Mit néztem mostanában? - Harmadik filmmaraton

Igen, könyvkupacból még csak egyet hoztam, filmmaratonból viszont már a harmadikat. Tudom, tuskó vagyok. De könyvkupacos bejegyzéshez olvasni is kéne, arra meg nincs időm. És filmet nézni sem, ugyanis a felsorolt filmek közül az első kettőt június, a harmadikat és a negyediket július elején láttam. Az utolsó az egyetlen, amit tegnap. Igen, a filmnézés és az olvasás luxus nekem.

Arthur király: A kard legendája

Aki olvassa ezeket a filmmaratonokat, az tudja, hogy a testvérem rendszeresen töltöget le - vagy leggyakrabban inkább velem töltet le, hogy nekem kelljen visszaseedelnem - olyan filmeket, amik csak a címük és a trailerük alapján keltik fel az érdeklődését, és semmit nem vág amúgy a sztoriról, sőt, a zsánerről sem mindig. Így került "terítékre" ez a film is, ami meglepő módon egyáltalán nem olyan megközelítésbe helyezi ezt a mitologikus hőst, mint akármelyik film vagy sorozat, amit eddig láttam vagy hallottam róla. Konkrétan a rendező fogta Artúr király személyét meg az Excalibur nevű csodakardját, és belehelyezte egy olyan koncepcióba, ami neki eszébe jutott. Úgyhogy aki hagyománykedvelő, és a megszokott Artúr királyos sémákat várja a filmtől, annak nem ajánlom. A színészek zseniálisak, a zene szintén (elég, ha csak erre a dalra gondolok), a látvány lélegzetelállító, néha már olyannyira, hogy elrugaszkodottnak érződik, de azért élvezhető és szerethető történet, a karakterekkel együtt. Szóval szerintem jó kikapcsolódás.

Furcsa pár

Ennek a filmnek már szinte történelme van számomra, méghozzá azért, mert június 1-jén valami hihetetlen csoda folytán ott lehettem Bécs angol nyelvű színházában, ezen a darabon. (Volt angoltanárnőm minden évben szervez egy kiruccanást oda, és korábban álmodni sem mertem erről a lehetőségről, de idén a legjobb barátnőm is kedvet kapott, sőt, az unokatesóját is hozta magával, úgyhogy nem hagyhattam ki.) Hihetetlenül jól éreztem magam, fenomenális volt az előadás, a színészek sziporkáztak, én pedig szakadtam a röhögéstől. És nagy örömömre, amikor anyával két nap múlva kötelező jelleggel megnézettem a filmet - közben kiderült, hogy valamikor, az ősidőkben ő már látta -, rájöttem, hogy a darabhoz alaposan tanulmányozhatták ezt, ugyanis teljes jelenetek és párbeszédek egyeztek meg betűre a színdarab és a film között. Ízig-vérig komédiáról beszélünk. Ez már az alaptörténetből is sejthető - két legjobb barát együttélése, akik nem is különbözhetnének jobban. Elég, ha azt vesszük, hogy Felix betegesen rend- és tisztaságmániás, míg Oscar meglehetősen rendetlen. Ha én végigröhögtem, akkor a normális emberek egészen biztosan szakadni fognak rajta. :'D

Eastern promises - Gyilkos ígéretek

Ezt a filmet egy kritikaalanyomnak, Iodine-nak köszönhetem, aki ugyanis ennek a filmnek két szereplőjét is beleírta az egyik sztorijába. (Érdemes csekkolni amúgy a blogját is, brutál tehetséges a csajszi!) A kritikám közzététele után ajánlotta figyelmembe, és naná, hogy azonnal letöltöttem és megnéztem! És naná, hogy még aznap megnézettem a családdal is...! XD

Engem már eleve megvett kilóra azzal a film, hogy szerepel benne az a két karakter, akit Iodine sztorijában is imádtam; aztán megtudtam, hogy Howard Shore szerezte a fantasztikus zenéjét, és hogy Viggo Mortensen játssza benne az imádnivaló főszereplőt, és még Oscarra is jelölték érte... És ezek valószínűleg csak engem hoznak ennyire lázba, úgyhogy lehűtöm magam azzal, hogy a magyar címválasztás érthetetlen. Ha már amúgy is benne hagyták az eredetit is, akkor nem lehetett volna szó szerint fordítani vagy valami?

A történet Londonban játszódik. Egy tizenéves, ismeretlen lányt hoznak be a kórházba, aki belehal a szülésbe, és a szülésznő ezért a lány naplójához fordul, hátha talál említést rokonokra, akikhez elvihetné az árva kisbabát. De a napló oroszul van, és a nagybátyját kell megkérnie, hogy fordítsa le. Még csak az elején tart a fordítás, amikor a lány már nyakig belekeveri magát az orosz maffia ügyeibe a lelkiismeretessége miatt, és közben egyre közelebb kerül Nikolajhoz, a sofőrhöz. Már bőven eleget spoilereztem; csak nézzétek meg magatok, és megértitek, miért imádom ennyire!

Tolvajok városa

Igen, biztos unjátok már, hogy minden filmnél elmondom, de ez is a tesóm szerzeménye. A történet maga már az első perctől felkeltette az érdeklődésemet, de nem kicsit elrontotta az összhatást az, hogy valamiért a bővített változatot töltöttem le, és abban ugye nem voltak szinkronizálva a bővített jelenetek, amitől a szüleim folyamatosan háborogtak. De pont ez háborított fel - hogy minden második jelenet bővített volt! Olyan, szerintem kulcsfontosságú jelenetekhez nem volt szinkron (ergo nem voltak benne a bővítetlen verzióban), hogy a pofám leszakadt, hogy ezek miért számítanak exkluzívnak, mikor szervesen kapcsolódnának a történethez, könyörgöm!
De ha ezen túllendülünk, egy igenis nagyszerű történet bontakozik ki előttünk. Egy "hivatásos" tolvaj, Doug a főszereplő, aki a film kezdetén épp kirabol egy bankot a társaival. Félve, hogy a bank igazgatónője, Claire esetleg köpni tud valamit az FBI-nak, Doug az eset után megkörnyékezi a nőt, hogy kipuhatolózza, mennyit látott a bankrablókból. Az ismerkedés közben persze egymásba szeretnek és összejönnek, csak eddigre Doug és a társai veszélybe kerülnek, ugyanis az FBI szorosan a nyomukban jár. Claire is megtudja, hogy Doug kicsoda valójában, és nézzétek meg, ha érdekel, mi sül ki ebből. Persze, csak ha bírjátok a bűnügyi drámákat, bőségesen megspékelve akciójelenetekkel.

Captain Fantastic

És akkor elérkeztünk ahhoz a filmhez, amit tegnap néztünk (igen, szintén a tesóm jóvoltából), és már előre látom, hogy csak fecsegni fogok tudni róla, mert olyan mély nyomot hagyott és olyan gondolatokat ébresztett bennem, hogy tuti nem bírok róla értelmesen írni.
Az alapkoncepció nagyjából annyi, hogy él a hegyekben egy férfi (ki más, mint az általam imádott Viggo Mortensen), Ben a hat gyerekével, akiket vasfegyelemmel edz és oktat, olyasmikre is, mint a vadászat, a csillagok alapján tájékozódás vagy a túlélés embertelen körülmények között, de olyasmikre is, amiket egy iskolában tanulnának. Mind a hat gyerek - tehát a "tanáruk", az apjuk is - elképesztő - egy rakás nyelvet beszélnek, két lábon járó lexikonok, és akármilyen körülmények között boldogulnak. De el kényszerülnek hagyni a birodalmukat, amikor az anyjuk, aki már egy ideje kórházban volt a mentális betegsége miatt, öngyilkos lesz. Bent az apósa megfenyegeti, hogy lecsukatja, ha megjelenik a temetésen, ennek ellenére a család felkerekedik, és egy boltrablás és ehhez hasonlók után mégis betoppannak a szertartás kellős közepére. Az elhunytat a szülei, kifejezett akarata ellenére, nem hamvasztják, hanem temetik, és Ben hiába kardoskodik, hogy Leslie számára a föld alatt rothadás mindennél nagyobb büntetés, semmit sem tehet; kipenderítik a felesége temetéséről. És mindez még csak halovány váza sincs a történetnek; ezernyi dolog van benne, amit meg sem említettem, és amit igen, az is sokkal bonyolultabb és sokatmondóbb. Ezt a filmet tényleg látni kell ahhoz, hogy ti is értsétek, miért rendített meg ennyire, mert, amint látjátok, az én "ajánlóm" nem tudja szavakba foglalni.