Hű, 8-a óta látszólag nem igazán voltam aktív, de igenis foglalkoztam a bloggal - aki figyelte a modulsávban a blog állapotáról hírt adó kis szövegdobozt, az láthatja, hogy nemcsak a blogverseny eredményein dolgozom (Anna felszívódott, úgyhogy egyedül kellett pár kategóriát elbírálnom, hogy mégis haladjon valamit a procedúra), de a várólistáról ezt a kritikát már el is kezdtem írni. Arról nem is beszélve, hogy már felírtam gondolatban a teendő-listámra, hogy meglepjelek titeket egy újabb, karaktereket felsorakoztató cikkel, három SH-os cikk fordításával egy bejegyzésen belül (ahogy hasonlót a múltkor is csináltam), egy újabb dal fordításával (alanyt még nem találtam, de lesz, ígérem), valamint tervezem, hogy egy teljesen saját díjat is kitalálok. A ranglistán viszont mégis a várólistán lévő blogok kritikáinak megírása kell, hogy álljon, úgyhogy lássuk is a blog immáron 21. kritikáját! Röstellem, hogy december 29. óta még csak most volt időm hozni; nézd el nekem, napi rendszerességgel vagdossák hozzánk a témazáró-dolgozatokat imádott gimnáziumomban.
A kinézet
1. A fejléc. Nem a te munkád, de csodásan néz ki. A lány gyönyörűen lett rátéve, a színek tökéletes harmóniában vannak, a háttér kellemes hatást kelt. Címet hiányolok róla, de érthető is, hogy nincs rajta, mert a Zaczarowane-ról szedted, és nem hinném, hogy azért választottál onnan, mert annyira értenél a szerkesztéshez. Szóval ez csak részletkérdés. (6/5)
2. A háttér. Tökéletesen passzol a fejléchez, jó ránézni, szép árnyalatú. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. A modulsávnál teljesen rendben van az átlátszó háttér, és a bejegyzések háttere is illik a háttérhez és a fejléchez, minden szuper. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. A betűtípus nekem nagyon tetszik, az én stílusom az ilyen szép, mégis visszafogott és olvasható típus. A színével sincs baj, tökéletesen olvasható. (3/3)
5. A modulok. Az első, amit megjegyeznék: annyira eldugtad a feliratkozós modult oda legalulra, hogy alig találtam rá. Figyelj, szerintem sürgősen rakd láthatóbb helyre, mert ez így tarthatatlan. A fel- és lenyitogatós chatről még annyit, hogy jópofa meg minden az, hogy nyitni és zárni is lehet, de teljesen fölösleges (hacsak nem olyasvalaki téved a blogodra, aki szeret azzal játszani, hogy egymás után ötvenszer rákattint arra a gombra - lásd: szerény személyem), azonkívül a chat színe teljesen elüt a blogtól. A betűszín még elmegy, az olyasmi, mint a bejegyzések háttere, de az a szín, amiben a chat maga pompázik, nem illik az összképbe, és bántja is a szemem. Legegyszerűbb, ha megkeresed a blogod sablonjában a háttér színét, kimásolod azt a html-színkódot, és a chat beállításainál bemásolod a hátterek színeihez. Vagy akkor már legyen kapásból átlátszó, az is jó.
Az oldalmegtekintéseket számoló modulról az a véleményem, hogy rajtad kívül az senkit nem érdekel, valamint ne az legyen a neve, hogy "nézettségek". Csak azért, mert ezt a szót nem igazán tesszük többesszámba. Amit még nem értek, az a fehér csík az infók után. Az infókról: néhol korrigálnám, ha a helyedben lennék. Ezt írod te: A fejezetek 2 hetenként jönnek, de ha sikerül és lesz rá időm akkor talán hamarabb is látható lesz! A blogot mindenki saját felelősségére használja! És ahogy lennie kéne, ha nem akarod, hogy másik is úgy megmosolyogják, ahogy én tettem: A fejezetek kéthetenként jönnek, de, ha lesz rá időm, akkor talán hamarabb is olvashatjátok őket! A blogot mindenki saját felelősségére olvassa!. De az utolsó mondatot szerintem ki is húzhatod, elvégre a blogodon semmi olyasmi nincs, ami port kavarna, se szexjelenet, se káromkodás, se érzelmileg megrázó dolog, egyáltalán, semmi. Bárki elolvashatja anélkül, hogy bármilyen megrázó élményben részesülne, márpedig az ilyen és ehhez hasonló kiírásoknak akkor van értelme, ha tényleg szükség is van rájuk. Ja, hogy csak azért írtad ki, mert minden blogon van kiírva hasonló? Szedd le. Nem kell oda.
Még az írónős modulról, avagy a gmail-fiókod bemutatkozásáról. Ha mindenképpen szeretnéd, hogy az ott legyen, akkor kérlek, hozz össze egy kicsit komolyabb bemutatkozást. Nem viccelek.
A nevem György Lilla, és egy nagy blog fan, és anime fan lány vagyok. - Ez mind szép és jó, de jobban (és helyesebben) hangzana, ha úgy írnád, hogy és egy nagy blog- és anime-fan lány vagyok.
A blogjaim nem annyira jók, de az anime rajzaim annál jobbak. - Egy. Soha ne merd azzal sajnáltatni magad, hogy nem jó, amit csinálsz. Ha tényleg felvállalhatatlanul rossz lenne a blogod, akkor sem mondhatod rá, hogy nem jó, mert azzal egyrészt sajnáltatod magad (csak senki nem fog érte sajnálni, hidd el), másrészt szánalmasan lenézően beszélsz magadról, és ezt a 21. században sosem engedheted meg magadnak, különben eltaposnak. Hidd el nekem, belőlem már a tapasztalat beszél. Kettő. Ha az anime-rajzos dolgot azért írtad, hogy valamivel ellensúlyozd azt, hogy "a blogjaid nem annyira jók" (hogy a te szavaiddal éljek), akkor közlöm, hogy nem menő, ha az írókészségeid feltételezett hiányát azzal próbálod kisebbíteni, hogy "de azért jól rajzolsz". Ez nem így megy.
Szeretek csöndben lenni, hallgatni zenét, és közben rajzolni. - Magyaros (tehát nem kifacsart és idiótán hangzó) szórenddel ez így hangzana: Szeretek csöndben lenni, zenét hallgatni és eközben rajzolni. De azt nem tudom, miért számoltad a hobbiid közé, hogy szeretsz csöndben lenni. Az igen. Én pedig szeretek olvasni, kibámulni az ablakon, írni, zongorázni és zenét hallgatni. Ugye, hogy nem illik a sorba az ablakon kibámulás?
Szabad időmben vagy blogot írok, vagy tanulok, vagy rajzolok. - A szabadidő egybeírandó. És a másik: a tanulás nem szabadidős tevékenység. A tanulás az, amit a szüleid, a tanáraid és a világ, amiben élsz, rád kényszerít; magadtól, hidd el, nem csinálnád soha a büdös életben, hacsak nem vagy már születésed óta előrelátó és felelősségteljes. De a tanulás semmiképp nem hobbi, és főleg nem szabadidős tevékenység!
Mindennap suliban vagyok, szóval nehezen leszek elérhető. - Nem tudom, hány éves vagy pontosan, és, hogy hol élsz, de azt elhiheted, hogy azok a gyerekek is járnak iskolába, akik napi huszonnégyben online vannak. Szóval az iskolába járás és a nehezen elérhetőség így, a 21. században már nem járnak kézenfogva.
De próbálok odafigyelni! - Ha annyira nehezen leszel elérhető az iskola miatt, akkor arra akármennyire is odafigyelhetsz, nem lesz több időd a blogodra... Ha mindenképpen ragaszkodsz ehhez a mondathoz, akkor inkább valami ilyesmi legyen: De igyekszem rendszeresen foglalkozni a bloggal.
Van egy nővérem szóval nem egyedül vagyok (hála Istennek!), mert tőle örököltem ezt a blog írogatást. - Itt tört ki belőlem a röhögés. Hány évesen írtad le ezeket a sorokat? Egyáltalán, most hány éves vagy? A 'nővérem' után kéne egy vessző, a blogírogatás meg egy szó. De áruld már el, hogy örökölted a blogírogatást a nővéredtől? Örökölni azt lehet, ami róla rád száll. Szóval ez a barátnőd blogja volt, de aztán ő megunta, és neked adta? Az írást meg hogy örökölted meg, már bocsánat..? Érted, mire gondolok.
Mikor elkezdte a bloglást, akkor én sem értettem, miről van szó! - Nem tudom, mi az a "bloglás", és azt sem, hogy miért úgy fogalmazol, hogy te sem értetted, miről van szó. Miért, a nővéred sem értette?
Amúgy még máig sem értem, miért van nekem, most blogom? - Azért, mert a bloggeren rámentél az 'új blog' szöveget író fülre, és létrehoztál egy blogot. Ennyire ne akarj már megnevettetni.
Hát, miért ne! - Figyelj, ha téged a blogírásban egyedül az motivál, hogy "hát mert miért ne", akkor nem az írással kéne foglalkoznod. Nem inkább azért írod a blogot, mert szeretsz írni? Vagy akármi más, mint a "miért ne?"-hangzású érv? Kérlek!
Nem mondok most el mindent magamról, majd így is,úgyis úgy is megismertek egyszer, ha olvassátok a blogomat, nem? :) - Szerintem rohadtul nem fognak attól megismerni, ha elolvassák a blogodat. Legfeljebb azt fogják megtudni rólad, hogy mennyire írsz jól, vagy mennyire nem.
(Japánul a nevem Takataka) - Kösz az infót, már nem fogok hülyén meghalni. Átgondoltad te ezt?
Bocsi, hogy ennyit nyúztam a bemutatkozásodat, ami nem is a blogodhoz vagy annak kinézetéhez tartozik, de tényleg muszáj volt elmondanom, mennyire gyerekes és ostobán hangzik valójában ez a szöveg, és, ha nem akarod, hogy kiröhögjenek érte, töröld le vagy írd át. (12/6)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Az egész design egy sablon, szóval egyediséggel nem igazán büszkélkedhet, de az tényleg ötletes volt, hogy kulcsoknak nevezted el az oldalakat, és időgépnek az archívumot. Könyvborítód nincs, de ez nem baj. A csillagszórós kurzorról még annyit, hogy szerintem nem illik a blogod kinézetéhez, de te tudod. (5/3)
A kinézet összesen: 35/21 Pár apró javításon múlik a dolog. ;)
A tartalom
1. A cím. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de rettenetesen elcsépelt. Csak a kritikusi pályafutásom során a te blogod a harmadik, amivel dolgom van, és szerepel benne a 'titok' szó angol megfelelője. Azonkívül már csak azért sem lehet egyedi, mert angolul van. Persze, te is biztosan divatból adtál angol címet a blogodnak, gondolván, hogy attól többen kattintanak rá, de még magyarul is jobban hangzana, hogyha mindenképp ragaszkodsz ehhez a címhez, könyörgöm! Mást már nem is tudok rá mondani; az, hogy az url-címe secrets-my, annak meg már egyenesen értelme sincs, mert fel kéne cserélni a szórendet, hogy jelentsen is valamit. Sajnálom, de... (6/1)
2. A fülszöveg. Ha azt a rövid valamit szántad fülszövegnek a legelső modulban, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy túl rövid, és a bemutatkozásodhoz hasonlóan gyerekes hangvételű (ahogy egyébként az egész blogod is). De nézzük.
Titkok. Én mindent tudni szeretnék, mindenkiről. - Fizikai fájdalmat okozott a második mondatot elolvasni. Akit te főszereplőnek nevezel (Lottie), elvileg épp egyetemre megy. Mégis melyik épelméjű nagykorú mondja ki vagy írja le azt a mondatot, hogy ő mindenkiről tudni szeretne mindent? Ezt bizonyára egy sejtelmes, menő mondatnak szántad, de inkább komikus és röhejes lett.
Nem szeretnék csalódást okozni, és nem szeretném magamat csapdába csalni. - Én pedig tudni szeretném, hogy ez a mondat hogy kapcsolódik az előzőhöz. Mert, hogy szerintem sehogy, az szubjektív; a te véleményed érdekelne.
De mi az igazság? Hol van a béke? Hol van a szeretet? - Haha, olyan egyszerű kérdéseid vannak! Tündérországban.
Egy kulcs megmondja. - Más biztos leszólna, miszerint: "egy kulcs nem tud beszélni!!!", de szerintem ez az első igazán rejtélyes, egyedi és különleges mondat a fülszövegedben. Ez az a mondat, ami miatt a fülszöveg - minimális mértékben ugyan, de legalább - felkeltheti az olvasó érdeklődését. Fun fact csak neked: A fülszövegnek egyébként ez is lenne a célja. (5/2)
3. Az oldalak. Ezekkel sem voltam megelégedve. Ahj, hol is kezdjem.
A tucatblogokat arról is föl lehet ismerni, hogy a karaktereket felsorakoztató oldal előbb szerepel az oldalak listáján, mint a fejezeteket tartalmazó. Ez is azt árulja el, hogy a mai társadalom mennyire a külsőre megy. De nézzük akkor a karakterek oldalát. Rögtön Lottie karakterénél szembetűnik, hogy hiába akarna ő egy 18 éves lány lenni, a képen látható nő legjobb esetben is megvan harminc. A második: a becenév nem olyan dolog, amit kinézel a névjegyzékből a neten, aztán ráaggatod a karakterre. A becenév legtöbbször a keresztnév lerövidített, átalakított változata. Áruld már el, hogy lett Lottie beceneve Napsugár! Igen, nem tudtad eldönteni, hogy mi legyen a karaktered neve, ezért az első tipped lett a keresztneve, a második meg a beceneve. Ez szuper. Aztán ott van még Daenerys is, akinek Virág a beceneve. Hozzá még oda is írtad, hogy "nem tudod, honnan jött". Ilyen megjegyzéseket nem kéne beleírnod a karakteres oldalba, és, ha már nem tudod, miért adod egy karakterednek azt a becenevet, amit, akkor legyen már annyi eszed, hogy nem vállalod fel, hogy csak hasraütés-szerűen választottál neki becenevet! Ami még szemet szúrt: láttad a Trónok Harcát? Valami közöd biztos van hozzá, különben nem lenne Brittany vezetékneve Lannister, Virág rendes neve Daenerys, és Brandon, akinek még a beceneve is pont ugyanaz, mint a TH-s Brandonnak, tehát Bran. Figyelj, ha már nem tudsz magadtól kitalálni neveket a történetedbe, akkor ne ilyen feltűnően nyúld le a neveket egy ennyire ismert sorozatból, mert 1. amint egy hozzám hasonló, hardcore TH-fan felfedez, neked esik, 2. feltételezem, a történet 2015. és 2016. idején játszódik. George R. R. Martin 1991-ben (jól emlékszem?) kezdte írni a TH első könyvét, és '96-ban jelent meg. Ha azt akarod, hogy a 2015-ben húszéves Daenerys-ednek ez legyen a neve, akkor ejts már el egy utalást arra, hogy a szülei is TH-fanok! Mert enélkül tényleg joggal nézhetnek hülyének.
A rólad szóló oldal kielemzésére én már nem is fecsérlem az időmet és a billentyűzetem épségét. Kérlek, elmúltál már tízéves? Akkor vagy azonnal töröld le azt az oldalt, vagy találj ki valami olyan bemutatkozást, amitől nem kaparom le az arcomat önszántamból!
De az egyéb tudnivalókról azért még leírom neked, hogy:
A blog fejlécén látható lány az Dianna Agron. - Köszönöm az értékes infót, ezért érdemes volt élnem. De őszintén. Ki a francot érdekel, ki van a fejléceden? Akit mégis, az majd megkérdezi, aki meg kicsit is jártas a témában, az úgyis tudja magától.
Ő a főszereplő, vagyis Lottie - Két szóközt tettél az "ő" után, és nem tettél pontot a mondat végére. Egyébként meg magamtól is kitaláltam, hogy a fejlécen szereplő csaj a főszereplő, köszönöm szépen.
A legtöbb karakter fotói a Tumblr -ről vannak. - Ezt is jó tudni, csak kár, hogy az olvasódat nem érdekli, ráadásul tudja magától is. És azt se értem, hogy miért van szóköz a kötőjel előtt.
Saját történet, nem ér másolni! - Hát, egy ilyen figyelmeztetéstől a legádázabb lopónak is inába szállna a bátorsága, tényleg. Ne nevettesd ki magad.
A drog és a cigi szó sokszor fog szerepelni a fejezetekben. - Ez is azt bizonyítja, mennyire fiatal vagy még te a blogíráshoz. Lehet, hogy szerinted feltüntetendő, megrázó szavak azok, hogy cigi és drog, de hadd mondjam meg: aki elmúlt tízéves, azt már nem igazán érdekli, szerepel-e a blogodban ilyen, vagy sem. Sőt, ha olvassa, akkor inkább már azért olvassa, hogy ilyenekkel is találkozzon benne.
Tanulság: a szereplőknek próbálj meg a koruknak megfelelő karaktert találni, és nézz utána, mit jelent a becenév. Ha ezekkel megvagy, találj magyarázatot arra, hogy Daenerys-t miért nevezték el így a szülei. A 'Magamról' oldalt vagy töröld le, vagy írd át, az 'Egyéb tudnivalók'-at viszont tényleg töröld, semmi értelme, csak megsajnállak tőle. (4/1)
4. A prológus. Nincs, ami nem baj. (0/0)
5. A történet. Az e-mailben, amiben kritikát rendeltél tőlem, említetted, hogy még nem vagy valami profi az írásban, de remélhetőleg jó [a blogod]. Ne haragudj, de ezt az állítást (mármint, hogy nem vagy valami profi az írásban) csak megerősíteni tudom.
Egyenlőre csak 3 fejezet van a történetedből, de ez egyáltalán nem baj, sőt, legalább még van lehetőséged, hogy teljesen átírd az egészet. Mert jelenlegi állapotában - ne haragudj, hogy ezt írom - a szó szoros értelmében minősíthetetlen.
Kezdjük ott, amit még nem fáj, hogy le kell írnom. Tetszik, hogy minden fejezet elején van egy gif a főszereplőnkről, ezt a szokást szerintem tartsd meg, jópofa és figyelemfelkeltő is egyben. Az is jól néz ki, hogy az ugrások után mindig egy ízléses sorelválasztóval kezdesz, amibe a fejezet számát is beleírod. Ez általában középre zárt szokott lenni, de a 3. fejezetnél a kép miatt elcsúszott; ezt majd korrigáld.
Meg azt is rendszerezhetnéd, hogy hány entert ütsz egy ilyen sorelválasztó után - a mellékelt ábrán láthatod, mire gondolok. Rendezettebb összhatást kelt, ha minden fejezetnél ugyanakkora az üres rész.
Külalakra úgy nagyjából ennyi. Ja, és amiért még gondolatban piros pontot kapsz: sorkizártra van téve a szöveg. Köszönöm, istenem, hát van még rajtam kívül, aki tudja, hol található a sorkizárt-opció..!*hálásan a szívére helyezi a kezét*
De ennyit a pozitívumokról és/vagy a még elfogadható mellélövésekről. Ne haragudj azért, ami ezután következik, építő szándékkal írtam és a blogom egyik ismertetőjegye, hogy mindig őszinte kritikákat publikálok rajta.
Nézd, vannak esetek, amikor a kor nem számít - ilyen a szerelem, az emberség, és még pár, ezekhez hasonló dolog. De az írás nem tartozik közéjük. Az írásra is inkább azt mondanám, hogy akármilyen fiatalon is lehet írni, ha lélekben már érettebb, tapasztaltabb vagy a korodnál. Ha. De te nemcsak túl fiatal, de túl éretlen és tapasztalatlan is vagy az íráshoz, már amennyire én így, a történeted három fejezetének elolvasása után meg tudom ítélni. És, ha valamihez, ehhez értek, szóval, hacsak nem lőttem mellé nagyon, nem lehetsz tizenkét évesnél olyan sokkal idősebb, jól mondom?
Szóval. A történet szerint van egy lány, akit eltanácsoltak a gimnáziumból végzősként. Ez a lány általában azért szokott késni reggel a suliból, mert hajnali négyig fenn lóg a neten, mert az a mániája, hogy mindenről időben értesüljön. Olyan érdekes dolgokról, mint egy lány új hajszíne. Ez... baromság, már bocsánat. Úgy, ahogy van. Minden részlete egy hatalmas baromság.
Ez a lány az oxfordi egyetemre készül, de, amikor a szülei elköltöznek a tanítás első napján (érted: új városba költöznek a lány egyeteme miatt, és aznap indulnak el, amikor kezdődik a suli, lásd: "Míg anya meg apa pakolt a kocsiba, addig én néztem a házunkat. Annyira sajnálom. Itt kell hagynunk egy cuki-muki házat. Nagyon szerettem, de mindörökké szeretni fogom. Gondoltam, hogy ha egyszer visszafogunk jönni ide, akkor biztos , hogy ezt a házat visszaveszem."), valahogy egy teljesen más egyetemnél kötnek ki, és a lány nem is tudott róla, hogy nem Oxfordba megy. Álljon meg a menet. Olyan alap dolgokkal nem vagy tisztában, hogy az már fáj. Kérlek, először nézz utána, mekkora procedúra bejutni egy egyetemre, aztán mondd nekem, hogy a lány a tudta nélkül másik egyetemre került, mint amire akart!
Még akkor is kiderül, mennyire nem vagy tisztában az egyetem fogalmával, amikor ugye Toby körbevezeti Lottie-t az egyetemen, és megmutatja neki a kémiatermet. A lány ekkor visszakérdez, miszerint: "Egy egyetemen kémiaterem?" Azt hogy??? Egyetemen kémiaterem??? Ez tényleg különös, nem is tudom, hogy került egy istenverte kémiaterem egy egyetemere! -.- (Remélem, érzed az irónia kesernyés illatát!) Istenem... Ne haragudj, de annyira fáj...
Az egyetlen, említésre méltó pozitívum a történetben a kulcs volt. Remélem, tudod, mit akarsz kihozni belőle, és mi a célod vele, nem csak úgy bedobtad, hogy szóljon valamiről az a bekezdés. Mert, ha az előbbi a helyzet, akkor még hozhatsz ki érdekes történetszálat belőle.
Fölösleges lenne ecsetelnem ennek a három fejezetnek a többi hibáját, amik embert próbáló kínszenvedéssé teszik az elolvasásukat, szerintem ennyi is elég volt, mert egyszerűen nincs erőm minden egyes ilyenről leírni neked, hogy miért nem jó úgy, ahogy van - ha egyszer nem vagy még elég érett az íráshoz, akkor nem érdemes. Szerezz egy iszonyat türelmes és megértő bétát, vagy, ami még jobb: várj pár évet, és, ha már benőtt a fejed lágya, olvasd újra, amiket leírtál, jöjj rá, miért írtam azt, amit, és majd akkor írd újra teljesen a blogot, ha még akarsz vele foglalkozni.
Tehát a történet alapötlete: (10/3), de csak azért, mert a kulcs tényleg érdekes elem. Valamint a kivitelezés: (10/1); sajnálom, de nem adhatok rá többet.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A leírást nem ismered, a párbeszédeid sokszor értelmetlenek és pont olyanok, mint amit egy éretlen gyerek talál ki. A karaktereid közül egyikről sem tudunk meg sok mindent, ilyesmiken kívül, hogy "ő cigizik", ő meg "anime fan". Nem is vártam mást. Még a főszereplődről is csak annyit tudtam meg, hogy enyhén dilis. Vagy csak épp annyi idős, mint te. Pedig a történetben majdnem 19... na, mindegy. Itt az élő példa rá, miért nem szabad egy gyereket a billentyűzethez engedni. (Nincs azzal semmi baj, ha a gyerek próbálkozik az írással - az már sokkal nagyobb baj, ha közzé is teszi, és még elismerést is vár érte.) Nem képes nála idősebb karaktereket megformálni, vagy, ha rá is fogja egy karakterére, hogy idősebb, mint ő, az a karakter pont olyan szinten lesz érettségben, értelemben, tapasztalatban, viselkedésben és beszédstílusban, mint a gyerek, aki megalkotta. Ennélfogva soha nem lehet komolyan venni. És egy történet, aminek már a főhősnőjét sem lehet komolyan venni, veszett ügy. Nem is beszélve a többi karakterről, akik egyetemista létükre óvodások módjára ordítoznak, rohangálnak, ugrálnak és beszélnek zöldségeket. (15/1)
7. Stílus, fogalmazás. Szerintem a fentieket már nem kell tovább ragoznom. A stílusod pontosan olyan, mint egy kb. tizenkét éves lányé. A fogalmazásod is pontosan olyan, mint amilyet egy kb. tizenkét éves össze tud hozni. Mást nem is kell rá mondanom. (5/1)
8. A helyesírás, szókincs. A helyesírásnak is megvan az a tulajdonsága, hogy, hacsak nem olvastál sokat kiskorodtól fogva, mint én, túl fiatalon nem fogod tudni megérteni és értve művelni. Ezért nem lenne érdemes most ecsetelnem a hibáidat. Mert attól, hogy én most egyesével leírom, mi nem jó, attól te nem fogod megérteni és attól fogva úgy is alkalmazni. A szókinccsel is az a helyzet, hogy, hacsak nem olvasol egészen pici korod óta, mint én (és hasonlóan sokkal idősebbeknek való könyveket), nem lesz. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. Nem akarlak megint cikizni például a tanítás első napján költözéssel, vagy a titkos egyetem-cserével... Szerintem pont elég volt neked az eddigi feketeleves. A történetvezetésről csak annyit, hogy a fejezetek végén elvileg kéne valami csavarnak lenni, amiért az olvasó érdemesnek érezheti továbbolvasni. Ha nincs ilyen, akkor mi tartsa a blogodon a benéző/beleolvasó olvasót? (5/0)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Se trailer, se függelék, ami önmagában még nem jelentene pontveszteséget. De, amikor próbálsz ötletes és egyedi lenni, hát... az inkább fejfájdító komédiába szokott fordulni. Ne sértődj meg, de így van. (5/1)
A tartalom összesen: 70/12 Ne haragudj; hidd el, nem rosszindulatból adtam ennyit.
Ajánlom...
Ha egy bolondos lány történetére vagy kíváncsi, aki épp most ment egyetemre. Ha érdekel, mit jelent számára a kulcs, amit folyton a nyakában hord, és, amit az édesanyjától kapott a hatodik születésnapjára. Ha tudni szeretnéd, minek a nyitja az a kulcs, olvass bele Lilla blogjába!
Mielőtt felháborodott, dühös és/vagy sértődött kommentet írnál, kérlek, hadd írjam le újra, hogy a kritika építő, segítő, jó szándékkal íródott, semmiben nem akartalak megbántani, csak igyekeztem épp olyan őszinte véleményt leírni, amilyet mindig. És még véletlenül sem azért írtam a kritikát, hogy eltántorítsalak az írástól - pont azt mondom, hogy írj, gyakorolj minél többet, legfeljebb ne tedd feltétlenül közzé azonnal! Ha mégis sikerült megsértenem téged valamivel, amit igazságtalannak érzel, írj, beszéljük meg. :)
xoxo Nessa
Szerzője: György Lilla
A kinézet
1. A fejléc. Nem a te munkád, de csodásan néz ki. A lány gyönyörűen lett rátéve, a színek tökéletes harmóniában vannak, a háttér kellemes hatást kelt. Címet hiányolok róla, de érthető is, hogy nincs rajta, mert a Zaczarowane-ról szedted, és nem hinném, hogy azért választottál onnan, mert annyira értenél a szerkesztéshez. Szóval ez csak részletkérdés. (6/5)
2. A háttér. Tökéletesen passzol a fejléchez, jó ránézni, szép árnyalatú. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. A modulsávnál teljesen rendben van az átlátszó háttér, és a bejegyzések háttere is illik a háttérhez és a fejléchez, minden szuper. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. A betűtípus nekem nagyon tetszik, az én stílusom az ilyen szép, mégis visszafogott és olvasható típus. A színével sincs baj, tökéletesen olvasható. (3/3)
5. A modulok. Az első, amit megjegyeznék: annyira eldugtad a feliratkozós modult oda legalulra, hogy alig találtam rá. Figyelj, szerintem sürgősen rakd láthatóbb helyre, mert ez így tarthatatlan. A fel- és lenyitogatós chatről még annyit, hogy jópofa meg minden az, hogy nyitni és zárni is lehet, de teljesen fölösleges (hacsak nem olyasvalaki téved a blogodra, aki szeret azzal játszani, hogy egymás után ötvenszer rákattint arra a gombra - lásd: szerény személyem), azonkívül a chat színe teljesen elüt a blogtól. A betűszín még elmegy, az olyasmi, mint a bejegyzések háttere, de az a szín, amiben a chat maga pompázik, nem illik az összképbe, és bántja is a szemem. Legegyszerűbb, ha megkeresed a blogod sablonjában a háttér színét, kimásolod azt a html-színkódot, és a chat beállításainál bemásolod a hátterek színeihez. Vagy akkor már legyen kapásból átlátszó, az is jó.
Az oldalmegtekintéseket számoló modulról az a véleményem, hogy rajtad kívül az senkit nem érdekel, valamint ne az legyen a neve, hogy "nézettségek". Csak azért, mert ezt a szót nem igazán tesszük többesszámba. Amit még nem értek, az a fehér csík az infók után. Az infókról: néhol korrigálnám, ha a helyedben lennék. Ezt írod te: A fejezetek 2 hetenként jönnek, de ha sikerül és lesz rá időm akkor talán hamarabb is látható lesz! A blogot mindenki saját felelősségére használja! És ahogy lennie kéne, ha nem akarod, hogy másik is úgy megmosolyogják, ahogy én tettem: A fejezetek kéthetenként jönnek, de, ha lesz rá időm, akkor talán hamarabb is olvashatjátok őket! A blogot mindenki saját felelősségére olvassa!. De az utolsó mondatot szerintem ki is húzhatod, elvégre a blogodon semmi olyasmi nincs, ami port kavarna, se szexjelenet, se káromkodás, se érzelmileg megrázó dolog, egyáltalán, semmi. Bárki elolvashatja anélkül, hogy bármilyen megrázó élményben részesülne, márpedig az ilyen és ehhez hasonló kiírásoknak akkor van értelme, ha tényleg szükség is van rájuk. Ja, hogy csak azért írtad ki, mert minden blogon van kiírva hasonló? Szedd le. Nem kell oda.
Még az írónős modulról, avagy a gmail-fiókod bemutatkozásáról. Ha mindenképpen szeretnéd, hogy az ott legyen, akkor kérlek, hozz össze egy kicsit komolyabb bemutatkozást. Nem viccelek.
A nevem György Lilla, és egy nagy blog fan, és anime fan lány vagyok. - Ez mind szép és jó, de jobban (és helyesebben) hangzana, ha úgy írnád, hogy és egy nagy blog- és anime-fan lány vagyok.
A blogjaim nem annyira jók, de az anime rajzaim annál jobbak. - Egy. Soha ne merd azzal sajnáltatni magad, hogy nem jó, amit csinálsz. Ha tényleg felvállalhatatlanul rossz lenne a blogod, akkor sem mondhatod rá, hogy nem jó, mert azzal egyrészt sajnáltatod magad (csak senki nem fog érte sajnálni, hidd el), másrészt szánalmasan lenézően beszélsz magadról, és ezt a 21. században sosem engedheted meg magadnak, különben eltaposnak. Hidd el nekem, belőlem már a tapasztalat beszél. Kettő. Ha az anime-rajzos dolgot azért írtad, hogy valamivel ellensúlyozd azt, hogy "a blogjaid nem annyira jók" (hogy a te szavaiddal éljek), akkor közlöm, hogy nem menő, ha az írókészségeid feltételezett hiányát azzal próbálod kisebbíteni, hogy "de azért jól rajzolsz". Ez nem így megy.
Szeretek csöndben lenni, hallgatni zenét, és közben rajzolni. - Magyaros (tehát nem kifacsart és idiótán hangzó) szórenddel ez így hangzana: Szeretek csöndben lenni, zenét hallgatni és eközben rajzolni. De azt nem tudom, miért számoltad a hobbiid közé, hogy szeretsz csöndben lenni. Az igen. Én pedig szeretek olvasni, kibámulni az ablakon, írni, zongorázni és zenét hallgatni. Ugye, hogy nem illik a sorba az ablakon kibámulás?
Szabad időmben vagy blogot írok, vagy tanulok, vagy rajzolok. - A szabadidő egybeírandó. És a másik: a tanulás nem szabadidős tevékenység. A tanulás az, amit a szüleid, a tanáraid és a világ, amiben élsz, rád kényszerít; magadtól, hidd el, nem csinálnád soha a büdös életben, hacsak nem vagy már születésed óta előrelátó és felelősségteljes. De a tanulás semmiképp nem hobbi, és főleg nem szabadidős tevékenység!
