Thea blogja

Jelentem, ez az utolsó várólistás kritikám jelen állás szerint, beleértve a másik két blog várólistáját is, amin kritikaíróként tevékenykedem. Fura, hogy milyen gyorsan haladok a kritikákkal így, hogy nincs suli, és minden figyelmemet nekik szentelem :D

Hölgyeim és uraim, ez összesen a 89. kritikám; a blogon belül az 53.; május 20-án rendelték, tehát ez a rekordgyorsaságom egy ideje. Thea azt írta, nyugodtan hagyjam ki a kinézetet, és így első ránézésre úgyis csak dicsérni tudnám a designt, szóval ez most csak egy tartalomkritika lesz. :)

Betűtemető

Szerzője: Thea Blanchet

A tartalom

Alapötlet. Egyre jobban kedvelem az olyan blogokat, amin több blogregény kap helyet, de a tiéd egyike lett a kedvenceimnek. (Még mindig utálom a 'kedvenc' szót.) Főleg azért, mert mind a Selyemfiú, mind a Kauzalitás alapötlete önmagában is fenomenális. A királynő háremének tagja, aki bosszút esküdött - már ennyi is elég lenne egy különleges történethez, de te még annyi mindent hozzáadtál ehhez; az is elég, ha a slash-románcra gondolok, de még sorolhatnám. És a Kauzalitás, te jó ég... Ha nekem ilyen sziporkázó és eredeti ötleteim lennének, mint Oliver körül az ok-okozat sorrendjének felborulása, vagy mint Seth és a hozzá hasonlók különleges kapcsolata egy-egy túlvilági lélekkel, szerintem piszkosul büszke lehetnék magamra. Egyszóval az alapötleteidben minden adott két fantasztikus történethez.
     Cím. Azt hiszem, mondanom írnom sem kell, hogy találóbb, figyelemfelkeltőbb és egyedibb címeket álmodni sem lehetne a történeteidnek. És a Selyemfiú egyes fejezeteinek címei is zseniálisak; imádom, hogy mindig a Madame adott tanításáról kereszteled el az aktuális fejezetet.
     Fülszöveg. A blogod fülszövege, ami a modulsávban foglal helyet, semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után... mondom ezt úgy, mintha a Selyemfiú vagy a Kauzalitás fülszövege hagyna. A hideg kiráz, annyira lenyűgöző a Selyemfiú fülszövege. De ugyanez elmondható a Kauzalitáséról is: mindkét fiú leírása találó és érdekes. Magyarán imádom a fülszövegeidet.
     Prológus. Prológusról csak a Selyemfiú esetén beszélhetünk, de a Kauzalitás nélküle tökéletes - egy prológussal felborulna a rend, miszerint a páratlan fejezetekben Oliver, a párosakban Seth hányattatásait követhetjük nyomon.
A Selyemfiú prológusa engem személy szerint seperc alatt megfogott. Rögtön szemet szúrt, hogy zseniálisan írsz, és hogy nem mindennapi történetet fogsz elmesélni. És hihetetlenül tetszik a megoldás, hogy a prológus után mintegy visszaemlékezésként meséli el Iraf a történetét. A lezárás is tökéletes; a lehető legjobb helyen vetettél véget a prológusnak. Semmibe nem tudok belekötni.
Kivitelezés. Szerintem már az eddigiekből is rájöttél, hogy ez nem lesz túl épületes kritika (na nem mintha valaha írtam volna olyat), ugyanis mindenestül beleszerettem mindkét történetedbe. Mindkettőről elmondható, hogy olyan érzés volt olvasni, mintha egy kész, kiadott regényt tartanék a kezemben. A Selyemfiúnak ezt a két mondatát például legszívesebben kinyomtatnám és bekereteztetném: "Minden ember cselekedetei érthetőek. Csak az a kár, hogy sokszor meg sem próbáljuk egymás szemével látni a világot." Ugyanez a helyzet a Kauzalitás ezen soraival: "Csinálnia kell valamit. Tudta jól, hogy találnia kell valami okot, hogy felálljon, különben bele fog őrülni a fájdalomba. Bár már nem először fordult meg a fejében, hogy őrülten talán jobban értené ezt az eszement világot maga körül." Elképesztő vagy!
     Leírások. A tájleírásaid zseniálisak, és pont eleget csempészel belőlük a szövegbe. A személyleírásaid olyan kidolgozottak, hogy például Rodnas konkrétan megelevenedett előttem. (Arra is kíváncsi lennék ám, Seth és Oliver hogy néznek ki! :3) Az érzelemleírásaidtól pedig libabőrös tudok lenni. Például Oliver kínlódását olyan lehengerlően írtad meg, hogy az első betűtől az utolsóig átéreztem.
Aztán persze van pár intim jelenet is, amit nem meglepő módon szintén lélegzetelállítóan és érzékien írsz le. Szinte belefeledkezik az olvasó az olvasásukba.
     Párbeszédek. Csak magamat tudom ismételni - a történeteid minden sora simán elmenne egy bestseller regénybe. Ugyanez igaz a párbeszédeidre is. És el sem tudod képzelni, milyen felüdülés végre helyesírásilag is kifogástalan párbeszédeket olvasni blogon...! Az imáim meghallgatásra találtak.
     Karakterek. Kidolgozottak, rétegeltek és életszerűek. Sethről még viszonylag keveset tudhattunk meg, Oliverről viszont már pár fejezet után is órákig tudnék beszélni, és akkor ott van Iraf. Az ő jelleme olyannyira ki van dolgozva, hogy lassan többet tudok róla, mint a legjobb barátnőmről. Annyira jellegzetes a stílusa, hogy ezer cím nélküli kézirat közül is ki lehetne szúrni őt. Ahogy rendre a bosszújára gondol; ahogy a legkisebb sértés hallatán is véres halálnemeket képzel el a másiknak; a jó megfigyelőképessége; a dacossága... Olyan, mint egy hús-vér ember. És ez olyan sok blogos karakterből hiányzik!
De elmondható ugyanez akár a mellékszereplőkről is. A hárem összes többi tagja is egyedi; aztán ott van még Ariam királyné is. Fentebb már idéztem azt a két mondatot, amikor végleg megkedveltem őt is. Seth és Survy kapcsolatát pedig egyenesen imádom.
     Stílus. Szögezzük le: zseniálisan írsz. És az, ahogyan a különböző jellemek stílusát visszaadod, valami fenomenális. Iraf, Oliver és Seth is egy külön egyéniség, és ezt már a puszta gondolataikkal is megmutatod. Bocsi, hogy állandóan magamat ismétlem, de ha elém raknál - cím meg ilyesmi nélkül - egy bekezdést Oliver, egyet Seth és egyet Iraf szemszögéből, szerintem fél perc sem kéne, hogy kitaláljam, melyik kicsoda. Ennyire jellegzetes stílust adsz minden karakterednek. Le a kalappal!
     Fogalmazás. Kifogástalanul és gyönyörűen fogalmazol. Rettenetesen irigyellek is érte. Igaz, időről időre becsúszik egy-egy magyartalan szórend, és ha nem figyelsz, még szóismétlés is, de olyan ritkán és olyan jelentéktelenül, hogy ezek egyáltalán nem rombolják az összhatást.
     Szókincs. Hihetetlenül választékos és bő a szókincsed. Ezért is öröm olvasni az írásaidat.
     Helyesírás. Szögezzük le: fényévekkel helyesebben írsz, mint a bloggerek kilencven százaléka. Apróbb hibáid azonban neked is akadnak - még szerencse; rettenetesen neheztelnék rád, ha minden szempontból feddhetetlen lennél! :D -, és a legfrissebb Selyemfiú-fejezetből össze is szedtem neked ezeket. Egytől egyig apróságok, és, mint látod, csupán egy ilyen rövid lista gyűlt össze egy egész fejezetedből. Másnak egy bekezdésében találok ennyit, úgyhogy egy percre se csüggedj!
Én, fittyet hányva a fenyegetésre, csak kíváncsian felvontam a szemöldököm.
sértetten hátat fordított, és elvonult.
hogy aztán eltűnjön a kerítésül szolgáló, átláthatatlan sövény mögött.
lecsúszok a fel fal [ez meg csak egy sima elírás) mellett ülő helyzetbe.
Visszamegyek a konyhába, és becsukom a kertbe nyíló ajtót. Azért most már erősen kezdem érezni a csontjaimig hatoló hideget, bármit megadnék egy száraz váltásruháért, de csak [így nincs szóismétlés] az asztalon felejtett ronggyal kell beérnem, ami éppen csak arra elég, hogy az arcom és a hajam valamennyire szárazra töröljem vele.
Az első emeleten megállok, és szembe fordulok vele.
A sötétben Rodnas [így magyarosabb a szórend] amúgy sem tudná Rodnas kivenni a vonásaim, inkább csak a magamnak való bizonyítás révett végett.
Mint ahogy megjegyezted, ha elárullak, akkor is a királyné és a feleséged akkor is [így helyes a szórend] megbocsájt.
Kibújok csurom vizes csuromvizes ingemből, és ledobom magam mellé a földre, de ahogy a nadrágomra téved a kezem, megtorpanok.
Az előtt Azelőtt tudom, hogy hol fogja megcsókolni a bőröm, hogy megtenné.
Rodnas erre is gyorsan reagál, és már be is fogja a számat, s a keze el is nyeli [így csak kétszer ismétlődik az 'is'] a hangom nagy részét.
     Hitelesség. A legtöbb blognál itt oldalakon keresztül kell sorolnom a válogatott logikai bukfenceket és hiteltelenségeket, de te ebben is jeleskedsz: egy darab ilyet nem találtam egyik történetedben sem.
     Történetvezetés. Már én unom, hogy csak dicsérni tudlak; te hogy bírod? Mindkét történetedről elmondható, hogy tele van váratlan fordulatokkal, soha egy percig sem unalmas, és hogy minden fejezetet úgy zársz le, hogy feltétlenül kíváncsi legyen az olvasó a folytatásra is. Az pedig különösen tetszik, hogy minden fejezet elején, dőlt betűvel, múlt időben Iraf visszaemlékezései kapnak helyet a Madame nevelésére, és csak utána folytatódik a fő cselekményszál, ami mindig szervesen kapcsolódik az aktuális visszaemlékezéshez, a Madame egyes "leckéihez". Mondtam már, hogy zseni vagy?
Soron kívüli bejegyzések. Gondoltam, ha már úgysem tudok belekötni semmibe, akkor akár ezekről is írhatnék, hogy ne legyen teljesen haszontalan ez a kritika. (Álmodozz csak, Nessa!)
A bevezető - a blog első bejegyzése - teljesen rendben van, és nem kicsit egyedi is. A Veterán bloggerek kérdőívét és az Írók kérdőívét elolvasva egy kicsit jobban megismerhettelek, és amúgy meg annyira megtetszett, hogy szerintem én is nemsokára kitöltöm. (Igen, én így kérek engedélyt, hogy lopjak valamit :D) Az Írók hét fő bűne szintén annyira pazar, hogy gondolkodás nélkül benyúlom ezt is, ha nem gond! :D
Az Asszociációs játéktól az állam a padlót súrolta. Bár nekem lenne annyira jó fantáziám, hogy ilyesmik eszembe jussanak... Mellesleg a Skilletet és Joe Hisaishit imádom! Az Alternatív érettségit meg már eddig is nagyon ki akartam tölteni, de te még jobban meghoztad a kedvem.
A Pályázatos nyafogóst is érdeklődve olvastam; jó volt kicsit megismerni ebből a szempontból is. És nekem igenis tetszett a részlet a Lelből, nem tudom, mi bajod vele! :D Az én hősöm pedig egy zseniális ötlet, tartsd meg ezt a jó interjúsorozatodat!
Tanulság. Hát, ez is felkerül a legrövidebb és leghaszontalanabb kritikáim közé, úgy érzem. Semmibe nem tudtam érdemben belekötni, mert te fényévekkel jobban írsz, mint én, ezért logikusabb lenne, ha te kritizálnál engem, és nem fordítva! :D De hogy azért valami tanácsot mégis adjak: nagyon figyelmesen olvasd át a fejezeteket, mielőtt közzéteszed; így még azt a kevés szóismétlést és elírást is kigyomlálhatod, ami van. :) Amúgy meg csak így tovább, tényleg. És természetesen fel is iratkoztam, és tűkön ülve várom a folytatásokat! :3

Ajánlom...
Thea blogját neked találták ki, ha odáig vagy a fantasy-ért és/vagy a posztapokaliptikus történetekért, vagy csak pár érdekes kihívást, esetleg asszociációs játékot keresel. De mindenkinek csak ajánlani tudom a Betűtemetőt, aki egy tehetséges írónő fantasztikusan megírt regényeire kíváncsi. :)


Szerintem megyek, és elásom magam, hogy ilyen hosszas várakoztatás után csak ennyivel tudok szolgálni... Ciao!

Nyári tag

Alapvetően nem szoktam együtt örülni az emberekkel a különböző felkapott dolgoknak - nem szoktam örömben fürdőzni a karácsony közeledtének gondolatára, nem szoktam felpörögni az újév hírétől, hidegen hagy a locsolkodás, és úgy általában minden ünnep, ami másoknak szent. Így vagyok a nyárral is - mindenki más imádja, meg várja, engem pedig vagy teljesen hidegen hagy, vagy egyenesen elkeserít ez az évszak. (Na nem mintha nem az elkeseredettség lenne az alapállapotom.)
Viszont a tageket imádom, és ez olyannyira felülkerekedett rajtam, hogy összelopkodtam egy rakás nyári taget (ezt, ezt és ezt), hogy majd én ezeket jól kitöltöm. Szokás szerint nem lett hát túl épületes a bejegyzés, de arra legalább jó, hogy elüssem valamivel az időt, amikor nagyobb "horderejű" cselekvésbe még/már nincs időm/kedvem belevágni.
A három taget igyekeztem úgy elrendezgetni, hogy azért ne legyen kétszer ugyanaz a kérdés, és az is kérdéses, hogy a két angol nyelvű tag kérdéseit helyesen fordítottam-e. (95%-os középszintű angol érettségi ide vagy oda, én továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, miszerint nem tudok angolul. Ez tény.) Ja, és ha nem egyeznek meg a kérdések, az nem csak félrefordítás lehet; némelyik kérdést szándékosan írtam át vagy épp hagytam ki. A +1. kérdést pedig én találtam ki.

1. Nyaras típusnak tartod magad?
Nem, nem és nem! Semmilyen típusnak nem tartom magam; én egyik évszakban sem tudom jól érezni magam, főleg, mióta a tavasz egybeolvadt a nyárral, az ősz meg a téllel. A nyár nekem ugyanolyan évszak, mint a többi, csak még társul a szenvedéseimhez az átlag negyven fok - ami azért egy kínzás nekem, mert nekem még télen is melegem van, mikor körülöttem az emberkék nagykabátban dideregnek. Úgyhogy nem, nem kérek a nyárból.

2. Miért szereted legjobban a nyarat?
Lehet, snassz, de talán azért, mert ilyenkor nincs suli, és ezért több időm van olyasmivel tölteni az időmet, amit szeretek is csinálni, és ami nem keserít el; az oktatási rendszerünkről utóbbi egyáltalán nem mondható el.

3. Mit szeretsz a legkevésbé a nyárban?
A hőséget, és azt, hogy bár jó a suli nélküli lét, azért így a barátnőimet is kevesebbet látom. És mivel ők egyikei annak a kevés dolognak, amik boldoggá tudnak tenni, ezért ez hatalmas negatívumnak számít.

4. Mi a legkedvesebb nyári emléked?
Azt hiszem, talán az, amikor 2016. június 21-én (csak a fényképek dátumozása miatt emlékszem rá; a memóriám szart sem ér), a kilencedikes tanévzárónk után a három legjobb barátnőm és én elmentünk a fagyi szalonba, és a háromdecis jégkásáink és a fagylaltjaink társaságában leültünk egy asztalhoz, és a fél város hallhatta a röhögésünket. A kilencediket amúgy is eddigi létezésem legboldogabb tanéveként tartom számon - ennek az évnek az elején történt meg az, aminek már a lehetőségét is valószínűtlennek és valószerűtlennek tartottam: barátokra találtam. (Legalábbis akkor ezt hittem, de ez már későbbi tanévek története.) Ez az év volt az, amikor megismertem a legéletvidámabb, legkülönlegesebb osztályt és néhány igazán nagyszerű tanáromat, akikre azóta is felnézek. Ennek az évnek a fele körül került be a társaságunkba a negyedik barátnőm, aki ezen a napon épp nem volt velünk, mert egy másik barátnőjével ment. Nagyon hosszú idő óta ebben a tanévben éreztem először - és utoljára is - azt, hogy talán mégsem egyedül kell majd lehúznom ezt az életnek csúfolt mizériát. (Nyugi, nem sokkal később szét is oszlatták az álomfelhőimet, de akkor még ezt hittem.) És jelképesen ennek a tanévnek a lezárása volt ez a fagyizásunk. A fagyizás, amikor olyan felszabadult voltam, mint talán soha addig és azóta. Amikor nem számított, hogy mit gondol rólunk a többi ember, mert azokkal az emberekkel lehettem, akikről akkor, aznap őszintén hittem, hogy a barátaim.
Akkor még más emberek voltunk.

5. Mi a legviccesebb nyári emléked?
Ha a "legkedvesebb emlék" címszó alá nem jutott be, akkor ezt máris bepótolom. Pont tegnap, június 30-án történt, hogy a szomszéd anyuka, akinek már lassan egy éve szinte mindennap vigyázunk a nagyobbik gyerekére, a kétéves Levikére, ma nemcsak Levikét, hanem a kisebbiket, Lucát is áthozta és itt hagyta nálunk egy kicsit, amíg ő felcipelte a bevásárolt cuccokat a lakásukra. Lucus még csak ülni tud nagyjából, és a földön hasalt, úgyhogy leültem mellé. Erre Levike is leült, sőt, mindjárt jobbat gondolt: lefeküdt Luca mellé, és felvette az ő testtartását, hogy vele is ugyanúgy foglalkozzak és rá is épp annyira figyeljek, mint a húgára. Már az anyja is ott volt, amikor mondtam Lucának, hogy milyen csinos ruhája van, erre Levike közölte, hogy "Lyebinek is". Helyeseltem, hogy igen, Levinek is, mire Levike, aki mindig, mindenkire gondol, felnézett rám és megszólalt: "Lyalyának is!". (Így mondja a nevemet a drágám.)

6. A nyár nagy részét házon kívül vagy belül töltöd?
Belül. A nyaralás nálunk szóba sem jöhet, én meg nem vagyok épp az a szociális típus - na nem mintha lenne kivel szocializálódnom -, úgyhogy leginkább itthon olvasok, filmezek, gépezek vagy Levikézek.

7. Hol töltöd legszívesebben a nyarat?
Zalabérben, a néhai dédszüleim házában egy domb tetején a Zalai-dombság szívében, és Olaszfaluban, a pótmamámnál, a néhai nagypapám házában. Utóbbiban az elmúlt években, a nagyapám halála óta már kevéssé.

8. Mi a kedvenc nyári elfoglaltságod?
Mint említettem, nálunk a nyár nem számít különleges évszaknak, így nagyjából ugyanazt csinálom, amit tanév közben, csak épp nincs bűntudatom közben, amiért nem tanulok helyette. (Sőt, az utóbbi időben már ez sem igaz, mert igenis bűntudatom van, hogy nem különféle érettségi-feladatsorokat töltögetek és nem a német- meg a törikönyveimet bújom!) De talán a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik az, amikor úgy fetrenghetek az ágyamban felkelés helyett, hogy tudom, nem kések el sehonnan.

9. Rögtönözöd a programokat, vagy már hetekkel, hónapokkal előtte kiagyalod?
Nekem nem szoktak programjaim lenni úgy igazán, sem nyáron, sem máskor. De ha programnak számít például egy találkozás a barátnőimmel, akkor azt pár nappal előtte már megbeszéljük, és előző nap egyeztetünk. Meg - mostanában egyre kevésbé jellemző ilyesmi - ha apám váratlanul a fejébe veszi, hogy el kell mennünk Zalabérbe, akkor pár nap múlva anyám úgyis beadja a derekát. Úgyhogy nem nevezném sem rögtönzésnek (bár apám eléggé minden előzmény nélkül szokta felvetni az efféle ötleteit), sem hetekkel-hónapokkal előtte kiagyalásnak.

10. Hogy tetszenek a strandok? A fizetős, vagy inkább a szabadstrand jön be jobban?
Demofóbiás és antiszociális vagyok, amellett egy hájas szőrgombóc, úgyhogy szerintem a rémálmaim megtestesülése ez a zsúfolt, fülledt tömegnyomor, ahol ráadásul még a nem túl esztétikus testemet is mutogatnom kéne, ha járnék. Csóróként a fizetős már jó ideje egyáltalán, még szökőévente sem jöhet szóba. Régebben jártunk egy szabadstrandra néha anyával, amikor még nem volt fóbiám a fürdőruha-viseléstől. Ott legalább nem volt tömeg.

11. Mit szeretsz a legjobban a strandban?
Azt a pár felszabadult emléket gyerekkoromban, amiket strandon - konkrétan a Balatonon - élhettem át.

12. Mit szeretsz a legkevésbé a strandban?
A tömeget, a hőséget és azt, hogy fürdőruhában kell mutogatnom a nem épp szalonképes testemet.

13. Melyik a kedvenc nyári illatod, hangod, érzésed?
1. A Balaton illata. 2. A parti szikláknak csapódó hullámok hangja. 3. Az a hiú érzés, hogy végre kipihenhetem a tanév fáradalmait.

14. A nyár számodra buliidőszak, vagy inkább a megállíthatatlan tanulás ideje?
Semmikor nem szoktam bulizni, így nyáron sem. És még soha, egyetlen nyáron sem tanultam, kivéve még 2015-ben egy intenzív, ötnapos némettanfolyamot. Idén ezen is változtatnom kéne, ugyanis jövőre a középszintű matek mellett emelt szinten kéne érettségiznem németből, angolból, töriből és magyarból. Na most. A matek a halálom. Németül egy szót sem tudok (és ez tényleg nem szerénység, egy büdös szót sem tudok, sem beszélni, sem írni, sem megérteni hallás után; semmi). Angolból ugyan csak szintemelőről beszélünk, de a hallásértésről már most tudom, hogy nulla pontos lesz, és akkor a többiről még nem is beszéltünk. (Az olvasásértést, a nyelvhelyességet és az íráskészséget kéne jövőre is hibátlanra megírnom, arra az esetre, ha a hallásértésen és a szóbelin elvérzek.) A törihez egészen egyszerűen hülye vagyok, de már késő bánat, mert már nem adhatom le a faktot (amit amúgy, a többi faktomhoz hasonlóan, csak azért vettem fel, mert szeretem az adott tárgyat és érdekel), de ha leadnám, akkor is lemaradtam egy egész tanévnyi alapóráról, azt meg nem tudnám pótolni; ezen az éven minimális tanulással evickéltem át, magyarán egy betűt sem vágok az anyagból, pedig emelt töriérettségihez azért nem ártana. A magyar pedig hiába a szerelmem, ha sem faktokon, sem alapórákon nem tudunk a tananyag végére érni, és ha egy egyszerű mű elemzése is nevetségesen bénán megy, nemhogy egy összehasonlítás vagy egy érvelés.

15. Több pénzt költesz nyáron, mint az év többi részében?
Mint említettem, csóró vagyok, szóval alapjáraton nem költök szinte semmire. Ebben az évben eddig tudjátok, mire költöttem? Három erősen leárazott könyvre; az előző és a jövő zeneiskolai félévem tandíjára; betétre, egy dezodorra, egy buszjegyre és össz-vissz öt gombóc fagyira.

16. Mi a kedvenc nyári ételed?
Mivel nem járok el sehová, ezért legfeljebb anyám főztjében tapasztalok változásokat az év akármelyik másik évszakjához képest. Ilyenkor van a cukkini-dömping, és a kedvenc kajáim közé tartozik a rántott cukkini, úgyhogy azt hiszem, ez a kedvenc nyári ételem, ha egyáltalán annak számít.

17. Fagyi vagy jégkrém? Esetleg más kedvenc süti?
Ú, nem tudok választani. Mindkettőhöz ritkán jutok hozzá, pedig imádom őket. Fagyit az utóbbi években kizárólag a barátnőimmel ettem, jégkrémet meg csak akkor eszek, ha a nagyszüleimnél vagyunk, és a nagyim kegyes hozzám. Márpedig neki feltett szándéka, hogy húsz kilóval többet nyomjak a távozásomkor, mint az érkezésemkor, úgyhogy általában az... :D

18. Melyik ízesítésű fagyi a kedvenced?
Citrom.

19. A nyaradat a barátaiddal töltöd, vagy inkább egyedül? Miért?
Szögezzük le: nincsenek barátaim. Akiket én annak tartottam/tartok - tehát azok a személyek, akikért én akármit megtennék, és a testvéreimként szeretem őket -, azok engem nem. Ez tény; nincs mit szépíteni rajta. De az említettek amúgy is a város körüli falvakban és kisvárosokban élnek, és bár meg tudnák oldani a bejövetelt, értem nem fognak bejönni. Ezért - is - töltöm egyedül a nyaraimat.

20. Általában kivel töltöd a nyarad nagy részét?
Mivel itthon ülök, ezért anyámmal és apámmal. Értsd: velük vagyok egy lakásban. Az már más kérdés, hogy apámmal köszönőviszonyban is épp, hogy vagyunk.

21. Hová mész nyaralni és miért?
Ha megyek egyáltalán valahova, az is csak erős idézőjelek között lenne nyaralásnak nevezhető. Ahogy az fentebb már szóba került, nyaranta el szoktunk látogatni Zalabérbe, ahol egy dombon a néhai dédszüleim egykori háza található. A pár nap alatt, amíg ott vagyunk, lekaszáljuk és lesarlózzuk a derékig érő növényzetet, ami egy év alatt körbenőtt mindent, kihúzunk pár hektoliter vizet a kútból, hogy ne menjen tönkre teljesen, kimerjük a bazénokat, valamennyire kitakarítjuk a házat, és a közeli temetőben valamelyest rendbe tesszük a dédszüleim sírját. Nem hangzik valami idilli nyaralásnak, tudom, de nekem eddig nagyjából csak ez jutott, és magam is alig hiszem el, de ha magam elé kéne képzelnem egy helyet, ahol boldognak érzem magam, akkor az az a domb.

22. Hova mennél egy ideális nyaralásra?
Egy olyan Olaszfaluba, ahol még él a már rég halott nagyapám. És egy olyan Zalabérbe, ahol anyámnak nem kell megszakadnia a konyhában, és van bekötve víz és internet. A tévét nem hiányolom; már a rádiótól is a falra tudok mászni, hát még a televíziótól. A vizet sem hiányolnám, mert nekem furamód bejön ez a "nomád", a falusi kutakból vizet fakasztó életmód. És ha lenne ott folyóvíz, akkor is húznék a kútból, nem azért, mert kell, hanem azért, mert szeretem csinálni. Csak anyámnak lenne könnyebbség, ha csak megnyitna egy csapot, és ömlene az ivóvíz.

23. Mit mondasz arra, hogy lehet, lerövidítik a nyári szünetet? Egyetértesz?
Meg a nagy büdös pónifarkincát! Nehogy már azzal próbálják meg beleszuszakolni az eleve képtelen tanterveiket és anyagmennyiségüket a tanévbe, hogy még rövidebbé teszik azt a szerencsétlen nyári szünetet! Könyörgöm, már májusban is olyanok vagyunk, mint a mosott szar, nemhogy a júniusi negyven fokban még bármit elvárjanak tőlünk!

24. Mész valamilyen táborba, vagy azokat már túl gyerekesnek találod?
Sokféle tábor érdekelne, ha 1. lenne rá pénzem 2. nem ódzkodnék emberek közé menni. Azonkívül amúgy is teszek rá, hogy mi számít az emberek szerint gyerekesnek és mi nem, de a táborozás szerintem egyáltalán nem kell, hogy gyerekes dolognak számítson.

25. Forró nyári nap vagy hűvös nyári éjszaka?
A hőutálatomból kifolyólag kapásból a hűvösre szavazok, de az éjszaka amúgy is közelebb áll hozzám, mint a nappal. Olyankor végre körülöttem is ugyanaz a sötétség uralkodik, ami a belsőmben. Olyankor kicsit mintha elcsitulna az örökös zaj, és az embertömegek is felszívódnak. Na meg én eredetileg éjszakai bagoly volnék. Úgyhogy minden szempontból az éjszaka mellett teszem le a voksom, de ha egy forró nyári nappal a másik opció, akkor meg pláne.

26. Mi a kedvenc nyári bulizós, tanulós, olvasós, strandolós zenéd?
Amúgy sem tudok kedvencet választani semmiből, de zenéből meg főleg nem. Arról már nem is beszélve, hogy nem szoktam az alapján kategorizálni az általam imádott zenéket, hogy az most nyári-e vagy ilyesmi. De legyen a Summer Love a One Directiontől. One Directionnel amúgy sem nyúlhatok mellé.

27. Mi a kedvenc nyári filmed?
Ugyanaz a helyzet, mint a nyári zenével. Szerintem még sosem néztem úgy filmet, hogy eszembe jutott volna, hogy az most milyen évszakhoz passzolna. De akkor legyen a Dunkirk, csak azért, mert nyáron jött ki, és akkor vitt el rá a haverom a moziba.

28. Mi a kedvenc nyári könyved?
Csak magamat tudom ismételni itt is. De akkor legyen a Nyár a kastélyban Aldous Huxley-tól. Ez volt az idei jutalomkönyvem, és még csak a fülszövegét olvastam el, de már szerelmem. A címe alapján meg nyári. (Ha elolvastam, írni fogok róla a Mit olvastam mostanában? című bejegyzéssorozatom első részében.) Megfelel?

29. Várod már az iskolát, vagy csak az ismerőseidet hiányolod?
Nem, nem és nem. Az osztály forgataga és a barátnőim társasága hiányzik, de azt a robotképzést, ami az iskolában zajlik, nem hiányolom. Már csak azért sem, mert a nyár vége azt jelenti, hogy végzős leszek, és nem akarom. Nem akarok úgy végzős lenni, hogy fogalmam sincs, mihez kezdek magammal gimi után. Nem akarok szalagavatót, ballagást, búcsút, mindenféle hasonló istencsapását. Csak... ne kényszerítsetek, könyörgöm.

30. Egyrészes fürdőruha vagy bikini?
Egyik sem, mert nem vagyok hajlandó emberek közé menni egyikben sem. Magamat sem akarom látni benne.

31. Nyáron, hajmosás után magától szárad a hajad vagy megszárítod?
Mindig magától szárad, mert a hajszárító hangjától még jobban megfájdul a fejem, és szerintem nem tesz jót a hajamnak sem. (De ez csak megérzés; fogalmam sincs a tudományos megközelítésről.)

32. Szoknya vagy rövidnadrág?
Egyik sem. Nem mutogatom a lábaimat. (Mielőtt megkérdezed: igen, hosszúnadrágot húzok harmincöt fokban is. Negyvenben már talán térdnadrágot, de csak ha tényleg nagyon muszáj.)

33. Mennyire elengedhetetlen kelléked nyáron a napszemüveg?
Egyáltalán nem. Szerintem évek óta fel sem vettem azt az egyetlen, olcsó darabot, ami a birtokomban van. Egyszerűen irritál, hogy már márciusban, az első napsugarak hatására az összes iskolatársamon megjelenik ez a kiegészítő, és onnantól fogva senkivel nem lehet úgy beszélgetni, hogy ne igazgatná félpercenként a homlokára feltolt napszemüveget.

34. Part vagy úszómedence?
Part.

35. Tenger vagy tópart?
Még sosem jártam tengerparton, és nagy valószínűséggel sosem fogok, szóval tópart.

36. Hányas faktorú naptejet használsz?
Ha nagy ritkán ki is megyek a napra, akkor sem szoktam naptejet használni. És mostanáig azt sem tudtam, hogy a naptejeknek faktora is van.

37. Kedvenc nyári parfüm?
Azt a kevés parfümömet, amim van, sem szoktam használni, csak ha épp eszembe jut - és ez ritkán történik meg -, és főleg nincs külön nyári parfümöm.

38. Kedvenc nyári kiegészítő?
Mit tudom én.

39. Saru vagy flip-flop?
Ha választhatok mást is, akkor inkább papucs vagy szandál. Egy darab sarum nem sok, annyim sincs, a flip-flop pedig iszonyatosan kidörzsöli a lábujjaim közét. Nem tudom, mások hogy bírják elviselni. De eleve undorító lábfejjel áldott meg a jóistenkétek, úgyhogy inkább zárt cipő, ha lehet. Ígyis-úgyis feltör minden, mert az én lábamra nem lehet lábbelit találni, szóval teljesen mindegy.

40. Kedvenc nyári sport?
Semmilyen sportot nem követek nyomon, pláne nem olyan szempontok szerint, hogy az most milyen évszakhoz kapcsolódik.

41. Kedvenc fesztivál?
Még soha egyetlen fesztiválon sem jártam, úgyhogy Humbákfölde, csak mert Tibi atya egy ikon.

+1. Miben lesz más ez a nyarad, mint a többi?
Hát... úgy nagyon semmiben. Mondjuk, ez az első nyaram érettségizettként. (Nem, ettől még nem vagyok érett, úgyhogy direkt nem azt írtam, hogy az első nyaram érettként.) És idén nyáron fogok először német nyelven regényt olvasni. Meg remélhetőleg ez a nyár lesz az első, amikor tanulok is valamit. (Fenyegetően mered rám a törikönyv az asztalom sarkáról...)

Ééés megint nem szabadultok tőlem! :D A kihívottjaim ugyanis:
Moro
Brukú
Callie

Jó nyarat kívánok mindenkinek! :3