Tia blogja

Október 29-én kaptam ezt a rendelést Cintiától, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hozhattam volna előbb, ugyanis de, hozhattam volna, csak egy iszonyúan lusta természettel vagyok megáldva.

Akik figyelemmel követik a blogot, azokat kérem: szavazzatok itt jobbra, hogy mit hozzak legközelebb a blogra! A szokásos bejegyzéseken kívül egy kérdezz-felelek is átfutott az agyamon, de azt nyilván csak akkor csinálom, ha lesz rá érdeklődés, mert nem akarok beégni azzal, hogy létrehozok neki egy bejegyzést, aztán csak egy ember kérdez. (Én egy ember kérdéseire is boldogan válaszolok, de azért nem kevesen hülyének néznének szerintem. XD)

De most térjünk is rá végre a lényegre, mert Tia már biztos azt is elfelejtette, hogy rendelt valaha kritikát...

Titkok hálójában

Szerzője: Szabó Cinti

A kinézet

Első benyomás. Azt mondanám, nem rossz. Nincs a blogod kinézetében olyasmi, ami első ránézésre szúrná a szememet attól eltekintve, hogy a bejegyzések nincsenek sorkizártra állítva. A különleges fejléc miatt pedig rögtön pozitívan kezdtem hozzáállni az oldaladhoz, mert a színek amellett, hogy szokatlant is vegyítesz közéjük, teljes harmóniában állnak egymással. Az egész design passzol a történet tervezett hangulatához, úgyhogy abszolút semmi problémám.
Fejléc. Nem épp a megszokott színekkel és megoldásokkal operál, de ilyen szempontból sosem a megszokottat hajszolom. Először is, teljesen passzol a design többi részéhez mind színileg, mind hangulatilag. Másodszor, a kísérteties háttérelemek - ha a koponyák kicsit elcsépelten néznek is ki - legalább passzolnak a sztorihoz! Ne akard tudni, hány olyan fejlécet láttam már, aminek csak random hülyeségek voltak rámaszkírozva a hátterére, amiknek semmi köze nem volt az adott oldal tartalmához! A tiéd legalább ilyen szempontból megállja a helyét. Az már más kérdés, hogy a színek, amik kinézetre egyébként zseniálisak, a koponyák és a fehér madarak miatt egy kicsit tündérmesés benyomást kelt az egész. A lány körüli, piros "szegély" viszont egy hatalmas piros pont lenne, ha osztogatnék ilyeneket, ugyanis még sehol máshol nem láttam ezt a megoldást, azonkívül pazarul néz ki. Maga a karakter is jó választás volt, főleg ebben a testhelyzetben, az a tény pedig pláne elnyerte a tetszésemet, hogy nem az ezredik párocska néz vissza rám a fejlécről, hanem csak egyetlen lány.
Ennyit a pozitívumokról. Mivel a design és a fejléc nem saját, így a címnek semmi köze a te blogodhoz. Ez önmagában még nem is lenne túl nagy baj, mert nem kötelező a címet ráírni a fejlécre; a "kövess a sötétbe"-felirat akár még egy alcímszerűség is lehetne, ha nem volna mindenkinek nyilvánvaló, hogy nem direkt van így. Viszont a 'dark' szó narancssárgás beütése, na meg a betűtípusa felett már nem tudok elsiklani. Fogalmam sincs, a fejléc készítője mit érezhetett, amikor ezt így rakta össze, a lényeg az, hogy nem jön be. De ez biztos csak engem zavar egyébként.
Hátterek. A főháttér egy, a fejléchez mesterien illő lila, a modulok háttere pedig egy ennél is sötétebb árnyalata ugyanannak a színnek. A bejegyzések háttere is teljesen jó a maga halványlila tónusával; szintúgy a dátumfejléc és a két fülecske, vagy minek nevezzem, ami a bejegyzés szerzőjét és a kommentek számát mutatja. Viszont legjobban a bejegyzéssáv háttere tetszett meg nekem a legjobban, mert ezt a megoldást még egyáltalán nem láttam, viszont tökéletes ehhez a bloghoz.
Betűk. Egyszerűbb azzal letudni, hogy minden oké. A bejegyzések és a modulok címei egy szép, de olvasható betűtípussal lettek felfirkantva; plusz a betűméretek, betűtípusok és a színek mindenhol rendben.
Effektek. Ha a szemem nem csal, akkor a linkek egy része fehér hátteret kap, a másik pedig dőlt betűs lesz a kurzortól. Nekem személy szerint tetszenek ezek a megoldások, a képeffektek meg nem is hiányoznak.
Modulok. A nézettséget kapásból azt tanácsolom, hogy szedd le, mert teljesen felesleges; elég, ha te tisztában vagy a számmal. Amit még zavarónak találtam, az az "Akiket ajánlok" és az "Ajánlott olvasmányok avagy cserék", melyek közül az elsőben van egy szem blog, a második üres. Egy, üres modult nem tartunk. Ha még nincs cseréd, akkor nem kell előre bekészíteni egy üres egységet neki. Ha meg már van... akkor ne csinálj erre a célra két, szinte ugyanolyan nevű modult. Mert ez a két név ugyanazt jelenti, tehát kettő van ugyanabból.
A rendszeres olvasóknak kitalálhatnál valami egyedibb nevet, mint amilyen az iránytű is. A chat betűszíne nem épp a legjobb választás, ha engem kérdezel: ez az árnyalat sehol máshol nem található meg a blogon, és a sötétlila háttérnek köszönhetően olvashatóság szempontjából sem a legjobb választás. Javasolnám ugyanazt, amivel a modulok címét írod.
Nagyon tetszik, hogy a menünek iránytű a neve; végre valaki valami kreatívat talál ki! Mellesleg a menükód is bejön. Az információkkal kapcsolatban pedig csak annyit szerettem volna, hogy: Blog kezdete: 2016.10.01. Fejléc & Ddesign: Deviantart
Oldalak. Négy oldalad van, ezek közül a versenyes kapásból üres. Amit fentebb az üres modulokról írtam, az az oldalakra is igaz - ne hozz létre előre egy fölösleges oldalt, ráér akkor, amikor már aktuális lesz! De nevezhetném üresnek a feljegyzéseket, ergo a fejezeteket felsoroló oldalt is, mivel csupán egy gif található rajta, nem linkeled be az eddigi két feljegyzést.
A díjas oldalhoz nincs hozzáfűznivalóm, a szereplőshöz meg csak annyi, hogy szerencsés lenne legalább hasonló méretű képeket válogatni a karaktereknek, hogy ne legyen ennyire rendezetlen az összhatás. Ja, és ez már csak személyes vélemény, de nem jó, ha olyan karaktereket is felsorakoztatsz a szereplős oldalon, akik még nem is tűntek fel. Elég őket akkor felírni a listára, ha már kaptak szerepet a történetben.
Bejegyzéselrendezés. A neved előtti, száraz "bejegyezte" feliratot átállíthatnád valami másra, ami jobban tükrözi a történet témáját. Az viszont pozitívum, hogy nem raktál pipa-sort a bejegyzések alá; tökéletes ez így, nélküle.
Összhatás. Mi is a tanulság? Az, hogy első ránézésre hibátlannak tűnik az oldalad, de azért van még rajta mit csiszolni - azok mind apróságok amúgy, szóval semmi pánik.

A tartalom
Alapötlet. Ezt a részt is azzal nyitom, hogy: nem rossz. A főhősnő legjobb barátnője meghal, de furcsa körülmények között, és a főhősnő beleveti magát a nyomozásba, egy nyomozóval és a barátnő bátyjával karöltve. A kivitelezést most figyelmen kívül hagyva ez teljesen kóser. Eleve nem fanfiction, legalábbis én nem tudok róla, hogy az lenne. És én ilyen, elcsépelt fanfictionöktől terhes időkben már azért csillagos ötöst adok egy blog alapötletére, ha az nonfanfiction... De a tiéd ezen túl is rendben van. Elvégre kevesebb nyomozós történet van, mint szerelmes például. (Khm, célzás, hogy ne egy ezredik szerelmes sztorit kanyaríts ebből.)
     Cím. Már ilyen kevés fejezet után is körvonalazódik, hogy miért ezt a címet választottad - tökéletesen illik a történetre! Azért legszívesebben megölelnélek, hogy magyarul van, ellentétben a magyar blogok kilenctizedével. Hosszra is pont megfelel, valamint kellően felcsigázza az arra tévedő érdeklődését.
Nagyon szégyellem magam, hogy a címről ötödannyit írok csak, mint a fejlécről, de ha egyszer nincs már rajta mit tárgyalni..?
     Fülszöveg. Annak veszem a részletet a szövegből, mert én mindenképp szükségesnek érzem, hogy legalább valamilyen típusú fülszövege legyen az ember bloggerlányának. Ha a megírási hibáit nem nézzük ( - Nem, Nathan vagyok, Sabrina bátyja[szóközhiány]- mondta egy férfi hang férfihang a vonal másik végéből."), akkor tökéletesen megállja a helyét fülszövegként. Elvégre kellőképp előrevetíti a történetet, de nem árul el többet a kelleténél; figyelemfelkeltő, egyedi és érdekfeszítő. Nekem hosszra is tökéletesen megfelel.
     Prológus. Te bevezető feljegyzésnek keresztelted el, és ez üdítő változatosságot jelent számomra. Valamiért mindig bejött az, ha a bejegyzések elején mindig volt egy-egy kép vagy gif, ami a tartalmat is tükrözi, és ez a te esetedben is teljesült.
A prológusok hosszába nem szoktam beleszólni, úgyhogy nincs bajom azzal, hogy csupán 77 szavas, főleg, hogy a lehető legjobb momentumot választottad a prológus tartalmául. Ha valakinek ez a pár sor nem kelti fel a figyelmét, akkor semmi. Viszont remélem, nem bánod, hogy kigyűjtöttem belőle a különböző hibákat. Pirossal láthatod őket.

Sabrina fotója, és neve villogott, amikor rápillantottam a kijelzőre.
 - Halló?[szóközhiány]- szóltam bele a készülékbe. - Sabrina?
 - Nem, Nathan vagyok., [a fülszövegben vesszővel szerepelt, kérlek, legyünk egységesek] Sabrina bátyja[szóközhiány]- mondta a férfihang a vonal másik végéből.
De még egyszer: le a kalappal előtted ezért a szokatlan és zseniális megoldásért.
Kivitelezés. Ezzel viszont már egy egész listányi problémám van. A különböző szóközhiányok mellett leginkább a hitelességgel, hogy mondjam finoman, bukdácsolsz. De haladjunk szépen sorjában, mert tekintettel az eddigi kevés tartalomra, még semmi nincs veszve, simán átírhatod, ha akarod.
     Leírások. Fogalmazzunk úgy, hogy nem használsz sokat. Tájleírás nuku, személyleírás úgyszintén, de még érzelemleírásból sincs annyi, hogy azt mondjam, elmegy. Leírod ugyan, hogy Nathant leszámítva mindenki sír Sabrina halála miatt, de például egyetlenegyszer sem olvastam, hogy a főhősnő konkrétan hogyan érez. Azt sem, hogy hogy néz ki, de ez legyen a legkisebb baj.
     Párbeszédek. Ez már a hitelességhez is kapcsolódik, de nem valami hihetőek. A nyomozó odaböfög egy-két szót arról, hogy a ház szelleme ölte meg Sabrinát - tíz másik emberrel együtt, tegyük hozzá -, és erre Nathannek az az első reakciója, hogy fura módon ő megbízik a férfiban. Elnézést, én vagyok túl földhözragadt? A világban, ahol a te blogod játszódik, minden ember hisz a szellemek jelenlétében? Esetleg már a való életben is teljesen normális, ha az ember egy kísértetre fog egy gyilkosságot, és csak én maradtam le róla?
Nem. Te egyszerűen nem gondoltad végig. Az lebegett előtted, hogy ez egy kísértethajkurászós sztori lesz, és már annyira el akartál jutni az izgalmasabb részekhez, hogy elfeledkeztél a realitásról, a karaktereid emberi mivoltáról és arról, hogy a szereplőid nem tudják azt, amit te - tudniillik, hogy tényleg szellem gyilkolászott.
Aztán ott van az, amikor Melody be akar menni a házba, és az egyik rendőr közli vele, hogy "nyomozás". És ennyi. Egy szóval letudtad azt, amit minimum egy kacifántos mondattal kellett volna, mert nincs rendőr, aki csak egy szót odabökve közölné a tényt, hogy a lány nem mehet be. Nem jutott eszedbe egy krimiből sem a szöveg, amit kerestél ide?
Miért pont hat perccel éjfél előtt kell találkozniuk a nyomozóval? Az menőbben hangzott, mint az éjfélkor..?
Mindennek a tetejébe pedig még helyesírásilag sem állják meg a helyüket a párbeszédeid. De ettől eltekintve minden stimmel, tényleg. Tudod, hogy ironizálok, ugye?
     Karakterek. Tisztában vagyok vele, hogy csak másfél rész van fent a történetből. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a másfél rész durván ezer szót tesz ki. De nem mondom azt, hogy elnézem a karaktereid kidolgozásának teljes, abszolút, totális kihagyását, mert ez elnézhetetlen. Annyira összecsaptad az egészet, hogy az sem "hangzik el", hogy Sabrina kije volt Melody-nak. Igen, nyilván a barátnője, de ezt kikövetkeztettem, nem te mutattál rá - ugyanennyi erővel lehetnének osztálytársak, unokatestvérek, élettársak, házasok vagy lakótársak is. Mert hogy nem árulod el sem közvetlenül, sem közvetetten, az hótbiztos. Így tehát a főhősnőről a nevén kívül semmit nem tudunk meg. Remélem, te is érzed, hogy ez így nem okés.
Ott van még Nathan, aki még annyi érzelmet sem mutat, mint Melody. Érted, Melody felől sem érkezett érzelemleírás, de ő legalább sírógörcsöt kapott; Nathan egy kőszobrot is megszégyenít a viselkedéssel, amit ráruházol.
Aztán még bejött a képbe Thomas Grey, a nyomozó, akinek elég csak annyit mondania, hogy "ennek a háznak a szelleme már tíz embert megölt, és most Sabrinát is", hogy Melody és Nathan nemhogy szó nélkül elhiggyék, amit mond, de rögtön csatlakozzanak is hozzá. Figyelj, még menthető a helyzet! Ha kiderül, hogy Thomas egy szirén, akkor minden hitelességi problémát semmisnek nyilvánítok...!
     Stílus. Az első, ami eszembe jutott, itt is az, hogy nem gondoltad át eléggé a leírt sorokat, a stílusod így leginkább egy összevissza, csapongó, gyermeteg vázlat megtestesítésére emlékeztet. Ez főleg a leírások teljes hiányának tudható be; csak történnek a dolgok, de senki nem mutat semmi érzelmet. (És ami történik, az sem túl hiteles, de erről majd később.) Egy gondozott, szépen megírt műben semmi baj nem lenne a stílusoddal, de ezek teljesen elfedik, hogy úgy mondjam, így nem tudom élvezni a soraidat.
     Fogalmazás. Bocs, hogy mindig önmagamat ismétlem, de összecsapott! Ezért is a történetvezetésed a hibás, mert hiába tudsz szépen fogalmazni, az ebből a két részből nemhogy nem derül ki, de még az ellenkezője is bebizonyosodik - elég, ha csak a tucatnyi tőmondatodra gondolok.
     Szókincs. Nem mondanám, hogy lenyűgöztél, de nem is okoztál csalódást, sőt, felülmúltál jó néhány bloggert, akit eddig kritizálnom kellett.
     Helyesírás. Leginkább szóközhiányokra tudok itt rámutatni, de azért másból is van bőven. Térjünk hát a lényegre!
Csendben ültem a félhomályban, és az ablak felé meredtem. Az üvegen halkan kopogott az eső,[szóközhiány]a cseppek pedig elhomályosították a szembe szomszéd házát. Még mindig nem tudtam felfogni Nathan szavait.[szóközhiány]"Sabrina meghalt."
 - Melody[szóközhiány]- kopogott anya, de mivel nem reagáltam, feltépte az ajtót. – Jézusom!
Anya rekord gyorsasággal rekordgyorsasággal ért az ágyamhoz, és huppant le mellém.
 - Sabrina…[szóközhiány]- suttogtam. – Meghalt!
 - Nem kell[szóközhiány]- leheltem. – Nem kell.
Anya átölelt, majd a kezeivel lassan simogatni kezdte a hátamat. Én csak egyre jobban, és hangosabban bömböltem édesanyám vállán.
 - Anya[szóközhiány]- mondtam, mikor csitult a sírás ingerem sírásingerem. – Átmehetek Mrs.[szóközhiány]Mckeen-ékhez?
 - Nem hiszem, hogy…[szóközhiány]- kezdte, de én gorombán közbevágtam.
 - Siess haza![szóközhiány]- csak ennyit mondott.
Sabrina egy utcányira lakik lakott tőlem, így hamar odaértem. A ház körül sárga „LEZÁRVA” és „RENDŐRSÉG” feliratú szalagok futottak. Két rendőrautó, és egy mentős állt a járda mellett.
 - Nyomozás…[szóközhiány]- szólt az egyik rendőr, azonban én megszakítottam.
 - Hozzátartozó vagyok, kérem![szóközhiány]- lihegtem.
A nő biccentett, majd mind a ketten odébbálltak. Bent minden tele volt fehér, és narancssárga ’x’-ekkel, és rajzokkal. A konyhából Mrs.[szóközhiány]Mckeen rontott ki sírva.
 - Melody![szóközhiány]- borult a nyakamba. – Sab… Sabrina!
Eltoltam magamtól Mrs.[szóközhiány]Mckeen-t, majd egy puszit nyomtam a nő homlokára, s én is felbandukoltam a lépcsőn.
 - Miért hívtál?[szóközhiány]- ültem le a fiú mellé.
 - Amikor Sabrinát begyógyszerezve megtaláltam az ágyon, ez a kép volt a kezében[szóközhiány]- mondta Nathan
horror filmbe horrorfilmbe illő ház állt.
 - Ki ez a srác?[szóközhiány]- vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem tudom, én sem ismerem, de Sabrina nagyon boldognak tűnik vele[szóközhiány]- hangja rekedt volt. – Az a ház…
 - A templom mögött van, régen egy gazdag házaspár élt benne. A haláluk után a házat senki nem vette meg, de minden éjjel, mintha valaki mégis lenne bent. Így ráragadt a házra a „Rémségek Háza” kifejezés[szóközhiány]- jelent meg egy férfi az ajtóban.
 - Thomas Grey vagyok. - szólalt meg újra a férfi.
 - Nathaniel, és Melody[szóközhiány]- mutatott Nathan magára, majd rám.
Ahogy közelebb lépett hozzánk, a jelvényén levő NCIS-feliraton megcsillant a hold fénye.
 - Titkokban nyomoztok?[szóközhiány]- vonta fel a szemöldökét.
 - Magában miért bízzunk?[szóközhiány]- szólaltam meg hirtelen.
 - Nem kell bízni bennem[szóközhiány]- mondta. – De, gondolom, jó, ha van a csapatban egy tapasztalt nyomozó is, nemde?[szóközhiány]- mosolyodott el. – Az, hogy én, vagy más; a döntés a ti kezetekben van.
 - Fura, de…[szóközhiány]- szólalt meg végül Nathan. – Én bízom benne.
 - Remek. Ma éjfél előtt hat perccel találkozunk a temetőben[szóközhiány]- jelentette ki, majd intett egyet, és lekocogott a konyhához.
egy „késő van, mennem kell, de hamarosan találkozunk”-szöveggel
Hosszú faösvény vezetett el egy fekete vaskapuig, amelyen egy fehér koponyávala díszelgett.
A rengeteg, kereszt alakú sírhalmaz fejfa [a sírhalmazokat elég körülményes lenne kereszt alakúra ásni, nem gondolod?] közepén egy hatalmas angyal állt. Kezei félig töröttek voltak, fél arca leomlott, és, mintha több éves vér tapadt volna a kőszobor arcához.
A köd, mintha akárha [hogy ne a 'mintha' ismétlődjön] még jobban elkezdett volna áramlani a szobor jobbjáról.
 - Félelmetes, nemde?[szóközhiány]- hallottam egy férfihangot.
Mikor megfordultam, Thomas Grey nyomozóval találtam szemben magamat.
 - Megtenné, hogy nem jelenik meg csak úgy a semmiből?[szóközhiány]- förmedtem Thomasra rá.
 - Megtenném, de mi abban a mókás?[szóközhiány]- mosolyodott el.
 - Még nincs itt[szóközhiány]- felelte. – Bár nincs már sok ideje…
Mindenkinek egy pisztolyt, és két töltényt nyomott a kezébe. Nathannal ellentétben én egyszer fogtam pisztolyt, de az is szivacsból volt. [Tehát a szivacspisztoly a főhősnőnk olvasatában pisztolynak számít? Arra számítottam, hogy valami izgalmas történet következik, ha már Melody Nathannel ellentétben már fogott pisztolyt, de francokat.]
Gyors léptekkel haladtunk a Rémségek Házának kapuja felé. Éjfél volt. Egy bagoly huhogott a vaskapu legtetején. A kapu zára egy csontvázfejből állt. - Jézusom, ha szándékosan tőmondatokat akarnék halmozni egymásra, akkor se tudnék olyan jó munkát végezni, mint te! Nem lenne jobb valahogy így? Mire az óra elütötte az éjfélt, mi már gyors léptekkel haladtunk a Rémségek Házának kapuja felé. Egy bagoly huhogott vészjóslóan a vaskapu legtetején, a kapu zára pedig egy csontvázfejből állt.
A kopogtatóról már lekopott a festék, akárcsak az ajtó többi részéről is. A zár meg volt rongálva[szóközhiány]- talán tíz éves tízéves pisisek voltak műve. Nathan önként jelentkezett az ajtó berúgására. A fiú másodjára sikeresen kitárta előttünk az ajtót. Csak amikor benéztem a házba. Mikor, megláttam milyen is valójában…[szóközhiány]Csak ekkor esett le, hogy miért nevezi mindenki Rémségek Házának.
     Hitelesség. A hitelességi problémák nagy részét már legalábbis említettem fentebb, de azért álljon itt egy összesített lista, hogy megértsd, miért kapnál nulla pontot erre a tényezőre, ha még pontoznék bármit is.
A síráson kívül semmilyen érzelmet nem írsz Melody részéről. Nathan nem mutatja, hogy bárkije is meghalt volna, nemhogy a testvére. Ha a ház nyomozási helyszín, ahova külsősöket hivatalosan nem engednek be, akkor a család sem lakhatna ott - nem jutott eszedbe, hogy egy kicsit átalakítaná a tetthelyszínt a tény, hogy egy egész család ott lakik?
A rendőröknek akkora a szókincse a saját szakterületükben, mint neked ugyanarról - lásd, "nyomozás!". Megjelenik egy ismeretlen nyomozó azzal a szöveggel, hogy egy szellem ölte meg Sabrinát és még tíz másik embert, és sem Melody, sem Nathan nem teszi ezt szóvá; fel se merül, hogy ezt ne hinnék el. Egyetlen "miért bízzunk magában?"-nal letudod a bizalmatlansági státuszt, és máris bestie-k lesznek, és együtt "nyomoznak"; értsd: pontban éjfél előtt hat perccel találkoznak a Rémségek Házánál. Mikor odaér, a nyomozó kapásból pisztolyt és töltényeket nyom a kezükbe; semmi kezdetleges oktatás arról, hogy egyáltalán hogy kell megfogni a fegyvert, hogy kell újratölteni, lőni vele, célozni vagy valami. Pedig Melody-val - aki már fogott szivacspisztolyt, ne felejtsük el - ellentétben Nathan még nem fogott fegyvert a kezében. Mert neki nem volt gyerekkora. És mert ő - remélhetőleg - nem sorolja a pisztolyok közé a szivacspisztolyt.
     Történetvezetés. Erről is írtam már, de nem tudom nem megtenni újra. Nuku érzelem; nuku külsőség - értsd: sehol egy leírásra legalább halványan emlékeztető akármi -; egyedül a hitelességileg lábaknak nem nevezhető, rozoga hurkapálcikákon tántorgó történések, azok is seperc alatt levezényelve. Csak a hiteltelen cselekményből áll a történeted, de még azon is csak átrohansz. Szavakba se tudom önteni, hogy ez így mennyire tarthatatlan.
Az egyetlen, amit ezzel kapcsolatban pozitívumként tudok felhozni, az, hogy a két részt a lehető legjobb helyen zártad le: figyelemfelkeltőek, hangzatosak, bevonzzák az olvasót.
Tanulság. Önreklámnak fog hangzani, de feltétlenül olvasd el néhány cikkünket/cikkfordításunkat, ha azt akarod, hogy a fent leírtaktól tovább tudj lépni. Kezdetnek nézz rá erre, ha szeretnéd kicsit élőbbé tenni a jelenleg papírsablonnak is szegényes karaktereidet. Ezután olvasd át Anna néhány tippjét, mert tuti, segítenek. Ha a valamilyen mértékű hitelességgel és a rétegeltnek nevezhető karakterekkel is megvagy, ajánlom ezt, hogy a lehető legjobban elnevezni és jellemezni is tudd őket. Miután a karaktereid már életképesek, és így az olvasót érdekli a sorsuk, íme néhány tipp, hogyan építs sikeresebben feszültséget. És főként ebből a bejegyzésből javaslom a második cikk elejének az elolvasását, mert eléggé fejfájdító volt, amikor a szereplőid csak úgy tudomásul vették a szellemek létezését.
Ha nincs kedved a cikkeinkhez, én megértem azt is, de a tanácsaim sora itt még nem ért véget. Külön hangsúlyoznám a fenti cikkekben is hangoztatott tanácsot, miszerint nézz utána a dolgoknak, mielőtt ész nélkül beleírod őket a sztoridba! Példának okáért, olvass el vagy nézz meg pár krimit vagy horrort vagy szellemhistóriát, ha ezekben az ágazatokban akarsz írni! De bármilyen regény elolvasása segíthet a helyesírási hibáid kiküszöbölésében, a szókincsed bővítésében és a fogalmazásod felturbózásában. Végül pedig, soha ne tegyél közzé semmit anélkül, hogy átolvastad volna legalább egyszer! Így kigyomlálhatod belőle a szóközhiányokat és az elírásokat.
De, bármennyire is nem úgy hangzik, hiszem, hogy van benned tehetség, és ha mindezeket megfogadod, és utána újraírod a sztorit, fogadni merek, hogy ezerszer jobb lesz a végeredmény!

Ajánlom...
Cintia egyelőre csak kétrészes története egy természetfelettivel megfűszerezett krimi, amit mindenképp el kell olvasnod, ha borzongásra és nyomozásra vágysz!


Hagyomány már, hogy itt a sűrű bocsánatkérések következnek - a késésért, a várakoztatásért, a bunkóságomért, meg úgy általánosságban véve a létezésemért. Most sincs ez másképp. Ne haragudj, hogy durva fél évig várnod kellett a kritikádra. Sajnálom, hogy már csak addigra érkeztem meg vele, mire valószínűleg fel is hagytál a blog írásával. Bocsánatot kérek.
Nessa voltam, legyen úgy..!