Ez a blog második olyan kritikája, amit csak a történetről kértek; megjegyezném, hogy ez követendő példa azoknak, akiknek a blogján olyan design van, amit egy profi szerkesztő készített, hiszen ilyen esetben szinte biztos, hogy a designról csak jót tudnék mondani, az pedig, tekintve, hogy kritikát írok, teljesen fölösleges lenne. De nem is húzom tovább az időtöket, íme A felejtő kritikája, a blogon olvasható 22. kritika!
Szerzője: Sky Britton
A tartalom
1. A cím. Nagyon tetszik. A névelőtől eltekintve egyszavas, tehát könnyen megjegyezhető, egyszerű, mégis frappáns. Pont annyit sejtet a történetről, amennyit kell neki. És egyedi is, mert nemigen találkoztam hasonlóval. A történethez is tökéletesen illik, legalábbis az alapján, amennyit a fülszöveg elárult a folytatásról. (6/6)
2. A fülszöveg. Rettenetesen tetszik. Már az elejétől fogva figyelemfelkeltő, de a legutolsó mondat az, ami egyenesen ordítja az olvasónak, hogy igenis olvasson bele a blogba, iratkozzon fel, és a többi. A fülszöveged megfelelő hosszú, figyelemfelkeltő, egyedi és érdekes, csupán pár fogalmazásbeli és helyesírási hibája van, amiket pirossal javítottam neked. Crystal Johnsonmúltjától a múltja elől menekülve költözik Los Angelesbe a családjával, remélve, hogy el tudják feledni a múltbéli eseményeket. Az ismeretlen környezet és az idegen emberek a lány minden eséjét esélyét elveszik a kitárulkozásról kitárulkozástól. Daniel, az egyetlen ember, aki mindent tud Crystalról, pedig az ország másik felén él, így nem tud többé támaszt nyújtani a lánynak. Ezektől eltekintve egyszerűen tökéletes, és ezeket is egyszerűen átjavíthatod. (5/4)
3. Az oldalak. Nincs karakteres oldal, ami bizonyára azért van, mert még viszonylag új a blog, és csak a prológusa van meg, de, ha jót akarsz magadnak, ne is legyen! A karakteres oldal azoknak van, akik nem képesek maguknak kitalálni egyedi, saját karaktereket, ezért fordulnak a Google-höz, a Tumblr-höz és a hozzájuk hasonló oldalakhoz segítségért. Sokkal jobban fejlődik a fantáziád, a személyleíró-készséged (létezik ilyen szó..? - nem tudom), és a blogod is egyedibb lesz, ha nem csinálsz egy milliomodik, unalmas, karakteres oldalt, ahol minden átlagos, gimnazista lányt huszonöt éven túli modell testesít meg. (4/4)
4. A prológus. A helyesírási hibákon kívül az egyetlen hibája az, hogy nincs sorkizártra állítva. Komolyan! Tökéletes a hossza, a megfogalmazása, a kivitelezése, pont jókor ér véget, így felcsigázza az olvasót is. Le a kalappal előtted, tényleg. Nagyon tetszik, hogy, bár egy költözéses-gimis sztori, a költözésnek kivételesen oka is van, amit ugyebár a prológus ecsetel. Ha megírod a folytatást is ennyire jól, az tökéletesen ellensúlyozhatja a tényt, hogy mennyire átlagos az alapötlet váza. A gyilkosság tökéletes elem az alapsztoriban. Szerintem ennyi dicséret elég is. :) (5/5)
5. A történet. (0/0) (0/0)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A karaktereket szerintem ki is húzom, hiszen egy prológus után nem érdemes róluk beszélni; még a főhősnőnkről sem tudtunk meg eleget ahhoz, hogy elemezhessem. Leírásokból épp elég van, és jól, ízlésesen, igényesen és változatosan írod meg őket; többet szerintem nem is mondhatok. A párbeszédekből nincs se túl sok, se túl kevés, szóval az arányt eltaláltad. Hihetően is hangzanak, életszerűek, tehát ez is teljesen rendben van. (10/10)
7. Stílus, fogalmazás. Szépen, mégis egyszerűen, érthetően fogalmazol, a stílusod se nem túl közömbös, se nem túl érzelmes, magyarul ezzel sem volt problémám. (Bocs a szűkszavúságomért, de minek dicsérjelek egy kritikában? xD) (5/5)
8. A helyesírás. Pár apró, de annál zavaróbb hibát találtam helyeken, amiket megint pirossal jelölök, remélem, nem bánod. (Ha már semmire nem tudtam igazán rosszat mondani, legalább a helyesírásodat kritizáljam cafatokra, nem? :D)
Magas sarkú Magassarkú cipőm kopogását visszaverték a betonházak falai. A város egyik elhagyatott részén keresztül tartottam hazafelé,; nem sokkal múlhatott éjfél. Nem igazán kedveltem a környéket, de egy közeli szórakozóhely volt Shannon kedvence. Összébb húztam magamon a kabátom, és megszaporáztam lépteimet. Az érzés kellemetlen nyomot hagyott maga után az gondolataimban, és nem hagyott nyugodni. Egy férfi pattant ki a vezetőülésről, és egyenesen felém vette az irányt. Az egyetlen fényforrásként egy pislákoló lámpa volt szolgált, az éjjeliszekrényen (csak, hogy ne megint a 'volt' ismétlődjön). A matrac rugói már rég felmondhatták a szolgálatot, és most nyikorogtak minden mozdulatomnál. - Azt hittem, már soha nem fogsz felébredni – hallottam egy mély hangot magam mögül. A mozdulatsor után a kín a kétszeresére nőtt, de, mikor megláttam a velem szemben álló férfit, kiszaladt a vér az arcomból. Egy fejjel magasabb volt nálam; az ötvenes évei közepén járhatott. hirtelen kék Hirtelenkék szeméből sütött a bosszúvágy. Haja rövidre volt nyírva, és már teljesen megőszült. Roger Scott brutálisan meggyilkolta a feleségét - 14 késszúrással végzett a nővel vele. - Az apád mindenféle bűntudat nélkül juttatott diliházba. – Egy lépéssel megszüntette a köztünk lévő távot, majd a vállaimnál fogva nekilökött az éjjeliszekrénynek. A tetején álló lámpa imbolygott egy ideig, majd lezuhant, és sötétség lepte el a szobát. Az égő szilánkjai szétszóródtak a földön; néhány forró darabja súrolta az alkarom. - És veled kezdem! – Nekidöntöttem a fejem a falnak, és tehetetlenül küzdöttem a feltőrni feltörni készülő könnyeim ellen. - Élvezetessé teszed a játékom. – Szárazon köhögni kezdett, és elmozdult a helyéről. A körmeit felváltotta egy fémes hang a falon, mintha késsel karcolgatna karcolgatná. - Egy utolsó mondat vagy kívánság, amit majd olvasgathatnak a halott lányuk teste mellett? – A tudat, hogy akármelyik pillanatban meghalhatok, elviselhetetlenné vált. Mikor a kezem elérte a gombkilincset, a fülemet nekinyomtam az ajtónak, hátha van odakint még valaki. Az ajtó minden kétséget kizárva kizáróan az utcára nyílt, így nagy levegőt vettem, és elfordítottam a gombot. Valami átszelte a levegőt, és a kés belefúródott a combomba. - Megmondtam, hogy ne próbálkozz! – A férfi, aki idő közben időközben, úgy látszik, idejött odajött hozzám, megfogta a kést, és kissé elfordította a sebemben. Pedig bármit megtettem volna néhány, eszméletlen pillanatért. - A munkája biztos mindig fontosabb volt neki, mint a kis kölyke. - Fejemet a falnak hajtottam, és felnéztem a plafonra és magam elé képzeltem az eget. A könnyek oldalt folytak végig végigfolytak az arcomon, kezem ökölbe szorult az oldalam testem (szóismétlés elkerülése végett) mellett. – Ez olyan aranyos – vette két keze közé az arcom, és végigsimított a járomcsontomon. A hasogatás visszatért a tarkómba, és elhomályosította a látásom. A jobb lábamra nem tudtam terhelni súlyt helyezni; az oxigénhiánytól szédültem, így alig bírtam megtartani az egyensúlyom. - Mit… Mit akar tőlem? – Hangom a megszokottnál sokkal rekedtebb és gyengébb volt, szinte suttogásnak hatott. - Megtorolja azt, amit elvettek tőle. – Velem szemben állt, hangja győzelemtől volt ittas. – Ha valaha megtalálják, és garantálom, hogy így lesz, akkor biztos lehet benne, hogy amit velem tett, csak töredéke annak, amit maga fog átélni. – folytattam. - Te most fenyegetsz engem? – lépett közelebb. – Nevetséges, mit el nem hisztek, ti, fiatalok. - Nem fenyegetem – egyenesedtem ki. – Figyelmeztetem. Kihasználva az időnyereségem, összeszorítottam a fogaim, és egy rántással kihúztam a kést a combomból. Üvöltését visszaverték a falak téglák (szóismétlés), majd teste előrehanyatlott és eldőlt. A fejemben lévő káoszt mellőzve a farzsebembe nyúltam, és előhúztam a telefonom. Kirángattam belőle az övet, és pokoli fájdalom kíséretében megkötöztem a lábam a seb felett. Reszkettem a hidegtől, de amin a magamra terített dzsekim sem segített. Valaki a hátamra fordított, de nem bírtam kinyitni a szemem ránézni (megint csak a szóismétlés). Mire a kocsiba emeltek, már teljesen elveszítettem az eszméletem. Csak egy gondolat cikázott a fejemben, amely tudatosította bennem, hogy mégis mit tettem.
A szókincsed viszont pont elég bő, szóval az ellen nem tudok kifogást emelni. (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. Ezekre így, egyetlen prológus után megintcsak nem tudok sok mindent mondani, legfeljebb annyit, amit már fentebb említettem: nagyon előnyös tulajdonság az, ha tudod, hogy mikor hagyj abba egy részt ahhoz, hogy a folytatást is sokan el akarják majd olvasni. És te tökéletesen oldottad meg a prológus végződését ilyen szempontból. (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailered (talán csak egyenlőre) nincs, de, ha rám hallgatsz, azt sem csináltatsz. Semmi értelme ezredszer is újrahasználni a sablonos, krimi- és horrorfilmekből összevágott, szar minőségű gifeket és sötét effektekkel elhalmozni a létező összes képkockát három percen keresztül. A trailer is olyasmi, amit az ellustult "írók" rendeltek először, mert egy normális blogon a fülszöveg jelenti a trailert. Aki pedig nem tud jól fülszöveget írni, legtöbbször az a blogger rendel trailert. Egyediséghez sorolom a pompás címet, a frappáns fülszöveget, a hibátlan prológust, valamint az eredetileg sablonos alapötlet feldobását a gyilkosság-szállal. (5/5)
A tartalom összesen: 50/47 Gratulálok! :)
Ajánlom...
Ha érdekel egy nem mindennapi múltú lány története, aki Los Angelesben próbál új életet kezdeni a családjával, hogy elfelejtse a sötétséget, ami a múltját jelenti.
2. A fülszöveg. Rettenetesen tetszik. Már az elejétől fogva figyelemfelkeltő, de a legutolsó mondat az, ami egyenesen ordítja az olvasónak, hogy igenis olvasson bele a blogba, iratkozzon fel, és a többi. A fülszöveged megfelelő hosszú, figyelemfelkeltő, egyedi és érdekes, csupán pár fogalmazásbeli és helyesírási hibája van, amiket pirossal javítottam neked. Crystal Johnson
3. Az oldalak. Nincs karakteres oldal, ami bizonyára azért van, mert még viszonylag új a blog, és csak a prológusa van meg, de, ha jót akarsz magadnak, ne is legyen! A karakteres oldal azoknak van, akik nem képesek maguknak kitalálni egyedi, saját karaktereket, ezért fordulnak a Google-höz, a Tumblr-höz és a hozzájuk hasonló oldalakhoz segítségért. Sokkal jobban fejlődik a fantáziád, a személyleíró-készséged (létezik ilyen szó..? - nem tudom), és a blogod is egyedibb lesz, ha nem csinálsz egy milliomodik, unalmas, karakteres oldalt, ahol minden átlagos, gimnazista lányt huszonöt éven túli modell testesít meg. (4/4)
4. A prológus. A helyesírási hibákon kívül az egyetlen hibája az, hogy nincs sorkizártra állítva. Komolyan! Tökéletes a hossza, a megfogalmazása, a kivitelezése, pont jókor ér véget, így felcsigázza az olvasót is. Le a kalappal előtted, tényleg. Nagyon tetszik, hogy, bár egy költözéses-gimis sztori, a költözésnek kivételesen oka is van, amit ugyebár a prológus ecsetel. Ha megírod a folytatást is ennyire jól, az tökéletesen ellensúlyozhatja a tényt, hogy mennyire átlagos az alapötlet váza. A gyilkosság tökéletes elem az alapsztoriban. Szerintem ennyi dicséret elég is. :) (5/5)
5. A történet. (0/0) (0/0)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A karaktereket szerintem ki is húzom, hiszen egy prológus után nem érdemes róluk beszélni; még a főhősnőnkről sem tudtunk meg eleget ahhoz, hogy elemezhessem. Leírásokból épp elég van, és jól, ízlésesen, igényesen és változatosan írod meg őket; többet szerintem nem is mondhatok. A párbeszédekből nincs se túl sok, se túl kevés, szóval az arányt eltaláltad. Hihetően is hangzanak, életszerűek, tehát ez is teljesen rendben van. (10/10)
7. Stílus, fogalmazás. Szépen, mégis egyszerűen, érthetően fogalmazol, a stílusod se nem túl közömbös, se nem túl érzelmes, magyarul ezzel sem volt problémám. (Bocs a szűkszavúságomért, de minek dicsérjelek egy kritikában? xD) (5/5)
8. A helyesírás. Pár apró, de annál zavaróbb hibát találtam helyeken, amiket megint pirossal jelölök, remélem, nem bánod. (Ha már semmire nem tudtam igazán rosszat mondani, legalább a helyesírásodat kritizáljam cafatokra, nem? :D)
A szókincsed viszont pont elég bő, szóval az ellen nem tudok kifogást emelni. (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. Ezekre így, egyetlen prológus után megintcsak nem tudok sok mindent mondani, legfeljebb annyit, amit már fentebb említettem: nagyon előnyös tulajdonság az, ha tudod, hogy mikor hagyj abba egy részt ahhoz, hogy a folytatást is sokan el akarják majd olvasni. És te tökéletesen oldottad meg a prológus végződését ilyen szempontból. (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailered (talán csak egyenlőre) nincs, de, ha rám hallgatsz, azt sem csináltatsz. Semmi értelme ezredszer is újrahasználni a sablonos, krimi- és horrorfilmekből összevágott, szar minőségű gifeket és sötét effektekkel elhalmozni a létező összes képkockát három percen keresztül. A trailer is olyasmi, amit az ellustult "írók" rendeltek először, mert egy normális blogon a fülszöveg jelenti a trailert. Aki pedig nem tud jól fülszöveget írni, legtöbbször az a blogger rendel trailert. Egyediséghez sorolom a pompás címet, a frappáns fülszöveget, a hibátlan prológust, valamint az eredetileg sablonos alapötlet feldobását a gyilkosság-szállal. (5/5)
A tartalom összesen: 50/47 Gratulálok! :)
Ajánlom...
Ha érdekel egy nem mindennapi múltú lány története, aki Los Angelesben próbál új életet kezdeni a családjával, hogy elfelejtse a sötétséget, ami a múltját jelenti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése