"Ez vagyok én"-kihívás

Drága, hűséges követőm, Henna hívott ki vasárnap erre az izgalmas kérdőívre, és én sűrű köszönetek között rá is vetettem magam azonnal, mert mindig lelkes leszek, amikor valaki gondol rám és megdob valami ilyesmivel. :)
Aztán persze feltűnt, hogy ez egy elég személyes jellegű kérdőív kitöltését hordozza magában, amivel önmagában nem is azért lenne baj, mert titkolni akarnék előletek valamit, hanem azért, mert amikor én magamról beszélek (mármint őszintén), akkor az emberek általában lehangoltak és frusztráltak lesznek, mert finoman szólva sem árasztok túl sok vidámságot magamból. Ezért felhívom mindenki figyelmét, hogyha nem kíváncsi a depresszív őszinteségemre, akkor ne olvasson tovább! Grazie mille!

Szabályok:
1. Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására:
    1. Ki vagy Te?
    2. Mi az álmod?
    3. Mi a kedvenc emléked?
    4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
    5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
   6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
    7. Mi a legnagyobb félelmed?
    8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
    9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
    10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
    11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
    12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
    +1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...
2. Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.
3. Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Válasz a tíz kérdésre:

1. Ki vagy Te?

Te jó ég, rögtön egy ilyen nehéz kérdés... Nekem sosem ment a bemutatkozás, oké? Ha lehetséges is pár sorban összefoglalni egy egész emberi jellemet, akkor azt a pár sort én nem tudom megfogalmazni. De azért teszek egy harmatgyenge próbát, hogy legalább pár támpontot, körvonalat adjak magamról, ha már erre sosem került sor.
Egy nemsokára a tizenhetedik évét betöltő, hosszú, sötétbarna hajú, sötétbarna szemű, százhetvennyolc centi magas és a kelleténél több kilót nyomó, lánynak aligha nevezhető egyed vagyok, aki a teste minden köb- és négyzetcentiméterét gyűlöli. Na nem mintha a belső tulajdonságait nem gyűlölné, félreértés ne essék.
Tantárgyakat tekintve humán beállítottságú, a reál tárgyaktól hidegrázást kapó töri-, magyar- és németfakthallgató egyén volnék, egy édesbáttyal és egy félnővérrel, akit évente egyszer, ha látok. Ateistaként hitem talán csak a One Directionben, a zenében, a sorozatokban és a könyvekben van.
Olyan, testileg és lelkileg is roncs félember vagyok, akinek semmihez nincs tehetsége, és egy jó tulajdonsága sincs, sem külsőleg, sem belsőleg. Épp ezért nem is csodálkozik, hogy mindenkit hidegen hagy, és hogy mindenkit csak viszonzatlanul képes szeretni.

2. Mi az álmod?

Már jó rég kiöltem magamból minden reményt és álmot, mert amíg éltek bennem ilyesmik (helyesbítek: amíg élt bennem bármi is), addig folyamatosan csak fájdalmat okoztak. De néha, óvatlan pillanataimban mégis az álmodozás egy kezdetleges, szkeptikus, reménykedni se merő fajtájára adom a fejemet, és olyankor több, igen elrugaszkodott álom is megfogalmazódik bennem. Álmomban a létezésem során először viszonozza valaki a szerelmemet. Álmomban a családom talál valami megoldást, ami kiránt minket ebből az elviselhetetlen állapotból. Álmomban egész ember vagyok, ép testtel és ép lélekkel; olyasvalaki, akinek vannak jó tulajdonságai, és kevesebb a rossz; egyáltalán, aki jó ember. Álmomban valami olyasmivel foglalkozok, aminek köze van az olvasáshoz, az íráshoz, a nyelvekhez, a műfordításhoz, a zenéhez, a zongorázáshoz, az énekléshez, az irodalomhoz és a történelemhez, plusz az állam sem kopik fel tőle. Álmomban van időm annyit olvasni, írni, fordítani, zenét hallgatni, zongorázni, énekelni és tanulni, amennyit szeretnék. Álmomban van tehetségem az íráshoz, a fordításhoz, a zongorázáshoz és az énekléshez. Álmomban sok gyerekem van attól, akit szeretek, és mindegyikük rá hasonlít; tőlem nem örököltek sem testi, sem lelki tulajdonságot, egyet sem. Álmomban a barátaimnak is ugyanolyan fontos vagyok, mint ők nekem. Álmomban nem létezik rasszizmus, homofóbia, gyűlölet, háború. Satöbbi. Nos, igen, ezért írtam, hogy elrugaszkodottak az álmaim, és hangsúlyozom, hogy ezek mindig is csak álmok maradnak - eszem ágában sincs azt hinni, hogy bármelyik is valóra válhat.

3. Mi a kedvenc emléked?

Ajaj, egy "kedvenc"-kérdés. Sokat hangoztatott szívhelyfájdalmam, hogy nekem a világon mindenből ezermilliárd kedvencem is van, ezért gyűlölöm az ilyesmivel kapcsolatos kérdéseket: elvégre alig bírom felsorolni minden "kedvencemet". De azért teszek egy próbát.

Kedves emlék él bennem arról, hogy mikor a strandon voltunk, és a nagyapám meg a bátyám pokollá tették minden percemet, akkor odajött a nagy-nagybácsim, és leállította őket, aztán "cápásat" kezdett játszani velem, sőt, később fociztunk is. Szeretettel gondolok azokra a ritka pillanatokra, amikor az első szerelmem azt éreztette velem, hogy talán mégsem viszonzatlanok az érzéseim. Boldog emlékeim fűződnek drága szerkesztőtársamhoz, akit még Lucifer tudja, hány éve ismertem meg a Cicaneveldén, és azóta is ezerszer tett már velem jót úgy, hogy a nagy semmit kapta tőlem cserébe, lévén én egy önző, érzéketlen szemétláda. Vigyorgok, ha arra a sok alkalomra gondolok, amikor a bátyám és a legjobb barátai annyit röhögtették egymást és engem, hogy a könnyem kicsordult és fájt az oldalam. Létezésem legszebb pillanatait, perceit, napjait köszönhetem négy csodálatos leányzónak, akiket a legjobb barátnőimnek nevezek. Kedves emlékem minden, ami egy sráccal kapcsolatos, aki valami csodával határos módon több mindent lát hozzám hasonlóan, mint bárki más. A nemlétező szívem túlcsordul érzésekkel, amiknek már a létezéséről is elfeledkeztem, ha csak eszembe jut a szomszéd házaspár huszonegy hónapos kisfia, akit olyan intenzíven szeretek, hogy el sem tudom képzelni, a saját gyerekemet mennyire szeretném. A kedvenc emlékeim közé tartozik, amikor Ő rám néz, az meg főleg, amikor mosolyog. Szeretem a mosolyát. Valójában mindenét szeretem.

 4. Mi jelenti számodra a boldogságot?

Az, amikor a legjobb barátnőimmel sírunk a nevetéstől valami ostobaságon, amit csak mi értünk.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?

Egy olyan ember, akinek a szépsége a természetességéből fakad, ezért nincs szüksége vakolatra, műszempillára, szivacsos melltartóra. Akinek ami a szívén, az a száján. Aki tiszteli az embereket, és senkit nem ítél el a vallása, a nemzetisége, a származási helye, a bőrszíne vagy akár a hangmagassága, a stílusa és az öltözködése alapján. Aki még képes a jót látni a világban és az emberekben, és emiatt sugározza a reményt és az optimizmust a körülötte lévők felé. Valamint a szépség fogalmáról asszociálok még minden olyan helyre is, amit az ember nem barmolt széjjel: a természet azon részeire, amik még sértetlenek.

6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?

Őszintén fogalmam sincs. Valahányszor azt hittem, tudom, mit gondolnak rólam mások, kiderült, hogy még csak nem is kapisgáltam. Akiket a barátaimnak hittem, bebizonyították, hogy nekik semmi hasonlót nem jelentek, mint ők nekem (amiért nem is hibáztatom őket, csak tény). Akiről azt hittem, viszontszeret, arról kiderült, hogy szart sem értem neki. Viszont azt, hogy a többiek véleménye mennyire egyezik azzal, aki én vagyok, arról tudom, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz. Mert a valódi énemet senki sem ismeri teljesen és igazán - szerencsére.

7. Mi a legnagyobb félelmed?

Sejtelmem sincs, mert amitől egykor féltem, az ma már mindennapos számomra, így hozzászoktam.

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?

Nem tudom. Már mindenki pontosan tudja, milyen suliban akar továbbtanulni, esetleg mit akar dolgozni, nekem meg arról sincs ötletem, hogy holnap mit kezdjek magammal. Szóval szerintem egy év múlva ilyenkor épp azt fogom fontolgatni, hogy fenébe az érettségivel; minek menjek be, ha úgyis megbukok az összesen?

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?

Világra jöttem. Nem öltem meg magam időben, mielőtt valaha eszembe jutott volna remélni, szeretni, kötődni, érezni.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?

A One Direction, mert az az oka, hogy nem öltem meg magam már évekkel ezelőtt.

Úgy általában a zene, mert anélkül egy napig sem bírnám ki.

A zongorázás, amihez semmi tehetségem, mégis boldoggá tesz, és mikor a szokásosnál is szarabbul vagyok, jól esik kijátszani magamból.

Az írás és az olvasás, mert amíg írok vagy olvasok, elfelejtek minden mást.

A kritikaírás, mert a visszajelzésekért mindig megéri.

A barátnőim, akik talán csak megtűrnek, de én attól még a nővéreimként szeretem őket, és ők mindig képesek mosolyt csalni az arcomra, sőt, néha még inspirálni is, ami azért nagyon nagy szó.

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?

Akik az én barátaimat kritizálják, azok már túljutottak azon a ponton, amikor az én pár szavam vissza tudná őket téríteni az emberségességhez. A legutóbbi ilyen alkalommal inkább csak elhagytam a termet, hogy ne is halljam a mocskolódást. És az a legidegőrlőbb, hogy az egész osztály tudja, hogy X a barátom, ennek ellenére Y a fülem hallatára hordja el minden szarnak! Y-hoz épp nem jutott el a hír, hogy X és én barátok vagyunk, vagy csak olyan láthatatlan voltam szokás szerint, hogy fel sem tűnt Y-nak, hogy ott vagyok?

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

 Nem. Alapból borzalmas a memóriám, de a napjaim is egyformák, a tegnapi meg főleg nem volt egy emlékezetes nap, szóval ki van zárva.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...

Arra vágyom, hogy legyenek az emberek kevésbé gyarlók, és tűnjön el belőlük mindaz a rosszindulat, gyűlölködés és előítélet, ami miatt néha inkább szörnyetegekre emlékeztetnek. Arra vágyom, hogy eltűnjön a világunkból a rasszizmus, a homofóbia, a háborúskodás, a vallási ellentétek. És még egy halom más dologra, amit már le sem írok, mert még hozzám képest is baromság. Szóval igen, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, egy menthetetlen, reménytelen, agyhalott idealista vagyok.

Akiknek továbbküldöm:
Callie
Zsazsi
Brukú