Szerzője: Arika
A kinézet
1. A fejléc. Nem a te munkád, de azért leírom, hogy lélegzetelállító. A fekete után a lila a kedvenc színem, ezek az árnyalatok pedig csodásak. A háttér csodás, a lány kifogástalanul van rátéve. Ezt a karaktert mellesleg ismerem, csak a nevét nem tudom, kritizáltam már blogot, ahol ő volt a főszereplő. Sajnáltam, hogy a cím helyett az az idézetszerűség van ráírva, de ez nyilván azért van, mert nem szó szerint a te blogodhoz készítették. Tetszik az, ahogy fokozatosan halványul el a fejléc a szélei felé, míg bele nem veszik a háttér színébe. (6/5)
2. A háttér. Imádom a lilát, szóval ezt is megcsodáltam. Igaz, nem is tudom ennek az árnyalatnak igazából lila-e a neve, de akkor is pompás. A fejléchez is tökéletesen illik. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Egy világos rózsaszín árnyalat, amit rühellnem kéne, ahogy a rózsaszínt is, de ez kivételesen tetszik. Ízléses, illik a fejléchez, tökéletes. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. Bár talpatlan a betűtípus, mégis kifogástalan, nagyon szép, az ű meg ő betűket is kezeli, és szerencsére váltogatni sem szoktad. A fekete szín pedig magától értetődő (vagy színvak vagyok, és az sötétlila... áh, hagyjuk). (3/3)
5. A modulok. Nagyon tetszik a fejlécen álló menü, bár a kód is a sablon része volt, ezért nem a te érdemed. Szép hatást kelt, hogy minden modult egy képpel nyitsz a főszereplő lányról. A modulkódok is ideálisak. Az információk közé is odaírtad valamikor, hogy mikor jön az új fejezet, amit fölöslegesnek tartok, elvégre külön modult tartasz fenn ennek. Nem hiányolok semmit, csupán a sorrenden változtatnék annyiban, hogy a feliratkozós modult az ajánlott blogok elé raknám, hogy ne kelljen olyan sokat keresgélni. Zavart még, hogy a blogsablonodban nincs kód a rendszeres olvasók és a közvéleménykutatásos modulokra, ezért azoknak a fejléce/címe egész más, mint a többié, és előtte sincs fekete, és utána sincs lilás színű ív, vagy nem tudom, hogy fogalmazzak, és ez zavaró. (12/10)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A két könyvborító, bár egyik sem a te munkád, nagyszerű. Szokatlannak, egyben kedves gesztusnak találtam, hogy a cseréket ajánlott blogoknak nevezted el. Ezzel ugyanis nem azt vágod a blogodat böngésző emberke arcába, hogy ezek azok a blogok, amelyek szerzője megkért, hogy tedd már ki egy linkcserére, hanem azt sugallod, hogy az alábbi blogokra valamiért érdemes benézni. Ötletes volt kiemelni egy részletet a KKK kampányából a kép és a link előtt. (5/5)
7. Az összhatás. A blogod szép, rendezett, igényes hatást kelt, harmonikusak a színek, hívogatóak a modulok, egy rossz szavam sem lehet. (5/5)
A kinézet összesen: 35/32 Remek! :)
A tartalom
1. A cím. Egyedinek találom, mert végre nem egy pozitív jelzőt aggattak az 'érintés' szó mellé (lásd: a másik blogom címe Angyali érintés). A blogod címe utal arra, hogy egy érintés - a legtöbb, cukormázas, heppi sztori ellenére - lehet nem feltétlenül pozitív is. Azonkívül illik is a történethez, mivel, ha jól tudom, a vámpírok érintése hideg, mint a jég (bocs, tényleg nem foglalkoztatnak a vámpírok, ezért írtam ide, hogy "ha jól tudom", mert, ha nem így van, hivatkozhatok arra, hogy nem vonzanak a vámpírok). (6/6)
2. A fülszöveg. A szó szoros értelmében tökéletes! Tényleg, sehol egyetlen helyesírási- vagy vesszőhiba, figyelemfelkeltő, pont megfelelő hosszúságú, nem árul el túl sokat, érdekes, különleges, egyedi. (5/5)
3. Az oldalak. Tetszik, milyen nagyszerűen rendezted össze a fejezeteket az erre létrehozott oldalon. A rendezett képek a szereplőknél tökéletesek, az idézetek tőlük pompásak. Először nem értettem, miért kell linkcserés oldal, ha az ajánlott blogoknál belinkelheted azokat is, aztán leesett, hogy az ajánlott blogoknál vannak azok, akiket olvasol is, a cseréknél meg simán a többiek, akik cserét kértek. Ötletesnek találtam a blogos tudnivalós oldalt, mert szerintem a legtöbbünknek eszünkbe sem jutott volna egy oldalra összerakni - ráadásul ilyen szép szövegdobozokba és kódokba - mind az ajánlókat, interjúkat, kritikákat, okleveleket és díjakat. Az utolsó oldal is tetszett, nagyon frappáns, rövid bemutatkozást írtál, és az idézetek is nagyszerűek! (4/4)
4. A prológus. A prológust olvasva az volt az érzésem, mintha egy zseniális író egy idézetét olvasnám. Nagyszerű fogalmazás, kiváló helyesírás, érdekes gondolatok, frappáns fordulatok, figyelemfelkeltő szöveg. (4/4)
5. A történet. Muszáj megjegyeznem, hogy a vámpíros és ehhez hasonló cuccok (kivéve persze a Londoni Rémtörténeteket, amit imádok) rettenet távol állnak tőlem, ezért, ha valahol igazságtalanul ítélek, akkor az fakadhat abból is, hogy mennyire hidegen hagynak a vámpírok. Mivel nem értek a témához, ezért csak megérzésből tudom mondani, hogy, bár úton-útfélen találni a vámpír-mítoszt feldolgozó blogot, a tiéd ezek között egyedinek számít egy bizonyos fokon. Már maga a tény, hogy Blake, a vámpír srác, nem az a tökéletesnek beállított félisten, mint az Alkonyatban Edward, különös. Vagy ott van az is, hogy végre nem egy tökéletesen naiv és idióta lány a főhősnő, aki az életét is odadobná vámpír kedveséért pár hét ismeretség után - lásd: Bella. Bizonyára te is olvastad, vagy minimum láttad az Alkonyatot, és nem biztos, hogy te is épp olyan lenéző véleménnyel vagy róla, mint én, ezért szerintem itt abba is hagynám az Alkonyat-fikázást, és visszatérnék a te történetedhez, ami felüdülés volt az Alkonyathoz és a két, általam már kritizált, vámpíros bloghoz. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy ez valójában egy fanfiction, aminek megértéséhez szükség lenne az alapmű ismeréséhez - ugyanis időről időre előfordult velem, hogy úgy éreztem, mintha véletlenül kihagytam volna egy fejezetet. A te fejedben biztos van értelme annak, hogy Laycie álmaiban mi minden történik, de nekem ettől folyamatosan olyan érzésem van, hogy kimaradtam valamiből. (Nem feltétlenül a kritikához tartozik, de muszáj leírnom: a regények, történetek és filmek öröklött tulajdonsága, hogy, míg a valóságos emberek homályosan, össze-vissza álmodnak mindenféle hülyeséget, amit legtöbbször egy órával ébredés utánra már teljesen elfelejtenek, addig a képernyőn és a könyvek lapjain nem egyszer álmodnak a főhősök olyan jelentős, világmegváltó álmot, amire nemcsak emlékeznek később, de értelme, jelentősége is van.) Hiányoltam a történetből azt, hogy Laycie fortyogó gyűlöletet érezzen az anyja gyilkosa iránt - igen, akkor is, ha az élete szerelme, igen, akkor is, ha az vámpír. Nem tudom, én személy szerint képtelen lennék legalább egy picit nem haragudni arra a személyre, aki megölte az anyámat. Aztán ott van még az, hogy nem értem, hogy bukkanhatott fel Laycie apja a semmiből, gyakorlatilag öt percen belül - lehet, hogy ez később kiderült; nem olvastam végig az egész blogot. A történeten érződik, hogy kicsattansz az ötletektől, amelyek nagy része szinte már túl egyedinek érződik ahhoz, hogy egy blogon olvassam (bocs, a bloggervilág általában vett silánysága iránti ellenérzéseim sosem maradnak el), és ez hatalmas dicséret, remélem, tudod. Biztos van, amit kifelejtettem a leírásból, de szerintem ennyi is elég. Az alapötletre feltétlenül megadom a maximális pontszámot, mert tényleg nem olvastam még hasonlót, a kivitelezésre pedig részben csak azért vontam le pontot, hogy végre valamiért le tudjak vonni, főként viszont az időnként felmerülő és megmagyarázást nem kapó kérdések miatt. (10/10) (10/7)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Úgy általában üvölt az egész blogról, hogy rengeteget olvasol (vagy ott van még a lehetőség, hogy ezzel a tehetséggel születtél, aminek igen kicsi az esélye), és ez megmutatkozik a leírások kifejezőségén is. Néha azért fejbe vág tőle a Twilight-feeling, de bizonyára azt is olvastad, és abból merítettél, azért érzem így - és, éppen ezért, ez bizonyára csak engem zavar, tekintve, hogy Pannán és Szirmai Gergőn kívül nem tudok olyan emberről, akit nem rontott el ez a métely, szóval nem kell aggódnod azért, hogy olvasókat veszítenél emiatt.
Ha már párbeszédek: hadd jegyezzem meg, hogy Laycie és az apja sosem igazán beszéltek az anyja haláláról, legalábbis nem addig, amíg elolvastam. És ezt azért hiányoltam. De ettől függetlenül a párbeszédeket se nem viszed túlzásba, se nem hagyod el túlságosan, és egyediek is.
Azt muszáj leírnom, hogy Laycie karaktere egyáltalán nem szimpatikus nekem. I mean, a szerelme kinyírta az anyját, és majdnem őt is, és ő emiatt semmilyen érzelmi traumát nem vészelt át! Nemhogy gyászolná vagy hiányolná az édesanyját, nemhogy gyűlölné érte Blake-et. Soz, ez kicsit irracionális volt, vagy nem tudom. Hiányoltam volna valami minimális érzelmi összetörtséget, mégis csak az anyja volt... Ez volt a történet egyetlen fájdalmasan irracionális pontja, úgyhogy büszke lehetsz magadra, mert máshol nem csak egy van ilyenből. (15/10)
7. Stílus, fogalmazás. Gondolom, tudod, hogy gyönyörűen, hibátlanul, elragadóan jól fogalmazol, nyilván azért, mert rengeteget olvastál. Épp ennek a sornak az írása közben jutott eszembe, hogy elolvassam a blogger-profilodon a leírásodat magadról, amiből megtudtam, hogy húsz éves vagy. Ez megmagyarázza, hogy miért írsz sokkal felnőttesebben és igényesebben, mint a többi, tinédzser bloggerina, akiknek kritizáltam a blogját. A kedvenc könyveid közül sajnos egyet sem olvastam, úgyhogy nem tudom megítélni, hogy a stílusodat esetleg honnan merítetted (nem, nem úgy értem, hogy lopod a stílust, na, csak nem tudom máshogy megfogalmazni xD). Mindegy, ez is kifogástalan. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Ezeket sem igen kell magyaráznom. Leginkább a vesszőkkel szoktál mellényúlni, de ezt is csak nagy ritkán, elírást vagy helyesírási hibát egyébként én nem találtam. Látszik, hogy van érzéked az íráshoz, és/vagy rengetegszer átolvasod a fejezeteket, mielőtt közzétennéd őket. Bő a szókincsed, erről is csak az olvasottság jut eszembe, na meg az, hogy idősebb vagy nálam, én meg leginkább korombeliek irományait kritizáltam eddig, ezért felfrissülés a te írásodat olvasni! (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. A hitelességről Laycie karakterénél írtam fentebb, a történetvezetésről meg a történet kapcsán. Mivel fantasyról beszélünk, a hitelesség eleve háttérbe szorul, de a történetvezetésről azért annyit, hogy néha túlságosan is gyorsan történnek az események, mindenféle érzelemleírás vagy belső harc nélkül. Laycie álmai például számomra teljesen érthetetlenek, de te biztosan érted, mit jelentenek - csak épp nem tárod az olvasóid elé. Emiatt időnként érthetetlen és zavaros. Ami nem jelenti azt, hogy rossz vagy élvezhetetlen! Nem tudom, az is lehet, hogy csak elnéztem valamit. Ha így van, kérlek, írd meg kommentbe, hogy hülyét csináltam magamból! (5/3)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Egyáltalán nem baj, hogy nincs trailered - ezeket a blogos előzeteseket sosem tudtam igazán szeretni. Azt viszont, remélem, tudod, hogy a blogod nem egy szempontból is kitűnik a többi közül! Szerintem a fentiek alapján már tudod, mikre gondolok: cím, fülszöveg, prológus, maga a történet alapötlete és kivitelezése, a különleges fogalmazásod, a nem létező helyesírási hibák, a szókincsed... Á, nem áll jól nekem az áradozás. (5/5)
A tartalom összesen: 75/64 Csak azt tudom mondani, hogy csak így tovább (de nem olyan értelemben, hogy maradj pont ugyanilyen szinten, hanem, hogy fejlődj csak tovább)! :)
Ajánlom...
Akkor, ha érdekel a vámpírmítosz egy, kivételesen egyedi feldolgozása egy tehetséges írónő prezentálásával. Ha egy szépen megírt, igényes, érdekes történetet keresel egyedi karakterekkel, itt a helyed.
És ezúttal is csak azt tudom írni, amit mostanában állandóan hangoztatok: elnézést a késésért, de én kimúltam. Sajnálom, hogy ennyi ideig húztam a kritikádat, és mégsem sikerült végigolvasnom a blogodat. Ha ebből kifolyólag valamit igazságtalanul ítéltem el, akkor írd meg!
Évtizedek kérdése, de meglesz Bella és HDawn kritikája is. A cikkfordításom is. A meglepetés cikk is, amit a helyes karakteralkotásról írok. Meglesz minden, csak idő kérdése.
És ne feledjétek: három dolog nem maradhat rejtve. A Nap, a Hold... és a titok.
xoxo Nessa
2. A fülszöveg. A szó szoros értelmében tökéletes! Tényleg, sehol egyetlen helyesírási- vagy vesszőhiba, figyelemfelkeltő, pont megfelelő hosszúságú, nem árul el túl sokat, érdekes, különleges, egyedi. (5/5)
3. Az oldalak. Tetszik, milyen nagyszerűen rendezted össze a fejezeteket az erre létrehozott oldalon. A rendezett képek a szereplőknél tökéletesek, az idézetek tőlük pompásak. Először nem értettem, miért kell linkcserés oldal, ha az ajánlott blogoknál belinkelheted azokat is, aztán leesett, hogy az ajánlott blogoknál vannak azok, akiket olvasol is, a cseréknél meg simán a többiek, akik cserét kértek. Ötletesnek találtam a blogos tudnivalós oldalt, mert szerintem a legtöbbünknek eszünkbe sem jutott volna egy oldalra összerakni - ráadásul ilyen szép szövegdobozokba és kódokba - mind az ajánlókat, interjúkat, kritikákat, okleveleket és díjakat. Az utolsó oldal is tetszett, nagyon frappáns, rövid bemutatkozást írtál, és az idézetek is nagyszerűek! (4/4)
4. A prológus. A prológust olvasva az volt az érzésem, mintha egy zseniális író egy idézetét olvasnám. Nagyszerű fogalmazás, kiváló helyesírás, érdekes gondolatok, frappáns fordulatok, figyelemfelkeltő szöveg. (4/4)
5. A történet. Muszáj megjegyeznem, hogy a vámpíros és ehhez hasonló cuccok (kivéve persze a Londoni Rémtörténeteket, amit imádok) rettenet távol állnak tőlem, ezért, ha valahol igazságtalanul ítélek, akkor az fakadhat abból is, hogy mennyire hidegen hagynak a vámpírok. Mivel nem értek a témához, ezért csak megérzésből tudom mondani, hogy, bár úton-útfélen találni a vámpír-mítoszt feldolgozó blogot, a tiéd ezek között egyedinek számít egy bizonyos fokon. Már maga a tény, hogy Blake, a vámpír srác, nem az a tökéletesnek beállított félisten, mint az Alkonyatban Edward, különös. Vagy ott van az is, hogy végre nem egy tökéletesen naiv és idióta lány a főhősnő, aki az életét is odadobná vámpír kedveséért pár hét ismeretség után - lásd: Bella. Bizonyára te is olvastad, vagy minimum láttad az Alkonyatot, és nem biztos, hogy te is épp olyan lenéző véleménnyel vagy róla, mint én, ezért szerintem itt abba is hagynám az Alkonyat-fikázást, és visszatérnék a te történetedhez, ami felüdülés volt az Alkonyathoz és a két, általam már kritizált, vámpíros bloghoz. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy ez valójában egy fanfiction, aminek megértéséhez szükség lenne az alapmű ismeréséhez - ugyanis időről időre előfordult velem, hogy úgy éreztem, mintha véletlenül kihagytam volna egy fejezetet. A te fejedben biztos van értelme annak, hogy Laycie álmaiban mi minden történik, de nekem ettől folyamatosan olyan érzésem van, hogy kimaradtam valamiből. (Nem feltétlenül a kritikához tartozik, de muszáj leírnom: a regények, történetek és filmek öröklött tulajdonsága, hogy, míg a valóságos emberek homályosan, össze-vissza álmodnak mindenféle hülyeséget, amit legtöbbször egy órával ébredés utánra már teljesen elfelejtenek, addig a képernyőn és a könyvek lapjain nem egyszer álmodnak a főhősök olyan jelentős, világmegváltó álmot, amire nemcsak emlékeznek később, de értelme, jelentősége is van.) Hiányoltam a történetből azt, hogy Laycie fortyogó gyűlöletet érezzen az anyja gyilkosa iránt - igen, akkor is, ha az élete szerelme, igen, akkor is, ha az vámpír. Nem tudom, én személy szerint képtelen lennék legalább egy picit nem haragudni arra a személyre, aki megölte az anyámat. Aztán ott van még az, hogy nem értem, hogy bukkanhatott fel Laycie apja a semmiből, gyakorlatilag öt percen belül - lehet, hogy ez később kiderült; nem olvastam végig az egész blogot. A történeten érződik, hogy kicsattansz az ötletektől, amelyek nagy része szinte már túl egyedinek érződik ahhoz, hogy egy blogon olvassam (bocs, a bloggervilág általában vett silánysága iránti ellenérzéseim sosem maradnak el), és ez hatalmas dicséret, remélem, tudod. Biztos van, amit kifelejtettem a leírásból, de szerintem ennyi is elég. Az alapötletre feltétlenül megadom a maximális pontszámot, mert tényleg nem olvastam még hasonlót, a kivitelezésre pedig részben csak azért vontam le pontot, hogy végre valamiért le tudjak vonni, főként viszont az időnként felmerülő és megmagyarázást nem kapó kérdések miatt. (10/10) (10/7)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Úgy általában üvölt az egész blogról, hogy rengeteget olvasol (vagy ott van még a lehetőség, hogy ezzel a tehetséggel születtél, aminek igen kicsi az esélye), és ez megmutatkozik a leírások kifejezőségén is. Néha azért fejbe vág tőle a Twilight-feeling, de bizonyára azt is olvastad, és abból merítettél, azért érzem így - és, éppen ezért, ez bizonyára csak engem zavar, tekintve, hogy Pannán és Szirmai Gergőn kívül nem tudok olyan emberről, akit nem rontott el ez a métely, szóval nem kell aggódnod azért, hogy olvasókat veszítenél emiatt.
Ha már párbeszédek: hadd jegyezzem meg, hogy Laycie és az apja sosem igazán beszéltek az anyja haláláról, legalábbis nem addig, amíg elolvastam. És ezt azért hiányoltam. De ettől függetlenül a párbeszédeket se nem viszed túlzásba, se nem hagyod el túlságosan, és egyediek is.
Azt muszáj leírnom, hogy Laycie karaktere egyáltalán nem szimpatikus nekem. I mean, a szerelme kinyírta az anyját, és majdnem őt is, és ő emiatt semmilyen érzelmi traumát nem vészelt át! Nemhogy gyászolná vagy hiányolná az édesanyját, nemhogy gyűlölné érte Blake-et. Soz, ez kicsit irracionális volt, vagy nem tudom. Hiányoltam volna valami minimális érzelmi összetörtséget, mégis csak az anyja volt... Ez volt a történet egyetlen fájdalmasan irracionális pontja, úgyhogy büszke lehetsz magadra, mert máshol nem csak egy van ilyenből. (15/10)
7. Stílus, fogalmazás. Gondolom, tudod, hogy gyönyörűen, hibátlanul, elragadóan jól fogalmazol, nyilván azért, mert rengeteget olvastál. Épp ennek a sornak az írása közben jutott eszembe, hogy elolvassam a blogger-profilodon a leírásodat magadról, amiből megtudtam, hogy húsz éves vagy. Ez megmagyarázza, hogy miért írsz sokkal felnőttesebben és igényesebben, mint a többi, tinédzser bloggerina, akiknek kritizáltam a blogját. A kedvenc könyveid közül sajnos egyet sem olvastam, úgyhogy nem tudom megítélni, hogy a stílusodat esetleg honnan merítetted (nem, nem úgy értem, hogy lopod a stílust, na, csak nem tudom máshogy megfogalmazni xD). Mindegy, ez is kifogástalan. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Ezeket sem igen kell magyaráznom. Leginkább a vesszőkkel szoktál mellényúlni, de ezt is csak nagy ritkán, elírást vagy helyesírási hibát egyébként én nem találtam. Látszik, hogy van érzéked az íráshoz, és/vagy rengetegszer átolvasod a fejezeteket, mielőtt közzétennéd őket. Bő a szókincsed, erről is csak az olvasottság jut eszembe, na meg az, hogy idősebb vagy nálam, én meg leginkább korombeliek irományait kritizáltam eddig, ezért felfrissülés a te írásodat olvasni! (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. A hitelességről Laycie karakterénél írtam fentebb, a történetvezetésről meg a történet kapcsán. Mivel fantasyról beszélünk, a hitelesség eleve háttérbe szorul, de a történetvezetésről azért annyit, hogy néha túlságosan is gyorsan történnek az események, mindenféle érzelemleírás vagy belső harc nélkül. Laycie álmai például számomra teljesen érthetetlenek, de te biztosan érted, mit jelentenek - csak épp nem tárod az olvasóid elé. Emiatt időnként érthetetlen és zavaros. Ami nem jelenti azt, hogy rossz vagy élvezhetetlen! Nem tudom, az is lehet, hogy csak elnéztem valamit. Ha így van, kérlek, írd meg kommentbe, hogy hülyét csináltam magamból! (5/3)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Egyáltalán nem baj, hogy nincs trailered - ezeket a blogos előzeteseket sosem tudtam igazán szeretni. Azt viszont, remélem, tudod, hogy a blogod nem egy szempontból is kitűnik a többi közül! Szerintem a fentiek alapján már tudod, mikre gondolok: cím, fülszöveg, prológus, maga a történet alapötlete és kivitelezése, a különleges fogalmazásod, a nem létező helyesírási hibák, a szókincsed... Á, nem áll jól nekem az áradozás. (5/5)
A tartalom összesen: 75/64 Csak azt tudom mondani, hogy csak így tovább (de nem olyan értelemben, hogy maradj pont ugyanilyen szinten, hanem, hogy fejlődj csak tovább)! :)
Ajánlom...
Akkor, ha érdekel a vámpírmítosz egy, kivételesen egyedi feldolgozása egy tehetséges írónő prezentálásával. Ha egy szépen megírt, igényes, érdekes történetet keresel egyedi karakterekkel, itt a helyed.
És ezúttal is csak azt tudom írni, amit mostanában állandóan hangoztatok: elnézést a késésért, de én kimúltam. Sajnálom, hogy ennyi ideig húztam a kritikádat, és mégsem sikerült végigolvasnom a blogodat. Ha ebből kifolyólag valamit igazságtalanul ítéltem el, akkor írd meg!
Évtizedek kérdése, de meglesz Bella és HDawn kritikája is. A cikkfordításom is. A meglepetés cikk is, amit a helyes karakteralkotásról írok. Meglesz minden, csak idő kérdése.
És ne feledjétek: három dolog nem maradhat rejtve. A Nap, a Hold... és a titok.
xoxo Nessa
