Mesi blogja

Amióta több hónapos késésekkel vagyok csak képes kritikákat hozni, mindig felírom a bejegyzésük elejére, hogy mikor rendelték azt. Ezt éppenséggel július 23-án, ami óta már földtörténeti korszakok teltek el, úgyhogy ideje volt méltóztatnom megírni. Ne haragudj a várakoztatásért, a szeptember nekem sem kegyelmezett (és a megfázás sem).

Az Utolsó

Szerzője: Illés Mesi

A kinézet
1. A fejléc. Szinte ordít róla, hogy nem egy designer munkája, de épp ez teszi különlegessé és nagyszerűvé! Nekem nagyon tetszik, hogy nem néz vissza róla egyetlen agyonhasznált modell sem, nem összevissza, kusza betűtípussal van ráírva a cím, nem szerepel a hátterében húsz semmitmondó textúra... Középen a gyerekfestette szívecskékhez hasonlót fejlécen még sosem láttam, és ez felüdülés. A két pitypang zseniálisan van megoldva, elismerésem, egészen elkápráztattál - egyrészt nem láttam még hasonló motívumot egy blog fejlécén sem, másrészt hihetetlen, hogy mennyire egyedi és érdekes érzetet ad hozzá a bloghoz. Feltűnt, hogy valószínűleg a bal oldali pitypang képének ottmaradt a széle, mert egy sötét rész húzódik a fejlécnek kb. a közepéig; de ez nem is feltűnő vagy zavaró, ha jobban belegondolok: kicsit olyan, mintha direkt lenne így. Legvégül a cím, ami az egyetlen negatívum: érezhetően nem középen van, ami elég zavaró, ha jobban megnézi az ember (az nem baj, hogy a tetejéhez közelebb van, mint az aljához, arra gondoltam, hogy vízszintesen nincs középen). De a betűtípusa csodásan illik az összhatásba, úgyhogy arra egy szavam sem lehet - legfeljebb arra, hogy az 'utolsó' nem nagybetűvel íródott, pedig a blog címében úgy szerepel. A fejléc színvilága - vagyis az, hogy fekete-fehér - nagyszerű, régen találkoztam utoljára ilyennel, de fantasztikusan néz ki, és a blog összhatásához, valamint a tartalmához is hű. (6/5)
2. A háttér. Szuper, hogy a navbarnak köszönhetően a háttérkép illeszkedése sem látszik, de ha rám hallgatsz, átszínezed ezt valami szürkésebbre, hogy passzoljon a fejléc színeihez, mert az élénkfekete foltok eléggé elütnek tőlük. De ez annyira nem szúrja a szememet, mert az is igaz, hogy ettől az apróságtól eltekintve a háttér a lehető legjobban illik a blogtest színvilágához. (2/1)
3. A bejegyzések és modulok háttere. A fehér ebben az esetben a lehető legjobb választás, és a blogtest árnyékával meg a fekete választóvonallal sem nyúltál mellé. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. Külön dicséretet érdemelsz, amiért mindig sorkizártra állítod a szöveget, mert ez a kritérium nekem gyakorlatilag a mániám, és sokszor nem teljesül. A betűtípus egyszerű, de a létező legjobb választás, amit nem is váltogatsz. Ugyanez igaz a méretre is, ami nekem pont megfelel, és mindig ugyanolyan is, kivéve a 9. részt, amiben mintha picit nagyobb lenne a megszokottnál. Ez zavaró; állítsd olyanra, mint amilyen a többiben is volt. Ha beleköthetek valamibe, akkor az a betűszín - igen, a fekete teljesen rendben van, de hogy került a blogodba a vörös? A linkeken kívül semmi nem piros árnyalatú a blogon, és emiatt ezek nagyon elütnek az összhatástól. Ha piros linkeket akarsz, akkor a fejlécen lévő szíveket is tedd pirosra, vagy szerezz olyan hátteret, amiben szerepel ez a szín, vagy állítsd szürkére a linkeket, mert 1. ilyen színű a fejléc is, ezért jó lenne az összképe 2. a piros semmilyen szempontból nem illik a bloghoz. (3/2)
5. Az effektek. Nincs semmilyen képeffekt, és a linkeffektek is csak a legalapvetőbbek, de nem is vártam mást - a te blogodhoz nem is illenének az agyoncsicsázott, csillivilli effektek. Ezért a hiányukra is megkapod a pontokat. (5/5)
6. A modulok. Kétségkívül érdekes felépítésű a modulsávod, azt meg kell hagyni. A +1-gombot szerintem leveheted, nincs rá szükség, és nem is túl népszerű a használata. A rendszeres olvasók modulját túlságosan alulra tetted, könnyebb lenne megtalálni valahol előrébb. Az oldalmegtekintés-számlálóra sincs szükség, elég, ha te tudod a számokat.
A címkékre őszintén semmi szükség, és különben is csak az első két fejezetnél vezetted őket rendszeresen. Ha nem hiszel nekem, menjünk csak végig az összesen egyesével! "Az Utolsó" - meglepő lenne, ha bármelyik bejegyzés nem tartozna ebbe a kategóriába, ha egyszer ezen a blogon jelenik meg. Akkor mi értelme lenne elkülöníteni? A "blog"-nak még ennyi értelme sincs, remélem érted, hogy miért. Erre a történetre pedig nem mondhatnám különösebben, hogy dráma (nem sértésből; hisz' ami nem dráma, az is lehet zseniális olvasmány). "Idézet" mindegyik rész előtt szerepel, akkor miért rendszereznéd? A történeted egyik része sem lehet fanfiction, hiszen eleve nem az, akkor kérdem én, minek címkéznéd fel ezzel mindegyiket? A 30Y-ra és az Odettre már nem is mondok semmit, szerintem érted.
A zenemodul frenetikus - más blogon nem láttam még hasonlót, és rögtön megkedveltelek, mikor elolvastam. Az meg, hogy a fejezeteknek nem csinálsz egy külön oldalt, szuper, mert rettenetesen elavult már ez a módszer. Ránézni is jó úgy, ahogy most van, soha ne váltsd le. Az e-mailes feliratkozás nem böki a csőrömet, maradhat, ha gondolod, hogy sokan használják majd.
Feltétlenül javasolnék egy sorrendi átrendezést, mert jelenlegi formájában elég logikátlan és egyáltalán nem praktikus. A moduljaid általam javasolt sorrendje: dióhéjban (a fülszövegnek fontos előkelő helyet elfoglalnia, hiszen az olvasót először az érdekli majd, hogy milyen témájú blogra tévedt), tartalomjegyzék, zene, rendszeres olvasók, blogarchívum és közreműködők.
Tetszik, hogy nem állsz be a sorba egy cserés modullal meg egy chattel - a csere fogalma valahogy mindig rideg és idegen volt számomra, aki pedig írni akar neked valamit, az kommentben épp úgy megteheti, mint a chatben, szóval egyikre sincs szükséged. A navbar színét pedig a lehető legjobban eltaláltad. Ha a teljes tökéletességre törekszel, egy favicont is beszerezhetnél, aminek olyan színe van, mint a fejlécnek, de egyébként ez sem hiányzik. (12/8)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A blogod alapján nem jellemző rád, hogy beállsz a sorba - épp ezért nem javasolnám, hogy így tegyél egy elcsépelt könyvborítóval. Magyarul nem hiányolom a borítót; jó, hogy nincs. Az egész blogod sugárzik az egyediségtől - ott a párját ritkító fejléc; az, hogy nem fülszövegnek, hanem "dióhéjban"-nak nevezted el a fülszövegedet; az effektek hiánya; a zenés modul; a chat és a cserék hiánya... Le vagyok nyűgözve. (5/5)
8. Az összhatás. A fejlécen szereplő cím nem középen létét, az elütő háttért és a piros linkeket leszámítva a blogod minden része teljes harmóniában van, emiatt kellemes a szemnek. Egyébként meg hűen tükrözi a történet hangulatát és mondanivalóját is, ami egy külön csoda. Hihetetlenül egyszerű, ugyanakkor még annál is nagyszerűbb a designod, le a kalappal! (5/5)

A kinézet összesen: 40/33 Pár apróság helyrehozása! ;)


A tartalom
1. A cím. Eddig nem jöttem rá, hogyan köthető a történethez, de ezzel semmi baj nincs, hiszen még nagyon az elején tartasz. Csak ügyelj rá, hogy a vége előtt még utalj rá, hogy ennek mi köze a sztorihoz, mert enélkül könnyen elcsépeltnek hangozhat a cím. Ezt leszámítva viszont a cím minden szempontból szuper: kellően rövid, könnyen megjegyezhető, hangzatos, figyelemfelkeltő, egyedi, érdekes, és ami nekem a legfontosabb: magyarul van. El sem tudod képzelni, mennyire fárasztó az ezredik magyar, mégis angolul elnevezett blogot látni, és hogy ezek után mennyire hatalmas megkönnyebbülés olyanra akadni, amelyik nem áll be a sorba. Az összes nemzet büszke magára - a magyar nép miért nem hajlandó kikiáltani a világba, hogy "igen, én magyar vagyok!"? (6/6)
2. A fülszöveg. Maga a fülszöveg túlzottan rövid, amivel önmagában nem lenne probléma, de nem is hoztad ki belőle a maximumot. Csupán egy vesszőhiány van benne (Majd meglátod, mi sül ki belőle!), de egyáltalán nem mutatja meg a történetet abban az egyedi, párját ritkító valójában, amiben leledzik. Még én is, aki csak olvastam a történetet, nem írtam, fényűzőbb, megnyerőbb fülszöveget tudok neki írni! Ugyebár a történet két idősíkon fut - a gimnáziumén, és Hanna jelenlegi életéén. Ez messze túl zseniális megoldás ahhoz, hogy ne ejts el róla valamit a fülszövegedben is! Nézzük, én hogy oldottam meg hirtelenjében:
Gimnázium, fiatalság, és persze bolondság... Új osztály, szerelmek, barátnők... Hibák, tévedések, elmulasztott lehetőségek.
Magányos élet, munkahely, kollégák, megkeseredettség... Egy régi ismerős: régi sebek és fájdalmak megelevenedése... A múlt hibái, visszacsinálhatatlan baklövései.
Túl sokat mondanak, igaz? Csak olvass bele, ha érdekel, mi sülhet ki belőlük!
Ezzel nem azt mondom, hogy az én verzióm tökéletes (segítek: két perc alatt dobtam össze, a történet egyszeri végigolvasása után - nem agyaltam rajta órákig, a teljes történetet kívül-belül ismerve, mint az írója tenné), vagy hogy csak akkor tehetsz jót, ha ezt szó szerint beilleszted a fülszöveged helyére. Én csak támaszpontot próbáltam adni vele, hogy mire gondolok, ha azt írom: ez a történet pazarabb fülszöveget érdemel a mostaninál.
Bátorkodtam átjavítani a fülszöveg után található, tipikus blogger-könyörgést (hagyjatok már nyomot magatok után, hiszen azért írom ide a történetemeeeet!), mert az is büszkélkedhet pár helyesírási hibával: Elvégre ezért azért csinálom, hogy tudjam, milyen érzéseket vált ki egy általam mesélt történet! Puszi és pacsi,: Mesi! :) (5/1)
3. Az oldalak. Nincsenek, de ez is üdítő változatosság. (0/0)
4. A prológus. Ez sincs, de amikor a történet szempontjából nincs rá szükség, akkor nem is kell erőltetni. Nálad pedig ez az eset áll fönn. (0/0)
5. A történet. Hű, azt se tudom, hol kezdjem, úgyhogy megpróbálkozom az egyszerű szempontokkal. Az egész sorkizártra van állítva, ami rendezett hatást kelt, és megkönnyíti az olvasást, legalábbis én így érzem. Nem szokásod bekezdésenként képekkel telenyomni a részeket, mint sokaknak - a 9. részbe illesztettél csak be egy teljesen szükségtelen képet, amit leveszel, ha rám hallgatsz, és nem szoksz rá a képbeillesztgetésre. A fejezeteid néha már elfogadhatatlanul rövidek, és nem értem, miért - a történeted zseniális, fantasztikus, pazar, meg amit akarsz: egyik olvasó sem unná el magát, ha, mondjuk, ezer szóval hosszabbak lennének a fejezetek.
Ezzel már elspoilereztem, hogy mit gondolok a történetről, pedig ezt általában szeretem a végére tartogatni, hadd izgulja magát halálra az alany, mire eljut az olvasásban odáig. De ettől most elvonatkoztatok, mert már rég olvastam ennyire üdítően nagyszerű történetet blogon. Sok tényező élvezhetővé teszi - a, blogon szinte sosem látott, E/2.+jelenidő párosítása; a nagyszerű stílus és megfogalmazás, vagy akár az idegölően szuper történetvezetés, amikről mind írok majd később részletesebben.
De ami a leginkább elnyerte a tetszésemet, az a történet alapötlete. Igaz, a szerelem áll a középpontban, de azt mégsem várhatom el egy bloggertől, hogy disztópiát vagy akármi ilyesmit írjon, mindenféle love story-beütés nélkül. A te történeted két időszálon fut - segítek: ezt a megoldást még egy blogon sem olvastam -, és nem is oldhattad volna meg őket jobban. Fokozatosan haladunk előre mind a két időben, mindig izgalmas helyen elszakítva tőlük, és mindig pont akkor megtudva egy részletet a múltból, amikor az a jelenben is előtérbe kerül. Le a kalappal előtted. Hiába, ez az alapötlet a love story mivolta ellenére is leköröz mindent, amit mostanában blogon olvastam. (10/9) Azt meg már mondanom sem kell, hogy a kivitelezéstől hasra vágtam magam: soha nem látott idősík-megoldás, E/2., jelenidő, szerethető karakterek, soroljam még..? (10/10)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Szívfájdalmam, hogy nem szoktál leírásokat használni. Az egyetlen személyleírás Zalánról szólt, és - nem vitted túlzásba - alig pár szavas. Lehet, én néztem el, vagy nem voltam elég figyelmes, de egy szóra sem emlékszem azzal kapcsolatban, Ákos, vagy akár Hanna hogy néz ki. Pedig azért elég fontos aspektus lenne, nem gondolod? A tájnak meg nincs túl nagy szerepe a történetben, de azért időnként elejthetnél legalább pár infót arról, hogy épp mi veszi körül a karaktereinket; esetleg egy kis elemzés Hanna irodájáról vagy a lakásáról? Az is elég lenne, ha leírnád, hogy süt-e a nap, amikor kilép a munkahelyéről, vagy bármi ilyesmi. Tudom, hogy hülyeségnek, jelentéktelenségnek tűnik, de igenis kellemes érzés az olvasónak, ha láthatja maga előtt, hogy hol zajlik éppen a cselekmény! (5/1)
A párbeszédek néhol kicsit erőltetettnek tűnnek - igen, Zalánnal direkt ez volt a célod, hiszen ő úriember meg régimódi meg minden, de időnként Ákos is úgy beszél, mintha sütővassal pirítanák a talpát közben. Úgy értem, nem valósághűen, vagy ahogy egy felnőtt férfi beszélne. Ettől függetlenül a párbeszédek többsége élvezhető, fordulatos és hihető. (5/4)
A karakterek már megérnek egy misét: egyikükről sem árultál el sok mindent, mégis a szívemhez nőttek, és ez egy hatalmas dolog. Az viszont baj, hogy egyikük múltjáról sem derül ki semmi (a gimnáziumot leszámítva, de az más). Milyen a családjuk? Mit érdemes tudni róluk, mi az a dolog, amit tennének, ha tudnák, hogy másnap meghalnak? Mit szeretnek csinálni a szabadidejükben? Ki a legjobb barátjuk? Milyennek látják magukat? Milyen volt a gyerekkoruk? Miket kívánnának, ha egy dzsinn teljesíthetné három kívánságukat? Mit kezdenének a pénzzel, ha megnyernék a lottót? Nyilván Ákosról csak azokat a dolgokat tudhatjuk meg, amiket Hanna tud róla, hiszen nem az ő szemszögéből íródik a sztori, de azért Hanna is tudhat róla pár dolgot! A karakterek akkor hihetőek, szerethetőek és valóságosak, ha van történetük, ha vannak tulajdonságaik, ha az olvasó megtud róluk dolgokat - és ha egy karakter nem hihető, nem szerethető és nem valóságos, akkor az olvasó nem fogja megszeretni a történetét. Úgyhogy igenis szánj időt a karaktereid kidolgozására! (5/3)
7. Stílus, fogalmazás. A stílusod könnyed, megnyerő, vicces, és épp ezért páratlan. Jó érzés olvasni, időnként megmosolyogtat, amikor az vele a célod, és így tovább. A fogalmazás pedig már tényleg díjat érdemelne: nem elég, hogy az eddig blogon sosem olvasott egyes szám második személyben íródik a történet, még jelenidős is - utóbbi önmagában nem ritkaság, de az előbbivel együtt feltétlenül az.
Viszont, hogy negatívumot is írjak, el kell mondanom, hogy zavaróan sok felkiáltójelet használsz, legtöbbször olyan mondatoknál, amik kijelentőnek is elmennének. Ezeket össze is gyűjtöttem, hogy átjavíthasd őket, mert úgy érzem, a blogod megérdemli, hogy rászánd a lehető legtöbb időt. Másik gyakori hibád a magyartalan, kifacsart szórend - erre is elhoztam neked az összes példát, amit találtam a történeted kilenc részében. Amikben ezek mellett helyesírási hiba is van, azokat nem akartam két helyre beírni, úgyhogy itt javítom a helyesírásukat is. Elvétve szóismétlést is elkövetsz, de azt nem annyiszor. Helyenként halmozod az írásjeleket, ami eléggé tudja szúrni a szememet, mert teljesen szükségtelen. Párbeszédeknél túl sokszor használod az "és"-t, majd látni fogod, hol.
1. rész:
Kilógsz egyszerűen Egyszerűen kilógsz a sorból, és nem azért, mert alul teljesítesz alulteljesítesz.
Másnap kora délután már a suli folyosóján csapod már a zajt a magas sarkúdban magassarkúdban.
2. rész:
Sietős léptekkel mész a kocsid felé, és azon azért imádkozol, hogy ne hogy nehogy megszólítson!.
vagy egy nehéz dolgozat eredményeit kapnád végre kézhez végre!.
Az, hogy az új osztályod befogad-e, vagy pedig betolakodónak könyvel-e majd el!.
Hát nem a világ legfrappánsabb belépője!?
Tamás holnap óhajtja új grafikai tervezők egész sorát meghallgatni, a megüresedett posztra, a kiadóba.
3. rész:
Kipattan a szemed, furcsamódon a Micimackó opening-e openingje jut eszedbe 
a barátaid épp a bölcsődébe/ vagy az oviba viszik a kölyköket, vagy terhes tornára terhestornára igyekeznek.
Olyan, mintha lassított felvételben látnád az egészet: a plafont látod, majd szálló papírlapokat.
Épp a karjaiban vagy, és az elragadó szempárt fürkészed, és olyan csodálkozóan pislogsz, mintha nem láttál volna még férfit ilyen közelségből, olyan csodálkozóan pislogsz.
 - Nos, úgy hiszem, hogy a szerencse az ön oldalán áll! – lecsapod le a labdát.
 - Úgy szintén Úgyszintén, kedves Hanna! – „kKedves”, és menten azt gondolod: „még hogy én kedves”…! Kezet csókol (!!!), majd az ajtó felé indul, de még visszafordul az ajtóból, mint Columbo. – Már várom a következő alkalmat, hogy lássam! - Erre felszalad a szemöldököd… felteszed a kérdést, hogy „lehetséges, hogy épp az imént flörtöltek veled?”
Ebből a kis közjátékból felocsúdva azon kapod magad, hogy lényegében már le is telt a munkaidőd lényegében.
4. rész:
Nem mint, hogy ha ez az utóbbi időben számodra valami pozitív jelentéstöbblettel bírna az utóbbi időben számodra. 
Ez csak egy megszokott frázis, amit mindenki elejt, de már lényegében már kiüresedett.
Már épp visszatérnél a feladatok megoldásához, amikor a pillantásod arra a fiúra téved, aki még pár másodperce még teljesen felvillanyozva várta a válaszod.
Olyan, mintha csalódott lenne!.
Mi eEbben mégis mi olyan nagyszerű?
5. rész:
 - MTe meg mégis mi a jó fészkes fenét keresel te meg mégis itt??!?!??!?!! – mMondtam már, hogy szeretem, ha nyers vagy?
 - Úgy hiszem, volt már rá „néhányszor” rá példa! – éÉs már a legkevésbé sem magabiztos.
 - Nem felejtettem el, hogy mi van mögöttünk… - a töri meg újra a beállt csendet újra megtöri.
 - Van választásom…? – és emeled az égre emeled a tekinteted lemondóan.
Épp szólásra nyitod az ajkad, amikor ismét megelőz!.
 - Valóban? – és l Látod, hogy elpillant a fejed felett. – De akkor ki ez férfi? – és ú Úgy méregeti Ákost, mint egy potenciális ellenfelet!.
 - Értem… - kicsit megkönnyebbült meg kicsit Zalán.
Csend… Csend…! Csend..! Csend.! Csend! Csend!! Csend!!! ROHADT CSEND! telepszik rátok!.
 – És akkor most mi legyen? – széttárod szét a karod, a további utasításokat várva.
6. rész:
Már-már úgy érzed lassan, hogy az örökkévalóságig fogtok így ülni némán, amikor megérkezik a pincér, és felveszi a rendeléseteket.
Reflexszerűen egy jól irányzott mozdulattal, teljes erővel hátra vágod hátravágod a könyöködet teljes erővel.
 - Úristeeeeennnn!!!!
 - Jó, segíts fel! – És te felrángatod. – Csak ezt hoztam utánad! - És f Feléd nyújtja – még mindig érzékeny porcikáit fájlalva – a tornazsákodat!.
Ezt a tornazsákos dolgot végre beírhattam volna egy piros pontnak a nevedhez… - húzod a szád!.
 - Mert szerinted hogy reagálják, szerinted, amikor minden jóhiszeműségemmel utánad jövök, hozom a tornacuccaidat, erre te lekaratézol?!?!?! – és e Elröhögitek magatokat!
7. rész:
Már semmi mást nem szeretnél csak aludni otthon, a saját ágyadban!. Így hát próbálod rövidre zárni az estét!.
de úgy hiszem, gondolkodhattál volna előre, és akkor most nem álltartanánk itt!
És sarkon fordulsz… H Majd haza mész hazamész majd metróval meg busszal!.
Kopogást hallasz az ablakodon… A, ami már önmagában is ijesztő lenne, hiszen az emeleten van a szobád, de a helyzet morbidságát csak fokozza, hogy mindjárt éjjel fél tizenkettőt üt az óra mindjárt. Óvatosan kilesel a  sötételő sötétítő mögül, amikor is amikoris megpillantod Ákost az erkélyeden állni.
 - Te meg mégis mi a fenét keresel itt??!?!?!?! – hasít beléd a frász, mert ha a szüleid véletlenül itt találják véletlenül, abból lesz nemulass.
Ez a legjobb dolog amit tehetsz, f. Fáradtan beesel az ágyadba, magadra húzod a takarót és hagyod, hogy a fejedben kavargó dolgok ringlispilílként álomba szenderítsenek!.
8. rész:
Ákos áll az ajtóban, mögötte állva mögüle pedig Dorka kukucskál ki, nagy, csodálkozó szemekkel, egyenesen rád!.
9. rész:
 - Valószínűleg tudta, hogy úgyis elleneznéd! – kKis ideig hallgattok. Nem mond semmit!. „Hallgatás: belegyezés!” Kicsit úgy érzed, mintha ez az egész helyzet abba szeretne torkollani, hogy te Ákos és Kinga személyes vitájának csak elszenvedője lennél legyél.
 - Mi??!?!?!?!! – Ákos akkor ezek szerint még nem volt beavatva.
Ő meg kiköpött az anyja!
 - Idefele jövetben már körülbelül elmondtam neki, hogy ki vagy!.
 - Mutasd magad! – és közelebb inted közelebb magadhoz!. Látod az enyhe rémületet az arcán: idegen vagy számára. Azt sem tudja, ki vagy! –. Ákosra nézel, aki ugyanúgy közelebb jön, Dorkával együtt.
Ákos eléggé feszeng, még soha nem láttad ilyennek,; elnézel mellette és látod, hogy Dorka is kíváncsian vizslat téged!. 
Szia! – és leteszed le!. – Úgy néz, ki mégis csak mégiscsak ráérek! – Ákos megkönnyebbül, látod az arcán:, a mimikáin. (5/3)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsed szuper, semmi bajom vele, a helyesírásodról viszont ezt nem mondhatom el. A vesszőket sokszor rosszul használod, a párbeszédeket sem mindig írod helyesen, különírsz szavakat, amiket egybe kéne, és így tovább. De a fogalmazási hibáidat és ezeket sem azért írom le egyesével, mert szőrszálhasogató akarok lenni vagy piszkálni akarlak, hanem azért, hogy elérhesd a tökéletességet, és mert másról nem tudok negatívumot írni, pedig kritikát szeretnék, nem áradozást.
1. rész:
Nem vagy a helyeden, és ezt a lelkedben is érzed.
Vicces, hogy indult, ugye?!
Magadat már inkább édesanyaként és felességként láttad, mint sem mintsem karrierista jog doktorként jogdoktorként, akinek sorra mentek tönkre a kapcsolatai az évek során.
amióta járni tud, sem nappalunk, sem éjszakánk
Az este is eltelik, és már az ágyadból bámulod a plafont, már a félelem is megjelent benned: ott lesz Ő, aki három éve megalázott három éve. Bár, belegondolva, régebbről is megszokhattad volna már tőle ezt.
A padló mintája még mindig az, az absztrakt borzalom, mint ami tíz éve is volt.
Igazából olyan, mintha semmi sem változott volna.
Sajnos egy könyvkiadó társtulajdonosa, aki nem mellesleg végzett jogász, nem képes labdába rúgni a bölcsődéből ballagó korosztállyal szemben.
napra kész naprakész vagy
Felpillantasz az élénk szempárba, és azt kívánod, bárcsak képes lennél szublimálni, majd eltűnni a légkörben.
2. fejezet:
Végig csinálod Végigcsinálod!
 - Szia! – aAz első gondolatod, hogy még jó, hogy tud köszönni, mert különben óriási kínos csend lenne a dologból.
de ha tehetnéd, máris olajra lépnél.
 - Majd akkor elmondom… Mit mondasz? – a A szemébe nézve azt látod, hogy piszkosul fontos lehet a dolog.
Az egyik fiú megáll előttetek, és kicsapja a padodra a Penny-s „fangame” kártyáját, majd közli a következőt
 - Igen, azt vettem észre! – elneveted  el magad picit zavartan.
matek tanár matektanár 
Csak simán, nem a harcos csaj után kaptam a nevem… - mMeghallod, hogy az egyik lánynak leesik, és elneveti magát: „Jo-Hanna”.
3. rész:
És ugyan, kérlek…
 - Jól van? – aA lassított felvétel elmúlik.
Nem halt még meg benned az udvariasság, ezért lehajolsz és segítesz rendezni azt a káoszt, aminek létrehozásában neked is részed volt. A kezedbe akadó lapokon, szebbnél szebb rajzok, akvarell festmények, és sok egyéb más csoda tűnik fel előtted.
Matek órán Matekórán a leghátsó padba kerültél.
 - Reméltem, hogy még összefutunk! – kKicsit meglepődsz ezen az enyhén pimasz köszönésen.
 - Hm… Igazán?! – mMindig is hasra estem a stressz helyzetben stresszhelyzetben nyújtott, frappáns válaszaidtól!
 - Igazán! – éÉs, hölgyeim és uraim, férfiúnk folytatja a flörtölést. Mi tagadás, jól áll neki ez a pajkosság.
 - Csak úgy mellékesen… - hajol picit közelebb az asztalon át. – Kit tisztelhetek önben?
 - Fekete Zalán. – nNos, eléggé erős hangzású név!
Szabad, vagy pedig magányos?
Minden egyes nappal, egyre szomorúbb és szomorúbb ez az érzés: kín hazamenned.
A tévé távirányítóját pedig senki nem marja ki a kezedből és nem kapcsolja el a kedvenc műsorodat.
 - Ákos vagyok! – lLegszívesebben kinyomnád a fenébe! Hát nem ért a szóból?! – Ne tedd le, kérlek! – mMintha csak a gondolataidban olvasna.
 - Mit akarsz? – sSosem szaroztál!
 - Azt, hogy találkozzunk! – mMegáll benned az ütő.
 - Miért? – mMég mindig nem kaptál választ erre.
 - Mert kell! – eEzzel nem vagyunk kint a Gengeszből Gangeszből [lehet, hogy nem írtál el semmit, csak én nem ismerem a Gengeszt, nem tudom]!
Na, ide figyelj, Ákos!
 - Óóó! Valóban? – éÉs ezzel kinyomod a fenébe!.
lelkileg felőrlődtél miatta, és a hülyesége miatt.
És amikor már azt hitted, talpra álltál, rá kell, hogy gyere: ez nem felépülés volt. 
4. rész:
Bebotorkálsz friss kávéval a kezedben, az irodádba, és levágod a cuccod az asztalra.
 - Hanna! – Sszólít meg a matektanár. – Olyan egyedül ülsz ott hátul! Van itt elől a fiúknál hely, itt, mindjárt Ákos mellett! – eElnézel az előbb megnevezett fiú irányába, aki teljesen izgatott arccal bámul rád!.
 - Nem, köszönöm, Tanárnő! Jó nekem itt hátul! – eEgy mosollyal le is tudod az egészet.
Olyan, mintha csalódott lenne!.
 - Üdvözletem, szép hölgy! – mMintha valamely régi korból szalasztották volna!
 - Miben segíthetek? – kKicsit frusztrál ez a sok formalitás.
 - Mi a programja az estére nézve? – vVégre valaki, aki belecsap a lecsóba!
 - Ez nagyszerű! – fFelvonod a szemöldököd, amolyan „na ne szórakozz, hülye gyerek!”-stílusban.
 - Nem mondták még magának, hogy „házi nyúlra nem lövünk!” ??
 - De! Már volt hozzá szerencsém párszor! – és húzza pimasz kis mosolyra húzza a száját.
 - Nos, és nevezték már önt túl… - dDe félbeszakad a mondatod, ugyan is ugyanis valaki megköszörüli a torkát a háttérben. Zalán háta mögé nézel, és Ákost pillantod meg az ajtófélfának támaszkodva. 
5. rész:
Pár másodperc múlva, kissé frusztráltan megköszörüli a torkát.
 - A parkolóban várom… - mmajd távozik, a támaszkodó Ákos mellett kilépve az ajtódon.
 - Hanna… - Jó, ez már tényleg kérlelő!
Nevetséges, ahogy a saját irodád kellős közepén, a saját asztalodnál, a saját székedben ülve, sarokba szorítottnak és védtelennek érzed magad!
Elég volt nem hogy nemhogy az elmúlt három évből, hanem az elmúlt tizennégyből! Elég, hogy újra és újra kísért ez a borzalom, elég, hogy bezárkóztál, hogy önmagadat próbálod a legmódszeresebben átverni! Elég abból, hogy nem akarsz emlékezni arra, hogy valaha igenis éreztél valami hasonlót, ahhoz, -, amit mások – szerelemnek hívnak, az iránt a férfi iránt, aki itt áll veled szemben.
 - Én sem… - éÉs éppen ezért, egy perc után kierőszakolod magadból ezt.
 - Szerintem még nem vacsoráztál… - mMegrázod a fejed.
 – Helyes! Én sem… - sSejted, mit jelent ez, és hogy mi következik
 - Ne haragudjon, nem tudtam, hogy ön férjezett! Itt mindenki azt mondta önről, hogy egyedülálló… - kKicsit tátva marad a szád.
 - Sajnos, el kell, hogy halasszuk az italt. Fontos megbeszélni valóm megbeszélnivalóm van a fent említett fiatalemberrel! – és bíztatóan elmosolyodsz mosolyodsz el biztatóan.
 - Most már mennem kell. Viszlát! – és sarkon fordulsz sarkon…. Ákos feszülten fürkész. – Mehetünk!
 - Ki volt ez a majomparádé? – úÚgy kér számon, mintha hozzá tartoznál…
 - Valóban „csak”? – eErre a kérdésre keresztbe fonod a karod.
 - Köszönöm, hogy felfogtad! – mMost megint inkább hasonlítasz a „vas lady”-re, vagy a „vas kancellár”-ra, mint egy kiscicára!
6. rész:
Hiba volt, hagynod, hogy Ákos rábeszéljen arra, hogy csak egy kocsival menjetek.
A tény, hogy egy ilyen helyre hozott, megmosolyogtat.
A mosolygáson kívül, nyugalmat is ad a hely légköre.
Sajnos a legtöbb órán már Ineznek, Flórának, és Vivinek is van padtársa, így kénytelen lennél egyedül ülni, ha csak hacsak egy, újonnan mellétek csapódott lány nem ajánlgatná a mellette levő helyet folyton.
 - Nos…, - és lazít egyet a nyakkendője szorításán. – Először is kérlek, hogy hallgass végig. Teljesen! És aztán dönts… - nNémán bólintasz.
– Három éve, óriási hibát követtem el, most már tudom… - mMinden izmod megkeményedik, az arcod is.
 - Te állat! – eEz az első mondata!. Ez jót jelent, akkor nem lehet nagy baja!
 - Hol ért az ütésem? – kérdezed aggodalmasan. A válasz csak egy „szerinted, Süsükeselyű?!?!?”-pillantás. – Oh, óó!
 - Pedig de, te lyukas eszű! – bBaromi kedves, nem?!
Miután kinevettétek magatokat, újra megszólalsz.
 - Sajnálom! – mondod őszintén. – Fájdalom díjként Fájdalomdíjként, ha elfogadszod, akkor van egy kis almás pite otthon!
 - Mi az hogy, elfogadom! 
7. rész:
Nem volt jogom hozzá, hülye voltam és zavarodott, és…
Azt akarta, hogy te segíts nekem, de én nem akartam hagyni, és most látom Dorkán, hogy ő issza meg a hülyeségem levét!
 - Hát, egy félórája kérdeztem, hogy átjöhetek-e, nem? – nNémán pislogsz rá…
 - De ettől függetlenül, nem mondtál nemet! – és húzza pimasz mosolyra húzza a száját.
 - Csak meg akartam köszönni, hogy meghallgattál! – és megölel meg. Sokkal őszintébb ez a gesztus, mint bármi, amit eddig láttál tőle… 
8. rész:
A többiek agyon ajnározzák agyonajnározzák. 
9. rész:
 - Engem bezzeg nem óhajtott megkérdezni, arról, hogy akarlak-e itt látni!
 - Nézd, engem nem érdekel, hogy hányadik válságát éli épp a házasságotok, és az sem, hogy egymással tusakodtok!
Legutoljára akkor láttad, mikor totyogni kezdett
Nem válaszolsz, csak kilépsz az asztalod mögül, úgy, ahogy Dorka is kilép Ákos mögül. vValahol félúton megállsz és leguggolsz, miközben Dorka is egyre közelebb és közelebb somfordál.
 - Mit szólnál, ha bemutatkoznánk? – Dorka csak bólint. – Majd én kezdem, jó?! – aA válasz megint csak bólintás. – Az én nevem Király Hanna, szólíts csak Hannának, és szeretem a cicákat. – Kicsit szégyenlősen elmosolyodik, majd megszólal:
 - A cicákat? – kérdően néz rád, te meg csak annyit mondasz: „Aha!” – A cicákat én is szeretem! – és ezzel sarkon fordul és visszarohan az apja mögé.
És a telefonért nyúlsz: - Szia, Tamás! Igen, én vagyok…
 - Apa, azt mondta, hogy ha minden jó lesz ma, akkor megyünk az állatkertbe! – vág közbe, és válaszolja meg a kérdésedet Dorka, Ákos másik oldaláról kikukucskálva.
 - Igen? Na és mondja, Apuka: minden jó lett eddig ma? – fordulsz Ákoshoz, aki kicsit zavarba jön:.
 - Igen, úgy hiszem, eddig felülmúlta minden várakozásomat felülmúlta ma a „JÓ”-ság! (5/2)
9. Hitelesség, történetvezetés. Eddig egyetlen logikai bukfencre vagy bakira sem lettem figyelmes, ami nagy szó, tartsd így továbbra is. A történetvezetésedet csak dicsérni tudom: mindig érdekes helyen zárod le a fejezeteket, így bevonzva az olvasót, azonkívül mindent egyenletesen írsz le, nincs lényeges dolog, amit átugrasz, ahogy lényegtelen se, amit meg részletezel. Pont ideális minden. (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailered nincs, de könyörgök, ne is legyen, mert hazavágná a blogod egyedi hangulatát, azonkívül semmi értelme! Egyediséghez sorolnám a címet, az oldalak és a prológus hiányát, a történeted alapötletét és annak kivitelezését, a párbeszédeket, a karaktereket, a stílusodat, a megfogalmazást, a szókincsedet, a hibátlan hitelességet és a frappáns történetvezetést. Kell ennél több? (5/5)

A tartalom összesen: 66/49 Már csak az idődet kell rászánnod, mert a tehetséged megvan hozzá! :)


Ajánlom...
Ha egy olyan történetre vagy kíváncsi, amilyennel még biztosan nem találkoztál. Kövesd végig egy szerethető, emberszerű, magyar főhősnő és főhős történetét egy olyan írónőpalánta billentyűzetéből, aki talán a jövő nagy írónője - garantáltan magával fog ragadni!