A raktárai óriásiak voltak, és Victarion fegyveres férfiakkal pakolta tele őket. Ezzel a hajóval utazott a többi, csekélyebb jutalom, amit a Vasflotta hosszú útján szedett össze a Rabszolga-öböl felé, egy nehézkes csoport kogga, nagy kogga, karakk és kereskedőgálya, itt-ott halászhajókkal megszórva. Mind kövér, mind gyenge flotta volt ez, gyapjút és borokat és más kereskedelmi javakat tekintve ígéretes, de veszély ellen már kevésbé. Victarion kiadta a parancsot erről Egyfülű Wulfnak.
- A rabszolgatartók reszketnek majd, mikor észreveszik a vitorláidat kiemelkedni a tengerből - mondta neki -, de ha teljesen meglátnak, nevetni fognak a félelmeiken. Kereskedők és halászok, csak ennyik vagytok. Ezt bárki láthatja. Engedd őket olyan közel, amennyire csak jönni akarnak, de tartsd rejtve az embereidet a fedélzet alatt, amíg készen nem álltok. Aztán közelíts és csáklyázd meg őket. Szabadítsd fel a rabszolgákat és hajítsd a tengerbe a rabszolgatartókat, de a hajókat vedd el. Minden hajóra szükségünk lesz, hogy hazavigyenek.
- Haza - vigyorgott Wulf. - Az embereknek ez tetszeni fog, kapitány úr. Először a hajók - utána megtörjük ezeket a yunkaikat. Igen.
A Vasdiadal hosszában a Nemes Hölgyhöz volt kötözve, a két hajót láncok és küzdőhorgok fogták szorosan össze, és egy létrát feszítettek ki közéjük. A nagy kogga sokkal hatalmasabb volt, mint a hadihajó, és magasabban ült a vízen. Végig a hajóperemek mentén vasszülöttek arcai kémleltek le, figyelve, ahogy Victarion vállon veregette Egyfülű Wulfot és felküldte a létrán. A tenger sima és mozdulatlan volt, az ég fényes a csillagoktól. Wulf parancsára a létrát felhúzták, a láncokat eldobták. A hadihajó és a kogga különváltak. A távolban Victarion híres flottájának többi része vitorlát bontott. Egy erőtlen éljenzés harsant a Vasdiadal legénysége között, és hasonló választ kapott a Nemes Hölgy embereitől.
Victarion Wulfnak adta a legjobb harcosait. Irigyelte őket. Ők csaphatnak majd le elsőkként, ők láthatják először a félelmet az ellenfelek szemeiben. Ahogy a Vasdiadal orrában állt, figyelve Egyfülű kereskedőhajóit egyesével eltűnni nyugaton, az első elpusztított ellenségek arcai visszatértek Victarion Greyjoyhoz. Az első hajójára gondolt, az első asszonyára. Volt benne egyfajta nyugtalanság, éhség a hajnalra és a dolgokra, amiket az hoz majd. Halál vagy dicsőség, ma mindkettőből megiszom a részemet. A Tengerkő Trónus az övé lett volna, mikor Balon meghalt, de a fivére, Euron ellopta azt tőle, ahogy sok évvel azelőtt a feleségét is ellopta. Ellopta és beszennyezte, de rám hagyta a megölését.
Mindez azonban már megtörtént és elmúlt. Victarion is megkapja a jussát végre. Nálam van a kürt, és nemsokára az asszony is nálam lesz. Egy bájosabb asszony, mint a feleség, akit megöletett velem.
- Kapitány! - A hang Hosszúvíz Pyke-hoz tartozott. - Az evezősök a kívánságodat lesik.
Hárman közülük, és erősek. - Küldd őket a kabinomba. A papot is akarom.
Az evezősök mind nagyok voltak. Egyikük egy fiú, a másik egy állat, a harmadik egy fattyú fattya. A Fiú egy évnél kevesebb ideje evezett, az Állat húsz éve. Volt nevük, de Victarion azokat nem ismerte. Egy a Sirámról jött, egy a Karvalyról, egy a Pókcsókról. Nem várhatták tőle, hogy minden rabszolga nevét tudja, aki valaha meghúzott egy evezőt a Vasflottában.
- Mutasd meg nekik a kürtöt - parancsolta, mikor bevezették a hármast a kabinjába.
Moqorro előhozta azt, és a fekete bőrű asszony felemelt egy lámpást, hogy mindegyikük megnézhesse. A lámpa villódzó fényében a pokolkürt vonaglani és forogni látszott a pap kezeiben, mint egy szabadulásért küzdő kígyó. Moqorro óriási termetű férfi volt - nagy hasú, széles vállú, toronymagas -, de a kürt még az ő markában is hatalmasnak tűnt.
- A fivérem Valyriában találta ezt a holmit - mondta Victarion a rabszolgáknak. - Gondoljatok bele, milyen nagy kellett, legyen a sárkány, hogy két ilyet elviseljen a feje tetején. Nagyobb, mint Vhagar vagy Meraxes, nagyobb, mint Balerion, a Fekete Iszonyat. - Elvette Moqorrótól a kürtöt és végigsimított tenyerével az ívein. - Az ó-wyki királyválasztáson Euron egyik némája megfújta ezt a kürtöt. Néhányan emlékeztek is rá. Nem olyan hang volt, amit bárki ember elfelejt, aki hallotta.
- Azt mondják, meghalt - mondta a Fiú - az, aki megfújta a kürtöt.
- Aha. A kürt utána füstölt. A némának hólyagos lett az ajka, és vérzett a mellkasára tetovált madár. Másnap meghalt. Amikor felvágták, a tüdői feketék voltak.
- A kürt el van átkozva - mondta a Fattyú Fattya.
- Egy sárkánykürt, Valyriából - mondta Victarion. - Igen, el van átkozva. Sosem mondtam, hogy nincs. - Gyengéden megérintette a kezével az egyik vörös arany gyűrűt, és az ősi írásjel mintha énekelt volna az ujjhegyei alatt. Egy fél szívdobbanás erejéig semmit sem akart annyira, mint megszólaltatni a kürtöt. Euron bolond volt, hogy nekem adta ezt, ez drága holmi, és erős. Ezzel megnyerem a Tengerkő Trónust és aztán a Vastrónt. Ezzel megnyerem a világot.
- Claggorn háromszor megfújta a kürtöt és meghalt miatta. Olyan nagy volt, mint bármelyikőtök, és olyan erős, mint én. Olyan erős, hogy le tudta csavarni egy férfi fejét a vállairól a puszta kezeivel, és a kürt mégis megölte őt.
- Akkor minket is meg fog ölni - mondta a Fiú.
Victarion nem gyakran bocsátotta meg egy rabszolgának, hogyha soron kívül megszólalt, de a Fiú fiatal volt, húsznál nem több, és mindemellett nemsokára meghal. Nem tette szóvá. - A néma háromszor szólaltatta meg a kürtöt. Ti hárman csak egyszer fogjátok. Lehet, hogy meghaltok, lehet, hogy nem. Minden ember meghal. A Vasflotta csatába hajózik. Ezen a hajón is sokan halottak lesznek, mire a nap lemegy - leszúrva vagy levágva, kibelezve, megfulladva, élve megégetve -, csak az Istenek tudják, melyikünk lesz még itt, mire eljön a holnap. Ha megszólaltatjátok a kürtöt és túlélitek, én szabad emberré teszlek, egyikőtöket vagy kettőtöket vagy mind a hármótokat. Feleségeket adok nektek, egy kis földet, egy hajót, saját rabszolgákat. Az emberek ismerni fogják a neveteket.
- Még te is, kapitány úr? - kérdezte a Fattyú Fattya.
- Aha.
- Akkor én megteszem.
- És én is - mondta a Fiú.
Az Állat karba fonta a kezét és bólintott.
Ha ezek hárman több bátorságot éreznek, ha azt hiszik, van választásuk, akkor hadd kapaszkodjanak ebbe. Victariont nem nagyon érdekelte, mit hittek, hiszen csak rabszolgák voltak.
- Velem fogtok hajózni a Vasdiadalon - mondta nekik -, de nem fogtok csatlakozni a harchoz. Fiú, te vagy a legfiatalabb - te szólaltatod meg először a kürtöt. Amikor eljön az idő, sokáig és hangosan fújod majd. Azt mondják, erős vagy. Fújd a kürtöt, míg már állni sem bírsz, míg az utolsó csepp lélegzet is kipréselődik belőled, míg a tüdőid már égnek. Hadd halljanak a felszabadítottak Meereenben, a rabszolgatartók Yunkaiban, a szellemek Astaporban. Hadd szarják össze magukat a majmok a hangtól, amikor az áthömpölyög a Cédrusok Szigetén. Utána add tovább a kürtöt a következőnek. Hallotok engem? Tudjátok, mit kell tennetek?
A Fiú és a Fattyú Fattya megrántották egy elülső hajtincsüket; az Állat talán ugyanígy tett volna, de ő kopasz volt. - Megérinthetitek a kürtöt. Aztán menjetek.
Egyesével otthagyták őt. A három rabszolga és aztán Moqorro. Victarion nem hagyta neki, hogy elvigye a pokolkürtöt.
- Magamnál fogom tartani, amíg nincs rá szükség.
- Ahogy parancsolod. Szeretnéd, ha lecsapolnám a véredet?
Victarion a csuklójánál fogva megragadta a fekete bőrű nőt, és magához húzta. - Majd ő megcsinálja. Menj, imádkozz a vörös istenedhez. Gyújtsd meg a tüzedet, és mondd el nekem, mit látsz.
Moqorro sötét szemei mintha ragyogtak volna. - Sárkányokat látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése