A könyvkupacos bejegyzéssel párhuzamosan támadt ennek a sorozatnak az ötlete - ha az olvasmányaimmal elárasztalak titeket, akkor a filmélményeimmel miért is ne?
Ötletesebb nem jutott eszembe, úgyhogy ezeket a bejegyzéseket "filmmaratonokként" fogom sorszámozni. Ez a rész az április 29-től július 2-ig összegyűlt filmélményeimet sorakoztatja fel. (Hát ja, ahogy olvasni, úgy filmezni sem volt sok időm az utóbbi időben.)
Kérlek titeket, hogy írjatok megjegyzést, hogy tudjam, mit gondoltok ezekről a bejegyzéssorozatokról! :)
Salazar bosszúja
Azt ugyan nem értem, a magyar szinkron miért nem volt képes az eredeti, az "A holtak nem mesélnek" címet adni a filmnek, de bár ez lenne a legérthetetlenebb dolog a magyar szinkronok történelmében!
Azt hiszem, a Karib-tenger kalózait senkinek nem kell bemutatnom. Hozzám ez is a bátyám révén jutott el, még kicsi koromban. (Ezért is haragudtam meg rá rettenetesen, mikor nem is szólt, hogy elmegy a moziba megnézni, mert pontosan tudta, hogy én is menni akarnék, és hát a nyomi kishúgával nem szeret mutatkozni.) Minden részét imádtam, és imádom most is, de ez a rész minden várakozásomat felülmúlta humorban, fordulatosságban és érzelmekben. Nagy fájdalmam volt a negyedik résszel kapcsolatban, hogy nem láthattam Willt és Elizabethet - ebben a részben még ez is orvoslást nyer. De ne tudjátok meg, mennyit nevettem ezen a filmen! Felülmúlhatatlanul humoros, és legalább ennyire megrendítő is helyenként. Mindenkinek csak ajánlani tudom - aki az eddigi részekbe beleszeretett, az ezt is imádni fogja, akinek pedig az előzőek valamilyen okból kifolyólag nem nyerték el a tetszését, annak ez garantáltan meg fogja változtatni a véleményét.
Tesó-tusa
Rólam tudni kell, hogy mivel az érvágás közelebb áll hozzám, mint a kacagás, ezért ritkán nézek vígjátékokat. Ezt is a barátnőm nézette meg velem júniusban, szünetekben és semmittevős órákon; és amellett, hogy ömlöttek a könnyeim a röhögéstől, beleszerettem a történetbe.
Az egyik főszereplőt alakító színészt már amúgy is ismertem a Diszkópatkányokból, amit szintén ennek a barátnőmnek hála néztünk meg és röhögtük magunkat hülyére rajta.
Mindenkinek tudom ajánlani ezt a filmet, akinek van humorérzéke két negyvenéves pasi hülyeségeihez, akik még mindig a szüleikkel élnek. Először én is azt hittem, hogy ez a film egy céltalan komikum-halmaz lesz, de még tanulsága is van. És az a jelenet a vége felé, amikor Brennan és Dale előadják a Por ti volarét, hihetetlenül megrendítő és elgondolkodtató szerintem - annak ellenére, hogy egy pillanatra sem hagyják elkomolyodni a hangulatot a sziporkázó poénok. Akinek a Diszkópatkányok bejött, annak ez is be fog, és fordítva.
A dzsungel könyve
A tesóm töltötte le és nézette meg velünk a mindenki által ismert és általam ráadásul imádott mese "élőszereplős" feldolgozását. Azért az idézőjelek, mert érthető okokból kifolyólag Maugli az egyetlen élő szereplő; medvéket és farkasokat nyilván nem castingolhattak a film kedvéért.
A történetet nyilván mindenki ismeri. A film nagyjából követi is azt, de azért hozzáad vagy épp elvesz pár dolgot. A végeredmény ezekkel együtt tökéletes - a történet fordulatos, az állatok imádnivalóan aranyosak és a magyar szinkronhangjaik is meglepően jók, Maugli gyerekszínésze pedig zabálnivaló. És azok az élcelődések Balu meg Bagira között egyszerűen fenomenálisak. És félreértés ne essék, nem értek az animációkhoz, mindenesetre a látványvilág valami elképesztőre sikeredett. Jó, néha érződik rajta, hogy egy zöld háttér elé szerkesztettek oda mindent, de ahhoz képest gyönyörű és valószerű az egész. Szerintem mindenkinek jó kikapcsolódás lehet ez a film.
Harc a szabadságért
Tesómnak szokása, hogy egyszerre letölt - vagy inkább letöltet velem, hogy ne neki kelljen visszaseedelnie, a kis gané - vagy öt filmet pusztán a trailere alapján, és aztán a címén kívül semmit nem tud róla, csak leülteti a családot megnézni. Így került elém ez a mestermű is.
Történelmi filmről van szó, ami az amerikai polgárháború idején játszódik. A főszereplő, Newton Knight egy egyszerű földműves, egészen addig, amíg a déli és az északi államok között ki nem robban a polgárháború. A Konföderáció katonájaként őt is besorozzák, és hamarosan kiábrándul az értelmetlennek tűnő küzdelemből, és dezertőrként a mocsárba vonul vissza a törvény keze elől. Hevesen ellenzi a rabszolgaságot, és karizmatikus fellépése miatt nemsokára sorra csatlakoznak hozzá a helyi farmerek és a szökött rabszolgák, köztük a gyönyörű rabszolgalány, Rachel is, akivel rövidesen egymásba szeretnek, és a törvényi tiltás ellenére Newton feleségül akarja venni őt.
Azt hiszem, ennyi elég is - a többit nem spoilerezem el. Nézzétek meg ezt a filmet! A bátyámat és apámat nem meglepő módon nem nyerte meg magának, de engem megvett kilóra az üzenettel, miszerint fogadjuk el egymást bőrszíntől függetlenül. A fenti példán ugyan látszik, hogy azt, aki már eleve beállt a rasszista-vágányra, annak ez a film nem elég a meggyőződései felülírásához, de mindenképpen tanulságos lehet. És fájdalmas tapasztalata a filmnek az a vak gyűlölködés, amit nem más, mint egy puszta bőrszín vált ki. Ha másra nem is, hát ez a film megtanít arra, hogy háborúban nincs jó vagy rossz oldal, senki nem mindössze fekete vagy fehér - csupán emberek vannak, akik, akarva vagy akaratlanul, de élnek és halnak a háború értelmetlenségéért.
Beépített tudat
Ez a film is a tesóm szerzeménye, és irtó hálás vagyok neki érte. Alapjáraton nem szoktam akciófilmeket nézni - nem hoznak lázba túlzottan a különféle autós üldözések, a robbanó épületek, a lövöldözések, a jobbra-balra özönlő hullák és az ezekhez hasonlók, ha nincs mögöttük tartalom és mondanivaló -, de ezt egyenesen imádtam, és pont azért, mert nem egy üres akcióhalmaz volt, hanem volt neki üzenete is. Ahogy egy emberből, akiről mindenki lemondott, aki a jó és a rossz között sem tud különbséget tenni, érző, egész ember lesz, megrendítő. Ehhez már csak körítés és alapelvárás a fordulatos, izgalmas cselekmény és a látványos akciójelenetek. Mindenkinek csak ajánlani tudom; engem hihetetlenül megfogott. Kevin Costnerre egyébként rá sem ismertem ebben a szerepben. Gal Gadotot pedig most láttam először filmben, de lehidaltam, hogy milyen elképesztően gyönyörű nő. (Ez ugyan senkit nem érdekelt, de gondoltam, leírom, ha már egyszer spoilerezés nélkül mást nem nagyon tudok írni erről a filmről.)
Ennyi lett volna ez a filmcsokor. Remélem, azért nem volt teljes időpazarlás az elolvasása. Akár igen, akár nem, ne féljetek jelezni valamilyen formában. :) Ciao!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése