RiN blogja

Július 12-én érkezett RiN megrendelése egy teljes körű kritikáról, szóval épp ideje volt jelentkeznem vele. De ha már itt vagyok, és ti is itt vagytok, megragadnám az alkalmat, hogy szóljak írjak pár szót a blog jövőjéről.
Most biztos mindenki a szívéhez kapott (álmodozz csak, Lau), mert ez elég baljóslatúan hangzott, de az igazság az, hogy én fényes jövőt tervezek a blognak. Lehet, említettem már, hogy én nyolcvan éves koromban is el tudom képzelni magamat a blog legújabb bejegyzését gépelve, de azért ennyire ne rohanjunk előre - úgy meg főleg, hogy én nem vagyok képes futásra; lassabb a futótempóm, mint más gyaloglása. Szóval: mi várható a közeljövőben (engem ismerve tehát még ebben az évtizedben) a Critiche di Nessán?
Nos, a roló lehúzása egyértelműen nem.
Továbbra is elég csinos sor ácsorog a kritikás várólistán, és igyekszem minél előbb elkészülni a minél minőségibb kritikákkal, csak ez néha ezerszer nehezebben és lassabban megy, mint gondolnátok. És a folyamatosan érkező rendelésekre is számítok, szóval ha a blog minden rovata kihalni látszana, a kritikákat akkor is hűségesen hoznám - hol kicsi, hol nagy, hol jóval nagyobb időhézagokkal.
Lehet számítani pár karakteres bejegyzésre, utoljára ugyanis 2015. szeptember 8-án (!!!) örvendeztettelek meg titeket ilyesmivel. Elkészültem már egy bizonyos "blogverseny-búcsúztatóval" is, amit csak 15-én, az utolsó nyeremény-hirdetés lekerültekor fogok közzétenni. Sorakozik a vázlatok között továbbá pár, el nem kezdett dalszövegfordítás és SH-s cikkfordítás is, illetve tervbe van véve pár csemege-cikk is, amiket nem ígérek időpontra, mert hatalmas munkát igényelnek, és még hozzájuk sem kezdtem. A tartalmukról nem árulok el semmit, legyen meglepetés. :3 Ja, kihagytam a sorból az ajánlókat - készülök nektek egy török sorozat- és zeneajánlóval meg orosz zeneajánlóval is. Ugye, milyen szorgos vagyok? :3
Javaslatokkal, hogy mit hozzak legközelebb a fentiek közül, esetleg ötletekkel, hogy mi egyebet látnátok még szívesen a blogon, lehet jönni kommentben, chatben vagy akár e-mailben is, kinek mi a legkényelmesebb.
Mindenkinek őrületben gazdag tanévet és jó blogolást kívánok! :)

Borter

Szerzője: RiN

A kinézet
1. A fejléc. Mindenképp kitűnik a többi közül, még sosem láttam hasonlót. Egyrészt a mérete miatt - kisebb, jobban mondva alacsonyabb, mint a legtöbb -, amivel semmi baj nincs, nekem nagyon tetszik. Aztán ott van az, hogy férfikarakter egyáltalán nem szerepel rajta, és ez mondanom sem kell, mennyire egyedivé teszi. Az egész háttér zseniálisan van megoldva, ugyanígy a középen látható nők is. Tetszik a sötétben elrejtett felirat, habár az sem lenne baj, ha levennéd onnan. A cím betűtípusa már nem nyerte el annyira a tetszésemet, de ha úgy vesszük, a körülötte lévő mintákhoz nagyon is illik. (6/5)
2. A háttér. A fekete látszólag magától értetődik, és az, hogy egyszínű, feltétlenül passzol, de más színű is lehetne, ha jobban belegondolsz; például valamelyik szín, amiben az üvegablakok pompáznak a fejlécen. (2/1)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Tökéletesek úgy, ahogy vannak. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A szín pont megfelelő, ugyanígy a típus - egyszerű, de nagyszerű -, valamint a mérettel sincs bajom, úgyhogy minek ragoznám? (3/3)
5. Az effektek. Én hiányolok a linkeffekthez valami olyasmit, hogy fehérre vált a betűszín a kurzor rávitelekor, de erre nincs feltétlenül szükség. A képeffektek nem hiányoznak, mert nem illenének a blog összhatásába. (5/4)
6. A modulok. A vízszintes menü nagyon tetszik, és a moduljaid elnevezése is. Bejön a baloldali infóbox is, meg az, hogy nem vitted túlzásba a modulokat, emiatt rendezett hatást keltenek és könnyű eligazodni rajtuk. Egyedül egy archívumot hiányolok, mert szerintem arra mégiscsak szükség van a blogodon. (12/11)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Azt hiszem, nincs borítód, de ez sosem baj, nem is kell, hogy legyen. Feltétlenül ötletes, különleges és egyedi a fejléced, a kevés modulod és az elnevezéseik (welcome to our city, mint fülszöveg; market, mint chat; citizens, mint feliratkozók). (5/5)
8. Az összhatás. A fejléced kivételes méretének és színvilágának köszönhetően a blogodnak már ránézésre is van egy különleges hangulata, amihez a fekete színek csak hozzásegítenek (nem is mondhatnék mást, mikor a fekete a kedvenc színem, de azért mégis). Egyszóval csodálatos a blogod összhatása. (5/5)

A kinézet összesen: 40/36 Nagyszerű munka! :)


A tartalom
1. A cím. Jobbat ki sem találhattál volna. A történet helyszínéül szolgáló város neve, ennélfogva tökéletesen ráillik a történetre és mindig a lehető legjobban jellemzi azt. Egyszavas, és figyelemfelkeltő, kellően sejtelmes is a hangzása, azonkívül könnyen megjegyezhető. Tökéletes. (6/6)
2. A fülszöveg. Pirossal jelölöm a kevés hibáját, amije van: Ephemeraldban csak úgy zajlik az élet! Az ország, ahol emberek és halálistenek élnek teljesen békességben, most megmutatkozik. Navigáld el elmédet hozzánk, és ismerd meg hogy megismerd főként Borter városát, de benézünk a többi település falai közé is, hiszen annyi itt a felfedezni való! Meglepő, de praktikus is, hogy ennyire rövid, hiszen frappáns, tökéletesen jellemzi a történetet, és pont megfelelő mennyiségű információt árul el a történetről. (5/4)
3. Az oldalak. Nem hiányolok semmit; a sorrend praktikus; az oldalak tartalma kifogástalan. (4/4)
4. A prológus. Nincs, de nem is kötelező, hogy legyen. (0/0)
5. A történet. Az alapötletre minden túlzás nélkül mondhatom, hogy páratlan. Tényleg, blogon sosem olvastam még hasonlót, és bár ez nem nagy dicséret a blogger színvonalát ismerve, én azért mégis annak szántam. Már az a tény különlegessé teszi, hogy nem fanfiction, ráadásul fantasy - nem is tudod, milyen rég kellett utoljára fantasy-t kritizálnom. Halálistenek, démonok, Ősi Koponyák, Borter, Ephemerald... pure genius. (Magyarul kéne írnom, de na, annyira ideillő most angolul..!) (10/10)
A kivitelezésre már nem mondhatom, hogy tökéletes. Ne érts félre, jóval a blogger átlagszínvonala felett van, sőt. Csak nem tökéletes, és nekem az a dolgom, hogy minden apróságba belekössek, ha nagyobb hibákat nem találok.
Kezdjük az alapok kivesézésénél - a fejezetek hossza pont megfelelő; a szöveg sorkizártra van állítva (hála istennek az apró kegyeiért...); nem szoktál fölösleges, semmitmondó képeket és gifeket pakolni a fejezetek közepébe, mint sokan mások (ha tudnád, ez nekem mekkora öröm!).
Térjünk viszont át azokra a dolgokra, amik nem nyerték el ennyire a tetszésemet. A történet túlságosan... in medias res, bocs, hogy megint nem magyarul beszélek, túl sok volt a latinszakkör. Nagyban folynak az események, halmozódnak a szereplők, mindenki csinál mindenfélét... miközben nem derül fény az események előzményeire, a szereplők kilétére és motivációira, indítékaira. Példának okáért vegyük a történet kezdőlöketét: Tabithát - akiről az olvasó semmit nem tud - elrabolják valakik - akikről az olvasó semmit nem tud - valami okból - amiről az olvasó semmit nem tud, majd elviszik egy helyre -, aminek jelentőségéről az olvasó semmit nem tud meg. Ezzel szerintem kellően illusztráltam, mi is a bajom a történet felépítésével. Igen határozottan belecsapsz a lecsóba, az olvasó orra elé vagdosod a halálisteneket, a beszélő koponyákat, a változatos külsejű és motivációjú karaktereket, de mindezt előzmény, felvezetés és magyarázat nélkül.
Egyszerre zajlik több cselekményszál, több karakterrel, de ezeket még egy enterrel sem nagyon különíted el, így csak akkor tűnik fel a váltás, mikor már két sornyit haladtam az új szemszög olvasásában. Ezek a szálak összefonódni látszanak, de az olvasó nem tudja meg, miért, milyen okból - egyszerűen csak történnek az események, és amikor célszerű lenne elárulni vagy legalább utalást tenni a miértjükre, te nem adsz semmi ilyesmit.
Minden szereplő csinálja a saját szerepét, de azt nem engeded láttatni, hogy miért, milyen indíttatásból. Gyönyörűen leírod a karakterek külsejét, de a cselekedeteik megindoklása már nem megy ilyen fényesen.
Mindenki mondja a magáét, és akár egy másik nyelven is beszélhetnének, annyira nincs beavatva az olvasó a történések előzményeibe. Bekezdésenként elhangzanak olyan mondatok, amik számodra biztos jelentéssel bírnak, de az olvasónak csak triviális adatoknak tűnnek, amiket nem tud elhelyezni sehova, mert nem érti őket.
Ezekből következik, hogy az olvasónak érthetetlen a történet eleje, ergo semmit nem ért, ergo nem élvezi, ergo abba fogja hagyni az olvasást, mielőtt esélye lenne megérteni az eseményeket és a szereplőket. Ez a felépítés a mai, mindent azonnal akaró emberrel már nem működik, ugyanis ha az első öt percben nem történik valami egetrengető, és az ember nem érti, hogy az miért történik, akkor fogja magát, és körülnéz máshol. Ez, ahogy a filmekre, úgy a blogokra is igaz: ha az első fejezetek érthetetlenek és látszólag indokolatlanok, a blogger nem fog továbbolvasni, és akkor már lehet akármilyen sziporkázó remekmű a történet.
Szóval sajnálom, de akármilyen különleges és nem mindennapi is a történeted, olvasóként kell rá tekintenem - márpedig egy olvasót nem rántana be, mert nem értheti. (10/3)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A leírásaid egész egyszerűen zseniálisak. Nem tudom, hogy találod ki őket, mindenesetre hasonlókat még nem sokat olvastam, és annyira illusztratív, annyira megragadó az összes személyleírásod, hogy szinte látom magam előtt a karaktereket, akiket jellemzel. A tájleírásokkal már nem vagy ennyire jóban, de ez nem katasztrófa, és tudod fejleszteni.
A párbeszédeidről már írtam a kivitelezés kapcsán: inkább nevetségesek, mint drámaiak, ha lógnak a levegőben, és az olvasó nem érti, miért hangozhatnak el. Te biztosan érted őket, elvégre mindez a te fejedből pattant ki, de ha írást publikálsz, akkor az olvasó az elsődleges.
A karakterek nem többek, mint egy halom név, akikből túl sokat hoztál be egyszerre, és csupán külsejük van, belsejük nincs, mert csak elénk pakoltad őket, de nem árultál el róluk semmit. (15/6)
7. Stílus, fogalmazás. Lenyűgöző a stílusod, és csodálatosan fogalmazol. Komolyan, felüdülés volt olvasni. Ennyivel be is érhetném, de szőrszálhasogatónak kell lennem, és hibákat is kell mutatnom, hogy fejlődj, ezért felsorakoztattam a magyartalan szórenddel vagy egyéb hibákkal megírt mondatokat. Néha még a jelenidőt is belekevered az egyébként múltidőben írt szövegbe.
1. fejezet:
Jobban ismerte a bokrok és tölgyfák kusza ösvényeit, rejtekeit, mint bárki más, főleg nem, mint ezek az idegenek.
Hangja mély volt, határozott, fiatalos férfira utalt.
egyszerűen kinevette őket, hírhedt, ropogó csontok hangjához hasonló, recsegős kacagásával.
úgy tett, mint akiha a fülébe súgna.
 – Értsem azt úgy, hogy aki szeretné, ha kitörne a harc, Tabithát akarja felhasználni?
2. fejezet:
Fekete, a talajt söprő kabátot viselt
Segítője, egy ezüstszínű tündérke, olyan volt, mint a csillogó ezüstből öntött bábuk, amiket a gazdag gyermekeknek árulntak, ám Shelter bácsi maga is megerősítette a titokzatos lányka démon mivoltát.
mondta, s a végén már az egész úgy tűnt, mintha hangosan gondolkozna.
Ezeket a tevékenységeket jó pár soreni lány sóhaja követte, akik minden figyelmüket a kiálló járomcsontjától nem épp a legszebb, de rekedtes, mély hangjával mindenkit a lábáról levevő a lábáról mindenkit levevő srácnak szentelték.
Arlena, egy félmosolyt erőltetve az arcára arcára egy félmosolyt erőltetve, leült a nő mellé, és átvette tőle a műbőrt.
3. fejezet:
Ekkor az egyik sátor bejárata meglebbent, és újabb alak lépett a színre, mire mind a páros egyből hunyorogni kezdett. - Nem hagytál ki valamit?
Ráadásul, fogadni merek, hogy dobócsillagok nélkül sosem kelne útnakra
 – Az lesz a legjobb, ha megvárjuk Erikéket, hátha nekik sikerül nekik valami nyomot találni - Így magyarosabb a szórend.
Szemét lehunyta, majd hátrahajtva a fejét a fejét hátrahajtva [így magyarosabb a szórend] élvezte a délutáni nap sugarait. Azonban nem sokáig, ugyanis May hirtelen felpattant, és elkáromkodta magát.
Negyed háromra várták a fiúkat, Borter kapuja pedig húszpercnyire van volt a temetkezési vállalkozástól, így, mikor tíz perc alatt megtétették a távotEgyszerre pattantak fel, izzadt tincseiket tessék-lássék módjáraon elrendezgették, ruháikat leporolták. Bár a körülményeket tekintve, inkább kihagyták volna, a jó benyomás érdekében mosolyt erőltettek arcukra.
ráncok szaladtak fel, le fel-le a homlokokrólon.
megpróbálja visszafelidézni a Változékony Háború-beli szerepét. (5/4)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsed tökéletesen bő. Problémád leginkább a vesszőkkel van, de a párbeszédeknél is mindig hibázol; nem teszel szóközt a második gondolatjel után. Az első három fejezetből összegyűjtöttem a hibás sorokat. A párbeszédes hibákat nem, mert ott mindig ugyanazt rontod el, és azt csak az első példájával illusztrálom: " – Gyönyörű! –suttogta, teljesen beleveszve az este szépségébe."; a 'suttogta' elé kéne szóköz.
1. fejezet:
míg két oldalt kétoldalt továbbrohant a végtelenségbe
tölgyfa botot tölgyfabotot tartott
Kigyúrt felsőteste meztelen volt, így látni lehetett a hasán húzódó, torz, H betűhöz hasonlatos vart.
A lány párnás tenyérben végződő, hosszú ujjai
mondta a nő, kissé megemelve határozottan csengő hangját.
Azonban a háta mögül hirtelen felcsendülő gúnyos kacaj, és a testét bevonó, perzselő, zöld villámok megállították.
kérdezte nyájasan, miközben, megszakítva a gömb varázslatát, felnyalábolta a lány mozdulatlan testét.
 A nő, kissé hátrahagyva másik két társát, előre sietett előresietett a Lovag mellé.
zöld szemeivel a mellette lépkedő, magas árnyat fürkészve.
A házak ablakaiból áradó, sárgás fény melegséggel töltötte el az arra járókat.
 – Mondd, Tudálék! Mit hoz nekünk az elkövetkezendő pár nap?
felemelte a fenyőasztalon pihenő, csokoládészín rongyok egyikét, és a koponyára borította.
 – Nézz körül, Kisa, szerintem ez egy tengerpart, de szólj, ha tévedek
vetette oda foghegyről a lefelé igyekvő Jinny-nek
csak a legkevésbé fárasztó pontot –az élezést– – az élezést – hagyta ki
miután Tabitha nem tért haza reggelig a partról, testvérei, teljesen megfeledkezve az étkezésről és a munkáról
Így láthatta Jinny és Kisa Tabitha egyik nővérét, Madlynt, továbbá családja barátját, May Genfriy-t.
A grafitszürke üzletben Grabber, így, lányai híján teljesen egyedül maradt.
majd, felvéve legsunyibb mosolyát, kilépett az üzletből.
kör alakú, tölgyfakeretű ablakaiban a muskátlik melegséggel töltötték el az arra járó emberek szívét, a máguskalap formájú téglatető pedig mosolyt csalt az arcokra. Ebben talán az ereszen pöffeszkedő cipők is besegítettek, bár Shelter bácsi – mert sok gyermek és felnőtt is így nevezete az ősz öregurat – váltig állította, hogy ő csak a cégérrel spórol, továbbá a vevő már azelőtt is ismerheti a kínálat egy részét, mielőtt még betérne hozzá. Így kerülte el például a fényűzésben éldegélő gőgös hölgyeket és urakat is, akik csak megvetően felhúzták orrukat, miközben továbbhaladtak a hozzájuk hasonló szabók gyönyörű, ám annál hamarabb elfeslő darabjaiban.
mindig gyapjúból készült, fehér pulóvert viselt, kényelmes, barna nadrággal
Az öreg pedig természeténél fogva, ahelyett, hogy ráerőltetett volna valami idegen nevet
 – Mi szél hozott erre, Grabber?
Jó néhány, merkeri fenyőből készült asztal és szekrény zsúfolódott be
 – Üdv, Joe, szervusz, neked is, drágám! – köszöntötte a sírásó mindkét alakot, a szokásosnál lágyabb hangon, aztán, némiképp komollyá formálva vonásait, az öreg felé fordult.
kíváncsian figyelte Grabbert, aki, miután leült, megajándékozta egy halovány mosollyal
Shelter bácsi megvakarta a feje tetején lévő, kopasz foltot
fölöslegesen aggódsz miattuk, Grabber!
mire a tündér, elveszítve egyensúlyát, lehuppant a földre.
Mellette, hosszú, narancssárga tincsű lány összefont karokkal bólogatott szavaira.
Barna szemei unottan vizslatták a szőkét, aki, morcosan legyintve egyet, tovább magyarázott a másik kettőnek.
Bőrnyakláncán esőcsepp mintájú csontocska lógott, ezt forgatta, miközben hallgatta a véget nem érő beszédet.
akkor mondd, hogy megértetted, világos?
 – Eljött a búcsú ideje, szóval, remélem, őrülten fogunk neked hiányozni
tetováló szalon - Tetoválószalon, egy szó.
kétfelől lehetett megközelíteni a sötétített üvegablakokkal fedett, apró építményt.
3. fejezet:
Egészen idáig eljöttek Tabitháért, - Ez egy mondat akart lenni, szóval nem vessző, hanem pont kéne a végére.
Egyetlen színfoltként egy időszakosan elő-előtűnő, rózsaszín üstök szolgált a komor forgatagban.
mondta, hangosabban a kelleténél
Ekkor meghallották a városba vezető hídon a patadobogás jellegzetes, koppanó hangjait, és a szekér zötykölődéséből adódó, enyhe csikorgást.
 – És így érkezett meg Sam Fourfiver Borterbe, ahol az első dolog, amit látott, a macskaköves út volt
elindult a kocsissal a parkba, ahol az istállók vannak voltak, hátrahagyva a többieket
Ez a két ballábas kétballábas itt Sam, a morcos Asa, én pedig Lukas vagyok.
De amúgy, minden rendben
 – Honnan tudjam, különben is, ki tudja, hány Etsuko futkos rajtad kívül Japánban és a világon.
Semmi kedve nem volt egyedül folytatni az útját, most, hogy leleményes és veszélyes társra talált, így valami más megoldást kellett találnia Kisa meggyőzésére.
 – Rendben, Jinny Membis, rendben. Viszont, ha a semmiért megyünk vissza, akkor tényleg meg fogsz ismerkedni valamelyik tőrömmel
azzal, átvéve a vezetést, megindult a fák között.
Ha közük van a családjához, akkor, az jó, vagy épp ellenkezőleg? (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. A fejezeteket drámainak szánt lezárásokkal végzed be, de ezeket nem lehet értékelni, amíg nem is értjük igazán, mi miért történik - magyarán a történetvezetésed hiába próbál érdekes lenni. A hitelesség meg, mivel egy fantasyről beszélünk, nem releváns kérdés, de logikai bukfencekkel sem találkoztam. (5/3)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A függelékek - vagyis a grafikák és a helyszín - csodásak, látszik, hogy nem vetted félvállról a történetet, ha a helyszínét is így kidolgoztad. Trailered nincs, de nincs is rá szükség. Feltétlenül kitűnik a tömegből a blogod címe, a fülszöveg, az oldalak, a történet alapötlete, a személyleírásaid, a stílusod, a fogalmazásod és a szókincsed. (5/5)

A tartalom összesen: 70/49 Tehetséges vagy, megéri belefektetned az időt és az energiát!


Ajánlom...
Ha a sok unalmas fanfiction után felüdülésre vágysz, és érdekel egy eseménydús fantasy. Kalandozz te is Borter városában RiN-nel!


Végül szeretnék szívből jövő elnézést kérni tőled a szokatlanul kidolgozatlan, rövid és összecsapott kritikáért. Esküszöm, nem ez a szokásos formám, csak tudom, hogy ha most nem publikálom, akkor még hetekig el fog húzódni a kritikád közzététele, amit nem akartam, tekintve, hogy már hónapokkal ezelőtt kérted. Általában végig szoktam olvasni a kritizált blogokat, a tiéddel csak azért tettem kivételt, mert iszonyatos időhiányban vagyok, és sietni akartam, hogy még idén kézhez kapd (ha ma nem hozom össze, akkor ez kétes lett volna), ráadásul a fejem is hasogat a kialvatlanságtól, a melegtől és a monitorfénytől. Ha emiatt most egy elcseszett, lusta idiótának tartasz, kérlek, ne habozz megírni, mert megérdemlem a bűntudatot. Komolyan mondom.
A fáradtságtól félholt Nessa voltam. Lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolásszátok meg a tanáraitokat, nekem rohannom kell edzeni!
xx

Christine blogja

Július 9-én rendelték ezt a, csak a tartalmat elemző kritikát, amit épp itt volt az ideje összehoznom, hiszen azóta sok idő eltelt, és különben is torlódnak a várólistán a további blogok.
Habár a kritikát Ciara névről rendelték, 'Christine blogja' a bejegyzés címe, mert van egy másik Ciara a várólistán, és neki tényleg az is a felhasználóneve, a tiédet ellenben Christine-ként találtam meg a blogodon. Remélem, nem bánod.

Pillangó

Szerzője: Christine K. Coldman

A tartalom
1. A cím. Azt kell mondjam, nem nyerte el a tetszésemet, semmilyen szempontból. Igaz, egyszavas, de felejthető, egyhangú, és olyan érzést kelt bennem, mintha az első szót adtad volna a blog címéül, ami eszedbe jutott - pontosabban a kávézó nevéül. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ez tényleg egy kávézó neve, és nem azért, mert lehet, hogy nem létezik ilyen, hanem azért, mert semmilyen módon nem tudom összeköttetésbe hozni egy kávézóval ezt a főnevet. Legalább pillangómintásak a szalvéták? Ha igen, kitérhettél volna rá, mert máris adott volna valami hitelt ennek a címnek, ami finoman szólva sem a legkülönlegesebb. Ez a történet pedig megérdemel egy igényes címet, nem gondolod? (6/2)
2. A fülszöveg. Nem akartam pont ezt rávágni, de a francba, tökéletes. Egyetlen fölösleges vesszőtől eltekintve (Mégis, lépten-nyomon egymásba botlanak, a sorsot pedig már nem tudják irányítani.) semmilyen helyesírási hiba nincs benne, hibátlanul lett megfogalmazva, kellően drámai, megnyerő, figyelemfelkeltő, érdekes és egyedi. A felépítése tetszik a legjobban, főleg az első három soré. (5/5)
3. Az oldalak. Nem tudok belekötni semmibe, minden rendben. A karakterképekről viszont egy apróság, ami feltűnt: néhány képre http:// kezdéssel írtad a blog urlját, másokra meg anélkül, és emiatt szembeszökően eltérnek. (4/4)
4. A prológus. Erre már tényleg kínos lenne rávágni, hogy tökéletes, de istenem. Összeszedtem belőle a helyesírási meg a fogalmazási hibákat, de ennyi. A rendőr túlzott vadságán kívül hitelességi problémája sincs; pazar helyen zártad le; teljesen bele tudtam élni magam a helyzetbe, olyan animáltan írtál le mindent. A hossza tökéletes. Azt nem értem, miért kell ide, mint az összes fejezet elejére is, kiírni, hogy Ingrid szemszöge, hiszen mindegyik az, kivéve persze a kimaradt jelenetet, de az úgyis egyértelmű volt. Megcsillogtattad a párját ritkító, sziporkázóan zseniális alapötletet és a páratlan tehetségedet. Nincs mit mondanom írnom. (5/5)
5. A történet. Nem lenne túlzás, ha azt mondanám, hogy az alapötlet páratlan. Még sosem olvastam hasonlót, regényben sem, nemhogy blogon, és ez sok mindent elárul, mert nagyképűség nélkül állíthatom, hogy jó sok könyvvel volt már dolgom. Sajnálom, hogy nem tudok róla többet írni, de ha egyszer csillagos ötös..! (10/10)
A kivitelezésről már nem állítom, hogy hibátlan, de ennek is csak olyan apró hibái vannak, mint a szóismétlés (öt rész alatt 75-ször szerepel a 's' kötőszó, 316-szor a 'volt' szótő, a 'volna' pedig 100-szor), egyetlen elírás, nem vészes helyesírási, fogalmazási, szórendi hibák, egyetlen hitelességi gond - a felsoroltakat mind tárgyalom még lentebb. Személyleírásokat nem használsz, ezért a szereplők elég elképzelhetetlenek, ami a történet szempontjából kifejezetten zavaró - és nem, a karakterképeket nem vagyok hajlandó figyelembe venni!
A hibák mellett viszont ott sorakozik a rengeteg minden, amiben jó vagy: a feszültségépítés, az érzelmek megjelenítése, a fordulatosság, az érdekes ötletek és csavarok, egyszóval gyakorlatilag minden, amit a prológusban, a négy fejezetben és az egyetlen kimaradt jelenetben olvashattam. Magyarul tehetséges vagy. (10/9)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Csak ruhaleírásokkal találkoztam, Ingó szüleinek elemzésével, meg Marci zöld szemeivel, pedig az azért érdekelt volna, hogy néz ki Lili, Milán, Marci és Ingrid. Ne félj leírásokat csempészni az írásodba, nem unalmas lesz tőle, hanem színes, villódzó, elképzelhető!
A párbeszédeket imádom, nagyon hitelesek, pont el tudom képzelni, ahogy a szavak elhagyják egy hús-vér ember száját.
A karakterek közül csak Ingrid van kidolgozva, de ő hibátlanul, úgyhogy ilyen kevés alapanyag után ennyivel is beérem, csak ne felejts el a jövőben minél előbb jellemet adni Marcinak, Milánnak, ha szerepe lesz, akkor Lilinek is, mert én speciel szeretném látni még a kiscsajt a továbbiakban. (15/12)
7. Stílus, fogalmazás. Üdítően összeszedetten, átgondoltan, igényesen írsz, és van egy megnyerő, szeretnivaló stílusod, ami nekem nagyon tetszik. A fogalmazásod hasonló, de hajlamos vagy a szóismétlésre, a múlt- és jelenidő váltogatására, egyedül a vessző használatára (kettőspontot és pontosvesszőt alig használtál, pedig sok helyen arra lett volna szükség), szükséges névelő elhagyására, magyartalan szórendre, helytelen igekötő használatára és ehhez hasonló hibákra, amiket mind pirossal jelölök az összes részből összeszedett idézetekben.
Prológus:
Dominikhez - Én -hoz-toldalékot használtam volna, szerintem úgy helyes.
A mocsokban felfedeztem a barátaimat, akikről sütött az elégedettség. - Eddig múltban írtál, ne most válts jelenre egyetlen ige erejéig.
Mindig is ő volt az, aki gyengéden bánt azzal is, aki nem érdemelte meg.
Pálma és Blanka is futásnak álltak eredtek,; azonnal leléptek.
A hátsóajtót céloztuk meg, mert csak ott tudtunk kijutni úgy, hogy nem bukunk le.
Az ő arca is bosszús volt, szinte villámokat szórt szeme rám rám a szeme
A kisasszony megírja a vallomását, a kikérdezésről pedig meg is feledkezhet.
Amikor tudatosult bennem, ki is a hang forrása, már nem is tűnt olyan kellemesnek az illető hanglejtése. - Csak azért, hogy ne ismétlődjön az "is".
1. fejezet:
A táborlakók közül én voltam az utolsó, aki leszállt, utánam következtek a magasabb címmel rendelkező katonák. - Fogalmazási/logikai bukfenc, vagy inkább szaltó; ha Ingó utoljára szállt le, akkor hogyhogy utána még bárki is következett?
Minden a helyén van volt, csupán a fal lett átfestve.
A szezontól függött, hogy melyik bögre került a polcra; nyáron a tengerpartosak, télen a havas képpel ellátott bögréket rakta ellátottak. - Nem kell túlbonyolítani.
Megforgattam a kezem az ujjaim között az apró, szív végű kulcsot, majd szorosan a markomba zártam.
Addig forgattam az ujjaim között a kemény hátlapot, ameddig közelebb nem húztam magamhoz a füzetet.
Apró, pici, dőlt betűkkel írtam fel – ez még abból az időből származott, amikor még tudtam szépen írni.
Nem is olvastam tovább,; az emlék úgy csapott hasított belém, mint a villámcsapás. - Hadd ne ismétlődjön a "csap".
Lehunyt szemmel ültem, készen arra, hogy visszaemlékezzek arra a napra, amit jobb lenne elfelejtenem.
2. fejezet:
Úgy kell neki, miért nem nézett a lába alá elé [alá nehezen nézett volna].
Még mielőtt el nem kalandoztam volna teljes mértékben a régi időkbe teljes mértékben a régi idők felé kalandoztam volna, villámcsapásként hatolt belém a tény: a srác szeme azért hasonlított Marciéra, mert Marci ült velem szemben.
Nem akartam találkozni vele, beszélni még inkább nem akartam hozzá kevésbé.
kérlelt, bár a hangja ugyanolyan parancsoló volt, mint régen.
Régen talán igen, és ha nem lettem volna abban a táborban, akkor talán lehet, hogy még akkor is engedelmeskedtem volna neki.
mire csak még erősebben nyomta oda testem a falhoz - Az előbb még egy kerítésnél voltak, nem?
A figyelme le is került el is terelődött rólam, csak magával törődött – ahogy mindig.
Anyáék tényleg ébren voltak felkeltek, s már azon voltak, hogy elindulnak megkeresni.
Az egész házat, sőt, a kertet is felátkutattuk, és amikor nem kaptunk választ, azt sem tudtuk, mire gondoljunk.
ölelt át anyám hevesen, szorosan, szinte kipasszíroztva belőlem a levegőt.
Diszkréten eltoltam magamtól, s miután apa is szorosan a karjai közé fvont, bementünk a konyhába.
Annyira meglepődött, hogy teljesen ledermedt, és csak azután tért magához, ami után hogy eltávolodtam tőle.
Csak rám hallgatott, bármiről is volt volt is szó.
szinte azonnal a nyakába ugrottam. Szinte Csaknem mindig mellettem állt.
Egy ajándékszatyorral a kezében tért vissza, amit azonnal nekem a kezembe nyomott, közben pedig mosolygott.
Egy izzadsággátlót izzadásgátlót is találtam még, ami miatt külön megörültem, mivel a táborban nem volt honnan beszerezni, és már nagyon hiányoltam.
Még mielőtt el nem hagyhattam elhagyhattam volna a házát, észrevettem valamit a konyhapulton valamit. - Így magyarosabb a szórend.
Már épp azon voltam, hogy átmegyek hozzájuk, a labdát pedig a nyugágyon hagyom az udvar másik végében, amikor ismét kivágódott az ajtó, amin a kisfiú és az édesanyja lépett rajta ki, aki szörnyen ismerősnek tűnt.
Akkor én most megyek is – fordulok fordultam vissza Abi felé, majd rámosolygokogtam.
Még mielőtt rajtunk nem ütöttek rajtunk ütöttek volna, mondta, hogy ezt majd adjam oda neked, hogy ha valami történne vele.
Egy hajszál választott el attól, hogy elbőgöjem magam, de mégsem sírtam, pedig közel álltam hozzá. - Az utolsó tagmondat lényegét egyszer már leírtad, fölösleges megint.
Kezdtem megérteni, miért ragaszkodtak ennyire egymáshoz, és miért volt az, hogy Saci nélkül Erik miért nézett ki úgy, mint egy roncshalmaz hogy Saci Erik nélkül miért nézett ki úgy, mint egy romhalmaz. - Olyan szó, hogy "roncshalmaz", nem létezik.
Felkapott magára egy sötét inget, valamint egy farmert is és egy farmert. Parfümöt is fújt magára; kellemes volt, igazán férfias. - Így nincs benne szóismétlés.
csupán az volt a helyzet, hogy egy platós kocsi állt az udvaron, előtte pedig az a férfi állt, akitől a reggel is menekültem.
3. fejezet:
Akkor viszont áldtam [ilyen szó nem létezik] áldottam a napot, amikor nem engedte be azt az ürgét.
minden múltbéli tetteimért és a meg nem tettekért is elítéltek.
ha tehettem volna, az egészet elkitöröltem volna úgy az emberek, mint a saját emlékezetemből is.
Erre senki sem volt képes, még én sem, aki az elmúlt két évben katonaként vívtam a csatát az ellenséggel szemben.
Be volt borulva, és fülledt volt a levegő a levegő fülledten nehezedett a mellkasomra. - Így meg tudtam oldani, hogy ne legyen benne szóismétlés.
Reménykedtem abban, hogy először csak cseperegni fog, és csak akkor szakad ránk az ég, ha fedett helyre értünk
Ám amint megpillantottam, ki is a megmentőnk, legszívesebben azonnal futottam volna ki az esőbe, nem érdekelt volna törődve azzal, hogy mennyire áztam volna ázok el, és mennyire kaptam volna kapok tüdőgyulladást.
Mikor Milán visszatért, mindketten fel voltunk öltözve, és úgy, ahogy, de meg voltunk száradva megszáradtunk.
Milán volt az, arca pedig türelmes volt. - Érdekelne, hogy képzeled el a türelmes arcot. És, hogy szóismétlés nélkül hogy képzeled el, azt már meg sem kérdezem.
én pedig hülye lettem volna, ha nem fogadtam volna el nem elfogadni.
Minimum húsz ember volt bent, a pincére pincében sürögtek-forogtak, azt sem tudták, kit szolgáljanak ki előbb.
Talán ezzel volt magyarázható az is, hogy tegnap Milán miért küldött neki egy üzenetet üzenetet küldött neki.
Kimaradt jelenet #1:
Nem értette, miért volt ott. Eléggé határozott voltnak tűnt, amikor kijelentette: nem akarja, hogy a múltja befolyásolja a jelenét.
4. fejezet:
Két lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.
Attól függetlenül, mert hogy ez a fazon részeg, van nála egy pisztoly.
Még mielőtt ki nem nyitottam volna az ajtót, megállított.
légzése pedig szakadozottá szaggatottá vált.
Ha tehettem volna, már rég beleszúrtam volna az élest kést, azzal viszont a szabadságomat kockáztattam volna de nem kockáztathattam a szabadságomat. - Így három helyett csak kétszer szerepel benne a 'volna'.
A másodperc törtrészei alatt elevenítettem fel az elsősegélyi órákat, amiket még az első fél évben tartottak nekünk a táborban.
Összeszorított ajkakkal tűrt, közben pedig olyan pillantásokat mért hol rám, hol a körülöttünk császkáló emberekre, amelyektől megijedtem.
majd miután eldöntötték, hogy ezt a sebet bizony be kellett varrni, egy ideiglenes sínbe helyezték a karját, majd aztán kikísérték őt a mentőbe.
Ám meg sem várta, hogy befejezzem a mondandómat, durván, semmitmondóan a szavamba vágott. - Innen is csak a mondatvégi írásjel hiányzott.
a magyar mentőszolgálatot, akik ismét megmutatták a foga fehérjüket foguk fehérjét
Merengésemből Milán szakított félbe. - Helyesen: Merengésemet Milán szakította félbe./Merengésemből Milán rázott fel.
Ő viszont egy pillanatra sem engedte el a felkarom, sőt, még inkább megszorította, ezzel jeleztve, hogy nem fog elengedni addig, ameddig be nem megyek vele.
Talán azért, mert nem én voltam a tettes, hanem épp az, aki megmentette az embereket. - Félreértelmezhető a mondat, szerencsésebb volna így: Talán azért, mert ezúttal én nem a tettes voltam, hanem épp az, aki megmentette az embereket.
Már majdnem kijutottam abból az átkozott helyből arról az átkozott helyről, amit az aznapi események után el akartam kerülni, amikor megállítottak.
nem találtam láttam értelmét
Ám még mielőtt még léphettem volna, Milán a pasi elé állt, és nem hagyta, hogy véghezvigyem azt, amit igazán megérdemelt volna. (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. Amennyire meg tudom ítélni, hatalmas szókincsed van, amit használsz is, és ez nem kis dicséret. Látszik, hogy sokat olvastál, és ezt sok kritikaalanyomról nem tudom elmondani. A helyesírásoddal is elenyészően kevés probléma van; néha párbeszédeknél nem teszel írásjelet, ahova kéne, egybeírsz szavakat, amiket külön kéne, vagy fordítva, vesszőt teszel oda, ahova nem kéne, ilyesmik.
Prológus:
– Azt hiszem. – Dominik mély hangja csak úgy visszhangzott a térben.
– Remélem, tudatában vagy annak a ténynek, hogy rohadt nagy bajban vagy, kisasszony. – Első szavai szinte felperzseltek.
Mindent le kell írnod. - Megkövülten figyeltem őt.
félfüllel fél füllel pedig hallottam
Félszemmel Fél szemmel pillantottam rá, nem akartam, hogy lássák az arcom, amit még mindig a szégyen vörös leple borított.
Az már más dolog, hogy minden egyes válaszommal csak magam alá ástam az árkot, azt pedig meg sem kell említenem, hogy minden szavam hazugság volt.
1. fejezet:
– Igen is Igenis, Uram!
Alig volt időm ezen gondolkodni, mivel a hang tulajdonosa azonnal a nyakamba ugrott, és magához szorított.
Mikor mindezt tudomásul vette – és megértette azt a burkolt célzást is, hogy most nem akarok vele beszélni –, bólintott egyet, majd fogta magát, és kiment.
2. fejezet:
Gyönyörű, zöld szeme volt, épp olyan, mint Marcié.
– Lili mikor festette be a haját? – aA kérdésemre csupán egy halk, fájdalmas sóhaj volt a válasz.
Édesem, menj, és pihenj le.!
bézs színű - Bézsszínű, egybe kell írni.
Legalábbis egyedül nem. - Innen a mondatégi írásjelet felejtetted le.
majd egy mély sóhaj kíséretében felálltamtápászkodtam, és a szekrényem elé álltam.
előre engedett - Előreengedett; egybeírjuk.
3. fejezet:
Másnap reggel, szokásomhoz híven korán keltem, és eldöntöttem, hogy kocogni fogok.
Elsősorban saját lakásra vágytam, aztán pedig egyetemre akartam menni.
– Kérek egy... – s már épp mondtam volna, amikor megpillantottam a hátsókijárat hátsó kijárat felé igyekező Marcit.
4. fejezet:
Végül is, részeg volt, így sokkal könnyebbé vált a helyzet.
bár nemigazán nem igazán jártam sikerrel
Amikor Anna, a felszolgáló, mondta, hogy nem tartanak alkoholt
Osztálytársam volt, közeli állunk egymáshoz.
Abszolút semmi köze sem volt a kávézói esethez, sőt, ezt az ügyet már két évvel ezelőtt lezárták. (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. Sokat emlegettem már azt a hitelességi bibit, amit a prológusban feltűnő rendőrrel követtél el, aki a negyedik fejezetben is kikérdezi Ingót. Idézem tőled a prológusi szavait: "Ügyvéd úr, megértem, hogy ismeri személyesen is a vádlottat, de ő akkor is bűnös, és ugyanolyan szarhá... – ám még mielőtt be nem fejezte volna, Péter bácsi közelebb ment hozzá, egészen közel." Figyelj. Egy rendőrnek az objektivitás a dolga; még egy gyilkost sem kezelhet akkora nyílt ellenszenvvel, mint ő Ingridet, akinek piti rongálások vannak a rovására írva. Biztos drámainak akartad a jelenetet, és ellenszenvesnek akartad beállítani a zsarukat, de ez így komikus, valószerűtlen és hiteltelen lett. Hacsak a rendőr nem ismeri személyesen Ingridet, és nincs személyes oka haragudni rá, akkor eszébe sem jut leszarházizni. És mivel nem az ő boltját rongálta meg, ezért ez a feltétel nem teljesül - nem mintha amúgy bármilyen helyzetben joga lenne a rendőrnek így beszélnie a kikérdezésre váró vádlottal. Vagy írj ennek a rendőrnek egy háttértörténetet, amiből kiderül, miért pikkel Ingridre, vagy szedd ki ezt az elemet a sztoriból, vagy viseld, hogy hiteltelenség marad a sztoriban. Ettől az egy dologtól eltekintve viszont minden hiteles, valószerű, háromdimenziós.
A történetvezetésed díjat érdemelne; mindig a lehető legjobb helyen zárod le a fejezeteket, így biztosítva, hogy az olvasó a következő fejezetet is elolvassa majd, sőt, kommentben azonnal követelje a folytatást. (5/4)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A kimaradt jelenet, amit függeléknek veszek, zseniális, nagyszerű ötlet volt leírni, és a jövőben is nyugodtan írhatsz ilyeneket, az olvasók csak örülnek neki. Trailered nincs, de semmi baj, nem kötelező, nekem pölö egyáltalán nem hiányzik.
A blogod abszolút kitűnik a tömegből - a fülszövegétől és a prológusától elkezdve a történet alapötletén és a kivitelezésén és a párbeszédeken keresztül a stílusodig, a szókincsedig és a történetvezetésedig minden kitűnő, különleges, ötletes és egyedi. (5/5)

A tartalom összesen: 75/62 Csak apró, fejleszthető, kijavítható dolgok! ;)


Ajánlom...
Mindenkinek, aki igazi kikapcsolódásra vár a millió unalmas fanfiction után egy izgalmas, fordulatos, kiváló történet formájában. Ha érdekel egy nem mindennapi múltú lány és a barátai - meg persze a szerelme - történetére, akkor ne habozz benézni Ciara blogjára, ahol garantáltan soha nem fogsz unatkozni, ha ez Marcin és Ingón múlik.


A kritika építő, segítő szándékkal íródott. A fogalmazási és a helyesírási hibákra nem azért helyeztem ekkora hangsúlyt, hogy cikizzelek, hanem mert egyébként szinte csak dicsérni tudtam volna, és valamivel mindenképp segíteni is akartam. Remélem, hasznos volt.
Nessa voltam, aki a tévhittel ellentétben nem szokott gyilkolászni (csak teliholdkor, muhaha). Legyetek rosszak, hadd őszüljenek a tanárok! ;)
És isten éltesse Liam Payne-t, aki életem értelme. ♥
Ciao!