Arisa blogja

Salve!
Elérkeztünk immáron a 28. kritikámhoz a blogon, ami egyrészről hihetetlen teljesítmény, másrészt ezt is márciusban rendelték, "csak" négy hónappal ezelőtt, úgyhogy itt is volt az ideje már, hogy megírjam.
Egyébként mindig is hátrány volt, hogy hónapokkal el vagyok maradva a várólistás kritikákkal, de az ilyen blogoknál, mint ez - mármint, amik szünetelnek vagy akár be is zártak már, mióta megrendelték róluk a kritikát -, fennáll az esélye, hogy esetleg a kritikát olvasva az írónak megjön az ihlete, és újranyitja a blogját. Remélem, hogy a tiéddel is így lesz, Arisa. :) (Ezzel nem büszkélkedni akartam az ösztökélő képességeimmel, félre ne értsd, csak remélem, hogy sikerül elérnem, hogy te is folytasd a blogodat.)

Földre szállt boszorkány [Bewitched]

Szerzője: Hoshimiya Arisa

A kinézet

1. A fejléc. Nem ismerem az animéket, de azért fura lett volna egy hús-vér lány képe Castiel mellett, ezt el kell ismernem. Bennem viszont mindig egy kicsit tündérmesés benyomást keltettek, ami nem áll hozzám túl közel, de ez személyes agybetegségem. Ami egyértelműen zavart, az az, hogy Isabell alakja jóval nagyobb, mint Castielé - szerintem az lenne ideális, ha egyforma méretű lenne a fejük. Fölöslegesnek tartom a két, gömbbe beillesztett képet a főhősről és a főhősnőről; furán is illenek az összképbe. A cím betűtípusa és elrendezése borzalmas, egészen máshogy kéne megoldani, hogy ne üssön el ennyire a környezetétől. A jobb szélen a karácsonyfadíszeket még értem valahogy, de azoknak sincs akkora szerepe, hogy jelen kelljen lenniük a fejlécen.
Épp A Sátáni Bibliát fordítom - amatőr szinten persze - a barátnőmnek, szóval felismertem a jobb felső sarokban a sátánista szövegrészletet, na meg a pentagrammát és a többi, erre és az asztrológiára utaló elemet a háttérben, de ennek megint csak nincs értelme, mert nem látom, hogyan kötődik a történethez. Igen-igen, Londoni Rémtörténeteket nézek, tudom, hogy a boszorkányok Sátán szolgái, de te ezt semmilyen szinten, még halvány utalásként sem illesztetted be a történetedbe, és ez hatalmas veszteség, mert hihetetlenül klassz sztorit lehetne kihozni belőle. Ja, és az utolsó: a teljesen oda nem illő, piZappal odaírt név, azé, aki a fejlécet készítette, förtelmes. Tanulság? Rendelj egy új fejlécet, lehetőleg egy profibb szerkesztőtől (ezzel nem leszólni akarom MinJit, eleve nem is tehetném, hiszen jómagam semennyire nem tudok szerkeszteni, de azért az elkészült munkáról lehet látni, hogy ki mennyire érti a dolgát és mennyire nem). (6/2)
2. A háttér. Egy nagyon szép kép, a színei is tetszenek, és ami még jobb, illik a fejléchez. A Travel sablon ritkán szokott ilyen jól elsülni, amikor nem egyszínű a háttere, de a tiéd szuper. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Ezekkel sincs semmi baj, tökéletesen olvashatók rajtuk a betűk, nem bántják a szemet, de a legzseniálisabban az összképbe illenek. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A betűtípust nem váltogatod, csak egyszer, az első fejezetben volt más, mint mindenhol máshol, és azt tanácsolnám, hogy azt is állítsd át a megszokottra. A bejegyzések betűtípusa nem jön be annyira, de nem halálos. A betűszín természetesen fehér, ami sötét háttéren mindig ideális. A méret mindenhol pont megfelelő, sikerült eltalálnod. (3/3)
5. Az effektek. A kurzor-rávitelre aláhúzottá váló linkeffekt pont elég szerintem, nem passzolna a fejléc és a háttér extravagánsságához még egy halom csicsás effekt is, úgyhogy jó, hogy csak ennyi van - erre is megadom az öt pontot, mert az ízlésességet is értékelni kell. (5/5)
6. A modulok. Rögtön látszik, hogy nem vitted őket túlzásba, de ennek önmagában nem kell hibának számítania. Nézzük alulról. A főboszi nagyon frappáns elnevezés a profilodnak, de nem kellett volna a lábléchez tenned, simán befért volna az oldalsávba is, sőt, ott praktikusabb lenne. A cseréket a helyedben az archívum után tenném, mégiscsak kevésbé fontos, mint az. A chated tökéletesen illeszkedik az összképbe, ügyes.
Ha értesz a kódoláshoz, azt tanácsolnám, oldd meg, hogy a menü sorai a modulsáv szélétől a széléig érjenek, mert így nagyon előnytelenül festenek. Nem nehéz, és szerintem bárki szívesen megcsinálja neked az olvasóid közül, aki ért hozzá. Vagy, ha nem, akkor írj e-mailt, és megcsinálom neked, ha kimásolod és elküldöd a html kódját.
Modulnak számít még a kurzor, ami egyáltalán nem illik az összképbe, szóval szerintem nyugodtan leveheted, a sztandard sokkal jobban nézne ki. (12/9)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A sátánista és asztrológus elemek nagyon frappánsak a fejlécen (annál nagyobb kár, hogy a történethez nincs közük). A fülszöveg feletti képet először könyvborítónak néztem, mert nagyon jól néz ki, csak áldás lenne, ha teljes méretben jelenne meg, mikor megjelenítem. A valódi könyvborító is jól néz ki, pontosabban mondva elmegy, de igazából a blogok ezen aspektusa mindig hidegen hagyott, mivel semmi jelentősége.
A feliratkozók boszi-elnevezése és a te főbosziságod nagyon ötletes, valamint ami még egyedinek számít, az a színes, mégsem zavaró háttér. (5/5)
8. Az összhatás. Azt leszámítva, hogy a fejlécen szerintem babákra hasonlító alakok jelennek meg, és otromba betűtípussal van ráírva a cím, tényleg nagyon kellemes látványt nyújt a blogod, igazán jól össze van állítva minden, persze a túl keskeny menüt leszámítva az oldalsáv tetején. (5/4)

A kinézet összesen: 40/32 Csak egy új fejléc és pár apróság kérdése! ;)


A tartalom
1. A cím. Már amikor a fejezeteket olvasva végiggondoltam, hogy mit fogok ebbe a pontba írni, csak akkor jutott eszembe egy ötlet, amit, ha megvalósítasz, hatalmasat lendíthetnél a blogodon mind színvonalilag, mind egyediség kérdésében. A cím első fele ugyanis teljesen megnyerő, illik a történetre, figyelemfelkeltő, emlékezetes, meg minden, de a szögletes zárójelbe írt második felének akkor lenne igazán jelentősége, ha a sztori történetesen Castiel szemszögéből íródna. Igen, jól olvastad. Majd a történetnél írok arról, hogy ez miért lenne jó, mert az már nem ebbe a pontba tartozik, mindenesetre érdemes megfontolnod szerintem, már addig is, amíg elolvasod az addig hátralévő pontokat. Így a címedre nem adhatom meg nyugodt szívvel a maximum pontszámot, mivel a második fele nem jellemzi tökéletesen a történetet, pedig jellemezhetné, ha kicsit jobban végiggondoltad volna. (6/5)
2. A fülszöveg. Bevallom, a történet eddigi fejezeteit úgy olvastam el, hogy valahogy elfelejtettem megnézni a fülszöveget, de ha fordított sorrendben cselekszek, csalódással kezdtem volna neki a történet olvasásának. A fülszöveg ugyanis összecsapott, és a boszorkányos történetszáltól eltekintve akármelyik, új városba költöző, új gimibe beiratkozó tucatszereplő történetét is elmesélhetné. Egy ilyen sztori azért megérdemelt volna egy picit sziporkázóbb fülszöveget. Lássuk a gyakorlati hibáit: Isabell Cally teljesen normális életet szeretne élni, ám ez nem olyan egyszerű, ugyanis boszorkány. Annak született, a szülei is azok. A lány célja érdekében hátat fordít régi életének, és a halandók közé költözik. Ez persze nem megy zökkenőmentesen, na meg a varázslást sem olyan könnyű elfejteni. Mivel főhősünőnk csupán 17 éves, így beiratkozik a híres Sweet Amoris gimibe, hisz ez az iskola teljesen különbözik a bosziiskolától. Sok új dolgot megtapasztal, köztük a szerelem érzését is. Egy idő után, Isabell kötelességének érzi, hogy elmondja a titkát a fiúnak, ám Castiel-nek Castielnek ez nem tetszik, sőt, a szüleinek sem. Vajon hogyan alakul Isabell élete? Továbbra is képes lesz erre a kapcsolatra?
Khm. Hogy is kezdjem. Már az elején abszurdumnak érzem, hogy a főszereplő boszorkány voltát csak úgy mellékesen veted oda, mintha apróság lenne. Aztán ott az a mondat, hogy Isabell a célja érdekében ezt és azt teszi. Honnan kéne tudnom, hogy mi a célja? Oké, én elolvastam a sztorit, de aki a fülszöveggel kezdi, azt ezzel alapjáraton még nem világosítottad fel. Aztán ott a másik: beiratkozik a Sweet Amoris-be, "hisz ez az iskola teljesen különbözik a bosziiskolától". Azt várnánk, hogy azért iratkozik be, mert tanköteles, de persze, miért is ne. A történetben bezzeg nem említetted, hogy eleve azért került szóba a halandók egy gimnáziuma, mert Isabell tudni akarja, milyen az. Tudtommal az anyjáék ragaszkodtak hozzá. Erről is lesír, hogy összecsaptad, nem is egyeztetted össze a történettel. Pedig annyira jó is lehetne a fülszöveg, ilyen merész alapsztorival! Igazán fordíthatnál rá időt, hogy újraírd.
Ja, el ne felejtsem a fülszöveg végét, amikor megtudjuk, hogy Isabell idővel elmondja a kilétét Castielnek (akinek a neve nem bukkan fel egészen addig, szóval csak azért tudjuk, hogy ő az a szerelem, akiről az előző mondatban szó volt, mert ő van a fejlécen - külön erre sem tértél ki), akinek ez "nem tetszik". Öh, árnyaltabban is meg lehetne ezt fogalmazni szerintem... Nekem sem tetszene, hidd el. Sőt. Először őrültnek gondolnálak, el sem hinném, aztán, mikor bebizonyítod, hogy mégis, cseszettül össze lennék zavarodva és egy kicsit megijednék tőled és elmenekülnék előled. Így is, vagy hasonlóan is le lehet írni. Meg úgy is, hogy "nem tetszik" neki. De te tudod. (5/1)
3. Az oldalak. Teljes káosz. Hol is kezdjem. Mondjuk, a legszembetűnőbbel: minden másik blogodnak külön oldalt csináltál, ami már önmagában is elég zavaró. De azt várnám, hogy mondjuk egymás után, sorba rakod őket, de nem - a Love on the ice a szereplők után van, a Crystal Pecure meg a legvégén. Jelen állapotukban mindkettőről azt hiheti az arra tévedő, hogy valami külön oldal, ami ehhez a blogodhoz kötődik, de aztán persze rájön, hogy nem. Hihetetlenül rendetlennek tűnik ez így.
A sorrendjüket sem igazán értem - a legpraktikusabban így néznének ki: főoldal, fejezetek, szereplők, ha könyv lenne, oklevelek, díjak; és csak ezek után a többi blogod külön oldala, ha ragaszkodsz hozzájuk. Bár szerintem mindkettőt össze lehetne rakni egyetlen oldalra, mondjuk, "többi blogom" névvel.
És még csak ezután jön az oldalak tartalma. A fejezetes szerencsére teljesen rendben van, úgyhogy arról nem kell írnom külön semmit. A szereplők jól össze vannak szedve (Nathanielt hiányoltam a listáról), de a végén azon kívül, hogy van egy szereplő, aki még fel sem tűnt a történetben, az ő képét valamiért háromszor raktad be, ebből kétszer óriási méretben. Bocsánat a kérdésért, de részeg voltál, amikor ezt ilyen állapotban hagytad? Azonnal szedd le azt a két, orbitálisan nagy, fölösleges képet, mert kiég a retinám, és szerintem az arra tévedő bloggerek is furán néznek rád.
A díjas és az okleveles oldal rendbe van téve, ami külön megnyugvás számomra. A könyvborítót nemigen lehet elrontani, neked sem sikerült. A blogjaid külön oldaláról meg már elmondtam a véleményemet, de még hadd tegyem hozzá, hogy az, hogy még a fejezeteiket is belinkelted ezeken az oldalakon, arra enged következtetni, mintha egy blogként kezelnéd mind a hármat - a két másikat, meg azt, amit most kritizálok. Ez semmilyen esetben nem normális, és tarthatatlan. (4/1)
4. A prológus. Azt hiszem, ez a legnagyobb csalódásom. Annyira kiemelkedően, annyira ötletesen meg lehetett volna írni egy ilyen hátterű sztori prológusát, erre egyenesen komikus lett. Szívélyesen dobálózol a "boszorkány" és a "varázslat" szavakkal, de egyikről sem mondasz konkrétan semmit, pedig ez lenne a történet legmisztikusabb, legérdekesebb eleme - te mégis letudod úgy, mintha természetes lenne. Egy fantasy nem így működik. Legalább annyi pozitívum van a prológusodban, hogy jó helyen végződik, így hívogatja az olvasót a folytatás elolvasásához, ami nagyon fontos, de... Vérzik a szívem, komolyan. Ha valamikor, hát itt kellett volna megjelenítened a sátánista vonalat - elvégre a boszorkányokhoz ennek elvileg kapcsolódnia kéne, ha már a fejlécen is felhívtad rá a figyelmünket. De semmi. A prológus alapján a történet egy átlagos, megszokott Csábításból Jeles-agyszülemény, amit egy unatkozó tinédzser lány préselt ki magából, annyira rabul ejtette ez a primitív játék. És nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a boszorkány-elemmel akármilyen magasságokba emelhetted volna a történetet, de bele sem gondoltál, elkapkodtad, közzétetted, 'oszt kész, a sok hülye bloggernek még ez is felüdülés lesz. (5/1)
5. A történet. Ahogy a prológusban, úgy itt sem kapunk a boszorkányságra kicsit élénkebben utaló, magyarázó részt - a boszorkányság megmarad annak a tündérmesés, elcsépelt, kidolgozatlan háttérelemnek, amit azért hoztál bele, hogy legalább eltérjen a többi ötszáz Castiel-fanfictől. Így igazán nehéz dilemmában vagyok azt illetően, hogy hány pontot adjak az alapötletre, mert hiába jó, lesír róla, hogy nem gondoltad át eléggé ahhoz, hogy kihozd belőle azt, amit magában hordoz. (10/5), mert valahol mégiscsak a kidolgozás hibája a dolog, nem az alapötleté, ugyanakkor mégiscsak Csábításból Jeles, ráadásul épp Castiel-fanficről van szó, na meg egy új gimnáziumba kerülő lányról, aki elvileg boszorkány, de ez csak pár szóból derül ki...
A kidolgozás kapcsán visszautalnék arra, amit már a címnél is említettem: hogy mennyivel érdekesebb, praktikusabb, egyedibb és színvonalasabb lenne a történet, ha a prológus maradna Isabell szemszögéből, a történet többi része pedig... *dobpergés* Castieléből! De most gondolj bele! Ha nem vagy hajlandó - vagy nem is gondoltál bele - kidolgozni a boszorkány-szálat, akkor a történet Isabell szemszögéből egy unalmas, átlagos lány sztorija, aki épp a mi vörös szívtiprónkba szeret bele. De ugyanez Castiel szemszögéből már egy mestermű lenne, nemcsak azért, mert férfi szemszögéből íródik (ami ritka a blogok és főleg a fanfictionök között, mint a fehér holló, magyarán kapásból egyediségfaktornak számítana), hanem azért is, mert így egy egész korszaknyi időd lenne magadban kigondolni, hogy pontosan milyen is a boszorkányság, és az olvasó épp ugyanakkor tudná meg a részleteket róla, amikor Castiel. Mert a prológusban ugye megtudnánk, hogy Isabell boszorkány, de utána Castiel szemszögéből követnénk végig a történetet, így megtudva mindent az ő háttérsztorijáról is - mert valljuk be, Isabell a boszorkány mivoltától eltekintve egy dögunalmas, véges mennyiségű sztorilehetőséget kínáló tucatlány - és ezt annyi, gimis blogon olvashattuk már, hogy az siralmas!
A történeted kidolgozása tehát már nem olyan nívós, mint az alapötlet, de csak rá kéne szánnod az idődből valamennyit, és az is minőségi lenne. (10/2)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Személyleíráson kívül csak a cseresznyefák kapcsán emlékszem jelzők használatára, ami elég kevés, és nem kellene sok, hogy kielégítő szintre fejleszd. A párbeszédek néha zavarosak, egy helyen entert ütni felejtettél el, máskor meg az nem világos, hogy mit ki mond - szerintem ott már te is bele voltál zavarodva, ezért nem csoda, hogy az olvasó sem érti. De alapjáraton a párbeszédekkel sincs baj, mármint csak akkor nincs, mikor Castiel beszél. Mert valójában az ő szavait írtad le a leghitelesebben.
A karakterekről: annak ellenére, hogy Isabell boszorkány, ezért elvárnánk tőle, hogy kicsit komolyabb legyen, nemhogy 17 éveshez képest, de alapjáraton is gyerekesen viselkedik. Persze, ez van, amikor az író még túl fiatal ahhoz, hogy magánál idősebb karaktereket hitelesen megjelenítsen. Castiel karaktere sajnos pont olyan, sőt, még üresebb porhüvely, mint a Csábításból Jelesben, de valamiért nem is vártam többet. De azt azért elmondanám még - inkább leírom, de mindegy -, hogy a CsJ-s tapasztalataimra visszaemlékezve Castielt nem ilyennek képzeltem el. A te történetedben Castiel már az első alkalommal dicséri főhősnőnket, pedig az igazitól én azt várnám el, hogy inkább beszól neki, cikizi. És utána is túl hamar nyílik meg neki, túl hamar válik nyilvánvalóvá, hogy tetszik neki Isabell, és ez megint csak az összecsapottságra vezethető vissza. (15/7)
7. Stílus, fogalmazás. Szépen fogalmazol, és megnyerő a stílusod, ha néhol bele lehet is zavarodni abba, hogy épp mit akarsz mondani. Utóbbi egyértelműen az átolvasás hiánya miatt van, és ez is olyasmi, amit tanácsolnék neked, a rengeteg regény olvasásán kívül. Semmit ne tegyél közzé úgy, hogy egyszer sem olvastad át az egészet, mert anélkül olyan hibák is benne maradhatnak, amiken egyébként fognád a fejedet, hogy képes voltál elkövetni. (5/4)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsedet nem nevezném hiányosnak, de átlagon felülinek sem mondhatnám, inkább amolyan középszerű - ezen is segítene, ha sok könyvet olvasnál. Így a helyesírásod is - helyesebben írsz, mint a legtöbb blogger, de időről időre te is vétesz hibákat, szerencsére legrosszabb esetben is csak vesszőhibákat, ami megbocsátható. És - hadd ismételjem meg magam - rengeteg olvasással kiküszöbölhető. Nem viccelek! (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. Fantasy-ről beszélünk, szóval a hitelességnek eleve nem kell jelen lennie, de a történetvezetésed azért hagy kivetnivalót maga után. Hogy értsd, mire gondolok: sokszor túl egyszerűen zárod le a fejezeteket, legtöbbször az elmesélt nap végén, és ez nem szerencsés, mert így nem vonzza az olvasót - sokkal frappánsabb és izgalmasabb, ha épp egy érdekes párbeszédnél fejezet be a fejezetet, vagy valamilyen, látszólag érthetetlen és szokatlan eseménynél. Most nem jutott eszembe jobb példa, de körülbelül ilyesmikre gondolok: "A hang hallatán megfordultam, és megláttam őt, ahogy a fának támaszkodva figyelt engem." Persze, ez elég elcsépelt példa, de arra jó, hogy illusztráljam, mire gondoltam. (5/3)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A legelső, egyedi eleme a blogodnak a címe, de valamennyire ebbe a kategóriába tartozik az alapötlet is - és sem a címből, sem az alapötletből nem hoztad ki a legjobbat, pedig kihozhatnád, megvan hozzá a tehetséged. A stílusod és a fogalmazásod is különleges, szóval ezeket nem kéne hagynod kárba veszni. Trailered hála istennek nincs, de hidd el, nem is kell. (5/5)

A tartalom összesen: 75/37 Még rengeteget kell fejlődnöd, de megvan hozzá a tehetséged, csak légy kitartó, és szánd rá az időt, amit érdemel!


Ajánlom...
Feltétlenül nézz be Arisa blogjára, ha rajongsz a Csábításból Jeles Castieljéért, és érdekelnek a boszorkányokról szóló fantasy-k, azok közül is egy érdekesnek ígérkező történet Isabell Cally-ről, aki nagy kalandba vág bele azzal, hogy kipróbálja, milyen halandók közötti, halandó életet élni.


A kritika teljes mértékben építő szándékkal íródott, nem akartalak megbántani semmivel. Ha mégis sikerült, és igazságtalan voltam, vagy bármi ilyesmi, akkor írj. Én sem vagyok tévedhetetlen, jó ember meg főleg nem, úgyhogy ennek nagyon is fennáll a lehetősége. Ja, és a kritika rövidségéért elnézést kérek - ma csak ennyire futotta, sajnálom, nem vagyok a toppon.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb Nessa randalírozott. Güle güle!

xxx

Misa blogja

A mai kritikám alanya, Misa Nishimora március 18-án rendelt tőlem, és igen, fura, hogy telik az idő, de az is fura, hogy én mennyire megvetendő lusta állat vagyok. End of lesson.
U.I.: Ez az első kritika, amit ezzel a csodás új designnal szemezve írhatok. Még egyszer örök hálám, Bella, istennő vagy, csodát alkottál!

Yūgen yume

Szerzője: Misa Nishimora

A kinézet
1. A fejléc. Nincs! Hát végre már egy blog, amin nincs! Eddigi pályafutásom során csupán egyetlen olyan blogot kellett kritizálnom ezen kívül, amin nem volt fejléc. És hogy imádtam. Csak hogy tudd, az első benyomásom ezzel már meg is formálódott a blogodról, és a lehető legcsodálatosabb benyomásról van szó. Száz pontot is adnék rá, csak azt nem lehet, tekintve, hogy nincs, és úgy nem lenne fair. Viszont amúgy csodásan néz ki a blog fejléc nélkül is, hülyén nézne ki, ha lenne. (0/0)
2. A háttér. Imádom. Nem tudom, miért hoznak lázba a virágok - illetve tudom, de ez nem fontos -, de a virágos, kellemes hangulatot és már-már illatot árasztó háttered minden szempontból elnyerte a tetszésemet; nem is tudom, mióta nem láttam hasonlót. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Fehér, aminél jobban szerintem semmi nem illene a háttérhez, szóval nagyszerű. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. Mi sem olvashatóbb a fehér alapon, mint a fekete betűszín - szóval ez teljesen rendben van. Látom, a linkek alapszíne pont az a zöld, ami a háttérben a virágok leveleire jellemző - ügyes! Ha jól gondolom, a fülszöveg talpas, a bejegyzések és a jobb oldali modulsáv szövege talpatlan betűtípussal van, és szerintem sokkal jobb, egységesebb hatást kelhetne, ha a fülszöveget is átállítanád talpatlanra - magyarul ugyanarra a betűtípusra lehetőleg, ami a többi helyen is van. A betűméret szerintem ideális. (3/3)
5. Az effektek. Nem tudom, ide tartozik-e a kurzor, mindenesetre én ideírom. Cuki a kurzorod, tényleg, de abszolút kilóg az összhatásból, nem illik a blogodhoz, szerintem nem dől össze a világ, ha leveszed. A kurzorkövető csillageső viszont a te világos blogodon csodásan fest, már amennyire én meg tudom ítélni, és ez kevés blogon van így, úgyhogy ezt sikerült nagyon jól eltalálnod. Elsőre elítéltem a kurzor-rávitelre megforduló, lekerekítetté váló és eltűnő képeffektet, de hát istenem, mégiscsak jól néz ki, ha fölösleges is egy kicsit. A linkeffektek nagyon tetszenek, már eleve az, hogy zöldek, de a kurzor hatására pont megfelelő rózsaszínek lesznek; teljesen belepasszol az összképbe. Sokáig azt hittem egyébként, hogy utálom a rózsaszínt, de ilyen esetekben nincs szívem lehúzni, mert mégiscsak jól néz ki. Szóval szerintem minden színt szeretek. De ez most mégis kit érdekel?! (5/5)
6. A modulok. Különleges a sablonod felépítése, és a két modulsáv mellett úgymond egy harmadik is van, ami fura, de egész megnyerően néz ki. Utóbbiban egyedül a menü helyezkedik el, ami szintén tökéletesen passzol az összhatásba minden színével és effektjével együtt. Felül van egy zenelejátszónk, ami - bármily meglepő - szintén tökéletesen illik a környezetébe, és még favicont is kaptunk, ami tök cuki. A bal modulsávban minden rendben, kivéve a chat, amit egyszerűen csak akkor vagyok képes elolvasni, ha kijelölöm. Lehet, hogy én vagyok vak, de attól ez még nagyon nem frankó így. Legalább lennének egy kicsit sötétebb rózsaszínek a betűk, vagy valami. Sehol máshol nincs, amibe bele tudnék (vagy akarnék) kötni, úgyhogy ennyi is lett volna. (12/11)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Ha a könyvborítóra kattintok, az nem a képhez vezet, szóval a borítódat csak igazán piciben látni. Amennyire ebből ki tudok indulni, abból megállapíthatom, hogy nem egy ilyen könyvborítót képzeltem el ennek a blognak, már a kinézet alapján sem. Hanem inkább egy fehér-rózsaszín-zöld színekben pompázót. Ez a barna semmiképp nem nyerő. Úgy meg főleg, hogy nem lehet látni, olyan pici. Ettől eltekintve a blogod külsejében nincs semmi különleges, leszámítva azt, hogy japánul írtad oda a profilod linkjéhez, hogy "én", de ez korántsem elég. Biztos lennének ötleteid, hogyan alakíthatod különlegesebbé! Ha már a virágoknál tartunk, akkor miért nem nevezed a chatet chat helyett virágoskertnek? Érted, ilyesmikre gondoltam. (5/2)
8. Az összhatás. Ha nem görgetek el a könyvborítóig, akkor a blogod egy harmonikus, megnyugtató virágoskertre emlékeztet leginkább, és ilyen is kell a sok, kínosan felnőttesnek látszani akaró blog után, ami direkt dark meg +18 meg minden, közben egy ötéves megrendítőbbet ír. Na mindegy, ez nem ide tartozik. (5/5)

A kinézet összesen: 34/30 Nem is a te munkád, de elismerésem! :)


A tartalom
1. A cím. Őszintén, nem tudok japánul, és csak az infóboxod és az előzetes elolvasása miatt tudom, hogy véges álmot jelent, de ez nekem nagyon bejön. Hiszen akár az alvás közben tapasztalt képsorokra, akár az általunk célként kitűzött vágyakra értjük, véges dologról van szó, ha ezt néha nehéz is belátni. Szóval a címed élethű, és a japánsága miatt már egyedi is. Ráadásul, ha jó következtetést vontam le, akkor a történetnek szomorú vége lesz majd a 2. évadban. Ha így lesz, én támogatlak - mindenki el van foglalva a nagyszerű heppi endingek megírásával, szomorú befejezést senki nem ír, és ez rettentő unalmas. Legyen a te történeted szomorú végű!
Na de, hogy tényleg a címről írjak: kellően rövid, szép hangzású, könnyen megjegyezhető, különleges, figyelemfelkeltő. A történet az első évaddal az "álom" részt már beteljesítette, szóval a "véges" már a 2. évad, vagyis a jövő zenéje. Sok sikert kívánok hozzá! (6/6)
2. A fülszöveg. Ha nem kéne kritikát írnom a blogodról, hanem csak a blogodra tévedt nézelődőként olvastam volna el a fülszöveget, akkor nem győzött volna meg. Nem keltette fel az érdeklődésemet, nincs különösebben jól megírva, nem egyedi - hiszen keresve sem tudnék átlagosabb sztorit kitalálni, mint az SzJg-alapot követő, unalmas gimis sztori. Ezeken kívül más hibái is vannak, amik közül pirossal jelöltem neked a helyesírásiakat és rózsaszínnel biggyesztettem bele az én megfigyeléseimet: "A nevem Hasegawa Ayumi, és egy egyszerű lány vagyok a Sakura Koko Középiskolában. Mi a legsablonosabb szöveg, amit egy fülszövegben olvashatunk? Persze, hogy egy középiskolás, átlagos lány! Rettenet klisés, és semmiféle izgalmat nem ígér. De egy nap teljesen megváltozik az életem. Naná. Minden "átlagos lány"-ról szóló történet azzal kezdődik, hogy annak a lánynak "megváltozik" az élete. És mi más is lehetne az a nagy változás oka, mint az, hogy: Hirtelen, a semmiből megjön egy fiú, akinek a neve Kanegawa Yuto-kun, és azt mondja, megváltoztat engem. Nem lepődtem meg. Yutoval neki vágunk nekivágunk a gimis éveinknek. Ha 16 éves vagy, akkor már egy ideje gimibe jársz... Akkor hogy "vághatnál bele" a gimis éveidbe? Barátok, szerelem, család és még sok dolog történik az életemben. Barátok és család hogy történik az életedben? Megismerkedünk olyan emberekkel is, akikkel nem is tudtunk volna találkozni. Miért és mikor nem tudtatok volna találkozni? És, ha nem tudtatok volna találkozni, akkor hogy lehet, hogy mégis találkoztatok? Te se maradj le róla!" Hát, amennyire meggyőztél ezzel a fülszöveggel, szerintem az arra tévedő olvasó szívesebben maradna le róla.
Na, lehiggadtam, és eddig gyakorlatilag csak fikáztam, de, hogy konkrét kritikát is mondjak: sok fülszöveget olvastam már, ezért akaratlanul is levonok következtetéseket, mikor elolvasom egy adott sztori fülszövegét, és abban szerepelnek az "átlagos lány", "gimnázium/középiskola" és "átlagos" szavak, akkor már rég lemondtam arról, hogy egy érdekes, fordulatos drámát olvassak. Akkor meg főleg, ha a felsorolt tényezők mellett és ellenére megjelenik a mágikus mondat: "megváltozik az élete". A szürke kisegérnek bélyegzett, átlagos, középiskolás lánynak megváltozik az élete. És vajon mitől? Naná, hogy egy fiútól, aki az osztálytársa. Ha azt akarod mondani a sztoridról, hogy a lehető legátlagosabb, legjellegtelenebb ásításfesztivál, akkor ilyen fülszöveget kell hozzá írni!
Írtam neked egy alternatív fülszöveget, hogy értsd, mire gondoltam: A nevem Hasegawa Ayumi, és második éve járok a Sakura Koko Középiskolába. Nincsenek barátaim, senki nem viseli el, hogy finoman szólva "fura" vagyok. Egészen addig, amíg új osztálytársunk nem érkezik, akit Kanegawa Yuto-nak hívnak, és akinek fekete haja és kékeszöld szeme van. Az sem zavarja, hogy milyen vagyok - sőt, tesz róla, hogy olyan kalandokban legyen részem, amiket addig elképzelni sem tudtam. Ha te is a részese akarsz lenni ezeknek a kalandoknak, olvasd el a történetemet! Nem a legjobb, amit valaha írtam, de azért remélem, érzed a különbséget a kettő között. (5/0)
3. Az oldalak. Na jó, kezdem a pozitív vagy semleges részletekkel, mert a fülszövegedet elég nyersen kezeltem le. Tetszett az epizódokat felsorakoztató oldalad, és az, hogy ki is pipáltad a már meglévőket (de a különkiadást egybe kell írni). Van egy szokatlannak számító, bemutatkozó oldalad, mármint nem az oldal maga szokatlan, mert ilyen szinte minden blogon van, hanem a tartalma. És a füzetke... Csak az első kommentnek köszönhetően tudtuk meg, hogy ez egy alternatív chat akar lenni, mert hiába írtad le a "szabályokat", arról sehol nem szóltál, hogy ide chatként lehet írogatni... Az viszont tök jópofa és ötletes, hogy leírtál pár japán kaját és egyéb kifejezést, hasznos is (csak kár, hogy nem teljes a lista; a -chan, a -sama, a -kun és az -oniisan jelentése például nekem végig ismeretlen maradt).
De most jöjjön az, amitől istenigazából megfájdult a fejem: a karakterek. Mindig is utáltam az ilyen, pontokra szedett leírásokat, amikben a kedvenc dolgaidtól elkezdve minden fenét leírsz pontonként. Senkit nem érdekel a szereplő kedvenc étele. A karakter jellemének szempontjából sem fontos. Megjegyezni sem tudjuk mindenkiét egyesével, nem is akarjuk és értelme sincs. Az meg, amikor "egyéb dolgok" címszó alatt odaírod Ayu leírásának a végére, hogy "tipikusan olyan, mint én", az felejthetetlen. Egy regényt sem olvastam, amikor az író épp a főhős kilétét ecsetelte, majd odabiggyesztette a bekezdés végére, hogy "egyébként ő olyan, mint én". Te igen? Mivel ilyen egyszerűen nem létezik. Egy író (vagy akármilyen kezdő írópalánta) nem jellemez úgy egy embert, hogy azt mondja, "olyan, mint én". (Amúgy: ha te olyan vagy, mint Ayumi, akkor ezt a helyedben nem reklámoznám.) A gifek viszont cukik, bár nem vagyok oda az animékért, vagy mi a rákok azok a golflabda szemű babák. Akit teljesen feleslegesnek tartottam felírni a szereplők listájára, az Hanae, hiszen ő csak említés szintjén jelent meg eddig. (4/3)
4. A prológus. Ezen a ponton már szabályosan ki voltam akadva, már ne is haragudj. (Azt írtad, nem haragszol meg, ha negatívumot írok, de mégis igyekszem visszafogni magam, mert szerintem ezt elhamarkodottan állítottad.) Hivatalos prológusod ugyanis nincs, ami önmagában nem lenne baj. De van ez az... előszónak nevezett bejegyzés, ami szerintem minden épeszű embernél kicsapta a biztosítékot. Az elejével nincs gond, az első pár bekezdésben csak magadról írsz, meg leírod a cím jelentését és a történet születésének eredetét. Aztán pedig... minden előzmény nélkül leírod az első két fejezet eseményeit, rettenet primitíven. Kérdem: mire fel? De nem is ez a legrosszabb, pedig még ez is iszonyú. Hanem az, hogy ebbe beleírsz olyan információkat a főhősnőről, amiket csak innen tudhatunk meg. Érted. Tehát egy afféle off-bejegyzésbe leírtál minden lényegeset a főhősnőről és az első két fejezetről. Ennélfogva a történetbe már nincs beleszőve egyik fontos infó sem Ayumiról. És ez katasztrófa, már megbocsáss. Ez az erősen idézőjeles "előszó" nem számít prológusnak, nincs linkelve az epizódok között, szóval az, aki csak a történetet olvasta el, nem a blogot böngészte végig, az nem is tud róla. Márpedig ezeket az infókat a történetbe kellett volna beleszőnöd, nem egy ilyen nyúlfarknyi bejegyzésbe, ami eltűnhet a süllyesztőben! Én például csak egy komment miatt tudtam meg az első fejezet elolvasása után, hogy létezik ez az előszó, és addig rohadtul felcseszte az agyamat Ayumi, akiről nem tudtam meg azt, amit az előszóban leírtál róla... Példának okáért: Nincsenek barátai, egyedül van, mindennap sír. És kezdjük azzal, hogy Ayumi-chan elég gyengén született. Kicsikét lassan fogja fel a dolgokat, olyan, mint egy 4 éves. A történetből nem derül ki, hogy mindennap sír. Az sem, hogy gyengén született. És azt, hogy négyévesként viselkedik, azt én is észrevettem, de csak azután, hogy nyolc napon túl gyógyuló agyhúgykövet kaptam. És ezért kártérítést kéne kérnem!
Mivel hivatalosan nincs prológusod, ezért nullából nulla pontot kéne adnom rá, hogy ne legyél hátrányban, de... Allah, adj türelmet... ezzel az "előszóval" azt gondoltad, hogy letudtad a karaktered rétegelését és kidolgozását, de a történetbe már nem szőtted bele ezeket az igen jelentős spoilereket! És ez őszintén... felidegesített, hogy ne szitkozódjak már kritikán belül, de ez felháborító. (5/0)
5. A történet. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan írhatnám le mindezt kíméletesen, de szerintem az lesz a legjobb, ha önmagamat adom, és nem finomkodok. Mármint a fejlődésed szempontjából ez lesz a legjobb. A lelki világodat és a lelkesedésedet nem garantálhatom.
Szóval... kezdjük az elején. Semmilyen írásra nem mondom azt, hogy minősíthetetlen - csak azt, hogy kezdő író munkája. Senkinek nem mondom azt, hogy ne írjon, mert nincs hozzá érzéke - de azt mondhatom, hogy még van hova fejlődnie. Azt sem állítom, hogy egyszerűen túl fiatal vagy az íráshoz, mert azt nem lehet elég korán kezdeni - hiszen jómagam nyolcéves korom óta egészen biztosan írok, de lehet, hogy már korábban is írtam.
Azt viszont ezer százalékig állíthatom - miközben a tapasztalat, a legalább hét évnyi írás és az emberismeret beszél belőlem -, hogy vannak írások, amiket nem lenne szabad publikálni és dicséretet várni érte. És itt ugrik a te majmod a vízbe.
Nézd, ha az eddigi képletes rinyálásom után nem világos, azt akartam mondani: nem az a baj, hogy túl fiatalon és éretlenül kezdtél írni, és nem is az, hogy esetleg tehetségtelen lennél, elvégre gyerekkorban ez még többnyire nem dőlhet el. Hanem az, hogy  a gyerekkori firkálmányaimat én nem töltöttem fel a világhálóra. Neked sem kéne. Gépeld be Word-be, vagy egy füzetet nyiss erre a célra, és legfeljebb egy barátodnak mutasd meg, aki ért hozzá, és őszintén elmondja a véleményét.
Bizonyára túl fiatal vagy még ahhoz, hogy a szakszerű elemzést, amit általában a kritikámban írni szoktam, megértsd, én mégis leírom, hogy ne háborodhass fel azon, hogy nem indokoltam. És majd egy év múlva újraolvashatod, és eldöntheted, hogy mennyire adsz nekem igazat.
Figyelj, az, hogy az alapötlet klisés, annak nem kéne meglepnie téged. Gimis sztori - itt már el is dőlt, hogy egy unalmas, céltalan történet lesz. Egy "átlagos" lányról szól, akiből ezzel a jelzővel máris kiírtál minden jó sztorilehetőséget. Mit vártál? Sajnálom, de az alapötletedre nem tudok mást adni, mint: (10/1), mert mégiscsak megspékelted egy őrült hajlammal a főszereplőt, aki köré az egész sztori felépül, és ez dicséretes (megintcsak kár, hogy ezt egy külön bejegyzésből tudtuk meg, nem a történetből).
Nézzük a kivitelezést. Hát, ez most fájni fog, de... Jó, nem fogok fikázni, hiszen megígértem. Nézzük az elejéről.
A történet esetleg izgalmakat tartogató mivoltának már akkor búcsút mondhattunk, amikor az első két fejezet minden történését ellőtted az előszavadban (megjegyzem: az írói előszavak nem erről szoktak szólni). Szóval elkezdünk egy olyan történetet, aminek az elejét már kívülről fújjuk, amit egy idegesítő, 16 évesnek csúfolt, de valójában négyéves kislányra emlékeztető, infantilis, hiperaktív személy szemszögéből olvashatunk. Ehem. Történnek itt halomszámra az indokolatlan, hiteltelen, tündérmese valóságtartalmát közvetítő események, amiket a hitelesség címke alatt tárgyalok. Kapunk egy főhőst, akiről a külsején és a kedvenc kajáján kívül semmit nem tudunk meg (utóbbit sem a történetből magából, hanem a külön fenntartott karakter-rovatból), de őt és a főhősnőt is hagyjuk a karakter-pontra. Mindezt belecsomagoltad egy összecsapott (több fejezet elején is elnézést kértél amiatt, hogy összecsapott lett... hát, erről még beszélnünk kell), összefüggéstelen, gyerekes megfogalmazásba és egy őrülten valószerűtlen cselekménybe, amiben minden öt perc alatt történik, semmi nincs részletezve, ami lényeges, ami meg lényegtelen, arról ódákat olvashatunk. Ezek mellé csatlakoznak be a hangnemek közül csak az ordítást/ordítozást ismerő párbeszédek (megszámoltam: 65-ször (!!!) szerepel a 12 fejezet alatt az a szótő, hogy "ordít", és nincs olyan fejezet, amibe egyszer sem írtad volna bele), a "bepisál" kifejezést kétszer írtad bele (egyébként tipikusan a kisgyerekek mániája, hogy ezt a szót használják minden élethelyzetben), a "szar"-t pedig hatszor, és ebből max. két esetben volt indokolt is. Már bocs, de szerinted kulturált ember (még, ha olyan agyament is, mint Ayumi) leír/gondol olyan mondatokat, mint: "Megint olyan szar lesz, mint mikor együtt mentünk a vidámparkba. Emlékeztek, ugye? Ú, azt hittem, hogy a szarás szélén vagyok." És ezekkel a mondatokkal össze lehet egyébként foglalni az írásod minőségét is, azt hiszem. A kivitelezés tehát még alacsonyabb színvonalú, mint az alapötlet, pedig ez nagy szó. (10/0)
Miután lezártam a pontozást, nem szoktam már ilyen külön részt írni egy pontba, de most muszáj. Kettő dologról is. Az egyik, hogy "összecsapott". A másik meg az, hogy olvasnod kéne.
Vegyük akkor sorra. Több fejezet elején is olvashattuk a bocsánatkérésedet, amiért összecsapott lett az adott fejezet (segítek: mindegyik az lett; egyiket sem gondoltad át). Figyelj, egy fejezet, ami összecsapott, és ezt te még tudod is róla, az nem áll készen a közzétételre. Ha valamiről már te is érzed, hogy összecsapott, akkor azt írd át, olvasd át, gyomláld ki belőle a hülyeségeket, esetleg töröld ki és másnap kezd elölről, de ne tedd közzé, könyörgök!
A másik pedig a tanácsom, aminek megfogadásával igenis tudsz javítani ezeken a dolgokon. Tudom, hogy klisésen fog hangzani, és ha hasonlítasz a 21. századi gyerekekre, akkor hülyeségnek fogod tartani. De én azért elmondom, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Olvass! Komolyan. Minden elképzelhető érzéked fejlődni fog az olvasástól (ha gondolod, vess egy pillantást az olvasásról szóló cikkemre; most nem fogom leírni itt a lényegét). És egyébként meg: minden nagy íróból úgy lett nagy író, hogy előtte nagy írók írásait olvasta. Ha nincs ötleted, hogy mit olvass (egészen biztosan ne olvass Szent Johanna gimit és Alkonyatot!), akkor írj e-mailt, segítek.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Az egyetlen, legalább kényszeredetten leírásnak nevezhető sor az, amikor a legelején megtudjuk, hogy Yuto szeme kékeszöld, de ennyi - sehol egy valamirevaló leírás. A párbeszédek épp olyan hiteltelenek és valószerűtlenek, mint amilyeneket csak egy gyerek tud írni - ennélfogva értékelhetetlenek. De a karakterek már annyira elfogadhatatlanok, hogy még elemzést is tudok róluk írni!
Kezdjük talán egy mellékszereplővel, azt könnyebb feldolgozni. Kisa, Yuto húga - bár a szereplő leírásánál 12 évesnek bélyegezted - egy őrjöngő négyévesként viselkedik. Aztán vessünk egy pillantást a kétdimenziós főhősünkre, Yuto-ra, akiről a szeme színén és azon kívül, hogy észveszejtően cuki, semmi érdemlegeset nem tudunk meg. És egy igazi, főhősértékű szereplő nem szabad, hogy ilyen legyen. Nem önreklámból, de tényleg vess egy pillantást a karakteralkotásos cikkemre, sokat segít, ha megfogadod.
Aztán jöjjön a legfájóbb pontom, Ayumi. Ezeket a jelzőket szerintem mind írtam már róla, de hogy lehet egy főhősnő ennyire infantilis, hiperaktív és következetlen? Ez amúgy a karaktereid mindegyikéről elmondható, de Ayumi tényleg mindenféle emberi avagy háziállati logikának ellentmond, egyetlen tettének vagy szavának sincs értelme vagy indokoltsága, csak úgy lóg a levegőben, mert az jutott eszedbe először. Ez nem így működik. És oké, mondjuk, hogy elfogadom a tényt, hogy nem a történetbe írtad bele, hanem egy ostoba előszóba a történet lényegét, de akkor legalább valami magyarázatot adnál rá! Oké, gyengén született. De hogy lehetett azt a gyereket annyira elcseszni, hogy nincs egy értelmes gondolata sem?
És megint visszatérek oda, hogy az íráshoz érettségre van szükség. Nem mondom azt, hogy egy bizonyos korra, mert az hülyeség - többéves gyakorlás után egy nyolcéves is írhat (a korához képest persze) olyan színvonalas művet, mint egy felnőtt, aki egy sort sem írt előtte -, de érettségre igenis szükség van ahhoz, hogy színvonalas írást adj ki a kezeid közül. Mert amíg nem vagy eléggé érett, addig többek között hihető karaktereket sem fogsz tudni alkotni. Hogy példát is hozzak: gondolom, te nem lehetsz idősebb 11 évesnél, és nem gyakoroltál még eleget, ezért nem tudsz megírni egy értelmes, hihető, rétegelt 16 évest.
De azért adok egy pontot arra, hogy leírtad Yuto szemszínét és erős idézőjelek között "beleszőttél" a történetbe legalább valami halovány, gyengécske magyarázatot arra, hogy Ayumi miért egy idióta. (15/1)
7. Stílus, fogalmazás. Ez történik, amikor egy gyereket túl korán a számítógéphez engednek... Nem szóltam.
A stílusod gyermeteg, zavaros, ugrándozó - nem tudsz végigvinni egy értelmes gondolatmenetet tartalmazó bekezdést. A fogalmazásodról lesír, hogy az általánost sem jártad ki, és valószínűleg még azokon a nyelvtanórákon sem figyeltél, amiken eddig ott voltál. Szóismétlések, nevetségesen értelmetlen mondatok mindenhol, tömegével. Mindazonáltal adok rájuk egy pontot, mert az dicséretes, hogy ennek ellenére is írsz. (5/1)
8. A helyesírás, szókincs. Az alapszókincsed sincs meg ahhoz, hogy elfogadható írásokat publikálj, így nem csoda, hogy a helyesírásod olyan, amilyen. Vesszőhiányok; vesszők olyan helyen, ahova nem kellenének; párbeszédek hibás leírása és még sorolhatnám. Nem hozok mindegyikre példát vagy javítást, mert jelen pillanatban fölösleges. Majd mindjárt leírom, hogy miért is. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történetben körülbelül annyi a hitelesség, amennyit egy tündérmesétől elvárnék. Magyarul kábé annyi, mint amennyire a karakterek gondolkodása logikus. Jó, nem gúnyolódok tovább. Jöjjenek a példák. Yuto és Ayumi egyik percről a másikra megimádják egymást ahhoz képest, hogy esküdt ellenségek lettek az első percben, mikor meglátták egymást (megint a "csak úgy"-alapon, értelme vagy oka nem volt). Chika úgy keres barátokat, hogy diákelnökként behívatja Yutoékat, és ez látszólag teljesen normális. Kijelenti, hogy neki nincsenek barátai, úgyhogy mostantól legyenek ők azok. És erre senki nem szól egy rossz szót sem. Bár, mit is várnánk egy Ayumitól.
Akárhova mennek, legyen az vidámpark vagy büfé, mindig magától értetődő, hogy Yuto fizet. Ilyen nem létezik. Akkor sem, ha Ayumi egy ötéves értelmi szintjén van. Az osztálykiránduláson se szó, se beszéd meg van engedve, hogy Yuto fiú létére a lányokkal aludjon. Ilyen nem létezik, főleg nem gimnázium második osztályában. De persze te ezt honnan is tudhatnád, ha ennyire sem néztél utána a dolgoknak, mielőtt beleírtad a mesédbe. Figy, ha kiderül, hogy ezt a történetet egy paródiának vagy szatírának szántad, és nem is kéne komolyan venni, akkor én a falhoz csapom a fejemet. Ha tényleg paródia, akkor tüntesd föl valahol, hogy az a műfaja!
Történetvezetésben még egész jó is vagy, mindig sikerül olyan helyen lezárnod egy fejezetet, ami viszonylag érdekes, és csalogatja az olvasót a következő fejezethez. Ez hasznos tulajdonság, és ebből is látszik, hogy nem vagy te reménytelen, még akkor sem, ha az eddigi piszkálódásomból azt szűrted le. (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Függeléknek nevezném a füzetke oldaladon belüli jegyzetfüzet-részt, ami a maga nemében ötletes, hasznos és frappáns is. Trailered hála istennek, hogy nincs, ne is legyen, ha rám hallgatsz.
A blog címe ötletes és egyedi, és a füzetke-oldal is szokatlan, de jó. Mást nem tudok felidézni, de ez is elég. (5/5)

A tartalom összesen: 75/20 Hát, már leírtam, mivel tudsz fejlődni, és ha megfogadod, tényleg ígéretes írásokat adhatsz még ki a kezeid közül, hiszen előtted az élet! ;)


Ajánlom...
Ha egy igazán őrült lány mindennapjaira vagy kíváncsi, aki egy hihetetlenül cuki fiúval jön össze, de talán a történetük nem olyan véget ér, mint amilyenre számítanál.


Mielőtt nekifognál a megbántott kommented megírásának, szeretnék elnézést kérni, ha megbántottalak azzal, amit írtam. Nem volt bennem ártó szándék, nem eltéríteni akartalak az írástól vele. Kizárólag építő hatást próbáltam elérni. Ha nem sikerült, azt bocsásd meg nekem, kérlek.
xx Nessa

30 feliratkozóért járó meglepi - új kinézet!

Mikor felírtam a bloggal kapcsolatos teendőim listájára, hogy 30 feliratkozós meglepetés, akkor még eszembe sem jutott, hogy egy új design lesz ez a meglepetés - de közben Bella, az én legdrágább Alfám (igen, nagybetűs, és igen, Alfám, mert több blogját is van szerencsém bétázni) felajánlotta azt, amiről álmodni sem tudtam. És ez a dolog nem más, mint amit most magatok előtt láttok. Szerintem egyértelmű, hogy a szerintem mindenképp lélegzetelállító kinézetre gondolok.

Hagyjatok nyomot magatok után - mindig ezt kérem, de most tényleg -, és írjátok le, hogy nektek is úgy elnyerte-e a tetszéseteket az új design, ahogy nekem; örültök-e a "meglepetésnek", ami egy csodás designer bloggerina érdeme!
Közben pedig szeretnék egy masszív köszönetet mondani nemcsak a 30 feliratkozómnak (amiről sosem gondoltam volna, hogy elérem), hanem mindenkinek, akinek köszönhető a mostanáig elért, 11 ezernél is több oldalmegjelenítés, az eddigi 26 kritikaalany - hihetetlen, hogy ennyien belém vetettétek a hiteteket, és elviseltétek a leglaposabb szövegeléseimet is! Nem tudom szavakba önteni, mennyire hálás vagyok minden kommentért, pipáért, feliratkozásért, kritikarendelésért, támogatásért!
Csak álmodozni merek róla, hogy a jövőben akár ennek a többszörösét is elérhetem veletek és nektek köszönhetően, ugyanis remélem tudjátok, hogy jelenleg semmilyen körülmények között nem tervezem bezárni a blogot! Szerintem még nyolcvanévesen is fogom azokat a szavakat gépelni, hogy salve, földi halandók...

Nessa voltam. :3 Ciao!

Dominique blogja

Hát, március 4 óta is eltelt egy kis idő... de csak egy kicsi. Egészen pontosan 4 hónap, ha jól számolom (amúgy véletlen, hogy pont 4-én publikálom a kritikát; ma szállt meg az ihlet, hogy végre befejezzem a csonka, illetve teljesen üres pontok kidolgozását).
Utálom, hogy majd' minden bejegyzésemben olvashatjátok a nyavalygásomat meg a bocsánatkéregetéseimet,  de, mivel egy átkozott lusta természettel lettem megátkozva, kötelességemnek érzem leírni, hogy: köszönöm, istenem, nyár van..!
Na jó, lenyugodtam. Ezzel azt akartam mondani, hogy nyáron igyekszem majd kevésbé lustulni. Mármint, nyilván egész nap lazsálni fogok, de azért a blogra és így a kritikákra is több időm lesz. Talán a verseny nyereményeit is sikerül még ebben az évtizedben elkészítenem - de nem ígérek semmit!
Szóval. A mai napon a blogon található 26. kritikát olvashatjátok. Végre valahára.

Egy Senki Naplója

Szerzője: Dominique Know

A kinézet
1. A fejléc. Azt tudnám mondani, hogy egy ilyen jellegű blogon szerintem egyáltalán nem a külsőségek lényegesek, ezért nem állok neki egyesével kivetnivalót keresni minden pixelében. Olvashatóan rá van írva a blog címe, illik a blog színvilágához és hangulatához, és nem én leszek az, aki ennél többért kuncsorog. Magyarul semmi baj vele. (6/6)
2. A háttér. Egyszínű, passzol az összképbe. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Nem is kell mondanom, hogy imádom, hiszen feketék. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A szürke betűk tökéletesen olvashatók a fekete háttéren, a méreteikkel sincs baj, és a típus is a legegyszerűbb, de mindig az a legjobb választás. (3/3)
5. Az effektek. Tetszenek a menü effektjei, meg a kurzor-ráviteltől fehérre váltó bejegyzéscímek és a többi helyen aláhúzottá is váló linkek. Nem hiányolok semmit; a te blogodnak nincs szüksége csillagszórós kurzorra ahhoz, hogy mély benyomást tegyen az olvasóra. (5/5)
6. A modulok. Nézzük inkább alulról. A legnépszerűbb bejegyzéseket felsorakoztató modul sose volt a kedvencem, szerintem semmi értelme a legnépszerűbb írásaidat népszerűsíteni, azonkívül rengeteg helyet is foglal. Felesleges, és szerintem nem is hiányozna senkinek, ha levennéd. Ugyanúgy a Google+-profil. Ha az IG-fiókhoz ragaszkodsz, akkor én azt az információs dobozba linkelném, de te tudod. A Live Traffic Feed érdekes, meg minden, de véleményem szerint a te blogodhoz nem illik, és a sok elvett helyet hasznosabb, szükségesebb modullal is be lehetne tölteni. A Facebook-modul is túl nagy, ráadásul szélesebb, mint a többi modul, ezért kilóg a rendezett összképből. Ezt az oldaladat is linkelhetnéd inkább az infóboxba. A fülszövegszerűséget pedig rakhatnád sorkizártra, mert így nagyon rendetlen.
Na most, a sorrendről: a cseréket rakhatnád a gyakran olvasott blogok alá (utóbbi sem fontos szerintem), a feliratkozókat meg a chat elé.
Jelen állapotában a modulsávod szerintem túl hosszú, és sok fölösleges van benne, de ezen szerintem pár perc rááldozásával segíthetnél. (12/6)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Borítód nincs, hála az égnek, és ez pontveszteséget sem jelent, elvégre plusz dolognak számítana. Amit így különlegesség-kategóriába tudnék sorolni, az az, hogy a chatet gondolatviharnak keresztelted, és a gyakran olvasott blogok listáját olvasónaplónak. És el ne felejtsem, hogy a fejlécről végre nem egy agyonhasznált szerencsétlen milliomos rongybaba néz vissza, és ez egy hatalmas piros pont. (5/5)
8. Az összhatás. Én a sötét dolgok és a fekete világában nagyon is otthon érzem magam, szóval nincs kifogásom, és nyugalommal tölt el, ha ránézek a blogodra. (5/5)

A kinézet összesen: 40/34 Csupán egy apró rendrakás a modulsávban. ;)


A tartalom
1. A cím. Hát... Tudod, mit, inkább mesélek. Valamikor régen föl voltam regisztrálva egy Cicanevelde nevű gyerekoldalra, ahol volt Újság is - oda boldog-boldogtalan írogathatott, amit akart, volt történetes, gyerekszájas, művészetes és cikkes kategória, meg még nem tudom, milyen; meg kellett adnod, hogy amit beküldesz, melyik. Az én időmben (magyarul amikor még naponta felnéztem oda) én is írtam folytatásos történetet, amit nem neveznék túl nagy mesterműnek, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy, ha benéztél a történetes kategóriába, minden harmadik agyszüleménynek az volt a címe, hogy XY naplója, X. rész. Mi több, a blogok között is több, a "napló" szót is tartalmazó című oldalt olvastam, láttam és kritizáltam már; kapásból beugrik több ilyen is - ráadásul a te másik blogodnak is benne van ez a címében; tudom, mert a másik blogomon rendeltél róla kritikát, és én fogom teljesíteni a rendelést (még ebben az évszázadban, remélhetőleg). Érted, hova akarok kilyukadni? Igen, tudom, hogy egy úgymond "mindenes" blognak nehéz olyan címet találni, ami minden, rajta megjelenő bejegyzésre illik, de szerintem te tudnál ennél egyedibbet is kitalálni. Az meg, hogy ez a napló épp egy senkié (még csak nem is a senkié; még az is jobban hangzana szerintem, mint az egy), az nagyon kúlnak hangzik - mert annak is szántad -, de valójában inkább klisés. Te kétségkívül nem hasonlítasz rájuk, és más értelemben sem neveznélek senkinek. (6/2)
2. A fülszöveg. Ha sorkizártra tennéd, tökéletes lenne. Komolyan. Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet, főleg a cinizmus a végén, és helyesírási hibát sem látok benne. Hosszra megfelelő, a blog hangulatát előrevetíti, még a kép is tetszik, amit beillesztettél hozzá. Egy lapon sem lehet említeni pl. a 1D-fanfictionök fülszövegével, de a blogod nem ok nélkül tűnik ki ezek közül. (5/5)
3. Az oldalak. A sorrendjüket sikerült eltalálnod, azzal minden rendben. Az előszó nagyon bejön, tényleg összefoglalja a blog témáját, és magadhoz is hű maradtál vele. A kategóriafelhő részletezése nagyon előrelátó és ötletes dolog a részedről, és a címkék rövid leírása is frappáns. Csak az alfahím-képző éppenséggel kimaradt a sorból. A kedvencem viszont az író tükörképe, ami szuperül összefoglalja, amit az olvasónak tudnia kell rólad, mikor a blogon szemezget. Én sosem tudtam jó bemutatkozást írni (főleg, hogy a csekély számú éveimről nincs is sok érdemleges, amit le tudnék írni), emiatt irigyellek is érte. A rólam írták meg rendben van. (4/4)
4. A versek. Sosem tudtam jól verset írni, és irigylem azokat, akik képesek rá - köztük téged is. A hangulat, amit a verseid közvetítenek, pont az, amiben én a legotthonosabban mozgok. A kilátástalanság kifogyhatatlan kincsestár, ha verstémának választjuk...
Mániám, hogy a saját verses blogomon is mindig töltök fel képet a verseim mellé, néha csak random, néha olyat, ami tényleg kötődik az adott vershez. Neked is van ilyen a legtöbb versednél, ami nekem nagyon bejön. A verseid címei is tetszenek, mindig ötletesen választasz címet nekik (szóismétlés Nessától, level 99). A hosszuk is megfelelő, ilyen szempontból sikerült megtalálnod az arany középutat is, ami pedig nem könnyű.
Bár mindegyik vers hasonló hangulatú, mégis változatosak és érdekesek egytől egyig; még tanulságuk is van. Ügyes!
Kár, hogy csak ilyen röviden tudok írni ebbe a pontba, de szerintem mindent elmondtam, dicsérni meg nem kéne tovább. (10/10)
5. A bejegyzések. Még sosem találkoztam hasonló témájú bloggal, és ez a bejegyzésekkel sincs másként. Te nem pironkodsz, akármilyen témáról tudsz szókimondó véleményt alkotni és azt fel is vállalni, publikálni. Erre tökéletes példák az Alfahím-képzős bejegyzések, vagy akár a legújabb írásod, amiben egy örömlányt interjúvoltál meg. George R. R. Martin-rajongó vagyok, szóval nemigen van olyan téma, amibe bele tudnék pirulni (és ez nemcsak George-papa miatt van így, persze). Talán épp ez az oka, hogy nagyon közel állnak hozzám az írásaid.
A dalos bejegyzéseidtől elkezdve (amiket mellesleg imádok, a Szívhang a favoritom), a bölcs megfigyeléseket leíró levelesládás cikkeken át az informatív és lényegretörő, "közérdekű"-ként megcímzett bejegyzésekig mindent élvezet olvasni, még akkor is, ha épp mosott szar-hangulatban állok neki. Aztán ott van az Alfahím-képzős rovat, ami személyes kedvencem, hiába nem vagyok hím, főleg nem alfahím. Ebből is látszik, hogy te legalább nem finomkodsz, hanem férfiként bevallod, hogy azt tapasztaltad, a nőknek a pénzeszsák, bunkó, népszerű férfiak kellenek. És szerintem ezt akármelyik, őszintébb nőstény-egyed be is ismeri neked, hacsak nem sértődik meg azon, hogy ennyire lealacsonyítóan kezeled a nemét. És én szerencsére nem sértődök meg, mert nem vagyok képmutató (na jó, az önfényezésnek itt vessünk véget...). Több ilyen szókimondó pasi kéne.
Az olvasónaplós bejegyzések mutatják, hogy mennyire sokoldalú személyiség vagy, és ezt nyalizás nélkül állítom, félreértés ne essék. Ezt bizonyítja/alátámasztja, hogy a blogod változatos olvasmány; mindenki talál neki megfelelő bejegyzést. A Képkockák is azt mutatja, hogy rengeteg mindenben érzed otthon magad.
A Tört-én-elem bejegyzéseit olvasva tanúi lehetünk, hogy benned egy elmélkedő romantikus veszett el, aki ráadásul költő is - nemhiába hemzsegnek a jobbnál-jobb költemények a Vers-sorok címke alatt. Szerintem titkolod, de tolonganak a nők nálad. Tévedek?
De térjünk rá bővebben is Tört-én-elemre és az Elmélkedőre, amik amellett, hogy nívós munkákat sorakoztatnak fel, többet érdemelnek pár sablonos, dicsérő szónál. Az előbbiek közül a Nem azért, aki... a kedvencem, és szerintem, ha a többi, érzelmesebb hangvételűt nem is, de ezt biztosan megkönnyeztem volna, ha lenne szívem. De a Kérdőjel... is ilyen. Esküszöm, összeszorult a torkom, mikor elolvastam az utolsó sort. De A Farkas és a Virág is különlegesen megfogott, főleg a "csattanó" a végén, vagy nem tudom, minek nevezzem. A többi apró történet is figyelemreméltóan gondolatébresztő, nem is tudok rá jobb szót, pedig biztosan van.
És hogy mi a helyzet az Elmélkedővel? Imádom. Már rögtön a legrégebbi, ilyen címkéjű írásod megfogott, de a Majdnem szerelem volt valósággal berántott. Hiszen magamra ismertem benne, és szerintem sok más olvasód is. A Hazudj, ha tudszban találtam megint olyan tanulságot, ami közel áll hozzám, és egyetértek veled abban, hogy tökéletes hazugság nem létezik. A Ha rád kacsint a tükörképeddel is nagyon egyetértek, teljesen igazat adok neked mindenben, amit leírtál.
De fölösleges is lenne mindegyik bejegyzésről külön írnom, hiszen mindegyik zseniális a maga módján. Volt, amiben magamra ismertem, volt, amivel egyetértettem, volt, amit már átéltem, megtapasztaltam. És mindegyiket érdemes volt elolvasni, még azokat is, amikkel nem mondtál újat. Szóval köszönöm a rengeteg érdekes olvasmányélményt és azt, hogy egy férfi szemszögéből is megismerhettem azokat a dolgokat, amiket nem tudhattam volna meg másvalakitől (mert igen, örök szingliként nem sok férfiemberhez van közöm). (10/10)
6. Stílus, fogalmazás. Ne gondolj hülyének, de, mivel folyton bloggerinák írásait olvasom, ezért azonnal kiszúrtam, hogy te épp férfi vagy. Szerintem, ha a bátyám blogolna, akkor ő is hasonló stílusban fogalmazna, mint te. Épp ezért nagyon bejön a stílusod, köszönöm szépen. Helyenként kicsit összecsapott, de a fiúkra ez jellemző (nehogy megsértődj, csak tényként állapítottam meg, hogy ne kelljen lepontozzalak érte!).
Nem pont ehhez a ponthoz kapcsolódik, de ide írnám le, hogy az egyetlen problémád a tördeléssel van: egész bejegyzéseket legépelsz anélkül, hogy entert ütnél, és ez így nagyon zavaró, mert nemcsak követhetetlen, de egybe is folyik tőle a szöveg. (5/5)
7. A helyesírás, szókincs. Nem vagy jóban a vesszőkkel, de szembetűnő helyesírási hibáid nincsenek, ami már önmagában is elég nagy szó a legtöbb, általam kritizált bloghoz képest. És ha van is helyesírási hibád, amivel lusta voltam foglalkozni, akkor arra azt tudom mondani, hogy a blogod túl nagy volumenű ahhoz, hogy az ilyen apróságok bárkit is érdekeljenek.
A szókincsedet átlagosnak mondanám, de olvasásból sosem elég, szóval olvass! Úgy a vesszőket is jobban megismernéd, és a szókincsed is fejlődne. (5/3)
8. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Nem hiányolom a trailert, mert amúgy sem tartozik a kedvenc blogos mániáim közé (magyarul rühellem, hogy minden unalmas tucatbloghoz drámai, agyonhasznált gifekből összevagdosott "előzetest" kell gyártani), ezért épp örülök, hogy a te blogodnak nincs. Úgy meg főleg, hogy nem is történetes blogról beszélünk.
Függelékként értelmezem a kategóriafelhő leírását, mert végül is az. Fent már leírtam, hogy egyetértek ezzel az elemével a blognak, hasznos, és az eligazodásban is sokat segít.
Az egész blogod egy felüdülés a rózsaszínhátteres tucatfanfictionök után, amiknek a fejlécéről Harry Styles néz vissza rám a megbabonázóan zöld szemeivel (félreértés ne essék, Directioner vagyok, de a fanfictionök néha már megölnek), és szerintem ezzel mindent elmondtam. Onnantól elkezdve, hogy a fejléceden szereplő alaknak az arcát sem lehet kivenni - és nem is egy tucatmodell -, az összes versed egyedi és ötletes, a különböző egyéb cikkeidről és az Alfahím-Képző rovatáról már nem is beszélve. (5/5)

A tartalom összesen: 50/44 Egyedibb cím. ;)


Ajánlom...
Feltétlenül ajánlom azoknak a lányoknak/nőknek, hogy nézzenek be erre a blogra, akiket érdekel a világ egy férfi szemszögéből nézve, de máshonnan esetleg nem tudnak informálódni. Ritka manapság a hímnemű blogger, azt meg kell hagyni, a blog épp ezért egyedi. Akit érdekelnek a szókimondó, tanulságos írások az élet minden területéről, azok valósággal dőzsölhetnek ezen a blogon, szemezgetve a változatos témájú versek és a különleges cikkek közül.


Hű. Szeretnék végre szívből elnézést kérni a rengeteg késésért. Megtiszteltetésnek vettem, hogy pont az én véleményemet kérted ki - az enyémet, aki csak egy naiv, tapasztalatlan tinédzser lány vagyok. Ezért meg pláne hálátlanság veled szemben, hogy négy hónapon keresztül várakoztatlak, szóval tényleg ezer bocsánat. Még csak arra sem foghatom, hogy nagyon sok volt a kritizálandó anyag a blogodon, hiszen sosem voltak gondjaim a gyors olvasással, és valójában két délután rááldozásával el is olvastam már a blogodat hónapokkal ezelőtt, csak valahogy a kritika megírása elmaradt, és újra is kellett olvasnom mindent, mert sikeresen elfelejtettem, mit olvastam. Magyarul csakis az tehet a késedelemről, hogy egy lusta disznó vagyok. It is known.
Azért remélem, nem csalódtál, igyekeztem a hullaságom ellenére is valami értelmeset kipréselni magamból - őszintén remélem, hogy sikerült. Ha nem, akkor azért is elnézést. És a rövid kritikáért is. Mindenért elnézést.
Güle güle!
Nessa

Kritikát kaptam!

Ahogy a címből is láthatjátok, arra vetemedtem, hogy kritikát kérjek a blogomról, méghozzá nem is akárhonnan, hanem az Édes-savanyú kritikákról, amit már régóta nyomon követek. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy rettenetesen tetszett az, amit láttam/olvastam, ezért elhatároztam, hogy a blogot is Kitahito "kezébe ajánlom", ha már ő a legszakszerűbb aktív kritikaíró, akit ismerek. Meg is érte kivárni azt a pár hetet, ugyanis a kritikám tegnap elkészült, én pedig ma szereztem róla tudomást. Vigyorogva olvastam végig, és arra gondoltam, hogy ezt bejegyzés formájában megosztom veletek (akár érdekel, akár nem, muhaha). Külön oldalt különben sem hoznék létre a kritikáknak, amiket a blog kap, mert nem szándékozom máshonnan is kritikát kérni róla - ez is csak kivételes alkalom volt, tekintettel a blog különlegességére, ahonnan rendeltem.

Hogy Kitahito konkrét tanácsairól is szóljak: mindenben igazat adok neki, amit írt, és boldogan konstatáltam, hogy nagyrészt pozitívumokat írt. Ami viszont nem pozitívum, azt tényleg rosszul csinálom, és igyekszem is rajta javítani, mert eléggé megihletett a kritikája. És ez már titeket is érdekelhet, ugyanis épp Dominique blogkritikáján dolgozom az Egy senki naplójáról. Rettenetesen lassan haladok vele, és bár szinte az összes bejegyzést elolvastam már a blogján, mégsem tudok olyan lendületesen, határozottan írni a véleményemről, mint máskor. De, ahogy Kitahito is mondta, nem érdemes közzétennem olyan munkát, ami nem szakszerű. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom máshonnan kezdeni Dominique kritikáját, hogy szakszerűbb legyen. Hiába, március 4-én rendelted a kritikát, és tudom, hogy szörnyű vagyok, de inkább publikálom még további hetekkel később, minthogy csapnivaló munkát adjak ki a kezeim közül. Remélem, egyetértesz velem. Megértésedet kérem, és kérlek, hogy ne haragudj a késedelemért.

Ha már egy külön bejegyzést ilyesmikre pazarolok, a blog állapotáról is írnék, de csak röviden - legalábbis igyekszem. A blogversenyes nyereményekkel - a kritikákkal és a hirdetésekkel - értelemszerűen képtelen vagyok haladni jelen pillanatban, ezért is ezerszeres bocsánatot kérek. Esküszöm, hogy meglesz, semmi áron nem szegném meg a szavamat, csak fogalmam sincs, mikorra leszek képes elkészülni velük. A kritikák közül jelenleg, ahogy írtam is, Dominique-éval szenvelgek, hiába rendelték a többiek is hónapokkal ezelőtt - ezt is nagyon sajnálom, de ugyanazt tudom itt is mondani, amit a nyereményekkel kapcsolatban.

Fejmosásoknak, kérdéseknek, rendeléseknek, minden egyébnek örömmel állok elébe, akár komment, akár e-mail formájában. Nem harapok (elvileg legalábbis). Mert, ahogy mindig mondom, akármennyire is el vagyok havazva, a blog bezárását vagy szünet bejelentését nem is fontolgatom; ne aggódjatok/sajnálom, attól függ, ki hogy érez a blog iránt és irántam.

Köszönöm a figyelmet!

İyi günler!
Nessa