Félreértés ne essék, tudom, hogy ennek a blog nem egyedül Bogié, de máskor sem szoktam több szerkesztő esetén felsorolni őket, és a kritikát is Bogi rendelte, azonkívül ő a főszerkesztő, szóval mindenképp az ő nevét írtam a szerzőhöz. Remélem, ez nem okoz gondot senkinek.
Be kell valljam, a ti blogotok tartalom-részének értékeléséhez teljesen új szempontokat kellett felállítanom, ugyanis ti sem a blogmagazin, sem a történetes, sem a verses-novellás kategóriába nem tartoztok bele. De frissítő hatású volt az újdonság. :) Lássuk is!
Be kell valljam, a ti blogotok tartalom-részének értékeléséhez teljesen új szempontokat kellett felállítanom, ugyanis ti sem a blogmagazin, sem a történetes, sem a verses-novellás kategóriába nem tartoztok bele. De frissítő hatású volt az újdonság. :) Lássuk is!
Szerzője: Bogi ^^
A kinézet
1. A fejléc. Engem őszintén lenyűgözött, mikor megláttam. Nem az a szokványos hangulatú, nyolcvanadszor újrahasznált háttérelemekből összetákolt, semmitmondó katyvasz, ami a legtöbb blogmagazinon (a tiétek nem pont blogmagazin, de ahhoz áll a legközelebb, nem tudtam rá más szót találni) látható. A lány, aki rajta van, gyönyörű, és még sosem láttam, ami azt jelenti, hogy nem olyan szokványos tucatmodell, aki minden második fejlécről visszahunyorít rám. A kép szélei gyönyörűen néznek ki, a cím igényesen van ráírva, egyszóval... hova dicsérjem tovább? (6/6)
2. A háttér. Fehér, amire nem számítanék a fejlécet látva, mégis jól mutat, és egyedibb is, mint az erőltetetten komoly hangulatúnak beállított oldalak. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Szintén fehér, de a bejegyzéssávnak zöld, a modulsávoknak narancssárga kerete van, amik különösen jól mutatnak a fejléccel, és ezzel az egyhangúságnak még a gondolatát is elfeledtetik azzal, akinek egyáltalán eszébe jut. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A betűszínek tökéletesek, a típus a legegyszerűbb, de a legjobb, a méretbe pedig nem tudok belekötni, mert pont jó. (3/3)
5. Az effektek. A linkeffektek színei szokatlanok, de nagyon jól mutatnak, ahogy a menü effektjei is igazán szépek. A képeffekteket nem hiányolom, nem is illenének az összképbe. (5/5)
6. A modulok. Két modulsávotok van, és a jobb oldali sokkal hosszabb, mint a bal. Szerintem így nem illenek össze. Talán a követőket áttehetnétek a menü alá, az információkat meg utána, és akkor kábé egyforma hosszúak lennének már a sávok. Az egyetlen, amihez még hozzáfűznivalóm lenne, az a szavazás jobboldalt - már rég túl vagytok a 25 feliratkozón, szóval azt levehetnétek, mert nem aktuális. Ja, és a chatnek miért "son" a neve? A színei nagyrészt amúgy illenek az összhatáshoz, de az üzenetküldés rovatainak túl rózsaszínes-pirosas árnyalatú a háttere, szerencsésebb lenne olyan narancssárgára állítani, amilyenek a modulok címeinek hátterei. (12/9)
7. Ötletesség, egyediség. Már maga a fejléc különleges, de ugyanez elmondható az oldal egész színvilágáról is. Úgy gondolom, ez épp elég. (5/5)
8. Az összhatás. Leginkább egy egzotikus tájra emlékeztet a blogotok kinézete, de nem nevezném kirívónak, az élénk narancs- és zöld-árnyalatokkal együtt sem. Mindenképp különleges, de szép is amellett, hogy szokatlanul egyedi. (5/5)
A kinézet összesen: 40/37 A design nem a ti munkátok, mégis le a kalappal! :)
A tartalom
