Késő éjszakai önmarcangolás tag

Moróval véres tagháborút indítottunk egymás ellen; ennek a terméke ez a lehengerlően nagyszerű tag is, amivel legutóbb megdobott. :D Nem is tudom, erre mivel vágjak vissza... :3

Kozmosz - Mi az az egy dolog, amit bárcsak elmondhattál volna annak a barátodnak, akivel megszakadt a kapcsolatod?

Itt négy személyt említek meg; senkit nem nyom, ha a kérdés csak egy személyre volt kíváncsi. :D

Az egyik az általános iskolai legjobb - és egyetlen - barátnőm, akiről, jó szokásomhoz híven, azt gondoltam, hogy az ítéletnapig is támogatni fogjuk egymást. Nos, bár ugyanabba a gimibe kerültünk, szinte alig beszélünk, és már nincs is miről, hiszen lassan három éve nem tartjuk a kapcsolatot úgy, mint korábban. Neki azt mondanám, hogy a nővéremként szerettem, és sosem fogom elfelejteni azt a rengeteg kedvességet és lelki támaszt, amit kaptam tőle, akkor sem, ha neki valójában soha nem is számítottam. És hogy azt kívánom, hogy legyen egy csodálatos, boldog élete, mert megérdemli, és mert a mosoly csodálatosan áll neki.

A második személy valójában nem is barát volt, inkább ismerős. De öngyilkos lett, úgy, hogy még a legjobb barátai sem tudták elképzelni sem, hogy miért. És neki azt mondanám el, ha visszamehetnék az időben - vagy ha valaki elfuvarozna a sírjához -, hogy ne tegye meg, mert nincs egyedül, és mert ha én nem küldöm magam a másvilágra, akkor neki, egy jóképű, intelligens, jó humorú, erős srácnak egyenesen bűn lenne.

A harmadiknak pedig, akiről szintén azt hittem, hogy örökké barátok maradunk majd, de aztán egyik napról a másikra, mindenféle előzetes összeveszés vagy kimondott indok nélkül elkezdett levegőnek nézni, sok mindent mondanék. Elmondanám, hogy mennyire felnézek rá, amiért egy olyan roncsot, mint amilyen én vagyok, egyáltalán elviselt eddig. Elmondanám, hogy a legkevésbé sem hibáztatom, amiért nem kér belőlem - hell, én sem kérek magamból, nemhogy másoktól elvárjam, hogy elviseljenek, pláne szeressenek. Elmondanám, hogy ő az egyik leggyönyörűbb, legerősebb, legviccesebb, legelfogadóbb, legkülönlegesebb ember, akit ismerek, és hogy nem is érdemelnék olyan barátot, mint ő. Elmondanám, hogy mindezek ellenére azért, ha valaha is barátjaként tekintett rám, legalább elém állhatott volna, hogy valami nyomorult magyarázatot is adjon arra, hogy onnantól nem fogok létezni számára. Mert ha valakinek, hát neki pontosan tudnia kellett, hogyan fogom érezni magam, ha megint bebizonyosodik, hogy akit én testvérként szeretek, annak én szart sem érek. Tudnia kellett, hogy amilyen elcseszett vagyok, ez még pláne betesz nekem. És tudnia kellett, hogy ő egyike volt annak a kevés oknak, amiért még kikeltem reggelente az ágyból. Pontosan tudatában volt annak, hogy mit tesz ezzel velem, és mégis búcsú nélkül fordított hátat nekem, hogy utána gondtalanul nevetgéljen a barátaival, és még ezek után is ott döfjön tőrt a mellkasomba vagy épp a hátamba, ahol csak tud. Erre nem tudok más szót: ez kegyetlenség, és kész.
A negyedik elé valószínűleg a szememet lesütve állnék csak oda, hogy megkérdezzem: miért? Mi történt egyik napról a másikra, hogy amikor én mindig csak önmagamat adtam, és sosem vesztünk össze semmin, te egyszer mégis csak fogod magad és levegőnek kezdesz nézni, mintha meggyilkoltam volna egy szerettedet? Hová lettek a kézfogások, az ölelések, a puszik, a nevetgélések, a bensőséges poénok, az összenézések, a vigyorok, a bókok, a csipkelődések, a vigasztalások? Téged mivel üldöztelek el magamtól, csak ezt áruld el, és békén hagylak! Mit tettem, hogy már te sem rejted véka alá, mennyire gyűlölsz?

Galaxisok - Mi az a három dolog, amit meg szeretnél tenni, mielőtt meghalsz?

Ó, hát... Erre most mondjam azt, hogy már régen meghaltam? Na jó, azért nem tudhatom le ennyivel.
Mivel nagyon régóta nem álmodozom és nem is remélek vagy várok el semmit a létezésemtől, ezért a szó szoros értelmében vett bakancslistám már rég nincs. Ismétlem, nem remélek semmit, úgyhogy ez a három dolog a realitás igénye nélkül álljon itt. Anélkül, hogy hinnék a megvalósulásukban.
1. Szeretném látni és megölelni a One Direction tagjait. Azt nem szeretném megpróbálni elmondani nekik, hogy mit jelentenek nekem; az a magyar szókincsemet is bőven meghaladná, nemhogy az angolt. Én csak a mosolyukat akarom látni, a nevetésüket és a hangjukat hallani, az illatukat érezni, átölelni őket. És élőben hallani, ahogy énekelnek.
2. Szeretném a kezemben fogni egy kész, kiadott regényemet. Vagy legalább egy olyan művet, amit én fordítottam.
3. Szeretném egyszer őszintén hinni és tudni, hogy valaki viszonozza a szeretetemet vagy a szerelmemet.
Mint látszik, tényleg elég elrugaszkodott dolgokat "szeretnék". :D Az 1D-t sosem fogom látni, már csak anyagi okokból sem. Könyvem és fordításom nem lesz kiadva, mert nincs tehetségem sem az íráshoz, sem a fordításhoz, de ha lenne is, akkor sem figyelne fel rá soha senki. És soha, de soha nem fogok viszonzottan szeretni - ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy semmi szeretnivaló nincs bennem.

Dagadó Hold - Melyik befejezett dolgodra vagy a legbüszkébb?

Talán a maximális pontszámot elért, előrehozott angol és infó szóbeli érettségimre középszinten. A bizottság elnöke külön megemlítette a nevemet mindenki előtt. Sosem gondoltam volna, és meg sem érdemeltem a max pontszámot, de nagyon hálás vagyok érte: hálaimát rebegek, hogy az angoltanárnőm valamiért jót akart nekem, és hogy azt az infótételt húztam, amit.

Fogyó Hold - Mi az, amit a legjobban megbántál?

Azt, hogy megszülettem. Ezen nincs mit szépíteni vagy bonyolítani. Minden megbánásomnak ez a gyökere.

Telihold - Milyen emberré szeretnél válni?

Jó emberré. Akármit jelentsen is ez.

Északi Fény - Ha egy nap arra ébrednél, hogy minden tökéletes az életedben, az hogyan nézne ki?

Kezdetnek nem egy túlzsúfolt társasházi lakás rozoga emeletes ágyának felső részén, egy kényelmetlen matracon ébrednék, hanem egy tágas, kertes családi házban, egy nagy, kényelmes ágyon. Nem a városi főutca zaja bántaná a fülemet, hanem legfeljebb egy falusi kutyaugatás-kakaskukorékolás-kombó. Teljesen más embereket neveznék a szüleimnek - ép idegzetű és lelkületű, nyugodt, boldog anyám és apám lenne, akik jól kijönnek és sosem üvöltöznek sem egymással, sem velünk. A bátyámmal is minden rendben lenne, és tartanánk a kapcsolatot a féltestvéremmel. Lenne egy kisöcsém meg egy kishúgom is, akiket imádnék, és ők is engem. Nem lennének anyagi gondjaink, mert anyámnak is lenne munkahelye, és apám olyasmit dolgozna, amit szeret csinálni. Sokkal önállóbb és életképesebb lennék; tudnék főzni, sütni, varrni, mosni. Teljesen egészséges lennék, fogyatékosságok nélkül. Mivel ép lenne a lelkem és a szívem, ezért az alvászavarom is a múlté lenne. Ha kilépnék az udvarra, a kutyáim és a macskáim rohannának elém, akiket így, kertes házban végre tarthatnék, és pénzem is lenne eltartani, orvoshoz vinni, etetni őket. Lenne egy gyönyörű, fekete versenyzongorám, és lenne tehetségem a zongorázáshoz, az íráshoz, a fordításhoz, a nyelvekhez, a rajzoláshoz, a festéshez, az énekléshez, a zeneszerzéshez. Teljesen máshogy néznék ki, mint most, és ezért szeretném a testemet és jól érezném magamat benne. És teljesen más ember is lennék. Élne a nagynéném, a nagymamám és a nagypapám, és teljesen egészségesek lennének. Utóbbi gyakran meglátogatna minket, és úgy zongoráznék neki, hogy ezúttal hall is belőle valamit, mert nem lenne semmi baj a fülével. Lennének igaz barátaim, akik ugyanúgy szeretnek engem, mint én őket - elvégre ebben az elképzelt életben szerethető ember lennék. Annyi szabadidőm lenne, hogy annyit olvasnék és filmeznék, amennyit csak akarok. Tudnám, mi akarok lenni, ha nagy leszek, és mivel teljesen más ember lennék, nem akarnám legkésőbb harmincéves koromban megölni magam. Felnőve olyasmi lenne a munkám, amire mosolyogva gondolok, amit imádok csinálni; ami a hobbim is egyben. Elismert író és műfordító lennék, mellékállásban óvónő, akit imádnának a gyerekek. Csak viszonzottan szeretnék, viszonzatlanul soha. Rám találna az Igazi, feleségül venne, és jó apja és anyja lennénk a tucatnyi gyerekünknek, akik teljesen egészségesek lennének és boldog élet állna előttük. Nyugodt, boldog, egészséges öregkort élnék meg, és a szerelmem kezét szorítva érne a halál.
És mindez még csak a saját kis világom elképzelése; azt már nem kezdem el fejtegetni, hogy az egész világon mi mindennek kéne megváltoznia, hogy tökéletesnek érezzem.

Hazaváró fény - Ki/mi mellett érzed magad biztonságban?

Csak akkor érzem magam biztonságban, ha teljesen egyedül vagyok, legfeljebb egy imádott zene és könyv társaságában. Ha már van velem valaki, akkor mindig ott van a bizonytalanság: mi van, ha leégetem magam; ha akaratlanul megbántom; ha meg kell szólalnom, és meghallja, hogy pösze vagyok és dadogok; ha kötődni kezdek hozzá, de ő hozzám nem, és ezért fájdalmat okoz nekem.

Nap - Mit szeretnél kezdeni az életeddel?

Mi az az élet? Ja, tényleg, azt az értelmetlen, céltalan kálváriát csúfoljátok életnek. Hát, azzal semmit. Max annyit, hogy minél előbb fájdalommentesen és gyorsan véget vessek neki.

Napnyugta - Ki az a személy, akiről azt gondoltad, örökké az életed része lesz, de már nincs veled?

Az összes ember, akit a barátomnak hittem. És a nagyapám, na meg a pótmamám. (Utóbbi még él amúgy, csak másként nincs már velem.)

Éjfél - Késő éjszaka más ember vagy, mint kora reggel?

Szerintem nem.

Gyertyafény - Határozatlan személy vagy?

Igen.

Tükröződés - Megváltoztattál valamit, amit kedveltél önmagadban, csak azért, mert a többiek azt akarták?

Először is, soha, semmit nem kedveltem önmagamban, de ha lett volna ilyen, akkor azt soha, senkiért és semmiért nem változtatnám meg. És ha lenne valaha gyerekem - nem lesz -, őt is arra tanítanám, hogy mindig maradjon önmaga, és soha ne alkalmazkodjon ehhez a képmutató, hamis elvárásokkal teli világhoz. Magáért éljen, és ne másokért. A saját életét élje, és ne valaki másét.

Édes álmok - Boldog vagy?

Nem.

Rémálom - Mi az, amitől a legjobban rettegsz?

Attól, hogy a fogyatékosságaim miatt hülyét csinálok magamból. (És a nap huszonnégy órájában ezt teszem; csoda, ha gyűlölök a bőrömben lenni?) Attól, hogy akaratom ellenére megbántok valakit, aki fontos nekem. Attól, hogy eljön a harmincadik születésnapom, és még mindig nincs semmi és senki, amiért vagy akiért érdemes lenne tovább folytatnom.

Hullócsillag - Ki az, akivel a végtelenségig el tudsz beszélgetni?

Nincs ilyen személy. Ahhoz az kéne, hogy legyen olyan személy, akinek teljesen ki merek tárulkozni - de mivel egy kitárulkozás nálam egyenlő egy pár ember elüldözésével, ezért ilyesmivel már régen nem próbálkozom.

Emlékek - Ki az, akit soha nem fogsz elfelejteni?

Az egykori barátaim, a halott szeretteim és a viszonzatlan szerelmeim.

11:11 - Mi az, amire mindig is vágytál, de sosem lesz a tiéd?

Kábé minden, amire valaha vágytam.

Csillaghullás - Ki az, akiről tudod, hogy segít meghozni neked a helyes döntéseket?

Anyukám és a barátaim.

Föld - Hol vagy leginkább otthon?

Zalabérben, egy bizonyos domb tetején.

Csillagképek - Mi az, amitől mindig jobban érzed magad, amikor zaklatott vagy?

Zene, könyvek, írás, fordítás, zongorázás, barátaim, bátyám. Nem feltétlenül ilyen sorrendben.

Tejút - Mi az, ami segít elaludni akkor is, amikor az lehetetlennek tűnik?

Inszomniás vagyok, és minek áltassak bárkit is, mindig is az leszek. Úgyhogy az alvás mindig lehetetlennek tűnik számomra, és jórészt az is. Semmi nem segít.

Ez a tag túlságosan csodálatos ahhoz, hogy ne küldjem tovább, úgyhogy a kihívottaim, akármennyire elegük is van már belőlem:
Callie
Lexy

Holnap várni fog rád egy meglepi, Moro... :D Ha harc, hát legyen harc! ;) xxx