Moro blogja

Moro 2017. augusztus 31-én rendelte tőlem ezt a teljes kritikát, és én, lusta és elfoglalt disznó lévén, csak most dugtam ide a képemet vele.

Zúzmaralángok

Szerzője: Moro

A kinézet
Első benyomás. Amikor először megláttam a blogodat, rögtön bepánikoltam, hogy a fenébe, már megint egy blog, ami tök máshogy épül fel, mint amihez szoktam, és hogy emiatt a szokásosnál is szakszerűtlenebbül tudok csak írni majd róla. Ugyanis annak ellenére, hogy blogspotos, egy másfajta weblapnak is simán elmenne a blogod, annyira eltér a megszokott blogspotos formulától. De az első szívszélhűdéstől eltekintve nem voltam előítéletes, és jól is tettem - továbbgörgetve (és -olvasva) ugyanis rájöttem, hogy egy nem mindennapi bloggal van dolgom.
Fejléc. Ha nem néztem valamit nagyon félre, akkor nincs ilyened, és ez a legkevésbé sem baj, sőt! Nem kicsit egyedinek is számít.
Hátterek. Az egész blogod fehér színű, és nekem ezzel személy szerint semmi gondom nincs, mert tökéletesnek tartom ezt a letisztult színvilágot.
Betűk. Nem csicsáztál túl semmit, és összességében patinás rend uralkodik a betűid között, mind méretet, mind típust, mind színt tekintve. Így hát megint nem tudok semmibe belekötni.
Effektek. Képeffektek nincsenek, a linkeffektek pedig szolidak és szépek. Szerintem ez így teljesen rendben van.
Modulok. Az első, ami szembeötlik - végtére is elég nehéz lenne eltéveszteni -, az egy, a bejegyzéseket és az indexképüket váltogató, hát, izé. És egyáltalán nem vagyok vele kibékülve. Egyrészt azért nem túl esztétikus, mert a bejegyzésekhez különböző méretű képeket csatoltál, ezért hol ilyen, hol olyan a mérete ennek a modulnak. Másrészt - miért van létjogosultsága? Egy hatalmas területet elfoglal, de semmi értelme: a fejezeteket akkor is gond nélkül el lehet érni, ha ez a modul nincs. Ha rám hallgatsz, leszeded.
A következő, ami rögtön szemet szúrt, a legalsó, üzenetes modul. Olyan szempontból nem túl mutatós, hogy a láblécnek így csak az egyik fele van kihasználva, a másik üres. Ha pedig a hasznát nézem, hát, annyira sok nincs neki. Ha feltétlenül szeretnéd, hogy a blogodra tévedők el tudjanak érni e-mailben, akkor, tudom is én, biggyeszd oda az e-mail címedet az 'Az író' oldalra, de ha más formátumú üzenet is elegendő - chat, komment -, akkor abszolút céltalan ennek a modulnak a létezése.
De térjünk rá most már az oldalsávra! Kicsit ráncoltam a szemöldököm azt látva, hogy a másik blogod "reklámja" előkelőbb helyet kapott, mint ennek a konkrét blogodnak az előszava; de te tudod, milyen fontossági sorrendet állítasz fel. Az előszó képe gyönyörű (bár ez elmondható az összes többi képről is, amit felhasználtál a blogodhoz). A 'kiemelt fejezet'-modulnak megint nem értem a létjogosultságát: a fejezetes oldalon már úgyis felsorolásra került az előhang, miért kell egy külön modult is szánni rá, ami ráadásul ilyen sok helyet foglal és hosszúra nyújtja a modulsávot?
A chat neve ötletes és egyedi, de azt már egyáltalán nem értem, hogy az oldalakat, amik a blog lényegét - a fejezetek listáját, a szereplők leírásait, a világod kidolgozását - tartalmazzák, miért 'egyéb infók a történetről'-nek keresztelted el. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én a történetem fejezeteit személy szerint nem egyéb infóknak tartom, hanem magának a történetnek. Hogyha a fejezeteket felsoroló, címtematikai oldal nem lenne a listán, azt mondom, oké, de azzal együtt elég fura benyomást kelt ez így.
A legújabb bejegyzéseket felsorakoztató modulnak - hogy ismételjem magam - megint nem látom semmi értelmét. Ha magamból indulok ki, akkor egy, éppen a blogra tévedő, potenciális olvasó nem a legújabb bejegyzésekkel fog szemezgetni, hanem az elejétől akarja majd elolvasni a történetet.
A címkéid összességében rendben vannak, azon viszont konkrétan fennakadtam, hogy miért vannak ennyire lentre suvasztva a feliratkozóid. Ők lennének a blogod legfontosabb részei, legalábbis szerintem - erre majdhogynem az utolsó helyet kapták a modulsávban. A cserés modullal az a bajom, hogy mivel mindegyik bloghoz mellékelt a legújabb bejegyzésének az első pár sora, ezért nagyon hosszú ez a modul is. A blogolj.eu-s plecsnitől meg valamiért mindig kirázott a hideg, de ez éppenséggel csak egy személyes nyavalya.
Ha tehát minden kifogásomat a szívedre veszed, és kigyomlálod a szerintem fölösleges modulokat, valamint a szerintem ésszerű sorrendet állítod fel, akkor így fog kinézni a modulsávod: előszó, oldalak, feliratkozók, chat, címkék, archívum, cserék, másik blogod reklámja.
Oldalak. Négy oldalad van, és én egyikbe sem tudok érdemben belekötni - csak annyit, hogy a Lilahnn-féle karakter-lábjegyzetet nem linkelted a történet extrái közé.
Bejegyzéselrendezés. A főoldalon minden fejezetet ugrással ellátva láthatunk, így rendezett benyomást keltenek. Tetszik, hogy a fejezetek képei ekkora formátumban jelennek meg, és hogy a hozzászólások száma középen helyezkedik el. A pipákat nem hiányolom, a dátumfejlécet viszont már valamivel inkább - lehetne inkább az, a pontos idő feltüntetése helyett.
Összhatás. A designod szerintem olyan szempontból tökéletes, hogy letisztultsága révén a történetre irányítja a figyelmet, elvégre nem egy csilivili, effektekkel megpakolt fejléccel szemezünk automatikusan, hanem a blog tartalmával.

A tartalom
Alapötlet. Őszinte leszek: amint megláttam a blogod címét, mohó vigyorral írtalak fel a várólistámra, ugyanis rögtön sikerült megragadnod és meggyőznöd, hogy ez nem egy átlagos blog lesz. És nem is csalódtam. Már önmagában azt sikerélményként könyveltem el, hogy nem fanfictionnal van dolgom, mert azok egy idő után rettenetesen monotonok tudnak lenni. Na de az, hogy te egy külön világot is felépítettél, az nem kicsit egyedivé teszi a blogodat. A helyszínválasztás, a karakterek, a cím, a koncepció... Te jó ég, nem is tudom, mikor olvastam utoljára ennyire különleges blogot!
     Cím. Egy új szintre emelted vele az oximoront, azt meg kell hagyni. Amellett, hogy zseniálisan egyedi, még figyelemfelkeltő, könnyen megjegyezhető és lényegre törően tömör is. Ehhez a történethez álmodni sem lehetne jobbat. A fejezetek címeinél ugyanez - zseniális címadó vagy, és kész!
     Fülszöveg. A legelső, ami szembeötlik vele kapcsolatban, az az, hogy a kedvcsináló mondatot ("Légy részese a varázslatnak, mely a történetben rejlik!") praktikusabb lenne a végére tenni az eleje helyett, legalábbis én így gondolom. Helyesírási hibát sehol nem találtam benne, és egyéb kivetnivalót sem: összességében egy egyedi, figyelemfelkeltő, a történetet nagyszerűen felvezető kedvcsinálót tudhatsz a magadénak.
     Előhang. A témaválasztása - Mortimer és a lányai megérkezése - nem is lehetne frappánsabb; elismerésem! A lezárás is nagyszerű, csak úgy vonzza az olvasót a folytatás felé. Nincs is vele semmi bajom, azt az egyetlen részletkérdést leszámítva, hogy kicsit érzelemdúsabb reakciót vártam volna Mortimertől a lába elvesztése után. Egy végtag amputálása mindig, ha fogalmazhatok ilyen szarul, nehéz kérdéskör, és ütős érv az, hogy az élet fontosabb, mint egy végtag, de azért mégiscsak vihettél volna bele valami csalódottságot vagy fájdalmat a férfi részéről. Végtére is egy láb elvesztéséről beszélünk. De fogalmazásilag és helyesírásilag máris megcsillogtattad a tehetségedet.
Kivitelezés. Az általam kritizált blogoknak - pedig volt már egy pár - nagyjából egy tizede üti meg azt az igényességi szintet, mint a te írásod. Néhány apróságot leszámítva mindvégig úgy éreztem, mintha egy, már kiadott regényt tartanék a kezemben, és nem egy, a szárnyait próbálgató bloggerina sorait falnám. Minden szempontból pazar munkát végeztél, és csupán néhány kisebb-nagyobb terület van, amit még tudnál hova fejleszteni. Úgyhogy vágjunk is bele!
     Leírások. Egyike vagy azoknak a keveseknek, akiket nem kell kritizálnom azért, mert nem használnak tájleírásokat. Te nemcsak élsz a leírásokkal, de még a tökéletes arányukat is eltaláltad. Jellemzés, tájleírás, érzelemleírás, gondolatmenetek leírása - egyik sem hagy kívánnivalót maga után a te írásodban.
     Párbeszédek. Sokaknak van problémája azzal, hogy olyan képtelen mondatokat adnak a karaktereik szájába, amiket hús-vér emberek a büdös életben nem mondanának ki. Beléd nem meglepő módon ezen a téren sem tudok beléd kötni, mert a párbeszédeid amellett, hogy tökéletesen hitelesek és logikusak, még helyesírásilag is hibátlanok (többé-kevésbé; de erről majd később), ami azért nagy szó, tekintve, hogy ezzel minden másfeledik bloggerinának gondjai szoktak lenni.
     Karakterek. Ne haragudj, hogy állandóan csak áradozok, de már annyira leszállítottam az elvárás-szintemet, hogy könnyezek az örömtől, mikor épp nem papírsablon, elcsépelt karakterekről kell olvasnom, hanem kidolgozott, rétegelt, hiteles szereplőkről, amilyenek a tieid is! A főhősödről, Gwynn-ről és a főhősnődről, Lilahnn-ról oldalakon keresztül tudnék mesélni, annyira alaposan kidolgoztad őket. De ugyanez érvényes a mellékszereplőkre is.
     Stílus. A stílusod egyedi és szerethető, ráadásul időnként megtűzdeled olyan kifejezésekkel és szófordulatokkal, amik a világod kidolgozottságára és sokoldalúságára utalnak vissza. Olyan szinten a magadévá tetted például a mézesmadzag kifejezése helyett a sáfrányos halat, hogy teljesen természetesnek éreztem ezt a szólást: mintha a való világban beszélt köznyelv része lenne. És ez lenyűgöző!
     Fogalmazás. Gyönyörűen fogalmazol, de, ahogy szinte mindenki, úgy te is beleesel néha a magyartalan szórend és a szóismétlés hibájába. A negyedik fejezetben például konkrétan halmoztad az utóbbit.
"Lassan elérték a könnyű csónakot. A lebegőfa volt a leggyakoribb növény az Ezer Tó Földjén. A fák szerették a vizet, így sűrűn beszőtték a tavakat. Gyökereik a vízen keresztül a sárba és iszapba fúródtak, és évről évre vastagabbak lettek. Erős gyökérzetük volt, a legtöbb vízben élő lény nem is tudta átrágni. A gyökérzet sűrű rengeteget alkotott a víz alatt, és számos halnak és növénynek adtak otthont az árnyékos, sötét gyökerek. Maga a fa gyökérzete miatt fél méterrel a víz felszíne fölött állt. Törzse méregzöld volt a rátelepedett moháktól, de ha lehántotta róla ezt a réteget az ember, hamuszürke törzset pillanthatott meg. Belül nagyrészt üreges volt és könnyű, ám a törzse roppant erős és szívós. Ideális alapanyaga volt a csónakoknak. A törzse vékony kérgekből állt, melyet néha levegős üregek szakítottak meg. Ha lehántották az egész törzset, és a kérgeket egymásra illesztve csónakot faragtak, roppant szívós társukká vált a halászoknak." - Azonos színnel jelöltem ugyanazokat a szavakat; láthatod, mi a problémám. Átfogalmazhatnám neked úgy, hogy ne legyen benne szóismétlés, de ez a te történeted, és a mellékelt ábra mutatja, hogy boldogulsz egyedül is; ez csak egy kivételes eset volt. De azért, hogy ne legyen teljesen nyúlfarknyi ez a kritika, a 10. fejezetből kigyűjtöttem a fogalmazási hibáidat. Azért abból, mert a legfrissebb lévén az tükrözi vissza a leghűebben a jelenlegi szintedet.
az egyik napon ötnél több keselyű körözött a falu fölött
Élantha a teljesen megrökönyödve meredt a lányra
Ököllel az ágyba ágyra csapott.
Mintha az, aki a rontást rá szórta rászórta, bár alaposan elbánt vele, úgy tűnik mégsem akarta volna megölni.
Ahogy megrakta tüzelővel, azon gondolkodott, mégis hol lehet Ahnn. Nem látta sehol, és aggódni kezdett érte. Ahogy behajította a ruhadarabokat a lángok közzé, a ház tetejére zokogó hangon leszállt egy keselyű. Gwynn mindent elkövetett, hogy figyelmen kívül hagyja a madarat. Ahogy visszafelé sétált, megpillantotta a bejárat sáros falának támaszkodva a lányt.
Gwynn épp megcsókolta volna, amikor kivágódott az ajtó és szélvész módjára viharzott elő a házból Élantha.
legyintett, miközben az égnek emelte a szemét tekintetét/pillantását.
Gwynn hosszasan nézte a magasan a házuk felett köröző keselyűket.
 - Csak nem tilthatod szabhatod meg nekem, kikkel barátkozozak.
Őszintén remélte, hogy apját sikerül jobb belátásra bírnia apját. - Így magyarosabb a szórend.
     Szókincs. Fantasztikusan bő a szókincsed, és a rendeltetésüknek megfelelően használod a szavakat. (Nem röhög; ez nem mindenkinek magától értetődő! Nem egyszer volt már rá példa, hogy a bloggerina dobálózott egy idegen szóval, de tök másra használta, mint amit a szó jelentett.)
     Helyesírás. Legtöbbször elgépeléssel kapcsolatos hibákat olvastam, de előfordult az is, hogy a párbeszédek vagy a vesszők helyesírásánál fogtál mellé. Meg egyszer, a 3. fejezetben úgy írtad a "hangsúllyal"-t, hogy "hangsújjal". Na, ott megfájdult a fejem, de biztos vagyok benne, hogy csak figyelmetlenség, és hogy valójában tudod, hogy a hangsúly nem pontos jé. Épp ezért összegyűjtöttem a helyesírási hibáidat is a 10. fejezetből.
Gwynn ezt látva még inkább meglepődött
 - Nem tetszik, hogy valami tárgynak tekintesz, öreganyó, de az még jobban feldühít, hogy csupán azért kérsz alig megfizethető árat az emberektől, hogy kiéld rajtuk a szórakozási vágyadat! - mMegvetően felhorkant
úgy tűnt, a próbálkozása hasztalan
Úgy érezte, minden lehetősége el lett szalasztva.
Az ágy széléhez tette a kezén pihenő, meglehetősen nagy gyógynövényes kosarát.
Megvakargatta vastag, ősz szőrszálakkal keretezett állát, majd az ácsorgó fiú felé fordult.
De úgy tűnik, nem csak a testét átkozták meg, hanem a lelkét is.
Helyette a fején haja torzomborz torzonborz módon állt össze-vissza. Szinte ugyan olyan ugyanolyan rövid volt, mint a fiúnak.
Azért remélem, még tudok veled is sok időt eltölteni.
Mégis csak Mégiscsak megkönnyebbülés a falusiak számára, hogy köreinkben maradt a Vezető. Nagy szükségünk van rá, most, hogy egy boszorkánytanya van a közelünkben.
Jut eszembe, sajnálattal hallottam, hogy Avey traguikus körülmények között hunyt el.
az lenne a legjobb, ha te, Gwynn, elvállalnád.
majd köszönés képpen köszönésképpen Gwynn felé intett és bevonult a házba
Gwynn igyekezett mindenről beszámolni, bár Prosperio támadását, és az alkui egy részét elhallgatta felőle.
ugyan úgy ugyanúgy
Máris megyek, apám!
Már, úgy hiszem, nem állhatok a család és a falu közzé többet.
Mondtam, nem?
Nem akart belegondolni, abba, milyen lenne, Ahnn nélkül.
Végül azon kezdett gondolkodni, hogy lehet, el kellene vállalni azt, hogy a Vezető helyettese legyen.
Ahogy gondolataiba mélyedve ült a tornácon, nem hallotta meg, a falu határában síró keselyűk énekét.
     Hitelesség. Más kritikákban itt szoktam többoldalas novellát írni a bekezdésenként előforduló logikai bukfencekről és hiteltelenségekről; a te esetedben itt csak két apróságot tudok felhozni.
Többször is írod a történet során, hogy Gwynn a testével eltakarja Lilahnnt, de nem tudom, hogy kéne ezt elképzelnem. Mármint, a valóságban ez elég problémás lenne, hacsak Lilahnn nem akkora, mint egy kiscica, vagy Gwynn, mint egy ló.
A másik meg már tényleg csak egy nevetséges semmiség: a 9. fejezetben Élantha állából még fekete, a 10.-ben már ősz szőrszálak meredeznek.
     Történetvezetés. Az eseményeket a lehető legjobb ütemben meséled el. Tökéletesen aránylanak egymáshoz a dialógusok és a leírások, azonkívül a fejezeteket egytől egyig frappáns lezárással láttad el, hogy az olvasó mindenképp kíváncsi legyen a folytatásra. Ügyes!
Tanulság. Mindenképp javaslom, hogy olvasd át alaposan a leírtakat, mielőtt közzéteszed, ezzel kigyomlálva az esetleges szóismétléseket, szórendi hibákat és elírásokat. És, ha esetleg néhány helyen nem volt egyértelmű, hogy miért jelöltem hibaként valamit a helyesírásoddal kapcsolatban, akkor vess egy pillantást a nyelvtanleckémre, ahol gyakori bloggerina-hibákat sorolok fel és javítok ki. Ezektől eltekintve pedig csak így tovább - büszke lehetsz magadra és a blogodra is!

Ajánlom...
Moro lenyűgözően egyedi történetét mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy távoli, mégis közeli világba akar kerülni, ahol boszorkányok járják az Ezer Tó Földjét. Élmény ennek a tehetséges bloggerinának a sorait olvasni, nemcsak azért, mert igényes és egyedi, hanem azért is, mert sosem lehet kiszámítani, hogy mi történik a következő percben.


A régebbi olvasóim pontosan tudják, mi következik... Szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért 1. majdnem fél évet kellett várnod a kritikádra 2. és az mégis ilyen rövid és jellegtelen lett. Oké, mentségemül szóljon, hogy 1. el vagyok havazva 2. alig volt mibe belekötnöm, és olyankor nagyon nehéz hosszúra nyújtani egy kritikát.
U.i.: Igen, miközben az utómunkálatokat végeztem a kritikán, észrevettem, hogy frissítetted a blogot, és felkerült a 11. fejezet, de azt már nem tudom hozzávenni a kritikához, mert akkor megint tovább csúsznék a közzétételével, és mert a 10. fejezetből már kigyűjtöttem a hibákat, és ha a 11. fejezetet is figyelembe venném, akkor abból is ki kéne, ami megint további késést eredményezne. Így is elég ideje vársz már a kritikádra.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb, a legjavíthatatlanabb, a legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; legyen úgy!