Moro blogja

Mindig nagy öröm, amikor egy bloggerina másodszor is kritikát rendel tőlem, mert ilyenkor úgy érzem, talán nem csesztem el mindent véglegesen az elsővel :'D De hogy épp Moro egyik blogjáról írhatok, annál nagyobb nem is lehetne az örömöm :D Neki már kevésbé, mert amellett, hogy több, mint két hetet kellett várnia a kritikájára, az ráadásul rövid és semmitmondó is lett. Bár nálam amúgy is ez az etalon. XD

Virágoskert 

Szerzője: Moro

A kinézet
Első benyomás. Nem kicsit elfogult vagyok - sajnos, nem sajnos -, ugyanis mind Moróval, mind ezzel a blogjával jól kijövök. Szóval amikor meglátom ezt a designt, az első gondolatom az, hogy yey, ez Moro blogja, a második pedig az, hogy atyaég, de gyönyörű a design. Utóbbi meg hihetetlen, ugyanis én kifejezetten sötét színben látom a világot, és ez a sok a vidám szín normál esetben taszítana. Látod, ilyen pozitív hatással vagy rám! :D
     Fejléc. Azt szeretem a Blogger "modernizálódásában", hogy már nem elvárás a csilivili, finoman szólva is ocsmány fejlécek felmagasztalása. Ezért felüdülés számomra, hogy a te blogodon sincsen fejléc.
     Hátterek. A virágok a gyengéim. Olyan gyönyörűek, és mégis olyan ártatlanok (ne nézz hülyének a perverz hangzású filozofálásért), és mindig ilyenek maradnak, akármit művel is az ember a természettel. A külső hátteredbe tehát beleszerettem. Nagyon szép, kellemes árnyalata van. A fehér főháttér pedig tökéletesen passzol hozzá.
     Betűk. Csak azért nem nyúzlak azzal, hogy pár régebbi bejegyzésnek eltérő a betűtípusa, mert mondtad is, hogy ezen még dolgozol. Amúgy minden teljesen rendben van, és az külön egyedi és tetszetős, ahogy kiemelsz egyes szavakat a szövegben. Nem tudom, hogy van türelmed hozzá, de becsülöm nagyon, és a végeredmény fenomenális.
     Effektek. A széthúzós linkeffekt bejön, és az is, hogy a modulsávban a képek élénkebb lesznek a kurzor rávitelétől.
     Modulok. Imádom a kaktuszokat, meg úgy általában minden növényt, úgyhogy beleszerettem az üdvözlő-modul képébe. A menüdhöz hasonlót eddig még nem láttam, és nagyon tetszik. A bemutatkozásod képe és leírása is egyedi. Ami különösen elnyerte a tetszésemet, az a modulok címe. Aki ide firkál, Várható virágok, Ciripelés, Legközelebbi szomszédok, Történetek, Papírvirágok, Minden, ami kivirágzott, Virágcsokor... Egyik zseniálisabb, mint a másik. De az Aki ide firkál helyett szerintem lehetne valami olyasmi, ami jobban beleillik a virágoskert-koncepcióba. Mondjuk, Aki a kertet gondozza, vagy Aki itt ültet, vagy mit tudom én. (Ezek csak nevetséges ötletek, hogy értsd, mire gondolok. XD) És a cserék lehetnének Legközelebbi kertszomszédok, hogy hűek maradjunk a kertekhez. :3 Sőt, ha már így belemerültem az átnevezgetésbe, a Történeteket elkeresztelhetnéd Örökzöldeknek. Végül is, ők mindig a kertben lesznek, és állandóak. Na, érted. XD A faviconod meg nagyon cuki.
     Oldalak. Rögtön megimádtam a nevüket. Kert, kertész, halmok, kertek, kritikák, rendelés... Az is különleges és frappáns megoldás, hogy a feliratkozás-modul a menüben foglal helyet. De, ahogy azt te is megjegyezted, sokkal személyesebb lenne, ha látszanának is a feliratkozók.
Tartalmilag sem köthetek bele úgy nagyon semmibe az oldalaiddal kapcsolatban: a bemutatkozásod informatív és jópofa, az infókat jól összeszedted, a cserék rendezettek, a kritikákat remélem, minél hamarabb feltöltöd, mert kíváncsian várom őket, a rendelésben meg szerintem mindent leírtál, amit kellett.
     Bejegyzéselrendezés. Nem tudom, miért akadok fenn ilyen apróságokon, de kifejezetten szúrja a szemem, hogy egymás után kétszer van leírva a dátum a bejegyzések fejlécében. És tudom, már dolgozol azon, hogy ne egy felugró ablakban jelenjenek meg a kommentek, hanem beágyazottan, de ezt csak szorgalmazni tudom; tényleg sokkal jobban mutatnának, ha a bejegyzés alatt jelennének meg. Mondjuk, ha nekem kéne megoldanom, akkor valószínűleg örökre így maradna, mert nem értek a designoláshoz. XD
Mivel rendmániás vagyok, ezért nagyon tetszik az obligát ahoy és legyetek jók, ha tudtok a bejegyzések elején és végén. Épp a rendmániám miatt zavar az, hogy az Alternatív érettségiben a megszokottal ellentétben a kép előtt szerepel az ahoy-felirat, és nem utána.
A bejegyzések képei is mindig lenyűgöznek; egyrészt maguk a képek gyönyörűek, másrészt a megszerkesztésük nagyon ügyes. Taníts, mester!
Összhatás. Hát, én le vagyok nyűgözve, te pedig büszke lehetsz - elképesztően egyedi és szép a designod! :)

