Vivienn blogja

Hosszú ideig tartó csend után végre kaptam egy kritikarendelést, amit igyekeztem lelkiismeretesen elkészíteni, egyrészt azért, mert ezt az elvárást támasztjátok és támasztom én magam is velem szemben, másrészt, mert legalább lesz valami, ami elvonhatja a figyelmemet az átkozott iskoláról, hogy csúnyább szót ne használjak. Lecsó!

The secrets of the forest

Szerzője: Vivienn J.

A kinézet
1. A fejléc. Lélegzetelállító. Nem a te munkád, de ez nem változtat a tényen, hogy csodásan megnyerő. Igényes, hívogató, érdekes, és külön története van, ami nagyszerű előny ahhoz, hogy minél több olvasónak tetsszen meg már a kinézet is. A készítőjének így, látatlanban is gratulációmat szeretném kifejezni, mert ez a fejléc gyakorlatilag beszél: ott van középen a lány, akinek majdnem mosolyra húzódik a szája, de mintha nem tudná eldönteni, hogy mosolyoghat-e, majd ugyanez a lány, ahogy az erdőben menekül valami vagy valaki elől; egy kéz, késsel a kezében. A fehér ruhaanyag, amit én egy esküvői ruha darabjának nézek, véres. A bal szélen faágak, a jobbon valamilyen növények lógnak be, ha jól látom. Mesés. A színvilág tökéletesen passzol mind a blog tartalmához, mind a kinézetéhez. A cím szuperül lett eltalálva, a betűk árnyalata tökéletes, a betűtípus úgyszintén. (6/6)
2. A háttér. Ugyanaz a kék, ami a fejléc egy részét is jellemzi, és ami egyáltalán nem rikító, de a történet hangulatát is tükrözi. Egy rossz szavam sem lehet. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. A kettő egyezik, és ez így is van jól. Szokás szerint semmi gond nincs. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. Olvasható, egyszerű, de nagyszerű. Kezd idegesíteni, hogy mindenre csak pozitív jelzőt használhatok, téged nem? (3/3)
5. A modulok. Nyolc darabbal büszkélkedsz, ami egy gyönyörű köztes szám; se nem sok, se nem kevés. A fülszövegről majd írok a külön pontban, de a kép az elején még a kinézet része, szóval... Jobban tetszene, ha a bloghoz hasonló, kék árnyalatban pompázna, és nem ebben a, nem is tudom pontosan, milyen színben. Sárgászöld? Tudja a hátam, komolyan, biztos színvak vagyok, de nem tudom. A színétől eltekintve nagyon szép a kép is, csak az zavar, hogy kilóg az összképből. A menüd gyönyörű, a kód elképesztő, bár nem csicsás, nekem nagyon tetszik. Külön szimpatikus lettél attól, hogy impresszumnak keresztelted el a legfontosabb adatokat - végre egy művelt ember. A chat és a kiválasztottak okés, a kampány szép célt szolgál, ismerem. :) A másik blog, ahol tevékenykedsz, elképesztő, két cikkedet is elolvastam és csodásak, a csere-modul pedig elmaradhatatlan. Nincs több mondanivalóm. (12/11) csak, hogy végre vonhassak már le legalább egy pontot a sárgás kép miatt
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Az impresszum-modul lenyűgözött, még most is ujjongok, hogy itt egy egyedi valaki, aki nem 'információk' címet ad az infóboxnak. Nem halt még ki az egyediség. Az is tetszik, hogy a feliratkozókat kiválasztottaknak könyvelted el. Az Infinity Critics-be csak belenézni volt időm (meg arról ugye nem is kértél kritikát, szóval nem tudom, miért írok róla), de a kötelező olvasmányos és a rossz kritikus-típusokat felsoroló cikked elnyerte a tiszteletemet. A történeted eddigi két kötetéhez is van egy-egy könyvborító, mindkettő gyönyörű, egyedi munka. Hasonló kinézetű bloggal még nem találkoztam, ami már nagy szó, tekintve, hogy hetente nyolc egyforma, deviantArt-os designt viselő blogba botlok. Mindenképpen max. pontszám. (5/5)
7. Az összhatás. Szerintem a fent leírt szavak mindent elmondanak. Büszke lehetsz a blogodra. (5/5)

A kinézet összesen: 35/34 És azt az egy pontot is csak szigorúságból vontam le, hogy ne kelljen maximális pontszámot adnom. Szívből gratulálok! ;)


A tartalom.
1. A cím. Annyira sajnáltam, hogy angolul van..! Pont ugyanilyen szép lett volna magyarul is, és akkor legalább nem álltál volna be a sorba. Mert igen, valamiért minden magyar blog írója szeret angol címet adni a blogjának (keksz is jár, ha amúgy nem tud angolul, és valami orbitális hülyeség lesz az eredmény). Ez akkor még egész elfogadható, ha magyarul amúgy egy olcsó, unalmas cím lenne az - de a tiédnél egy nem így van, épp ezért sajnáltam nagyon, hogy angol címet adtál a történetnek. Milyen figyelemfelkeltő lett volna már, hogy Az erdő titkai? Persze, lehet, hogy ez csak szerintem jó cím, de, ha nem az, akkor sem kellett volna az az angol cím. Szerintem. (Sze-rin-tem!) De egyébként tényleg egyedi és ütős cím. (6/4)
2. A fülszöveg. Pár apróbb hiba van benne, azoktól eltekintve tökéletes és megnyerő, szóval azokat bátorkodtam kijavítani, hogy teljesen jó legyen.

Te mit tennél, ha kiderülne, hogy a londoni házat elhagyva (nem kell vessző!!! Laura, hova tetted már megint a szemed?!) egy ősi legenda övezte ír kisvárosba kell költöznöd a több száz éves családi birtokra, és, hogy a legenda a te ük-üknagymamád haláláról szól, aki akár az ikertestvéred is lehetne? Nos, valószínűleg nem kezdenél őrült küldetésbe, hogy fényt deríts a legendára, és az ősöd különös halálára. Az önfejű és makacs Elena Tisdale azonban pontosan ezt teszi. Közben belekeveredik a két alapító család – a Donovanok és a Sullivanek – ősi harcába, akiknek mind van egy-egy eltérő elméletük arról a bizonyos gyilkosságról. De vajon kiben bízhat meg? Fény derül valaha is a titokra, vagy Elena az életével fizet a kíváncsiságáért? Mi lapul az erdő mélyén, amitől mindenki retteg? Titkok. Szerelem. Árulás. Halál. Deríts fényt a titokra a The Secrets of the Forest sorai által! Ennyi. Semmi különös, csak azért írtam le, hogy írjak valamit, mert a dicséret nem kritika. Mint mondtam, a fülszöveg egyébként csodás, megnyerő, szépen megfogalmazott. (5/4)

3. Az oldalak. Megint nem tudok más szót, csak azt, hogy káprázatosak. A szereplőknél gyönyörű rendezett képek vannak, és mindenkihez írtál is egy rövidebb idézetet. Annyira tetszett, hogy nem is zavart a két sablonkarakter - azt hiszem, Emily Rudd meg az a Cortez-gyerek, akinek nem tudom az igazi nevét. Igen, olvastam a cikkedben a másik blogon, hogy szerinted ez nem von le a blog értékéből, és nem is von le, csak szóvá teszem, mert, ha már annyira érdekel az, hogy képek legyenek a szereplőidről, akkor szerintem rólad is jobb képet festene, ha kicsivel egyedibb karaktereket választanál. (Ha kellenek egyáltalán képek.) Engem egyébként sem zavar, mert teszek a szereplők képeire, ha nem kritizálandó blogot olvasok, szinte sosem nézem meg a szereplős-oldalt, mert nem érdekel; én akarom elképzelni a szereplőket. A trailerekről majd a külön pontban. A legendát nem tudom, te írtad-e, mindenesetre pompázatos. Csak az első rímpárt mosolyogtam meg, ugyanis tudom, hogy a rím miatt lett úgy írva, de, ha az első sor a hóra vonatkozik, ahogy esik - márpedig arra vonatkozik -, akkor a következő sor nem passzol oda, mert a hó nem tud úgy esni, mint egy puha takaró, legfeljebb úgy néz majd ki, ha elég sok esett. A "szétszakadott"-at egybe kell írni. A "mögötte a sötétségben" sor végére nem kell vessző, a következő versszak első sorának végére viszont kéne. Nem "erdőbe érvén", hanem "az erdőbe érvén" kéne. Aztán... szerintem a ló rémült csak meg, a lány rémültében nem tudott leesni. Én is megijedhetek, akkor sem feltétlenül kell leesnem a lóról, akkor viszont pláne, ha a ló ijed meg. Az utolsó versszak vége tökéletes fordulatot ad, és felkelti az érdeklődését az arra járónak. A két évadnál szépen összeszedted az összes fejezetet, és még a lélegzetelállító borítókat is kitetted. A díjakhoz és a versenyekhez nincs hozzáfűznivalóm. (4/3)

4. A prológus. Azt hiszem, a vers volt a prológus, de azt már az oldalaknál kielemeztem, úgyhogy azt hiszem, ez kihagyom, mivel semmilyen levonás nem jár, ha nincs prológus.

5. A történet. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy még sosem találkoztam ehhez hasonló hosszúságú, kidolgozott, komolyan vett történettel a blogok között. Persze, mindenki ismeri azokat a blogokat, amelyek tulajdonosa azt állítja, hogy a regényét publikálja, de ezt szerintem még ők maguk sem hiszik el - alig egyoldalas fejezeteket írnak, komolytalanul, helyesírási hibákkal, sablonos fordulatokkal. A tiéd viszont, ha nem is mestermű, sőt korántsem az - ami nem szidás, elvégre hogyan lehetne mestermű valami, amit egy fiatal bloggerina ír? -, mindenképpen egyedi. Egészen addig, amíg a harmadik fejezetben el nem hangzik Mr. O'Dannel szájából a nagybetűs Kiválasztott szó. Miért kell minden fantasy történetben lennie egy kiválasztottnak? Ráadásul Elena kiválasztottsága még csak nem is olyasmiben nyilvánul meg, hogy, tudom is én, kivételesen okos, kitartó, akármi, hanem abban, hogy makacs gyerek módjára a fejébe veszi, hogy márpedig ő kideríti, hogy ki az őse gyilkosa, és ettől fogva a környezetét és az új otthonát teljes mértékben leszarva a nyomozásba veti magát, és szegény Arthur-t cseszteti minden áldott nap a kérdéseivel. Az alapötlet csodás és egyedi, ezt nem tagadom, de a kivitelezése ezerszer jobb is lehetett volna - lásd a következő négy pontot. És ezt nagyon sajnálom, ugyanis egy ilyen zseniális alapötletet nem lett volna muszáj így elrontani a középszerű kivitelezéssel, mikor annyira érdekes az alapötlet, hogy szinte kínálja magát a lehetőségek tárháza! Alapötlet: (10/10) Kivitelezés: (10/3)

6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Leírásokat hiányoltam. Az első fejezetben például, amikor Elena és az édesanyja a kastélyba költöznek, szinte szomjaztam arra, hogy leírd, milyen is volt pontosan az egész, azon kívül persze, hogy hatalmas. A többi helyiségre is kitérhettél volna, tudom is én, hogy a lépcsők faragott fakorláttal voltak-e ellátva, vagy márvány volt a padló, voltak-e faliszőnyegek, ha igen, milyenek, voltak-e festmények, ha igen, milyenek. Érted. Olyan érzésem volt, mintha üres lenne a kastély, Elena sötétkék, óriási szobáját leszámítva, mert az volt az egyetlen leírás, amit kaptunk. Érdekelt volna például az is, hogy Arthur O'Dannel és Geraldine hogy néznek ki. Mennyire idősek? Ősz a hajuk? Alacsonyak, magasak, megnyerő kinézetűek? (Ezeket a sorokat az első fejezet elolvasása után írom, hogy semmit ne felejtsek el; ha a többi fejezetben ez változik, akkor ott majd megdicsérem a változást, elvégre lassan két éve lesz, hogy ezt a fejezetet megírtad, és azóta egyértelműen fejlődtél, bár ezt majd meglátom.) Idegesített, hogy Elena édesanyjáról sem tudok meg semmit. Hogy néz ki? Mennyi idős? A viselkedéséből semmit nem tudunk meg a jelleméről, ugyanis a szerepe abban nyilvánul meg, hogy étkezésekre hívja a lányát. Nem kidolgozottak, ez tény. Összegezzük: Elenáról megtudjuk, hogy makacs, sokszor kislányosan ostoba módon fogalmazza meg magában a gondolatait, és hosszútávon idegesítő. Arthur a tipikus jóságos öregúr-archetípus, aki annyira a megszokott sémák mentén halad, hogy rossz nézni. Elena anyja meg... az égvilágon semmit nem tudunk róla, pedig semmi akadálya nem lett volna, hogy mondjuk az első vagy a második fejezetben írj róla valamit, akár egy bejegyzés erejéig. Leírások szinte sehol. A párbeszédek nem egyszer bugyuták, és, ismétlem magam, Holdhercegnősek. (15/3)
7. Stílus, fogalmazás. Feltűnt, hogy az első két fejezetben minden ok nélkül váltogatod egy-két helyen a jelen és a múlt időt. Azonkívül nem egyszer ismétled a legenda szót, ami rettenetesen zavart egy idő után, és még van egy csomó szinonimája, amit használhatnál helyette. A stílusod nagyrészt elviselhető, csak egyszer mosolyogtam meg: amikor elmagyaráztad, hogy Dollivan a település neve, és külön leírtad zárójelben is, hogy (Donovan, Sullivan). Egyébként nem mondom, hogy hibátlan a stílusod, de nem tudom eldönteni, hogy azért írtad-e egy picit kislányos stílusban, mert Elena is kislány még gyakorlatilag, vagy azért, mert szimplán ilyen a stílusod. Olvastam már rosszabbat is, és nem tudnám megmondani, hogy a tiédben mi zavart. Néha úgy fogalmazol, hogy úgy érzem, mintha a Holdhercegnőt olvasnám (ha nem ismered: az egy mese, ami szerintem rettenet bugyuta, de a célközönsége számára egy zseniális történet, és bizonyos szempontból szerintem is az), sötétkék átiratban. De ezt nem sértésnek szántam, nehogy félreértsd, csak nem találtam másik jelzőt, amivel le tudnám írni, hogy mi zavart a stílusoddal kapcsolatban. Tudod, mit? Itt van példának ez a bekezdés a harmadik fejezet elejéről: "Az éjjel ismét rám tört az a furcsa érzés, mintha valaki figyelne. Csakhogy megint nem volt senki a szobában. Talán Katherine szelleme kísért? Vagy miért van mindig ilyen érzésem éjjel? És csakis éjjel, nappal soha. Ez nagyon ijesztő. Vagy az is lehet, hogy én vagyok a kiválasztott utód? Talán Katherine akar üzenni valamit? Már tényleg minden megfordult a fejemben." Ha valaki úgy érzi, hogy éjszaka figyelik, akkor nem ilyen gyermeteg kérdéseket tesz fel és következtetéseket von le, hanem legalább leírja, hogy "jeges rémület mart belém", amikor megint úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Érted? Amikor meg leírod, hogy "ez nagyon ijesztő", akkor már végleg úgy érzem, hogy a főszereplőd tíz éves. Vagy... "Reggeli közben majdnem belefejeltem a rántottámba!" Hű. Ezzel vicces akartál lenni, de megint csak gyerekes hatást értél el. És még az a felkiáltójel is a végén, hát... És ott van még az is, hogy "A legtöbb angollal ellentétben utálok az időjárásról fecsegni." És még öntelt is a főhősnő, ami nem csak ebből az egy gondolatából derül ki. Ezzel nincs is bajom, mert végre egy történet, ahol nem tökéletes a főszereplő, de sajnos van egy olyan érzésem, hogy ezt nem szándékosan hoztad össze így, vagyis, hogy nem direkt csináltad önteltre Elenát. (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. Néha egyhangúnak éreztem. Sokszor használod ugyanazokat a szavakat, és, ha már itt tartunk, Elena feltűnően sokszor mondja, hogy "értem", ami lehet, hogy csak nekem tűnt fel, nem tudom. Gondolatjel elé és utána is tegyél szóközt, kivéve, ha utána vesső van, akkor ne. Nem is egyszer teszel vesszőt oda, ahova nem kéne, és nem teszel oda, ahova kéne. A 'csakhogy' szó is meglehetősen sokszor szerepel. Elírásokat is találtam néhol, bár ez nem annyira jellemző, mint a vesszőhibák. Annak ellenére, hogy elmondásod szerint sokat olvasol, nem látszik a szókincseden és a helyesírásodon, de amúgy a stílusodon meg a történeted hitelességén sem. (5/2)
9. Hitelesség, történetvezetés. Voltak zavaró elemek. Például az, hogy a főhősnőnk az első fejezetben a jól megszokott, kedves otthonából egy teljesen más vidékre, méghozzá egy kastélyba költözött. Az lenne a normális szerintem, hogy legalábbis körbejárja az új otthonát, körülnéz a településben, ami mostantól az otthona lesz, esetleg ismerkedik az ottaniakkal, vagy legalább valami érzelmet mutat azzal kapcsolatban, hogy basszus, elköltözött egy teljesen más világba! Ehelyett mit csinál? Rögtön a költözésük másnapján befészkel a könyvtárba, hogy a majdnem száz évvel azelőtti halálesetet, az ük-üknagyanyja halálát kutassa. Oké, elhiszem, hogy érdekes a dolog, és állítólag hasonlítanak is egymásra, de... nem teljesen hiteles. Végül a második fejezetben Elenát az anyja rángatja el városnézésre, hogy végre viselkedjen már úgy, mint egy normális gyerek, és érdeklődjön a külvilág iránt. Mindez viszont pár bekezdésben lezajlik, és ugyanabban a fejezetben Elena rögtön ismét rászáll Mr. O'Dannel-re, hogy hol a napló.
Aztán egy logikai bakit is felfedeztem. A legendás versben azt írtad, hogy Katherine gyereket várt aznap, amikor meghalt. Aztán a második fejezet végén, mikor leírod a teljes regét, már azt állítod, hogy az esküvőt három hónappal a gyermekük születése után tartották volna, de az esküvő kitűzött időpontja előtt Katherine az erdőbe lovagolt és meghalt. Szóval, hogy is volt ez? Vagy akkor volt másodszor terhes esetleg? Ha igen, erre miért nem tértél ki? Aztán... Mr. O'Dannel mondja Elenának, hogy "Pont olyan vagy, mint Katherine volt –szólt Arthur mosolyogva. –Ő is pont ilyen kíváncsi és kalandvágyó volt. És pont ez okozta a vesztét. Hiszen, ha akkor nem megy az erdőbe apja tiltása ellenére, akkor talán még élhetett volna." Namármost... Katherine száz éve halott, jól tudom? Akkor Arthur nem ismerheti. És olyan emberről, akit nem ismertünk, nem mondjuk azt, hogy pont ilyen volt, vagy pont olyan volt, akkor sem, ha valaki azt mondta nekünk, hogy márpedig ilyen és olyan volt az az illető. És, amikor Elena kijelenti, hogy az eddigi kutatók eltűnése és feltételezett halála ellenére is beleveti magát a kutatásba, akkor már tagadhatatlanul Holdhercegnő-szinten áll a sztori. Ahogy pedig Damien-nel találkozik, hogy az 'irtó cuki' szókapcsolat megfogalmazódik, lemondtam arról, hogy komolyan vegyem a történetet. Elena egy fontoskodó kislányra emlékeztet, akiből időnként előtör a kislányok nyavalygása és hülyesége. Kár. (5/1)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A két trailer csodás, figyelemfelkeltő és egyedi, még sosem láttam hasonlót. Igen, a videók nem a te munkáid, de Szerecsendió szokás szerint kitett magáért. Az alapötlet ordítóan egyedi, de a kivitelezése ezt is eléggé lehúzza. (5/4)

A tartalom összesen: 70/36 Bőven van hova fejlődnöd!


Szeretném tisztázni, hogy a kritika megírásakor - az eddigiekhez hasonlóan - semmilyen ártó, bántó szándék nem vezérelt; amiket olvastál, ne vedd személyes sértésnek, csupán az őszinteségem és a véleményem lenyomatának. Azonkívül, amiket leírtam a történettel, a leírásokkal, a párbeszédekkel, a karakterekkel, a stílusoddal, a fogalmazásoddal, a helyesírásoddal, a fogalmazásoddal és a történeted hitelességével kapcsolatban, azokat csakis az első három fejezetre tartom igaznak, ugyanis, őszintén bevallom, tovább nem olvastam. Egyrészt azért nem, mert nem csupán az iskolakezdés, de a teljesen új, immár gimnáziumi környezet, a napi hat-hét óra és a fokozatosan megjelenő tanulnivalók, azonkívül a saját életem, elfoglaltságaim (fanprofilozás; azoknak a könyveknek az olvasása, amiket én akarok; a kedvenc sorozatom végignézése, feszült várakozás a kedvenc sorozataim folytatására és a kedvenc könyvsorozatom hatodik könyvére; satöbbi) is jelentősen leszűkítik a kritikaírásra szánható időkeretemet. (Nem beszélve arról, hogy a kritikát elsején, délután rendelted, én másodikán, este vettem észre, és ma, negyedikén este publikálom.) A kritika megírását nem azért "siettem el", ahogy fogalmazhatnál, mert annyira túl akartam rajta esni, hanem azért, mert tudtam, hogy 1. innentől már csak kevesebb időm lesz, és 2. a hétvégémet más dolgokra szeretném szánni, mert ez az utolsó, úgy érzem, amikor még nem halmoz el halálosan a tanulnivaló, ezért akartam letudni pénteken.
Amúgy meg nincs is bűntudatom, hogy három fejezettel letudtam a kritikát, elvégre egy blognak maximum az első három fejezete dönt arról az olvasó számára, hogy olvassa-e azt a művet tovább, vagy nem. Azért remélem, nincs harag.
Ciao! xx Nessa