2018. július 1., vasárnap

Nyári tag

Alapvetően nem szoktam együtt örülni az emberekkel a különböző felkapott dolgoknak - nem szoktam örömben fürdőzni a karácsony közeledtének gondolatára, nem szoktam felpörögni az újév hírétől, hidegen hagy a locsolkodás, és úgy általában minden ünnep, ami másoknak szent. Így vagyok a nyárral is - mindenki más imádja, meg várja, engem pedig vagy teljesen hidegen hagy, vagy egyenesen elkeserít ez az évszak. (Na nem mintha nem az elkeseredettség lenne az alapállapotom.)
Viszont a tageket imádom, és ez olyannyira felülkerekedett rajtam, hogy összelopkodtam egy rakás nyári taget (ezt, ezt és ezt), hogy majd én ezeket jól kitöltöm. Szokás szerint nem lett hát túl épületes a bejegyzés, de arra legalább jó, hogy elüssem valamivel az időt, amikor nagyobb "horderejű" cselekvésbe még/már nincs időm/kedvem belevágni.
A három taget igyekeztem úgy elrendezgetni, hogy azért ne legyen kétszer ugyanaz a kérdés, és az is kérdéses, hogy a két angol nyelvű tag kérdéseit helyesen fordítottam-e. (95%-os középszintű angol érettségi ide vagy oda, én továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, miszerint nem tudok angolul. Ez tény.) Ja, és ha nem egyeznek meg a kérdések, az nem csak félrefordítás lehet; némelyik kérdést szándékosan írtam át vagy épp hagytam ki. A +1. kérdést pedig én találtam ki.

1. Nyaras típusnak tartod magad?
Nem, nem és nem! Semmilyen típusnak nem tartom magam; én egyik évszakban sem tudom jól érezni magam, főleg, mióta a tavasz egybeolvadt a nyárral, az ősz meg a téllel. A nyár nekem ugyanolyan évszak, mint a többi, csak még társul a szenvedéseimhez az átlag negyven fok - ami azért egy kínzás nekem, mert nekem még télen is melegem van, mikor körülöttem az emberkék nagykabátban dideregnek. Úgyhogy nem, nem kérek a nyárból.

2. Miért szereted legjobban a nyarat?
Lehet, snassz, de talán azért, mert ilyenkor nincs suli, és ezért több időm van olyasmivel tölteni az időmet, amit szeretek is csinálni, és ami nem keserít el; az oktatási rendszerünkről utóbbi egyáltalán nem mondható el.

3. Mit szeretsz a legkevésbé a nyárban?
A hőséget, és azt, hogy bár jó a suli nélküli lét, azért így a barátnőimet is kevesebbet látom. És mivel ők egyikei annak a kevés dolognak, amik boldoggá tudnak tenni, ezért ez hatalmas negatívumnak számít.

4. Mi a legkedvesebb nyári emléked?
Azt hiszem, talán az, amikor 2016. június 21-én (csak a fényképek dátumozása miatt emlékszem rá; a memóriám szart sem ér), a kilencedikes tanévzárónk után a három legjobb barátnőm és én elmentünk a fagyi szalonba, és a háromdecis jégkásáink és a fagylaltjaink társaságában leültünk egy asztalhoz, és a fél város hallhatta a röhögésünket. A kilencediket amúgy is eddigi létezésem legboldogabb tanéveként tartom számon - ennek az évnek az elején történt meg az, aminek már a lehetőségét is valószínűtlennek és valószerűtlennek tartottam: barátokra találtam. (Legalábbis akkor ezt hittem, de ez már későbbi tanévek története.) Ez az év volt az, amikor megismertem a legéletvidámabb, legkülönlegesebb osztályt és néhány igazán nagyszerű tanáromat, akikre azóta is felnézek. Ennek az évnek a fele körül került be a társaságunkba a negyedik barátnőm, aki ezen a napon épp nem volt velünk, mert egy másik barátnőjével ment. Nagyon hosszú idő óta ebben a tanévben éreztem először - és utoljára is - azt, hogy talán mégsem egyedül kell majd lehúznom ezt az életnek csúfolt mizériát. (Nyugi, nem sokkal később szét is oszlatták az álomfelhőimet, de akkor még ezt hittem.) És jelképesen ennek a tanévnek a lezárása volt ez a fagyizásunk. A fagyizás, amikor olyan felszabadult voltam, mint talán soha addig és azóta. Amikor nem számított, hogy mit gondol rólunk a többi ember, mert azokkal az emberekkel lehettem, akikről akkor, aznap őszintén hittem, hogy a barátaim.
Akkor még más emberek voltunk.

5. Mi a legviccesebb nyári emléked?
Ha a "legkedvesebb emlék" címszó alá nem jutott be, akkor ezt máris bepótolom. Pont tegnap, június 30-án történt, hogy a szomszéd anyuka, akinek már lassan egy éve szinte mindennap vigyázunk a nagyobbik gyerekére, a kétéves Levikére, ma nemcsak Levikét, hanem a kisebbiket, Lucát is áthozta és itt hagyta nálunk egy kicsit, amíg ő felcipelte a bevásárolt cuccokat a lakásukra. Lucus még csak ülni tud nagyjából, és a földön hasalt, úgyhogy leültem mellé. Erre Levike is leült, sőt, mindjárt jobbat gondolt: lefeküdt Luca mellé, és felvette az ő testtartását, hogy vele is ugyanúgy foglalkozzak és rá is épp annyira figyeljek, mint a húgára. Már az anyja is ott volt, amikor mondtam Lucának, hogy milyen csinos ruhája van, erre Levike közölte, hogy "Lyebinek is". Helyeseltem, hogy igen, Levinek is, mire Levike, aki mindig, mindenkire gondol, felnézett rám és megszólalt: "Lyalyának is!". (Így mondja a nevemet a drágám.)

6. A nyár nagy részét házon kívül vagy belül töltöd?
Belül. A nyaralás nálunk szóba sem jöhet, én meg nem vagyok épp az a szociális típus - na nem mintha lenne kivel szocializálódnom -, úgyhogy leginkább itthon olvasok, filmezek, gépezek vagy Levikézek.

7. Hol töltöd legszívesebben a nyarat?
Zalabérben, a néhai dédszüleim házában egy domb tetején a Zalai-dombság szívében, és Olaszfaluban, a pótmamámnál, a néhai nagypapám házában. Utóbbiban az elmúlt években, a nagyapám halála óta már kevéssé.

8. Mi a kedvenc nyári elfoglaltságod?
Mint említettem, nálunk a nyár nem számít különleges évszaknak, így nagyjából ugyanazt csinálom, amit tanév közben, csak épp nincs bűntudatom közben, amiért nem tanulok helyette. (Sőt, az utóbbi időben már ez sem igaz, mert igenis bűntudatom van, hogy nem különféle érettségi-feladatsorokat töltögetek és nem a német- meg a törikönyveimet bújom!) De talán a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik az, amikor úgy fetrenghetek az ágyamban felkelés helyett, hogy tudom, nem kések el sehonnan.

9. Rögtönözöd a programokat, vagy már hetekkel, hónapokkal előtte kiagyalod?
Nekem nem szoktak programjaim lenni úgy igazán, sem nyáron, sem máskor. De ha programnak számít például egy találkozás a barátnőimmel, akkor azt pár nappal előtte már megbeszéljük, és előző nap egyeztetünk. Meg - mostanában egyre kevésbé jellemző ilyesmi - ha apám váratlanul a fejébe veszi, hogy el kell mennünk Zalabérbe, akkor pár nap múlva anyám úgyis beadja a derekát. Úgyhogy nem nevezném sem rögtönzésnek (bár apám eléggé minden előzmény nélkül szokta felvetni az efféle ötleteit), sem hetekkel-hónapokkal előtte kiagyalásnak.

10. Hogy tetszenek a strandok? A fizetős, vagy inkább a szabadstrand jön be jobban?
Demofóbiás és antiszociális vagyok, amellett egy hájas szőrgombóc, úgyhogy szerintem a rémálmaim megtestesülése ez a zsúfolt, fülledt tömegnyomor, ahol ráadásul még a nem túl esztétikus testemet is mutogatnom kéne, ha járnék. Csóróként a fizetős már jó ideje egyáltalán, még szökőévente sem jöhet szóba. Régebben jártunk egy szabadstrandra néha anyával, amikor még nem volt fóbiám a fürdőruha-viseléstől. Ott legalább nem volt tömeg.

11. Mit szeretsz a legjobban a strandban?
Azt a pár felszabadult emléket gyerekkoromban, amiket strandon - konkrétan a Balatonon - élhettem át.

12. Mit szeretsz a legkevésbé a strandban?
A tömeget, a hőséget és azt, hogy fürdőruhában kell mutogatnom a nem épp szalonképes testemet.

13. Melyik a kedvenc nyári illatod, hangod, érzésed?
1. A Balaton illata. 2. A parti szikláknak csapódó hullámok hangja. 3. Az a hiú érzés, hogy végre kipihenhetem a tanév fáradalmait.

14. A nyár számodra buliidőszak, vagy inkább a megállíthatatlan tanulás ideje?
Semmikor nem szoktam bulizni, így nyáron sem. És még soha, egyetlen nyáron sem tanultam, kivéve még 2015-ben egy intenzív, ötnapos némettanfolyamot. Idén ezen is változtatnom kéne, ugyanis jövőre a középszintű matek mellett emelt szinten kéne érettségiznem németből, angolból, töriből és magyarból. Na most. A matek a halálom. Németül egy szót sem tudok (és ez tényleg nem szerénység, egy büdös szót sem tudok, sem beszélni, sem írni, sem megérteni hallás után; semmi). Angolból ugyan csak szintemelőről beszélünk, de a hallásértésről már most tudom, hogy nulla pontos lesz, és akkor a többiről még nem is beszéltünk. (Az olvasásértést, a nyelvhelyességet és az íráskészséget kéne jövőre is hibátlanra megírnom, arra az esetre, ha a hallásértésen és a szóbelin elvérzek.) A törihez egészen egyszerűen hülye vagyok, de már késő bánat, mert már nem adhatom le a faktot (amit amúgy, a többi faktomhoz hasonlóan, csak azért vettem fel, mert szeretem az adott tárgyat és érdekel), de ha leadnám, akkor is lemaradtam egy egész tanévnyi alapóráról, azt meg nem tudnám pótolni; ezen az éven minimális tanulással evickéltem át, magyarán egy betűt sem vágok az anyagból, pedig emelt töriérettségihez azért nem ártana. A magyar pedig hiába a szerelmem, ha sem faktokon, sem alapórákon nem tudunk a tananyag végére érni, és ha egy egyszerű mű elemzése is nevetségesen bénán megy, nemhogy egy összehasonlítás vagy egy érvelés.

15. Több pénzt költesz nyáron, mint az év többi részében?
Mint említettem, csóró vagyok, szóval alapjáraton nem költök szinte semmire. Ebben az évben eddig tudjátok, mire költöttem? Három erősen leárazott könyvre; az előző és a jövő zeneiskolai félévem tandíjára; betétre, egy dezodorra, egy buszjegyre és össz-vissz öt gombóc fagyira.

16. Mi a kedvenc nyári ételed?
Mivel nem járok el sehová, ezért legfeljebb anyám főztjében tapasztalok változásokat az év akármelyik másik évszakjához képest. Ilyenkor van a cukkini-dömping, és a kedvenc kajáim közé tartozik a rántott cukkini, úgyhogy azt hiszem, ez a kedvenc nyári ételem, ha egyáltalán annak számít.

17. Fagyi vagy jégkrém? Esetleg más kedvenc süti?
Ú, nem tudok választani. Mindkettőhöz ritkán jutok hozzá, pedig imádom őket. Fagyit az utóbbi években kizárólag a barátnőimmel ettem, jégkrémet meg csak akkor eszek, ha a nagyszüleimnél vagyunk, és a nagyim kegyes hozzám. Márpedig neki feltett szándéka, hogy húsz kilóval többet nyomjak a távozásomkor, mint az érkezésemkor, úgyhogy általában az... :D

18. Melyik ízesítésű fagyi a kedvenced?
Citrom.

19. A nyaradat a barátaiddal töltöd, vagy inkább egyedül? Miért?
Szögezzük le: nincsenek barátaim. Akiket én annak tartottam/tartok - tehát azok a személyek, akikért én akármit megtennék, és a testvéreimként szeretem őket -, azok engem nem. Ez tény; nincs mit szépíteni rajta. De az említettek amúgy is a város körüli falvakban és kisvárosokban élnek, és bár meg tudnák oldani a bejövetelt, értem nem fognak bejönni. Ezért - is - töltöm egyedül a nyaraimat.

20. Általában kivel töltöd a nyarad nagy részét?
Mivel itthon ülök, ezért anyámmal és apámmal. Értsd: velük vagyok egy lakásban. Az már más kérdés, hogy apámmal köszönőviszonyban is épp, hogy vagyunk.

21. Hová mész nyaralni és miért?
Ha megyek egyáltalán valahova, az is csak erős idézőjelek között lenne nyaralásnak nevezhető. Ahogy az fentebb már szóba került, nyaranta el szoktunk látogatni Zalabérbe, ahol egy dombon a néhai dédszüleim egykori háza található. A pár nap alatt, amíg ott vagyunk, lekaszáljuk és lesarlózzuk a derékig érő növényzetet, ami egy év alatt körbenőtt mindent, kihúzunk pár hektoliter vizet a kútból, hogy ne menjen tönkre teljesen, kimerjük a bazénokat, valamennyire kitakarítjuk a házat, és a közeli temetőben valamelyest rendbe tesszük a dédszüleim sírját. Nem hangzik valami idilli nyaralásnak, tudom, de nekem eddig nagyjából csak ez jutott, és magam is alig hiszem el, de ha magam elé kéne képzelnem egy helyet, ahol boldognak érzem magam, akkor az az a domb.

22. Hova mennél egy ideális nyaralásra?
Egy olyan Olaszfaluba, ahol még él a már rég halott nagyapám. És egy olyan Zalabérbe, ahol anyámnak nem kell megszakadnia a konyhában, és van bekötve víz és internet. A tévét nem hiányolom; már a rádiótól is a falra tudok mászni, hát még a televíziótól. A vizet sem hiányolnám, mert nekem furamód bejön ez a "nomád", a falusi kutakból vizet fakasztó életmód. És ha lenne ott folyóvíz, akkor is húznék a kútból, nem azért, mert kell, hanem azért, mert szeretem csinálni. Csak anyámnak lenne könnyebbség, ha csak megnyitna egy csapot, és ömlene az ivóvíz.

23. Mit mondasz arra, hogy lehet, lerövidítik a nyári szünetet? Egyetértesz?
Meg a nagy büdös pónifarkincát! Nehogy már azzal próbálják meg beleszuszakolni az eleve képtelen tanterveiket és anyagmennyiségüket a tanévbe, hogy még rövidebbé teszik azt a szerencsétlen nyári szünetet! Könyörgöm, már májusban is olyanok vagyunk, mint a mosott szar, nemhogy a júniusi negyven fokban még bármit elvárjanak tőlünk!

24. Mész valamilyen táborba, vagy azokat már túl gyerekesnek találod?
Sokféle tábor érdekelne, ha 1. lenne rá pénzem 2. nem ódzkodnék emberek közé menni. Azonkívül amúgy is teszek rá, hogy mi számít az emberek szerint gyerekesnek és mi nem, de a táborozás szerintem egyáltalán nem kell, hogy gyerekes dolognak számítson.

25. Forró nyári nap vagy hűvös nyári éjszaka?
A hőutálatomból kifolyólag kapásból a hűvösre szavazok, de az éjszaka amúgy is közelebb áll hozzám, mint a nappal. Olyankor végre körülöttem is ugyanaz a sötétség uralkodik, ami a belsőmben. Olyankor kicsit mintha elcsitulna az örökös zaj, és az embertömegek is felszívódnak. Na meg én eredetileg éjszakai bagoly volnék. Úgyhogy minden szempontból az éjszaka mellett teszem le a voksom, de ha egy forró nyári nappal a másik opció, akkor meg pláne.

26. Mi a kedvenc nyári bulizós, tanulós, olvasós, strandolós zenéd?
Amúgy sem tudok kedvencet választani semmiből, de zenéből meg főleg nem. Arról már nem is beszélve, hogy nem szoktam az alapján kategorizálni az általam imádott zenéket, hogy az most nyári-e vagy ilyesmi. De legyen a Summer Love a One Directiontől. One Directionnel amúgy sem nyúlhatok mellé.

27. Mi a kedvenc nyári filmed?
Ugyanaz a helyzet, mint a nyári zenével. Szerintem még sosem néztem úgy filmet, hogy eszembe jutott volna, hogy az most milyen évszakhoz passzolna. De akkor legyen a Dunkirk, csak azért, mert nyáron jött ki, és akkor vitt el rá a haverom a moziba.

28. Mi a kedvenc nyári könyved?
Csak magamat tudom ismételni itt is. De akkor legyen a Nyár a kastélyban Aldous Huxley-tól. Ez volt az idei jutalomkönyvem, és még csak a fülszövegét olvastam el, de már szerelmem. A címe alapján meg nyári. (Ha elolvastam, írni fogok róla a Mit olvastam mostanában? című bejegyzéssorozatom első részében.) Megfelel?

29. Várod már az iskolát, vagy csak az ismerőseidet hiányolod?
Nem, nem és nem. Az osztály forgataga és a barátnőim társasága hiányzik, de azt a robotképzést, ami az iskolában zajlik, nem hiányolom. Már csak azért sem, mert a nyár vége azt jelenti, hogy végzős leszek, és nem akarom. Nem akarok úgy végzős lenni, hogy fogalmam sincs, mihez kezdek magammal gimi után. Nem akarok szalagavatót, ballagást, búcsút, mindenféle hasonló istencsapását. Csak... ne kényszerítsetek, könyörgöm.

30. Egyrészes fürdőruha vagy bikini?
Egyik sem, mert nem vagyok hajlandó emberek közé menni egyikben sem. Magamat sem akarom látni benne.

31. Nyáron, hajmosás után magától szárad a hajad vagy megszárítod?
Mindig magától szárad, mert a hajszárító hangjától még jobban megfájdul a fejem, és szerintem nem tesz jót a hajamnak sem. (De ez csak megérzés; fogalmam sincs a tudományos megközelítésről.)

32. Szoknya vagy rövidnadrág?
Egyik sem. Nem mutogatom a lábaimat. (Mielőtt megkérdezed: igen, hosszúnadrágot húzok harmincöt fokban is. Negyvenben már talán térdnadrágot, de csak ha tényleg nagyon muszáj.)

33. Mennyire elengedhetetlen kelléked nyáron a napszemüveg?
Egyáltalán nem. Szerintem évek óta fel sem vettem azt az egyetlen, olcsó darabot, ami a birtokomban van. Egyszerűen irritál, hogy már márciusban, az első napsugarak hatására az összes iskolatársamon megjelenik ez a kiegészítő, és onnantól fogva senkivel nem lehet úgy beszélgetni, hogy ne igazgatná félpercenként a homlokára feltolt napszemüveget.

34. Part vagy úszómedence?
Part.

35. Tenger vagy tópart?
Még sosem jártam tengerparton, és nagy valószínűséggel sosem fogok, szóval tópart.

36. Hányas faktorú naptejet használsz?
Ha nagy ritkán ki is megyek a napra, akkor sem szoktam naptejet használni. És mostanáig azt sem tudtam, hogy a naptejeknek faktora is van.

37. Kedvenc nyári parfüm?
Azt a kevés parfümömet, amim van, sem szoktam használni, csak ha épp eszembe jut - és ez ritkán történik meg -, és főleg nincs külön nyári parfümöm.

38. Kedvenc nyári kiegészítő?
Mit tudom én.

39. Saru vagy flip-flop?
Ha választhatok mást is, akkor inkább papucs vagy szandál. Egy darab sarum nem sok, annyim sincs, a flip-flop pedig iszonyatosan kidörzsöli a lábujjaim közét. Nem tudom, mások hogy bírják elviselni. De eleve undorító lábfejjel áldott meg a jóistenkétek, úgyhogy inkább zárt cipő, ha lehet. Ígyis-úgyis feltör minden, mert az én lábamra nem lehet lábbelit találni, szóval teljesen mindegy.

40. Kedvenc nyári sport?
Semmilyen sportot nem követek nyomon, pláne nem olyan szempontok szerint, hogy az most milyen évszakhoz kapcsolódik.

41. Kedvenc fesztivál?
Még soha egyetlen fesztiválon sem jártam, úgyhogy Humbákfölde, csak mert Tibi atya egy ikon.

+1. Miben lesz más ez a nyarad, mint a többi?
Hát... úgy nagyon semmiben. Mondjuk, ez az első nyaram érettségizettként. (Nem, ettől még nem vagyok érett, úgyhogy direkt nem azt írtam, hogy az első nyaram érettként.) És idén nyáron fogok először német nyelven regényt olvasni. Meg remélhetőleg ez a nyár lesz az első, amikor tanulok is valamit. (Fenyegetően mered rám a törikönyv az asztalom sarkáról...)

Ééés megint nem szabadultok tőlem! :D A kihívottjaim ugyanis:
Moro
Brukú
Callie

Jó nyarat kívánok mindenkinek! :3

2018. június 29., péntek

Lyla blogja

Május 16-án kaptam Lylától ezt a teljeskörű kritikarendelést, és szinte hihetetlen, de ez a dátum már másfél hónappal előzi csak meg a mai dátumot. Szerintem kritikaírói pályafutásom hajnalán voltam utoljára ennyire "gyors". :D


Szerzője: Lyla Campbell

A kinézet
Első benyomás. Kapásból beleszerettem a designodba, úgyhogy már előre látom, hogy ez a kinézetkritika sem lesz túl épületes...
     Fejléc. Aki esetleg bele szokott olvasni a kritikáimba, az tudja rólam, hogy örömtáncot tudok lejteni, ha valaki eltér az agyonhasznált, "hagyományos" felépítésű blogoktól (mint amilyen az enyém is egyébként xD). Így van ez a te esetedben is: bírom, hogy nincs a megszokott értelemben vett fejléc, csupán egy hangulatos kép baloldalt, rajta odaillő betűszínnel és -típussal a blog címe.
     Hátterek. Az egész blogod színvilága kellemes összhatást kelt; ezt jórészt a hátterek teszik lehetővé. Mind a világosbarna külső háttér, mind a sárgásbarna (nem értek a színekhez, de tényleg) főháttér, mind pedig a modulsáv (nevezhetem annak?) sötétzöld háttere kellemes, barátságos színek, ergo tökéletesen illenek a blogod hangulatához és témájához.
     Betűk. Az a nagy helyzet, hogy semmibe nem tudok belekötni. A Honvágy című songficedben valamiért mások a betűk, mint az összes többi bejegyzésben, de egyébként egységes a betűid típusa, színe és mérete is. Szerelmes vagyok a bejegyzések címének típusába és abba, hogy kisbetűsek. Nagyon jól néz ki az is, hogy az üdvözlést és az elköszönést dőlt betűkkel szoktad írni, hogy jól elkülönüljenek a bejegyzés fő részétől. Tényleg nem tudom, hova dicsérjelek még...
     Effektek. A linkeffektek gyönyörűek, a képeffekteket pedig nem hiányolom.
     Modulok. Szerintem most látom először - vagy legfeljebb másodszor - ezt a megoldást, amit te alkalmaztál; hogy van egy "menüd", aminek az egyes elemeire kattintva megjelennek az egyes modulok, sőt, az egyik tartalmaz egy almenüt is, az oldalak linkjeivel.
A fülszövegedről majd később bővebben; a chat teljesen rendben van; az információkat jól összeszedted; az oldalakról majd mindjárt, a következő pontban bővebben; a címkék rendben; a "hamarosan"-fül is jó ötlet volt.
     Oldalak. A Tartalomjegyzék zseniális ötlet; ne lepődj meg, ha egyszer rajtakapsz, hogy loptam! :D (De a 'folyamatban'-fül alatti képet valamiért nem jeleníti meg; nézz utána.) A Túl sok minden rólam címszavas bemutatkozása is nagyon elnyerte a tetszésemet, na meg a kép is; amennyire a bejegyzéseid alapján ezt állíthatom, nagyon is jellemez téged. A Kritikus szemmel nézve, avagy a szolgáltatások oldalán szerintem nagyon ügyesen összeírtad a rendelési lehetőségeket. Bár én tudnék ilyen átláthatóan és egyértelműen rendelés menetét fogalmazni...!
     Bejegyzéselrendezés. Mint már mondtam, valamiért nagyon megtetszettek a kisbetűs bejegyzéscímek, de az is, hogy a dátumfejléc, a bejegyző neve és a megjegyzések száma három kis fülön jelenik meg a bejegyzés mellett. Szinte már védjegyeddé vált a jellegzetes, vidám beköszönésed, és az adott bejegyzés témájának függvényében változó aláírásod - mindkettő hihetetlenül ötletes. Sziporkázol! A pipákat is jól választottad meg, és a kisebb betűtípussal, legalul megjelenő címkéket is ügyesen helyezted el. Az meg főleg tetszik, hogy minden bejegyzés címében először a "témát" (pl. 300, HP, stb.) adod meg, majd egy vonallal elválasztva az adott szösz címét. Szerintem ne hagyd el ezt a jó szokásodat soha!
Összhatás. Nagyon sokat fogom ismételni magam ebben a kritikában, de imádom a designodat, és nagy bánatomra semmibe nem tudtam belekötni. Botrány... (És a tartalomkritika esetén sem lesz ez másképp, úgyhogy szerintem én soha többet nem fogok tükörbe nézni. Na nem mintha eddig bele mertem volna nézni egybe is.)

A tartalom
Alapötlet. A legutóbbi kritikámat pont egy, a tiédhez olyan szempontból hasonló blogról írtam, hogy az egypercesek mellett főleg tagek, DIY-ek, ajánlók és más, soron kívüli bejegyzések kaptak helyet rajta. Akkor is leírtam, és most is leírom, hogy bár régebben elképzelhetetlennek tartottam, hogy én ilyesmikkel foglalkozzak, egyre inkább berántanak engem is ezek a "műfajok". Az utóbbi időben szinte mániákusan kutatom a különféle benyúlható tageket és jópofa kihívásokat, mert egyszerűen jó kikapcsolódás ezekkel bíbelődni, esetleg ilyeneket olvasgatni. És pont ezért - is - különleges a te blogod témaválasztása: egypercesek, novellák, cikkek ugyanúgy helyet kapnak, mint élménybeszámolók, tagek, díjak, kihívások, DIY-ek, ajánlók, kvízek és még sok minden más. És én elvagyok az ilyen "mindenes" blogokon, mint a befőtt. Arról nem beszélve, hogy a saját blogom, amit most olvasol, szintén erre a blogtípusra kezd hajazni; már nem habozok itt közzétenni egy-egy taget vagy a kritika műfajához semmilyen téren nem kapcsolódó bejegyzést, egyszerűen azért, mert szerintem teljesen rendben van, ha összehozzuk ezeket a műfajokat egy helyre (persze addig a pontig, amíg rendezetten tartjuk őket, hogy ne folyjanak össze, és az olvasó is eligazodjon).
Magának a blogodnak az alapötlete tehát nagyon szimpatikus; akár forradalmasítani is lehetne. :)
     Cím. Régebben talán fintorogtam volna, ha valaki saját magáról kereszteli el a blogját, de ha olyan jól csengő felhasználónév tűnik fel a blog címében, mint a tiéd, akkor én tökéletesen elégedett vagyok. Büszke lehetsz a nevedre, és így a blogod címére is, tényleg.
     Fülszöveg. Amellett, hogy egyetlen aprócska helyesírási hibát sem találtam benne (azt hiszem, visszaadom a nemlétező diplomámat, most már tényleg... de komolyan, ez tényleg példátlan eset, a nemjóját!), tartalmilag is lehengerlően zseniális. Az a humor és ötletesség, amivel megírtad, magáért beszél.
Kivitelezés. Mondanom sem kell, hogy imádtam a blogodon időzni. Mindegyik bejegyzésedet elolvastam, és elmondhatom, hogy van itt minden, ami szem-szájnak ingere; mindenki találhat magának jó olvasnivalót, mindenféle zsánerben, hangulatban, kivitelezésben.
Ja, és csak zárójelesen a kritikád kivitelezéséről: mivel az "epikus" (kövezz meg, nem tudtam találóbb szót ide, ami magába foglalja az összes egypercesedet és szöszödet) alkotásaid túl rövidek ahhoz, hogy a szokásos, nagyepikai művek elemzésekor használt pontrendszert alkalmazzam rajtuk, ezért külön pontokba bontottam le az egyes műfajú bejegyzéseket. (Nem olyan bonyolultan ám, mint ahogy ezt a mondatot megfogalmaztam...)
     Egypercesek, novellák, cikkek. Egypercesekből van talán a legtöbb a blogodon; novellából és cikkből emlékeim és a jegyzeteim szerint csak egy-egy. Sajnos elég egysíkú lesz a kritikának ez a része is, tekintve, hogy zseniálisan írsz, és hogy imádtam minden sorodat.
Egyszerűbb lesz, ha a háromszázas szöszöket egy helyen véleményezem, nem pedig a többi bejegyzés közé vegyítve. A Veszélyes játék olyannyira magával ragadott, hogy akár blogregény-formában is szívesen olvasnám ezt a történetet, persze kibővítve. Az Éjféli suttogások egy nagyon egyedi megközelítése ennek a mesének, fantasztikusan megírva. A Meghívás a pokolból egyszerűen fenomenális - imádom a szókimondóságát, az őszinteségét és a realitását. A Rohamot olvasva is lehidaltam. Sokféleképpen olvastam már blogon a pánikroham interpretációját, de a tiédnek a nyomába sem érhet egyik sem. Zseniális lett, imádom, szokás szerint! De ha legimádottabbat kéne választanom, akkor mégis az Ébredő pokol lenne az. Ez a pokolleírás talán a nem kevés aktualitása miatt is volt rám ekkora hatással.
Aztán persze ott vannak még a különféle fandomok bugyraiból származó egyperceseid is. A Drarry-s Gondoltam...-ot öröm volt olvasni, pedig ha valami, hát Harry és Draco shippelése korábban nem jutott eszébe a gyermeki énemnek soha. Hasonló a helyzet az Artezes Búcsúval is. Bevallom, az SzJg az a történet, amire még sosem gondoltam slash-potenciálként, de te még ezt is hihetően és hitelesen - sőt! - megírtad. És az még semmi, hogy hihetően és hitelesen, de minden szempontból megrendítően is! A Kingsmanes Pimasz mosolyhoz nem igazán tudok hozzászólni, ugyanis nem ismerem a Kingsmant (áss el a műveletlenségemért, de tőled "hallottam" róla először), de nagyon aranyos kis szösz lett. A Harry Potteres Egyedül olvasása közben konkrétan könnyes lett a szemem. Engem igazán nem nehéz megríkatni, mivel egy javíthatatlan bőgőmasina vagyok, de bloggerinának még csak nagyon kevés alkalommal sikerült, úgyhogy meghajlok a nagyságod előtt! A Castle on the hill-féle Honvágy az első songfic, amit valaha olvastam, de imádom, ahogy Ed Sheerant és ezt a dalt magát is. A Harry Potteres Titkolt emlék alapötlete nagyszerű. A teóriában nem tudom, hogy higgyek-e vagy ne, de a szösz mindenképpen csodálatosan lett megírva.
A karácsonyi ajándékként írt novellád, The Theory of Fandoms címen, szokás szerint egy elképesztően eredeti alapötlettel és zseniális kivitelezéssel operál. A Drunk Shipset olvasva elámultam azon, hogy milyen kevés szóval is mekkora hatást tudsz elérni. Taníts már, mester, könyörgöm! A bejegyzésbe szedett Szöszök is hihetetlenül magával ragadóak.
Írtál egy cikket is a blogra, Apa, jelentkezhetek az Aranymosásra? címen. Abszolút nem vagyok képben az Aranymosással azontúl, hogy tudok a létezéséről, úgyhogy Lucifer őrizzen attól, hogy állást foglaljak. A szarkazmust viszont mindig is imádtam, és a cikket is jól összeszedted, úgyhogy ebből a szempontból nekem nagyon tetszett. Bátran alkoss még többet a cikk-zsánerben, mert ez is nagyszerűen megy. :)
     Élménybeszámolók. Mindkettőről csak ugyanazt tudom elmondani: sosem jártam MondoConon (őszintén, a te blogod miatt szereztem tudomást a létezéséről... ne hari, burokban élek), mégis olyan jól megírtad ezeket a beszámolókat, hogy szinte úgy éreztem, ott voltam én is.
     Tagek, díjak, kihívások. Több nagyszerű tag is található a blogodon, úgyhogy ha némelyiket viszontlátod itt, ne jelents fel lopásért! xD
A Harry Potter nekem is örök kedvencem (bár azért annyira behatóan nem ismerem, mint te; csak párszor olvastam újra a könyveket, a filmeket pedig egyszer láttam, talán a legutolsót kétszer). Megihlettél, úgyhogy regisztráltam Pottermore-ra, és jelentem, Mardekáros vagyok, egy fehér csődör a patrónusom és egy vörösberkenyefa, tizenhárom hüvelykes, enyhén rugalmas, sárkányszívhúros pálca büszke tulajdonosának mondhatom magam, valamint imádtam a Harry Potter tagben adott válaszaidat. A The Tea Break Awardra adott válaszaid is érdekesek voltak.
A Disney taget vigyorogva olvastam. És egészen lehidaltam, mikor írtad, hogy nem láttad a Pocahontast. Az elsőt én sem, mert valamiért csak a második része volt meg itthon, de ez nagyon meglepett. Bevallom, szoktam viszont hallgatni az első rész soundtrackjét, amikor senki más nem hallja... xD
Imádom Ed Sheerant, imádok olvasni és imádom a tageket is, de az Ed Sheeran book tagedet pláne. Az Outlander pedig örök szerelmem, de a többi könyvvel is felkeltetted a figyelmem. A Percy Jacksont például sokan emlegetik a környezetemben, úgyhogy ha mást nem, hát azt kötelező érvénnyel el kéne már olvasnom valamikor.
Az 101-1001 kihívásban sok pontot megmosolyogtam, mert szerintem nekem is lennének hasonló pontjaim egy ilyen listán. Az Alternatív érettségi pedig az a tag (vagy kihívás, nekem egyre megy), amit már időtlen idők óta meg akarok csinálni én is, csak sosem jutok el odáig. Na majd nemsokára. És szokás szerint jófejnek tűnsz a válaszaid alapján.
     DIY-bejegyzések, ajánlók. A Halloween | Queen of Hearts & jelmez ötletek (DIY)-ben nagyon ötletes tippeket adtál, és tényleg mindegyik praktikus és olcsó, és nem utolsó sorban menő is. Nagyon tetszik a DIY-edben, hogy nemcsak beírtad a gugliba, hogy DIY, és beillesztettél pár képet azzal, hogy ezek milyen menők már, hanem el is készítetted a tippjeidet, és még képeket is mellékeltél az eredményükről.
A Westworld-ajánlódnak nagyon örültem. Annyi forrásból hallottam már a Westworldről, hogy rettenetesen fúrja az oldalamat egy ideje ez a sorozat. Ha Alt Shift X és Preston Jacobs (imádott videósaim) figyelmét is felkeltette a Westworld, gondoltam, akkor csak jó lehet. Ezért örültem meg nagyon, hogy írtál róla ajánlót. Így legalább már kábé vágom, hogy mire számítsak, ha valaha sikerül időt szakítanom a sorozat megtekintésére. (Csak másfél kilométeres sor áll előttem a megnézendő sorozatokból és filmekből és elolvasandó könyvekből...)
     Kvízek. A fandom- és az első mondatos kvíz is nagyon bejött, kár, hogy mindkettőn elvéreztem volna... (Előbbiben nem jelenik meg a kép, szerintem csekkold le.) Nagyon örülnék még ilyen kvízeknek, hogy legalább ne legyenek illúzióim a műveletlenségemről.
     Soron kívüli bejegyzések. A Lyla's - reloaded című bemutatkozásod alapján azonnal megkedveltem a stílusodat. A Tervek, Fandomok & Shippek szintén egy nagyszerű bejegyzés: jó ötlet volt összeírni a fandomokat, amikben benne vagy. Talán nekem sem ártana egy ilyen; hadd legyen mindenki előtt tiszta, mennyire vagyok kárhozott.
A Bloggerkarácsony egy nagyszerű ötlet, és szépen összeszedtétek hozzá a legfontosabb tudnivalókat. Az Összefoglalóban lévő Instagramos képek azonban nem jelennek meg.
A 2018-as Helyzetjelentést olvasva elmondhattam, hogy oké, hivatalosan is megesz az irigység, hogy te mindig ennyire összeszedett és átlátható helyzetjelentéseket tudsz írni, míg én itt bénázom folyton! :P
     Stílus. Tudom, tudom, már unod ezt a szót, de imádom a stílusodat, és kész. Ha az kell, humoros. Ha az kell, szarkasztikus. Ha az kell, megrendítő. És mindegyikből egyformán zseniális írások születnek. Tényleg piszkosul irigyellek!
     Fogalmazás. Ha legközelebb nem hiszi el nekem valaki, hogy az tud zseniálisan fogalmazni, aki rengeteget olvasott/olvas, akkor veled fogok példálózni, azt hiszem. Ordít a fogalmazásodról, hogy olvasott vagy, és annyira hiányzik ez a legtöbb bloggerinából!
     Szókincs. Épp a fent említett okból kifolyólag a szókincsed is hatalmas és választékos.
     Helyesírás. És ahogy a fogalmazásoddal meg a szókincseddel, úgy a helyesírásoddal is példálózhatok majd, ha valaki nem hiszi el nekem, hogy az tud helyesen írni, aki elég, helyesen megírt szöveget (értsd: könyvet) olvasott már életében.
Tanulság. Szerintem az idők hajnala óta nem írtam ilyen rövid és egyhangú kritikát. Máskor, még egy nagyszerű blog esetén is tudok felhozni legalább pár negatívumot és tanácsot a temérdek pozitívum mellé, de neked még az örök, minden kritika végén elszajkózott "olvass rengeteget"-tanácsot sem süthetem el, hiszen te olvasol magadtól is. Csak így tovább!

Ajánlom...
Semmiképp ne mulaszd el csekkolni ezt a fantasztikus blogot, ha Lylához és hozzám hasonlóan te is javíthatatlan fangirl vagy. A Lyla's tárt karokkal vár minden Harry Potter-, Ed Sheeran-, SzJg-, Disney- és bármilyen más rajongót egy páratlan utazásra! :)


Hát, nem is tudom, mit mondhatnék írhatnék. Bizonyára valami tartalmasabb és hosszabb kritikára számítottál, és nincs mentségem, tényleg nem volt mibe belekötnöm, és az ilyesmi szó szerint megbénít.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, legromlottabb, legjavíthatatlanabb, legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott; további szép estét mindenkinek! :)