néhány Kapu-törzsvendéget a tömegben, és megmutatta őket a lánynak; a kelmefestő Dellonót a beesett, fehér arcával és foltos, lila kezével, Galeót, a kolbászkészítőt a zsíros, cserzett bőr kötényében, a magas Tomarrót a háziállatként tartott patkányával a vállán. - Tomarro jobban teszi, ha nem hagyja, hogy Galeo meglássa azt a patkányt - figyelmeztette Daena. - Azt hallottam, csakis patkányhúst tesz a kolbászaiba. - Mercy a száját eltakarva nevetett.<br />
Az erkélyek is dugig voltak. Az első és a harmadik emelet kereskedőké és kapitányoké és egyéb tiszteletreméltó népségeké volt. A braavosiak a negyedik, legfelső emeletet preferálták, mert ott voltak a legolcsóbbak az ülőhelyek. Élénk színek lázadása zajlott odafent, míg odalent komorabb árnyalatok voltak többségben. A második erkély privát páholyokra volt felosztva, ahol a hatalmasságok is megfértek egymással, kényelembe és biztonságba helyezve magukat, biztonságos távolra a fenti és a lenti közönségességtől. Ők láttak rá legjobban a színpadra, és szolgák vittek nekik ételt, bort, párnákat, bármit, amire vágytak. A Kapuban ritkán lehetett több, mint félig tele látni a második erkélyt; azok az uraságok, akik élvezték az éjszakai komédiákat, legtöbbször inkább a Kupolába vagy a Kék Lámpásba mentek, ahol az ajánlatok finomabbnak és költőibbnek számítottak.<br />
De ez az éjszaka más volt, minden kétséget kizáróan a westerosi követ miatt. Az egyik páholyban Otharys három leszármazottja ült, mindegyikük híres kurtizánok kíséretében; Prestayn, a férfi, aki annyira régimódi volt, hogy a lány el sem tudta képzelni, hogy érte el a rangját, egyedül ücsörgött; Torone és Pranelis egy páholyon osztoztak, éppúgy, mint egy kényelmetlen szövetségen; a Harmadik Kard fél tucat barátját látta vendégül.<br />
- Öt nagykutyát számoltam - mondta Daena.<br />
- Bessaro annyira kövér, hogy kettőnek kéne számolnod - felelte kuncogva Mercy. Izembaro is pocakos volt, de Bessaróhoz hasonlítva olyan karcsú, mint egy fűzfa. A kulcsár annyira nagydarab volt, hogy különleges ülést igényelt, háromszor akkorát, mint egy rendes szék.<br />
- Azok a Reyaanok mind kövérek - jegyezte meg Daena. - Akkora a hasuk, mint a hajóik. Látnod kellett volna az apját! Mellette ez kicsinek tűnt. Egyszer meghívták az Igazság Termébe szavazni, de mikor belépett a bárkájába, az elsüllyedt. - Megragadta Mercy könyökét. - Nézd, a Tengerúr páholyánál! - A Tengerúr soha nem látogatta meg a Kaput, de Izembaro azért kinevezett neki egy páholyt, a legnagyobbat és legfényűzőbbet a házban. - Az biztosan a westerosi követ. Láttál már hasonló ruhát egy öregemberen? És nézd, elhozta a Fekete Gyöngyöt!<br />
A követ kis termetű és kopaszodó volt, és egy nevetséges, szürke szakállkezdemény nőtt az állán. A köpenye és a nadrágja sárga bársonyból készült. A zekéje annyira élénk kék volt, hogy Mercy majdnem könnyezett, ha ránézett. Mellkasára arany szálakkal egy pajzsot hímeztek, rajta egy büszke, kék kakassal, lazurit színű alapon. Az egyik őre segítette a helyére, míg két másik mögötte, a páholy hátuljában állt.<br />
A nő, aki vele volt, mindössze harmadannyi idős lehetett, mint a férfi. Annyira bájos volt, hogy mintha a lámpások élénkebben égtek volna, mikor elhaladt mellettük. Fakósárga, mélyen dekoltált bársonyruhába volt öltözve, ami ijesztően elütött világosbarna bőrétől. Fekete haját aranyból szőtt hajhálóval fogta össze, és sugárzó fekete és aranyszínű nyaklánc simult telt kebleihez. Miközben figyelték, odahajolt a követhez és súgott valamit a fülébe, mire az nevetni kezdett. - Inkább Barna Gyöngynek kéne hívniuk - mondta Mercy Daenának. - Inkább barna, mint fekete.<br />
- Az első Fekete Gyöngy olyan fekete volt, mint egy fazék tinta - mondta Daena. - Egy kalózkirálynő volt; egy Tengerúr fia nemzette egy nyár-szigeteki hercegnőnek. Egy westerosi sárkánykirály tette a szeretőjévé.<br />
- Szívesen látnék egy sárkányt - mondta vágyakozva Mercy. - Miért van egy csirke a követ mellkasán?<br />
Daena felvonyított. - Mercy, hát semmit nem tudsz? Az a címere! A Hajnal Királyságaiban minden úrnak van címere. Van, akinek virág, van, akinek hal, van, akinek medve vagy szarvas és van még sok más. Nézd, a követ őrei oroszlánt viselnek!<br />
Ez igaz volt. Négy őr volt; nagy, keménykötésű férfiak sodronyingben, nehéz westerosi hosszúkarddal a csípőjükön. Karmazsinvörös köpönyegüket aranyozás keretezte, és gránátvörös szemű aranyoroszlánok kapcsolták össze a vállukon. Mikor Mercy az aranyozott, oroszláncímeres sisakok mögött rejtőző arcokra pillantott, megreszketett a gyomra. <i>Az istenek megajándékoztak engem.</i> Ujjai erősen Daena karja köré fonódtak. - Az az őr. A szélen, a Fekete Gyöngy mögött.<br />
- Mi van vele? Ismered?<br />
- Nem. - Mercy Braavosban született és élt, honnan ismert volna holmi westerosit? Egy pillanatig gondolkodnia kellett. - Csak… hát, jóképű, nem gondolod? - A maga csiszolatlan módján az volt, habár a szemei, akár a sziklák.<br />
Daena vállat vont. - Nagyon öreg. Nem annyira, mint a többi, de… talán megvan harminc. És westerosi. Borzalmasan vad emberek, Mercy! Jobb, ha távol maradunk a fajtájától.<br />
- Távol maradni? - vihogott Mercy. Mercy vihogós lány volt. - Nem. Közelebb kell jutnom! - Megszorította Daena kezét, és így szólt: - Ha Sügér keres, mondd, hogy elmentem átolvasni a szövegemet! - Nem volt belőle túl sok, és a nagy része csupán annyiból állt, hogy <i>"Ó, nem, nem, nem"</i>, és <i>"Ne, ó, ne, ne érj hozzám!"</i> és <i>"Kérlek, jóuram, még szűz vagyok!"</i>, de ez volt az első alkalom, hogy Izembaro egyáltalán adott neki szöveget, tehát lehetett rá számítani, hogy szegény Mercy rendesen akarja tudni azt.<br />
A Hét Királyság követe magával vitte két őrét a páholyba, hogy ott álljanak mögötte és a Fekete Gyöngy mögött, de a másik kettő az ajtó előtt állt, hogy biztosítsa, hogy urukat senki ne zavarhassa. Halkan beszélgettek Westeros Közös Nyelvén, mikor a lány csendesen felsurrant mögöttük az elsötétített átjárón. Mercy nem értette ezt a nyelvet.<br />
- Hét pokol, ez a hely nyirkos! - hallotta az őr panaszkodását. - Csontig átfagytam. Hol vannak a rohadt narancsfák? Mindenhonnan azt hallani, hogy a Szabad Városokban narancsfák vannak. Citromok és zöldcitromok. Gránátalmák. Csípős paprikák, meleg éjszakák, meztelen hasú lányok. Hol vannak a meztelen hasú lányok, elárulnád?<br />
- Lent, Lysben, és Myrben, és Ó-Volantisban - felelte a másik őr. Ő már öregebb volt, nagy hasú és őszülő hajú. - Egyszer elmentem Tywin nagyúrral Lysbe, mikor még Aerys Segítője volt. Braavos északra van Királyvártól, te bolond! Hát nem tudsz térképet olvasni?<br />
- Szerinted meddig leszünk még itt?<br />
- Tovább, mint szeretnéd - felelte az öreg. - Ha az arany nélkül tér vissza, a királynő lefejezteti. Egyébként láttam már a feleségét. Vannak lépcsők Kaszter-hegyben, amiken nem tud lemenni, mert fél, hogy beszorul, amilyen kövér. Ki menne vissza ezért, ha már van egy kormos királynője?<br />
A jóképű őr elvigyorodott. - Gondolom, nem fogja megosztani a hölgyet velünk, ugye?<br />
- Mi, megőrültél? Szerinted észreveszi ő a magunkfajtákat? A mocskos gazember legtöbbször össze is keveri a nevünket. Talán Clegane idején más volt.<br />
- A lovag nem volt oda a komédiákért és a csinos kurvákért. Amikor akart egy nőt, magáévá tette, de néha azután nekünk is megengedte. Nem lenne ellenemre megízlelni azt a Fekete Gyöngyöt sem. Gondolod, hogy rózsaszín a lábai között?<br />
Mercy többet is akart hallani, de nem volt rá idő. <i>A Véres Kéz</i> nemsokára elkezdődik, és Sügér nemsokára keresni kezdi, hogy segítsen a kosztümökkel. Lehet, hogy Izembaro a Komédiások Királya, de Sügér volt az, akitől mindannyian rettegtek. Lesz még idő a csinos kis őrére később.<br />
<i>A Véres Kéz</i> egy temetőben kezdődött.<br />
Amikor a törpe hirtelen felbukkant egy fa sírkő mögül, a tömeg sziszegni és átkozódni kezdett. Bobono a színpad elejére kacsázott, és rájuk bámult. - A hétarcú isten megcsalt engem - kezdte, vicsorogva ejtve ki a szavakat. - Az én felséges atyámat a legtisztább aranyból teremtette, és aranyból teremtette a testvéreimet, fiút és lányt. De engem sötétebb tésztából gyúrtak, csontokból és vérből és agyagból...<br />
Eddigre Marro is felbukkant mögötte, ösztövéren és rémisztően az Idegen hosszú, fekete palástjában. Az arca is fekete volt, a fogai pedig pirosak és fényesek a vértől, míg a homlokába elefántcsontszarvak voltak ékelve. Bobono nem láthatta a férfit, de az erkélyen ülők igen, és már a nézőtér is. A Kapu hirtelen halálosan néma lett. Marro csöndesen lépdelt előrébb.<br />
Ahogy Mercy is. A jellemek mind fel voltak akasztva, és Sügért lefoglalta az, hogy Daenára erőltesse az udvari jelenethez szükséges ruháját, úgyhogy Mercy távolléte senkinek nem tűnhetett fel. Csendesen, mint az árny, visszasurrant hátra, fel, ahol az őrök álltak a követ páholya előtt.<br />
Az elsötétített alkóvban állva, mozdulatlanul, mint a szikla, jól rálátott a férfi arcára. Alaposan tanulmányozta, hogy biztos lehessen benne. <i>Túl fiatal vagyok neki?</i> - törte a fejét. <i>Túl egyszerű? Túl sovány?</i> Reménykedett, hogy nem olyan férfival van dolga, aki a nagymellű nőket szereti. Bobono nem tévedett a mellével kapcsolatban. <i>Az lenne a legjobb, ha vissza tudnám csalni őt magamhoz, hogy csak az enyém legyen. De vajon eljön-e velem?</i><br />
- Gondolod, hogy ez ő? - mondta a csinosabb.<br />
- Mi van? A Mások elvitték az eszed?<br />
- Miért ne? Törpe, vagy nem?<br />
- Nem az Ördögfióka az egyetlen törpe a világon.<br />
- Talán nem, de gondolkozz; mindenki azt mondja, mennyire okos, igaz? Ezért talán úgy gondolta, hogy az utolsó hely, ahol a nővére valaha keresné, valami komédia, amelyben saját magát gúnyolja ki. Így hát ezt is teszi, hogy borsot törjön az orra alá.<br />
- Á, megőrültél!<br />
- Nos, talán követem a komédia után. Kiderítem. - Az őr a kardja markolatára helyezte a kezét. - Ha igazam van, nagyúr leszek, és ha nincs, bassza meg, ez csak egy törpe. - Rekedtesen felnevetett.<br />
A színpadon Bobono Marro baljós Idegenjével alkudozott. Elég nagy hangja volt ahhoz képest, hogy milyen aprócska volt a termete, és addigra már rikoltott. - Add ide a poharat - mondta az Idegennek -, hogy lerészegedhessek! Ha arany- és oroszlánvér íze van, még jobb. Ha nem lehetek a hős, hát legyek a szörnyeteg, és félelemmel leckéztessem meg őket szeretet helyett!<br />
Mercy vele együtt tátogta az utolsó szavakat. Ez jobb szöveg volt, mint az övé, és találóbb is. <i>Vagy kívánni fog engem, vagy nem,</i> gondolta, <i>úgyhogy kezdjük csak a játékot!</i> Halk imát mormolt a Sokarcú Istennek, kisurrant az alkóvjából, és az őrök felé ugrándozott. <i>Mercy, Mercy, Mercy.</i> - Jóuraim - mondta -, beszélitek a braavosit? Ó, kérlek, mondjátok, hogy igen!<br />
A két őr egymásra pillantott. - Mi ez az egész? - kérdezte az idősebb. - Ki ez?<br />
- Az egyik komédiás - mondta a jóképű. Hátracsapta szőke haját a szemöldökéből, és rámosolygott. - Sajnálom, édes, nem beszéljük a locsogásodat.<br />
<i>Hát persze, hogy nem,</i> gondolta Mercy, <i>csak a Közös Nyelvet ismerik.</i> Ez nem volt jó. <i>Add fel, vagy folytasd!</i> Nem adhatta fel. Annyira akarta őt! - Egy kicsit beszélem a nyelveteket - hazudta, Mercy legédesebb mosolyával. - A barátnőm azt mondta, westerosi nagyurak vagytok.<br />
Az öreg felnevetett. - Nagyurak? Hogyne, azok vagyunk.<br />
Mercy a lábára pillantott, olyan félénken. - Izembaro azt mondta, tegyek az urak kedvére - suttogta. - Hogyha van <i>bármi</i>, amit akartok, igazán, akármi...<br />
A két őr megint egymásra nézett. Aztán a jóképű felemelte a kezét és megérintette a mellét. - <i>Bármi</i>?<br />
- Undorító vagy! - mondta az idősebb.<br />
- Mert? Ha ez az Izembaro jó házigazda akar lenni, udvariatlanság lenne visszautasítani. - A ruhája szövetén keresztül megcsavarta a mellbimbóját, éppen úgy, ahogy a törpe tette, amikor helyretette a farkát. - A komédiások nem jobbak, mint a szajhák.<br />
- Lehet, de ez csak egy gyerek!<br />
- Nem igaz - hazudta Mercy. - Már nő vagyok.<br />
- Már nem sokáig - mondta a bájos férfi. - Rafford nagyúr vagyok, édes, és tudom, mit akarok. Emeld hát fel a szoknyádat, és dőlj neki annak a falnak!<br />
- <i>Itt </i>nem - mondta Mercy, félresöpörve a kezeit. - Nem itt, ahol a darabot játsszák. Talán felsikoltok, és Izembaro őrjöngene.<br />
- Akkor hol?<br />
- Tudok egy helyet.<br />
Az öregebb őr felmordult. - Mi van, azt hiszed, csak úgy elhúzol? Mi van, ha az uraság keres?<br />
- Miért tenné? A műsort nézi. És megvan a saját szajhája, nekem miért ne lehetne? Nem tart sokáig.<br />
<i>Nem,</i> gondolta a lány, <i>nem fog.</i> Mercy kézen fogta, és levezette a lépcsőkön hátul, ki a ködös éjszakába. - Te is lehetnél komédiás, ha akarnál - mondta neki, ahogy a férfi a színház falának szorította.<br />
- Én? - Az őr felhorkant. - Én nem, kislány. Az a sok rohadt szöveg, a felére se emlékeznék.<br />
- Először tényleg nehéz - ismerte el. - De egy idő után könnyebben megy. Megtaníthatnálak egy szövegre. Komolyan.<br />
Megragadta a csuklóját. - Én foglak tanítani téged. Eljött az első leckéd ideje. - Erősen magához szorította, és szájon csókolta, a szájába préselve a nyelvét. Nedves volt és sikamlós, mint egy angolna. Mercy megnyalta a saját nyelvével, aztán elszakadt tőle, levegő után kapkodva. - Nem itt. Talán valaki <i>meglátja</i>. A szobám nincs messze, de siessünk! Vissza kell érnem a második felvonás előtt, vagy lemaradok a megerőszakolásomról.<br />
A férfi elvigyorodott. - Ettől ne félj, kislány! - De hagyta, hogy a lány maga után húzza. Kéz a kézben rohantak át a ködön, hidakon át, sikátorokon keresztül, és egyenesen fel öt fordulónyi szálkás falépcsőn. Az őr már lihegett, mire beléptek a lány aprócska szobájába. Mercy meggyújtott egy faggyúgyertyát, aztán kuncogva körbetáncolta a férfit. - Ó, máris kimerültél! El is felejtettem, mennyire öreg vagy, jóuram. Sziesztáznál egy kicsit? Csak feküdj le és hunyd be a szemed, és majd visszajövök, miután az Ördögfióka megerőszakolt engem.<br />
- Nem mész te sehová! - Durván magára rántotta a lányt. - Dobd le ezeket a rongyokat, és megmutatom, mennyire vagyok öreg, kislány!<br />
- Mercy - mondta. - A nevem <i>Mercy</i>. Ki tudod mondani?<br />
- Mercy - mondta. - Az én nevem Raff.<br />
- Tudom. - A férfi lábai közé csúsztatta a kezét, és a gyapjúnadrágján keresztül érezte, mennyire kemény.<br />
- A ruhád - sürgette a lányt. - Légy jó kislány, és vedd le őket! - Ehelyett lejjebb húzta az ujját a combja belső felén. A férfi felmordult. - A fenébe, légy óvatos ott, te...<br />
Mercynek elakadt a lélegzete és ellépett tőle, zavart és rémült arccal. - Te vérzel!<br />
- He..? - A férfi lenézett magára. - Az istenek irgalmazzanak! Mit tettél velem, te kis picsa?<br />
A vörös folt beborította a combját, eláztatva a súlyos szövetet.<br />
- Semmit! - vinnyogta Mercy. - Én <i>soha</i>… ó, ó, olyan sok a vér! Fejezd be, fejezd be, megrémítesz!<br />
A férfi megrázta a fejét, kábult kifejezéssel az arcán. Mikor a combjához szorította a kezét, vér spriccelt szét az ujjai közül. Lecsorgott a lábán, a csizmájába. <i>Már nem tűnik olyan bájosnak,</i> gondolta a lány. <i>Csak sápadtnak és rémültnek tűnik.</i><br />
- Törülközőt! - zihált az őr. - Hozz egy törülközőt, egy rongyot, nyomd rá! Istenek! Szédülök! - Combtól lefelé a lábát átitatta a vér. Mikor megpróbálta ráhelyezni a súlyát, a térde megbicsaklott, és elesett. - Segíts! - könyörgött, ahogy a nadrágja ágyéka egyre pirosabbá vált. - Az Anya kegyelmezzen, kislány! Egy gyógyítót… Fuss, és keress egy gyógyítót, gyorsan!<br />
- Van egy a következő csatornánál, de nem fog idejönni. Neked kell eljönnöd hozzá. Tudsz járni?<br />
- Járni? - Az ujjai csatakosak voltak a vértől. - Vak vagy, kislány? Vérzek, mint egy rohadt malac. Nem tudok járni ezen.<br />
- Hát - mondta a lány -, akkor nem tudom, hogy jutsz el hozzá.<br />
- Vinned kell.<br />
<i>Látod?</i> - gondolta Mercy. <i>Tudod a szövegedet, ahogy én is.</i><br />
- Gondolod? - kérdezte édeskésen Arya.<br />
Nyájas Raff élesen felpillantott, ahogy a hosszú, vékony penge előcsúszott az ingujjából. Keresztülszúrta vele a torkát, az álla alatt, megcsavarta, majd egy egyszerű tépéssel oldalirányban kirántotta. Vérfüggöny tört elő, és a férfi szemeiben kihunyt a fény.<br />
- Valar morghulis - suttogta Arya, de Raff már halott volt, és nem hallhatta. Mély levegőt vett. <i>Le kellett volna segítenem a lépcsőn, mielőtt megölöm. Most egészen a csatornáig kell ráncigálnom, hogy belegurítsam.</i> A többit az angolnák elintézik.<br />
- Mercy, Mercy, Mercy - énekelte szomorúan. Butácska és szeleburdi lány volt, de jószívű. Hiányozni fog neki, és Daena és Sügér és a többiek, még Izembaro és Bobono is. Ez majd bajba keveri a Tengerurat és a követet a csirkével a mellén, efelől kétsége sem volt.<br />
De ezen később is ráért gondolkodni. Most nem volt ideje. <i>Jobb, ha futok.</i> Mercynek még mindig volt pár sora, amit el kellett mondania, az első és utolsó sorai, és Izembaro a csinos, üres kis fejét veszi, ha elkésik a saját megerőszakolásáról.</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-911133143005699352018-12-07T16:58:00.001+01:002018-12-07T16:58:34.243+01:00Elmosódott emlékek<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen botrányos, hogy milyen időtlen idők óta nem volt új bejegyzés a blogon! <strike>Ha én szeptember elsején tudtam volna, hogy mi vár rám, megkímélem magam egy újabb adag értelmetlen szenvedéstől, és inkább keresek magamnak pár gyöngyvirág-bogyót...</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
No de. Egyrészt teljesen fölösleges önsajnáltató rizsa lenne, másrészt senki nem olvasná el az érdektelen picsogásomat, úgyhogy megkímélem a billentyűzetemet a kisregénytől, amiben kifejteném, hogy hova tűntem. Annak, akit érdekel, csak annyit, hogy amint azt a <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/hirdetotabla.html">hirdetőtáblá</a>ra is kibiggyesztettem, a végzős év egy percet sem hagy nekem blogolásra. Viszont ritka alkalmak egyike, hogy ezen a hétvégén nem két tucat beadandóval, tz-vel és feleléssel kell készülnöm a következő hétre, ezért gondoltam, kihasználom az időt, és szolgálok valami csemegének nem nevezhető borzalommal az én 59 követőmnek. Akik még mindig nem értem, miért iratkoztak fel mind pont énrám...! Köszönöm, skacok!</div>
<div style="text-align: justify;">
És hogy mégis mi ez a bejegyzés? Nos, a nyelvtanfaktos tanárnőm azt a házit adta fel úgy fél hónapja, hogy a megadott kb. nyolc mondat közül válasszunk egy kezdő- és egy befejező mondatot egy fogalmazáshoz, amiben szerepelnek a kirándulás, a sáska, a függöny, az alkohol és az összeírni szavak. (Erről a tanárnőmről tudni kell, hogy mindig aktuális témákból és igaz történetekből meríti az összes példamondatot; ezek a szavak is mind épp sokatmondóak voltak számunkra, de titeket annyira nem nyűgözne le, úgyhogy nem írom le mind az ötről, hogy mit keres ott. xD) Na most, én ezt a házit nem csináltam meg a rákövetkező órára - mert reméltem, hogy nem veszi annyira komolyan a dolgot, hogy számon is kérje rajtunk a fogalmazásokat, ugyanis azon a héten is egy rakás témazárót írtam, és inkább azokra akartam tanulni -, úgyhogy utólag kellett beadnom. Tudom, kábé feleolyan hosszú, mint egy fejezet az Angyali érintésből például, ezért számomra novellának nemigen illik be, de a tanárnő el volt ájulva a leírva hét és fél kitépett-vonalas-füzetlapnyi "művemtől". Mikor két hét múlva visszaadta, azt mondta, nagyon-nagyon tetszett neki, főleg a humora és a stílusa, meg hogy útinapló vagy akár valami más is lehetne belőle, és kért, hogy "kezdjek vele valamit". Nos, ő biztos nem pont arra gondolt, hogy zúdítsam rá a Bloggerre, de jobbat nem is kezdhetnék vele szerintem. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm a követőimnek, hogy kitartotok mellettem annak ellenére, hogy már akkor is kétes minőségű tartalmakat zúdítottam rátok, amikor még bármilyet is zúdítottam, és azért is nagyon hálás vagyok, hogy idáig elolvastad! Kérek mindenkit, aki esetleg átrágja magát a novellaszerűségemen is, hogy mindenképpen tudassa velem a véleményét valamilyen formában! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
A minél közelebbi viszontlátásra!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-Rq_D3DeiZa8/XAqUdXb0h9I/AAAAAAAAIvc/y8C3iegKFi0SRdXa3ksnBcDCSohWwP_bwCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://3.bp.blogspot.com/-Rq_D3DeiZa8/XAqUdXb0h9I/AAAAAAAAIvc/y8C3iegKFi0SRdXa3ksnBcDCSohWwP_bwCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ablaknál állt, és az utcát bámulta. De valójában nem a járdán elhaladó, esernyőt szorongató járókelőket látta maga előtt, hanem egy zsúfolt helyiséget, körös-körül alkoholtól és kiabálástól kipirult arcokkal; nem a vizes aszfalton tovarobogó autók zaja dübörgött és visszhangzott a fülében, hanem valami számára ismeretlen, maxhangerőre feltekert szám és az osztálytársai harsogó, átéléssel teli énekhangja, ami időnként kissé elbizonytalanodott, ha bonyolultabb rész következett a dalszövegben.<br /> Másfél hónap telt el az osztálykirándulás óta, óvatlan pillanataiban mégis azon kapta magát, hogy arra a két felejthetetlen napra gondol. Nem csoda, hogy mély nyomot hagyott benne: az általános iskolás osztálykirándulásai számára felértek egy szűnni nem akaró rémálommal, a gimis osztályfőnökük pedig korábban sosem vállalt be velük egy kétnapos utazást. Ezt mondjuk teljes mértékben meg lehetett érteni. Ő sem merte volna vállalni a felelősséget ezért a társaságért.<br />De megtörtént a csoda: javult az osztály átlaga, így az ofő már legalább nem zárkózott el teljesen a nyaggatásuk elől. Mikor már hetek óta rágták a fülét, és egy potenciális kísérőtanárt is kerítettek, a tanárnő beadta a derekát.<br /> A szervezéssel persze akadtak problémák bőven. Az ő harmonikus, egyetértő osztályukkal természetesen már az időpontot is egy kálvária volt megtalálni. Aztán, mikor végre kinéztek két szimpatikus és mindenkinek megfelelő napot – a keddet és a szerdát, mert a magyar órák és a duplamatek ellógása túl csábító volt ahhoz, hogy veszni hagyják a lehetőséget –, kiderült, hogy addigra nem fogják tudni leszervezni a buszt és a szállást. Úgyhogy egy hetet csúszott a kirándulás.<br />Számára az a két nap egy egybefüggő csoda volt. Korábban már az is gondot okozott, hogy abszolút kilógott az előző osztályából, és senkihez nem tudott odacsapódni. Ezúttal nem. A gimiben ugyanis végre, életében először úgy érezte, hogy sikerült barátokat találnia. Igaz, a kirándulásra csak az egyikük jött el, de ő ezzel tökéletesen meg volt elégedve. Hiszen így volt kivel beszélgetnie, összeröhögnie az osztálytól már megszokott aranyköpéseken és komikus szituációkon, és osztoznia egy szobán. És, mivel az igazbarátok már csak ilyenek, a barátnője alkohollal is bőségesen ellátta. Így történt, hogy ő, aki finoman szólva sem volt hozzászokva a piához, már azelőtt vidámabb volt a kelleténél, hogy leszálltak a buszról és bejárták a fertődi kastélyt.<br /> Általánosban már járt egyszer Sopronban, de most mintha egy egész más város vette volna körül. A Tűztorony tetejére vezető csigalépcső megmászása közben végig röhögtek, odafent pedig alig győzték fotózni a lélegzetelállító panorámát és egymást. A szabadidejük alatt a barátnőjével megrohamoztak egy antikváriumot és bejárták a fél várost. Utóbb kiderült számára, hogy a Széchenyi-szoborról, amit lefényképezett, már általánosban is csinált egy pont ugyanolyan képet, de mégis olyan érzése volt, mintha akkor látná először a helyet.<br /> Nem túl meglepő módon a szállás elfoglalása sem egészen úgy alakult, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva, de azért csak elrendeződtek a dolgok, és többé-kevésbé mindenkinek megfelelt, vagy legalábbis beletörődött a végeredménybe.<br /> Ő személy szerint nagyon örült, hogy túrázni is elmennek, de a társai, akik szívesebben tértek volna már rá a lényegre – a lerészegedésre –, végigsiránkozták a legfeljebb két-három kilométeres, de számukra százmérföldesnek tűnő gyaloglást, a tanár úr nagy örömére.<br /> Kicsit neki is fájt már a lába, de nem panaszkodott: kiskora óta imádott hegyet mászni – a sátoraljaújhelyi hegyek közül néhányat már vagy tucatszor bejárt, mikor a nagyszüleit látogatták –, és különösen szerette az érzést, amikor végre felér a dombtetőre, és esetleg egy kilátóról körülnézve láthatja, mit hagyott maga mögött, illetve alatt. Igaz, néhány rovartól a frász törte ki, de ha választhatott, inkább sáskával akadt össze, mint pókkal.<br /> A túra után a paprikás krumpli következett. Mire sikerült meggyújtaniuk a tüzet és felvágni a paprikát, a paradicsomot és a temérdek virslit, besötétedett, de ez cseppet sem zavarta őket a fedett, kivilágított helyen lévő asztalok mellett. Miközben készült a vacsora, megindultak a pletykálások, a vidám csevejek, és már annyira felszabadultak lettek, hogy az ofő és a kísérőtanár szeme láttára sem pironkodtak, miközben egymás után húzták le a válogatott piákat és zsinórban szívták el a cigiket. A piálásba ő is becsatlakozott, de a cigi egész egyszerűen taszította. Egyszer régen már kipróbált egy slukkot a barátnője jóvoltából, de a torkát kaparó, eltüntethetetlen utóíz és a borzalmas szag nem világosította fel azt illetően, hogy mégis mit esznek ezen annyian. Az osztálytársai az éjszaka folyamán egy alkalommal addig nyaggatták, amíg le nem tüdőzött párszor egy szálat, hiába rimánkodott, hogy ki nem állhatja. De azért valahol mélyen büszke volt magára, azonkívül megmosolyogtatta, hogyan igyekeztek egyszerre négyen rávenni erre az abszolút ostoba dologra. Mintha dicsőség lett volna egy nem-cigizőt áttéríteni „a sötét oldalra”.<br /> Aztán persze nem aludni mentek, hanem a nagybetűs Házibuliba. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egyik faházból a másikba mászkáltak, és mindenhol letelepedtek egy időre, egyik cigit szívni a másik után, és annyi alkoholt magukba dönteni, amennyit csak tudtak. Összeírni se tudta volna, hogy hányféle piát próbált ki aznap éjszaka, aminek egy részéről még sosem hallott, a nagyobb részét még sosem kóstolta, és pláne nem ilyen mennyiségben, ráadásul keverve. Csodálkozott is, hogy néhány osztálytársával ellentétben nem dobta ki a taccsot.<br /> És persze mindeközben bömbölt a zene, és olyan kötetlen beszélgetésekbe bonyolódott a többiekkel, amilyenekbe még soha. A suliban ugyanis ő volt a „stréber”, a nyomi, akihez a „menők” inkább nem is szóltak – kivéve, ha segítség kellett, nyilván –, mert az égő. Ha eddig nem értette, most megtanulta, miért könnyebb az ismerkedés ittasan.<br /> A bulinak látszólag vége szakadt, amikor ketten szóltak a tanár úrnak, hogy ők már aludni szeretnének. A többiek választhattak, hogy ők is lefekszenek, vagy egy másik faházban folytatják az őrjöngést. Egyértelmű, hogy az utóbbi mellett döntöttek. De azért fél kettőkor a barátnője és ő már elköszöntek és felmentek a szobájukba. Hajnali három körül egyszer még hangzavar támadt a földszinten, és két fiú be is rontott a szobájukba, de ő amúgy sem tudott aludni, úgyhogy nem zavartatta magát. Évek óta álmatlanságban szenvedett, de aznap nem is akart volna elaludni. Még ki akart élvezni minden pillanatot, ami megadatott. Ott, abban a kicsit kopottas, de azért barátságos faházban ugyanis nem gyötörték azok a gondolatok, amik a hétköznapokban egy percre sem eresztették. Le sem tudta törölni a képéről a vigyort. A függöny melletti résen bekukucskáló csillagok bizonyára pszichopatának nézték, ahogy ott feküdt a több réteg ruhájában, hol a pléd és a paplan alatt is vacogva, hol pedig félig kitakarózva is forrónak érezve a szoba levegőjét, és egy idétlen mosollyal az arcán a plafont bámulta, miközben a társa már rég az igazak álmát aludta. Mindig, a kis híján négy év minden egyes napján távolinak érezte magától az osztálytársait, de aznap éjjel úgy hitte, talán tettek pár lépést egymás felé. Hátha a varázs a hétköznapokban sem törik majd meg, és legközelebb, amikor mosolyogva köszön a „menőknek”, azok visszaköszönnek…<br /> Reggel mindenki elképesztően másnapos volt, ami fura, tekintve, hogy még aznap hajnalban vedeltek össze mindent. Szóval inkább aznaposok voltak. Amikor felkelt, és kötelességtudóan nekilátott az anyukája által készített, egyébként finom szendvicsnek, amit így, émelygő gyomorral és enyhén szédülve valamiért egyáltalán nem kívánt, csak nem akart hazavinni, még ő is úgy érezte, hogy hányni fog. Már le is rohant a lépcsőn és be a vécébe, de szerencsére megúszta rókázás nélkül. A barátnője felvilágosította, hogy valószínűleg a kiszáradástól érzi magát rosszul, mivel az alkohol dehidratáló hatású. A tapasztalatlan, tudatlan zöldfülű mindennap tanul valamit a piáról.<br /> Pár korty víz után már sokkal jobb volt a közérzete, és azt is kilogikázta, hogy ha nem eszik valamit sürgősen, akkor meg a vércukra leesése miatt lesz rosszul, erre tudniillik erősen hajlamos volt. A délelőtt folyamán lassan, fokozatosan sikerült megennie az ominózus szendvicset anélkül, hogy ismét rátört volna a hányinger. A délelőtti szabadidőben már galambokat etetett egy pékség előtt, csak utólag realizálva, hogy a szerinte imádnivaló madarak – na, jó, legyünk őszinték, ő minden állatot annak tartott – odaszoktatását az ottaniak bizonyára nem veszik túl jó néven.<br /> Sikerélményként könyvelte el, hogy nem nyomta el az álom a bobon ülve, és – bár kevés választotta el tőle – a pályáról sem siklott ki. A Páneurópai Piknik Emlékhely lenyűgözte; csak azt bánta, hogy nem volt ideje mind elolvasni a tucatnyi háromnyelvű táblát a parkban, mert a többieket nem hozta annyira lázba ez, mint őt. Hazafelé már csak a barátnője példáját követve bedugta a fülét és zenét hallgatott, és persze feljegyezte azoknak a számoknak az elkapott dalszövegfoszlányait, amiket a többiek hallgattak, és amiknek otthon utána akart nézni, mert szégyellte megkérdezni a címüket, hiszen ő volt az egyetlen, aki nem ismerte a legújabb diszkózenéket.<br /> Furcsa volt megint ismerős utcákat látni a busz ablakából. Nem akarta, hogy véget érjen ez az egész; hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba, mintha mi sem történt volna, és másnap már megint feleljenek németből. Legszívesebben megállította volna az időt, vagy valami, hogy a busz sose érjen célba, esetleg visszaforduljon, és még maradjanak pár napot.<br /> De a busz mégis megállt a gimi előtt, és a gyereksereg szétszéledt. Szinte el sem köszöntek, csak siettek haza. Ő meg csak lehajtotta a fejét, ahogy mindig szokta, mintha el akarna süllyedni, és a bőrkabátjába burkolózva és még mindig a zenébe menekülve elindult ő is. Az élménybeszámolóját fogalmazgatta; azon kattogott, hogy mindebből mit mondhat el otthon úgy, hogy fejmosást se kapjon, de azért hazudnia se kelljen. Hogyan is önthetné szavakba ezt a két napot? Szavakba akarja-e önteni egyáltalán, vagy inkább megtartja magának, hogy ne is sejtse senki, mit élt át?<br /> Így teltek-múltak az órák, de ő még mindig úgy érezte, mintha csak egy pillanat óta ácsorogna az ablak előtt. A hideg őszi eső pedig egyhangú locsogással csak esett, csak esett tovább…</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-21853385698187190352018-09-01T19:48:00.000+02:002018-09-01T19:52:49.972+02:00Mivel telt a nyaram?<div style="text-align: justify;">
<b>Arra gondoltam, útjára indítok egy nagyon egyszerű "kihívást": a kihívottaknak azt kell leírniuk, hogy mivel telt a nyaruk.</b> Aki nem akar személyeskedni, az írhat összegzést a blogos tevékenykedéséről; én arról fogok pofázni, hogy mit néztem, olvastam és blogoltam össze ezen a nyáron. Magánéletem úgysincs, szóval kábé nem is hagyok ki semmit. XD<br />
<br />
<br />
Hát, az idő szokásához híven elrepült, és észre sem vettem - aztán, mikor már észrevettem, tudomásul venni nem akartam -, hogy már szeptembert írunk. És ahhoz képest, hogy mennyi, de mennyi mindent elterveztem erre a nyárra, mintha semmit nem csináltam volna. Bár ez minden nyáron így szokott lenni.<br />
<br />
A júniusom olyan volt, mintha nem is a nyárhoz tartozna. Tizenötödikén, az utolsó tanítási napon az ofőnél grilleztünk és gulyásleveseztünk, kárpótlásul azért, hogy az ofő egész tanévben nem vállalt be a mi őrült osztályunkkal nemhogy egy kétnapos, de még egy egynapos kirándulást sem. A barátnőim és én még a gulyásleves elkészülése előtt leléptünk, de remekül éreztük magunkat.<br />
Egészen huszonkettedikéig, a szóbeli érettségiim napjáig jórészt infózással töltöttem az időmet. Az angol szóbelire eszem ágában sem volt megpróbálni készülni; a tételek címei se voltak meg, nemhogy a kidolgozásukhoz nekikezdhessek. Úgy voltam vele, hogy az infó az, amin felkészülés nélkül biztosan elvérzek; az angolt a már meglévő (vagyis, nevezzük meglévőnek a semmilyent) tudásomra kellett bíznom. De közben azért bébiszitterkedtem is; egyik nap szedtünk meggyet; egy alkalommal megnéztük A dzsungel könyvét; tanévzáró után még csavarogtunk egy kicsit a lányokkal; félájultan az izgulástól a köszöntést és a szóbelit is letudtam. Mondanom sem kell, hogy miután hazaértem, sokkal felszabadultabb voltam - mondhatnánk, hogy a fellegek fölött jártam -, már az eredmény sem nyomasztott, csak azon örömködtem, hogy végre valahára túlestem ezen az iszonyatos mennyiségű stresszen. (Mert igen, nekem az is stressz, ha emberek közé kell mennem; képzelhetitek, hogy akkor egy szóbeli érettségi milyen hatást vált ki belőlem már hónapokkal a nagy nap előtt is.)<br />
Megszabadulásom napján rögtön elkezdtem a Fantasztikus világokat, <a href="http://papaprazzi-blog.blogspot.com/2018/06/nessa-kritika-20-iodine-kiralyok-es.html">Iodine kritikáját</a>, és még az Angyali érintés 39. fejezetével is elkészültem. Ugye, milyen termékennyé tett az érettségi letudása? xD A következő pár napom is a Fantasztikus világok olvasásából és Iodine kritikájának készítéséből, na meg az elmaradhatatlan bébiszitterkedésből állt (utóbbi amúgy az egész nyaramat végigkísérte; azért nem írok róla minden alkalommal, mert szinte minden nap aktuális); huszonhatodikán kezdtem el <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2018/06/reka-blogja.html">Réka kritikáját</a>, amit másnap már közzé is tettem. Ugyanennyi idő alatt készült el <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2018/06/lyla-blogja.html">Lyla kritikája</a>. Harmincadikán még elkezdtem <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2018/07/thea-blogja.html">Thea kritikáját</a> és közzétettem az AÉ 40. fejezetét, és ezzel már vége is lett a júniusnak.<br />
<br />
Július másodikán mind Thea kritikája, mind a Fantasztikus világok végére értem; negyedikén egy délelőtt alatt kivégeztem a Carrie-t; másnap elkezdtem a Nyár a kastélybant, és következő nap már el is olvastam.<br />
Hetedikén elkezdtem a Die Sache mit Christoph kiszótárazását és a tervezett irodalmazást - vagyis a kilencedikes tankönyvem, szöveggyűjteményem és füzetem áttanulmányozását -, és onnantól ezzel is rendszeresen haladtam: nemrég a 11.-es tankönyvet kezdtem el.<br />
Kilencedikén délelőtt és este is megnéztem a Gyilkos ígéreteket, utóbbi alkalommal a szüleimmel és a bátyámmal együtt. Másnap, avagy tizedikén elkezdtem nézni az egyik sorozatot, amivel régóta szemeztem már: a Westworldot. Huszadikán már kivégeztem a második évadot.<br />
Tizenharmadikán családosan megnéztük a Tolvajok városa című filmet. Huszonegyedikén volt az első alkalom, hogy egynél több könyvre lecsaptam a néhai nagymamám házában, és ugyanaznap tettem közzé az AÉ 41. fejezetét és kezdtem el olvasni az Üvöltő szeleket, amit huszonkilencedikén fejeztem be és néztem meg filmen a családdal.<br />
Huszonnegyedikén kezdtem el <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2018/08/moro-blogja.html">Moro kritikáját</a> és a Black Mirrort (igen, muszáj volt rögtön megnéznem az egész első évadot, de nyugi, csak három részes). Előbbivel augusztus másodikán lettem kész, utóbbiból a minap néztem meg a 4. évad 1. részét, és fogtok még róla olvasni a legimádottabb sorozataim ajánlójában.<br />
Huszonhatodikán éjféltől hajnali négyig addig hánytam és fostam, hogy azt hittem, a halálomon vagyok, így egész nap csak fetrengve lábadoztam és a végrendeletemet fogalmaztam gondolatban. Ami azért vicces, mert anyámnak is ugyanez volt a baja, de ő már aznap kimozdult és csinálta a dolgát. Puhány Nessa.<br />
Huszonnyolcadikán megnéztük a Captain Fantasticet, aminek a gondolatától azóta is lázba jövök, és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert csodálatos film.<br />
Huszonkilencedikén elkezdtem kiszótározni a Wilhelm Tellt, a sulikönyvtárból kölcsönzött német nyelvű könyvecskék egyikét. A harmincegyedikét pedig a fanvideókészletem bővítésével és A jó, a rossz és a csúf megnézésével töltöttem.<br />
<br />
Augusztus elsején a bátyám nyomására kipróbáltam a S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobylt, a videojátékot, amivel ő a fél gyerekkorát töltötte, és aminek a nagyságát még én, abszolút laikus is látom, mindössze annyi a problémám vele, hogy ha nem a kutyák falnak fel, akkor az ellenség lő agyon, ugyanis a reakcióidőm és a fegyverhasználatom egy óvodást is megszégyenítene.<br />
Harmadikán megpróbálkoztam egy emelt szintű angol érettségi feladatsor kitöltésével, és 58 perc alatt 93%-osra sikerült, ha feltételezem, hogy az íráskészségre max pontszámot kapnék. (Ahhoz ugyebár nincs konkrét megoldókulcs, úgyhogy nem tudom ellenőrizni magam.)<br />
Negyedikén elszaladt velem a ló, és ha harminc könyvet nem nyúltam le a nagymamám házából, akkor egyet sem.<br />
Hatodikán elkezdtem olvasni a Skandináv költők antológiáját, de azóta sem tudtam folytatni, mert valahogy sosem jutottam el odáig, annak ellenére, hogy imádom.<br />
Nyolcadikán éjszaka még a szokottnál is hátborzongatóbb és szürreálisabb álmaim voltak, úgyhogy elkezdtem afféle álomnaplót is írni a Bullet Journalomnak fentartott Word-doksiba. Persze az álmaimnak csak töredékeire emlékszem, és ha ébredés után egy órával még nem jegyzeteltem le őket, akkor nem is fogom, mert egyszerűen elfelejtem őket, hiába voltak még a fejemben ébredéskor.<br />
Kilencedikén közzétettem az AÉ 42. fejezetét, tizedikén pedig anyámmal (Pesttől a nagybátyám vitt kocsival) elutaztunk a nagyszüleimhez. Tizenötödikén jöttünk vissza. Amíg ott voltunk, elkezdtem olvasni az 1984-et, szert tettem Az angol, a francia és a modern cseh líra kincsesháza könyvgyűjteményekre, és az elsőből öt kötetecskét kapásból el is olvastam; továbbá elolvastam A Birodalom visszavág-ot és a Csontbrigádot. Nagybátyámmal és anyámmal elmentünk a Megyer-hegyi tengerszemhez. Anyával megtettük a szokásos zarándokutunkat a temetőbe és a Hősök Temetőjébe. Megnéztük a Váratlan vendéget, A nagy Lebowski-t, a Kill Billt, és a nagyszüleimmel is megnézettem a Gyilkos ígéreteket és az Üvöltő szeleket. A nagyapámmal és anyámmal a Rákóczi-várhoz is ellátogattunk.<br />
Tizenhatodikán elolvastam Az angol líra kincsesháza kimaradt három kötetét. Tizennyolcadikán bevásároltam a barátaimnak a születésnapi ajándékaikat és ismét szereztem pár könyvet a nagymamám házából, valamint elkezdtem kiszótárazni a konkrete poesie-t (igen, kisbetűvel).<br />
Huszonharmadikán, a bátyám születésnapján (huszonhárom éves lett), amikor felébredt, a kezébe nyomtam a díszdobozkás plüssmacit, amit vettem neki. Aznap kezdtem el törizni, amit az irodalomtanuláshoz hasonlóan terveztem, csak már érzem, hogy nem fogom teljesíteni, mert még csak a kilencedikes könyvnél tartok, úgyhogy a tizedikes anyag átnézése is a szeptemberbe fog nyúlni. Ja, és ekkor értünk anyámmal a Westworld első évadának a végére. (Igen, rávettem. Nem szereti túlzottan.)<br />
Huszonnegyedikén megjött a három könyv, amire az utolsó fillérjeimet elvertem, úgyhogy egy ideig csak csorgatni fogom a nyálamat könyvekre.<br />
Huszonötödikén próbáltam selejtezni a használhatatlan kacatokat a nagymamám házából, és elkezdtem újraírni az AÉ-t.<br />
Huszonhetedikén a szüleimmel megnéztük a Száll a kakukk fészkére-t, és anyám elő is kereste nekem a könyvet, amit majd mindenképp el akarok olvasni valamikor.<br />
Huszonkilencedikén túlestem a sulis bevásárláson, harmincadikán pedig végre - hosszú szülés volt - befejeztem a Wilhelm Tell kiszótárazását.<br />
<br />
Ezeken kívül szinte minden nap bébiszitterkedtem valami formában, és minden szombaton - ha nem jött közbe valami - voltam zongorát gyakorolni. Továbbá nyomon követtem néhány - csak néhány, az összes nem jött össze valamiért - imádott blogomat.<br />
A <a href="http://voltegyszeregyremalmom.blogspot.com/">verses-novellás blogom</a>ra egész nyáron csak három verset és egy novellát írtam. Erre a blogra ezzel együtt negyvenkettő bejegyzés került fel a három hónap alatt.<br />
<br />
<br />
Hát igen, ilyen semmilyen volt az én nyaram, szokás szerint. És akiknek szintén be kell számolniuk a bizonyára sokkal érdekesebb nyarukról:<br />
<a href="http://papirviragoskert.blogspot.com/">Hana</a><br />
<a href="https://calliefanfiction.blogspot.com/">Callie</a><br />
<a href="http://elsobekezdes.blogspot.com/">Brukú</a><br />
<a href="http://papirfecnikhennatol.blogspot.com/">Henna</a><br />
<a href="https://lustamacskakucko.blogspot.com/">Zsazsi</a><br />
<a href="https://betutemeto.blogspot.com/">Thea</a><br />
Remélem, nem néztek hülyének a nem túl eredeti vagy ötletes kihívásom miatt. xD Dehogy emiatt, már rég hülyének néztek. xD<br />
Most már én szégyellem magam, hogy mindig valami shitpostot hozok cikkfordítás helyett például; eskü, addig nem dugom elő megint a képem, amíg nem hozok valami értelmes bejegyzést!<br />
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; viszlát, nyár! :c</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-55351459981170315582018-08-17T13:10:00.001+02:002018-08-17T13:11:00.901+02:00Mit néztem mostanában? - Negyedik filmmaraton<div style="text-align: justify;">
Tudom, tudom, már a negyedik filmmaratont hozom, könyvkupac meg még mindig csak kettő van. De a filmek valahogy mégiscsak gyorsabban gyűlnek, mint az olvasmányélmények. Égetnivaló vagyok, tudom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0104181/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0104181/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="700" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-g62sD50CIJQ/W3aE-mTyxEI/AAAAAAAAIrE/RNGhxYaAAlIkjbn4eQhKh0NFBotlwvanwCLcBGAs/s200/MV5BMzBhMGJhZjMtYjkyZC00MmYwLWExYmQtMDYyYzA0MTNiNmQ2XkEyXkFqcGdeQXVyNjE5MjUyOTM%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C700%252C1000_AL_.jpg" width="140" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Üvöltő szelek</b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Még aznap, amikor a könyv végére értem (erről már meg is írtam az ömlengésemet <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2018/08/mit-olvastam-mostanaban-masodik.html">az előző könyvkupac</a>ban), felvetettem anyának, hogy mi lenne, ha megnéznénk filmen. Ő áldását adta rá, így fel is vetődtem IMDb-re, de azzal a dilemmával találtam magam szembe, hogy Dunát lehetne rekeszteni a könyv feldolgozásaival. Végül az 1992-es változatra esett a választásom, mert arról mindenki azt írta, hogy hű a könyvhöz, és nekem ugyebár ez volt az elsődleges szempont. A 2009-es feldolgozáson vacilláltam még, de nekem valahogy Ralph Fiennes jobban festett a képeken Heathcliff-ként, mint Tom Hardy (akit egyébként imádok, félreértés ne essék).<br />
Az első perctől az utolsóig csak azt vártam a filmtől, hogy hű legyen a szerelmemhez (értsd: a könyvhöz), és ebben nem is kellett túlságosan csalódnom. Apróságokat átalakítottak a film kedvéért, és még Emily Brontë-t is belevitték, mint az elhagyatott kastélyból ihletet merítő és történeteket kitaláló írónőt, és nekem ez is szimpatikus volt. A színészi játék szerintem nagyszerű; az is jó megoldás volt, hogy ugyanaz a színésznő játszotta el az idősebb és a fiatalabb Cathy-t. Az pedig külön megmelengette a nemlétező szívemet, hogy sok, imádott idézetemet szó szerint beemelték a filmbe. És még a <a href="https://www.youtube.com/results?search_query=ryuichi+sakamoto+wuthering+heights">zene</a> is gyönyörű. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a filmet - a könyvet pláne -; ha lenne időm, megnézném a többi feldolgozást is, hogy egymáshoz tudjam mérni őket, de azt hiszem, erre sosem lesz módom, úgyhogy, ha valaki másik feldolgozást látott, írja már meg, hogy az milyen volt! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0060196/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0060196/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="656" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-3_L01_y53so/W3aG6CgJxfI/AAAAAAAAIrQ/pp7UyAvrJ9sySgg8CI8Q4Zrp5NGhFNsggCLcBGAs/s200/MV5BOTQ5NDI3MTI4MF5BMl5BanBnXkFtZTgwNDQ4ODE5MDE%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C656%252C1000_AL_.jpg" width="130" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>A jó, a rossz és a csúf</b></i></span></div>
Igen, alapmű. Igen, még csak most jutottam el odáig, hogy végre bepótoljam, annak ellenére, hogy amellett, hogy szerepel az IMDb 250-es toplistáján, még az általam imádott Ezelben is utalt rá Ali (ő úgy fogalmazott, hogy "mi vagyunk a jó, a rossz és a csúf modern változata"). De most végre megtörtént (igazából azért, mert anyám Clint Eastwood-filmet akart nézni), és hülyére röhögtem magam. Az első, ami szemet szúrt, az a zseniális <a href="https://www.youtube.com/watch?v=AFa1-kciCb4">zenéje</a> volt - nem kellett sokat törnöm a fejem azon, hogy az Oroszlánkirály csigaevő-versenyes jelenetéből ismerős. :D<br />
Kicsit döcögősen indulnak be az események, de egy 1966-os westerntől nem is számítottam másra, úgyhogy fel voltam erre készülve, és szerencsére kibírtam, amíg "megolvadt a jég" - és milyen jól tettem! Sziporkázó humor, kidolgozott jellemű karakterek, és persze vadnyugat, amerre csak nézel... Egy klasszikusról beszélünk, úgyhogy ennél nem is kell többet mondanom szerintem.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt4271918/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt4271918/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="705" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-kAyDHRuQ1ko/W3ah8W8T-KI/AAAAAAAAIrc/qOeKo96803QLREc8hq3On9-DxrF39jP-ACLcBGAs/s200/MV5BNjU3OTA0NjQzMV5BMl5BanBnXkFtZTgwNzAwMjAxNzE%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C705%252C1000_AL_.jpg" width="140" /></a><span style="font-size: large;"><b><i>Váratlan vendég</i></b></span></div>
Ha nagyszülő-látogatás, akkor tévé előtt punnyadás délutántól estig. (Részemről csak akkor, ha épp normális műsor megy, de a nagyszüleim tényleg végigülnek mindent, az ötpercenkénti húszperces reklámokról nem is beszélve.) De nagyon örülök, hogy nem álltam fel és léptem le olvasni, amikor ez a film elkezdődött, ugyanis hihetetlenül elgondolkodtató és komoly film. Egy angol író színdarabjából készült egyébként, és mondanom sem kell, hogy már le is van töltve a darab; valamikor mindenképp el kell olvasnom. Lényegében arról szól, hogy egy fiatal nő öngyilkosságát követően a tehetős Birling-családhoz vetődik egy rejtélyes nyomozó, és mire az összes családtagból kihúzza a vallomását, kiderül, hogy valójában mindannyian hibásak valamilyen formában a történtekért - csak abban különböznek egymástól, ahogy a lelkiismeretükkel elszámolnak. Fordulatos, kiszámíthatatlan történet és elgondolkodtató tanulság: nekem nem is kell több.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0118715/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0118715/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="665" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-o9zuSIva5yg/W3akp9CiLJI/AAAAAAAAIro/QGF1Q2G11qkuXiY9VFJv2cjGNyYURxevgCLcBGAs/s200/MV5BZTFjMjBiYzItNzU5YS00MjdiLWJkOTktNDQ3MTE3ZjY2YTY5XkEyXkFqcGdeQXVyNDk3NzU2MTQ%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C665%252C1000_AL_.jpg" width="132" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>A nagy Lebowski</b></i></span></div>
És ha már nagyszülő-látogatás, akkor a nagybátyám által ajánlott filmek sem maradhatnak el. És ha ő nincs, akkor sosem akadok rá erre a filmre, mert vígjátékokat sosem szoktam magamtól keresni, annak ellenére, hogy már számtalan filmnél tapasztaltam, hogy ez egy zseniális műfaj is tud lenni.<br />
A főszereplő, Jeffrey Lebowski - a haverjainak csak Töki, az eredetiben The Dude - békésen lopja a napot, iszogatja a kedvenc koktélját és látástól vakulásig bowlingozik, hasonló életmódot folytató barátaival. Az idilli életet megzavarja két gengszter, akik betörnek a lakásába, mert összekeverik a milliomos Jeff Lebowskival. Töki ezért ellátogat az igazi Lebowskihoz, tisztázni a félreértést és kártérítést kérni. Az öreg milliomos viszont üzletet ajánl: szerezze vissza "elrabolt" ifjú feleségét. És már ezzel is spoilereztem szerintem.<br />
Rég nevettem ennyit egy filmen, azt hiszem. Humorosan van megírva és kitűnően van eljátszva. A Coen-fivérek, a kilencvenes évek és a vígjátékok rajongóinak melegen ajánlom, de mindenki másnak is, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0266697/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0266697/" border="0" data-original-height="831" data-original-width="554" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-Yh9i-Ehouvs/W3apEtVlB9I/AAAAAAAAIr0/-dC81Ga1934fGpjmoCpVcNoOezYgskJNwCLcBGAs/s200/MV5BNzM3NDFhYTAtYmU5Mi00NGRmLTljYjgtMDkyODQ4MjNkMGY2XkEyXkFqcGdeQXVyNzkwMjQ5NzM%2540._V1_.jpg" width="133" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Kill Bill</b></i></span></div>
Szintén a nagybátyám ajánlása, de ezt azzal a megjegyzéssel kötötte a nemlétező lelkemre, hogy a nagyszüleim lehet, hogy nem fogják túl jól viselni. Nemhogy a nagyszüleim, de még anyám sem viselte túl jól, de ez rengeteg, amúgy fasza filmről elmondható, úgyhogy ez nem lehet kiindulópont. Látatlanban annyit tudtam erről a filmről, hogy Tarantino a Bruce Lee-korszak akciófilmjeinek állított emléket vele. Nincs nekem semmi bajom az akciófilmmel, mint műfajjal, de az irreális autós üldözéseket és a nevetségesen aránytalan erőmegoszlású, mégis a badass főhős fölényes győzelmével végződő, céltalan verekedéseket alapvetően nem nekem találták ki. Ezzel viszont csak általánosítottam, és mivel minden általánosítás veszélyes (ez is), ezért nem ítélkezem soha egy film fölött pusztán a zsánere alapján. Már csak azért sem, mert Tarantino egy zseni. És mert ebben nem volt autósüldözés.<br />
A sztori nagy vonalakban abból bontakozik ki, hogy egy négy éve tartó kómából felébredve egy korábbi orgyilkos bosszúhadjáratot indít az elárulói ellen. Kétrészes a film egyébként, mi csak az elsőt néztük meg, és nem mostanában fogok tudni sort keríteni a második felére, pedig érdekel, mi lesz a végkifejlet. Már csak azért is, mert ebből a részből alig értettem valamit. És nem, nem azért, mert végleg elbutultam, hanem mert borzalmas volt a hangosítás - a párbeszédek alig hallható suttogások lettek, a zajok pedig fülsüketítőek. És hiába csavartuk fel maximumra a párbeszédek közben a hangerőt, alig lehetett hallani valamit. Aztán jött egy pisztolylövés vagy egy ajtócsapódás, és rögtön megsüketültünk. Ez kicsit elvett az élvezeti értékéből számomra, de lehet, hogy csak a mi hangszórónkkal vagy a fájllal volt a baj; Tarantino- és akciófilm-rajongóknak alapfilm. Nekem mindenképp izgalmas és egyedi tapasztalat volt.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-zHZ0A8cJfmY/W3UudoD1ofI/AAAAAAAAIpk/g93de-fGNsQNK1Pty3hNzY2E8TSKI2QdgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
Ezek voltak hát a július 29-től augusztus 12-ig összegyűlt filmélményeim; ti melyiket láttátok már, és hogy tetszett? :) </div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-10422644553056145772018-08-17T10:01:00.001+02:002018-08-17T10:01:53.720+02:00Mit olvastam mostanában? - Második könyvkupac<div style="text-align: justify;">
Ha filmmaratonból máris három van, akkor könyvkupacból is időszerű volt közzétennem egy második részt végre.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/irina-korschunow-die-sache-mit-christoph" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://moly.hu/konyvek/irina-korschunow-die-sache-mit-christoph" border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-g0tR-yoWwwQ/W3Z9xbVHZeI/AAAAAAAAIqg/xz-gfKuRBZAZJAl_x6ZoAOBHtY2hh9tuQCLcBGAs/s200/WP_20180817_09_34_11_Pro.jpg" width="112" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Die Sache mit Christoph</b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Még tanév közben megrohantam a suli könyvtárosnőjét azzal, hogy minden mennyiségben német nyelven szeretnék könyveket. A némettudásom a béke feneke alatt van (na, nem mintha bármilyen más tudásom felette lenne), ami már csak azért is kellemetlen, mert így a középszintű érettségin is megbukok, nemhogy a tervezett emelten. És még emlékszem, hogy amikor angolul olvastam újra pár imádott regényemet, utána elképesztően megnőtt a szókincsem, és úgy mindenestül a nyelvtudásom, legalábbis azt hiszem. Úgyhogy kereken tizenkilenc német nyelvű könyvvel hagytam el a könyvtárat (nem, az szóba sem jöhetett, hogy többször is visszamenjek, hogy ne egyszerre kelljen begyömöszkölnöm a táskámba és hazacipelni őket, mert könyvszerelmes vagyok, és nem hagyok hátra bajtársat), amik közül egy Heine-kötetet véletlenül két kiadásban vettem ki, úgyhogy szám szerint tizennyolc mű várt elolvasásra. Így, hogy a Die Sache mit Christoph-ot kivégeztem, már csak tizenhét. <strike>Jól haladok ahhoz képest, hogy két perc, és vége a nyárnak, mi?
</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor figyeltem fel erre a könyvre, amikor németórán a tankönyvünkből egy részlet volt belőle az olvasásértés-feladat. Már az akkor elhangzottak alapján felkeltette az érdeklődésemet a történet, de a fülszövege - már amennyit elsőre, szótárazás nélkül megértettem belőle - egyenesen magába szippantott. És mivel ez az egyetlen ifjúságibbnak, könnyebbnek nevezhető a tizennyolc közül (a többi Goethe, Schiller, Heine és ehhez hasonló), ezért nem is volt kérdés, hogy ennek állok neki elsőként. És milyen jól tettem! Ötvenhat oldalnyi kiírt német szó gyűlt össze belőle, aminek ha a tizedét megjegyeztem, már megérte. És akkor még nem is beszéltem magáról az olvasmányélményről!</div>
<div style="text-align: justify;">
A regény egy temetéssel nyit, egy gimnazista fiú, Christoph temetésével, amin ott van a két legjobb barátja, Martin - az ő szemszögében íródott a könyv - és Ulrike. Retrospektív technikával az írónő ezután Martin és Christoph barátságát, családi hátterét, nehézségeit, és az utóbbi tanárok általi meghurcoltatásait, iskolai problémáit meséli el. Eközben ismerjük meg Christoph halálának körülményeit, egy biciklis balesetet, amiről nem tudjuk meg biztosan, hogy öngyilkosság volt-e, vagy tényleg baleset. Christoph olyan karakter, akiben kilencvenkilenc százalékig magamra ismertem. Nevezhetnénk depressziósnak is, de ez a szó mintha nem is fedné igazán azt a kilátástalanságot, amivel Christoph - és én is - tekintünk a világra, az életre, a jövőre. Christoph-ot hidegen hagyja az iskola, a flancos érettségi és a menő egyetemre való bekerülés, egyszóval minden, amit a felnőtt világ ráerőszakol a gyerekekre. A fiút a zene, a zongorázás érdekli, ahhoz van tehetsége, és azzal szereti tölteni az idejét. Csak hát zongorázásból nem lehet megélni, és Martin szüleinek, de inkább az apjának a példájából láthattuk, hogy mégsem sokkal jobb eldobni azt, amit szeretsz csinálni, csak azért, hogy el tudd tartani a családodat, mint az, hogy felkopjon az állad, miközben szobrászkodsz, mert az tesz boldoggá, vagy épp zongorázol, Christoph esetében.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, nagyon összefüggéstelenül és nyakatekerten írok, de egyszerűen nem tudok nem elfogódottan írni erről a könyvről, mert hatalmas hatást gyakorolt rám. Valahol megnyugodtam, hogy nemcsak nekem vannak ilyen és ehhez hasonló gondolataim - mert ha az írónőnek eszébe jutottak ilyesmik a karakter megformálásakor, akkor csak van hasonló helyzetben más is, nem? -, ugyanakkor kicsit még jobban felnyílt a szemem, hogy az egész világon ez zajlik! Bekényszerítjük a gyerekeket az iskolapadba, hogy rajta, rohadjál ott hat-nyolc órákat, kisfiam meg kislányom, miközben bárhol máshol sokkal szívesebben lennél, és tanuljál olyasmit, ami hidegen hagy, hogy utána azzal is foglalkozhass egész hátralévő életedben! És gürcöljél majd egész életedben az utált munkahelyeden, hogy legyen pénzed a napi betevődre, de arra már ne, hogy a gyerekeiddel foglalkozhass, mert akkor még véletlenül rájuk más sors várna!</div>
<div style="text-align: center;">
<span id="goog_1936263838"></span><span id="goog_1936263839"></span><a href="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/emily-bronte-uvolto-szelek" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://moly.hu/konyvek/emily-bronte-uvolto-szelek" border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-xyRq-4aiuf8/W3Z9wfKneAI/AAAAAAAAIqc/BqFOT2-xb9AZi-StpdPiUZKe2eAeMcoSQCLcBGAs/s200/WP_20180817_09_31_04_Pro.jpg" width="112" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Üvöltő szelek</b></i></span></div>
Annak idején, amikor a Jane Eyre 1996-os filmfeldolgozására apámék odaráncigáltak (már akkor sem tudtam, mi a jó nekem, ezért tiltakoztam először) a tévé elé, és beleszerettem, kapásból elolvastam a könyvet is; az Üvöltő szelek viszont kimaradt, hiába döbbentem rá, hogy akiben Brontë-vér csorog, az csak zseniális könyvet írhat. De valahol örülök is, hogy csak most kerítettem sort erre az alapműre, ugyanis azokra a könyvekre, amiket pár évvel ezelőtt olvastam, már alig emlékszem, ahogy napról napra silányabb a memóriám. Erre a könyvre márpedig emlékeznem kell.<br />
A könyv létezéséről először akkor szereztem tudomást, amikor az Aftert (a világhírű Harry Styles-fanfictiont, aminek jelenleg is forgatják a megfilmesítését) olvasva Harry Heathcliff-hez hasonlította magát. Emlékszem, hogy akkor rögtön rá is kerestem, hogy az mégis ki a franc, és valahogy tudomásul vettem, hogy az Üvöltő szelekből van, és hogy azt Emily Brontë írta, aki az én imádott Charlotte-om húga, de nem tudom, miért, akkor ez nem kapott meg annyira, hogy őrülten rávessem magam a könyvre. A napokban - vagyis már inkább a múlt hónapban - viszont elkezdtem begyűjteni egy rakás könyvet a néhai nagymamám házából (nyugi, a bátyám és én örököltük a házat, és a bátyám szíve szerint kidobná a könyveket, úgyhogy nem loptam meg senkit, köszönöm), annak ellenére, hogy már az itthoniaknak sem volt hely, és jelenleg ott roskadozik az a negyven darab könyv az íróasztalom sarkán, nekem szegezve a kérdést, hogy mégis hogy fogok én leülni tanulni ahhoz az asztalhoz majd, ha eljön az ideje, és egy talpalatnyi hely sincs rajta. Na, sebaj, szóval az első elhozott könyvek között volt az Üvöltő szelek is. Hétszeri nekifutásra értem a végére, úgy, hogy néha csak húsz oldalt, ha volt időm elolvasni, mielőtt közbejött valami, és mondanom sem kell, hogy oldalról oldalra jobban beleszerettem, olyannyira, hogy már nem tudom eldönteni, hogy A lowoodi árva vagy ez áll-e hozzám közelebb.<br />
Mivel egy klasszikusról beszélünk, nemigen tudok újat mondani a cselekményéről, és mivel eleve csak hablatyolásból állnak az ajánlóim, ezért most is csak annyit tudok <strike>mondani</strike> írni, hogy imádtam. Annyi, de annyi karakter van, akivel különféle mértékben azonosulni tudok; annyi, de annyi ismerős gondolat, megszólalás "hangzik el" benne, hogy kérdés nélkül beleszerettem a könyvbe.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/donald-f-glut-a-birodalom-visszavag" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://moly.hu/konyvek/donald-f-glut-a-birodalom-visszavag" border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-XIlLtZkzGb4/W3Z5CD6U8AI/AAAAAAAAIqI/Qj_UsZndfkE5N32_8twqypJ06a8ICmMnwCLcBGAs/s200/WP_20180812_11_08_00_Pro.jpg" width="112" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>A Birodalom visszavág</b></i></span></div>
A nagyszüleim egyik polcán találtam rá, csak így, magában; a többi kötetnek nyomát sem láttam. Ezt is biztos a nagybátyám olvasta valamikor az ősidőkben, mert ilyen jellegű könyveket a nagyszüleim szerintem nemigen vennének meg, pláne nem olvasnának. Gondolkodás nélkül lecsaptam a könyvre, ugyanis a filmeket gyerekkoromban számtalanszor újranéztem, és nagyon nagy hatással voltak rám. Nem vastag könyv, pár órával később már vissza is tehettem a helyére. Nagyon intenzíven visszaadta az imádott filmes élményemet, úgyhogy ilyen szempontból tökéletes; amit kicsit bántam, az az volt, hogy ha a film nem létezne, és ez a könyv önmagában kéne, hogy megállja a helyét, akkor annyira azért nem nyűgözne le. Van ugyan pár leírás és hozzáadott apróság, de mindent összevetve nem kifejezetten olvasmányos. Csak azért faltam fel, mert a film így meg úgy; amúgy csak egy sor, a film sorrendjét követve egymás után pakolt jelenet dokumentálása a könyv. Rajongóknak nyilván kötelező darab, de az irodalmi értékét azért egy kicsit mintha rombolná, hogy konkrétan egy film szó szerinti átirata, és ráadásul minden filmből más írt könyvet. (Igen, ez nekem szúrja a szemem, és kész.) Jó időtöltés volt, de azért nem tett különösebben a filmekből készült könyvek megszállottjává. Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne nagyszerű az ilyesmi, csak azt, hogy bennem azon túl, hogy imádom a filmeket, nem tette egy regény benyomását, pedig azt vártam, és nem egy filmátiratot.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/konyvek/rejto-jeno-p-howard-csontbrigad" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://moly.hu/konyvek/rejto-jeno-p-howard-csontbrigad" border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-4mNAh_PHmWM/W3Z5efzmckI/AAAAAAAAIqQ/kRHyiWCrqsowNXV22a_s54M16TsAecpWwCLcBGAs/s200/WP_20180813_09_22_32_Pro.jpg" width="112" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Csontbrigád</b></i></span></div>
Hű, már ősidők óta ajánlották több helyről is Rejtő Jenő könyveit, de eddig sehogy sem kerítettem rá sort, már csak azért sem, mert a környezetemben (értsd: az otthoni magánykönyvtárban) egyetlen fellelhető példányt sem láttam, könyvtárba meg azóta nem járok, hogy elhatalmasodott rajtam az antiszocializmus. Most viszont a nagyszüleim egyik könyvespolcán kibökte a szemem hat Rejtő-kötet, és egy kis vacillálás után ezt választottam közülük. És szerintem nagyszerűen döntöttem - bár, ha a többi is ugyanilyen mestermű, akkor eleve nem is dönthettem volna rosszul. Elképesztő, hogy mennyi, hozzám közel álló filozófiai mondandót és hasonlót vonultatott fel ez a zseniálisan megírt, lebilincselően fordulatos krimi, amit szinte bűnnek érzek lekrimizni, mert ennél annyival több van benne, amit én szavakba sem tudok foglalni!<br />
A történet nagyjából arról szól, hogy Henry Fécamp magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban, hogy a barátja, John Carew kiszabadulhasson. De ennél tovább nemigen mesélhetem spoilerezés nélkül, úgyhogy nem égetem magamat tovább a suta, a valóságot megközelíteni sem tudó megfogalmazásommal. Egyszerűen nagyszerű ez a regény, és kész. Hátborzongatóan adja vissza a haláltáborokban "élők" lelkivilágát, és olyan akkurátusan írja le Rejtő a hatvanfokos sivatagi hőséget, hogy konkrétan melegem volt olvasás közben. Ezt a könyvet kötelező elolvasni.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://moly.hu/polcok/az-angol-lira-kincseshaza" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://moly.hu/polcok/az-angol-lira-kincseshaza" border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-xF5gUbPFMm4/W3Z9xQi2wII/AAAAAAAAIqk/S-xNoiCH9RgNQH6do5Fi5xilY2trj_oHQCLcBGAs/s200/WP_20180817_09_33_20_Pro.jpg" width="112" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Az angol líra kincsesháza</b></i></span></div>
A nagyszüleimnél vendégeskedve az első dolgom volt, hogy szemügyre vegyem a könyvespolcokat. Mondanom sem kell, hogy vérzett a szívem az ezernyi nagyszerű könyvért, amik közül legszívesebben az összeset elolvasnám. De volt három kisebb "pakk", alias egy-egy tok, benne pár karcsú, tenyérben elférő könyveskével - ezek voltak az angol, a francia és a modern cseh líra kincsesházai. Ezek már azért is kincset értek nekem, mert könyvek, és mert verseskötetek - na de az, hogy majdnem hetvenéves antikvár darabok, és hogy az elejükbe a nagyszüleim írtak egymásnak - "Dudikámnak" és "Jancsikámnak" -, muzeális értékűvé emelték őket a szememben.<br />
Azt mondanom sem kell, hogy az összes verset imádtam, hiszen ezek a költők eleve a szerelmeim voltak már attól a kevéstől is, amit irodalomórán tanultunk róluk. Nem csoda, hogy első nekifutásra öt, másodikra a maradék három kötetet felfaltam. Fogalmam sincs, a franciára és a modern csehre mikor kerítek sort, ugyanis borulnak le az asztalomról az azonnal elolvasandó könyvek tornyai, de... majd egyszer elolvasom mindet. A világ összes könyvét is elolvasom, mindegyiket ötször, nem? Simán lehetséges.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-sFMQ9vwLc_A/W1YCyhX9_eI/AAAAAAAAIdM/qyfnCybtZ1YzismcB50_odrZHgBWEISGgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
Na, ezek lettek volna a július 7-től augusztus 16-ig elolvasott könyveim.<br />
Igazából molyon is megtaláltok már, de még annyira kezdetlegesen vittem csak fel az "adataimat" (értsd: könyveimet), hogy inkább nem mutogatnám meg linkelgetném. Majd egyszer azt is tökélyre fejlesztem. <strike>Aha, persze.</strike><br />
Ne feledjétek el megírni, hogy melyik könyvet olvastátok már, és persze, hogy nektek hogy tetszett! :) xx Ness</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-61366849054887987722018-08-17T09:15:00.003+02:002018-08-17T09:15:57.843+02:00Napfényes nyári tag újratöltve<div style="text-align: justify;">
Nem, ezúttal nem a Moro és köztem dúló tagháború következő csataterének lehettek szemtanúi, hanem <a href="https://papirfecnikhennatol.blogspot.com/">Henna</a> volt olyan kedves, és feltett nekem (ez most egoistán hangzott, hiszen nemcsak nekem) <a href="https://papirfecnikhennatol.blogspot.com/2018/08/the-sunshine-blogger-tag-avagy.html">pár kérdést</a>, <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2018/07/napfenyes-nyari-tag.html">ugyanennek a tagnek</a> a keretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szabályok:<br />1. Köszönd meg a díjat annak, aki megjelölt!<br />2. Válaszolj a kérdéseire!<br />3. Írd meg, hogy milyen terveid vannak az idei nyárra!<br />4. Jelölj meg 5 bloggert!<br />5. Bombázd meg őket Te is 5 db kérdéssel!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Henna kérdései:</div>
<div style="text-align: justify;">
1. Van olyan könyv, ami egyből eszedbe jut, ha a nyárra gondolsz? - Hűha, most így hirtelen nem ugrik be ilyen.<br />2. Melyik a kedvenc koktélod? - Még soha életemben nem ittam semmilyen koktélt... *shame on me*<br />3. Észak vagy dél? A hűvösebb vidékeket kedveled jobban, vagy inkább a forró nyári éjszakákra voksolsz? - Hűvösebb! Alapjáraton is mindig melegem van (a barátnőim tanúsíthatják, hogy a januári hóesésben is vígan elvagyok egy szál lazán horgolt pólóban), így ez a nyári harminc-negyven fok abszolút kikészít. Szóval hűvösebb.<br />4. Melyik volt a legemlékezetesebb nyári utazásod/kirándulásod? Miért? - Talán az, amikor még általánosban a legjobb barátnőm meghívott a nagyszülei tengerparti nyaralójába, és ott töltöttem két napot. Fürödtünk - akkor még hajlandó voltam fürdőruhában mutatkozni, hah -, napoztunk, mászkáltunk, ugráltunk a trambulinon a barátnőm húgával és unokatesójával, és főként próbáltunk elaludni a lakókocsi tetején kopogó eső hangjától, én személy szerint sikertelenül. Nagyon megmaradt bennem az a két nap. Arról a barátnőmről is azt hittem, hogy a halálunk napjáig barátok leszünk.<br />5. Kivel és hová szeretnél eljutni valamelyik nyáron? Miért pont oda? - A világ minden pontjára boldogan eljutnék, de ezt egy rakás tényező megakadályozza - hogy csak egy primitívebbet említsek: nincs rá pénz -, és egy rakás emberrel szívesen mennék. Anyával, a tesómmal, a barátnőimmel, a plátói szerelmemmel... Mindjárt elhányom magam ezektől a nevetséges vágyálmaimtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyárra vonatkozó terveimet egy az egyben bemásolom a tag előző felvonásából, már a halálnál is biztosabban tudva, hogy a felét sem valósítom meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
1. Elolvasni azokat a könyveket, amiket évek vagy hónapok óta akarok már. (Felsorolhatatlan lista.)<br />2. Megnézni azokat a filmeket és sorozatokat, amiket évek vagy hónapok óta akarok már. (Szintén.)<br />3. Készülni a jövőre esedékes érettségiimre.<br />4. Végre, először a történelem során tisztességesen gyakorolni zongorán.<br />5. Felfrissíteni azt a kevés török-tudásomat, és lehetőleg bővíteni is.<br />6. Aktívkodni a blogjaimon.<br />7. Kicsit szorgalmasabban fegyencedzeni, mint az elmúlt időben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ééés nem tudok kicsikarni magamból még öt kérdést, meg kihívnom sem tudom, kit kéne, úgyhogy ezt ennyiben is hagyom, és megyek végre megírni a következő könyvkupacomat és filmmaratonomat. Addig is: legyetek jók! xx</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-18341853829569111352018-08-09T09:39:00.002+02:002018-08-09T09:39:39.695+02:00Kétszázadik bejegyzés - Boldog vagyok ennyivel<div style="text-align: justify;">
Hihetetlen, de ez a blog kettőszázadik bejegyzése. Igen, durván három és fél év alatt, fogalmam sincs, hogyan vagy miről, de összehoztam kétszáz darab bejegyzést ide! :D Volt köztük ötvennégy <a href="http://critichedinessa.blogspot.hu/p/eddigi-kritikak.html">blogkritika</a>, huszonhat <a href="http://critichedinessa.blogspot.hu/p/karakterek.html">karaktercsokor</a>, húsz <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/dalszovegforditasok.html">dalszövegfordítás</a>, tizennyolc <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/search/label/tag">tag</a>, meg még egy rakás dolog, amit felsorolni is elképesztő: tizenhét <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/search/label/off">off-bejegyzésben</a> jelentkeztem; tizenegy bejegyzés készült <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/versenyek.html">a blogversennyel kapcsolatban</a>; tíz <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/cikkforditasaim.html">cikkfordítást</a> (legalábbis ennyi ilyen jellegű bejegyzést; ebbe a kilenc darabba huszonkettő cikket sűrítettem össze) és nyolc <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/cikkeim.html">cikket</a> írtam; kaptam kilenc <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/search/label/d%C3%ADj">díjat</a>; hét <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/winds-of-winter-kozzetett-fejezeteinek.html">Winds of Winter-fejezetet</a> fordítottam le; hat <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/kepgyujtemenyek.html">képgyűjteményt</a> és három <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/p/idezetcsokrok.html">idézetcsokro</a>t válogattam össze; három <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/search/label/k%C3%B6nyvaj%C3%A1nl%C3%B3">könyv-</a> és négy <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/search/label/filmaj%C3%A1nl%C3%B3">filmajánlóval</a> (ebből <a href="http://critichedinessa.blogspot.hu/2018/01/torok-film-es-sorozatajanlo.html">az egyik félig sorozatajánló</a>) boldogítottalak titeket. Volt még ezenkívül egy <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2016/09/onreklam-avagy-blogajanlo.html">blogajánlóm</a> (önreklámom, haha) meg egy <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2015/05/sokfele-gif.html">gif-</a> és egy <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2015/05/nehany-png-csak-ugy.html">png-gyűjteményem</a>. (Remélem, nem néztem el semmit és nem is számoltam el magam...) Köszönöm nektek, hogy ennyi bejegyzésre elég lelkesedést, kedvet és energiát adtatok nekem! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Na de, hogy ne csak ennyiből álljon ez a nagybetűs kettőszázadik Bejegyzés, gondoltam, megleplek titeket egy szösszel, amit <a href="http://the-300.blogspot.com/">Jolt háromszáz szavas kihívásá</a>ra írtam. Már időtlen idők óta a látókörömben volt ez a kihívás, de csak egy hónappal ezelőtt szántam rá magam, hogy tényleg megírjak egy ilyet. És az benne a legérdekesebb, hogy már szavakba öntöttem (pont háromszáz szóba) egy gondolatot, ami épp foglalkoztatott, és csak utána kerestem hozzá a megadott címek közül egyet! :D Ez lett a Boldog vagyok ennyivel. Jó olvasást! :3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-iI2-5kXBj4Y/W1tmjnkA3KI/AAAAAAAAIhw/ps3ldLHSfQcMi9hjRtANTnbAMaKp6Oh-gCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-iI2-5kXBj4Y/W1tmjnkA3KI/AAAAAAAAIhw/ps3ldLHSfQcMi9hjRtANTnbAMaKp6Oh-gCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Kimerülten huppant le a kanapéra, kiélvezve a csendet, amiről tudta, hogy nem élvezheti sokáig. Kimerülten dörzsölte meg az orrnyergét, és miközben bágyadtan végigfuttatta fejben a hátralévő teendőit – a mosást, a rendrakást a gyerekek szobájában és a vacsorakészítést –, olyasmik jutottak eszébe, amikre egyre gyakrabban gondolt mostanában.<br />
Az egyik barátnője sokszor mondta neki, mikor gimisek voltak, és ő már akkor is állandóan a karrierjét tervezte, hogy oké, tényleg nem jó, ha csóró az ember, de azért ne úgy válasszon magának pályát, hogy azt a szempontot veszi először figyelembe, hogy az adott hivatással mennyit kereshet. Nem hallgatott rá – úgy volt vele, hogy nem számít, ha olyasmi a munkája, amit nem szeret csinálni; a munkaideje lejártával úgyis azt csinál, amit akar, és legalább nem fog nélkülözni.<br />
De a biomérnöki szakma minden porcikáját taszította. Na, nem mintha ezt valaha bevallotta volna bárkinek is – elvégre évekig azt bizonygatta, hogy ő biomérnök lesz, és ezért meg is tett mindent. Nem az a típus volt, aki könnyen beismeri, ha tévedett, főleg, ha ekkorát. A humán tárgyakban mindig is otthonosabban mozgott… csak hát a reál jobban fizetett.<br />
Most viszont itt ült a fényűző nappalija közepén, miközben a két gyereke épp az igazak délutáni álmát aludta, a karrierista férje pedig, akihez csak azért ment hozzá, mert félt, hogy nem talál jobbat, szokás szerint túlórázott éppen. Ő maga meg, ha tükörbe nézett, egy szánalmas, kiégett, megfáradt középkorú nőt látott csupán, aki a fél napját olyasmivel töltötte, ami semmiféle örömet vagy sikerélményt nem okozott neki. De legalább volt pénze megvenni a kisfiának azt a drága távirányítós autót, amit kinézett magának, és minőségi ruhákban járathatta óvodába a kislányát.<br />
A pillantása önkéntelenül is a polcon sorakozó képekre tévedt, köztük egy gimis fotóra. Öten voltak rajta – az öt, elválaszthatatlannak hitt barát.<br />
Eltűnődött: hova lett az a fülig érő vigyorú, önfeledt kislány, aki akkor volt?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-iI2-5kXBj4Y/W1tmjnkA3KI/AAAAAAAAIhw/ps3ldLHSfQcMi9hjRtANTnbAMaKp6Oh-gCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-iI2-5kXBj4Y/W1tmjnkA3KI/AAAAAAAAIhw/ps3ldLHSfQcMi9hjRtANTnbAMaKp6Oh-gCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem meglepő módon ezt sem voltam képes úgy megírni, hogy ne vigyek belőle egy darabot a valóságból is. A szövegben említett "egyik barátnő" vagyok én; a középkorú nő pedig a legjobb barátnőm, persze egy elképzelt, távoli jövőben, ami remélem, nem válik valóra.<br />
Egyébként nagyon szimpatikus nekem ez a kihívás, és remek kikapcsolódás is lenne a teljesítése, ezért arra gondoltam, hogy esetleg több verziót is írok majd egy-egy címhez, és azokat is közzéteszem itt. Mit gondoltok? Jöhetnek? Vagy húzzak a francba a személyes irkálásaimmal erről a kritikákkal és írástippekkel foglalkozó blogról? :D<br />
Na, szóval holnap elutazom pár napra, úgyhogy annyira sem hallotok majd felőlem, mint egyébként, szóval... Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott, aki rettentően hálás, hogy már a kétszázadik bejegyzését olvassátok! ♥ xx</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-81380182176608331112018-08-02T15:59:00.001+02:002018-08-02T16:05:34.890+02:00Moro blogja<div style="text-align: justify;">
Mindig nagy öröm, amikor egy bloggerina másodszor is kritikát rendel tőlem, mert ilyenkor úgy érzem, talán nem csesztem el mindent véglegesen az elsővel :'D De hogy épp Moro egyik blogjáról írhatok, annál nagyobb nem is lehetne az örömöm :D Neki már kevésbé, mert amellett, hogy több, mint két hetet kellett várnia a kritikájára, az ráadásul rövid és semmitmondó is lett. Bár nálam amúgy is ez az etalon. XD<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><u><i><b><a href="http://papirviragoskert.blogspot.com/">Virágoskert</a> </b></i></u></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><u><i><b>Szerzője: <a href="https://plus.google.com/103519562601460077120">Moro</a></b></i></u></span> </div>
<br />
<span style="font-size: large;"><u><i><b>A kinézet</b></i></u></span><br />
<i><b>Első benyomás.</b></i> Nem kicsit elfogult vagyok - sajnos, nem sajnos -, ugyanis mind Moróval, mind ezzel a blogjával jól kijövök. Szóval amikor meglátom ezt a designt, az első gondolatom az, hogy yey, ez Moro blogja, a második pedig az, hogy atyaég, de gyönyörű a design. Utóbbi meg hihetetlen, ugyanis én kifejezetten sötét színben látom a világot, és ez a sok a vidám szín normál esetben taszítana. Látod, ilyen pozitív hatással vagy rám! :D<br />
<b><i>Fejléc.</i></b> Azt szeretem a Blogger "modernizálódásában", hogy már nem elvárás a csilivili, finoman szólva is ocsmány fejlécek felmagasztalása. Ezért felüdülés számomra, hogy a te blogodon sincsen fejléc.<br />
<b><i>Hátterek.</i></b> A virágok a gyengéim. Olyan gyönyörűek, és mégis olyan ártatlanok (ne nézz hülyének a perverz hangzású filozofálásért), és mindig ilyenek maradnak, akármit művel is az ember a természettel. A külső hátteredbe tehát beleszerettem. Nagyon szép, kellemes árnyalata van. A fehér főháttér pedig tökéletesen passzol hozzá.<br />
<b><i>Betűk.</i></b> Csak azért nem nyúzlak azzal, hogy pár régebbi bejegyzésnek eltérő a betűtípusa, mert mondtad is, hogy ezen még dolgozol. Amúgy minden teljesen rendben van, és az külön egyedi és tetszetős, ahogy kiemelsz egyes szavakat a szövegben. Nem tudom, hogy van türelmed hozzá, de becsülöm nagyon, és a végeredmény fenomenális.<br />
<b><i>Effektek.</i></b> A széthúzós linkeffekt bejön, és az is, hogy a modulsávban a képek élénkebb lesznek a kurzor rávitelétől.<br />
<b><i>Modulok.</i></b> Imádom a kaktuszokat, meg úgy általában minden növényt, úgyhogy beleszerettem az üdvözlő-modul képébe. A menüdhöz hasonlót eddig még nem láttam, és nagyon tetszik. A bemutatkozásod képe és leírása is egyedi. Ami különösen elnyerte a tetszésemet, az a modulok címe. Aki ide firkál, Várható virágok, Ciripelés, Legközelebbi szomszédok, Történetek, Papírvirágok, Minden, ami kivirágzott, Virágcsokor... Egyik zseniálisabb, mint a másik. De az Aki ide firkál helyett szerintem lehetne valami olyasmi, ami jobban beleillik a virágoskert-koncepcióba. Mondjuk, Aki a kertet gondozza, vagy Aki itt ültet, vagy mit tudom én. (Ezek csak nevetséges ötletek, hogy értsd, mire gondolok. XD) És a cserék lehetnének Legközelebbi kertszomszédok, hogy hűek maradjunk a kertekhez. :3 Sőt, ha már így belemerültem az átnevezgetésbe, a Történeteket elkeresztelhetnéd Örökzöldeknek. Végül is, ők mindig a kertben lesznek, és állandóak. Na, érted. XD A faviconod meg nagyon cuki.<br />
<b><i>Oldalak.</i></b> Rögtön megimádtam a nevüket. Kert, kertész, halmok, kertek, kritikák, rendelés... Az is különleges és frappáns megoldás, hogy a feliratkozás-modul a menüben foglal helyet. De, ahogy azt te is megjegyezted, sokkal személyesebb lenne, ha látszanának is a feliratkozók.<br />
Tartalmilag sem köthetek bele úgy nagyon semmibe az oldalaiddal kapcsolatban: a bemutatkozásod informatív és jópofa, az infókat jól összeszedted, a cserék rendezettek, a kritikákat remélem, minél hamarabb feltöltöd, mert kíváncsian várom őket, a rendelésben meg szerintem mindent leírtál, amit kellett.<br />
<b><i>Bejegyzéselrendezés.</i></b> Nem tudom, miért akadok fenn ilyen apróságokon, de kifejezetten szúrja a szemem, hogy egymás után kétszer van leírva a dátum a bejegyzések fejlécében. És tudom, már dolgozol azon, hogy ne egy felugró ablakban jelenjenek meg a kommentek, hanem beágyazottan, de ezt csak szorgalmazni tudom; tényleg sokkal jobban mutatnának, ha a bejegyzés alatt jelennének meg. Mondjuk, ha nekem kéne megoldanom, akkor valószínűleg örökre így maradna, mert nem értek a designoláshoz. XD<br />
Mivel rendmániás vagyok, ezért nagyon tetszik az obligát ahoy és legyetek jók, ha tudtok a bejegyzések elején és végén. Épp a rendmániám miatt zavar az, hogy az Alternatív érettségiben a megszokottal ellentétben a kép előtt szerepel az ahoy-felirat, és nem utána.<br />
A bejegyzések képei is mindig lenyűgöznek; egyrészt maguk a képek gyönyörűek, másrészt a megszerkesztésük nagyon ügyes. Taníts, mester!<br />
<i><b>Összhatás.</b></i> Hát, én le vagyok nyűgözve, te pedig büszke lehetsz - elképesztően egyedi és szép a designod! :)<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><u><i><b>A tartalom</b></i></u></span><br />
<i><b>Alapötlet.</b></i> Valamiért a gyengéim a mindenes blogok. Egyszerűen csak közel áll hozzám az, ha egy blogon van összegyűjtve minden, amit az illető csak ontani szeretne magából, legyen az novella, cikk, vers, tag, ajánló, blogregény, vagy akármilyen off-bejegyzés. (Már csak azért is közel kell állnia, mert ez a blog is egyre inkább mindenessé válik... XD) Úgyhogy teljesen rendben van a mindenes blog, mint olyan. A papírvirágoskertes körítés, "kerettörténet" pedig valami elképesztő, bár tőled nem is vártam kevesebbet. Bár nekem lenne elég fantáziám ilyeneket kitalálni!<br />
<i><b> Cím.</b></i> Mint említettem, a virágoskert koncepciója igazán megfogott, így mi sem természetesebb ennél a címválasztásnál. Egyszavas, könnyen megjegyezhető, figyelemfelkeltő, és passzol a bloghoz - mi kell még?<br />
<i><b> Fülszöveg.</b></i> Attól eltekintve, hogy egy helyen hiányzik egy vessző (<i>Remélem<span style="color: red;">,</span> megtalálod azt virágszálat, amit keresel</i>), és hogy lemaradt a mondatvégi írásjel az utolsó mondatról (<i>Ez a kis zug mindenki előtt nyitva áll<span style="color: red;">.</span></i>), egyszerűen tökéletes. Nagyszerűen visszaadja a blog hangulatát és témáját, és sziporkázó ötletességgel viszed bele mindazt, ami egyedivé teszi az oldaladat. Egyszóval szuper.<i><b> </b></i><br />
<i><b>Kivitelezés.</b></i> Annyi minden van itt, hogy a végére már én magam is belekavarodtam, hogy mit hova soroljak és milyen kategóriába suvasszak, úgyhogy ha pölö a soron kívüli bejegyzések között találod néhány cikked véleményezését, akkor nézd el a figyelmetlenségemet.<br />
<i><b> Egypercesek, novellák, cikkek.</b></i> Konkrétan az összes ilyenedről elmondhatom, hogy nagyon tetszett, úgyhogy ebből már előre leszűrheted, hogy nem lesz túl épületes a kritikának ez a része<strike> sem</strike>.<br />
Imádom az Esőcsókba beillesztett képet, és a novellát magát is! Igazán egyedi ötlet,
és apróbb elgépelésektől eltekintve tökéletes a kivitelezése is.<br />
A Törés
a mélybentől lehidaltam. Atya és gatya! Ez a novella olyannyira zseniális lett, hogy
gondolkodás nélkül benyúlom az alapötletét és firkantok valami novellát
én is, egy szállodával azonosított lélekről! :D És ez az idézet: <i>"Aki
nem ismeri a sötétséget, az nem képes megérteni azt. És te minden
bizonnyal a fényben élsz, a napos oldalon..."</i> Meg ez: <i>"Aki igazán
szenved, az szépen lassan hullik darabokra. Csendesen, hogy senkinek se
tűnjön föl. És közben végig mosolyog. Így törnek össze a szomorú
emberek. Így omlok össze én is. Némán csilingelve potyognak a földre a
megmaradt darabkáim. De nem érzek már semmit. Hiszen porrá zúztad a
szívemet. Mégis elmosolyodom."</i> Hát engem kirázott a hideg. Egyszer írtad nekem, hogy te
is éreztél hasonlóan, mint én - és ezt a novellát olvasva rájöttem, hogy
valóban járhattunk ugyanazokon a helyeken mind a ketten. Ez részben
megnyugtató számomra, hiszen akkor mégsem vagyok teljesen egyedül ezzel,
de fáj is, mert senkinek nem kívánom ugyanazt.<br />
Egy zseni vagy, mondtam már? A Föld sikoly beszédesebb volt, mint egy ötszáz oldalas regény... Ha pedig a Fel, oda, ahol várnak rád giccses, akkor nekem ízlésficamom van, mert imádtam.<br />
A papír, lélekkel.-ben csodálatosan foglaltad össze, hogy mit jelent az írás. Én szavakba sem tudnám önteni, de te megfogalmaztad!<br />
Pacsi, én is imádom az esőt! És az Esőnap nagyon hangulatos, elgondolkodtató kis novella lett.<br />
Na, a Négy
pillanat [Stílusgyakorlat I.] gyakorlatai pont azok a gyakorlatok, amiket még
sosem próbáltam, mert lehetetlen, hogy akár feleilyen zseniálisra is meg
tudjam írni. Annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy szinte üresnek
éreztem magam, mikor a végére értem.<br />
A Lángok voltunk, hamuvá lettünk eszméletlenül gyönyörű, a Vörös Hercegnő pedig igazán hangulatos kis egyperces. A 300! - 56. hét: SERDÜLŐKOR egyszerűen zseniális volt.<br />
Az Edith és Simontól lesett az állam. Hű, erre a fordulatra aztán nem számítottam... Nagyon érdekes olvasmány volt, az Aranyló fák alatt-tal egyetemben. A négy évszak is gyönyörű történet, és humort is vittél bele. Ügyes!<br />
Ahogy a dal maga, úgy a BANG BANG című songficed is nagyszerű. És a Linkin Parktól a Numb a szerelmem egyébként. ♥<br />
A 43
napos szösszenetek #13.-at vigyorogva olvastam... Irigyellek nagyon,
hogy évekig lovagoltál, én mindig is szerettem volna, mert a filmek meg a könyvek közül, amik hatással voltak rám, sokban kaptak kiemelkedő
szerepet ezek a különleges teremtmények is. És nagyon adom a realitásba
átültetett beszámolódat az első vágtáról!<br />
Az Ötletelések: Láncoktól konkrétan megbénultam. Ahogy az egészet megírtad, na meg a lezárása... Te jó ég.<br />
A 300! - 43. hét: Öngyilkosságra már nem is tudok mit mondani. Folyton ezeket a szavakat használom, de imádtam, zseniális volt.<br />
A Hogyan születik meg egy karakter? nagyon érdekes és hasznos cikk volt, én szívesen olvasnék még tőled hasonlókat. Az Oroszlánszáj
- elmerengések elmerengenivalókról: Internetes barátságokat is imádtam, és
tényleg mindenben egyetértek veled. Külön örültem, hogy te nem egy "az
internet rossz, meneküljetek"-kaliberű tanulságot szerettél volna a
fejünkbe sulykolni.<i><b></b></i><br />
<i><b> Versek.</b></i> Sajnos, nem sajnos, a verseidről is csak ámulattal tudok nyilatkozni. A Ha a fagy visszatérről eszembe jutott, hogy régebben én
is milyen megszállottja voltam a farkasoknak. Még most is
gyönyörűnek tartom őket egyébként, ahogy minden állatot. Maga a vers viszont csodálatos. Ahogy
nézem, annyi idősen írtad, mint amilyen én vagyok most - és bárcsak
feleilyen verset tudnék írni... *irigykedve karba fonja a kezét és
elvonul a sarokba duzzogni*<br />
A visszaváró üzenet., ahogy azt te is megfogalmaztad, nagyon is aranyos vers. A Ne kiálts! tényleg lehengerlően túlfűtött volt, imádtam! A 43 napos szösszenetek #1. is nagyon tetszik.<br />
A Kedvenc
verseim: Szilágyi Domokos - Megvert az Istenhez hasonló bejegyzéseket bőven hozhatnál még a jövőben! Hatalmas pacsi, ugyanúgy
vagyok a versekkel, mint te, és ez éppenséggel zseniális. Ahogy a 43 napos szösszenetek #26 is.<br />
<i><b> Tagek, díjak, kihívások.</b></i> A kritika mélypontjához érkeztünk, ugyanis ezekről aztán tényleg nincs mit mondanom, vagy, ha van, akkor azt már leírtam kommentben annak idején. Mégsem akartam kihagyni őket sem a kritikából.<br />
Még mindig imádlak, amiért megajándékoztál A Teaszünet díjjal. Köszönöm! ♥<br />
Szeretem az Alkotói kérdőívhez hasonló kérdőíveket, mert olyan ötletesek, és mégis jobban megismerhetjük belőle a másikat.<br />
The
Tea Break Award újratöltve! eszembe juttatta, hogy milyen istentelenül rég láttam és olvastam már az Elfújta a
szelet, pedig ha tehetném, rendszeresen nosztalgiáznék vele... Az egy
gyűrű mind fölöttnél meg a világbékánál vigyorogtam, mint a vadalma.<br />
Az egoista fejem nagyon örült magának, mikor megemlítettél a Veterán bloggerek kérdőívében. :D<br />
A Tündérmesébe
illő kérdések és válaszokat érdekes volt olvasni, a négy évvel korábbi
válaszokat is felsorakoztató megoldás miatt. Lehet, időnként nekem is vissza
kéne térnem az efféle tagekhez, hogy lássam, mi változott az évek során. Vagy nem kéne, mert csak elborzasztana a negatív fejlődéstörténetem... Hm.<br />
A két ezvagyokén kihívásra adott válaszaidat imádtam.<br />
Kábé a Húsvéti
(nyuszi özönös) Book Tagnél kapcsolódtam be a blogodhoz
annak idején; ezt már olvastam is, mikor kihívtál rá. *nosztalgia* <br />
A Write tag
Lia Kacatos dobozából ~ 01. Egyszer volt, hol nem volt nagyon bejön. Mindig szeretem
olvasni az ilyen nosztalgiázós posztjaidat (meg amúgy bármit, amit írsz); olyanok, mintha beszélgetnénk egymással. <br />
Elámultam a Molyos kihívások
olvasónaplóján. Azt a büdös! Irigyellek, hogy ennyi célt ki tudsz tűzni
magad elé, tudván, hogy el is éred őket... Mindegyik kihívás érdekes és
szívesen belevágnék én is, csak tudom, hogy életbácsi nem fogja akarni,
hogy bármit is véghezvigyek közülük. Meg ki sem látszom az olvasnivalókból már jelen állás szerint sem.<br />
A Könyvmolyok Booktagét és a Tomboló nyári taget már megtárgyaltuk akkor, amikor kitöltötted. Azok a boldog békeidők...<br />
Az Önreflektív,
éjszakai kérdéseket is elolvastam már, amikor kitöltötted, de most
látom, hogy valamiért nem kommentáltam. Szörnyű vagyok! <br />
Olyan jó visszanézni a tagháborúnk állomásait! A hét írói főbűnt, a Napfényes, nyári taget, a Teás, olvasós taget és a Tolakodó taget... :D<br />
Az
írók könyves tagében ajánlottad, hogy vessek rá egy pillantást, de ha ennyire taszított téged a Teddy bosszúja,
akkor lehet, hogy én is agyhúgykövet kapnék tőle. XD De majd meglátom,
tehetek-e valamit az ügy érdekében. :D<br />
A zene az kell~~ Zenés taget is túltárgyaltuk már, az 1001 napra 101 célhoz sok sikert kívánok, nagyon szép céljaid vannak! :)<br />
A Cirkuszolós Book Taget is csekkoltam már. Amúgy még mindig nem tudom, hogy az ilyen zseniális tagek kinek a fejéből pattannak ki! Hogy nekem nincs ilyen fantáziám, de még feleennyi sem, az tutkó.<i><b> </b></i><br />
<i><b> Ajánlók.</b></i> Az ajánlóidról egyöntetűen elmondható, hogy nagyszerűek. Kvázi az összes mű felkeltette az érdeklődésemet, ami előfordult az ajánlóidban; ennyire figyelemfelkeltően ajánlottad őket.<br />
A Kedvenc AMV-im az, amihez kuka vagyok... (Mihez nem amúgy?)<br />
A TAKAMI KOSHUN -
Battle Royale, játék életre-halálra ajánlóját nagyon ügyesen építetted fel; felkeltette a figyelmemet a fülszöveg, a te összefoglalód és
az idézetek is. Kapásból letöltöttem a könyvet, és egy másik életben
talán még lesz is időm sort keríteni rá.<br />
MOLNÁR FERENC: A kékszemű
(viasz-szeretet) című könyve hasonlóképp megtetszett, de ezt sajnos nem
tudtam letölteni, és nem hiszem, hogy megvan itthon, mert akkor tudnék
róla. Sad.<br />
Az ALICE SEBOLD - Komfortos mennyország (akik mindig figyelnek...) szintén be lett tárazva a könyvespolc nevű mappámba. ;)<br />
CSINGIZ AJTMATOV: A fehér hajó (csak egy hajó...) című könyvecskét szintén csak azért nem töltöttem le, mert sehol sem találtam.<br />
Na, az animék azok, amik valahogy mindig kimaradtak
nekem. A Chihiro szellemországban talán az egyetlen, amit láttam
(kérlek, mondd, hogy az tényleg anime, és nem csináltam hülyét magamból
ezzel a megállapításommal), és azt vagy ezerszer újra is néztem kisebb
koromban, mert egyszerűen imádom. Úgyhogy a Kedvenc anime openingeimhez nemigen tudok
hozzászólni, legfeljebb annyiban, hogy én is mennyire szerelmes vagyok a kedvenc sorozataim intróiba. :D<br />
A STEPHEN KING: Lisey története (mese a dincsről) engem meggyőzött; szintén a könyvespolc-mappámban a pdf. <br />
Meg vagyok róla győződve, hogy láttam már az OSCAR
WILDE: Dorian Gray képmása (cenzúrázatlan változat) című könyvet valahol, valamelyik
könyvespolcunkon, és már szemeztem is vele egy ideje, és most annyira
kedvet kaptam miattad hozzá, de sehol sem találom! *morcos* Na, mindegy,
ezt is letöltöttem. Velem nem cseszik ki a rejtélyes, könyveket fölzabáló könyvespolc!<br />
Kérlek, mondd,
hogy a Zenék, amik segítenek írni közül az If I Had A Heartot a Vikingekből (is) ismered! Végre találnék
valakit, aki hozzám hasonlóan odáig van ezért a sorozatért! *-*<br />
A Kedvenc klippjeimben felsoroltak között sok szerelmemet megtaláltam. Summertime Sadness, Nightwish (én imádom Floort! ♥), Evanescence... pacsi! :D<br />
Abszolút
egyetértek veled a mese fontosságában; én sem lennék ugyanaz, ha anyukám
nem szakított volna időt mindig arra is, hogy meséljen nekem. Így az 5
könyv, amit mindenképpen fel fogok olvasni a gyereke(i)mnek nagyon elnyerte a tetszésemet, még úgy is, hogy nekem sosem lesz gyerekem.<br />
Én is odáig vagyok mindenért, ami
skandináv; és eskü, ha elakadok vagy kifogyok az ihletből, visszatérek
ide, A
messzi észak szélhordta dallamaihoz és belehallgatok pár dalba, amit ajánlottál. A vers pedig
gyönyörű; többekhez is el kéne jutnia.<br />
A Régi vágású könyvzsákmányok 1.-ért annyira, de annyira
irigyellek! Eleve imádok mindent, ami könyv, és akkor még ráadásul régi,
sőt, Hugo, Vajda és Dickens... Hát, ha valaki kirabol valamelyik
éjszaka, akkor tudd, hogy én voltam! *tervezi a betörést*<br />
Az Élménybeszámolósdi: Rainbow - Nisha Roboku no Shichininnel nekem felkeltetted az érdeklődésemet; a Gyermekkorom örök kedvencei 1.-el szintén.<i><b></b></i><br />
<i><b> Soron kívüli bejegyzések.</b></i> Ide soroltam nagyjából mindent, ami nem blogregény, és amire eddig nem került sor; aztán, ha néhányat nem is off-nak szántál, akkor nézd el, negyven fokban a szokottnál is kevésbé fog az agyam.<br />
A Papírhalmok tök jópofa bemutatkozás, engem megnyertél vele.<br />
A Molyos kihívás - 30 Rajztól lehidaltam. Még hogy nem tudsz rajzolni! Apám, ezek lenyűgözően gyönyörűek!<br />
Emlékszem, gyerekként is mennyire zavart, hogy nincs
egy saját üres könyvem, amibe írhatok. Mert szép és jó a Blogger, de
olyan menő lenne a kezemben tartani a saját írásomat, ami nem egy ócska
füzetben van például, hanem egy könyvben! Igaz, a kézírásomat már jó
ideje nem tudom elolvasni, de akkor is! Ezért nosztalgikus érzés volt a Regények, amiket írtamot olvasni. Nekem tökre felkeltette az
érdeklődésemet az Ördögi vágta! És a rajzaidról eszembe jutott,
amikor telefirkáltam egy nagyalakú spirálfüzetet alaprajzokkal a
jövendőbeli házamról, külön szobával mind a hat gyerekemnek. Na igen,
akkor még voltak álmaim. Mindegy is. Még hogy nem nagy
durranás, szerintem abszolút egyedi és érdekes a Szelek útján is;
tényleg nem lehetett könnyű ilyet írni tizenhárom évesen. Én még most
sem tudnék! Az Angyal Tánc, amit te 12-13 évesen írtál, ezerszer
fordulatosabb és egyedibb, mint amit én most, 17 évesen írni tudnék,
úgyhogy menj a fenébe! :D Az Idő Kapuja dettó!<br />
Az egyik legnagyobb hősömre nem is tudom, mit mondjak. Talán elég annyit, hogy nekem is a néhai nagyapám a hősöm. <br />
Eddig is tudtam, hogy lelki társak
vagyunk, de A
Proust teszt - Út önmagamhoz alapján tényleg rengeteg mindenben hasonlítunk! Én is szoktam
bénázni, még az eladókkal is; ugyanazokat a tulajdonságokat nem
szeretjük másokban... Nagyon haragudnál, ha benyúlnám ezt a tesztet? Nem most azonnal, csak majd egyszer.<br />
Hogy hányszor szembejött már velem ez a Nyírjuk ki! ezt a naplót-cucc, és
sosem értettem, miért olyan nagy szám. Hát, olvasva a feladatokat a
képeken, amiket beillesztettél, nem is nekem való a dolog. Rálépni,
megnyalni, megtépni, ledobni egy könyvet nem az én műfajom, úgy pedig
nem tudom megoldani, ahogy te, mert nem tudok rajzolni, és nulla kézügyességem van.<br />
Új design!-ban nagyon adom a képet.<br />
Az Ajándék
ötletek, amiket te is meg tudsz csinálninak azt
a címet kellett volna adni, hogy "Ajándékötletek, amiket te is meg
tudsz csinálni, kivéve, ha Nessa vagy, mert akkor ki van csukva"... De komolyan, nagyon aranyos ötleteket soroltál fel, de nekem személy szerint egyik sem
opció. (És ez nem is érdekel senkit, csak leírom, hogy legyen valami ebben a kritikában. XD) Kisebb korunkban a bátyám meg én is egymás után csináltuk az
üvegfestékes mintákat a fürdőszobába, az ablakokra, mindenhova, de még
most is könnyedén meg lehet állapítani, hogy melyiket csináltam én, a
kétbalkezes, és melyiket a mindig is nagyszerű kézügyességű bátyám -
utóbbi csinálta azokat, amik úgy néztek ki, mint egy újságból kivágott
kép vagy egy festmény, előbbi pedig azokat, amik elkenődtek,
girbe-gurbára sikerültek és úgy mindenestül ocsmányak lettek. A sálkötés
lehetőségére felkaptam a fejemet, mert a kötőtűt messziről elkerülöm,
de gondoltam, ha csak egy kar kell hozzá, akkor talán megpróbálkoznék
vele - aha, nagy francokat, már a videó első fél perce után elvesztettem
a fonalat. A horgolással ugyanez: horgolnék én szívesen, mert irtó
zseniális figurákat horgoltál te is, de apám, mire én egy félcentis
darabkát vállalhatóra megcsinálok, már 2300-at fogunk írni szerintem. A
szalvétás technika talán az egyetlen esélyes, de magamat ismerve az is
ocsmány lesz, és a nyomába sem fog érni a képen látható ajándéknak... A rajzolás meg a karkötőfonás szintén szóba sem jöhet, kézügyesség és
tehetség hiányában. A vers meg a novella még azt mondom, esélyes, mert
szeretem azzal áltatni magam, hogy az megy, pedig nem igazán.<br />
Az Eltűnésem okát még olvasni is fárasztó volt... Nem irigyellek!<br />
A Papírzörgések
- zenék a könyvekben 1. nagyon jó ötlet volt. Bob
Marley, Imagine, Frank Sinatra, Bob Dylan... Imádom! <br />
A Kihívás:
Írjunk közösen 43 rövid történetet! tényleg nagyszerű, de
mivel nekem sem fantáziám, sem ügyességem nincs az ötletesebb
feladatokhoz, ezért mindössze négy feladatot oldottam meg belőle a
verses-novellás blogomon. De azokat imádtam csinálni.<br />
Az Élménybeszámolósdi - Soredemo Sekai wa Utsukushiit olvasva megnyugodtam, hogy nem csak én tudok ennyire lázba jönni dolgoktól. :D<br />
A Történetek
30 napra - kihívással is találkoztam már valahol, csak
természetesen nincs bennem elég elhivatottság, hogy neki is álljak. Amúgy én is imádom az írógépeket; a gondolatra is elszomorodom, hogy az
enyém elromlott évekkel ezelőtt. Annyira szerelmes vagyok belé még most is!<br />
Nekem mindkét új sorozat-ötlet nagyon-nagyon tetszik az Új kinézet, tervek ötletekben!<br />
Papírzörgések - zenék a könyvekben 2. \\Ready Player One// zenéit úgy imádom! Bár én minden zenét imádok...<br />
Nem is tudtam, hogy azért újítottad meg a blogot, amit az Elégett a papírhalom, de kinyíltak a virágokban írtál.<br />
Irigyellek, hogy legalább konyítasz a designoláshoz... Sok sikert a variálásokhoz, amikről a Minden virágba borul - avagy az új kinézetrőlben felsoroltál!<br />
Az Egy
alternatív újraérettségizés nagyon jópofa lett. Pacsi, én is imádom a nagy filmeket,
és mégis filmes analfabétának tartom magam. Olyan alapvető filmek
maradtak ki nekem, hogy az szégyen. Ja, és nem vagy egyedül, én is a müzlit
teszem a tejbe! A "füstbe ment terv" jó volt. XD A 12. kérdés alapján - az
optimizmusodat leszámítva - egyformák vagyunk. :D<i><b></b></i><br />
<i><b> Blogregények.</b></i> Azt gondolnád, hogy mivel ez a tartalomkritika lényege, ezért legalább egy kicsit épületesebb lesz, mint az eddigiek... Nos, nem.<br />
Az Amikor elmúlik a tél hihetetlenül olvasmányos és magával
ragadó. A címe nagyon tetszik. A leírásaid fenomenálisak. A helyesírásod kifogástalan, egy-két,
párbeszédekkel kapcsolatos melléfogást és apró elgépelést és vesszőhibát
leszámítva. Nagyon bírom, hogy nem szájbarágósan, ömlesztve vagdosod az
olvasóhoz az információkat - például azt, hogy Sarah az anyja miatt
ragaszkodik annyira a hajához -, hanem elejtett megjegyzésekkel hozod a
tudtunkra ezeket. A békás kép viszont nagyon nem kellett volna oda szerintem.
Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, akkor legalább oda illeszd be, ahol a
békáról van szó; ahol most van, ott teljesen indokolatlan. Időrendi sorrendben olvastam a bejegyzéseidet, és már nagyon vártam ennek a történetnek a folytatását; nem is kellett csalódnom. Alig várom, hogy több minden derüljön ki Jamesről, és hogy ugyanolyan rétegelt és érthető viselkedésű karakter legyen, mint Sarah.<br />
Az Akiket
megérintett a halálnak már a prológusával tökéletesen megfogtál. A
leírásodba beleborzongtam, és kíváncsian várom az elindulást azon az
úton, amin minden elkezdődött.<br />
A hó szívét olvasva ismét arra jutottam, hogy elképesztő vagy. Rögtön megfogott a történet, és alig várom a vörös
szemű és a kékesfehér hajú gyerekek találkozását. Az viszont nagyon szúrja a szemem, hogy az egyes részek címei nem egységesek. A HÓ SZÍVE - Az eslő hópehely (igen, ezt még el is írtad), A HÓ SZÍVE -
I. Dermedés, A HÓ SZÍVE 2... Szerintem találj ki valami egységes formulát, és azt alkalmazd ennek a történetnek az összes bejegyzésére, mert az azért furcsa, hogy a második fejezetnek már címe sincs, és feleolyan hosszú sincs, mint az első. A szövegben amúgy elég gyakoriak a figyelmetlenségek és az apróbb hibák; a
17-et is írhattad volna betűvel. Az utolsót pedig miért hagytad itt abba? Úgy olvastam volna még! :c<br />
Amióta először írtál Az Idő Kapujáról, azóta érdekelt, hogy milyen volt teljes életnagyságban. És
való igaz, hogy érződik rajta, hogy még gyerekként írtad, ahogy
megvannak a maga hibái is, de ezekkel együtt is hatalmas dolog egy
befejezett regény, és ráadásul ez nem is akármilyen! Úgyhogy abszolút
büszke lehetsz magadra. <br />
Már amikor közzétetted az Aki a Nap árnyékában született 1. fejezetét, felkeltette az
érdeklődésemet, és el is akartam olvasni, de mivel ezer felé kell
kapkodnom a fejem, nem jutottam el odáig. Látod, ezért is jó, hogy
rendeltél, mert így legalább végre rászántam magam!<br />
Szögezzük
le, nagyon szeretem a Harry Pottert, úgyhogy nem ez a probléma. A Harry
Potter-fanfictionökkel ellenben mindig is úgy voltam, hogy nem igazán
tudnak újat mutatni, vagy legalábbis olyat biztos nem, amit az eredeti
ne vesézett volna már ki. A varázslatos körítéstől eltekintve ugyanis
nagyjából egy gimis sztorit tud nyújtani a fanfiction, a kötelező,
Abszol úton tett látogatás, pálcavásárlás, Teszlek Süvegezés és ehhez hasonlók közben
nyilván. És míg az eredeti műben mind a gimis hatás, mind a varázslat
nagyszerűen sikerült, addig egy nyolcszázadik fanfictionben, hát... Nem
tudom. Tetszett, hogy milyen jól visszaadtad Ollivander stílusát,
és amúgy az egész történet olvasmányos, csak még mindig az a
problémám, hogy hacsak nem viszel bele valami egészen egyedit, nagyon
slampos lesz a sztori. Elvégre már Voldemort sincs, hogy "színt vigyen"
(érted, mire gondolok) a varázsgimisek életébe, hacsak nem ötlesz ki
valamit helyette. *kacsint* Azért kíváncsian várom, mit hozol ki belőle, és, ha egyedi karaktereket viszel bele, egyedi történésekkel, akkor még vissza is szívom, amit írtam a HP-fanfictionökről. :)<br />
<i><b> Stílus.</b></i> Imádom. Legalább tizedszer használom ezt a szót ebben a kritikában, de nem tudok tenni ellene. Annyira változatos élethelyzeteket és karaktereket tudsz visszaadni hitelesen, hogy az elképesztő. Kiforrott és felismerhető stílusod van; akárhány névtelen írás közül fel lehetne ismerni a tiédet, annyira jellegzetes, és épp ezért szerethető a "hanghordozásod".<br />
<i><b> Fogalmazás. </b></i>És akkor ezek után merje valaki azt mondani nekem, hogy az olvasás nem dobja meg a fogalmazási készségeket... Ordít a fogalmazásodról, hogy olvasott vagy; épp ezért akármit szavakba tudsz önteni, méghozzá zseniálisan. Le a kalappal!<br />
<i><b> Szókincs.</b></i> Itt is csak az olvasottságodat tudom magasztalni.<br />
<i><b> Helyesírás.</b></i> Annak ellenére, hogy maga a helyesírásod pár mellényúlástól eltekintve tökéletes (<a href="http://critichedinessa.blogspot.hu/2017/11/nyelvtanlecke.html">itt</a> találsz segítséget a párbeszédek helyesírásához), mégis egy rakás dolgot tudtam kigyűjteni A hó szíve legutóbbi fejezetéből, ami szúrta a szemem. Ezek nem is helyesírási hibák, és elgépelésnek sem nevezném őket igazán, inkább... következetlenségek? Amikor például egyes számú az alany, és te többes számba teszed az igét, azt nem tudom hová tenni. És a jelek szerint megfogalmazni sem, úgyhogy beszéljenek helyettem az ilyen jellegű hibáid:<i><b></b></i><br />
<i>A bejáratot csupán egy megviselt mamutszőrme takarta el, mely<span style="color: red;"><strike>et</strike></span> szinte megállás nélkül lengett a szélben.<br />Nézte a tavon sürgő-forgó férfiakat, a falu melletti karámot, ami<span style="color: red;"><strike>k</strike></span>ben hat mamut tanyázott.<br />Már
épp ő is leheveredett volna a földre, és megnyugtatta magát, hogy senki
sem tud<span style="color: red;"><strike>ja</strike></span> rajta kívül a gyermek létezéséről, amikor hirtelen
felkiáltott.<br />Megragadta a barlang falának támasztott <span style="color: red;"><strike>rozstás</strike> rozsdás</span>, lucskos fejszéjét és kilopakodott a szabadba.</i><br />
<i>a Vardumar
teremtményei néha elragadtak a faluból egy fiatal lányt<span style="color: red;"><strike>,</strike></span> vagy egy
asszonyt</i><br />
<i>A gyermek<span style="color: red;"><strike>ü</strike>ei</span>k minden esetben torzszülöttek lettek.<br />A felföldi jégjárók azok a teremtmények<span style="color: red;">,</span> akik nem voltak híresek az éles eszükről, valamint túlságosan könnyen befolyásolhatók <span style="color: red;">voltak</span>.<br />A fiú <span style="color: red;"><strike>elmélyében</strike> elméjében</span> is egy ilyen cél lebegett, mely szolid<span style="color: red;"><strike>,</strike></span> és monoton életvitelét teljesen felforgatta.<br />Szívébe lassan visszaállt a nyugalom, és úgy érezte<span style="color: red;">,</span> a gyermek biztonságban van</i><br />
Korábbi bejegyzéseidben is előfordultak ilyen és más apróságok és elgépelések, de tekintve a tetemes mennyiségű bejegyzésedet, nem foglak arra ösztökélni, hogy márpedig ülj le és bogarászd végig az összeset, hogy hibátlanok legyenek. Csak a jövőben figyelj oda jobban, és olvasd át közzététel előtt a leírtakat; ennyi bőven elég lesz. :)<i> </i><br />
<i><b> Hitelesség.</b></i> Egyelőre egyik blogregényedben sem futottál bele egy logikai bukfencbe vagy ellentmondásba sem, amennyire meg tudom állapítani. Minden elismerésem a tiéd!<br />
<i><b> Történetvezetés. </b></i>Jelen állás szerint a legtöbb részes blogregényedből is csak két fejezet található az oldalon, viszont már ennyiből is megállapítható, hogy jó helyen zárod le a fejezeteket, és megfelelő ütemben haladsz előre az események elmesélésében. Az viszont már szúrja a szemem, hogy A hó szíve terjedelme egyik fejezetről a másikra megtizedelődött. Nem tudom, nekem valamiért szúrja a szemem egyrészt az, hogy ennyire rövid, másrészt az, hogy sokkal rövidebb, mint az előző fejezet. Ennél még az is jobb lenne, ha következetesen rövidre írnál minden részt.<br />
<i><b>Tanulság.</b></i> Egy kis odafigyeléssel azt a kevés hibát is kiküszöbölheted, amit jelenleg fel tudtam mutatni; egyébként kifogástalan "munkát" végzel: a novelláid és a verseid zseniálisak, a tagek érdekesek, az ajánlóid figyelemfelkeltők, a blogregényeid egyediek. Büszke lehetsz magadra! :)<br />
<br />
<i><b>Ajánlom...</b></i><br />
Ha élvezetes kikapcsolódásra vágysz, csak nézz be Moro papírvirágai közé; találsz itt jobbnál-jobb novellákat és verseket, jópofa tageket és érdekes ajánlókat, ezenkívül négy lenyűgöző, folytatásos történetet is, amik között mindenki megtalálja a neki valót. :)<br />
<br />
<br />
Hát, szerintem ezzel a sok sületlenséggel végleg leírtam magam... Gyorsan el is bujdokolok. Ciao!</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-31900850256500929492018-07-30T09:20:00.001+02:002018-07-30T09:26:21.154+02:00"Én még itt vagyok!"<div style="text-align: justify;">
Ha valakit érdekel, és nyomon követi ezt, az tudja, hogy úgy terveztem, ennek a hónapnak minden napján hozok egy bejegyzést. (Többek között azért is, mert sem az előző tanévben nem volt elég időm és energiám a bloggal foglalkozni, sem a soron következő, végzős évem alatt nem lesz, ezt már most borítékolhatom.) Ez a múltkor - önhibámon kívül? - kudarcot vallott a betegségem miatt, így kimaradt egy nap, de másnap kettőt hoztam, így némileg helyreállt a "rend". Most viszont, hogy már csak egy bejegyzést kéne hoznom, tehát már majdnem teljesítettem a célomat, megtorpanok és visszanézek: tényleg a mennyiségre hajtottam a minőség helyett?</div>
<div style="text-align: justify;">
És, ahogy elnézem ennek a hónapnak a bejegyzéseit... tényleg. Hoztam ugyan egy kritikát és egy cikkfordítást is, ami oké, előbbi a blog lételeme, utóbbi az egyetlen valóban hasznosnak mondható bejegyzéstípus a blogon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hoztam ezenkívül nyolc darab dalszövegfordítást, amik közül mindet, kivétel nélkül, fél óránál rövidebb idő leforgása alatt dobtam össze és tettem közzé, és főleg abból a megfontolásból, hogy "úristen, ma még nem hoztam bejegyzést, pedig ebben a hónapban minden nap kell, na, mi az, ami gyorsan kész van és bejegyzésnek is nevezhető?".</div>
<div style="text-align: justify;">
Volt még ezenkívül nem kevesebb, mint tizenkét tag ebben a hónapban. Félreértés ne essék, imádom a tageket, és Moro folyton mosolyt csal az arcomra a nagyszerűbbnél nagyszerűbb példányokkal, de olyan kevés időm van erre a blogra, és én csak tageket töltögetek ki ahelyett, hogy írástippes cikkeket fordítanék vagy a kritikára váró bloggerina bejegyzéseit nyálaznám át éppen?</div>
<div style="text-align: justify;">
Az, amit eddig ecsetelgettem - hogy csak egy gyorsan összedobható bejegyzéssel szúrom ki a szemeteket igényes és értelmes tartalom helyett -, tarthatatlan állapot. Ezért is nem tartok ki még két napig; nem akarok még két bejegyzést összedobni tíz perc alatt csak azért, hogy a blogarchívum bejegyzésszámlálója az egekbe szökjön. Nem is értem, eleve hogyan jutott eszembe, hogy a minőséget mennyiségre cseréljem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval ezentúl visszatér a régi, az igazi Nessa: ritkábban - sokkal ritkábban - lesznek bejegyzések, de olyankor olyanokat fogok hozni, amiket nem öt perc volt összedobni, és több létjogosultságuk van, mint egy akármennyire is imádnivaló tagnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, most, hogy a rinyálásomon túlestünk, térjünk is át a mai bejegyzés témájára; azt ugyanis nem akartam, hogy csak egy ilyen céltalan ömlengést kelljen bejegyzésnek csúfolnom.<br />
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vannak pillanatok, amikor elképesztően kihaltnak érzem a Bloggert. Fogalmam sincs, hogy csak én látom rosszul, vagy tényleg történt valami - esetleg mindenki átment Wattpadra, már nem divat a Blogger, vagy mit tudom én. De nézem a blogokat, amikre fel vagyok iratkozva, és a jó részükre egy, két, három éve nem érkezett bejegyzés! Régebben például Dunát lehetett volna rekeszteni a különféle blogmagazinokkal, designblogokkal, kritikás blogokkal, most meg egyet sem tudnék mondani!<br />
Éppen ezért, ha te még itt vagy, és aktívan blogolsz, akkor jelezd valamilyen formában, hogy te még igenis itt vagy; linkelgesd be a blogjaidat akár kommentben, akár e-mailben, és felírlak erre a bloglistára! Gyűljön itt össze minden aktív és igényes blog, hogy tudjam, igenis van még élet a Bloggeren! :)<br />
Addig is, álljanak itt az általam követett vagy mindenesetre ismert blogok, amik aktívak, és minőségi tartalmat is garantálnak szerintem. :) Tuti kimaradtak páran, de azért igyekeztem. Na meg itt vannak a listán a saját blogjaim is, amik hébe-hóba aktívak, és mindig minősíthetetlenek.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://angyalierintes2015.blogspot.com/">Angyali érintés</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://heirbts.blogspot.com/">Az örökös</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://selyemfiu.blogspot.com/">Betűtemető</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://calliefanfiction.blogspot.com/">callie: Fenyvesek lordja</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://doranbaconemlekiratai.blogspot.com/">Dorian Bacon Emlékiratai</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://sweetandsourcritics.blogspot.com/">Édes-savanyú kritikák</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://egyzombinaploja.blogspot.com/">Egy zombi naplója</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://elsobekezdes.blogspot.com/">Első bekezdés</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://felnottszemmel.blogspot.com/">Felnőtt szemmel</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://florealise.blogspot.com/">Florealise</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://lustamacskakucko.blogspot.com/">Haszontalan macska mesék</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://hdawnstories.blogspot.com/">HDawn stories</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://iroszakkor.blogspot.com/">Írószakkör</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://nipponsystemerror.blogspot.com/">Kantói Naplók</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://kecsam.blogspot.com/">Királyok és királynők</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://violetmurdy.blogspot.com/">Louxiter I. - Az örökös</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://lyla-campbell.blogspot.com/">Lyla's</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://lelek-vandor.blogspot.com/">Lélekvándor</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://mindenamittankwalltitkol.blogspot.com/">MATT - Minden, amit Tankwall titkol</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://papaprazzi-blog.blogspot.com/">Paparazzi Blog Design</a> </div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://pdfanitakonyvei.blogspot.com/">Pdf Anita könyvei</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://prison-gabby.blogspot.com/">Prison</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://lyracorvus.blogspot.com/">Sempre da Capo</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://sohypnotising-sticthen.blogspot.com/">So hypnotizing</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://tizdkgfantazia.blogspot.com/">Tíz dekagramm fantázia</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://vattapad.blogspot.com/">Vattapad</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://papirviragoskert.blogspot.com/">Virágoskert</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://voltegyszeregyremalmom.blogspot.com/">Volt egyszer egy rémálmom</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://wonderland233.blogspot.com/">Wonderland</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://zuzmaralangok.blogspot.com/">Zúzmaralángok</a></div>
</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-48070519464938556462018-07-29T13:53:00.003+02:002018-07-29T18:25:49.328+02:00Mit néztem mostanában? - Harmadik filmmaraton<div style="text-align: justify;">
Igen, könyvkupacból még csak egyet hoztam, filmmaratonból viszont már a harmadikat. Tudom, tuskó vagyok. De könyvkupacos bejegyzéshez olvasni is kéne, arra meg nincs időm. És filmet nézni sem, ugyanis a felsorolt filmek közül az első kettőt június, a harmadikat és a negyediket július elején láttam. Az utolsó az egyetlen, amit tegnap. Igen, a filmnézés és az olvasás luxus nekem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-YLtHwDao5aQ/W1ybYU2XvAI/AAAAAAAAIh8/aYI0N5D0ONsNihOTgZmXnJVoi2EczEbrQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-YLtHwDao5aQ/W1ybYU2XvAI/AAAAAAAAIh8/aYI0N5D0ONsNihOTgZmXnJVoi2EczEbrQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt1972591/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt1972591/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="674" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-In-sUytnEbM/W1ycEDgq5hI/AAAAAAAAIiE/pKE9U44YL7clet9Vx3W6b9bbcmQHvyupgCLcBGAs/s200/MV5BMjM3ODY3Njc5Ml5BMl5BanBnXkFtZTgwMjQ5NjM5MTI%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C674%252C1000_AL_.jpg" width="134" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Arthur király: A kard legendája</b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Aki olvassa ezeket a filmmaratonokat, az tudja, hogy a testvérem rendszeresen töltöget le - vagy leggyakrabban inkább velem töltet le, hogy nekem kelljen visszaseedelnem - olyan filmeket, amik csak a címük és a trailerük alapján keltik fel az érdeklődését, és semmit nem vág amúgy a sztoriról, sőt, a zsánerről sem mindig. Így került "terítékre" ez a film is, ami meglepő módon egyáltalán nem olyan megközelítésbe helyezi ezt a mitologikus hőst, mint akármelyik film vagy sorozat, amit eddig láttam vagy hallottam róla. Konkrétan a rendező fogta Artúr király személyét meg az Excalibur nevű csodakardját, és belehelyezte egy olyan koncepcióba, ami neki eszébe jutott. Úgyhogy aki hagyománykedvelő, és a megszokott Artúr királyos sémákat várja a filmtől, annak nem ajánlom. A színészek zseniálisak, a zene szintén (elég, ha csak <a href="https://www.youtube.com/watch?v=yGnfFW-vyzU">erre a dalra</a> gondolok), a látvány lélegzetelállító, néha már olyannyira, hogy elrugaszkodottnak érződik, de azért élvezhető és szerethető történet, a karakterekkel együtt. Szóval szerintem jó kikapcsolódás.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-YLtHwDao5aQ/W1ybYU2XvAI/AAAAAAAAIh8/aYI0N5D0ONsNihOTgZmXnJVoi2EczEbrQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://4.bp.blogspot.com/-YLtHwDao5aQ/W1ybYU2XvAI/AAAAAAAAIh8/aYI0N5D0ONsNihOTgZmXnJVoi2EczEbrQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0063374/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0063374/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="657" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-VxWzElnVEao/W1yednHhuVI/AAAAAAAAIiY/heez6QQ8WpAGqeypJlBTBwXqpv0_X64JQCLcBGAs/s200/MV5BZDVhNzQxZDEtMzcyZC00ZDg1LWFkZDctOWYxZTY0ZmYzYjc2XkEyXkFqcGdeQXVyMjA0MDQ0Mjc%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C657%252C1000_AL_.jpg" width="131" /></a><span style="font-size: large;"><b><i>Furcsa pár</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek a filmnek már szinte történelme van számomra, méghozzá azért, mert június 1-jén valami hihetetlen csoda folytán ott lehettem Bécs angol nyelvű színházában, ezen a darabon. (Volt angoltanárnőm minden évben szervez egy kiruccanást oda, és korábban álmodni sem mertem erről a lehetőségről, de idén a legjobb barátnőm is kedvet kapott, sőt, az unokatesóját is hozta magával, úgyhogy nem hagyhattam ki.) Hihetetlenül jól éreztem magam, fenomenális volt az előadás, a színészek sziporkáztak, én pedig szakadtam a röhögéstől. És nagy örömömre, amikor anyával két nap múlva kötelező jelleggel megnézettem a filmet - közben kiderült, hogy valamikor, az ősidőkben ő már látta -, rájöttem, hogy a darabhoz alaposan tanulmányozhatták ezt, ugyanis teljes jelenetek és párbeszédek egyeztek meg betűre a színdarab és a film között. Ízig-vérig komédiáról beszélünk. Ez már az alaptörténetből is sejthető - két legjobb barát együttélése, akik nem is különbözhetnének jobban. Elég, ha azt vesszük, hogy Felix betegesen rend- és tisztaságmániás, míg Oscar meglehetősen rendetlen. Ha én végigröhögtem, akkor a normális emberek egészen biztosan szakadni fognak rajta. :'D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Y5NU-bXNvqc/W1yd8mqg_4I/AAAAAAAAIiQ/rw2jjkTlzyAu0t7A2IVTq3MuYU_vB5kSgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-Y5NU-bXNvqc/W1yd8mqg_4I/AAAAAAAAIiQ/rw2jjkTlzyAu0t7A2IVTq3MuYU_vB5kSgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0765443/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0765443/" border="0" data-original-height="667" data-original-width="450" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-30q5CoJ1dVQ/W1yg3Af9MwI/AAAAAAAAIik/JtYZlZcI8O4-4NCQ96lr96XBdmb-lkkUACLcBGAs/s200/MV5BMTcwMzU0OTY3NF5BMl5BanBnXkFtZTYwNzkwNjg2._V1_.jpg" width="134" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Eastern promises - Gyilkos ígéretek </b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt a filmet egy <a href="http://papaprazzi-blog.blogspot.com/2018/06/nessa-kritika-20-iodine-kiralyok-es.html">kritika</a>alanyomnak, <a href="http://kecsam.blogspot.com/">Iodine</a>-nak köszönhetem, aki ugyanis ennek a filmnek két szereplőjét is beleírta az egyik sztorijába. (Érdemes csekkolni amúgy a blogját is, brutál tehetséges a csajszi!) A kritikám közzététele után ajánlotta figyelmembe, és naná, hogy azonnal letöltöttem és megnéztem! És naná, hogy még aznap megnézettem a családdal is...! XD</div>
<div style="text-align: justify;">
Engem már eleve megvett kilóra azzal a film, hogy szerepel benne az a két karakter, akit Iodine sztorijában is imádtam; aztán megtudtam, hogy Howard Shore szerezte a fantasztikus <a href="https://www.youtube.com/playlist?list=PL50AD64D69A772216">zenéjét</a>, és hogy Viggo Mortensen játssza benne az imádnivaló főszereplőt, és még Oscarra is jelölték érte... És ezek valószínűleg csak engem hoznak ennyire lázba, úgyhogy lehűtöm magam azzal, hogy a magyar címválasztás érthetetlen. Ha már amúgy is benne hagyták az eredetit is, akkor nem lehetett volna szó szerint fordítani vagy valami?</div>
<div style="text-align: justify;">
A történet Londonban játszódik. Egy tizenéves, ismeretlen lányt hoznak be a kórházba, aki belehal a szülésbe, és a szülésznő ezért a lány naplójához fordul, hátha talál említést rokonokra, akikhez elvihetné az árva kisbabát. De a napló oroszul van, és a nagybátyját kell megkérnie, hogy fordítsa le. Még csak az elején tart a fordítás, amikor a lány már nyakig belekeveri magát az orosz maffia ügyeibe a lelkiismeretessége miatt, és közben egyre közelebb kerül Nikolajhoz, a sofőrhöz. Már bőven eleget spoilereztem; csak nézzétek meg magatok, és megértitek, miért imádom ennyire!</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Y5NU-bXNvqc/W1yd8mqg_4I/AAAAAAAAIiQ/rw2jjkTlzyAu0t7A2IVTq3MuYU_vB5kSgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-Y5NU-bXNvqc/W1yd8mqg_4I/AAAAAAAAIiQ/rw2jjkTlzyAu0t7A2IVTq3MuYU_vB5kSgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0840361/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0840361/" border="0" data-original-height="768" data-original-width="519" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-7akZGi_ZsGg/W12jt0QVEsI/AAAAAAAAIi8/WdLAxb7xgkI820IHylAHhl8Os2PJCYhJACLcBGAs/s200/MV5BMTcyNzcxODg3Nl5BMl5BanBnXkFtZTcwMTUyNjQ3Mw%2540%2540._V1_.jpg" width="135" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Tolvajok városa</b></i></span></div>
Igen, biztos unjátok már, hogy minden filmnél elmondom, de ez is a tesóm szerzeménye. A történet maga már az első perctől felkeltette az érdeklődésemet, de nem kicsit elrontotta az összhatást az, hogy valamiért a bővített változatot töltöttem le, és abban ugye nem voltak szinkronizálva a bővített jelenetek, amitől a szüleim folyamatosan háborogtak. De pont ez háborított fel - hogy minden második jelenet bővített volt! Olyan, szerintem kulcsfontosságú jelenetekhez nem volt szinkron (ergo nem voltak benne a bővítetlen verzióban), hogy a pofám leszakadt, hogy ezek miért számítanak exkluzívnak, mikor szervesen kapcsolódnának a történethez, könyörgöm!<br />
De ha ezen túllendülünk, egy igenis nagyszerű történet bontakozik ki előttünk. Egy "hivatásos" tolvaj, Doug a főszereplő, aki a film kezdetén épp kirabol egy bankot a társaival. Félve, hogy a bank igazgatónője, Claire esetleg köpni tud valamit az FBI-nak, Doug az eset után megkörnyékezi a nőt, hogy kipuhatolózza, mennyit látott a bankrablókból. Az ismerkedés közben persze egymásba szeretnek és összejönnek, csak eddigre Doug és a társai veszélybe kerülnek, ugyanis az FBI szorosan a nyomukban jár. Claire is megtudja, hogy Doug kicsoda valójában, és nézzétek meg, ha érdekel, mi sül ki ebből. Persze, csak ha bírjátok a bűnügyi drámákat, bőségesen megspékelve akciójelenetekkel.<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Y5NU-bXNvqc/W1yd8mqg_4I/AAAAAAAAIiQ/rw2jjkTlzyAu0t7A2IVTq3MuYU_vB5kSgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-Y5NU-bXNvqc/W1yd8mqg_4I/AAAAAAAAIiQ/rw2jjkTlzyAu0t7A2IVTq3MuYU_vB5kSgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt3553976/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt3553976/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="674" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-tFwhFnVvzqU/W12lc3D2jYI/AAAAAAAAIjI/l7oFuVbAttsJPIes3Cy6bPVfj9tiZPSHQCLcBGAs/s200/MV5BMjE5OTM0OTY5NF5BMl5BanBnXkFtZTgwMDcxOTQ3ODE%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C674%252C1000_AL_.jpg" width="134" /></a><span style="font-size: large;"><b><i>Captain Fantastic</i></b></span></div>
És akkor elérkeztünk ahhoz a filmhez, amit tegnap néztünk (igen, szintén a tesóm jóvoltából), és már előre látom, hogy csak fecsegni fogok tudni róla, mert olyan mély nyomot hagyott és olyan gondolatokat ébresztett bennem, hogy tuti nem bírok róla értelmesen írni.<br />
Az alapkoncepció nagyjából annyi, hogy él a hegyekben egy férfi (ki más, mint az általam imádott Viggo Mortensen), Ben a hat gyerekével, akiket vasfegyelemmel edz és oktat, olyasmikre is, mint a vadászat, a csillagok alapján tájékozódás vagy a túlélés embertelen körülmények között, de olyasmikre is, amiket egy iskolában tanulnának. Mind a hat gyerek - tehát a "tanáruk", az apjuk is - elképesztő - egy rakás nyelvet beszélnek, két lábon járó lexikonok, és akármilyen körülmények között boldogulnak. De el kényszerülnek hagyni a birodalmukat, amikor az anyjuk, aki már egy ideje kórházban volt a mentális betegsége miatt, öngyilkos lesz. Bent az apósa megfenyegeti, hogy lecsukatja, ha megjelenik a temetésen, ennek ellenére a család felkerekedik, és egy boltrablás és ehhez hasonlók után mégis betoppannak a szertartás kellős közepére. Az elhunytat a szülei, kifejezett akarata ellenére, nem hamvasztják, hanem temetik, és Ben hiába kardoskodik, hogy Leslie számára a föld alatt rothadás mindennél nagyobb büntetés, semmit sem tehet; kipenderítik a felesége temetéséről. És mindez még csak halovány váza sincs a történetnek; ezernyi dolog van benne, amit meg sem említettem, és amit igen, az is sokkal bonyolultabb és sokatmondóbb. Ezt a filmet tényleg látni kell ahhoz, hogy ti is értsétek, miért rendített meg ennyire, mert, amint látjátok, az én "ajánlóm" nem tudja szavakba foglalni. </div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-10377445186521836102018-07-28T18:26:00.001+02:002018-07-28T18:27:32.581+02:00Worn fordítása<div style="text-align: justify;">
<b>Megint egy imádott dalommal jövök. Igen, ez is kilátástalan.</b><br />
<b>(És szám szerint a huszadik dalszövegfordításom a blogon. :3) </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-size: x-large;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=UUEy8nZvpdM">Worn - Megviselt</a></span></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
I'm tired<br />
I'm worn<br />
My heart is heavy<br />
From the work it takes to keep on breathing<br />
<br />
I've made mistakes<br />
I've let my hope fail<br />
My soul feels crushed<br />
By the weight of this world<br />
And I know that you can give me rest<br />
So I cry out with all that I have left<br />
<br />
Let me see redemption win<br />
Let me know the struggle ends<br />
That you can mend a heart that's frail and torn<br />
<br />
I want to know a song can rise<br />
From the ashes of a broken life<br />
And all that's dead inside can be reborn<br />
'Cause I'm worn<br />
<br />
I know I need<br />
To lift my eyes up<br />
But I'm too weak<br />
Life just won't let up<br />
And I know that you can give me rest<br />
So I cry out with all that I have left<br />
<br />
Let me see redemption win<br />
Let me know the struggle ends<br />
That you can mend a heart that's frail and torn<br />
<br />
I want to know a song can rise<br />
From the ashes of a broken life<br />
And all that's dead inside can be reborn<br />
Cause I'm worn<br />
<br />
And my prayers are wearing thin<br />
I'm worn even before the day begins<br />
I'm worn I've lost my will to fight<br />
I'm worn so heaven so come and flood my eyes<br />
<br />
Let me see redemption win<br />
Let me know the struggle ends<br />
That you can mend a heart that's frail and torn<br />
<br />
I want to know a song can rise<br />
From the ashes of a broken life<br />
And all that's dead inside can be reborn<br />
Yes all that's dead inside will be reborn<br />
Though I'm worn<br />
Yeah I'm worn</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>~.~</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Elfáradtam,<br />
Megviselt vagyok,<br />
A szívem elnehezül<br />
Az erőfeszítéstől, hogy tovább dobogjon.<br />
<br />
Hibáztam,<br />
Hagytam elbukni a reményemet.<br />
Szétzúzta a lelkem<br />
Ennek a világnak a súlya.<br />
És tudom, hogy veled megpihenhetek,<br />
Ezért minden maradék erőmmel felkiáltok:<br />
<br />
Hadd lássam a megváltást győzedelmeskedni!<br />
Hadd tudjam, hogy a küzdelem véget tud érni!<br />
Hogy helyre tudsz hozni egy szívet, ami gyenge és szakadt...<br />
<br />
Tudni akarom, hogy felkélhet egy dal<br />
Egy összetört élet hamvaiból,<br />
És hogy minden újjászülethet, ami belül meghalt,<br />
Mert megviselt vagyok...<br />
<br />
Tudom,<br />
Fel kell tekintenem,<br />
De túl gyenge vagyok,<br />
És az élet csak nem enged.<br />
És tudom, hogy veled megpihenhetek,<br />
Ezért minden maradék erőmmel felkiáltok:<br />
<br />
Hadd lássam a megváltást győzedelmeskedni!<br />
Hadd tudjam, hogy a küzdelem véget tud érni!<br />
Hogy helyre tudsz hozni egy szívet, ami gyenge és szakadt...<br />
<br />
Tudni akarom, hogy felkélhet egy dal<br />
Egy összetört élet hamvaiból,<br />
És hogy minden újjászülethet, ami belül meghalt,<br />
Mert megviselt vagyok...<br />
<br />
És az imáim elgyengülnek;<br />
Megviselt vagyok, pedig még el sem kezdődött a nap.<br />
Megviselt vagyok, elvesztettem a küzdeni akarásomat.<br />
Megviselt vagyok, úgyhogy jöjjetek, mennyek, és árasszátok el a szemeimet!<br />
<br />
Hadd lássam a megváltást győzedelmeskedni!<br />
Hadd tudjam, hogy a küzdelem véget tud érni!<br />
Hogy helyre tudsz hozni egy szívet, ami gyenge és szakadt...<br />
<br />
Tudni akarom, hogy felkélhet egy dal<br />
Egy összetört élet hamvaiból,<br />
És hogy minden újjászülethet, ami belül meghalt,<br />
Igen, minden újjászülethet, ami belül meghalt,<br />
Pedig megviselt vagyok,<br />
Igen, megviselt vagyok.</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-59747508536720016132018-07-25T09:35:00.001+02:002018-07-25T09:44:54.019+02:00Paralyzed fordítása<div style="text-align: justify;">
<b>Miközben már javában dolgozom Moro kritikáján, azért még feltétlenül hoznom kellett ma is valamilyen bejegyzést a blogra, elvégre úgy terveztem, hogy a július a mindennapos bejegyzések hónapja lesz idén, ha már sem a tavalyi tanév közben nem volt időm kellő figyelmet szentelni a blognak, sem pedig az ezután következőben nem lesz.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És nem is én lennék, ha nem egy kilátástalanságról és reménytelenségről szóló, általam épp ezért imádott dal szövegének fordításával lepnélek meg benneteket.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: x-large;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=DHhHUZsXTBk">Paralyzed - Megbénultam</a></span></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
When did I become so numb?<br />
When did I lose myself?<br />
All the words that leave my tongue<br />
Feel like they came from someone else<br />
<br />
I'm paralyzed<br />
Where are my feelings?<br />
I no longer feel things<br />
I know I should<br />
I'm paralyzed<br />
Where is the real me?<br />
I'm lost and it kills me - inside<br />
I'm paralyzed<br />
<br />
When did I become so cold?<br />
When did I become ashamed?<br />
Where's the person that I know?<br />
They must have left<br />
They must have left<br />
With all my faith<br />
<br />
I'm paralyzed<br />
Where are my feelings?<br />
I no longer feel things<br />
I know I should<br />
I'm paralyzed<br />
Where is the real me?<br />
I'm lost and it kills me - inside<br />
I'm paralyzed<br />
<br />
I'm paralyzed<br />
I'm scared to live but I'm scared to die<br />
And if life is pain then I buried mine a long time ago<br />
But it's still alive<br />
And it's taking over me - where am I?<br />
I wanna feel something, I'm numb inside<br />
But I feel nothing, I wonder why<br />
I'm on the race of life and time passes by<br />
Look<br />
I sit back and I watch it, hands in my pockets<br />
Waves come crashing over me but I just watch 'em<br />
I just watch 'em<br />
I'm under water but I feel like I'm on top of it<br />
I'm at the bottom and I don't know what the problem is<br />
I'm in a box<br />
But I'm the one who locked me in<br />
Suffocating and I'm running out of oxygen<br />
<br />
I'm paralyzed<br />
Where are my feelings?<br />
I no longer feel things<br />
I know I should<br />
I'm paralyzed<br />
Where is the real me?<br />
I'm lost and it kills me - inside<br />
I'm paralyzed<br />
<br />
I'm paralyzed<br />
Where are my feelings?<br />
I no longer feel things<br />
I know I should<br />
I'm paralyzed<br />
Where is the real me?<br />
I'm lost and it kills me - inside<br />
I'm paralyzed</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>~.~</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Mikor dermedtem meg ennyire?<br />
Saját magamat mikor veszítettem el?<br />
Az a sok szó, ami elhagyja a nyelvem,<br />
Mintha valaki más szájából hangzana el.<br />
<br />
Megbénultam.<br />
Az érzéseim hol vannak?<br />
Már nem érzek dolgokat,<br />
Amiket tudom, hogy kéne.<br />
Megbénultam.<br />
Hol van a valódi énem?<br />
Eltévedtem, és ez belül megöl.<br />
Megbénultam!<br />
<br />
Mikor hűltem ki ennyire?<br />
Ily szégyenkező mikor lettem?<br />
Hol van az ember, akit ismerek?<br />
Biztos lelépett...<br />
Biztos lelépett...<br />
Az összes hitemmel.<br />
<br />
Megbénultam.<br />
Az érzéseim hol vannak?<br />
Már nem érzek dolgokat,<br />
Amiket tudom, hogy kéne.<br />
Megbénultam.<br />
Hol van a valódi énem?<br />
Eltévedtem, és ez belül megöl.<br />
Megbénultam!<br />
<br />
Megbénultam.<br />
Félek élni, de félek meghalni is.<br />
És ha az élet fájdalom, én rég eltemettem a sajátomat,<br />
De még mindig lélegzik,<br />
És eluralkodik felettem - hol vagyok?<br />
Érezni akarok valamit; belül megdermedtem.<br />
Már nem érzek semmit... vajon miért nem?<br />
Az élet futamában vagyok és az idő elszáll,<br />
Nézd!<br />
Hátradőlök és nézem, zsebretett kézzel;<br />
Hullámok csapnak át felettem, de én csak figyelek.<br />
Csak figyelem őket.<br />
Víz alatt vagyok, de úgy érzem, felette.<br />
A fenéken vagyok, és nem tudom, mi a baj.<br />
Egy dobozban vagyok,<br />
De én zártam be magamat.<br />
Fulladozok, és az oxigénem fogytában van.<br />
<br />
Megbénultam.<br />
Az érzéseim hol vannak?<br />
Már nem érzek dolgokat,<br />
Amiket tudom, hogy kéne.<br />
Megbénultam.<br />
Hol van a valódi énem?<br />
Eltévedtem, és ez belül megöl.<br />
Megbénultam!<br />
<br />
Megbénultam.<br />
Az érzéseim hol vannak?<br />
Már nem érzek dolgokat,<br />
Amiket tudom, hogy kéne.<br />
Megbénultam.<br />
Hol van a valódi énem?<br />
Eltévedtem, és ez belül megöl.<br />
Megbénultam!</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-61083256411304079442018-07-24T09:55:00.001+02:002018-07-24T09:55:21.113+02:00Cirkuszolós booktag<div style="text-align: justify;">
Moro utálni fog ezért, de én valahol örülök, hogy elmaradt a nyaralása, mert így legalább továbbra is eláraszthat engem a jobbnál jobb tagekkel! :D (Na jó, nem vagyok jó a felvidításban, nézd el... :/)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-sAA4v1KUxJk/W1bThEk1kxI/AAAAAAAAIdY/AY2gt_qCjsIh6lHAEFE9LT7X6JWGmyRpgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://3.bp.blogspot.com/-sAA4v1KUxJk/W1bThEk1kxI/AAAAAAAAIdY/AY2gt_qCjsIh6lHAEFE9LT7X6JWGmyRpgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
I. KONFERANSZIÉ - Egy könyv, amit mikor először megláttál, tudtad, hogy el kell olvasnod</div>
<div style="text-align: justify;">
Az a gond, hogy kábé egymilliárd ilyen van... Valójában a világ összes könyvével úgy vagyok, hogy el kell olvasnom, ugyanis megszállott és mániákus vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
II. BOHÓC - Egy könyv, amin végig nevettél</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel nincs lelkem, ezért nagyon nehéz csak mosolyt csalni az arcomra is, nemhogy megnevettetni. Megríkatni éppenséggel könnyebb, mint megnevettetni, de kajak! Úgyhogy azt hiszem, ilyen könyv sajnos nincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
III. AKROBATA - Egy könyv, amin végig visszatartottad a lélegzeted</div>
<div style="text-align: justify;">
Az Outlander-sorozat második része, a <b>Dragonfly In Amber</b> (magyarul Szitakötő borostyánban). Mivel az első pár fejezet a jelenben zajlik, és utána fokozatosan ismerjük meg a kétszáz évvel korábbi történéseket, hogy aztán megint jelen időben záruljon a könyv, ezért az első fejezetektől fogva azon izgultam, hogy mégis mi a franc vezetett odáig, hogy Claire visszajött a jelenbe; hogy nem Jamie-vel van, akivel lennie kéne, a francba is! Aztán kiderül, én meg itatom az egereket, jó szokásomhoz híven.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
IV. ELEFÁNT - Egy könyv, ami megijeszt a méreteivel</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem nincs ilyen. Én csak örülni tudok egy terjedelmes könyvnek, persze csak akkor, ha az jó is. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
V. OROSZLÁN - Egy könyv, ami megrémisztett</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Carrie</b>. Eddig sem voltak illúzióim az emberi kegyetlenségről, de amit az osztálytársai Carrie-vel leműveltek a gimiben, az még engem is megrendített.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
VI. ZSONGLŐR - Egy könyv, ami játszott az érzéseiddel</div>
<div style="text-align: justify;">
Érzések? Azt enni kell? Nincsenek érzéseim. Ahhoz lélek kéne, nekem meg már rég nincs olyanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
VII. ILLUZIONISTA - Egy könyv, ami nem az volt, amit reméltél</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ötven árnyalat-trilógia</b>. Annyira a csapból folyt ki a megjelenése idején az első rész, hogy még hozzám is eljutott; aztán jött a film, és már a szemhéjam belsejére is ez volt kiplakátolva. Én meg úgy voltam vele, hogy a manóba, ha valami ennyire fel lett kapva, akkor az biztos valami fenomenális mestermű lesz! Aha, persze. Még mindig naiv vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
VIII. ÁGYÚGOLYÓEMBER - Egy könyv, amin végig izgultál</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van Gogh élete</b>, Irving Stone-tól. Van Gogh-gal olyan szinten lelki társak vagyunk, annyira együttéreztem vele folyamatosan, és hiába tudtam, hogy nem lesz hepi a kimenetel, folyamatosan azért szorítottam, hogy könyörgöm, hadd találjon már boldogságra ez a nagyszerű, tehetséges, csodálatos ember! És nem. Úgyhogy, ha Van Gogh-nak nem sikerült, én mégis miben reménykedjek?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
IX. KÍGYÓEMBER - Egy könyv, sok csavarral</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A Happy end után</b>, Veréb Emese mesterműve. A legjobb barátnőm adta kölcsön, még tizedikben vagy kilencedikben. Imádtam, mondanom sem kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
X. IDOMÁR - Egy könyv, amiből tanultál valamit</div>
<div style="text-align: justify;">
Az összes könyvből tanultam valamit, amit valaha olvastam. (Igen, még a Szürke 50-ből és az Alkonyatokból is. Méghozzá azt, hogy az emberek úgy kapkodják a selejtet, mint a cukrot, úgyhogy talán nekem is van esélyem a könyvkiadás terén.)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-sAA4v1KUxJk/W1bThEk1kxI/AAAAAAAAIdY/AY2gt_qCjsIh6lHAEFE9LT7X6JWGmyRpgCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://3.bp.blogspot.com/-sAA4v1KUxJk/W1bThEk1kxI/AAAAAAAAIdY/AY2gt_qCjsIh6lHAEFE9LT7X6JWGmyRpgCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Akármilyen nagyszerű is ez a tag, már komolyan szégyellek odakullogni vele bárki blogjára, mert már vagy ezer taget küldtem tovább az utóbbi hónapban egy-két embernek. XD</div>
<div style="text-align: justify;">
Ciao! xx</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-69415369433909956032018-07-23T11:52:00.002+02:002018-07-23T11:52:40.809+02:00Mit néztem mostanában? - Második filmmaraton<div style="text-align: justify;">
Nem is én lettem volna, hogyha az <a href="http://critichedinessa.blogspot.com/2018/07/mit-neztem-mostanaban-elso-filmmaraton.html">előző rész</a>ből nem felejtek ki kapásból két említésre méltó filmélményt, és ha nem utólag találtam volna ki, hogy az idei év során már korábban látott filmeket - sőt, egy tavalyit - is bele akarok venni ebbe a sorozatba.<br />
Szóval a lista első elemét még tavaly láttam, a másodikat és a harmadikat idén januárban, a negyediket márciusban, az ötödiket pedig májusban. Magyarán már rohadt régen megírhattam és közzétehettem volna ezt a bejegyzést, de, mint mondtam, nem is én lennék, ha minden gördülékenyen és úgy menne, ahogy kell neki. :'D De jobb később, mint soha, vagy mi.<br />
A következő, harmadik filmmaratonban majd bepótolom az elsőből kimaradt két filmet, és hozzácsapom azt a kettőt, amit azóta láttam, jelen állás szerint. Akkor már remélhetőleg nem fogok variálni az időrenddel, mert ez így nagyon zavaros. Na sebaj, fura is lenne, ha valamit nem kutyulnék össze. xD<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a> </div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0230600/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0230600/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="681" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-BbjiLZxOcO8/W1WQ2meiK2I/AAAAAAAAIcE/cJFiV9a_xtoZnxviSTAT7PgMglM5Oid8wCLcBGAs/s200/MV5BMTAxMDE4Mzc3ODNeQTJeQWpwZ15BbWU4MDY2Mjg4MDcx._V1_SY1000_CR0%252C0%252C681%252C1000_AL_.jpg" width="135" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Más világ</b></i></span></div>
Ezt a filmet még tavaly novemberben hozta be nekünk angolra a tanárnőnk, és olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy amikor valahogy eszembe jutott, már biztos voltam benne, hogy meg kell említenem egy ilyen bejegyzésben. Erényei közé tartozik, hogy velem egyidős; hogy Nicole Kidman alakítja a főhősnőjét; hogy lélegzetelállító <a href="https://www.youtube.com/playlist?list=PL8897C4D0D2A16E6B">a zenéje</a>; hogy ötvözi a thrillert és a horrort; és hogy úgy alapjaiban véve zseniális, fordulatos és kiszámíthatatlan. És tudtommal kellően jumpscare-es is. Mivel nincs lelkem, ezért nem szoktam felsikítani vagy összerezzenni az ilyen részeknél, de a csoporttársaimon láttam, hogy azért érti a dolgát a film.<br />
Hogy azért a történetet is körülhatároljam valahogy: egy anyuka egy besötétített kúriában él a két fényérzékeny gyerekével, és az egyre furcsább jelenségek meggyőzik, hogy szellem jár a házban. Az fogott meg ebben a filmben a fent már felsorolt erényei mellett, hogy lehetne egy elcsépelt, a többi kétezertől semmiben el nem térő, lagymatag ijesztegetés-sorozat is, de nem teszi, sőt, olyan, örök érvényű kérdéseket feszeget, mint hogy van-e élet a halál után, és ha van, milyen. Szóval aki nem mond nemet egy jó horrorra, az ezt is élvezni fogja. De aki az apámhoz hasonlóan rühelli a gondolatébresztő dolgokat, az keressen egy laposabb filmet inkább, és ne kínozza magát ezzel.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0898367/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt0898367/" border="0" data-original-height="680" data-original-width="462" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-5IAIkFs1Yoo/W1WTXlTHJJI/AAAAAAAAIcQ/ZcORgknjdxYNLEELTjrhR4y2jDzZlCX-gCLcBGAs/s200/MV5BMTAwNzk4NTU3NDReQTJeQWpwZ15BbWU3MDg3OTEyODI%2540._V1_.jpg" width="135" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Az út</b></i></span></div>
Nos igen, mivel tanév közben itthon szinte egyáltalán nem volt lehetőségem és időm filmezni, ezért ez is egy olyan film, amit suliban néztünk, ezúttal bioszon, és már idén januárban. Viggo Mortensen, a témaválasztás (poszt-apokaliptikus kilátástalanság) és <a href="https://www.youtube.com/playlist?list=PL8F197173B0022BC4">a lélegzetelállítóan gyönyörű soundtrack</a> már önmagában garantáltak számomra egy megrendítő másfél-két órát, pedig akkor még nem is beszéltünk a zseniális színészi alakításokról és a már-már fájdalmasan gondolatébresztő cselekményről - utóbbi hatására már vetődtem is fel a netre, hogy letöltsem a könyvet, amit csak eredeti nyelven találtam meg, de ha ez téged sem riaszt el, akkor dobj meg egy e-mail címmel kommentben, vagy csak írj nekem egy e-mailt, és átpasszolom a pdf-et, hogy ne kelljen keresgélned sem.<br />
Élénken él bennem, hogy amikor vége lett a filmnek, az osztálytársaim rögtön háborogni kezdtek, hogy most komolyan így van vége? Hát ennek semmi értelme, milyen lezárás már ez? Én meg csak ültem ott, és visszafojtottam a könnyeket, amik a film utolsó tíz percében szúrták a szememet. Ez - is - egy olyan film, amit egyszerűen látni kell. Viszont nem kicsit nyomasztó és elgondolkodtató, úgyhogy ennek tudatában nézd meg vagy épp kerüld el jó messzire.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt3296908/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt3296908/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="763" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-ossaHX8AYpE/W1WXhCDZVZI/AAAAAAAAIcc/5jIDG7SYoIob2SPCfi41yZfQzI7ohO2pQCLcBGAs/s200/MV5BZWYzYzViYzgtZWRjZS00MzkxLWJhNjQtZWM3OGZhY2E3NGJjXkEyXkFqcGdeQXVyMTk1MDM0OTc%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C763%252C1000_AL_.jpg" width="152" /></a><span style="font-size: large;"><b><i>Himmler agyát Heydrichnek hívják</i></b></span></div>
Ezt a filmet kivételesen a saját szakállamra néztem meg. Még A hobbit 3. részére mentünk el a moziba a tesómmal meg a barátjával, amikor ennek is leadták a trailerét a film előtti reklámözönben.<br />
A film alapjául Laurent Binet 2010-es regénye szolgál, aminek szintén HHhH a címe, és a német rövidítés (Himmlers Hirn heißt Heydrich) tényleg azt jelenti, ami a magyar filmcímben szerepel. Állítólag akkoriban ezt mondogatták Heydrichről a náci Németországban. Az már más kérdés, mennyire szerencsés címválasztás ez egy filmhez, ha ezt a legtöbb embernek külön el kell magyarázni.<br />
Ahogy a címből is rájöhettetek, "életrajzi" filmről van szó, főszerepben Reinhard Heydrich-kel. Vagyis, ez így nem egészen pontos, mert, ha az emlékeim nem csalnak, csak a film feléig követjük nyomon az ő sorsát; onnantól a merénylők kerülnek előtérbe.<br />
A történet maga 1942-ben játszódik, a Harmadik Birodalom fénykorában. A londoni cseh ellenállás ekkoriban tervezi meg a második világháború legambiciózusabb katonai műveletét, az Anthropoidot. Két fiatal katonát küldenek Prágába, hogy meggyilkolják a legkegyetlenebb náci vezért, Reinhard Heydrich-et. Elismerem, megvannak a hibái a filmnek, de mindenképpen nagyot szólt végig, és főleg a végén.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt2452386/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt2452386/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="675" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-ugmvHFw7Hjc/W1WcV8b3m1I/AAAAAAAAIco/7RAl8Vpc0vweDdj5ugM-F8m_znTjDxeTQCLcBGAs/s200/MV5BMTA1Mjc4ODI0NzReQTJeQWpwZ15BbWU4MDQ3MzAwMjkx._V1_SY1000_CR0%252C0%252C675%252C1000_AL_.jpg" width="135" /></a><span style="font-size: large;"><b><i>The Fundamentals of Caring</i></b></span></div>
Már biztos hiányoltátok az angolórán nézett filmeket, úgyhogy itt van még egy, amit viszont nem a tanárnő választott, hanem az egyik csoporttársam. És nagyon jól tette, mert nemcsak imádtam, de meg is könnyeztem a végét. Utóbbi nálam ugyanazt jelenti, mint az, hogy imádtam. Tudtommal magyar szinkronja nincs a filmnek, de az IMDb szerint "Hogyan gondozd felebarátodat" a magyar címe. Ha valaki imádja Selena Gomezt, az már önmagában elég indok megnézni, de rengeteg minden van benne, ami miatt csak szeretni lehet.<br />
Egy, a fiát gyászoló férfi, Ben jelentkezik amolyan ápoló-féleségnek, így kerül egy izomsorvadásos fiú mellé, aki amellett, hogy még nálam is cinikusabb, nem könnyíti meg a gondozója helyzetét, az egyszer biztos. Ben, ahogy megtudja, hogy Trevor nem is hagyja el soha a lakást, és csak a tévében látja a helyeket, ahova mindennél jobban el szeretne látogatni, addig kardoskodik, míg el nem viheti a fiút egy kiruccanásra. Útközben találkoznak az otthonról elszökött Dottal, és Trevor annyira megembereli magát, hogy még randizik is a lánnyal. Ennél többet hadd ne lőjek le; nézzétek meg ezt a filmet! Tényleg humoros - elvégre komédia -, és nem kicsit gondolatébresztő is.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.imdb.com/title/tt3825698/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="https://www.imdb.com/title/tt3825698/" border="0" data-original-height="1000" data-original-width="706" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-RQnPkUgHAgU/W1WfZtffpRI/AAAAAAAAIc0/e1CzlfV9WCcOpJSv9XRNxzBUu2P0gd_KwCLcBGAs/s200/MV5BZGQwYzRjMmEtZGIxNi00NTNmLTk3ODktOWZjMGZjOTBlMGIwXkEyXkFqcGdeQXVyOTAzODAwOQ%2540%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C706%252C1000_AL_.jpg" width="140" /></a><span style="font-size: large;"><i><b>Anyám és más futóbolondok a családból</b></i></span></div>
Ezt a filmet is angolon néztük, de már májusban, és ez a tanárnő választása volt. Mindenképp meg akarta nézetni velünk, annak ellenére, hogy magyar film, ezért nem nézhettük angolul. Írnunk kellett róla egy legalább egyoldalas ajánlót avagy véleményt, úgyhogy én most majdnem szó szerint azt fogom leírni róla, amit az egyébként kétoldalasra sikeredett fogalmazásomba is írtam, csak persze most nem angolul.<br />
Azt hiszem, a címmel kéne kezdenem, mert ez a legkönnyebb. Nem értek egyet ezzel a választással igazán, mert az Anyám és más futóbolondok a családból egy könnyed, elcsépelt, lagymatag filmre utal inkább, mintsem egy ilyen történetre. Oké, humor is van benne bőven, de nem ezt a vonását kellett volna kihangsúlyozni a címmel, ha engem kérdeztek. Azt nem tudom, helyette mit, de biztosan lettek volna sokkal jobb opciók is.<br />
A látványvilágot tekintve ez a film vitathatatlanul egy mestermű. A korhű, lenyűgözően kidolgozott kosztümök, a gyönyörű látképek, a nagyszerű zene és a lélegzetelállító színészi játékok már önmagukban egy csodálatos filmélményt garantálnak.<br />
Rengeteg dolgot lehetne mondani magáról a történetről. Az alapötlet - egy család több generációjának viszontagságainak bemutatása - már önmagában figyelemre méltó, de a kivitelezése is egyedi. Először is, a néző, aki nem volt ott és nem élte át ezeket a történelmi eseményeket, nagyon örülhet ezeknek az inspiráló, vagy inkább szívfacsaró filmhíradós bevágásokat. A történelmileg hiteles cselekmény jól átgondolt és kivitelezett. Jó volt látni, ahogy beleépítették az erdélyi emberek szívósságát és azt, ahogy minden gödörből képesek voltak kimászni, soha nem adva fel a küzdelmet.<br />
Számomra személy szerint azért volt megdöbbentő, mert sok, hogy is mondjam, ismerős karakter jelent meg a vásznon. Lajos például a néhai nagyapámra emlékeztet: mindketten tölgyfák bizonyos értelemben, akik megjárták a poklokat, és mégis képesek voltak nagyszerű emberek maradni. Mindketten találtak valamit, ami boldoggá tette őket, akárhova sodorta is őket az élet.<br />
És persze ott van az idős főhősnő is. A film megmutatja, hogyan mérgezi meg a környezetében élők mindennapjait az öregkor és a demencia esete, és hogy micsoda megpróbáltatás tud lenni ezzel együtt élni. A halála előtt a dédmamámon eluralkodott a demencia, és az anyukám így megtapasztalhatta a terhét annak, hogy a saját nagyanyja nemcsak őt, de a legalapvetőbb dolgokat is elfelejtette, így kvázi önveszélyessé vált.<br />
A legrokonszenvesebb karakter valószínűleg a fiatalabb Berta, aki, talán a neveltetése, talán a saját jelleme miatt tudta, milyen drága kincs egy anya, és ezért az utolsó pillanatig kitartott a sajátja mellett, és nem küldte intézetbe. Ha ez lenne ennek a filmnek az egyetlen tanulsága, már azért is megérte volna megnézni.<br />
Nem tudom, kinek kéne ajánlanom ezt a filmet. Mindenkinek, azt hiszem.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://1.bp.blogspot.com/-boojUPg_4uE/W1RqyfHCKoI/AAAAAAAAIbs/NgxxUtC_9zIFJl1KvJBJj6_mhPrzJ0TdQCLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a> </div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ennyi lett volna a mai filmmaratonunk. Ti melyiket láttátok, melyikről hallottatok már, melyik keltette fel az érdeklődéseket akár korábban, akár az "ajánlóm" (bűn ezeket a szöszöket annak gúnyolni; na mindegy) hatására? Ne habozzatok leírni kommentben, vagy ahol jólesik! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; #8YearsOfOneDirection ♥</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-86170220384842519142018-07-22T10:36:00.001+02:002018-07-22T10:36:31.169+02:00See You Again fordítása<div style="text-align: justify;">
<b>Ismét egy olyan dallal jelentkezem, ami rettenetesen sokat jelent nekem, több okból is. Az egyik az, hogy amikor elkezdődött a gimi - te jó ég, mintha egy másik világban lett volna... -, a legjobb barátnőmről kiderült, hogy ő is imádja ezt a számot. Persze nem olyan megszállottan, mint én; miért is csinálna épeszű ember bármit is olyan megszállottan, mint én. xD Emlékszem, egyszer videóra vette, ahogy próbálom énekelni, de elfelejtem a szövegét, mert izgulok (nem bírom a kamerát, oké). :D</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> </b></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=RgKAFK5djSk"><span style="font-size: x-large;"><i><b>See You Again - Újra találkozunk</b></i></span></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
It's been a long day without you, my friend<br />And I'll tell you all about it when I see you again<br />We've come a long way from where we began<br />Oh, I'll tell you all about it when I see you again<br />When I see you again<br /><br />Damn, who knew?<br />All the planes we flew<br />Good things we've been through<br />That I'll be standing right here talking to you<br />'Bout another path<br />I know we loved to hit the road and laugh<br />But something told me that it wouldn't last<br />Had to switch up<br />Look at things different, see the bigger picture<br />Those were the days<br />Hard work forever pays<br />Now I see you in a better place<br /><br />How can we not talk about family when family's all that we got?<br />Everything I went through you were standing there by my side<br />And now you gon' be with me for the last ride<br /><br />It's been a long day without you, my friend<br />And I'll tell you all about it when I see you again<br />We've come a long way from where we began<br />Oh, I'll tell you all about it when I see you again<br />When I see you again<br /><br />First you both go out your way<br />And the vibe is feeling strong<br />And what's small turn to a friendship<br />A friendship turn to a bond<br />And that bond will never be broken<br />The love will never get lost<br />And when brotherhood come first<br />Then the line will never be crossed<br />Established it on our own<br />When that line had to be drawn<br />And that line is what we reach<br />So remember me when I'm gone<br /><br />How can we not talk about family when family's all that we got?<br />Everything I went through you were standing there by my side<br />And now you gon' be with me for the last ride<br /><br />So let the light guide your way, yeah<br />Hold every memory as you go<br />And every road you take, will always lead you home, home<br /><br />It's been a long day without you, my friend<br />And I'll tell you all about it when I see you again<br />We've come a long way from where we began<br />Oh, I'll tell you all about it when I see you again<br />When I see you again</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>~.~</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hosszú volt a nap nélküled, barátom,<br />És majd mindent elmesélek róla, mikor újra találkozunk.<br />Hosszú utat tettünk meg a kezdetek óta,<br />Ó, majd mindent elmesélek róla, mikor újra találkozunk,<br />Mikor újra találkozunk.<br /><br />A francba, ki tudhatta<br />A sok repülőn, amin ültünk,<br />A jó dolgok közben, amiket átéltünk,<br />Hogy itt fogok állni, egy<br />Másik ösvényről dumálva neked?<br />Tudom, imádtunk útra kelni és nevetni,<br />De valami azt súgta nekem, hogy nem tart majd sokáig.<br />Váltanunk kellett:<br />Máshogy nézni a dolgokat, látni a nagy egészt.<br />Azok voltak a szép idők!<br />A kemény munka örökké kifizetődő:<br />Már egy jobb helyen látlak.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hogy vagyunk képesek hallgatni a családról, mikor csak a család van nekünk?<br />Bármit éltünk is át, te végig ott álltál mellettem,<br />És bár elmentél, egy utolsó útra még légy velem!<br /><br />Hosszú volt a nap nélküled, barátom,<br />És majd mindent elmesélek róla, mikor újra találkozunk.<br />Hosszú utat tettünk meg a kezdetek óta,<br />Ó, majd mindent elmesélek róla, mikor újra találkozunk,<br />Mikor újra találkozunk.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Először mindketten a magatok útját járjátok,<br />És erős az adrenalin.<br />S ami apró, barátsággá lesz,<br />S ami barátság volt, kötelékké lesz,<br />És az a kötelék sosem szakad meg:<br />A szeretet sosem veszik el.<br />És mikor a testvériség az első,<br />Akkor sosem lépjük át a határokat,<br />Amiket mi magunk húztunk,<br />Amikor azokat a határokat meg kellett húznunk.<br />És pont azt a határt értük el;<br />Szóval emlékezz rám, mikor már nem leszek!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hogy vagyunk képesek hallgatni a családról, mikor csak a család van nekünk?<br />Bármit éltünk is át, te végig ott álltál mellettem,<br />És bár elmentél, egy utolsó útra még légy velem!</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Hát vezérelje az utadat a fény!<br />Őrizz minden emléket, mikor elmész!<br />És minden út, amire rálépsz, mindig haza, haza fog vezetni!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hosszú volt a nap nélküled, barátom,<br />És majd mindent elmesélek róla, mikor újra találkozunk.<br />Hosszú utat tettünk meg a kezdetek óta,<br />Ó, majd mindent elmesélek róla, mikor újra találkozunk,<br />Mikor újra találkozunk.</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-31581416589864286042018-07-21T16:00:00.002+02:002018-07-23T14:18:34.618+02:00Zenés tag<div style="text-align: justify;">
Valamelyik nap találtam <a href="https://www.wattpad.com/224993244-hello-30-questions-music-tag">ezt</a> a jópofa taget, amit amellett, hogy nekem is jó szórakozás kitölteni, még Morónak is továbbküldhetek, a tagháborúnk következő csatájaként. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>1. Utolsó szám, amit hallgattál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A Noreg, Skye Townsendtől. Imádott Luciferem 3. évadában volt egy <a href="https://www.imdb.com/title/tt6552896/?ref_=ttep_ep17">rész</a>, amiben szerepelt ez a fantasztikus énekesnő és ez a dala. Mondanom sem kell, kapásból beléjük szerettem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Ebb9KSM0ziA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Ebb9KSM0ziA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2. Utolsó szám, amit megvettél?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szoktam zenét vásárolni, YouTube-ról vagy nCore-ról töltök le inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>3. Szám, amit YouTube-on találtál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem igazán értem ennek a kérdésnek a létjogosultságát, tekintve, hogy hol máshol találnék számokat, mint YouTube-on, vagy legfeljebb Spotify-on? o.O Biztos félrefordítottam, vagy én nem tudom. De hogy válaszoljak is valamit, Harry Girl Crush-feldolgozására véletlenül találtam rá YouTube-on.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/rroc2y9if_Q/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/rroc2y9if_Q?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>4. Kedvenc soundtrack-szám?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Többek között azért vonakodtam elsőre, hogy kitöltsem-e ezt a taget, mert én semmiből nem tudok kedvencet választani, de zene terén meg pláne. Úgyhogy "kedvenc" helyett inkább a legújabb imádottamat válaszolom: a Westworld intrója. Már pusztán Ramin Djawadi miatt megérte megnézni ezt a sorozatot. Egy zseni a tag, de tényleg!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/rYelEUVQ50g/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/rYelEUVQ50g?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>5. Kedvenc banda?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre egy kedvenc-kérdés, amire még én is kapásból rá tudom vágni a határozott választ: One Direction. ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>6. Kedvenc szóló előadó?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ed Sheeran? Nem tudok kedvencet választani, főleg, hogy jelen állás szerint a One Direction tagjai is szóló előadóknak számítanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>7. Kedvenc album?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Made In The A.M. ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>8. Koncert vagy fellépés, amit élőben akarsz látni?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy One Direction-koncert.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>9. Bűnös élvezet?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány Disney-mese pár betétdala. :3 A Hamupipőke 3. dalait szoktam hallgatni, mikor egyedül vagyok itthon, meg az If I Never Knew You-t és a Colours of The Windet a Pocahontasból. Ja, és a Micimackó visszatérből a Bármerre is járjt és az Örökkön örökkét. Ha eszembe jut, az Aranyhajból, A kis hableányból és a Mackótestvérből, de igazából mindegyik meséből is meghallgatom bármelyik dalt. Imádom a Disney-mesék betétdalait, nem tagadom. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>10. Szám, amit régen utáltál, de már tetszik?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem jut eszembe ilyen. Igazából nem tudok olyan számot mondani, amit valaha utáltam volna. Olyat biztosan tudnék, ami nekem nem tetszik, de mivel ízlésében senkit nem bántanék meg, ezért soha nem mondtam semmire, hogy szar, csak azért, mert nekem nem tetszett. Ízlésen vitatkozni pont akkora ostobaság, mint véleményen vagy valláson vagy politikai beállítottságon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>11. Szám, ami régen tetszett, de már utálod?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyen sincs, mivel egy számot sem utálok. :D A zene egy kincs és kész, nincs mit utálni rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>12. Banda, ami bárcsak soha nem oszlott volna fel?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy minden kétkedőnek hangsúlyozni szoktam, a One Direction sosem oszlott fel, csak szüneten van, de most mégis ez a válaszom, mert ők rettenetesen hiányoznak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>13. Kedvenc szám egy videójátékból?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy volt barátnőmnek hála legalább egy ilyet tudok válaszolni, ugyanis kábé azt az egy videójátékot ismerem, aminek a gameplayét az ő kérésére néztem meg. :D És imádtam amúgy, ezzel a számmal együtt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/QzCyF0lrioc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/QzCyF0lrioc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>14. Kedvenc szám egy filmből?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Na jó, nem vagyok hajlandó kedvencet választani, ne kérjetek tőlem ilyesmit! :D De, hogy azért válaszoljak is valamit, íme egy Rolling Stones-dal, amit a Westworld ismertetett és imádtatott meg velem:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/HdUSykUmzOo/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/HdUSykUmzOo?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>15. Kedvenc dal egy hirdetésből?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Tévét nem nézek, a YouTube-os hirdetéseket pedig igyekszem kikerülni, ahogy csak lehet, úgyhogy nem is ismerek hirdetéseket, nemhogy dalokat hirdetésekből. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>16. Szám, amivel felnőttél?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Élénken él bennem, hogy a konyhaasztalnál ülünk, és ez a szám szól a CD-ről a lejátszóban. Kicsi voltam még, amikor a szüleim és a bátyám már Kárpátia-koncertekre vittek és persze meg is vették a CD-iket. Emlékszem, hogy még nem is értettem a dalszöveget teljesen (az "emigráció" szót nem is ismertem, és valami emügrációt vagy nem tudom, mit kántáltam helyette), de már teli torokból énekeltem, mert hát ha mindenki így rajong érte körülöttem, akkor csak jó lehet. (Az én naiv kisgyerek-énem...) Nem csoda, hogy azóta is szeretem a Kárpátiát. :D </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/L3Pel9Xwstg/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/L3Pel9Xwstg?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>17. Első dal/album, amit valaha vettél?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát, a Kárpátia- és az Ismerős Arcok-albumokat nem én, hanem a bátyám meg az anyám vették mindig, úgyhogy az első - és amúgy azóta is utolsó - önálló album-vásárlásom a Midnight Memories volt, a One Direction harmadik albuma. ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>18. Album, amit véletlenül találtál, és szereted?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Karliene-től nemrég még csak azoknak a daloknak a létezéséről tudtam, amiket YouTube-ra feltöltött. Valamiért viszont rákerestem Spotify-on, és ráakadtam a Queen of Camelot című albumára, többek között. Beleszerettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>19. Kedvenc idegen nyelvű szám?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos vagy nem sajnos az általam ismert számok kábé kilencven százaléka külföldi. Úgyhogy kicsit kifacsarom ezt a kérdést, és egy itthoni dallal válaszolok, amit imádok. :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/HZT62FYvx3Y/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/HZT62FYvx3Y?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>20. Egy szám a születésed évéből?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Megvallom, utána kellett néznem, hogy ismerek-e pont 2001-es számot egyáltalán, és nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy ez a szerelmem pont velem egyidős! :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/WXv31OmnKqQ/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/WXv31OmnKqQ?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>21. Egy szám a kedvenc zenei műfajodból?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy az irodalomban, úgy a zenében is egyformán imádok minden műfajt, úgyhogy ez a kérdés abszolút lehetetlen számomra. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>22. Legtúlértékeltebb szám?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs. Ha egy zenét sokan szeretnek, sokaknak segít, sokakat feldob, akkor az egyszerűen jó zene és kész. A zenét szerintem nem lehet túlértékelni. Pont, hogy nem lehet elég kifejezően szavakba foglalni, hogy milyen csodálatos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>23. Egy szám, amit mindenkinek ajánlanál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez is egy olyan kérdés, amire határozottan rá tudom vágni a választ. Kinek melyik nyelven jön be jobban - mindegyiken egyformán nagyszerű -, de az eredeti szöveget csakis az eredeti adhatja maradéktalanul vissza:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/1y2SIIeqy34/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/1y2SIIeqy34?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek a dalnak minden korban, minden ember számára ugyanolyan leírhatatlanul sokatmondó a szövege és magával ragadóan gyönyörű a dallama. Egyszerűen felülmúlhatatlan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>24. Egy szám, ami egy különleges eseményre emlékeztet?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/WlkncEP_dI4/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/WlkncEP_dI4?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
A legjobb barátnőm tizennyolcadik születésnapját megünnepelvén tavaly "összegyűltünk" nála, a másik barátnőm, én és a családja. Már későre járt az idő, a kanapén szelfizgettünk unalmunkban, a másik barátnőm anyukáját várva a fuvarért, és a háttérzajként funkcionáló rádióból pont ez a szám csendült fel. Emlékszem, beleszerettem a hangba, a zenébe, a dalszövegbe. És azóta is ezt a dalt hallgatom, ha azokra a boldog békeidőkre akarok gondolni. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>25. Egy szám, amit egyszerűen muszáj énekelned?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A környezetemben élők dobhártyáinak nagy fájdalmára előszeretettel kornyikálom az összes dalt, amit hallgatok, úgyhogy nekem kábé mindent számot muszáj énekelnem. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>26. Kedvenc paródia-dal?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán ez... :D Egy lazább angolórára a tanárnő az eredeti Gotye-dal és a paródiája dalszövegét hozta fordítani, innen ismerem. :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/jUX7MFgT9wc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/jUX7MFgT9wc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>27. Kedvenc lassú szám?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Örök depis lévén többségében melankolikus számokat hallgatok, úgyhogy hadd ne kelljen választanom közülük! :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>28. Kedvenc gyors szám?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, arról tudtam, hogy egy számot lehet "lassúnak" nevezni, de hogy "gyors" számok is vannak? o.O Azt hogy? A gyors szám onnan ismerszik meg, hogy megnyert egy futóversenyt, vagy most mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>29. Jelenlegi kedvenc szám?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Amióta csak megjelent, örökérvényű kedvencem marad a Story of My Life a One Directiontől. Persze, csak olyankor, amikor feltétlenül muszáj egyetlenegy kedvencet választanom, és el kell tekintenem attól, hogy utálom a "kedvenc" szót, hogy utálok kedvencet választani, és hogy nem is tudok kedvencet választani.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/W-TE_Ys4iwM/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/W-TE_Ys4iwM?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>30. Örök kedvenc szám?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, ezt okosan megválaszoltam az előző kérdésnél... :'D</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-38233593175207934592018-07-20T14:10:00.004+02:002018-07-20T14:10:49.944+02:00Song of Durin fordítása<div style="text-align: justify;">
<b>Moro fantasztikus ötletet adott, és így belegondolva fogalmam sincs, hogy nem jutott eddig eszembe magamtól, hogy lefordítsam ezt a csodálatos dalt. Úgyhogy köszönöm, Moro, nem tudom, mi lenne velem nélküled! :D</b><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><i><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=uxfoa23skHg">Song of Durin - Durin dala</a></b></i></span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
The world was young, the mountains green,<br />No stain yet on the Moon was seen,<br />No words were laid on stream or stone<br />When Durin woke and walked alone.<br />He named the nameless hills and dells;<br />He drank from yet untasted wells;<br />He stooped and looked in Mirrormere,<br />And saw a crown of stars appear,<br />As gems upon a silver thread,<br />Above the shadows of his head.<br /><br />The world was fair, the mountains tall,<br />In Elder Days before the fall<br />Of mighty kings in Nargothrond<br />And Gondolin, who now beyond<br />The Western Seas have passed away:<br />The world was fair in Durin's Day.<br /><br />A king he was on carven throne<br />In many-pillared halls of stone<br />With golden roof and silver floor,<br />And runes of power upon the door.<br />The light of sun and star and moon<br />In shining lamps of crystal hewn<br />Undimmed by cloud or shade of night<br />There shone for ever fair and bright.<br /><br />There hammer on the anvil smote,<br />There chisel clove, and graver wrote;<br />There forged was blade, and bound was hilt;<br />The delver mined, the mason built.<br />There beryl, pearl, and opal pale,<br />And metal wrought like fishes' mail,<br />Buckler and corslet, axe and sword,<br />And shining spears were laid in hoard.<br /><br />Unwearied then were Durin's folk;<br />Beneath the mountains music woke:<br />The harpers harped, the minstrels sang,<br />And at the gates the trumpets rang.<br /><br />The world is grey, the mountains old,</div>
<div style="text-align: center;">
The forge's fire is ashen-cold;<br />No harp is wrung, no hammer falls:<br />The darkness dwells in Durin's halls;<br />The shadow lies upon his tomb<br />In Moria, in Khazad-dûm.<br />But still the sunken stars appear<br />In dark and windless Mirrormere;<br />There lies his crown in water deep,<br />Till Durin wakes again from sleep.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">~.~</span></b></div>
<b></b><br />
<div style="text-align: center;">
Ifjú volt a világ, a hegyek zöldelltek,<br />A Holdat folt még nem szennyezte.<br />Nem volt oly szó, hogy folyó meg szikla,<br />Mikor Durin felébredt és járt-kelt magában.<br />Elnevezte a névtelen hegyeket és völgyeket;<br />Soha meg nem ízlelt forrásokból ivott;<br />Lehajolt és a Tükör-tóba pillantott,<br />És csillagkoronát látott, mely<br />Ezüstfonálon ékköveknek tűnhetett<br />Az árnyékokon túl, a feje felett.<br /><br />Szép volt a világ, a hegyek magasak,<br />Hajdankorokban, bukása előtt<br />Nargothrondi és gondolini nagy<br />Királyoknak, akik rég eltávoztak<br />A Nyugati Tengereken túlra:<br />Szép volt a világ a Durin-korban.<br /><br />Faragott trónon a királya volt<br />Sokpilléres sziklacsarnokoknak<br />Aranytetővel és ezüstpadlóval,<br />És a hatalom rúnáival az ajtón.<br />Nap, csillag és hold fénylett<br />Metszett kristály-lámpáiban,<br />Nem tompítva felhőtől, éji árnytól,<br />Örökké tündöklőn és ragyogón.<br /><br />Üllőre sújtott ott kalapács,<br />Véső járt és vésnök munkált,<br />Kovácsoltak ott pengét és nyelet,<br />Az ásó bányászott, a kőműves épített.<br />Ott berill, gyöngy és opál sápadt<br />S mint halpikkely, oly fémet munkáltak.<br />Pajzs és páncéling, balta és kard<br />És fényes lándzsa volt halomba rakva.<br /><br />Fáradhatatlan volt Durin népe ekkor:<br />A hegyek alatt zene dalolt:<br />A hárfás zenélt, a dalnok énekelt,<br />És a kapuknál kürtök üvöltöttek.<br /><br />Most szürke a világ, a hegyek vének,<br />A kohó tüze rég kihűlve.<br />Nem szól hárfa, nem csap le kalapács,<br />A sötétség lakja Durin csarnokát.<br />Árnyék vetül sírjára<br />Khazad-dûmban, Móriában.<br />De az elmerült csillagok mégis feltűnnek<br />A sötét és csendes Tükör-tó vizében;<br />A víz mélyén ott nyugszik a koronája,<br />Míg Durin föl nem ébred álmából újra.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Oké, minden dalnál így vagyok vele, de erre különösen igaz, hogy istenkáromlásnak érzem az én esetlen fordításommal belerondítani az eredeti változat nagyszerűségébe. És ez a dal most annyira visszarepített Középföldére, hogy a Westworld fináléját is kiverte a fejemből, pedig az aztán mély nyomott hagyott bennem.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nessa voltam; these violent delights have violent ends!</b></div>
</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-70477669397620806022018-07-19T14:49:00.001+02:002018-07-19T14:50:00.395+02:00Írók booktage<div style="text-align: justify;">
Drága Moróm megint gondolt rám egy csodálatosan lenyűgöző taggel, úgyhogy most jól ki is töltöm, aztán kitalálom, mivel vághatok neki vissza legközelebb! :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-gTjXby7ijCg/W0-KKhoq2yI/AAAAAAAAIaw/fCQOaiwcbC8ZQS2XR3UNnx37kGKAAYOFACLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-gTjXby7ijCg/W0-KKhoq2yI/AAAAAAAAIaw/fCQOaiwcbC8ZQS2XR3UNnx37kGKAAYOFACLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
ELSŐ VÁZLAT - Egy könyv vagy sorozat, amit még nem olvastál</div>
<div style="text-align: justify;">
Most komolyan csak egyet lehet válaszolni? *csendben elvonul a sarokba zokogni* Akkor legyen <b>A Karamazov testvérek</b>. Ez csak egy a végtelen listáról amúgy, amit el szeretnék olvasni, de kivételesen tényleg csak egy választ adok, mert az egész listát felsorolni fogósabb lenne. Amennyit tudok Dosztojevszkijről, azzal már hihetetlenül megfogott; róla tartottam kiselőadást nyelvtanon, mikor a retorikát tanultuk, és már évekkel ezelőtt el akartam olvasni tőle a Bűn és bűnhődést meg A Karamazov testvéreket, ha mást nem is, mert ezek annyira alapok! De azóta sem jutottam odáig, pedig a kiselőadásomhoz végzett kutatómunkám során olyannyira beleszerettem az utóbbi cselekményébe (félreértés ne essék, az előbbiébe is, csak most ugye az utóbbi a válaszom a kérdésre), hogy tényleg bűnnek érzem, hogy még nem tudtam elolvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
MÁSODIK VÁZLAT - Egy könyv vagy sorozat, amit második elolvasásra már nem szerettél annyira</div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs ilyen. Ha egy könyvbe annyira beleszerettem, hogy másodszor is rászántam az időmet az elolvasására, akkor az a könyv rohadt közel áll hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
VÉGSŐ VÁZLAT - Egy könyv vagy sorozat, amiért sokáig oda voltál</div>
<div style="text-align: justify;">
Elég hűséges típusnak tartom magam (sokat is szenvedek emiatt), úgyhogy amiért egykor oda voltam, azért most is oda vagyok, az esetek többségében. De vannak kivételek. Az <b>Alkonyat Saga</b> például egyenesen magába bolondított, mikor kislányként láttam a tévében a filmeket, ezért kapásból elvertem a pénzemet az első két kötetére. Mire a harmadikra vagy a negyedikre került volna a sor, szerencsére benőtt a fejem lágya, és nem követtem el további istenkáromlást (legalábbis ezen a téren, haha). Valami hasonló volt az <b>Szent Johanna gimi</b>vel is - valami idióta rajongástól vezérelve beszereztem az első öt kötetét, és azóta is siratom a beleölt pénzemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
SZEREPLŐ HALÁLA - Egy könyv vagy sorozat, amit megsirattál</div>
<div style="text-align: justify;">
Biztos volt több könyv is, ami megbőgetett, mert nem is én lennék, ha nem itatnám folyamatosan az egereket, de az Outlander második része, a Dragonfly in Amber (először angolul olvastam, utána magyarul) feletti könnyzáporom nagyon megmaradt bennem. Emlékszem, ahogy valamelyik utolsó fejezet környékén úgy potyogtak a könnyeim, hogy nem láttam a sorokat a pdf-ben, amiben olvastam. És mikor valahogy mégis a végére kecmeregtem (nem tudom, hogy voltam képes olvasni úgy, hogy nem láttam a betűket, de nagyon elszánt lehettem), emlékszem, hogy kimentem a konyhába, és a szívbajt hoztam anyára, hogy mégis mi történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
LYUKAK A SZTORIBAN - Egy könyv vagy sorozat, amiben csalódtál</div>
<div style="text-align: justify;">
Az <b>Alkonyat</b>on és az <b>SzJg</b>-n kívül azt hiszem, nem volt ilyen, mert az Ötven Árnyalattal szemben eleve nem támasztottam elvárásokat soha. És nem is igazán csalódásnak nevezném, inkább kiábrándulásnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
ÍRÓI VÁLSÁG - Egy könyv vagy sorozat, amit nem fejeztél be</div>
<div style="text-align: justify;">
Na igen, a legutóbbi tag óta, amiben egy hasonló kérdésre válaszoltam, rájöttem, melyik volt az a híres-neves könyv; az egyetlen, amit valaha véglegesen félbehagytam. Méghozzá mindössze pár oldal után. És az Jacqueline Wilson <b>Titkok </b>című könyve volt. Képes voltam elolvasatlanul visszavinni a könyvtárba, csak azért, mert abban a két percben, amiben elkezdtem olvasni, épp nem nyerte el a tetszésemet, el tudjátok ezt hinni? És ráadásul pont egy Jacqueline Wilson-könyvet, pedig tőle már egy csomó könyvet olvastam előtte, és mindet imádtam! Sosem bocsátom meg magamnak ezt a hülyeségemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
VISSZAJELZÉS - Egy könyv vagy sorozat, amit bárkinek ajánlanál</div>
<div style="text-align: justify;">
Bárkinek? Hát, ez fogós. A tapasztalatom az, hogy amitől én lehidalok és fangörcsöket kapok, az az emberek kilencvenkilenc százalékát abszolút hidegen hagyja. Úgyhogy nehéz olyat választani az általam imádott könyvek közül, amiről tudom, hogy bárkinek tetszene. Főleg, hogy ahány ember, annyi ízlés. Szóval ez nemcsak nehéz, hanem lehetetlen is, úgyhogy, ha valaha eszembe jut egy ilyen, majd visszatérek ide. :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-gTjXby7ijCg/W0-KKhoq2yI/AAAAAAAAIaw/fCQOaiwcbC8ZQS2XR3UNnx37kGKAAYOFACLcBGAs/s1600/sorel_gyongy13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="72" data-original-width="392" height="58" src="https://2.bp.blogspot.com/-gTjXby7ijCg/W0-KKhoq2yI/AAAAAAAAIaw/fCQOaiwcbC8ZQS2XR3UNnx37kGKAAYOFACLcBGAs/s320/sorel_gyongy13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm szépen Morónak a tartalmas és imádnivaló taget, és nem marad el a visszavágó sem, természetesen! :D Ezt már nem tudom, kinek küldjem tovább, mert mindenki a halál hímtagjára kíván így is, viszont akinek megtetszik, nyugodtan viheti! :3<br />
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott. xx</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-84211230380204171182018-07-18T12:55:00.002+02:002018-07-18T12:55:20.849+02:00Hasznos billentyűparancsok<div style="text-align: justify;">
Amellett, hogy egy főként kritikás blogon időzöl most, mellékállásban, ahogy azt már a kezdetek kezdetén kimondtam, bármilyen témájú bejegyzéseket gátlástalanul ontok magamból, ha épp ötletem vagy kedvem támad hozzá. Most - legalábbis nemrég, amikor ennek a bejegyzésnek az ötlete megfogant bennem; azóta azért már eltelt egy kis idő - is ez történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kilencedikben és tizedikben, mikor infóórán egyik géptől a másikig jártam, mindenkinek segítve és válaszolgatva a kérdéseire, mellbe vágott a tény, hogy az általam, a minden szabad percét a billentyűzettel töltő penészvirág által természetesnek vélt kontrol cé, kontrol vé, satöbbi billentyűparancsok nem mindenkinek alapvetőek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A középszintű infó szóbeli érettségimre készülve pedig, mikor szembetalálkoztam a számítógép bemeneti egységei között a billentyűzettel is, és ott említésre kerültek a funkcióbillentyűk és más, hasznos trükkök, már tudtam, hogy miről fog szólni egy bejegyzés, amit azonnal megírok és közzéteszek, amint időm engedi. <strike>Magyarul amint letudom azokat a retkes szóbeliket, amik miatt már hónapok óta a hajamat tépem idegességemben.</strike> Azért ez nem egészen jött össze, tekintve, hogy június 22-én letudtam a szóbeliket, és most július közepe van, de nem is én lennék, ha végig tudnám vinni egyetlen tervemet is. Ez a cikk tehát nem más, mint egy lista hasznos billentyűparancsokról, amikkel amellett, hogy zseninek tűnhetsz, még időt is spórolhatsz! :D<br />
Az elején az alapokat írom le, hátha valaki nem merült el még annyira a billentyűzet-használatban, hogy ismerje őket. Szóval akinek az alapok már megvannak, ne lépjen le rögtön, inkább görgessen túl rajtuk, az érdekesebb billentyűparancsokig.<br />
Ja, és mielőtt elfelejtem: a listán csak olyan billentyűparancsok szerepelnek, amiket kipróbáltam, és tényleg azt csinálják, amit "a legenda szerint" kell nekik. Szóval nem írtam fel a listára olyasmit, amiről nem tudom biztosan, hogy nem az önmegsemmisítést fogja elindítani.<br />
Még valami: logikai sorrendet ne keressetek. Úgy írtam, ahogy eszembe jutott.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + C = másolás</b></div>
Ha át akarsz másolni valamit egyik helyről a másikra, akkor kijelölöd az adott szövegrészletet vagy épp fájlt (képeket, dokumentumokat, zenéket stb.), és akár rá is klikkelhetnél jobb egérgombbal, és kiválaszthatnád a másolás-parancsot a megjelenő lokális menüből, de mennyivel egyszerűbb már leütni két gombot a billentyűzeten?<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + X = kivágás</b></div>
Ha át akarsz helyezni valamit egyik helyről a másikra, hasonlóképp kijelölöd, és leütöd ezt a két billentyűt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + V = beillesztés</b></div>
Ha kijelölted és másolással vagy kivágással a vágólapra helyezted azt, amit akartál, akkor már csak be kell illesztened oda, ahova szeretnéd. Ezt teheted meg ezzel a billentyűkombinációval.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Z = visszavonás</b></div>
Amikor például véletlenül átírtál valamit egy Word-doksiban, amit nem kellett volna, csak simán lenyomod ezt a két gombot a művelet visszavonásához. Így nem kell az egérrel vacakolnod, míg megkeresed a visszavonás-gombot a menüsorban.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Y = visszavonás visszavonása</b></div>
Ha közben meggondoltad magad, és mégsem szeretnéd visszavonni a műveletet, ezzel a kombóval visszavonhatod a visszavonást.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + A = minden kijelölése</b></div>
Ezzel a billentyűkombinációval minden elemet kijelölhetsz.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Delete / Ctrl + D = törlés</b></div>
A Delete-billentyű vagy a Ctrl + D billentyűk lenyomásával törölhetsz bármit, amit kijelöltél. Ez lehet szövegrészlet is egy dokumentumban, de ha fájlokat törölsz, akkor azok a Lomtárba kerülnek, ahonnan még visszaállíthatod őket, ha meggondolod magad.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Shift + Delete = végleges törlés</b></div>
Ha ezt alkalmazod, a fájlok véglegesen törlődnek, anélkül, hogy a Lomtárba kerülnének. Úgyhogy ezt tényleg csak akkor használd, ha már biztos vagy a törlésben!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + húzás = másolás</b></div>
Hogyha nyomva tartod a Ctrl-billentyűt, miközben az egérrel húzol valahova egy fájlt, akkor az adott fájl odamásolódik, ahol elengeded a bal egérgombot ("leteszed" az objektumot).<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Shift + húzás = parancsikon létrehozása</b></div>
Hogyha nyomva tartod a Ctrl-t és a Shiftet, miközben odébb húzol egy fájlt, azzal parancsikont készítesz az adott fájlról.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + balra-nyíl - kurzor áthelyezése az előző szó elejére</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha mondjuk gépelés közben lusta vagy elvenni a kezedet a
billentyűzetről, hogy az egérre helyezd, mikor át akarod rakni a kurzort
az előző szó elejére, és a kurzormozgató nyilakkal sem akarsz bajlódni, akkor elég csak lenyomnod a Ctrl-t és a balra
mutató nyílbillentyűt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + jobbra-nyíl = kurzor áthelyezése a következő szó elejére</b></div>
Ugyanez, csak a következő szó elejére kerül a kurzor.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + felfelé-nyíl = kurzor áthelyezése az előző bekezdés elejére</b></div>
Ezt sem kell már magyaráznom; ily módon az egér használata nélkül áthelyezheted a kurzort az előző bekezdés elejére.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + lefelé-nyíl = kurzor áthelyezése a következő bekezdés elejére</b></div>
Ugyanez, csak a következő bekezdés elejére kerül a kurzor.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Shift + nyílbillentyű = kijelölés</b></div>
Ha lenyomod a Ctrl-t, a Shiftet és a jobbra mutató nyílbillentyűt, akkor kijelölődik a kurzorodtól jobbra lévő szó. Ha kétszer nyomod le a jobbra-nyilat, akkor két szó jelölődik ki, és így tovább. Ugyanez a balra-nyíllal. A felfelé mutató nyíllal az aktív sor a kurzortól balra eső részét jelölöd ki a szövegben, a lefelé mutatóval a kurzortól jobbra eső részét. Ugyanígy működik az egész, ha fájlokat akarsz kijelölni, nem pedig szövegrészletet.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Shift + nyílbillentyű = kijelölés</b></div>
A
Shifttel és a nyílbillentyűkkel ugyanazt csinálhatod, mint a
Ctrl-Shift-nyíl kombóval, csak így karakterenként jelölhetsz ki, nem
szavanként. De fájlok kijelölésére is ugyanúgy alkalmas.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Tab = váltás a megnyitott lapok között</b></div>
Ha több lap van megnyitva a böngésződben, ilyen egyszerűen váltogathatsz közöttük.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Alt + Enter = tulajdonságablak előhívása</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A kijelölt fájl tulajdonság-paneljét hívhatod elő ezzel a billentyűkombinációval.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Alt + balra-nyíl = vissza</b></div>
Így anélkül léphetsz vissza az előzőleg meglátogatott oldalra, hogy rá kéne kattintanod a visszafelé mutató nyílra a böngésződ menüsorában.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Alt + jobbra-nyíl = előre</b></div>
Ha már visszaléptél az előző oldalra, a jobbra-nyíllal megint visszatérhetsz az utóbb megnyitott oldalra.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Alt + szóköz / Shift + F10 = helyi menü előhívása</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden programnak, de a fájloknak is van úgynevezett helyi, vagyis lokális menüje. Ezt hívhatod elő ezekkel a kombinációkkal.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Alt + Tab / Alt + Esc = váltás a futó alkalmazások között</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak próbáld ki! Engem eszméletlenül lenyűgözött, mikor a kocka osztálytársaim anno megmutatták ezeket a billentyűparancsot.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Esc / Windows-billentyű = Start-menü megjelenítése és bezárása</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szorul magyarázatra, azt hiszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Shift + Esc = Feladatkezelő megnyitása</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha még nem használtad a Feladatkezelőt, csekkold - én régebben akkor használtam, amikor egy program vagy fájl egyszerűen lefagyott, és nem volt hajlandó bezárulni, csak akkor, ha a Feladatkezelőben a "feladat befejezése"-parancsot választottam. Jó, ez még egy Windows XP-s, végtelenül ócska gépen történt, de akkor is hasznos lehet.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b>Windows-billentyű + D = asztal megjelenítése</b></div>
Ez is érthető szerintem. Az épp aktív ablakról így az asztalra ugrasz, ha pedig az asztalra ugrottál, ugyanezzel a kombinációval visszaugorhatsz az ablakra, ahonnan elindultál.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Windows-billentyű + E = Sajátgép-ablak megnyitása</b></div>
Ezzel a kombinációval a Sajátgép ablakát hívhatod elő.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Window-billentyű + F = keresés</b></div>
Gyakorlatilag a számítógéped Google-jét hívhatod elő ezzel a billentyűkombinációval.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + + = nagyítás/közelítés</b></div>
Ha a Ctrl-lal együtt leütöd a numerikus billentyűzeten lévő pluszjelet, nagyítani tudsz.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + - = kicsinyítés</b></div>
Ugyanígy kicsinyíteni a mínuszjellel.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + H = előzménysáv megnyitása</b></div>
Ezzel a billentyűparanccsal a böngésződ előzménysávját hívhatod elő.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + I = könyvjelzősáv megnyitása</b></div>
Ezzel pedig a könyvjelzőzött kedvenceid sávját.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + P = nyomtatás-panel megnyitása</b></div>
Ha nyomtatni szeretnél valamit, így előhívhatod a képernyőre a nyomtatás-panelt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + R = megnyitott weblap frissítése</b></div>
Nem szorul magyarázatra, ugye?<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + W = ablak bezárása</b></div>
Bezárhatsz így böngészőablakokat például.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + L = URL-cím kijelölése</b></div>
A böngésződben ezzel a paranccsal kijelölheted az aktív oldal URL-címét.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + F = keresés</b></div>
Ha egy szövegben meg akarsz találni egy adott szót, csak üsd le ezt a két billentyűt és gépeld be azt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + T = új lap megnyitása</b></div>
Ezzel a billentyűkombinációval megnyithatsz egy új, üres lapot a böngésződben.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + N = új ablak megnyitása</b></div>
Ezzel pedig egy új ablakot.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + D = könyvjelzőzés</b></div>
A böngészőben ez a billentyűkombináció nem törlésre használható, hanem arra, hogy felvehesd a kedvenceid közé az oldalt, amit később könnyen meg akarsz találni.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + Backspace = előző szó törlése</b></div>
A Ctrl lenyomásával nem egy karaktert, hanem egy egész szót törölhetsz ki gépelés közben.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Page Up = felfelé görgetés</b></div>
Nem vagyok benne biztos, hogy mindenki próbálta már az összes billentyűt a billentyűzetén, ezért gondoltam, kitérek olyasmikre is, amik nem billentyűkombinációk, hanem csak egy billentyűből állnak. A Page Up például feljebb ugrasztja a kurzort, ami akkor lehet hasznos, ha egy százoldalas Word-doksiban nem akarsz egeret használni, hogy eljuss a szöveg legvégére.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Page Down = lefelé görgetés</b></div>
Meglepő módon ez ugyanaz, mint a Page Up, csak lefelé visz.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>PrtScn = képernyőfotó</b></div>
Ezzel a billentyűvel a képernyőről készíthetsz fotót, ami így a vágólapra kerül. Utána egyszerű beillesztéssel megnyithatod például Paintben.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Alt + PrtScn = képernyőfotó az aktív ablakról</b></div>
Az előbb mindenestül leképezted a képernyőt; ezzel a kombóval csak az aktív ablakot látod viszont a képernyőfotón.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F1 = Súgó előhívása</b></div>
A legtöbb program esetén, ha ezt a gombot leütöd, a Súgót hívhatod elő.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F2 = átnevezés</b></div>
Ha át akarsz nevezni egy fájlt, akkor csak jelöld ki és üsd le ezt a gombot! Ugye, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint kattintgatni, vagy mint kiválasztani a menüből az átnevezés-parancsot?<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F3 = keresés</b></div>
Böngészőben ugyanazt a keresőt hívja elő, amit a Ctrl + F billentyűkombináció, fájlkezelőben pedig a keresőt jelöli ki.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Alt + F4 = bezárás</b></div>
Az aktív objektumot vagy programot zárhatod be így.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F5 = frissítés</b></div>
Ez a billentyű frissíti a megnyitott oldal vagy mappa tartalmát.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F6 = URL-cím kijelölése</b></div>
Könnyedén kijelölheted az aktív oldal URL-címét ezzel a funkcióbillentyűvel.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F7 = helyesírás-ellenőrzés</b></div>
Ha a Wordben dolgozol, és gyorsan ellenőrizni szeretnéd a begépelt szöveg helyesírását, ez a gomb a segítségedre lehet.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F11 = teljes képernyő üzemmód</b></div>
Azt hiszem, ez egyértelmű.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>F12 = mentés másként</b></div>
A Wordben ezzel a billentyűvel a mentés másként ablakát nyithatod meg.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ctrl + kattintás = több, nem szomszédos elem kijelölése</b></div>
Ha több, nem egymás mellett helyet foglaló fájlt akarsz kijelölni egy mappában, akkor a Ctrl-billentyű folyamatos nyomva tartása mellett teheted meg. A Ctrl nyomva tartása közben, ha újra rákattintasz egy más kijelölt fájlra, annak megszűnik a kijelölése. Ha az összes kijelölést meg akarod szüntetni, csak kattints egy üres részre.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Shift + kattintás = több, szomszédos elem kijelölése</b></div>
Ha több, szomszédos fájlt szeretnél könnyen kijelölni, akkor kattints rá az elsőre, majd a Shift lenyomásával az utolsóra, amit ki szeretnél jelölni.<br />
<br />
<br />
Azt hiszem, így hirtelen ennyi. Remélem, hasznosnak találtátok, és ha elsajátítjátok ezeknek a billentyűparancsoknak a használatát, sokkal gyorsabban és könnyebben tudtok majd boldogulni. :) xx</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1457502339507822671.post-7804334989382234312018-07-17T08:35:00.000+02:002018-07-17T08:35:39.538+02:00A Hard Rain's A-Gonna Fall fordítása<div style="text-align: justify;">
<b>Most tűnt fel, hogy a hirdetőtáblán ezt a fordítást már beígértem, úgyhogy azt hiszem, épp adós vagyok vele.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ez a dal egy másik imádott sorozatom, az Outlander 3. évadának 4. részének végén csendült fel, nem az eredeti, Bob Dylanes verzióval, hanem azzal, amit mindjárt linkelek is. Imádom Bob Dylant, de ezt a dalt már csak úgy tudom elképzelni, ahogy az Outlanderben hallottam. A dalszövegnek viszont az eredeti változatát illesztettem be és fordítottam le, az ugyanis számomra olyan szent, hogy bele nem nyúltam volna egy új feldolgozás miatt. De komolyan, amikor januárban ennek a résznek a feliratát fordítottam, hogy apám is tudja nézni velünk a sorozatot, még fel sem fogtam igazán, milyen szimbolikája van ennek a dalszövegnek, csak most, amikor utánanéztem <a href="https://genius.com/1404168">itt</a>. A hét szomorú erdő a hét kontinens; a tizenkettő egy rakás dolog jelképe; a tízezer mérföld a kontinensek "kiterjedése" (költői kerekítéssel); az eső a Biblia óta jelenthet áldást, de büntetést is; a fekete ág Dantétól van; a tízezer törött nyelvű szónok az elhallgattatott tüntetőknek feleltethető meg; a gyermekek kezébe adott fegyverek az olyan háborúkra utalnak, amikben gyerekeket is harcolni kényszerítettek; és még sorolhatnám. De azt hiszem, a sorok amúgy is magukért beszélnek.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><i><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=aXO6FBVh0oA">A Hard Rain's A-Gonna Fall - Jó nagy zuhé hullik majd</a></b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Oh, where have you been, my blue-eyed son?<br />
And where have you been, my darling young one?<br />
I've stumbled on the side of twelve misty mountains<br />
I've walked and I've crawled on six crooked highways<br />
I've stepped in the middle of seven sad forests<br />
I've been out in front of a dozen dead oceans<br />
I've been ten thousand miles in the mouth of a graveyard<br />
And it's a hard, it's a hard, it's a hard, and it's a hard<br />
It's a hard rain's a-gonna fall<br />
<br />
Oh, what did you see, my blue-eyed son?<br />
And what did you see, my darling young one?<br />
I saw a newborn baby with wild wolves all around it<br />
I saw a highway of diamonds with nobody on it<br />
I saw a black branch with blood that kept drippin'<br />
I saw a room full of men with their hammers a-bleedin'<br />
I saw a white ladder all covered with water<br />
I saw ten thousand talkers whose tongues were all broken<br />
I saw guns and sharp swords in the hands of young children<br />
And it's a hard, it's a hard, it's a hard, and it's a hard<br />
It's a hard rain's a-gonna fall<br />
<br />
And what did you hear, my blue-eyed son?<br />
And what did you hear, my darling young one?<br />
I heard the sound of a thunder, that roared out a warnin'<br />
I heard the roar of a wave that could drown the whole world<br />
I heard one hundred drummers whose hands were a-blazin'<br />
I heard ten thousand whisperin' and nobody listenin'<br />
I heard one person starve, I heard many people laughin'<br />
Heard the song of a poet who died in the gutter<br />
Heard the sound of a clown who cried in the alley<br />
And it's a hard, it's a hard, it's a hard, it's a hard<br />
It's a hard rain's a-gonna fall<br />
<br />
Oh, what did you meet, my blue-eyed son?<br />
Who did you meet, my darling young one?<br />
I met a young child beside a dead pony<br />
I met a white man who walked a black dog<br />
I met a young woman whose body was burning<br />
I met a young girl, she gave me a rainbow<br />
I met one man who was wounded in love<br />
I met another man who was wounded in hatred<br />
And it's a hard, it's a hard, it's a hard, it's a hard<br />
It's a hard rain's a-gonna fall<br />
<br />
And what'll you do now, my blue-eyed son?<br />
And what'll you do now, my darling young one?<br />
I'm a-goin' back out 'fore the rain starts a-fallin'<br />
I'll walk to the depths of the deepest dark forest<br />
Where the people are many and their hands are all empty<br />
Where the pellets of poison are flooding their waters<br />
Where the home in the valley meets the damp dirty prison<br />
And the executioner's face is always well hidden<br />
Where hunger is ugly, where souls are forgotten<br />
Where black is the color, where none is the number<br />
And I'll tell and speak it and think it and breathe it<br />
And reflect from the mountain so all souls can see it<br />
And I'll stand on the ocean until I start sinkin'<br />
But I'll know my song well before I start singin'<br />
And it's a hard, it's a hard, it's a hard, and it's a hard<br />
It's a hard rain's a-gonna fall</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">~.~</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ó, merre jártál, én kékszemű fiam?</div>
<div style="text-align: center;">
És merre jártál, én drága ifjam?</div>
<div style="text-align: center;">
Tizenkét ködös hegy oldalán botladoztam,<br />
Hat görbe országúton sétáltam és kúsztam,<br />
Hét szomorú erdő közepébe léptem,<br />
Jártam egy tucat halott óceán vizében,<br />
Voltam tízezer mérföld mélyen egy temetőben.</div>
<div style="text-align: center;">
És egy jó nagy, egy jó nagy, egy jó nagy és egy jó nagy,<br />
Egy jó nagy zuhé hullik majd!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ó, mit láttál, én kékszemű fiam?</div>
<div style="text-align: center;">
És mit láttál, én drága ifjam?<br />
Láttam egy újszülött kisbabát, körülette vad farkasokat,<br />
Láttam egy gyémánttal kirakott, elhagyatott országutat,<br />
Láttam egy fekete ágat, amiről csak csöpögött a vére,<br />
Láttam egy szobára való férfit, a kalapácsaik véreztek,<br />
Láttam egy fehér létrát, amit víz borított,<br />
Láttam tízezer szónokot, mindnek el volt törve a nyelve,<br />
Láttam pisztolyokat és éles kardokat fiatal gyermekek kezében.<br />
És egy jó nagy, egy jó nagy, egy jó nagy és egy jó nagy,<br />
Egy jó nagy zuhé hullik majd!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
És mit hallottál, én kékszemű fiam?<br />
És mit hallottál, én drága ifjam?<br />
Hallottam mennydörgést, ami figyelmeztetni akart,<br />
Hallottam egy hullám moraját, ami az egész világot megfullaszthatja,<br />
Hallottam száz dobost, akik keze lángolt,<br />
Hallottam tízezret suttogni, akiket senki nem hallott,<br />
Hallottam valakit éhezni, sokakat nevetni,<br />
Hallottam egy költő dalát, aki a csatornában múlt ki,<br />
Hallottam egy bohócot, aki a sikátorban sírt.<br />
És egy jó nagy, egy jó nagy, egy jó nagy és egy jó nagy,<br />
Egy jó nagy zuhé hullik majd!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ó, kivel találkoztál, én kékszemű fiam?<br />
Kivel találkoztál, én drága ifjam?<br />
Találkoztam egy fiatal gyermekkel egy halott póni mellett,<br />
Találkoztam egy fehér férfival, aki egy fekete kutyát sétáltatott,<br />
Találkoztam egy fiatal nővel, akinek lángolt a teste,<br />
Találkoztam egy fiatal lánnyal, aki szivárványt adott nekem,<br />
Találkoztam egy férfival, akit megsebzett a szerelem,<br />
Találkoztam egy másikkal, akit a gyűlölet sebzett meg.<br />
És egy jó nagy, egy jó nagy, egy jó nagy és egy jó nagy,<br />
Egy jó nagy zuhé hullik majd!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
És mit fogsz most tenni, én kékszemű fiam?<br />
És mit fogsz most tenni, én drága ifjam?<br />
Megint ki fogok menni, mielőtt a zuhé elkezdődne,<br />
Vissza fogok sétálni a legmélyebb, sötét erdő bugyraiba,<br />
Ahol sok az ember, de mindnek üres a keze,<br />
Ahol a mérgező pirulák elözönlik a vizeket,<br />
Ahol a völgybeli otthon a nyirkos, mocskos börtönt éri<br />
És a hóhér arca mindig jól el van rejtve,<br />
Ahol az éhség ocsmány, ahol elfeledték a lelkeket,<br />
Ahol csak fekete szín van, ahol a nulla a szám,<br />
És el fogom mesélni és szavalni és gondolni és lélegezni,<br />
És ki fogom kiabálni a hegyről, hogy minden lélek hallhassa,<br />
Aztán az óceánon fogok állni, míg süllyedni nem kezdek,<br />
De jól fogom ismerni a dalom, mielőtt énekelni kezdek.<br />
És egy jó nagy, egy jó nagy, egy jó nagy és egy jó nagy,<br />
Egy jó nagy zuhé hullik majd!</div>
Nessa Laura Lossёhelinhttp://www.blogger.com/profile/11561607833764428529noreply@blogger.com0