Christine blogja

Július 9-én rendelték ezt a, csak a tartalmat elemző kritikát, amit épp itt volt az ideje összehoznom, hiszen azóta sok idő eltelt, és különben is torlódnak a várólistán a további blogok.
Habár a kritikát Ciara névről rendelték, 'Christine blogja' a bejegyzés címe, mert van egy másik Ciara a várólistán, és neki tényleg az is a felhasználóneve, a tiédet ellenben Christine-ként találtam meg a blogodon. Remélem, nem bánod.

Pillangó

Szerzője: Christine K. Coldman

A tartalom
1. A cím. Azt kell mondjam, nem nyerte el a tetszésemet, semmilyen szempontból. Igaz, egyszavas, de felejthető, egyhangú, és olyan érzést kelt bennem, mintha az első szót adtad volna a blog címéül, ami eszedbe jutott - pontosabban a kávézó nevéül. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ez tényleg egy kávézó neve, és nem azért, mert lehet, hogy nem létezik ilyen, hanem azért, mert semmilyen módon nem tudom összeköttetésbe hozni egy kávézóval ezt a főnevet. Legalább pillangómintásak a szalvéták? Ha igen, kitérhettél volna rá, mert máris adott volna valami hitelt ennek a címnek, ami finoman szólva sem a legkülönlegesebb. Ez a történet pedig megérdemel egy igényes címet, nem gondolod? (6/2)
2. A fülszöveg. Nem akartam pont ezt rávágni, de a francba, tökéletes. Egyetlen fölösleges vesszőtől eltekintve (Mégis, lépten-nyomon egymásba botlanak, a sorsot pedig már nem tudják irányítani.) semmilyen helyesírási hiba nincs benne, hibátlanul lett megfogalmazva, kellően drámai, megnyerő, figyelemfelkeltő, érdekes és egyedi. A felépítése tetszik a legjobban, főleg az első három soré. (5/5)
3. Az oldalak. Nem tudok belekötni semmibe, minden rendben. A karakterképekről viszont egy apróság, ami feltűnt: néhány képre http:// kezdéssel írtad a blog urlját, másokra meg anélkül, és emiatt szembeszökően eltérnek. (4/4)
4. A prológus. Erre már tényleg kínos lenne rávágni, hogy tökéletes, de istenem. Összeszedtem belőle a helyesírási meg a fogalmazási hibákat, de ennyi. A rendőr túlzott vadságán kívül hitelességi problémája sincs; pazar helyen zártad le; teljesen bele tudtam élni magam a helyzetbe, olyan animáltan írtál le mindent. A hossza tökéletes. Azt nem értem, miért kell ide, mint az összes fejezet elejére is, kiírni, hogy Ingrid szemszöge, hiszen mindegyik az, kivéve persze a kimaradt jelenetet, de az úgyis egyértelmű volt. Megcsillogtattad a párját ritkító, sziporkázóan zseniális alapötletet és a páratlan tehetségedet. Nincs mit mondanom írnom. (5/5)
5. A történet. Nem lenne túlzás, ha azt mondanám, hogy az alapötlet páratlan. Még sosem olvastam hasonlót, regényben sem, nemhogy blogon, és ez sok mindent elárul, mert nagyképűség nélkül állíthatom, hogy jó sok könyvvel volt már dolgom. Sajnálom, hogy nem tudok róla többet írni, de ha egyszer csillagos ötös..! (10/10)
A kivitelezésről már nem állítom, hogy hibátlan, de ennek is csak olyan apró hibái vannak, mint a szóismétlés (öt rész alatt 75-ször szerepel a 's' kötőszó, 316-szor a 'volt' szótő, a 'volna' pedig 100-szor), egyetlen elírás, nem vészes helyesírási, fogalmazási, szórendi hibák, egyetlen hitelességi gond - a felsoroltakat mind tárgyalom még lentebb. Személyleírásokat nem használsz, ezért a szereplők elég elképzelhetetlenek, ami a történet szempontjából kifejezetten zavaró - és nem, a karakterképeket nem vagyok hajlandó figyelembe venni!
A hibák mellett viszont ott sorakozik a rengeteg minden, amiben jó vagy: a feszültségépítés, az érzelmek megjelenítése, a fordulatosság, az érdekes ötletek és csavarok, egyszóval gyakorlatilag minden, amit a prológusban, a négy fejezetben és az egyetlen kimaradt jelenetben olvashattam. Magyarul tehetséges vagy. (10/9)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Csak ruhaleírásokkal találkoztam, Ingó szüleinek elemzésével, meg Marci zöld szemeivel, pedig az azért érdekelt volna, hogy néz ki Lili, Milán, Marci és Ingrid. Ne félj leírásokat csempészni az írásodba, nem unalmas lesz tőle, hanem színes, villódzó, elképzelhető!
A párbeszédeket imádom, nagyon hitelesek, pont el tudom képzelni, ahogy a szavak elhagyják egy hús-vér ember száját.
A karakterek közül csak Ingrid van kidolgozva, de ő hibátlanul, úgyhogy ilyen kevés alapanyag után ennyivel is beérem, csak ne felejts el a jövőben minél előbb jellemet adni Marcinak, Milánnak, ha szerepe lesz, akkor Lilinek is, mert én speciel szeretném látni még a kiscsajt a továbbiakban. (15/12)
7. Stílus, fogalmazás. Üdítően összeszedetten, átgondoltan, igényesen írsz, és van egy megnyerő, szeretnivaló stílusod, ami nekem nagyon tetszik. A fogalmazásod hasonló, de hajlamos vagy a szóismétlésre, a múlt- és jelenidő váltogatására, egyedül a vessző használatára (kettőspontot és pontosvesszőt alig használtál, pedig sok helyen arra lett volna szükség), szükséges névelő elhagyására, magyartalan szórendre, helytelen igekötő használatára és ehhez hasonló hibákra, amiket mind pirossal jelölök az összes részből összeszedett idézetekben.
Prológus:
Dominikhez - Én -hoz-toldalékot használtam volna, szerintem úgy helyes.
A mocsokban felfedeztem a barátaimat, akikről sütött az elégedettség. - Eddig múltban írtál, ne most válts jelenre egyetlen ige erejéig.
Mindig is ő volt az, aki gyengéden bánt azzal is, aki nem érdemelte meg.
Pálma és Blanka is futásnak álltak eredtek,; azonnal leléptek.
A hátsóajtót céloztuk meg, mert csak ott tudtunk kijutni úgy, hogy nem bukunk le.
Az ő arca is bosszús volt, szinte villámokat szórt szeme rám rám a szeme
A kisasszony megírja a vallomását, a kikérdezésről pedig meg is feledkezhet.
Amikor tudatosult bennem, ki is a hang forrása, már nem is tűnt olyan kellemesnek az illető hanglejtése. - Csak azért, hogy ne ismétlődjön az "is".
1. fejezet:
A táborlakók közül én voltam az utolsó, aki leszállt, utánam következtek a magasabb címmel rendelkező katonák. - Fogalmazási/logikai bukfenc, vagy inkább szaltó; ha Ingó utoljára szállt le, akkor hogyhogy utána még bárki is következett?
Minden a helyén van volt, csupán a fal lett átfestve.
A szezontól függött, hogy melyik bögre került a polcra; nyáron a tengerpartosak, télen a havas képpel ellátott bögréket rakta ellátottak. - Nem kell túlbonyolítani.
Megforgattam a kezem az ujjaim között az apró, szív végű kulcsot, majd szorosan a markomba zártam.
Addig forgattam az ujjaim között a kemény hátlapot, ameddig közelebb nem húztam magamhoz a füzetet.
Apró, pici, dőlt betűkkel írtam fel – ez még abból az időből származott, amikor még tudtam szépen írni.
Nem is olvastam tovább,; az emlék úgy csapott hasított belém, mint a villámcsapás. - Hadd ne ismétlődjön a "csap".
Lehunyt szemmel ültem, készen arra, hogy visszaemlékezzek arra a napra, amit jobb lenne elfelejtenem.
2. fejezet:
Úgy kell neki, miért nem nézett a lába alá elé [alá nehezen nézett volna].
Még mielőtt el nem kalandoztam volna teljes mértékben a régi időkbe teljes mértékben a régi idők felé kalandoztam volna, villámcsapásként hatolt belém a tény: a srác szeme azért hasonlított Marciéra, mert Marci ült velem szemben.
Nem akartam találkozni vele, beszélni még inkább nem akartam hozzá kevésbé.
kérlelt, bár a hangja ugyanolyan parancsoló volt, mint régen.
Régen talán igen, és ha nem lettem volna abban a táborban, akkor talán lehet, hogy még akkor is engedelmeskedtem volna neki.
mire csak még erősebben nyomta oda testem a falhoz - Az előbb még egy kerítésnél voltak, nem?
A figyelme le is került el is terelődött rólam, csak magával törődött – ahogy mindig.
Anyáék tényleg ébren voltak felkeltek, s már azon voltak, hogy elindulnak megkeresni.
Az egész házat, sőt, a kertet is felátkutattuk, és amikor nem kaptunk választ, azt sem tudtuk, mire gondoljunk.
ölelt át anyám hevesen, szorosan, szinte kipasszíroztva belőlem a levegőt.
Diszkréten eltoltam magamtól, s miután apa is szorosan a karjai közé fvont, bementünk a konyhába.
Annyira meglepődött, hogy teljesen ledermedt, és csak azután tért magához, ami után hogy eltávolodtam tőle.
Csak rám hallgatott, bármiről is volt volt is szó.
szinte azonnal a nyakába ugrottam. Szinte Csaknem mindig mellettem állt.
Egy ajándékszatyorral a kezében tért vissza, amit azonnal nekem a kezembe nyomott, közben pedig mosolygott.
Egy izzadsággátlót izzadásgátlót is találtam még, ami miatt külön megörültem, mivel a táborban nem volt honnan beszerezni, és már nagyon hiányoltam.
Még mielőtt el nem hagyhattam elhagyhattam volna a házát, észrevettem valamit a konyhapulton valamit. - Így magyarosabb a szórend.
Már épp azon voltam, hogy átmegyek hozzájuk, a labdát pedig a nyugágyon hagyom az udvar másik végében, amikor ismét kivágódott az ajtó, amin a kisfiú és az édesanyja lépett rajta ki, aki szörnyen ismerősnek tűnt.
Akkor én most megyek is – fordulok fordultam vissza Abi felé, majd rámosolygokogtam.
Még mielőtt rajtunk nem ütöttek rajtunk ütöttek volna, mondta, hogy ezt majd adjam oda neked, hogy ha valami történne vele.
Egy hajszál választott el attól, hogy elbőgöjem magam, de mégsem sírtam, pedig közel álltam hozzá. - Az utolsó tagmondat lényegét egyszer már leírtad, fölösleges megint.
Kezdtem megérteni, miért ragaszkodtak ennyire egymáshoz, és miért volt az, hogy Saci nélkül Erik miért nézett ki úgy, mint egy roncshalmaz hogy Saci Erik nélkül miért nézett ki úgy, mint egy romhalmaz. - Olyan szó, hogy "roncshalmaz", nem létezik.
Felkapott magára egy sötét inget, valamint egy farmert is és egy farmert. Parfümöt is fújt magára; kellemes volt, igazán férfias. - Így nincs benne szóismétlés.
csupán az volt a helyzet, hogy egy platós kocsi állt az udvaron, előtte pedig az a férfi állt, akitől a reggel is menekültem.
3. fejezet:
Akkor viszont áldtam [ilyen szó nem létezik] áldottam a napot, amikor nem engedte be azt az ürgét.
minden múltbéli tetteimért és a meg nem tettekért is elítéltek.
ha tehettem volna, az egészet elkitöröltem volna úgy az emberek, mint a saját emlékezetemből is.
Erre senki sem volt képes, még én sem, aki az elmúlt két évben katonaként vívtam a csatát az ellenséggel szemben.
Be volt borulva, és fülledt volt a levegő a levegő fülledten nehezedett a mellkasomra. - Így meg tudtam oldani, hogy ne legyen benne szóismétlés.
Reménykedtem abban, hogy először csak cseperegni fog, és csak akkor szakad ránk az ég, ha fedett helyre értünk
Ám amint megpillantottam, ki is a megmentőnk, legszívesebben azonnal futottam volna ki az esőbe, nem érdekelt volna törődve azzal, hogy mennyire áztam volna ázok el, és mennyire kaptam volna kapok tüdőgyulladást.
Mikor Milán visszatért, mindketten fel voltunk öltözve, és úgy, ahogy, de meg voltunk száradva megszáradtunk.
Milán volt az, arca pedig türelmes volt. - Érdekelne, hogy képzeled el a türelmes arcot. És, hogy szóismétlés nélkül hogy képzeled el, azt már meg sem kérdezem.
én pedig hülye lettem volna, ha nem fogadtam volna el nem elfogadni.
Minimum húsz ember volt bent, a pincére pincében sürögtek-forogtak, azt sem tudták, kit szolgáljanak ki előbb.
Talán ezzel volt magyarázható az is, hogy tegnap Milán miért küldött neki egy üzenetet üzenetet küldött neki.
Kimaradt jelenet #1:
Nem értette, miért volt ott. Eléggé határozott voltnak tűnt, amikor kijelentette: nem akarja, hogy a múltja befolyásolja a jelenét.
4. fejezet:
Két lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.
Attól függetlenül, mert hogy ez a fazon részeg, van nála egy pisztoly.
Még mielőtt ki nem nyitottam volna az ajtót, megállított.
légzése pedig szakadozottá szaggatottá vált.
Ha tehettem volna, már rég beleszúrtam volna az élest kést, azzal viszont a szabadságomat kockáztattam volna de nem kockáztathattam a szabadságomat. - Így három helyett csak kétszer szerepel benne a 'volna'.
A másodperc törtrészei alatt elevenítettem fel az elsősegélyi órákat, amiket még az első fél évben tartottak nekünk a táborban.
Összeszorított ajkakkal tűrt, közben pedig olyan pillantásokat mért hol rám, hol a körülöttünk császkáló emberekre, amelyektől megijedtem.
majd miután eldöntötték, hogy ezt a sebet bizony be kellett varrni, egy ideiglenes sínbe helyezték a karját, majd aztán kikísérték őt a mentőbe.
Ám meg sem várta, hogy befejezzem a mondandómat, durván, semmitmondóan a szavamba vágott. - Innen is csak a mondatvégi írásjel hiányzott.
a magyar mentőszolgálatot, akik ismét megmutatták a foga fehérjüket foguk fehérjét
Merengésemből Milán szakított félbe. - Helyesen: Merengésemet Milán szakította félbe./Merengésemből Milán rázott fel.
Ő viszont egy pillanatra sem engedte el a felkarom, sőt, még inkább megszorította, ezzel jeleztve, hogy nem fog elengedni addig, ameddig be nem megyek vele.
Talán azért, mert nem én voltam a tettes, hanem épp az, aki megmentette az embereket. - Félreértelmezhető a mondat, szerencsésebb volna így: Talán azért, mert ezúttal én nem a tettes voltam, hanem épp az, aki megmentette az embereket.
Már majdnem kijutottam abból az átkozott helyből arról az átkozott helyről, amit az aznapi események után el akartam kerülni, amikor megállítottak.
nem találtam láttam értelmét
Ám még mielőtt még léphettem volna, Milán a pasi elé állt, és nem hagyta, hogy véghezvigyem azt, amit igazán megérdemelt volna. (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. Amennyire meg tudom ítélni, hatalmas szókincsed van, amit használsz is, és ez nem kis dicséret. Látszik, hogy sokat olvastál, és ezt sok kritikaalanyomról nem tudom elmondani. A helyesírásoddal is elenyészően kevés probléma van; néha párbeszédeknél nem teszel írásjelet, ahova kéne, egybeírsz szavakat, amiket külön kéne, vagy fordítva, vesszőt teszel oda, ahova nem kéne, ilyesmik.
Prológus:
– Azt hiszem. – Dominik mély hangja csak úgy visszhangzott a térben.
– Remélem, tudatában vagy annak a ténynek, hogy rohadt nagy bajban vagy, kisasszony. – Első szavai szinte felperzseltek.
Mindent le kell írnod. - Megkövülten figyeltem őt.
félfüllel fél füllel pedig hallottam
Félszemmel Fél szemmel pillantottam rá, nem akartam, hogy lássák az arcom, amit még mindig a szégyen vörös leple borított.
Az már más dolog, hogy minden egyes válaszommal csak magam alá ástam az árkot, azt pedig meg sem kell említenem, hogy minden szavam hazugság volt.
1. fejezet:
– Igen is Igenis, Uram!
Alig volt időm ezen gondolkodni, mivel a hang tulajdonosa azonnal a nyakamba ugrott, és magához szorított.
Mikor mindezt tudomásul vette – és megértette azt a burkolt célzást is, hogy most nem akarok vele beszélni –, bólintott egyet, majd fogta magát, és kiment.
2. fejezet:
Gyönyörű, zöld szeme volt, épp olyan, mint Marcié.
– Lili mikor festette be a haját? – aA kérdésemre csupán egy halk, fájdalmas sóhaj volt a válasz.
Édesem, menj, és pihenj le.!
bézs színű - Bézsszínű, egybe kell írni.
Legalábbis egyedül nem. - Innen a mondatégi írásjelet felejtetted le.
majd egy mély sóhaj kíséretében felálltamtápászkodtam, és a szekrényem elé álltam.
előre engedett - Előreengedett; egybeírjuk.
3. fejezet:
Másnap reggel, szokásomhoz híven korán keltem, és eldöntöttem, hogy kocogni fogok.
Elsősorban saját lakásra vágytam, aztán pedig egyetemre akartam menni.
– Kérek egy... – s már épp mondtam volna, amikor megpillantottam a hátsókijárat hátsó kijárat felé igyekező Marcit.
4. fejezet:
Végül is, részeg volt, így sokkal könnyebbé vált a helyzet.
bár nemigazán nem igazán jártam sikerrel
Amikor Anna, a felszolgáló, mondta, hogy nem tartanak alkoholt
Osztálytársam volt, közeli állunk egymáshoz.
Abszolút semmi köze sem volt a kávézói esethez, sőt, ezt az ügyet már két évvel ezelőtt lezárták. (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. Sokat emlegettem már azt a hitelességi bibit, amit a prológusban feltűnő rendőrrel követtél el, aki a negyedik fejezetben is kikérdezi Ingót. Idézem tőled a prológusi szavait: "Ügyvéd úr, megértem, hogy ismeri személyesen is a vádlottat, de ő akkor is bűnös, és ugyanolyan szarhá... – ám még mielőtt be nem fejezte volna, Péter bácsi közelebb ment hozzá, egészen közel." Figyelj. Egy rendőrnek az objektivitás a dolga; még egy gyilkost sem kezelhet akkora nyílt ellenszenvvel, mint ő Ingridet, akinek piti rongálások vannak a rovására írva. Biztos drámainak akartad a jelenetet, és ellenszenvesnek akartad beállítani a zsarukat, de ez így komikus, valószerűtlen és hiteltelen lett. Hacsak a rendőr nem ismeri személyesen Ingridet, és nincs személyes oka haragudni rá, akkor eszébe sem jut leszarházizni. És mivel nem az ő boltját rongálta meg, ezért ez a feltétel nem teljesül - nem mintha amúgy bármilyen helyzetben joga lenne a rendőrnek így beszélnie a kikérdezésre váró vádlottal. Vagy írj ennek a rendőrnek egy háttértörténetet, amiből kiderül, miért pikkel Ingridre, vagy szedd ki ezt az elemet a sztoriból, vagy viseld, hogy hiteltelenség marad a sztoriban. Ettől az egy dologtól eltekintve viszont minden hiteles, valószerű, háromdimenziós.
A történetvezetésed díjat érdemelne; mindig a lehető legjobb helyen zárod le a fejezeteket, így biztosítva, hogy az olvasó a következő fejezetet is elolvassa majd, sőt, kommentben azonnal követelje a folytatást. (5/4)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A kimaradt jelenet, amit függeléknek veszek, zseniális, nagyszerű ötlet volt leírni, és a jövőben is nyugodtan írhatsz ilyeneket, az olvasók csak örülnek neki. Trailered nincs, de semmi baj, nem kötelező, nekem pölö egyáltalán nem hiányzik.
A blogod abszolút kitűnik a tömegből - a fülszövegétől és a prológusától elkezdve a történet alapötletén és a kivitelezésén és a párbeszédeken keresztül a stílusodig, a szókincsedig és a történetvezetésedig minden kitűnő, különleges, ötletes és egyedi. (5/5)

A tartalom összesen: 75/62 Csak apró, fejleszthető, kijavítható dolgok! ;)


Ajánlom...
Mindenkinek, aki igazi kikapcsolódásra vár a millió unalmas fanfiction után egy izgalmas, fordulatos, kiváló történet formájában. Ha érdekel egy nem mindennapi múltú lány és a barátai - meg persze a szerelme - történetére, akkor ne habozz benézni Ciara blogjára, ahol garantáltan soha nem fogsz unatkozni, ha ez Marcin és Ingón múlik.


A kritika építő, segítő szándékkal íródott. A fogalmazási és a helyesírási hibákra nem azért helyeztem ekkora hangsúlyt, hogy cikizzelek, hanem mert egyébként szinte csak dicsérni tudtam volna, és valamivel mindenképp segíteni is akartam. Remélem, hasznos volt.
Nessa voltam, aki a tévhittel ellentétben nem szokott gyilkolászni (csak teliholdkor, muhaha). Legyetek rosszak, hadd őszüljenek a tanárok! ;)
És isten éltesse Liam Payne-t, aki életem értelme. ♥
Ciao!