A tartalom
Alapötlet. Valamiért a gyengéim a mindenes blogok. Egyszerűen csak közel áll hozzám az, ha egy blogon van összegyűjtve minden, amit az illető csak ontani szeretne magából, legyen az novella, cikk, vers, tag, ajánló, blogregény, vagy akármilyen off-bejegyzés. (Már csak azért is közel kell állnia, mert ez a blog is egyre inkább mindenessé válik... XD) Úgyhogy teljesen rendben van a mindenes blog, mint olyan. A papírvirágoskertes körítés, "kerettörténet" pedig valami elképesztő, bár tőled nem is vártam kevesebbet. Bár nekem lenne elég fantáziám ilyeneket kitalálni!
     Cím. Mint említettem, a virágoskert koncepciója igazán megfogott, így mi sem természetesebb ennél a címválasztásnál. Egyszavas, könnyen megjegyezhető, figyelemfelkeltő, és passzol a bloghoz - mi kell még?
     Fülszöveg. Attól eltekintve, hogy egy helyen hiányzik egy vessző (Remélem, megtalálod azt virágszálat, amit keresel), és hogy lemaradt a mondatvégi írásjel az utolsó mondatról (Ez a kis zug mindenki előtt nyitva áll.), egyszerűen tökéletes. Nagyszerűen visszaadja a blog hangulatát és témáját, és sziporkázó ötletességgel viszed bele mindazt, ami egyedivé teszi az oldaladat. Egyszóval szuper. 
Kivitelezés. Annyi minden van itt, hogy a végére már én magam is belekavarodtam, hogy mit hova soroljak és milyen kategóriába suvasszak, úgyhogy ha pölö a soron kívüli bejegyzések között találod néhány cikked véleményezését, akkor nézd el a figyelmetlenségemet.
     Egypercesek, novellák, cikkek. Konkrétan az összes ilyenedről elmondhatom, hogy nagyon tetszett, úgyhogy ebből már előre leszűrheted, hogy nem lesz túl épületes a kritikának ez a része sem.
Imádom az Esőcsókba beillesztett képet, és a novellát magát is! Igazán egyedi ötlet, és apróbb elgépelésektől eltekintve tökéletes a kivitelezése is.
A Törés a mélybentől lehidaltam. Atya és gatya! Ez a novella olyannyira zseniális lett, hogy gondolkodás nélkül benyúlom az alapötletét és firkantok valami novellát én is, egy szállodával azonosított lélekről! :D És ez az idézet: "Aki nem ismeri a sötétséget, az nem képes megérteni azt. És te minden bizonnyal a fényben élsz, a napos oldalon..." Meg ez: "Aki igazán szenved, az szépen lassan hullik darabokra. Csendesen, hogy senkinek se tűnjön föl. És közben végig mosolyog. Így törnek össze a szomorú emberek. Így omlok össze én is. Némán csilingelve potyognak a földre a megmaradt darabkáim. De nem érzek már semmit. Hiszen porrá zúztad a szívemet. Mégis elmosolyodom." Hát engem kirázott a hideg. Egyszer írtad nekem, hogy te is éreztél hasonlóan, mint én - és ezt a novellát olvasva rájöttem, hogy valóban járhattunk ugyanazokon a helyeken mind a ketten. Ez részben megnyugtató számomra, hiszen akkor mégsem vagyok teljesen egyedül ezzel, de fáj is, mert senkinek nem kívánom ugyanazt.
Egy zseni vagy, mondtam már? A Föld sikoly beszédesebb volt, mint egy ötszáz oldalas regény... Ha pedig a Fel, oda, ahol várnak rád giccses, akkor nekem ízlésficamom van, mert imádtam.
A papír, lélekkel.-ben csodálatosan foglaltad össze, hogy mit jelent az írás. Én szavakba sem tudnám önteni, de te megfogalmaztad!
Pacsi, én is imádom az esőt! És az Esőnap nagyon hangulatos, elgondolkodtató kis novella lett.
Na, a Négy pillanat [Stílusgyakorlat I.] gyakorlatai pont azok a gyakorlatok, amiket még sosem próbáltam, mert lehetetlen, hogy akár feleilyen zseniálisra is meg tudjam írni. Annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy szinte üresnek éreztem magam, mikor a végére értem.
A Lángok voltunk, hamuvá lettünk eszméletlenül gyönyörű, a Vörös Hercegnő pedig igazán hangulatos kis egyperces. A 300! - 56. hét: SERDÜLŐKOR egyszerűen zseniális volt.
Az Edith és Simontól lesett az állam. Hű, erre a fordulatra aztán nem számítottam... Nagyon érdekes olvasmány volt, az Aranyló fák alatt-tal egyetemben. A négy évszak is gyönyörű történet, és humort is vittél bele. Ügyes!
Ahogy a dal maga, úgy a BANG BANG című songficed is nagyszerű. És a Linkin Parktól a Numb a szerelmem egyébként. ♥
A 43 napos szösszenetek #13.-at vigyorogva olvastam... Irigyellek nagyon, hogy évekig lovagoltál, én mindig is szerettem volna, mert a filmek meg a könyvek közül, amik hatással voltak rám, sokban kaptak kiemelkedő szerepet ezek a különleges teremtmények is. És nagyon adom a realitásba átültetett beszámolódat az első vágtáról!
Az Ötletelések: Láncoktól konkrétan megbénultam. Ahogy az egészet megírtad, na meg a lezárása... Te jó ég.
A 300! - 43. hét: Öngyilkosságra már nem is tudok mit mondani. Folyton ezeket a szavakat használom, de imádtam, zseniális volt.
A Hogyan születik meg egy karakter? nagyon érdekes és hasznos cikk volt, én szívesen olvasnék még tőled hasonlókat. Az Oroszlánszáj - elmerengések elmerengenivalókról: Internetes barátságokat is imádtam, és tényleg mindenben egyetértek veled. Külön örültem, hogy te nem egy "az internet rossz, meneküljetek"-kaliberű tanulságot szerettél volna a fejünkbe sulykolni.
     Versek. Sajnos, nem sajnos, a verseidről is csak ámulattal tudok nyilatkozni. A Ha a fagy visszatérről eszembe jutott, hogy régebben én is milyen megszállottja voltam a farkasoknak. Még most is gyönyörűnek tartom őket egyébként, ahogy minden állatot. Maga a vers viszont csodálatos. Ahogy nézem, annyi idősen írtad, mint amilyen én vagyok most - és bárcsak feleilyen verset tudnék írni... *irigykedve karba fonja a kezét és elvonul a sarokba duzzogni*
A visszaváró üzenet., ahogy azt te is megfogalmaztad, nagyon is aranyos vers. A Ne kiálts! tényleg lehengerlően túlfűtött volt, imádtam! A 43 napos szösszenetek #1. is nagyon tetszik.
A Kedvenc verseim: Szilágyi Domokos - Megvert az Istenhez hasonló bejegyzéseket bőven hozhatnál még a jövőben! Hatalmas pacsi, ugyanúgy vagyok a versekkel, mint te, és ez éppenséggel zseniális. Ahogy a 43 napos szösszenetek #26 is.
     Tagek, díjak, kihívások. A kritika mélypontjához érkeztünk, ugyanis ezekről aztán tényleg nincs mit mondanom, vagy, ha van, akkor azt már leírtam kommentben annak idején. Mégsem akartam kihagyni őket sem a kritikából.
Még mindig imádlak, amiért megajándékoztál A Teaszünet díjjal. Köszönöm! ♥
Szeretem az Alkotói kérdőívhez hasonló kérdőíveket, mert olyan ötletesek, és mégis jobban megismerhetjük belőle a másikat.
The Tea Break Award újratöltve! eszembe juttatta, hogy milyen istentelenül rég láttam és olvastam már az Elfújta a szelet, pedig ha tehetném, rendszeresen nosztalgiáznék vele... Az egy gyűrű mind fölöttnél meg a világbékánál vigyorogtam, mint a vadalma.
Az egoista fejem nagyon örült magának, mikor megemlítettél a Veterán bloggerek kérdőívében. :D
A Tündérmesébe illő kérdések és válaszokat érdekes volt olvasni, a négy évvel korábbi válaszokat is felsorakoztató megoldás miatt. Lehet, időnként nekem is vissza kéne térnem az efféle tagekhez, hogy lássam, mi változott az évek során. Vagy nem kéne, mert csak elborzasztana a negatív fejlődéstörténetem... Hm.
A két ezvagyokén kihívásra adott válaszaidat imádtam.
Kábé a Húsvéti (nyuszi özönös) Book Tagnél kapcsolódtam be a blogodhoz annak idején; ezt már olvastam is, mikor kihívtál rá. *nosztalgia*
A Write tag Lia Kacatos dobozából ~ 01. Egyszer volt, hol nem volt nagyon bejön. Mindig szeretem olvasni az ilyen nosztalgiázós posztjaidat (meg amúgy bármit, amit írsz); olyanok, mintha beszélgetnénk egymással.
Elámultam a Molyos kihívások olvasónaplóján. Azt a büdös! Irigyellek, hogy ennyi célt ki tudsz tűzni magad elé, tudván, hogy el is éred őket... Mindegyik kihívás érdekes és szívesen belevágnék én is, csak tudom, hogy életbácsi nem fogja akarni, hogy bármit is véghezvigyek közülük. Meg ki sem látszom az olvasnivalókból már jelen állás szerint sem.
A Könyvmolyok Booktagét és a Tomboló nyári taget már megtárgyaltuk akkor, amikor kitöltötted. Azok a boldog békeidők...
Az Önreflektív, éjszakai kérdéseket is elolvastam már, amikor kitöltötted, de most látom, hogy valamiért nem kommentáltam. Szörnyű vagyok!
Olyan jó visszanézni a tagháborúnk állomásait! A hét írói főbűnt, a Napfényes, nyári taget, a Teás, olvasós taget és a Tolakodó taget... :D
Az írók könyves tagében ajánlottad, hogy vessek rá egy pillantást, de ha ennyire taszított téged a Teddy bosszúja, akkor lehet, hogy én is agyhúgykövet kapnék tőle. XD De majd meglátom, tehetek-e valamit az ügy érdekében. :D
A zene az kell~~ Zenés taget is túltárgyaltuk már, az 1001 napra 101 célhoz sok sikert kívánok, nagyon szép céljaid vannak! :)
A Cirkuszolós Book Taget is csekkoltam már. Amúgy még mindig nem tudom, hogy az ilyen zseniális tagek kinek a fejéből pattannak ki! Hogy nekem nincs ilyen fantáziám, de még feleennyi sem, az tutkó. 
     Ajánlók. Az ajánlóidról egyöntetűen elmondható, hogy nagyszerűek. Kvázi az összes mű felkeltette az érdeklődésemet, ami előfordult az ajánlóidban; ennyire figyelemfelkeltően ajánlottad őket.
A Kedvenc AMV-im az, amihez kuka vagyok... (Mihez nem amúgy?)
A TAKAMI KOSHUN - Battle Royale, játék életre-halálra ajánlóját nagyon ügyesen építetted fel; felkeltette a figyelmemet a fülszöveg, a te összefoglalód és az idézetek is. Kapásból letöltöttem a könyvet, és egy másik életben talán még lesz is időm sort keríteni rá.
MOLNÁR FERENC: A kékszemű (viasz-szeretet) című könyve hasonlóképp megtetszett, de ezt sajnos nem tudtam letölteni, és nem hiszem, hogy megvan itthon, mert akkor tudnék róla. Sad.
Az ALICE SEBOLD - Komfortos mennyország (akik mindig figyelnek...) szintén be lett tárazva a könyvespolc nevű mappámba. ;)
CSINGIZ AJTMATOV: A fehér hajó (csak egy hajó...) című könyvecskét szintén csak azért nem töltöttem le, mert sehol sem találtam.
Na, az animék azok, amik valahogy mindig kimaradtak nekem. A Chihiro szellemországban talán az egyetlen, amit láttam (kérlek, mondd, hogy az tényleg anime, és nem csináltam hülyét magamból ezzel a megállapításommal), és azt vagy ezerszer újra is néztem kisebb koromban, mert egyszerűen imádom. Úgyhogy a Kedvenc anime openingeimhez nemigen tudok hozzászólni, legfeljebb annyiban, hogy én is mennyire szerelmes vagyok a kedvenc sorozataim intróiba. :D
A STEPHEN KING: Lisey története (mese a dincsről) engem meggyőzött; szintén a könyvespolc-mappámban a pdf.
Meg vagyok róla győződve, hogy láttam már az OSCAR WILDE: Dorian Gray képmása (cenzúrázatlan változat) című könyvet valahol, valamelyik könyvespolcunkon, és már szemeztem is vele egy ideje, és most annyira kedvet kaptam miattad hozzá, de sehol sem találom! *morcos* Na, mindegy, ezt is letöltöttem. Velem nem cseszik ki a rejtélyes, könyveket fölzabáló könyvespolc!
Kérlek, mondd, hogy a Zenék, amik segítenek írni közül az If I Had A Heartot a Vikingekből (is) ismered! Végre találnék valakit, aki hozzám hasonlóan odáig van ezért a sorozatért! *-*
A Kedvenc klippjeimben felsoroltak között sok szerelmemet megtaláltam. Summertime Sadness, Nightwish (én imádom Floort! ♥), Evanescence... pacsi! :D
Abszolút egyetértek veled a mese fontosságában; én sem lennék ugyanaz, ha anyukám nem szakított volna időt mindig arra is, hogy meséljen nekem. Így az 5 könyv, amit mindenképpen fel fogok olvasni a gyereke(i)mnek nagyon elnyerte a tetszésemet, még úgy is, hogy nekem sosem lesz gyerekem.
Én is odáig vagyok mindenért, ami skandináv; és eskü, ha elakadok vagy kifogyok az ihletből, visszatérek ide, A messzi észak szélhordta dallamaihoz és belehallgatok pár dalba, amit ajánlottál. A vers pedig gyönyörű; többekhez is el kéne jutnia.
A Régi vágású könyvzsákmányok 1.-ért annyira, de annyira irigyellek! Eleve imádok mindent, ami könyv, és akkor még ráadásul régi, sőt, Hugo, Vajda és Dickens... Hát, ha valaki kirabol valamelyik éjszaka, akkor tudd, hogy én voltam! *tervezi a betörést*
Az Élménybeszámolósdi: Rainbow - Nisha Roboku no Shichininnel nekem felkeltetted az érdeklődésemet; a Gyermekkorom örök kedvencei 1.-el szintén.
     Soron kívüli bejegyzések. Ide soroltam nagyjából mindent, ami nem blogregény, és amire eddig nem került sor; aztán, ha néhányat nem is off-nak szántál, akkor nézd el, negyven fokban a szokottnál is kevésbé fog az agyam.
A Papírhalmok tök jópofa bemutatkozás, engem megnyertél vele.
A Molyos kihívás - 30 Rajztól lehidaltam. Még hogy nem tudsz rajzolni! Apám, ezek lenyűgözően gyönyörűek!
Emlékszem, gyerekként is mennyire zavart, hogy nincs egy saját üres könyvem, amibe írhatok. Mert szép és jó a Blogger, de olyan menő lenne a kezemben tartani a saját írásomat, ami nem egy ócska füzetben van például, hanem egy könyvben! Igaz, a kézírásomat már jó ideje nem tudom elolvasni, de akkor is! Ezért nosztalgikus érzés volt a Regények, amiket írtamot olvasni. Nekem tökre felkeltette az érdeklődésemet az Ördögi vágta! És a rajzaidról eszembe jutott, amikor telefirkáltam egy nagyalakú spirálfüzetet alaprajzokkal a jövendőbeli házamról, külön szobával mind a hat gyerekemnek. Na igen, akkor még voltak álmaim. Mindegy is. Még hogy nem nagy durranás, szerintem abszolút egyedi és érdekes a Szelek útján is; tényleg nem lehetett könnyű ilyet írni tizenhárom évesen. Én még most sem tudnék! Az Angyal Tánc, amit te 12-13 évesen írtál, ezerszer fordulatosabb és egyedibb, mint amit én most, 17 évesen írni tudnék, úgyhogy menj a fenébe! :D Az Idő Kapuja dettó!
Az egyik legnagyobb hősömre nem is tudom, mit mondjak. Talán elég annyit, hogy nekem is a néhai nagyapám a hősöm.
Eddig is tudtam, hogy lelki társak vagyunk, de A Proust teszt - Út önmagamhoz alapján tényleg rengeteg mindenben hasonlítunk! Én is szoktam bénázni, még az eladókkal is; ugyanazokat a tulajdonságokat nem szeretjük másokban... Nagyon haragudnál, ha benyúlnám ezt a tesztet? Nem most azonnal, csak majd egyszer.
Hogy hányszor szembejött már velem ez a Nyírjuk ki! ezt a naplót-cucc, és sosem értettem, miért olyan nagy szám. Hát, olvasva a feladatokat a képeken, amiket beillesztettél, nem is nekem való a dolog. Rálépni, megnyalni, megtépni, ledobni egy könyvet nem az én műfajom, úgy pedig nem tudom megoldani, ahogy te, mert nem tudok rajzolni, és nulla kézügyességem van.
Új design!-ban nagyon adom a képet.
Az Ajándék ötletek, amiket te is meg tudsz csinálninak azt a címet kellett volna adni, hogy "Ajándékötletek, amiket te is meg tudsz csinálni, kivéve, ha Nessa vagy, mert akkor ki van csukva"... De komolyan, nagyon aranyos ötleteket soroltál fel, de nekem személy szerint egyik sem opció. (És ez nem is érdekel senkit, csak leírom, hogy legyen valami ebben a kritikában. XD) Kisebb korunkban a bátyám meg én is egymás után csináltuk az üvegfestékes mintákat a fürdőszobába, az ablakokra, mindenhova, de még most is könnyedén meg lehet állapítani, hogy melyiket csináltam én, a kétbalkezes, és melyiket a mindig is nagyszerű kézügyességű bátyám - utóbbi csinálta azokat, amik úgy néztek ki, mint egy újságból kivágott kép vagy egy festmény, előbbi pedig azokat, amik elkenődtek, girbe-gurbára sikerültek és úgy mindenestül ocsmányak lettek. A sálkötés lehetőségére felkaptam a fejemet, mert a kötőtűt messziről elkerülöm, de gondoltam, ha csak egy kar kell hozzá, akkor talán megpróbálkoznék vele - aha, nagy francokat, már a videó első fél perce után elvesztettem a fonalat. A horgolással ugyanez: horgolnék én szívesen, mert irtó zseniális figurákat horgoltál te is, de apám, mire én egy félcentis darabkát vállalhatóra megcsinálok, már 2300-at fogunk írni szerintem. A szalvétás technika talán az egyetlen esélyes, de magamat ismerve az is ocsmány lesz, és a nyomába sem fog érni a képen látható ajándéknak... A rajzolás meg a karkötőfonás szintén szóba sem jöhet, kézügyesség és tehetség hiányában. A vers meg a novella még azt mondom, esélyes, mert szeretem azzal áltatni magam, hogy az megy, pedig nem igazán.
Az Eltűnésem okát még olvasni is fárasztó volt... Nem irigyellek!
A Papírzörgések - zenék a könyvekben 1. nagyon jó ötlet volt. Bob Marley, Imagine, Frank Sinatra, Bob Dylan... Imádom!
A Kihívás: Írjunk közösen 43 rövid történetet! tényleg nagyszerű, de mivel nekem sem fantáziám, sem ügyességem nincs az ötletesebb feladatokhoz, ezért mindössze négy feladatot oldottam meg belőle a verses-novellás blogomon. De azokat imádtam csinálni.
Az Élménybeszámolósdi - Soredemo Sekai wa Utsukushiit olvasva megnyugodtam, hogy nem csak én tudok ennyire lázba jönni dolgoktól. :D
A Történetek 30 napra - kihívással is találkoztam már valahol, csak természetesen nincs bennem elég elhivatottság, hogy neki is álljak. Amúgy én is imádom az írógépeket; a gondolatra is elszomorodom, hogy az enyém elromlott évekkel ezelőtt. Annyira szerelmes vagyok belé még most is!
Nekem mindkét új sorozat-ötlet nagyon-nagyon tetszik az Új kinézet, tervek ötletekben!
Papírzörgések - zenék a könyvekben 2. \\Ready Player One// zenéit úgy imádom! Bár én minden zenét imádok...
Nem is tudtam, hogy azért újítottad meg a blogot, amit az Elégett a papírhalom, de kinyíltak a virágokban írtál.
Irigyellek, hogy legalább konyítasz a designoláshoz... Sok sikert a variálásokhoz, amikről a Minden virágba borul - avagy az új kinézetrőlben felsoroltál!
Az Egy alternatív újraérettségizés nagyon jópofa lett. Pacsi, én is imádom a nagy filmeket, és mégis filmes analfabétának tartom magam. Olyan alapvető filmek maradtak ki nekem, hogy az szégyen. Ja, és nem vagy egyedül, én is a müzlit teszem a tejbe! A "füstbe ment terv" jó volt. XD A 12. kérdés alapján - az optimizmusodat leszámítva - egyformák vagyunk. :D
     Blogregények. Azt gondolnád, hogy mivel ez a tartalomkritika lényege, ezért legalább egy kicsit épületesebb lesz, mint az eddigiek... Nos, nem.
Az Amikor elmúlik a tél hihetetlenül olvasmányos és magával ragadó. A címe nagyon tetszik. A leírásaid fenomenálisak. A helyesírásod kifogástalan, egy-két, párbeszédekkel kapcsolatos melléfogást és apró elgépelést és vesszőhibát leszámítva. Nagyon bírom, hogy nem szájbarágósan, ömlesztve vagdosod az olvasóhoz az információkat - például azt, hogy Sarah az anyja miatt ragaszkodik annyira a hajához -, hanem elejtett megjegyzésekkel hozod a tudtunkra ezeket. A békás kép viszont nagyon nem kellett volna oda szerintem. Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, akkor legalább oda illeszd be, ahol a békáról van szó; ahol most van, ott teljesen indokolatlan. Időrendi sorrendben olvastam a bejegyzéseidet, és már nagyon vártam ennek a történetnek a folytatását; nem is kellett csalódnom. Alig várom, hogy több minden derüljön ki Jamesről, és hogy ugyanolyan rétegelt és érthető viselkedésű karakter legyen, mint Sarah.
Az Akiket megérintett a halálnak már a prológusával tökéletesen megfogtál. A leírásodba beleborzongtam, és kíváncsian várom az elindulást azon az úton, amin minden elkezdődött.
A hó szívét olvasva ismét arra jutottam, hogy elképesztő vagy. Rögtön megfogott a történet, és alig várom a vörös szemű és a kékesfehér hajú gyerekek találkozását. Az viszont nagyon szúrja a szemem, hogy az egyes részek címei nem egységesek. A HÓ SZÍVE - Az eslő hópehely (igen, ezt még el is írtad), A HÓ SZÍVE - I. Dermedés, A HÓ SZÍVE 2... Szerintem találj ki valami egységes formulát, és azt alkalmazd ennek a történetnek az összes bejegyzésére, mert az azért furcsa, hogy a második fejezetnek már címe sincs, és feleolyan hosszú sincs, mint az első. A szövegben amúgy elég gyakoriak a figyelmetlenségek és az apróbb hibák; a 17-et is írhattad volna betűvel. Az utolsót pedig miért hagytad itt abba? Úgy olvastam volna még! :c
Amióta először írtál Az Idő Kapujáról, azóta érdekelt, hogy milyen volt teljes életnagyságban. És való igaz, hogy érződik rajta, hogy még gyerekként írtad, ahogy megvannak a maga hibái is, de ezekkel együtt is hatalmas dolog egy befejezett regény, és ráadásul ez nem is akármilyen! Úgyhogy abszolút büszke lehetsz magadra.
Már amikor közzétetted az Aki a Nap árnyékában született 1. fejezetét, felkeltette az érdeklődésemet, és el is akartam olvasni, de mivel ezer felé kell kapkodnom a fejem, nem jutottam el odáig. Látod, ezért is jó, hogy rendeltél, mert így legalább végre rászántam magam!
Szögezzük le, nagyon szeretem a Harry Pottert, úgyhogy nem ez a probléma. A Harry Potter-fanfictionökkel ellenben mindig is úgy voltam, hogy nem igazán tudnak újat mutatni, vagy legalábbis olyat biztos nem, amit az eredeti ne vesézett volna már ki. A varázslatos körítéstől eltekintve ugyanis nagyjából egy gimis sztorit tud nyújtani a fanfiction, a kötelező, Abszol úton tett látogatás, pálcavásárlás, Teszlek Süvegezés és ehhez hasonlók közben nyilván. És míg az eredeti műben mind a gimis hatás, mind a varázslat nagyszerűen sikerült, addig egy nyolcszázadik fanfictionben, hát... Nem tudom. Tetszett, hogy milyen jól visszaadtad Ollivander stílusát, és amúgy az egész történet olvasmányos, csak még mindig az a problémám, hogy hacsak nem viszel bele valami egészen egyedit, nagyon slampos lesz a sztori. Elvégre már Voldemort sincs, hogy "színt vigyen" (érted, mire gondolok) a varázsgimisek életébe, hacsak nem ötlesz ki valamit helyette. *kacsint* Azért kíváncsian várom, mit hozol ki belőle, és, ha egyedi karaktereket viszel bele, egyedi történésekkel, akkor még vissza is szívom, amit írtam a HP-fanfictionökről. :)
     Stílus. Imádom. Legalább tizedszer használom ezt a szót ebben a kritikában, de nem tudok tenni ellene. Annyira változatos élethelyzeteket és karaktereket tudsz visszaadni hitelesen, hogy az elképesztő. Kiforrott és felismerhető stílusod van; akárhány névtelen írás közül fel lehetne ismerni a tiédet, annyira jellegzetes, és épp ezért szerethető a "hanghordozásod".
     Fogalmazás. És akkor ezek után merje valaki azt mondani nekem, hogy az olvasás nem dobja meg a fogalmazási készségeket... Ordít a fogalmazásodról, hogy olvasott vagy; épp ezért akármit szavakba tudsz önteni, méghozzá zseniálisan. Le a kalappal!
     Szókincs. Itt is csak az olvasottságodat tudom magasztalni.
     Helyesírás. Annak ellenére, hogy maga a helyesírásod pár mellényúlástól eltekintve tökéletes (itt találsz segítséget a párbeszédek helyesírásához), mégis egy rakás dolgot tudtam kigyűjteni A hó szíve legutóbbi fejezetéből, ami szúrta a szemem. Ezek nem is helyesírási hibák, és elgépelésnek sem nevezném őket igazán, inkább... következetlenségek? Amikor például egyes számú az alany, és te többes számba teszed az igét, azt nem tudom hová tenni. És a jelek szerint megfogalmazni sem, úgyhogy beszéljenek helyettem az ilyen jellegű hibáid:
A bejáratot csupán egy megviselt mamutszőrme takarta el, melyet szinte megállás nélkül lengett a szélben.
Nézte a tavon sürgő-forgó férfiakat, a falu melletti karámot, amikben hat mamut tanyázott.
Már épp ő is leheveredett volna a földre, és megnyugtatta magát, hogy senki sem tudja rajta kívül a gyermek létezéséről, amikor hirtelen felkiáltott.
Megragadta a barlang falának támasztott rozstás rozsdás, lucskos fejszéjét és kilopakodott a szabadba.
a Vardumar teremtményei néha elragadtak a faluból egy fiatal lányt, vagy egy asszonyt
A gyermeküeik minden esetben torzszülöttek lettek.
A felföldi jégjárók azok a teremtmények, akik nem voltak híresek az éles eszükről, valamint túlságosan könnyen befolyásolhatók voltak.
A fiú elmélyében elméjében is egy ilyen cél lebegett, mely szolid, és monoton életvitelét teljesen felforgatta.
Szívébe lassan visszaállt a nyugalom, és úgy érezte, a gyermek biztonságban van
Korábbi bejegyzéseidben is előfordultak ilyen és más apróságok és elgépelések, de tekintve a tetemes mennyiségű bejegyzésedet, nem foglak arra ösztökélni, hogy márpedig ülj le és bogarászd végig az összeset, hogy hibátlanok legyenek. Csak a jövőben figyelj oda jobban, és olvasd át közzététel előtt a leírtakat; ennyi bőven elég lesz. :)
     Hitelesség. Egyelőre egyik blogregényedben sem futottál bele egy logikai bukfencbe vagy ellentmondásba sem, amennyire meg tudom állapítani. Minden elismerésem a tiéd!
     Történetvezetés. Jelen állás szerint a legtöbb részes blogregényedből is csak két fejezet található az oldalon, viszont már ennyiből is megállapítható, hogy jó helyen zárod le a fejezeteket, és megfelelő ütemben haladsz előre az események elmesélésében. Az viszont már szúrja a szemem, hogy A hó szíve terjedelme egyik fejezetről a másikra megtizedelődött. Nem tudom, nekem valamiért szúrja a szemem egyrészt az, hogy ennyire rövid, másrészt az, hogy sokkal rövidebb, mint az előző fejezet. Ennél még az is jobb lenne, ha következetesen rövidre írnál minden részt.
Tanulság. Egy kis odafigyeléssel azt a kevés hibát is kiküszöbölheted, amit jelenleg fel tudtam mutatni; egyébként kifogástalan "munkát" végzel: a novelláid és a verseid zseniálisak, a tagek érdekesek, az ajánlóid figyelemfelkeltők, a blogregényeid egyediek. Büszke lehetsz magadra! :)

Ajánlom...
Ha élvezetes kikapcsolódásra vágysz, csak nézz be Moro papírvirágai közé; találsz itt jobbnál-jobb novellákat és verseket, jópofa tageket és érdekes ajánlókat, ezenkívül négy lenyűgöző, folytatásos történetet is, amik között mindenki megtalálja a neki valót. :)


Hát, szerintem ezzel a sok sületlenséggel végleg leírtam magam... Gyorsan el is bujdokolok. Ciao!

