Steffy blogja

Némi változás/fejlesztés történt mind a kinézet, mind a tartalom értékelésén, és - remélem - ezzel kicsit komolyabb irányba mozdult a kritika színvonala, pontossága. Steffy-nek üzenném, hogy ne ijedj meg a rettenetesen komoly pontozástól meg az új pontoktól; ha valami változtatást eszközölök, vezetek be a kritikákban, az első olyan alany, aki az új rendszer szerint kapja a kritikáját, nem szerencsétlennek számít - ismét csak remélem -, hanem inkább büszke lehet, hogy ő komolyabb, hasznosabb kritikát kapott, mint a többiek. (A többiek, akiknek üzenem: ne sértődjetek meg azon, hogy ti nem ilyen felépítésű kritikát kaptatok; ha mégis ellenérzés támad bennetek irántam emiatt, akkor inkább kérjetek még egy kritikát a blogotokról, amit már ebben a formában írok meg.)

Vágjunk bele!

James és Ragni - Szökevények

Szerzője: Steffy

A kinézet

1. A fejléc. Még sosem találkoztam hasonlóval. Összezavart. Igen, a történetedet tündérmesének is lehetne nevezni, mert bizonyos értelemben az, ezért a rózsaszínben pompázó fejléc alapelvárásnak számítana - ha egyébként nem két ilyen komoly problémával küzdő főszereplőd lenne, akikhez egyáltalán nem illik ez a szín. James tolvaj, egy "mocskos, körözött bűnöző", és az ország népe megtagadja, míg Ragni az élete első tizennyolc évét bezárva volt kénytelen tölteni azért, mert különlegesebb, mint a többiek. Nem tudom, ki hogy van vele, de ezek inkább letaglózóan szomorú, kétségbeejtő sorsok, és egyáltalán nem a tündérmesék rózsaszín-felhős idilljeit mutatják be (ami nem baj, mert ki mondta, hogy minden történetnek egyetlen egy bizonyos műfajba beskatulyázott tucatdologonak kell lennie?), hanem inkább a katasztrófát és a reménytelenséget, amihez meg a fekete szín dukálna, vagy legalább egy szürke. De a fejléc és a blog színéből arra következtetek, hogy happy endet tervezel, ami elfogadhatóvá teszi a rózsaszínt is. A fejléc, meg kell mondjam, szerintem gyönyörű, pedig nem vagyok oda kimondottan a rózsaszínért (sőt, valljuk be, ki nem állhatom), de ez a tökéletesen összehangolt színkavalkád, a rózsák, a tükör, a csillár, a lépcső, a ház és persze a két főszereplő csodásan beillesztett képe teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. A cím szépen van ráírva, illik oda, olvasható, megfelelő méretű és jó helyre tetted. Először tisztára úgy tűnt, mintha a fejlécet körülvevő háttér is a fejléchez tartozna, de aztán kikísérleteztem a dolgot azzal, hogy lementettem a fejlécet, és láttam, hogy az valójában csak a fejléchez rendelt, különálló háttér. Ami nem mellesleg tökéletesen illik oda. Összességében... Hülye lennék azt mondani, hogy nem találok rá szavakat, mert az eddigi majdnem 250, a fejlécről írt szó az ellenkezőjét mutatja, de őszintén lenyűgözött a fejléced. Túl rikítónak, túl zsúfoltnak kéne találnom az összehatást így, a hátterével együtt, mégsem találom annak, és nem tudnám megmondani, miért van ez. Sehonnan sem derült ki, hogy a te munkád-e a fejléc, mindenesetre gratulálok! (6/6)

2. A háttér. Csodás. Mivel az egész blog lila és rózsaszín árnyalatokból áll, természetesen ez is - és tökéletesen eltaláltad, akkor is, ha a design nem a te munkád. Tökéletes lenne, ha nem szúrta volna a szememet az, hogy csak 'nincs mozaik'-ra állítottad, ezért csak egyszer szerepel, utána egyszerű lila lesz a cikornyás szőnyegmintából. Miért? Igen, a fejléc háttere pompázatos, és nem értek a kódokhoz, de elképzelhető, hogy épp a fejléc elkülönített háttere miatt nem tudtad megoldani, hogy a blog háttere mozaikos legyen, de szerintem csak figyelmetlenségből lett ilyen. Először azt hittem, hogy direkt ilyen, és csak a jobboldali modulsáv utolsó eleméig tart, de láttam, hogy már a feliratkozós modul aljánál vége szakad. Alig tűnt fel, de amikor már igen, igazán zavaró lett, pedig csak egyetlen kattintásba kerül a megoldása. Azért megadom a maximális pontot, mert a fejléc háttere mindent visz. (2/2)

3. A bejegyzések és modulok háttere. Természetesen ez is gyönyörű, nem is tudom megfogalmazni, milyen árnyalatban tündököl. És ez tőlem hatalmas elismerés, mert attól függetlenül, hogy a lila mélyebb, sötétebb árnyalataiért odavagyok, a rózsaszínt minden formában elutasítom, a te blogodon mégis gyönyörűnek találom. Nem tudom, hogy csináltad, de nagyon megnyerő a blogod külseje. A háttereket tökéletesen eltaláltad, mást nem tudok rá mondani. (2/2)

4. A betűszín, betűtípus. Egyszerű, de nagyszerű - olvasható, de nem túl szerény, nem váltogatod, és szuperül illik mind a blog egészéhez, mind a blog hangulatához, mind a bejegyzések és a modulok hátteréhez is. (3/3)

5. A modulok. Üdítő változatosságnak számított látnom, hogy milyen kevés van, és ettől milyen kellemes, nyugodt lett a blogod - nem zsúfolt, mint a többieké, akiknek nyolcvanféle modul kell, hogy teljességérzetük legyen. Egészen pontosan kilenc modul! Le a kalappal. Az oldalak modul fehér, és ez az egyetlen, ami nem rózsaszínes vagy lilás a blogon, mégis, ahelyett, hogy zavarna, valahogy még tetszik is. És a fejlécedben is van néhol fehér, szóval illik oda. Egyedül az zavaró, hogy kevesebb oldalad van, mint ami kiférhetne a vízszintes menüsávba - de, ha csinálnál még másik oldalt (amire egyébként nincs szükség, csak opcióként sorolom) vagy középre állítanád a mostaniakat, akkor ezzel sem lenne további probléma. A fülszövegről majd a tartalom-résznél bővebben, a könyvborítóról majd az újonnan létrehozott hatos pontban. Az olvasók és a chat elengedhetetlen, nincs hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy még a chat színeit is tökéletesen eltaláltad.

Szokatlan volt nem kevesebb, mint négy modult találni a láblécben, mert, úgy emlékszem, még sehol máshol nem láttam hasonló elrendezést, de ezt közel sem úgy értem, hogy rossz így! Amikor megláttam, hogy a profilodat ide tetted be, azt hittem, hogy két bloggerinás modult csináltál, tekintve, hogy az egyik oldalad is a 'bloggerina' címet kapta, de látom, hogy a kettő két teljesen különböző dolog, és mindkettő szükséges oda, ahol van. A népszerű bejegyzések modult én eltávolítanám, de tudom, hogy akkor az így tökéletes összhangban lévő, négy modul ott lent összeomlana és furcsán nézne ki, ezért gondolom, hogy te mégis direkt akartad oda. A tartalomjegyzék szükségszerű, de az általad levélkéknek elnevezett címkéknél már a szemöldökömet ráncoltam. Nem láttam sok értelmét a dolognak - a címkékre én mindig úgy gondoltam, hogy legfeljebb egy kritikákkal és designnal foglalkozó blogon lenne szükség ilyesmire, de még ott is ki lehet bírni nélküle; történetes blogon nem tudom, mit keres. De ha már ott van, demonstrálom, mi a bajom vele. A #Friss, a #James és Ragni és a #Szökevények automatikusan odakerül minden bejegyzéshez, mivel minden új bejegyzés frissnek számít, és mindegyik a címhez, tehát a történethez kapcsolódik, ha jól gondolom (kivéve, amikor esetleg bejelentést teszel, de azt meg úgyis látni fogja mindenki címke nélkül is). Az #írás-ra ugyanez vonatkozik - amíg egyetlen gépelt szó is lesz a bejegyzésben, ez a hashtag illik rá - de akkor meg miért kéne neki megkülönböztető szerepet szánni? A #fejezet a prológuson kívül mindegyikre rákerül, és csak fölösleges időpocsékolás lenne a jövőben minden fejezethez berakni ezt a külön címkét emiatt. A #saját! a könyvborítón kerül szintén mindegyiken rajta van, ugyanez a fölöslegesség. A #lexikon és a #rajz szintén fölös, de a #Mi lenne, ha... a kedvencem. Azon annyit nevettem! Mármint nem gúnyosan, hanem azon a meggondoláson, aminek következtében képes voltál ilyen címkét is csinálni. Igen, ezt arra értetted, hogy könyvként ilyen lenne, de könyörgöm. A #Nem fejezet-nél ugyanez, khm. A #Prológus-ra már nem tudom, mit szóljak, mert arra is csak egyszer lesz szükség a blogon, szóval... A #design abszolút értelmetlen, mivel a könyvborító még mindig nem a design része, legfeljebb egy kis extra. Az #izé és a #könyvborító haláli... Ne haragudj, de a címkék tényleg fölöslegesek. Ja, aki rendszerető, annak lehet, hogy kellenek, de jelenleg még tényleg röhejesek, tekintve, hogy van egy prológusod, három fejezeted meg egy könyvborítód... Legfeljebb akkor, mikor már tényleg eligazítás kell az olvasóidnak, és amikor már nem lehet az oldal aljára görgetve megtalálni az összes eddigi tartalmat az oldalon.

Ha a láblécről eltüntetnéd a "Sokat nézett"-et és a "Levélkék"-et, szerintem tökéletes lenne úgy is. Ha ragaszkodsz hozzájuk, akkor is elég majd mindkettő akkor, ha már nem csak egy hónapja tevékenykedsz a blogon. Te jó ég, most látom, mennyit papoltam már csak a modulokról... Hát, tényleg különleges blogod van. (12/9)

6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A kinézeted igazán, tagadhatatlanul egyedi. Lehet, hogy csak én vagyok műveletlen, de még sosem láttam olyat, hogy a fejlécnek külön, a blog rendes hátterétől elválasztott háttere lett volna, és ez is egy újabb ötletességi vagy egyediségi előrelépés, nem is tudom eldönteni, melyik inkább. A könyvborítód lélegzetelállítóan szép, és elállt a szavam, mikor megláttam! Én mindig is tehetségtelen voltam az ilyesmiben, szóval külön elámulok, mikor egy-egy hasonló művet látok, hát még, amikor az olyan igényes és kidolgozott, mint a tiéd. (5/5)

7. Az összhatás. Kár, hogy nem mértem az időt, amíg a kritikád eddigi részét írtam, és nem is értem magam, miért vagyok ilyen részletes a te blogod esetében, mikor pár eddigi kritikámban minden szót keresgélnem kellett, és erőlködnöm, hogy legalább pár sort összehozzak egy-egy kinézetes alpontról, de... nem tudom, a te blogod esetében valahogy annyi mindenről lehet írni, véleményt alkotni! Még akkor is, amikor épp a címkéidet szidtam 300 szóban. Az ennyire jó blogokkal öröm foglalkozni, sajnálom, nem tehetek róla! :D Összességében a blogodra jó ránézni, csodás érzés időzni rajta; mintha egy tágas, kellemes hangulatú, rózsaszínű szobában heverészne az ember egy lila ágyneműjű, pihe-puha ágyikón, miközben érzelmes zenéket hallgat (mint én a kritikád írása alatt, haha; nem tudom, valamiért ez jött szembe a YouTube-on, nem azért hallgatom, hogy érzelegjek a kritikádban, vagy valami xD). Ha hagynám az előítéletes emberi természetemet kibontakozni, akkor a kinézete alapján a blogodat elkönyvelném egy gyerekmesének, pedig, ha szívesen olvasnám is a gyerekemnek ezt esti meseként (és élvezné is a gyerek szerintem :D), akkor sem azért, mert gyerekes vagy ostoba. Igen, egy mese, mesés világban, és a prológusban született kislány, Ragni is egy tündérre emlékeztet a csodás, mesés képességeivel, amelyekkel megmenti az állatokat - de, végtére is, biztosan tudtad, hogy ez mesés hatást kelt, amikor megírtad. És igenis, meg merem kockáztatni, hogy nagyszerű munkát végeztél! (5/5)

A kinézet összesen: 35/32 Gratulálok! :)


A tartalom
1. A cím. Még sosem találkoztam hasonlóval, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs is hasonló, de akkor is egyedinek találtam, hogy a két főszereplő nevéből és a közös vonásukból - abból, hogy mindketten szökevények bizonyos szempontból - tevődik össze ez az ötletes, lényegre törő, megnyerő cím. Szép, könnyű megjegyezni, és a történethez is tökéletesen passzol. Nem túl hosszú, de nem is túl rövid. Egy rossz szavam sem lehet rá. (6/6)
2. A fülszöveg. Kimondhatatlanul, lenyűgözően nagyszerű! Még sosem találkoztam hasonlóval. A fekete-fehér mozgókép arra enged következtetni, amit már említettem - hogy hiába a rózsaszín tündérmese-cukormáz, ez egy igenis komoly történet, még akkor is, ha a mesés, humoros álca mögött húzódik. Már akkor, amikor elolvastam, hihetetlenül megfogott, nem tudom, hogy csináltad, hiszen olyan egyszerűen van megfogalmazva, és mégis annyira magával ragadott! A két főszereplő szemszögéből írt részben egy darab hibát nem találtam, de a vége felé már azért akadt pár, amit pirossal jelöltem: "James, a körözött bűnöző és Ragni, a palotába zárt királylány története. Az egyikük mindent látott, a másik pedig szinte semmit. Utazz velünk és barangold be Caelestis gyönyörű tájait két szökevénnyel! Vajon Ragni megismeri a világot? Jamest utoléri a törvény? Ez egy történet. Az ő történetük." A végét azért húztam át, mert egyrészt teljesen felesleges és értelmetlen szóismétlés van benne, másrészt már az idézett részlet első mondatában közölted, hogy kiknek a története ez. Szerintem a fülszöveg csodálatosságáról szóló áradozásomat itt abbahagyom, mielőtt nyáladzásnak kezdene tűnni (vagy lehet, hogy már most is annak tűnik, aú)... (5/4) (a pontlevonás csak a pirossal jelölt, apróbb hibák miatt, egyébként tényleg lélegzetelállító)
3. Az oldalak. Lássuk, a főoldalon kívül van itt neked három, azaz három, és abból egy egyelőre üres (gondolom, egyelőre, elvégre nem hoztad volna létre, ha nem szándékoznád megcsinálni a karakteres részt, és oda is írtad, hogy hamarosan). A bloggerina-oldalhoz nincs hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy rettenetesen irigyellek, ha olyan jól rajzolsz, hogy a történetedhez a saját illusztrációidat akarod elkészíteni! (Jómagam egy pálcikaemberrel is nehezen birkózom meg, az eredmény pedig kimondhatatlanul röhejes lesz, hogy finom szavakkal éljek. Pedig oviban imádtam rajzolni, és egész nap azt is csináltam, szóval nem értem, hova párolgott el a minimális tehetségem hozzá.) A fejezetekhez szépen belinkelgetted a prológust meg az eddigi részeket, és még egy csodás gifet is beszúrtál az elejére, szóval egyetlen szavam sem lehet. (4/4)
4. A prológus. Tegnap beleolvastam a még átdolgozatlan, kijavítatlan változatba, és elkámpicsorodtam, mert azt gondoltam, mennyivel jobban is meglehetne ezt írni, és tessék, látom, hogy pont tegnap, valamikor azután, hogy először benéztem a blogodra, átírtad, és az eredmény káprázatos lett!
Kezdjük is. A kép az elején nagyon-nagyon elnyerte a tetszésemet, és megjegyzem, nagyon tetszik az a megoldás, hogy a prológus és a fejezetek elé is mindig teszel egy-egy szép képet/gifet. A bevezetőd tökéletes hosszúságú, egyáltalán nem baj, hogy rövid, hiszen nem azért prológus, hogy rendes fejezet-hossza legyen. Az alaphelyzet, ha nem is túl egyedi, mindenesetre nem mindennapi, és nemhogy továbbfejlesztetted, de csodásan is írtad meg. Figyelemfelkeltő, különleges és érdekes. Igen, mese-beütése van, de az még mindig sokkal jobb, mint azok a történetek, amelyek próbálnak komolynak látszani, de inkább röhejesek lesznek ettől az erőlködéstől. A néhol talált hibákra majd a helyesírás-pontban térek vissza, a többi apróságra pedig a többi pontban - mert igen, mint mondtam, bevezettem pár újítást.
Összességében ehhez is csak gratulálni tudok neked. (5/5)
5. A történet. A 'mesés' szó jutott róla először eszembe. Meg az Aranyhaj. Olvastam a kedvenc filmjeid között, és már meg is találtam a magyarázatot arra, hogy mégis miért rémlenek nekem az egész alapsztori eseményei és párbeszédei... Hát, mert az Aranyhaj ihlette őket. És ezen a ponton már teljesen biztos lettem benne, hogy minden sértés nélkül kijelenthetem: ez egy mese. A leírások, a párbeszédek, a karakterek, a stílus, a fogalmazás, a helyesírás, a szókincs, a történetvezetés külön pontba tartozik, és azokról is bőven van mit írnom... Ezt nem tudom, hogy mondjam finomabban, úgyhogy jobb, ha túlesek rajta: eléggé zavaró, hogy szinte minden az Aranyhaj-ból van, vagy teljesen ugyanúgy, vagy egy kicsit átírva. Csak itt a lexikont használják serpenyőnek, és a ló neve nem Maximus, hanem Calea, de őt is lehet almával manipulálni. Háát... Alapjáraton én is szoktam lenyúlni ötleteket, de ennyire láthatóan vagy nem jutott még eszembe, vagy nem mertem. Összezavartál azzal kapcsolatban, hogy hogyan pontozzak. Az alapötlet nagyrészt nem is a tiéd, (10/3), a kivitelezését meg szintén csak átalakítottad (már ahol) az eredetihez képest. (10/5)
6. Leírások, karakterek, párbeszédek. Ugye itt a 15 pont abból tevődik össze, hogy a felsorolt három szempontra lehet ötöt-ötöt-ötöt kapni. A karaktereket szerintem kapásból kihúzom - James = Nyálas Eugén, Ragni = Aranyhaj, utóbbi csak egy hihetetlenül kicsit más előtörténettel, és még az sem valami kidolgozott. Ragni pölö lenyilaz néhány őrt, amikor kiszöknek a palotából - annak ellenére, hogy tizennyolc évét egy kastélyban töltötte, és jó, mondjuk, hogy gyakorolta a célbalövést meg a fegyverforgatást, de ilyen rohadt nyugodtan egy reális karakter nem tudná lábon-/karon lőni a saját apja embereit. De ez már inkább a hitelességhez tartozna igazából.
A párbeszédeket is a filmből nyúltad le nagyrészt, de a néha egyedi, saját fordulataidnak köszönhetően azért itt van pár, amit te találtál ki. Igen, a párbeszédek viccesek, de ez nem a te érdemed. Leírások... A prológusban ez kimerül annyiban, hogy leírod, hogy néz ki a kis Ragni, az első fejezetben pedig van az, hogy "Alattam a Tis folyó sötétkék vize mosta a híd tartóállványait, az alsó részeken a boltíveket belepte a moha", "felszaladtam a növénymotívumokkal díszített, krémszínűre festett kőhíd tetejére", "Előttem magasodott Caelestis gyönyörű, sötétkék tetejű tornyokkal teletűzdelt vára. A külső várfalon kék színű lóalakos zászlók, a falak előtt őrök szobroztak. Az apró házak", "egy összetúrt, selyemágyneművel lefedett ágy, egy összefestett asztal, két szék, egy szintén telemázolt szekrény és egy tükör. A falakon mindenféle freskók", meg annyi, hogy a lexikon vaskos, és megint a lány kinézete, plusz az, hogy "már nem az előző, lila, földig érő ruha volt rajta, hanem egy térd alá érő krémszínű és zöld darab". A második és a harmadik fejezet az elsőhöz hasonló mértékben tartalmaz leírásokat. Igen, a fejezeteid nem hosszúak, és annyira nincs is nagy szükség leírásokra, de ennél azért többet is bele tudtál volna írni. (5/2) (5/0) (5/3)
7. Stílus, fogalmazás. Nincs vele semmi baj. Különösebb hibákat nem találtam, de azokat is a helyesírásnál taglalom majd, a stílusod pedig meggyőző, de nem különleges. A dolgokat tömören, lényegre törően írod le, véletlenül sem bocsátkozol részletezésbe vagy időhúzásba, hogy hosszabb legyen a fejezet. A fejezeteid hossza pont jó, nincs, amibe beleköthetnék ezzel kapcsolatban. Egyébként ezzel a ponttal nincs semmi problémád, szóval csak így tovább! (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincseddel nem is lenne baj, de néhol találtam vesszőhibákat meg hasonlókat. Azt javasolnám, hogy olvasd át az egész blogodat tüzetesen - nincs sok bejegyzés eddig, szóval nem okozhat gondot -, és javítsd ki ezeket! Nem fogom egyesével kikeresni és elemezni őket, mint először akartam, mert már így is rettenetesen hosszú a kritika, és már így is úgy tűnik, mintha kivételeznék veled. (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. A mesék öröklött tulajdonsága, hogy mindenfajta logikának ellentmondanak, de ez biztos csak azért van, mert túl kritikus szemmel nézem az ilyesmit - már a Hamupipőke bakijaitól is az agyhúgykő kerülgetett, de a te történeted ezt sajnálatos módon új fokozatra fejlesztette. A történetvezetéseddel még nem is lenne különösebb baj, tényleg (na jó, azért egy kicsit te is elsietted néhol az eseményeket, és magától értetődőnek tüntettél fel olyan dolgokat, amik egy reális történetben hosszas gondolkodást igényelnének az adott karakter részéről - példának okáért, James percek alatt belemegy, hogy ki tudja, mennyi idejét rááldozza Ragni körbevezetésére a világban, mikor igazából semmi közük egymáshoz, és nem, ezt nem teszi semmissé az, hogy választania kellett a szabadsága és e között, mert akkor is vacillálnia kellett volna ezen, és nem tette! -, de ez talán azért van így, mert az Aranyhajban is így történt), de a hitelesség...
Oké, próbáltam úgy megközelíteni a dolgot, hogy ez egy MESE. Biztos az a baj, hogy régen olvastam utoljára mesét, vagy én nem t'om, de egyes dolgok iszonyatosan, kimondhatatlanul fájtak. Példának okáért, amit már mondtam Ragni karakterének kapcsán: ki sem mozdult még az otthonából, de fapofával emberekre lövöldözik. De legalább nem a hajával támasztja fel a halottakat (igen, tudom, hogy az Aranyhajban a csaj haja csak fiatalított, nem feltámasztott). Aztán, pont a prológus végén... SENKI NEM VETTE ÉSZRE, MIKOR A FÉLTETT KORONÁZÁSI EREKLYÉKNEK LÁBA KÉLT. Hoooogy mi van? Jól értettem? Senki... nem vette észre... hogy a FÉLTETT... KORONÁZÁSI... ereklyéknek lába kélt? WTF? Bocs, de ez nagyon fájt. A koronázási ékszerekről beszélünk. Jó, tegyük fel, hogy James tényleg a valaha volt legeslegeslegügyesebb tolvaj széles e világon. Mi az, hogy senki nem vette észre? Mind a százmilliárd őr aludt akkor, vagy hogyan? Ugyan, kérlek. Ez már a Disney-mesében is halálosan elcsépelt momentum volt.
Térjünk át az első fejezetre, amit a mi James-Eugén-unk szemszögéből olvashatunk. Aszongya, "Utálok az erdőben éjszakázni, főleg ha a királyi udvar katonái üldöznek". Mi tagadás, kedves James, én is utálnék az erdőben éjszakázni, akkor meg pláne-pláne, ha még üldöznének is, akkor meg főleg, ha pont a királyi udvar katonái... Bocs, nagyon szeretem az iróniát, ezt nem bírtam kihagyni. Aztán mégis sikerült elaludnia. Kééérlek, én tudok aludni atomrobbanás mellett is, de az a hangról szól, a félelem meg a félelemről, attól viszont rohadt nehéz elaludni - szerencsésnek mondhatod magad, ha reggelig sikerül egyáltalán. És még az erdőben is ráadásul. De, ha te mondod...
Harmadszor is végig kéne futnom az egészen, ha minden ilyen apró-cseprő borzalmat ki akarnék figurázni, de már nincs hozzá kedvem, és szerintem te is érted a lényeget. A lopást senki nem szereti, de a hiteltelenségen legalább lehet nevetni. (5/0)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailer (talán még) nincs, de ezzel semmi gondom. Az ötletesség és az egyediség kérdésére pedig szerintem valahol te is érzed a választ, és biztosan tisztában voltál ezekkel már akkor is, amikor megrendelted a kritikát. Oké, elismerem hozzáadtál pár sajátnak mondható elemet is az előtörténethez meg úgy a sztorihoz egyáltalán, de egy Aranyhaj-másolatot én nem tudok egyediség szerint értékelni - legalábbis nem kíméletesen. (5/1) (mert egy-két saját motívumod tényleg belekerült, még akkor is, ha azok is csupán az eredeti, Aranyhajas verzió átiratai - az átvariáláshoz is kell némi fantázia)

A tartalom összesen: 75/42 Azért a felénél több, szóval fel a fejjel, és sok sikert! :)


A kritikában leírtakat nem sértésnek, hanem építőnek szántam, remélem, nem bántottalak meg velük. Csak, gondolom, őszinte kritikát rendeltél, és azt írtam. :) Semmilyen bántó szándék nem vezérelt, mikor leírtam.
Ciao!