Igen, ez pontyosan az, aminek gondoljátok. Vagyis megőrültem.
Komolyra fordítva a szót, vannak fogalmazási és helyesírási hibák, amik szinte minden - mindig tisztelet a kivételnek - blogon előfordulnak, és amiktől talán épp emiatt a plafonra tudok mászni. Szóval úgy döntöttem, hogy ezekből összegyűjtök annyit, amennyit csak bírok, és ha kritizált blogon ezekkel találkozom, nem kell megint nyelvtanleckét adnom, egyszerűen elirányítom ide az illetőt. Remélem, hasznosnak fogjátok találni. (Nyilván nem egy új helyesírási szótárt írtam; mindössze igyekeztem a leggyakrabban elrontott/általam legtöbbször látott hibákat összeszedni.)
U.i.: A lista bármikor bővülhet, ha eszembe jut további gikszer, ami még nem szerepel a listán.
ez miatt és az miatt
Kapásból egy egyszerűvel kezdek, mert ezt nem nehéz elmagyarázni. A magyar nyelvben nem létezik olyan, hogy "ez miatt", sem olyan, hogy "az miatt". Ezek helyett az "emiatt" és az "amiatt" használatos.
ugyan úgy és társai
Másodjára is egy könnyű. Ugyanolyan, ugyanúgy, ugyanaz, ugyanannak, et cetera - ami "ugyan"-nal kezdődik, az egybeírandó.
miatt és végett keverése
Ez már valamivel "bonyolultabb", mint az előző kettő, de azért teszek egy próbát.
A "miatt" okhatározó - úgy kérdezel rá, hogy "miért?", "mi miatt?", "mi okból?" -, a "végett" célhatározó, kérdései: "miért?", "mi célból?". (Általános iskola hetedik osztályában tanítják egyébként, ezért nem értettem soha, hogy miért haladja meg néhány blogger képességeit.) Kérek mindenkit, hogy ezeket figyelembe véve fogalmazza bele ezt a két határozót a mondataiba, mert nem szeretnék húsz éves korom előtt ősz hajszálakat; köszönöm.
egyenlőre és egyelőre keverése
Úgy vettem észre, hogy nem csak a bloggerek, de úgy mindenki helytelenül használja ezt a két szót. Pontosabban az előbbit használja, amikor az utóbbit kéne. Mert egy dolog az, hogy két focicsapat egyenlőre játszott a meccsen, de az már más kérdés, hogy egyelőre nem avattam be őket az igazságba. Ugye, hogy ugye?
igekötők helyesírása
Nem akarok hülyeséget mondani, de sacc per kábé általános iskola harmadik osztályában lett a fejembe verve az a mondat (vagy valami hasonló; régóta nem idéztem már fel szó szerint), hogy "ha az igekötő az ige előtt áll, egybeírjuk az igével, ha utána áll, akkor külön, ha pedig van más szó is közöttük, akkor az egészet különírjuk". (Az most más kérdés, hogy ennek ellenére az emberek nagy részének mindez nem egyértelmű.) Példának okáért:
Már júniusban elolvasta a jövőévi kötelezőket.
Szokás szerint az utolsó pillanatban olvasta el a kötelezőt.
El is olvasta a regényt, és még olvasónaplót is írt róla, hogy ne felejtsen majd ki semmi lényegeset a dogában írandó esszéből.
Valamint van még az, amit talán ritkábban használunk, és épp ezért ritkábban baltázunk el a fentieknél: a megismételt igekötők, amik közé kötőjelet teszünk (mint a vissza-visszanézett).
hogy és hogyan közti különbség
Azt ugye mind tudjuk, hogy a "hogy" kötőszó elé minden esetben vesszőt teszünk. (Legalábbis nagyon-nagyon remélem.) De egyszer bétáztam egy bloggert, aki kényszeresen vesszőt tett mindig a "hogyan" rövidített megfelelőjeként funkcionáló "hogy" elé is a mondataiban, és nem tudtam, hogyan magyarázzam el neki, hogy a "hogy" nemcsak a kötőszót jelentheti, hanem a "hogyan" kérdőnévmás rövidített változatát is. Egyébként teljesen tisztában volt ennek a szócskának a két jelentésével, jól is használta őket; mindössze ott rontotta el mindig a dolgot, hogy vesszőt tett a rövidített "hogyan" elé. Az ilyen mondatra gondolok például: "Fogalmam sincs, mindezek után, hogy viszonyuljak hozzá." Mivel itt a "hogy" nem kötőszói, hanem kérdőnévmási szerepet tölt be, a mondat helyesen így nézne ki: Fogalmam sincs, mindezek után hogy(an) viszonyuljak hozzá.
minden, de tényleg, minden nagybetűvel írása
Ne kérdezzétek, általános iskola hanyadik évfolyamán oktatják a kedves tanítónénik a tudásszomjas nebulóknak, hogy a honfoglalás (kivéve, ha a filmről van szó), a karácsony, a húsvét, a magyar és társaik NEM, ismétlem, nem nagybetűvel írandóak; de szokás szerint van, akinek ez gondot okoz. A filmcímeket írhatod nagybetűvel. A folyóiratok nevét is. A dalcímeket is. Vagyis úgy összességében véve a tulajdonneveket. De a közneveket nem.
d-re végződő igék felszólító alakja
A felszólító módot a legegyszerűbb esetben a -j jellel képezhetjük (pl. ad-->adj); de tárgyas igeragozásnál már a -d játszik (pl. olvas-->olvasd). Ezek esetén a szabály az, hogy a felszólító módot mindig kizárólag egy d jelöli, pl. öld (meg), hozd (ide), told (a fal mellé). Az szokott bekavarni, amikor az ige eleve d-re végződik, mint pl. áld, küld, told, akkor nyilván két d-re fog végződni az ige felszólító alakja: áldd meg, küldd el, toldd hozzá. Próbáljatok odafigyelni, és mindig átgondolni, mielőtt leírtok egy tárgyas igét felszólító módban, hogy mi volt az eredeti ige, és, ha az eleve d-re végződik, akkor felszólító módban dd-re fog.
nincs olyan, hogy mindíg
Ismét egy primitív szabály, amit magyarázni sem kell, mert a Magyar Helyesírási Szótár magáért beszél: a "mindig"-et két darab rövid i-vel írjuk.
fáradság/fáradtság, izzadság/izzadtság keverése
Ez már valamivel több átgondolást igényel, mint az előző, de hiszem, hogy mennyi fog.
A "fáradság" egy cselekvés; amikor megcsinálunk valamit, az azt jelenti, hogy vettük a fáradságot, hogy megcsináljuk.
A "fáradtság" egy állapot; amikor valaki fáradt, akkor erőt vesz rajta a fáradtság.
Ugyanez érvényes az izzadság-izzadtság, ijedség-ijedtség párosokra.
Az izzadság a veríték, ami kiül a homlokodra például, ha fizikailag megerőltető tevékenységet végzel (vagy épp pánikolsz, izgulsz), pl. "Fénylett a homloka az izzadságtól/izzadságcseppektől.", míg az izzadtság az izzadt állapotot fejezi ki, amiben épp vagy, miután megizzadtál, pl. "Izzadt vagyok/megizzadtam, muszáj lezuhanyoznom!"
Az ijedség más szóval ijedelmet jelent, ergo "Reggel nagy ijedség támadt, mikor kiderült, hogy a kisfiú előző este nem ért haza." Az ijedtség ellenben maga az állapot, amit az ijedség kivált, lásd: "Az ijedtségtől szóhoz sem tudott jutni."
Biztos, hogy vannak még ilyen szópárok, lévén a magyar nyelv egy kimeríthetetlen kincsesbánya, de hirtelen ez a három jutott eszembe, amit gyakran elnéznek a bloggerek.
-ba/-be és -ban/-ben határozóragok keverése
Ha valaki ezeket keveri, az már végképp csak az igénytelenség bizonyítéka, mert nem tudom elhinni, hogy valakinek ne legyen egyértelmű ezek jelentése. A -ba/-be határozórag a "hová?" kérdésre válaszol; a -ban/-ben a "hol?"-ra. Ezért, amikor valaki leírja, hogy "karót kaptam az iskolába", azt kapásból szívélyesen a hanyagság számlájára írom, mert szeretném hinni, hogy mindenkinek nyilvánvaló, miért helytelen a fent említett példamondat.
szóismétlés
Ezt a típusú hibát egyedül a leírt szöveg többszöri figyelmes átolvasásával és talán egy szinonimaszótár forgatásával lehet kiküszöbölni, és ezek használatával kifejezetten könnyű, mégis többször találkozom a szóismétlés hibájával, mint a fenti hibák szinte bármelyikével.
rövidítések és számmal írt számok folyószövegben
Ezekkel nagyon egyszerű a bánásmód: nem használjuk őket. Most képzeld el, hogy olvasol egy regényt, és kiszúrja a szemedet egy kb. vagy egy max. vagy egy stb.! Lehet, nekem tévesek az olvasmányélményeimről az emlékeim, de igényes regényben (amibe a SzJg például nem tartozik bele) még nem volt balszerencsém ilyenekkel találkozni.
Folyószövegben pedig minden számot kiírunk, az évszámok és a, mondjuk, száznál nagyobb számok kivételével. Bevallom, az erre vonatkozó szabállyal nem vagyok pontosan tisztában, de az hótbiztos, hogy az egyjegyű tőszámneveket betűvel kell kiírni.
kettőspont és pontosvessző használata
Nem egy, amúgy hihetetlenül igényes és helyesírási hibáktól szinte teljesen mentes írást olvasva bökte ki a szememet az a tény, hogy a bloggerek elfeledkeznek a pontosvessző és a kettőspont puszta létezéséről. Pedig sokkal igényesebb és tagoltabb lesz a mondat, ha nemcsak vesszők követik egymást örökösen. Néha pedig kifejezetten helytelen vesszőt használni egy-egy kettőspont vagy pontosvessző helyett. Nézzünk erre néhány alapvető példát!
Amikor kettőspontot is lehetett/kellett volna használni a mondatban:
Elő kellett csalnom, mert tartottam tőle,: valóban az életem a tét.
Felfordult tőle a gyomrom, noha tudtam,: az, hogy megkért, beszéljek a testvérével, a manipuláció egy formája volt.
Amikor pedig pontosvesszőt is lehetett/kellett volna használni a mondatban:
Fekete hajának minden egyes szála tökéletesen a helyére van igazítva,; ahogy mosolyog, olyan, mintha egy filmsztárt látnék.
Nagyon jól néznek ki együtt,; elhatározom, hogy később beszélni is fogok erről a partneremmel, mert kíváncsi vagyok, mit gondol az öccse barátnőjéről.
Egész életemben amellett a vezérelv mellett nőttem fel és éltem, hogy a család a legfontosabb,; hogy, ha kell, az életemet is oda kell, hogy dobjam érte.
Sajnos nem tudok univerzális törvényszerűségeket felsorakoztatni arra nézve, hogy mikor kell vessző helyett kettőspontot vagy pontosvesszőt használni (vagy egyenesen új mondatot kezdeni), úgyhogy csak a logikus gondolkodást és a többszöri figyelmes átolvasást tudom tippként felajánlani.
párbeszédek helyesírása
Ez megint egy bonyolultnak számító tárgykör, és csak kevesen művelik hibátlanul a párbeszédek helyesírását. A bloggeren például elképesztően kevesen.
Alapnak számít az, hogy a gondolatjel előtt és után MINDIG szóköz van!
– Ne tegyél már úgy, mintha érdekelne a sorsom!
1. Ha az elhangzott mondat a narrációval egy mondatba tartozik, akkor nem tesszük ki a pontot, és kisbetűvel kezdjük a narrációt.
– Ma még meg kell írnom három bejegyzést – sóhajtott fáradtan Nessa.
Ellenben, ha ugyanígy egy mondatba tartozik az elhangzott szöveg és a narráció, de az előbbi végén felkiáltójel, kérdőjel vagy hármaspont van, akkor azt kiírjuk. A kisbetűvel kezdett narráció azonban marad.
– Ma még meg kell írnom három bejegyzést! – fakadt ki ingerülten Nessa.
– Mennyi van még hátra a különkiadásból? – hunyorított a "napirendre" Nessa.
– Egek, milyen sok van még hátra ebből... – túrt a hajába sóhajtva Nessa.
Ha a narrációt egy elhangzott mondat közepébe akarod ékelni, azt így teheted meg:
– Úristen, még három bejegyzés van hátra – esett kétségbe Nessa –, és mindjárt 3 óra, de még nem vagyok kész a nyelvtanleckével sem!
2. Ha az elhangzott mondat és a narráció két különálló mondat, akkor kiírjuk az írásjelet (pontot, hármaspontot, kérdőjelet, felkiáltójelet) az elhangzott mondat végére, valamint nagybetűvel kezdjük a narrációt.
– Elég a nyavalygásból; láss hozzá, Nessa! – A billentyűzet fölé görnyedt és gépelni kezdett, remélve: senki nem hallotta meg, hogy magában beszél.
– Fogd már be a szádat! – Összerezzent a bátyja éles hangjától. – Begolyóztál, vagy mi van, hogy magadban dumálsz? – A fiú rosszallóan, mégis lemondóan rázta a fejét. [Amint látod, ha külön mondatba írod az elhangzott szöveget és a narrációt, akkor még alanyt is válthatsz - úgy értem, az első narráció még X-ről szól, de a második már Y cselekedeteit mutatja be. Ebben a példában X Nessa volt, Y pedig a bátyja.]
3. A fenti két pontot nem vegyítjük. Nincs olyan, hogy az elhangzott szöveg végén pont van, mégis kisbetűs a narráció, és vica versa: nincs olyan sem, hogy nem teszel írásjelet az elhangzott szöveg végére, viszont nagybetűvel kezded a narrációt.
vesszőhasználat
Ez annyira sokrétű kérdés, hogy meghaladja a képességeimet a teljeskörű felboncolása; hozzá sem kezdek. Mindösszesen csak fel akartam hívni a kedves bloggerek figyelmét arra, hogy a helytelen vesszőhasználatnál talán semmi nem vágja agyon jobban az írásuk összképét.
helyesírási, értelmező és szinonimaszótár használata
Ez már egyértelműen nem egy konkrét, gyakori bloggerhibát takar, hanem egy kis útravalót, vagy tanácsot, kinek mit.
Ha valaminek nem vagy biztos a helyesírásában, könyörgöm, nézd meg a helyesírási szótárban! Ha nincs meg otthon, az sem mentség, ugyanis már online is elérhetőek különböző változatai. Nézz rá erre és erre, és bátran használd a jövőben; szerintem nem harap egyik sem!
Olyannal is találkoztam már, aki magabiztosan használ egy-egy idegen szót - csak nem rendeltetésszerűen. Ilyenkor nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert elkeserítő, amikor valaki úgy dobálózik szavakkal, hogy nem ismeri a jelentésüket, de nevetséges is, mert vicces mondatok szoktak az ilyesmikből születni. Ezért melegen ajánlom mindenki figyelmébe a különböző értelmező szótárakat és idegen szavak gyűjteményeit.
Ezen a linken találsz egy diákoknak szóló értelmező szótárat; ezen a tudományos és köznyelvi szavak értelmező szótárát; itt a szerintem senki számára nem ismeretlen wikiszótárat; itt pedig egy másik online magyar értelmező szótárat. De nem jársz rosszul - sőt! - ezzel az online idegen szavak gyűjteményével sem.
A fentiek közül én mindegyiket nagyon szeretem, néhányra szoktam is vetni egy-egy pillantást néha, és számomra eddig nagyon hasznosak voltak.
Hát, ez finoman szólva is egy nagyon lecsupaszított, nagy vonalakban felvázolt nyelvtanlecke volt, de azért remélem, valakinek tudtam segíteni. Ha tetszett, hasznosnak találtad, ne félj pipálni vagy kommentelni, esetleg feliratkozni! :)
Már tudjátok, mi következik: tartsatok velem, mert érkezik a török film- és sorozatajánlóm! Legalábbis, ha elkészülök vele a megígért időpontra, mert még csak most fogok nekiállni...
xxx
Komolyra fordítva a szót, vannak fogalmazási és helyesírási hibák, amik szinte minden - mindig tisztelet a kivételnek - blogon előfordulnak, és amiktől talán épp emiatt a plafonra tudok mászni. Szóval úgy döntöttem, hogy ezekből összegyűjtök annyit, amennyit csak bírok, és ha kritizált blogon ezekkel találkozom, nem kell megint nyelvtanleckét adnom, egyszerűen elirányítom ide az illetőt. Remélem, hasznosnak fogjátok találni. (Nyilván nem egy új helyesírási szótárt írtam; mindössze igyekeztem a leggyakrabban elrontott/általam legtöbbször látott hibákat összeszedni.)
U.i.: A lista bármikor bővülhet, ha eszembe jut további gikszer, ami még nem szerepel a listán.
ez miatt és az miatt
Kapásból egy egyszerűvel kezdek, mert ezt nem nehéz elmagyarázni. A magyar nyelvben nem létezik olyan, hogy "ez miatt", sem olyan, hogy "az miatt". Ezek helyett az "emiatt" és az "amiatt" használatos.
ugyan úgy és társai
Másodjára is egy könnyű. Ugyanolyan, ugyanúgy, ugyanaz, ugyanannak, et cetera - ami "ugyan"-nal kezdődik, az egybeírandó.
miatt és végett keverése
Ez már valamivel "bonyolultabb", mint az előző kettő, de azért teszek egy próbát.
A "miatt" okhatározó - úgy kérdezel rá, hogy "miért?", "mi miatt?", "mi okból?" -, a "végett" célhatározó, kérdései: "miért?", "mi célból?". (Általános iskola hetedik osztályában tanítják egyébként, ezért nem értettem soha, hogy miért haladja meg néhány blogger képességeit.) Kérek mindenkit, hogy ezeket figyelembe véve fogalmazza bele ezt a két határozót a mondataiba, mert nem szeretnék húsz éves korom előtt ősz hajszálakat; köszönöm.
egyenlőre és egyelőre keverése
Úgy vettem észre, hogy nem csak a bloggerek, de úgy mindenki helytelenül használja ezt a két szót. Pontosabban az előbbit használja, amikor az utóbbit kéne. Mert egy dolog az, hogy két focicsapat egyenlőre játszott a meccsen, de az már más kérdés, hogy egyelőre nem avattam be őket az igazságba. Ugye, hogy ugye?
igekötők helyesírása
Nem akarok hülyeséget mondani, de sacc per kábé általános iskola harmadik osztályában lett a fejembe verve az a mondat (vagy valami hasonló; régóta nem idéztem már fel szó szerint), hogy "ha az igekötő az ige előtt áll, egybeírjuk az igével, ha utána áll, akkor külön, ha pedig van más szó is közöttük, akkor az egészet különírjuk". (Az most más kérdés, hogy ennek ellenére az emberek nagy részének mindez nem egyértelmű.) Példának okáért:
Már júniusban elolvasta a jövőévi kötelezőket.
Szokás szerint az utolsó pillanatban olvasta el a kötelezőt.
El is olvasta a regényt, és még olvasónaplót is írt róla, hogy ne felejtsen majd ki semmi lényegeset a dogában írandó esszéből.
Valamint van még az, amit talán ritkábban használunk, és épp ezért ritkábban baltázunk el a fentieknél: a megismételt igekötők, amik közé kötőjelet teszünk (mint a vissza-visszanézett).
hogy és hogyan közti különbség
Azt ugye mind tudjuk, hogy a "hogy" kötőszó elé minden esetben vesszőt teszünk. (Legalábbis nagyon-nagyon remélem.) De egyszer bétáztam egy bloggert, aki kényszeresen vesszőt tett mindig a "hogyan" rövidített megfelelőjeként funkcionáló "hogy" elé is a mondataiban, és nem tudtam, hogyan magyarázzam el neki, hogy a "hogy" nemcsak a kötőszót jelentheti, hanem a "hogyan" kérdőnévmás rövidített változatát is. Egyébként teljesen tisztában volt ennek a szócskának a két jelentésével, jól is használta őket; mindössze ott rontotta el mindig a dolgot, hogy vesszőt tett a rövidített "hogyan" elé. Az ilyen mondatra gondolok például: "Fogalmam sincs, mindezek után, hogy viszonyuljak hozzá." Mivel itt a "hogy" nem kötőszói, hanem kérdőnévmási szerepet tölt be, a mondat helyesen így nézne ki: Fogalmam sincs, mindezek után hogy(an) viszonyuljak hozzá.
minden, de tényleg, minden nagybetűvel írása
Ne kérdezzétek, általános iskola hanyadik évfolyamán oktatják a kedves tanítónénik a tudásszomjas nebulóknak, hogy a honfoglalás (kivéve, ha a filmről van szó), a karácsony, a húsvét, a magyar és társaik NEM, ismétlem, nem nagybetűvel írandóak; de szokás szerint van, akinek ez gondot okoz. A filmcímeket írhatod nagybetűvel. A folyóiratok nevét is. A dalcímeket is. Vagyis úgy összességében véve a tulajdonneveket. De a közneveket nem.
d-re végződő igék felszólító alakja
A felszólító módot a legegyszerűbb esetben a -j jellel képezhetjük (pl. ad-->adj); de tárgyas igeragozásnál már a -d játszik (pl. olvas-->olvasd). Ezek esetén a szabály az, hogy a felszólító módot mindig kizárólag egy d jelöli, pl. öld (meg), hozd (ide), told (a fal mellé). Az szokott bekavarni, amikor az ige eleve d-re végződik, mint pl. áld, küld, told, akkor nyilván két d-re fog végződni az ige felszólító alakja: áldd meg, küldd el, toldd hozzá. Próbáljatok odafigyelni, és mindig átgondolni, mielőtt leírtok egy tárgyas igét felszólító módban, hogy mi volt az eredeti ige, és, ha az eleve d-re végződik, akkor felszólító módban dd-re fog.
nincs olyan, hogy mindíg
Ismét egy primitív szabály, amit magyarázni sem kell, mert a Magyar Helyesírási Szótár magáért beszél: a "mindig"-et két darab rövid i-vel írjuk.
fáradság/fáradtság, izzadság/izzadtság keverése
Ez már valamivel több átgondolást igényel, mint az előző, de hiszem, hogy mennyi fog.
A "fáradság" egy cselekvés; amikor megcsinálunk valamit, az azt jelenti, hogy vettük a fáradságot, hogy megcsináljuk.
A "fáradtság" egy állapot; amikor valaki fáradt, akkor erőt vesz rajta a fáradtság.
Ugyanez érvényes az izzadság-izzadtság, ijedség-ijedtség párosokra.
Az izzadság a veríték, ami kiül a homlokodra például, ha fizikailag megerőltető tevékenységet végzel (vagy épp pánikolsz, izgulsz), pl. "Fénylett a homloka az izzadságtól/izzadságcseppektől.", míg az izzadtság az izzadt állapotot fejezi ki, amiben épp vagy, miután megizzadtál, pl. "Izzadt vagyok/megizzadtam, muszáj lezuhanyoznom!"
Az ijedség más szóval ijedelmet jelent, ergo "Reggel nagy ijedség támadt, mikor kiderült, hogy a kisfiú előző este nem ért haza." Az ijedtség ellenben maga az állapot, amit az ijedség kivált, lásd: "Az ijedtségtől szóhoz sem tudott jutni."
Biztos, hogy vannak még ilyen szópárok, lévén a magyar nyelv egy kimeríthetetlen kincsesbánya, de hirtelen ez a három jutott eszembe, amit gyakran elnéznek a bloggerek.
-ba/-be és -ban/-ben határozóragok keverése
Ha valaki ezeket keveri, az már végképp csak az igénytelenség bizonyítéka, mert nem tudom elhinni, hogy valakinek ne legyen egyértelmű ezek jelentése. A -ba/-be határozórag a "hová?" kérdésre válaszol; a -ban/-ben a "hol?"-ra. Ezért, amikor valaki leírja, hogy "karót kaptam az iskolába", azt kapásból szívélyesen a hanyagság számlájára írom, mert szeretném hinni, hogy mindenkinek nyilvánvaló, miért helytelen a fent említett példamondat.
szóismétlés
Ezt a típusú hibát egyedül a leírt szöveg többszöri figyelmes átolvasásával és talán egy szinonimaszótár forgatásával lehet kiküszöbölni, és ezek használatával kifejezetten könnyű, mégis többször találkozom a szóismétlés hibájával, mint a fenti hibák szinte bármelyikével.
rövidítések és számmal írt számok folyószövegben
Ezekkel nagyon egyszerű a bánásmód: nem használjuk őket. Most képzeld el, hogy olvasol egy regényt, és kiszúrja a szemedet egy kb. vagy egy max. vagy egy stb.! Lehet, nekem tévesek az olvasmányélményeimről az emlékeim, de igényes regényben (amibe a SzJg például nem tartozik bele) még nem volt balszerencsém ilyenekkel találkozni.
Folyószövegben pedig minden számot kiírunk, az évszámok és a, mondjuk, száznál nagyobb számok kivételével. Bevallom, az erre vonatkozó szabállyal nem vagyok pontosan tisztában, de az hótbiztos, hogy az egyjegyű tőszámneveket betűvel kell kiírni.
kettőspont és pontosvessző használata
Nem egy, amúgy hihetetlenül igényes és helyesírási hibáktól szinte teljesen mentes írást olvasva bökte ki a szememet az a tény, hogy a bloggerek elfeledkeznek a pontosvessző és a kettőspont puszta létezéséről. Pedig sokkal igényesebb és tagoltabb lesz a mondat, ha nemcsak vesszők követik egymást örökösen. Néha pedig kifejezetten helytelen vesszőt használni egy-egy kettőspont vagy pontosvessző helyett. Nézzünk erre néhány alapvető példát!
Amikor kettőspontot is lehetett/kellett volna használni a mondatban:
Elő kellett csalnom, mert tartottam tőle
Felfordult tőle a gyomrom, noha tudtam
Amikor pedig pontosvesszőt is lehetett/kellett volna használni a mondatban:
Fekete hajának minden egyes szála tökéletesen a helyére van igazítva
Nagyon jól néznek ki együtt
Egész életemben amellett a vezérelv mellett nőttem fel és éltem, hogy a család a legfontosabb
Sajnos nem tudok univerzális törvényszerűségeket felsorakoztatni arra nézve, hogy mikor kell vessző helyett kettőspontot vagy pontosvesszőt használni (vagy egyenesen új mondatot kezdeni), úgyhogy csak a logikus gondolkodást és a többszöri figyelmes átolvasást tudom tippként felajánlani.
párbeszédek helyesírása
Ez megint egy bonyolultnak számító tárgykör, és csak kevesen művelik hibátlanul a párbeszédek helyesírását. A bloggeren például elképesztően kevesen.
Alapnak számít az, hogy a gondolatjel előtt és után MINDIG szóköz van!
– Ne tegyél már úgy, mintha érdekelne a sorsom!
1. Ha az elhangzott mondat a narrációval egy mondatba tartozik, akkor nem tesszük ki a pontot, és kisbetűvel kezdjük a narrációt.
– Ma még meg kell írnom három bejegyzést – sóhajtott fáradtan Nessa.
Ellenben, ha ugyanígy egy mondatba tartozik az elhangzott szöveg és a narráció, de az előbbi végén felkiáltójel, kérdőjel vagy hármaspont van, akkor azt kiírjuk. A kisbetűvel kezdett narráció azonban marad.
– Ma még meg kell írnom három bejegyzést! – fakadt ki ingerülten Nessa.
– Mennyi van még hátra a különkiadásból? – hunyorított a "napirendre" Nessa.
– Egek, milyen sok van még hátra ebből... – túrt a hajába sóhajtva Nessa.
Ha a narrációt egy elhangzott mondat közepébe akarod ékelni, azt így teheted meg:
– Úristen, még három bejegyzés van hátra – esett kétségbe Nessa –, és mindjárt 3 óra, de még nem vagyok kész a nyelvtanleckével sem!
2. Ha az elhangzott mondat és a narráció két különálló mondat, akkor kiírjuk az írásjelet (pontot, hármaspontot, kérdőjelet, felkiáltójelet) az elhangzott mondat végére, valamint nagybetűvel kezdjük a narrációt.
– Elég a nyavalygásból; láss hozzá, Nessa! – A billentyűzet fölé görnyedt és gépelni kezdett, remélve: senki nem hallotta meg, hogy magában beszél.
– Fogd már be a szádat! – Összerezzent a bátyja éles hangjától. – Begolyóztál, vagy mi van, hogy magadban dumálsz? – A fiú rosszallóan, mégis lemondóan rázta a fejét. [Amint látod, ha külön mondatba írod az elhangzott szöveget és a narrációt, akkor még alanyt is válthatsz - úgy értem, az első narráció még X-ről szól, de a második már Y cselekedeteit mutatja be. Ebben a példában X Nessa volt, Y pedig a bátyja.]
3. A fenti két pontot nem vegyítjük. Nincs olyan, hogy az elhangzott szöveg végén pont van, mégis kisbetűs a narráció, és vica versa: nincs olyan sem, hogy nem teszel írásjelet az elhangzott szöveg végére, viszont nagybetűvel kezded a narrációt.
vesszőhasználat
Ez annyira sokrétű kérdés, hogy meghaladja a képességeimet a teljeskörű felboncolása; hozzá sem kezdek. Mindösszesen csak fel akartam hívni a kedves bloggerek figyelmét arra, hogy a helytelen vesszőhasználatnál talán semmi nem vágja agyon jobban az írásuk összképét.
helyesírási, értelmező és szinonimaszótár használata
Ez már egyértelműen nem egy konkrét, gyakori bloggerhibát takar, hanem egy kis útravalót, vagy tanácsot, kinek mit.
Ha valaminek nem vagy biztos a helyesírásában, könyörgöm, nézd meg a helyesírási szótárban! Ha nincs meg otthon, az sem mentség, ugyanis már online is elérhetőek különböző változatai. Nézz rá erre és erre, és bátran használd a jövőben; szerintem nem harap egyik sem!
Olyannal is találkoztam már, aki magabiztosan használ egy-egy idegen szót - csak nem rendeltetésszerűen. Ilyenkor nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert elkeserítő, amikor valaki úgy dobálózik szavakkal, hogy nem ismeri a jelentésüket, de nevetséges is, mert vicces mondatok szoktak az ilyesmikből születni. Ezért melegen ajánlom mindenki figyelmébe a különböző értelmező szótárakat és idegen szavak gyűjteményeit.
Ezen a linken találsz egy diákoknak szóló értelmező szótárat; ezen a tudományos és köznyelvi szavak értelmező szótárát; itt a szerintem senki számára nem ismeretlen wikiszótárat; itt pedig egy másik online magyar értelmező szótárat. De nem jársz rosszul - sőt! - ezzel az online idegen szavak gyűjteményével sem.
A fentiek közül én mindegyiket nagyon szeretem, néhányra szoktam is vetni egy-egy pillantást néha, és számomra eddig nagyon hasznosak voltak.
Hát, ez finoman szólva is egy nagyon lecsupaszított, nagy vonalakban felvázolt nyelvtanlecke volt, de azért remélem, valakinek tudtam segíteni. Ha tetszett, hasznosnak találtad, ne félj pipálni vagy kommentelni, esetleg feliratkozni! :)
Már tudjátok, mi következik: tartsatok velem, mert érkezik a török film- és sorozatajánlóm! Legalábbis, ha elkészülök vele a megígért időpontra, mert még csak most fogok nekiállni...
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése