Misa blogja

A mai kritikám alanya, Misa Nishimora március 18-án rendelt tőlem, és igen, fura, hogy telik az idő, de az is fura, hogy én mennyire megvetendő lusta állat vagyok. End of lesson.
U.I.: Ez az első kritika, amit ezzel a csodás új designnal szemezve írhatok. Még egyszer örök hálám, Bella, istennő vagy, csodát alkottál!

Yūgen yume

Szerzője: Misa Nishimora

A kinézet
1. A fejléc. Nincs! Hát végre már egy blog, amin nincs! Eddigi pályafutásom során csupán egyetlen olyan blogot kellett kritizálnom ezen kívül, amin nem volt fejléc. És hogy imádtam. Csak hogy tudd, az első benyomásom ezzel már meg is formálódott a blogodról, és a lehető legcsodálatosabb benyomásról van szó. Száz pontot is adnék rá, csak azt nem lehet, tekintve, hogy nincs, és úgy nem lenne fair. Viszont amúgy csodásan néz ki a blog fejléc nélkül is, hülyén nézne ki, ha lenne. (0/0)
2. A háttér. Imádom. Nem tudom, miért hoznak lázba a virágok - illetve tudom, de ez nem fontos -, de a virágos, kellemes hangulatot és már-már illatot árasztó háttered minden szempontból elnyerte a tetszésemet; nem is tudom, mióta nem láttam hasonlót. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Fehér, aminél jobban szerintem semmi nem illene a háttérhez, szóval nagyszerű. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. Mi sem olvashatóbb a fehér alapon, mint a fekete betűszín - szóval ez teljesen rendben van. Látom, a linkek alapszíne pont az a zöld, ami a háttérben a virágok leveleire jellemző - ügyes! Ha jól gondolom, a fülszöveg talpas, a bejegyzések és a jobb oldali modulsáv szövege talpatlan betűtípussal van, és szerintem sokkal jobb, egységesebb hatást kelhetne, ha a fülszöveget is átállítanád talpatlanra - magyarul ugyanarra a betűtípusra lehetőleg, ami a többi helyen is van. A betűméret szerintem ideális. (3/3)
5. Az effektek. Nem tudom, ide tartozik-e a kurzor, mindenesetre én ideírom. Cuki a kurzorod, tényleg, de abszolút kilóg az összhatásból, nem illik a blogodhoz, szerintem nem dől össze a világ, ha leveszed. A kurzorkövető csillageső viszont a te világos blogodon csodásan fest, már amennyire én meg tudom ítélni, és ez kevés blogon van így, úgyhogy ezt sikerült nagyon jól eltalálnod. Elsőre elítéltem a kurzor-rávitelre megforduló, lekerekítetté váló és eltűnő képeffektet, de hát istenem, mégiscsak jól néz ki, ha fölösleges is egy kicsit. A linkeffektek nagyon tetszenek, már eleve az, hogy zöldek, de a kurzor hatására pont megfelelő rózsaszínek lesznek; teljesen belepasszol az összképbe. Sokáig azt hittem egyébként, hogy utálom a rózsaszínt, de ilyen esetekben nincs szívem lehúzni, mert mégiscsak jól néz ki. Szóval szerintem minden színt szeretek. De ez most mégis kit érdekel?! (5/5)
6. A modulok. Különleges a sablonod felépítése, és a két modulsáv mellett úgymond egy harmadik is van, ami fura, de egész megnyerően néz ki. Utóbbiban egyedül a menü helyezkedik el, ami szintén tökéletesen passzol az összhatásba minden színével és effektjével együtt. Felül van egy zenelejátszónk, ami - bármily meglepő - szintén tökéletesen illik a környezetébe, és még favicont is kaptunk, ami tök cuki. A bal modulsávban minden rendben, kivéve a chat, amit egyszerűen csak akkor vagyok képes elolvasni, ha kijelölöm. Lehet, hogy én vagyok vak, de attól ez még nagyon nem frankó így. Legalább lennének egy kicsit sötétebb rózsaszínek a betűk, vagy valami. Sehol máshol nincs, amibe bele tudnék (vagy akarnék) kötni, úgyhogy ennyi is lett volna. (12/11)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Ha a könyvborítóra kattintok, az nem a képhez vezet, szóval a borítódat csak igazán piciben látni. Amennyire ebből ki tudok indulni, abból megállapíthatom, hogy nem egy ilyen könyvborítót képzeltem el ennek a blognak, már a kinézet alapján sem. Hanem inkább egy fehér-rózsaszín-zöld színekben pompázót. Ez a barna semmiképp nem nyerő. Úgy meg főleg, hogy nem lehet látni, olyan pici. Ettől eltekintve a blogod külsejében nincs semmi különleges, leszámítva azt, hogy japánul írtad oda a profilod linkjéhez, hogy "én", de ez korántsem elég. Biztos lennének ötleteid, hogyan alakíthatod különlegesebbé! Ha már a virágoknál tartunk, akkor miért nem nevezed a chatet chat helyett virágoskertnek? Érted, ilyesmikre gondoltam. (5/2)
8. Az összhatás. Ha nem görgetek el a könyvborítóig, akkor a blogod egy harmonikus, megnyugtató virágoskertre emlékeztet leginkább, és ilyen is kell a sok, kínosan felnőttesnek látszani akaró blog után, ami direkt dark meg +18 meg minden, közben egy ötéves megrendítőbbet ír. Na mindegy, ez nem ide tartozik. (5/5)

A kinézet összesen: 34/30 Nem is a te munkád, de elismerésem! :)


A tartalom
1. A cím. Őszintén, nem tudok japánul, és csak az infóboxod és az előzetes elolvasása miatt tudom, hogy véges álmot jelent, de ez nekem nagyon bejön. Hiszen akár az alvás közben tapasztalt képsorokra, akár az általunk célként kitűzött vágyakra értjük, véges dologról van szó, ha ezt néha nehéz is belátni. Szóval a címed élethű, és a japánsága miatt már egyedi is. Ráadásul, ha jó következtetést vontam le, akkor a történetnek szomorú vége lesz majd a 2. évadban. Ha így lesz, én támogatlak - mindenki el van foglalva a nagyszerű heppi endingek megírásával, szomorú befejezést senki nem ír, és ez rettentő unalmas. Legyen a te történeted szomorú végű!
Na de, hogy tényleg a címről írjak: kellően rövid, szép hangzású, könnyen megjegyezhető, különleges, figyelemfelkeltő. A történet az első évaddal az "álom" részt már beteljesítette, szóval a "véges" már a 2. évad, vagyis a jövő zenéje. Sok sikert kívánok hozzá! (6/6)
2. A fülszöveg. Ha nem kéne kritikát írnom a blogodról, hanem csak a blogodra tévedt nézelődőként olvastam volna el a fülszöveget, akkor nem győzött volna meg. Nem keltette fel az érdeklődésemet, nincs különösebben jól megírva, nem egyedi - hiszen keresve sem tudnék átlagosabb sztorit kitalálni, mint az SzJg-alapot követő, unalmas gimis sztori. Ezeken kívül más hibái is vannak, amik közül pirossal jelöltem neked a helyesírásiakat és rózsaszínnel biggyesztettem bele az én megfigyeléseimet: "A nevem Hasegawa Ayumi, és egy egyszerű lány vagyok a Sakura Koko Középiskolában. Mi a legsablonosabb szöveg, amit egy fülszövegben olvashatunk? Persze, hogy egy középiskolás, átlagos lány! Rettenet klisés, és semmiféle izgalmat nem ígér. De egy nap teljesen megváltozik az életem. Naná. Minden "átlagos lány"-ról szóló történet azzal kezdődik, hogy annak a lánynak "megváltozik" az élete. És mi más is lehetne az a nagy változás oka, mint az, hogy: Hirtelen, a semmiből megjön egy fiú, akinek a neve Kanegawa Yuto-kun, és azt mondja, megváltoztat engem. Nem lepődtem meg. Yutoval neki vágunk nekivágunk a gimis éveinknek. Ha 16 éves vagy, akkor már egy ideje gimibe jársz... Akkor hogy "vághatnál bele" a gimis éveidbe? Barátok, szerelem, család és még sok dolog történik az életemben. Barátok és család hogy történik az életedben? Megismerkedünk olyan emberekkel is, akikkel nem is tudtunk volna találkozni. Miért és mikor nem tudtatok volna találkozni? És, ha nem tudtatok volna találkozni, akkor hogy lehet, hogy mégis találkoztatok? Te se maradj le róla!" Hát, amennyire meggyőztél ezzel a fülszöveggel, szerintem az arra tévedő olvasó szívesebben maradna le róla.
Na, lehiggadtam, és eddig gyakorlatilag csak fikáztam, de, hogy konkrét kritikát is mondjak: sok fülszöveget olvastam már, ezért akaratlanul is levonok következtetéseket, mikor elolvasom egy adott sztori fülszövegét, és abban szerepelnek az "átlagos lány", "gimnázium/középiskola" és "átlagos" szavak, akkor már rég lemondtam arról, hogy egy érdekes, fordulatos drámát olvassak. Akkor meg főleg, ha a felsorolt tényezők mellett és ellenére megjelenik a mágikus mondat: "megváltozik az élete". A szürke kisegérnek bélyegzett, átlagos, középiskolás lánynak megváltozik az élete. És vajon mitől? Naná, hogy egy fiútól, aki az osztálytársa. Ha azt akarod mondani a sztoridról, hogy a lehető legátlagosabb, legjellegtelenebb ásításfesztivál, akkor ilyen fülszöveget kell hozzá írni!
Írtam neked egy alternatív fülszöveget, hogy értsd, mire gondoltam: A nevem Hasegawa Ayumi, és második éve járok a Sakura Koko Középiskolába. Nincsenek barátaim, senki nem viseli el, hogy finoman szólva "fura" vagyok. Egészen addig, amíg új osztálytársunk nem érkezik, akit Kanegawa Yuto-nak hívnak, és akinek fekete haja és kékeszöld szeme van. Az sem zavarja, hogy milyen vagyok - sőt, tesz róla, hogy olyan kalandokban legyen részem, amiket addig elképzelni sem tudtam. Ha te is a részese akarsz lenni ezeknek a kalandoknak, olvasd el a történetemet! Nem a legjobb, amit valaha írtam, de azért remélem, érzed a különbséget a kettő között. (5/0)
3. Az oldalak. Na jó, kezdem a pozitív vagy semleges részletekkel, mert a fülszövegedet elég nyersen kezeltem le. Tetszett az epizódokat felsorakoztató oldalad, és az, hogy ki is pipáltad a már meglévőket (de a különkiadást egybe kell írni). Van egy szokatlannak számító, bemutatkozó oldalad, mármint nem az oldal maga szokatlan, mert ilyen szinte minden blogon van, hanem a tartalma. És a füzetke... Csak az első kommentnek köszönhetően tudtuk meg, hogy ez egy alternatív chat akar lenni, mert hiába írtad le a "szabályokat", arról sehol nem szóltál, hogy ide chatként lehet írogatni... Az viszont tök jópofa és ötletes, hogy leírtál pár japán kaját és egyéb kifejezést, hasznos is (csak kár, hogy nem teljes a lista; a -chan, a -sama, a -kun és az -oniisan jelentése például nekem végig ismeretlen maradt).
De most jöjjön az, amitől istenigazából megfájdult a fejem: a karakterek. Mindig is utáltam az ilyen, pontokra szedett leírásokat, amikben a kedvenc dolgaidtól elkezdve minden fenét leírsz pontonként. Senkit nem érdekel a szereplő kedvenc étele. A karakter jellemének szempontjából sem fontos. Megjegyezni sem tudjuk mindenkiét egyesével, nem is akarjuk és értelme sincs. Az meg, amikor "egyéb dolgok" címszó alatt odaírod Ayu leírásának a végére, hogy "tipikusan olyan, mint én", az felejthetetlen. Egy regényt sem olvastam, amikor az író épp a főhős kilétét ecsetelte, majd odabiggyesztette a bekezdés végére, hogy "egyébként ő olyan, mint én". Te igen? Mivel ilyen egyszerűen nem létezik. Egy író (vagy akármilyen kezdő írópalánta) nem jellemez úgy egy embert, hogy azt mondja, "olyan, mint én". (Amúgy: ha te olyan vagy, mint Ayumi, akkor ezt a helyedben nem reklámoznám.) A gifek viszont cukik, bár nem vagyok oda az animékért, vagy mi a rákok azok a golflabda szemű babák. Akit teljesen feleslegesnek tartottam felírni a szereplők listájára, az Hanae, hiszen ő csak említés szintjén jelent meg eddig. (4/3)
4. A prológus. Ezen a ponton már szabályosan ki voltam akadva, már ne is haragudj. (Azt írtad, nem haragszol meg, ha negatívumot írok, de mégis igyekszem visszafogni magam, mert szerintem ezt elhamarkodottan állítottad.) Hivatalos prológusod ugyanis nincs, ami önmagában nem lenne baj. De van ez az... előszónak nevezett bejegyzés, ami szerintem minden épeszű embernél kicsapta a biztosítékot. Az elejével nincs gond, az első pár bekezdésben csak magadról írsz, meg leírod a cím jelentését és a történet születésének eredetét. Aztán pedig... minden előzmény nélkül leírod az első két fejezet eseményeit, rettenet primitíven. Kérdem: mire fel? De nem is ez a legrosszabb, pedig még ez is iszonyú. Hanem az, hogy ebbe beleírsz olyan információkat a főhősnőről, amiket csak innen tudhatunk meg. Érted. Tehát egy afféle off-bejegyzésbe leírtál minden lényegeset a főhősnőről és az első két fejezetről. Ennélfogva a történetbe már nincs beleszőve egyik fontos infó sem Ayumiról. És ez katasztrófa, már megbocsáss. Ez az erősen idézőjeles "előszó" nem számít prológusnak, nincs linkelve az epizódok között, szóval az, aki csak a történetet olvasta el, nem a blogot böngészte végig, az nem is tud róla. Márpedig ezeket az infókat a történetbe kellett volna beleszőnöd, nem egy ilyen nyúlfarknyi bejegyzésbe, ami eltűnhet a süllyesztőben! Én például csak egy komment miatt tudtam meg az első fejezet elolvasása után, hogy létezik ez az előszó, és addig rohadtul felcseszte az agyamat Ayumi, akiről nem tudtam meg azt, amit az előszóban leírtál róla... Példának okáért: Nincsenek barátai, egyedül van, mindennap sír. És kezdjük azzal, hogy Ayumi-chan elég gyengén született. Kicsikét lassan fogja fel a dolgokat, olyan, mint egy 4 éves. A történetből nem derül ki, hogy mindennap sír. Az sem, hogy gyengén született. És azt, hogy négyévesként viselkedik, azt én is észrevettem, de csak azután, hogy nyolc napon túl gyógyuló agyhúgykövet kaptam. És ezért kártérítést kéne kérnem!
Mivel hivatalosan nincs prológusod, ezért nullából nulla pontot kéne adnom rá, hogy ne legyél hátrányban, de... Allah, adj türelmet... ezzel az "előszóval" azt gondoltad, hogy letudtad a karaktered rétegelését és kidolgozását, de a történetbe már nem szőtted bele ezeket az igen jelentős spoilereket! És ez őszintén... felidegesített, hogy ne szitkozódjak már kritikán belül, de ez felháborító. (5/0)
5. A történet. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan írhatnám le mindezt kíméletesen, de szerintem az lesz a legjobb, ha önmagamat adom, és nem finomkodok. Mármint a fejlődésed szempontjából ez lesz a legjobb. A lelki világodat és a lelkesedésedet nem garantálhatom.
Szóval... kezdjük az elején. Semmilyen írásra nem mondom azt, hogy minősíthetetlen - csak azt, hogy kezdő író munkája. Senkinek nem mondom azt, hogy ne írjon, mert nincs hozzá érzéke - de azt mondhatom, hogy még van hova fejlődnie. Azt sem állítom, hogy egyszerűen túl fiatal vagy az íráshoz, mert azt nem lehet elég korán kezdeni - hiszen jómagam nyolcéves korom óta egészen biztosan írok, de lehet, hogy már korábban is írtam.
Azt viszont ezer százalékig állíthatom - miközben a tapasztalat, a legalább hét évnyi írás és az emberismeret beszél belőlem -, hogy vannak írások, amiket nem lenne szabad publikálni és dicséretet várni érte. És itt ugrik a te majmod a vízbe.
Nézd, ha az eddigi képletes rinyálásom után nem világos, azt akartam mondani: nem az a baj, hogy túl fiatalon és éretlenül kezdtél írni, és nem is az, hogy esetleg tehetségtelen lennél, elvégre gyerekkorban ez még többnyire nem dőlhet el. Hanem az, hogy  a gyerekkori firkálmányaimat én nem töltöttem fel a világhálóra. Neked sem kéne. Gépeld be Word-be, vagy egy füzetet nyiss erre a célra, és legfeljebb egy barátodnak mutasd meg, aki ért hozzá, és őszintén elmondja a véleményét.
Bizonyára túl fiatal vagy még ahhoz, hogy a szakszerű elemzést, amit általában a kritikámban írni szoktam, megértsd, én mégis leírom, hogy ne háborodhass fel azon, hogy nem indokoltam. És majd egy év múlva újraolvashatod, és eldöntheted, hogy mennyire adsz nekem igazat.
Figyelj, az, hogy az alapötlet klisés, annak nem kéne meglepnie téged. Gimis sztori - itt már el is dőlt, hogy egy unalmas, céltalan történet lesz. Egy "átlagos" lányról szól, akiből ezzel a jelzővel máris kiírtál minden jó sztorilehetőséget. Mit vártál? Sajnálom, de az alapötletedre nem tudok mást adni, mint: (10/1), mert mégiscsak megspékelted egy őrült hajlammal a főszereplőt, aki köré az egész sztori felépül, és ez dicséretes (megintcsak kár, hogy ezt egy külön bejegyzésből tudtuk meg, nem a történetből).
Nézzük a kivitelezést. Hát, ez most fájni fog, de... Jó, nem fogok fikázni, hiszen megígértem. Nézzük az elejéről.
A történet esetleg izgalmakat tartogató mivoltának már akkor búcsút mondhattunk, amikor az első két fejezet minden történését ellőtted az előszavadban (megjegyzem: az írói előszavak nem erről szoktak szólni). Szóval elkezdünk egy olyan történetet, aminek az elejét már kívülről fújjuk, amit egy idegesítő, 16 évesnek csúfolt, de valójában négyéves kislányra emlékeztető, infantilis, hiperaktív személy szemszögéből olvashatunk. Ehem. Történnek itt halomszámra az indokolatlan, hiteltelen, tündérmese valóságtartalmát közvetítő események, amiket a hitelesség címke alatt tárgyalok. Kapunk egy főhőst, akiről a külsején és a kedvenc kajáján kívül semmit nem tudunk meg (utóbbit sem a történetből magából, hanem a külön fenntartott karakter-rovatból), de őt és a főhősnőt is hagyjuk a karakter-pontra. Mindezt belecsomagoltad egy összecsapott (több fejezet elején is elnézést kértél amiatt, hogy összecsapott lett... hát, erről még beszélnünk kell), összefüggéstelen, gyerekes megfogalmazásba és egy őrülten valószerűtlen cselekménybe, amiben minden öt perc alatt történik, semmi nincs részletezve, ami lényeges, ami meg lényegtelen, arról ódákat olvashatunk. Ezek mellé csatlakoznak be a hangnemek közül csak az ordítást/ordítozást ismerő párbeszédek (megszámoltam: 65-ször (!!!) szerepel a 12 fejezet alatt az a szótő, hogy "ordít", és nincs olyan fejezet, amibe egyszer sem írtad volna bele), a "bepisál" kifejezést kétszer írtad bele (egyébként tipikusan a kisgyerekek mániája, hogy ezt a szót használják minden élethelyzetben), a "szar"-t pedig hatszor, és ebből max. két esetben volt indokolt is. Már bocs, de szerinted kulturált ember (még, ha olyan agyament is, mint Ayumi) leír/gondol olyan mondatokat, mint: "Megint olyan szar lesz, mint mikor együtt mentünk a vidámparkba. Emlékeztek, ugye? Ú, azt hittem, hogy a szarás szélén vagyok." És ezekkel a mondatokkal össze lehet egyébként foglalni az írásod minőségét is, azt hiszem. A kivitelezés tehát még alacsonyabb színvonalú, mint az alapötlet, pedig ez nagy szó. (10/0)
Miután lezártam a pontozást, nem szoktam már ilyen külön részt írni egy pontba, de most muszáj. Kettő dologról is. Az egyik, hogy "összecsapott". A másik meg az, hogy olvasnod kéne.
Vegyük akkor sorra. Több fejezet elején is olvashattuk a bocsánatkérésedet, amiért összecsapott lett az adott fejezet (segítek: mindegyik az lett; egyiket sem gondoltad át). Figyelj, egy fejezet, ami összecsapott, és ezt te még tudod is róla, az nem áll készen a közzétételre. Ha valamiről már te is érzed, hogy összecsapott, akkor azt írd át, olvasd át, gyomláld ki belőle a hülyeségeket, esetleg töröld ki és másnap kezd elölről, de ne tedd közzé, könyörgök!
A másik pedig a tanácsom, aminek megfogadásával igenis tudsz javítani ezeken a dolgokon. Tudom, hogy klisésen fog hangzani, és ha hasonlítasz a 21. századi gyerekekre, akkor hülyeségnek fogod tartani. De én azért elmondom, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Olvass! Komolyan. Minden elképzelhető érzéked fejlődni fog az olvasástól (ha gondolod, vess egy pillantást az olvasásról szóló cikkemre; most nem fogom leírni itt a lényegét). És egyébként meg: minden nagy íróból úgy lett nagy író, hogy előtte nagy írók írásait olvasta. Ha nincs ötleted, hogy mit olvass (egészen biztosan ne olvass Szent Johanna gimit és Alkonyatot!), akkor írj e-mailt, segítek.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Az egyetlen, legalább kényszeredetten leírásnak nevezhető sor az, amikor a legelején megtudjuk, hogy Yuto szeme kékeszöld, de ennyi - sehol egy valamirevaló leírás. A párbeszédek épp olyan hiteltelenek és valószerűtlenek, mint amilyeneket csak egy gyerek tud írni - ennélfogva értékelhetetlenek. De a karakterek már annyira elfogadhatatlanok, hogy még elemzést is tudok róluk írni!
Kezdjük talán egy mellékszereplővel, azt könnyebb feldolgozni. Kisa, Yuto húga - bár a szereplő leírásánál 12 évesnek bélyegezted - egy őrjöngő négyévesként viselkedik. Aztán vessünk egy pillantást a kétdimenziós főhősünkre, Yuto-ra, akiről a szeme színén és azon kívül, hogy észveszejtően cuki, semmi érdemlegeset nem tudunk meg. És egy igazi, főhősértékű szereplő nem szabad, hogy ilyen legyen. Nem önreklámból, de tényleg vess egy pillantást a karakteralkotásos cikkemre, sokat segít, ha megfogadod.
Aztán jöjjön a legfájóbb pontom, Ayumi. Ezeket a jelzőket szerintem mind írtam már róla, de hogy lehet egy főhősnő ennyire infantilis, hiperaktív és következetlen? Ez amúgy a karaktereid mindegyikéről elmondható, de Ayumi tényleg mindenféle emberi avagy háziállati logikának ellentmond, egyetlen tettének vagy szavának sincs értelme vagy indokoltsága, csak úgy lóg a levegőben, mert az jutott eszedbe először. Ez nem így működik. És oké, mondjuk, hogy elfogadom a tényt, hogy nem a történetbe írtad bele, hanem egy ostoba előszóba a történet lényegét, de akkor legalább valami magyarázatot adnál rá! Oké, gyengén született. De hogy lehetett azt a gyereket annyira elcseszni, hogy nincs egy értelmes gondolata sem?
És megint visszatérek oda, hogy az íráshoz érettségre van szükség. Nem mondom azt, hogy egy bizonyos korra, mert az hülyeség - többéves gyakorlás után egy nyolcéves is írhat (a korához képest persze) olyan színvonalas művet, mint egy felnőtt, aki egy sort sem írt előtte -, de érettségre igenis szükség van ahhoz, hogy színvonalas írást adj ki a kezeid közül. Mert amíg nem vagy eléggé érett, addig többek között hihető karaktereket sem fogsz tudni alkotni. Hogy példát is hozzak: gondolom, te nem lehetsz idősebb 11 évesnél, és nem gyakoroltál még eleget, ezért nem tudsz megírni egy értelmes, hihető, rétegelt 16 évest.
De azért adok egy pontot arra, hogy leírtad Yuto szemszínét és erős idézőjelek között "beleszőttél" a történetbe legalább valami halovány, gyengécske magyarázatot arra, hogy Ayumi miért egy idióta. (15/1)
7. Stílus, fogalmazás. Ez történik, amikor egy gyereket túl korán a számítógéphez engednek... Nem szóltam.
A stílusod gyermeteg, zavaros, ugrándozó - nem tudsz végigvinni egy értelmes gondolatmenetet tartalmazó bekezdést. A fogalmazásodról lesír, hogy az általánost sem jártad ki, és valószínűleg még azokon a nyelvtanórákon sem figyeltél, amiken eddig ott voltál. Szóismétlések, nevetségesen értelmetlen mondatok mindenhol, tömegével. Mindazonáltal adok rájuk egy pontot, mert az dicséretes, hogy ennek ellenére is írsz. (5/1)
8. A helyesírás, szókincs. Az alapszókincsed sincs meg ahhoz, hogy elfogadható írásokat publikálj, így nem csoda, hogy a helyesírásod olyan, amilyen. Vesszőhiányok; vesszők olyan helyen, ahova nem kellenének; párbeszédek hibás leírása és még sorolhatnám. Nem hozok mindegyikre példát vagy javítást, mert jelen pillanatban fölösleges. Majd mindjárt leírom, hogy miért is. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történetben körülbelül annyi a hitelesség, amennyit egy tündérmesétől elvárnék. Magyarul kábé annyi, mint amennyire a karakterek gondolkodása logikus. Jó, nem gúnyolódok tovább. Jöjjenek a példák. Yuto és Ayumi egyik percről a másikra megimádják egymást ahhoz képest, hogy esküdt ellenségek lettek az első percben, mikor meglátták egymást (megint a "csak úgy"-alapon, értelme vagy oka nem volt). Chika úgy keres barátokat, hogy diákelnökként behívatja Yutoékat, és ez látszólag teljesen normális. Kijelenti, hogy neki nincsenek barátai, úgyhogy mostantól legyenek ők azok. És erre senki nem szól egy rossz szót sem. Bár, mit is várnánk egy Ayumitól.
Akárhova mennek, legyen az vidámpark vagy büfé, mindig magától értetődő, hogy Yuto fizet. Ilyen nem létezik. Akkor sem, ha Ayumi egy ötéves értelmi szintjén van. Az osztálykiránduláson se szó, se beszéd meg van engedve, hogy Yuto fiú létére a lányokkal aludjon. Ilyen nem létezik, főleg nem gimnázium második osztályában. De persze te ezt honnan is tudhatnád, ha ennyire sem néztél utána a dolgoknak, mielőtt beleírtad a mesédbe. Figy, ha kiderül, hogy ezt a történetet egy paródiának vagy szatírának szántad, és nem is kéne komolyan venni, akkor én a falhoz csapom a fejemet. Ha tényleg paródia, akkor tüntesd föl valahol, hogy az a műfaja!
Történetvezetésben még egész jó is vagy, mindig sikerül olyan helyen lezárnod egy fejezetet, ami viszonylag érdekes, és csalogatja az olvasót a következő fejezethez. Ez hasznos tulajdonság, és ebből is látszik, hogy nem vagy te reménytelen, még akkor sem, ha az eddigi piszkálódásomból azt szűrted le. (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Függeléknek nevezném a füzetke oldaladon belüli jegyzetfüzet-részt, ami a maga nemében ötletes, hasznos és frappáns is. Trailered hála istennek, hogy nincs, ne is legyen, ha rám hallgatsz.
A blog címe ötletes és egyedi, és a füzetke-oldal is szokatlan, de jó. Mást nem tudok felidézni, de ez is elég. (5/5)

A tartalom összesen: 75/20 Hát, már leírtam, mivel tudsz fejlődni, és ha megfogadod, tényleg ígéretes írásokat adhatsz még ki a kezeid közül, hiszen előtted az élet! ;)


Ajánlom...
Ha egy igazán őrült lány mindennapjaira vagy kíváncsi, aki egy hihetetlenül cuki fiúval jön össze, de talán a történetük nem olyan véget ér, mint amilyenre számítanál.


Mielőtt nekifognál a megbántott kommented megírásának, szeretnék elnézést kérni, ha megbántottalak azzal, amit írtam. Nem volt bennem ártó szándék, nem eltéríteni akartalak az írástól vele. Kizárólag építő hatást próbáltam elérni. Ha nem sikerült, azt bocsásd meg nekem, kérlek.
xx Nessa