Kicsit összezavarodtam, mikor láttam, hogy a linken, amit egy Annabelle nevezetű illető írt a chatbe még május 8-án, olyan blog van, aminek szerkesztői között nem szerepel ilyen, sőt még hasonló nevű emberke sem. Aztán sikerült felfognom, hogy nevet változtatott az író, és megnyugodtam. Ennyi bénázás után térjünk rá a kritikára.
Szerzője: Ciara N. Malone
A kinézet
1. A fejléc. Én tökéletesnek érezném, ha nem lennének rajta feliratok. Eleve nem szeretem, mikor a fejlécet elcsúfító mérettel van ráírva a készítője neve, de még ott van a "Ki lesz győztes?"-szöveg is, ami engem valamiért nagyon zavar. Azonkívül lehet, hogy én vagyok vak, de a cím feliratában nem találtam névelőt a medál előtt, márpedig a blog címében van - vagyis még a címmel sem egyezik a felirat. Ezektől eltekintve a fejléc hangulata pont megfelel az ízlésemnek, úgyhogy nem tudok belekötni. A történet varázslatos, fantasy érzetéhez és a blog színvilágához tökéletesen illik. (6/5)
2. A háttér. A sötét színek között mozgok otthonosan, ebből adódóan a sötétkék háttér is elnyerte a tetszésemet. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Egyeznek a külső háttérrel, ráadásul előbbinek világosabb kerete is van, ami passzol a fejléc árnyalataihoz. Szuper. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A bejegyzések szövegének a színe szerintem ideális, jó lenne, ha a modulsávban is az szerepelne. A bejegyzések és modulok címeinek színe is rendben van, a többi betűtípussal egyetemben. A méret nekem megfelel, csak a bejegyzések címeit találom egy picit nagyobbnak a kelleténél. (3/3)
5. Az effektek. A menü nagyon bejön, a többi linkeffekt úgyszintén. A legjobban a bejegyzéscímek effektjei tetszenek, azt leszámítva, hogy egy hajszálnyit lejjebb ugranak a betűk, mikor ráviszem a kurzort a címre. Képeffekteket nem hiányolok, nem illenének az összképbe. (5/5)
6. A modulok. A verseny-plecsniket szerintem egy külön oldalra is kipakolhatnád, mert ezek a színes képek elrontják a blog árnyas színvilágát. Az "idelátogattak" egy szó, de szerintem a számlálót levehetnéd, azt is nehéz összeegyeztetni az oldalad hangulatával. A chatet én a feliratkozók és az infóbox után tenném, mégiscsak kevésbé fontos. A többihez nincs hozzáfűznivalóm. (12/8)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Örömmel láttam, hogy a fülszövegnek (ami nem is konkrétan az, hanem inkább részlet a történetből) nem a fantáziátlan "fülszöveg" nevet adtad, mint szinte mindenki. Külön megfogott az idézetszerűség, fölötte a könyvborítóra emlékeztető képpel. Tetszik, hogy őrzőnek nevezted el a szerkesztőket. A kék színekben pompázó blogok nem fordulnak elő túl gyakran, úgyhogy ez is különleges a blogod kinézetében.
A Bella által készített könyvborítódat nem tudom értékelni, mert amikor megjelenítem, ugyanolyan kicsi marad, mint az előnézete, ha meg rákattintok, a bejegyzésre mutat, amiben Bella közzétette, onnan viszont a te blogodra kalauzol, és megint nem jeleníti meg teljes méretben a képet. Ha viszont azt is vehetem könyvborítónak, ami a modulsávban van az idézettel, az nekem személy szerint nagyon elnyerte a tetszésemet. Egyszerű, de nagyszerű. (5/5)
8. Az összhatás. Kellemes a blogodra nézni, könnyű eligazodni rajta, és otthonos érzést kelt. Szerintem csodás. (5/5)
A kinézet összesen: 40/35 Csak a modulokat kell elrendezned, és tökéletes lesz! ;)
A tartalom
1. A cím. Így, hogy a kígyó nem kapott névelőt, olyan, mintha egy személynév lenne. Lehetne az is, de szerintem te nem annak szántad, csak véletlenül írtad így. Ha személynév lesz, akkor pedig gratulálok, nagyon ötletes! A történethez - már amennyire ez egy prológusból kiviláglott - nagyon is illik, illetve elég rövid és könnyen megjegyezhető, figyelemfelkeltő. (6/6)
2. A fülszöveg. Még felüdülésnek is számít, hogy végre nem egy unalmas, költői kérdésekkel tarkított, kiszámítható reklámszöveget olvashatok, hanem egy részletet a műből, ami legalább olyan jól leírja a történetet. Vannak benne hibák, amiket pirossal jelöltem:
„– Maga meg mit akar?! – hátráltam.
– Azt, ami az enyém. – húzta fel a felső ajkait, s közelíteni kezdett felém. – Add oda a medált!
– Milyen medált?
– Ami ott lóg a nyakadban! – Nekiütköztem a falnak; a sötét alak fél méter távolságra állt tőlem.
– Ezt a medált soha! Az anyámé volt!
– Ó,dehogy nem dehogynem! – mondta, s azzal megfogta pulóveremet a mellem fölött, és felemelt. Mélyen a szemembe nézett. Berepedezett, száraz ajkait gúnyos vigyorra húzta, s ellendített a levegőbe, s az egyik kijárati ajtót kitörve zuhantam a földre. – A medál az enyém!"
Mint észrevehetted, több helyen is kihúztam a s kötőszót, mert túl sokszor ismétlődik. A részlettel önmagában semmi bajom nincs, szépen van megírva, és felkelti az olvasó érdeklődését. (5/4)
3. Az oldalak. Amikor van szereplős oldal egy blogon, az a bajom, amikor nincs, akkor az... Nincs velem rendben valami. De ha csinálsz is szereplős oldalt, akkor sem javaslom, hogy megpróbáld röviden jellemezni a karaktereket, mert az általában nevetség tárgyává szokott válni. A többibe nem tudok belekötni, minden rendben van velük. (4/4)
4. A prológus. Csak ez van fent a blogon, szóval igyekszem minél bővebben írni róla, hogy mégiscsak legyen valami fogalmad arról, mit csinálsz jól, és mit nem. És a normál 5 pont helyett a te esetedben itt tíz a maximum elérhető pontszám.
Az alapötlettel sok fantasy-ben találkoztam már - a főhős valamilyen okból egy medál keresésére indul (vagy már a birtokában is van; változó), ami mindenképpen hatalmas erővel bír, esetleg világmegváltó jelentőségű. Az, hogy ezt egészen fiatal, tizenhárom éves fiatalok szerepeltetésével jeleníted meg, már egy jó kis csavar az egyhangúság ellen: nekik maguknak kell fegyvereket barkácsolniuk, elkunyizniuk másoktól, és máris jól le lehet írni, hogy melyik fegyverhez ki hogyan jutott hozzá.
Amit hiányoltam, az a medál jelentőségének elárulása. Persze, nem kell már a prológusban ellőni a történet legmágikusabb elemének a mibenlétét, de legalább utalást kellett volna beleírnod arról, hogy van jelentősége, attól eltekintve persze, hogy ez feltétlenül szükséges a sztori beindításához. Tudniillik jelenleg kínosan egyértelmű, hogy Haselle és a barátai nem azért indultak a medál keresésére, mert valami különösebb okuk volt rá, hanem azért, hogy valamiről szólhasson majd utána az egész történet. És ez így nincs rendjén. Bár fantasy-ről beszélünk, alapvető logikának itt is kell lennie, hiszen eddig a levegőben lóg az egész történetváz. Kicsit olyan érzésem is volt olvasás közben, mintha elsietted volna a dolgokat; példának okáért: az egész úgy kezdődik, hogy Kyle megkérdezi Clyótól, hogy mit is mesélt neki a nagybátyja arról a medálról. Eltelik egy bekezdés azzal, hogy a bunkerről írsz, ahol épp tartózkodnak, aztán, mintha már elfelejtetted volna, hogy elhangzott egy kérdés, Clyo egészen máshol folytatja a beszélgetést. Csinálhattad direkt is, meg az én szövegértésem is lehet sekélyes, de ez kicsit mindenképp zavaros maradt.
Van az a jelenet, amikor Haselle hazamegy ebédelni - csak engem zavart a túlzott részletesség? Mármint, szerintem nem hagyott volna hiányérzetet egy olvasóban sem, ha letudod annyival, hogy "Megettem a finom ebédet, aztán, miközben anyának segítettem elmosogatni, a nevemet hallottam odakintről." Vagy akármi, tudom is én.
Később, mikor főhősnőnk kockul a telefonján, ezt írod: "Leültem a kanapéra, és elkezdtem kockulni. Facebook, Instagram, Twitter, Messenger... stb. Szinte minden alkalmazás rajta volt a telefonomon." Nem vagyok egy informatikazseni, ráadásul amióta a tabletünk egy évvel ezelőtt megkergült, és az okostelefonomra képtelenség letölteni a Play Áruházból bármit, egyáltalán nem vagyok képben ezekkel a dolgokkal, de azt azért kétlem, hogy Haselle telefonján "szinte minden alkalmazás" rajta volt. Az pedig hót biztos, hogy a felsorolt négy nem a "szinte minden alkalmazás" megfelelője.
Alapjáraton élvezhető, megkapó a prológusod, az olyan, zavaró tényezőktől eltekintve is, mint a krónikus szóismétlésed és a helyenként érthetetlenül kicsavart szórended és a logikai bukfenceid, amiket mind később fogok tárgyalni. Ezekkel együtt is olyan, amilyennek lennie kell: figyelemfelkeltő, érdekes, és előrevetít egy hasonlóan izgalmas, magával ragadó történetet. (10/7)
5. A történet. Alapötlet: (0/0) Kivitelezés: (0/0)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A karakterek egyenlőre csak négy név, akikről nem tudtunk meg túl sokat, de a prológusoknak nem is az a dolga, hogy részletes személyleírást adjanak a szereplőikről. Remélem, hogy magadnak már kidolgoztad a karaktereidet, és a folytatásban az olvasó is fokozatosan megismerheti őket. (Mivel a karaktereidet egy prológus után még igazságtalan lenne értékelni, ezért ez a pont a szokásos 15 helyett most 10 pontot ér.)
Leírásból nem kaptunk valami sokat, de ami van, azt éppen hogy kielégítőnek nevezném. Persze, nem azt mondom, hogy minden második bekezdés legyen egy véget nem érő jelzőfolyam, de azért helyenként pihentető lenne a környezetről olvasni, vagy arról, hogy is néznek ki a szereplők - valamit látnom kell magam előtt, mikor olvasok, nem? A poros dolgokon és a régi dolgokkal telezsúfolt polcokon kívül, amiket te megjelenítesz.
A párbeszédek arányát remekül sikerült eltalálnod, nincs belőlük sem túl sok, sem túl kevés. Magukban a beszélgetésekben pedig nem találtam kivetnivalót, pont úgy hangzanak, ahogy tizenhárom évesek egymás között beszélnek. Szerintem az otthoni, szülőkkel zajlott beszélgetés sikerült a legjobban. (10/8)
7. Stílus, fogalmazás. A stílusod hasonlít az én ideálomhoz (vagyis olyan, amilyet én mindig képtelen voltam írni, úgyhogy irigyellek), és pont megfelelő - nem teljesen tárgyilagos, de nem is túl erőltetett. A fogalmazásod gyönyörű, persze, ha eltekintünk a temérdek szóismétléstől, és a néhol magyartalan szórendedtől, amikre hoztam is pár példát. Néha a múltidőben írt szövegben jelenidőbe tett igéket is elejtesz. A prológusodban 49 alkalommal szerepel a 's' kötőszó, és arról nem hoztam külön példát, csak jelzem, hogy érdemes lenne átírni néhányat valamelyik szinonimájára (pl. és, továbbá, valamint, ezenfelül, illetve). A 71-szer szereplő 'volt'-ról viszont tudom, milyen nehéz mással helyettesíteni, ezért az ilyen helyeket kimásoltam és átfogalmaztam neked, hogy lásd a különbséget.
"s végigsimított tenyereivel a combjain. Biztos kiizzadtak a tenyerei." - A második 'tenyerei' helyett célszerűbb lenne 'kezei'-t használni. És nem kiizzadtak, hanem megizzadtak.
"miközben a város általunk készített kis térképét kutatta, amin csak az olyan helyek voltak megjelölve, ahol régiségkereskedések voltak, és azoknak a közelében elhagyatott házak." - Leggyakrabban a 'volt' létigét ismétled, és főleg olyan esetekben, amikor egy kis átgondolással megfogalmazhatnád az egészet úgy, hogy ne legyen szükség szóismétlésre. Ezt például így: miközben a város általunk készített kis térképét kutatta, amin csak az olyan helyeket jelöltük be, ahol régiségkereskedések voltak, elhagyatott házakkal a környékükön.
"s sikerült néhány gépet már feltörnöm" - Magyartalan szórend, mennyivel jobban hangzana így: már sikerült néhány gépet feltörnöm
"Ami kicsitnehézkés nehézkes volt, mivel egy ilyen szűk bejárati ajtón nehéz kimenni." - Hát nem hangzana szebben, ha nem szerepelne benne kétszer a 'nehéz' szótő? Mondjuk így: Ami kicsit nehézkesen ment, mivel a bejárati ajtó szűk volt, és ezzel néha ellehetetlenítette a közlekedést is.
"Mikor már mindenki kint volt, elindultunkát (nem kell két igekötő ugyanahhoz az igéhez) a szomszédos utcába. Onnan mindenkinek könnyebb a hazajutás. Az utca közepén a két fiú elköszönt, s befordult egy másik szűk utcába, ami egyenest Klye utcájába vezet, Max pedig még gyalogolhat egy utcányit. Nekünk, lányoknak annyiból volt mázlink, hogy az utca másik végén laktunk, viszont ez az utca elég hosszú, szóval kellett egy kicsit gyalogolni." - 61 szóból 7 az 'utca'. Elismerem, ezt nem lehet sok másikkal helyettesíteni, de megint meg lehetett volna oldani más megfogalmazással, ha rászánod az időt: Mikor már mindenki kijutott az ajtón, elindultunk a szomszédos utcába. Onnan mindenkinek könnyebb volt a hazajutás. Félúton a két fiú elköszönt, majd befordult egy másik szűk sarkon, ahonnan egyenest Kyle utcájába juthattak, Max meg még gyalogolhat egy saroknyit. Nekünk, lányoknak annyiból volt mázlink, hogy az utca másik végén laktunk, ami viszont elég hosszúra nyúlt, szóval mégis kellett egy kicsit gyalogolnunk. Látod? Nem lett egy mestermű, de kevesebb szóismétléssel is meg tudtam oldani.
"Felpattantam, megcéloztam a szekrényt, kivettem a cukrot, s visszabaktattam a helyemre. Mikor végre megettem a levest, a spagetti már tárt karokkal várt a konyhaasztalon. Vagyis az én gyomrom várta tárt karokkal, de az már mellékes.Felpattantam Ráültem a konyhapulttal szemben levő bárszék szerűségre bárszékszerűségre, majd és majszolni kezdtem a finomságot." Négy mondaton belül kétszer ugyanaz az igekötős ige (felpattantam), ami azért elég feltűnő.
"Felpattantam a kanapéról, s felsétáltam a szobámba." - Amikor épp nem egész szavakat ismételsz, azonos igekötőket használsz zavaróan gyakran. Feltápászkodtam a kanapéról és a szobám felé vettem az irányt.
"Viszonylag gyorsan elment az idő, mivel mikor az órára pillantottam, már fél kilenc volt. Felpattantam a kanapéról, s felsétáltam a szobámba. A fala világoszöld volt, de nem az az élénk, hanem a még annál is világosabb. Majdnem fehér. Benne egy nagy franciaágy, egy hatalmas szekrény, ami tele volt különböző stílusú ruhadarabokkal. Az ablakkal szemben pedig volt az íróasztalom, amin egy lámpa foglalt helyet. A falat néhol poszterek díszítették, a padlótól elválasztva az oldalfalat egy kis vörös csík volt." - Igaz, 78 szón belül csak ötször fordult elő a 'volt', mégis zavaró annak, aki kritikus szemmel nézi (márpedig nekem muszáj azzal néznem). És megint meg lehet fogalmazni úgy, hogy erre ne legyen szükség. Viszonylag gyorsan eltelt az idő, mivel mikor az órára pillantottam, az fél kilencet mutatott. Feltápászkodtam a kanapéról és a szobámba indultam, aminek a falait világoszöldre festették, de nem élénkre, hanem annál is világosabbra, szinte fehérre. Benne egy nagy franciaágy állt, és egy hatalmas szekrény, amiben nyakig tornyosultak a különböző stílusú ruhadarabok. Az ablakkal szemben pedig az íróasztalom terpeszkedett, rajta egy lámpával (és a többi cuccommal!). A falat néhol poszterek díszítették, és a padlótól egy kicsi, vörös csík különítette el az oldalfalat.
"Be kell valljam, imádom a szobámat. Mindig, mikor belépek a szobámba, alaposan áttanulmányozom, hogy hogyan is néz ki, persze aztán mindig arra a véleményre jutok, hogy imádom. Mikor végre kigyönyörködtem magam a szobámon, odabaktattam az ágyhoz, és előkerestem a pizsamának használt rövidnadrágot és pólót, aztán megcéloztam a fürdőszobát. A fürdőszoba egy kádból, zuhanyzóból, mosdóból és a mellékhelyiségből áll, ami egy különálló helyiségben van, hogy még véletlenül se nyissunk rá a másikra. Ezért tervezték meg úgy, hogy a folyosóról, s a fürdőből is be lehessen menni, ha valakinek sürgős a dolga. A mosdókagyló felett egy szekrény van, aminek a közepe tükör. Nem tudom miért, de nálam megszokássá vált, hogy minden helyiséget alaposan átvizsgálok, mielőtt belépek. Miután ezt a nyavalyát is letudtam, beállítottam a kádba a víz hőmérsékletét a nekem megfelelőre, ami körülbelül a langyos szintet ütötte. Szerintem allergiás vagyok a forró vízre, vagy fogalmam sincs, de reggelre kipattog tőle a testem szinte minden szeglete. Ledobáltam magamról a ruháimat, belevágtam őket a szennyesbe, s belefeküdtem a kádba. Nem érdekelt, hogy vizes lesz a hajam vagy, hogy meg kell szárítsam. Csak a forró, habos vízben akartam lenni. De épp ebben a pillanatban rájöttem, hogy nem nyomtam habfürdőt a vízbe. Odakaptam a fejem felett levő dobozhoz, majd nyomtam vízbe.
Körülbelül egy órát tölthettem ott. Mikor elkezdett hűlni a már harmadszorra felmelegített fürdővizem, gondoltam, már nem vacakolok vele, inkább bemegyek a szobámba, s alszok egyet. Felnyitottam a szemeim, megmostam a már szinte hideg vízben az arcom, majd a törölközőmért nyúltam. Megtörülköztem, magamra kaptam a pizsi szettem és berohantam a szobámba a meleg takaró alá." - Itt a 'szoba' szóhoz ragaszkodsz, nyolcszor le is írod. Be kell, valljam, imádom a kuckómat. Mindig, mikor átlépem a küszöbét [...] Mikor végre kigyönyörködtem magam, odabaktattam az ágyhoz és előkerestem a pizsamának használt rövidnadrágot és pólót, aztán megcéloztam a fürdőt, ami egy kádból, zuhanyzóból, mosdókagylóból és a mellékhelyiségből állt [...] ...inkább bemegyek a szobámba és alszom egyet. [...] Megtörülköztem, magamra kaptam a pizsiszettem és berohantam az ágyamba, a meleg takaró alá.
"kisétáltunk a tőlünk körülbelül hatvan méterre levő buszmegállóba, hogy felszálljunk a Pichard kereskedés fele vezető buszra. Még szerencse, hogy Clyo minden buszmenetrendet kijegyzetelt, amire nekünk szükségünk van. A legközelebbi busz tizenöt óra tízkor jön, szóval sietnünk kellett. Ahogy odaértünk a buszmegállóba a nagy utazótáskával, azonnal jött utánunk ő is. Kicsapódott az ajtó, Max szállt fel először a nagy táskával együtt. Még szerencse, hogy mindenkinek volt városi bérlete, ezért nem kellett fizetni a jegyért. A buszon alig voltak mindössze csak négyen rajtunk kívül. Két kisgyerek, egy anyuka és egy öreg néni üldögélt a busz legelejébe, míg mi a busz végébe." - A nyolc "busz" nélkül ez így néz ki: kisétáltunk a tőlünk körülbelül hatvan méterre levő buszmegállóba, hogy felszálljunk a Pichard kereskedés felé induló járatra. Még szerencse, hogy Clyo minden menetrendet kijegyzetelt, amire szükségünk lehetett. A legközelebbi busz tizenöt óra tízkor jön, szóval sietnünk kellett. Ahogy odaértünk a megállóba a nagy utazótáskával, azonnal jött utánunk ő is. Kicsapódott az ajtó, Max szállt fel először a nagy táskával együtt. Még szerencse, hogy mindenkinek volt városi bérlete, ezért nem kellett fizetni a jegyért. Utasok alig ültek rajta, csupán két kisgyerek, egy anyuka és egy öreg néni a jármű elejében. Mi azonnal leghátul foglaltunk helyet.
"Csak néhol volt egy kis élet és az olyan helyeken volt, ahol volt gyerek." - Csak néhol láttunk életre utaló jeleket, leginkább olyan helyeken, ahol gyerekek voltak.
"Mindenhol régi, elavult dolgok voltak. A polcok tele voltak régi fajta fegyverekkel, porcelánokkal, tálakkal. Viszont egy könyv különállóan volt tárolva egy üveg vitrinben. A vitrinben volt egy fából készült állvány, és azon volt a könyv, pontosan középen elhelyezve, összecsukva. Közelebb sétáltam és elolvastam a könyv címét. A "Régiségek" szöveg állt rajta, a jobb alsó sarokban pedig egy aláírás maradványa, ugyanis az előlapból hiányzott egy darab, kicsit poros is volt maga az egész könyv. Szinte mindenhol meg volt gyűrődve az előlapja, s látszott, hogy a lapok sincsenek jobb állapotban." - Mindenhol régi, elavult dolgok porosodtak. A polcokat régi fajtájú fegyverekkel, porcelánokkal, tálakkal tömték tele. Egy régi könyv ellenben külön üvegvitrint kapott, aminek a közepére helyezett faállványon foglalt helyet, becsukva. Közelebb sétáltam, hogy el tudjam olvasni a címét. A gerincén a "Régiségek" szöveg állt, a borítója jobb alsó sarkában pedig egy aláírásnak csupán a maradványa, ugyanis hiányzott belőle egy darab, és az egész kötet kicsit poros volt. Szinte az egész előlapja gyűrődött, és a lapjai sem lehettek jobb állapotban.
"Ahogy kiléptünk az ajtón, megcsapott valamiféle lángosszerű illat. A gyomrom rögtön korogni kezdett, hisz dél óta nem ettem semmit. Valószínűleg a szemközti házból jöhet az illat. De úgy látszik, nem csak én éreztem meg az illatát, hanem Kyle is, amit a gyomra egy hangos korgással jelzett. A fiú nagyot sóhajtott és felemelte a nagy táskát. Erőt véve magamon végül megszólaltam a pár perc kínos csendnek véget vetve." - Ebben az 'illat' szó ismétlésén kívül a kifacsart szórend is szembeötlő. Ahogy kiléptünk az ajtón, megcsapott valamiféle lángosszerű illat, ami valószínűleg a szemközti házból jöhetett. A gyomrom rögtön korogni kezdett, hisz dél óta nem ettem semmit. Úgy látszik, nemcsak én éreztem így, hanem Kyle is, akinek szintén egy hangos korgással jelzett a hasa. A fiú nagyot sóhajtott, és felemelte a nagy táskát. Erőt véve magamon, végül megszólaltam, véget vetve a pár percnyi kínos csendnek.
"Nem tudtam, be merjek-e menni azon a hatalmas, régi vaskapun, ami előttem volt, hisz a látvány az mögött valami förtelmes volt." - Egyébként sem 'az mögött', hanem amögött, de különben is nevetséges a mondat. Nem tudtam, be merjek-e menni azon a hatalmas, régi vaskapun, ami előttem ásított, hiszen a mögötte lévő látvány valami förtelmes volt.
"Pár perc múlva kezem a kapu kilincsére emeltem és lenyomtam. Hangos nyikorgással jelezte, hogy képes kinyílni, majd beléptem. Bevallom, kicsit be voltam tojva az elején, de ahogy beléptem azon a kapun, csak arra koncentráltam, hogy nekem kell az a medál, meg kell találnunk." - Megint igekötőt ismételsz. Pár perc múlva a kezemet a kilincshez emeltem, és lenyomtam azt. Hangos nyikorgással jelezte, hogy képes kinyílni, úgyhogy tettem egy bátortalan lépést előre. Elismerem, kicsit be voltam tojva az elején, de ahogy áthaladtam a kapu alatt, csak arra koncentráltam, hogy nekem kell az a medál, meg kell találnunk.
"a kinti nagy világosság ellenére odalent teljesen sötét volt, csak a lámpa adott némi fényt az egész helyiségnek. Tulajdonképpen elég rendezett egy hely volt, alig volt benne valami. Összesen csak egy hatalmas asztal, és két polcos szekrény egymás mellett, ami tele volt kémcsövekkel és ehhez hasonló kémiai cuccokkal. A pókháló mindent belepett, aminek meg kell hagyni örültem, viszont Clyo nem. Alaposan körül néztem a pincében, s odasétáltam az egyik szekrény melletti vasajtóhoz, aminek a zára le volt törve. Látszott, hogy úgy vágták le baltával, az pedig ott feküdt az ajtó mellett pár méterre. Egy összetört szék szerűség hevert rajta. Mivel az ajtót már nem kellett tönkre tennünk még jobban, mert már úgy is elég rozsdás volt" - A kinti nagy világosság ellenére odalent teljes sötétség uralkodott, csak a lámpa adott némi fényt az egész helyiségnek. Tulajdonképpen elég rendezett helynek tűnt, alig volt benne valami. Összesen csak egy hatalmas asztal és két polcos szekrény egymás mellett, tele kémcsövekkel és ehhez hasonló, kémiai cuccokkal. A pókháló mindent belepett, aminek, meg kell hagyni, örültem, Clyo viszont nem annyira. Alaposan körülnéztem a pincében, és odasétáltam az egyik szekrény melletti vasajtóhoz, aminek letört a zárja. Látszott, hogy baltával vágták le, ami pedig ott feküdt az ajtótól pár méterre, rajta egy összetört székszerűséggel. Mivel az ajtót már nem kellett tönkretennünk még jobban, mert már úgyis eléggé megette a rozsda
"Viszonylag jó állapotban volt az egész, csak belepett mindent a piszok és a pókháló. Néhol az ablakok is be voltak repedezve a faágaktól, mert nekinyomódnak. Ez a ház már több mint tíz éve elhagyatott, az egyszer biztos. Viszont a bent hagyott bútorok is jó állapotban vannak, szinte semmi bajuk néhány szakadáson és a csupa porosságon kívül. Ahogy körbenéztem a helyiségben hirtelen megakadt a szemem egy cipőtartón, ahol egy családi fotó volt. Közelebb léptem és tanulmányozni kezdtem. Egy nő, egy lány és egy férfi volt rajta. A lány annyi idős lehetett, mint én, lábánál egy kutya feküdt. A két felnőtt nagyjából egy korosztályú lehet, gondolom ők így egy család. Leszedtem a pókhálókat a keretről és szemem elé emeltem a bordó fakeretezett képet. Ahogy jobban szemügyre vettem a nőt, aki egy fehér hosszított kabátot viselt, hirtelen az öreg néni jutott eszembe a buszról róla. Hasonlítanak, de hihetetlenül. Mármint arcformára ugyanolyanok és magasságra is szinte majdnem egyformák. Visszatettem a képet a helyére és végignéztem a mellettem levő polcon. Mindenféle porcelán volt rajta, kávés poharak, tányérok, s a többi." - Viszonylag jó állapotban volt az egész, csak belepett mindent a piszok és a pókháló. Néhol az ablakok is berepedeztek a faágaktól, amik nekik nyomódtak. Ezt a házat már több, mint tíz éve elhagyták, az egyszer biztos. Viszont a bent hagyott bútorokat jó állapotban találtuk, szinte csak néhány szakadás és a por csúfította el őket. Ahogy körbenéztem a helyiségben, hirtelen megakadt a szemem egy cipőtartón, vagyis inkább a rajta fekvő családi fotón. Közelebb léptem, és tanulmányozni kezdtem. Egy nőt, egy lányt és egy férfit ábrázolt. A lány annyi idős lehetett, mint én; lábánál egy kutya feküdt. A két felnőtt nagyjából egyidős lehetett - gondolom, ők egy család. Leszedtem a pókhálókat a keretről, és a szemem elé emeltem a bordó, fakeretes képet. Ahogy jobban szemügyre vettem a nőt, aki egy fehér, hosszított kabátot viselt, hirtelen az öreg néni jutott eszembe róla a buszról. Hasonlítottak, de hihetetlenül. Mármint arcformára ugyanolyanok, és magasságra is szinte majdnem egyformák. Visszatettem a képet a helyére, és végignéztem a mellettem levő polcon. Mindenféle porcelán állt rajta, kávés poharak, tányérok, s a többi.
"Mikor megmutattam a többieknek a térképet, ők is hasonló arcformát vettek fel, ugyanis a ház tervrajza volt rajta, vagyis csak a fele, mert a többi eltűnt. A papír szélén égésnyomok is voltak, talán valami tűzféléből mentették ki, mert, hogy itt nem volt tűz, az egyszer száz százalék. Mellesleg a papír sem volt már új, a betűk alig voltak olvashatók." - Mikor megmutattam a többieknek a térképet, ők is hasonló képet vágtak, ugyanis a ház tervrajza állt rajta, vagyis csak a fele, mert a többi eltűnt. A papír szélét égésnyomok is tarkították, talán valami tűzféléből mentették ki. Mellesleg a pergamen sem nézett már ki újnak, a betűket alig lehetett elolvasni.
"Megindultam felfele a kopott képcsőn, ami rögtön nyekkenteggyet egyet, ha ráléptem, és olyan poros volt, hogy szinte két centi por biztos állt rajta." - Megindultam felfelé a kopott lépcsőn, ami rögtön nyekkent egyet, mikor ráléptem, és úgy nézett ki, mintha legalább kétcentis porréteg borítaná.
"Vagy három fok lépcső leszakadt, ahogy az egyikőjük rálépett a lépcsőre." - Itt teljesen fölösleges kétszer leírni, hogy lépcső... Vagy három lépcsőfok leszakadt, ahogy valamelyikünk rálépett az egyikre.
"Dobjátok le a kötelet, azt hiszem, találtam valamit. – szólalt meg a fiú, s amennyire láttunk, azt láttuk, hogy felállt, s próbált odabicegni egy dobozhoz." - Te jó ég, ha tudnád, milyen nevetségesen hangzik ez a mondat... és amennyire láttuk, felállt, és megpróbált odabicegni egy dobozhoz.
"Derekára kötötte a vastag kötelet és hátrább lépett a lépcső előtt pár lépést, mivel a lyuk közvetlen a lépcső elején volt, ahova Max beesett. Eközben Max is magára kötötte a kötelet, s megrángatta párszor." - Két lépcső és két kötél. A derekára kötötte a vastag zsinórt, és hátrább lépett, hogy legyen helye manőverezni. Eközben Max is maga köré csavarta a ledobott kötél végét, és megrángatta párszor.
"Clyo szúrós pillantásokat intett (?) a húzásra felkészült fiú felé, mire annak arca eltorzult és a húzásra koncentrálva lassan vontatni kezdte felfele a dobozt szorongató fiút." - Magyarosabban: Clyo szúros pillantásokkal illette a fiút, akinek eltorzult az arca, miközben ő felkészült és a húzásra kezdett koncentrálni, lassan felfelé vontatni kezdve a dobozt szorongató Maxet.
"Ez az egyetlen hely volt sötét a helyiségben. Hosszasan bámultam a sötétségbe, s pár pillanaton belül egy árnyékot láttam elsuhanni egy valószínűleg titkos ajtón kivezető úton. Az árnyék egy pillanatra felém fordította a fejét. Férfi arcformája volt, körülbelül egy nyolcvan magas. Csupa feketébe volt öltözve. Olyan köpeny volt rajta, mint ami az apácákon szokott lenni, csak épp teljesen fekete volt, nem volt a csuklya részében fehér csík. Ahogy eltűnt, egy kígyó csúszott utána. Clyo összehúzta magát s elfordította a fejét." - Ez az egyetlen hely volt sötét a helyiségben. Hosszasan bámultam a sötétségbe, s pár pillanaton belül egy árnyékot láttam elsuhanni egy valószínűleg titkos ajtón kivezető úton. Az árnyék egy pillanatra felém fordította a fejét. Férfi arcformája volt, körülbelül egy nyolcvan magas lehetett. Csupa feketét viselt, és olyan köpenyt, ami az apácákon szokott lenni, csak ez teljesen fekete volt, fehér csík nélkül. Ahogy eltűnt, egy kígyó csúszott utána. Clyo összehúzta magát, és elfordította a fejét.
Tanulság: fogalmazhatsz akármilyen gyönyörűen - ha félmondatonként elismétled ugyanazt a szót, nem lesz élvezhető. Hasonlítsd csak össze az átírt verzióimat a te mondataiddal. (5/3)
8. A helyesírás, szókincs. A legtöbb hibád a vesszőkkel és a párbeszédeknél van, meg néha különírsz olyan szavakat, amiket egybe kéne, és elgépelések is előfordulnak. Mindjárt jönnek erre is a példák. A szókincsed pedig bővebb, mint a blogger átlagáé lenni szokott, de azért nem ronthat a helyzeten, ha elolvasol pár tucat regényt (az senkinek nem ront a helyzetén; épp ellenkezőleg).
"Miért kérded, Kyle?"
"Csak kíváncsi vagyok - szemeiből kitűrte" - Helyesen: Csak kíváncsi vagyok. - Szemeiből kitűrte
"A kinézete olyan az egész háznak"
"senkinek nem lehet elmondani, ami e ház falain belül/kívül történik a csapattal" - Prózai írásban nem szerencsés perjelet használni, nyugodtan írhatnál helyette vagy-ot.
Kyle nevét annyiszor írtad Klye-nak, hogy már nem tudom, hogy kéne helyesen. Vagy a Klye valami beceneve?
"De hát, nem is ők lennének, ha nem lenne minden nap ilyen." - Dehát nem is ők lennének, ha nem fordulna elő ilyen minden nap.
"fél óra pedig mindenkinek legalább csak a hazaút." - Megint a kicsavart szórend. legalább fél óra pedig mindenkinek csak a hazaút
"szóval többek közt azért is ezt célozzuk meg elsőnek, ha már az őrültnél nem lesznek tök őrült dolgok, akkor a többi már csak piskóta." - Megint egy nevetséges, erőltetett mondat, amit sokkal szebben is le lehetne írni. Tudsz magyarul, használd ki ennek a zseniálisan gyönyörű nyelvnek a lehetőségeit! szóval többek között azért is ezt célozzuk meg először, mert ha az őrültet letudjuk, akkor a többi már csak piskóta.
"Ezt mindet is csak onnan tudom, hogy a nagyi Mr. Cower unokatestvére, s ott volt a temetésen." - Mindezt csak onnan tudom, hogy a nagyi Mr. Cower unokatestvére, és ott volt a temetésen.
"Miután mégis csak mindent bepakoltunk, elindultunk hazafelé." - Magyaros szórenddel: Miután mégiscsak bepakoltunk mindent, elindultunk hazafelé.
"Megálltam egy pillanatra az ajtó előtt, majdnagyon nagyot szipákoltam az illatból."
"– Bocs. – Odébb vánszorogtam a járdához, s benéztem abba az udvarba, aholmost vágják a épp füvet vágtak."
"Ahogy odaértünk a házaink elé, egy gyors öleléssel és a szokásos pacsinkkal elköszöntünk egymástól, s mindegyikünk besietett a házba." - Két személyre nem szokás a "mindegyikünk"-et használni, mert furán veszi ki magát.
"Ahogy beléptem az ajtón, megcsapott a friss bolognai illata, ami a kedvencem."
"A tanár majdnem szívbajt kapott. – Hát igen, ez a mi osztályunk. Nem is mi lennénk, ha nemlenne tartogatnánk valami diákcsínyt egyfolytában a tarsolyunkban."
"– Valamit nem felejtettél el kislány?" - Megint valami teljesen magyartalan szórend, és egy vesszőhiány is. Nem felejtettél el valamit, kislány?
"– Köszönöm! – Megöleltem, majdbevisszasétáltam a nappaliba."
"Magamra húztam a takarót, s próbáltam elaludni, több-kevesebb sikerrel."
"Sosem találjuk meg, ha a suli közbeszól, s ráadásul nyakunkon a kézi meccsem is. Mit sem törődve a kézi meccsel szépen kisétáltunk a suli kapuján, egyenesen a hazafelé vezető útra." - Jelen esetben tanácsos lenne a kézimeccset vagy egybeírni, vagy kiírni, hogy kézilabdameccs, mert így valahogy olyan, mintha a kezed meccse lenne, érted. És szóismétlés is van, de most ide írom le, mert az előző pontból kifelejtettem. Sosem találjuk meg, ha a suli közbeszól, ráadásul a nyakunkon a kézimeccsem is. Ezzel mit sem törődve kisétáltunk a suli kapuján, egyenesen a hazavezető útra.
"Egy tapadós farmerszerűség, és egy fekete, seggig érő póló, és egy narancssárga pulcsi."
"mire a srácok fél percen belül a konyhába teremtek" - mire a srácok fél percen belül a konyhában termettek
– Szia! – köszöntek kórusban.
"Helyet foglaltunk a bárpult szerűségnél." - Helyet foglaltunk a bárpultszerűségnél.
"Fölé hajoltam, és tanulmányozni kezdtem az elsőúti célunk úticélunk."
"– Már késő, csajszi."
"mutatott az bejárati ajtónkra"
"csengő szerűség, amire ha ráütöttünk egyet, megszólalt" - csengőszerűség, amire ha ráütöttünk egyet, megszólalt
"A hangja szinte annyira irritáló volt, hogy legszívesebben ki tudtunk volna futni a kereskedésből." - Helyesen és magyarosan: A hangja annyira irritáló volt, hogy legszívesebben kifutottunk volna a kereskedésből.
"– Áhh, sziasztok! Mit szeretnétek? – Odakaptam a fejem, mikor az öreg bácsihangja megszólalt. A hangja leginkább egy húszon pár huszon-egynéhány éves férfiéra hasonlított, mintsem egy hatvanhoz közeli, öreg bácsiéhoz. Odasétáltam a pulthoz a többiek mellé, és átnyújtottam a fecnit.
– Nem tudja, hogy kié lehet ez a fecni? (Honnan a fenéből kéne tudnia? Oké, te, mint író, tudod, hogy a boltosnak köze van a medálhoz, ezért tud a fecniről, de négy fiatal gyerek miért feltételezi, hogy az első bolt eladója, amibe betérnek, tud a buszon utazó nő elhagyott cetlijéről?) Egy idős nő ejtette lea fecnit a buszon, mielőtt leszállt az első megállónál az utcában. – nyújtottam át neki (már másodszor nyújtod át neki, de semmi baj)."
"– Ó! – Mintha meg sem hallotta volna"
"csattant fel Clyo, és dühösen a bejárati ajtó felé mutatott"
"– Majd meglesz, gyerekek, meglesz. Érzem. – Fogtam a dobozt, és elindultam egy romos ház felé, oldalamon a táskámmal. A többiek csak töketlenül álltak megindulásomtól, de végül ők is elindultak. (Mi értelme van ennek a mondatnak? Az újabb két szóismétlésen kívül!)" - Az utolsó mondatot akkor már inkább így írd le: A többiek csak álltak tehetetlenül, miközben én cselekedtem, de végül ők is megmozdultak.
"Ahogy felért a lépcső közepére, mi is megindultunk utána."
"Segíts, Clyo"
"guggoltam le, és a földre tettem a térképet"
"Menj a lépcsőn tovább, és ott egy ajtó – olvasta barátnőm."
"Mikor a közepén jártam, egy hangos reccsenést hallottam lentről, amit egy cseszett nagy porfelhő követett, és az egyik srác kiáltása, s valamint egy hatalmas puffanás."
"Jól vagy? – Lentről köhögés hallatszott, krákogással keverve."
"Clyo felhúzta a fiú nadrágjának a szárát (/nadrágszárát), hogy megnézze, mi történt a lábával. A bokája elég csúnyán megzúzódott neki, de azért még tudott rajta járni, ha nem is olyan gyorsan, mint mi, de tud olyan gyorsan nem is, mint általában."
"Mindannyian a lábsérült mellé gyűltünk a földre, kört alkotva, s én pedig előkutattam a térképet."
"Vigyázz, mert nagyot zuhansz, ha másodszorra rálépsz az elsőre."
"Megfogtam a mégépp állapotban levő dobozt és felnyitottam." - "Épp" állapotban nem lehet, maximum ép állapotban.
"Egy körrel körbevett, háromszögű medál feküdt a dobozban, benne egy üzenettel, amit nem is nagyon figyeltem, engem inkább a medál érdekelt, minthogy egy hülye levél. Nem tudom, mi történt, de a medál látványa megőrjített, magába bolondított." - Három 'medál' két mondaton belül. Ügyes.
"a doboztfélre dobtam félredobtam, és a tenyerembe eresztettem a gyönyörű látványt keltő nyújtó medált"
"A többiek meghőköltek" - Ilyen szó nincs, maximum hátrahőköltek. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. Először a történetvezetésedrőlszólnék írnék, amit nehéz pontozni egyetlen prológus után. De ha minden fejezetet olyan drámaian és érdekfeszítően zársz le, mint a prológust, akkor biztos lehetsz benne, hogy az olvasóid a hajadat akarják majd tépni a minél előbbi folytatásért - és ez mindenképp egy cseszettül hasznos tehetség.
A hitelesség pontján viszont többször is megbukik a sztori, és nemcsak apróságokon, hanem egész meghatározó eseményeken is. Idéznék neked egy cikkfordításomból, ami itt a blogon közzé is lett téve. "Élesen válaszd le azt, amit te tudsz és érzel arról, amit a karaktered tud és érez. Ha nem így teszel, virtuálisan lehetetlen lesz olyan karaktert írnod, aki hihetően viselkedik, mert így olyasvalakiről fogsz írni, aki úgy viselkedik, mintha a sztorin kívül élne, nem pedig benne. Nem számít, hogyan oldod meg, a karaktereid nagyon más helyzetben lesznek egymáshoz képest, mint kellene, ha kevered a saját és a főszereplőd perspektíváját. Teszem azt, lehet, hogy te tudod, hogy egy karakternek nehéz gyerekkora volt, vagy úgy elárulták, hogy belekeseredett, és emiatt jobban szimpatizálsz azzal a karakterrel, de ennek a szimpátiának egy olyan karakterben, aki ezeket nem tudja, nem szabad benne lennie." Te nem a példaként felhozott hibába estél bele, hanem abba, amit mindjárt mutatok is.
"A busz befordult az utcába, ahol nekünk le kellett szállnunk. Az első megállónál az öreg néni szállt le. Viszont valami kiesett a zsebéből, egy fehér papírszerűség. Innen hátulról nem látszódott valami jól. Ahogy leszállt, mi iselőre baktattunk előrebaktattunk. Mikor odaértem a fehérség mellé, akkor vettem észre, hogy nem csalt a szemem, tényleg egy papír fecni papírfecni volt az. Össze volt hajtva, összehajtva. Ahogy leszálltunk a buszról, kinyitottam a cetlit széthajtogattam a cetlit, amiben csak annyi állt, hogy "Zenedoboz", és az aláírás: "Aria". Furcsa tekintetem láttán a többiek körém gyűltek, s ők is elolvasták a levelet." - (A "leszáll" elég sokszor szerepel.) Csak szerintem lett volna az a leglogikusabb, ha a néni után szólnak, hogy elhagyott valamit? Ez a dolog is olyan levegőben lógós - gyanakodva felkapnak egy fecnit, amit egy random néni hagyott el, mintha csak tudnák, hogy az nyomravezető jel, pedig nem szabadna tudniuk csak azért, mert te tudod, vagy mert a történetnek muszáj így alakulnia. A karakterek honnan tudják azt, amit te tudsz?
Aztán jön az, hogy a régiségboltban a kezükbe nyom az eladó egy zenedobozt, és csak úgy kitessékeli őket... Most komolyan? Szerinted ez hiteles, életszerű, valóságszagú?
"Reméltem, hogy nem az volt, hanem valami nagyra nőtt gyík, vagy akármi. Egyedül ettől az egy állattólfélek féltem. Engem valamiért nem győztek meg a járásukkal (Ennek a mondatnak volt valami szerepe?). Sokkal jobban inkább a pókokért vagyok voltam oda, amiket meg Clyo utált, ő aki inkább kígyó párti kígyópárti. De hát érdekes is ez, mert nagyon ritka az ilyen, hogy a majdnem a legveszélyesebb állatok a kedvenceink. A többiek értetlenül álltak mögöttem úgy, ahogy én is (te is magad mögött álltál?)." - Nem vagyok egy nagy biológus (ó, azok az általános iskolai, átálmodozott biológiaórák..! *álmodozó arcot vág*), de valamiért az a benyomásom, hogy a gyíkok rovaroktól elkezdve legfeljebb aprócska állatokkal táplálkoznak, tehát a legkisebb mértékben sem "veszélyesek"... A kígyók között meg nemcsak a halálos óriások léteznek, de az ártalmatlan fajták is, akikre úgyszintén nem logikus azt a mondatot használni, amit pirossal jelöltem az írásodban.
"Nem is értem, mit keresünk mi itt." - És itt ugrik a majom a vízbe, ez a legfontosabb, ezért hagytam a végére: mert ezt az olvasó sem érti, könyörgöm! Elolvastam 4000 szót, ami egy bizonyos medál keresése körül forog, de annál többet, hogy Clyo nagybácsija emlegette azt a medált, semmit nem tudok meg róla, hogy mégis hogyan került a négy gyerek életébe! Miért keresik, miért ilyen fontos nekik, miért lettek megszállottjai egy küldetésnek, aminek látszólag semmi hatása az életükre? Gondolj át valamit, mielőtt leírod! (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailered nincs, de semmi értelme ugyanazokat a sejtelmes gifeket és filmrészleteket ezredszer is újrahasznosítani. Egyediség kategóriájába sorolnám a blogod címét; azt, hogy a fülszöveged egy, a történetből kiragadott részlet (ez is gyakori, de azért ritkább, mint a másik verzió, és ez már említésre méltó); az oldalaid neveit és a stílusodat. (5/5)
A tartalom összesen: 55/40 Regényeket olvasni és közzététel előtt átolvasni a leírt szöveget! ;)
Ajánlom...
Annak, aki egy fantasy-történetre vágyik, ami megmozgatja a fantáziáját. Ha kíváncsi vagy négy fiatal tinédzser különleges kalandjára, Annabelle blogján a helyed! Bár még csak a prológus van fent, lenyűgöző olvasmányélményben lehet részed.
Ha valamivel megbántottalak, nem az volt vele a szándékom; a kritika kizárólag segítő, építő szándékkal íródott.
Ciao!
Nessa
2. A háttér. A sötét színek között mozgok otthonosan, ebből adódóan a sötétkék háttér is elnyerte a tetszésemet. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Egyeznek a külső háttérrel, ráadásul előbbinek világosabb kerete is van, ami passzol a fejléc árnyalataihoz. Szuper. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A bejegyzések szövegének a színe szerintem ideális, jó lenne, ha a modulsávban is az szerepelne. A bejegyzések és modulok címeinek színe is rendben van, a többi betűtípussal egyetemben. A méret nekem megfelel, csak a bejegyzések címeit találom egy picit nagyobbnak a kelleténél. (3/3)
5. Az effektek. A menü nagyon bejön, a többi linkeffekt úgyszintén. A legjobban a bejegyzéscímek effektjei tetszenek, azt leszámítva, hogy egy hajszálnyit lejjebb ugranak a betűk, mikor ráviszem a kurzort a címre. Képeffekteket nem hiányolok, nem illenének az összképbe. (5/5)
6. A modulok. A verseny-plecsniket szerintem egy külön oldalra is kipakolhatnád, mert ezek a színes képek elrontják a blog árnyas színvilágát. Az "idelátogattak" egy szó, de szerintem a számlálót levehetnéd, azt is nehéz összeegyeztetni az oldalad hangulatával. A chatet én a feliratkozók és az infóbox után tenném, mégiscsak kevésbé fontos. A többihez nincs hozzáfűznivalóm. (12/8)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Örömmel láttam, hogy a fülszövegnek (ami nem is konkrétan az, hanem inkább részlet a történetből) nem a fantáziátlan "fülszöveg" nevet adtad, mint szinte mindenki. Külön megfogott az idézetszerűség, fölötte a könyvborítóra emlékeztető képpel. Tetszik, hogy őrzőnek nevezted el a szerkesztőket. A kék színekben pompázó blogok nem fordulnak elő túl gyakran, úgyhogy ez is különleges a blogod kinézetében.
A Bella által készített könyvborítódat nem tudom értékelni, mert amikor megjelenítem, ugyanolyan kicsi marad, mint az előnézete, ha meg rákattintok, a bejegyzésre mutat, amiben Bella közzétette, onnan viszont a te blogodra kalauzol, és megint nem jeleníti meg teljes méretben a képet. Ha viszont azt is vehetem könyvborítónak, ami a modulsávban van az idézettel, az nekem személy szerint nagyon elnyerte a tetszésemet. Egyszerű, de nagyszerű. (5/5)
8. Az összhatás. Kellemes a blogodra nézni, könnyű eligazodni rajta, és otthonos érzést kelt. Szerintem csodás. (5/5)
A kinézet összesen: 40/35 Csak a modulokat kell elrendezned, és tökéletes lesz! ;)
A tartalom
1. A cím. Így, hogy a kígyó nem kapott névelőt, olyan, mintha egy személynév lenne. Lehetne az is, de szerintem te nem annak szántad, csak véletlenül írtad így. Ha személynév lesz, akkor pedig gratulálok, nagyon ötletes! A történethez - már amennyire ez egy prológusból kiviláglott - nagyon is illik, illetve elég rövid és könnyen megjegyezhető, figyelemfelkeltő. (6/6)
2. A fülszöveg. Még felüdülésnek is számít, hogy végre nem egy unalmas, költői kérdésekkel tarkított, kiszámítható reklámszöveget olvashatok, hanem egy részletet a műből, ami legalább olyan jól leírja a történetet. Vannak benne hibák, amiket pirossal jelöltem:
„– Maga meg mit akar?! – hátráltam.
– Azt, ami az enyém
– Milyen medált?
– Ami ott lóg a nyakadban! – Nekiütköztem a falnak; a sötét alak fél méter távolságra állt tőlem.
– Ezt a medált soha! Az anyámé volt!
– Ó,
Mint észrevehetted, több helyen is kihúztam a s kötőszót, mert túl sokszor ismétlődik. A részlettel önmagában semmi bajom nincs, szépen van megírva, és felkelti az olvasó érdeklődését. (5/4)
3. Az oldalak. Amikor van szereplős oldal egy blogon, az a bajom, amikor nincs, akkor az... Nincs velem rendben valami. De ha csinálsz is szereplős oldalt, akkor sem javaslom, hogy megpróbáld röviden jellemezni a karaktereket, mert az általában nevetség tárgyává szokott válni. A többibe nem tudok belekötni, minden rendben van velük. (4/4)
4. A prológus. Csak ez van fent a blogon, szóval igyekszem minél bővebben írni róla, hogy mégiscsak legyen valami fogalmad arról, mit csinálsz jól, és mit nem. És a normál 5 pont helyett a te esetedben itt tíz a maximum elérhető pontszám.
Az alapötlettel sok fantasy-ben találkoztam már - a főhős valamilyen okból egy medál keresésére indul (vagy már a birtokában is van; változó), ami mindenképpen hatalmas erővel bír, esetleg világmegváltó jelentőségű. Az, hogy ezt egészen fiatal, tizenhárom éves fiatalok szerepeltetésével jeleníted meg, már egy jó kis csavar az egyhangúság ellen: nekik maguknak kell fegyvereket barkácsolniuk, elkunyizniuk másoktól, és máris jól le lehet írni, hogy melyik fegyverhez ki hogyan jutott hozzá.
Amit hiányoltam, az a medál jelentőségének elárulása. Persze, nem kell már a prológusban ellőni a történet legmágikusabb elemének a mibenlétét, de legalább utalást kellett volna beleírnod arról, hogy van jelentősége, attól eltekintve persze, hogy ez feltétlenül szükséges a sztori beindításához. Tudniillik jelenleg kínosan egyértelmű, hogy Haselle és a barátai nem azért indultak a medál keresésére, mert valami különösebb okuk volt rá, hanem azért, hogy valamiről szólhasson majd utána az egész történet. És ez így nincs rendjén. Bár fantasy-ről beszélünk, alapvető logikának itt is kell lennie, hiszen eddig a levegőben lóg az egész történetváz. Kicsit olyan érzésem is volt olvasás közben, mintha elsietted volna a dolgokat; példának okáért: az egész úgy kezdődik, hogy Kyle megkérdezi Clyótól, hogy mit is mesélt neki a nagybátyja arról a medálról. Eltelik egy bekezdés azzal, hogy a bunkerről írsz, ahol épp tartózkodnak, aztán, mintha már elfelejtetted volna, hogy elhangzott egy kérdés, Clyo egészen máshol folytatja a beszélgetést. Csinálhattad direkt is, meg az én szövegértésem is lehet sekélyes, de ez kicsit mindenképp zavaros maradt.
Van az a jelenet, amikor Haselle hazamegy ebédelni - csak engem zavart a túlzott részletesség? Mármint, szerintem nem hagyott volna hiányérzetet egy olvasóban sem, ha letudod annyival, hogy "Megettem a finom ebédet, aztán, miközben anyának segítettem elmosogatni, a nevemet hallottam odakintről." Vagy akármi, tudom is én.
Később, mikor főhősnőnk kockul a telefonján, ezt írod: "Leültem a kanapéra, és elkezdtem kockulni. Facebook, Instagram, Twitter, Messenger... stb. Szinte minden alkalmazás rajta volt a telefonomon." Nem vagyok egy informatikazseni, ráadásul amióta a tabletünk egy évvel ezelőtt megkergült, és az okostelefonomra képtelenség letölteni a Play Áruházból bármit, egyáltalán nem vagyok képben ezekkel a dolgokkal, de azt azért kétlem, hogy Haselle telefonján "szinte minden alkalmazás" rajta volt. Az pedig hót biztos, hogy a felsorolt négy nem a "szinte minden alkalmazás" megfelelője.
Alapjáraton élvezhető, megkapó a prológusod, az olyan, zavaró tényezőktől eltekintve is, mint a krónikus szóismétlésed és a helyenként érthetetlenül kicsavart szórended és a logikai bukfenceid, amiket mind később fogok tárgyalni. Ezekkel együtt is olyan, amilyennek lennie kell: figyelemfelkeltő, érdekes, és előrevetít egy hasonlóan izgalmas, magával ragadó történetet. (10/7)
5. A történet. Alapötlet: (0/0) Kivitelezés: (0/0)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A karakterek egyenlőre csak négy név, akikről nem tudtunk meg túl sokat, de a prológusoknak nem is az a dolga, hogy részletes személyleírást adjanak a szereplőikről. Remélem, hogy magadnak már kidolgoztad a karaktereidet, és a folytatásban az olvasó is fokozatosan megismerheti őket. (Mivel a karaktereidet egy prológus után még igazságtalan lenne értékelni, ezért ez a pont a szokásos 15 helyett most 10 pontot ér.)
Leírásból nem kaptunk valami sokat, de ami van, azt éppen hogy kielégítőnek nevezném. Persze, nem azt mondom, hogy minden második bekezdés legyen egy véget nem érő jelzőfolyam, de azért helyenként pihentető lenne a környezetről olvasni, vagy arról, hogy is néznek ki a szereplők - valamit látnom kell magam előtt, mikor olvasok, nem? A poros dolgokon és a régi dolgokkal telezsúfolt polcokon kívül, amiket te megjelenítesz.
A párbeszédek arányát remekül sikerült eltalálnod, nincs belőlük sem túl sok, sem túl kevés. Magukban a beszélgetésekben pedig nem találtam kivetnivalót, pont úgy hangzanak, ahogy tizenhárom évesek egymás között beszélnek. Szerintem az otthoni, szülőkkel zajlott beszélgetés sikerült a legjobban. (10/8)
7. Stílus, fogalmazás. A stílusod hasonlít az én ideálomhoz (vagyis olyan, amilyet én mindig képtelen voltam írni, úgyhogy irigyellek), és pont megfelelő - nem teljesen tárgyilagos, de nem is túl erőltetett. A fogalmazásod gyönyörű, persze, ha eltekintünk a temérdek szóismétléstől, és a néhol magyartalan szórendedtől, amikre hoztam is pár példát. Néha a múltidőben írt szövegben jelenidőbe tett igéket is elejtesz. A prológusodban 49 alkalommal szerepel a 's' kötőszó, és arról nem hoztam külön példát, csak jelzem, hogy érdemes lenne átírni néhányat valamelyik szinonimájára (pl. és, továbbá, valamint, ezenfelül, illetve). A 71-szer szereplő 'volt'-ról viszont tudom, milyen nehéz mással helyettesíteni, ezért az ilyen helyeket kimásoltam és átfogalmaztam neked, hogy lásd a különbséget.
"s végigsimított tenyereivel a combjain. Biztos kiizzadtak a tenyerei." - A második 'tenyerei' helyett célszerűbb lenne 'kezei'-t használni. És nem kiizzadtak, hanem megizzadtak.
"miközben a város általunk készített kis térképét kutatta, amin csak az olyan helyek voltak megjelölve, ahol régiségkereskedések voltak, és azoknak a közelében elhagyatott házak." - Leggyakrabban a 'volt' létigét ismétled, és főleg olyan esetekben, amikor egy kis átgondolással megfogalmazhatnád az egészet úgy, hogy ne legyen szükség szóismétlésre. Ezt például így: miközben a város általunk készített kis térképét kutatta, amin csak az olyan helyeket jelöltük be, ahol régiségkereskedések voltak, elhagyatott házakkal a környékükön.
"s sikerült néhány gépet már feltörnöm" - Magyartalan szórend, mennyivel jobban hangzana így: már sikerült néhány gépet feltörnöm
"Ami kicsit
"Mikor már mindenki kint volt, elindultunk
"Felpattantam, megcéloztam a szekrényt, kivettem a cukrot, s visszabaktattam a helyemre. Mikor végre megettem a levest, a spagetti már tárt karokkal várt a konyhaasztalon. Vagyis az én gyomrom várta tárt karokkal, de az már mellékes.
"Felpattantam a kanapéról, s felsétáltam a szobámba." - Amikor épp nem egész szavakat ismételsz, azonos igekötőket használsz zavaróan gyakran. Feltápászkodtam a kanapéról és a szobám felé vettem az irányt.
"Viszonylag gyorsan elment az idő, mivel mikor az órára pillantottam, már fél kilenc volt. Felpattantam a kanapéról, s felsétáltam a szobámba. A fala világoszöld volt, de nem az az élénk, hanem a még annál is világosabb. Majdnem fehér. Benne egy nagy franciaágy, egy hatalmas szekrény, ami tele volt különböző stílusú ruhadarabokkal. Az ablakkal szemben pedig volt az íróasztalom, amin egy lámpa foglalt helyet. A falat néhol poszterek díszítették, a padlótól elválasztva az oldalfalat egy kis vörös csík volt." - Igaz, 78 szón belül csak ötször fordult elő a 'volt', mégis zavaró annak, aki kritikus szemmel nézi (márpedig nekem muszáj azzal néznem). És megint meg lehet fogalmazni úgy, hogy erre ne legyen szükség. Viszonylag gyorsan eltelt az idő, mivel mikor az órára pillantottam, az fél kilencet mutatott. Feltápászkodtam a kanapéról és a szobámba indultam, aminek a falait világoszöldre festették, de nem élénkre, hanem annál is világosabbra, szinte fehérre. Benne egy nagy franciaágy állt, és egy hatalmas szekrény, amiben nyakig tornyosultak a különböző stílusú ruhadarabok. Az ablakkal szemben pedig az íróasztalom terpeszkedett, rajta egy lámpával (és a többi cuccommal!). A falat néhol poszterek díszítették, és a padlótól egy kicsi, vörös csík különítette el az oldalfalat.
"Be kell valljam, imádom a szobámat. Mindig, mikor belépek a szobámba, alaposan áttanulmányozom, hogy hogyan is néz ki, persze aztán mindig arra a véleményre jutok, hogy imádom. Mikor végre kigyönyörködtem magam a szobámon, odabaktattam az ágyhoz, és előkerestem a pizsamának használt rövidnadrágot és pólót, aztán megcéloztam a fürdőszobát. A fürdőszoba egy kádból, zuhanyzóból, mosdóból és a mellékhelyiségből áll, ami egy különálló helyiségben van, hogy még véletlenül se nyissunk rá a másikra. Ezért tervezték meg úgy, hogy a folyosóról, s a fürdőből is be lehessen menni, ha valakinek sürgős a dolga. A mosdókagyló felett egy szekrény van, aminek a közepe tükör. Nem tudom miért, de nálam megszokássá vált, hogy minden helyiséget alaposan átvizsgálok, mielőtt belépek. Miután ezt a nyavalyát is letudtam, beállítottam a kádba a víz hőmérsékletét a nekem megfelelőre, ami körülbelül a langyos szintet ütötte. Szerintem allergiás vagyok a forró vízre, vagy fogalmam sincs, de reggelre kipattog tőle a testem szinte minden szeglete. Ledobáltam magamról a ruháimat, belevágtam őket a szennyesbe, s belefeküdtem a kádba. Nem érdekelt, hogy vizes lesz a hajam vagy, hogy meg kell szárítsam. Csak a forró, habos vízben akartam lenni. De épp ebben a pillanatban rájöttem, hogy nem nyomtam habfürdőt a vízbe. Odakaptam a fejem felett levő dobozhoz, majd nyomtam vízbe.
Körülbelül egy órát tölthettem ott. Mikor elkezdett hűlni a már harmadszorra felmelegített fürdővizem, gondoltam, már nem vacakolok vele, inkább bemegyek a szobámba, s alszok egyet. Felnyitottam a szemeim, megmostam a már szinte hideg vízben az arcom, majd a törölközőmért nyúltam. Megtörülköztem, magamra kaptam a pizsi szettem és berohantam a szobámba a meleg takaró alá." - Itt a 'szoba' szóhoz ragaszkodsz, nyolcszor le is írod. Be kell, valljam, imádom a kuckómat. Mindig, mikor átlépem a küszöbét [...] Mikor végre kigyönyörködtem magam, odabaktattam az ágyhoz és előkerestem a pizsamának használt rövidnadrágot és pólót, aztán megcéloztam a fürdőt, ami egy kádból, zuhanyzóból, mosdókagylóból és a mellékhelyiségből állt [...] ...inkább bemegyek a szobámba és alszom egyet. [...] Megtörülköztem, magamra kaptam a pizsiszettem és berohantam az ágyamba, a meleg takaró alá.
"kisétáltunk a tőlünk körülbelül hatvan méterre levő buszmegállóba, hogy felszálljunk a Pichard kereskedés fele vezető buszra. Még szerencse, hogy Clyo minden buszmenetrendet kijegyzetelt, amire nekünk szükségünk van. A legközelebbi busz tizenöt óra tízkor jön, szóval sietnünk kellett. Ahogy odaértünk a buszmegállóba a nagy utazótáskával, azonnal jött utánunk ő is. Kicsapódott az ajtó, Max szállt fel először a nagy táskával együtt. Még szerencse, hogy mindenkinek volt városi bérlete, ezért nem kellett fizetni a jegyért. A buszon alig voltak mindössze csak négyen rajtunk kívül. Két kisgyerek, egy anyuka és egy öreg néni üldögélt a busz legelejébe, míg mi a busz végébe." - A nyolc "busz" nélkül ez így néz ki: kisétáltunk a tőlünk körülbelül hatvan méterre levő buszmegállóba, hogy felszálljunk a Pichard kereskedés felé induló járatra. Még szerencse, hogy Clyo minden menetrendet kijegyzetelt, amire szükségünk lehetett. A legközelebbi busz tizenöt óra tízkor jön, szóval sietnünk kellett. Ahogy odaértünk a megállóba a nagy utazótáskával, azonnal jött utánunk ő is. Kicsapódott az ajtó, Max szállt fel először a nagy táskával együtt. Még szerencse, hogy mindenkinek volt városi bérlete, ezért nem kellett fizetni a jegyért. Utasok alig ültek rajta, csupán két kisgyerek, egy anyuka és egy öreg néni a jármű elejében. Mi azonnal leghátul foglaltunk helyet.
"Csak néhol volt egy kis élet és az olyan helyeken volt, ahol volt gyerek." - Csak néhol láttunk életre utaló jeleket, leginkább olyan helyeken, ahol gyerekek voltak.
"Mindenhol régi, elavult dolgok voltak. A polcok tele voltak régi fajta fegyverekkel, porcelánokkal, tálakkal. Viszont egy könyv különállóan volt tárolva egy üveg vitrinben. A vitrinben volt egy fából készült állvány, és azon volt a könyv, pontosan középen elhelyezve, összecsukva. Közelebb sétáltam és elolvastam a könyv címét. A "Régiségek" szöveg állt rajta, a jobb alsó sarokban pedig egy aláírás maradványa, ugyanis az előlapból hiányzott egy darab, kicsit poros is volt maga az egész könyv. Szinte mindenhol meg volt gyűrődve az előlapja, s látszott, hogy a lapok sincsenek jobb állapotban." - Mindenhol régi, elavult dolgok porosodtak. A polcokat régi fajtájú fegyverekkel, porcelánokkal, tálakkal tömték tele. Egy régi könyv ellenben külön üvegvitrint kapott, aminek a közepére helyezett faállványon foglalt helyet, becsukva. Közelebb sétáltam, hogy el tudjam olvasni a címét. A gerincén a "Régiségek" szöveg állt, a borítója jobb alsó sarkában pedig egy aláírásnak csupán a maradványa, ugyanis hiányzott belőle egy darab, és az egész kötet kicsit poros volt. Szinte az egész előlapja gyűrődött, és a lapjai sem lehettek jobb állapotban.
"Ahogy kiléptünk az ajtón, megcsapott valamiféle lángosszerű illat. A gyomrom rögtön korogni kezdett, hisz dél óta nem ettem semmit. Valószínűleg a szemközti házból jöhet az illat. De úgy látszik, nem csak én éreztem meg az illatát, hanem Kyle is, amit a gyomra egy hangos korgással jelzett. A fiú nagyot sóhajtott és felemelte a nagy táskát. Erőt véve magamon végül megszólaltam a pár perc kínos csendnek véget vetve." - Ebben az 'illat' szó ismétlésén kívül a kifacsart szórend is szembeötlő. Ahogy kiléptünk az ajtón, megcsapott valamiféle lángosszerű illat, ami valószínűleg a szemközti házból jöhetett. A gyomrom rögtön korogni kezdett, hisz dél óta nem ettem semmit. Úgy látszik, nemcsak én éreztem így, hanem Kyle is, akinek szintén egy hangos korgással jelzett a hasa. A fiú nagyot sóhajtott, és felemelte a nagy táskát. Erőt véve magamon, végül megszólaltam, véget vetve a pár percnyi kínos csendnek.
"Nem tudtam, be merjek-e menni azon a hatalmas, régi vaskapun, ami előttem volt, hisz a látvány az mögött valami förtelmes volt." - Egyébként sem 'az mögött', hanem amögött, de különben is nevetséges a mondat. Nem tudtam, be merjek-e menni azon a hatalmas, régi vaskapun, ami előttem ásított, hiszen a mögötte lévő látvány valami förtelmes volt.
"Pár perc múlva kezem a kapu kilincsére emeltem és lenyomtam. Hangos nyikorgással jelezte, hogy képes kinyílni, majd beléptem. Bevallom, kicsit be voltam tojva az elején, de ahogy beléptem azon a kapun, csak arra koncentráltam, hogy nekem kell az a medál, meg kell találnunk." - Megint igekötőt ismételsz. Pár perc múlva a kezemet a kilincshez emeltem, és lenyomtam azt. Hangos nyikorgással jelezte, hogy képes kinyílni, úgyhogy tettem egy bátortalan lépést előre. Elismerem, kicsit be voltam tojva az elején, de ahogy áthaladtam a kapu alatt, csak arra koncentráltam, hogy nekem kell az a medál, meg kell találnunk.
"a kinti nagy világosság ellenére odalent teljesen sötét volt, csak a lámpa adott némi fényt az egész helyiségnek. Tulajdonképpen elég rendezett egy hely volt, alig volt benne valami. Összesen csak egy hatalmas asztal, és két polcos szekrény egymás mellett, ami tele volt kémcsövekkel és ehhez hasonló kémiai cuccokkal. A pókháló mindent belepett, aminek meg kell hagyni örültem, viszont Clyo nem. Alaposan körül néztem a pincében, s odasétáltam az egyik szekrény melletti vasajtóhoz, aminek a zára le volt törve. Látszott, hogy úgy vágták le baltával, az pedig ott feküdt az ajtó mellett pár méterre. Egy összetört szék szerűség hevert rajta. Mivel az ajtót már nem kellett tönkre tennünk még jobban, mert már úgy is elég rozsdás volt" - A kinti nagy világosság ellenére odalent teljes sötétség uralkodott, csak a lámpa adott némi fényt az egész helyiségnek. Tulajdonképpen elég rendezett helynek tűnt, alig volt benne valami. Összesen csak egy hatalmas asztal és két polcos szekrény egymás mellett, tele kémcsövekkel és ehhez hasonló, kémiai cuccokkal. A pókháló mindent belepett, aminek, meg kell hagyni, örültem, Clyo viszont nem annyira. Alaposan körülnéztem a pincében, és odasétáltam az egyik szekrény melletti vasajtóhoz, aminek letört a zárja. Látszott, hogy baltával vágták le, ami pedig ott feküdt az ajtótól pár méterre, rajta egy összetört székszerűséggel. Mivel az ajtót már nem kellett tönkretennünk még jobban, mert már úgyis eléggé megette a rozsda
"Viszonylag jó állapotban volt az egész, csak belepett mindent a piszok és a pókháló. Néhol az ablakok is be voltak repedezve a faágaktól, mert nekinyomódnak. Ez a ház már több mint tíz éve elhagyatott, az egyszer biztos. Viszont a bent hagyott bútorok is jó állapotban vannak, szinte semmi bajuk néhány szakadáson és a csupa porosságon kívül. Ahogy körbenéztem a helyiségben hirtelen megakadt a szemem egy cipőtartón, ahol egy családi fotó volt. Közelebb léptem és tanulmányozni kezdtem. Egy nő, egy lány és egy férfi volt rajta. A lány annyi idős lehetett, mint én, lábánál egy kutya feküdt. A két felnőtt nagyjából egy korosztályú lehet, gondolom ők így egy család. Leszedtem a pókhálókat a keretről és szemem elé emeltem a bordó fakeretezett képet. Ahogy jobban szemügyre vettem a nőt, aki egy fehér hosszított kabátot viselt, hirtelen az öreg néni jutott eszembe a buszról róla. Hasonlítanak, de hihetetlenül. Mármint arcformára ugyanolyanok és magasságra is szinte majdnem egyformák. Visszatettem a képet a helyére és végignéztem a mellettem levő polcon. Mindenféle porcelán volt rajta, kávés poharak, tányérok, s a többi." - Viszonylag jó állapotban volt az egész, csak belepett mindent a piszok és a pókháló. Néhol az ablakok is berepedeztek a faágaktól, amik nekik nyomódtak. Ezt a házat már több, mint tíz éve elhagyták, az egyszer biztos. Viszont a bent hagyott bútorokat jó állapotban találtuk, szinte csak néhány szakadás és a por csúfította el őket. Ahogy körbenéztem a helyiségben, hirtelen megakadt a szemem egy cipőtartón, vagyis inkább a rajta fekvő családi fotón. Közelebb léptem, és tanulmányozni kezdtem. Egy nőt, egy lányt és egy férfit ábrázolt. A lány annyi idős lehetett, mint én; lábánál egy kutya feküdt. A két felnőtt nagyjából egyidős lehetett - gondolom, ők egy család. Leszedtem a pókhálókat a keretről, és a szemem elé emeltem a bordó, fakeretes képet. Ahogy jobban szemügyre vettem a nőt, aki egy fehér, hosszított kabátot viselt, hirtelen az öreg néni jutott eszembe róla a buszról. Hasonlítottak, de hihetetlenül. Mármint arcformára ugyanolyanok, és magasságra is szinte majdnem egyformák. Visszatettem a képet a helyére, és végignéztem a mellettem levő polcon. Mindenféle porcelán állt rajta, kávés poharak, tányérok, s a többi.
"Mikor megmutattam a többieknek a térképet, ők is hasonló arcformát vettek fel, ugyanis a ház tervrajza volt rajta, vagyis csak a fele, mert a többi eltűnt. A papír szélén égésnyomok is voltak, talán valami tűzféléből mentették ki, mert, hogy itt nem volt tűz, az egyszer száz százalék. Mellesleg a papír sem volt már új, a betűk alig voltak olvashatók." - Mikor megmutattam a többieknek a térképet, ők is hasonló képet vágtak, ugyanis a ház tervrajza állt rajta, vagyis csak a fele, mert a többi eltűnt. A papír szélét égésnyomok is tarkították, talán valami tűzféléből mentették ki. Mellesleg a pergamen sem nézett már ki újnak, a betűket alig lehetett elolvasni.
"Megindultam felfele a kopott képcsőn, ami rögtön nyekkent
"Vagy három fok lépcső leszakadt, ahogy az egyikőjük rálépett a lépcsőre." - Itt teljesen fölösleges kétszer leírni, hogy lépcső... Vagy három lépcsőfok leszakadt, ahogy valamelyikünk rálépett az egyikre.
"Dobjátok le a kötelet, azt hiszem, találtam valamit
"Derekára kötötte a vastag kötelet és hátrább lépett a lépcső előtt pár lépést, mivel a lyuk közvetlen a lépcső elején volt, ahova Max beesett. Eközben Max is magára kötötte a kötelet, s megrángatta párszor." - Két lépcső és két kötél. A derekára kötötte a vastag zsinórt, és hátrább lépett, hogy legyen helye manőverezni. Eközben Max is maga köré csavarta a ledobott kötél végét, és megrángatta párszor.
"Clyo szúrós pillantásokat intett (?) a húzásra felkészült fiú felé, mire annak arca eltorzult és a húzásra koncentrálva lassan vontatni kezdte felfele a dobozt szorongató fiút." - Magyarosabban: Clyo szúros pillantásokkal illette a fiút, akinek eltorzult az arca, miközben ő felkészült és a húzásra kezdett koncentrálni, lassan felfelé vontatni kezdve a dobozt szorongató Maxet.
"Ez az egyetlen hely volt sötét a helyiségben. Hosszasan bámultam a sötétségbe, s pár pillanaton belül egy árnyékot láttam elsuhanni egy valószínűleg titkos ajtón kivezető úton. Az árnyék egy pillanatra felém fordította a fejét. Férfi arcformája volt, körülbelül egy nyolcvan magas. Csupa feketébe volt öltözve. Olyan köpeny volt rajta, mint ami az apácákon szokott lenni, csak épp teljesen fekete volt, nem volt a csuklya részében fehér csík. Ahogy eltűnt, egy kígyó csúszott utána. Clyo összehúzta magát s elfordította a fejét." - Ez az egyetlen hely volt sötét a helyiségben. Hosszasan bámultam a sötétségbe, s pár pillanaton belül egy árnyékot láttam elsuhanni egy valószínűleg titkos ajtón kivezető úton. Az árnyék egy pillanatra felém fordította a fejét. Férfi arcformája volt, körülbelül egy nyolcvan magas lehetett. Csupa feketét viselt, és olyan köpenyt, ami az apácákon szokott lenni, csak ez teljesen fekete volt, fehér csík nélkül. Ahogy eltűnt, egy kígyó csúszott utána. Clyo összehúzta magát, és elfordította a fejét.
Tanulság: fogalmazhatsz akármilyen gyönyörűen - ha félmondatonként elismétled ugyanazt a szót, nem lesz élvezhető. Hasonlítsd csak össze az átírt verzióimat a te mondataiddal. (5/3)
8. A helyesírás, szókincs. A legtöbb hibád a vesszőkkel és a párbeszédeknél van, meg néha különírsz olyan szavakat, amiket egybe kéne, és elgépelések is előfordulnak. Mindjárt jönnek erre is a példák. A szókincsed pedig bővebb, mint a blogger átlagáé lenni szokott, de azért nem ronthat a helyzeten, ha elolvasol pár tucat regényt (az senkinek nem ront a helyzetén; épp ellenkezőleg).
"Miért kérded, Kyle?"
"Csak kíváncsi vagyok - szemeiből kitűrte" - Helyesen: Csak kíváncsi vagyok. - Szemeiből kitűrte
"A kinézete olyan az egész háznak"
"senkinek nem lehet elmondani, ami e ház falain belül/kívül történik a csapattal" - Prózai írásban nem szerencsés perjelet használni, nyugodtan írhatnál helyette vagy-ot.
Kyle nevét annyiszor írtad Klye-nak, hogy már nem tudom, hogy kéne helyesen. Vagy a Klye valami beceneve?
"De hát, nem is ők lennének, ha nem lenne minden nap ilyen." - Dehát nem is ők lennének, ha nem fordulna elő ilyen minden nap.
"fél óra pedig mindenkinek legalább csak a hazaút." - Megint a kicsavart szórend. legalább fél óra pedig mindenkinek csak a hazaút
"szóval többek közt azért is ezt célozzuk meg elsőnek, ha már az őrültnél nem lesznek tök őrült dolgok, akkor a többi már csak piskóta." - Megint egy nevetséges, erőltetett mondat, amit sokkal szebben is le lehetne írni. Tudsz magyarul, használd ki ennek a zseniálisan gyönyörű nyelvnek a lehetőségeit! szóval többek között azért is ezt célozzuk meg először, mert ha az őrültet letudjuk, akkor a többi már csak piskóta.
"Ezt mindet is csak onnan tudom, hogy a nagyi Mr. Cower unokatestvére, s ott volt a temetésen." - Mindezt csak onnan tudom, hogy a nagyi Mr. Cower unokatestvére, és ott volt a temetésen.
"Miután mégis csak mindent bepakoltunk, elindultunk hazafelé." - Magyaros szórenddel: Miután mégiscsak bepakoltunk mindent, elindultunk hazafelé.
"Megálltam egy pillanatra az ajtó előtt, majd
"– Bocs. – Odébb vánszorogtam a járdához, s benéztem abba az udvarba, ahol
"Ahogy odaértünk a házaink elé, egy gyors öleléssel és a szokásos pacsinkkal elköszöntünk egymástól, s mindegyikünk besietett a házba." - Két személyre nem szokás a "mindegyikünk"-et használni, mert furán veszi ki magát.
"Ahogy beléptem az ajtón, megcsapott a friss bolognai illata, ami a kedvencem."
"A tanár majdnem szívbajt kapott. – Hát igen, ez a mi osztályunk. Nem is mi lennénk, ha nem
"– Valamit nem felejtettél el kislány?" - Megint valami teljesen magyartalan szórend, és egy vesszőhiány is. Nem felejtettél el valamit, kislány?
"– Köszönöm! – Megöleltem, majd
"Magamra húztam a takarót, s próbáltam elaludni, több-kevesebb sikerrel."
"Sosem találjuk meg, ha a suli közbeszól, s ráadásul nyakunkon a kézi meccsem is. Mit sem törődve a kézi meccsel szépen kisétáltunk a suli kapuján, egyenesen a hazafelé vezető útra." - Jelen esetben tanácsos lenne a kézimeccset vagy egybeírni, vagy kiírni, hogy kézilabdameccs, mert így valahogy olyan, mintha a kezed meccse lenne, érted. És szóismétlés is van, de most ide írom le, mert az előző pontból kifelejtettem. Sosem találjuk meg, ha a suli közbeszól, ráadásul a nyakunkon a kézimeccsem is. Ezzel mit sem törődve kisétáltunk a suli kapuján, egyenesen a hazavezető útra.
"Egy tapadós farmerszerűség
"mire a srácok fél percen belül a konyhába teremtek" - mire a srácok fél percen belül a konyhában termettek
– Szia! – köszöntek kórusban.
"Helyet foglaltunk a bárpult szerűségnél." - Helyet foglaltunk a bárpultszerűségnél.
"Fölé hajoltam, és tanulmányozni kezdtem az első
"– Már késő, csajszi."
"mutatott a
"csengő szerűség, amire ha ráütöttünk egyet, megszólalt" - csengőszerűség, amire ha ráütöttünk egyet, megszólalt
"A hangja szinte annyira irritáló volt, hogy legszívesebben ki tudtunk volna futni a kereskedésből." - Helyesen és magyarosan: A hangja annyira irritáló volt, hogy legszívesebben kifutottunk volna a kereskedésből.
"– Áhh, sziasztok! Mit szeretnétek? – Odakaptam a fejem, mikor az öreg bácsi
– Nem tudja, hogy kié lehet ez a fecni? (Honnan a fenéből kéne tudnia? Oké, te, mint író, tudod, hogy a boltosnak köze van a medálhoz, ezért tud a fecniről, de négy fiatal gyerek miért feltételezi, hogy az első bolt eladója, amibe betérnek, tud a buszon utazó nő elhagyott cetlijéről?) Egy idős nő ejtette le
"– Ó! – Mintha meg sem hallotta volna"
"csattant fel Clyo, és dühösen a bejárati ajtó felé mutatott"
"– Majd meglesz, gyerekek, meglesz. Érzem. – Fogtam a dobozt, és elindultam egy romos ház felé, oldalamon a táskámmal. A többiek csak töketlenül álltak megindulásomtól, de végül ők is elindultak. (Mi értelme van ennek a mondatnak? Az újabb két szóismétlésen kívül!)" - Az utolsó mondatot akkor már inkább így írd le: A többiek csak álltak tehetetlenül, miközben én cselekedtem, de végül ők is megmozdultak.
"Ahogy felért a lépcső közepére, mi is megindultunk utána."
"Segíts, Clyo"
"guggoltam le, és a földre tettem a térképet"
"Menj a lépcsőn tovább, és ott egy ajtó – olvasta barátnőm."
"Mikor a közepén jártam, egy hangos reccsenést hallottam lentről, amit egy cseszett nagy porfelhő követett, és az egyik srác kiáltása,
"Jól vagy? – Lentről köhögés hallatszott, krákogással keverve."
"Clyo felhúzta a fiú nadrágjának a szárát (/nadrágszárát), hogy megnézze, mi történt a lábával. A bokája elég csúnyán megzúzódott
"Mindannyian a lábsérült mellé gyűltünk a földre, kört alkotva,
"Vigyázz, mert nagyot zuhansz, ha másodszorra rálépsz az elsőre."
"Megfogtam a még
"Egy körrel körbevett, háromszögű medál feküdt a dobozban, benne egy üzenettel, amit nem is nagyon figyeltem, engem inkább a medál érdekelt, mint
"a dobozt
"A többiek meghőköltek" - Ilyen szó nincs, maximum hátrahőköltek. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. Először a történetvezetésedről
A hitelesség pontján viszont többször is megbukik a sztori, és nemcsak apróságokon, hanem egész meghatározó eseményeken is. Idéznék neked egy cikkfordításomból, ami itt a blogon közzé is lett téve. "Élesen válaszd le azt, amit te tudsz és érzel arról, amit a karaktered tud és érez. Ha nem így teszel, virtuálisan lehetetlen lesz olyan karaktert írnod, aki hihetően viselkedik, mert így olyasvalakiről fogsz írni, aki úgy viselkedik, mintha a sztorin kívül élne, nem pedig benne. Nem számít, hogyan oldod meg, a karaktereid nagyon más helyzetben lesznek egymáshoz képest, mint kellene, ha kevered a saját és a főszereplőd perspektíváját. Teszem azt, lehet, hogy te tudod, hogy egy karakternek nehéz gyerekkora volt, vagy úgy elárulták, hogy belekeseredett, és emiatt jobban szimpatizálsz azzal a karakterrel, de ennek a szimpátiának egy olyan karakterben, aki ezeket nem tudja, nem szabad benne lennie." Te nem a példaként felhozott hibába estél bele, hanem abba, amit mindjárt mutatok is.
"A busz befordult az utcába, ahol nekünk le kellett szállnunk. Az első megállónál az öreg néni szállt le. Viszont valami kiesett a zsebéből, egy fehér papírszerűség. Innen hátulról nem látszódott valami jól. Ahogy leszállt, mi is
Aztán jön az, hogy a régiségboltban a kezükbe nyom az eladó egy zenedobozt, és csak úgy kitessékeli őket... Most komolyan? Szerinted ez hiteles, életszerű, valóságszagú?
"Reméltem, hogy nem az volt, hanem valami nagyra nőtt gyík, vagy akármi. Egyedül ettől az egy állattól
"Nem is értem, mit keresünk mi itt." - És itt ugrik a majom a vízbe, ez a legfontosabb, ezért hagytam a végére: mert ezt az olvasó sem érti, könyörgöm! Elolvastam 4000 szót, ami egy bizonyos medál keresése körül forog, de annál többet, hogy Clyo nagybácsija emlegette azt a medált, semmit nem tudok meg róla, hogy mégis hogyan került a négy gyerek életébe! Miért keresik, miért ilyen fontos nekik, miért lettek megszállottjai egy küldetésnek, aminek látszólag semmi hatása az életükre? Gondolj át valamit, mielőtt leírod! (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailered nincs, de semmi értelme ugyanazokat a sejtelmes gifeket és filmrészleteket ezredszer is újrahasznosítani. Egyediség kategóriájába sorolnám a blogod címét; azt, hogy a fülszöveged egy, a történetből kiragadott részlet (ez is gyakori, de azért ritkább, mint a másik verzió, és ez már említésre méltó); az oldalaid neveit és a stílusodat. (5/5)
A tartalom összesen: 55/40 Regényeket olvasni és közzététel előtt átolvasni a leírt szöveget! ;)
Ajánlom...
Annak, aki egy fantasy-történetre vágyik, ami megmozgatja a fantáziáját. Ha kíváncsi vagy négy fiatal tinédzser különleges kalandjára, Annabelle blogján a helyed! Bár még csak a prológus van fent, lenyűgöző olvasmányélményben lehet részed.
Ha valamivel megbántottalak, nem az volt vele a szándékom; a kritika kizárólag segítő, építő szándékkal íródott.
Ciao!
Nessa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése