Diana blogja

Iszonyatosan lassan, de azért biztosan zárkózom fel a várólistás kritikáimmal; ezt például már október 29-én rendelték, ami nem is volt olyan régen, ha azt nézzük, hogy milyen késésekkel szoktam jelentkezni a kritikákkal... Sajnálom, tényleg, de azért remélem, nem utáltatok meg.

De akkor nézzük is Diana blogjának a tartalmát, ha már megtisztelt azzal, hogy a mi szerény blogunkon kért kritikát a történetéről! :)

A megnyugvás magaslatán

Szerzője: Diana Brunwin

A tartalom

Alapötlet. Konkrétan fellélegeztem, látva, hogy végre nonfanfictionnel van dolgom. (Félreértések elkerülése végett, nem nézem én le a fanfictionöket, csupán jólesik a változatosság.) Legalábbis, ha ez valaminek/valakinek a fanfictionje, akkor nem ismerem az alapművet, vagy ismerem, csak nem esett le. Szóval már az érdemel egy virtuális vállon veregetést, hogy teljesen saját szereplőkkel operálsz.
Az a "csavar" (apró örömökből élek) is felkeltette az érdeklődésemet, hogy a főhősnő a blogos történetek kilencvenöt százalékával szembemenve nem New Yorkba költözött a történet elején, hanem New Yorkból. Itt már arra számítottam, hogy na, tuti, hogy Londonba költözik, mondván: hiszen a bloggervilág számára ez a két város létezik csak... De nem; Manchesterbe!
Nem konkrétan a történethez kapcsolódik, de mivel kinézetkritikát nem kértél, ezért az ilyen jellegű gondolataimat nem volt hol kifejtenem, viszont úgy érzem, muszáj: zseniálisnak tartom, és büszke lehetsz magadra azért, hogy nem csináltál szereplős oldalt, ezzel agyoncsapva a szereplők egyéni elképzelésének lehetőségét. Végre valaki! Ha rám hallgatsz, nem is csinálsz szereplős oldalt, mert abszolút fölösleges, legalábbis az én véleményem szerint.
Szóval én elaléltam az alapötlet egyediségét látva. Viszont ha még több részletbe megyek, akkor már ellövöm a soron következő alpontok tartalmát, úgyhogy lépjünk tovább.
     Cím. Megint a pozitív csalódásaim egyikét kell végigolvasnod, ugyanis lehetett volna az is, hogy "XY élete" vagy "*hangzatos jelző* szerelem" című művel kell, fájdítsam a fejemet a te blogod személyében. Ehhez képest megkaptam ezt a pazar, egyedi, különleges, még hangzásra is érzelmeket ébresztő, hangulatos, pont megfelelő hosszúságú, figyelemfelkeltő címet, ami, ha az eddigi két fejezet történetére még nem is illik, a fülszöveg alapján már biztosan a lehető legjobb, amit ehhez a sztorihoz el lehet képzelni.
     Fülszöveg. Mondtam már, hogy csodát alkottál? Mert a fülszöveg megint erre bizonyíték. Egyrészt összesen három, aprónak sem nevezhető hiba van benne (az Északi-tenger partján fekvő, csendes kisvárosban keres menedéket; Megpróbál új életet kezdeni teljesen egyedül, és rideg modorával igyekszik mindenkit távol tartani magától; Aiden élete sokak szerint irigylésre méltó,: szerető család és barátok veszik körül), másrészt minden egyéb szempontból, amit csak el tudok képzelni, tökéletes. Ezt a "kettős" felépítést (amikor a két főszereplőt röviden úgymond összeveted) mindig is szerettem, de te a szokottnál is zseniálisabban oldottad ezt meg. A soraid nyomán szinte megelevenednek az olvasó szemei előtt a szereplőid, annyira sokatmondóan írod le őket. Ezenkívül előrevetítesz egy príma sztorit - mert ha a karaktereket ugyanolyan jól tudod majd megjeleníteni és a történetüket ugyanolyan jól tudod majd megírni, mint ahogy azt ebben a fülszövegben tetted, akkor számodra nincs lehetetlen. Ilyen szempontból legalábbis biztosan nincs.
Amellett, hogy felépítésre, megfogalmazásra, helyesírásra és hosszra tökéletes, a lezárása legalább ilyen nagyot szól. És amikor ezt a fülszöveget olvastam, akkor jöttem rá igazán, hogy egy nem mindennapi történettel lesz dolgom: mert ha a történetednek tényleg nem egy ezredik elcsépelt "szerelem" lesz a középpontjában, hanem megszakíthatatlan barátság, gyógyulás és újrakezdés, akkor te nemcsak szinte minden második bloggert körözted le, hanem nem egy, elismert "írót" is, akit sokan nagyra tartanak, pedig valójában förtelmet alkotott. (Igen, ez nem különösebben dicséret, figyelembe véve a blogger színvonalát és az általam felemlegetettek írásainak minőségét, de én most annak szántam, mert pozitív jelzőből már eddig is eleget írtam, kellett valami hasonlat is.)
Más szóval: már az első benyomás meggyőzött arról, hogy ezt a blogot nemcsak érdemes, hanem egyenesen ajánlott is elolvasnom.
Kivitelezés. Ha annyival letudnám, hogy mindent tökéletesen oldottál meg, akkor sem hagynék ki semmit, de azért bűntudatom lenne a túl rövid kritikáért. Szóval részletezem.
     Leírások. Imádom a leírásaidat. Te végre azok közé tartozol, akik nem félnek leírni a helyeket és a környezetet, de még az érzéseket sem. A külső személyleírást még egy picit hiányolom - emlékezetem szerint sem Jillről, sem Kiaráról sem tudjuk meg egy külső tulajdonságát sem -, de erről olvasás közben teljesen elfeledkeztem a többi leírásodnak hála; csak most, kritikaírás közben jutott eszembe.
     Párbeszédek. Az előzmények ismeretében lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, de én személy szerint a párbeszédeidben sem találtam kivetnivalót. Tökéletesen tükrözik a karakterek jellemét, helyzetét, és úgy általában mindent, amit a párbeszédek hivatottak tükrözni - és már attól örömkönnyeket hullatok, hogy a helyesírásuk hibátlan.
     Karakterek. Rég olvastam blogon ennyire rétegelt, hiteles karaktert, mint amilyen Kiara. Elég, ha azt mondom, hogy még Jillnek is szinte látom magam előtt a jellemét, pedig alig szerepelt még. Valami eszméletlen tehetséggel írod meg a karaktereket! Gyakorlatilag úgy érzem, "ismerem" Kiarát, pedig messze nem tudok még róla mindent.
     Stílus. Az első szó, ami eszembe jut róla, az egyedi. De tényleg, van egy megfoghatatlan, páratlan stílusod, aminek köszönhetően több, névtelenül egyberakott írás közül is meg tudnám állapítani, hogy melyik a tiéd. Egyszerre igényes, részletes, megnyerő, könnyed, mégis komoly az írásod, és ez valami fenomenális elegyet alkot.
     Fogalmazás. Mondanom sem kell, hogy pár hibát leszámítva tökéletesen fogalmazol, öröm olvasni. Előfordulnak elírások, magyartalan szórend, határozóragok felcserélére, egybeírandó szavak különírása, ilyesmik. A sok múltidős írás után viszont ezektől függetlenül is szinte megváltást hoztak a jelenidőben írt sorok, és az is, hogy gondosan odafigyeltél erre, és nem váltogattad az időket, mint rengetegen. Vagy a bétád végez nagyszerű munkát, vagy te - nem tudom, de esetünkben még ez is mindegy, mert a végeredmény egy csoda. Igaz, néha előfordul, hogy a mondataid kicsit kuszára sikerednek, mert egy mondatba írod, amit többe kéne tagolni, de ez odafigyeléssel kijavítható. Ami hibát találtam a két eddigi fejezetben, azt lentebb úgyis láthatod.
     Szókincs. Szerintem az eddigiekből kiviláglott, hogy semmi ilyen jellegű gondod nincs, legalábbis nekem olvasás közben nem tűnt fel - a szókincsedben sem találtam kivetnivalót, mindig az oda épp passzoló, legmegfelelőbb kifejezést használod.
     Helyesírás. Egy-két vesszőhibán túl semmit nem tudok felhozni ezzel a szemponttal kapcsolatban, úgyhogy szerintem jöjjenek is a konkrét hibapéldák a fogalmazásoddal és a helyesírásoddal kapcsolatban.
1. fejezet:
Sara aprót kortyol az üvegasztalon lévő vízből, aztán kedvesen rám pillant, és várja a válaszom kérdésére. Kicsit elgondolkozom, mit is válaszoljak feleljek [csak azért, hogy ne szerepeljen a 'válasz' kétszer].
Feloldozásként ér ez a nap, az utolsó kezelésem napja. és eEgyébként sem lennék olyan, mint a másfél évvel ezelőtt,. éÉn is jól tudom, hogy buta voltam, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Ennek ellenére úgy gondolom, muszáj elmennem, hacsak nem szeretném a folyamatos ellenőrizgetéseket. - Ugye, hogy mennyivel érhetőbb és értelmesebb lett így, széttagolva?
Nem igazán tudom, hogyan köszönjek el tőle
Ha odaértél, mindenképp hívj, vagy írj!
ez idáig ezidáig nem igazán köszöntem meg neki bármit is, mert ehhez erre nincs szükség - nem is vagyok a szavak embere, és ezt ő is jól tudja -, de ez a gesztus kifejezi, hogy hálás vagyok mindazért, amit értem tett.
ez egy fajta egyfajta ösztön a védekezésre
jól esően jólesően
élvezem az csodálatos időt
Valójában hiányozni fog ez az itteni időjárás, főleg a nyári, D-vitaminnal D-vitaminban dús hónapok,; elvileg Angliában általában mindig borús az ég, és a maximum hőmérséklet is húsz fok körül van.
félre állok félreállok
Hazaérve ledobok mindent, a cipőmet és derekamra kötött bőrdzsekimet hanyagul levetem, aztán fáradtan szétterülök a fotelben és csendesen figyelem a fehér plafont,. sSzükségem van pár perc pihenésre.
A dolgaim nélkül jobban észrevehető, mennyire kicsi is ez a lakás
állok fel a puha ülőhelyből ülőhelyről
utazó ruhát utazóruhát
altató pirulára altatópirulára
Este kilenckor a gép elhagyja a kifutópályát, én pedig fejemet az ablaknak döntve figyelem a sose alvó város fénybe öltözött alakját a magasból,. aAz egész látvány lélegzetelállító, és most fogom fel: tényleg itt hagyok mindent és mindenkit. Igazság szerint hiányozni fog a New York,. oOlyan gyönyörű, el sem hiszem, hogy a gyermeki énem legnagyobb vágya beteljesült, és itt lakhattam évekig.
Képtelen vagyok elhinni, hogyan lett hirtelen ennyi rajongónk, két év múltán miért kíváncsiak rám, ránk ilyen sokan.
Neszesszeremet elővéve eltűntetem eltüntetem az apró bőrhibáimat
remélem, nem lesz nagy tömeg kint
elvégre nem sokára nemsokára láthatom
A házat kovácsoltvas kerítés veszi körül, a pázsit gyönyörű zöld, leginkább a parkokban lévő fűre emlékeztet, és a ház külseje láttán nem találok szavakat,: ez hatalmas.
Az üveg bejárati ajtó előtt várakozok, és amíg menedzserem ráérősen száll ki a kocsiból és nyitja ki az előttem lévő akadályt, próbálok közömbös maradni, nem akarom, hogy lássa rajtam az ujjongást.
Az előszobában a szokásos dolgok találhatóak meg; tornacipőmet gyorsan lehajítom a cipőszekrény elé, bőrdzsekimet felakasztom a ruhaakasztóra és, kikerülve a felcímkézett dobozokat, beszaladok a nappaliba.
a szekrényekre kikerülő személyes dolgaim, majd ellensúlyozzák ezt a borzadályt, és senkinek sem fog feltűnni.
gondoltam, túl fáradt leszel ma boltba, vagy étterembe menni
hiszti rohamot hisztirohamot
Negyed hatkor Tristan beszáll a kocsiba és Londonba hajt, ahonnan visszamegy az Egyesült Államokba, míg én végre felfedezhetem az egész házat;. lLegelőször az üvegajtón kilépve a hátsó kertet nézem meg. A teraszon kerti bútorok is vannak és egy kinti grillsütő,. aAz udvar közepén egy fehér pavilon áll, ezt színes virágok veszik körül, s a szépsége miatt rögtön egy bugyuta film jut az eszembe, amit még pár évvel ezelőtt láttam anyával. Az emlékét igyekszem az elmém legtávolabbi zugába rejteni, mint a legtöbb, szüleimmel való kapcsolatos momentumot, főleg az utolsó találkozásunkról, mielőtt eljöttem volna.
A nemesacél berendezések még nem voltak használva,; alig várom a felavatását felavatásukat, ugyanis imádok a konyhában szorgoskodni,. sSzerencsére a hűtőszekrény is dögig van töltve.
A nagy, kétszemélyes ágy elképesztően kényelmes, talán még sosem feküdtem ennél puhábban, olyan, mintha egy felhőn feküdnék hevernék [a szóismétlés elkerülése végett].
2. fejezet:
Ezért órákig ücsörgök a puha szőnyegen, körülöttem pedig egy halom kötet hever, és olvasás közben beleiszok a mellettem lévő forró citromfű teába citrumfűteába.
Szerdán hazaérve lerúgom lábamról a cipőt, és még mindig a moziban látott élményeket próbálom feldolgozni.
Akár milyen Akármilyen rosszul hangzik
mindent megbeszéltünk, ami a suliban történt
Kicsit indulatosabban szól bele a telefonban
 - Mégis mikor? - Szemöldököm a magasba szökik, habár ő ezt nem láthatja. Frusztráltan érzem magamat, általában ez van, ha ehhez hasonló témát érintünk. - Amikor véletlenül, szökőévente felhívtok, nem haltam-e meg? - Nem mintha én annyira keresném őket, nem érzem azt az általuk keletkezett hiányt magamban, mint régebben, azt hiszem, sikerült kiirtanom magamból azokat az érzéseket és továbblépnem rajtuk.
azt hiszem, ez megbocsájtható
meginogok
válaszát nem meg sem várom, kinyomom a hívást
egész tűrhető állapotban sétálok be délelőtt Dr. Jane Cooper irodájába.
A recepciónál egy tőlem nálam kicsit idősebb nő ül
Bár én több figyelmet szenteltem a helyiség tanulmányozásra tanulmányozásának: meglepően komor és modern. A várakozó szobához várakozószobához képest a fehér falak üresek, egyetlen egy egyetlenegy festmény sem található meg rajta rajtuk
Az előttem ülő, a harmincas évei végét taposó nő barátságosan néz rám, mégis a hangjában mégis [így magyarosabb a szórend] némi szigor cseng.
A menedzserem és a körülöttem lévő embereket aggódnak értem, hogy visszaesek a depresszióba.
Tulajdonképpen azt várják, mikor kell közbelépniük újra.
Gondolom, anya valamelyik idióta pletykamagazinjában látta,. fFogalmam sincs, mit eszik azokon a szennyeken,; amióta az eszemet tudom, mindennap vesz egyet.
Másnap reggel korán felkelek, a reggeli koffein adagom koffeinadagom után előkeresem a sportruhámat és az iPodomat előkeresem.
jól esően jólesően tovább hajszolom magamat
Nem figyelek a lábam elé, miközben átmegyek a másik oldalra,. cCsak egy pillanat műve; a járda előtt rálépek egy nagyobb kőre rálépek, amelyről lecsúszik a jobb lábam, és a bokám kibicsaklik.
így megnézve, nem-e lilult be nem lilult-e be, de szerencsére csupán kicsit vörös
 - Na, jól van, elég ebből. Hívok egy taxit, és irány a kórház![innen hiányzik egy szóköz]- türelmetlenül emeli fel türelmetlenül a hangját, és határozottan elém áll.
 - Oké-oké, de várj! - sóhajtok fel, megadva magamat.
Épp megkérdezném, honnan tudja a nevemet, mikor eszembe jut;: feltehetőleg ő is ismer valahonnan. Egy pillanatig pillanatra eltöprengek, lehet, egy őrült rajongó, aki el szeretne rabolni, és addig kínozna, amíg meg nem írom a legújabb dalokat.
melyre a másnap az iskolában mindenki szeretett volna írni, vagy rajzolni
bejutok az klinikába klinikára
nem is ismerjünk egymást
Kérdőn nézek rá,: gondolom, nem az anyja stílusa a mi zenénk, habár ki tudja.
A kezembe nyomja még egy fájdalomcsillapítós gél receptjét, azt is kiváltjuk a kórházban található gyógyszertárban, egy csomag fáslival együtt.
A telefonkönyvet új név után keresve végig görgetem végiggörgetem
de ezt, azt hiszem, meguntam a hónapok során.
eddig észre se vettem, mennyire alacsony hozzám képest
valami barátságos arckifejezést magamra ölteni - némileg sikerül is -[ez a szóköz fölösleges], fogalmam sincs, mit tegyek.
élénk zöld élénkzöld
Tudod, az embernek szüksége vannak barátokra
együtt örülnek veled a boldog pillanatokkor pillanatokban
szigorúan néz rám,; őszintén belegondolva, van valami abban, amit mond.
sokat mondóan sokatmondóan
Ám, mikor nem sokkal később újra találkozunk, rám néz, és fapofával elmegy mellettem.
     Hitelesség. Nem meglepő, hogy egyetlen logikai bukfenccel vagy más hitelességi problémával sem találkoztam olvasás közben, és ez egy olyan kijelentés, amit blogkritikában ritkán van alkalmam megtenni, szóval legyél büszke magadra!
     Történetvezetés. A fejezeteket a lehető legjobb helyen szoktad lezárni, ezzel bevonzva az olvasót. Azt még nem is mondtam, mennyire örülök, hogy te nem tudod le pár száz szóval a részeket, hanem írsz annyit, amennyit én egy tisztességes fejezetnek nevezek.
Tetszik még az, ahogy késlelteted az információkat. Szerintem tök jó, hogy nem rögtön egy bemutatkozásszerűséggel indítottad Kiarát, hanem még titkai vannak az olvasók előtt - egészen pontosan még nem tudjuk, Leila ki volt Kiara számára; min vesztek össze öt évvel ezelőtt a szüleivel; ilyesmik. Szerintem mondtam már, de egy zseni vagy.
Tanulság. Legtöbbször itt szoktam olyasmiket tanácsolni a bloggernek, hogy olvasson sok/még több könyvet, hogy fejlessze vele ezt vagy azt, mondván, az olvasásból sosem elég. Ez a te esetedben is igaz, de nálad nem azért, mert annyira észveszejtő hibákat ejtenél, hanem mert az olvasás egy csoda.
De ha mégis összegezni akarom, hát, csak így tovább! Ne add fel az írást, mert nem kevés tehetséged van hozzá, és engem például hihetetlenül érdekel a történet folytatása!

Ajánlom...
Diana egyelőre csupán kétfejezetes blogját mindenkinek érdemes elolvasnia, aki egy feledhetetlen kikapcsolódásra vágyik. Ennek a tehetséges bloggerinának veszteségről, felejteni próbálásról szóló irománya egy csodálatos történet szerethető karakterekkel és ismerős emberi érzelmekkel, a lehető legjobban tálalva.


Szokás szerint ide kerülnek a sűrű bocsánatkéréseim, amiért ennyi ideig kellett várnod a kritikádra, és az még ráadásul ilyen rövid is lett. Már nem tudok ez ellen mit tenni, úgyhogy csak remélem, hogy nem haragszol rám annyira.
A rendszeres olvasóim pedig ne aggódjanak, nemsokára - tehát az én szótáramban még ebben az évben - érkezem pár cikkfordítással, ami, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! Ha mégsem hozok magamról életjelt, akkor azért okoljátok azt az elmebeteget, akinek eszébe jutott, hogy a tizedikes gimnazistáknak kisérettségikkel kéne még jobban megnehezíteni az életét.
További szép akármit!
U. i.: A Harry Styles mind a tíz dala megölt. És Harry Styles is.