Mindennap suliban vagyok, szóval nehezen leszek elérhető. - Nem tudom, hány éves vagy pontosan, és, hogy hol élsz, de azt elhiheted, hogy azok a gyerekek is járnak iskolába, akik napi huszonnégyben online vannak. Szóval az iskolába járás és a nehezen elérhetőség így, a 21. században már nem járnak kézenfogva.
De próbálok odafigyelni! - Ha annyira nehezen leszel elérhető az iskola miatt, akkor arra akármennyire is odafigyelhetsz, nem lesz több időd a blogodra... Ha mindenképpen ragaszkodsz ehhez a mondathoz, akkor inkább valami ilyesmi legyen: De igyekszem rendszeresen foglalkozni a bloggal.
Van egy nővérem szóval nem egyedül vagyok (hála Istennek!), mert tőle örököltem ezt a blog írogatást. - Itt tört ki belőlem a röhögés. Hány évesen írtad le ezeket a sorokat? Egyáltalán, most hány éves vagy? A 'nővérem' után kéne egy vessző, a blogírogatás meg egy szó. De áruld már el, hogy örökölted a blogírogatást a nővéredtől? Örökölni azt lehet, ami róla rád száll. Szóval ez a barátnőd blogja volt, de aztán ő megunta, és neked adta? Az írást meg hogy örökölted meg, már bocsánat..? Érted, mire gondolok.
Mikor elkezdte a bloglást, akkor én sem értettem, miről van szó! - Nem tudom, mi az a "bloglás", és azt sem, hogy miért úgy fogalmazol, hogy te sem értetted, miről van szó. Miért, a nővéred sem értette?
Amúgy még máig sem értem, miért van nekem
Hát, miért ne! - Figyelj, ha téged a blogírásban egyedül az motivál, hogy "hát mert miért ne", akkor nem az írással kéne foglalkoznod. Nem inkább azért írod a blogot, mert szeretsz írni? Vagy akármi más, mint a "miért ne?"-hangzású érv? Kérlek!
Nem mondok most el mindent magamról, majd így is,
(Japánul a nevem Takataka) - Kösz az infót, már nem fogok hülyén meghalni. Átgondoltad te ezt?
Bocsi, hogy ennyit nyúztam a bemutatkozásodat, ami nem is a blogodhoz vagy annak kinézetéhez tartozik, de tényleg muszáj volt elmondanom, mennyire gyerekes és ostobán hangzik valójában ez a szöveg, és, ha nem akarod, hogy kiröhögjenek érte, töröld le vagy írd át. (12/6)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Az egész design egy sablon, szóval egyediséggel nem igazán büszkélkedhet, de az tényleg ötletes volt, hogy kulcsoknak nevezted el az oldalakat, és időgépnek az archívumot. Könyvborítód nincs, de ez nem baj. A csillagszórós kurzorról még annyit, hogy szerintem nem illik a blogod kinézetéhez, de te tudod. (5/3)
A kinézet összesen: 35/21 Pár apró javításon múlik a dolog. ;)
A tartalom
1. A cím. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de rettenetesen elcsépelt. Csak a kritikusi pályafutásom során a te blogod a harmadik, amivel dolgom van, és szerepel benne a 'titok' szó angol megfelelője. Azonkívül már csak azért sem lehet egyedi, mert angolul van. Persze, te is biztosan divatból adtál angol címet a blogodnak, gondolván, hogy attól többen kattintanak rá, de még magyarul is jobban hangzana, hogyha mindenképp ragaszkodsz ehhez a címhez, könyörgöm! Mást már nem is tudok rá mondani; az, hogy az url-címe secrets-my, annak meg már egyenesen értelme sincs, mert fel kéne cserélni a szórendet, hogy jelentsen is valamit. Sajnálom, de... (6/1)
2. A fülszöveg. Ha azt a rövid valamit szántad fülszövegnek a legelső modulban, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy túl rövid, és a bemutatkozásodhoz hasonlóan gyerekes hangvételű (ahogy egyébként az egész blogod is). De nézzük.
Titkok. Én mindent tudni szeretnék, mindenkiről. - Fizikai fájdalmat okozott a második mondatot elolvasni. Akit te főszereplőnek nevezel (Lottie), elvileg épp egyetemre megy. Mégis melyik épelméjű nagykorú mondja ki vagy írja le azt a mondatot, hogy ő mindenkiről tudni szeretne mindent? Ezt bizonyára egy sejtelmes, menő mondatnak szántad, de inkább komikus és röhejes lett.
Nem szeretnék csalódást okozni, és nem szeretném magamat csapdába csalni. - Én pedig tudni szeretném, hogy ez a mondat hogy kapcsolódik az előzőhöz. Mert, hogy szerintem sehogy, az szubjektív; a te véleményed érdekelne.
De mi az igazság? Hol van a béke? Hol van a szeretet? - Haha, olyan egyszerű kérdéseid vannak! Tündérországban.
Egy kulcs megmondja. - Más biztos leszólna, miszerint: "egy kulcs nem tud beszélni!!!", de szerintem ez az első igazán rejtélyes, egyedi és különleges mondat a fülszövegedben. Ez az a mondat, ami miatt a fülszöveg - minimális mértékben ugyan, de legalább - felkeltheti az olvasó érdeklődését. Fun fact csak neked: A fülszövegnek egyébként ez is lenne a célja. (5/2)
3. Az oldalak. Ezekkel sem voltam megelégedve. Ahj, hol is kezdjem.
A tucatblogokat arról is föl lehet ismerni, hogy a karaktereket felsorakoztató oldal előbb szerepel az oldalak listáján, mint a fejezeteket tartalmazó. Ez is azt árulja el, hogy a mai társadalom mennyire a külsőre megy. De nézzük akkor a karakterek oldalát. Rögtön Lottie karakterénél szembetűnik, hogy hiába akarna ő egy 18 éves lány lenni, a képen látható nő legjobb esetben is megvan harminc. A második: a becenév nem olyan dolog, amit kinézel a névjegyzékből a neten, aztán ráaggatod a karakterre. A becenév legtöbbször a keresztnév lerövidített, átalakított változata. Áruld már el, hogy lett Lottie beceneve Napsugár! Igen, nem tudtad eldönteni, hogy mi legyen a karaktered neve, ezért az első tipped lett a keresztneve, a második meg a beceneve. Ez szuper. Aztán ott van még Daenerys is, akinek Virág a beceneve. Hozzá még oda is írtad, hogy "nem tudod, honnan jött". Ilyen megjegyzéseket nem kéne beleírnod a karakteres oldalba, és, ha már nem tudod, miért adod egy karakterednek azt a becenevet, amit, akkor legyen már annyi eszed, hogy nem vállalod fel, hogy csak hasraütés-szerűen választottál neki becenevet! Ami még szemet szúrt: láttad a Trónok Harcát? Valami közöd biztos van hozzá, különben nem lenne Brittany vezetékneve Lannister, Virág rendes neve Daenerys, és Brandon, akinek még a beceneve is pont ugyanaz, mint a TH-s Brandonnak, tehát Bran. Figyelj, ha már nem tudsz magadtól kitalálni neveket a történetedbe, akkor ne ilyen feltűnően nyúld le a neveket egy ennyire ismert sorozatból, mert 1. amint egy hozzám hasonló, hardcore TH-fan felfedez, neked esik, 2. feltételezem, a történet 2015. és 2016. idején játszódik. George R. R. Martin 1991-ben (jól emlékszem?) kezdte írni a TH első könyvét, és '96-ban jelent meg. Ha azt akarod, hogy a 2015-ben húszéves Daenerys-ednek ez legyen a neve, akkor ejts már el egy utalást arra, hogy a szülei is TH-fanok! Mert enélkül tényleg joggal nézhetnek hülyének.
A rólad szóló oldal kielemzésére én már nem is fecsérlem az időmet és a billentyűzetem épségét. Kérlek, elmúltál már tízéves? Akkor vagy azonnal töröld le azt az oldalt, vagy találj ki valami olyan bemutatkozást, amitől nem kaparom le az arcomat önszántamból!
De az egyéb tudnivalókról azért még leírom neked, hogy:
A blog fejlécén látható lány
Ő a főszereplő, vagyis Lottie - Két szóközt tettél az "ő" után, és nem tettél pontot a mondat végére. Egyébként meg magamtól is kitaláltam, hogy a fejlécen szereplő csaj a főszereplő, köszönöm szépen.
A legtöbb karakter fotói a Tumblr -ről vannak. - Ezt is jó tudni, csak kár, hogy az olvasódat nem érdekli, ráadásul tudja magától is. És azt se értem, hogy miért van szóköz a kötőjel előtt.
Saját történet, nem ér másolni! - Hát, egy ilyen figyelmeztetéstől a legádázabb lopónak is inába szállna a bátorsága, tényleg. Ne nevettesd ki magad.
A drog és a cigi szó sokszor fog szerepelni a fejezetekben. - Ez is azt bizonyítja, mennyire fiatal vagy még te a blogíráshoz. Lehet, hogy szerinted feltüntetendő, megrázó szavak azok, hogy cigi és drog, de hadd mondjam meg: aki elmúlt tízéves, azt már nem igazán érdekli, szerepel-e a blogodban ilyen, vagy sem. Sőt, ha olvassa, akkor inkább már azért olvassa, hogy ilyenekkel is találkozzon benne.
Tanulság: a szereplőknek próbálj meg a koruknak megfelelő karaktert találni, és nézz utána, mit jelent a becenév. Ha ezekkel megvagy, találj magyarázatot arra, hogy Daenerys-t miért nevezték el így a szülei. A 'Magamról' oldalt vagy töröld le, vagy írd át, az 'Egyéb tudnivalók'-at viszont tényleg töröld, semmi értelme, csak megsajnállak tőle. (4/1)
4. A prológus. Nincs, ami nem baj. (0/0)
5. A történet. Az e-mailben, amiben kritikát rendeltél tőlem, említetted, hogy még nem vagy valami profi az írásban, de remélhetőleg jó [a blogod]. Ne haragudj, de ezt az állítást (mármint, hogy nem vagy valami profi az írásban) csak megerősíteni tudom.
Egyenlőre csak 3 fejezet van a történetedből, de ez egyáltalán nem baj, sőt, legalább még van lehetőséged, hogy teljesen átírd az egészet. Mert jelenlegi állapotában - ne haragudj, hogy ezt írom - a szó szoros értelmében minősíthetetlen.
Kezdjük ott, amit még nem fáj, hogy le kell írnom. Tetszik, hogy minden fejezet elején van egy gif a főszereplőnkről, ezt a szokást szerintem tartsd meg, jópofa és figyelemfelkeltő is egyben. Az is jól néz ki, hogy az ugrások után mindig egy ízléses sorelválasztóval kezdesz, amibe a fejezet számát is beleírod. Ez általában középre zárt szokott lenni, de a 3. fejezetnél a kép miatt elcsúszott; ezt majd korrigáld.
Meg azt is rendszerezhetnéd, hogy hány entert ütsz egy ilyen sorelválasztó után - a mellékelt ábrán láthatod, mire gondolok. Rendezettebb összhatást kelt, ha minden fejezetnél ugyanakkora az üres rész.Külalakra úgy nagyjából ennyi. Ja, és amiért még gondolatban piros pontot kapsz: sorkizártra van téve a szöveg. Köszönöm, istenem, hát van még rajtam kívül, aki tudja, hol található a sorkizárt-opció..!
De ennyit a pozitívumokról és/vagy a még elfogadható mellélövésekről. Ne haragudj azért, ami ezután következik, építő szándékkal írtam és a blogom egyik ismertetőjegye, hogy mindig őszinte kritikákat publikálok rajta.
Nézd, vannak esetek, amikor a kor nem számít - ilyen a szerelem, az emberség, és még pár, ezekhez hasonló dolog. De az írás nem tartozik közéjük. Az írásra is inkább azt mondanám, hogy akármilyen fiatalon is lehet írni, ha lélekben már érettebb, tapasztaltabb vagy a korodnál. Ha. De te nemcsak túl fiatal, de túl éretlen és tapasztalatlan is vagy az íráshoz, már amennyire én így, a történeted három fejezetének elolvasása után meg tudom ítélni. És, ha valamihez, ehhez értek, szóval, hacsak nem lőttem mellé nagyon, nem lehetsz tizenkét évesnél olyan sokkal idősebb, jól mondom?
Szóval. A történet szerint van egy lány, akit eltanácsoltak a gimnáziumból végzősként. Ez a lány általában azért szokott késni reggel a suliból, mert hajnali négyig fenn lóg a neten, mert az a mániája, hogy mindenről időben értesüljön. Olyan érdekes dolgokról, mint egy lány új hajszíne. Ez... baromság, már bocsánat. Úgy, ahogy van. Minden részlete egy hatalmas baromság.
Ez a lány az oxfordi egyetemre készül, de, amikor a szülei elköltöznek a tanítás első napján (érted: új városba költöznek a lány egyeteme miatt, és aznap indulnak el, amikor kezdődik a suli, lásd: "Míg anya meg apa pakolt a kocsiba, addig én néztem a házunkat. Annyira sajnálom. Itt kell hagynunk egy cuki-muki házat. Nagyon szerettem, de mindörökké szeretni fogom. Gondoltam, hogy ha egyszer visszafogunk jönni ide, akkor biztos , hogy ezt a házat visszaveszem."), valahogy egy teljesen más egyetemnél kötnek ki, és a lány nem is tudott róla, hogy nem Oxfordba megy. Álljon meg a menet. Olyan alap dolgokkal nem vagy tisztában, hogy az már fáj. Kérlek, először nézz utána, mekkora procedúra bejutni egy egyetemre, aztán mondd nekem, hogy a lány a tudta nélkül másik egyetemre került, mint amire akart!
Még akkor is kiderül, mennyire nem vagy tisztában az egyetem fogalmával, amikor ugye Toby körbevezeti Lottie-t az egyetemen, és megmutatja neki a kémiatermet. A lány ekkor visszakérdez, miszerint: "Egy egyetemen kémiaterem?" Azt hogy??? Egyetemen kémiaterem??? Ez tényleg különös, nem is tudom, hogy került egy istenverte kémiaterem egy egyetemere! -.- (Remélem, érzed az irónia kesernyés illatát!) Istenem... Ne haragudj, de annyira fáj...
Az egyetlen, említésre méltó pozitívum a történetben a kulcs volt. Remélem, tudod, mit akarsz kihozni belőle, és mi a célod vele, nem csak úgy bedobtad, hogy szóljon valamiről az a bekezdés. Mert, ha az előbbi a helyzet, akkor még hozhatsz ki érdekes történetszálat belőle.
Fölösleges lenne ecsetelnem ennek a három fejezetnek a többi hibáját, amik embert próbáló kínszenvedéssé teszik az elolvasásukat, szerintem ennyi is elég volt, mert egyszerűen nincs erőm minden egyes ilyenről leírni neked, hogy miért nem jó úgy, ahogy van - ha egyszer nem vagy még elég érett az íráshoz, akkor nem érdemes. Szerezz egy iszonyat türelmes és megértő bétát, vagy, ami még jobb: várj pár évet, és, ha már benőtt a fejed lágya, olvasd újra, amiket leírtál, jöjj rá, miért írtam azt, amit, és majd akkor írd újra teljesen a blogot, ha még akarsz vele foglalkozni.
Tehát a történet alapötlete: (10/3), de csak azért, mert a kulcs tényleg érdekes elem. Valamint a kivitelezés: (10/1); sajnálom, de nem adhatok rá többet.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A leírást nem ismered, a párbeszédeid sokszor értelmetlenek és pont olyanok, mint amit egy éretlen gyerek talál ki. A karaktereid közül egyikről sem tudunk meg sok mindent, ilyesmiken kívül, hogy "ő cigizik", ő meg "anime fan". Nem is vártam mást. Még a főszereplődről is csak annyit tudtam meg, hogy enyhén dilis. Vagy csak épp annyi idős, mint te. Pedig a történetben majdnem 19... na, mindegy. Itt az élő példa rá, miért nem szabad egy gyereket a billentyűzethez engedni. (Nincs azzal semmi baj, ha a gyerek próbálkozik az írással - az már sokkal nagyobb baj, ha közzé is teszi, és még elismerést is vár érte.) Nem képes nála idősebb karaktereket megformálni, vagy, ha rá is fogja egy karakterére, hogy idősebb, mint ő, az a karakter pont olyan szinten lesz érettségben, értelemben, tapasztalatban, viselkedésben és beszédstílusban, mint a gyerek, aki megalkotta. Ennélfogva soha nem lehet komolyan venni. És egy történet, aminek már a főhősnőjét sem lehet komolyan venni, veszett ügy. Nem is beszélve a többi karakterről, akik egyetemista létükre óvodások módjára ordítoznak, rohangálnak, ugrálnak és beszélnek zöldségeket. (15/1)
7. Stílus, fogalmazás. Szerintem a fentieket már nem kell tovább ragoznom. A stílusod pontosan olyan, mint egy kb. tizenkét éves lányé. A fogalmazásod is pontosan olyan, mint amilyet egy kb. tizenkét éves össze tud hozni. Mást nem is kell rá mondanom. (5/1)
8. A helyesírás, szókincs. A helyesírásnak is megvan az a tulajdonsága, hogy, hacsak nem olvastál sokat kiskorodtól fogva, mint én, túl fiatalon nem fogod tudni megérteni és értve művelni. Ezért nem lenne érdemes most ecsetelnem a hibáidat. Mert attól, hogy én most egyesével leírom, mi nem jó, attól te nem fogod megérteni és attól fogva úgy is alkalmazni. A szókinccsel is az a helyzet, hogy, hacsak nem olvasol egészen pici korod óta, mint én (és hasonlóan sokkal idősebbeknek való könyveket), nem lesz. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. Nem akarlak megint cikizni például a tanítás első napján költözéssel, vagy a titkos egyetem-cserével... Szerintem pont elég volt neked az eddigi feketeleves. A történetvezetésről csak annyit, hogy a fejezetek végén elvileg kéne valami csavarnak lenni, amiért az olvasó érdemesnek érezheti továbbolvasni. Ha nincs ilyen, akkor mi tartsa a blogodon a benéző/beleolvasó olvasót? (5/0)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Se trailer, se függelék, ami önmagában még nem jelentene pontveszteséget. De, amikor próbálsz ötletes és egyedi lenni, hát... az inkább fejfájdító komédiába szokott fordulni. Ne sértődj meg, de így van. (5/1)
A tartalom összesen: 70/12 Ne haragudj; hidd el, nem rosszindulatból adtam ennyit.
Ajánlom...
Ha egy bolondos lány történetére vagy kíváncsi, aki épp most ment egyetemre. Ha érdekel, mit jelent számára a kulcs, amit folyton a nyakában hord, és, amit az édesanyjától kapott a hatodik születésnapjára. Ha tudni szeretnéd, minek a nyitja az a kulcs, olvass bele Lilla blogjába!
Mielőtt felháborodott, dühös és/vagy sértődött kommentet írnál, kérlek, hadd írjam le újra, hogy a kritika építő, segítő, jó szándékkal íródott, semmiben nem akartalak megbántani, csak igyekeztem épp olyan őszinte véleményt leírni, amilyet mindig. És még véletlenül sem azért írtam a kritikát, hogy eltántorítsalak az írástól - pont azt mondom, hogy írj, gyakorolj minél többet, legfeljebb ne tedd feltétlenül közzé azonnal! Ha mégis sikerült megsértenem téged valamivel, amit igazságtalannak érzel, írj, beszéljük meg. :)
xoxo Nessa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése