Dora blogja

Hihetetlen, de ez a blogon a 45., a többivel együtt a 77. kritikám, és mondanom sem kell, hogy sosem fogom megérteni, milyen csodának köszönhetem, hogy már ennyien voltak kíváncsiak pont az én véleményemre az oldalukról. Mindig esetlen vagyok a köszöngetésben, és ez most sincs másként, úgyhogy inkább feladom. Csodálatosak vagytok, csak ennyi.

Vérbosszú

Szerzője: Dora G.

A kinézet
Első benyomás. Az már az első pillanattól fogva nyilvánvaló, hogy nem egy átlagos bloggal van dolgom. Mind a színvilág, mind a többnyelvű címmel ellátott fejléc, mind a patinás rendben tartott és sorkizárt szöveg, mind a gondozott modulsáv a lehető legjobb benyomást tették rám, és azonnal felkaptam a fejem, hogy hé, ezt a blogot öröm lesz olvasni! És a bloggerek - és az emberek - kilencven százaléka nálam kevésbé kritikusan szemléli a dolgokat, szóval kevesen lehetnek azok, akiknek nem támad kedve beleolvasni a blogodba a design láttán. Ügyes!
Fejléc. Már az elején rájöttem, hogy semmibe nem tudok belekötni vele kapcsolatban, úgyhogy csak a pozitív észrevételeimet tudom leírni. Maga a "felhős" megoldás - a fejléc szélei belemosódnak a háttérbe - mindig a gyengém volt, ezért most is indokolatlanul bejön. A színeit nagyon eltaláltad - nem is állhatna tökéletesebb összhangban a blog többi részének árnyalataival. A leányzót tökéletesen vágtad ki, és külön virtuális ölelés jár azért, hogy 1. nem egy megszokott tucatarc, pl. Selena Gomez mered rám vissza a fejlécről, hanem egy szokatlanabbnak számító modell 2. nem egy álompárocska szerepel a fejlécen, hanem mindössze egy karakter. A betűtípus kifogástalan, illetve különlegességnek számít a rajta olvasható többnyelvű - magyar, orosz (a cirill betűk szépsége is a gyengém) és olasz - cím. És ha mindez nem lenne elég, a legtöbb bloggal ellentétben a háttérelemeket sem csak úgy random válogattad össze, hanem a történethez is kötődnek, méghozzá nem is kicsit. Egyszóval le a kalappal; bebizonyítottad, hogy komolyan veszed a dolgot, nem bízol semmit a véletlenre, és vannak egyedi ötleteid, de még mennyi!
Hátterek. A barnát, mint blogszínt amúgy sem látni sokszor, de a rengeteg rózsaszín cukormázas blog után, amivel már dolgom volt, szinte felüdülés egy, hogy úgy mondjam, komorabb színösszetételű oldalt látni. A modul- és bejegyzéssávod háttere áttetsző, így egyöntetű az egész blog főháttere, de ezzel nemhogy semmi probléma nincs, de még rendkívül jól is néz ki.
Betűk. Tudom, nem tűnök túl alaposnak, ha azt mondom, hogy minden rendben van, de ha egyszer ez az igazság! Még arra is odafigyeltél, hogy sorkizártak legyenek a szövegek. De, hogy a dicséreteket se féljek ragozni: tetszik, hogy néhány fejezetet amolyan iniciálészerűen nagybetűkkel és más színnel kezdted - az már kevésbé, hogy erről néha elfeledkeztél. (Rendmániás vagyok, úgyhogy megkövetelem a következetességet; nézd el.)
Effektek. Képeffekteket nem láttam, de nem is hiányoznak - a szolid, de jól kinéző linkeffektekkel tökéletesen beérem ezen a téren.
Modulok. Nincs valami sok, amit egyáltalán nem bánok, sőt, támogatom: így sokkal rendezettebb, ápoltabb benyomást kelt a modulsávod. A meglévőek pedig teljesen rendben vannak; nincs mibe belekötnöm, nem hiányolok semmit, és a sorrendben sem találtam kivetnivalót.
Inkább csak észrevétel, mint hiba, hogy a moduljaid címe a blogod többi részével ellentétben abszolút átlagos. Kedvcsináló, információ, chat, olvasók és blogarchívum - minden második blogon ez a neve ezeknek a moduloknak. Én speciel szívesen látnék valami történethez köthetőbb, de akár orosz vagy olasz nyelven íródott modulneveket is. Ez viszont már abszolút a te döntésed, és akkor sem követsz el szentségtörést, ha így hagyod őket.
Oldalak. Hét van, és ezeknek leginkább a menüben felállított sorrendjével nem értek egyet, az ugyanis - szerintem - abszolút logikátlan. Valahogy a trailer és a karakterek előrébb vannak a sorban, tehát azokat fontosabbnak ítélted, mint a fejezeteket. Ez nem teljesen okés így. A helyes sorrend, persze még mindig csak az én véleményem szerint, a következő volna: fülszöveg, fejezetek, karakterek, trailer, kritikák, versenyek, cserék.
A tartalmuk ellenben kifogástalan. Jó ötlet volt a fülszöveget, a cseréket és a versenyplaketteket külön oldalra pakolni a modulsáv telezsúfolása helyett. A karakterűrlapokra - bocs a furcsa kifejezésért, de ez volt a szókincsemben a legtalálóbb kifejezés rájuk - kezdetben félve tekintettem, mert nem is tudod, hány blogger esik bele abba a hibába, hogy az ilyen, a szereplők szájába adott idézetek elcsépelt és a lehető legkevésbé találó benyomást keltenek. De a te "összefoglalóid" tökéletesek - elég információt leírtál, de nem vittél bele semmi töltelékszöveget, felesleget.
Ami szúrja a szemem, az mindössze elrendezési. Először: mindenkinek középre van igazítva a képe, kivéve Katerinának. Másodszor: a legtöbb idézet középre van állítva, de erről Alexej, William és Massimiliano esetén mintha elfeledkeztél volna, így azok balra zártak maradtak. Igen, én is tudom, hogy ez milyen szőrszálhasogatóan hangzik, de ezek a legnagyobb hibák, amiket fel tudok mutatni az oldalaidon. A képválasztásuk ellenben kitűnő: igazán ötletes, hogy az egyik kép mindenkinél színes, a másik fekete-fehér. Gyönyörködteti a szemet, hogy úgy mondjam.
A fejezeteket katonás sorban, egymás alá linkelted, méghozzá nagyon ötletes módon, ennek köszönhetően gond nélkül el lehet igazodni az oldaladon. (Ami nagy szó, mert híresen kétbalkezes vagyok, és baromi könnyen eltévedek.)
Bejegyzéselrendezés. Mindegyik bejegyzésnél rendszeretően nagyjából ugyanannyi szöveg után húztad meg az ugrás határát, és ennek köszönhetően a bejegyzések szépen, katonás rendben követik egymást.
Az is elnyerte a tetszésemet, hogy minden fejezet elején van egy kép (kivéve a harmadikat; és mivel rendmániás vagyok, zavar, hogy mindegyikben van kép, de ebben nincs), de nem zsúfolod tele ilyesmikkel a részeket, ami hatalmas előny.
Először hiányoltam a dátumfejléceket, de a blogarchívumnak hála azért sacc per kábé be lehet lőni, mikor tetted közzé a bejegyzéseket, így ez a hiány nem túl szembetűnő vagy jelentős. A pipák viszont tényleg nem túl fantáziadúsak - nem mondom, hogy legyenek olaszul vagy oroszul, de mindenképp meg lehetne ezt oldani egyedibben, fantáziadúsabban is. Nem is tudom, pl. "bosszút [ergo folytatást] követelek" a "tetszik" helyett? Ilyesmire gondoltam, de ez csak egy példa volt, hogy kábé tudd, mit makogok itt.
Az is rendezett benyomást kelt továbbá, hogy a bejegyzések elejére mindig azonos sorrendben írod fel az olasz fejezetszámokat, a címet olaszul, majd magyarul, valamint az, hogy a fejezettől gondosan elválasztod a külön szösszeneteidet, így a kettő nem folyik össze. Ügyes!
Trailer. Azt el kell ismernem, hogy összességében véve tagadhatatlanul kiváló munka. Egyetlenegy agyonhasznált gif vagy képsor sem szerepel benne; a zene, ha nem is a legtökéletesebb helyen vágtad el, kifogástalan (bár egy olasz vagy orosz dalt vártam volna); a szövege figyelemfelkeltő és egyedi. Személy szerint, ha nem lennék elhavazva - magyarul lenne egyetlen szabad percem is ilyesmire -, és nem kéne amúgy is kritikát írnom a blogodról, akkor ezt a trailer látva szerintem mohón olvasni kezdeném a történetedet. Egyszóval megint a lehető legjobb munkát végezted, elismerésem!
Összhatás. Apró hibákat tudtam csak felmutatni a designodban, úgyhogy büszke lehetsz magadra - a blogod kinézete alapján egy egyedi, kidolgozott, átgondolt történettel állok szemben.

A tartalom
Alapötlet. Szerintem nem túlzok, ha azt állítom, hogy hasonló alapötletű blogot még nem volt szerencsém olvasni. Ami azért nem kis szó, ha azt vesszük, hogy csak kritikát már 77 blogról írtam az elmúlt két és fél évben, ami előtt is már évekig blogmoly voltam. Mert mi is az alapfelállás?
Maffiózós sztori. Ez a két szó így, önmagában nem hoz lázba sok mindenkit, mert szinte mindenki azt asszociálja velük, amit a blogod elolvasása előtt én is: a legtöbbször, amikor egy bloggerina maffiás, netán bérgyilkosos blogba fog, csak azt érzem olvasás közben (a fejfájás és a hányinger mellett), hogy alibinek, ürügynek használják az erősen idézőjeles, kidolgozatlan, hiteltelen maffiózósdijukat, hogy legyen valami izgisnek nem, inkább erőltetettnek nevezhető díszlete az amúgy teljesen hétköznapi rosszfiús románcnak, ami úgyis happy enddel zárul. Te viszont, és gondolom, ez nem lep meg, nem erre szerződtél, és nem is ezt valósítottad meg. Te tényleg maffiatörténetet írsz, és ordít minden sorodról, hogy rendesen utánanéztél a dolgoknak, beleástad magad a témába (épp ezért éreztem magam néha kukának olvasás közben, mert én ellenben abszolút hozzá sem tudok szagolni a tárgykörhöz). Alaposan kidolgoztad a történetben a háborúzó családok, a korrupció, a hatalmi viszonyok és harcok és a sötét titkok szövevényét, és engem konkrétan szavak nélkül hagytál azzal, hogy milyen hiteles, közeli, kidolgozott képet festesz erről a világról, plusz hogy milyen otthonosan is mozogsz benne! Kérlek, kommentben írd már meg, hogy honnan tájékozódtál, hadd ne haljak már meg ilyen hülyén!
Csonka család. Igen, a te sztoridnak szerves eleme volt, hogy a szülők - majd az öcs - nem élnek már, és annyira elenyészik ez az aprócska sablonos elem az egyediség tengerén, ha fogalmazhatok ilyen szarul, hogy nem is zavar; csak gondoltam, beleírom a kritikába, mert különben félelmetesen rövid lesz, lévén sehol semmi hiba, amibe beleköthetnék.
Egy főhősnő E/1.-ű szemszögéből van megírva. Most nem akarok arról kiselőadást tartani, hogy a női főszereplők és női szemszögek mennyire elcsépeltté tudnak válni egy idő után a bloggeren, ugyanis szerencsére ez a te Rinádról egyáltalán nem mondható el. Viszont az E/1. - na, abból már rendesen besokalltam, jóval azelőtt is, hogy a te blogod közelébe kerültem volna. És ezt is csak felvetettem neked, hogy a jövőben figyelembe vedd, mivel ezt a történetet már nem tudnám elképzelni mondjuk egyes szám, harmadik személyben. De, ha gondolod, a jövőben megpróbálkozhatsz vele; hihetetlenül egyedi benyomást tudnál vele kelteni az ezredik E/1.-ben írt blog után.
Az a tény viszont, hogy egy Milánóban élő, orosz család történetét meséled el, páratlanul egyedi. Egyrészt végre nem New Yorkban vagy Londonban barangolhatok, másrészt nem a sokadik Hope vagy Harry nevű karakter köré épül a történet... Plusz eleve nem is fanfiction - ez mindent elmond. Le a kalappal, minden összevetve tagadhatatlanul csodás munkát végeztél!
     Cím. Ezen belül rögtön két dolgot vehetek figyelembe, mert a fejezeteket is elkeresztelted.
Maga a blog és a történet címe nem is lehetne kifejezőbb, találóbb vagy épp figyelemfelkeltőbb. Hál' Lucifernek nem azzal tudtad le, hogy "XY és a maffia" (hidd el, találkoztam már olyannal is), hanem egy ezerszer hangzatosabb és egyedibb címet választottál, ami ráadásul egyszavas és könnyen megfejthető is. Azzal már inkább nem is koptatom a billentyűzetet, hogy hányszorosan illik tökéletesen ehhez a történethez, mert hibátlan munkát végeztél, szokás szerint. (És, amit sosem bírok nem megjegyezni: végre egy magyar blogcím, ami magyarul íródott. Van Lucifer...!)
A fejezetek címe egy újabb csoda. Mindig is odavoltam a latin - tehát automatikusan az olasz - dolgokért, és libabőrös lettem az "a halálba menők köszöntenek" és az efféle szállóigéket hallva. Talán ez az oka, hogy odáig és vissza vagyok az ebből fakadóan nem csupán hangzatos, de a fejezetekre maradéktalanul passzoló címektől. Elismerésem!
     Fülszöveg. Fülszövegnek a kedvcsináló-modulodban található szösszenetet vettem, mert az oldaladra tévedő azt olvassa el először, épp ezért az funkcionál fülszövegként, és nem az azonos nevű oldalon szereplő kis összefoglaló.
A Dolohov-család létszáma hat év alatt megfeleződött, és könnyen a semmibe veszhet az örökségük, ha nem figyelnek. A bosszú véres, és áldozatokat követel, a kérdés csupán az, annyi: mi az, amit még megéri odadobni a családért. Amint láthatod, összesen két hibát fedeztem fel az egyébként nívós fülszövegedben. 1. A történetet olvasva is sokszor felfigyeltem arra, hogy az 'XY-család' esetén nem teszel kötőjelet oda, ahova pedig kéne. 2. A második pirosozás arra akart utalni, hogy szinte egymás után kétszer szerepel az 'az' szócska, valamint azt a vesszőt kettősponttal sokkal kifejezőbbé tudnád tenni. De ezek csak javaslatok, és főleg szőrszálhasogatás - már eddig is túl sokat használtam a "tökéletes" jelzőt ebben a kritikában. Ugyanis maga a kedvcsinálód valami eszméletlenül fergetegesen jó! Figyelemfelkeltő, páratlanul egyedi, előrevetíti az elismerésre méltó történetet, azonkívül olyan feszültséget plántál az emberkébe, aki olvassa, hogy azonnal berántja.
     Prológus. Nem tudok rá mást mondani írni, mint azt, hogy lélegzetelállítóan pazar. Csodásan leírtál mindent, amit ennek a történetnek a bevezetőjébe csak kellett - bemutattad a családot, érzékletesen felvázoltad a sorsfordító csapást illetve az ezt követő lavinát -, és a lezárás egyenesen megfagyasztja az olvasó ereiben a vért, legalábbis velem ezt tette. Nem mintha a nyitás nem szólt volna legalább ilyen nagyot: már akkor tudtam, hogy ez a történet nekem tetszeni fog, mikor elolvastam azokat a szavakat, hogy "azelőtt normális családunk volt". Egyszóval messze felülmúltad nemcsak a bloggeres színvonalat, de sok elismert regény színvonalát is. Fölösleges tovább ragoznom, mert úgyis csak még több magasztaló jelző lesz belőle...
Kivitelezés. Kezdem azzal, hogy azt a színvonalat, amihez én általában szoktam pl. a gimis blogoknál és a 1D-fanfictionöknél, azt már réges-rég megugrottad, milliószorosan is. Csak szóltam, hogy így becsüld meg magad! Nagy elégedettséggel tölt el például, hogy te végre mersz terjedelmes fejezeteket írni, és nem elégedsz meg a párszáz szavasakkal, mint sokan mások. Imádom, hogy te tényleg otthonosan mozogsz a maffia-témában, és nem ködösítesz, hanem rendesen kidolgoztad pl. a Dolohov-család történetét a Mastroiannikkal. Taníts, mester!
     Leírások. Nem nagyon hagysz kifogásolnivalót, tudod? Először is, te használsz leírásokat - ami túl sok mindenkiről nem mondható el. Másodszor pedig - nem is akármilyeneket! Atyaég, olyan hihetetlenül érzékletes, kifogástalan leírásokkal dobálózol, hogy az valami elképesztő, és mindig sikerül eltalálnod a tökéletes arányt is, így sem túl kevésnek, sem túl soknak nem érzem őket. Azonkívül táj-, érzelem- és személyleírást egyaránt írsz, szóval abszolút nincs semmilyen hiányérzetem. Sőt! Azon, ahogy Rina halálfélelmét leírtad, vagy, amikor látta Alexet embert ölni az 5. fejezetben, egyenesen elaléltam, olyan csodás volt olvasni, és teljesen átéreztem Rina helyzetét. Remek érzékkel ábrázolod ezenkívül - és nyilván többek között - a gyászt, a bosszúvágyat.
     Párbeszédek. Nem kötődik szorosan ehhez a ponthoz, de én már attól is elégedetten törlöm le az örömkönnyeket a szemem sarkából, ha valaki képes egy párbeszédet helyesírásilag hibátlanul megírni. Ez rólad nemcsak elmondható, hanem mostantól veled fogok példálózni azoknak, akik hibásan írnak dialógusokat. Maguk a párbeszédek mindemellett is kifogástalanok - változatosak, karakterhűek, mindig megfelelő mennyiségben fordulnak elő, és minden körülmények között hitelesek, valóságosak, átérezhetőek.
     Karakterek. Ha eddig minden remekül megoldott részletre kisötöst adtam volna neked, akkor erre dupla nagyötöst kapnál. Elég, ha csak a főhősnődre gondolok - Rina egy példa nélküli blogos főhősnő, és meg merem kockáztatni, hogy regényfőhősnőnek is elmenne. Rétegelten, emberszerűen, hitelesen formáltad meg, és élmény az ő szemén keresztül látni a világot, amit felépítettél. Magyarul: tökéletes főszereplő. Bevallom, előítéletesen azt gondoltam - a negatív tapasztalatok mellékhatása -, hogy egy sokadik meggondolatlan, logikát hírből sem ismerő, ostoba liba lesz ő is, mint rengeteg maffiás blog "badass"-nek szánt főhősnője. De a legkevésbé sem. Egyszóval szerethető karakter, na.
De ha az apróbb részleteket nézem, akkor is nívós munkát végeztél. Azon aléltam el talán a leginkább, hogy mennyire odafigyeltél a mellékszereplők háttértörténetére is. Nem lepett volna meg, ha te is egyfajta tölteléknek, körítésnek használod a mellékszereplőket, akik csak arra jók, hogy a főhősnő örökké egysíkú öribarijaként funkcionáljanak, vagy arra, hogy legyen kivel féltékennyé tenni a főhőst. Nos, te megint egy teljesen más kategória vagy. Dimitrij, Alex, Andrej, Will, Ale, Max... Egytől egyig ki vannak dolgozva, oldalakat lehetne írni róluk - pedig ők csak a mellékszereplők! (Legalábbis eddig szerintem mellékszereplőknek számítottak Rinához képest; ha valamelyiküket főszereplőnek szántad, ne haragudj a hülyeségemért!)
     Stílus. Tudom, drámain fog hangzani, de szerintem ezer címtelen és névtelen írás közül is megismerném a tiédet, annyira egyedi a stílusod. Könnyed, mert néha viszel bele szarkasztikus humort, mégis kellően komoly - nem tudom, van-e értelme bárminek is, amit összehordok itt... De imádom.
     Fogalmazás. Biztos eleged van már a fellengős jelzőkből, de a fogalmazásodra is csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű. Szerintem mindent elmond, hogy faltam a soraidat. Gördülékenyen, élvezhetően írsz. Pár apróság van, ami nagyon szúrta a szememet olvasás közben, ezért kigyűjtöttem neked. Ezek legtöbbször szóismétlések, vagy olyasmik, amik a nem kellően figyelmes átolvasásra utalnak, ergo hibás mondatok, vagy annak jelei, hogy túl kevés kettőspontot és pontosvesszőt használsz.
1. fejezet: A földről sokkal magasabbnak tűnt nálam, pedig alig egy fejjel volt több a magassága az enyémnél tornyosult felém. - Így nemcsak a szóismétlés tűnik el a mondatból, de a magyartalan kifejezés is, amit eredetileg használtál.
2. fejezet: és beballagjak abba a kávézóba, amit Crusader megnevezett; villantott egy vigyort a nyomozó; A vigyor azonban egy pillanat alatt hervadt le az arcáról, ahogy a kijárt felé pillantott.; – Nem csak bejöttem, gond nélkül ki is fogok menni. De előbb csevegjünk kicsit! – kKihúzott egy széket, leült rá, majd felém fordult. – 2006. január tizenhárom, mondd valamit ez a dátum?
6. fejezet: Január 24.-én
7. fejezet: erőteljes kétségeim voltak a ennek a létét illetően
Az eddig felsorakoztatott lista a teljesség igénye nélkül készült; csak a legszembetűnőbb hibákat emeltem ki. Ellenben a 9., tehát egyelőre utolsó fejezetedből minden hibát összegyűjtöttem, amit találtam, mind fogalmazási, mind helyesírási tekintetben. Itt nyilván az előbbieket olvashatod; a helyesírási hibákra az erre fenntartott pontban térek ki.
Fabio kendője, csak akkor került le a szememről, mikor már zárt térben voltunk, egészen pontosan egy párfokos lépcsővel feljebb, a bejárati ajtón belül, egy jobbra fordulás után és egy hosszú lépcsővel feljebbt követően, majd itt egy bal kanyar utáni hosszú séta eredményeképp egy szobában.
A meleg ellenére mégis szükségem volt a vékonyka takaróra, mert, bár buta gondolat volt, de biztonságot adott. Úgy éreztem, mintha a színes anyagdarab megvédhetne minden rossztól. Nevetséges gondolat volt, ezt én is tudtam, de abban a helyzetben többre nem futotta.
Üresen és megtörten bámultam a szürke falat, és igyekeztem összeszedni magamat, vagy legalábbis annak a látszatát magamra ölteni, hogy nem rettegek attól, ami előttem áll. Próbáltam magamra ölteni előtérbe helyezni/szétáramolni bennem azt a ridegséget, és jeges elhatározottságot, amivel korábban gondoltam a bosszúmra. Elő kellett csalnom, mert tartottam tőle,: valóban az életem a tét.
A zár megzörrent, az ajtó pedig rövidesen kinyílt, nekem pedig meg a torkomban dobogott a szívem.
Ráadásul a lassan az arcára kúszó mosoly egy cseppet sem csillapította egy cseppet sem a feszültségemet.
Nem volt tűnt fenyegetőnek, csak határozottnak és talán szigorúnak, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a bennem kavargó kérdések, egy jó időre még ott is maradjanak.
Itt voltam, egy ki tudja, hol lévő házban, ami feltehetőleg tele volt annak az olasz családnak a tagjaival, akik holtan akarják akarták látni az enyémet.
Nem szólt semmit, csak a pulóverem ujját feltűrve kifertőtlenítette a karomat díszítő vágást.
Ale időközben felállt az ágyról, és a bátyjához lépdelt, és átölelte a derekát.
     Szókincs. Hihetetlenül sokrétű és változatos a szókincsed - egyszóval ordít az írásodról, hogy olvasott, művelt, intelligens vagy. Nem kell mondanom, hogy épp ezért mekkora felüdülés volt a blogod olvasása számomra.
     Helyesírás. Ahogy a fogalmazásodon és a szókincseden, úgy ezen is meglátszik, hogy rengeteget olvastál. De azért - hála az égnek, mert nagyon utálnálak és féltékeny lennék rád miatta - te sem vagy tökéletes, és következzenek 9. fejezetből kigyűjtött példák az egyébként nagyon csekély számú helyesírási hibádra:
Egész életemben amellett a vezérelv mellett nőttem fel és éltem, hogy a család a legfontosabb,; hogy, ha kell, az életemet is oda kell dobjam érte.
tenyérbe mászó - tenyérbemászó
Alig mondtam volna huszonötnek, de a homlokát átszövő néhány ránc, és a szeme sarkában megbújó szarkalábak meggyőztek arról
Ahogy a farmerében, és a sötét sportzakójában belépett a helyiségbe, volt benne valami félelmet keltően méltóságteljes, és valami zsigeri nyugodtság, ami a frászt hozta rám, és belém ültette az ideget.
Fogalmam sem volt, mit kellene mondanom neki
Ennek ellenére hirtelen feltámadt bennem a túlélő ösztön túlélőösztön.
úgy kulcsoltam rá a kezemet, mintha legalább is legalábbis a Szent Grált találtam volna meg.
jelentette ki keményen, mire leheletnyit megkönnyebbültem.
Millió kérdésem lett volna, több, mint eddig bármikor
láthatóan nem tudta, mit mondjon.
Ugyanis egy klasszikusan lányos helyiség tárult a szemem elé, halvány, pasztellszínekkel, visszafogott bútorokkal, baldachinos ággyal, aminek a közepén ott ült egy lány – épp olyan, mint amilyennek a szoba tulajdonosát elképzeltem. Egy szelídarcú szelíd arcú, visszahúzódó, látszólag roppant csendes, magába zárkózó lány volt, lófarokba fogott, hosszú, sötétbarna hajjal
Hogy a Gritti-családból nem élte túl senki, csak a legidősebb, és a legfiatalabb gyerek.
aminek gyűrűs ujján gyűrűsujján egy gyanúsan eljegyzési gyűrűnek kinéző ékszer virított
És épp ezért, elfogadom azt, amit csinál.
Koncentrált, a keze sebesen mozgott, néha felkapta a radírt, hogy a vonalakat eltüntesse, majd újra húzza újrahúzza, milliméterekkel odébb
noha tudtam,: az, hogy megkért, beszéljek a húgával, a manipuláció egy formája volt.
Innentől kezdve csak bízok a józan ítélőképességedben, és a helyes értékrendedben.
több, mint nekem.
Olyan szövetségesre, aki, ha arra kerülne sor
Ha a fogalmazási vagy a helyesírási hibák közül valahol nem volt világos a jelölésem, hogy mit akartam jelezni az adott áthúzással vagy közbeszúrással, esetleg nem érted, hogy az adott részt miért találtam hibásnak, ne habozz reklamálni és kérdezni!
És persze, így felsorolva sok hibának tűnik, de sokszorosan túlszárnyaltad a blogger nagy részét, és nem egy kiadott regény színvonalát is, ezek a hibák pedig átolvasással eltüntethetőek, úgyhogy ne keseredj el!
     Hitelesség. Sok kritikaalanyom a tanúm rá, hogy itt oldalakon át is képes vagyok sorolni a különböző logikai bukfenceket és következetlenségeket, amiket a bloggerina elkövetett a története írása közben - nálad ilyet sem találtam. Egyszerűen kifogástalanul következetes vagy, és kész.
     Történetvezetés. Az események hihetetlenül fordulatosak, sosem tudtam olvasás közben, hogy mi következik, tehát a legnagyobb örömmel állíthatom, hogy egyáltalán nem vagy kiszámítható.
Semmi lényegeset nem sietsz el, és semmi lényegtelent nem húzol túlságosan, egyszóval mindig sikerül megtalálnod az arany középutat.

A fejezetek lezárásai az elsőtől az utolsóig kifogástalanok - egyrészt csodás befejezést adnak egy-egy résznek, másrészt bogarat ültetnek az olvasó fülébe (mintha kéne még további bogár...!), hogy mégiscsak el kéne olvasni a következőt.
Ezenkívül nagyon jó dramaturgiai érzékkel építed fel a történetedet: tagadhatatlanul feszült és izgalmas az egész, az elejétől a végéig, és minden egyes fejezettel úgymond "emelted a tétet", egyre csak spannolva felfelé az olvasót. Bocs az egyhangúságért, de taníts, mester!
Tanulság. Hű... Átkozottul büszke lehetsz magadra! Rettenetesen irigyellek a tehetségedért, és ha megfogadsz egy tanácsot, akkor átfontolod ennek a történetnek a kiadatását - százszorosan is megérdemled!

Ajánlom...
Dora története mindenkinek egy felejthetetlen élmény lehet, de annak, akinek gyengéi a maffiás történetek, annak pláne. Mindenképp nézz be, ha érdekel egy tehetséges lány nagyszerűen megírt, páratlanul minőségi története!


Nem viccelek - már nem is hagyomány, inkább törvényszerűség, hogy a kritika végén, azaz itt kerüljön sor a késés miatti sűrű bocsánatkéréseimre. Ezúttal sincs ez másképp. Dora, el sem tudom mondani, mennyire röstellem, hogy konkrétan egy teljes évet kellett várnod erre az egyébként abszolút haszontalan és rövid kritikára. Sorolhatnám a kifogásokat és ürügyeket, de téged úgysem érdekel, mert valószínűleg már egy életre elkönyveltél minket a létező legrosszabb kritikás blognak. Ne haragudj a várakoztatásért; azért remélem, legalább egy kicsit megérte. Ki tudja, talán pont ez hozza majd meg a kedvedet a blog folytatásához? :D (Ez egy célzás volt, hogy feltétlenül várom a következő fejezetet, mert rövidesen elvonási tüneteim lesznek.)
És, ha Dora már menthetetlenül megorrolt ránk, legalább a többi olvasómnak jelzem, hogy nem tűntem el, bármennyire is úgy tűnik. Most, hogy kezdetét vette a szünet, még most sem ölhetek annyi időt a blogjaimba, mint szeretnék, ugyanis egy halom dolgozatra kell felkészülnöm, plusz kötelezőt is kell olvasnom, mert valahogy nem hajlandó kiolvasni magát az a fránya regény; de azért igenis munkálkodom! Ahogy azt a legfrissebb hírek nevezetű modulban is olvashatjátok, nem mondtam le a SH-os cikkfordításokról, továbbá a Winds of Winter eddig megjelent fejezeteinek lefordításáról sem. Azt viszont még nem találtam ki, hogy, ha netalántán összegyűlik az 50 feliratkozó, akkor milyen meglepetéssel tudnék szolgálni nektek - bármilyen ötletet szívesen veszek, akár itt, kommentben, akár a chatben vagy e-mailben. :)
Nagyon jó szünetet kívánok mindenkinek, és Jack "Luciferson" (nem bírtam kihagyni) egy isten, nem nephilim! ;)
xxx