Egy halom random tipp íráshoz

(Anna hirtelen felindulásból íródott cikke. Fontos: azoknak íródik, akik publikálásra terveznek íri, azzal a céllal, hogy olvasótábort gyűjtsön. A fiókírókra, önterápiás írókra természetesen ez nem vonatkozik.)

1. Olvass és a történetmesélés minden egyéb eszközét fedezd fel magadnak - ide értve a külső tudatosság szintjét is a filmeket, sorozatokat, képregényeket is, illetve minden mást, ami eszedbe jut. Fontos, hogy ne csak egy műfajból, írótól, színvonal-kategóriából válogass. Ezzel jó esetben folyamatosan ismerkedni fogsz mindennemű konkurenciával, a blogos színvonaltól a Balzac, Frank Herbert vagy Tolkien-kaliberűekig; azoktól, akik jobbak nálad, elleshetsz technikákat; egyes területeken már ebből hatalmas fejlődésre teszel szert; össze tudod hasonlítani a különböző, írással rokon művészeti ágakat. Plusz: szerénytelen véleményem szerint az írás is olyan, mint bármilyen mesterség, vagyis elengedhetetlen hozzá a végtermék elég beható ismerete - amihez az is hozzátartozik, hogy ismerjünk több, különböző, jól és rosszul összerakott alkotást. Egy asztalos se fog tudni épkézláb székeket gyártani, ha előtte nem látott egyet se.

2. De ne ész nélkül - ne hidd el mindig és fenntartás nélkül azt, amit olvasol. Ha kétes helyekről tájékozódsz, és sok könyv annak számít, valószínűleg csomó tárgyi tévedést fogsz felszedni belőlük és esetleg a saját írásodba beleépíteni, az meg nem szerencsés. Ne félj kutatni, utánaolvasni a dolgoknak, szakemberektől tájékozódni, megkérdezni megbízható ismerősöket. Még a jó hírű könyvek sem kivételek! Például ott van az Éhezők Viadala (a második könyv): Katniss egy ponton hét-nyolc méterről lezuhan, aztán hazabiceg (!), és csak otthon derül ki (!!!), hogy eltörött a lába. Namármost, hét-nyolc méter zuhanás szivacsot kivéve majdnem bármilyen talajon nagy valószínűséggel bénulást, fejsérülést vagy hasonló rondaságot hagy maga után. A lábtörés még olcsó megúszásnak számít ilyen helyzetben, és az is biztos, hogy olyan mértékű lesz, hogy nem bicegsz vele haza egyedül. (Nem fedeztem fel utalást arra, hogy rosszul volt felbecsülve a magasság, ahonnan a csaj leesett; a könyvben ennyit írtak, ha átsiklottam valami olyasmi felett, hogy később kiderül, hogy három-négy méter tévedés történt, akkor nem mondtam semmit.) Vagy Tolkien: amennyiben ember van a porondon, egyszerűen nem létezik, hogy ezer év alatt ne változzon a haditechnológia markánsan. 

3. Vázlat, vázlat, vázlat. Előbb tervezd meg a történetednek legalább a markánsabb elemeit, teljesen az elejétől a végéig (és adj markáns végpontot a történetnek), szedd pontokba, rendszerezd, találd ki, honnan megy a történeted hová. Ha ez nincs meg, nagyon könnyen előfordulhat, hogy a történetednek nincs határozott iránya, sehonnan nem indul és sehová nem tart; vagy hogy egyszerűen nincs tovább ötleted, és nincs semmi, ami mentén elindulhatnál tovább előre, esetleg az is, hogy ellentmondásba keveredsz önmagaddal utólag. Emellett ha előre vázolsz, akkor az egész történetet végigkísérő, de csak a végén értelmet nyerő elemet (ritkán elemeket) illeszthetsz bele a történetbe - például úgy, mint ahogy Michael Ende tette a Végtelen történetben ("de ez egy más történet, melynek elmesélésére más alkalommal kerül majd sor", többet nem mondanék, aki olvasta, érti); hasonlítsd ezt össze például Alfred Bestertől a Tigris, Tigrissel, ahol világosan látszik, hogy "az égő ember" eleme a történet közepe felé jutott eszébe az író úrnak. (Ez nekem nem csapta ki elsőre a biztosítékot, mert az a könyv egyébként nagyon jó.)

 Jó, ha a karaktereidet is felvázolod; lehet, hogy erről később írok egy cikket, hiába van már a blogon, mert ide kicsit hosszú lenne.

4. Kísérletezz különböző műfajokkal és próbálj ki sokféle módszert. A kulcsszavak: kísérletezz és próbálkozz. Szerepjátékkal, novellával, lírával, romantikus műfajjal, sci-fivel, horrorral, krimivel, drámával, bármivel, ami csak eszedbe jut - akkor is, ha annak köze nincs a komfortzónádhoz. És bármilyen módszerrel, amit találsz. Előbbit azért mondom, mert ha hivatásszerűen akarsz írni, és mindig ugyanabban a szűk komfortzónában mozogsz, akkor nagyon hamar unalmassá válsz - könnyen elkezdhetsz ugyanolyan karaktereket írni, amíg újra meg újra ugyanazokba a konfliktusokba keverednek, ezt pedig az olvasóid és a kritikusok is megérzik és elunják majd. Ha az ember nem baltázza el a dolgot, a más műfajjal való próbálkozás kifejezetten üdítő és meglepő lehet az olvasó számára - nekem például nagyon tetszett, mikor Gerald Durrellnek, aki egyébként életrajzi regényeiről, komikus írásairól és a minden művében felbukkanó állatokról ismert, az egyik novelláskötetében találtam egy elég lassan induló, de tisztességes horrort. A módszereket pedig szerintem nem kell magyaráznom - itt szimplán nem tudod máshogy megtalálni azt az egyet vagy többet, ami neked működőképes lesz.

5. Ne félj elrontani. Előbb-utóbb mindenképpen elrontasz majd valamit, ha próbálkozol. Rosszul vázolod fel a cselekményt, úgy, hogy az nem tart sehova. Motiválatlan a karaktered. Elfelejtettél beleírni a történetbe valamit, amit kellett volna. Az eredetileg pszichothrillernek szánt történetedből valahol a közepe felé irreális love story lett. Ellentmondásba keveredtél önmagaddal. Nem érzed elég egyedinek az írásod.
Fontos, hogy észben tartsd, hogy nem baj, ha hibázol. Semmilyen írás nem tökéletes, a tied se kivétel ez alól. A hibázás nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül nem fogsz tudni jobb minőségű írást kiadni a kezed közül. De fontos még, hogy ha amikor valaki rámutat a hibáidra, majd te vállat vonsz, és azt mondod, semmi nem lehet tökéletes, és meg se próbálsz tenni valamit annak érdekében, hogy kijavítsd vagy legközelebb ne kövesd el - na, az talán az egyik legrosszabb dolog, amit művelhetsz, ha bármit azért akarsz írni, hogy publikáld.

Közel se ennyi; tudnék még millió és millió ilyen apróságot írni, és ez utóbbi pontokból többet is ki lehetne bővíteni egy-egy teljes, hosszú cikké, de ha addig írnám, amíg csak ki nem fogyok az ötletekből, akkor két hét múlva is itt ülnék. és nem értem volna a végére. A cikk abszolút folytatásképes, ha van igény rá, még kétszer-háromszor össze tudok írni egy-egy ilyen listát.

Ha akartok folytatást, akkor valószínűleg hol hármasával, hol ötösével írok majd ilyen tippeket, a terjedelem viszont szerencsés esetben nem nagyon fog változni - vagyis ha csak három tanácsom lesz, akkor azok olyanok lesznek, hogy majdnem másfélszer ennyit fogok majd írni hozzájuk.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm az olvasást, ha tetszett és kíváncsi vagy a folytatásra, akkor pipálj, esetleg jelezd kommentben, ha nagyon rendes akarsz lenni.

A.