2018. július 30., hétfő

"Én még itt vagyok!"

Ha valakit érdekel, és nyomon követi ezt, az tudja, hogy úgy terveztem, ennek a hónapnak minden napján hozok egy bejegyzést. (Többek között azért is, mert sem az előző tanévben nem volt elég időm és energiám a bloggal foglalkozni, sem a soron következő, végzős évem alatt nem lesz, ezt már most borítékolhatom.) Ez a múltkor - önhibámon kívül? - kudarcot vallott a betegségem miatt, így kimaradt egy nap, de másnap kettőt hoztam, így némileg helyreállt a "rend". Most viszont, hogy már csak egy bejegyzést kéne hoznom, tehát már majdnem teljesítettem a célomat, megtorpanok és visszanézek: tényleg a mennyiségre hajtottam a minőség helyett?
És, ahogy elnézem ennek a hónapnak a bejegyzéseit... tényleg. Hoztam ugyan egy kritikát és egy cikkfordítást is, ami oké, előbbi a blog lételeme, utóbbi az egyetlen valóban hasznosnak mondható bejegyzéstípus a blogon.
Hoztam ezenkívül nyolc darab dalszövegfordítást, amik közül mindet, kivétel nélkül, fél óránál rövidebb idő leforgása alatt dobtam össze és tettem közzé, és főleg abból a megfontolásból, hogy "úristen, ma még nem hoztam bejegyzést, pedig ebben a hónapban minden nap kell, na, mi az, ami gyorsan kész van és bejegyzésnek is nevezhető?".
Volt még ezenkívül nem kevesebb, mint tizenkét tag ebben a hónapban. Félreértés ne essék, imádom a tageket, és Moro folyton mosolyt csal az arcomra a nagyszerűbbnél nagyszerűbb példányokkal, de olyan kevés időm van erre a blogra, és én csak tageket töltögetek ki ahelyett, hogy írástippes cikkeket fordítanék vagy a kritikára váró bloggerina bejegyzéseit nyálaznám át éppen?
Az, amit eddig ecsetelgettem - hogy csak egy gyorsan összedobható bejegyzéssel szúrom ki a szemeteket igényes és értelmes tartalom helyett -, tarthatatlan állapot. Ezért is nem tartok ki még két napig; nem akarok még két bejegyzést összedobni tíz perc alatt csak azért, hogy a blogarchívum bejegyzésszámlálója az egekbe szökjön. Nem is értem, eleve hogyan jutott eszembe, hogy a minőséget mennyiségre cseréljem.
Szóval ezentúl visszatér a régi, az igazi Nessa: ritkábban - sokkal ritkábban - lesznek bejegyzések, de olyankor olyanokat fogok hozni, amiket nem öt perc volt összedobni, és több létjogosultságuk van, mint egy akármennyire is imádnivaló tagnek.

Na, most, hogy a rinyálásomon túlestünk, térjünk is át a mai bejegyzés témájára; azt ugyanis nem akartam, hogy csak egy ilyen céltalan ömlengést kelljen bejegyzésnek csúfolnom.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vannak pillanatok, amikor elképesztően kihaltnak érzem a Bloggert. Fogalmam sincs, hogy csak én látom rosszul, vagy tényleg történt valami - esetleg mindenki átment Wattpadra, már nem divat a Blogger, vagy mit tudom én. De nézem a blogokat, amikre fel vagyok iratkozva, és a jó részükre egy, két, három éve nem érkezett bejegyzés! Régebben például Dunát lehetett volna rekeszteni a különféle blogmagazinokkal, designblogokkal, kritikás blogokkal, most meg egyet sem tudnék mondani!
Éppen ezért, ha te még itt vagy, és aktívan blogolsz, akkor jelezd valamilyen formában, hogy te még igenis itt vagy; linkelgesd be a blogjaidat akár kommentben, akár e-mailben, és felírlak erre a bloglistára! Gyűljön itt össze minden aktív és igényes blog, hogy tudjam, igenis van még élet a Bloggeren! :)
Addig is, álljanak itt az általam követett vagy mindenesetre ismert blogok, amik aktívak, és minőségi tartalmat is garantálnak szerintem. :) Tuti kimaradtak páran, de azért igyekeztem. Na meg itt vannak a listán a saját blogjaim is, amik hébe-hóba aktívak, és mindig minősíthetetlenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése