Hahi!
Tudom, gyakorlatilag fél éve nem adtam életjelet magamról a blogon. Van itt még egyáltalán valaki?
Tudom, gyakorlatilag fél éve nem adtam életjelet magamról a blogon. Van itt még egyáltalán valaki?
Pár napja viszont végre valahára letudtam az utolsó szóbeli érettségimet is, úgyhogy örömmel jelentem be, hogy ismét a blogé vagyok. Viszont, hogy ezt kellőképpen ünnepélyessé tegyem, Perrie jóvoltából már egy új designt láthattok az oldalon, és a bejegyzések és az oldalak sorai között is történtek/történni fognak változások. Számomra is hihetetlen ugyanis, de már több, mint négy éve nyitottam meg a blog kapuit, és akkoriban sok olyan bejegyzést tettem közzé, amit ma égő pofával olvasok, vagy épp teljesen aktualitását vesztette. Ilyenek például a karakteres bejegyzések. Komolyan, olyan kihalt a Blogger, és különben is, már mindenki képes karaktert találni a történeteihez, ha akar – ezért ezeket visszaállítottam piszkozatra. Ha valaki mégis igényelné őket, sikoltson.
Aztán ott van még a kritikák kérdése. Már az "eltűnésem" előtti hónapokban sem kaptam kritikarendeléseket, és ezt valahol értem is, mivel ha körülnézek, olyan ritka az aktív blog manapság, mint a fehér holló. Lehet, hogy csak rossz felé nézek, vagy csak rosszul látom, és a Blogger ugyanúgy nyüzsög, mint régen, mindenesetre én csak azt tapasztalom, hogy az összes régi bloggerina eltűnt, utánpótlás pedig nincs; mi, megmaradt veteránok meg csak küzdünk a gyakori írói válságainkkal és időnként el-eltünedezünk, majd újranyitunk, hogy aztán, pár bejegyzés után az az újrakezdés is kifúljon. De mindegy is, ebből azt akartam kihozni, hogy a blog alapvetően nyilván a kritikákra épül – még a nevében is szerepel -, és túlságosan élem a kritikaírást ahhoz, hogy végleg lemondjak róla. Úgyhogy reméljük, valahonnan feltűnik még pár rendelés. Amíg nem, addig a Critiche di Nessán paradox módon minden lesz, csak kritikák nem. Szóval csak azt akartam kihozni ebből, hogy ne kössetek belém, hogy pont kritikák nincsenek. Én lennék a legboldogabb, ha lenne kit kritizálnom.
A tageken is sokat gondolkodtam. Imádok tageket töltögetni, tényleg, és még most is vigyorgok, ha eszembe jut például a tagháborúnk Hanával – de nem tudom, mennyire vallana színvonalasságra többet hozni belőlük, mint mondjuk a blog alapját jelentő kritikákból. Annyira szeretnék valami mélyenszántóbbal foglalkozni tagek helyett; csak azt nem tudom, hogy mit tudnék kipréselni magamból helyettük. Ez is ki fog derülni idővel. Mindenesetre a tageket szerintem hanyagolom.
Aki majd körülnéz, annak feltűnhet, hogy fokozatosan a Springhole-os, írástechnikai cikkfordításaimnak is nyoma fog veszni. Ezek nem tűnnek el végleg, sőt, átdolgozás és átrendezés után valószínűleg ezek fogják jelenteni a blog gerincét, amíg kritikák nincsenek. Csak szeretnék valami logikusabb sorrendet kialakítani közöttük, és úgy rendezni a dolgokat, hogy egy bejegyzésben egy cikk fordítása szerepeljen, így könnyebb legyen megtalálni és hivatkozni rá.
Bárkinek, aki kicsit is kiismeri magát a blogon, egyértelmű, hogy imádok dolgokat fordítgatni – de a dalszövegfordítások kiposztolgatásával valószínűleg felhagyok. Kivételt legfeljebb akkor teszek, ha sikerül egy dalszöveget szótagszámra, rímre és hangsúlyra is pontosan lefordítanom, mert a szó szerinti lefordítgatásnak nem sok értelmét látom annak fényében, hogy napjainkban egy óvodás is képes megtalálni a számára szimpatikus dalszöveg fordítását a neten.
Tudom, megszavaztátok, hogy vagy ezen a blogon, vagy egy külön oldalon legyenek érettségivel kapcsolatos bejegyzések, tudnivalók, kidolgozott tételek, ilyesmik. De az igazság az, hogy olyan szinten megcsömörlöttem az érettséginek már a gondolatától is az elmúlt tanévben, hogy egy rakás pénzért sem áldoznék rá egyetlen percet sem a hátralévő életemből. A net amúgy is tele van hasznos tippekkel és minden lehetséges tétel nyolcszázféle kidolgozásával; nem pont én lennék az, aki még tud újat nyújtani ebben a témában. Szóval ez a mellékvágány felejtős. Aki szerette volna, attól bocsánatot kérek. És természetesen egyéni problémákkal, kérdésekkel nyugodtan megkereshettek; tudásom és képességeim szerint válaszolok és segítek, ha valakinek arra van szüksége.
Amit viszont mindenképpen ígérhetek, az a még hátralévő két Winds of Winter-fejezet fordítása, valamint kritikák a Trónok Harcának először a legutolsó, aztán az ötödik és a hatodik évadáról is. Aztán ki tudja, talán a Westworlddel is végigjárom ugyanezt az utat, és tervezek egy véleményt az Ötven Árnyalatról, az Alkonyatról és a Szent Johanna gimiről is; ezekkel csak az a baj, hogy ezeket a förmedvényeket mind újra kéne olvasnom és újra kéne néznem egy kimerítő véleményhez. És korántsem biztos, hogy lesz lelkierőm ennek alávetni magam csak azért, hogy legyen egy kritika róluk.
Van még egy vonulat a blogon, amit szeretnék erősíteni – és ez a filmmaratonos-könyvkupacos sorozat. De a jövőben szeretnék egy leheletnyit színvonalasabb véleményeket írni az olvasott könyvekről és a látott filmekről, mint a korábbi, összecsapott részekben. Szerencsére alapanyag (mármint könyvek és filmek), na az van. Mindenképpen foglalkozni fogok az IMDb top 250 filmjével és azzal, hogy az én véleményem szerint mik minden idők legjobb filmjei.
Na meg ha felmerül bármilyen téma, amit fontosnak tartok, akkor arról írok majd cikket a blogra. És ha ne adj' isten születne olyan novellám, ami nem depis-kategória – mert a depis dolgaimmal a másik blogomat szemetelem tele -, akkor azt is olvashatjátok errefelé. Meg persze, ha menet közben eszembe jut valami soron kívüli bejegyzés, majd azzal is megörvendeztetlek titeket. Ha esetleg összegyűlne a hatvan feliratkozó, akkor lehet szó egy afféle blognapról, mint az előző jubileumnál.
Természetesen a menüben található oldalakkal is kezdeni fogok valamit, hogy naprakészebbek és kicsit talán esztétikusabbak is legyenek, nyilván amellett, hogy a megszűnt bejegyzések linkjeit is kiszanálom közülük.
Fogalmam sincs, meddig fog tartani a bejegyzések és az oldalak rendbetétele; ezért, ha időnként káosz és félbehagyottság benyomását kelti a blog, nézzétek el nekem. Ha végeztem a nagytakarítással, reményeim szerint újra elkezdek rendszeresen posztolni. Konkrét idővonatkozásokat nem tudok mondani; mindenképpen ebben az évtizedben tervezem mindezt véghezvinni, de úgysem úgy sikerül soha semmi, ahogy azt én tervezem, szóval inkább készüljetek fel minden eshetőségre! xD
De addig is: az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; treat people with kindness!
All the love xx
Nessa
Tudom, megszavaztátok, hogy vagy ezen a blogon, vagy egy külön oldalon legyenek érettségivel kapcsolatos bejegyzések, tudnivalók, kidolgozott tételek, ilyesmik. De az igazság az, hogy olyan szinten megcsömörlöttem az érettséginek már a gondolatától is az elmúlt tanévben, hogy egy rakás pénzért sem áldoznék rá egyetlen percet sem a hátralévő életemből. A net amúgy is tele van hasznos tippekkel és minden lehetséges tétel nyolcszázféle kidolgozásával; nem pont én lennék az, aki még tud újat nyújtani ebben a témában. Szóval ez a mellékvágány felejtős. Aki szerette volna, attól bocsánatot kérek. És természetesen egyéni problémákkal, kérdésekkel nyugodtan megkereshettek; tudásom és képességeim szerint válaszolok és segítek, ha valakinek arra van szüksége.
Amit viszont mindenképpen ígérhetek, az a még hátralévő két Winds of Winter-fejezet fordítása, valamint kritikák a Trónok Harcának először a legutolsó, aztán az ötödik és a hatodik évadáról is. Aztán ki tudja, talán a Westworlddel is végigjárom ugyanezt az utat, és tervezek egy véleményt az Ötven Árnyalatról, az Alkonyatról és a Szent Johanna gimiről is; ezekkel csak az a baj, hogy ezeket a förmedvényeket mind újra kéne olvasnom és újra kéne néznem egy kimerítő véleményhez. És korántsem biztos, hogy lesz lelkierőm ennek alávetni magam csak azért, hogy legyen egy kritika róluk.
Van még egy vonulat a blogon, amit szeretnék erősíteni – és ez a filmmaratonos-könyvkupacos sorozat. De a jövőben szeretnék egy leheletnyit színvonalasabb véleményeket írni az olvasott könyvekről és a látott filmekről, mint a korábbi, összecsapott részekben. Szerencsére alapanyag (mármint könyvek és filmek), na az van. Mindenképpen foglalkozni fogok az IMDb top 250 filmjével és azzal, hogy az én véleményem szerint mik minden idők legjobb filmjei.
Na meg ha felmerül bármilyen téma, amit fontosnak tartok, akkor arról írok majd cikket a blogra. És ha ne adj' isten születne olyan novellám, ami nem depis-kategória – mert a depis dolgaimmal a másik blogomat szemetelem tele -, akkor azt is olvashatjátok errefelé. Meg persze, ha menet közben eszembe jut valami soron kívüli bejegyzés, majd azzal is megörvendeztetlek titeket. Ha esetleg összegyűlne a hatvan feliratkozó, akkor lehet szó egy afféle blognapról, mint az előző jubileumnál.
Természetesen a menüben található oldalakkal is kezdeni fogok valamit, hogy naprakészebbek és kicsit talán esztétikusabbak is legyenek, nyilván amellett, hogy a megszűnt bejegyzések linkjeit is kiszanálom közülük.
Fogalmam sincs, meddig fog tartani a bejegyzések és az oldalak rendbetétele; ezért, ha időnként káosz és félbehagyottság benyomását kelti a blog, nézzétek el nekem. Ha végeztem a nagytakarítással, reményeim szerint újra elkezdek rendszeresen posztolni. Konkrét idővonatkozásokat nem tudok mondani; mindenképpen ebben az évtizedben tervezem mindezt véghezvinni, de úgysem úgy sikerül soha semmi, ahogy azt én tervezem, szóval inkább készüljetek fel minden eshetőségre! xD
De addig is: az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; treat people with kindness!
All the love xx
Nessa
Szia! Üdv megint a blogodon! ( bár ez elég hülyén hangzott, de szerintem érted )Gratulálok az érettségidhez!
VálaszTörlésSzia! Egyáltalán nem hangzott hülyén, köszönöm szépen! Olyan jó érzés megint itt lenni :)
Törlés