Csak a történetről kérted a kritikát, úgyhogy nem is húzom tovább az időt, legyen úgy! (Hogy vártam már, hogy ezt a két szót leírhassam!)
A tartalom
1. A cím. Egyike azoknak a címeknek, amik magyarul nem hangzanának olyan jól, mint angolul. Magyar nyelven írt blognak nehéz úgy angol címet adni, hogy az ne a sablonosság és a nevetség közelében legyen, ez viszont ilyen szempontból nem sántít. Persze, az más kérdés, hogy sok blognak hasonló a címe, vagy épp ugyanez, de ez nem sokat vesz el az értékéből, ha a tiéd túlszárnyalja a druszáit. Előnye még, hogy egyszavas, könnyen megjegyezhető, emlékezetes, ráadásul a történethez nem is illeszkedhetne jobban. Azt az egy pontot azért vonom le, mert biztos kitalálhattál volna egyedibbet is, amilyen még nincs, elvégre a történet is nem kicsit egyedi, amihez tartozik. (6/5)
2. A fülszöveg. Tökéletes. Az egyetlen, amibe bele tudok kötni, az, hogy az első mondatot múltidőben írtad, az összes többit meg jelenben, de ez sem feltűnő, és lehet, hogy nem is számít hibának. Egyébként meg tényleg minden szempontból pazar a fülszöveged, nem is sorolom, hogy milyen pozitívumai vannak, hiszen tökéletes! (5/5)
3. Az oldalak. Egyedül az ellen van kifogásom, hogy a főoldal után a második rögtön a trailer, pedig a fejezetek és a szereplők is fontosabbak ennél a blog szempontjából szerintem. Viszont hiányolom Lea apjának a képét a szereplők közül. Ettől eltekintve semmibe nem tudok belekötni, minden rendezett, igényes, szép, hibátlan, és a többi. (4/4)
4. A prológus. A tucatnyi E/1.-ben írt történet után felüdülés volt ezt az E/3.-as, ráadásul jelen időben írt szöveget olvasnom (nem az egyes szám első személlyel vagy a múltidővel van bajom, hanem az örökös sablonossággal, ami az 1D-fanfictionök többségének sajátja). Látszik, hogy érettebb vagy a bloggerek jó részénél, mert ez a fogalmazásodról is lesír.
A prológusnak - és persze a történetnek - már az alapötlete is kitűnik a tömegből, így nem meglepő, hogy össze sem lehet hasonlítani a legtöbb bloggal, amit kritizálnom kell. Jó helyen ér véget, magyarul csalogatja az olvasót, ráveszi, hogy belekezdjen a folytatásba, ami hatalmas előny. A prológus hossza nekem tökéletesen megfelel, bár ugyanezt mondanám, ha pár soros, vagy épp több oldalas lenne, hiszen mindenki el tudja dönteni, milyen hosszú prológust akar (tudom, mert én is kiakadtam, mikor azt kritizálták a másik blogomon, hogy több oldalas prológusa van). Az is hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy sorkizártra állítottad - végre nem kell koptatnom a billentyűzetet még ezért is.
Nem tudom, mit írhatnék még, hiszen dicshimnuszt csak nem írhatok egy kritikába. Bár sajnos lehet, hogy muszáj lesz. (5/5)
5. A történet. Őszintén, egy regénytől várnék el ilyen magas színvonalat, nem egy blogtól. És nem túloztam.
Szívem szerint ennyivel letudnám a történet elemzését, de sajnos nem tehetem, mert akkor rám nem jellemzően rövid lenne a kritika. Ezért kifejteném. Percek alatt bele lehet szeretni a történetedbe. Mindene tökéletesen magával ragadó, minden eleme hibátlanul tökéletes, aprócska helyesírási és fogalmazási hibák fordulnak csak elő benne, amiket mindenki magasról leszar, annyira nagyszerű az összhatás.
Az alapötlet fergeteges, a kivitelezés meg pláne. Fogalmam sincs, honnan szedtél ilyen sziporkázó fordulatokat, szerethető karaktereket és felnőttes, mégis kellemesen szórakoztató stílust, de piszkosul irigyellek érte, és ezt kevés kritizált blogom írójának mondtam eddig.
Az egyetlen kérdésem: miért nincs új fejezet már hónapok óta? Könyörgöm, ilyen helyen abbahagyni! Megtennéd, hogy most azonnal hozol egy új fejezetet, mielőtt belepusztulok a várakozásba?
Hű, szerintem még sosem elemeztem ilyen röviden és szakszerűtlenül egy történetet, de mit csináljak, ha csak pozitív jelzők jutnak eszembe? Legszívesebben száz pontot adnék neked erre, komolyan.
Alapötlet: (10/10) Kivitelezés: (10/10)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Hol kezdjem az áradozást... Blogon ritkán találkoztam eddig ilyen kidolgozott, érthető, árnyalt, szerethető, logikus, emberi karakterekkel, mint a tieid. Olyan tökéletesen ábrázoltad mindegyiküket, hogy szinte a legjobb barátaimmá váltak mind - Lea, Allena, Colton, Brad, West, Jasper, de még Lea apja is. Pedig ő sokáig nem is szerepelt már a történet során, csupán visszaemlékezések voltak róla, amíg fel nem bukkant újra a színen! És ez mindent elárul arról, mennyire tökéletes munkát végeztél a karaktereiddel. (5/5)
A párbeszédek elragadóak, frappánsak, hihetőek, hitelesek, megnyerőek, és még sorolhatnám reggelig. Nincs belőlük se túl sok, se túl kevés, pont a jó helyen vannak elhelyezve; ahol kell, drámaiak, ahol kell, viccesek, ahol kell, meghatók... (Mivel negatívumot nemigen tudtam írni eddig, ezért nyújtom el ennyire a pozitív jelzők sorát - remélem, nem megyek vele az idegeidre.) (5/5)
Hogy végre már bele is tudjak kötni valamibe: hiányoltam a leírásokat. Lehet, hogy csak a történet zsenialitása miatt kerülték el a figyelmem, de én nemigen emlékszem leírásokra az eddigi 62 részből (ha nem 62, akkor bocsánat, nem a kedvencem a matek). Pedig legalább a szereplőket jellemezhetted volna, vagy alkalomadtán a ruhát, amit Lea felvesz egy bulira - ilyesmikre gondoltam. Persze, utóbbi tök lényegtelen, és csak az összhatás miatt lenne fontos, de a szereplők kinézetére például kíváncsi lettem volna. Nem elég, hogy vannak róluk képek a szereplős oldalon, mert mégiscsak érdekelne, te hogy írnád le őket. (5/1)
7. Stílus, fogalmazás. Nem tudok fejezetszámot mondani, de sokszor ütötte meg a szememet az, hogy váltogatod a jelen- és a múltidőt. A prológus például végig jelenidejű volt, aztán a fejezetek nagyrészt múltidejűek, de érzésem szerint becsúszott pár jelenidejű mondat is, ami nagyon zavaró tud lenni, szóval, ha épp van rá pár órád, ülj majd le, és olvasd át az egész történetet, hogy ezeket kijavíthasd, persze a többi hibával együtt.
A stílusod egyébként szerintem tökéletes, se nem túl száraz, se nem túl nyálas, épp olyan, amilyennek lennie kell. A fogalmazásoddal sincs semmi baj, remekül vezeted egymás után a mondatokat, az olvasó soha nem unhatja el magát, mert egy lényegtelennek látszó eseménynek is következményeket írsz, és ez frenetikus dolog. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Az a pár, gyakran előforduló hibád, ami volt is, szinte teljesen eltűnt így, a második évad közepére érve, eltekintve talán a párbeszédeknél pár hibás helyre tett vesszőtől. A helyesírásodba én nem kötök bele, szerintem így is élvezhető a történet, az a pár apróság nem ront rajta annyit, hogy javítani kelljen. De, ha szeretnéd, hogy egy átjavítás erejéig bétázzalak, vagy elemezzem ki a leggyakoribb hibáidat, azt is nyugodtan írd meg, szívesen segítek, persze csak, ha te is szeretnéd.
A szókincsed hihetetlenül változatos és bő, és, azt hiszem, nincs is más, amit mondhatnék. (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történetet olyan hitelesen, annyira életszerűen írtad meg, hogy egy percig sem szűnt meg az érzés, mintha én is ott állnék a holkbrooki események sűrűjében. Fulladjak meg, ha egyetlen utalást is olvastam az eddigi fejezetekben, amiket nem fejtettél ki a folytatásban. Hihetetlenül átgondolsz mindent, hibátlan az összhatás, sehol egy logikai bukfenc vagy baki, és ezt csodálom benned.
A történetvezetésedet is rettenetesen irigylem; mindig olyan helyen hagyod abba, hogy tátott szájjal kattintok azonnal a folytatásra. (Így történt, hogy végigolvastam az egész sztorit, ahelyett, hogy beértem volna az először elhatározott 20-30 fejezettel.) Az egyetlen apróság, amibe bele tudnék kötni, az volt, hogy - emlékeim szerint - minden fejezetet három ponttal zártál le, ami lehet, hogy drámai, de engem valamiért zavart, mert amolyan hatásvadász beütése volt, vagy nem tudom... (5/5) (Feltűnt a direkt odaírt ...? xD)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Megnéztem az első évados trailered közzétételi dátumát YouTube-on, és láttam, hogy még nagyon a történet elején készült, ami azt jelenti, hogy talán akkoriban máshogy képzelted el a történet alakulását, mint később. Talán ezzel magyarázható, hogy túl sok szerepe van benne Westonnak, pedig az első évad vége felé, kb. az utolsó 10 fejezetben azért már inkább Colton került a porondra, és Lea meg West is szakítottak. Ilyen szempontból a 2. évad trailere sokkal találóbb, és, bár a Demons-t szívből imádom, a második trailer jobban elnyerte a tetszésemet a komor aláfestéssel és a fekete-fehér képsorokkal.
Egyediség kapcsán muszáj megemlítenem a pazar fülszöveget, a különleges prológust, az imádnivaló karaktereket és párbeszédeket, a magával ragadó stílusodat és persze a leírhatatlanul klassz történet alapötletét és kivitelezését. Tényleg, elismerésem. (5/5)
A tartalom összesen: 75/70 Csak így tovább, és további sok sikert! :)
Ajánlom...
Ha egy magával ragadó, percek alatt rabul ejtő olvasmányra vágysz, amitől biztosan nem fogsz majd tudni megnyugodni, amíg nem olvashatod a folytatását! Muszáj elolvasnod ezt a történetet egy tehetséges írópalánta tollából, ha nem akarsz kimaradni egy fergeteges, megható és páratlan élményből! Ha kíváncsi vagy egy misztikus, de jószívű férfi és egy erősnek és kőkeménynek mutatkozó, de nagyon is érzékeny és szerethető lány egymásra találására, tarts Miával!
2. A fülszöveg. Tökéletes. Az egyetlen, amibe bele tudok kötni, az, hogy az első mondatot múltidőben írtad, az összes többit meg jelenben, de ez sem feltűnő, és lehet, hogy nem is számít hibának. Egyébként meg tényleg minden szempontból pazar a fülszöveged, nem is sorolom, hogy milyen pozitívumai vannak, hiszen tökéletes! (5/5)
3. Az oldalak. Egyedül az ellen van kifogásom, hogy a főoldal után a második rögtön a trailer, pedig a fejezetek és a szereplők is fontosabbak ennél a blog szempontjából szerintem. Viszont hiányolom Lea apjának a képét a szereplők közül. Ettől eltekintve semmibe nem tudok belekötni, minden rendezett, igényes, szép, hibátlan, és a többi. (4/4)
4. A prológus. A tucatnyi E/1.-ben írt történet után felüdülés volt ezt az E/3.-as, ráadásul jelen időben írt szöveget olvasnom (nem az egyes szám első személlyel vagy a múltidővel van bajom, hanem az örökös sablonossággal, ami az 1D-fanfictionök többségének sajátja). Látszik, hogy érettebb vagy a bloggerek jó részénél, mert ez a fogalmazásodról is lesír.
A prológusnak - és persze a történetnek - már az alapötlete is kitűnik a tömegből, így nem meglepő, hogy össze sem lehet hasonlítani a legtöbb bloggal, amit kritizálnom kell. Jó helyen ér véget, magyarul csalogatja az olvasót, ráveszi, hogy belekezdjen a folytatásba, ami hatalmas előny. A prológus hossza nekem tökéletesen megfelel, bár ugyanezt mondanám, ha pár soros, vagy épp több oldalas lenne, hiszen mindenki el tudja dönteni, milyen hosszú prológust akar (tudom, mert én is kiakadtam, mikor azt kritizálták a másik blogomon, hogy több oldalas prológusa van). Az is hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy sorkizártra állítottad - végre nem kell koptatnom a billentyűzetet még ezért is.
Nem tudom, mit írhatnék még, hiszen dicshimnuszt csak nem írhatok egy kritikába. Bár sajnos lehet, hogy muszáj lesz. (5/5)
5. A történet. Őszintén, egy regénytől várnék el ilyen magas színvonalat, nem egy blogtól. És nem túloztam.
Szívem szerint ennyivel letudnám a történet elemzését, de sajnos nem tehetem, mert akkor rám nem jellemzően rövid lenne a kritika. Ezért kifejteném. Percek alatt bele lehet szeretni a történetedbe. Mindene tökéletesen magával ragadó, minden eleme hibátlanul tökéletes, aprócska helyesírási és fogalmazási hibák fordulnak csak elő benne, amiket mindenki magasról leszar, annyira nagyszerű az összhatás.
Az alapötlet fergeteges, a kivitelezés meg pláne. Fogalmam sincs, honnan szedtél ilyen sziporkázó fordulatokat, szerethető karaktereket és felnőttes, mégis kellemesen szórakoztató stílust, de piszkosul irigyellek érte, és ezt kevés kritizált blogom írójának mondtam eddig.
Az egyetlen kérdésem: miért nincs új fejezet már hónapok óta? Könyörgöm, ilyen helyen abbahagyni! Megtennéd, hogy most azonnal hozol egy új fejezetet, mielőtt belepusztulok a várakozásba?
Hű, szerintem még sosem elemeztem ilyen röviden és szakszerűtlenül egy történetet, de mit csináljak, ha csak pozitív jelzők jutnak eszembe? Legszívesebben száz pontot adnék neked erre, komolyan.
Alapötlet: (10/10) Kivitelezés: (10/10)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Hol kezdjem az áradozást... Blogon ritkán találkoztam eddig ilyen kidolgozott, érthető, árnyalt, szerethető, logikus, emberi karakterekkel, mint a tieid. Olyan tökéletesen ábrázoltad mindegyiküket, hogy szinte a legjobb barátaimmá váltak mind - Lea, Allena, Colton, Brad, West, Jasper, de még Lea apja is. Pedig ő sokáig nem is szerepelt már a történet során, csupán visszaemlékezések voltak róla, amíg fel nem bukkant újra a színen! És ez mindent elárul arról, mennyire tökéletes munkát végeztél a karaktereiddel. (5/5)
A párbeszédek elragadóak, frappánsak, hihetőek, hitelesek, megnyerőek, és még sorolhatnám reggelig. Nincs belőlük se túl sok, se túl kevés, pont a jó helyen vannak elhelyezve; ahol kell, drámaiak, ahol kell, viccesek, ahol kell, meghatók... (Mivel negatívumot nemigen tudtam írni eddig, ezért nyújtom el ennyire a pozitív jelzők sorát - remélem, nem megyek vele az idegeidre.) (5/5)
Hogy végre már bele is tudjak kötni valamibe: hiányoltam a leírásokat. Lehet, hogy csak a történet zsenialitása miatt kerülték el a figyelmem, de én nemigen emlékszem leírásokra az eddigi 62 részből (ha nem 62, akkor bocsánat, nem a kedvencem a matek). Pedig legalább a szereplőket jellemezhetted volna, vagy alkalomadtán a ruhát, amit Lea felvesz egy bulira - ilyesmikre gondoltam. Persze, utóbbi tök lényegtelen, és csak az összhatás miatt lenne fontos, de a szereplők kinézetére például kíváncsi lettem volna. Nem elég, hogy vannak róluk képek a szereplős oldalon, mert mégiscsak érdekelne, te hogy írnád le őket. (5/1)
7. Stílus, fogalmazás. Nem tudok fejezetszámot mondani, de sokszor ütötte meg a szememet az, hogy váltogatod a jelen- és a múltidőt. A prológus például végig jelenidejű volt, aztán a fejezetek nagyrészt múltidejűek, de érzésem szerint becsúszott pár jelenidejű mondat is, ami nagyon zavaró tud lenni, szóval, ha épp van rá pár órád, ülj majd le, és olvasd át az egész történetet, hogy ezeket kijavíthasd, persze a többi hibával együtt.
A stílusod egyébként szerintem tökéletes, se nem túl száraz, se nem túl nyálas, épp olyan, amilyennek lennie kell. A fogalmazásoddal sincs semmi baj, remekül vezeted egymás után a mondatokat, az olvasó soha nem unhatja el magát, mert egy lényegtelennek látszó eseménynek is következményeket írsz, és ez frenetikus dolog. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Az a pár, gyakran előforduló hibád, ami volt is, szinte teljesen eltűnt így, a második évad közepére érve, eltekintve talán a párbeszédeknél pár hibás helyre tett vesszőtől. A helyesírásodba én nem kötök bele, szerintem így is élvezhető a történet, az a pár apróság nem ront rajta annyit, hogy javítani kelljen. De, ha szeretnéd, hogy egy átjavítás erejéig bétázzalak, vagy elemezzem ki a leggyakoribb hibáidat, azt is nyugodtan írd meg, szívesen segítek, persze csak, ha te is szeretnéd.
A szókincsed hihetetlenül változatos és bő, és, azt hiszem, nincs is más, amit mondhatnék. (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történetet olyan hitelesen, annyira életszerűen írtad meg, hogy egy percig sem szűnt meg az érzés, mintha én is ott állnék a holkbrooki események sűrűjében. Fulladjak meg, ha egyetlen utalást is olvastam az eddigi fejezetekben, amiket nem fejtettél ki a folytatásban. Hihetetlenül átgondolsz mindent, hibátlan az összhatás, sehol egy logikai bukfenc vagy baki, és ezt csodálom benned.
A történetvezetésedet is rettenetesen irigylem; mindig olyan helyen hagyod abba, hogy tátott szájjal kattintok azonnal a folytatásra. (Így történt, hogy végigolvastam az egész sztorit, ahelyett, hogy beértem volna az először elhatározott 20-30 fejezettel.) Az egyetlen apróság, amibe bele tudnék kötni, az volt, hogy - emlékeim szerint - minden fejezetet három ponttal zártál le, ami lehet, hogy drámai, de engem valamiért zavart, mert amolyan hatásvadász beütése volt, vagy nem tudom... (5/5) (Feltűnt a direkt odaírt ...? xD)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Megnéztem az első évados trailered közzétételi dátumát YouTube-on, és láttam, hogy még nagyon a történet elején készült, ami azt jelenti, hogy talán akkoriban máshogy képzelted el a történet alakulását, mint később. Talán ezzel magyarázható, hogy túl sok szerepe van benne Westonnak, pedig az első évad vége felé, kb. az utolsó 10 fejezetben azért már inkább Colton került a porondra, és Lea meg West is szakítottak. Ilyen szempontból a 2. évad trailere sokkal találóbb, és, bár a Demons-t szívből imádom, a második trailer jobban elnyerte a tetszésemet a komor aláfestéssel és a fekete-fehér képsorokkal.
Egyediség kapcsán muszáj megemlítenem a pazar fülszöveget, a különleges prológust, az imádnivaló karaktereket és párbeszédeket, a magával ragadó stílusodat és persze a leírhatatlanul klassz történet alapötletét és kivitelezését. Tényleg, elismerésem. (5/5)
A tartalom összesen: 75/70 Csak így tovább, és további sok sikert! :)
Ajánlom...
Ha egy magával ragadó, percek alatt rabul ejtő olvasmányra vágysz, amitől biztosan nem fogsz majd tudni megnyugodni, amíg nem olvashatod a folytatását! Muszáj elolvasnod ezt a történetet egy tehetséges írópalánta tollából, ha nem akarsz kimaradni egy fergeteges, megható és páratlan élményből! Ha kíváncsi vagy egy misztikus, de jószívű férfi és egy erősnek és kőkeménynek mutatkozó, de nagyon is érzékeny és szerethető lány egymásra találására, tarts Miával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése