Kanna-chan blogja

Nem ez Kanna-chan első blogja, amit górcső alá veszek, és külön megtiszteltetés, hogy másodszor is hozzám fordultál a bizalmaddal. :) Mellesleg ez a blog 35. kritikája, amit augusztus 11-én rendeltek, és csak a tartalomról. De túl sokan állnak a várólistán ahhoz, hogy fölösleges pofázással húzzam az időt, szóval legyen úgy!

Nyisd ki a szemed!

Szerzője: Kanna-chan

A tartalom

1. A cím. Zseniális. Elsőre kicsit furcsa és szokatlan a hangzása, de egy prológus és egy fejezet is elég volt a történetből ahhoz, hogy tudjam: ennél találóbbat elképzelni sem tudok neki. Nemcsak azért, mert a prológus ezzel a mondattal végződik, hanem mert ilyen profi keretbe foglalja a történetet. Ha pedig valaki ezt felfogja, onnantól nehezen felejti el ezt a címet, úgyhogy még könnyen megjegyezhető, ráadásul figyelemfelkeltő is egyben, hiszen épp a nem mindennapisága miatt kezdi érdekelni az olvasót a blog már a címet olvasva is. A hosszával sincs baj, azonkívül istenem, végre egy magyar blog, aminek nem angol címet adtak..! Köszönöm! (6/6)
2. A fülszöveg. Ihlet hiány Ihlethiány, könyvborító készítés, - mindkettő a könyvtárba vezetett. Dorothy-t és George-ot is ide vezették a körülmények hozta a sors. " Minden tűzijátéknál ". E "Minden tűzijátéknál" - ez volt a címe a sorsot forgató sorsfordító történetregénynek. Mindennapi románcnak indult, bár nekik alig tűnt többnek pár napnál. Felkeltek, és kiderült: mindvégig kóma alatt kómában voltak. Ez még nem is lenne elég, de a nekik rendeltetett végzet sokkal kegyetlenebb ennél.
Láthatod, hogy pirossal jelöltem a hibáidat, és rózsaszínnel azokat a mondatokat, amiket teljesen át kéne írni, hogy értelmük legyen. Nézzük sorjában először a pirosakat, mégis egyszerűbbek. Az 'ihlethiány' egy szó, bár ez, gondolom, világos. A vesszőt azért húztam át, mert oda egy ' - ' a mondat szempontjából praktikusabb és logikusabb volna. A 'vezet'-hez azért tettem egy múltidőragot, mert az egészet múltba írtad, ezt az egy igét leszámítva; legyen egységes. A Dorothy toldalékolásánál azért van szükség kötőjelre, mert az y-t i-nek ejtjük, és ilyenkor éppúgy kötőjellel kell toldalékot kapcsolni hozzá, mint a leírásától eltérő kiejtésű George-hoz. A második mondat végét azért húztam át, mert szóismétlés lenne a 'vezet' igével, de a "hozta a sors" helyére akármi mást is írhatsz, nem csak ez az egy jó megoldás létezik. A könyvcímet és a következő mondatod elejét azért javítottam át, mert nem kell szóközt tenni az első idézőjel után és a második elé; valamint nyugodtan írhatod egy mondatba is ezeket, gondolatjellel, ahogy én. Olyan kifejezés, hogy "sorsot forgató", nem létezik, és nagyon nevetségesen hangzik, azért írtam a sorsfordítót, ami már nagyon is találó oda. A 'történet' ebben az esetben nem célravezető, jobb, ha regénynek írod. "Kóma alatt" - ezzel a szóval nem használjuk ezt a névutót; inkább "kómában".
Nézzük a rózsaszín mondataidat. "Mindennapi románcnak indult, bár nekik alig tűnt többnek pár napnál." - Összefüggéstelen vagy. Mi köze annak, hogy mindennapi románcnak indult, ahhoz, hogy alig tűnt többnek pár napnál? A "mindennapi"-val szóviccezel?
"Ez még nem is lenne elég, de a nekik rendeltetett végzet sokkal kegyetlenebb ennél." - Valószínűnek tartom, hogy ezt akartad írni: Ez már sok is lenne, de a nekik rendelt végzet sokkal kegyetlenebb ennél. Sokkal magyarosabb, logikusabb és értelmesebb, nem?
Összességében viszont ezek ellenére is azt kell, mondjam, remek munkát végeztél. Kellően megcsillogtattad a fülszövegedben a csodás alapötletet, emiatt figyelemfelkeltő, érdekes és egyedi, valamint a felépítése és a lezárása is nagyszerű, csak a megfogalmazásába és a helyesírásába tudok belekötni. (5/3)
3. Az oldalak. Amihez hozzáfűznivalóm lenne, és röviden le lehet tudni, az a "jelentkeztünk": teljesen üres. Ha épp nem versenyzel, szerintem nyugodtan leveheted a menüből, mert így csak elnyújtja azt. A kampányból csak egy van, szóval a plecsnit linkkel együtt kitehetnéd a modulsávba, mert ennek így nem kell külön oldal. A kritikákat szépen összeállítottad, csak annyi, hogy kérlek, állítsd sorkizártra a rövid leírásokat. A blogbejegyzés feletti eszközsáv jobbról a hatodik fülecskéjénél állíthatod be. (Azt hiszem, írtad valahol, hogy azért nem tudod sorkizártra tenni a bejegyzéseidet, mert a gépedre nem lehet letölteni a wordot. Na, bloggeren is be lehet állítani.) A fejezeteket nem nagyon lehet elrontani, amíg rendszeresen vezeti az ember, szóval ez rendben. Az infó jól van így, jobban néz ki, mintha modulba tetted volna, ahogy sokan mások.
A szereplőkről. Örülök, hogy csak a két főszereplőnek szántál itt helyet, ugyanis iszonyat idegesítő tud lenni, amikor egyesek a csupán említés szintjén megjelenő szereplőknek is külön karakterlapot csinálnak. Itt is hiányolom viszont a sorkizártságot, azonkívül George leírása sokkal kisebb betűkkel van, mint Dorothy-é, és ez így zavaró.
Tizenhárom éves, blog írással blogírással foglalkozó lány. Édesapja még születése előtt meghalt egytűzbalesetben egy tűzesetben, édesanyja pedig majdnem összeomlott a gyászban, ezért nem szeret erről beszélni,; nagymamájától tud meg annyit, amennyit tud. Tizenegyedik éve nyarán, anyukájával karöltve egy kemény diétán mentek keresztül, ami Dorothy számára két hónapig tartott. Nincsenek kifejezetten álmai, életcéljai sem.
Szenvedélye egy, nyolc éves kora óta megmaradt emlék miatt van, amikor is amikoris a nagybátyjával töltötte majdnem az egész nyarat, ahol rengeteget fényképet csinált a tájról, nagybátyja pedig megtanította graffitit létrehozni. Az apja egy könyvtárat vezet, anyja pedig egy cukrászdában dolgozik, aminek hála imádja az édességeket, bár a könyvek közül terén elég válogatós. Álma, hogy életében tökélyre fejlessze a fényképész és rajzos tudását.
A rólad szóló szösszenetet eszembe sem jut ízekre szedni, mert annak az a lényege, hogy te legyél. Ha helyesírási hibákkal együtt, akkor is. De ha emiatt lustának gondolsz, írj, és átjavítom azt is. (4/3)
4. A prológus. Nézzük a külsőségeket, mert az mindig könnyen megy. Állítsd sorkizártra, ha igényesebb kinézetet akarsz neki kölcsönözni. A kép az elején tetszik, nagyon a témához vág, ráadásul lilás árnyalatban is pompázik, ahogy maga a blog. Hosszra meg nekem teljesen jó, bár én az egybekezdésestől a többoldalasig ezt mondom minden prológusra.
A témaválasztása - mármint az a jelenet, amit elmond - nagyon ötletes és találó; magyarul jó helyen kezdődik, és jó helyen végződik. Külön tetszett az, ahogy a címet belefontad. És itt már megcsillogtattad a nagyszerű alapötletet is, amit úgyis tárgyalok még a következő pontban, szóval egyenlőre csak ennyit mondok írok róla.
Amibe már beleköthetek - ezért meg is teszem, természetesen -, az a stílus, a megfogalmazás. Ezeknek van külön pontjuk lejjebb, mégis kitérnék rájuk itt is. Írtad az elején, hogy rengeteg ideig dolgoztál ezen a prológuson. Szerintem épp ez a baj. Annyiszor átgondoltad, annyiszor átdolgoztad és átírtad, hogy abszolút erőltetett és... milyen jelző illik ide... valószerűtlen lett. Először is belevágsz egy olyan, bonyolult témába, aminek utána kéne olvasnod, de még jobb, ha egy szakmabelit kérdezel ki, mert különben hiteltelen lesz. Pölö úgy állítod be, mintha ezzel a nagy, mindent eldöntő műtéttel akarták volna Dorothy-t megmenteni a ráktól, pedig ez sajnos nem így megy - sokáig tartó, bonyolult, kockázatos kezelések egész sorával, és még akkor sem biztos eredménnyel. Mégsem esik szó arról, hogy ez már esetleg Dorothy sokadik műtétje, kezelése, ilyesmi. Így annyira levegőben lógós, hiányos lett.
A másik meg az, ahogy Lisa beszél a dokival, aki "elrontotta" a műtétet. (Kétlem, hogy egyetlen orvos műtött volna, biztos voltak társai, akkor meg miért nem esik szó arról, hogy mégis mit cseszhetett el éppen ez az egy szerencsétlen? Persze, tudom, azért, mert ahhoz már jobb rálátást kellett volna nyerned a helyzetre, de ez így mégiscsak kidolgozatlan.) Megkérdezi, hogy bűntudata van-e, amiért elrontotta a műtétet, aztán meg azt mondja, nincs oka bűntudatra. Na most egy igazi anya, aki még külön haragszik is saját magára, hogy nem törődött eleget a lányával, ilyenkor pont rátámadna a dokira, hogy hibáztathasson valakit. Vagy tévedek?
Arról már nem is beszélek, hogy a kóma fejsérülések esetén lép fel, úgyhogy hacsak nem a lány agyában kurkászott a doki, nem ejthette kómába. De ezt én sem tudom biztosan; mondom: kérdezz meg egy szakmabelit, ha tudsz. (5/2)
5. A történet. Szerintem a fentiekből már kikövetkeztethetted, hogy imádom az alapötletedet. Tényleg, hasonló eddig álmomban sem jutott volna eszembe. Ráadásul egy bloggerina a középpontban, épp olyan, mint akármelyikünk... zseniális. Ötletes, meg minden, úgyhogy erre gyorsan meg is adom a pontokat, hogy áttérhessek a kivitelezésre (10/10), az ugyanis már nem nyerte el ennyire a tetszésemet. De még visszakanyarodva az alapötlethez: hangsúlyoztad, hogy nem akarsz fantasyt írni, mondván, abból úgyis rengeteg van, ennek ellenére a te történeted is fantasy, már amennyire én látom és amennyire meg tudom ítélni. Mert remélem, tudod, hogy a való életben két személy, akik nem is ismerik egymást, nem fognak egymásról álmodni, mikor mind a ketten egyszerre esnek kómába.
Tehát az alapötleted kivitelezése. Amennyire jó az alapötlet maga (kitartok amellett, hogy ez fantasy, csak nem vetted észre; ha reálnak szánod, akkor az úgy iszonyatosan röhejes összkép lesz, hidd el), ez kábé annyira el van rontva. Bocsánat, hogy éppen így fogalmazok, de nem gondoltad ezt át eléggé. Hol kezdjem... Mondanám akkor a rengeteg logikai bukfencet, amik közül néhányat a prológus kapcsán már elemeztem, de ez igazából az utolsó előtti ponthoz, a hitelességhez tartozik. Na, a történet rengeteg helyen megbukik hitelességileg (a legalapvetőbb, hogy szerinted nem fantasyt írsz, pedig ha ezt bele akarod szuszakolni a reál ágába, akkor az irtó nevetséges hatást fog eredményezni, mivel ez egy zseniális és egyedi fantasy), és olyan alapvető logikai bukfenceket vet, hogy belefájdul a fejem. A megfogalmazás mindenhol erőltetett; Dorothy-nak tizenhárom éves létére olyan gondolatok fogalmazódnak meg a fejében, amik egyetlen épeszű embernek sem fogalmazódnának meg (Mind szélességre, mind belmagasságra, mind hosszra terjedelmes volt a tér, a benne lévő emberek számát pedig kilencvenre saccolom. - Szerinted ez a kacifántos, mérnökileg kiszámolt mondat mekkora eséllyel fogalmazódik meg egy ihletet kereső bloggerina fejében, ha könyvtárba lép?) Az is elég élvezhetetlenné teszi, hogy folyvást váltogatod a jelen- és a múltidőt, vesszőhibákat, párbeszédbeli hibákat vétesz, meg a többi, amit lent írok majd. Nem tudom, lehet, pont az a baj, hogy túlságosan komolyan veszed - nem kell órákon át bonyolítani egy mondatot, nehezíteni, magyartalanítani, költőiesíteni!
Sajnálom, de az átgondolatlan hitelességével és az összecsapottságával ez a történet nem üti meg azt a mércét, amit a csodás alapötlethez mérten megüthetne. Pedig zseniálisan is meg lehetne írni, épp olyanra, amilyen az alap! Nem kell ezt erőltetni, csak akkor írj, ha megvan a szikrád, ha végiggondoltad, hogy mit akarsz és hogyan, és többször is megbizonyosodtál róla, hogy logikus, hogy minden passzol mindenhez. (10/2)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Felüdülés volt olvasni, hogy na, végre itt van valaki, aki nem fél leírásokat használni. George személyleírása, a busz és a könyvtár részletes jellemzése kívülről-belülről, egész jó érzelemleírások... Köszönöm szépen az élményt! (5/5)
Az anya-lánya párbeszédekről ordít, hogy igyekeztél hitelesen megjeleníteni, de ez csak hellyel-közzel sikerült. Biztos én vagyok elmaradva, de az anyám és én nem úgy beszélünk egymással, mint a haverjaim és én. És itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy Dorothy Lizuskának szólítja az anyját (legalább angolos becenév lenne, hogy passzoljon a hitelesség...), hanem arra, hogy még az anya is úgy beszél, mintha egy tizenhárom éves egy anyukát próbálna eljátszani. De mondhatnám példának azt is, amikor Dorothy gyakorlatilag magában beszél. (5/0)
A két főhős közül igazán csak Dorothy-t ismerhetjük meg, és minden hiteltelensége ellenére Dorothy pont ugyanannyira hiteles, mint az anyja. Vagyis nem a legtökéletesebbek, de azért kidolgozottabbak és hihetőbbek, mint sok karakter, akiről olvastam már. Ismerek Dorothy-hoz hasonló lányt (félárva, cigizik, satöbbi), és egy ilyen anyát is el tudok képzelni. Szóval a karakterekkel nem nyúltál annyira mellé, mint ahogy eddig sugalltam. Csak szeretem ijesztgetni az embereket, juj. (5/4)
7. Stílus, fogalmazás. Biztos említettem már, hogy nagyon erőltetettnek és túlcifrázottnak érzem a stílusodat, és erre is mindjárt hozok példákat (kimásoltam az összes fogalmazási és helyesírási hibát is a két részből, szóval gyakorlatilag az összes példát hozom, amit találtam). Előfordul itt szóismétléstől kezdve felkiáltó mondat végére tett ponton keresztül időváltogatásig minden. Különírsz szavakat, amiket egybe kéne, a mondatokba nem illő szavakat használsz, átgondolatlan mondatokat írsz.
Prológus:

Látszott az arcán, hogy szépeket álmodik. 
nyugtatgatta a reménykedő orvos, aki szentül bízik hitt a mindössze tizennégy éves, rákos lányban, és reménykedikett, hogy egyszer megbocsájtja, amit tett.
Mondja, doktor úr.!
  –  Nincs oka arra, hogy lelkiismeret furdalása legyen!  –  Lisa maga elé tekintett
Látszott mindkettejük szemében a bánat, a remény hiánya, amiből jócskán el kellett elkelt volna ebben az időszakban. 
Az orvos nem sokkal később elhagyta a betegszobát,; még rengeteg ember várjta, hogy segítséget nyújtson nekik.
Lisa reményvesztetten tartotta továbbra is a tenyerei között kamasz lánya apró kezeit.
1. fejezet:
Egyedül azt láttam esélynek megoldásnak, ha elmegyek, és veszek egy könyvet, amit ha elolvastam, csak lesz valami. 
–  Elmentem a könyvtárba, Lizuska!  –  Kkiáltottam torkom szakadtából anyának, amit a mai napig nem tudok hova tenni amit a mai napig nem tudom, miért tettem.
Ezért rám hárult a házimunka nagy része, amiből teregetni és mosogatni rühelltem a legjobban.  –  Amúgy meg nem megmondtam neked, hogy ne hívj így?
megjegyzem, nem jártam még benne soha benne, csak a nagymamám erőltette rám egyszer, és szépen elbukdácsoltam két lépést
–  Tudod, hogy akaratosabb vagyok, mint te, igaz?  –  mondtam magamban, mire kuncogtam egy keveset.
–  Mindegy, érezd jól magad  –  mondta mosollyal az arcán.
–  Köszi, anya, nemsokára jövök  –  mondtam, aztán adtunk egy puszit a másiknak, és megelindultam a játszótér melletti buszhoz. - Szóismétlés; az első "mondtam"-ot írd át "derültem"-re, az utolsót "feleltem"-re.
Most azonban csak pár pislogás erejéig maradtam, utána siettem elérni a húsz perccel később induló járműt buszt.
Sokkal jobban néz ki, mint volt régen.
Valószínűleg most is az osztály strébere lennék, talán ugyanúgy túlsúlyos lennék és ki lennék közösítve. - Szóismétlés. Valószínűleg most az osztály strébere, talán túlsúlyos kiközösítettje lennék. 
Ezek szerint itt vannak a fiatalabb korosztálynak, eggyel felfeléjebb a felnőtteknek, a harmadikon a középkorúaknak, a negyediken pedig fogalmam sem volt, mi lehetett.Másrészt viszont meglepődtem, mert, mikor ott voálltam a földszinten, senki nem volt körülöttem, ezzel szemben pár perc alatt ennyi lélek fordult meg errefelé. 
habár már meg sem léepődök ezen. Az egész első emelet ebből a szobából állt, nem csoda, hogy ennyire orbitális méretekkel operált.
Mind szélességre, mind belmagasságra, mind hosszra terjedelmes volt a tér, a benne lévő emberek számát pedig kilencvenre saccolotam.
Három lépést előre haladtam előre, hogy jobban lássam a barna, látszólag fából készült polcokon lévő feliratokat. Elképesztő, mennyire részletesen külön vannak választva az olvasmányok. Megközelítőleg ötven-hatvan állvány lehetett, azon belül pedig ki tudja, mennyi polc.
Újítani akartam, mert sokan megszóltáak már, hogy miért írok ilyen történeteket
Nagyjából negyven perce keresgélhettem, mikor meguntam a sorra történő csalódásokat. Elhatároztam, hogy az első olyan könyvet, aminek megtetszik a külseje, elkezdem olvasni.
Nézelődtem ide-oda, míg fel meg nem csillant akadt a szemem egy teljesen lila borításon. Sötétebb árnyalatatal, és így hangulatatal is volt bírt, mint a többinek [így nem lesz benne szóismétlés]. Nekem ennyi elég is volt, hogy megbizonyosodjak a dráma [már miért lenne dráma?] felől regényről. 
Amikor épp ezen méláztam, elindultam a padokhoz, hogy elolvasosak még pár oldalt, aztán villámsebesen irány haza.
Tizenegy... köszönöm a lekicsinyítlő szavakat.
Ezek ellenére viszont van egy összetéveszthetetlen, szokatlan stílusod, amit megéri megtartani. (5/1) 
8. A helyesírás, szókincs. Főleg a vesszőkkel szoktál hibázni, de a párbeszédeiddel is vannak helyesírási gondok. Szóközt teszel az idézőjelek után és elé is, pedig nem kéne. A szókincseddel semmi baj nincs, de ezek eléggé élvezhetetlenné tették számomra az olvasást, ezért is szedtem őket össze neked; hogy más már ne köthessen bele. Igen, mérföldekkel helyesebben írsz, mint sokan mások, és rengeteg mindent jól írsz le, amit mások folyton elbaltáznak, de nekem az a dolgom, hogy bölcsen belekössek mindenbe. 
Prológus:
Fel kell kelnie, hogy rendesen megmutathassa, mennyire sajnálja, hogy kómát okozott, és nem tudta megmenteni.
