Svea blogja

Immáron 14. kritikámat publikálom, és, bár ez nem épp egy kerek szám, meg szeretném köszönni, hogy már ennyien megbíztatok bennem annyira, hogy kikértétek a véleményemet. Ez rengeteget jelent, nem csak azért, mert szeretem csinálni ezt, hanem azért is, mert, remélem, legalább már 14 blog egy kicsit jobbá tételében segédkeztem, és, bár a blogger színvonalának feljavításához azért még sokat kell dolgoznom, már ez is eredmény, sőt, a leghosszabb út is egy aprócska lépéssel kezdődik. Ezenkívül szeretném megköszönni a 4 feliratkozómat, a több, mint 3000 oldalmegjelenítés, a kommenteket és a pipákat, amikkel megajándékoztatok eddig!

Ezúton is szeretnék elnézést kérni Sveától, amiért gyakorlatilag egy hónapot kellett várnia a kritikára, ami egyáltalán nem lett olyan hosszú, mint az elkészítési ideje, és minőséginek se nagyon nevezném. Eddig legalább az volt a mentségem, hogy "szeptember van, basszus", de már ez se, mert októberbe fordult az idő, mióta szeptember 15-én megrendelted a kritikát, de... szóval ja, ki vagyok merülve, nézd el, kérlek, és ne haragudj ezért nagyon.

Keltazöld

Szerzője: Svea E.

A kinézet

1. A fejléc. NINCS! Végre! Végre egy blog, aminek nincs fejléce! Hú, de örültem, mikor láttam. Sehol egy szarráfilterezett, ostoba, helytelen nyelvtanú angol idézetekkel telebaszott, ezredik agyonhasznált ribancmodellt ábrázoló fejléc! Hivatalosan is a legjobb barátnőm vagy. És tudom, hogy nem fair, de azért is max pontszámot kapsz, mert... zseniális vagy, már így az első ránézésre is! (6/6) (0/0) (Azért arra, hogy valami hiányzik, arra nem adunk pontot. Én is gyűlölöm, amikor a történet kevesebb pontot nyom a latban, mint a fejléc, még jobban, mint Laura, de ez így olyasmi, amiért minden designblogger legalábbis karóba húz, azt meg nem akarjuk. A béta voltam.)
2. A háttér. Keltazöld. Imádom ezt a színt! (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Fehér. Passzol a háttérhez, semmi baj vele. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. Az egyszerű feketénél maradtál, ami teljesen rendben van, olvasható is, esztétikus is. (3/3)
5. A modulok. Azt hiszem, nyolc van. Legfelül a kép tetszik, illik a történethez, az oldalakról majd a külön pontban, az információk rendben vannak, szépen összeszedted őket; az idézet szép, a leírásról majd a fülszöveg-pontban, a borítóról majd a könyvborító-pontnál. A chat szép keltazöld, és passzol a bloghoz. A Facebook-profilod linkjét én az infóboxba tettem volna, mondjuk az askod elé. A cserék meg magától értetődők. (Nem tudom, miért vagyok ilyen szűkszavú, mikor máskor a semmiről is tudok sorokon keresztül írni, de ne haragudj. Nem ellened irányul, fáradt vagyok..) (12/12)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A borító tetszik, ötletes, szép, esztétikus. Nagyon egyedinek találtam a címhez passzoló, keltazöld színt, ami nagyrészt jellemzi a blog külsejét; hasonlóval még nem találkoztam. A favicon is jó lett, ahogy látom, az is a főszereplő lányt ábrázolja. Pluszpontot is adnék, mert a faviconnal általában nem sokan vesződnek, de azt nem lehet, mert felborítaná az én amúgy is kétes számoló-képességeimet a pontszámokat illetően. (5/5)
7. Az összhatás. A blogod megnyugtató, szép látványt nyújt. Ha valakinek épp van rá ideje, tuti, hogy legalább próba-szerencse alapon bele is fog olvasni a blogba. Semmi kifogásom nincs, jól össze van rakva. :) (5/5)

A kinézet összesen: 29/29 Tökéletes! :)


A tartalom
1. A cím. Mindenképpen egyedi. Még nem találkoztam bloggal/történettel, aminek egy szín neve lett volna a címe, de egyáltalán nem rossz ötlet, főleg, ha már színből is találtál olyat, amivel nem találkozik minden sarkon az ember! Egyszerű, könnyen megjegyezhető, rövid. Különösebben nem tudom a történethez kötni, de ez nyugodtan lehet amiatt is, hogy elvont cím, és, hogy nem volt erőm végigolvasni (ha már lusta vagyok, legalább bevallom, hé, és hibáztasd a délutáni testnevelés órákat). (6/6)
2. A fülszöveg. Úgy értelmeztem, hogy a Batman-idézet is hozzá tartozik. Az kifejezetten tetszik. A fülszöveg pedig tökéletes, ami ritkaságszámba megy! Nincsenek benne hibák, figyelemfelkeltő, érdekes, megfelelő hosszú is. Még sorkizárt is! (Haha, nem is tudod, tőlem ez mekkora dicséret.) Mivel semmi baj vele, ezért nem tudok róla annyit írni, mint általában szoktam, sajnálom. Rövid, velős, a vége bogarat tesz az ember fülébe, nagyjából megmutatja, milyen stílusban íródik, és eléggé sodróerejű ahhoz, hogy bevonzza az olvasót. (5/5)
3. Az oldalak. Megint az egyedi szót kell használnom! A szereplőket felsorakoztató oldalnak a szokásos, unalmas szereplők/karakterek helyett az a neve, hogy Ki vagy?, ami nagyon tetszik. Az jó ötlet, hogy mindenki napszemüveget hordjon (jó védjegy, nem kell vacakolni a karakterek szeme színével és az arcukból is kevesebb látszik, vagyis jobban bele tudsz nyúlni a kinézetükbe), de maguk a karakterek egyáltalán nem különlegesek sajnos. Kicsit sem néznek ki valódibbnak, mint a többi blog képei, marad ugyanaz a tökéletesen hibátlan kinézetű modellcsajok + helyes pasik, akikre a nyálunkat lehet csorgatni kombó. Nem vagyok meggyőzve. (Ha a közönségnek ez kell, akkor se.) De legalább szép, rendezett képek vannak a szereplőkről, és az elmaradhatatlan József Attila idézetek is csodásak. Az intro nagyszerű! Amit elé írtál, azt tökéletesen átérzem, én annyi sorozatot szeretek, ezért annyi nagyszerű intro-t látok magam előtt, amikor ezt a szót olvasom! Az már külön misét megér, hogy fejezetek helyett felvonásoknak nevezted el a fejezeteket, ez pedig ismételten az egyediség kérdésében lendít hatalmasat. A Jégkockadrazséhoz érve már nem találom a szavakat, mert ennyi egyediség és különlegesség egy blogon már lélegzetelállító ahhoz képest, amikkel eddig volt dolgom. De azért ajánlok egy lopásgátló HTML-t. Tudod, hogy terjednek az idézetek a weben: mindenki ellop mindent mindenkitől. Az, hogy kiírod, hogy copyright, saját, ne nyúlj hozzá, sajnos már nem sokat segít. Az iPod meg külön zsenialitás. Annyira jó, hogy nem egy ócska zenelejátszót raktál be az oldalra, hanem összeszedted egy külön oldalra, hogy aki akarja, meghallgathassa! Egy nehezen kezelhető, esetleg magától induló zenejátszó helyett összeszedted külön oldalakra a zenéket listába. A közönség nyugodtan szemezgethet, és nem egy random választott számot kap valahonnan a listából. Sokkal szimpatikusabb ez a megoldás, mint az általánosan használt; csak gratulálni tudok hozzá. Egyedül az nem esett le, hogy miért írtál minden zenelink elé egy nyolcast, után meg hetest. Ja, és a József Attila idézetek mind zseniálisak, de szerintem ezzel a kijelentésemmel nem mondtam újat neked. (4/4)
4. A prológus. Nincs, de ezzel semmi probléma. (0/0)
5. A történet. Én komolyan áradozni akartam róla, hogy mennyire egyedi és hibátlan, de erről egyrészt azért mondtam le, mert nem áll jól nekem az áradozás, és nem csinálom jól, másrészt azért, mert te biztosan tisztában vagy azzal, hogy mennyire jól írsz, harmadrészt az eddigi tizenhárom kritikád is taglalta már azokat, amiket én gondolok, negyedrészt túl fáradt vagyok már hozzá. A történet megintcsak egyedi, különleges, és... én nem tudom. Minden pozitív jelző, amit el tudsz képzelni. Az, hogy nem különösebben az én stílusom és műfajom valamiért, az nem a te hibád, és nem is tudnám megmondani, hogy mi nem tetszik benne. Az egészen biztos, hogy legalább nem fanfiction, ezért az alapötletre máris adhatnék fapofával max. pontot akkor is, ha nem valóban egyedi - márpedig az, szóval a húsz pontot is megérdemelnéd a tízből. (10/10) (10/10)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A szereplők közül nem a főhősnővel kezdem, hanem annak Path nevű szobatársával, akit szeretnék kiemelni. Abszolút unszimpatikus, de csak azért, mert a való életben sem szeretem a hozzá hasonló, ezer százalékig irányító, erőszakos vezetőket. Persze, feltétlenül egyedi, mert végre egy olyan karakter, aki nem feltétlenül illik be az átlagblogok visszahúzódó, ugyanakkor persze tökéletesen gyönyörű főhősnősablonjaiba. Skyler meg... szintén nem az esetem, ha fogalmazhatok így. Ami nem jelenti azt, hogy nem jó főszereplő! Hiszen kidolgozott, érdekes, reális személyiség, ami sokkal fontosabb annál, hogy nekem tetszik-e, avagy nem. Leírások elvétve találhatók, de lehet, hogy csak fáradt voltam, ezért nem tűnt fel, hogy épp azt olvasok, mindenesetre különösebb problémáid ezzel sincsenek. A párbeszédekkel sincs semmi gond, reálisak, etécé. (15/14) 
7. Stílus, fogalmazás. Egyszerű, mégis stílusos. Nincs vele különösebb problémám, csak néha nem tudom, valamiért nem tetszett a hanghordozása, vagy nem tudom. Csak túl flegmának, érdektelennek éreztem néha, de ez fakadhat a főhősnő, Skyler jelleméből is. Szóval ez is rendben van. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Ez igen. Tökéletes szókincs, helyesírási hiba nincs, és végre, találtam valakit, aki tudja, hogy kell írni, hogy egyelőre. Őszintén kérdezem, és várom is a válaszodat rá kommentben: hány regény olvastál már el életedben? Mert nem egy bloggal volt már dolgom (nem kritikák útján, hanem általában), amelynek az írója jó, ha az iskolai kötelezőket. (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történet úgy általában véve reális, mégis egyedi. Tökéletesen visszaadod a fiatalok vakmerőségét, életerejét, lelkesedését, jellemét, meggondolatlanságát. Tetszik, hogy a főhősnő blogot vezet, mert ez is hiteles. Melyik tinilánynak ne lenne olyan időszaka, mikor a blogja a mindene? A történet normális, se nem lassú, se nem gyors ütemben halad. A kezdés nem túl izgalmas, de ezzel nincs semmi baj - én személy szerint semmit nem utálok jobban, mint amikor már kiforraltam, milyen izgalmakat írok majd az ikszedik fejezetbe, és az első pár mondjuk kicsit eseménytelen, és emiatt leszólogatnak, mielőtt bevethetném az érdekes részeket. Biztos érted, mire gondolok. A téma, hogy valaki felszedett pár kilót, ezért fogyózni és edzeni kezd, teljesen átlagos ugyan, de könyörgöm, az emberek élete is átlagos, akkor lenne hiteltelen a történet, ha egy egyszerű egyetemista lánynak mindenki másénál érdekesebb élete lenne! Szóval realitásból csillagos ötös, le a kalappal. (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Szerintem az eddigiek magukért beszélnek. Egyedi a cím, a fülszöveg, az oldalak, a fejezetek felvonásnak nevezése, a trailer/intro, a szereplők reálissága... (5/5)

A tartalom összesen: 70/69 Le a kalappal, tényleg! :)


Ajánlom...
Annak, aki egy reális történetet szeretne olvasni egy reális, elképzelhető, Skyler nevű karakter szemszögéből. Annak, aki épp unatkozik, és szeretné viszonylag hasznosan tölteni az idejét, kikapcsolódni - ez a történet teljes mértékben lehetőséget nyújt erre. Egyszerű, hétköznapi történet, nagyszerűen megírva. Kell ennél több?


És most komolyan szeretnék őszinte bocsánatot kérni azért, hogy két nap híján egy hónapig kellett várnod erre a kritikára, Svea. Hiába igyekeztem, nem sikerült épp olyan minőségűre, mint az eddigiek, sőt, de tényleg mentségemre szóljon, hogy elárasztott a tanulnivaló, a gimnázium, a sok újdonság, a lustaság, a fáradtság. Ha a kritikában logikai bukfencet találsz, vagy elszámoltam a pontokat (ahogy mindig szoktam), kérlek, szólj, mert, bár átolvastam ötször is, biztos, ami biztos. (Elszámolási hibát amúgy se vennék észre, mert másodszor is ugyanúgy elszámolok mindent.)
Sophia kritikáját pedig most már sürgősen elkezdem írni, mert ő is lassan egy hónapja rendelt. Ha belerázódtam a puskaírásba és a tanulnivalók elsumákolásába, a blog visszatér a nyárihoz hasonló, gyakori bejegyzéses rendszerhez, és egy meglepetést is láthattok, amint Sophia kritikáját megcsináltam.
Vigyázzatok magatokra, és hordjatok kesztyűt, ha hozzám hasonlóan biciklivel jártok reggel suliba, mert esküszöm, nincs annál rosszabb, mikor annyira szétfagynak az ujjaid, hogy egy zsebkendőt se tudsz széthajtogatni.
All the love.