2018. július 30., hétfő

"Én még itt vagyok!"

Ha valakit érdekel, és nyomon követi ezt, az tudja, hogy úgy terveztem, ennek a hónapnak minden napján hozok egy bejegyzést. (Többek között azért is, mert sem az előző tanévben nem volt elég időm és energiám a bloggal foglalkozni, sem a soron következő, végzős évem alatt nem lesz, ezt már most borítékolhatom.) Ez a múltkor - önhibámon kívül? - kudarcot vallott a betegségem miatt, így kimaradt egy nap, de másnap kettőt hoztam, így némileg helyreállt a "rend". Most viszont, hogy már csak egy bejegyzést kéne hoznom, tehát már majdnem teljesítettem a célomat, megtorpanok és visszanézek: tényleg a mennyiségre hajtottam a minőség helyett?
És, ahogy elnézem ennek a hónapnak a bejegyzéseit... tényleg. Hoztam ugyan egy kritikát és egy cikkfordítást is, ami oké, előbbi a blog lételeme, utóbbi az egyetlen valóban hasznosnak mondható bejegyzéstípus a blogon.
Hoztam ezenkívül nyolc darab dalszövegfordítást, amik közül mindet, kivétel nélkül, fél óránál rövidebb idő leforgása alatt dobtam össze és tettem közzé, és főleg abból a megfontolásból, hogy "úristen, ma még nem hoztam bejegyzést, pedig ebben a hónapban minden nap kell, na, mi az, ami gyorsan kész van és bejegyzésnek is nevezhető?".
Volt még ezenkívül nem kevesebb, mint tizenkét tag ebben a hónapban. Félreértés ne essék, imádom a tageket, és Moro folyton mosolyt csal az arcomra a nagyszerűbbnél nagyszerűbb példányokkal, de olyan kevés időm van erre a blogra, és én csak tageket töltögetek ki ahelyett, hogy írástippes cikkeket fordítanék vagy a kritikára váró bloggerina bejegyzéseit nyálaznám át éppen?
Az, amit eddig ecsetelgettem - hogy csak egy gyorsan összedobható bejegyzéssel szúrom ki a szemeteket igényes és értelmes tartalom helyett -, tarthatatlan állapot. Ezért is nem tartok ki még két napig; nem akarok még két bejegyzést összedobni tíz perc alatt csak azért, hogy a blogarchívum bejegyzésszámlálója az egekbe szökjön. Nem is értem, eleve hogyan jutott eszembe, hogy a minőséget mennyiségre cseréljem.
Szóval ezentúl visszatér a régi, az igazi Nessa: ritkábban - sokkal ritkábban - lesznek bejegyzések, de olyankor olyanokat fogok hozni, amiket nem öt perc volt összedobni, és több létjogosultságuk van, mint egy akármennyire is imádnivaló tagnek.

Na, most, hogy a rinyálásomon túlestünk, térjünk is át a mai bejegyzés témájára; azt ugyanis nem akartam, hogy csak egy ilyen céltalan ömlengést kelljen bejegyzésnek csúfolnom.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vannak pillanatok, amikor elképesztően kihaltnak érzem a Bloggert. Fogalmam sincs, hogy csak én látom rosszul, vagy tényleg történt valami - esetleg mindenki átment Wattpadra, már nem divat a Blogger, vagy mit tudom én. De nézem a blogokat, amikre fel vagyok iratkozva, és a jó részükre egy, két, három éve nem érkezett bejegyzés! Régebben például Dunát lehetett volna rekeszteni a különféle blogmagazinokkal, designblogokkal, kritikás blogokkal, most meg egyet sem tudnék mondani!
Éppen ezért, ha te még itt vagy, és aktívan blogolsz, akkor jelezd valamilyen formában, hogy te még igenis itt vagy; linkelgesd be a blogjaidat akár kommentben, akár e-mailben, és felírlak erre a bloglistára! Gyűljön itt össze minden aktív és igényes blog, hogy tudjam, igenis van még élet a Bloggeren! :)
Addig is, álljanak itt az általam követett vagy mindenesetre ismert blogok, amik aktívak, és minőségi tartalmat is garantálnak szerintem. :) Tuti kimaradtak páran, de azért igyekeztem. Na meg itt vannak a listán a saját blogjaim is, amik hébe-hóba aktívak, és mindig minősíthetetlenek.

2018. július 29., vasárnap

Mit néztem mostanában? - Harmadik filmmaraton

Igen, könyvkupacból még csak egyet hoztam, filmmaratonból viszont már a harmadikat. Tudom, tuskó vagyok. De könyvkupacos bejegyzéshez olvasni is kéne, arra meg nincs időm. És filmet nézni sem, ugyanis a felsorolt filmek közül az első kettőt június, a harmadikat és a negyediket július elején láttam. Az utolsó az egyetlen, amit tegnap. Igen, a filmnézés és az olvasás luxus nekem.
https://www.imdb.com/title/tt1972591/Arthur király: A kard legendája
Aki olvassa ezeket a filmmaratonokat, az tudja, hogy a testvérem rendszeresen töltöget le - vagy leggyakrabban inkább velem töltet le, hogy nekem kelljen visszaseedelnem - olyan filmeket, amik csak a címük és a trailerük alapján keltik fel az érdeklődését, és semmit nem vág amúgy a sztoriról, sőt, a zsánerről sem mindig. Így került "terítékre" ez a film is, ami meglepő módon egyáltalán nem olyan megközelítésbe helyezi ezt a mitologikus hőst, mint akármelyik film vagy sorozat, amit eddig láttam vagy hallottam róla. Konkrétan a rendező fogta Artúr király személyét meg az Excalibur nevű csodakardját, és belehelyezte egy olyan koncepcióba, ami neki eszébe jutott. Úgyhogy aki hagyománykedvelő, és a megszokott Artúr királyos sémákat várja a filmtől, annak nem ajánlom. A színészek zseniálisak, a zene szintén (elég, ha csak erre a dalra gondolok), a látvány lélegzetelállító, néha már olyannyira, hogy elrugaszkodottnak érződik, de azért élvezhető és szerethető történet, a karakterekkel együtt. Szóval szerintem jó kikapcsolódás.
https://www.imdb.com/title/tt0063374/Furcsa pár
Ennek a filmnek már szinte történelme van számomra, méghozzá azért, mert június 1-jén valami hihetetlen csoda folytán ott lehettem Bécs angol nyelvű színházában, ezen a darabon. (Volt angoltanárnőm minden évben szervez egy kiruccanást oda, és korábban álmodni sem mertem erről a lehetőségről, de idén a legjobb barátnőm is kedvet kapott, sőt, az unokatesóját is hozta magával, úgyhogy nem hagyhattam ki.) Hihetetlenül jól éreztem magam, fenomenális volt az előadás, a színészek sziporkáztak, én pedig szakadtam a röhögéstől. És nagy örömömre, amikor anyával két nap múlva kötelező jelleggel megnézettem a filmet - közben kiderült, hogy valamikor, az ősidőkben ő már látta -, rájöttem, hogy a darabhoz alaposan tanulmányozhatták ezt, ugyanis teljes jelenetek és párbeszédek egyeztek meg betűre a színdarab és a film között. Ízig-vérig komédiáról beszélünk. Ez már az alaptörténetből is sejthető - két legjobb barát együttélése, akik nem is különbözhetnének jobban. Elég, ha azt vesszük, hogy Felix betegesen rend- és tisztaságmániás, míg Oscar meglehetősen rendetlen. Ha én végigröhögtem, akkor a normális emberek egészen biztosan szakadni fognak rajta. :'D
https://www.imdb.com/title/tt0765443/Eastern promises - Gyilkos ígéretek
Ezt a filmet egy kritikaalanyomnak, Iodine-nak köszönhetem, aki ugyanis ennek a filmnek két szereplőjét is beleírta az egyik sztorijába. (Érdemes csekkolni amúgy a blogját is, brutál tehetséges a csajszi!) A kritikám közzététele után ajánlotta figyelmembe, és naná, hogy azonnal letöltöttem és megnéztem! És naná, hogy még aznap megnézettem a családdal is...! XD
Engem már eleve megvett kilóra azzal a film, hogy szerepel benne az a két karakter, akit Iodine sztorijában is imádtam; aztán megtudtam, hogy Howard Shore szerezte a fantasztikus zenéjét, és hogy Viggo Mortensen játssza benne az imádnivaló főszereplőt, és még Oscarra is jelölték érte... És ezek valószínűleg csak engem hoznak ennyire lázba, úgyhogy lehűtöm magam azzal, hogy a magyar címválasztás érthetetlen. Ha már amúgy is benne hagyták az eredetit is, akkor nem lehetett volna szó szerint fordítani vagy valami?
A történet Londonban játszódik. Egy tizenéves, ismeretlen lányt hoznak be a kórházba, aki belehal a szülésbe, és a szülésznő ezért a lány naplójához fordul, hátha talál említést rokonokra, akikhez elvihetné az árva kisbabát. De a napló oroszul van, és a nagybátyját kell megkérnie, hogy fordítsa le. Még csak az elején tart a fordítás, amikor a lány már nyakig belekeveri magát az orosz maffia ügyeibe a lelkiismeretessége miatt, és közben egyre közelebb kerül Nikolajhoz, a sofőrhöz. Már bőven eleget spoilereztem; csak nézzétek meg magatok, és megértitek, miért imádom ennyire!
https://www.imdb.com/title/tt0840361/Tolvajok városa
Igen, biztos unjátok már, hogy minden filmnél elmondom, de ez is a tesóm szerzeménye. A történet maga már az első perctől felkeltette az érdeklődésemet, de nem kicsit elrontotta az összhatást az, hogy valamiért a bővített változatot töltöttem le, és abban ugye nem voltak szinkronizálva a bővített jelenetek, amitől a szüleim folyamatosan háborogtak. De pont ez háborított fel - hogy minden második jelenet bővített volt! Olyan, szerintem kulcsfontosságú jelenetekhez nem volt szinkron (ergo nem voltak benne a bővítetlen verzióban), hogy a pofám leszakadt, hogy ezek miért számítanak exkluzívnak, mikor szervesen kapcsolódnának a történethez, könyörgöm!
De ha ezen túllendülünk, egy igenis nagyszerű történet bontakozik ki előttünk. Egy "hivatásos" tolvaj, Doug a főszereplő, aki a film kezdetén épp kirabol egy bankot a társaival. Félve, hogy a bank igazgatónője, Claire esetleg köpni tud valamit az FBI-nak, Doug az eset után megkörnyékezi a nőt, hogy kipuhatolózza, mennyit látott a bankrablókból. Az ismerkedés közben persze egymásba szeretnek és összejönnek, csak eddigre Doug és a társai veszélybe kerülnek, ugyanis az FBI szorosan a nyomukban jár. Claire is megtudja, hogy Doug kicsoda valójában, és nézzétek meg, ha érdekel, mi sül ki ebből. Persze, csak ha bírjátok a bűnügyi drámákat, bőségesen megspékelve akciójelenetekkel.
https://www.imdb.com/title/tt3553976/Captain Fantastic
És akkor elérkeztünk ahhoz a filmhez, amit tegnap néztünk (igen, szintén a tesóm jóvoltából), és már előre látom, hogy csak fecsegni fogok tudni róla, mert olyan mély nyomot hagyott és olyan gondolatokat ébresztett bennem, hogy tuti nem bírok róla értelmesen írni.
Az alapkoncepció nagyjából annyi, hogy él a hegyekben egy férfi (ki más, mint az általam imádott Viggo Mortensen), Ben a hat gyerekével, akiket vasfegyelemmel edz és oktat, olyasmikre is, mint a vadászat, a csillagok alapján tájékozódás vagy a túlélés embertelen körülmények között, de olyasmikre is, amiket egy iskolában tanulnának. Mind a hat gyerek - tehát a "tanáruk", az apjuk is - elképesztő - egy rakás nyelvet beszélnek, két lábon járó lexikonok, és akármilyen körülmények között boldogulnak. De el kényszerülnek hagyni a birodalmukat, amikor az anyjuk, aki már egy ideje kórházban volt a mentális betegsége miatt, öngyilkos lesz. Bent az apósa megfenyegeti, hogy lecsukatja, ha megjelenik a temetésen, ennek ellenére a család felkerekedik, és egy boltrablás és ehhez hasonlók után mégis betoppannak a szertartás kellős közepére. Az elhunytat a szülei, kifejezett akarata ellenére, nem hamvasztják, hanem temetik, és Ben hiába kardoskodik, hogy Leslie számára a föld alatt rothadás mindennél nagyobb büntetés, semmit sem tehet; kipenderítik a felesége temetéséről. És mindez még csak halovány váza sincs a történetnek; ezernyi dolog van benne, amit meg sem említettem, és amit igen, az is sokkal bonyolultabb és sokatmondóbb. Ezt a filmet tényleg látni kell ahhoz, hogy ti is értsétek, miért rendített meg ennyire, mert, amint látjátok, az én "ajánlóm" nem tudja szavakba foglalni.

2018. július 28., szombat

Worn fordítása

Megint egy imádott dalommal jövök. Igen, ez is kilátástalan.
(És szám szerint a huszadik dalszövegfordításom a blogon. :3)


I'm tired
I'm worn
My heart is heavy
From the work it takes to keep on breathing

I've made mistakes
I've let my hope fail
My soul feels crushed
By the weight of this world
And I know that you can give me rest
So I cry out with all that I have left

Let me see redemption win
Let me know the struggle ends
That you can mend a heart that's frail and torn

I want to know a song can rise
From the ashes of a broken life
And all that's dead inside can be reborn
'Cause I'm worn

I know I need
To lift my eyes up
But I'm too weak
Life just won't let up
And I know that you can give me rest
So I cry out with all that I have left

Let me see redemption win
Let me know the struggle ends
That you can mend a heart that's frail and torn

I want to know a song can rise
From the ashes of a broken life
And all that's dead inside can be reborn
Cause I'm worn

And my prayers are wearing thin
I'm worn even before the day begins
I'm worn I've lost my will to fight
I'm worn so heaven so come and flood my eyes

Let me see redemption win
Let me know the struggle ends
That you can mend a heart that's frail and torn

I want to know a song can rise
From the ashes of a broken life
And all that's dead inside can be reborn
Yes all that's dead inside will be reborn
Though I'm worn
Yeah I'm worn

~.~

Elfáradtam,
Megviselt vagyok,
A szívem elnehezül
Az erőfeszítéstől, hogy tovább dobogjon.

Hibáztam,
Hagytam elbukni a reményemet.
Szétzúzta a lelkem
Ennek a világnak a súlya.
És tudom, hogy veled megpihenhetek,
Ezért minden maradék erőmmel felkiáltok:

Hadd lássam a megváltást győzedelmeskedni!
Hadd tudjam, hogy a küzdelem véget tud érni!
Hogy helyre tudsz hozni egy szívet, ami gyenge és szakadt...

Tudni akarom, hogy felkélhet egy dal
Egy összetört élet hamvaiból,
És hogy minden újjászülethet, ami belül meghalt,
Mert megviselt vagyok...

Tudom,
Fel kell tekintenem,
De túl gyenge vagyok,
És az élet csak nem enged.
És tudom, hogy veled megpihenhetek,
Ezért minden maradék erőmmel felkiáltok:

Hadd lássam a megváltást győzedelmeskedni!
Hadd tudjam, hogy a küzdelem véget tud érni!
Hogy helyre tudsz hozni egy szívet, ami gyenge és szakadt...

Tudni akarom, hogy felkélhet egy dal
Egy összetört élet hamvaiból,
És hogy minden újjászülethet, ami belül meghalt,
Mert megviselt vagyok...

És az imáim elgyengülnek;
Megviselt vagyok, pedig még el sem kezdődött a nap.
Megviselt vagyok, elvesztettem a küzdeni akarásomat.
Megviselt vagyok, úgyhogy jöjjetek, mennyek, és árasszátok el a szemeimet!

Hadd lássam a megváltást győzedelmeskedni!
Hadd tudjam, hogy a küzdelem véget tud érni!
Hogy helyre tudsz hozni egy szívet, ami gyenge és szakadt...

Tudni akarom, hogy felkélhet egy dal
Egy összetört élet hamvaiból,
És hogy minden újjászülethet, ami belül meghalt,
Igen, minden újjászülethet, ami belül meghalt,
Pedig megviselt vagyok,
Igen, megviselt vagyok.

2018. július 27., péntek

Nő karakterek

Jasmine Thompson

Lauren German

Lesley-Ann Brandt

Scarlett Estevez

Rachael Harris

Aimee Garcia

Dawn Olivieri

Heather Tom
Rebecca De Mornay

Lindsey Gort
Emily Maddison

Tina Pham
Marisa Emma Smith

AnnaLynne McCord

Férfi karakterek

Igen, tudom, arról volt szó, hogy ebben a hónapban minden nap lesz bejegyzés... Csak az a helyzet, hogy anyukám és én sikeresen elkaptunk egy hányós-hasmenéses vírust a szomszéd kisfiútól, akire vigyázni szoktunk, én pedig tegnap éjféltől hajnali négyig folyamatosan hánytam és fostam egyszerre, és bár a tegnapi napot fetrengéssel töltöttem, még mindig úgy érzem magam, mint akiből kiszívták azt a kevés életerőt is, amim amúgy lenni szokott. De már nem bírtam tovább a semmittevést, és gondoltam, kárpótollak titeket pár karakterrel. :)
 
 
Ian Hanmore

Robert Cavanah
 
Lorn Macdonald

Frazer Hines
 
Oscar Kennedy
 
Mark Hadfield

Rupert Vansittart

Prentis Hancock
 
Brian McCardie
 
Mark Prendergast

Rufus Wright

Billy Griffin Jr.
 
James Robinson
 
James Parris

2018. július 25., szerda

Paralyzed fordítása

Miközben már javában dolgozom Moro kritikáján, azért még feltétlenül hoznom kellett ma is valamilyen bejegyzést a blogra, elvégre úgy terveztem, hogy a július a mindennapos bejegyzések hónapja lesz idén, ha már sem a tavalyi tanév közben nem volt időm kellő figyelmet szentelni a blognak, sem pedig az ezután következőben nem lesz.
És nem is én lennék, ha nem egy kilátástalanságról és reménytelenségről szóló, általam épp ezért imádott dal szövegének fordításával lepnélek meg benneteket.


When did I become so numb?
When did I lose myself?
All the words that leave my tongue
Feel like they came from someone else

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

When did I become so cold?
When did I become ashamed?
Where's the person that I know?
They must have left
They must have left
With all my faith

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

I'm paralyzed
I'm scared to live but I'm scared to die
And if life is pain then I buried mine a long time ago
But it's still alive
And it's taking over me - where am I?
I wanna feel something, I'm numb inside
But I feel nothing, I wonder why
I'm on the race of life and time passes by
Look
I sit back and I watch it, hands in my pockets
Waves come crashing over me but I just watch 'em
I just watch 'em
I'm under water but I feel like I'm on top of it
I'm at the bottom and I don't know what the problem is
I'm in a box
But I'm the one who locked me in
Suffocating and I'm running out of oxygen

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

~.~

Mikor dermedtem meg ennyire?
Saját magamat mikor veszítettem el?
Az a sok szó, ami elhagyja a nyelvem,
Mintha valaki más szájából hangzana el.

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

Mikor hűltem ki ennyire?
Ily szégyenkező mikor lettem?
Hol van az ember, akit ismerek?
Biztos lelépett...
Biztos lelépett...
Az összes hitemmel.

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

Megbénultam.
Félek élni, de félek meghalni is.
És ha az élet fájdalom, én rég eltemettem a sajátomat,
De még mindig lélegzik,
És eluralkodik felettem - hol vagyok?
Érezni akarok valamit; belül megdermedtem.
Már nem érzek semmit... vajon miért nem?
Az élet futamában vagyok és az idő elszáll,
Nézd!
Hátradőlök és nézem, zsebretett kézzel;
Hullámok csapnak át felettem, de én csak figyelek.
Csak figyelem őket.
Víz alatt vagyok, de úgy érzem, felette.
A fenéken vagyok, és nem tudom, mi a baj.
Egy dobozban vagyok,
De én zártam be magamat.
Fulladozok, és az oxigénem fogytában van.

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

2018. július 24., kedd

Cirkuszolós booktag

Moro utálni fog ezért, de én valahol örülök, hogy elmaradt a nyaralása, mert így legalább továbbra is eláraszthat engem a jobbnál jobb tagekkel! :D (Na jó, nem vagyok jó a felvidításban, nézd el... :/)
I. KONFERANSZIÉ - Egy könyv, amit mikor először megláttál, tudtad, hogy el kell olvasnod
Az a gond, hogy kábé egymilliárd ilyen van... Valójában a világ összes könyvével úgy vagyok, hogy el kell olvasnom, ugyanis megszállott és mániákus vagyok.

II. BOHÓC - Egy könyv, amin végig nevettél
Mivel nincs lelkem, ezért nagyon nehéz csak mosolyt csalni az arcomra is, nemhogy megnevettetni. Megríkatni éppenséggel könnyebb, mint megnevettetni, de kajak! Úgyhogy azt hiszem, ilyen könyv sajnos nincs.

III. AKROBATA - Egy könyv, amin végig visszatartottad a lélegzeted
Az Outlander-sorozat második része, a Dragonfly In Amber (magyarul Szitakötő borostyánban). Mivel az első pár fejezet a jelenben zajlik, és utána fokozatosan ismerjük meg a kétszáz évvel korábbi történéseket, hogy aztán megint jelen időben záruljon a könyv, ezért az első fejezetektől fogva azon izgultam, hogy mégis mi a franc vezetett odáig, hogy Claire visszajött a jelenbe; hogy nem Jamie-vel van, akivel lennie kéne, a francba is! Aztán kiderül, én meg itatom az egereket, jó szokásomhoz híven.

IV. ELEFÁNT - Egy könyv, ami megijeszt a méreteivel
Szerintem nincs ilyen. Én csak örülni tudok egy terjedelmes könyvnek, persze csak akkor, ha az jó is. :D

V. OROSZLÁN - Egy könyv, ami megrémisztett
Carrie. Eddig sem voltak illúzióim az emberi kegyetlenségről, de amit az osztálytársai Carrie-vel leműveltek a gimiben, az még engem is megrendített.

VI. ZSONGLŐR - Egy könyv, ami játszott az érzéseiddel
Érzések? Azt enni kell? Nincsenek érzéseim. Ahhoz lélek kéne, nekem meg már rég nincs olyanom.

VII. ILLUZIONISTA - Egy könyv, ami nem az volt, amit reméltél
Ötven árnyalat-trilógia. Annyira a csapból folyt ki a megjelenése idején az első rész, hogy még hozzám is eljutott; aztán jött a film, és már a szemhéjam belsejére is ez volt kiplakátolva. Én meg úgy voltam vele, hogy a manóba, ha valami ennyire fel lett kapva, akkor az biztos valami fenomenális mestermű lesz! Aha, persze. Még mindig naiv vagyok.

VIII. ÁGYÚGOLYÓEMBER - Egy könyv, amin végig izgultál
Van Gogh élete, Irving Stone-tól. Van Gogh-gal olyan szinten lelki társak vagyunk, annyira együttéreztem vele folyamatosan, és hiába tudtam, hogy nem lesz hepi a kimenetel, folyamatosan azért szorítottam, hogy könyörgöm, hadd találjon már boldogságra ez a nagyszerű, tehetséges, csodálatos ember! És nem. Úgyhogy, ha Van Gogh-nak nem sikerült, én mégis miben reménykedjek?

IX. KÍGYÓEMBER - Egy könyv, sok csavarral
A Happy end után, Veréb Emese mesterműve. A legjobb barátnőm adta kölcsön, még tizedikben vagy kilencedikben. Imádtam, mondanom sem kell.

X. IDOMÁR - Egy könyv, amiből tanultál valamit
Az összes könyvből tanultam valamit, amit valaha olvastam. (Igen, még a Szürke 50-ből és az Alkonyatokból is. Méghozzá azt, hogy az emberek úgy kapkodják a selejtet, mint a cukrot, úgyhogy talán nekem is van esélyem a könyvkiadás terén.)
Akármilyen nagyszerű is ez a tag, már komolyan szégyellek odakullogni vele bárki blogjára, mert már vagy ezer taget küldtem tovább az utóbbi hónapban egy-két embernek. XD
Ciao! xx

2018. július 23., hétfő

Mit néztem mostanában? - Második filmmaraton

Nem is én lettem volna, hogyha az előző részből nem felejtek ki kapásból két említésre méltó filmélményt, és ha nem utólag találtam volna ki, hogy az idei év során már korábban látott filmeket - sőt, egy tavalyit - is bele akarok venni ebbe a sorozatba.
Szóval a lista első elemét még tavaly láttam, a másodikat és a harmadikat idén januárban, a negyediket márciusban, az ötödiket pedig májusban. Magyarán már rohadt régen megírhattam és közzétehettem volna ezt a bejegyzést, de, mint mondtam, nem is én lennék, ha minden gördülékenyen és úgy menne, ahogy kell neki. :'D De jobb később, mint soha, vagy mi.
A következő, harmadik filmmaratonban majd bepótolom az elsőből kimaradt két filmet, és hozzácsapom azt a kettőt, amit azóta láttam, jelen állás szerint. Akkor már remélhetőleg nem fogok variálni az időrenddel, mert ez így nagyon zavaros. Na sebaj, fura is lenne, ha valamit nem kutyulnék össze. xD
https://www.imdb.com/title/tt0230600/Más világ
Ezt a filmet még tavaly novemberben hozta be nekünk angolra a tanárnőnk, és olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy amikor valahogy eszembe jutott, már biztos voltam benne, hogy meg kell említenem egy ilyen bejegyzésben. Erényei közé tartozik, hogy velem egyidős; hogy Nicole Kidman alakítja a főhősnőjét; hogy lélegzetelállító a zenéje; hogy ötvözi a thrillert és a horrort; és hogy úgy alapjaiban véve zseniális, fordulatos és kiszámíthatatlan. És tudtommal kellően jumpscare-es is. Mivel nincs lelkem, ezért nem szoktam felsikítani vagy összerezzenni az ilyen részeknél, de a csoporttársaimon láttam, hogy azért érti a dolgát a film.
Hogy azért a történetet is körülhatároljam valahogy: egy anyuka egy besötétített kúriában él a két fényérzékeny gyerekével, és az egyre furcsább jelenségek meggyőzik, hogy szellem jár a házban. Az fogott meg ebben a filmben a fent már felsorolt erényei mellett, hogy lehetne egy elcsépelt, a többi kétezertől semmiben el nem térő, lagymatag ijesztegetés-sorozat is, de nem teszi, sőt, olyan, örök érvényű kérdéseket feszeget, mint hogy van-e élet a halál után, és ha van, milyen. Szóval aki nem mond nemet egy jó horrorra, az ezt is élvezni fogja. De aki az apámhoz hasonlóan rühelli a gondolatébresztő dolgokat, az keressen egy laposabb filmet inkább, és ne kínozza magát ezzel.

https://www.imdb.com/title/tt0898367/Az út
Nos igen, mivel tanév közben itthon szinte egyáltalán nem volt lehetőségem és időm filmezni, ezért ez is egy olyan film, amit suliban néztünk, ezúttal bioszon, és már idén januárban. Viggo Mortensen, a témaválasztás (poszt-apokaliptikus kilátástalanság) és a lélegzetelállítóan gyönyörű soundtrack már önmagában garantáltak számomra egy megrendítő másfél-két órát, pedig akkor még nem is beszéltünk a zseniális színészi alakításokról és a már-már fájdalmasan gondolatébresztő cselekményről - utóbbi hatására már vetődtem is fel a netre, hogy letöltsem a könyvet, amit csak eredeti nyelven találtam meg, de ha ez téged sem riaszt el, akkor dobj meg egy e-mail címmel kommentben, vagy csak írj nekem egy e-mailt, és átpasszolom a pdf-et, hogy ne kelljen keresgélned sem.
Élénken él bennem, hogy amikor vége lett a filmnek, az osztálytársaim rögtön háborogni kezdtek, hogy most komolyan így van vége? Hát ennek semmi értelme, milyen lezárás már ez? Én meg csak ültem ott, és visszafojtottam a könnyeket, amik a film utolsó tíz percében szúrták a szememet. Ez - is - egy olyan film, amit egyszerűen látni kell. Viszont nem kicsit nyomasztó és elgondolkodtató, úgyhogy ennek tudatában nézd meg vagy épp kerüld el jó messzire.
https://www.imdb.com/title/tt3296908/Himmler agyát Heydrichnek hívják
Ezt a filmet kivételesen a saját szakállamra néztem meg. Még A hobbit 3. részére mentünk el a moziba a tesómmal meg a barátjával, amikor ennek is leadták a trailerét a film előtti reklámözönben.
A film alapjául Laurent Binet 2010-es regénye szolgál, aminek szintén HHhH a címe, és a német rövidítés (Himmlers Hirn heißt Heydrich) tényleg azt jelenti, ami a magyar filmcímben szerepel. Állítólag akkoriban ezt mondogatták Heydrichről a náci Németországban. Az már más kérdés, mennyire szerencsés címválasztás ez egy filmhez, ha ezt a legtöbb embernek külön el kell magyarázni.
Ahogy a címből is rájöhettetek, "életrajzi" filmről van szó, főszerepben Reinhard Heydrich-kel. Vagyis, ez így nem egészen pontos, mert, ha az emlékeim nem csalnak, csak a film feléig követjük nyomon az ő sorsát; onnantól a merénylők kerülnek előtérbe.
A történet maga 1942-ben játszódik, a Harmadik Birodalom fénykorában. A londoni cseh ellenállás ekkoriban tervezi meg a második világháború legambiciózusabb katonai műveletét, az Anthropoidot. Két fiatal katonát küldenek Prágába, hogy meggyilkolják a legkegyetlenebb náci vezért, Reinhard Heydrich-et. Elismerem, megvannak a hibái a filmnek, de mindenképpen nagyot szólt végig, és főleg a végén.

https://www.imdb.com/title/tt2452386/The Fundamentals of Caring
Már biztos hiányoltátok az angolórán nézett filmeket, úgyhogy itt van még egy, amit viszont nem a tanárnő választott, hanem az egyik csoporttársam. És nagyon jól tette, mert nemcsak imádtam, de meg is könnyeztem a végét. Utóbbi nálam ugyanazt jelenti, mint az, hogy imádtam. Tudtommal magyar szinkronja nincs a filmnek, de az IMDb szerint "Hogyan gondozd felebarátodat" a magyar címe. Ha valaki imádja Selena Gomezt, az már önmagában elég indok megnézni, de rengeteg minden van benne, ami miatt csak szeretni lehet.
Egy, a fiát gyászoló férfi, Ben jelentkezik amolyan ápoló-féleségnek, így kerül egy izomsorvadásos fiú mellé, aki amellett, hogy még nálam is cinikusabb, nem könnyíti meg a gondozója helyzetét, az egyszer biztos. Ben, ahogy megtudja, hogy Trevor nem is hagyja el soha a lakást, és csak a tévében látja a helyeket, ahova mindennél jobban el szeretne látogatni, addig kardoskodik, míg el nem viheti a fiút egy kiruccanásra. Útközben találkoznak az otthonról elszökött Dottal, és Trevor annyira megembereli magát, hogy még randizik is a lánnyal. Ennél többet hadd ne lőjek le; nézzétek meg ezt a filmet! Tényleg humoros - elvégre komédia -, és nem kicsit gondolatébresztő is.
https://www.imdb.com/title/tt3825698/Anyám és más futóbolondok a családból
Ezt a filmet is angolon néztük, de már májusban, és ez a tanárnő választása volt. Mindenképp meg akarta nézetni velünk, annak ellenére, hogy magyar film, ezért nem nézhettük angolul. Írnunk kellett róla egy legalább egyoldalas ajánlót avagy véleményt, úgyhogy én most majdnem szó szerint azt fogom leírni róla, amit az egyébként kétoldalasra sikeredett fogalmazásomba is írtam, csak persze most nem angolul.
Azt hiszem, a címmel kéne kezdenem, mert ez a legkönnyebb. Nem értek egyet ezzel a választással igazán, mert az Anyám és más futóbolondok a családból egy könnyed, elcsépelt, lagymatag filmre utal inkább, mintsem egy ilyen történetre. Oké, humor is van benne bőven, de nem ezt a vonását kellett volna kihangsúlyozni a címmel, ha engem kérdeztek. Azt nem tudom, helyette mit, de biztosan lettek volna sokkal jobb opciók is.
A látványvilágot tekintve ez a film vitathatatlanul egy mestermű. A korhű, lenyűgözően kidolgozott kosztümök, a gyönyörű látképek, a nagyszerű zene és a lélegzetelállító színészi játékok már önmagukban egy csodálatos filmélményt garantálnak.
Rengeteg dolgot lehetne mondani magáról a történetről. Az alapötlet - egy család több generációjának viszontagságainak bemutatása - már önmagában figyelemre méltó, de a kivitelezése is egyedi. Először is, a néző, aki nem volt ott és nem élte át ezeket a történelmi eseményeket, nagyon örülhet ezeknek az inspiráló, vagy inkább szívfacsaró filmhíradós bevágásokat. A történelmileg hiteles cselekmény jól átgondolt és kivitelezett. Jó volt látni, ahogy beleépítették az erdélyi emberek szívósságát és azt, ahogy minden gödörből képesek voltak kimászni, soha nem adva fel a küzdelmet.
Számomra személy szerint azért volt megdöbbentő, mert sok, hogy is mondjam, ismerős karakter jelent meg a vásznon. Lajos például a néhai nagyapámra emlékeztet: mindketten tölgyfák bizonyos értelemben, akik megjárták a poklokat, és mégis képesek voltak nagyszerű emberek maradni. Mindketten találtak valamit, ami boldoggá tette őket, akárhova sodorta is őket az élet.
És persze ott van az idős főhősnő is. A film megmutatja, hogyan mérgezi meg a környezetében élők mindennapjait az öregkor és a demencia esete, és hogy micsoda megpróbáltatás tud lenni ezzel együtt élni. A halála előtt a dédmamámon eluralkodott a demencia, és az anyukám így megtapasztalhatta a terhét annak, hogy a saját nagyanyja nemcsak őt, de a legalapvetőbb dolgokat is elfelejtette, így kvázi önveszélyessé vált.
A legrokonszenvesebb karakter valószínűleg a fiatalabb Berta, aki, talán a neveltetése, talán a saját jelleme miatt tudta, milyen drága kincs egy anya, és ezért az utolsó pillanatig kitartott a sajátja mellett, és nem küldte intézetbe. Ha ez lenne ennek a filmnek az egyetlen tanulsága, már azért is megérte volna megnézni.
Nem tudom, kinek kéne ajánlanom ezt a filmet. Mindenkinek, azt hiszem.
Na, ennyi lett volna a mai filmmaratonunk. Ti melyiket láttátok, melyikről hallottatok már, melyik keltette fel az érdeklődéseket akár korábban, akár az "ajánlóm" (bűn ezeket a szöszöket annak gúnyolni; na mindegy) hatására? Ne habozzatok leírni kommentben, vagy ahol jólesik! :)
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; #8YearsOfOneDirection ♥