 Jól tudta, nem kell magyarázkodnia, csak ki kell mutatnia, mennyire sajnálja.
Bárcsak tudnám, mi okozta ezt az egészet, azt mondják, az édesapámtól örökölhette
Erre, most lehet, hogy egyáltalán nem él! Nincs még egy ilyen reménytelen szülő, mint én.  –  mMintha még jobban sírt volna, miután kiadta az összes fájdalmát.
1. fejezet:
Kipróbáltam mindent, amiről csak hallottam: témához illő zenéket hallgattam éjjel-nappal, inspiráló képeket töltöttem le és kémleltem a szememmel, amikor csak tudtam, filmeteket néztem
Tudni illik Tudniillik utáltam könyveket olvasni, inkább a blogok híve voltam, de köztük nem akadt olyan, ami segített volna.
Apa, mikor még élt, úgy gondolta, hogy jobb erre a levegő, ezért lakunk még itt, ennyi év múlva is.
bal kezes balkezes vagyok
Hisz te " Édesemnek " "Édesemnek" és " Cicámnak " "Cicámnak" szoktál hívni!
–  Rendben,  –  sóhajtott egyet  –,  nem vitatkozom  –  mondta, majd az utolsó fokról is lejővén végigmért, és elém állt elém állt és végigmért [logikailag így volna helyesebb]. 
Olyan hely nem is volt, ahol egy négy tagú négytagú társaság egymással szemben tudna beszélgetni, amit rendkívül furcsálltam.
Ha itt nem, akkor máshol sincs esélyem olyan könyvet találni, amit szívesen olvasok.
Azóta, hogy utoljára itt jártam, eltelt majdhogynem két év.
Gondoltam, a vezető tulajdonos [hogy a 'vezet' szótő se zavarhasson be kétszer] vezetékneve, nem is nagyon izgatott. Elővettem a zsebemből egy doboz cigarettát, a másikból pedig az öngyújtómat, majd nekitámaszkodva a falaknak a falnak támaszkodva meggyújtottam egy szálat,; bent úgysem lehet.
egy nagyjából két méteres kétméteres, fekete kapu fogadott, rá rajta pedig fel volt rakva egy lap, amire az volt ráírva, hogy " Gyermekeknek, tinédzsereknek " "Gyermekeknek, tinédzsereknek".
Én hatvan-hetven évesen neki se mernék indulni, nem hogy nemhogy felérni.
Mikor beléptem, kis híján sokkot kaptam, akkora volt a sürgés-forgás.
ha ráakadok egyre, nagyon élvezem olvasni
Megszoktam már azt, hogy körülöttem, az osztályomban minden velem egykorú pattanásos, vagy babaarcú, de ő egyik sem volt, sőt, egy-két évvel még idősebbnek is tűnt.
–  Semmi baj, én is sajnálom.  –  mMindketten zavarban voltunk, ami nem is furcsa, úgy éreztem magam, mint egy film főszereplője. Azt hittem, ilyen nem történik a valóságban, csak a filmkészítők akarják összehozni a párocskát, erre tessék. Azt a könyvet, amit először én fogtam meg, végül ő vette el, az eggyel beljebb lévőt pedig jómagam. A címe az volt, hogy " Minden tűzijátéknál " "Minden tűzijátéknál", ami semleges érzéseket váltott ki belőlem,; végül is ki lehet találni, hogy a főszereplők csak ott találkoznak, de ha nem lesz szép vége, akkor megéri elolvasni.
mikor észrevette, hogy én is bámulom, visszatért a könyvhöz.
Mielőtt elindultam hazafelé, elszívtam még egy szálat, nem messze a könyvtártól.
Itt van, emberek, az élő példa a sablonosságra, - külsőre megyek, nem semmi. Komolyan, amikor a betűk körzül felemelte a fejét, és összeért a tekintetünk, szerintem elpirultam.
–  Nézd, Sara! Mennyi idős lehet az a kislány, tizenegy? Felháborító, miket meg nem engednek a mai világban a szülők!  –  kKét, hatvan körüli nő sétált el nem sokkal mellettem, és az egyik épp elmondta a monológját.
Azt kívántam, bárcsak minden idős olyan lenne, mint a nagymamám.
mondtam feldúltamn, az adrenalin nem ment lejjebb, amíg hazaértem, csak úgy forrt bennem a düh, és szegény édesanyámon vezettem le.
–  Az rossz, mert most hívott mama, hogy átjönnek Alival és Bettivel.  –  mMegfagyott bennem a vér (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történetvezetés rendben van, kellően elidőzöl a fontos jeleneteken, és nem részletezel túl sok fölösleges eseményt. A hitelesség viszont a lehető legrosszabb; lehet, hogy a prológust átgondoltad (az sem lett tökéletesen hiteles, de azért hitelesebb, mint az első rész), de az első fejezet már annyira nevetséges logikai szaltókat vet, hogy azokat muszáj volt összeírnom neked.
Tisztán emlékszem, hogy hangsúlyoztad: a történet egy kisvárosban játszódik. Ehhez képest van benne villamos. Oké, lehet, Amerikában a kisvárosok is felszereltebbek, mint Magyarországon sok város, de nem ez a legvészesebb, csak bemelegítőnek írtam. Ezután megtudjuk, hogy "Úgy fél órát utazhattam, mikor végre megérkeztem a belvárosba, hisz itt van az ország legnagyobb könyvtára.". Az ország legnagyobb könyvtára. Egy kisvárosban. Nincs több kérdésem.
Van az első fejezetben ez a rész: Utáltam főzni, ám kicsiként ezt beletudtam annyival kicsiként, hogy bal kezes balkezes vagyok, ezért anya nem engedite a kést a kezembe, aztán pedig elkezdtem direkt bénázni, amikor megkért, hogy pucoljak valamit. Ha a balkezesség engem felmentene a gyümölcs- és zöldségpucolástól, hihetetlenül boldog lennék. De mivel nemcsak hámozóval, de késsel is lehet pucolni, ezért nem úszom meg, hiába vagyok balkezes. Viszont az, hogy a kést nem engedik a kezedbe azért, mert balkezes vagy... a balkezesség nem nyomorékság, könyörgöm; ha Dorothy eljátszotta az anyjának, hogy a balkezessége miatt nem tudja a kést használni, és az anyja ezt bevette, akkor eléggé elfelejtett utánanézni a balkezesség mibenlétének!

"–  Mit vettél?  –  kérdezte anya, amint beléptem a bejárati ajtón." - "A könyvtárból jövök, anya, onnan kivenni szokás könyveket, nem venni, de azért jó, hogy ilyen tájékozott vagy!"
Ha a gondolatmenetem igaz helyes, akkor nincsenek valami nagy figyelemmel a vásárlókra. - Persze, hogy nincsenek tekintettel, mivel a könyvtárba nem vásárlók mennek. Tudom, írtad a fejezet elején, hogy "Figyelem! A könyvtár, és annak minden szeglete az én agyamból pattant ki, így kérlek ne húzzatok párhuzamot egy valóságos és a kitalált között!", de kérlek, ha könyvtárnak nevezed, akkor ne könyvesbolt legyen már! Nem húzok én párhuzamot a valóság és a kitaláció között, de azért egy könyvtárból a fantasyben is kölcsönözni lehet könyveket! (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailert nem találtam, de nem is baj, ha nincs. Mindenképp egyedi a blogod címe, a fülszöveg, a történet alapötlete, a leírásaid, a stílusod, a szókincsed és a történetvezetésed. Elismerésem! (5/5)

A tartalom összesen: 75/46 Nem több időt kell rá szánnod, hanem több megfontoltságot!


Ajánlom...
Feltétlenül be kell nézned Kanna blogjára, ha szereted az animéket, illetve ha egy nem mindennapi történetet szeretnél olvasni egy tizenhárom éves fiúról és lányról, akiknek természetfeletti úton fonódik össze a sorsa.


A kritika építő, nem ártó szándékkal íródott. Ha igazságtalannak érzel valamit, amit írtam, beszéljük meg, nem állt szándékomban megbántani. Ha mégis sikerült, akkor azért bocsánatot kérek. Rengeteg pozitívumot is fel tud mutatni az írásod, csak azokat nem helyeztem annyira előtérbe, hiszen kritikát voltam hivatott írni. Remélem, nincs harag.
Nessa gyilkolászott, a kisebbik lol. Güle güle!