1. A cím. Tegnap meg mertem volna esküdni, hogy hét szerkesztő van a blogotokon, most mégis hatot számolok... lehet, hogy tényleg itt az ideje újra matekórákon ücsörögnöm, de az is lehet, hogy valaki távozott. Én csak azt tudom, hogy az Eve's Seven csak addig lehet találó, amíg heten vagytok, és az Eve's Six már nem hangzana ennyire jól. Dicséretet érdemel, hogy a blogot nem egy ezredik XY blogmagazinnak neveztétek el, mert attól egy idő után a plafonra tudok mászni. Végre egy kis egyéniség... (6/5)
2. A fülszöveg. Nincs, de ha rám hallgattok, összedobtok egyet. Igaz, elég egy pillantást vetni a menüre, hogy a szemlélődő úgy nagyjából rájöhessen, mivel foglalkozik a blog, de a 'Miért...' és az 'Őszintén' kulcsszavakat például nem fogja megérteni egy ütős fülszöveg segítsége nélkül, márpedig ez a két rovat az, ami igazán kiemel titeket a szokványos ajánlós-interjús-tages blogok közül. Normál esetben, ha valami nincs, akkor arra nullából nulla pontot szoktam adni, de a tiétekről igazán hiányzik az a fránya fülszöveg, és ezt muszáj nyomatékosítanom. (5/0)
3. Az oldalak. Mindent magukba foglalnak, nagyszerűen elkülönítik a különböző témákat, és ez egy szuper előny. Ha minden közzétett bejegyzést belinkeltek a neki kitalált oldalra, akkor biztosak lehettek abban, hogy mindig rendezett és igényes hatású lesz a blogotok. Az egyetlen, amibe bele tudok kötni, az a 'Misztikum a valóságban' nevezetű oldal - a többi oldalon mind felsorolásjelekkel vannak betéve az oda tartozó bejegyzések, itt viszont nincs ilyen, és így kilóg a sorból, pedig ezt az apróságot nem nagy munka kijavítani.
Sorrend-ügyileg annyit lehetne korrigálni, hogy a cserék kerüljenek legalulra (tartsuk meg a fontossági sorrendet), és azt is tanácsolnám, hogy a bemutatkozásokat tegyétek vagy a végére, még a cserék elé, vagy a főoldal után rögtön, mert így random a közepébe beszúrva teljesen logikátlan: vagy legyen kiemelt fontosságú, vagy tegyétek leghátra, de ne legyen úgy beállítva, mintha előrébb való lenne az 'Őszintén'-rovatnál, de a 'Miért...'-rovatnál azért kevésbé fontos! (4/3)
4. A cikkek. Ide sorolok az ajánlókon és az interjúkon kívül mindent, amit belinkeltetek az oldalakon. Kezdeném a misztikumossal, mert abból csak egy van, de szerintem többet is írhatnátok. Az emberek többsége vonzódik a paranormális dolgokhoz (nem feltétlenül az átélésükhöz; sokkal izgatóbb másvalaki mizériáiról olvasni egy meleg szobában), és ezért nagy népszerűségre tehettek szert, ha az ehhez hasonló sztoriknak utánaolvastok, utánanéztek és megfogalmazzátok, vagy akár a saját paranormális élményeiteket összegyűjtitek egy külön cikkbe. Én például - kövezzetek meg a műveletlenségemért - ennek a cikknek köszönhetően szereztem tudomást a Dyatlov-incidensről, és egész elgondolkodtató élmény volt.
Nézzünk rá a 'Mit csinálj, ha...'-rovatra, ami tényleg igazán hasznos, kár, hogy ebből is ilyen kevés van. Ilyen témából rengeteg mindent ki lehet hozni, hiszen sok dologról akarjuk tudni, hogy mit csináljunk, ha szembekerülünk vele.
'Miért'-rovat. Az iskolás cikk zseniális lett, tényleg, öröm volt olvasni, annak ellenére, hogy milyen elkeserítő is a téma valójában. A "miért jó magyarnak lenni?"-kérdésre én is sokat gondolok, de eddig soha nem volt merszem cikket kezdeni róla, mert tudom, hogy úgyis hiányos lesz. A tiéd sem tökéletes, és nem is teljes a lista, de legalább megfogant a gondolat a fejedben, és ezzel már mérföldekkel előrébb is vagy, mint a generációnk túlnyomó többsége. Arról nem is beszélve, hogy a bloggervilágban alig találunk hasonló témájú cikket. (Pedig mennyivel fontosabb kérdés, mint a designrendelések...)
Bogi cikke az 'Őszintén'-részlegben azért lepett meg, mert én sosem mertem ennyire kitárulkozni a világhálón, nyilvános formában. Ezzel nem azt mondom, hogy téged elítéllek, amiért megtetted, sőt, szívből együttérzek veled, részvétem a baleseted miatt, de ennek őszintén - mint a téma neve is, haha - semmi köze nem volt a bloghoz, a követőidhez, egyáltalán nem is tudom, hogy került az "Őszintén a mai fiatalokról" közelébe. (Ezzel nem is azt akartam mondani, hogy Szinyke cikke tökéletes, a tiéd meg szart sem ér; semmi ilyesmi - én csak a témákat hasonlítottam össze.) Hogy került ez a cikk egy ajánlókkal, interjúkkal, emberi kérdések megválaszolásával foglalkozó blogra..? Ne értsd félre, nem szidalmazlak, semmi ilyen, egyszerűen csak nem értem, de ez személyes probléma.
Szinyke cikke a generációnkról ugyanúgy, ahogy a magyarságról, olyan témát boncolgat, amihez én nem szeretek nyúlni, mert olyan mélyen gyökeredzik és olyan szerteágazó, és olyan sok ponton el lehet cseszni a szavakba öntését, hogy riaszt a gondolat, hogy megosszam a véleményemet róla. De te jól tetted, hogy közzétetted a véleményedet, csodállak érte, és rengeteg dolgot megfogalmaztál, amit rengeteg fiatalnak át kéne gondolnia, de senki nem mondja meg nekik. Nem baj, hogy csak néhány szempontra világítottál rá, mert nem is várja el tőled senki, hogy harmincezer szavas értekezést írj az elcseszett világról, amiben élni próbálunk - már az dicséretes, hogy ennyit tettél.
Térjünk rá a bemutatkozásaitokra, ami szerintem nem annyira lényeges, mint az előbbiek. Ezek a szokványos, új-szerkesztő-röviden-bemutatkozik jellegű cikkek sosem hoztak lázba, szerény személyem, bár összetett lénynek tartja magát, nem képes saját magáról értelmes, mindenre kiterjedő bemutatkozást írni, ezért soha nem is próbálkozik vele már jó ideje. Épp ez az oka, hogy a szememet forgatom egy-egy ilyen cikket olvasva, hiszen egy embert nem lehet 15-30 sorba belesűríteni. Főleg, hogy ezek a bemutatkozások szinte senkit nem érdekelnek, aki elolvassa, az másnapra úgyis elfelejti, én meg, aki mind a tíz ilyen szösszenetet egymás után olvastam el, semmit nem tároltam el belőlük, úgy egybefolytak, annyira egyformának tűntek, hogy nem is értettem, most akkor ki kicsoda. De ezt nem tudom, miért írtam, hiszen nem kell őket leszedni az oldalról, nem is ezt akartam sugallni ezzel, csak véleményt mondtam, mert az a dolgom, hogy jártassam apofámat kezemet a billentyűzeten.
A tages bejegyzéseket nem véleményeztem, mert ti nem ítéltétek elég fontosnak ahhoz, hogy külön oldalra belinkelgessétek, és amúgy sem lehetne túl sok mindent mondani róluk. Nem zavarnak.
A cikkeitek tehát változatosak, sokszínűek, mindenféle témát találhat az oldalatokra tévedő emberke, és garantáltan jó kis olvasmányélményekkel gazdagodhat. (10/9)
5. Az ajánlók. Már az elején őszintén bevallom, hogy csak azoknak a műveknek az ajánlóit olvastam el, amiket ismerek - vagyis a Szent Johanna gimiét (csak a nyolcadik kötetet nem olvastam, egyik felét sem), az Akkor szakítsunk!-ét (a könyvtárosnéni valamiért úgy gondolta, hogy ez a könyv nekem való, ezért nyomta a kezembe, én meg nem tudtam ellenkezni) és a Teen Wolfét (angolul (+angol felirattal)-magyarul láttam már az első négy évadát, az ötödiket csak angolul, angol felirattal, mivel szinkron még nincs, de nekem amúgy is mindig az eredeti a best).
A Teen Wolfot imádom, és ez az ajánló volt a legösszeszedettebb azok közül, amiket elolvastam. Ha nem ismerném a sorozatot, ezt olvasva tuti, belevágnék (persze csak akkor, ha nem lenne a nyakamon ez a rohadt időhiány, ami minden percemben betemet). Az Akkor szakítsunk! ajánlója is megnyerő volt, ha nem olvastam volna a könyvet és nem ismerném Leiner Laurát, tuti berántott volna. Az SzJg ajánlókról meg az a véleményem, hogy aki nem ismeri a könyveket (van még olyan szerencsés ebben az országban?), azt legfeljebb az idézetek foghatták meg, ugyanis nem vitted túlzásba a részletezést. Persze, a folytatásoknál már nem is lett volna szerencsés, tekintettel a spoiler alertre, de ha én imádok egy könyvet, és azt akarom, hogy mások is megismerhessék az imádatom tárgyát, akkor nem könyvidézetekkel próbálom felkelteni a követőim érdeklődését. Ha meg az időhiányra hivatkozol, akkor arra azt tudom mondani, hogy inkább késs vele egy hetet, de igényes ajánlót adj ki a kezeid közül, minthogy egy nap után közzétegyél egy rövidet és összecsapottat. (10/9)
6. Az interjúk. Ehhez a műfajhoz nem értek túlzottan, talán azért, mert nem hoz lázba. Alapjában az ilyesmi nem viszi előre semmivel a blogot - aki ismeri az interjúalanyt, annak érdekes lesz, akinek nem, az üres tekintettel siklik majd át rajta. A kérdéseiteket nem találtam túl érdekesnek, hasonló témájúakat tesztek fel mindenkinek. Miért nem engeditek szabadjára a fantáziátokat? Az alany bizonyára már tízszer is válaszolt arra a kérdésre, hogy mi ihlette a blogját - miért nem kérdezitek meg inkább azt, hogy az ő világnézete mennyiben van jelen a főhősében? Random példa volt, ez jutott eszembe először, nem kell pont ezt alkalmazni, csak érzékeltetni akartam valamivel a különbséget a ti kérdéseitek és aközött, hogy mi mindent lehetne megkérdezni egy bloggertől. (5/2)
6. Stílus, fogalmazás. Amennyire meg tudom ítélni, mindegyikőtöknek könnyed, esetleg humoros, megnyerő stílusa van, szépen fogalmaztok, ha nem is túl egyedien - nem igazán tudom egymástól megkülönböztetni az írásaitokat, egyikőtök sem ír annyira különleges stílusban, hogy elkülönüljön a többiektől. Nem szoktatok a szóismétlés hibájába esni, a mondanivalótokat megfelelően tagoljátok, minden érthető. Nem tudok már negatívumot mondani. (5/4)
7. A helyesírás, szókincs. Egyikőtök sem szokott vérlázító hibákat elkövetni, a vesszőkkel is meglepően jól kijöttök, elírással sem emlékszem, hogy találkoztam volna. Minden elismerésem! A szókincseteket még van hova bővíteni, de alapvetően nem hiányos egyikőtöké sem, mindenre megtaláljátok a legjobb szót. (5/4)
8. Ötletesség, egyediség. Más blogon még nem találkoztam a ti 'Miért...' vagy 'Őszintén' rovataitokhoz hasonlóval, és a blogotok címétől elkezdve a különböző cikkeitekig minden különleges, párját ritkítja. Egyedül az ajánlóknál fogtam a fejem - Szent Johanna gimi ajánlót mindenhol találni -, na meg a szokásos interjúkérdéseknél. Ilyen témájú blog esetén nagyon is fontos, hogy egyedi ötletekkel álljatok elő, különben akár beállhatnátok a semmi újat nem adó blogmagazinok sorába. De nektek ettől szerintem nem kell tartanotok. (8/7)
9. Rendezettség, kiigazodás. Mivel minden cikketeket összegyűjtöttétek a menüben található oldalakra, könnyen ki lehet igazodni rajtuk, nem kell címkék között szemezgetni vagy a blogarchívumban kutakodni, mint néhány helyen. (2/2)
A tartalom összesen: 60/45 Apró erőfeszítések, és minden rendben lesz! ;)
Ajánlom...
Ha nem tudod, mit olvass vagy nézz, kukkants be a lányok ajánlói közé. Ha borzongani akarsz, olvass a Dyatlov-incidensről Szinykétől. Ha unatkozol, vagy épp elakadtál a történeted írásában, nézz be a "Mit csinálj, ha..." elnevezésű rovatba. Ha szerinted is jó magyarnak lenni, vagy ha utána akarsz nézni, mennyire el van rontva a generációnk, keresd meg Szinyke cikkeit a blogon. Ha nosztalgiáznál a Szent Johanna gimiről, vess egy pillantást az idézetekre Bogi ajánlóiban róla!
A kritika teljes mértékben segítő szándékkal íródott, ha valamivel kapcsolatban mégis igazságtalan, esetleg bántó voltam, akkor engem egyrészt nem kell komolyan venni, mert túl nagy a pofám (vagy túl érzékeny a billentyűzetem), másrészt én sem vagyok tévedhetetlen, harmadrészt nyitott vagyok az értekezésre, ha tényleg én rontottam el valamit. :) Illetve elnézést kérek a gyalázatosan rövid kritikáért, mentségemre szóljon, hogy fáj a fejem, és megerőltettem mindkét hüvelykujjamat tegnap fapakolás közben.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb, a legjavíthatatlanabb, a legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott. İyi akşamlar, illetve ciao!
2. A háttér. Fehér, amire nem számítanék a fejlécet látva, mégis jól mutat, és egyedibb is, mint az erőltetetten komoly hangulatúnak beállított oldalak. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Szintén fehér, de a bejegyzéssávnak zöld, a modulsávoknak narancssárga kerete van, amik különösen jól mutatnak a fejléccel, és ezzel az egyhangúságnak még a gondolatát is elfeledtetik azzal, akinek egyáltalán eszébe jut. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A betűszínek tökéletesek, a típus a legegyszerűbb, de a legjobb, a méretbe pedig nem tudok belekötni, mert pont jó. (3/3)
5. Az effektek. A linkeffektek színei szokatlanok, de nagyon jól mutatnak, ahogy a menü effektjei is igazán szépek. A képeffekteket nem hiányolom, nem is illenének az összképbe. (5/5)
6. A modulok. Két modulsávotok van, és a jobb oldali sokkal hosszabb, mint a bal. Szerintem így nem illenek össze. Talán a követőket áttehetnétek a menü alá, az információkat meg utána, és akkor kábé egyforma hosszúak lennének már a sávok. Az egyetlen, amihez még hozzáfűznivalóm lenne, az a szavazás jobboldalt - már rég túl vagytok a 25 feliratkozón, szóval azt levehetnétek, mert nem aktuális. Ja, és a chatnek miért "son" a neve? A színei nagyrészt amúgy illenek az összhatáshoz, de az üzenetküldés rovatainak túl rózsaszínes-pirosas árnyalatú a háttere, szerencsésebb lenne olyan narancssárgára állítani, amilyenek a modulok címeinek hátterei. (12/9)
7. Ötletesség, egyediség. Már maga a fejléc különleges, de ugyanez elmondható az oldal egész színvilágáról is. Úgy gondolom, ez épp elég. (5/5)
8. Az összhatás. Leginkább egy egzotikus tájra emlékeztet a blogotok kinézete, de nem nevezném kirívónak, az élénk narancs- és zöld-árnyalatokkal együtt sem. Mindenképp különleges, de szép is amellett, hogy szokatlanul egyedi. (5/5)
A kinézet összesen: 40/37 A design nem a ti munkátok, mégis le a kalappal! :)
A tartalom
1. A cím. Tegnap meg mertem volna esküdni, hogy hét szerkesztő van a blogotokon, most mégis hatot számolok... lehet, hogy tényleg itt az ideje újra matekórákon ücsörögnöm, de az is lehet, hogy valaki távozott. Én csak azt tudom, hogy az Eve's Seven csak addig lehet találó, amíg heten vagytok, és az Eve's Six már nem hangzana ennyire jól. Dicséretet érdemel, hogy a blogot nem egy ezredik XY blogmagazinnak neveztétek el, mert attól egy idő után a plafonra tudok mászni. Végre egy kis egyéniség... (6/5)
2. A fülszöveg. Nincs, de ha rám hallgattok, összedobtok egyet. Igaz, elég egy pillantást vetni a menüre, hogy a szemlélődő úgy nagyjából rájöhessen, mivel foglalkozik a blog, de a 'Miért...' és az 'Őszintén' kulcsszavakat például nem fogja megérteni egy ütős fülszöveg segítsége nélkül, márpedig ez a két rovat az, ami igazán kiemel titeket a szokványos ajánlós-interjús-tages blogok közül. Normál esetben, ha valami nincs, akkor arra nullából nulla pontot szoktam adni, de a tiétekről igazán hiányzik az a fránya fülszöveg, és ezt muszáj nyomatékosítanom. (5/0)
3. Az oldalak. Mindent magukba foglalnak, nagyszerűen elkülönítik a különböző témákat, és ez egy szuper előny. Ha minden közzétett bejegyzést belinkeltek a neki kitalált oldalra, akkor biztosak lehettek abban, hogy mindig rendezett és igényes hatású lesz a blogotok. Az egyetlen, amibe bele tudok kötni, az a 'Misztikum a valóságban' nevezetű oldal - a többi oldalon mind felsorolásjelekkel vannak betéve az oda tartozó bejegyzések, itt viszont nincs ilyen, és így kilóg a sorból, pedig ezt az apróságot nem nagy munka kijavítani.
Sorrend-ügyileg annyit lehetne korrigálni, hogy a cserék kerüljenek legalulra (tartsuk meg a fontossági sorrendet), és azt is tanácsolnám, hogy a bemutatkozásokat tegyétek vagy a végére, még a cserék elé, vagy a főoldal után rögtön, mert így random a közepébe beszúrva teljesen logikátlan: vagy legyen kiemelt fontosságú, vagy tegyétek leghátra, de ne legyen úgy beállítva, mintha előrébb való lenne az 'Őszintén'-rovatnál, de a 'Miért...'-rovatnál azért kevésbé fontos! (4/3)
4. A cikkek. Ide sorolok az ajánlókon és az interjúkon kívül mindent, amit belinkeltetek az oldalakon. Kezdeném a misztikumossal, mert abból csak egy van, de szerintem többet is írhatnátok. Az emberek többsége vonzódik a paranormális dolgokhoz (nem feltétlenül az átélésükhöz; sokkal izgatóbb másvalaki mizériáiról olvasni egy meleg szobában), és ezért nagy népszerűségre tehettek szert, ha az ehhez hasonló sztoriknak utánaolvastok, utánanéztek és megfogalmazzátok, vagy akár a saját paranormális élményeiteket összegyűjtitek egy külön cikkbe. Én például - kövezzetek meg a műveletlenségemért - ennek a cikknek köszönhetően szereztem tudomást a Dyatlov-incidensről, és egész elgondolkodtató élmény volt.
Nézzünk rá a 'Mit csinálj, ha...'-rovatra, ami tényleg igazán hasznos, kár, hogy ebből is ilyen kevés van. Ilyen témából rengeteg mindent ki lehet hozni, hiszen sok dologról akarjuk tudni, hogy mit csináljunk, ha szembekerülünk vele.
'Miért'-rovat. Az iskolás cikk zseniális lett, tényleg, öröm volt olvasni, annak ellenére, hogy milyen elkeserítő is a téma valójában. A "miért jó magyarnak lenni?"-kérdésre én is sokat gondolok, de eddig soha nem volt merszem cikket kezdeni róla, mert tudom, hogy úgyis hiányos lesz. A tiéd sem tökéletes, és nem is teljes a lista, de legalább megfogant a gondolat a fejedben, és ezzel már mérföldekkel előrébb is vagy, mint a generációnk túlnyomó többsége. Arról nem is beszélve, hogy a bloggervilágban alig találunk hasonló témájú cikket. (Pedig mennyivel fontosabb kérdés, mint a designrendelések...)
Bogi cikke az 'Őszintén'-részlegben azért lepett meg, mert én sosem mertem ennyire kitárulkozni a világhálón, nyilvános formában. Ezzel nem azt mondom, hogy téged elítéllek, amiért megtetted, sőt, szívből együttérzek veled, részvétem a baleseted miatt, de ennek őszintén - mint a téma neve is, haha - semmi köze nem volt a bloghoz, a követőidhez, egyáltalán nem is tudom, hogy került az "Őszintén a mai fiatalokról" közelébe. (Ezzel nem is azt akartam mondani, hogy Szinyke cikke tökéletes, a tiéd meg szart sem ér; semmi ilyesmi - én csak a témákat hasonlítottam össze.) Hogy került ez a cikk egy ajánlókkal, interjúkkal, emberi kérdések megválaszolásával foglalkozó blogra..? Ne értsd félre, nem szidalmazlak, semmi ilyen, egyszerűen csak nem értem, de ez személyes probléma.
Szinyke cikke a generációnkról ugyanúgy, ahogy a magyarságról, olyan témát boncolgat, amihez én nem szeretek nyúlni, mert olyan mélyen gyökeredzik és olyan szerteágazó, és olyan sok ponton el lehet cseszni a szavakba öntését, hogy riaszt a gondolat, hogy megosszam a véleményemet róla. De te jól tetted, hogy közzétetted a véleményedet, csodállak érte, és rengeteg dolgot megfogalmaztál, amit rengeteg fiatalnak át kéne gondolnia, de senki nem mondja meg nekik. Nem baj, hogy csak néhány szempontra világítottál rá, mert nem is várja el tőled senki, hogy harmincezer szavas értekezést írj az elcseszett világról, amiben élni próbálunk - már az dicséretes, hogy ennyit tettél.
Térjünk rá a bemutatkozásaitokra, ami szerintem nem annyira lényeges, mint az előbbiek. Ezek a szokványos, új-szerkesztő-röviden-bemutatkozik jellegű cikkek sosem hoztak lázba, szerény személyem, bár összetett lénynek tartja magát, nem képes saját magáról értelmes, mindenre kiterjedő bemutatkozást írni, ezért soha nem is próbálkozik vele már jó ideje. Épp ez az oka, hogy a szememet forgatom egy-egy ilyen cikket olvasva, hiszen egy embert nem lehet 15-30 sorba belesűríteni. Főleg, hogy ezek a bemutatkozások szinte senkit nem érdekelnek, aki elolvassa, az másnapra úgyis elfelejti, én meg, aki mind a tíz ilyen szösszenetet egymás után olvastam el, semmit nem tároltam el belőlük, úgy egybefolytak, annyira egyformának tűntek, hogy nem is értettem, most akkor ki kicsoda. De ezt nem tudom, miért írtam, hiszen nem kell őket leszedni az oldalról, nem is ezt akartam sugallni ezzel, csak véleményt mondtam, mert az a dolgom, hogy jártassam a
A tages bejegyzéseket nem véleményeztem, mert ti nem ítéltétek elég fontosnak ahhoz, hogy külön oldalra belinkelgessétek, és amúgy sem lehetne túl sok mindent mondani róluk. Nem zavarnak.
A cikkeitek tehát változatosak, sokszínűek, mindenféle témát találhat az oldalatokra tévedő emberke, és garantáltan jó kis olvasmányélményekkel gazdagodhat. (10/9)
5. Az ajánlók. Már az elején őszintén bevallom, hogy csak azoknak a műveknek az ajánlóit olvastam el, amiket ismerek - vagyis a Szent Johanna gimiét (csak a nyolcadik kötetet nem olvastam, egyik felét sem), az Akkor szakítsunk!-ét (a könyvtárosnéni valamiért úgy gondolta, hogy ez a könyv nekem való, ezért nyomta a kezembe, én meg nem tudtam ellenkezni) és a Teen Wolfét (angolul (+angol felirattal)-magyarul láttam már az első négy évadát, az ötödiket csak angolul, angol felirattal, mivel szinkron még nincs, de nekem amúgy is mindig az eredeti a best).
A Teen Wolfot imádom, és ez az ajánló volt a legösszeszedettebb azok közül, amiket elolvastam. Ha nem ismerném a sorozatot, ezt olvasva tuti, belevágnék (persze csak akkor, ha nem lenne a nyakamon ez a rohadt időhiány, ami minden percemben betemet). Az Akkor szakítsunk! ajánlója is megnyerő volt, ha nem olvastam volna a könyvet és nem ismerném Leiner Laurát, tuti berántott volna. Az SzJg ajánlókról meg az a véleményem, hogy aki nem ismeri a könyveket (van még olyan szerencsés ebben az országban?), azt legfeljebb az idézetek foghatták meg, ugyanis nem vitted túlzásba a részletezést. Persze, a folytatásoknál már nem is lett volna szerencsés, tekintettel a spoiler alertre, de ha én imádok egy könyvet, és azt akarom, hogy mások is megismerhessék az imádatom tárgyát, akkor nem könyvidézetekkel próbálom felkelteni a követőim érdeklődését. Ha meg az időhiányra hivatkozol, akkor arra azt tudom mondani, hogy inkább késs vele egy hetet, de igényes ajánlót adj ki a kezeid közül, minthogy egy nap után közzétegyél egy rövidet és összecsapottat. (10/9)
6. Az interjúk. Ehhez a műfajhoz nem értek túlzottan, talán azért, mert nem hoz lázba. Alapjában az ilyesmi nem viszi előre semmivel a blogot - aki ismeri az interjúalanyt, annak érdekes lesz, akinek nem, az üres tekintettel siklik majd át rajta. A kérdéseiteket nem találtam túl érdekesnek, hasonló témájúakat tesztek fel mindenkinek. Miért nem engeditek szabadjára a fantáziátokat? Az alany bizonyára már tízszer is válaszolt arra a kérdésre, hogy mi ihlette a blogját - miért nem kérdezitek meg inkább azt, hogy az ő világnézete mennyiben van jelen a főhősében? Random példa volt, ez jutott eszembe először, nem kell pont ezt alkalmazni, csak érzékeltetni akartam valamivel a különbséget a ti kérdéseitek és aközött, hogy mi mindent lehetne megkérdezni egy bloggertől. (5/2)
6. Stílus, fogalmazás. Amennyire meg tudom ítélni, mindegyikőtöknek könnyed, esetleg humoros, megnyerő stílusa van, szépen fogalmaztok, ha nem is túl egyedien - nem igazán tudom egymástól megkülönböztetni az írásaitokat, egyikőtök sem ír annyira különleges stílusban, hogy elkülönüljön a többiektől. Nem szoktatok a szóismétlés hibájába esni, a mondanivalótokat megfelelően tagoljátok, minden érthető. Nem tudok már negatívumot mondani. (5/4)
7. A helyesírás, szókincs. Egyikőtök sem szokott vérlázító hibákat elkövetni, a vesszőkkel is meglepően jól kijöttök, elírással sem emlékszem, hogy találkoztam volna. Minden elismerésem! A szókincseteket még van hova bővíteni, de alapvetően nem hiányos egyikőtöké sem, mindenre megtaláljátok a legjobb szót. (5/4)
8. Ötletesség, egyediség. Más blogon még nem találkoztam a ti 'Miért...' vagy 'Őszintén' rovataitokhoz hasonlóval, és a blogotok címétől elkezdve a különböző cikkeitekig minden különleges, párját ritkítja. Egyedül az ajánlóknál fogtam a fejem - Szent Johanna gimi ajánlót mindenhol találni -, na meg a szokásos interjúkérdéseknél. Ilyen témájú blog esetén nagyon is fontos, hogy egyedi ötletekkel álljatok elő, különben akár beállhatnátok a semmi újat nem adó blogmagazinok sorába. De nektek ettől szerintem nem kell tartanotok. (8/7)
9. Rendezettség, kiigazodás. Mivel minden cikketeket összegyűjtöttétek a menüben található oldalakra, könnyen ki lehet igazodni rajtuk, nem kell címkék között szemezgetni vagy a blogarchívumban kutakodni, mint néhány helyen. (2/2)
A tartalom összesen: 60/45 Apró erőfeszítések, és minden rendben lesz! ;)
Ajánlom...
Ha nem tudod, mit olvass vagy nézz, kukkants be a lányok ajánlói közé. Ha borzongani akarsz, olvass a Dyatlov-incidensről Szinykétől. Ha unatkozol, vagy épp elakadtál a történeted írásában, nézz be a "Mit csinálj, ha..." elnevezésű rovatba. Ha szerinted is jó magyarnak lenni, vagy ha utána akarsz nézni, mennyire el van rontva a generációnk, keresd meg Szinyke cikkeit a blogon. Ha nosztalgiáznál a Szent Johanna gimiről, vess egy pillantást az idézetekre Bogi ajánlóiban róla!
A kritika teljes mértékben segítő szándékkal íródott, ha valamivel kapcsolatban mégis igazságtalan, esetleg bántó voltam, akkor engem egyrészt nem kell komolyan venni, mert túl nagy a pofám (vagy túl érzékeny a billentyűzetem), másrészt én sem vagyok tévedhetetlen, harmadrészt nyitott vagyok az értekezésre, ha tényleg én rontottam el valamit. :) Illetve elnézést kérek a gyalázatosan rövid kritikáért, mentségemre szóljon, hogy fáj a fejem, és megerőltettem mindkét hüvelykujjamat tegnap fapakolás közben.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb, a legjavíthatatlanabb, a legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott. İyi akşamlar, illetve ciao!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése