Hogyan írj jól? – Egy gyors útmutató

Tehát összeraktad a karaktereidet és a cselekmény-ötleteidet (legalábbis nagyjából összeraktad, remélhetőleg), de most felmerül benned a kérdés: hogyan írd meg? Mit írj le, és mikor? Mit kell elmondanod a közönségednek? Ha problémád akad ezen a vágányon, íme néhány tipp a számodra.

Mi is teszi a jó írást?

Egyszerűen fogalmazva, a jó írás olyan írás, amely jól valósítja meg a célját; és az olvasóközönségnek írásnak két fő célja van. Az egyik egy ötlet megosztása – legyen az egy egyszerű recept vagy egy komplex saga. A második cél érzelmek kiváltása, legyen szó egy üdvözlőlapról, amely feldobja valaki napját, vagy egy versről, amely mély bánatot kíván előidézni. Ennélfogva az az írás jó, amely ezt hatékonyan megvalósítja, nem számít, mennyire „helyes” magyarsággal valósítja meg. Rossz attól lesz egy írás, ha ezt képtelen elérni – akár az érthetetlen szókincse miatt, akár azért, mert az alapötlet útközben eltévelyedett, vagy egyszerűen csak túl unalmas ahhoz, hogy végig megtartsa a közönség figyelmét.

Tégy magadnak egy szívességet! Felejts el mindent, amit arról tanultál, hogy a szóvirágok meg a nagy és elvont szavak teszik a „jó” írást! (Ezek hozzátartozhatnak a jó íráshoz, de nem szükségesek.) Felejtsd el azt a feltevést, hogy vannak szavak, amiket „soha” nem szabad használnod! (Igen, sok olyan van, amiből valószínűleg vissza kell venned, de itt nincsenek kőbe vésett példák.) Felejtsd el azt az elgondolást, hogy a több szó jobb írást jelent! (Ennek is megvan a maga ideje és helye, de nincs rá mindig szükség.)

Ehelyett tegyél fel magadnak két kérdést: Mit szeretnék elérni az írásommal, és hogyan valósíthatom ezt meg a legjobban? Például, szerelmi történetet próbálsz elmondani? Horrort próbálsz írni? Megnevettetni, megríkatni akarod az embereket, esetleg kicsit mindkettőt? Írd le egy listára! Most gondolkozz azon, ezt hogyan is valósíthatnád meg. Hogyan láttad más, jól megírt történetekben? Mások hol buktak el ezen, és te mit csináltál volna másképpen, hogy működjön a dolog? Hogy érzed, mi más működhetne még? Amint kitaláltad ezeket, már a jó úton jársz, hogy valami jót írj.

Ne felejtsd el a helyesírást, az írásjelek helyes használatát és a bekezdésekre tagolást!

Hacsak nem stilisztikai okaid és céljaid vannak az ellenkezőjére, próbálj meg helyesen írni, kitenni az írásjeleket és tagolni a bekezdéseket! Ettől könnyebb lesz olvasni az írásodat. A következő cikkekkel frissítheted fel a tudásodat:

Nyelvtanlecke 

Hogyan tördeld helyesen a bekezdéseket?

És ne felejtsd el a helyesírás-ellenőrzőt! Kapcsold be, és figyelj azokra a hullámos piros aláhúzásokra! Tartsd észben: az érthetetlen írás rossz írás, továbbá az elírások és elgépelések megnehezítik az olvasást.

Találd ki, mit kell részletezned és leírnod!

Azonosíts és írj egy listát a kulcsfontosságú részletekről, amiket közvetítened kell, és a kulcsfontosságú eseményekről, amelyeknek meg kell történniük! Mit kell a közönségnek látnia, miről kell tudnia? Mit kell leírni ahhoz, hogy tudják, miféle helyen játszódik az egész? Mit kell felfedned előttük vagy megmagyaráznod nekik, hogy megértsék, mi történik, és megértsék a jelentőségét a nagyobb egészben? Minek kell megtörténnie, hogy az elejétől a közepén át a végéig juttassa ezt a történetet vagy jelenetet?

Példának okáért, ha egy olyan románcot tervezel írni, amiben az emberek hisznek, akkor meg kell mutatnod, hogyan épül fel és meg kell mutatnod, hogy ezek között a karakterek között megvan a kémia. Nem tudhatod le azzal, hogy egyik percben még semmi közük egymáshoz, aztán már szenvedélyesen falják egymást, és várhatod el, hogy a közönséged ezt bevegye, akármilyen magától értetődő is a kapcsolat a te fejedben.

Íme egy példa az olyan írásra, ami átugrik valami fontosat: Misty a fürdőszobai tükör előtt állt és a haját fésülte, majd bepattant a kocsiba és munkába indult. Az, ahogy ez meg van írva, azt sugallja, hogy Misty kocsija a fürdőszobában van! Hiányzik mindenfajta utalás arra, hogy Misty éppenséggel elhagyta a fürdőszobát és a garázshoz ment, vagy valami. (Az ilyen szituációkban nagy segítség lehet, ha megállsz és elképzeled, amit a karaktered tesz, és hogy hogyan jut el A-ból B-be, majd C-be, és így tovább. Nem kell feltétlenül teljes részletességgel leírnod mindent, de igenis kell lennie valaminek, ami a közönség tudtára hozza, mi történik.)

És végül, ha úgy érzed, az írásod túl rövidre sikeredett, vagy fogalmad sincs, mit kéne részletezned egy jelenetben, vethetnél egy pillantást a Hogyan növeld a szószámodat (anélkül, hogy szóvirágoknál vagy indokolatlan önelemzésnél lyukadnál ki) és a Megmutatni vs. Elmondani című cikkekre. A jövőben ezek lefordítására is sort kerítek.

Használj olvasóbarát szókincset!

Tedd fel magadnak a kérdést: kik fogják olvasni a történetedet? Ők milyen szavakat ismernek? Hogyan írhatsz le dolgokat úgy, hogy könnyedén megértsék, mire gondolsz?

Az olyan kifejezések, mint a „pirospozsgás labium” és a „kianit íriszek” néhányaknak talán költőien hangzanak, de sok embernek fogalma sem lesz, hogy „piros ajkakra” és „kék szemekre” gondolsz. (Plusz valószínűleg elképesztően nagyhangúnak is fogsz tűnni.) Hasonlóképpen, egy szakma vagy hobbi szakzsargonja nagyjából érthetetlen lesz a kívülállók számára. Próbáld egy kívülálló vagy egy átlagolvasó szemével nézni a szavakat, amiket papírra akarsz vetni: meg fogják ők érteni ezeket? Ha nem, de nagyon szeretnéd vagy muszáj használnod őket, a kontextussal tisztázni tudod a jelentésüket? És ha ez nem lehetséges, hozzájuk tudsz csapni egy gyors magyarázatot vagy definíciót az első alkalommal, amikor a kifejezést használod?

És mielőtt mennél és megragadnád a szinonimaszótárt, hogy helyettesítőt keress egy szónak, ami egy kicsit is átlagosnak vagy egyszerűnek tűnik, tedd fel magadnak a kérdést: tényleg szükséges másik szót keresni ehelyett? Az igaz, hogy legtöbbször jó dolog váltogatni a szavaidat, a közönséged azonban talán nem ért meg egy olyan szót, ami túl elvont, és egy különösen szokatlan szó talán úgy lóg majd ki a prózád többi részéből, mint egy fájú hüvelykujj. Szóval ezt mindenképp vedd figyelembe.

Olvasóbarát időben és sorrendben írj le és magyarázz meg dolgokat!

Az, hogy mikor és milyen sorrendben írsz le és magyarázol meg dolgokat, nagyban közrejátszhat abban, hogy mennyire érthető és megnyerő a történeted. Álljon itt mindaz, amit tudnod kell, hogyan csináld ezt a lehető legközönségbarátabban.

Időrendi sorrendben írd le az eseményeket! Vegyük például ezt a mondatot:

 – Szerintem jó ötlet – mondta Misty, miután leült.

Mivel az események nem sorrendben vannak leírva, első olvasásra nem tudtad helyesen vizualizálni, ami történt. Valószínűleg meg kellett állnod felülvizsgálni a mentális képet erről a jelenetről. És most nézzük meg ezt:

Misty leült. – Szerintem jó ötlet – mondta.

Így, hogy minden kronológiai rendben van leírva, nem kell megállnod és újra elképzelned, mi történt – rögtön a helyes képet kapod. Ez simább, kevésbé frusztráló olvasásélményt biztosít. Tehát ahogy írsz, próbáld olyan sorrendben leírni az eseményeket, ahogy történnek!

A látványt olyan sorrendben írd le, ahogy a megfigyelő (legyen az a közönség vagy a főszereplő) valószínűleg érzékelné a jelenségeket! Túl sok író fókuszál a helytelen részletekre helytelen időben. Például egy új szituációt mutatnak be, aztán leírják az icipici, bonyolult részleteit, miközben a nagyobb egészt érintetlenül hagyják, ezzel olyan helyzetet teremtve, amelyben a közönség megkapta egy sorozatnyi makró fénykép leírt megfelelőjét, amely egyáltalán nem segít megértenie vagy elképzelnie a nagyobb egészt, amelyben ezek a részletek fellelhetők.

Két dolog van, amit az emberek hajlamosak első pillantásra észrevenni: azokat a dolgokat, amelyek nagyok és kézenfekvők, és a dolgokat, amelyek feltűnően eltérnek a többitől. Ameddig ezeket a részleteket dolgozzák fel, nem fogják észrevenni a finomabb és bonyolultabb részleteket. Szóval tegyük fel például, hogy a tésztafehér vámpírod besétál a jelenetbe. Valaki, aki még sosem látott hasonlót, valószínűleg nem a vámpír arcvonásainak pontos formáját és arányát, vagy épp azt fogja észrevenni, pontosan milyen árnyalatú haja van a vámpírnak. Ez a személy legtöbbször olyasmikre fog felfigyelni, mint a túrószerű arcszín és a különc ruházat. Ez a személy talán észreveszi, hogy a vámpírnak vörös szeme van, de valószínűleg nem fog felfigyelni apró különbségekre az árnyalatok és a tónusok között, hát még az arany pöttyökre bennük.

Ugyanez vonatkozik a látványra. Valaki, aki először lát egy öreg kastélyt, nagyjából azt veszi észre rajta, hogy nagy, szürke, és ócska kövekből készült. És nagy valószínűséggel átsiklik olyan, apróbb részleteken, mint az egyes kövek pontos formája, az egyes, különböző időben épített részek építészeti stílusai közötti pontos különbségek, vagy egy szokatlan formájú ablak vagy szobor valahol a látóhatár peremén.

Próbálj gyakorolni: keress egy fényképet pár emberről, vagy egy szobáról, vagy egy városi látképről! Nézd a képet pár percig, és jegyzeteld le, amit megfigyelsz! Most menj és pár percig csinálj valami mást. Aztán térj vissza a képhez és nézd meg újra! Nézd meg, most mi más tűnik fel. Aztán tedd félre a képet egy időre, és aztán megint térj vissza hozzá. Újra jegyezd le, hogy most mit látsz. Hasonlítsd össze, mit vettél észre a kép többszöri megfigyelésekor! Ez segíteni fog abban, hogy mi az, aminek a leírására először fókuszálnod kell.

Magyarázd meg azokat a dolgokat, amelyek elengedhetetlenek a megértéshez! A közönségednek abban a percben tudnia kell valamiről, hogy micsoda, amint fontossá válik, hogy elképzelje vagy kontextusba illessze azt.

Vegyük például ezt: Misty felvette a mellantát és a karja alá rejtette. Ha belegondolt, hány háborút vívtak érte, ha belegondolt, hány darantisz bukott el! Sean boldog lenne, ha visszakaphatná a mellantát. Visszatenné oda, ahova tartozik, a többi zareith mellé a compandába.

Ha egész egyszerűen összeakadtak a szemeid, miközben megpróbáltad végigolvasni ezt, akkor aligha hibáztathatlak ezért. Esélyed sem volt elképzelni vagy kontextusba helyezni egyetlen szavát sem! Mi az a mellanta? Hogy néz ki? Mik a darantiszok, és mire képesek, és hogyan illeszkednek a világba úgy általában? Mi jellemez egy zareitht? És mi az a companda, hol van, és hogy néz ki? Fontos tenni róla, hogy az ilyen kérdések ne maradjanak megválaszolatlanok.

Másrészről, ha túl korán írsz le dolgokat, az is problémát okozhat. Az ember gyakran elfelejt olyan részleteket, amelyek pillanatnyilag nem relevánsak számára, így mire éppenséggel relevánssá válnak a történetedben, talán már teljesen el is feledkeztek róluk. Hasonlóképpen, az ember hajlamos unalmas olvasmánynak találni a nagy mennyiségű információt, amely momentán látszólag semmi jelentőséggel nem bír, így sokszor egyszerűen átugorja, ha nem is áll szándékában. (Ez azt is jelenti, hogy nem túl jó ötlet hagyni, hogy az olvasóid csak és kizárólag egy szójegyzékre vagy profilra hagyatkozzanak a könyv elején – száz oldallal később valószínűleg nem fognak emlékezni, mi volt rajta!)

Próbáld kerülni a fölösleges vagy túlzott információdömpinget!

A feleslegesség és a túlzás, akár leírásban vagy egyes szavakban, unalmassá teheti egy mű olvasását. Így gyakran jó ötlet minimalizálni ezt, ahol lehetséges.

Néhányan sokkal részletesebben leírják a karaktereik fizikai tulajdonságait, mint az szükséges volna. Minden második bekezdésben megemlítik a karaktereik „babakék szemeit”, vagy ilyesmi. Ez nem szükséges; az olvasók képesek lesznek emlékezni, hogy néznek ki a karaktereid, anélkül is, hogy állandóan emlékeztetnéd őket. Néhány fejezetenként egyszer is bőven elég.

Ugyanígy, általában nem kell könyvenként egynél több alkalommal részletes leírást adnod valamiről. Ha egyszer már megtetted, általában rövid leírásokkal is beérheted, attól függően, hogy a karaktereid mire figyelnének fel vagy mit érzékelnének – mint például: ujjai megérintették a könyv rongyos borítóját.

Sok szót el lehet távolítani anélkül, hogy értékveszteség történne. A valahogy és a képes volt jó példák erre. Mondjuk az, hogy valahogy eljutott az iskolába, helyettesíthető azzal, hogy eljutott az iskolába, és a képesek voltak túlélni az éjszakát nyugodtan lehet túlélték az éjszakát inkább.

Az olyasmi, mint a „nagyon mérges” gyakran helyettesíthető egyetlen (és erőteljesebb) szóval, mint amilyen a felháborodott vagy a haragos. Ha azon kapod magad, hogy egy-egy szót határozószóval módosítasz, tedd fel magadnak a kérdés: van olyan szó, amellyel helyettesíthetnéd a kettőt?

(Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden „szükségtelen” szó egyértelműen „rossz”, vagy hogy a „jó” írás az alapszófajokra szorítkozik. Néhány „szükségtelen” szó segít ritmust vagy hangulatot adni a szövegnek, vagy úgy hangzik tőle az írásod, mint az élőbeszéd.)

Óvakodj a kétértelműségtől és a zavarosságtól!

Ha az emberek félreértelmezhetnek valamit, akkor abszolút meg fogják tenni. Írás közben képzeld azt, hogy gonosz dzsinnekből áll a közönséged, vagy olyan ellenszenves emberekből, akik a mondandód legextrémebb értelmezését fogják választani. (Tudod, azok, akik olyasmiket mondanak, mint: „Azt mondod, nem szeretnéd, ha csokis süteményt hoznék neked? Akkor gondolom, egyáltalán ne is hozzak neked desszertet!”.)

Ha definiálni akarsz egy kifejezést az embereknek, tedd fel magadnak a kérdést, hogy nem túl homályos vagy tág-e a meghatározásod. Például tegyük fel, hogy a cseresznyét „kicsi, sima, kerek, magvas gyümölcsként” definiáltad. Egy ilyen meghatározással a szilva néhány fajtája is lehetne cseresznye. Ugyanígy, ha az undokságot „kellemetlen viselkedésként” írod le, az emberek azt fogják gondolni, hogy az undokság azonos akármilyen viselkedéssel, amelyet ők személy szerint utálatosnak tartanak – ami egészen elmehet minden olyan cselekvésig, amelyet ők személy szerint nem helyeselnek. („Ó, szóval répás süteményt eszel? Utálom a répás süteményt! Undok vagy!”)

Ha azt próbálod meghatározni, hogy az emberek számára valami mit jelent, hasznos lehet meghatározni azt is, hogy mit nem. Rámutathatsz néhány példára, hogy mi az, amit a koncepciód részének tartanak, pedig nem azok. Például: a történeted egy mágikus ügynökségről szól, amely „boldogtalan gyermekeken segít”. Ez vonatkozhat olyan gyerekekre, akik mélyen boldogtalanok voltak egy ideig, de az ember könnyedén félreértelmezhetné ezt olyan gyerekekre vonatkozóan, akik enyhe csalódásokat szenvednek el. Tehát egy bizonyos ponton el kéne magyaráznod, hogy ez az ügynökség bántalmazott gyerekeken segít, vagy olyanokon, akik épp szomorúak, mert nem kaptak nyalókát. Nem mindegy.

Egy másik potenciális probléma, ha maga a szóhasználatod kétértelmű vagy zavaros. Vegyük például ezt: Misty egy varázspálcával hagyta el a partit. Ezt kétféleképpen lehet értelmezni – Misty vagy egy varázspálcával a kezében hagyta el a partit, vagy varázspálcát használt, hogy elhagyja a partit. Tehát amikor írsz, próbálj figyelni az ilyen esetekre!

Olvasd át az írásodat és ellenőrizd a problémákat!

Miután befejezted valaminek a megírását, állj meg és olvasd végig, miközben felteszed magadnak a következő kérdéseket:

• Rendben van a helyesírásom, az írásjeleim és a bekezdéstördelésem?
• Sikerült elérnem, hogy a közönség lásson és tudjon mindent, amit szeretnék, hogy ezen a ponton lásson és tudjon, vagy átsiklottam valami fölött, amit itt kellett volna megmutatnom vagy részleteznem?
• Képes lesz az átlagolvasó megérteni, amit mondani szeretnék, vagy talán túl elvont a szóhasználatom?
• Sikerült mindent akkor és olyan sorrendben leírnom és részleteznem, hogy könnyű legyen elképzelni és kontextusba helyezni, ami történik? Vagy rossz sorrendben és rosszkor írtam le dolgokat?
• Részletesebben leírtam dolgokat, mint szükséges? Nem mentem már bele ugyanebbe a témába mostanában?
• Több szót használtam, mint amennyire szükségem van? Kitörölhetem néhányukat úgy, hogy értelmes maradjon? Találhatok rá módot, hogy a hosszú mondataimat lerövidítsem?
• Lehet többféleképpen is értelmezni, esetleg nem elég egyértelmű a jelentése?