Kétszázadik bejegyzés - Boldog vagyok ennyivel

Hihetetlen, de ez a blog kettőszázadik bejegyzése. Igen, durván három és fél év alatt, fogalmam sincs, hogyan vagy miről, de összehoztam kétszáz darab bejegyzést ide! :D Volt köztük ötvennégy blogkritika, huszonhat karaktercsokor, húsz dalszövegfordítás, tizennyolc tag, meg még egy rakás dolog, amit felsorolni is elképesztő: tizenhét off-bejegyzésben jelentkeztem; tizenegy bejegyzés készült a blogversennyel kapcsolatban; tíz cikkfordítást (legalábbis ennyi ilyen jellegű bejegyzést; ebbe a kilenc darabba huszonkettő cikket sűrítettem össze) és nyolc cikket írtam; kaptam kilenc díjat; hét Winds of Winter-fejezetet fordítottam le; hat képgyűjteményt és három idézetcsokrot válogattam össze; három könyv- és négy filmajánlóval (ebből az egyik félig sorozatajánló) boldogítottalak titeket. Volt még ezenkívül egy blogajánlóm (önreklámom, haha) meg egy gif- és egy png-gyűjteményem. (Remélem, nem néztem el semmit és nem is számoltam el magam...) Köszönöm nektek, hogy ennyi bejegyzésre elég lelkesedést, kedvet és energiát adtatok nekem! ♥

Na de, hogy ne csak ennyiből álljon ez a nagybetűs kettőszázadik Bejegyzés, gondoltam, megleplek titeket egy szösszel, amit Jolt háromszáz szavas kihívására írtam. Már időtlen idők óta a látókörömben volt ez a kihívás, de csak egy hónappal ezelőtt szántam rá magam, hogy tényleg megírjak egy ilyet. És az benne a legérdekesebb, hogy már szavakba öntöttem (pont háromszáz szóba) egy gondolatot, ami épp foglalkoztatott, és csak utána kerestem hozzá a megadott címek közül egyet! :D Ez lett a Boldog vagyok ennyivel. Jó olvasást! :3

Kimerülten huppant le a kanapéra, kiélvezve a csendet, amiről tudta, hogy nem élvezheti sokáig. Kimerülten dörzsölte meg az orrnyergét, és miközben bágyadtan végigfuttatta fejben a hátralévő teendőit – a mosást, a rendrakást a gyerekek szobájában és a vacsorakészítést –, olyasmik jutottak eszébe, amikre egyre gyakrabban gondolt mostanában.
Az egyik barátnője sokszor mondta neki, mikor gimisek voltak, és ő már akkor is állandóan a karrierjét tervezte, hogy oké, tényleg nem jó, ha csóró az ember, de azért ne úgy válasszon magának pályát, hogy azt a szempontot veszi először figyelembe, hogy az adott hivatással mennyit kereshet. Nem hallgatott rá – úgy volt vele, hogy nem számít, ha olyasmi a munkája, amit nem szeret csinálni; a munkaideje lejártával úgyis azt csinál, amit akar, és legalább nem fog nélkülözni.
De a biomérnöki szakma minden porcikáját taszította. Na, nem mintha ezt valaha bevallotta volna bárkinek is – elvégre évekig azt bizonygatta, hogy ő biomérnök lesz, és ezért meg is tett mindent. Nem az a típus volt, aki könnyen beismeri, ha tévedett, főleg, ha ekkorát. A humán tárgyakban mindig is otthonosabban mozgott… csak hát a reál jobban fizetett.
Most viszont itt ült a fényűző nappalija közepén, miközben a két gyereke épp az igazak délutáni álmát aludta, a karrierista férje pedig, akihez csak azért ment hozzá, mert félt, hogy nem talál jobbat, szokás szerint túlórázott éppen. Ő maga meg, ha tükörbe nézett, egy szánalmas, kiégett, megfáradt középkorú nőt látott csupán, aki a fél napját olyasmivel töltötte, ami semmiféle örömet vagy sikerélményt nem okozott neki. De legalább volt pénze megvenni a kisfiának azt a drága távirányítós autót, amit kinézett magának, és minőségi ruhákban járathatta óvodába a kislányát.
A pillantása önkéntelenül is a polcon sorakozó képekre tévedt, köztük egy gimis fotóra. Öten voltak rajta – az öt, elválaszthatatlannak hitt barát.
Eltűnődött: hova lett az a fülig érő vigyorú, önfeledt kislány, aki akkor volt?

Nem meglepő módon ezt sem voltam képes úgy megírni, hogy ne vigyek belőle egy darabot a valóságból is. A szövegben említett "egyik barátnő" vagyok én; a középkorú nő pedig a legjobb barátnőm, persze egy elképzelt, távoli jövőben, ami remélem, nem válik valóra.
Egyébként nagyon szimpatikus nekem ez a kihívás, és remek kikapcsolódás is lenne a teljesítése, ezért arra gondoltam, hogy esetleg több verziót is írok majd egy-egy címhez, és azokat is közzéteszem itt. Mit gondoltok? Jöhetnek? Vagy húzzak a francba a személyes irkálásaimmal erről a kritikákkal és írástippekkel foglalkozó blogról? :D
Na, szóval holnap elutazom pár napra, úgyhogy annyira sem hallotok majd felőlem, mint egyébként, szóval... Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott, aki rettentően hálás, hogy már a kétszázadik bejegyzését olvassátok! ♥ xx