Sabina blogja

Ezzel a teljeskörű kritikával november 19-e óta vagyok adós, ami tőlem rekordnak számít, mert már időtlen idők óta nem volt rá példa, hogy fél évnél kevesebb telt volna el a rendelés leadása és teljesítése között. Tapsot nekem! :)

Sabina Korga

Szerzője: Sabina Korga

A kinézet
Első benyomás. Szokás szerint bepánikoltam, mert nem a már megszokott blogspotos alapsablonok egyikével állok szemben, hanem egy teljesen más típusú weboldallal, és az járt a fejemben, hogy ezt megint hogy fogom beszuszakolni a kritikaalapomba, és egyáltalán hogy fogom eljátszani, hogy bármit is konyítok a dologhoz. De a változatosság bizonyos értelemben üdítő tud lenni, ahogy a te blogod esetében is, és első ránézésre semmi érdemi problémára nem figyeltem fel, úgyhogy lépjünk is tovább!
Fejléc. Örülök, mint majom a farkának, hogy nem egy tipikus fejléccel van dolgom, hanem egy sima képpel - ami egyébként gyönyörű -, rajta középen a blog címével, ami viszont már kevésbé. A kanárisárga betűszín nem tudom, hogy került oda, de abszolút nem illik a képbe, és elég illúzióromboló hatást kelt, legalábbis szerintem. Pedig a betűtípus mutatós lenne, és a méretet is eltaláltad.
Hátterek. Az egész blog ugyanabban az árnyalatban pompázik, ami nekem személy szerint tökéletesen megfelel, már csak azért is, mert a sötét színek a zsánereim.
Betűk. A legnagyobb problémám talán az velük, hogy sehol sincsenek sorkizártra állítva. A színük és a típusuk viszont teljesen egységes, úgyhogy ebbe nem tudok belekötni.
Effektek. A link- és a képeffektjeid valamiért világoskékek, amit ugyanúgy nem értek, mint a rikító címet a fejlécen. Persze, nem lehet az egész designban minden fekete, de miért pont a világoskék és a sárga színek mellett döntöttél? Ha minden, mondjuk, tudom is én, világosszürke lenne, ami most sárga vagy kék, szerintem sokkal egységesebb lenne az összhatás.
Modulok. Rögtön szembetűnik a jobb felső sarokban a Facebook-link és a keresőmodul. Egyiknek sem látom sok értelmét, tekintve, hogy a Facebook-oldalt a lenyitható menüsorba is beillesztetted, valamint a keresőmodul léte teljesen céltalan, elvégre azt a tíz bejegyzést, amivel a blogod eddig büszkélkedhet, már így is könnyedén el lehet érni, keresőmodul ide vagy oda.
A menüsávot nem lehetne túlzsúfoltsággal vádolni, és ez hatalmas előny. És mivel nem a szokványos, blogspotos felépítésű oldallal állok szemben, nem is tudok többet hozzáfűzni a moduljaidhoz.
Oldalak. A kettő tényleges oldaladban nem találtam semmi kivetnivalót. (Igen, úgy nézem, ez már csak ilyen szűkszavú designkritika lesz...)
Bejegyzéselrendezés. Először szokatlannak éreztem, de aztán egészen megtetszett a bejegyzések ilyetén elrendezése - mármint, hogy az indexképük, az első pár szavuk, a bejegyzőjük neve és a közzétételük dátuma szerepel a kezdőlapon. Tetszik az is, hogy a bejegyzések aljára görgetve megtalálhatóak az előző és a soron következő bejegyzés linkjei.
Összhatás. Nem tudom, a te munkád-e a design, de akár igen, akár nem, nagyon szép munka, és az oda nem illő színektől eltekintve öröm ránézni. Ha rám hallgatsz, sosem cseréled le.

A tartalom
Alapötlet. Mindig is szimpatizáltam a többsztoris blog koncepciójával; valahogy komfortérzetet ad, hogy minden - esetünkben három, egymástól teljesen független blogregény-kezdemény - egy helyen van.
Az "interaktív történetek" elképzelésével viszont már annál kevésbé tudok azonosulni. (Előre leszögezném, hogy az alábbiak - ahogy a blogkritika egésze is - a személyes véleményem, és nem szentírás; szíved joga úgy vezetni a saját blogodat, ahogy te szeretnéd. Én csak az észrevételeimet írom le.) Ahogy azt a 'Rólam' elnevezésű oldaladon leírtad, imádsz olvasni, de néha úgy érzed, a szerzőnek ezt vagy azt másképp kellett volna tennie; innen jött az ötlet, hogy interaktívan vezeted a történeteidet, magyarán szavazásra bocsátasz olyan kérdéseket, mint a főszereplők neve, kinézete és neme; így konkrétan az olvasóid döntenek a sztoriid jelentős aspektusairól. Mikor ez először realizálódott bennem, kapásból ráncolni kezdtem a szemöldökömet. Ez olyan, mintha egy zongoristának az lenne elsődleges, hogy a közönségnek tetsszen a játéka, és nem az, hogy önmagát adja, a saját érzéseit közvetítse vele, egyedien zenéljen. Véleményem szerint mindenki magának ír, és ha már a te blogodon vagyok, akkor én a te elképzeléseidet szeretném olvasni, és nem azt, amit egy bizonyos olvasóréteg megszavazott. Ha az olvasóid írásaira lennék kíváncsi (ergo ők kértek volna tőlem kritikát), akkor az ő blogjaikat olvasnám, nem a tiédet.
De ha az elképzelés maga nem lenne abszurd, a kivitelezése már tagadhatatlanul az. Vegyük például a Szívlövést, amivel kapcsolatban a főszereplők nevét bocsátottad szavazásra, és rövid leírást is fűztél hozzájuk, amivel konkrétan elspoilerezted, hogy a titokzatos "főnök" lesz a történet főhőse. Igen, a sztori alapjául a maffiavezér-elrabolt lány szerelme szolgál, és ezt az olvasó sajnos már a legelejétől tudja, mert már nem egy ilyet olvasott, de feltétlenül muszáj volt ezt ilyen félreérthetetlenül ki is mondani? Ha már az elején ellövöd a főhős kilétét egy ilyen, soron kívüli bejegyzéssel, akkor mégis mi lesz az a feszültség, az a kérdés, ami az olvasóidat megtartja? Nem tudom, nekem ez így nagyon kiszámíthatóvá tette a sztori egész hátralévő részét, és agyonvágta az esetleges meglepetéseket. Ezzel gyakorlatilag elárultad, hogy a bandavezér lesz a főhősnő nagy Ője, és hogy róla és az Annával való összeborulásáról fog szólni az egész sztori. Mert ha tudjuk a főnökről, hogy ő a főhős, akkor már tudjuk, hogy Anna vele fog maradni. Érted, miért írtam, hogy ezzel az egész sztorit kiszámíthatóvá tetted?
Mindegy, legalább a Háttérzaj esetén csak a főhősnő kinézetét szavaztattad meg, ami legalább nem vont maga után spoilereket, de most őszintén, te úgy állsz neki egy történet írásának, hogy nem tudod, hogy néz ki a főhősnő, mert még nem szavaztattad meg az olvasókkal? Nekem ez abszolút elképzelhetetlen, mert én személy szerint már a prológust írva is látom magam előtt a főbb szereplőimet. És megint csak azt tudom felhozni, amit már fentebb is említettem: ha a történetednek még az ilyen jelentéktelen aspektusairól is az olvasóid döntenek, akkor miért nem veszed fel őket rendszergazdának a blogodhoz, és hagyod a sorsukra a történeteidet? Ennyi erővel már azt is megtehetnéd, elvégre gyakorlatilag ők alakítják az egész hóbelevancot!
Na de azon, hogy még a főszereplő nemének kérdését is az olvasókra bízod, olyannyira megrökönyödtem, hogy el sem akartam hinni. Már nem azért, de az, hogy a prológusban megismert illető milyen nemű, az az egész történetet befolyásolja, arról már nem is beszélve, hogy ezt a szavazást a prológus ismeretében bocsátottad útjára, márpedig a prológust sem írhattad meg "nemtelen" főszereplővel, mert akár férfi, akár nő az illető, annak meg kéne látszania az előhang stílusán, az elbeszélő hanghordozásán. Vagy a szavazás lezárulása után visszamentél és átdolgoztad a prológust, ezúttal már a főszereplő női mivoltát is figyelembe véve?
Hagyjuk is az elgondolást, térjünk rá az egyes blogregények alapötleteire! A Szívlövés, ahogy arra már utaltam is, nem túl egyedi felálláson alapszik: adott a kigyúrt felsőtestű, jóképű bandavezér és a csinos lány, akihez hasonlóval előbbi még sosem találkozott, ezért már két perc ismeretség után felfigyel rá. És, mint voltál kedves elspoilerezni mindenkinek, ezek ketten lesznek a főszereplők, szóval abszolút nem tartogathat olyan fordulatot, amit ne lett volna szerencsénk már legalább tucatszor olvasni más blogokon/regényekben. De én leszek a legboldogabb, ha tévedek, és ki tudsz hozni a témából valami újat!
Aztán ott van a Háttérzaj, ami már sokkal ígéretesebbnek tűnik. A sci-fi mindig is a gyengém volt, de a prológusodban felvázolt világkép nem kicsit figyelemfelkeltő, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást!
A Kitépve pedig jelen állás szerint tagadhatatlanul a legrejtélyesebb a három közül. Még nem egészen állt bennem össze, hogy melyik pillanatkép mikor játszódik és mit jelent, de nagyon felcsigáztad az érdeklődésemet!
     Cím. Mindhárom blogregényed címe ötletes, egyedi és illik az adott történethez. A szívlövés jelképes mivolta pedig egyenesen zseniális. Nemigen tudom tovább részletezni, mert semmibe nem tudok belekötni, a dicséretözönt pedig nem lehet túl sokáig húzni.
     Fülszöveg. Hatalmas szívhelyfájdalmam, hogy sem a blognak magának, sem a blogregényeidnek külön nincs semmiféle fülszövege. Oké, a címkék nagy vonalakban azért árulkodnak a témáról, de a blogodra tévedő, potenciális olvasó mégiscsak joggal követelhet valami rövid ismertetőt, hogy mégis milyen jellegű sztorikkal áll szemben; melyikkel szemezgessen, ha a saját ízlésének megfelelőt szeretne.
     Prológus. Mindhárom történeted prológusa megfelelő hosszra, témaválasztásra, és még figyelemfelkeltőek is. A lezárásuk pedig egyenesen berántja az olvasót, annyira izgalmas helyen érnek véget. A Szívlövés prológusának "előretekintő" megoldása pedig különösen tetszett, és bár nem ritka megoldás, blogon azért mégis szokatlanabb, mint az ellenkezője, úgyhogy le a kalappal!
Kivitelezés. Mindent figyelembe véve öröm volt olvasni a blogodat, mert nem kellett különféle fejfájdító hibák tucatjait jegyzetelgetnem a kritikámhoz. Apróbb baklövéseid nyilván voltak - irigyelnélek is rendesen, ha mindig mindent tökéletesen írtál volna meg, elhiheted -, de messze nem olyan sok, mint amihez szoktam így, a blogger bugyrai-berkei között.
Viszont a legszembetűnőbb hibád alapvetően az, hogy túl rövidek a fejezeteid. Konkrétan mire igazán belemerülhetnék egy-egy karakter gondolataiba, addigra kész, vége. Ha rám hallgatsz, mostantól inkább tovább váratod az olvasókat az új fejezet érkeztére, de hosszabb bejegyzésekre törekszel.
     Leírások. Amennyire így, három darab prológusból és négy darab tényleges fejezetből meg tudom ítélni, leírásokat korántsem használsz eleget, legalábbis nem a leírás mindegyik típusát. Személyleírást például olyannyira nem alkalmazol, hogy az egyetlen jellemző, ami megmaradt bennem Alexről, az az izmos felsőteste. Remélem, érzed, hogy ez mennyire nem frankó. Tájleírásod viszont szerencsére volt - ha jól emlékszem (igen, ezt hozzá kell tennem, mert mostanában rohamosan romlik az eddig sem túl fényes memóriám), részletesen kitértél Alex házának kinézetére, ami jó, mert így legalább látom magam előtt a helyszínt; hogy hol járnak éppen a szereplők. És ez nekem fontos, mert vizuális típus vagyok. Hála Lucifernek az érzelemleírásokat sem sajnálod az olvasóktól, így pontosan tudhatjuk, hogy a főhősnőink épp mit éreznek, ami elősegíti, hogy együttérezzünk velük és megkedveljük őket. A szereplők gondolatait sem titkolod el, így gondosan nyomon követhető, hogy az egyes karakterek miért hozták pont azt a döntést, amit. És ez nagyszerű dolog, úgyhogy elismerésem, összességében remek munkát végzel a leírásokkal!
     Párbeszédek. Leginkább a helyesírásuk szúrt szemet, amivel hol semmi probléma nincs, hol a leggyakoribb hibákba is belenyúlsz. Nem tudtam kilogikázni, hogy ilyenkor az odafigyelés vagy az átolvasás hiánya-e a ludas. De a párbeszédeiddel más szempontból semmi gond; logikusan vannak felépítve, hihetőek, élvezhetőek.
     Karakterek. Az egyetlen, akiről érdemben szólni tudok a szereplők közül, az a Szívlövés Annája; a többieket nem "ismertem meg" elég behatóan, a kevés fejezetnek vagy a mellékszereplő-mivoltuknak köszönhetően ahhoz, hogy pálcát törjek felettük.
Anna viszont a jelenlegi tényállás szerint nem kicsit ellentmondásos karakter. Habár Viktort visszautasította annak ellenére, hogy jó pasi volt - azzal az indoklással, hogy nem alacsonyíthatják le egy használati tárgy szintjére, és hogy nem fekszik le pénzért senkivel -, ahhoz képest Kevinnel mégis összejött és vele is maradt csak azért, hogy legyen valakije, pedig tudatában volt annak, hogy a srácnak csak a szexre kellett, és hogy fűvel-fával megcsalja, plusz ha jól értettem, verte is, meg úgy alapjáraton bunkó volt vele. Aztán ott van még Alex. A puszta tény, hogy jó pasi, elég Annának ahhoz, hogy ne meneküljön visítva a másik irányba előle, pedig Viktor elől a munkáját, így a megélhetését sem kímélve rohant el, miközben tudta, hogy az utcára kerülhet emiatt. Nem adta fel a büszkeségét, az önbecsülését akkor sem, ha koldusbotra jutott miatta, de az izmos felsőtestű, titokzatos bandavezérnek már rohan is a karjába, és nem abból a meggondolásból, hogy az élete múlik rajta, nem - pont emiatt a kidolgozott felsőtest miatt. Hogyha az lesz a folytatásban, hogy Anna eladja a hallgatását, tehát az elveit (mert elmondása szerint senki nem érdemel halált) kosztért és kvártélyért, akkor pont ugyanúgy prostituálja magát, mint ahogy Viktor várta tőle, és mint ahogy az anyja is tette. Szóval szerintem gondolt ezt át, mielőtt megírod, hogyan dönt Anna. (És szépen kérlek, ne egy szavazással döntsd el!)
     Stílus. Alapjáraton könnyed stílusod van, amit jó olvasni, de felhívnám a figyelmedet arra, hogy egy férfiszereplő szemszöge nem ugyanolyan stílusban írandó meg, mint egy nőé. Csak mert amikor szavazásra bocsátottad a Kitépve főszereplőjének nevét, kicsit azt sugalltad, hogy a prológusa akkor is megállja a helyét, ha férfi, és akkor is, ha nő lesz a szavazás eredménye. Ami közel sem igaz, pont az előbb említett okból kifolyólag.
     Fogalmazás. Te egyike vagy azon keveseknek, akiket nem kell megszólnom szóismétlés miatt, de magyartalan szórend és egy-egy apróbb elírás azért nálad is előfordul. Na meg időváltogatás. Igen, feltűnt, hogy Alex szemszöge jelenidejű, Annáé pedig múlt, de néha mindkettőt vegyítetted. A Szívlövés 3. fejezetéből ki is gyűjtöttem ezeket; azért pont abból, mert a legújabb bejegyzés lévén az tükrözi legjobban a jelenlegi fogalmazókészségedet.
 – Nem…[szóközhiány] Sajnálom, csak unatkoztam.
A szemben lévő ajtó mögött van a fürdőd, ott találsz majd ruhákat is.
Mikor Luca szobájához érek, láttam látom, hogy nyitva az ajtó és nincs bent senki. Hol a francban lehet?
Veszélyes a Besacchi-családhoz tartozni.
zavartalanul bámulhattam izmos felsőtestének minden kis részleteét.
 – Nem, köszi, megvagyok! – fFogalmam sincs, miért mondtam ezt,; úgy viselkedek, mint egy durcás tini.
 – Muszáj enned. Ülj le az étkezőben és hozok neked valamit! – válaszolta komoly hangon, és már cseppet sem tűnt vidámnak.
Hihetetlenül nagy volt ez a ház, és olyan fényes a hatalmas ablakok miatt.
Mire visszaértem az étkezőbe, már minden maradékom és az üres edények eltűntek.
NHirtelen nem tudtam hirtelen, mit gondoljak. [így magyarosabb a szórend]
     Helyesírás. Ugyanabból a fejezetből kigyűjtöttem az ezzel kapcsolatos hibáidat is. Leginkább különírandó szavak egybeírása, vesszőhiányok, párbeszéd-helyesírási problémák és ilyesmik szerepelnek a listán.
Elveszve éreztem magam abban a nagy szobában, nem tudtam, leüljek-e valahova, vagy maradjak ott, a közepén toporogva, mint egy idióta.
Egy hatalmas gardrób szobába gardróbszobába vezetett, de csak az üres fogasok lógtak magányosan, és a polcok üresen tátongtak. Ezt furcsállottam, de nem volt időm ezen elmélázni rajta, mert éreztem, hogy valaki áll mögöttem. Alkarjával a feje fölött támasztotta az ajtófélfát, lábai keresztben voltak, és pimasz félmosollyal vizslatott a szőke bandavezér.
 – Látom, máris felfedezed a szobádat.
 – Hogy mimet? – vVálaszul csak mosolygott és elkezdett közeledni felém. – Azt hittem, hogy ez a te szobád…
 – A nevem Anna Korik. – válaszoltam megadóan.
Nem rég Nemrég még úgy volt, hogy az utcán fogom leélni az életem, most meg itt vagyok egy luxus lakosztályban luxuslakosztályban.
Utána néztél Utánanéztél Anna Koriknak?
Hirtelen átfut az agyamon, hogy vajon nadrágot is vett-e, de szerencsére a takaró elrejti a lábait, és inkább elhessegetem a gondolatot.
úgyhogy remélem, nem kell majd megölnöm. Azt hiszem, jobb, ha most átmegyek az öcsémhez
Luca, azonnal gyere haza
Lehet, kicsit kemény vagyok vele, de már csak ő van nekem, és én neki.
Azt hiszem, az teljesen összetörne.
Víz csobogást Vízcsobogást és üveg csörömpölést üvegcsörömpölést hallottam az egyik helyiségből, így mertem feltételezni, hogy az lehet a konyha.
nagyon kínos a helyzet, és végül, de nem utolsó sorban arra, hogy ez egy veszélyes alak!
utána szóltam utánaszóltam
 – Lehet egy kérdésem? – nNem válaszolt, csak megfordult és kérdően vonta fel a szemöldökét. – Megkérdezhetem a nevedet?
 – Hívj Alexnek! – mondta, és újra hátat fordított.
 – Hogy-hogy Hogyhogy “hívj Alexnek”? Ez valami álnév? – kérdeztem nevetve és kissé tiszteletlenül.
 – Mert a nevem Alessandro, de az Alexet jobban szeretem – mondta teljesen érzelemmentesen, és elhagyta a szobát.
Befejeztem az ínycsiklandóozó reggelit, de nem tudtam, mit tegyek a piszkos tányérokkal
Úgy éreztem, jól esne jólesne egy hideg zuhany, hogy kicsit jobban magamhoz térjek, szóval újra a szobám felé vettem az irányt. Mikor beértem, észrevettem, hogy valaki járt ott, hisz az ágyam be volt vetve, és a gardrób ajtaja nyitva állt. Mikor Ahogy/Amint [így nem ismétlődik a 'mikor'] benéztem, láttam, hogy többé nem lógntak üresen a vállfák, és a polcok is fel lettek töltve nadrágokkal és cipőkkel.
Titkon reméltem, hogy nincs igazam.
 – Hmm… őt nekem hoztad? – Luca elhajolt Alex mellett, és végig mért végigmért engem a szemeivel.
 – Húzz a szobádba, később folytatjuk! – mondta a fiúnak, miközben kissé meglökte a vállát
 – Ömm, izé… – nNehezen tudtam megszólalni, mikor eszembe jutott, hogy még mindig egy szál pólóban mászkálok. – De, köszönöm szépen, csak még nem volt alkalmam átöltözni.
 – Tudod mit? Nem is gond, hogy itt vagy, úgy is úgyis ideje volt, hogy komolyan elbeszélgessünk.
Beszéd közben folyamatosan távolodott tőlem, és a nyakánál jobban összegombolta a fekete ingjét, majd mélyen a szemembe nézett és várta a válaszomat.
 – Talán. De én sosem ölök ártatlanokat. – A hangja egyre lágyabb lett. – Az az ember meg akarta ölni az öcsémet, Lucát.
lehelletét
Nos, hogy döntesz, Anna?
     Hitelesség. A blogok kétharmadánál itt tucatnyi logikai bukfencet és fejfájdító hiteltelenséget vagyok kénytelen felsorolni, de a te blogodon összesen egyre figyeltem fel. A Kitépve 1. fejezetében ezt írod Barbról: "Lökött egy lány, de már 12 éves korom óta a legjobb barátnőm. Tisztán emlékszem, mikor a gimis gólyatáborba érve odaszökdécselt hozzám és a szőke hullámos haját csavargatva kérdezte meg tőlem, hogy aludnék-e vele egy szobában." Lehet, hogy nem vagyok tisztában a külföldi gimikkel, mindenesetre én úgy tudom, gimibe tizennégy évesen kerül az ember. Kivéve, ha hatosztályos az a gimi; ha pedig az, akkor arra kitérhettél volna. Másba nem tudok belekötni.
     Történetvezetés. Ezzel kapcsolatban minden rendben. A fejezeteket mindig a lehető legérdekfeszítőbb helyen hagyod abba, ezzel bevonzod az olvasót a következő elolvasásába. Az eseményeket megfelelő ütemben meséled el, nem időzve túl sokat jelentékteleneken, és nem ugorva át jelentőseket. Egyszóval csak gratulálni tudok hozzá!
Tanulság. Nem kötelező mindenkinek azon a véleményen lennie, de legalább annyit tegyél meg, hogy átgondolod az álláspontomat, és ezt figyelembe véve folytatod úgy, ahogy elkezdted, esetleg változtatsz valamin - ez a te döntésed. Ha pedig ki akarod gyomlálni azt a viszonylag kevés fogalmazási és helyesírási hibát is az írásodból, akkor javaslom a többszöri átolvasást közzététel előtt, illetve a nyelvtanleckeszerűségemet, amiben a leggyakoribb bloggeres helyesírási hibákat listázom és javítom. Egyébként pedig nagyszerű írópalánta vagy, úgyhogy csak így tovább, és tűkön ülve várom a történeteid folytatását! ;)

Ajánlom...
Sabina oldalával egyszerűen senki nem járhat rosszul: akár maffiás sztorira, akár sci-fire vágysz, szemezgethetsz a tehetséges leányzó jobbnál jobb történetei közül, valamint még bele is szólhatsz azok alakulásába, ami, meg kell hagyni, páratlanul egyedi lehetőség!


Kérlek, nézd el, hogy hónapokat kellett várnod egy ilyen nyúlfarknyi és építőnek nemigen nevezhető kritikára; ne habozz megírni a véleményedet, legyen az hideg, avagy meleg. Érzéseim nemigen vannak, szóval legalább attól nem kell félned, hogy megbántasz. XD
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; iratkozzatok fel és hagyjatok nyomot magatok után! :3 Ciao! xx