Song of Durin fordítása

Moro fantasztikus ötletet adott, és így belegondolva fogalmam sincs, hogy nem jutott eddig eszembe magamtól, hogy lefordítsam ezt a csodálatos dalt. Úgyhogy köszönöm, Moro, nem tudom, mi lenne velem nélküled! :D

Song of Durin - Durin dala

The world was young, the mountains green,
No stain yet on the Moon was seen,
No words were laid on stream or stone
When Durin woke and walked alone.
He named the nameless hills and dells;
He drank from yet untasted wells;
He stooped and looked in Mirrormere,
And saw a crown of stars appear,
As gems upon a silver thread,
Above the shadows of his head.

The world was fair, the mountains tall,
In Elder Days before the fall
Of mighty kings in Nargothrond
And Gondolin, who now beyond
The Western Seas have passed away:
The world was fair in Durin's Day.

A king he was on carven throne
In many-pillared halls of stone
With golden roof and silver floor,
And runes of power upon the door.
The light of sun and star and moon
In shining lamps of crystal hewn
Undimmed by cloud or shade of night
There shone for ever fair and bright.

There hammer on the anvil smote,
There chisel clove, and graver wrote;
There forged was blade, and bound was hilt;
The delver mined, the mason built.
There beryl, pearl, and opal pale,
And metal wrought like fishes' mail,
Buckler and corslet, axe and sword,
And shining spears were laid in hoard.

Unwearied then were Durin's folk;
Beneath the mountains music woke:
The harpers harped, the minstrels sang,
And at the gates the trumpets rang.

The world is grey, the mountains old,

The forge's fire is ashen-cold;
No harp is wrung, no hammer falls:
The darkness dwells in Durin's halls;
The shadow lies upon his tomb
In Moria, in Khazad-dûm.
But still the sunken stars appear
In dark and windless Mirrormere;
There lies his crown in water deep,
Till Durin wakes again from sleep.

~.~

Ifjú volt a világ, a hegyek zöldelltek,
A Holdat folt még nem szennyezte.
Nem volt oly szó, hogy folyó meg szikla,
Mikor Durin felébredt és járt-kelt magában.
Elnevezte a névtelen hegyeket és völgyeket;
Soha meg nem ízlelt forrásokból ivott;
Lehajolt és a Tükör-tóba pillantott,
És csillagkoronát látott, mely
Ezüstfonálon ékköveknek tűnhetett
Az árnyékokon túl, a feje felett.

Szép volt a világ, a hegyek magasak,
Hajdankorokban, bukása előtt
Nargothrondi és gondolini nagy
Királyoknak, akik rég eltávoztak
A Nyugati Tengereken túlra:
Szép volt a világ a Durin-korban.

Faragott trónon a királya volt
Sokpilléres sziklacsarnokoknak
Aranytetővel és ezüstpadlóval,
És a hatalom rúnáival az ajtón.
Nap, csillag és hold fénylett
Metszett kristály-lámpáiban,
Nem tompítva felhőtől, éji árnytól,
Örökké tündöklőn és ragyogón.

Üllőre sújtott ott kalapács,
Véső járt és vésnök munkált,
Kovácsoltak ott pengét és nyelet,
Az ásó bányászott, a kőműves épített.
Ott berill, gyöngy és opál sápadt
S mint halpikkely, oly fémet munkáltak.
Pajzs és páncéling, balta és kard
És fényes lándzsa volt halomba rakva.

Fáradhatatlan volt Durin népe ekkor:
A hegyek alatt zene dalolt:
A hárfás zenélt, a dalnok énekelt,
És a kapuknál kürtök üvöltöttek.

Most szürke a világ, a hegyek vének,
A kohó tüze rég kihűlve.
Nem szól hárfa, nem csap le kalapács,
A sötétség lakja Durin csarnokát.
Árnyék vetül sírjára
Khazad-dûmban, Móriában.
De az elmerült csillagok mégis feltűnnek
A sötét és csendes Tükör-tó vizében;
A víz mélyén ott nyugszik a koronája,
Míg Durin föl nem ébred álmából újra.

Oké, minden dalnál így vagyok vele, de erre különösen igaz, hogy istenkáromlásnak érzem az én esetlen fordításommal belerondítani az eredeti változat nagyszerűségébe. És ez a dal most annyira visszarepített Középföldére, hogy a Westworld fináléját is kiverte a fejemből, pedig az aztán mély nyomott hagyott bennem.

Nessa voltam; these violent delights have violent ends!