Július 12-én érkezett RiN megrendelése egy teljes körű kritikáról, szóval épp ideje volt jelentkeznem vele. De ha már itt vagyok, és ti is itt vagytok, megragadnám az alkalmat, hogy
szóljak írjak pár szót a blog jövőjéről.
Most biztos mindenki a szívéhez kapott (álmodozz csak, Lau), mert ez elég baljóslatúan hangzott, de az igazság az, hogy én fényes jövőt tervezek a blognak. Lehet, említettem már, hogy én nyolcvan éves koromban is el tudom képzelni magamat a blog legújabb bejegyzését gépelve, de azért ennyire ne rohanjunk előre - úgy meg főleg, hogy én nem vagyok képes futásra; lassabb a futótempóm, mint más gyaloglása. Szóval: mi várható a közeljövőben (engem ismerve tehát még ebben az évtizedben) a Critiche di Nessán?
Nos, a roló lehúzása egyértelműen nem.
Továbbra is elég csinos sor ácsorog a kritikás várólistán, és igyekszem minél előbb elkészülni a minél minőségibb kritikákkal, csak ez néha ezerszer nehezebben és lassabban megy, mint gondolnátok. És a folyamatosan érkező rendelésekre is számítok, szóval ha a blog minden rovata kihalni látszana, a kritikákat akkor is hűségesen hoznám - hol kicsi, hol nagy, hol jóval nagyobb időhézagokkal.
Lehet számítani pár karakteres bejegyzésre, utoljára ugyanis 2015. szeptember 8-án (!!!) örvendeztettelek meg titeket ilyesmivel. Elkészültem már egy bizonyos "blogverseny-búcsúztatóval" is, amit csak 15-én, az utolsó nyeremény-hirdetés lekerültekor fogok közzétenni. Sorakozik a vázlatok között továbbá pár, el nem kezdett dalszövegfordítás és SH-s cikkfordítás is, illetve tervbe van véve pár csemege-cikk is, amiket nem ígérek időpontra, mert hatalmas munkát igényelnek, és még hozzájuk sem kezdtem. A tartalmukról nem árulok el semmit, legyen meglepetés. :3 Ja, kihagytam a sorból az ajánlókat - készülök nektek egy török sorozat- és zeneajánlóval meg orosz zeneajánlóval is. Ugye, milyen szorgos vagyok? :3
Javaslatokkal, hogy mit hozzak legközelebb a fentiek közül, esetleg ötletekkel, hogy mi egyebet látnátok még szívesen a blogon, lehet jönni kommentben, chatben vagy akár e-mailben is, kinek mi a legkényelmesebb.
Mindenkinek őrületben gazdag tanévet és jó blogolást kívánok! :)
A kinézet
1. A fejléc. Mindenképp kitűnik a többi közül, még sosem láttam hasonlót. Egyrészt a mérete miatt - kisebb, jobban mondva alacsonyabb, mint a legtöbb -, amivel semmi baj nincs, nekem nagyon tetszik. Aztán ott van az, hogy férfikarakter egyáltalán nem szerepel rajta, és ez mondanom sem kell, mennyire egyedivé teszi. Az egész háttér zseniálisan van megoldva, ugyanígy a középen látható nők is. Tetszik a sötétben elrejtett felirat, habár az sem lenne baj, ha levennéd onnan. A cím betűtípusa már nem nyerte el annyira a tetszésemet, de ha úgy vesszük, a körülötte lévő mintákhoz nagyon is illik.
(6/5)
2. A háttér. A fekete látszólag magától értetődik, és az, hogy egyszínű, feltétlenül passzol, de más színű is lehetne, ha jobban belegondolsz; például valamelyik szín, amiben az üvegablakok pompáznak a fejlécen.
(2/1)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Tökéletesek úgy, ahogy vannak.
(2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A szín pont megfelelő, ugyanígy a típus - egyszerű, de nagyszerű -, valamint a mérettel sincs bajom, úgyhogy minek ragoznám?
(3/3)
5. Az effektek. Én hiányolok a linkeffekthez valami olyasmit, hogy fehérre vált a betűszín a kurzor rávitelekor, de erre nincs feltétlenül szükség. A képeffektek nem hiányoznak, mert nem illenének a blog összhatásába.
(5/4)
6. A modulok. A vízszintes menü nagyon tetszik, és a moduljaid elnevezése is. Bejön a baloldali infóbox is, meg az, hogy nem vitted túlzásba a modulokat, emiatt rendezett hatást keltenek és könnyű eligazodni rajtuk. Egyedül egy archívumot hiányolok, mert szerintem arra mégiscsak szükség van a blogodon.
(12/11)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Azt hiszem, nincs borítód, de ez sosem baj, nem is kell, hogy legyen. Feltétlenül ötletes, különleges és egyedi a fejléced, a kevés modulod és az elnevezéseik (welcome to our city, mint fülszöveg; market, mint chat; citizens, mint feliratkozók).
(5/5)
8. Az összhatás. A fejléced kivételes méretének és színvilágának köszönhetően a blogodnak már ránézésre is van egy különleges hangulata, amihez a fekete színek csak hozzásegítenek (nem is mondhatnék mást, mikor a fekete a kedvenc színem, de azért mégis). Egyszóval csodálatos a blogod összhatása.
(5/5)
A kinézet összesen: 40/36 Nagyszerű munka! :)
A tartalom
1. A cím. Jobbat ki sem találhattál volna. A történet helyszínéül szolgáló város neve, ennélfogva tökéletesen ráillik a történetre és mindig a lehető legjobban jellemzi azt. Egyszavas, és figyelemfelkeltő, kellően sejtelmes is a hangzása, azonkívül könnyen megjegyezhető. Tökéletes.
(6/6)
2. A fülszöveg. Pirossal jelölöm a kevés hibáját, amije van:
Ephemeraldban csak úgy zajlik az élet! Az ország, ahol emberek és halálistenek élnek teljesen békességben, most megmutatkozik. Navigáld el elmédet hozzánk, és ismerd meg hogy megismerd főként Borter városát, de benézünk a többi település falai közé is, hiszen annyi itt a felfedezni való! Meglepő, de praktikus is, hogy ennyire rövid, hiszen frappáns, tökéletesen jellemzi a történetet, és pont megfelelő mennyiségű információt árul el a történetről.
(5/4)
3. Az oldalak. Nem hiányolok semmit; a sorrend praktikus; az oldalak tartalma kifogástalan.
(4/4)
4. A prológus. Nincs, de nem is kötelező, hogy legyen.
(0/0)
5. A történet. Az alapötletre minden túlzás nélkül mondhatom, hogy páratlan. Tényleg, blogon sosem olvastam még hasonlót, és bár ez nem nagy dicséret a blogger színvonalát ismerve, én azért mégis annak szántam. Már az a tény különlegessé teszi, hogy nem fanfiction, ráadásul fantasy - nem is tudod, milyen rég kellett utoljára fantasy-t kritizálnom. Halálistenek, démonok, Ősi Koponyák, Borter, Ephemerald... pure genius. (Magyarul kéne írnom, de na, annyira ideillő most angolul..!)
(10/10)
A kivitelezésre már nem mondhatom, hogy tökéletes. Ne érts félre, jóval a blogger átlagszínvonala felett van, sőt. Csak nem tökéletes, és nekem az a dolgom, hogy minden apróságba belekössek, ha nagyobb hibákat nem találok.
Kezdjük az alapok kivesézésénél - a fejezetek hossza pont megfelelő; a szöveg sorkizártra van állítva (hála istennek az apró kegyeiért...); nem szoktál fölösleges, semmitmondó képeket és gifeket pakolni a fejezetek közepébe, mint sokan mások (ha tudnád, ez nekem mekkora öröm!).
Térjünk viszont át azokra a dolgokra, amik nem nyerték el ennyire a tetszésemet. A történet túlságosan... in medias res, bocs, hogy megint nem magyarul beszélek, túl sok volt a latinszakkör. Nagyban folynak az események, halmozódnak a szereplők, mindenki csinál mindenfélét... miközben nem derül fény az események előzményeire, a szereplők kilétére és motivációira, indítékaira. Példának okáért vegyük a történet kezdőlöketét: Tabithát - akiről az olvasó semmit nem tud - elrabolják valakik - akikről az olvasó semmit nem tud - valami okból - amiről az olvasó semmit nem tud, majd elviszik egy helyre -, aminek jelentőségéről az olvasó semmit nem tud meg. Ezzel szerintem kellően illusztráltam, mi is a bajom a történet felépítésével. Igen határozottan belecsapsz a lecsóba, az olvasó orra elé vagdosod a halálisteneket, a beszélő koponyákat, a változatos külsejű és motivációjú karaktereket, de mindezt előzmény, felvezetés és magyarázat nélkül.
Egyszerre zajlik több cselekményszál, több karakterrel, de ezeket még egy enterrel sem nagyon különíted el, így csak akkor tűnik fel a váltás, mikor már két sornyit haladtam az új szemszög olvasásában. Ezek a szálak összefonódni látszanak, de az olvasó nem tudja meg, miért, milyen okból - egyszerűen csak történnek az események, és amikor célszerű lenne elárulni vagy legalább utalást tenni a miértjükre, te nem adsz semmi ilyesmit.
Minden szereplő csinálja a saját szerepét, de azt nem engeded láttatni, hogy miért, milyen indíttatásból. Gyönyörűen leírod a karakterek külsejét, de a cselekedeteik megindoklása már nem megy ilyen fényesen.
Mindenki mondja a magáét, és akár egy másik nyelven is beszélhetnének, annyira nincs beavatva az olvasó a történések előzményeibe. Bekezdésenként elhangzanak olyan mondatok, amik számodra biztos jelentéssel bírnak, de az olvasónak csak triviális adatoknak tűnnek, amiket nem tud elhelyezni sehova, mert nem érti őket.
Ezekből következik, hogy az olvasónak érthetetlen a történet eleje, ergo semmit nem ért, ergo nem élvezi, ergo abba fogja hagyni az olvasást, mielőtt esélye lenne megérteni az eseményeket és a szereplőket. Ez a felépítés a mai, mindent azonnal akaró emberrel már nem működik, ugyanis ha az első öt percben nem történik valami egetrengető, és az ember nem érti, hogy az miért történik, akkor fogja magát, és körülnéz máshol. Ez, ahogy a filmekre, úgy a blogokra is igaz: ha az első fejezetek érthetetlenek és látszólag indokolatlanok, a blogger nem fog továbbolvasni, és akkor már lehet akármilyen sziporkázó remekmű a történet.
Szóval sajnálom, de akármilyen különleges és nem mindennapi is a történeted, olvasóként kell rá tekintenem - márpedig egy olvasót nem rántana be, mert nem értheti.
(10/3)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. A leírásaid egész egyszerűen zseniálisak. Nem tudom, hogy találod ki őket, mindenesetre hasonlókat még nem sokat olvastam, és annyira illusztratív, annyira megragadó az összes személyleírásod, hogy szinte látom magam előtt a karaktereket, akiket jellemzel. A tájleírásokkal már nem vagy ennyire jóban, de ez nem katasztrófa, és tudod fejleszteni.
A párbeszédeidről már írtam a kivitelezés kapcsán: inkább nevetségesek, mint drámaiak, ha lógnak a levegőben, és az olvasó nem érti, miért hangozhatnak el. Te biztosan érted őket, elvégre mindez a te fejedből pattant ki, de ha írást publikálsz, akkor az olvasó az elsődleges.
A karakterek nem többek, mint egy halom név, akikből túl sokat hoztál be egyszerre, és csupán külsejük van, belsejük nincs, mert csak elénk pakoltad őket, de nem árultál el róluk semmit.
(15/6)
7. Stílus, fogalmazás. Lenyűgöző a stílusod, és csodálatosan fogalmazol. Komolyan, felüdülés volt olvasni. Ennyivel be is érhetném, de szőrszálhasogatónak kell lennem, és hibákat is kell mutatnom, hogy fejlődj, ezért felsorakoztattam a magyartalan szórenddel vagy egyéb hibákkal megírt mondatokat. Néha még a jelenidőt is belekevered az egyébként múltidőben írt szövegbe.
1. fejezet:
Jobban ismerte a bokrok és tölgyfák kusza ösvényeit, rejtekeit, mint bárki más, főleg nem, mint ezek az idegenek.
Hangja mély volt, határozott, fiatalos férfira utalt.
egyszerűen kinevette őket, hírhedt, ropogó csontok hangjához hasonló, recsegős kacagásával.
úgy tett, mint akiha a fülébe súgna.
– Értsem azt úgy, hogy aki szeretné, ha kitörne a harc, Tabithát akarja felhasználni?
2. fejezet:
Fekete, a talajt söprő kabátot viselt
Segítője, egy
ezüstszínű tündérke, olyan volt, mint a csillogó ezüstből öntött bábuk,
amiket a gazdag gyermekeknek árulntak, ám Shelter bácsi maga is
megerősítette a titokzatos lányka démon mivoltát.
mondta, s a végén már az egész úgy tűnt, mintha
hangosan gondolkozna.
Ezeket a tevékenységeket jó pár soreni lány sóhaja követte, akik
minden figyelmüket a kiálló járomcsontjától nem épp a legszebb, de
rekedtes, mély hangjával mindenkit a lábáról levevő a lábáról mindenkit levevő srácnak szentelték.
Arlena, egy
félmosolyt erőltetve az arcára arcára egy félmosolyt erőltetve, leült a nő mellé, és átvette tőle a
műbőrt.
3. fejezet:
Ekkor az egyik sátor bejárata meglebbent, és újabb alak lépett a színre, mire mind a páros egyből hunyorogni kezdett. - Nem hagytál ki valamit?
Ráadásul, fogadni merek, hogy dobócsillagok nélkül sosem kelne útnakra
–
Az lesz a legjobb, ha megvárjuk Erikéket, hátha nekik sikerül nekik valami
nyomot találni - Így magyarosabb a szórend.
Szemét lehunyta, majd hátrahajtva a
fejét a fejét hátrahajtva [így magyarosabb a szórend] élvezte a délutáni nap sugarait. Azonban nem sokáig, ugyanis May
hirtelen felpattant, és elkáromkodta magát.
Negyed háromra várták a fiúkat, Borter kapuja pedig
húszpercnyire van volt a temetkezési vállalkozástól, így, mikor tíz perc alatt
megtétették a távotEgyszerre pattantak fel, izzadt tincseiket tessék-lássék
módjáraon elrendezgették, ruháikat leporolták. Bár a körülményeket
tekintve, inkább kihagyták volna, a jó benyomás érdekében mosolyt
erőltettek arcukra.
ráncok szaladtak fel, le fel-le a homlokokrólon.
megpróbálja visszafelidézni a Változékony Háború-beli szerepét. (5/4)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsed tökéletesen bő. Problémád leginkább a vesszőkkel van, de a párbeszédeknél is mindig hibázol; nem teszel szóközt a második gondolatjel után. Az első három fejezetből összegyűjtöttem a hibás sorokat. A párbeszédes hibákat nem, mert ott mindig ugyanazt rontod el, és azt csak az első példájával illusztrálom: "
– Gyönyörű! –suttogta, teljesen beleveszve az este szépségébe."; a 'suttogta' elé kéne szóköz.
1. fejezet:
míg két oldalt kétoldalt továbbrohant a végtelenségbe
tölgyfa botot tölgyfabotot tartott
Kigyúrt felsőteste meztelen volt, így látni lehetett a hasán húzódó, torz, H betűhöz hasonlatos vart.
A lány párnás tenyérben végződő, hosszú ujjai
mondta a nő, kissé megemelve határozottan csengő hangját.
Azonban a háta mögül hirtelen felcsendülő gúnyos kacaj, és a testét bevonó, perzselő, zöld villámok megállították.
kérdezte nyájasan, miközben, megszakítva
a gömb varázslatát, felnyalábolta a lány mozdulatlan testét.
A nő, kissé hátrahagyva másik két társát, előre sietett előresietett a Lovag mellé.
zöld szemeivel a mellette lépkedő, magas árnyat fürkészve.
A házak ablakaiból áradó, sárgás fény melegséggel töltötte el az arra járókat.
–
Mondd, Tudálék! Mit hoz nekünk az elkövetkezendő pár nap?
felemelte a fenyőasztalon pihenő, csokoládészín rongyok egyikét, és a
koponyára borította.
– Nézz körül, Kisa, szerintem ez egy
tengerpart, de szólj, ha tévedek
vetette oda foghegyről a lefelé igyekvő Jinny-nek
csak a legkevésbé fárasztó pontot –az élezést– – az élezést – hagyta ki
miután Tabitha
nem tért haza reggelig a partról, testvérei, teljesen megfeledkezve az
étkezésről és a munkáról
Így láthatta
Jinny és Kisa Tabitha egyik nővérét, Madlynt, továbbá családja barátját,
May Genfriy-t.
A grafitszürke üzletben Grabber, így, lányai híján teljesen egyedül maradt.
majd, felvéve legsunyibb mosolyát, kilépett az üzletből.
kör alakú, tölgyfakeretű ablakaiban a
muskátlik melegséggel töltötték el az arra járó emberek szívét, a
máguskalap formájú téglatető pedig mosolyt csalt az arcokra. Ebben talán
az ereszen pöffeszkedő cipők is besegítettek, bár Shelter bácsi – mert
sok gyermek és felnőtt is így nevezete az ősz öregurat – váltig
állította, hogy ő csak a cégérrel spórol, továbbá a vevő már azelőtt is
ismerheti a kínálat egy részét, mielőtt még betérne hozzá. Így kerülte
el például a fényűzésben éldegélő gőgös hölgyeket és urakat is, akik
csak megvetően felhúzták orrukat, miközben továbbhaladtak a hozzájuk
hasonló szabók gyönyörű, ám annál hamarabb elfeslő darabjaiban.
mindig gyapjúból
készült, fehér pulóvert viselt, kényelmes, barna nadrággal
Az öreg pedig természeténél fogva, ahelyett, hogy ráerőltetett volna valami idegen nevet
– Mi szél hozott erre, Grabber?
Jó néhány, merkeri fenyőből készült asztal és szekrény zsúfolódott be
–
Üdv, Joe, szervusz, neked is, drágám! – köszöntötte a sírásó mindkét
alakot, a szokásosnál lágyabb hangon, aztán, némiképp komollyá formálva
vonásait, az öreg felé fordult.
kíváncsian figyelte Grabbert, aki, miután
leült, megajándékozta egy halovány mosollyal
Shelter bácsi megvakarta a feje tetején lévő, kopasz foltot
fölöslegesen aggódsz miattuk,
Grabber!
mire a tündér, elveszítve egyensúlyát, lehuppant a földre.
Mellette, hosszú, narancssárga tincsű lány összefont karokkal bólogatott szavaira.
Barna szemei unottan vizslatták a szőkét, aki, morcosan legyintve egyet, tovább magyarázott a másik kettőnek.
Bőrnyakláncán esőcsepp mintájú csontocska lógott, ezt forgatta, miközben hallgatta a véget nem érő beszédet.
akkor mondd,
hogy megértetted, világos?
–
Eljött a búcsú ideje, szóval, remélem, őrülten fogunk neked hiányozni
tetováló szalon - Tetoválószalon, egy szó.
kétfelől lehetett megközelíteni a sötétített üvegablakokkal fedett, apró építményt.
3. fejezet:
Egészen idáig eljöttek Tabitháért, - Ez egy mondat akart lenni, szóval nem vessző, hanem pont kéne a végére.
Egyetlen színfoltként egy időszakosan elő-előtűnő, rózsaszín üstök szolgált a komor forgatagban.
mondta, hangosabban a kelleténél
Ekkor meghallották a városba vezető hídon a patadobogás
jellegzetes, koppanó hangjait, és a szekér zötykölődéséből adódó, enyhe
csikorgást.
– És így érkezett meg Sam Fourfiver Borterbe,
ahol az első dolog, amit látott, a macskaköves út volt
elindult a kocsissal a parkba, ahol
az istállók vannak voltak, hátrahagyva a többieket
Ez a két ballábas kétballábas itt Sam, a morcos Asa, én pedig
Lukas vagyok.
De amúgy, minden rendben
– Honnan tudjam, különben is, ki
tudja, hány Etsuko futkos rajtad kívül Japánban és a világon.
Semmi kedve nem volt egyedül
folytatni az útját, most, hogy leleményes és veszélyes társra talált,
így valami más megoldást kellett találnia Kisa meggyőzésére.
–
Rendben, Jinny Membis, rendben. Viszont, ha a semmiért megyünk vissza,
akkor tényleg meg fogsz ismerkedni valamelyik tőrömmel
azzal, átvéve a vezetést, megindult a fák között.
Ha közük van a családjához, akkor, az jó, vagy épp ellenkezőleg? (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. A fejezeteket drámainak szánt lezárásokkal végzed be, de ezeket nem lehet értékelni, amíg nem is értjük igazán, mi miért történik - magyarán a történetvezetésed hiába próbál érdekes lenni. A hitelesség meg, mivel egy fantasyről beszélünk, nem releváns kérdés, de logikai bukfencekkel sem találkoztam.
(5/3)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A függelékek - vagyis a grafikák és a helyszín - csodásak, látszik, hogy nem vetted félvállról a történetet, ha a helyszínét is így kidolgoztad. Trailered nincs, de nincs is rá szükség. Feltétlenül kitűnik a tömegből a blogod címe, a fülszöveg, az oldalak, a történet alapötlete, a személyleírásaid, a stílusod, a fogalmazásod és a szókincsed.
(5/5)
A tartalom összesen: 70/49 Tehetséges vagy, megéri belefektetned az időt és az energiát!
Ajánlom...
Ha a sok unalmas fanfiction után felüdülésre vágysz, és érdekel egy eseménydús fantasy. Kalandozz te is Borter városában RiN-nel!
Végül szeretnék szívből jövő elnézést kérni tőled a szokatlanul kidolgozatlan, rövid és összecsapott kritikáért. Esküszöm, nem ez a szokásos formám, csak tudom, hogy ha most nem publikálom, akkor még hetekig el fog húzódni a kritikád közzététele, amit nem akartam, tekintve, hogy már hónapokkal ezelőtt kérted. Általában végig szoktam olvasni a kritizált blogokat, a tiéddel csak azért tettem kivételt, mert iszonyatos időhiányban vagyok, és sietni akartam, hogy még idén kézhez kapd (ha ma nem hozom össze, akkor ez kétes lett volna), ráadásul a fejem is hasogat a kialvatlanságtól, a melegtől és a monitorfénytől. Ha emiatt most egy elcseszett, lusta idiótának tartasz, kérlek, ne habozz megírni, mert megérdemlem a bűntudatot. Komolyan mondom.
A fáradtságtól félholt Nessa voltam. Lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolásszátok meg a tanáraitokat, nekem rohannom kell edzeni!
xx
