Hogyan ne legyél sablonos?

Már az elején leszögezném, hogy ennek a cikknek nem az a lényege, hogy magamat minősítem. Hogy meg is értsétek: amiket felsorolok, sablonos címen, azoknak a nagy részébe én is beleestem. Lásd: 1D-s fanfiction írása, mások ötleteinek lenyúlása, és még sorolhatnám (de nem teszem, mert azért van a cikk, hogy elolvassátok, nem azért, hogy a bevezető részben lelőjem az összes poént), de nem azért írom a cikket, hogy ezzel elítéljem magam és ti is elítéljetek, hanem azért, hogy próbáljak segíteni azoknak, akik már pont sablonos ötleteket forgatnak a fejükben.

És már látom is magam előtt, ahogy minden olvasóm elküld a francba, és elátkoz, de... *sóhajt* vágjunk bele!

Valahol el kell kezdeni, és rengeteg ötletem van, szóval semmi jelentősége, hogy pont ezt raktam be legelsőnek, de...

1. Ne arról írj blogot, hogy egy lány (vagy fiú, bár ez nemigen szokott előfordulni) gimnáziumba kerül! Legtöbbször itt a következő történik: a lány tizennégy éves, és elköltöznek egy teljesen más városba, legtöbbször Londonba vagy New Yorkba, mert ugyebár a világ csak ezekből áll, és ott megkezdi rettenetesen unalomtól és Szent Johanna gimi-koppintástól bűzlő középiskolai tanulmányait. A legtöbben szerintem értitek, mire gondolok. Az SzJg-ről alkotott véleményemet inkább nem publikálom, mert nem akarom, hogy máglyán elégessenek az elszánt rajongók, másrészt ez a cikk nem arról szól (ha érdekel valakit, írjon, hogy érdekelné egy kritika az SzJg-ről). Sablonos, hogy úgy mondjam, tipikus, unalmas szereplők - közöttük biztosan ott van a "nyomi, stréber lány", aki legtöbbször a főszereplő, a "menő, rohadtjóképűésperfekt srác", aki a főszereplő csaj első-látásra-szerelme. Ezeknek a történeteknek a mondanivalója legtöbbször meg is akad ott, hogy a menő srác végre beleszeret a nyomi, epedező lányba, összejönnek, és heppi end. Nem elég, hogy unalmas és semmitmondó, már annyi van belőle, mint égen a csillag - semmiképp ne ilyesmibe kezdj bele!

1.1. Ha már mindenképpen gimis blogot szeretnél, azon érvek ellenére is, amiket felsoroltam, akkor... próbáld meg valamivel egyedibbé tenni, például azzal, hogy nem E/1.-ben, hanem E/3.-ban írod! Nem viccelek. Általánosan elterjedt jelenség, hogy az előbbiben íródik minden rohadt blog (T.A.K.), de szerintem ennek nem így kéne lennie. Kell a változatosság, és így legalább elkerülheted azokat a nyálas, undorító leírásokat, amik arról szólnak, hogyan rándul görcsbe a szerencsétlen leányzó gyomra, mikor meglátja élete szerelmét egy olyan srác személyében, akit először látott...

1.2. Maradjunk még mindig annál az eshetőségnél, hogy a fentiek ellenére is kizárólag olyan blogot szeretnél írni, ami egy lány gimnáziumi életéről szól. Legyen kollégista! Igen. Eddig sokkal kevesebb olyan gimis blogot láttam, ahol kollégista volt a főszereplő, mint olyat, ahol nem kollégista. (Értitek: nem teljesen egyedi dolgot akarok kihozni egy gimis sztoriból, mert az lehetetlen, hanem azt akarom, hogy legalább egy kicsit legyen egyéni!) És akkor már beleírhatod azt is, hogy miért nem akar bejárni, vagy miért örül, hogy nem kell otthon lennie, vagy, ha épp olyan, akkor azt, hogy kényszerítették a szülei, hogy koleszos legyen, mert meg akartak tőle szabadulni. (Az élet nem rózsaszín vattacukorfelhő, úgyhogy ne hurrogjatok le, amiért ilyen is eszembe jutott.)

1.3. A másik lehetőség, hogy egy hajszálnyival kevésbé legyen sablon az ilyen: legyen a főszereplő lány vagy fiú néger! Ja. Valamiért eddig egyetlen blogban sem találkoztam olyannal, hogy legalább egy mellékszereplő fekete bőrű lett volna, pedig ne próbáljátok tagadni, hogy igenis az életünk részévé váltak ők is, akár a fehér emberek... ne legyünk rasszisták, szerintem megérdemelnek annyit, hogy, ha nem is főszerepet, de mellékszerepet kapjanak egy történetben... és, ha már gimis blog, akkor ez is feldobhatja, lásd: ha a főszereplő lány néger, akkor őt ezért nézik ki, ha meg a főszereplő fiú néger, akkor még különlegesebb lehet, ha beleszeret a fehér lány! De nem kell feltétlenül afroamerikainak lennie, csak akármilyen kisebbségi, aki kilóg a sorból és az unalmas fanfictionökből!
1.4. Nézzünk egy másik szempontot. Mit szólnál, ha gimis blogot írnál, csak... egy tanár szemszögéből? Muhaha, meglepődtél, mi? Pedig komolyan mondtam. Nem csak a diákok játszhatnak szerepet egy gimnáziumban. Ott vannak a tanárok is, nemdebár? Szerintem fantasztikusan egyedi sztorit lehetne szülni abból, hogy végre egy tanár szemszögéből vonultat fel valaki egy gimis blogot. Nincs igazam?
1.5. A legfrappánsabb opció szerintem mégis az lenne, ha végre nem a jelenben íródnának a gimis történetek. Hanem, tegyük fel, egy történelmi korban, vagy a jövőben esetleg... Én például hiányolom a kommunista korban lévő gimiket, vagy a sci-fi-féléket. Ti nem?

2. Ne legyen valamilyen híres emberes-fanfiction a blogod! A fanfictionnél sem mindegy, hogy egy kevésbé ismert könyv/film fanfictionje, vagy egy agyonhasznált, híres bandáé. És igen, itt jönnek képbe a ByTheWay, One Direction, 5 Seconds of Summer, Little Mix, Justin Bieber és Neymar fanficek. Hadd ne kelljen túl sokat beszélnem arról, hogy miért nem érdemes ilyenbe belekezdened! Egyrészt, a sablon legsablonosabb alapformája. Egy Directioner elmegy egy One Direction koncertre, ahol összetalálkozik a kedvencével, és percek alatt egymásba esnek... Legyen fantáziátok!
2.1. Ismét itt a lehetőség, hogy ne a jelenben íródjon! Mit szólnál egy középkori történethez Harry Styles-ról? Vagy egy űrhajósról, akinek a neve Liam Payne, és 2340-ben született? Látod, mennyivel egyedibb lett máris, és csak egy aprócska erőfeszítésbe került. Vagy egy 18. századi Skóciában élő Zayn Malik? Na, azt még én is elolvasnám, pedig mostanában rohadt kevés szabadidőm van.
2.2. E/2.-ben írd! Ha nem esett le, mire gondolok, hát elmondom. A lány többkötetnyi levelet ír a fiúnak, és abban meséli el, hogyan jöttek össze. Ilyenkor külön jó, ha nem happy az end, mert ehhez egy mélabús hangvétel nagyon sokat hozzáad. Nem ragozom tovább, szerintem ez elképzelhetetlenül sokat dobna a fanfictionödön, akkor is, ha az a legsablonosabb éppenséggel, mert nemigen találkoztam még bloggal, ami ezt az elvet követte volna.
2.3. Nem ismeretlen jelenség, hogy olyasvalaki ír pl. 1D-fanfictiont, aki a valóságban ki nem állhatja őket, vagy teljesen közömbösek neki. Mert azt még értem, ha valaki, aki imádja őket, nem bírja elfojtani magában ezt, és ír egy fanfictiont - de amikor valaki nem ezért kezd bele, ott már nagyon bűzlik, hogy csak a feliratkozókért és a népszerűségért csinálja. Mert hát mennyivel népszerűbb lesz a blogod, ha a fejlécről Niall Horan feje vigyorog vissza az olvasóra..! Jogos, de semmiképp nem követendő. Ne. Kérlek, hogy ne. Ha Directioner vagy, akkor... egye fene, írj egy századik ugyanolyan témájú fanfictiont, de ha teljesen hidegen hagy az 1D, akkor szerintem igazságtalan azokkal szemben, akik teljesen más érzelmek miatt kezdenek bele.
2.4. Ha már fanfiction, akkor ne egy teljesen átlagos jellemű lánykarakter szemszögéből találd ki! Legyenek annak a lánynak különcségei! Kezdetnek pölö legyen vega! Vagy rajongjon a Rammstein-ért! Legyen Outlander-/Trónok harca-fan - ezekből ugyan sok van, de le merném fogadni, hogy egy átlagembernek semmit nem mondanak! (Ezeket azért sorolom fel különcségként, mert a nagy átlagnak fogalma sincs róla, hogy ezek mik! Példának okáért, az én kedvenc sorozataimat egyetlen osztálytársam sem ismeri.) Legyen az az álma, hogy egy afrikai gyerekmenhelyen dolgozhasson! League of Legends-ezzen! Bármi, ami nem fordul elő minden sarkon - eredmény: egy kicsit már egyedi fanfiction! Legyen valami apró furcsaság a főszereplődben. Kapjon kis hangsúlyt, viccelődjenek vele (ha hardcore TH-fan, és dühíti, ha összekeverik a karakterek neveit, akkor azzal például remekül lehet poénkodni!), nagyon jó kis színfolt a történetben. Ez akármilyen történetre érvényes, csak nem szabad túlzásba vinni és átesni a ló másik oldalára. Ez olyan, mint a fokhagyma: ha túl sok van benne, hazavágja az egészet.
Ugyan ez nem passzol ide, de az Alkonyat-fanfictionök sem szerencsések, ha az egyediségre törekszel. ;) Ha a főszereplő egy vámpír, aki próbálja titkolni a kilétét, aztán talál valakit, aki rájön, hogy ő vámpír, és úgy is szereti... Ö, mindjárt hányok. Vagy, ha a legjobb barátodról kiderül, hogy vérfarkas, és egymásba szerettek. Kérlek, ne!

3. Ne a szerelem legyen a fő témája! A blogoknál mostanában az van, hogy a szerelem a legeslegfőbb főtéma, a többi csak körítés. Ha ezen az ember változtat, az is kizáró ok sablonfronton. Máris nem lesz sablonos, ha például... *a hasára üt és mond valamit, ami eszébe jut* a politikáról, vagy a jótékonykodásról, vagy akármi másról szól ezen a széles világon, csak ne az átkozott gyötrelem-szerelemről! Annyi a szerelmes, romantikus blog, mint égen a csillag. Miért nem akar senki egy pszichopata gyilkos szemszögéből blogot írni?!

4. Ne legyen minden tökéletes. A happy end annyira népszerű, hogy kellemes csavar, ha nem maradéktalanul boldog mindenki. Legyenek rossz, szomorú dolgok is benne, és ne ragadjatok le feltétlenül a happy end-nél! Legyen kegyetlen, megrendítő, de semmiképp se rózsaszín cukorbabafelhő! Az élet nem csak a boldogságról szól. Azért akadok fenn annyira a teljesen boldog blogokon, mert nincs olyan ember, aki ne látná be, hogy az élet kegyetlen... és mégis, a blogok realitása körülbelül a nulla mellett lengedezik. Változtassatok ezen!

5. Ha lehet, kerüld a sablonos karaktereket! Biztos mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy századszor újrahasznált modell képeit és gifeit keresgeted a gugliban, hogy berakhasd a 'szereplők' rovatba a blogodon. Senki nem veszi be, hogy egy teljesen átlagos tizenévesnek olyan teste van, mint Selena Gomeznek. Nem, nem hazudok, tényleg nem veszik be. Az a kedvencem, mikor a tizenöt éves főszereplőhöz hozzáraknak egy huszonöt éves modellt, akin ötven tonna smink van, és már fénylik tőle az arca... Hadd ne kelljen kifejtenem, hogy mi a bajom a teljesen tökéletes alakú és kinézetű karakterekkel! Az, hogy nem léteznek. Nézzétek, gondolom, nektek sem meglepő, hogy nem vagyunk egyformák - a világban ugyanúgy élnek dundi, molett lányok is, mint csontsovány anorexiások, sőt! Ne ragadjatok le a modellalkatú, perfekt karaktereknél! Próbálj kevésbé ismert sorozatokból, filmekből szerezni karaktert! Ha egyáltalán kell. Mert szomorú tény, hogy legtöbben azért keresnek képet a szereplőiknek, mert nincs fantáziájuk kitalálni és elképzelni egy sajátot. Mert mennyivel könnyebb odabaszni egy gifet az éppen írt fejezetbe, mint írni egy bekezdést arról, hogy mi történik... Nem csak élvezhetőbb, de egyedibb is lenne, ha nem így tennél, hanem kép és gif helyett inkább leírnád, hogy mi van. Leírva is érdemes azonban kerülni a sablonkaraktereket - leginkább azt, aki Mary-Sue névre hallgat. Mary-Sue egy jellemzően kezdő hiba, ő A Tökéletes Karakter. Tökéletes, minden tekintetben, hetek, ha nem napok alatt elsajátít olyasmiket, mint a kardvívás profi szinten - mindenképpen profi szinten - soha nem több negyvenöt kilónál, ennek ellenére lazán elver öt százkilós, kigyúrt pasit, mindig tökéletesen szexi, és általában felveszi az író bizonyos tulajdonságait. Természetesen a végtagjait és a hónalját is szőrteleníti, ezért nem csoda, hogy állandóan miniszoknyákban és spagettipántos topokban jár, mikor épp le akar csapni egy pasira.
Ahogy írtam, Mary-Sue hibájába általában kezdők esnek bele, akik megrészegültek attól, hogy ez egy írott világ, ahol ők a Zisten, és hogy bármit megtehetnek, így meg is teszik. Ezzel nincs is baj, a kezdőkorszakon mindenkinek át kell esnie. Az viszont baj, ha Mary-Sue a főszereplő egy publikálásra szánt történetnél, egy ilyen nagyon le tudja húzni az egész, alapjában akár kitűnő írást is.
Tanulság: Ne a tökéletes, hanem sokkal inkább a szerethető karakterre próbáljatok törekedni! Nem baj az, ha vannak rossz tulajdonságai, mert azok mindenkinek vannak, és egy átlagember sokkal jobban megszereti a karaktereidet, ha saját magához hasonlóan nekik is vannak hibáik. Ezt a nagy igazságot soha ne felejtsétek el!

6. Kerüld az abszolút sablonosságot! Kezdésnek pölö ne egy dalszövegből kiragadott félmondat legyen a blogod címe, és ne is az, hogy XY élete/XY naplója! Ne úgy kezdődjön a blogod URL-címe, hogy onedirectionfanfictionbyateneved, és ne az legyen a fülszöveged első mondata, hogy "egy teljesen átlagos lány, XY élete". Ne szmájlikkal fejezd ki az adott karakter érzelmeit egy fejezetben - próbáld meg összeszedni magad, és leírni, hogy "boldognak éreztem magam", vagy bármi ilyesmit. Láttál már te olyan könyvet, ami szmájlikkal volt tele (a Szent Johanna gimire nem tudok könyvként tekinteni, sajnálom)? Ha igen, akkor az tuti azért volt, mert rossz helyen keresgéltél.


Ha tovább törném a fejem és tovább nyúznám Annát, hogy mondjon még valamit, amiről írhatnék, akkor biztosan találnék még ideillő témákat, de nem teszem meg, mert nem akarom, hogy elfelejtsétek a blogomat, és már régen volt bejegyzés, szóval igyekszem felhívni magamra a figyelmet. :) Akinek nem inge, az ne vegye magára a fent elhangzottakat, és ne kövezzen meg a szarkasztikus, gúnyos hanghordozásomért és az effélékért. Molte grazie.
Ciao! :3