2015. május 10., vasárnap

Ezel-idézetek

Nem mintha bármilyen érdeklődést is keltett volna, azért meghoztam az említett Ezel - Bosszú mindhalálig c. sorozatban elhangzó idézeteket, az azokat tartalmazó rész számával és annak a szereplőnek a nevével, aki mondta. Ha valamelyiket viszitek, kérlek, legalább egy pipát nyomjatok! ;)

1. évad. 1. rész 

„Hosszú utat tettem meg. És még hosszú az utam. Nem tudom, mi lesz ennek a történetnek a vége, de azt tudom, hogyan indult.” - Ezel
„Ugyanis a helyzet az, hogy minden árulás a szeretettel kezdődik.” – Ezel
1. évad, 2. rész
„Ám egyvalamivel nem számoltak. Hogy a bosszú erősebb, mint a halál.” - Ezel
1. évad, 3. rész
„Tettek már olyan rettenetes dolgot életükben, amit nem lehet megbocsátani? Én igen. Olyan szörnyűséget cselekedtem, hogy tudom, ezért egyszer meg kell fizetnem. Az a baj, hogy ezekért a vétkeinkért gyakran azok fizetnek meg, akiket a legjobban szeretünk.” - Eysan
„Azt mondják: ha egy apa kinyújtja a kezét a lányai felé, azok őt a pokolba is követni fogják.” – Eysan
„Volt valaha bátorságuk mindent újrakezdeni? Akartak valaha megváltozni, teljesen más emberré válni? Higgyék el, én akartam.” - Eysan
„ - Tudod, mi egy ember gyenge pontja?
 - Na, mi?
 - Az, amit a legjobban szeret.” – Ezel
„ - Várj csak. Itt van ez az elágazás. Az egyik út világos, a másik koromsötét. Ha most valamelyiken elindulnánk, így együtt, ezer százalék, hogy mindketten a sötétebb utat választanánk.
-    Miért? Honnan veszed, hogy nem a világosat?
-    Sehonnan. Ilyen a természetünk.
-    És ez nem változik?
-    Az sosem.” – Cengiz
1. évad, 4. rész
„Azon az éjjelen nem aludtam. És attól kezdve még hosszú évekig nem aludtam semmit.” – Eysan
„Amikor az ember egy reggel úgy ébred, hogy minden vágyáról, céljáról le kell mondania, arra, azt hiszem, nincs orvosság.” – Eysan
„Én érted bármire képes vagyok.” – Cengiz
„Sokan azt mondják, ez képtelenség. Hogy ilyen jó barátok ennyire könnyen nem árulhatják el egymást. Lehet, hogy ez igaz. De amikor a pénzért megy a hajsza, vagy a gyors felemelkedésért, akkor az addig hőn szeretett barátok, a jó ismerősök kivétel nélkül ismeretlenné válnak.” – Eysan
„Öltek már valaha embert saját kezűleg? Mi ezt tettük.” – Eysan
1. évad, 5. rész
„Nem attól halunk meg, ha kivégeznek minket. Hanem attól, ha szertefoszlanak az álmaink.” – Ömer
„Ha valakit nagyon szeretünk, akkor az ő vállán akarunk sírni, még, ha meg is bántott minket. Ha rettenetes dolgot tesz is ellenünk, az ő karjában keresünk vigaszt. Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt.” – Ezel
„Az emberek azt hiszik, a szerelem valami szép dolog! Pedig a sátán csapdája. De én érted még a sátánnal is megküzdök!” – Cengiz
„Én mondom neked, fiam. Közeleg a világvége.” – Ramiz
„Tudod, hogy a sorsunk miért éppen a tenyerünkben van megírva, miért az mutatja? Azért, mert, ha kell, jól el tudjuk rejteni. És tudod, hogy miért? Mert az erő a titokban rejlik. A valódi céljainkat senki nem ismerheti. A sorsod a te titkod, ezért azt soha senkinek ne áruld el!” – Ramiz
„Aki hisz a sorsban, nem hisz a véletlenekben. Aki pedig a véletlenekben hisz, édes fiam, a sorsát nem tartja kézben.” – Ramiz
1. évad, 6. rész
„Az idő múlt. Kint is, bent is. Az ember végül megszokja, ha távol vannak tőle. Megváltoznak, felnőnek azok, akiket szeret. Az ember végül azt is megszokja, hogy ellopták az életét. Megszokja, hogy mások élik át azt, amiről ő álmodott. Idővel az ember mindenhez hozzászokik, beletörődik, de nem tudja elfelejteni.” – Ezel
„Amíg nem látod a valódi ellenséget, nem tudod legyőzni. Látnod kell.” – Ramiz
„Mindig úgy nézz meg egy lapot, mintha a körülötted lévőket néznéd. Mintha őket tartanád a kezedben! Mert ők az igazi kártyák. Előbb próbáld megérteni a körülötted lévő világot, a kártyák megértése azután már gyerekjáték lesz.” – Ramiz
„De nem mindegy, hogy csak teljesíted, vagy ki is élvezed a parancsot.” – Ramiz
„ - Na, ide figyelj. Induljunk ki abból, hogy hány ember kell a tökéletes rabláshoz. Négy. Az egyik összegyűjti a rabláshoz szükséges információkat. Legjobb, ha ez a személy egy belső ember, tégla, ha tetszik. Aki a kiszemelt helyen dolgozik. Nálad ez ki volt?
-    Cengiz.
-    A másik a rablást végzi. Neki harcias embernek kell lennie, aki az erőszaktól sem riad vissza, de még a gyilkolástól sem. Ő ki lehet?
-    Ali.
-    Hm. Máris haladunk, fiam, látod, előrébb vagyunk! De ugye, hiába tökéletes egy rablás, áldozatai mindig vannak. Ha más nem, egy bűnbak. Egy olyan ember, aki valamiért szem előtt van, és ezzel kiérdemli, hogy az egész balhét rákenjék. Ő vajon ki?
-    Én.
-    Te bizony, barátom. Te bizony. De maradt még egy emberünk, a negyedik, aki van annyira okos, hogy mindezt kitervelje, ugye? Aki a valódi arcát senkinek sem mutatja meg, de mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, és mindenkit meggyőz, ha kell. Igaz?
-    Igen.
-    Na, ő vetette ki rád a hálóját, ő az, aki szándékosan felültetett téged!
-    Elég!
-    Ő ki lehet? He? Ki mozgatta a szálakat a háttérben, ez itt a nagy kérdés!
-    Tényleg fejezzük be!
-    Gondolkozz, te ostoba! Ki a negyedik?! Erre is tudod a választ!
-    Eysan.” – Ramiz & Ömer
„Akkor, aznap, abban a percben először vallotta be magának azt, amit már annyi éve tudott. Ömer aznap a bosszúnak nevet és arcot adott.” – Ezel
„Istenem! Tudom, hogy haragszol rám, hiszen szörnyű dolgot tettem. Ezért is kérlek: büntess meg engem. Sújts le rám, ígérem neked, vállalom.” – Eysan
„Mind megöljük kedvesünket egyszer, bárhogy csűrjed és csavarjad. Míg egyik villámló szemmel öl majd, a másik lágyan, gyengéden nyújtva kart. A gyáva fegyvere a csók s a bátoré a vérző, de enyhébb sebet ejtő kard. Sok akkor öl, hogy ifjú még, sok őszen, vénen, és a Mámor is fojt, az Arany, mind kéjes cselvetés. De ki irgalmas, késsel öl, mert leggyorsabb a kés. Ez hosszan, az kurtán szeret. Ad, vesz, s az életé. Ez sír, hogy megteszi, amaz nem is tekint felé. Mert mind megöljük kedvesünk, s nem mind halunk belé. S az ilyen szégyenhalált nem is hal, nem bizony! Zsebkendő nincs szemén, hurok nem fojtja kábítón. Nem rántja lábát a pribék előre a bitón.” – Ramiz
„Hallgass! Ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem. És tudod, miért? Mert elhiszem. Annak ellenére, amit tettél, csak egyetlen mondatot vártam. Hogy a szemembe nézve azt mondd: szeretsz. Jól tudom, hogy ez nem igaz. De elhittem volna neked. Így viszont, ha csak egy árva percig is őszintén szerettél, ne mondd!” – Ömer
„Egyszer azt kérdezted, melyik fontosabb az életben: ki voltál, vagy ki leszel. Egyetlen dolgot mondhatok erre. Bárhogy is alakul a sorsod, a múltad végigkísér.” – Ramiz
„Az emberek nem olyan jók, mint gondolja.” – Ezel
1. évad, 7. rész
„Az ember gyorsabban gyógyul, ha vigyáznak rá. Ha a szerettei fogják a kezét.” – Ezel
„Ez az élet rendje, fiam. Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahogy legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél. És akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget, elhallgattatni azt már soha nem fogod.” – Ramiz
„Változni nehéz, fiam. De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb. Néha az élet akkora súllyal nehezedik ránk, hogy akinek nincs elég ereje, az pillanatok alatt megrogy alatta.” – Ramiz
„Amikor legbelül mindened fáj, és úgy érzed, már nem bírod tovább, akkor tudsz megváltozni. Akkor kell érezned, hogy mindenre képes vagy.” – Ramiz
„Néha az élet olyan mezsgyékre vezet, hogy azt is elfelejted, ki voltál az utad elején. De ahová most te tévedtél, még járhatatlan is, mert senki nem képes egy fél életen át hazugságban élni. Még úgy sem, ha csak önmagadnak hazudsz. Mert akkor sosem leszel azzá.” – Ramiz
1. évad, 8. rész
„Egykor préda voltál, most pedig vadász. Csakhogy a vadak, amelyeket te űzöl, mind veszélyesek és rafináltak, nem könnyű becserkészni őket, vagy inkább magadhoz édesgetni. Ehhez először is kell egy jó csali. Amire gondolkodás nélkül ráharapnak. Ki lehet ez? […] Ne hagyd, hogy félrevezessenek, és főképpen ne magadból indulj ki! Próbálj meg az ellenségeid fejével gondolkodni és mielőbb kiismerni őket.” – Ramiz
„Kicsit olyan vagy, mint ez a város. Tele emlékkel.” – Ramiz
„De néha még a halál sem elég a felejtéshez.” – Ramiz
„A szerelem pedig néha olyan erős, hogy inkább a szakadékba veted magadat.” – Ramiz
„ – Mindenkiben már az első napon megbízik?
-    Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne tegyem.
-    És ha az illető csalódást okoz?
-    Ahhoz is rövid, hogy megbánjam.” – Bahar
„Hallgass most, fiam. Ez most a lelkiismereted hangja. Akinek azt mondtad, képtelen vagy megtenni, hogy nincs hozzá elég erőd, mert attól féltél, hogy rájönnek, hogy ismét legyőznek téged. Ezt is lehetetlennek hitted, most mégis pontosan érted, mit súg a szíved. Meglehet, most újabb válaszút előtt állsz, de a szakadék még mindig ott tátong a lábad előtt.” – Ramiz
„Megváltozni mindig nehéz. Másnak látszani talán nem annyira, de másnak lenni pokoli nehéz dolog.” – Ramiz
„Ha le akarod győzni őket, ne fegyverrel harcolj ellenük, hanem a saját gyengeségüket használd fel.” – Ramiz

1. évad, 9. rész
„Vajon mit néz az ember egy másikon, ha előtte áll? Leginkább talán azt, amit önmagában keres.” – Ezel
„Az élet mindig két lehetséges utat ad. Kérdés, melyiket választjuk.” – Eysan
„Szerintem a kíváncsiság jobb, mint a szerelem. Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod, hogy mit tehet veled az az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz.” – Eysan
1. évad, 10. rész
„Szerintem nem a sors választ el embereket. Embert csakis ember hagyhat el.” – Ezel
„Egyik oldalon az ördög, másikon az angyal. Általában próbára tesznek. De szerencsére vannak napok, amikor ők is pihennek. Azokon a napokon rendszerint a rosszak győznek. Míg a jók tanácstalanok. Valami csodára várnak. Néha azonban a sors anélkül írja az utadat, hogy téged megkérdezne. És ilyenkor bizony a véletlenek könnyen összetalálkoznak. Majd mikor már azt érzed, ezen is túl vagy, akkor tárulnak eléd.” – Ezel
„Vannak napok, amikor egy kicsit minden a helyére kerül. A bűnök, a hibák megbocsáttatnak. És még az idegent és nagy ölelés fogadja. Ilyenkor elégedetten dőlünk hátra, mondván, túl vagyunk a nehezén. És vannak napok, amikor az összes eddig ismert teher egy csapásra a nyakadba hullik.” – Ezel
1. évad, 11. rész
„Lemondtam szinte minden létező álmomról. Ma mégis valahogy azt érzem, néhányat talán lenne esély valóra váltani, ha csak rajtam múlna. Csak azzal nem számoltam, hogy minden álom kapujában egy kísértet áll.” – Eysan
„Van, hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét, ahol megtört. De visszatartja egy kéz, és hiába tudja, miért, nem tehet ellene semmit. Nem tudja eltüntetni azt a kezet. Vagy inkább a gazdáját. Ezért aztán, ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza. És képtelen ellenszegülni.” – Eysan
„Tudja maga, mi a szegénység? Azt soha nem lehet megszokni. […] A szegénység olyan, mint a sár, ha egyszer rád ragad, nehezen jön le.” – Cengiz
„Valamit mindig el lehet mondani. Persze, ha megfelelő fülekre talál.” – Ezel
„Szerintem mindenki megérdemel még egy esélyt.” – Eysan
1. évad, 12. rész
„Én nem félek. Vagyis ettől nem. Csak attól, hogy nem tudok visszajönni. Hogyha egyszer átölelem őt, többé nem tudom elengedni. Ez az, amitől félek.” – Ezel
„ – Volt már, hogy direkt vesztettél?
-    Igen. És te nyertél már érdemtelenül?
-    Érdemtelenül? Ha nyersz, mindig megérdemled.” – Cengiz
„A mai világban sajnos nincs kegyelem.” – Cengiz
„Van, hogy ölni kell, hogy élhessen az ember. Van, hogy muszáj megölni a bennünk élő szeretetet, hogy ne az öljön meg bennünket.” – Eysan
„Érezték már, hogy reggel, ébredés után még egy álomban lebegnének tovább? Én éreztem.” – Eysan
„Az életben nem lehet mindenkinek megfelelni és mindenkivel jóban lenni. De az sem jó, ha mindig csak az álmainkban próbáljuk megközelíteni azokat, akik fontosak nekünk. Tudom, ő hagyta el az otthonát, és ő nem tért oda soha vissza. Ő volt az, aki egész életében azt szerette, ami tönkretette. De én hiszem, hogy képes lett volna lemondani mindenről, hogy a valódi szeretet is megérezze. Aki őszintén szeret valakit, tisztában van azzal, hogy akár egy érintéssel is új életet adhat a másiknak.” – Eysan

1. évad, 14. rész
„Igen, sok rosszat tettem az életben. De aki emiatt azt mondja rám, hogy gonosz vagyok, az valójában sose szeretett. Mindenkit nem lehet becsapni. Ha az ember nem szeret valakit, az azt jelenti, hogy senkit nem szeret? Vagy, ha választ valakit, akkor mindenki mást eltaszít magától? Vagy, ha útra kel, ha elindul a nagyvilágba, miközben talán a poklokat is megjárja, egyet jelent azzal, hogy minden létező emberről le kell mondania?” – Cengiz
„Nem nézhetsz vissza. Ha egyszer eldöntötted, mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Várj ki, és dobd el a szíved, ha kell. Szakítsd ki magadból minden olyan porcikádat, amely maradásra késztetne. Semmi ne maradjon benned, ami gátolhat abban, hogy eltűnj! Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz végleg megszabadulni a kínoktól.” – Cengiz
1. évad, 15. rész
„Ami történt, megtörtént, fiam. Attól, hogy kideríted az okát, nem lesz semmissé.” – Ramiz
„Aki folyamatosan a múltját kéri számon, az a jelenét is a múltban él, édes öcsém. És olyan valóságosnak hiszi, mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz, ami odacsap.” – Ramiz
1. évad, 16. rész
„Akik egyszer elárultak, azoknak az emléke életed végéig elkísér téged. És valahányszor előugrik, mindig visszaránt a múltba. Ilyenkor, aki megbocsátást kutat, az hibát követ el. Ugyanis a megbocsátás egyenlő a feledéssel. Ne tépelődj hát sokat azon, hogy elnézd a bűneiket, hogy bárkinek is megbocsáss, mert ezt a tőrt már beléd döfték! Ott van a hátadban. És csak mélyebbre fúródik, valahányszor mentséget keresel a tetteikre.” – Ramiz
„Most már nem fordulhatsz vissza. Elindultál egy úton, és olyan messzire jutottál, hogy, ha akarnál, sem térhetnél vissza. Hiába él benned a mindent elsöprő remény, hogy előröl kezdd és más irányba menj. Persze, meglehet, hogy idővel az ellenségeid itt is melléd állnak. És hogy akik eddig átvertek, azok majd egyszer nem hazudnak többé neked. Az biztos, hogy most, kivételesen, számítanak rád. De csak most. Mert azt a bizonyos tőrt ezúttal nem a te hátadba döfik. Más dolog visszatérni a múlthoz, és más dolog eltörölni azt. A víz folyása nem változik, édes fiam. Mindig a saját medrében köt ki. Ne feledd: ahányszor visszagondolsz arra a napra, annyiszor fognak újra és újra elárulni. Mert az ember gyarló; az eredendő természetét nem lehet kiölni. Te mégis századszor is visszatérsz hozzájuk.” – Ramiz
1. évad, 17. rész
„Egy harcot nem mindig az ellenségeink ellen vívunk. Az életben néha önmagunk ellen is küzdeni kell. Ilyenkor pedig dacolni kell a kimenetelével. Még, ha szakadék is tátong előttünk, bátran meg kell támadni a következő napot. És, ha végül győzünk ebben a küzdelemben, elmondhatjuk, hogy ismerjük önmagunkat. Egy harc nem mindig az ellenséggel való küzdelmet jelenti. Néha a szeretteidért való küzdelmet is.” – Ezel
1. évad, 18. rész
„A kétely az egyetlen valóság.” – Ramiz
„Harcolni annyit tesz, hogy valóra váltod a félelmeidet.” – Ezel
„Ha már a harc sem elég ahhoz, hogy a szeretteidet megóvd, bármennyire fáj is, az ő szeretetüket kell kiölni. Csak így lehet még esély arra, hogy megmentsük őket, szeretettel, mégis lemondással.” – Ezel
1. évad, 19. rész
„De hiába vagy hűséges, ha nem tudsz engedelmeskedni.” – Ramiz
„Hűség. Micsoda megfoghatatlan dolog ez a hűség. Vajon a titoktartás lenne a valódi hűség? Vagy a hallgatás? Hallgatás, akkor is, ha az életünk múlik rajta? Vagy egészen egyszerűen olyan, mint a halál, ahol nincs alkudozás? Ha átlépted a határt, ott is maradsz. Bármilyen remény is éltetné az embert, ha a hűség elillan, nincs, ami megmenthet minket a végzetünktől. Kicsit olyan, mint a gonoszság. Az mindig ott lapul az emberben. Suttog nekünk, valahol legbelül, mígnem elfelejtjük, kik vagyunk. Amikor pedig eljön az elszámolás ideje, már nem ismerünk hűséget. Ugyanis ezt a jellemet nem úgy adják, mint az alamizsnát. Vagy megvan bennünk, vagy sosem lesz. Akiben pedig megvan ez a vonás, az képes akár önmagáról is lemondani.” – Ramiz
„Az emlékeinkhez nem kell látni; azokat vakon is jól ismerjük.” – Meliha
1. évad, 20. rész
„Mindazok, akik a vérüket áldozták, egyszer elégtételt követelnek majd tetteikért.” – Ramiz
„A hűség istenigazából nem is erény, inkább csak a szeretet vaksága.” – Ramiz
„Mert minden, ami hűséggel kezdődik, árulással ér véget.” – Ramiz
1. évad, 21. rész
„Nem csak a tetteink miatt szégyelljük magunkat! Sokkal fájdalmasabb, ha azt hiszik rólunk, hogy elkövettünk valamit.” – Cengiz
„Az életben vannak olyan dolgok, amiket feltétlenül meg kell tenni. Amiket az ember nem tud elkerülni. És csakis egyedül teheti meg őket.” – Ramiz
„A magány az életben mindig belülről emészt, kívülről talán nem is látszik. Ezért aztán hatalmas hazugság. És sajnos, ha sokáig kergeted, egy idő után megadja magát, és örökre veled marad. Sokan épp emiatt megosztanák. De voltaképpen a magány nem osztható meg, hiszen az már nem magány.” – Ramiz
„De, ha egy férfit csalnak meg, az legfeljebb árulásnak véli. Egy nőnél viszont ő azt érzi, hogy feleslegessé vált; hogy vesztese annak a játéknak, amit nővé válásnak hívnak.” – Eysan
„A férfi, ha megcsalják, áldozattá válik, ahol a nő a hóhér. Míg, ha egy nőt csalnak meg, ő ugyanúgy bűnösnek érzi magát. (…) Mert jobbnak gondolja a vetélytársát, mint önmagát. Azt hiszi, hogy a másik tökéletes: megérdemli, amit végül is megkapott. Hogy szeressék.” – Ezel
„Mindig jön egy új nap. Mindig tovább lehet lépni.” – Ezel
1. évad, 22. rész
„Aki már megtapasztalta, jól tudja, hogy egy átok csak úgy nem dobja le magát az emberről.” – Ali
„A szégyen gyakran a szerelemnél s a halálnál is erősebb. A szégyen akkor és ott kap lángra, ahol van. Ott és akkor szedi darabokra az ember lelkét. És mire ezek a sebek összeforrnak, egészen átalakul a jellemünk. Addigra annyi szenvedés lesz mögöttünk, hogy teljesen könyörtelenné válunk.” - Ali
1. évad, 23. rész
„Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember, aki falakat vagy egész várakat húz maga köré, mert szerencsére jöhet valaki, aki lerombolja. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék.” – Ramiz
„Aki fél attól, hogy szeressen bármit is, az nem a magány sorsára jut, hanem végül azzal lesz együtt, akit a legjobban gyűlöl.” – Ramiz
„Ahhoz, hogy megszerezz valamit, néha olyasmikről is le kell mondanod, amiket nagyon szeretsz.” – Cengiz

1. évad, 24. rész
„A magány nem csak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól, sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el.” – Ramiz
„Megálmodhatunk bármit, a végén mindig magányban ébredünk.” – Ramiz
„Annyira szeret téged, hogy a hiányodat gyűlöli.” – Mümtaz
„Két barát, bármit is tesz, egyszer eltávolodik egymástól. Két ellenség viszont mindig találkozik.” – Ramiz
„Így van ez. Mindig az marad egyedül, akit a legjobban szeretnek.” – Ramiz
„A magány nem csak akkor érezteti magát, ha magunk vagyunk, hanem amikor a ránk leső vadakkal szemben is egyedül vagyunk.” – Ramiz
1. évad, 25. rész
„Az ember ösztönösen próbál menekülni az elkerülhetetlen dolgok elől. Abban a reményben, hogy ha hajszál híján is, de megúszhatja. Hiába mondja az ember, hogy nincs félnivalója. Hogy semmit nem hagyott ki, vagy mindent számításba vett… Leginkább azokat a dolgokat szoktuk elfelejteni vagy későn észrevenni, amik az orrunk előtt vannak. Menekülünk. De ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába.” – Ramiz
„A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel. Ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, és az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafelé lépkedne az ember. Mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.” – Ramiz
„A rossz sors olyan, mint a vak szerelem. Hiába menekülnénk előle, mindig ott motoszkál a fejünkben.” – Ramiz
„Nem az elkerülhetetlen, hogy meghalunk, vagy megszűnünk létezni. Sokkal inkább az, hogy megforduljunk, és legalább egyszer visszanézzük az életünket.” – Ramiz
1. évad, 26. rész
„Mert a nők okosak. Látszólag ugyan magukat vélik prédának, de valójában mindegyik vadász. A nők rögtön felismerik a férfiak gyenge pontját és szembesítik őket azzal, majd meghozzák az ítéletüket. Mi pedig már csak a büntetésünket tudjuk meg.” – Serdar
„Bármi történjék velünk életünk során, az már valószínűleg jó ideje lesben áll.” – Ramiz
„Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerülje az ember, nem elég csak a végzetünkkel szembeszállni. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerüljük, nem elég csak az időt megállítani. Vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találhatjuk meg, ha a jó oldalon ütjük fel életünk könyvét.” – Ramiz
„Hogy nem a haláltól kell félned, hanem azoktól az emberektől, akiket eddig barátaidnak hittél, vagy éppen a barátodnak.” – Ramiz
„Eljön a napja, amikor rádöbbenünk, hogy mindannyian elárultuk a másikat” – Ezel
1. évad, 27. rész
„Legszebb napjaimnak egyike te vagy nekem talán. Te, aki velem örültél, velem sírtál, velem szerettél. Aki a szívemnek éltél. Míg kettő közülük ellenségem, addig egy ír nekem, és én most is olvasom sorait. Mert, ha véres késsel is kezedben és mostanra te is ellenem, de megmaradtál. Hisz megannyi közös emlékünk van, a múltból. Neked, és nekem. Mindnyájunk közös napjairól, amelyeket én, ha bús szívvel is, de magammal ringatok az örökkévalóságba. Ringatom, miközben te eladod őket. Eladod legszebb napjainkat egy pár szandálért, eladod egy meleg derékaljért és háromszáz rézpénznyi nyugalomért. De legszebb napjaim elátkozója talán nem is te vagy, mert velem örültél, velem sírtál, velem szerettél. Míg a másik kettő ma is ellenség, addig egy, aki most előttem áll, megmaradt nekem, mint barát.” – Ramiz
„Bármit is követtél el az életben, a legelső vétkedért fogsz megbűnhődni.” – Ramiz
„Mindenkinek van múltja.” – Cengiz
„Szerintem senki nem tudhat mindent a másikról.” – Tevfik
„Akit pedig lenéznek, az esélyes. – Selma
„Mindig mindenki megfizet a bűneiért. Csak van, akinek a halálakor nyújtják be a számlát, és van, akinek még életében. De ahogy a bűneink, a jótetteink se merülnek feledésbe, csak azokra kevesebben emlékeznek.” – Ezel
„Az első bűn nem mentesít a többi alól. És minél jobban titkolod, annál nagyobb teher lesz. Míg meg nem fizetsz érte, addig nő az adósságod. Egyre csak nő, és végül már nem tudod egyedül leróni. Ha pedig nem is akarod, mások fognak érte fizetni, kamatostul.” – Ezel
„Az első bűn a pokolba juttat téged, de az áldozataidat is.” – Ezel
„Ha önmagad vagy, az jó dolog. De nem attól leszel rossz, ha nem vagy. Egy szétbombázott ház nem a tolvajok fészke, csak egy szétbombázott ház. A jóság az, ha akarjuk a jót. És az a vágy mindenkiben megvan. Amikor az erős nem vonja kérdőre a gyengét, hogy miért jössz lassan, miért maradsz el tőlem, vagy amikor a tehetős ember nem vágja oda a szegényebbnek, hogy miért nincs rendes ruhája…” – Mert
1. évad, 28. rész
„A bűnösök mindig az árnyékban bújnak meg. Mert a bűnnek lételeme a sötétség. A bűnösök fegyvere még a szótlanság, miután a bűn egy másik kelléke a csend.” – Ezel
„Az első bűn, amit elkövetsz, olyan, mint a hű szerelmes. Várja, hogy visszatérj hozzá.” – Ezel
„Ha végiggondoljuk minden eddigi bűnünket, elkerültünk a kezdetek kezdetéhez.” – Ezel
„És, amikor ott vagyunk, ahol az egész indult, ugyanazt a vágyat követve, valamiért ismételten elkövetjük ugyanazt a bűnt És, amikor az a vétked, hogy megölted a szerelmed, vezeklésül újra és újra meg kell majd tenned. Ha a bűnöd az volt, hogy mindhalálig szerettél, a büntetésed az lesz, hogy azután is az ő nevét kell kiáltanod, amíg valaki meg nem hallja.” – Ezel
„Hogy ne a szeretteink fizessenek meg a bűneinkért, néha magunknak kell őrködnünk azok fölött. Mert aki egyszer meghúzta a ravaszt, másodszor is megteszi. Még ha nem is ő maga szegezi a fegyvert mások homlokához.” – Ezel
„Fölösleges bűneink nyomába szegődni: azok előbb-utóbb úgyis visszatérnek hozzánk, s amíg bennünket nem találnak, a szeretteink kapuját döngetik majd.” – Ezel
1. évad, 29. rész
„Lehet, hogy akit a legjobb barátodnak tekintesz, a legnagyobb ellenséged.” – Ramiz
„Minden és mindenki visszasírja szépségét, fiatalságát. Égen a madarak, vízben a halak, földön az emberek. Rohanvást, a halál felé. Fejük fölött a hóhér.” – Ramiz
„Ugyanis… én most már nem szeretnék magamnak több magányt! – Kamil
„Egyszer mindenki betéved abba az erdőbe, ahonnan nincs kiút. Vagy a hegyhez, amit nem tud megmászni. Valamikor, fiatalkoromban, azt hittem, hogy az öklömmel minden követ kettétörök. Nem megy. Mindenki számára eljön a nap, amikor olyan akadály állja útját, amit nem tud odébb görgetni.” – Ramiz
„Ha egy történeten sehogy sem vagy képes változtatni, fölösleges tudni, hogy mi lesz a vége. Egyszerűen haladni kell az eseményekkel.” – Ramiz
„A lélek válasz nélküli kérdései megbolondítják az embert. A szakadékon, ami közötted és a lehetőségeid között tátong, csak akkor juthatsz át, ha nem hazudtolod meg önmagad. Máskülönben bármekkorát ugrasz, belezuhansz.” – Ramiz
1. évad, 30. rész
„Megtanultam, hogy ti, férfiak, azt hiszitek, mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog és mindenki más csak selejt! Hát nehogy azt hidd! Akármikor összetöröm, kifacsarom a szíveteket! Sosem leszek a céltáblád!” – Eysan
„Mert én nem nő vagyok, hanem csapda!” – Eysan
„Az ember a legsötétebb napjaiban, a legkilátástalanabb helyzetekből is képes kitörni és bevetni magát a tömegek közé. Akkor is, ha úgy érzi: már minden reménye szertefoszlott. Nem maga miatt, például a gyermekei miatt. Mert hisz abban, hogy megtalálja a megoldást. Mert tudja, hogy akinek a szívét a gyermeki szeretet őrzi, sohasem adhatja fel a reményt. Hiába zárul be körülötte az összes létező kapu. Aki egy másiknak a szívében helyet kapott, az nem lehet foglya a saját börtönének. A kilátástalanság sokszor megmutatja, hol van a megoldás a problémáinkra. Csak nem mindig van idő azokat megkeresni, ezért is kilátástalanság. De talán nem is a válaszokat kutató, magába roskadó kilátástalanság a legnagyobb ellenség. Az igazi ellenség a körülöttünk ugyanúgy pezsgő élet. A mindentől független, az embernek utat nem adó, az embert fel nem ismerő, az embert semmibe vevő alattomos élet.” – Ramiz
„Az igazi reménytelenség nem a probléma kilátástalanságát jelenti. Hanem azt, hogy ami valakinek jó, az méreg lehet más poharában.” – Ramiz
„Minden választás megoldás is egyben. A valódi reménytelenség a meghozott döntéseink mérgezett gyümölcse. Egy gyümölcs, amit, ha nem rágsz meg, akkor egészben kell lenyelned. A valódi reménytelenség annak a felismerése, hogy esetleg nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Addig pedig hiába érezzük a megoldások kulcsát szorosan a markunkban, az onnan mindig ki fog csúszni.” – Ramiz
1. évad, 31. rész
„Aki régóta harcol az ellenfelével, többé már nem tud nélküle élni. A bosszú pedig egy idő után már csak az ellenségnek hagy helyet.” – Ramiz
„Egyetlen rablás sem befelé menet dől el, hanem kifelé jövet. Azt mindenki nagyserűen megtervezi, hogyan jusson be valahová, de a kiútról hajlamosak megfeledkezni.” – Ramiz
„Fiam! Ha ki akarsz lépni, lépj ki azonnal, különben az élet kíméletlenül visszarángat!” – Ramiz
„Nyilván láttál már olyan galambot, aminek a nyaka körül olyan pirosas tollkarika van. Az a madár, amelyik már ilyen ékes tollakkal büszkélkedik, más galambot többé sosem szerethet. De, mint tudjuk, a sok szeretet bizony gyilkos is lehet, ami náluk ugyanúgy igaz, mint az embereknél. Csak a galambok, túláradó szeretetük jeléül egymás gigáját csipkedik. Ezért is hívják azt a piros tollkarikát galambnyakéknek, drága barátom.” – Ramiz
„Akiket tegnap még szerettél, azokat mára meggyűlölted. Így holnap, holnap már nyugodtan kezdesz nélkülük új életet.” – Ramiz
„Ha a pokol képét akarod megfesteni, fiam, nagyon csúnyán elveszhetsz a részletekben. Jobban jársz, ha inkább befejezetlenül kidobod.” – Ramiz
1. évad, 32. rész
„Isten veled, régi barát. Isten veled, ősi ellenség. Isten veled, igazság.” – Ezel
„Az ember semmiben sem lehet biztos. Én sem vagyok az. Csak azt tudom, hogy a lehetetlent már tizenhárom éve is ott láttam a tekintetében. Ugyanazt a lehetetlent, amit akkor még nem fogtam fel, így hamar el is veszítettem.” – Ezel
„Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett, nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál.” – Ezel
„Te az én sötét életembe behatoló, felhőből könnyet formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik, és hagyd: hadd múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem jön helyette.” – Ezel
„Ismét kiderült: bármilyen közel vagyunk a célhoz, sohasem biztos, hogy megérkezünk. Ismét csak kiderült, hogy a lehetetlennek iszonyatos ára van. Ha pedig egy bosszú lehetetlen, akkor annak az az ára, hogy többé nem térhetünk haza.” – Ezel
1. évad, 33. rész
„A tettekhez bátorság kell. Nem elég csak a parancsot követni.” – Ramiz
1. évad, 34. rész
„Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük.” – Ramiz
„Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz. Egyre nagyobbak és felismerhetőbbek lesznek mögötted, amíg végül hirtelen előtted lesznek. A saját lábnyomaidat követve sohasem térhetsz vissza a múltba. De, ha elég türelmesen várakozol, a múltad előbb vagy utóbb visszatér hozzád. És, ha már nem is változtathatod meg, bármikor újraélheted. Olyan ez, mint egy csúfos vereség a kártyában. Mindig érezni fogod a kárát. És addig gyötrődsz majd ebben az állapotban, amíg végül visszaülsz az asztalhoz, ahol mindenedet elvesztetted.” – Ramiz
„Veszedelmesen nehéz a múltat megbosszulni, öcsém. Majdhogynem lehetetlenség megfizetni azokat a tartozásainkat, amiket a múltban felhalmoztunk. De ha egyszer úgy döntöttél, hogy nekivágsz az előtted tornyosuló hegynek, számolj azzal, hogy nem csak a saját múltadat, hanem másokét is csúnyán megbolygatod.” – Ramiz
„Ha jól csinálod, ezúttal nem a saját, hanem az ellenségeid által hagyott lábnyomokat követed, bármilyen véresek is. Mert így az ő múltjukba térsz vissza, ha csak egy rövid időre is. Ha viszont mások nyomait követve akarsz eljutni a múltba, nagyon óvatosnak kell lenned. Mert lehet, hogy rád ugyan senki nem fog emlékezni, de ha egy aprócska jelét is mutatod annak, ami voltál, a tetteidre azonnal mindenki emlékezni fog.” – Ramiz
„Nem az a valódi veszély a bosszúban, hogy az ellenséged megtudja az igazat rólad. Az igazi veszély az, hogy amíg a valódi énedet rejtegeted, másokról sem tudhatod meg a teljes igazságot, csak amit a látszat enged.” – Ramiz
1. évad, 35. rész
„Az életben egyetlen kérdés sem ártalmatlan. Ebben a játékban viszont minden kérdéstől félni kell, amire még nincs válasz. Mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogyan jutottál idáig, jusson eszedbe a kérdés, amit az utad elején feltettél és meg is válaszoltál! Mert egyébként ebben a játékban minden válasz az ismeretlenbe vezet.” – Ramiz
„Amikor már úgy éreznéd, megvan a megoldás kulcsa, abban a pillanatban jön egy lakatos és lecseréli a zárat. Amikor már azt hinnéd, a rejtvény végénél jársz, nem egyetlen kérdés bukkan fel előtted, hanem az összes újra és újra megjelenik. És azok közül kell kibogarásznod a megfejtést. Az egyetlen választ, ami megválaszol minden kérdést.” – Ramiz
„Ahogy közeledik a játék vége, az ember kétségbeesetten keresné a kiutat az őt már-már minden irányból körülölelő, sötét labirintusból, mígnem rádöbben, hogy minden út egy külön befejezés. Ki akar jutni a labirintusból, de ahhoz az összes utat ismernie kéne vagy pedig végigjárni. Ám ezeken az utakon már egyetlen botlás, egyetlen észrevétlen akadály is azonnal a vesztét okozhatja.” – Ramiz
„De ne tervezgess! Olyan rövid az élet. Ne álmodozz örökké! Menj, és cselekedj! – Eysan
1. évad, 36. rész
„Csak akkor érted meg, hogy már nem érvényesek a szabályok, amikor a játék a végéhez ér. Amikor már nem tudsz hová lépni.” – Ramiz
„Voltam már néhányszor ilyen helyzetben. És mindig megfogadtam, hogy nem térek vissza oda, ahová nem kell. De vannak esetek, amikor a hely választja ki az embert. Ha már azt kérdezed magadtól, mit és hol rontottál el, jobb, ha nyugodtan hátradőlsz és várod a következményeket. Mert azoktól még a válaszaid sem kímélhetnek meg.” – Ramiz
„Édes fiam, néha ahhoz, hogy megtartsunk valamit, nem kell feltétlenül szorítani. Bátran nyisd szét a tenyered, és engedd el, amit addig abban őriztél. Mert idővel, ami fontos, úgyis visszatér hozzád.” – Ramiz
„A szobából sem kell kijönnöd, csak ülj le, csendben, és hallgasd meg. Ne várd a végét, de tudd, hogy elkezdődött. Úgysem tehetsz mást, mint elfogadod a magány kezdetét. Mígnem a válasz, amit a legnagyobb mélységből hívsz elő, egyszer csak a felszínre kerül. És a világ önként, szabadon a kezedre adja magát. Mert neki sincs más választása, ha meg akar szabadulni a magánytól, őszintén ott kell hevernie a lábad előtt!” – Ramiz
„Hogyha már nincs mit tenni, uraim, akkor a legjobb egyszerűen semmit sem tenni. Ha viszont bármit is teszel, abba is gondolj bele, hogy a másik is ugyanúgy megteheti azt veled. Ugyanúgy.” – Ramiz
„Ha azt kérdezed magadtól, hogy hol hibáztál, mit nem vettél észre, vagy mit mulasztottál el, hogy oda jutottál, ahol vagy, akkor térj vissza a múltadhoz, és kezdd el újra követni a sodrást, ami ebbe a mederbe hozott, de ezúttal engedd, hogy a bábok maguktól mozogjanak, úgy, ahogyan a szerepük megkívánja, és ne te mozgasd őket.” – Ramiz
„Én megpróbáltam, öregem. Megpróbáltam. Megpróbáltam jó férj lenni. Megpróbáltam jó apa lenni. Becsületes állampolgár, aki betartja a törvényt és befizeti az adóját. Megpróbáltam bízni a barátomban, megpróbáltam mindent újrakezdeni. Igyekeztem. Odatettem magam, még akartam is. Isten a tanúm, én próbáltam más ember lenni. Próbáltam jó ember lenni. De nem sikerült. Hiába próbálkoztam sok mindennel, az élet nem akarta úgy. Az élet talán azt akarja, hogy vergődjek, mint a partra vetett hal, és még úgy is belém rúgjanak. Szóval maradjunk annyiban, barátom, hogy nekem… nekem nem áll jól a jó. Csak akkor emlékeztess, légy szíves, hogy milyen is rossznak lenni. Aztán a többit rám bízhatod.” – Cengiz
1. évad, 37. rész
„De aztán rájöttem, hogy a hűség nem az, amikor más akaratával szembemész, barátom; a hűség az, ha önmagad akarata szerint teszel.” – Tevfik
„Mindenki az igazságot kutatja, mert mindenki azt reméli, hogy az igazság majd megmenti. De nem az igazság tesz szabaddá, hanem a szeretteid arca, akikhez az igazságot követve eljutsz. Van, aki saját maga jár utána annak a bizonyos igazságnak. És van, aki mások által teszi. De amit olyan kétségbeesetten keres minden ember, az valójában nem az igazság.  Mert az igazság álcája alatt mindnyájan saját magunkat szeretnénk megtalálni. Az igazság csak megerősítheti, vagy elveheti az önmagunkba vetett hitet. Mígnem egy napon ráébredünk, hogy az egész kutakodásunk valójában a szeretteinkért volt. Mert bármit is teszünk, ha nem szeretnek minket, az igazság sem menthet meg attól, hogy feláldozzuk magunkat, vagy bárki mást, akibe csak úgy, véletlenszerűen belebotlunk az utcán.” – Ramiz
1. évad, 38. rész
„Mindig félelmetes dolog a múltra visszagondolni, ha a jövőt nem változtathatja meg az ember. És még riasztóbb egy hazugságokból font kötélbe kapaszkodni, miközben az igazság hegyét akarja megmászni az ember. De a legszörnyűbb, amikor egy ember, akinek mindene megvan, akinek élnek az emlékei, élnek az álmai, él a jövője, ezeket felrúgva inkább kísérteteket kerget.” – Ramiz
„Megtalálhatod azt az embert, akit az emlékeidben keresel? És ha meg is találod, el tudod magaddal hitetni, hogy valóban az ő életét éld? Hogy újra melletted legyenek mindazok, akik számára te már régen megszűntél? A valóságnak rengeteg arca van, és mindig a sajátunkét a legnehezebb felismerni.” – Ramiz
„Minden, amiről álmodsz, magában hordozza a megvalósulás lehetőségét. És amíg ki nem iktatod ezt a lehetőséget, képtelen leszel elfelejteni mindazokat, akiket valóban szerettél.” – Ramiz
1. évad, 39. rész
„Egy anya életet ad a gyermeknek, hogy az a gyermek az apjának adjon új életet.” – Mümtaz
„Az élet nem viccel, drága bátyám. Még a legerősebbnek is megtalálja a gyenge pontját.” – Ezel
„ – Biztos, hogy te író vagy, csillagom?
-    Biztos, hogy te ember vagy, vadbarom? – Azad
1. évad, 40. rész
„Egy embert azzal tudsz hosszútávra lekötelezni, amit a legjobban szeret. Mert azt feltétlenül viszonozni akarja. Csak érezned kell, hogy mikor jön el az ideje.” – Ramiz
1. évad, 41. rész
„Bármennyire is szeretnél együtt tartani egy családot, amikor eljön az ideje, és valakinek távoznia kell, azt képtelenség megakadályozni.” – Ramiz
„Hiába ragaszkodik az ember foggal-körömmel az élethez. Hiába ragaszkodsz az élethez, ha nincs melletted a családod, könnyű prédájává válsz az ellenségeidnek.” – Ramiz
„Ahogy múlik az élet, úgy lesz nehezebb minden döntés, melyik család? Melyik család fontosabb a számodra?” – Ramiz
„Szinte már törvényszerű, hogy egy árulásnál először a telefon öli meg az embert. A vonal másik végén pedig rendszerint egy olyan ember van, aki csak megtölti a pisztolyt. És ettől kezdve az események, mint a lavina, úgy indulnak meg. Alapvető, hogy a célpont követését soha nem egy adott személyre bízzák. Mindig más és más veszi át a helyét a csapatban. De mindenféleképpen olyan embert keresnék, aki könnyen elvegyül a tömegben. Olyan embert szemelnék ki, aki képes úgy álcázni magát, hogy, ha egyszer kimutatja a foga fehérjét, még akkor is azt gondolják róla, hogy ő a bárány a farkasok között.” – Ramiz
„Mit is tanítottam neked, lányom, a családdal kapcsolatban? A család mindig az első. Sosem mondhatsz le róluk, bármit is tesznek érted vagy ellened. Egyedül bennük bízhatsz, bíznod kell bennük. És, ha eljön az idő, igenis légy mellettük, minden előítélet nélkül, engedve, hogy rád támaszkodjanak, mutatva, hogy összetartod őket. A halál persze elválaszt majd tőlük, de ez Isten akarata. Addig viszont szeress minket, és ne távolodj el tőlünk! Halálunk után pedig már ne ragaszkodj hozzánk! Csak szeress tovább bennünket.” – Ramiz
1. évad, 42. rész
„Ha elhagy valaki a szeretteid közül, lehet, hogy az arcát idővel elfelejted, de a hangja örökké veled marad. A hangja mindig ott lesz a fejedben. Ha elhagy valaki a szeretteid közül, ne hidd, hogy többé nem lesz melletted. Esténként, amikor rágondolsz, mindig érezni fogod őt.” – Ramiz
„Amikor el kell veszítenünk valakit a szeretteink közül, és rajtunk múlik, hogy ki hagyjon el örökre minket, dönthetünk?” – Ramiz
„Mindenki bűnös az életben. Mindenki bűnös az életben, bűnösök vagyunk, és nincs idő, hogy még e világon a bűneinkért. Próbálunk elbújni a tömegben, próbálunk ismeretlen arcok, ruhák közt elvegyülni, mintha mi is csak apró, tehetetlen mellékszereplői lennénk az élet gyötrelmeinek, és abban a pillanatban, hogy meglátunk egy aprócska reménysugarat, mindenkiről megfeledkezve, saját feloldozásunkért kiáltunk. De önző kiáltásaink biztosan süket fülekre találnak, megtépázva bennünk a hitet, hogy nem vagyunk egyedül.” – Ramiz
1. évad, 43. rész
„Ártatlanságról itt csak akkor beszélhetünk, és egyáltalán, ártatlanok csak akkor vagyunk, ha már minden bűnünkért vezekeltünk. Az ártatlanság olyan, mint az öregedő bőr az emberen. Előbb-utóbb mindenki megszabadul tőle, csak az idejét nem lehet meghatározni.” – Ramiz
„Fiam, olyan ember nincs a földön, vagy, aki azt állítja magáról, hazudik. Ártatlanul az ember nem tudna létezni. Vakon tántorogna a félszeműek közt.” – Ramiz
„Nagyon rossz érzés, mikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.” – Bahar
„Ha az ártatlanság glóriaként is jelenne meg a fejed fölött, te magad nem lennél ettől újra ártatlanná. Mert, ha az ártatlanságot egyszer elveszíted, soha nem kapod vissza.” – Ezel
1. évad, 44. rész
„Aki egyszer elhagyja az ártatlan gyermekét, az többé nem térhet vissza hozzá.” – Ezel
„Az ártatlanság nem hiba, amit helyre kell hozni. Nem is gyöngeség. Az ártatlanság a kapcsolat a hited és a tetteid között. Mégis, néha az élet úgy hozzá, hogy, bár nem szeretnénk, de muszáj lelépnünk az ártatlanság útjáról.” – Ezel
„Az ártatlanságot könnyű kiölni. Egy egész kevés erőszak is elég hozzá.” – Ezel
„A hazugság megöli az ártatlanságot. Ahogy az árulás és a féltve őrzött titkaink is.” – Ezel
1. évad, 45. rész
„Bármilyen jól tervezel, bármilyen fantasztikusan is játszod a szereped, az élet minden alkalommal legyőz. De ezt vállalni kell, és ugyanúgy előre tekinteni, mert a jövő kiismerhetetlen. És ha az ember egy kicsit is bele tud pillantani, akkor meg is változtathatja. Azokkal az apró változásokkal pedig akár az egész sorsunkat is felülmúlhatjuk. Feltéve, hogy a sors nem ügyel arra, hogy valamire ne gondolj. Akárkit bevonhatsz a sorsod játékába, mindig lesz egy, aki tönkre akarja majd tenni. De nem szabad, nem szabad megijedni. Tovább kell próbálkozni. És megtalálni a módját annak, hogy ismét te irányítsd a játszmát.” – Cengiz
„Nincs mitől félni. Ha eljön az ideje, megnyugvással töltenek majd el azok a napok, órák, percek, amikor jól alakult a sorsod. Még akkor is, ha később minden összeomlott körülöttünk.” – Cengiz
„Én egy dolgot megtanultam az évek során. Minden ember tekintete árulkodik. Lehet, hogy nyugalmat akarsz, lehet, hogy bosszút forralsz, lehet, hogy látszólag a világon semmi bajod. De a szemek, a szemek mindent elárulnak rólad!” – Ali
„A gyermekeink valójában nem is a gyermekeink. Ők az élet vágyakozásának fiai és lányai. Általunk érkeznek ugyan erre a világra, de nem a mi jellemünkkel és elképzeléseinkkel. Így, noha mellettünk vannak akár életünk végéig is, nem lehetnek a tulajdonaink. Nem lehetnek az eszközei olyan céloknak, amelyeket rajtuk keresztül akarnánk elérni. Szeretetet adhatunk, sőt, adnunk is kell nekik, de a gondolatainkat nem ültethetjük beléjük, hiszen minden gyermeknek saját gondolatai vannak.” – Ramiz
1. évad, 46. rész
„Gyermekeink testének bárhol, bármikor otthon adhatunk, de a lelküknek soha, semmikor. Mert az ő lelkük a jövő palotájában lakik, ahová mi nem látogathatunk el. Nem tudjuk, és nem ismerhetjük az utat oda, még álmainkban sem. Próbálhatunk olyanokká válni, mint fiaink és lányaink, de soha ne akarjuk őket azzá kovácsolni, amilyenek mi vagyunk. Ugyanis az élet sem visszafelé halad; soha nem reked meg a múltban. Mi vagyunk az íj, amelyből gyermekeink eleven nyílvesszőkként lövellnek ki. Annyit tehetünk, hogy örömmel engedjük útjukra azokat.” – Ramiz
„Tudod, a vadásznak legalább akkora erőre van szüksége ahhoz, hogy kilője a nyilát, mint amekkorára ahhoz, hogy a tegezbe rakja.” – Ramiz
„Szerintem az esély nem szabályokon és elveken múlik. Szerencsén. Akinek szerencséje van, az nyer.” – Cengiz
„Látod, éppen az ilyen nem tervezett részletekben rejlenek a legvégzetesebb hibák.” – Ramiz
„Bármilyen szerencsésen jönnek a lapjaid, előbb-utóbb lesz egy olyan játszma, amikor a szerencse a másikat segíti.” – Cengiz
„Minden, amiről azt hinnénk, lehetetlen, ott vár ránk valahol az úton. Vár ránk, és arra, hogy a mi segítségünkkel megvalósulhasson. De ami rám várt, azt régen eltemette az út pora.” – Cengiz
1. évad, 47. rész
„Amikor elfogynak a szavak, amikor vége a készülődésnek, amikor túl vagyunk a nehézségeken, a habozáson és a végtelen várakozáson, amikor a dolog a végéhez ér, először a kezdetekhez tér vissza az ember.” – Ezel
„Tudod, a hiba olyan dolog, ami bármikor becsúszhat. Úgyhogy mindig számításba kell venni.” – Ramiz
„Amikor elkezdődik az utolsó játszma, mindenki az ellenfeled. Ott már nem hibázhatsz. Ha nincs tökéletes lapod, azonnal el kell dobnod.” – Ezel
„Az ember hajlamos úgy élni, mintha vissza lehetne hozni a múltbéli napokat. De én ezek után már nem térek vissza a múltamhoz.” – Ezel

1. évad, 48. rész
„Ha az ember sokáig harcol, a legjobb barátja is a legádázabb ellensége lesz. Akinek a végső csatában nem kegyelmezhet meg.” – Ezel
„Amikor magára a bosszúra kerül a sor, az ember legszívesebben ordítana, üvöltene, hogy „Látjátok? Velem is ezt csináltátok! Ezt tettétek!” Amikor a bosszúra kerül a sor, az ember szeretné halkan a másik fülébe súgni: „Érted már? Érted már, hogy mit szenvedtem? Érted már, hogy mit tettél Ömerrel?” Most te zuhansz a szakadékba. Amikor a bosszúra kerül a sor, újra meg kell tenned azt, amitől a világon a legjobban félsz.” – Ezel
„A bosszú azt jelenti, hogy az ember nem engedi begyógyulni a rajta ejtett sebeket.” – Ezel
1. évad, 49. rész
„Pedig a valóság a reményvesztett ember utolsó reménye.” – Ezel
1. évad, 50. rész
„Ezt megtanultam az életben. Senkiről sem tudhatsz mindent.” – Ezel
„Ahhoz, hogy minden szeretetet kiölj magadból, az emlékeidről is le kell mondanod. Hogyha nem tudsz, akkor istenigazából senkit nem szerettél.” – Mert
„Ezért kell mindig észnél lenni, ha az ember titkolja az igazságot. Mert az igazság olyan, mint a vihar. Bármikor feltámadhat, és akkor mindent elsöpör, amit szerettél.” – Ezel
„Mindenki szenved, aki a bosszút hajszolja. Mert az legtöbbször csak fájdalmat, és magányt okoz.” – Ezel
1. évad, 51. rész
„Az én fájdalmam viszont egészen a pokolig üldöz majd engem.” – Eysan
„A halálból még van visszaút, de az árulásból nincs!” - Ali
„Én mindig jónak láttalak! Mindig őszinte, normális embernek tartottalak! Hogy verhettél át, hogy voltál erre képes? És azt is tudod, hogy mi történik, ha egyszer elveszíted a másik bizalmát? Azt, hogy soha többé nem hiszel majd annak az embernek! Ha akkor hazudott, most miért ne tenné ugyanazt? Elérted azt, hogy innentől kezdve soha többé nem lehetek biztos benned! Elmondjam, mi a biztos? Az, hogy most először életemben tiszta szívből gyűlölök valakit! Hogy tehetted ezt? Mit ártottam én neked? Mit követtem el, hogy kihasználj, és tönkretedd az életemet? Mi lett volna a következő hazugságod? Vagy mivel akartál megint átverni engem? Tök mindegy neki, úgyis meghal, nyugodtan hülyére vehetjük a kiscsajt, nem igaz?” – Bahar
„Én a legszebb dolognak hittelek az életemben. De kiderült, hogy a leggonoszabb vagy.” – Bahar
„Amikor úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember eltervezte, az élet mindig közbeszól, és tesz arról, hogy ne legyünk nyugodtak. Gondoskodik arról, hogy ismét legyen veszítenivalónk.” – Ramiz
„Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.” – Ramiz
„Ha a helyükre kerülnek azok a dolgok, amelyekre mindig is vágytunk, a félelem akkor mutatja meg az igazi arcát, az igazság képében.” – Ramiz
„Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az életünkből, úgy becsüljük, mintha még abban a pillanatban el is veszítenénk. Hogy azután ez a pillanat milyen hosszúra nyúlik, az már nem feltétlenül rajtunk áll.” – Ramiz
„Tudod, álmában az ember jobban érzi, hogy ki a barát, és ki az ellenség.” – Ramiz
1. évad, 52. rész
„Édes fiam, a természetben, ahogy azt te is tudod, minden vadnak megvan a maga területe, ami persze fajonként, élőhelyenként változik. De, ha te betörsz közéjük, mind nyugtalanná válik: vagy elmenekül, vagy támadásba lendül.” – Ramiz
„Vedd el valakitől azt, ami a legfontosabb neki, tedd reménytelenné, és készen is van a bosszú. Vedd el valakitől a lehetőséget, hogy szeretteinek segítsen, hogy oda menjen, ahová a szíve húzza, és készen is van az igazi szenvedés. Szállj szembe mindennel, vállald a lehetetlent is, rúgd fel a szabályokat, és kész is a valódi háború.” – Ramiz
„Vajon melyik a rosszabb? Utoljára látni azt, akit igazán szeretünk, vagy nem látni őt utoljára? Mi a rettenetesebb? A saját kezünkkel átkísérni őt az örök sötétségbe, vagy nem visszatartani? Ha végleg megadjuk magunkat a sors akaratának, az vajon nekünk is vigasztalást jelent?” – Ramiz
1. évad, 53. rész
„Mielőtt kitörne a háború, egy mindig megpróbál kezet nyújtani a másik felé. De általában ez csak olaj a tűzre, és föl kell venni a kesztyűt. Mert az egész élet harc, ahol egy idő után a barát ellenséggé, az ellenség baráttá válik.” – Ramiz
„Mindenki az ellenségünk, akiről nem tudunk, de ahhoz, hogy valóban felvegyük a kesztyűt, először önmagunk hollétével kell tisztában lennünk.” – Ramiz
„Mindig nagyon óvakodj attól, akivel boldog vagy.” – Eysan
„Mielőtt csatába indulna, nincs az a katona, akinek egy fátyolos hajnalon ne szólalna meg a lelkiismerete: hogy miért is harcol, és kinek az oldalán áll.” – Ramiz
„Míg valaki a szeretteivel van elfoglalva, mások egyre csak gyülekeznek a sötétben.” – Ramiz
„Egy háború nem az igazságtalanság vagy a harag szülötte, hanem egy csendben előbukkanó, de annál gyorsabban terjedő gyanúé.” – Ramiz
„Amikor megszólal a lelkiismeret, és ráébredünk az igazságra, miként dönthetjük el, hogy melyik oldalon állunk? Mert bizonyosan el kell döntenünk. És olyankor már szorít az idő, középen pedig nem maradhatunk.” – Ramiz
1. évad, 55. rész
„Egyetlen hiba is elég ahhoz, hogy eltávolodjunk szeretteinktől. Hiába vállalnánk a sorsunkat, a rossz döntéseink bármikor visszaköszönhetnek, és még inkább letérhetünk a kikövezett útról. Amikor a hűséggel összeláncolt kezek bilincsét az árulás végleg kinyitja, akkor értjük meg igazán, hogy egyedül maradni nehezebb, mint egyedül lenni. Mindenki könnyen eltávolodhat a másiktól, de ha azt a lépést felé is képes megtenni, a magány is megszűnik, és bármilyen távol legyenek egymástól, ha az egyik hívó jelet ad, a másik, ahogy csak tud, megy hozzá.” – Ramiz
1. évad, 56. rész
„A gyanú az egyetlen igazság.” – Ali
„Amikor egy barátság olyan mélyre nyúlik, hogy már nem is barátnak, hanem egynek érezzük magunkat a másikkal, akkor azt a köteléket nagyon nehéz elszakítani. Így, amikor rajtunk múlik, melyik társunkat áldozzuk fel egy másikért, kit mentsünk meg annak kárára, azt nem könnyű eldönteni.” – Ramiz
„Ha nem mondhatjuk el szeretteinknek az igazságot, az kikészíti az embert.” – Ramiz
„Lemondani arról, akivel eggyé váltunk, kegyetlen kínzás. Elvenni annak az életét, aki mindent jelentett, maga a pokol.” – Ramiz
1. évad, 57. rész
„Két régi barát – egy véget nem érő harc.  Amikor a bosszú valahol felüti a fejét, a jó és a rossz sokszor helyet cserél.” – Ramiz
„Magaddal csatázol ahhoz, hogy legyőzhesd az ellenségeid.” – Ezel
„Nincs jogod megállni akkor, amikor a szeretteidet egyenként száműzni kezded, szomorkodni pedig időd nincs. Folytasd, ha egyszer elkezdted! Tedd, amit kell, Ezel! – Ramiz

1. évad, 58. rész
„Eljött a száműzetés ideje. A kitaszítottak, a legyőzöttek, a hálátlanok mostantól végérvényesen visszavonulnak. És senki nem kíséri őket útjukon. Úgy tűnnek el ismét a sötétségben, ahogyan egykor ideérkeztek. Ismeretlenül. Magányosan.” – Ramiz
„A száműzetés nem egy új élet, hanem a lét teljes kirekesztése. A száműzetés az, amikor nem közeledhetsz, nem érinthetsz, amikor többé nem léphetsz be saját életed kapuján.” – Ramiz
„Egyszerűen csak elszoktam attól, hogy szeressenek. Hogy bárkinek is hiányozzak.” – Ezel
„Meglehetősen nehéz úgy győzedelmeskedni az érzelmeiden, hogy magad sem tudod, mit akarsz.” – Ramiz
1. évad, 59. rész
„Nem mi határozzuk meg azt, hogy mennyire vagyunk emberségesek. Az emberség határoz meg bennünket. Ha emberségesek vagyunk, azt mondják, soha ne légy kegyetlen. Ne tégy hamis vallomást. Ne hagyd cserben és ne áruld el a szeretteidet.” – Ramiz
1. évad, 60. rész
„Azt mondtam… hogy jól ismerem a barátomat. Hogy ez a srác… ez a srác tudja, mi az igazi barátság.” – Ezel
1. évad, 61. rész
„Az élet nagy harcait mindig a szeretteinkért vívjuk.” – Eysan
„Amikor a lélek sötét feketeségben él, a bűn terepet kap. Nem az a bűnös, aki bűntettet követ el, hanem az, aki a sötétséget okozza.” – Ramiz
„Az emberi lélek nem ismer miérteket.” – Ramiz
„Jó dolog ez a fiatalság, csak hát… a maiaknak már nincs semmi türelmük. Képtelenek végighallgatni egy történetet. Nincs lelkesedésük a könyvek iránt. Meglásd, lassan nem lesz kedvük még a saját életükhöz se!” - Ramiz
1. évad, 62. rész
„Ugyanis az erős embereket, öcsém, csak a saját erejükkel győzheted le.” – Ramiz
1. évad, 63. rész
„Az igazságtalanság, ami ért, téged is igazságtalanná tett. De nem tudod nem szeretni ezt a nőt, még, hogyha el is árult.” – Ramiz
„Tönkre akarod tenni azt, aki tönkretett. De félő, hogy amikor ezt eléred, téged sokkal jobban megvisel majd ez a fájdalmas siker.” – Ramiz
„Ha el akarsz rejtőzni, mindig a tömegben tegyed! A tömegben ugyanis mindenki egyforma. Ráadásul egy másik előnye is van. Ha vadászol valakire, ott könnyebb elejteni a prédát.” – Temmuz
„A körülmények változhatnak, de az elkötelezettség nem ismeri az idő múlását.” – Ramiz
„Nyilván, hogyha valaki nem akar, nem bocsát meg. Mindenkinek szíve joga eldönteni. De ettől még a vétkes harcolhat a bocsánatért.” – Ali
„Aki egyszer igazságtalanul cselekedett, nagyon igyekszik, hogy többé ne legyen senkivel igazságtalan. Egészen addig, amíg, ha akar, sem tud már egyetlen embernek sem ártani.” – Ramiz
„Ha egyszer igazságtalan voltál, a legnehezebb újra megbékélni önmagaddal.” – Ramiz
1. évad, 64. rész
„Aki igazságtalan másokkal szemben, az ne csak haragudjon magára, hanem szégyellje, szégyellje, hogy ilyesmire adta a fejét! Nem az igazságtalanság miatt teszünk rosszat, hanem attól, ha elfedjük azt az igazságtalanságot. Attól, hogy mások reményéből kovácsolunk fegyvert, mert mi magunk már reménykedni sem merünk.” – Ramiz
„A valódi igazságtalanság nem az árulás, hanem az árulás eltitkolása, és annak jótéteményekkel való leplezése. És a hit, hogy életünk végéig büntetlenül csinálhatjuk. És a hit, hogy ez által újra lesz bátorságunk a tükörbe nézni.”- Ramiz
„Most mindenki azt várja, hogy újra megölelhesse a szeretteit. Mindenki úgy érzi: igenis joga van a boldogsághoz. Mindenki szeretne valamit cserébe a sok szenvedésért. Kérdezem hát: ki is az, aki igazán megérdemli, hogy boldog legyen, öcsém?” – Ramiz
„Hiába van jogunk valamihez; azt nem mindig kaphatjuk meg. Az eredendő jog sokszor kevés a birtokláshoz.” – Ramiz
„Lehetséges? Megtörténhetnek még olyan csodák a világban, amelyek a gyengéket segítik? Azokat, akiket az élet eddig rendre eltiport? Előfordulhat, hogy mindazok, akiknek a jóságukon és az önzetlenségükön semmijük sincs, végül kiérdemlik a boldogságot?” – Ramiz
1. évad, 65. rész
„Ez egy olyan világ, ahonnan nincs visszatérés.” – Kaya
„Mindenki azt hiszi, hogy egy második esélyhez jó adag szerencse is kell. Na, de arról már senki nem beszél, mi történik, ha a szerencse elpártol tőled.” – Ramiz
„Soha nem lehet tudni, mit hoz az élet. De ahhoz, hogy újrakezdd, vagy mindenkinek hátat kell fordítanod, vagy mindenki neked fordít majd hátat.” – Ramiz
„A hibáimért vállalom a felelősséget. De rám többé nem raksz pórázt, bátyám!” – Tevfik
„A túlélés talán bűnnek számít, öcsém? Mi is kapunk lövéseket, de felállunk! Bűn az, ha harc közben egyesek talpon maradnak?” – Ramiz
„Sosem könnyű feldolgozni, ha a jó és a rossz keveredik bennünk, és még nehezebb elviselni, ha önmagunk áldozataivá válunk, és a rossz kerekedik felül. Amikor a barátaid köszönés nélkül hagynak el, s amikor az ártatlan kezébe is fegyver kerül, és amikor a világ talán őszintébb, de mindenképpen gonoszabb arcát fordítja feléd.” – Ramiz
„Te most azért nem jössz, mert onnan nincs visszaút.” – Ali
„Hallom, hogy elhagyni készülsz bennünket. Ne tedd! Hogy az idegen földjén mással akarsz barátságot kötni, vándor, és többé már nem velünk. Ne tedd! Ne tedd. Kiszárad az ajkunk, ha te kiszáradsz. Könnyekkel lesz telve szemünk, ha téged sírva látunk. Ne tedd. Ne lopd el magad tőlünk, ne vedd el azt, amit segítő kezek önzetlenül is feléd nyújtanak! Ne tedd! Ha nincs erőd megbirkózni a szerelemmel, akkor mért csodálod a szerelmet? Ne tedd! Jaj, romba dőlt már régen a mennyország is benned, te mégis másokat akarsz romba dönteni vele. Ne tedd! Más kínjait nem viseled, mégis kivívod őket, mégis elébük mész, hogy veled szenvedjenek. Ne tedd! Ej, te, aki a mennyországot, s poklot is jól ismered, most számunkra pokollá változtatod a mennyországot is. Ne tedd! Ha elfordítod az arcodat, a hold elsötétedik bánatában. Ha a holdat, úgy az otthon omlik magába. Ne tedd! Hej, te, akinek van helye, mégis a semmin állsz már, és úgy hagynád el örök jelenléted színpadát. Ne tedd! Úgy szerzel örömöt, hogy mi nyugtalanná válunk. Nyugtalanná teszel, és abba mi rokkanunk bele. Ne tedd!” – Ramiz
1. évad, 66. rész
„Bűnbe eső vagy, szemfényvesztő. Ej, még a tolvajlásnál is aljasabb rablást elkövető, ne tedd!” – Ramiz
„Ha egy második esélyt kapsz az élettől, lányom, azt jelenti, hogy az elsőt elveszítetted. Velünk is megtörtént. Ám itt már úgy kell számolnod, hogy csak az ellenséget ismerheted. Barátot már nem.” – Ramiz
„Mindenki egy második esélyért epekedik. De közben elfelejtik, hogy első alkalommal ők maguk léptek be a gonoszság kapuján.” – Ramiz
„A múltat nem törölhetjük el.” – Ezel
„Amit az életben keresel, az nem a könyvekben van. Amit keresel, azt nem olvasva fogod megtalálni. Az élet hiányzó elemeit magadban sosem fogod összerakni. Amit keresel, azt a világban keresd. Amit keresel, a szíveddel fogod megtalálni. A világ összes létező könyve nem más, mint egy logikai játék. Az oldalak és mondatok nem pótolhatják a szeretet helyét. Olvasva megismerheted az életet, de csak szeretve értheted meg.” – Ramiz
2. évad, 1. rész
„Új játékosok. Egy közülük katona, nehezen kezelhető, könnyű felingerelni, de van egy rossz tulajdonsága: úgy harcol, mint aki bocsánatért esedezik. Épp ezért minden esés után talpra áll. A másik szélhámos, csaló, mindent akar. Könnyű megvenni őt, de van egy rossz tulajdonsága: valamitől vagy valakitől menekül, miközben bármire képes érte, ezért félő, ha mellénk állítjuk, minket is eladna azért a valakiért. A harmadik pedig Ramiz bátyánk különleges embere, követője; ő az egyetlen, akit senki sem ismer. Ezért őt meg kell kerülnünk, hogy eljussunk az ismerőseihez. Ez a cél. Új játékosok, új játék. Csak az ellenfél maradt a régi. Az ősrégi. A probléma csak az, bármennyire is kiszámítok mindent, a játékot nem tudom elölről kezdeni. Az első leosztást nem tudom visszahozni.” – Kenan
„Az újak azt hiszik, hogy az eszükkel mindenhonnan kihúzhatják magukat. De mi, régiek, nem zárunk le úgy ügyeket, hogy az eszünkre hallgatunk, és nem a szívünkre. Az újak mindig mindent másokkal csináltatnak, de mi, régiek, az olyanok, mint én vagyok, önmaguktól is tudják, hogy mire képesek.” – Ramiz
„A párbaj első leckéje. Fegyver nélkül odaállni, és a szemébe nézni annak, aki a fegyvert tartja. Nem az, aki a fegyvert fogja, hanem aki a fegyver elé áll, az tudja, mikor jön el az ideje. De most fordított a helyzet, ezért én kérdezem meg a fegyvert rám szegezőtől! Elérkezett az idő?” – Ramiz
„A régi és az új közötti különbség egyébiránt az is, hogy aki már eleget verekedett, sok harcon túl van, megtanulja, mi az a nagyvonalúság. Megtudja, mi az a megbánás! Így azt is, hogy mikor jön el az ideje.” – Ramiz
„Mától itt nem léteznek szabályok.” – Kenan
„Mikor a legbiztosabb vagy a győzelemben, az a legvédtelenebb pillanatod.” – Kenan
2. évad, 2. rész
„Szerelemnek hívjuk, pedig vadászat a neve, ahol a prédának esélye sincs menekülni.” – Kenan
„Ha megbocsátani lehetetlen is, bocsánatkérés nélkül elmenni még inkább.” – Kenan
2. évad, 3. rész
„Én azt vallom, hogy az ember egyedül nem kezdhet új életet. Mindenkinek szüksége van egy útitársra; egy játszótársra, ha tetszik. Hogy, ha mi eltévednénk, ő mindig lássa az utat. Hogyha vesztésre állnánk, akkor ő segítsen a küzdelemben. Tévedtem, amikor azt mondtam, hogy az újrakezdéshez pusztán egy ölelés kell. Sajnos én is most tanultam meg. És, hogy a távolság csak addig gyógyít, amíg a szeretteiddel újra nem találkozol.” – Ramiz
„Azt hittem, már sohasem fogok szeretni! De te visszajöttél, és újra megtanítottál rá, Ömer! Megtanítottál megint szeretni. Nem kellett volna bosszút állnod, mert olyan szépen megtanítottál szeretni, hogy minden nap, minden nap, Ömer, így álltál bosszút rajtam!” – Eysan
„Ha meghallgatom, elhiszem.” – Eysan
„Minden rossz egy kéréssel kezdődik. A kéréssel, ami voltaképpen parancs annak, akinek tartozása van. És újra megszólalnak a telefonok. Mindenki beszél, de gondosan ügyel arra, hogy semmit ne mondjon. Itt már nincsenek nevek, nincsenek üres ígéretek. Mindenki teszi a dolgát, végzi a feladatát. Olyan világ ez, ahol a pisztoly már nem fegyver. Olyan világ ez, ahol csupán két szó számít: az egyik életben tart, a másik megöl. Két szó, mely lavinaként söpör át mindenen. Két szó, ami legfelül még kérésként hangzik el, legalul viszont végrehajtást jelent. Mindig így volt ez; a legnagyobb háborúk idején is, amelyek látszólag vérrel és verejtékkel dőltek el, de valójában egy kérés már megpecsételte őket, és mindazok sorsát, akikhez eljutott.” – Ramiz
2. évad, 4. rész
„Amilyen nehéz feljutni a csúcsra, olyan könnyű lezuhanni onnan. Lehet, hogy sokan segítenek odakerülni, de mind eltűnnek, ha levisz az utunk. Aki addig a kezét nyújtotta, olyankor már visszahúzza és elfordítja a fejét. Amikor a hátad mögött döntenek el valamit, a fények nem lassan, hanem azonnal kialszanak.” – Ramiz
„És ezt azért mondom, mert én már tudom, milyen az, ha az ember mindenét elveszíti.” – Ezel
„Nem múlik. Egyszerűen nem múlik. Bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani! A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd. A lelkem ösztönösen is hozzád kívánkozik. Olyan, mintha megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni! Nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük akkor a nevén. Ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.” – Ezel
„Szerelem. Tényleg egy átkozott dolog. Igen, ez egy átok, ugyanis ha te hívsz, én jönni fogok. Ha marasztalsz, maradni. Ha hinnem kell, akkor hinni. Te mit tennél meg értem?” – Eysan
„A szó ölni tud.” – Sekiz
2. évad, 5. rész
„Elindulsz valahonnan az életbe, amikor még a családod is körülvesz. De te mégis mész, abban a hitben, hogy a család mindig benned él. Mígnem egyszer csak arra ébredsz, hogy nem találod őket. És bármire képes lennél, hogy újra meglegyenek. De elindulhatsz úgy is az életbe, hogy nem állt melletted a családod, és helyettük másokat kellett választanod. Tőlük talán még nehezebb elszakadni, hisz valahol a szíveddel választottad őket.” – Ramiz
„Van az életben valami, ami minden köteléknél erősebb. Még a hűségnél is. Létezik olyan harag, amit még a vér szava sem tud feledtetni; bosszúnak hívják. S hogy ezen mi múlhat? Vagy azt érjük el, hogy a családunk idegen lesz, vagy azt, hogy mi idegenedünk el a családunktól. Függetlenül attól, hogy hosszú évek után, vagy szinte ismeretlenül. Akár bűntudatból, akár irigységből. Akár a biztonságunk miatt, akár a halálunk miatt.” – Ramiz
2. évad, 6. rész
„Van, hogy évekre szeretnénk megállítani a pillanatot, és van, hogy évekig várunk egy pillanatra. De olyankor nem várnak velünk; egyedül maradunk. Magunkban, a saját igazságunkkal, tehetetlenül. Remélnénk, hogy az fog győzni, de mindig csak veszít. Azután egyszer csak elérkezik a pillanat. De addigra az a pillanat már sorsfordító is lehet. És amit elveszettnek hittünk, újra felbukkan előttünk. Amit addig átoknak gondoltunk, az ellenkezőjére fordul. És azok között lelsz új családra, akik veled együtt elvesztették azt.” – Ramiz, Kenan, Cengiz, Tevfik, Ali, Ramiz, Ezel, Ali, Tevfik, Azad, Ezel
2. évad, 7. rész
„Az élet rövid, Eysan. Szeretnék olyan dolgokat is tenni, amikre eddig nem volt módom.” – Kenan
„Tudjátok, a bor, hogy is mondjam, az összes illatával, aromájával, a könnyedségével, a tisztességével, mindegy, nem sorolom... A bor lényegében olyan, mint az ember. Ezért is olyan nemes dolog. Nem a külsejét nézve, hanem az ízét megérezve ismered meg. Akkor ismered meg, ha magad mellett tartod, ha figyeled, ahogy változik. Mert a hirtelen változás csalódást is okozhat, és inkább otthagynád a palackban. Ezért aztán, lásd, ennél az üvegnél is, ki kell várni a megfelelő időt. Nem könnyű, de érezni kell, hogy mikor jön el, vagy pedig határozottan, ellentmondást nem tűrően kiszakítanunk a régi közegéből. Ha pedig ez sikerül, akkor, ahogy az embereknél, hagyni, hogy kiadja a lelkét.” – Kenan
„Amikor egy embernek már a lelke fáj, az kegyetlen.” – Ali
2. évad, 10. rész
„Ha azt reméled, hogy egy hasonlóval elfelejtheted az elsőt, nagyon tévedsz.” – Ali
„Aki egyszer önszántából fegyvert ragad, az magától már sohasem engedi el.” – Ali
„Én elfogadtam a halált is, csak, hogy ő élhessen!” – Ramiz
2. évad, 11. rész
„Amikor még, ha meg is öregedtünk, ha le is tűntünk, tiszteltek bennünket. Amikor még megöregedni maga volt a művészet. Manapság megöregedni annyi, mint veszíteni az újakkal szemben.” – Mümtaz
2. évad, 12. rész
„Egy apának nincs szörnyűbb, mint a fia nélkül tovább élni. Annál viszont nincs szebb, amikor egy apa újra megtalálja a saját fiát.” – Ezel
„Elmúltak azok az idők, hogy szegény, szerencsétlen lányként pityeregjek. Nem vagyok a húgát gyászoló, a szerelmét visszavágyó, tehetetlen nő, és nem vagyok az aggódó, a bosszúra éhes asszony, aki dühében fel-alá járkál. Nem vagyok se lány, se társ, sem anya, nem vagyok bűnbánó, szomorú, megfélemlített, elhasznált vagy épp kilátástalan. Soha nem is voltam. Mind csak álarc! Egy játék, úgyhogy engem nem kell megvédenie, Kenan.” – Eysan
2. évad, 13. rész
„Mindenki titkolja, hogy mit akar, mert helytelen, mert érdemtelen, mert veszélyes, mert túl rossz vagy éppen túl jó.” – Eysan
„A bezártságban talán az a legrosszabb, hogy a kinti élet nélküled is folytatódik.” – Ezel
„Megtanultam már, hogy a sikert és a kudarcot egy egészen vékony kis fal választja el. És megtanultam azt is, hogy a legnagyobb akadályokat mindig mi magunk állítjuk, ügyelve, hogy senki se juthasson el a szívünkig. Megtanultam, hogy a félelmek, az álarcok, a szabályok, a korlátok, melyek mindnyájunkat beskatulyáznak, azért vannak, hogy rajtunk keresztül másoknak még nagyobb élvezetet okozzanak. És megtanultam: ahhoz, hogy a külvilág számára erősnek tűnjek, arra kell törekedni, hogy mindig olyan ember legyek, amilyennek mások elképzelnek. Megtanultam, hogy a kimondott szó és az igazság között mindig van egy árnyalatnyi különbség. Mert a hazugság könnyebben elrejt egy őszinte vallomást.” – Ezel, Eysan, Ezel
„Mindnyájan menekülünk valami elől.” – Meslian
„Mindnyájan menekülünk. Mindannyian szabadok akarunk lenni.” – Ezel
„Egy dolgot kell még megtanulnom. Megszabadulni a felesleges terheimtől.” – Eysan
2. évad, 14. rész
„A legnagyobb félelmeinktől gyakran csak egy kis küszöb választ el minket, de igyekszünk távol maradni tőle, mert, ha átlépnénk rajta, azzal elismernénk mindazt, amivé életünk során váltunk. Amit viszont elismerünk, az szabaddá tesz.” – Eysan

2. évad, 15. rész
„Mikor börtönbe kerültem, a mesterem rögtön azzal fogadott, hogy az élet igazságtalan. Hogy, amit a szíveddel értelem nélkül szeretsz, azt az elméd megtagadja, mert nem fogja fel. Hogy aminek a szíved megadta magát, azt az elméd mindenáron legyőzné. Én pedig őt követtem. Mert győzni sokkal könnyebb, mint szeretni.” – Ezel
„A vadász dolga nem mindig a vadászat. Terelni is tudnia kell a prédáját.” – Ezel
2. évad, 16. rész
„Elkerülhetetlen, hogy egy nap nálad jobb ellenféllel találkozz, akit nem győzhetsz le. És ezt már akkor tudni fogod, amint ajtót nyit neked. De nagy játékos csak úgy lehetsz, ha ennek ellenére belépsz az ajtón.” – Ezel
„Hogy lehet egy embernek ezer arca? Sehogy sem lehet. Arca csak egy. Álarca viszont számtalan.” – Ezel
„Elkezdtem egy játékot, ahol az eszem diadalmaskodott. De ezzel felvállaltam azt, hogy a szívem vereséget szenvedett.” – Ezel

2. évad, 17. rész
„Egy árnyjáték veszi ma kezdetét. Olyan szereplőkkel, akik a legkegyetlenebb módon érnék el a sikereiket. Ebben a játékban vannak az üldözők, és vannak a menekülő árnyak. Ahogy az árnyak elnyúlnak, úgy rövidülnek a napok és telnek az órák. Úgy múlnak el a harcok és tűnnek el a hadvezérek, ahogy az élők az árnyak oldalán.” – Ramiz
2. évad, 19. rész
„Minden nap egy külön próbatétel. Minden nap egy vizsga.” – Ramiz
„Mert a szék, amin ülünk, a hely, ahol élünk, pontosan megmutatja, kik vagyunk. Megmutatja, kik a barátaink, kikre számíthatunk, és kik azok, akik viszontszámítanak ránk.” – Ramiz
„Az ember igazán otthon tud önmaga lenni. Az otthonában, amely nem csak menedéke, de főhadiszállása is egyben. Ha viszont ez az otthon lassan elveszni látszik, ha a bevehetetlennek hitt vár megrogy, akkor a benne élők is megváltoznak. És, ha sürgősen nem építünk magunknak másik várat, egyre jönnek majd az ajánlatok: mind többen hívnak majd bennünket új otthonokba.” – Ramiz
2. évad, 20. rész
„Az életben a megbonthatatlan szövetségek, a legjobb barátságok is véget érnek.” – Temmuz
„Mind eladjuk a lelkünket. […] Képzelj el egy embert, Ezel, akit istenigazából soha senki nem szeretett. […] Tedd félre a közhelyeket, és képzelj el egy embert, aki tudja, hogy többé nem nyerhet az életben! Azt kérdezed, hogy adtam el a lelkem az ördögnek? Úgy, hogy ő jobb volt hozzám, mint bármelyikőtök. Eladtam neki egy kulcsért, eladtam neki egy ágyért, egy forró fürdőért; eladtam a lelkem az ördögnek egy öltönyért. Eladtam egy finom illatért. Eladtam a lelkem egy lányért, aki rám mosolygott az utcán. Eladtam a lelkem azért, hogy ismerjék a nevemet! És most már akár két szép szóért is megtenném ugyanezt. Senki ne gondolja, hogy az ördög hatalmas átverésekben utazik, hogy megvehesse a lelkünket: szó sincs róla! Hogy hogy adtam el a lelkem az ördögnek? Hogy miért adtam el? Miért adtam el a lelkemet? Ki ne akarná ezt? Egy embert mondj! Aki ne szeretne megszabadulni az élet örökös fájdalmaitól? […] De ha alkalmuk lenne rá, mindenki eladná a lelkét az ördögnek! Kivétel nélkül!” – Cengiz
„Mert a nők mindig egy lépéssel előtted járnak.” – Ramiz
„Két ház áll a folyó két szemközti partján. Két ház, két gazdával, egymásra nyitott kapukkal. Két ház, ahová sorra érkeznek a vendégek. Segítők, testőrök, pártfogók, katonák, már a régen elfeledett ismerősök is eljönnek a készülődő eseményre, hogy nekik is jusson egy szelet a tortából. Két ház áll a folyó két szemközti partján. Az egyik magasra nyúlik, akár egy palota; a másik földbe temetve, mint egy kis bodega. Vajon melyik bírja ki a közelgő vihart?” – Ramiz
2. évad, 21. rész
„De mint tudjuk, ahogyan változik az ember, úgy változik a könyv is.” – Ramiz
2. évad, 22. rész
„Csak fura ez a történelem. Tényleg ismétli önmagát.” – Ramiz
2. évad, 24. rész
„Szerintem az ember soha ne felejtse el azt, akit szeret.” – Ezel
2. évad, 25. rész
„Hiányozhat az embernek önmaga? Hiányozhat a valódi kiléte?” – Kenan
„Először mindig csak egyetlen titkunk van, és mindig csak egyetlen napra. Aztán telnek a napok, és a titok egyre mélyebbre kerül. Míg végül, hogy ki ne derüljön, megpróbáljuk azt elérni, hogy már mi magunk se emlékezzünk rá. Azzal győzködjük magunkat, hogy a szeretteink érdekében kell őrizni a titkot. Pedig voltaképpen önmagunk védelméért hallgatunk. Csakhogy a ki nem mondott szavak mindig áldozatokat követelnek.” – Ramiz
2. évad, 26. rész
„Mindenki titkol valamit, és mindenki társat keres magának a titkaihoz, hogy legyen egy cinkosa, akivel együtt cipelhetik ezt a terhet; aki néha megfordul és emlékezteti. Erre pedig a legjobb társ mindig egy idegen. Mert egy idegennek elmondani a titkainkat kicsit olyan érzés, mintha egy letakart tükörben néznénk magunkat.” – Ramiz
„Van olyan titok, ami akkor is veszélyes, ha egy idegen tudja rólunk. Az a titok, ami a szeretteinkről szól.” – Ramiz

2. évad, 27. rész
„Próbálkozom. Próbálkozom. Igyekszem más ember lenni – nehéz. De akkor is próbálkozni kell. Muszáj.” – Tevfik
„Ne engedd el a kormányt, ha egyszer felvállaltad, hogy te vezetsz.” – Ramiz

2. évad, 28. rész
„Sok dolog van az életben, amit nem tudok. Nem tudom, hogy egy férfi egy nőt mikor ismerhet meg igazán. Talán amikor megtalálja végre a megfelelő szavakat? Vagy, amikor bármilyen messze is van, mégis tudja, mit csinál? Vagy akkor, amikor az egész világ ellene van, és csak te vagy mellette? De megpróbáltam. Legalább megpróbáltam.” – Tevfik
„Hogy egy férfi mikor ismer meg egy nőt, azt ma tudtam meg. Semmikor.” – Tevfik
2. évad, 29. rész
„A döntés mindig rajtunk múlik.” – Ramiz
2. évad, 30. rész
„A háborúban és a szerelemben két dolgot soha ne szégyellj: lőni és szeretni. A háborúban és a szerelemben, Tefo, két dolgot sose akarj megérteni: hogy mit teszel, és hogy a másik mit tesz. Végül a háborúban és a szerelemben nincs menekülő útvonal, nem tűnhetsz el.” – Ezel
„Mert a szívnek nem lehet parancsolni.” – Eysan
2. évad, 31. rész
„Semmi nem múlik el.” – Eysan
„Búcsút mondani mindig nehéz.” – Ezel
„Manapság sajnos már a család is kockázatos dolog.” – Ramiz
2. évad, 32. rész
„Mindig az rúg beléd, akitől nem várnád.” – Ali
„Az élet ért a szívatáshoz. Tudja, mikor rúghat beléd. Elég hozzá egyetlen aprócska érzés, egyetlen nő, akivel el tudnád képzelni, akivel élni tudnál valahogyan, önzetlenül.” – Ali
2. évad, 33. rész
„A legjobb barátból lesz a legrosszabb ellenség, higgy nekem.” – Cengiz
2. évad, 34. rész
„Arra is kértelek, hogy ne hazudj. Ha nem vagy szerelmes, ne hazudj nekem. Mert ha nem szeretsz, azt elviselem. Fájni fog, de túlélem. Ha viszont hazudod a szerelmedet, az kibírhatatlan.” – Kenan
2. évad, 35. rész
„Azt mondják, a szerelem az ember legjobb oldalát hozza elő. Hazugság.” – Ramiz
„Nekem csak egy a bűnöm. Az, hogy őrülten szeretlek.” – Cengiz
„A mesék hazudnak. A szerelemtől nem lesz arannyá a vadállat szíve. A szerelmes ember feledékeny: elfelejti, kicsoda. Egy időre. A mesék hazudnak. Amikor eljön a hajnal, a hercegnők visszatérnek az első szerelmükhöz. A vadállatok pedig önmagukhoz.” – Ramiz
„Ha a fa egyszer megtörik, utána bárhogy támasztod is, nem lesz a régi, nem áll majd egyenesen.” – Ramiz
„Minden embernek ezeregy maszkja, és mindegyik alatt legalább két arca. Minden ember vadász, és préda is. Mindenki egyszerre gyenge és bivalyerős. És nem lehet tudni, mikor lesz egyikből a másik.” – Ramiz
„De a lényeg igazából nem is az, hogy az ember mikor válik prédából ragadozóvá, hanem minek kell történnie, hogy azzá legyen.” – Ramiz
2. évad, 36. rész
„A mesék szépek, de senki nem felejt egy nap alatt, senki nem változik meg egy nap alatt, senki nem lesz szerelmes élete végéig egy vadállatba. Mindenkinek két arca van, de senki nem szeret bele egyszerre mindkettőbe. Akik pedig a bennük lévő hőst szeretik, azok abban a pillanatban, hogy a hős mást szeret, vadállatként tekintenek rá.” – Ramiz
2. évad, 38. rész
„Azt hinnéd kedves, önzetlen, hogy ő tényleg csak jót akar mindenkinek, de aztán megérint. Szerelemmel érint meg, ami éget, mint a tűz. Azt mondod, milyen forró, mennyire szép, el vagy varázsolva. De az nem varázs, méreg!” – Ezel
„A szerelem néha bűnös, tudod?” – Tevfik
„Tudod, egy új esélyt mindenki egy új életnek is gondol.” – Ramiz
„Előre sajnos nem lehet megmondani, de ahhoz, hogy új életet kezdjünk, vagy nekünk kell hátat fordítanunk a barátainknak, vagy el kell érnünk, hogy ők forduljanak el tőlünk. Hogy aztán kinél van az igazság, és kinél a tévhit, azt a jövő ugyan megválaszolhatja, de valahányszor nekifutunk egy új életnek, az addigi tetteink ugyanúgy meghatároznak bennünket. Amikor búcsú nélkül mennek el a barátok, amikor az ártatlanok kezébe adják a fegyvert, amikor a világ csendesen a feje tetejére áll, ezeknek az idejét éljük. Ha az ember kap egy második esélyt, lányom, az egyet jelent az első elvesztésével. Hogy, bár a győzelem kapujában is lehettél, végül le kell zárnod ezt a fejezetet. Egy második élet reményében. Ám a második élet nem akkor kezdődik, amikor az elsőben elárulnak bennünket, hanem amikor kiderül, hogy te vagy az áruló.” – Ramiz
2. évad, 39. rész
„Férfiak. Szép dolog a szerelem, de ahhoz, hogy egy nőt megszerezzetek, alaposan be kell piszkolnotok a kezeteket. Harcolni kell. Akkor sem feladni, mikor azt mondja, gyűlöl titeket, elfelejtett végleg. És akkor elnyeritek.” – Eysan
„Az életben csak téged szerettelek. Csak te kellettél. Az első pillanattól kezdve senki mást nem láttam, senki mást nem szerettem. Hiányoztál. Csak téged érintelek. Szeretlek téged.” – Selma és Ramiz
„A szerelem ilyen játék. Egyszer csak azt veszed észre, hogy a saját csapdádba léptél.” – Kenan
„Amikor megesküdtem, hogy új ember leszek, nem tudtam, hogy a múlt egyszer még bekopog hozzám.” – Ezel
„Az ember teljesen feleslegesen ragaszkodik az egykori önmagához.” – Kenan
„Vajon a felejtés, a lelkiismeret hiánya szabadíthat meg bennünket a bűntudattól? Vagy inkább a szabadság megléte és a megbocsátás? Azt hittem, azért, mert nem tudom elfelejteni, de nem. Valójában azért kísért a múltam, mert végül megbocsátottam.” – Ezel
2. évad, 40. rész
„Amikor új életet kezdtem, nem tudtam, hogy amit a bosszúért nem tettem meg, azt az életben maradásért kell majd megtennem. És, hogy nem akkor büntetnek meg, amikor az ellenségeimet legjobban gyűlölöm, hanem amikor már szinte megbocsátottam nekik.” – Ezel
„Ha egyetlen mozdulattal ki tudtam törölni az eddigi múltamat, vajon miben reménykedem még? Miért várok olyan barátokra, akik évekkel ezelőtt elárultak? Miért hoznának áldozatot értem, ha eddig sem tették?” – Ezel
„Akik számára nincs visszaút, azért lesznek, vagy nem lesznek örök barátok, mert az életünk soha nem a mi, hanem az ő döntésüktől függ.” – Ezel
2. évad, 41. rész
„Talán ismered ezt az érzést: még a szerelemnél is erősebb. Amikor ragaszkodsz a másikhoz.” – Eysan
„És az áruló áruló marad.” – Ezel
„Néhány ember számára a halál sokkal könnyebben elviselhető a börtönnél.” – Ramiz
2. évad, 42. rész
„A szégyen a legnagyobb titok, amit érzünk, mert a legnagyobb gonoszság, a legnagyobb bűn, a legjobban titkolt bosszú nem a vágyból vagy a mohóságból, még csak nem is a bosszúvágyból, hanem a mérhetetlen csalódásból és a szégyenből fakad.” – Ezel
2. évad, 47. rész
„A habozás a gyengeség jele. Ezért én nem habozok. Én döntök. Mert aki bizonytalan, az a szerelemben is bizonytalan, így azt soha nem nyeri meg.” – Kenan
2. évad, 48. rész
„Sokan azt mondják, mindig az első döntés a leghelyesebb. Bárcsak így is lenne!” – Kenan
„Ha a szíved azt súgja, hogy vágj bele, akkor tedd azt!” – Ramiz
„Igazából egyszerű a képlet. A rengeteg habozásra, a megbánásra, a bizonytalanságra csak két orvosság van: az egyik a halál, a másik a szerelem.” – Kenan

2. évad, 51. rész
„Ezért aztán még a legváratlanabb halál is ismerős az emberfiának, öcsém.” – Ramiz
„Amikor valakit többé nem láthatsz, amikor már nem érintheted meg, nem hallhatod többé a hangját… Érezted már ezt?” – Ezel
„Sajnos ilyen a szerelem. Minden esetben áldozatokkal jár.” – Ezel
2. évad, 52. rész
„Minden, ami történik, már eldőlt, és onnan nézve, ahol most állok, egy kerek egésznek tűnik minden körülöttem. Nem tudok tőle szabadulni, de teljesen a parancsának se tudom alávetni magam.” – Ramiz
2. évad, 53. rész
„A hatalom mindig átok is egyben. Embert ölsz, verekszel, vért ontasz, fosztogatsz, miközben legbelül gyenge vagy. Amit viszont senkinek nem mutatsz meg. Nem láthatják, hogy te is szeretsz; azt, hogy valaki a számodra is fontos… Nem érezhetik. Nem lehet.” – Ramiz
2. évad, 55. rész
„Vannak szerelmek, amelyek nem két, hanem három személyesek.” – Ramiz
2. évad, 56. rész
„Az ember szabad, amíg él.” – Ramiz
2. évad, 59. rész
„Amikor egy apa egyszer utat mutat neked, nagyon nehéz nélküle visszatalálni oda.” – Azad
„Ha egyszer valakinek a gyermeke vagy, a halálával szinte minden eltűnik.” – Azad
2. évad, 60. rész
„Ha az ember arra kényszerül, bármitől el tud szakadni.” – Temmuz
„A jövőnkről lemondani pokolian nehéz dolog, nem igaz?” – Ezel
2. évad, 66. rész
„Hidd el, az ember, ha tíz évig nem látja, ha sosem látja, akkor is szereti a fiát!” – Ezel
„Megértette, hogy nem az ő hibája. Rájött, hogy a szeretet sosem hal meg. Bárhol legyél is a világban, a családod téged soha nem fog elhagyni.” – Ezel
„Nem hiszed el, de már… a te rabod sem vagyok.” – Eysan
2. évad, 67. rész
„Ez sem új helyzet. Megszoktam már a magányt.” – Ezel
2. évad, 68. rész
„Egyesek számára azt a legnehezebb kiharcolni, hogy ne legyenek egyedül. Míg mások számára azt, hogy egyedül lehessenek. De mindkét fél idővel kénytelen lemondani erről.” – Ezel
„De talán az a legnagyobb baj a magányban, hogy soha sem tudni, mit hoz.” – Ezel
2. évad, 69. rész
„Várni valakire, akit szeretsz, sokkal nehezebb, mint elfelejteni! Mert amikor te azt mondod, hogy visszajössz, én bárkivel legyek is, bárhol is tartanék az életben, legbelül mindig arra készülök, hogy legvégül tényleg visszajössz hozzám!” – Bade
„Sajnos ez a világ a bűnösöké, akik nem nézik, mit vesznek el.” – Kenan
2. évad, 70. rész
„Behatolni mindig a legjobban őrzött helyen kell, mert akkor senki sem gondolja, hogy az áldozat közelében kötsz ki.” – Ezel
„Amikor látszólag már minden összeáll, arra mindig számíts, hogy a gyilkos és az áldozat bármikor helyet cserélhet.” – Ezel
„Nem az a legfájdalmasabb, ha az ember meghal, vagy egyszer csak elalszik és elfelejt mindent, hanem az, ha él, lát, és mindhalálig emlékszik. Mert az a tökéletes gyilkosság, amikor nem te húzod meg a ravaszt, hanem az áldozat önszántából végez magával.” – Ezel
„Egy tökéletes gyilkosságban nincs hiba, merthogy nincs gyilkos.” – Ezel
„Voltak már önök halálosan szerelmesek? Én igen.” – Kenan
„Tudod, akadnak barátságok, amiket a halál újrakovácsol, és vannak fájdalmak, melyeknek csak a halál vethet véget.” – Ramiz
„A szerelem azt jelenti, hogy feltétel nélkül rábízod magad valakire.” – Bade
2. évad, 72. rész
„Ha nem tudod, ki is vagy, ne másokat okolj, amiért elfelejtetted. Ha emlékezni akarsz, mindig másokban kutatsz. Ha emlékezni akarsz, menekülsz önmagad elől. De hiába, mert mindig ugyanott találod majd magad. Ott, ahol a gyermekkorodat, fiatalságodat és velük együtt minden jót elvesztettél. Igen, az emlékezéshez kell egy támpont. De azt neked kell felismerned.” – Ömer
„A szerelem emléke olyan édes, hogy, ha elszakítanak tőle, könnyen önmagunkat is elveszíthetjük. Elfelejthetjük, kik is voltunk. És olyankor a legtöbben gyermeki énjüket próbálják felidézni.” – Ömer
„De amikor a boldogság lebeg előttünk, minden szenvedés megszűnik.” – Eysan
„A szerelem akkor születik, amikor minden lehetséges, és azt a pillanatot kell újra visszakapnunk.”- Eysan
2. évad, 73. rész
„Ki hisz a beteljesedésben? Abban, hogy minden sötétségben van fénysugár? Abban, hogy egy széthullott család egy nap újra egyesülhet? Ki hisz ebben? Én nem hiszek.” – Cengiz
„Amikor a rosszak diadalmaskodnak a mesében, amikor a királylány nem a herceget szereti, elképzelhető egyáltalán a happy end? Én ebben nem hiszek. Nem is lehet hinni. Így már nem.” – Cengiz
„Vajon mindenki megérdemli, hogy boldog legyen? Vagy mindenki csak annyira lehet boldog, amennyire megérdemli?” – Eysan
„Az út végén soha nem az ellenségek, mindig a barátok állnak eléd, és hiába vagy felkészülve a legszebb dolgokra, mindig ott motoszkál benned az érzés, hogy még az utolsó pillanatban is kicsúszhat a kezedből mindaz, amit már magadénak hittél.” – Ali
„Amikor az ember őszinte álmokat sző, minden aggodalom eltűnik.”
„Soha nem tudhatjuk, mikor mi fog történni.”
„Az apaság és az anyaság azt jelenti, hogy egy csomó hibát elkövetsz.” – Eysan
„A boldog vég sose jár együtt a magánnyal. De a magány sokszor a csúnya vég kezdete.” – Ezel
„A félelemre mindig van ok.” – Ezel
2. évad, 74. rész
„A szerelem pedig olyan, mint a gyűlölet! Bármit teszel, nem tudsz szabadulni tőle!” – Ezel
„Vannak szerelmek, melyeket csak a bosszú táplál. Vannak szerelmek, melyeket csak a távolság éltet. És vannak szerelmek, amiket csak a könnyek erősíthetnek. Ne bánd, Ezel! Ne fájjon. Ezt így kell elfogadni. Vannak szerelmek, amelyek nem teljesülhetnek be. A miénk egy ilyen szerelem volt.” – Eysan

2. évad, 75. rész
„De boldog beteljesülés csak a mesékben létezik.” – Ramiz

2. évad, 76. rész
„Ha egy rossz emberben megszólal a lelkiismeret, akkor előbújik a rejtekhelyéről, meghasonul, és ezzel elköveti a végzetes hibát.” – Cengiz
„Az ember barátai a legfontosabbak. De vannak, akik felemelik a másikat, és vannak, akik a mélybe rántják.” – Ömer
„Öcsém, mindig van egy harmadik lehetőség is.” – Ezel
„Bárkit megölhet az, aki szeret. Van, aki egy pillantásával teszi, vannak, akik ostoba szavakkal. De amíg a gyávák csókokkal ölnek, addig a bátrak karddal támadnak. Van, akinek a kezét a vágy vezeti, van, akinek a kezét a pénz. Létezik nagyon hosszú szerelem, és van egészen rövid. Van, aki eladja, és van, aki veszi.” – Ramiz
„A bosszú nem más, mint az igazság kiigazítása.” – Ramiz
„Mert a valódi életben a holtak nem szólnak hozzánk, és a szerelem nem erősebb a bosszúnál. Ahol mi élünk, ott nincsenek olyan erős barátságok, amelyekben minden megbocsáttatik. A valódi életben apák és fiúk nem tudnak halált legyőzve egymásra találni.” – Ramiz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése