A blog két éves!

Aha, most nem feledkeztem el a blog szülinapjáról, úgyhogy szerintem igazán megérdemlek egy tapsvihart!

Na de komolyra fordítva a szót. A blogot egészen pontosan 2015. április 16-án hoztam létre, de 18-án került nyilvánosságra - és mivel a 16-áról már eleve lekéstem, mikor ez eszembe jutott, ezért maradt az április 18-ai "ünneplés". Nem fundáltam ki semmi egyedit, úgyhogy csak egy ilyen nyúlfarknyi emlékeztető-szerűségre gondoltam, csak hogy tudjátok, hogy van a blognak szülinapja is. Ja. Amúgy teljesen épelméjű vagyok.

Csak egy kis nosztalgia gyanánt, így nézett ki a kezdetek kezdetén a blog (bocs az elég szar képernyőképért; csupán ilyet tudtam találni):

Egészen 2016. június 8-áig, amikor Bella megajándékozott engem a blog mostani kinézetével.

2015-ben 48, 2016-ban 60 bejegyzés került fel a blogra; idén ez szám szerint a hetedik. Igen, négy hónap alatt a töredékét sikerült összehoznom az előző évek harmadévnyi teljesítményének. El vagyok havazva, k?

A köszönetnyilvánításokban sosem jeleskedtem, főként talán azért, mert nem is igazán volt alkalmam vagy okom köszöngetni. De most teszek egy próbát, mert a blog elért olyan "eredményeket", ha fogalmazhatok így, amik megérdemelnek egy-két szót, és sokkal többet is.

Rengeteget jelentett nekem ez a blog, már akkor is, amikor még csak az ötlete élt a fejemben. Aztán létrejött, és olyasmiket hozott, amikről soha nem is mertem volna álmodni. Két év alatt 45 feliratkozó, durván 19 ezer oldalmegjelenítés, az enyémeket is beleszámolva 208 komment és én nem tudom, mennyi chatüzenet, e-mail és pipa gyűlt össze a blogon/a blog miatt! És ezek nekem... leírhatatlanul hatalmas számok, és bocs, hogy önmagamat ismétlem, de soha még álmodni sem mertem ennyi mindenről! Egek, 27-en jelentkeztek az első - és egyetlen - blogversenyemre! Nem kevesebb, mint 6 díjjal gazdagítottátok már a blogot!

Ezzel együtt 115 közzétett bejegyzés található a blogon; köztük 39 kritika, és az én várólistámon még további öt rendelés sorakozik! Konkrétan több, mint negyven ember volt az én - az én, baszki! - véleményemre kíváncsi az oldaláról! A mellkasomba szorul a levegő, ha csak rágondolok.

Akik figyelemmel követik a blogot, azok tudják, hogy jeleskedem a folyamatos nyavalygásban és nevetséges elnézéskérésben, ezért természetesen most is megragadnám az alkalmat, hogy kicsit regéljek nektek a blog úgymond jövőjéről.

Biztos hangoztattam már, vagy ha nem, akkor most megteszem, hogy én elképzelni sem tudom már az életemet a Critiche di Nessa nélkül; szerintem még harmincévesen is itt fogom rontani a levegőt. Szóval bármennyire is úgy tűnik néha, hogy rá se nézek a blogra, igenis kitartok mellette, és sosem kell attól tartanotok, hogy abbahagynám, mert egyszerűen imádom ezt csinálni! A kritikaírás, a blogolás - ezek számomra ugyanolyanok, mint az írás, a zongorázás, vagy akár a kornyikálás: hiába nincs hozzá egy fikarcnyi tehetségem se, én ragaszkodom hozzá, egészen szimplán csak azért, mert az életemet jelentik.

Úgyhogy tessék továbbra is számítani - lassan, nagyon lassan érkezgető - kritikákra, cikkekre, cikkfordításokra, dalszövegfordításokra, karakterekre, na meg persze az én sűrű bocsánatkéregetéseimre!

Nessa gyilkolászott; szép estét mindenkinek!