Thea blogja

Jelentem, ez az utolsó várólistás kritikám jelen állás szerint, beleértve a másik két blog várólistáját is, amin kritikaíróként tevékenykedem. Fura, hogy milyen gyorsan haladok a kritikákkal így, hogy nincs suli, és minden figyelmemet nekik szentelem :D

Hölgyeim és uraim, ez összesen a 89. kritikám; a blogon belül az 53.; május 20-án rendelték, tehát ez a rekordgyorsaságom egy ideje. Thea azt írta, nyugodtan hagyjam ki a kinézetet, és így első ránézésre úgyis csak dicsérni tudnám a designt, szóval ez most csak egy tartalomkritika lesz. :)

Betűtemető

Szerzője: Thea Blanchet

A tartalom

Alapötlet. Egyre jobban kedvelem az olyan blogokat, amin több blogregény kap helyet, de a tiéd egyike lett a kedvenceimnek. (Még mindig utálom a 'kedvenc' szót.) Főleg azért, mert mind a Selyemfiú, mind a Kauzalitás alapötlete önmagában is fenomenális. A királynő háremének tagja, aki bosszút esküdött - már ennyi is elég lenne egy különleges történethez, de te még annyi mindent hozzáadtál ehhez; az is elég, ha a slash-románcra gondolok, de még sorolhatnám. És a Kauzalitás, te jó ég... Ha nekem ilyen sziporkázó és eredeti ötleteim lennének, mint Oliver körül az ok-okozat sorrendjének felborulása, vagy mint Seth és a hozzá hasonlók különleges kapcsolata egy-egy túlvilági lélekkel, szerintem piszkosul büszke lehetnék magamra. Egyszóval az alapötleteidben minden adott két fantasztikus történethez.
     Cím. Azt hiszem, mondanom írnom sem kell, hogy találóbb, figyelemfelkeltőbb és egyedibb címeket álmodni sem lehetne a történeteidnek. És a Selyemfiú egyes fejezeteinek címei is zseniálisak; imádom, hogy mindig a Madame adott tanításáról kereszteled el az aktuális fejezetet.
     Fülszöveg. A blogod fülszövege, ami a modulsávban foglal helyet, semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után... mondom ezt úgy, mintha a Selyemfiú vagy a Kauzalitás fülszövege hagyna. A hideg kiráz, annyira lenyűgöző a Selyemfiú fülszövege. De ugyanez elmondható a Kauzalitáséról is: mindkét fiú leírása találó és érdekes. Magyarán imádom a fülszövegeidet.
     Prológus. Prológusról csak a Selyemfiú esetén beszélhetünk, de a Kauzalitás nélküle tökéletes - egy prológussal felborulna a rend, miszerint a páratlan fejezetekben Oliver, a párosakban Seth hányattatásait követhetjük nyomon.
A Selyemfiú prológusa engem személy szerint seperc alatt megfogott. Rögtön szemet szúrt, hogy zseniálisan írsz, és hogy nem mindennapi történetet fogsz elmesélni. És hihetetlenül tetszik a megoldás, hogy a prológus után mintegy visszaemlékezésként meséli el Iraf a történetét. A lezárás is tökéletes; a lehető legjobb helyen vetettél véget a prológusnak. Semmibe nem tudok belekötni.
Kivitelezés. Szerintem már az eddigiekből is rájöttél, hogy ez nem lesz túl épületes kritika (na nem mintha valaha írtam volna olyat), ugyanis mindenestül beleszerettem mindkét történetedbe. Mindkettőről elmondható, hogy olyan érzés volt olvasni, mintha egy kész, kiadott regényt tartanék a kezemben. A Selyemfiúnak ezt a két mondatát például legszívesebben kinyomtatnám és bekereteztetném: "Minden ember cselekedetei érthetőek. Csak az a kár, hogy sokszor meg sem próbáljuk egymás szemével látni a világot." Ugyanez a helyzet a Kauzalitás ezen soraival: "Csinálnia kell valamit. Tudta jól, hogy találnia kell valami okot, hogy felálljon, különben bele fog őrülni a fájdalomba. Bár már nem először fordult meg a fejében, hogy őrülten talán jobban értené ezt az eszement világot maga körül." Elképesztő vagy!
     Leírások. A tájleírásaid zseniálisak, és pont eleget csempészel belőlük a szövegbe. A személyleírásaid olyan kidolgozottak, hogy például Rodnas konkrétan megelevenedett előttem. (Arra is kíváncsi lennék ám, Seth és Oliver hogy néznek ki! :3) Az érzelemleírásaidtól pedig libabőrös tudok lenni. Például Oliver kínlódását olyan lehengerlően írtad meg, hogy az első betűtől az utolsóig átéreztem.
Aztán persze van pár intim jelenet is, amit nem meglepő módon szintén lélegzetelállítóan és érzékien írsz le. Szinte belefeledkezik az olvasó az olvasásukba.
     Párbeszédek. Csak magamat tudom ismételni - a történeteid minden sora simán elmenne egy bestseller regénybe. Ugyanez igaz a párbeszédeidre is. És el sem tudod képzelni, milyen felüdülés végre helyesírásilag is kifogástalan párbeszédeket olvasni blogon...! Az imáim meghallgatásra találtak.
     Karakterek. Kidolgozottak, rétegeltek és életszerűek. Sethről még viszonylag keveset tudhattunk meg, Oliverről viszont már pár fejezet után is órákig tudnék beszélni, és akkor ott van Iraf. Az ő jelleme olyannyira ki van dolgozva, hogy lassan többet tudok róla, mint a legjobb barátnőmről. Annyira jellegzetes a stílusa, hogy ezer cím nélküli kézirat közül is ki lehetne szúrni őt. Ahogy rendre a bosszújára gondol; ahogy a legkisebb sértés hallatán is véres halálnemeket képzel el a másiknak; a jó megfigyelőképessége; a dacossága... Olyan, mint egy hús-vér ember. És ez olyan sok blogos karakterből hiányzik!
De elmondható ugyanez akár a mellékszereplőkről is. A hárem összes többi tagja is egyedi; aztán ott van még Ariam királyné is. Fentebb már idéztem azt a két mondatot, amikor végleg megkedveltem őt is. Seth és Survy kapcsolatát pedig egyenesen imádom.
     Stílus. Szögezzük le: zseniálisan írsz. És az, ahogyan a különböző jellemek stílusát visszaadod, valami fenomenális. Iraf, Oliver és Seth is egy külön egyéniség, és ezt már a puszta gondolataikkal is megmutatod. Bocsi, hogy állandóan magamat ismétlem, de ha elém raknál - cím meg ilyesmi nélkül - egy bekezdést Oliver, egyet Seth és egyet Iraf szemszögéből, szerintem fél perc sem kéne, hogy kitaláljam, melyik kicsoda. Ennyire jellegzetes stílust adsz minden karakterednek. Le a kalappal!
     Fogalmazás. Kifogástalanul és gyönyörűen fogalmazol. Rettenetesen irigyellek is érte. Igaz, időről időre becsúszik egy-egy magyartalan szórend, és ha nem figyelsz, még szóismétlés is, de olyan ritkán és olyan jelentéktelenül, hogy ezek egyáltalán nem rombolják az összhatást.
     Szókincs. Hihetetlenül választékos és bő a szókincsed. Ezért is öröm olvasni az írásaidat.
     Helyesírás. Szögezzük le: fényévekkel helyesebben írsz, mint a bloggerek kilencven százaléka. Apróbb hibáid azonban neked is akadnak - még szerencse; rettenetesen neheztelnék rád, ha minden szempontból feddhetetlen lennél! :D -, és a legfrissebb Selyemfiú-fejezetből össze is szedtem neked ezeket. Egytől egyig apróságok, és, mint látod, csupán egy ilyen rövid lista gyűlt össze egy egész fejezetedből. Másnak egy bekezdésében találok ennyit, úgyhogy egy percre se csüggedj!
Én, fittyet hányva a fenyegetésre, csak kíváncsian felvontam a szemöldököm.
sértetten hátat fordított, és elvonult.
hogy aztán eltűnjön a kerítésül szolgáló, átláthatatlan sövény mögött.
lecsúszok a fel fal [ez meg csak egy sima elírás) mellett ülő helyzetbe.
Visszamegyek a konyhába, és becsukom a kertbe nyíló ajtót. Azért most már erősen kezdem érezni a csontjaimig hatoló hideget, bármit megadnék egy száraz váltásruháért, de csak [így nincs szóismétlés] az asztalon felejtett ronggyal kell beérnem, ami éppen csak arra elég, hogy az arcom és a hajam valamennyire szárazra töröljem vele.
Az első emeleten megállok, és szembe fordulok vele.
A sötétben Rodnas [így magyarosabb a szórend] amúgy sem tudná Rodnas kivenni a vonásaim, inkább csak a magamnak való bizonyítás révett végett.
Mint ahogy megjegyezted, ha elárullak, akkor is a királyné és a feleséged akkor is [így helyes a szórend] megbocsájt.
Kibújok csurom vizes csuromvizes ingemből, és ledobom magam mellé a földre, de ahogy a nadrágomra téved a kezem, megtorpanok.
Az előtt Azelőtt tudom, hogy hol fogja megcsókolni a bőröm, hogy megtenné.
Rodnas erre is gyorsan reagál, és már be is fogja a számat, s a keze el is nyeli [így csak kétszer ismétlődik az 'is'] a hangom nagy részét.
     Hitelesség. A legtöbb blognál itt oldalakon keresztül kell sorolnom a válogatott logikai bukfenceket és hiteltelenségeket, de te ebben is jeleskedsz: egy darab ilyet nem találtam egyik történetedben sem.
     Történetvezetés. Már én unom, hogy csak dicsérni tudlak; te hogy bírod? Mindkét történetedről elmondható, hogy tele van váratlan fordulatokkal, soha egy percig sem unalmas, és hogy minden fejezetet úgy zársz le, hogy feltétlenül kíváncsi legyen az olvasó a folytatásra is. Az pedig különösen tetszik, hogy minden fejezet elején, dőlt betűvel, múlt időben Iraf visszaemlékezései kapnak helyet a Madame nevelésére, és csak utána folytatódik a fő cselekményszál, ami mindig szervesen kapcsolódik az aktuális visszaemlékezéshez, a Madame egyes "leckéihez". Mondtam már, hogy zseni vagy?
Soron kívüli bejegyzések. Gondoltam, ha már úgysem tudok belekötni semmibe, akkor akár ezekről is írhatnék, hogy ne legyen teljesen haszontalan ez a kritika. (Álmodozz csak, Nessa!)
A bevezető - a blog első bejegyzése - teljesen rendben van, és nem kicsit egyedi is. A Veterán bloggerek kérdőívét és az Írók kérdőívét elolvasva egy kicsit jobban megismerhettelek, és amúgy meg annyira megtetszett, hogy szerintem én is nemsokára kitöltöm. (Igen, én így kérek engedélyt, hogy lopjak valamit :D) Az Írók hét fő bűne szintén annyira pazar, hogy gondolkodás nélkül benyúlom ezt is, ha nem gond! :D
Az Asszociációs játéktól az állam a padlót súrolta. Bár nekem lenne annyira jó fantáziám, hogy ilyesmik eszembe jussanak... Mellesleg a Skilletet és Joe Hisaishit imádom! Az Alternatív érettségit meg már eddig is nagyon ki akartam tölteni, de te még jobban meghoztad a kedvem.
A Pályázatos nyafogóst is érdeklődve olvastam; jó volt kicsit megismerni ebből a szempontból is. És nekem igenis tetszett a részlet a Lelből, nem tudom, mi bajod vele! :D Az én hősöm pedig egy zseniális ötlet, tartsd meg ezt a jó interjúsorozatodat!
Tanulság. Hát, ez is felkerül a legrövidebb és leghaszontalanabb kritikáim közé, úgy érzem. Semmibe nem tudtam érdemben belekötni, mert te fényévekkel jobban írsz, mint én, ezért logikusabb lenne, ha te kritizálnál engem, és nem fordítva! :D De hogy azért valami tanácsot mégis adjak: nagyon figyelmesen olvasd át a fejezeteket, mielőtt közzéteszed; így még azt a kevés szóismétlést és elírást is kigyomlálhatod, ami van. :) Amúgy meg csak így tovább, tényleg. És természetesen fel is iratkoztam, és tűkön ülve várom a folytatásokat! :3

Ajánlom...
Thea blogját neked találták ki, ha odáig vagy a fantasy-ért és/vagy a posztapokaliptikus történetekért, vagy csak pár érdekes kihívást, esetleg asszociációs játékot keresel. De mindenkinek csak ajánlani tudom a Betűtemetőt, aki egy tehetséges írónő fantasztikusan megírt regényeire kíváncsi. :)


Szerintem megyek, és elásom magam, hogy ilyen hosszas várakoztatás után csak ennyivel tudok szolgálni... Ciao!

Lyla blogja

Május 16-án kaptam Lylától ezt a teljeskörű kritikarendelést, és szinte hihetetlen, de ez a dátum már másfél hónappal előzi csak meg a mai dátumot. Szerintem kritikaírói pályafutásom hajnalán voltam utoljára ennyire "gyors". :D

Lyla's

Szerzője: Lyla Campbell

A kinézet
Első benyomás. Kapásból beleszerettem a designodba, úgyhogy már előre látom, hogy ez a kinézetkritika sem lesz túl épületes...
     Fejléc. Aki esetleg bele szokott olvasni a kritikáimba, az tudja rólam, hogy örömtáncot tudok lejteni, ha valaki eltér az agyonhasznált, "hagyományos" felépítésű blogoktól (mint amilyen az enyém is egyébként xD). Így van ez a te esetedben is: bírom, hogy nincs a megszokott értelemben vett fejléc, csupán egy hangulatos kép baloldalt, rajta odaillő betűszínnel és -típussal a blog címe.
     Hátterek. Az egész blogod színvilága kellemes összhatást kelt; ezt jórészt a hátterek teszik lehetővé. Mind a világosbarna külső háttér, mind a sárgásbarna (nem értek a színekhez, de tényleg) főháttér, mind pedig a modulsáv (nevezhetem annak?) sötétzöld háttere kellemes, barátságos színek, ergo tökéletesen illenek a blogod hangulatához és témájához.
     Betűk. Az a nagy helyzet, hogy semmibe nem tudok belekötni. A Honvágy című songficedben valamiért mások a betűk, mint az összes többi bejegyzésben, de egyébként egységes a betűid típusa, színe és mérete is. Szerelmes vagyok a bejegyzések címének típusába és abba, hogy kisbetűsek. Nagyon jól néz ki az is, hogy az üdvözlést és az elköszönést dőlt betűkkel szoktad írni, hogy jól elkülönüljenek a bejegyzés fő részétől. Tényleg nem tudom, hova dicsérjelek még...
     Effektek. A linkeffektek gyönyörűek, a képeffekteket pedig nem hiányolom.
     Modulok. Szerintem most látom először - vagy legfeljebb másodszor - ezt a megoldást, amit te alkalmaztál; hogy van egy "menüd", aminek az egyes elemeire kattintva megjelennek az egyes modulok, sőt, az egyik tartalmaz egy almenüt is, az oldalak linkjeivel.
A fülszövegedről majd később bővebben; a chat teljesen rendben van; az információkat jól összeszedted; az oldalakról majd mindjárt, a következő pontban bővebben; a címkék rendben; a "hamarosan"-fül is jó ötlet volt.
     Oldalak. A Tartalomjegyzék zseniális ötlet; ne lepődj meg, ha egyszer rajtakapsz, hogy loptam! :D (De a 'folyamatban'-fül alatti képet valamiért nem jeleníti meg; nézz utána.) A Túl sok minden rólam címszavas bemutatkozása is nagyon elnyerte a tetszésemet, na meg a kép is; amennyire a bejegyzéseid alapján ezt állíthatom, nagyon is jellemez téged. A Kritikus szemmel nézve, avagy a szolgáltatások oldalán szerintem nagyon ügyesen összeírtad a rendelési lehetőségeket. Bár én tudnék ilyen átláthatóan és egyértelműen rendelés menetét fogalmazni...!
     Bejegyzéselrendezés. Mint már mondtam, valamiért nagyon megtetszettek a kisbetűs bejegyzéscímek, de az is, hogy a dátumfejléc, a bejegyző neve és a megjegyzések száma három kis fülön jelenik meg a bejegyzés mellett. Szinte már védjegyeddé vált a jellegzetes, vidám beköszönésed, és az adott bejegyzés témájának függvényében változó aláírásod - mindkettő hihetetlenül ötletes. Sziporkázol! A pipákat is jól választottad meg, és a kisebb betűtípussal, legalul megjelenő címkéket is ügyesen helyezted el. Az meg főleg tetszik, hogy minden bejegyzés címében először a "témát" (pl. 300, HP, stb.) adod meg, majd egy vonallal elválasztva az adott szösz címét. Szerintem ne hagyd el ezt a jó szokásodat soha!
Összhatás. Nagyon sokat fogom ismételni magam ebben a kritikában, de imádom a designodat, és nagy bánatomra semmibe nem tudtam belekötni. Botrány... (És a tartalomkritika esetén sem lesz ez másképp, úgyhogy szerintem én soha többet nem fogok tükörbe nézni. Na nem mintha eddig bele mertem volna nézni egybe is.)

A tartalom
Alapötlet. A legutóbbi kritikámat pont egy, a tiédhez olyan szempontból hasonló blogról írtam, hogy az egypercesek mellett főleg tagek, DIY-ek, ajánlók és más, soron kívüli bejegyzések kaptak helyet rajta. Akkor is leírtam, és most is leírom, hogy bár régebben elképzelhetetlennek tartottam, hogy én ilyesmikkel foglalkozzak, egyre inkább berántanak engem is ezek a "műfajok". Az utóbbi időben szinte mániákusan kutatom a különféle benyúlható tageket és jópofa kihívásokat, mert egyszerűen jó kikapcsolódás ezekkel bíbelődni, esetleg ilyeneket olvasgatni. És pont ezért - is - különleges a te blogod témaválasztása: egypercesek, novellák, cikkek ugyanúgy helyet kapnak, mint élménybeszámolók, tagek, díjak, kihívások, DIY-ek, ajánlók, kvízek és még sok minden más. És én elvagyok az ilyen "mindenes" blogokon, mint a befőtt. Arról nem beszélve, hogy a saját blogom, amit most olvasol, szintén erre a blogtípusra kezd hajazni; már nem habozok itt közzétenni egy-egy taget vagy a kritika műfajához semmilyen téren nem kapcsolódó bejegyzést, egyszerűen azért, mert szerintem teljesen rendben van, ha összehozzuk ezeket a műfajokat egy helyre (persze addig a pontig, amíg rendezetten tartjuk őket, hogy ne folyjanak össze, és az olvasó is eligazodjon).
Magának a blogodnak az alapötlete tehát nagyon szimpatikus; akár forradalmasítani is lehetne. :)
     Cím. Régebben talán fintorogtam volna, ha valaki saját magáról kereszteli el a blogját, de ha olyan jól csengő felhasználónév tűnik fel a blog címében, mint a tiéd, akkor én tökéletesen elégedett vagyok. Büszke lehetsz a nevedre, és így a blogod címére is, tényleg.
     Fülszöveg. Amellett, hogy egyetlen aprócska helyesírási hibát sem találtam benne (azt hiszem, visszaadom a nemlétező diplomámat, most már tényleg... de komolyan, ez tényleg példátlan eset, a nemjóját!), tartalmilag is lehengerlően zseniális. Az a humor és ötletesség, amivel megírtad, magáért beszél.
Kivitelezés. Mondanom sem kell, hogy imádtam a blogodon időzni. Mindegyik bejegyzésedet elolvastam, és elmondhatom, hogy van itt minden, ami szem-szájnak ingere; mindenki találhat magának jó olvasnivalót, mindenféle zsánerben, hangulatban, kivitelezésben.
Ja, és csak zárójelesen a kritikád kivitelezéséről: mivel az "epikus" (kövezz meg, nem tudtam találóbb szót ide, ami magába foglalja az összes egypercesedet és szöszödet) alkotásaid túl rövidek ahhoz, hogy a szokásos, nagyepikai művek elemzésekor használt pontrendszert alkalmazzam rajtuk, ezért külön pontokba bontottam le az egyes műfajú bejegyzéseket. (Nem olyan bonyolultan ám, mint ahogy ezt a mondatot megfogalmaztam...)
     Egypercesek, novellák, cikkek. Egypercesekből van talán a legtöbb a blogodon; novellából és cikkből emlékeim és a jegyzeteim szerint csak egy-egy. Sajnos elég egysíkú lesz a kritikának ez a része is, tekintve, hogy zseniálisan írsz, és hogy imádtam minden sorodat.
Egyszerűbb lesz, ha a háromszázas szöszöket egy helyen véleményezem, nem pedig a többi bejegyzés közé vegyítve. A Veszélyes játék olyannyira magával ragadott, hogy akár blogregény-formában is szívesen olvasnám ezt a történetet, persze kibővítve. Az Éjféli suttogások egy nagyon egyedi megközelítése ennek a mesének, fantasztikusan megírva. A Meghívás a pokolból egyszerűen fenomenális - imádom a szókimondóságát, az őszinteségét és a realitását. A Rohamot olvasva is lehidaltam. Sokféleképpen olvastam már blogon a pánikroham interpretációját, de a tiédnek a nyomába sem érhet egyik sem. Zseniális lett, imádom, szokás szerint! De ha legimádottabbat kéne választanom, akkor mégis az Ébredő pokol lenne az. Ez a pokolleírás talán a nem kevés aktualitása miatt is volt rám ekkora hatással.
Aztán persze ott vannak még a különféle fandomok bugyraiból származó egyperceseid is. A Drarry-s Gondoltam...-ot öröm volt olvasni, pedig ha valami, hát Harry és Draco shippelése korábban nem jutott eszébe a gyermeki énemnek soha. Hasonló a helyzet az Artezes Búcsúval is. Bevallom, az SzJg az a történet, amire még sosem gondoltam slash-potenciálként, de te még ezt is hihetően és hitelesen - sőt! - megírtad. És az még semmi, hogy hihetően és hitelesen, de minden szempontból megrendítően is! A Kingsmanes Pimasz mosolyhoz nem igazán tudok hozzászólni, ugyanis nem ismerem a Kingsmant (áss el a műveletlenségemért, de tőled "hallottam" róla először), de nagyon aranyos kis szösz lett. A Harry Potteres Egyedül olvasása közben konkrétan könnyes lett a szemem. Engem igazán nem nehéz megríkatni, mivel egy javíthatatlan bőgőmasina vagyok, de bloggerinának még csak nagyon kevés alkalommal sikerült, úgyhogy meghajlok a nagyságod előtt! A Castle on the hill-féle Honvágy az első songfic, amit valaha olvastam, de imádom, ahogy Ed Sheerant és ezt a dalt magát is. A Harry Potteres Titkolt emlék alapötlete nagyszerű. A teóriában nem tudom, hogy higgyek-e vagy ne, de a szösz mindenképpen csodálatosan lett megírva.
A karácsonyi ajándékként írt novellád, The Theory of Fandoms címen, szokás szerint egy elképesztően eredeti alapötlettel és zseniális kivitelezéssel operál. A Drunk Shipset olvasva elámultam azon, hogy milyen kevés szóval is mekkora hatást tudsz elérni. Taníts már, mester, könyörgöm! A bejegyzésbe szedett Szöszök is hihetetlenül magával ragadóak.
Írtál egy cikket is a blogra, Apa, jelentkezhetek az Aranymosásra? címen. Abszolút nem vagyok képben az Aranymosással azontúl, hogy tudok a létezéséről, úgyhogy Lucifer őrizzen attól, hogy állást foglaljak. A szarkazmust viszont mindig is imádtam, és a cikket is jól összeszedted, úgyhogy ebből a szempontból nekem nagyon tetszett. Bátran alkoss még többet a cikk-zsánerben, mert ez is nagyszerűen megy. :)
     Élménybeszámolók. Mindkettőről csak ugyanazt tudom elmondani: sosem jártam MondoConon (őszintén, a te blogod miatt szereztem tudomást a létezéséről... ne hari, burokban élek), mégis olyan jól megírtad ezeket a beszámolókat, hogy szinte úgy éreztem, ott voltam én is.
     Tagek, díjak, kihívások. Több nagyszerű tag is található a blogodon, úgyhogy ha némelyiket viszontlátod itt, ne jelents fel lopásért! xD
A Harry Potter nekem is örök kedvencem (bár azért annyira behatóan nem ismerem, mint te; csak párszor olvastam újra a könyveket, a filmeket pedig egyszer láttam, talán a legutolsót kétszer). Megihlettél, úgyhogy regisztráltam Pottermore-ra, és jelentem, Mardekáros vagyok, egy fehér csődör a patrónusom és egy vörösberkenyefa, tizenhárom hüvelykes, enyhén rugalmas, sárkányszívhúros pálca büszke tulajdonosának mondhatom magam, valamint imádtam a Harry Potter tagben adott válaszaidat. A The Tea Break Awardra adott válaszaid is érdekesek voltak.
A Disney taget vigyorogva olvastam. És egészen lehidaltam, mikor írtad, hogy nem láttad a Pocahontast. Az elsőt én sem, mert valamiért csak a második része volt meg itthon, de ez nagyon meglepett. Bevallom, szoktam viszont hallgatni az első rész soundtrackjét, amikor senki más nem hallja... xD
Imádom Ed Sheerant, imádok olvasni és imádom a tageket is, de az Ed Sheeran book tagedet pláne. Az Outlander pedig örök szerelmem, de a többi könyvvel is felkeltetted a figyelmem. A Percy Jacksont például sokan emlegetik a környezetemben, úgyhogy ha mást nem, hát azt kötelező érvénnyel el kéne már olvasnom valamikor.
Az 101-1001 kihívásban sok pontot megmosolyogtam, mert szerintem nekem is lennének hasonló pontjaim egy ilyen listán. Az Alternatív érettségi pedig az a tag (vagy kihívás, nekem egyre megy), amit már időtlen idők óta meg akarok csinálni én is, csak sosem jutok el odáig. Na majd nemsokára. És szokás szerint jófejnek tűnsz a válaszaid alapján.

     DIY-bejegyzések, ajánlók. A Halloween | Queen of Hearts & jelmez ötletek (DIY)-ben nagyon ötletes tippeket adtál, és tényleg mindegyik praktikus és olcsó, és nem utolsó sorban menő is. Nagyon tetszik a DIY-edben, hogy nemcsak beírtad a gugliba, hogy DIY, és beillesztettél pár képet azzal, hogy ezek milyen menők már, hanem el is készítetted a tippjeidet, és még képeket is mellékeltél az eredményükről.
A Westworld-ajánlódnak nagyon örültem. Annyi forrásból hallottam már a Westworldről, hogy rettenetesen fúrja az oldalamat egy ideje ez a sorozat. Ha Alt Shift X és Preston Jacobs (imádott videósaim) figyelmét is felkeltette a Westworld, gondoltam, akkor csak jó lehet. Ezért örültem meg nagyon, hogy írtál róla ajánlót. Így legalább már kábé vágom, hogy mire számítsak, ha valaha sikerül időt szakítanom a sorozat megtekintésére. (Csak másfél kilométeres sor áll előttem a megnézendő sorozatokból és filmekből és elolvasandó könyvekből...)
     Kvízek. A fandom- és az első mondatos kvíz is nagyon bejött, kár, hogy mindkettőn elvéreztem volna... (Előbbiben nem jelenik meg a kép, szerintem csekkold le.) Nagyon örülnék még ilyen kvízeknek, hogy legalább ne legyenek illúzióim a műveletlenségemről.
     Soron kívüli bejegyzések. A Lyla's - reloaded című bemutatkozásod alapján azonnal megkedveltem a stílusodat. A Tervek, Fandomok & Shippek szintén egy nagyszerű bejegyzés: jó ötlet volt összeírni a fandomokat, amikben benne vagy. Talán nekem sem ártana egy ilyen; hadd legyen mindenki előtt tiszta, mennyire vagyok kárhozott.
A Bloggerkarácsony egy nagyszerű ötlet, és szépen összeszedtétek hozzá a legfontosabb tudnivalókat. Az Összefoglalóban lévő Instagramos képek azonban nem jelennek meg.
A 2018-as Helyzetjelentést olvasva elmondhattam, hogy oké, hivatalosan is megesz az irigység, hogy te mindig ennyire összeszedett és átlátható helyzetjelentéseket tudsz írni, míg én itt bénázom folyton! :P
     Stílus. Tudom, tudom, már unod ezt a szót, de imádom a stílusodat, és kész. Ha az kell, humoros. Ha az kell, szarkasztikus. Ha az kell, megrendítő. És mindegyikből egyformán zseniális írások születnek. Tényleg piszkosul irigyellek!
     Fogalmazás. Ha legközelebb nem hiszi el nekem valaki, hogy az tud zseniálisan fogalmazni, aki rengeteget olvasott/olvas, akkor veled fogok példálózni, azt hiszem. Ordít a fogalmazásodról, hogy olvasott vagy, és annyira hiányzik ez a legtöbb bloggerinából!
     Szókincs. Épp a fent említett okból kifolyólag a szókincsed is hatalmas és választékos.
     Helyesírás. És ahogy a fogalmazásoddal meg a szókincseddel, úgy a helyesírásoddal is példálózhatok majd, ha valaki nem hiszi el nekem, hogy az tud helyesen írni, aki elég, helyesen megírt szöveget (értsd: könyvet) olvasott már életében.
Tanulság. Szerintem az idők hajnala óta nem írtam ilyen rövid és egyhangú kritikát. Máskor, még egy nagyszerű blog esetén is tudok felhozni legalább pár negatívumot és tanácsot a temérdek pozitívum mellé, de neked még az örök, minden kritika végén elszajkózott "olvass rengeteget"-tanácsot sem süthetem el, hiszen te olvasol magadtól is. Csak így tovább!

Ajánlom...
Semmiképp ne mulaszd el csekkolni ezt a fantasztikus blogot, ha Lylához és hozzám hasonlóan te is javíthatatlan fangirl vagy. A Lyla's tárt karokkal vár minden Harry Potter-, Ed Sheeran-, SzJg-, Disney- és bármilyen más rajongót egy páratlan utazásra! :)


Hát, nem is tudom, mit mondhatnék írhatnék. Bizonyára valami tartalmasabb és hosszabb kritikára számítottál, és nincs mentségem, tényleg nem volt mibe belekötnöm, és az ilyesmi szó szerint megbénít.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; további szép estét mindenkinek! :)

Réka blogja

Nos, ahogy azt a hirdetőtáblán is láthatta, akit érdekelt: ismét aktívkodom, ugyanis június 22-én végre valahára túlestem a mumuson, és egy rövid időre megszabadultam az érettségiktől. :D
Szeretnék ezúton is elnézést kérni mindenkitől, hogy a különféle dolgaim miatt elhanyagoltam a blogot; ígérem, mostantól kicsit több szabad percem lesz, és azt biztosan a blognak (is) fogom szentelni.

Április 29-én rendelte Réka ezt a blogkritikát, ami azt jelenti, hogy kezdem utolérni magam, és már csak kéthónapos késésben vagyok a szokásos féléves helyett! :D

Wonderland

Szerzője: Poppy Barker

A kinézet

Első benyomás. Rögvest megörültem, hogy egy teljesen letisztult, csicsáktól mentes bloggal van dolgom. Először kicsit összezavart a nem szokványos blogsáv-felépítés, de fokozatosan hozzászoktam, és már ezt is az egyediség-faktorhoz számítom.
     Fejléc. Kitörő lelkesedéssel vettem tudomásul, hogy nem egy agyonhasznált modell néz vissza rám sejtelmesen az indokolatlan képecskék kavalkádjából összehányt háttér közepéről, hanem egy egyszerű felirat egy egyszerű háttéren. A betűtípust nem mellesleg imádom, és a betűméretet is tökéletesen eltaláltad. A blog többi részével is harmonizál ez a fejléc, szóval egy rossz szavam sem lehet.
     Hátterek. Az egész blog összes háttere fehér, és nekem ezzel semmi problémám sincs. A blog hangulatához és témájához is tökéletesen illik ez a könnyed színösszeállítás.
     Betűk. Egységesek a betűid: nem váltogatod a színüket, a méretüket, sem a típusukat. És ami még jobb, sem a színükkel, sem a méretükkel, sem a típusukkal nem nyúltál mellé - egyszóval tökéletes az egész.
     Effektek. A linkeffektekben nem találtam kivetnivalót, a képeffekteket pedig nem hiányolom, mert nélkülük is tökéletes az összhatás.
     Modulok. Jórészt semmiben nem találtam kivetnivalót, de azért igyekeztem, hogy mégis legyen valami tartalma a kritika ezen részének. A legnépszerűbb bejegyzéseket kilistázó modul amellett, hogy teljesen elnyújtja a modulsávot, még fölösleges is szerintem - sosem értettem, hogy az emberek miért a legnépszerűbb bejegyzéseiket akarják még tovább népszerűsíteni a kevésbé népszerűek helyett. (Szóismétlés, ezazz!) Tetszik, hogy a cseréknél csak a blogok címét tetted ki, de szerintem oldd meg inkább bloglista modullal, és úgy, hogy egyszerre csak tízet jelenítsen meg közülük, mert így nagyon hosszú a lista.
Tetszenek az ötletes modulnevek (például a Csacsogó és az Írásaim) és az, hogy a feliratkozók előbbre kerültek a sorban, mint a chat. Sokan látszólag többre tartják a cseréket kuncsorgó ismeretleneket, mint a saját feliratkozóikat, ugyanis a chat feljebb szokott kerülni a modulsávban, mint a rendszeres olvasók.
     Oldalak. Nagyon jól csoportosítottad a különféle bejegyzéseidet az oldalaidon, de feltűnt, hogy az 'egyebek' címkével ellátott irományok egyetlen oldalon sem kaptak helyet. Így, aki nem fésüli át az elejétől a végéig a blogarchívumodat, az rá sem jön, hogy léteznek olyan bejegyzéseid is, mint a DIY avagy kreatívoskodjunk egy kicsit!, az Idegesítő táborozó embertípusok, a Változások, az Őszi bakancslista, az 5 kedvenc youtuberem, a Random kedvenceim márciusban, az Apró boldogsághormont termelő dolgok tavasszal, a Sorozatajánló, illetve Kiragadott pillanatok-Dramione szösszenetek. (Utóbbit, feltételezem, csak elfelejtetted még felcímkézni, mert egyértelműen passzolna a Harry Potter-címke alá mondjuk.) Amit nem értettem, az az, hogy miért nincs külön oldal (és címke) a DIY-es cikkeknek például, ahova besorolhatnád a DIY avagy kreatívoskodjunk egy kicsit! című szösszenetet. És ha a többi felsorolt bejegyzést nem tudod besorolni egyik meglévő címke alá sem, akkor legalább készíts egy oldalt a menübe "Egyebek" címen, hogy ezeket a bejegyzéseket is megtalálhassa az olvasóközönség!
     Bejegyzéselrendezés. Nagyon megtetszett az a megoldás, hogy a legújabb bejegyzés a blogsáv teljes szélességében látszik, a többi pedig kisebb ikont kap. Jó ötlet volt a készítőtől az is, hogy a több képet tartalmazó bejegyzések indexképénél van lehetőség lépegetni a bejegyzés képei között. Az angolság mondjuk nem nyerte el a tetszésemet, de ez egy személyes berögződésem, és nem te tehetsz róla, elvégre külföldi oldalról van a blog sablonja. Bejön, hogy az adott címkével ellátott bejegyzés alatt automatikusan felkínálja az ugyanolyan címkéjű bejegyzéseket.
Összhatás. Amikor ennyire feddhetetlen designnal van dolgom, mindig ilyen kurta és semmitmondó a kinézetkritika, hiszen ha semmibe nem tudok belekötni, akkor csak a dicséretek maradnak, azokban meg nem vagyok annyira otthon.

A tartalom
Alapötlet. Meg kell, mondjam, annak ellenére, hogy a csapból is ezek folynak, nekem nagyon tetszik ez a DIY-ekről, könyvkritikákról, tagekről, ajánlókról, egypercesekről és különféle tippekről vezetett blogtípus. Ilyen is kell, na. Igen, én is meg vagyok lepve magamon, hogy bár ezek közül a műfajok közül sok abszolút kívül esik a komfortzónámon, mégis kedvet kaptam hozzájuk neked hála. (Tényleg, néhány taged annyira megtetszett, hogy szerintem lopom is! :D)
     Cím. Ezzel kapcsolatban viszont már kicsit kevésbé tudok pozitívan nyilatkozni. Tucatnyi blognak ugyanez a címe a tiéden kívül. Azonkívül ez a szó, bár önmagában még érdekes lehetne, már jó ideje elcsépelt-számba megy. Arról nem is beszélve, hogy angolul van, és semmi sem agyonhasználtabb bloggerberkekben, mint az angol nyelv. Még ha Csodaország lenne a blogod, azt mondom, csúcs, végre valaki meri azon a nyelven elkeresztelni a blogján, amelyikben írja magát a blogot! De így... Enyhítő körülménynek veszem azt, hogy az ilyen "mindenes" blogok esetén nehéz olyan címet választani a blognak, ami minden tartalmára egyformán illeszkedik.
     Fülszöveg. A fülszöveged megnyerő, figyelemfelkeltő és egyedi. Nem a szokásos megoldást választottad, hanem inkább egy olyat, ami jobban passzol a Csodaország-elnevezéshez, mint valami "Szia! Egy olyan blogra tévedtél, ami DIY-bejegyzésekkel, tagekkel, ajánlókkal stb. foglalkozik, nézz körül!"-féle klisé. Helyesírásilag és fogalmazásilag azonban kerültek bele apróbb hibák, amiket bátorkodtam pirossal jelölni neked:
Üdvözöllek, kedves idegen!
Hogy nem tudod, hogy miket olvashatsz itt?
Ezzel nem mondtam sokat, ugye?
Azt mondod, hagyjam a rizsát?
Hát jó, ha szűkíteni szeretném a kört, akkor magánjellegű bejegyzéseket rólam, és arról, ami épp foglalkoztat, vagy érdekel.
Mert imádok írni, és lehet, hogy nem tudok igéző metaforákat, vagy izgalmas szófordulatokat kiötölni, de élvezem csinálni ezt az egészet, és úgy érzem fejlődök a blogolásnak hála.
Azért a rózsaszínezés, mert magánjellegű bejegyzéseket én pont nem láttam a blogodon; hol rejtegeted őket? Ha naplóbejegyzéseket tennél fel, azt mondanám, oké, az magánjellegű bejegyzés rólad, de például a DIY-ek és az érdekességcsokrok hol magánjellegűek?
Kivitelezés. Mindenekelőtt azt szeretném megjegyezni, hogy a régebbi bejegyzéseidről alkotott véleményeim már nem feltétlenül tükrözik a mostani bejegyzéseidről alkotottakat, magyarán érezhetően fejlődtél a blog másfél éve alatt. És magamról tudom, hogy fényévekkel minősíthetetlenebbnek tűnik egy többéves bejegyzésünk, mint az, amit tegnap pötyögtünk be. Ennek ellenére a régebbi bejegyzéseidről is el kívánom mondani le kívánom írni a véleményemet, mert annyira azért nincs sok bejegyzés a blogodon, hogy a régebbieket mind hanyagoljam.
Ja, és zárójelesen pár szót a kritikád felépítéséről: mivel csak két, egyperces novella található a blogodon, plusz a legújabb Dramione-szösszenetek, amik inkább idézetszámba mennek, ezért nem úgy véleményezem a blogodat, mint ahogy egy történetes bloggal tenném. Ezúttal más alpontokat alkalmazok, személyesen a te blogodra szabva.
     Egypercesek. A Tragédiát én nem igazán nevezném novellának, inkább egyperces-kategória szerintem. Maga a történet megrendítő, és tartalmát tekintve teljesen jól írtad meg. Azért felmerült bennem a kérdés, hogy miért van középre zárva a szöveg. Plusz a gifek is elképesztően rombolják az összhatást; ha rám hallgatsz, leveszed őket.
Az Ott nyílok ahol zárult egyenesen imádom! Azt, hogy E/2.-ben írtad, mintha Hermione Dracóhoz beszélne, és úgy mindent - zseniális lett. Le a kalappal! Hasonlóképp a Dramione szösszenetek is elképesztően tetszenek; szívesen olvasnék egy olyan történetet, amibe mindegyik bele van szőve. :3
     Ajánlók. Alapvetően kétféle ajánlóra terjed ki a blogod hatásköre jelen állás szerint: zene- és sorozatajánlókra.
A kezdetben írt zeneajánlóidról egyöntetűen az volt a véleményem, hogy kicsit többre számítottam, mint az előadó nevére, a szám címére és egy tavaszias képre mindegyik után. Szerintem, ha már "ajánló", akkor leírhattad volna, hogy, tudom is én, hogy ismerted meg az adott számot, eszedbe juttat-e valakit vagy valamit, miről szól a dalszövege, kiknek ajánlanád, mi a háttérsztorija a dal keletkezésének, van-e különleges alkalom, amikor hallgatni szoktad, és még sorolhatnám. A Winter playlist olvasása közben viszont már úgy voltam vele, hogy na, pont ezt hiányoltam az előző zeneajánlóidból - hogy ajánld a zenéket, amiket felsorolsz! Itt leírtad a véleményedet a dalokról, illesztettél be dalszövegrészletet; fényévekkel jobb így, mint a régebbiek!
Aztán ott vannak a sorozatajánlóid. A 2Broke Girls sorozatajánlójából hiányoltam a rendező nevét, a sorozat sugárzásának idejét (hogy mettől meddig adták a tévében), hogy hány évados, hány epizódos, hány perces egy epizód, hogyan találtál rá, mennyi idő alatt nézted végig, van-e olyan, aki nélkül le sem ülsz megnézni, egy részt, konkrétan mi a végkimenetele a történetnek. Soroljam még? Jó ötlet volt leírni a véleményedet a főbb szereplőkről, de mindezek alapján még nem támadt kedvem megnézni a sorozatot. Az újabb sorozatajánlódban sem írtál túl sokat az egyes sorozatokról, de az, amit írtál, igazán frappáns és meggyőző. Csak továbbra is hiányolom a fenti szempontokat. Engedd el a fantáziádat! Ne félj elkalandozni, bőbeszédűen írni a sorozatokról!
     DIY-bejegyzések. Csak két ilyened van, de azon a kettőn tökéletesen tudom illusztrálni a fejlődésed fázisait. A DIY avagy kreatívoskodjunk egy kicsit! még hagyott némi - na jó, egy rakat - hiányérzetet bennem. Oké, beszúrtál öt képet és odaírtad hozzájuk, hogy neked mennyire tetszik az adott cucc, na meg hogy a kép magáért beszél, de egy szót sem írtál arról, hogy mégis hogyan kéne megvalósítani őket. Oké, ha valaki megnézi magának a képet, valószínűleg rájön, de kicsit életszagúbb lenne a dolog, ha te valóban elkészítenéd ezeket, és lefotóznád az egyes fázisok eredményét, és pontokra szedve is leírnád, hogy mégis hogyan kell elkészíteni. Mert azt mindenki meg tudja csinálni, hogy beírja a gugliba, hogy DIY, aztán kiválaszt öt képet és beilleszti egy bejegyzésbe. Ha csak ennyit akarsz kezdeni a DIY-ekkel, akkor még bejegyzést is fölösleges csinálnod hozzá.
A Harry Potter varázspálca otthon viszont minden, amit hiányoltam, amikor az előző DIY-bejegyzésedet kifogásoltam. Itt végre te is elkészíted az adott tárgyat, és nemcsak képet mutogatsz róla, hanem a lépéseket is leírod, méghozzá ötletesen a Harry Potter világához igazítva. (Az egyetlen, amit kihagytál a leírásból, az az, hogy hagyjuk megszáradni a ragasztót, mielőtt elkezdjük befesteni a pálcát. Legalábbis szerintem.) Ügyes!
     Tagek. Néhánynál az volt az érzésem, hogy elég gyorsan lezavartad a tag kitöltését. Oké, ha olyan kérdés van, amiről nem tudok órákig habogni, akkor én is csak egysoros válaszokat adok, de te a Bookworm Book tagben a húsz kérdést háromszáz szóban letudtad. Szerintem inkább tölts el több időt egy tag kitöltésével, gondolkodj el az egyes kérdéseken, ne tedd közzé ilyen kidolgozatlanul.
A 20 tény rólamban összességében jól összegyűjtötted a tényeket, csak szokás szerint kicsit olyan érzésem van, mintha csak sietve legépelted volna a sorokat, és átolvasás nélkül közzétetted volna.
A Summer tagben adott válaszaid alapján sok mindenben hasonlítunk egymásra, és a ténygyűjteményed alapján is egyébként. :D
Mindig csak hallottam a PLL-ről, sosem láttam belőle semennyit, úgyhogy nem igazán tudok hozzászólni a  Pretty Little Liars Tagben adott válaszaidhoz.
     Kritikák. Tetszik a könyvkritikáid felépítése (fülszöveg, szereplők, vélemény, kedvenc idézetek), bár, ha a fülszöveget beillesztetted, akkor azért a szerzőt, a kiadás évét, a műfajt is megjelölhetted volna, hogy az olvasó kábé sejtse, hogy milyen könyvről van szó.
     Érdekességek. Na, ez az a zsáner, amit szerintem sokkal, de sokkal komolyabban kéne venned ahhoz, hogy bátran publikálhass ilyen bejegyzéseket.
A hitleri érdekességekről szóló bejegyzésed esetén például már a hatásvadász Caps Lockolás, illetve az, hogy egy könnyed, könyvkritikákkal és ehhez hasonlókkal foglalkozó blogra hozol egy ilyen bejegyzést, mert miért ne, is nem kicsit taszított. Nem tudom, hogy jutott eszedbe; esetleg azt gondoltad, hogy majd Hitlerrel bevonzol egy csomó olvasót, vagy csak megtetszett a törikönyvben, mit tudom én. Magukat a tényeket sem fejtetted ki eléggé, és tudod, mit hiányoltam még? Forrásmegjelölést. Mert, feltételezem, ezeket nem saját kútfőből írtad, hanem beírtad a keresőbe, hogy érdekességek Hitlerről, esetleg felütötted a törikönyvedet, és a szimpatikus tényeket összeollóztad egy nyúlfarknyi, összecsapott bejegyzésbe.
De a "A törpök antiszemitisták???-Rajzfilm-teóriák" néven futó bejegyzésed láttán azonnal a fejemet fogtam, mikor megláttam, hogy ezt a kifejezést nem is ismered (elárulom, helyesen antiszemiták; azonkívül törpök a Gyűrűk Urában vannak, a Hupikékben én csak törpékről tudok), mégis bejegyzést írsz róla. És nem épp a legmegalapozottabb teóriákat hoztad, főleg a Hupikék törpikék esetében. A "kommunizmus"-teóriád például nem is egy teória, csak megállapítottad, hogy a kommunisták az egyenlőségre törekednek, és hogy Okoska mindig a könyveket bújja. Azért ezt még nem nevezném hipotézisnek. Egyébként meg rettenetesen rövidnek érzem a bejegyzést; szerintem nyugodtan belerakhattál volna még pár teóriát. Persze csak akkor, ha azok tényleg annak számítanak... Na mindegy.
     Soron kívüli bejegyzések. Amiket nem tudtam a fenti zsánerek egyikébe sem besorolni, azokról írom le most a véleményemet.
Az Idegesítő táborozó embertípusokról azt gondolom, hogy jó ötlet ez a bejegyzéstípus, és humorosan meg is tudtad fogalmazni. Ügyes!
A Változások című helyzetjelentésedet elolvasva próbáltam megkeresni a kritikát, amit kaptál, mert nagyon hasonló gondolatait említetted, mint amiket én is felróttam/fel fogok róni neked; de nem találtam sehol.
A Tippek amik megkönnyítik a tanulást alapötlete jó, és a megvalósítása sem rossz, de azért elmerülhettél volna jobban a témában, úgy értem, lehetett volna terjedelmesebb is, több tippel. Ugyanez a helyzet az Apróságok amitől jobb kedved lesz című szösszel is.
Az Őszi bakancslista könnyed kis bejegyzés lett, nagyon tetszik; szerintem simán csinálhatnál ilyet minden évszakban!
Az Idézetek a kedvenc sorozataimbólt abszolút imádtam! Nagyszerű idézeteket gyűjtöttél ki; a legtöbb annyira megtetszett, hogy rögtön bele is akartam vágni a sorozatokba, amikből származtak.
Az 5 kedvenc youtuberem című bejegyzésben nagyon megnyerő volt számomra, hogy nem a legismertebbeket hoztad, akik már úgyis mindenkinek a könyökén jönnek ki, hanem olyanokat, akikről talán nem hallott mindenki. És az is tetszett, ahogyan írtál róluk; na, így kell ajánlót írni!
A Random kedvenceim márciusban teljesen jó úgy, ahogy van. Sosem láttam át az ilyen "kedvenceim"-cuccok létjogosultságát, de a tiédet abszolút jó volt olvasni. Már értem, miért imádja ezt a zsánert olyan sok ember!
Az Apró boldogsághormont termelő dolgok tavasszal alapötlete jó, de azért agyalhattál volna rajta többet is, hogy hosszabb legyen a lista.
     Stílus. Én személy szerint nagyon szimpatikusnak talállak a stílusod alapján - könnyed, barátságos hangnemben írsz, és nem utolsó sorban humort is viszel a soraidba, ami hatalmas pirospont. És ahogy elnézem a legrégebbi és a legújabb bejegyzésedet, óriási "érésen" esett át a stílusod, és szerintem még most sem teljesen kiforrott, úgyhogy pár év múlva még zseniálisabban tudod majd "papírra vetni" a gondolataidat!
     Fogalmazás. Nos, itt jön a képbe mindaz, amit negatívumként tudok felróni neked a blogodon lévő tartalmak "külalakjával" kapcsolatosan. Az, hogy nem teszel szóközöket a legalapvetőbb helyekre, például a vesszők és a mondatvégi írásjelek után, illetve az, hogy folyószövegben számmal írsz ki egyjegyű számokat is, folyamatosan azt a benyomást keltette bennem, mintha csak sietve, a billentyűzet elé le sem ülve, csak úgy félig odafigyelve dobtad volna össze a bejegyzést, és át sem olvastad volna, mielőtt közzétetted. Hiába fogalmaznál jól alapjáraton, ha a soraid a fent említett hibák miatt annyira összecsapott benyomást keltenek, hogy szinte fáj a szemnek az olvasásuk!
     Szókincs. És pont azért a legzavaróbb az, amit fent említettem, mert a szókincsed egyébként választékos. Magyarán minden alapod meglenne ahhoz, hogy nagyszerűen írj, de valamiért figyelmetlen vagy hozzá.
     Helyesírás. Azt hinné az ember, hogy ha egy bloggerina nem képes szóközt rakni a vesszők és a mondatvégi írásjelek után, akkor helyesen írni sem tud, de rólad még ez sem mondható el! Ezektől eltekintve tökéletes a helyesírásod, kivéve pár apróbb hibát, ami hatalmas szó, hiszen a bloggeren még a legeredetibb íróknak is csúsznak be fejfájdító mellényúlások. Nem így nálad, aki szinte minden vesszőt a helyére raksz, csak épp nem ütsz szóközt utána, így egybefolynak a tagmondatok és a szavak, és nehézkessé válik a bejegyzéseid olvasása.
Tanulság. Látszik, hogy olvasott vagy, és a korodhoz képest is érett, de ha nem figyelsz oda ezekre az alapvető hibákra, amiket fent unásig ecsetelgettem, akkor nehéz lesz komolyan venni a munkásságodat. Pedig amúgy nagyszerű ötleteid vannak, és, mint azt a mellékelt ábra is mutatja, képes vagy fejlődésre, sőt! Szóval ne hagyd veszni a tehetségedet - használj szóközt, ne csapd össze a bejegyzéseket, olvasd át a leírtakat, mielőtt közzétennéd, és kíváncsian várom a következő bejegyzéseidet! :)

Ajánlom...
Mindenképp szánj pár percet Réka blogjára, és nézz körül a jobbnál jobb bejegyzések között, ha ehhez a lelkes bloggerinához hasonlóan elszánt Harry Potter-rajongó vagy; ha Dramione-shipper vagy; ha szabadidődben elkészítenél pár DIY-ötletet; ha kifogytál a sorozatokból és a könyvekből, és ajánlókat keresel; ha nem tudod, mit hallgass, és elfogadnál pár tippet; ha válogatott érdekességeket olvasnál; ha volt már dolgod idegesítő embertípusokkal egy nyári táborban; ha gondod akadt a tanulással, és hasznos tippeket keresel; ha öt nagyszerű YouTuberrel akarod bővíteni a lejátszási listádat; vagy csak úgy, ha könnyed kikapcsolódásra vágysz!


Rendszeres olvasóim valószínűleg tudják, mi következik...
Hatalmas ezer bocsánat, amiért majdnem kereken két hónapot kellett várnod erre a rövidke és valószínűleg nem túl hasznos kritikára! Mentségemül szóljon, hogy mostanában kivételesen nem a lustaságom állta utamat a tettek útján. De mivel letudtam a vizsgáimat, a Bloggeré vagyok! :D
És biztos neked is feltűnt, de nem tudtam eldönteni, hogy most akkor Rakonczai Réka névre írjam a kritikát vagy Poppy Barkerre, ugyanis az előbbi névről írtad az e-mailt a rendelésről, a blogodon viszont az utóbbi jelenik meg a bejegyzőnél. Ha melléfogtam, kérlek, javíts ki, hogy ne tűnjek ennél is hülyébbnek!
Nagyon remélem, hogy semmivel nem bántottalak meg. A kritika abszolút építő szándékkal íródott; ha túl durván fogalmaztam meg valamelyik negatívumot, azért a people skillseim teljes hiányát okold.

És kicsit a blog jövője felé kanyarodva elmondanám, hogy rengeteg - de tényleg, több tucatnyi - bejegyzés várakozik arra, hogy végre elkészítsem, mert ötletekből van nekem dögivel. Más kérdés, hogy ebből ti mikor láttok végre bármit is, mert, mint tudjátok, nem vagyok túl profi a határidők meghúzásában és betartásában.

Viszont, ahogy azt a hirdetőtáblán is látjátok, nem feledkeztem el a Springhole-os cikkfordításokról, illetve a WoW megjelent fejezeteinek fordításáról sem. Még ebben az évtizedben szeretnélek megajándékozni benneteket egy török, illetve egy orosz zeneajánlóval, valamint a legimádottabb sorozataim teljesség igényével írt listájával és ajánlójával. Ha végre sikerül haladnom pár könyv elolvasásával, akkor azokról is hozok nektek bejegyzést, illetve sort szeretnék keríteni a Myers–Briggs-típuselmélet személyiségtípusainak leírásának lefordítására is, ugyanis ezeknek csak egy részlete van fent a neten magyarul, én meg imádok fordítani. És persze, mivel imádok mindent, ami skót, és így a népdalokat is, ezért nem maradhat el egy ajánló ezekről sem.

Még ezeken kívül is vannak ám elkészítendő bejegyzések a tarsolyomban, csak már unalmas volt egy egész hegynyi bejegyzéscím után odaírni, hogy "amint tudok, nekiállok", ezért ezeket egyelőre fedje csak "homály". Azért mégsem bírom megállni, hogy ne írjam itt le őket. Ha valaha időt tudok rá szakítani, akkor a Trónok Harca 6. évadát sem hagyhatom kritika nélkül, azonkívül a Springhole összes létező bejegyzése megérdemel egy fordítást. Nem feledkeztem el ezenkívül a karakterekről, a dalszövegfordításokról, a kritikarendeléseimről, illetve a Sátáni Biblia-fordításom átdolgozásáról sem! ;)

Ja, és ha mindez nem lenne elég, Réka blogján egy rakás szimpatikus taget láttam, ami meghozta a kedvemet az efféle bejegyzésekhez is, úgyhogy, ha ilyesmivel bukkanok fel, azon se lepődjetek meg! Feltétlenül szeretnélek megismertetni titeket például a legimádottabb YouTubereimmel, illetve a mostanában terjedő "alternatív érettségi" is felkeltette az érdeklődésemet! :D

Na, azt hiszem, ennyi elég is lesz belőlem egyszerre. Rékának köszönöm a megtisztelő bizalmat és a rendelést, a többieknek pedig, hogy velem tartottak, és azt hiszem, è tutto. Ciao!

NK blogja

Nekem is hihetetlen, hogy ezeket a szavakat gépelem, de ez a blog 50. kritikája; a többi blogot is figyelembe véve pedig, amin kritikaíróként tevékenykedem, a 85.! Alig hiszem el, hogy ezt a jubileumot is megértem! *-* Nagyon köszönöm annak az ötven öngyilkos merénylőnek, hogy pont az én butácska véleményemre voltak kíváncsiak a blogjukról; elmondhatatlanul sokat jelent nekem! Köszönöm, srácok! ♥

És kezdem behozni a lemaradásomat is, ugyanis ezt a kritikát már 2017. december 6-án rendelték, ami azt jelenti, hogy magamhoz képest nem is késtem vele olyan sokat! :D Na, de leállítom magam most már, és kezdem is! :)

Az örökös

Szerzője: NK

A kinézet
Első benyomás. Nem tudom, hogyan és miért, de beleestem abba a hibába, hogy végigolvastam a blogodat, mielőtt megírtam volna a kinézetkritikának legalább ezt az egy pontját. Így viszont már eléggé elfogult lettem a kinézetet illetően is, azt hiszem...
A blogod már első ránézésre is azonnal különlegesnek tűnik. A szürke és különböző árnyalatai - kérlek, ne asszociálj az Ötven Árnyalat-trilógiára... - ritkán dominálnak ennyire egy blog designjában, és ezzel az egyediséggel máris szereztél nálam egy rakat képzeletbeli pirospontot. A színek tökéletesen harmonizálnak egymással, a sorkizárt, egy-két bekezdés után következetesen ugrással ellátott bejegyzések pedig rendezett benyomást keltenek. Egyszóval semmibe sem tudok belekötni.
Fejléc. Az az erénye már önmagában mindent visz, hogy te magad készítetted, de ha ettől eltekintek, akkor is csak dicsérni valót találok rajta. A "felhős" megoldás örök gyengém, és most is gyönyörűnek találom. A háttér elemei - az ablakok és középen a csókolózó pár - szintén lenyűgözőek. A két főszereplő kivágása pedig, ha nem is tökéletes, de kifogástalan; csak az fedezi fel a néhol előforduló szögletességet (mindkét karakter haján például), aki olyan kritikus szemmel fürkészi a fejlécedet, mint én. A címet pedig a lehető legtökéletesebb betűtípussal, -mérettel és -színnel írtad rá, tökéletesen középre; elismerésem!
Hátterek. Nincs mibe belekötnöm - mind a főháttér, mind a modul-, mind a bejegyzéssáv háttere, mind a különféle szegélyek tökéletesen harmonizálnak egymással.
Betűk. Fölösleges minden betű minden szempontját végigelemeznem, ugyanis mindenestül tökéletes az egész.
Effektek. A képeffekteket nem hiányolom, a linkeffekteket pedig tökéletesen eltaláltad. (Igen, ezt akkor is leírom, ha eredetileg egy DeviantArtos designról van szó, és nem te állítottad be ilyenre az effekteket. xD)
Modulok. A favicon gyönyörű, a fülszöveg szövegdoboza eszméletlenül tetszik, alatta pedig a történet képe foglal helyet, amit minden fejezet végére is oda szoktál biggyeszteni. Megragadom az alkalmat, és még itt rákérdezek: rajtam kezdenek jelentkezni az utolsó stádiumú színvakság tünetei, vagy a képen Tae haja és a háttér tényleg zöld (sőt, Tae haját konkrétan őszesnek mondanám)? Ez sehogy sem fér a fejembe, ugyanis a blog egésze szürke és fehér, erre bekavar a képbe ez a zöld. És hova tűnt Tae szőke haja? Ez valamiért iszonyatosan frusztrál.
A menü szép, az ajánló találó, sokatmondó, zseniális. Az infóbox pont a megfelelő mértékben informatív; külön tetszik, hogy x-ekkel oldottad meg a designhoz felhasznált források feltüntetését. Az ellenben szúrja a szememet, hogy az olvasók valamiért csak ezután kerülnek sorra; én a helyedben őket a tudnivalók elé pakolnám, mégiscsak fontosabbak. A chat és az elérhetőségek rendben, a részlet pedig fantasztikus! Mondanám, hogy jobbat nem is rakhattál volna ide, de annyi csodás részlete van a történetnek, hogy nem is tudnék kedvencet választani. (Mint ahogy még soha a világon semmiből sem tudtam.)
A blogarchívum egybeírandó, azonkívül az egyszerű listás megoldást sosem tartottam a legjobbnak, de ez is csak egy a személyes bónáim közül, azt hiszem. Ne is figyelj rám!
Oldalak. Az utolsó oldaladról mindig elfelejtem, hogy az csak egy link a már befejezett blogodra (igen, én egy teljesen értelmes lény vagyok), de ha minden finoman szólva is hiányos matektudásomat bevetem, akkor rájövök, hogy három oldal található a blogodon. A bemutatkozásodhoz nem igazán tudok hozzászólni, szerény személyem ugyanis - sok minden más mellett - képtelen épkézláb bemutatkozást írni, azonkívül ez az egyetlen dolog, amibe sosem szoktam belekötni, mert mindenki úgy mutatkozik be (le kéne állni lassan a szóismétléssel), ahogy szeretne. Te minden lényegeset leírtál, és első olvasásra szimpatikusnak tűnsz ez alapján a szösszenet alapján.
Na, de térjünk rá most már a fejezetes oldalra! Az ilyesmit nagyon nehéz elszúrni, amíg rendszeresen vezeti az ember, és a te esetedben is csak annyiban tudnék belekötni a dologba, amennyit majd a bejegyzéselrendezésnél is meg fogok említeni; miszerint az amúgy igényes helyesírásoddal szöges ellentétben áll a formula, amivel a fejezeteidet elnevezed. Pölö.: "1.Rész". Erősen hiányolok egy szóközt a pont után, és nem fér a fejembe, miért írod nagybetűvel a 'rész'-t, ami tudtommal köznév, és nem mondatkezdő szó, szóval semmilyen szempontból nem illeti meg a nagy kezdőbetű.
És aztán ott van még a szereplők oldala. A képekbe nagyjából-öregéből nem tudok belekötni; tekintve, hogy egyetemistákról beszélünk, a huszonéves karakterek képei ezúttal passzolnak. (Nem úgy, mint amikor egy gimis blog írója el akarja hitetni velem, hogy egy gimis lány úgy néz ki, mint napjaink Selena Gomeze.) A sorrendjüket ellenben nem értem. Nem megjelenési sorrendben vannak, az biztos, mert akkor Hyemi kéne, hogy legalul legyen; és nem is aszerint, hogy ki fő- és ki mellékszereplő, elvégre akkor Sora és Taehyung kaptak volna helyet legfelül. Szerintem vess rájuk egy pillantást, és kezdj valamit a sorrenddel, mert ez így abszolút logikátlan. Ja, és Mimi, Mira és Sora anyja nincs a listán, pedig nagyobb szerepük volt/van, mint például Jiminnek, aki ellenben helyet kapott a listán (igen, tudom, azért, mert BTS-tag, de érted, mire akarok kilyukadni).
Nem rossz ötlet, hogy mindenkinek odaírtad a korát és azt, hogy milyen karon tanul. Az egy-két mondatos bemutatkozások viszont már... hát, mondjuk úgy, nem szoktak jól sikerülni. Te még ez alól is kivétel vagy, mert némelyik egész jó és találó lett - így például Soráé, Eunbié, Hyemié, Jungkooké és YoonGié -, de a többit kicsit fanyarnak érzem. Taehyungnál például írsz két mondatot a szürkéről és a szivárványról, aztán hirtelen, mintha csak csaponganál, odaraksz két sem egymáshoz, sem a korábbiakhoz nem kapcsolódó mondatot. Hoseok nagyon egysíkú és felületesen kidolgozott karakter benyomását kelti az alapján, amit leírtál róla; Jimin dettó. SeokJint a történetből én egyáltalán nem egoistaként ismertem meg, a rövid bemutatkozószövege ellenben ezt akarja belém sulykolni. Namjoon bemutatkozása pedig azt sugallja, hogy ennek a karakternek csak az irányításmániát szántad jellemvonásául.
Bejegyzéselrendezés. A címükkel kapcsolatos problémáimat fentebb már unásig emlegettem, és attól eltekintve semmi problémám. Precízek a beszúrt ugrások a fejezetek elején; odafigyeltél a sorkizártságra; minden klappol.
Könyvborító. Nem tudom, egyáltalán ide soroljam-e a modulsávban és a fejezetek végén található képet, de fentebb már amúgy is leírtam róla, amit szerettem volna.
Összhatás. Tüzetes átvizsgálás után sem találtam semmi fejfájdítónak nevezhető hibát sem a blogod kinézetében, ami már-már felháborító. Hát mi lesz velem, ha nem tudok mibe belekötni?

A tartalom
Alapötlet. Egyre többször esek bele abba a hibába, hogy a sok negatív tapasztalatom miatt a fanfiction műfaját automatikusan, csuklóból a klisé kategóriájába sorolom, pedig valójában a fanfictionnel önmagában nincs semmi baj, amíg jól van megírva (mint a te esetedben is). Úgyhogy, ha ezt figyelembe veszem, akkor semmit nem von le az írásod értékéből az, hogy fanfictionről beszélünk.
A BTS viszont, mint fanfiction-alany, már közelebb kerül az elcsépelthez, tekintve, hogy a csapból is az folyik. De a tiéddel kapcsolatban még ez sem zavar, mert az elcsépelt az utolsó jelző, ami a blogod olvasása közben eszembe jutott, hogy őszinte legyek. És az is közrejátszik, hogy annyit hallottam már erről a bandáról, hogy egész kíváncsi lettem, és így legalább a tagok nevét megismerem, ha mást nem is. (Az más kérdés, hogy megjegyezni, kiejteni és arcokhoz kötni soha a büdös életben nem leszek képes. Semmiféle memóriával nem rendelkezem, aminek lenne kapacitása minderre.)
A helyszínválasztás - mármint Dél-Korea, azon belül pont a főváros, Szöul - már kicsit húzósabb; tapasztalat, hogy ha egy blogos sztori nem New Yorkban vagy Londonban játszódik, akkor hótbiztos, hogy Szöulban fog. Úgyhogy ez még csiszolásra szorulhat.
Egy régebbi cikkem alatt egy olvasómmal már megfogalmaztuk azt a bosszúságunkat, hogy mindenki csak a gimiről ír; egyetemista-sztorit sehol sem találni a Bloggeren. Úgyhogy itt lejtem már a képzeletbeli örömtáncokat, hogy végre találtam egyet!
A konkrét történet alapjául pedig az szolgál, hogy két, látszólag teljesen ellentétes személyiség, akik kezdetben egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani, de aztán... hát, mondjuk úgy, hogy túllépnek az ellentéteiken. Ez így leírva nagyon gáz, és ha más nem, hát ez kimaxolja a klisémérőt, de nem a te esetedben. Kidolgozott jellemű és múltú főszereplőkkel, elcsépeltségtől mentes történésekkel te abszolút elfeledtetted velem, hogy ódzkodnom kéne a történettől, tekintve, hogy mennyire gyakori sztorielemre épül rá az egész. Szóval ezzel is zseniális munkát végeztél!
     Cím. Magamtól is kimatekoztam, de az egyik kommentedben is rávilágítottál, hogy a cím Taehyungra utal. Ezt máris tökéletesen találónak érezném, ha Tae lenne az a főszereplő, akinek a szemszögéből a legtöbb fejezetet olvashatjuk - ez azonban Sora. Ezért feltételezem, hogy Tae örökös-mivoltának még óriási szerepe kell, legyen a későbbiekben, hogy passzoljon a történetre a cím. Viszont, őszintén bevallom, nekem mindenképp nagyon tetszik; figyelemfelkeltő és egyedi egyben.
     Fülszöveg. A fogalmazási hibákat - azt a keveset - bátorkodtam pirossal javítani, de ezektől eltekintve a fülszöveged nemcsak tökéletes, de egyenesen lélegzetelállító. A koncepció maga - a két ellentétesnek tűnő főszereplő rövid jellemzése - nem épp forradalmi, de ami utána következik, zseniális! Ahogy rávilágítasz arra, hogy mi a közös bennük, az tökéletesen jellemzi a történetet és a karaktereket; minden elismerésem!
Két teljesen különböző személy, más és más vágyakkal, álmokkal, jövőképpel.
akinek mindenért saját maga magának kellett megküzdenie
Lehet bennük bármi közös, valami, ami kapcsot képezhet?
Kivitelezés. Tetszik, hogy nincs prológusod; az első fejezettel is olyan kezdést adtál a történetnek, ami semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Az is rettenetesen bejön, hogy nem nyúlfarknyiak a fejezetek - mersz az átlagosnál hosszabb részeket írni, nem úgy, mint a többség -, és ez számomra hatalmas pozitívum. Ahogy a címeik is. (A sokat emlegetett helyesírásuktól eltekintve persze.) Egyszerűek, de egytől egyig tökéletesen illenek a részekre.
Szokatlannak találtam - aztán lehet, hogy ma már ez a bevett szokás, és csak én maradtam le valahol a paleolitikumban -, hogy következetesen félkövérrel szeded a párbeszédeket. Ennek értelmére sehogy sem bírok rájönni, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vitt rá arra, hogy ilyen műgonddal kiemeld az elhangzottakat.
Ezt lehet, hogy a karakterek kapcsán kéne megemlítenem, de úgy érzem, inkább kötődik a történet kivitelezéséhez: az egész Kim Ji Seok Egyetemet a minden éjjel mással ágyba bújó, cigiző, alkoholista, bulimániás, dúsgazdag fiatalokra építetted fel. És igen, lehet, elmaradott vagyok, vagy csak nem akarom látni a valóságot. De egy dologban biztos vagyok. Az pedig az, hogyha a valóságban is ezek vannak ugyan többségben, azért nem igaz ez minden egyetemistára (legalábbis remélem). Nem kicsit hiányoltam tehát az olyan karaktereket a történetből, akik nem cigiznek, nem részegednek le és mennek szobára minden éjjel egy ismeretlennel. A főhősnődet pont az teszi különlegessé - többek között -, hogy ő az egyetlen a történetben, aki kilóg a sorból; és ez kicsit zavaró. Ismétlem, nagyon remélem, hogy a való életben sem ez az életmód a normális. Mégiscsak kellene több olyan karakter, aki nem esik bele ezekbe a kategóriákba. Nem tudom, mennyire érted, mire gondolok, mert a szokottnál is idiótábban fejeztem ki a gondolataimat, úgy érzem.
Nem tudom, mennyire vagy kíváncsi rá, de úgy olvastam végig a blogodat, hogy minden fejezet közben/után leírtam a gondolataimat, amik így értelemszerűen elég összefüggéstelenek lettek. De azért beillesztem őket ide; vedd úgy, hogy a fejezetek alá kommenteltem oda mindezt!
Még én sem számítottam arra, amiben Hoseok és Taehyung mesterkedtek; sikerült meglepned! Már az első fejezetben lenyűgöztél a fordulatossággal tehát, de amikor bekopogtatott az a tag, Sorával együtt háborodtam fel. Ezt én is vissza akarnám adni Taehyungnak, úgyhogy rögtön tudtam azonosulni a főhősnőddel. A nevekkel viszont előre szólok, hogy gondban leszek, mert a koreai nevekről konkrétan azt sem vagyok képes felfogni, hogy melyik a család- és melyik a keresztnév, nemhogy a kiejtésüket vagy magukat a neveket megjegyezzem. Meg azt, hogy most akkor mikor kell nagybetűt írni egy név közepére, és mikor nem (pl. a YoonGi és a Yoongi között mi a különbség?). Ha nincs jobb dolgod, fel tudnál világosítani egy kicsit ezzel kapcsolatban? xD
A második fejezetet olvasva ismét megerősítetted bennem a benyomást, hogy egy egyedi és izgalmas történettel van dolgom. Igaz, Taehyung utolsó mondatával együtt már felmerült bennem a sanda gyanú, hogy tényleg igaza lesz, és egymásba fognak szeretni. És ez a felállás így önmagában nem túl egyedi, sőt, agyonhasználtnak nevezném, de ahhoz is tehetség kell, hogy valaki egy sablonból csodát alkosson, szóval állok elébe annak, amit kihozol ebből!
A harmadik fejezetben megismert Jungkook és YoonGi instant szimpatikusak; nem tudom, hogy csinálod, hogy ilyen könnyedén megkedvelteted a karaktereidet. Valamint olyan hihetően adod át az érzéseket, hogy szinte nekem lett bűntudatom Eunbi miatt.
A negyedik fejezetben is megcsillogtattad, milyen zseniálisan bánsz a leírásokkal; mindent tisztán láttam magam előtt és mindent átéreztem. Egyre inkább felkelted az érdeklődésemet a történet iránt.
Az ötödik fejezet abszolút megkedveltette velem Eunbit, annak ellenére, hogy továbbra is ugyanazok a "szokásai", hogy úgy mondjam. Az, ahogy kitart Sora mellett, többet nyom a latban. Nem ítélkezem, mert még nem tudom, miért olyan, amilyen.
A hatodik fejezet megerősítette bennem a gyanút, hogy a titokzatos, parancsolgató Taehyungot is elkezdtem megkedvelni. Zseniálisan tudod hol antipatikussá, hol végtelenül szimpatikussá tenni a főhősödet; elismerésem!
A hetedik fejezetben sincs vége a fordulatosságnak: abszolút váratlanul ért az az opció, hogy a kosár csak egy átverés Eunbiék részéről, de mire végre sikerült elfogadnom, hogy az abszolút borzalmas emberismerő mivoltom olvasás közben sem hagy cserben, az állam az asztalra zuhant, mikor kiderült, hogy hol van valójában Eunbi. Aztán persze Sorával együtt bosszús voltam, hogy nem is történt semmi komoly, mikor én közben halálra aggódtam magam. :D
Ha ebben a fejezetben nem kerül sor némi "felvilágosításra" Sora homály-fedte múltjáról, akkor szóvá is tettem volna, mennyire zavar, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk a főhősnő családjáról és múltjáról. Gondoltam, hogy valami tragikus áll a háttérben, és ez be is igazolódott. Kíváncsian várom, hogy mindenre fény derüljön.
A fejezet végén a költői kérdés klisésnek kéne, tűnjön, mégis annyira magával ragadott a történet, hogy nem tudom a fejemet fogni a közhelytől. Igen, a csapból is az olyan sztorik folynak, hogy azok szeretnek egymásba, akik kezdetben ki nem állhatták egymást, de te valahogy olyan jól építed fel az egészet, hogy nem is érzem sablonosnak olvasás közben.
A nyolcadik fejezetben Eunbivel együtt érzékenyültem el Sora önkéntelen kijelentésén arról, hogy a barátjának tartja őt és a srácokat. Egyre inkább fúrja az oldalamat, hogy mi történt Sora nővérével a múltban. És arra is felkaptam a fejem, hogy Eunbi a "gráciákhoz" tartozhatott volna, de másképp döntött. Sokat nőtt a szememben, Sorával az élen! Tanulhatnék ettől a csajtól. Annyira könnyedén ki tud állni magáért és a barátnőjéért, és olyan spontán jön neki! Rettenetesen irigylem a főhősnődet ezért a tulajdonságáért, remélem, tudod.
A kilencedik fejezet végén olyan hitelesen adtad vissza Sora zavarát, hogy én is elvörösödtem kis híján. Valahogy éreztem, hogy Taehyung is fel fog tűnni a színen, úgyhogy ez éppenséggel egy kicsit kiszámítható volt, mégsem zavar, mert van egy olyan érzésem, hogy féltékeny a drága, és ez furamód elégtétellel tölt el. És megint ott zárod le a fejezetet, amikor a leginkább szomjazom a folytatásra!
Mikor megnyitottam a tizedik fejezetet, azonnal elkerekedett a szemem, látva, hogy ezt nem más, mint Taehyung szemszögéből olvashatom. Nem sok fanfictionben szokott jól elsülni, amikor a férfi főszereplő is nézőpont-fejezetet kap, mert a legtöbben képtelenek bármiben is elkülöníteni egymástól egy férfi és egy női stílust, nemhogy két teljesen más jellemet. Benned azonban e téren is pozitívan kellett csalódnom - nemhogy zseniálisan adtad vissza azt, amit eddig Taehyungból láthattunk, de sok mindent meg is tudtunk a főhősről, és így kicsit könnyebbé vált együttérezni vele, mert már kicsit világosabb, miért olyan, amilyen.
Jó volt kicsit jobban megérteni JungKookot; örülök, hogy az ő gondolataiba is betekintést engedtél egy kicsit a tizenegyedik fejezetben.
A tizenkettedik fejezetben Sora többször is tökéletesen megfogalmazza azt a kettősséget, amit Tae mutat. Becsülöm benned, hogy nem mosod össze azt, amit te tudsz - tudniillik azt, hogy Tae miért olyan, amilyen - azzal, amit Sora tudhat. Ergo Sora nem borul azonnal Tae nyakába csak azért, mert "szegény, biztos nehéz múltja volt, annyira sebzett lehet a lelke!", hanem tényleg idő kell neki, mire kiismeri Tae természetét. Megnyugtat, hogy van még olyan, aki ezt figyelembe veszi írás közben.
Amúgy elárulom: ezen a ponton már annyira a történet függője lettem, hogy alig bírtam rávenni magam, hogy felálljak a géptől és hozzálássak a többi teendőmhöz is. Sokszor volt már ilyen érzésem kritikaalanyok olvasása közben, mégis mindig újszerű, különleges és magával ragadó az érzés. Azt hiszem, megnyugvásnak lehetne nevezni. Ilyenkor nyugszom meg, hogy nem vesztek ki a tehetséges írók.
A tizenharmadik fejezet vízicsatája engem is legalább annyira feldobott, mint Sorát, úgyhogy elérted a célodat! :D
Nekem is vegyes érzelmeim voltak a történet során Eunbival kapcsolatban, de attól, amit a tizennegyedik fejezetben megtudtunk róla, visszavonhatatlanul a szívemhez nőtt.
Mira megjelenése a tizenötödik fejezetben ismét váratlanul ért, és már tényleg tűkön ülök, hogy Sora teljes múltját megismerhessem.
A tizenhatodik részben konkrétan én is pánikolni kezdtem, de ott volt bennem az, hogy az előző rész alatt kommentben azt írtad, Mira fogja összehozni Tae-t és Sorát, így annyira azért nem estem kétségbe. De csodálatosan adod át az érzéseket, és együtt aggódtam a főhősnőddel.
A tizenhetedik fejezetben Tae ismét nagyot nőtt a szememben. És az, hogy elszomorodott, mert nem mutathatta meg Mirának azt a helyet, hihetetlenül édes volt!
Amikor már azt hiszem, nem múlhatod felül magad, a tizennyolcadik fejezet és Sora váratlan kilakoltatása mellbe vágtak. Tae nem volt túl kedves, de nem is kellett volna elvárnom tőle, hogy pátyolgatni kezdje Sorát; az egyszerűen nem ő lett volna. Már csak egy kérdésem van: mégis ki rakta ki Sora szűrét?
A tizenkilencedik fejezet váratlanul ért. Valamiért Mimi eszembe sem jutott, mikor végiggondoltam, hogy ki kérvényezhette Sora kilakoltatását; de így belegondolva logikus. Valahol mélyen még együtt is tudok érezni Mimivel - na nem azért, mert én ilyesmikre vetemednék a helyében, hanem azért, mert többé-kevésbé átérzem a helyzetét. Viszont az, hogy Tae rögtön elcaplatott az igazgatóig, aztán Mimihez, és hogy mit meg nem tett, fel nem áldozott Sora érdekében, az tökéletesen megvett kilóra. A szavai talán nem mindig kedvesek, de a tetteivel bizonyítja, milyen ember valójában. És komolyan nem tudok túllépni a tényen, hogy még ezt is megtette Soráért.
Mirát egyre jobban kedvelem, de amikor a huszadik fejezetben kiderült, hogy tettette az alvást, és úgy tervezte, hogy Tae majd megcsókolja Sorát, az hihetetlenül édes volt! Tae felbukkanása megint meglepett, de valahol teljesen jogos, hogy számonkéri Során a "tartozását". Végül is, óriási dolgot tett a lányért.
A huszonegyedik fejezetben végre rádöbbentem, miért tudok annyira azonosulni a főszereplőiddel. Emiatt: "A tekintete elveszettnek tűnik, a régi csillogás mára már csak egy megkopott fény. A mélybarna írisze fátyolosan mered előre, azt jelezve, hogy valami súlyosat hordoz a hátán. Azoknak ilyen a tekintete, akiket üldöz a múltbeli megbánás, a kín, egy rossz döntés, egy hatalmas sérelem. Vajon az én szemem is ennyire üresnek hat? Biztosan." Ez az, amit túlságosan is átérzek. Na meg a párbeszéd Tae és Sora között, később a fejezet folyamán... Túlságosan igaz. És megmondom őszintén, ambivalens érzések kavarogtak bennem, mikor Hoseok félbeszakította, amit Sora és Tae elkezdtek, és Sora elviharzott. Egyrészt már-már csalódtam volna Sorában, ha rögtön megadja magát, másrészt legszívesebben leütöttem volna a vöröskét.
A huszonkettedik fejezet annyira pazar volt, hogy arra már szavaim sincsenek. Nagyon haragudtam volna Sorára, ha nem adja meg magát végre Tae-nek, maradjunk ennyiben. De hiányérzetem van, amiért Tae még nem nyílt meg Sorának. Alig várom, hogy ez bekövetkezzen!
A huszonharmadik fejezet kommentelői már mindent leírtak, amire gondoltam. A Bloggeren rengetegen rettenetesen elbaltázzák a testiség leírását, de te ezt is épp olyan magával ragadó és kifogástalan stílusban és megfogalmazásban tetted, hogy egy rossz szavam sem lehet, sőt! Lélegzetelállítóan nagyszerű lett az egész.
     Leírások. Ha eddig esetleg nem tűnt volna fel, akkor most szólok, hogy főként pozitívumokról tudok csak áradozni, úgyhogy nézd el a jelzőim egyoldalúságát... De a leírásaid lélegzetelállítóak! Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy az érzelmeket írod-e le a legjobban, vagy a gondolatmeneteket. Tájleírásból talán nincs elég, mégsem hiányolom őket túlzottan; a jellemzéseidbe pedig nem tudok belekötni. Tae például nagyjából mindig ugyanúgy néz ki - mármint, alapjaiban nem változik a külseje -, mégis képes vagy még sokadszorra is olyan csodásan leírni a külsejét, hogy csak ámulok és bámulok.
     Párbeszédek. Hogyha eddig szakszerűnek érezted is ezt a kritikát - amit erősen kétlek -, ezen a ponton túl már tényleg olyan lesz, mint egy ömlengés. A párbeszédeid konkrétan csodálatosak! Akármilyen "élethelyzetbe" kerülnek is a főszereplőid, te mindig meg tudod fogalmazni az oda tökéletes párbeszédeket. És amikor Sora és Tae a múltjukról, a menekülésről beszéltek, visszavonhatatlanul azonosultam velük, annyira magamra ismertem.
     Karakterek. Azt hiszem, ezt nem is kell ragoznom. Büszke lehetsz magadra; a főszereplőid tökéletesen kidolgozott, rétegelt, hitelesen megformált karakterek. A mellékszereplőid már kicsit neccesebbek, tekintve, hogy YoonGi, Hoseok, Jimin és NamJoon jelen állás szerint egyjellemzős, egydimenziós karakterek. Soráról és Tae-ről oldalakat tudnék írni, róluk viszont szinte csak egy-egy jellegzetességet. YoonGi különc, Hoseok részeges, Jimin jó az ágyban, NamJoon pedig főnökösködő. Ja, és ő is iszik és jó az ágyban. Itt jön a képbe az, amiről fentebb már írtam, hogy konkrétan az egyetemed szinte összes hallgatójáról elmondható mindez. Ami azért hosszútávon elég egysíkú és kiábrándító tud lenni.
De, hogy ne a negatívummal zárjam ezt a pontot, megemlíteném, hogy Mira karaktere csodálatos lett. A bloggerinák többsége abszolút inkompetens, ha egy gyerekkarakter megformálásáról van szó; te ebben is kivétel vagy. Rég olvastam már ennyire hitelesen megjelenített, tényleg gyerek gyerekszereplőt!
     Stílus. Megvan a magad egyedi, különleges stílusa, és ez hatalmas erény. Ugyanez igaz arra is, hogy képes vagy elkülöníteni egymástól Tae és Sora stílusát. Sokan képtelenek hihetően megírni két karakter szemszögét, mert ugyanolyanra sikerül mindkettő; rád szerencsére ez sem igaz. Plusz kellő mértékben viszel humort is az írásodba. Egyszóval le a kalappal!
     Fogalmazás. Már én unom, hogy csak szuperlatívuszokban bírok nyilatkozni mindenről, de gyönyörűen fogalmazol. Ordít az írásodról, hogy olvasott vagy, és az is, hogy átolvasod a leírtakat, mielőtt közzétennéd; szóismétlési hibát például egyszer sem szúrtam ki, és magyartalan szórend is csak párszor fordult elő, pedig ezek aztán szinte mindenkinél általánosak. A legnagyobb fogalmazási hibád talán az, hogy szinte sosem használsz felkiáltójelet, és hogy így az óhajtó, felkiáltó és felszólító mondatok is kijelentőeknek tűnnek. Az pedig, hogy mennyire odafigyeltél arra, hogy következetesen jelenidőben írj, valami elképesztő. A legtöbben vagy múltban írnak, vagy csak próbálnak jelenben írni, és állandóan bezavarnak múltidős mondatok is. Magyarán ritkán olvasok blogon ilyen igényes szöveget.
     Szókincs. Szokás szerint csak dicsérni tudlak: óriási szókincsed van, amit használsz is.
     Helyesírás. Pár apró, de rendszeresen előforduló hibád van, amik pont az utóbbi miatt így, a sokadik fejezet végére érve már rettenetesen szúrták a szemem. Az egyik ilyen az, hogy ly-vel írod az "fojt" ige különböző formáit. Lásd:
"igyekszem a feszültséget elfolytani magamban"

"igyekszem visszafolytani az érzéseimet"

"mintha eddig erősen visszafolyotta volna, nevetni kezd"

"megfolytanám"

"Felszínre tör minden eddigi elfolytott érzelem"

"csupán azt akarom, hogy a könnyekkel együtt az engem folytogató, szörnyű érzés is eltűnjön"

Magyarán a pirossal jelölt szavakban mind a pontos j lenne a helyes.

Előfordul még egy olyan hiba, ami főleg azért zavart, mert alapvetőnek éreztem, főleg egy olyan szinten lévő írópalánta számára, mint amilyen te vagy. Egy alkalommal ugyanis ezt írtad: "óckodva", mikor a helyes ez: 'ódzkodva'.

Illetve a harmadik típushiba, ami feltűnt, még ráadásul egy olyasmi, amit néha nem baltázol el, néha meg igen. Vagyis tudod, hogyan kell írni, de néha valamiért mégsem úgy írod. Erre gondolok:

"legjobb haverek lennénk."

"Szép haverjeid vannak"

"Havereket cigivel kínálni kötelező."

"még haverek voltunk"

Így, hogy bepirosoztam, már biztos neked is leesett, hogy mire gondolok. A "haver" vegyes szórendű szó, és nem kivételes toldalékolású, ergo mély hangrendű toldalékot vonz. A helyes formula tehát: haverok, haverjaid, haverokat. És így tovább.
De, hogy azért segítsek is valamit, a huszonharmadik fejezetből összeszedtem a helyesírási - és azt a kevés fogalmazási - hibáidat. Így ránézésre talán soknak tűnhet, de ezek apróságok, és hidd el, míg neked tíz mondatodban egy hiba van, addig másnak egy mondatában tíz; ezt vedd figyelembe.
A távoli város elsomott elmosott fényekben úszik, a homályos tekintetem csupán akkor tisztul ki, mikor Taehuyng, kiegyenesedve előttem, az arcomat vizslatva, a szemembe néz.
feketén ízzik izzik
Keze a hátam minden milliméterét bejárva, a hasam bőrére, majd egyenesen a melltartómra csúszik.
minden érintést, hangot, elfolytott elfojtott vagy éppen feltörő sóhajt
Nincsen bennem kétely, és még ha badarságnak is tűnik is, tudom, mit akarok.
Azt látom benne, mint az évekkel ezelőtti rám pillantó szempárokban,: az aggodalmat, a kétséget.
Felfektet az ágyra, és a saját ruházatától is megválva, fölém mászik
De már, ha akarnék, sem tudnék
bőre meleget áraszt, ahogy beterít.
Megtámaszkodik a fejem mellett 
az anyag alá nyúlva, nőiességemhez férhessen
Itt fekszem előtte, engedve, hogy lassan lecsúsztassa rólam
Nyelvével is rásegít szája játékára, egészen, amíg el nem ér  a legféltettebb pontomig.
Tönkretesz, itt, ebben az ágyban, ebben a pillanatban, és élvezi, hogy ilyen émelyitően émelyítően gyötörhet, egyre feljebb emelve a tehetetlen valómat.
 – Nem tudod, mire vállalkozol.
Már is Máris ennyire kötődnék hozzá?
Félelem telepszik rám, pedig tudom, hogy jó kezekben vagyok, mégis a múltban tapasztalt kellemetlen alkalmak után, a múltban tapasztalt, kellemetlen alkalmak után mégis [így magyaros a szórend] kételyeim támadnak. Taehyung azonban, megérezve az aggályomat, gyengéd, nyugtató csókokkal próbál csillapítani.
Kétségtelen, hogy jelen van ez az erős, mágneses jelenség, mely akaratlanul is egymáshoz vonz bennünket, és, ellent mondva ellentmondva a gondosan felállított elveimnek, most belemegyek a játszmába,: úgy döntök, hogy nem fosztom meg magam ettől a gyönyörtől. Kedvelem őt, ezt azonban nem akartam beismerni, sőt, még most is nehezemre esik elfogadni, hogy egy Taehyung-féle személy képes rokonszenvet kelteni, és egy ilyen nőt varázsolni belőlem.
hüvelyk ujjamat hüvelykujjamat
Taehyung nyakán megfeszülnek az erek, az izzadtsága fégigfolyik végigfolyik a bőrén.
Némán fekszünk egymással szemben,; még arra sincsen erőm, hogy magamra húzzam a takarót, ezért jól esik, amikor Taehyung befed a fehér ágytakaróval.
és álmosan pillogtatva, végül álomra hajtom a fejemet. - Amúgy az, hogy rendszeresen használod a 'pillogtat' idiómát, nagyon tetszik - legalább valaki ismeri ezt a szép, régies kifejezést! (Székely nyelvjárás, jól gondolom?)
kérdezi, utamat állva a kijárat felé.
 – Én, öhm... sajnálom, ha felköltöttünk.
 – Korán elhúzott. Nem tudom, hová ment, de ha ma sem fog bejönni az óráira, megölöm a srácot, és téged is – rugaszkodik el a faltól, utat engedve nekem. – Ne gyere ide többet! – nyitja ki előttem az ajtót, kipakolva engem a kis lakásból. – Nem akarlak Taehyung közelében látni.
 – De hát, Dehát Jin... – áÁm ezúttal sem tudom befejezni a mondatomat,: a fiú az orrom előtt csapja be az ajtót.
Legszivesebben Legszívesebben elrejtőznék az emberek elől.
Persze, hogy ugyanúgy néz ki, mint bármikor máskor.
 – Halasszuk későbbre, most meghalok, ha nem zuhanyozhatok le – pattanok fel az ágyról, egyenesen a fürdőbe vetve magam.
 – Ti ketten? – teszi fel Eunbi legalább tizedszerre ugyanazt a kérdést.
 – Több, mint fél éve.
 – YoonGi... Igen. Én, öhm, YoonGinál voltam – bököm ki.
 – Várj, Sora! – kiált utánam Eunbi. Már csak ez hiányzott.
 – Órára kell mennem! 
 – Menjünk együtt! – szökken utánnam utánam. – Amúgy is, valamit meg kell még kérdeznem.
     Hitelesség. Harmadszorra is megemlítem tehát a nyűgömet, miszerint az egyetemisták kilencvenkilenc százalékára mégsem kéne ráaggatni betűről betűre ugyanazt az életstílust. Ettől eltekintve csak egyetlen logikai hibát találtam a történetedben. A tizenegyedik fejezetben ezt írod: "Ha visszatérünk a suliba, felszívódók, eltűnök, láthatatlan leszek, és egy néma szellemként fogom elvégezni a hátralevő három évet.", a tizenkettedikben ezt: "Eunbi minimum három éven keresztül fog rajtam élősködni", a tizenötödikben pedig ezt: "Viszont most itt van ez a lány, akivel együtt fogok élni ebben az évben, sőt talán a másik kettőben is". Én pedig rögtön ráncolni kezdtem a homlokomat, ugyanis az első fejezetben még ezt írtad: "Lecuccolok az egyik ágyra, majd pakolgatni kezdem a holmijaimat, hogy otthonosabbá tegyem az elkövetkezendő négy évi lakhelyemet." Hova lett az az egy év? (Az egyetemhez nem konyítok, úgyhogy fogalmam sincs, hogy a különböző karok meg ilyenek hány évet vesznek igénybe; én csak az ellentmondásos aspektusba kötök bele, nem abba, hogy márpedig a földrajztanári diplomához x évig kellene tanulni y év helyett.)
     Történetvezetés. Szerintem nem lepődsz meg, ha azt mondom írom, hogy olvasás közben sokszor az volt az érzésem, mintha már egy kész, kiadott regényt tartanék a kezemben. Így a változatosság kedvéért a történetvezetésedbe sem tudok belekötni. Sok kommentelőd is írta, de csak megerősíteni tudom, hogy zseniális érzékkel zárod le a fejezeteidet a legizgalmasabb ponton, hogy feltétlenül bevonzd őket a következő rész erejéig is.
Az eseményeket a lehető legjobb tempóban meséled el; nem ugrasz át lényeges eseményeket és nem részletezel lényegteleneket. Tökéletesen aránylanak egymáshoz a párbeszédek, a történések és a belső gondolatvilág leírásai.
De a legzseniálisabban talán azt oldod meg, hogy a történet mindig fordulatos maradjon. Rólam tudni kell, hogy elképesztően nehéz meglepetést okozni nekem, de neked megszámlálhatatlanul sokszor sikerült! Olyan csavarokat vittél a sztoriba, hogy az állam az íróasztalt súrolta.
Tanulság. Elképesztően büszke lehetsz magadra: minden szempontból pazar munkát végeztél! Azokat az apróságokat, amikre rámutattam, azokat egy kis odafigyeléssel könnyedén korrigálhatod. Az elgépeléseket például simán kigyomlálhatod, ha egyszer vagy kétszer figyelmesen átolvasod a leírtakat, mielőtt közzéteszed. És nagyjából ez a legszembetűnőbb hibád, úgyhogy tényleg le a kalappal! :)

Ajánlom...
Feltétlenül csekkold Kriszta zseniális írását, ha szereted a BTS-t, gyengéid a koreai, helyes pasik, vagy egyszerűen csak egy nem mindennapi, különleges történetre vagy kíváncsi szerethető, rétegelt főszereplőkkel, akik az első pillanattól fogva a szívedhez nőnek! Ha te is menekülsz a múltad és a valóság elől, akkor Tae-vel és Sorával azonnal sorsközösséget fogsz érezni! ;)


Nem tudom, érdekel-e egyáltalán valakit, de azért afféle helyzetjelentésként leírom, hogy ezzel nullára csökkent a várólistás kritikáim száma - ami azt jelenti, hogy nincs kritikarendelésem, ami pedig azt, hogy elvileg pótolnom kell valamivel a blog fő lételemeit, a kritikákat, amíg nem kapok új rendelést.
Amint sikerült túlesnem az utolsó szóbeli érettségiken, nekilátok feléleszteni valahogy a blogot. (Meg magamat is, a negyven fokos meleg már most ijesztő kilátásától.) Jövök nektek egy rakat Springhole-os, írástippes cikk fordításával, mert ahhoz képest, hogy mennyire imádok ezekkel foglalkozni, mégis ilyesmi volt talán a legrégebben. Tervezek pár zeneajánlót, és egy nagy sorozatajánlót is, amiben az összes imádott sorozatomat - van egy pár - bemutatom nektek; akkor is, ha senkit nem érdekel, muhaha. :D
Ha legalább egy SH-cikket és egy ajánlót hoztam, nekiállok a következő Winds of Winter-fejezet fordításának, amitől már előre be vagyok zsongva, ugyanis a Mercy-s fejezet a soros, amitől egyszerűen nem tudok nem lázba jönni. :D
És talán, ha nagyon nem lesz jobb dolgom, egy 6. évados TH-kritikával is szolgálhatok, Preston Jacobsnak ugyanis arról is vannak videói dögivel.
Érdeklődés - nem meglepő módon - egyáltalán nem volt a Sátáni Biblia-fordításomra, de valamikor az is terítékre kerül azért. Ha soha semmilyen bejegyzést nem hoznék, mikor nem kapok visszajelzést az előzőre, vagy ha a visszajelzésekért csinálnám elsősorban, akkor ez a blog nem is létezne. xD (De azért néha megdobhatnátok pár sorral, srácok... Tényleg, annyira fontos lenne!)
Ja, és senki ne ijedjen meg (vagy lejtsen örömtáncot), ha ezután kicsit eltűnök. Májusban infóból és angolból is előrehozott középszintű érettségit teszek, és a kedves tanáraim ugyebár addig sem hagynak csak arra készülni, sőt, még több szeretetcsomagot zúdítanak a nyakamba különböző számonkérések, kiselőadások és beadandó házik formájában, mint valaha. Illetve a szóbelik júniusra maradnak. De júliusban és augusztusban a tiétek vagyok. Úgyhogy szurkoljatok, és remélem, hamar lesz majd időm ismét aktivizálni magam a blogon! :)
Ciao! xx Nessa