2017. május 17., szerda

Hogyan nevezd el, jellemezd és képzeld bele magad a karaktered helyzetébe

Elérkezettnek láttam az időt egy újabb cikk lefordításához. Illetve hároméhoz. Ezek az "Is This A Good Name For My Character?", avagy "Jó név ez a karakteremnek?", a Describing Your Character: Tips & Advice, magyarul A karaktered jellemzése: Tippek és tanácsok, illetve a Simple Tips To Put Yourself In The Shoes Of Characters Who Aren't You, vagyis Egyszerű tippek, hogy hogyan helyezd magad olyan karakter cipőjébe, aki nem te vagy. Vágjunk bele, mert sose érünk a végére.
(Egyébként: csak szerintem hihetetlen, hogy 2016. november 6-án jelentkeztem utoljára cikkfordítással?)
Jó név ez a karakteremnek?

Sok ember kérdezi, hogy vajon egyes nevek jól illenének-e a karaktereikre. Sok esetben az, hogy mi számít "jó" névnek, szubjektív, és/vagy a történet kontextusától függ, szóval ez egy aligha olyan könnyű kérdés, mint amilyennek hangzik. De ettől függetlenül van néhány szabály, ami többé-kevésbé univerzálisan érvényes, és segíthet neked, hogy korrekt neveket válassz a karaktereidnek, és ha egyszer megtanulod ezeket, onnantól egész könnyen adsz megfelelő neveket magadtól is. Legfőképp azon múlik az egész, hogy a helyes kérdéseket tedd fel magadnak. Úgyhogy kezdjük is el!

Lenne a karaktered szüleinek vagy gondviselőinek jó oka, hogy a karakterednek az adott nevet válasszák? A valós életben az emberek számos okból kifolyólag hajlamosak meglehetősen hagyományos neveket adni a gyerekeiknek, igazodva a kultúrájukhoz. Először is, egy gyereknek hagyományos nevet adni alkalmat adhat kapcsolat megerősítésére a szülők vagy a többi rokon kultúrájával vagy értékeivel, vagy egy kifejezése lehet a hűségnek a csoport iránt, amihez a szülők/gondviselők tartoznak. Másodszor, a szülők esetleg választhatnak valami eléggé átlagosat puszta aggodalomból, hogy egy szokatlan név gúnyolódásra ösztönözné a gyerek későbbi környezetét. Harmadszor, az ismeretlen nevek a leggyakrabban egyszerűen csak furcsának hangzanak azok számára, akik egy jó nevet próbálnak találni.
Ha a karaktered szülei/gondviselői egy szokatlan nevet választanak, meg kell kérdezned magadtól, eleve honnan hallottak róla először, és miért választották ezt a gyermeküknek - és egy olyan név esetében, ami nagyon szokatlan a füleiknek, a "csak tetszett a hangzása" nem lesz elegendő.
Néhány lehetséges ok, hogy egy karakternek egy szokatlan nevet adj, az, hogy a személy vagy személyek, akik az elnevezésben részt vettek, azt a nevet valami pozitívval azonosítják. Talán egy jó barát neve volt (bár emiatt felmerülhet a kérdés, hogy annak a barátnak miért az volt a neve - ezt csak saját magadnak kell megválaszolnod). Talán az a név egy kitalált karakter neve egy műsorban, amit a szülők igazán szerettek (a népszerű fikció régóta befolyásos tényező a neveket illetően). Talán valaki vagy valami neve, akit vagy amit a szülők nagyon nagyra tartottak. (És ha így van, miért?)
Talán egy ellenkultúra-mozgalomhoz tartoznak, ami gyakran ad szokatlan neveket gyerekeknek, hogy elkülönítse őket a társadalom többi részétől. (Ami önmagában is sok kérdést von maga után - hogyan csatlakoztak a szülők ehhez a mozgalomhoz? Miért? Milyen hatással volt a gyermekre ilyen mozgalomban résztvevő szülőkkel felnőni?)
Talán a szülők egy súlyos "csak azt akarom, hogy a gyerekemnek különleges legyen a neve, hogy kitűnjön!"-esetben szenvedtek. Ami ismét kérdéseket vet fel - mi mást tettek még a szülők, hogy biztosítsák a pici hópelyhük kitűnését, és hogy érzett ezzel kapcsolatban a gyerek?
Mindenesetre muszáj kitalálnod, hogy miért választanának a karaktered szülei vagy gondviselői egy szokatlan nevet, hogy milyen háttérelemei vannak ezeknek az okoknak, és végül hogyan befolyásolják ezek a környezetet, amiben a karaktered felnő.

Van logikus történetbeli oka annak, hogy a karakterednek épp ez és az legyen a vezetékneve? A keresztnevekkel ellentétben a vezetékneveket nem a szülők szeszélyei határozzák meg, úgyhogy hacsak valaki valahol nem vett fel egy másik nevet, az hozzátartozik a gyerek örökségéhez. Ha meglátsz egy vezetéknevet, ami bejön, talán utána kéne nézned, hogy meggyőződj arról: jó oka van, hogy a karakterednek esetleg ez a neve - megtalálható ez a név a karaktered nemzetiségi vagy származási közösségében? Ha nem, hajlandó vagy megváltoztatni a karaktered nemzetiségét vagy származását, hogy passzoljon a dolog? (Például, ha egy vezetéknévről kiderül, hogy indián, hajlandó vagy-e a karakteredet indiánnak vagy indián származásúnak megtenni?)

Tartalmaz a név egyértelmű spoilereket vagy utalásokat arról, ami majd a karakter lesz/amit majd a karakter tesz/amivé a karakter válik, és amit az illető, aki a nevet adta, nem láthatott előre? Például, egy lányt, aki végül megszerzi a hatalmat, amivel irányíthatja a  tüzet, "Főnix"-nek hívnak, valakit, aki az időjárást tudja irányítani, "Rayne"-nek, egy srácot pedig, aki immáron sárkányokkal dolgozik, "Drake"-nek. A fiatalabb közönségek talán érdekesnek és szórakoztatónak találják az ilyesmit, de az idősebbek sokkal valószínűbb, hogy valószínűtlennek és ostobának, szóval gondold át alaposan, mielőtt erre az útra lépnél.

Azt a benyomást teremti majd a név, amit te akarsz? Egy rosszul választott név rossz benyomást tesz az emberekre egy karakterről, vagy egyenesen megnehezíti, hogy az egész történetet komolyan vegyék - úgyhogy jól gondold meg, milyen benyomást tehet a neved.
Ha egy olyan karaktert akar, akit az olvasók piszkosul komolyan vesznek, akkor a "Totyogó Tomi" valószínűleg nem a legjobb névválasztás - pláne egy olyan világban, ahol a legtöbb másik karakternek kicsit méltóságteljesebb neve van.
Az olyan nevek, mint a "Fenékmező Herold" és a "Gazdag Mari" szinte biztosan kuncogások és nyögések keverékét fogják előhozni a közönségedből - valószínűleg nem akarnád ezeket a neveket adni egy olyan mű főszereplőinek, ami egy elég komoly hangot kíván megütni!
Egy olyan felállásban, ahol mindenkinek meglehetősen köznapi neve van, mint Keith, Taylor, Judy, stb., egy olyasmi, mint a "Szerafína Auróra" talán kicsit nagyhangúnak tűnhet, különösen, ha a történetben nincs olyan, a helyét megálló ok, ami megindokolja, hogy miért lenne ez a neve Szerafína Aurórának. Tehát amikor neveken tűnődsz, gondolj a benyomásokra, amiket tehetnek az emberekre, és hogy ezek-e azok a benyomások, amiket szeretnél, ha tennének rájuk.

Egyértelmű lesz a helyes kiejtés a legtöbb olvasódnak? Az olyan nevek, amiknek az olvasók könnyen kitalálják a helyes kiejtését, előnyösebbek, mint azok, amik nehezek. A "Katniss" ilyen tekintetben jó név - bár szokatlan, egyáltalán nem nehéz kitalálni, hogyan ejtsd ki helyesen.
Vannak persze ennek a szabálynak kivételei - mint például, ha a karaktered egy olyan, valós országból származik, ahol a helyi nevek kiejtése nem épp a legkönnyebb a célközönséged számára. De egyébként próbálj meglehetősen nyilvánvaló kiejtésű neveket választani.

Az a név egy pöppet - vagy nagyon - szokatlan és még ugyanaz is, mint egy személyé vagy karakteré, akit jelenleg jól ismernek a popkultúrában? Ha igen, talán át kéne gondolnod a használatát, főleg, ha a műved ugyanolyan műfajú és/vagy ugyanannak a célközönségnek van szánva, mint az adott popkultúra-mű: az olvasók tényleg a híresebbik személyre vagy karakterre fognak gondolni, amikor meglátják a karaktered nevét - például, ha Elsának nevezed a karakteredet, akkor az első dolog, ami az olvasók eszébe fog jutni, az a Jégvarázs Elsája, és ez el fogja terelni a figyelmüket a te karakteredről és történetedről.

A legtöbb karakterednek ugyanaz a neve, mint jelenleg közismert személyeknek vagy karaktereknek? Egy dolog az, ha néhány karakterednek viszonylag átlagos neve van, amin már emberekkel és karakterekkel osztozik, de ha szinte az egész szereplőgárdád neve híres emberek és karakterek nevéből jön, az feltűnő és zavaró lesz. Tedd meg, hogy a popkultúrán kívül is keresel neveket néhány karakterednek!

És végül néhány tanács azoknak, akik jelentéssel bíró neveket próbálnak választani! Jó móka tud lenni a karakterednek jelentőségteljes nevet adni, de amikor elindulsz babaneves oldalakról csenni valamit, van pár dolog, amivel először tisztában kéne lenned.
Először, ha a karakterednek direkt fura a neve, akkor is kell, hogy értelme legyen a karakter háttere szempontjából, és nem szabad kilógnia a szereplőgárda többi részéből. Ha nem találsz olyat, ami passzol, akkor jobb, ha lemondasz egy jelentéssel bíró névről.
Másodszor, a nevek "jelentései" nem mindig a névnek magának a szó szerinti jelentései. Példának okáért, ha meglátsz valami olyat, mint "Név jelentése: híres harcos", akkor az valószínűleg nem azt jelenti, hogy a név szó szerint azt jelenti, hogy "híres harcos", sokkal inkább ez a neve egy híres harcosnak. Ugyanez vonatkozik az olyan jelentésekre, mint a "tengeristen", "ősi királynő", "szent folyó" és hasonlók.
Végezetül, a Kabalarian Philosophy weboldal nem a valódi névjelentéseket mutatja neked. A "jelentések" ott egyfajta számmisztikából származtathatók, nem szófejtésből vagy nyelvtudományból.
A karaktered jellemzése: Tippek és tanácsok

Azt mondják, az első benyomás a legfontosabb, és a karakterekkel ez egyértelműen így van. Az, ahogy legelőször jellemzed a karaktereidet, meghatározhatja az olvasók benyomásait róluk és a történetedről. Ezért itt van néhány tipp és tanács, hogy hogyan is írd le a karakteredet.

Megfelelő mennyiségű részletet árulj el
Általánosságban szólva, az emberek szeretnének legalább valami fogalommal rendelkezni azt illetően, hogy néznek ki a karaktereid - nem akarnak végighaladni egy olyan történeten, ami olyan kevés részletet mutat meg, hogy a karaktered akár egy pálcikaember is lehetne. Másrészről nem akarnak beszorulni egy kupac értelmetlen részlet alá, ami a történet útjába áll.
Jó módszer egy karakter első leírására, hogyha az olyan típusú részletekkel haladunk, amiket az ember első ránézésre észrevenne egy hasonló emberen a való életben. Az olyan részletek, mint hajszín, hajszerkezet, bőrszín, magasság és felépítés, megfelelőek, ahogy a személy látszólagos hangulatának vagy hozzáállásának felmérése is. A karakter aktuális ruházatának egy általános (de nem végletekig részletezett) megállapítása is helyénvaló. Ezen a ponton bármilyen más, igazán szembetűnő vonás (pl. hosszú orr, hatalmas szemek, hiányzó láb, stb.) leírása is szóba jöhet. Jó ötlet még a karaktered korának, látszólagos korának megemlítése, vagy valami olyasmi leírása, ami megengedi az olvasónak, hogy kikövetkeztesse a karakter általános korcsoportját, ha a karakter konkrét korát nem lehet már amúgy is könnyen leszűrni.
Az olyan részleteket, amik személyes jelentőséggel bírnak a megfigyelő számára, érdemes jobban részletezni. Például, ha a leírt személy egy bandás pólót visel, és a karaktert megfigyelő személy a banda rajongója, akkor magától értetődő kitérni a banda nevére. Ha a megfigyelő olyasvalaki, akit nem különösebben érdekel a zene, akkor helyénvalóbb egyszerűen egy "bandás póló"-ra utalni.
Ezen a ponton az emberek általában nem vesznek észre olyan apró dolgokat, mint például egy ezüstkarika valaki szemeinek íriszei körül, vagy az összes részletet az illető ruháján, vagy egy különleges szimbólumot egy darab ékszeren. Ezek olyan részletek, amiket csak közelről lehet észrevenni, vagy egy későbbi ponton, miután az illető már érzékelte az összes nyilvánvaló és feltűnő részletet.
Ne feledd, ha túl korán túl sok részletbe bocsátkozol, kockáztatod a közönséged elűzését két további évadra. Először is, nem mindenki elég türelmes, hogy kivárja és végighaladjon egy rakás bekezdésnyi részleten (ami lehet, de lehet, hogy nem is releváns a történet szempontjából), mire eljut az érdekesebb részekig. Másodszor is, ha egy író már elsőre túl sok részletet közöl, az gyakran azt jelzi, hogy a karakter az író házi kedvence, ami sokak számára azonnali elriasztás lehet.
Bevett szabály, hogy, ha az elkövetkezendő két vagy három fejezetben nem lesz releváns az elbeszélés szempontjából, vagy ha nem ad lehetőséget a karakter identitásának egy részletének kikövetkeztetésére, vagy ha nem formál benyomást arról, hogy milyen ember is a karakter, akkor a közönségnek nem kell tudnia az utolsó részletet is.
Szóval, valami ilyesmi?
A nőnek hibátlan porcelánbőre volt, csak a lehető leghalványabban beszórva szeplőkkel finom orrán. Volt egy apró, sötét anyajegy, ami kihangsúlyozta a gödröcskét, mely minden alkalommal előjött, valahányszor mosolyra húzta telt ajkait. Zafírkék szemei voltak, egy aranygyűrűvel az íriszei körül, és a haja ébenfa függönyként lógott, amin megcsillant a holdfény. Egy fekete ruhát viselt, ami átölelte a dereka körüli övtől - mely arany kasmírmintákkal hímzett, fekete selyem volt - kihangsúlyozott csípőjét. Fekete magassarkú volt rajta, mindkét cipőn három pánttal, mindegyiken szívformájú kapoccsal. Karcsú nyaka körül az aranynyakék két összefonódó rózsát formált, mindkét virág közepén pedig egy picike, rózsaszín gyöngy, és a fülein rózsaszín gyöngycsepp fülbevaló függött. Hosszú, karcsú kezeit egy arany, levélformájú gyűrű emelte ki - családi ereklye a nagymamájától.
...Nos, a közönséget ennyire valószínűleg nem érdekli, és a helyzettől függően a leírás egyenesen nagyhangúnak tűnhet. Mit számít, hogy milyen cipőt visel? Komolyan meg kéne, hogy fogjon ez a karakter, csak mert a szemei zafírkékek, és még aranyszínűek is, nemcsak kékek? Hány ember néz egyáltalán olyan közelről valaki szemébe egy első találkozás alkalmával, hogy ilyen részleteket észrevegyen?
Hasonlítsd össze ezzel:
A nőnek világos bőre és karcsú alakja volt egyenes, fekete hajjal, ami a derekáig ért. Egy egyszerű, de elegáns ruhát viselt, egy aranyhímzéses övvel a dereka körül és ízléses mennyiségű aranyékszerrel. Meleg mosollyal üdvözölte a férfit, csillogó, kék szemekkel.
Vagy:
Egy gödröcskés mosollyal és csillogó, kék szemekkel üdvözölte a férfit; sápadt orcái kipirultak a hidegtől. Egy elegáns, fekete ruhát viselt, aranyhímzéses övvel a dereka körül, ehhez passzoló magassarkúval és egyszerű ékszerekkel, amik kérkedés nélkül jelezték jómódúságát. Hosszú, fekete haja le volt engedve.
Ezek mindent elárulnak nekünk, amit első látáskor kell, és messze nem hangzanak annyira követelőzően, hogy az olvasó felhúzza a nyúlcipőt. Bármilyen egyéb részlet, feltéve, hogy az releváns a történet szempontjából, később is felkutatható, ha szükséges.

Ne feledd: a nézőpont mindent megváltoztathat!
Ha egy adott karakter szemszögéből írsz le egy másikat, emlékezz: különböző emberek mérhetetlenül másként láthatják ugyanazt a személyt, még úgy is, hogy teljesen ellentmondanak a másiknak. Rudy talán cukinak és bájosnak látja Ollie-t, de Tricia ugyanezt az Ollie-t émelyítően behízelgőnek tarthatja. Trevor meglehet, hogy rémisztőnek tart egy rovarszerű űrlényt, de Pamelát esetleg teljesen elbűvöli.
Egy feltételes forgatókönyv kedvéért mondjuk, hogy adott egy 15 éves, gót fiú, csíkos hajjal. Íme ugyanez a fiú néhány teljesen más karakter szemszögéből jellemezve:
Úgy nézett ki, mint az egyik gótos nagymenő, egy kölyök, aki eldöntötte, hogy lázad a kispolgári anyja és apja ellen azzal, hogy az egész ruhatárát túlárazott Hot Topic göncökre cseréli. Annyi sminket viselt és olyan élénk színűre festette a haját, hogy cirkuszi előadónak is elment volna.
Na, végre egy srác, aki tudja, hogy kell öltözni! Fekete farmerja művészileg volt szétszaggatva, és a kék-fehér csíkok a hajában illettek a szegecsekhez a fekete farmerdzsekijén és a fűzőkhöz a fekete Converse-ében. A sminkeléshez is értett - a sötét rúzs és szemceruza a fehér alapozáson rendesen kontrasztba állította a vonásait.
Az új fiú a gót divat rajongója volt, azt hiszem. Teljesen úgy öltözött, mint Drakula punk fia vagy valami, és nagyjából elérte, hogy úgy nézzen ki, mint egy hulla. A több réteg smink nélkül, amit magára kent, talán egész cuki lehetett volna.
(A kíváncsiak kedvéért, az első megfigyelő egy idősebb gót volt, aki szerint a gyerkőc lényegében egy pozőr és ok nélkül lázadó. A második egy fiatal illető, akit lenyűgöz az öltözködési stílusa, a harmadik pedig egy fiatal, akit nem.)

Óvatosan az E/1.-es önleírásokkal!
A közönség tudtára hozni, hogy egy E/1.-ben írt történet főhőse hogy néz ki, gyakran furfangos vállalkozás. Ahogy az E/3.-as leírásoknál, itt is óvatosnak kell lenned, nehogy túl sok részletet mutass, különösen olyan részleteket, amik adott pillanatban nem relevánsak.
Akárhogy írja is le magát a karakter, az tükrözni fogja a személyiségét. Ha a karaktered azzal kezdi, hogy gyönyörű és vonzó kifejezésekkel írja le magát, és utána listázza a saját fantasztikus és kivételes képességeit, hamar önteltnek és arrogánsnak fog hangzani. Példának okáért:
163 centis, kis termetű vagyok, pont megfelelő testarányokkal. Lebarnult bőröm, smaragdzöld szemeim és telt ajkaim vannak. Aranyszőke hajam legyűrűzik a hátamon. Kivételesen képzett zongorista vagyok, és a nagymamám azt mondja, hogy hivatásosan kéne játszanom. Ezenkívül folyékonyan beszélek franciául, és gyakorlott küzdősportoló vagyok.
Képzeld el, hogy egy valós ember írja le magát neked így - az az illető valószínűleg hencegőnek fog hangzani!
A király jellemvonások információkötegét követő hibalista nem teszi a karaktert kevésbé hetvenkedővé - csak egy olyan, hencegőnek hangzó karaktert mutat majd, aki hirtelen rájött, hogy hangzik a mondókája, és most kétségbeesetten próbál visszakozni, hogy mégse ilyennek tűnjön.
Mint bármelyik másik leírásnál, itt se áraszd el az olvasókat olyan információkkal, amik a karakteredet különlegessé teszik. Ugord át az ilyesmit, és akkor fedd fel, amikor lényeges. És ne feledd: mutass - ne mondj. A karakter nagymamájának emlékeztetnie kéne őt, hogy zongoraórákat kell vennie, és hogy akkor legyen hivatásos zongorista, ha szeretne, például.
Hasonlóképp, ha a karaktered folyamatosan hízelgő jelzőkkel írja le magát, mint:
Egyenesen az ezüstszürke szemeimbe bámult...
Az ujjam köré csavartam göndör, gesztenyebarna hajamat...
Megrándítottam formás csípőmet...
...Akkor arról a karakterről az jön le, hogy borzalmasan igyekszik biztosítani, hogy a közönség tudja, mennyire hiperszuper és hűdecsinos ő valójában, és ebből adódóan önteltnek és hiúnak fog tűnni. Ugyanígy a karakterek, akiknek biztosra kell menniük, hogy a közönség tisztában legyen az öltözékük pontos részleteivel (akár leírásokon vagy Polyvore-féle képeken és ilyesmiken keresztül).

Ne légy irányításmániás a leírásaidat illetően!
Mondtam már korábban, és kibírja az ismétlést: az, ha megmondod az olvasónak, hogy mit gondoljon egy karakterről, nagyon hamar idegesíthetővé válhat. Nem számít, hogy a karaktered épp gyönyörűnek, elragadónak, csúnyának vagy félelmetesnek kéne, hogy tűnjön - ha leírod a karaktered kinézetét és utána megmondod a közönségnek, hogy hogyan kéne éreznie a karakterrel kapcsolatban, akkor az követelőző vagy öntelt benyomást kelthet. Ehelyett próbálj leírni egy pár dolgot a karaktereddel kapcsolatban, amit a közönség gyönyörűnek, elragadónak, csúnyának vagy félelmetesnek, vagy bármilyennek tarthat, amilyen a karakter akarod, hogy legyen, és hagyd, hogy a közönség levonja a saját következtetéseit.
Vedd figyelembe ezt:
Megfordult, és egy széles, ijesztő mosollyal és egy őrült csillanással a szemeiben nézett rá. Félelmetes volt!
Eh, a széles mosolyok tényleg eredendően ijesztőek? Nem hinném, és ha egyszerűen azt mondod, hogy egy széles mosoly ijesztő, az nem fog meggyőzni. És mit jelent egyáltalán az "őrült"? Próbáljuk meg inkább így:
Egy, rendes mosolynál jóval szélesebbre nyúlt mosollyal fordult felé, és úgy bámult rá, mint egy éhező férfi egy nagy darab húsra.
...Így már beszélhetünk. Pontosan ez idézi meg azt a Rejtélyes Völgy effektust, ami a valódi ijesztőséggel rokon, és a metafora tudtunkra hozza, hogy egy ragadozó módján néz a lányra. Na, ez ijesztő.
Nézzünk még egy példát:
Imádni való, barna szemekkel nézett a fiúra, és száját a legaranyosabb kis mosolyra húzta.
Először, ez potenciálisan öklendezést idéz elő azokból az olvasókból, akiknek alacsony a kiagyalt vagy erőltetett cukiság-tűrőképességük. Másodszor, ha a közönség még nem ért egyet azzal, hogy a karakter imádni való (és nagyon valószínű, hogy nem), akkor ezt még inkább idegesítőnek fogják találni. Másrészről:
Széles, barna szemekkel nézett a fiúra, egy izgatott, némileg mégis ideges mosollyal az arcán.
Ez betekintést enged pár olyan dologba, amit az olvasók talán cukinak találnak, de nem ragaszkodik ahhoz, hogy a karakter egyértelműen cuki. Ha nincs konkrét értéke a karakter cselekedetinek, akkor a közönség szabadon gondolhat a karakterről, amit akar.
Ha épp szerepjátékozol, és megpróbálod a karaktered perspektíváját valaki más karakterére erőltetni (azaz leírod, hogy a másik személy karaktere a tiédet cukinak, vonzónak, megfélemlítőnek stb. találja), akkor épp túlzásba viszed, mert olyan cselekedeteket választasz az illető karakterének, amibe az illető nem egyezett bele. Ne tégy ilyet.
Egyszerű tippek, hogy hogyan helyezd magad olyan karakter cipőjébe, aki nem te vagy

Olyan karakter cipőjébe helyezni magad, aki elvileg nem vagy (vagy legalábbis nem rajtad alapul), hihetetlenül fontos része egy történet megírásának, akár egy életnagyságú regény, akár egy szerepjáték-karakter háttértörténete az a sztori. Másképp azt kockáztatod, hogy ezek a karakterek mesterkélt és kétdimenziós benyomást keltenek. Plusz abban is sokat segít, hogy a főhős-központú moralitás ne fussa túl a történetet - amint összekapcsolódsz a másodlagos és harmadlagos karaktereiddel, hajlamos leszel elkezdeni kétszer is meggondolni, mielőtt a főhősöddel kihasználtadnád vagy terroziáltatnád őket.
Szóval, ha problémád van azzal, hogy a karaktereid cipőibe helyezd magad, akik elvileg nem te vagy, vagy nem rajtad alapszanak, próbáld ki ezeket a technikákat. Talán még segítenek is!

Minden karakteredbe tegyél egy kis darabot magadból! Minden karakterednek adj legalább egy saját jellemvonást, legyen az egy vágy, preferencia, hiba vagy bármi, amid van - és ebbe beletartoznak az antagonistáid és a antihőseid is! Talán valamelyik karakteredet könnyen felidegesíti valami, ami téged idegesít. Lehet, hogy egy másik karakter osztozik egy hobbidon. Megint egy másik pedig ugyanazt a zenét szereti, amit te.
Tegyük fel, hogy a főhősöd egy manó, és az antihősöd egy bunkó, aki utálja a manókat. Legyen az antihősöd szerelmes valaki olyanba, aki abszolút a te eseted, és hirtelen sokkal könnyebb lesz kapcsolatot teremtened vele. Amint kapcsolódsz hozzá, azon kapod magad, hogy meg akarod kérdezni, miért érez úgy, ahogy. Aztán megkérdezheted magadtól, hogy te miért utálnád a manókat egy feltételes forgatókönyvben, és hogy ezt hogyan tudod alkalmazni az antihősödön. Ha helyesen csinálod, egy olyan antihőssel végzed, akinek van igazi indítéka, és nem csak egy kétdimenziós bajuszpödörgető.

Gondolj arra, ami benned és abban a karakterben közös, akkor is, ha az jelentéktelennek vagy földhözragadtnak tűnik. Az "a szeretteit akarja védeni" és az "élvezi a napsütéses napokat" például abszolút életképesek.

Keresd, hogy hol lehet párhuzam aközött, ahogy te, és aközött, ahogy a karaktereid éreznek. Például, ha egy olyan karaktert írsz, aki papíron odavan valamiért, amiért te nem, akkor próbálj olyasmire gondolni, amiért te rajongsz. Talán egy sorozatot szeretsz, talán alkotni, vagy talán egy ügyről van szó, amit támogatsz, vagy valami másról, amiben teljes szíveddel hiszel. Bármi is az, arra gondolj, milyen érzésed van tőle - aztán tételezd fel, hogy a karaktered nagyon hasonlóan érez egy olyasmi iránt, ami téged hidegen hagy.
Másik példaként: egy ételkritikusról próbálsz írni, de te magad nem különösebben érdeklődsz az ilyesmik iránt? Akkor tételezd fel, hogy az ételkritikus ugyanúgy érez a rossz kaja iránt, mint talán te egy kiábrándító fordulat iránt a történetben, amit szeretsz. Olyasvalakiről próbálsz írni, aki szeret gépeket tervezni és építeni? Írd meg úgy, hogy a karaktered ugyanolyan megelégedettséget érezzen ettől, mint te egy jó karakter megírásától, egy jó történet írásától vagy a világépítésből. Hogy érzed magad, mikor más azt mondja neked, hogy valami, amiben mélyen hiszel, helytelen vagy tudatlan? Az valószínűleg nem lesz túl messze attól, amit a karaktereidnek kéne éreznie, amikor mások ugyanezt mondják nekik.

Cseréld le a szokatlant és furát közismertre és ismerősre! Ez leginkább gondolatedzés - nem kell ezt tenned a valódi történeteddel. Az is elég, ha egyszerűen csinálod egy ideig ezt, fejben.
Használod a "falka" szót a történetedben? Cseréld le "család"-ra. És a "palotaőrök"-et? Hívd őket "biztonsági őrök"-nek helyette. Vannak "gyógyítóid"? Hívd őket "orvosok"-nak. Na és a "gyógyító bájitalok"? Utalj rájuk "gyógyszer"-ként, "gyógyír"-ként vagy bármilyen kortárs, valóvilágbeli kifejezéssel, ami a legmegfelelőbb.
Továbbléphetsz, és kicserélhetsz személyeket, tárgyakat és még felállásokat is. Vannak "városőreid"? Képzeld el, hogy egyszerűen rendőrök. Képzeld el a képzeletbeli seregeidet valamilyen valóéleti taktikai felszereléshez közelebb, valamiféle fantasztikus páncél és fegyverzet helyett. Van a fantáziavilágodban egy karakter, aki azt tervezi, hogy egy tőrrel öl meg valakit? Képzeld el, hogy az egész a miénkhez hasonló világban játszódik le, és cseréld le a tőrt egy kis pisztolyra.
Elismétlem, a valóéleti alternatívákat és hasonló dolgokat nem kell a végtermékben használni, csak a fejedben cseréld ki őket egy időre, amíg képes nem leszel egy kicsit jobban azonosulni a karakterek világaival és tapasztalataival, és ki nem fejlesztesz egy érzéket, hogy ők hogyan tekintenének ezekre a dolgokra.

Olvass olyanokról, hallgass olyanokat vagy beszélj olyanokkal, akik nem értenek egyet veled, és kényszerítsd magad, hogy veszekedés nélkül végighallgasd őket! Ez egy kihívás lehet - tényleg próbára teszi majd a türelmedet, és talán nagyon mérgesen távozol majd. De ezzel sokkal jobban megértheted, honnan jönnek ezek az emberek, és hogy hogyan és miért éreznek úgy, ahogy. Amint megszerzed ezt a megértést, képes leszel sokkal hitelesebben megírni olyan karaktereket, akik ugyanúgy gondolkodnak, még ha nem is értesz egyet velük.

Sok gyakorlattal könnyebb lesz ezeknek a karaktereknek a cipőjébe helyezni magadat. Tehát még ha elsőre nehéznek és időigényesnek tűnik is, tarts ki mellette! Az, ha olyan karaktereid vannak, akik igazi indítékokkal és érzelmekkel operálnak, annyira, de annyira megéri!
Már konkrétan könyörgök, hogy aki itt van és olvasta a bejegyzést, hagyjon valamilyen nyomot maga után; akármit, amitől legalább egy picit úgy érzem majd, hogy érdemes volt a fordítással bíbelődni! Köszönöm!
Ciao!

4 megjegyzés:

  1. Yoh!

    Én minden esetre itt vagyok, és itt leszek, még ha le is húzod/csak a szófordulat kedvéért/ majd a blogom ;)
    Tudom, biztos unalmas (elkeserítő(?)) lehet, ha mindig csak ugyanaz az egy ember írogat, de reméljük a legjobbakat, hogy alattam még többen is szóra nyitják szájukat/írásra adják fejüket.

    A blogger pontosan 22 másodpercet jelzett ki a közzétételtől eltelt időre és most, mikor írok, már majdnem/több, mint egy órája lehet kint.
    Hosszú és tartalmas bejegyzés volt ez, érdekes témákkal.
    Én épp az egyik karakterem nevével küzdöttem már hetek óta, mikor a felsorolásoknál megláttam a Jody szót. Akkor tudtam, hogy ez lesz a neve a lánynak a híresebb Jody Abbott után. Sokáig keresgéltem, mert egyrészt akartam valamit a nevébe csempészni a személyiségéből, másrészt valami igazán amerikaias hangzású nevet akartam. S Jody amerikai volt.

    A legtöbb dologra már magam rájöttem, amik fentebb olvashatók, de akkor is nagyon szépen össze lettek szedve, és a példák is nagyon jók, szemléletesek. Különösen a gótos tetszett.

    Szerintem mindenképp volt értelme lefordítani, már csak azért is, mert van, hogy az ember nem tudja, akkor sokat segít, elgondolkodtatja, átgondolásra és tervezgetésre készteti, ha érzi, de nem tudja megfogalmazni a "szabályokat", akkor helyette kimondják, helyrebillentik a dolgokat, ha tudja, csak megerősítést nyer, ha tudja, de nem ért ezzel egyet, megint csak elgondolkodtatja, vajon miért gondolkodnak mások máshogy, ha pedig csak simán életjelnek veszi, akkor nagyon örül, hogy élsz és szorgosan fordítgatsz mindenek ellenére :)
    Remélem, folytatni fogod, de persze csak, ha élvezed. Én olvasni fogom, ha megosztod a blogon (nyáron lehet, napokkal később, de olvasni fogom)

    És akkor most én is felszólítom azokat, akik olvasták a bejegyzést és kíváncsiságból végigolvasták a hozzászólásom. Írjatok ti is! Elhihetitek, remek érzés azzal megnyitni a blogot/bloggert/gmailt, hogy új hozzászólás érkezett. Egy apró kapcsolat a közvetett térben, az interneten.

    üdv, Zsazsi :3

    ui.: Tényleg írjatok, nem kell feltétlen ilyen hosszan, mint ahogy én rizsáztam, de akár versenyezhetünk is.(Ez az üzenet 319 szó hosszúságú.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ahogy nagyon helyesen megállapítottad, tényleg teljesen izgatott és boldog lettem, mikor az e-mailemben láttam, hogy komment érkezett a bejegyzésemhez! Szebbé tetted a napomat, szóval nagyon-nagyon szépen köszönöm!

      Szerencse is, hogy itt vagy, és tartod bennem a lelket, nem is tudom, nélküled hoznék-e még egyáltalán valamit a blogra a kritikákon kívül. Szóval egyáltalán nem unalmas, hogy kitartóan írogatod a kommenteket, és legfeljebb az elkeserítő, hogy más nem nyilatkozik. A te kommentjeid viszont a napjaim fénypontjai! :D

      Köszönöm szépen!
      Valójában a fordítást, ha nincs is hozzá tehetségem, és visszajelzést sem kapok rá, szerintem akkor is csinálnám, ugyanis imádom. :D
      Nagyon hálás vagyok, hogy kitartasz a blog mellett! <3

      És hogy én mennyire örültem (és el is ámultam) a 319 szavas kommentedet látva! *-* Még egyszer köszönöm, hogy vetted rá a fáradságot! :)

      Ölel: Nessa

      Törlés
  2. Szia!

    Mikor ide tévedtem, még nem nagyon tudtam, hogy mire is számíthatok, aztán nagyon gyorsan magával ragadtak az írásaid. :) Egyenlőre ugyan csak néhány cikket böngésztem át, és bár van, amelyik már egy éve íródott, mégis olyan időtálló tanácsokat, tippeket adsz, amik bármikor segíthetnek! Végül úgy döntöttem, ez alatt hagyok nyomot - legalábbis először... ;)
    A nevek szerintem is nagyon fontosak, sok időt töltök a kitalálásukkal vagy akár a megalkotásukkal, úgyhogy a cikked egyes részei nagyon is ismerősek voltak a számomra. Ha az ember figyel az ilyesmire, kikerülhetetlen, hogy idővel a saját hibájából tanulva rájöjjön ezekre a praktikákra. Mindenesetre szeretem, ha valaki olyan témákkal foglalkozik, amik elősegítik/növelik a blogokon megjelenő történetek színvonalát, igényességét. Ez mindenkinek előnyére válik.
    Nagyon alaposan összeszedted a tudnivalókat és sok hasznosat olvashattam, úgyhogy köszönöm!! :)

    Henna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagy örömmel olvastam a soraidat; boldog vagyok, hogy így gondolod! :) Köszönöm, hogy nyomot hagytál magad után, és hogy feliratkoztál - irtózatosan sokat jelent <3
      Szívből örülök, ha hasznodra vált, amit olvastál! :)

      További szép hétvégét: Nessa

      Törlés