2018. július 25., szerda

Paralyzed fordítása

Miközben már javában dolgozom Moro kritikáján, azért még feltétlenül hoznom kellett ma is valamilyen bejegyzést a blogra, elvégre úgy terveztem, hogy a július a mindennapos bejegyzések hónapja lesz idén, ha már sem a tavalyi tanév közben nem volt időm kellő figyelmet szentelni a blognak, sem pedig az ezután következőben nem lesz.
És nem is én lennék, ha nem egy kilátástalanságról és reménytelenségről szóló, általam épp ezért imádott dal szövegének fordításával lepnélek meg benneteket.


When did I become so numb?
When did I lose myself?
All the words that leave my tongue
Feel like they came from someone else

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

When did I become so cold?
When did I become ashamed?
Where's the person that I know?
They must have left
They must have left
With all my faith

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

I'm paralyzed
I'm scared to live but I'm scared to die
And if life is pain then I buried mine a long time ago
But it's still alive
And it's taking over me - where am I?
I wanna feel something, I'm numb inside
But I feel nothing, I wonder why
I'm on the race of life and time passes by
Look
I sit back and I watch it, hands in my pockets
Waves come crashing over me but I just watch 'em
I just watch 'em
I'm under water but I feel like I'm on top of it
I'm at the bottom and I don't know what the problem is
I'm in a box
But I'm the one who locked me in
Suffocating and I'm running out of oxygen

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

I'm paralyzed
Where are my feelings?
I no longer feel things
I know I should
I'm paralyzed
Where is the real me?
I'm lost and it kills me - inside
I'm paralyzed

~.~

Mikor dermedtem meg ennyire?
Saját magamat mikor veszítettem el?
Az a sok szó, ami elhagyja a nyelvem,
Mintha valaki más szájából hangzana el.

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

Mikor hűltem ki ennyire?
Ily szégyenkező mikor lettem?
Hol van az ember, akit ismerek?
Biztos lelépett...
Biztos lelépett...
Az összes hitemmel.

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

Megbénultam.
Félek élni, de félek meghalni is.
És ha az élet fájdalom, én rég eltemettem a sajátomat,
De még mindig lélegzik,
És eluralkodik felettem - hol vagyok?
Érezni akarok valamit; belül megdermedtem.
Már nem érzek semmit... vajon miért nem?
Az élet futamában vagyok és az idő elszáll,
Nézd!
Hátradőlök és nézem, zsebretett kézzel;
Hullámok csapnak át felettem, de én csak figyelek.
Csak figyelem őket.
Víz alatt vagyok, de úgy érzem, felette.
A fenéken vagyok, és nem tudom, mi a baj.
Egy dobozban vagyok,
De én zártam be magamat.
Fulladozok, és az oxigénem fogytában van.

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

Megbénultam.
Az érzéseim hol vannak?
Már nem érzek dolgokat,
Amiket tudom, hogy kéne.
Megbénultam.
Hol van a valódi énem?
Eltévedtem, és ez belül megöl.
Megbénultam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése