2016. augusztus 29., hétfő

Christine blogja

Július 9-én rendelték ezt a, csak a tartalmat elemző kritikát, amit épp itt volt az ideje összehoznom, hiszen azóta sok idő eltelt, és különben is torlódnak a várólistán a további blogok.
Habár a kritikát Ciara névről rendelték, 'Christine blogja' a bejegyzés címe, mert van egy másik Ciara a várólistán, és neki tényleg az is a felhasználóneve, a tiédet ellenben Christine-ként találtam meg a blogodon. Remélem, nem bánod.


A tartalom
1. A cím. Azt kell mondjam, nem nyerte el a tetszésemet, semmilyen szempontból. Igaz, egyszavas, de felejthető, egyhangú, és olyan érzést kelt bennem, mintha az első szót adtad volna a blog címéül, ami eszedbe jutott - pontosabban a kávézó nevéül. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ez tényleg egy kávézó neve, és nem azért, mert lehet, hogy nem létezik ilyen, hanem azért, mert semmilyen módon nem tudom összeköttetésbe hozni egy kávézóval ezt a főnevet. Legalább pillangómintásak a szalvéták? Ha igen, kitérhettél volna rá, mert máris adott volna valami hitelt ennek a címnek, ami finoman szólva sem a legkülönlegesebb. Ez a történet pedig megérdemel egy igényes címet, nem gondolod? (6/2)
2. A fülszöveg. Nem akartam pont ezt rávágni, de a francba, tökéletes. Egyetlen fölösleges vesszőtől eltekintve (Mégis, lépten-nyomon egymásba botlanak, a sorsot pedig már nem tudják irányítani.) semmilyen helyesírási hiba nincs benne, hibátlanul lett megfogalmazva, kellően drámai, megnyerő, figyelemfelkeltő, érdekes és egyedi. A felépítése tetszik a legjobban, főleg az első három soré. (5/5)
3. Az oldalak. Nem tudok belekötni semmibe, minden rendben. A karakterképekről viszont egy apróság, ami feltűnt: néhány képre http:// kezdéssel írtad a blog urlját, másokra meg anélkül, és emiatt szembeszökően eltérnek. (4/4)
4. A prológus. Erre már tényleg kínos lenne rávágni, hogy tökéletes, de istenem. Összeszedtem belőle a helyesírási meg a fogalmazási hibákat, de ennyi. A rendőr túlzott vadságán kívül hitelességi problémája sincs; pazar helyen zártad le; teljesen bele tudtam élni magam a helyzetbe, olyan animáltan írtál le mindent. A hossza tökéletes. Azt nem értem, miért kell ide, mint az összes fejezet elejére is, kiírni, hogy Ingrid szemszöge, hiszen mindegyik az, kivéve persze a kimaradt jelenetet, de az úgyis egyértelmű volt. Megcsillogtattad a párját ritkító, sziporkázóan zseniális alapötletet és a páratlan tehetségedet. Nincs mit mondanom írnom. (5/5)
5. A történet. Nem lenne túlzás, ha azt mondanám, hogy az alapötlet páratlan. Még sosem olvastam hasonlót, regényben sem, nemhogy blogon, és ez sok mindent elárul, mert nagyképűség nélkül állíthatom, hogy jó sok könyvvel volt már dolgom. Sajnálom, hogy nem tudok róla többet írni, de ha egyszer csillagos ötös..! (10/10)
A kivitelezésről már nem állítom, hogy hibátlan, de ennek is csak olyan apró hibái vannak, mint a szóismétlés (öt rész alatt 75-ször szerepel a 's' kötőszó, 316-szor a 'volt' szótő, a 'volna' pedig 100-szor), egyetlen elírás, nem vészes helyesírási, fogalmazási, szórendi hibák, egyetlen hitelességi gond - a felsoroltakat mind tárgyalom még lentebb. Személyleírásokat nem használsz, ezért a szereplők elég elképzelhetetlenek, ami a történet szempontjából kifejezetten zavaró - és nem, a karakterképeket nem vagyok hajlandó figyelembe venni!
A hibák mellett viszont ott sorakozik a rengeteg minden, amiben jó vagy: a feszültségépítés, az érzelmek megjelenítése, a fordulatosság, az érdekes ötletek és csavarok, egyszóval gyakorlatilag minden, amit a prológusban, a négy fejezetben és az egyetlen kimaradt jelenetben olvashattam. Magyarul tehetséges vagy. (10/9)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Csak ruhaleírásokkal találkoztam, Ingó szüleinek elemzésével, meg Marci zöld szemeivel, pedig az azért érdekelt volna, hogy néz ki Lili, Milán, Marci és Ingrid. Ne félj leírásokat csempészni az írásodba, nem unalmas lesz tőle, hanem színes, villódzó, elképzelhető!
A párbeszédeket imádom, nagyon hitelesek, pont el tudom képzelni, ahogy a szavak elhagyják egy hús-vér ember száját.
A karakterek közül csak Ingrid van kidolgozva, de ő hibátlanul, úgyhogy ilyen kevés alapanyag után ennyivel is beérem, csak ne felejts el a jövőben minél előbb jellemet adni Marcinak, Milánnak, ha szerepe lesz, akkor Lilinek is, mert én speciel szeretném látni még a kiscsajt a továbbiakban. (15/12)
7. Stílus, fogalmazás. Üdítően összeszedetten, átgondoltan, igényesen írsz, és van egy megnyerő, szeretnivaló stílusod, ami nekem nagyon tetszik. A fogalmazásod hasonló, de hajlamos vagy a szóismétlésre, a múlt- és jelenidő váltogatására, egyedül a vessző használatára (kettőspontot és pontosvesszőt alig használtál, pedig sok helyen arra lett volna szükség), szükséges névelő elhagyására, magyartalan szórendre, helytelen igekötő használatára és ehhez hasonló hibákra, amiket mind pirossal jelölök az összes részből összeszedett idézetekben.
Prológus:
Dominikhez - Én -hoz-toldalékot használtam volna, szerintem úgy helyes.
A mocsokban felfedeztem a barátaimat, akikről sütött az elégedettség. - Eddig múltban írtál, ne most válts jelenre egyetlen ige erejéig.
Mindig is ő volt az, aki gyengéden bánt azzal is, aki nem érdemelte meg.
Pálma és Blanka is futásnak álltak eredtek,; azonnal leléptek.
A hátsóajtót céloztuk meg, mert csak ott tudtunk kijutni úgy, hogy nem bukunk le.
Az ő arca is bosszús volt, szinte villámokat szórt szeme rám rám a szeme
A kisasszony megírja a vallomását, a kikérdezésről pedig meg is feledkezhet.
Amikor tudatosult bennem, ki is a hang forrása, már nem is tűnt olyan kellemesnek az illető hanglejtése. - Csak azért, hogy ne ismétlődjön az "is".
1. fejezet:
A táborlakók közül én voltam az utolsó, aki leszállt, utánam következtek a magasabb címmel rendelkező katonák. - Fogalmazási/logikai bukfenc, vagy inkább szaltó; ha Ingó utoljára szállt le, akkor hogyhogy utána még bárki is következett?
Minden a helyén van volt, csupán a fal lett átfestve.
A szezontól függött, hogy melyik bögre került a polcra; nyáron a tengerpartosak, télen a havas képpel ellátott bögréket rakta ellátottak. - Nem kell túlbonyolítani.
Megforgattam a kezem az ujjaim között az apró, szív végű kulcsot, majd szorosan a markomba zártam.
Addig forgattam az ujjaim között a kemény hátlapot, ameddig közelebb nem húztam magamhoz a füzetet.
Apró, pici, dőlt betűkkel írtam fel – ez még abból az időből származott, amikor még tudtam szépen írni.
Nem is olvastam tovább,; az emlék úgy csapott hasított belém, mint a villámcsapás. - Hadd ne ismétlődjön a "csap".
Lehunyt szemmel ültem, készen arra, hogy visszaemlékezzek arra a napra, amit jobb lenne elfelejtenem.
2. fejezet:
Úgy kell neki, miért nem nézett a lába alá elé [alá nehezen nézett volna].
Még mielőtt el nem kalandoztam volna teljes mértékben a régi időkbe teljes mértékben a régi idők felé kalandoztam volna, villámcsapásként hatolt belém a tény: a srác szeme azért hasonlított Marciéra, mert Marci ült velem szemben.
Nem akartam találkozni vele, beszélni még inkább nem akartam hozzá kevésbé.
kérlelt, bár a hangja ugyanolyan parancsoló volt, mint régen.
Régen talán igen, és ha nem lettem volna abban a táborban, akkor talán lehet, hogy még akkor is engedelmeskedtem volna neki.
mire csak még erősebben nyomta oda testem a falhoz - Az előbb még egy kerítésnél voltak, nem?
A figyelme le is került el is terelődött rólam, csak magával törődött – ahogy mindig.
Anyáék tényleg ébren voltak felkeltek, s már azon voltak, hogy elindulnak megkeresni.
Az egész házat, sőt, a kertet is felátkutattuk, és amikor nem kaptunk választ, azt sem tudtuk, mire gondoljunk.
ölelt át anyám hevesen, szorosan, szinte kipasszíroztva belőlem a levegőt.
Diszkréten eltoltam magamtól, s miután apa is szorosan a karjai közé fvont, bementünk a konyhába.
Annyira meglepődött, hogy teljesen ledermedt, és csak azután tért magához, ami után hogy eltávolodtam tőle.
Csak rám hallgatott, bármiről is volt volt is szó.
szinte azonnal a nyakába ugrottam. Szinte Csaknem mindig mellettem állt.
Egy ajándékszatyorral a kezében tért vissza, amit azonnal nekem a kezembe nyomott, közben pedig mosolygott.
Egy izzadsággátlót izzadásgátlót is találtam még, ami miatt külön megörültem, mivel a táborban nem volt honnan beszerezni, és már nagyon hiányoltam.
Még mielőtt el nem hagyhattam elhagyhattam volna a házát, észrevettem valamit a konyhapulton valamit. - Így magyarosabb a szórend.
Már épp azon voltam, hogy átmegyek hozzájuk, a labdát pedig a nyugágyon hagyom az udvar másik végében, amikor ismét kivágódott az ajtó, amin a kisfiú és az édesanyja lépett rajta ki, aki szörnyen ismerősnek tűnt.
Akkor én most megyek is – fordulok fordultam vissza Abi felé, majd rámosolygokogtam.
Még mielőtt rajtunk nem ütöttek rajtunk ütöttek volna, mondta, hogy ezt majd adjam oda neked, hogy ha valami történne vele.
Egy hajszál választott el attól, hogy elbőgöjem magam, de mégsem sírtam, pedig közel álltam hozzá. - Az utolsó tagmondat lényegét egyszer már leírtad, fölösleges megint.
Kezdtem megérteni, miért ragaszkodtak ennyire egymáshoz, és miért volt az, hogy Saci nélkül Erik miért nézett ki úgy, mint egy roncshalmaz hogy Saci Erik nélkül miért nézett ki úgy, mint egy romhalmaz. - Olyan szó, hogy "roncshalmaz", nem létezik.
Felkapott magára egy sötét inget, valamint egy farmert is és egy farmert. Parfümöt is fújt magára; kellemes volt, igazán férfias. - Így nincs benne szóismétlés.
csupán az volt a helyzet, hogy egy platós kocsi állt az udvaron, előtte pedig az a férfi állt, akitől a reggel is menekültem.
3. fejezet:
Akkor viszont áldtam [ilyen szó nem létezik] áldottam a napot, amikor nem engedte be azt az ürgét.
minden múltbéli tetteimért és a meg nem tettekért is elítéltek.
ha tehettem volna, az egészet elkitöröltem volna úgy az emberek, mint a saját emlékezetemből is.
Erre senki sem volt képes, még én sem, aki az elmúlt két évben katonaként vívtam a csatát az ellenséggel szemben.
Be volt borulva, és fülledt volt a levegő a levegő fülledten nehezedett a mellkasomra. - Így meg tudtam oldani, hogy ne legyen benne szóismétlés.
Reménykedtem abban, hogy először csak cseperegni fog, és csak akkor szakad ránk az ég, ha fedett helyre értünk
Ám amint megpillantottam, ki is a megmentőnk, legszívesebben azonnal futottam volna ki az esőbe, nem érdekelt volna törődve azzal, hogy mennyire áztam volna ázok el, és mennyire kaptam volna kapok tüdőgyulladást.
Mikor Milán visszatért, mindketten fel voltunk öltözve, és úgy, ahogy, de meg voltunk száradva megszáradtunk.
Milán volt az, arca pedig türelmes volt. - Érdekelne, hogy képzeled el a türelmes arcot. És, hogy szóismétlés nélkül hogy képzeled el, azt már meg sem kérdezem.
én pedig hülye lettem volna, ha nem fogadtam volna el nem elfogadni.
Minimum húsz ember volt bent, a pincére pincében sürögtek-forogtak, azt sem tudták, kit szolgáljanak ki előbb.
Talán ezzel volt magyarázható az is, hogy tegnap Milán miért küldött neki egy üzenetet üzenetet küldött neki.
Kimaradt jelenet #1:
Nem értette, miért volt ott. Eléggé határozott voltnak tűnt, amikor kijelentette: nem akarja, hogy a múltja befolyásolja a jelenét.
4. fejezet:
Két lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.
Attól függetlenül, mert hogy ez a fazon részeg, van nála egy pisztoly.
Még mielőtt ki nem nyitottam volna az ajtót, megállított.
légzése pedig szakadozottá szaggatottá vált.
Ha tehettem volna, már rég beleszúrtam volna az élest kést, azzal viszont a szabadságomat kockáztattam volna de nem kockáztathattam a szabadságomat. - Így három helyett csak kétszer szerepel benne a 'volna'.
A másodperc törtrészei alatt elevenítettem fel az elsősegélyi órákat, amiket még az első fél évben tartottak nekünk a táborban.
Összeszorított ajkakkal tűrt, közben pedig olyan pillantásokat mért hol rám, hol a körülöttünk császkáló emberekre, amelyektől megijedtem.
majd miután eldöntötték, hogy ezt a sebet bizony be kellett varrni, egy ideiglenes sínbe helyezték a karját, majd aztán kikísérték őt a mentőbe.
Ám meg sem várta, hogy befejezzem a mondandómat, durván, semmitmondóan a szavamba vágott. - Innen is csak a mondatvégi írásjel hiányzott.
a magyar mentőszolgálatot, akik ismét megmutatták a foga fehérjüket foguk fehérjét
Merengésemből Milán szakított félbe. - Helyesen: Merengésemet Milán szakította félbe./Merengésemből Milán rázott fel.
Ő viszont egy pillanatra sem engedte el a felkarom, sőt, még inkább megszorította, ezzel jeleztve, hogy nem fog elengedni addig, ameddig be nem megyek vele.
Talán azért, mert nem én voltam a tettes, hanem épp az, aki megmentette az embereket. - Félreértelmezhető a mondat, szerencsésebb volna így: Talán azért, mert ezúttal én nem a tettes voltam, hanem épp az, aki megmentette az embereket.
Már majdnem kijutottam abból az átkozott helyből arról az átkozott helyről, amit az aznapi események után el akartam kerülni, amikor megállítottak.
nem találtam láttam értelmét
Ám még mielőtt még léphettem volna, Milán a pasi elé állt, és nem hagyta, hogy véghezvigyem azt, amit igazán megérdemelt volna. (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. Amennyire meg tudom ítélni, hatalmas szókincsed van, amit használsz is, és ez nem kis dicséret. Látszik, hogy sokat olvastál, és ezt sok kritikaalanyomról nem tudom elmondani. A helyesírásoddal is elenyészően kevés probléma van; néha párbeszédeknél nem teszel írásjelet, ahova kéne, egybeírsz szavakat, amiket külön kéne, vagy fordítva, vesszőt teszel oda, ahova nem kéne, ilyesmik.
Prológus:
– Azt hiszem. – Dominik mély hangja csak úgy visszhangzott a térben.
– Remélem, tudatában vagy annak a ténynek, hogy rohadt nagy bajban vagy, kisasszony. – Első szavai szinte felperzseltek.
Mindent le kell írnod. - Megkövülten figyeltem őt.
félfüllel fél füllel pedig hallottam
Félszemmel Fél szemmel pillantottam rá, nem akartam, hogy lássák az arcom, amit még mindig a szégyen vörös leple borított.
Az már más dolog, hogy minden egyes válaszommal csak magam alá ástam az árkot, azt pedig meg sem kell említenem, hogy minden szavam hazugság volt.
1. fejezet:
Igen is Igenis, Uram!
Alig volt időm ezen gondolkodni, mivel a hang tulajdonosa azonnal a nyakamba ugrott, és magához szorított.
Mikor mindezt tudomásul vette – és megértette azt a burkolt célzást is, hogy most nem akarok vele beszélni –, bólintott egyet, majd fogta magát, és kiment.

2. fejezet:
Gyönyörű, zöld szeme volt, épp olyan, mint Marcié.
– Lili mikor festette be a haját? – aA kérdésemre csupán egy halk, fájdalmas sóhaj volt a válasz.
Édesem, menj, és pihenj le.!
bézs színű - Bézsszínű, egybe kell írni.
Legalábbis egyedül nem. - Innen a mondatégi írásjelet felejtetted le.
majd egy mély sóhaj kíséretében felálltamtápászkodtam, és a szekrényem elé álltam.
előre engedett - Előreengedett; egybeírjuk.
3. fejezet:
Másnap reggel, szokásomhoz híven korán keltem, és eldöntöttem, hogy kocogni fogok.
Elsősorban saját lakásra vágytam, aztán pedig egyetemre akartam menni.
– Kérek egy... – s már épp mondtam volna, amikor megpillantottam a hátsókijárat hátsó kijárat felé igyekező Marcit.
4. fejezet:
Végül is, részeg volt, így sokkal könnyebbé vált a helyzet.
bár nemigazán nem igazán jártam sikerrel
Amikor Anna, a felszolgáló, mondta, hogy nem tartanak alkoholt
Osztálytársam volt, közeli állunk egymáshoz.
Abszolút semmi köze sem volt a kávézói esethez, sőt, ezt az ügyet már két évvel ezelőtt lezárták. (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. Sokat emlegettem már azt a hitelességi bibit, amit a prológusban feltűnő rendőrrel követtél el, aki a negyedik fejezetben is kikérdezi Ingót. Idézem tőled a prológusi szavait: "Ügyvéd úr, megértem, hogy ismeri személyesen is a vádlottat, de ő akkor is bűnös, és ugyanolyan szarhá... – ám még mielőtt be nem fejezte volna, Péter bácsi közelebb ment hozzá, egészen közel." Figyelj. Egy rendőrnek az objektivitás a dolga; még egy gyilkost sem kezelhet akkora nyílt ellenszenvvel, mint ő Ingridet, akinek piti rongálások vannak a rovására írva. Biztos drámainak akartad a jelenetet, és ellenszenvesnek akartad beállítani a zsarukat, de ez így komikus, valószerűtlen és hiteltelen lett. Hacsak a rendőr nem ismeri személyesen Ingridet, és nincs személyes oka haragudni rá, akkor eszébe sem jut leszarházizni. És mivel nem az ő boltját rongálta meg, ezért ez a feltétel nem teljesül - nem mintha amúgy bármilyen helyzetben joga lenne a rendőrnek így beszélnie a kikérdezésre váró vádlottal. Vagy írj ennek a rendőrnek egy háttértörténetet, amiből kiderül, miért pikkel Ingridre, vagy szedd ki ezt az elemet a sztoriból, vagy viseld, hogy hiteltelenség marad a sztoriban. Ettől az egy dologtól eltekintve viszont minden hiteles, valószerű, háromdimenziós.
A történetvezetésed díjat érdemelne; mindig a lehető legjobb helyen zárod le a fejezeteket, így biztosítva, hogy az olvasó a következő fejezetet is elolvassa majd, sőt, kommentben azonnal követelje a folytatást. (5/4)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A kimaradt jelenet, amit függeléknek veszek, zseniális, nagyszerű ötlet volt leírni, és a jövőben is nyugodtan írhatsz ilyeneket, az olvasók csak örülnek neki. Trailered nincs, de semmi baj, nem kötelező, nekem pölö egyáltalán nem hiányzik.
A blogod abszolút kitűnik a tömegből - a fülszövegétől és a prológusától elkezdve a történet alapötletén és a kivitelezésén és a párbeszédeken keresztül a stílusodig, a szókincsedig és a történetvezetésedig minden kitűnő, különleges, ötletes és egyedi. (5/5)

A tartalom összesen: 75/62 Csak apró, fejleszthető, kijavítható dolgok! ;)


Ajánlom...
Mindenkinek, aki igazi kikapcsolódásra vár a millió unalmas fanfiction után egy izgalmas, fordulatos, kiváló történet formájában. Ha érdekel egy nem mindennapi múltú lány és a barátai - meg persze a szerelme - történetére, akkor ne habozz benézni Ciara blogjára, ahol garantáltan soha nem fogsz unatkozni, ha ez Marcin és Ingón múlik.


A kritika építő, segítő szándékkal íródott. A fogalmazási és a helyesírási hibákra nem azért helyeztem ekkora hangsúlyt, hogy cikizzelek, hanem mert egyébként szinte csak dicsérni tudtam volna, és valamivel mindenképp segíteni is akartam. Remélem, hasznos volt.
Nessa voltam, aki a tévhittel ellentétben nem szokott gyilkolászni (csak teliholdkor, muhaha). Legyetek rosszak, hadd őszüljenek a tanárok! ;)
És isten éltesse Liam Payne-t, aki életem értelme. ♥
Ciao!

2016. augusztus 24., szerda

Lost It All fordítása

Az egyik barátnőm rajong a Black Veil Brides-ért, és megfertőzött vele még a tanév elején engem is - a legelső szám, amit hallottam tőlük, a Lost It All volt, és emlékszem, hogy aznap órákig nem voltam képes mást hallgatni, csak ezt. Nagyon közel áll hozzám, attól függetlenül, hogy az én lelkivilágomnak túl optimista a dalszövege.

Lost It All - Elvesztettem mindezt

I ruled the world.
With these hands I shook the heavens to the ground.
I laid the gods to rest.
I held the key to the kingdom.
Lions guarding castle walls.
Hail the king of death.

Then I lost it all
I'm dead and broken.
My back's against the wall.
Cut me open.
I'm just trying to breathe,
Just trying to figure it out
Because I built these walls to watch them crumbling down.
I said, "Then I lost it all."
And who can save me now?

I stood above
Another war,
Another jewel upon the crown.
I was the fear of men.
But I was blind:
I couldn't see the world there right in front of me.
But now I can...

Because I lost it all
I'm dead and broken.
My back's against the wall.
Cut me open.
I'm just trying to breathe,
Just trying to figure it out
Because I built these walls to watch them crumbling down.
I said, "Then I lost it all."
Who can save me now?

I believe that we all fall down sometimes
Can't you see that we all fall down sometimes?

I believe that we all fall down sometimes
Can't you see that we all fall down sometimes?

Yeah

I believe that we all fall down sometimes
Yeah

~.~

A világot uraltam.
Ezekkel a kezekkel a mennyeket a földre rántottam.
Isteneket helyeztem nyugovóra.
A királyság kulcsát tartottam.
Oroszlánok őrizték a kastélyfalakat.
Királyát üdvözöltem a halálnak.

Aztán elvesztettem mindezt
Halott vagyok és összetörtem.
A hátam a falnak vetve.
Hasíts fel.
Csak próbálok hozzájutni a lélegzethez,
Próbálok rájönni erre
Mert azért építettem ezeket a falakat, hogy a leomlásukat végignézzem.
Azt mondtam, "Aztán elvesztettem mindezt."
És ki menthet most meg?

Egy új drágakövén a koronának,
Afölött álltam,
Egy újabb háború az.
Az emberek félelme voltam.
De vak is voltam:
Az orrom előtt lévő világot sem láttam.
De már látom ma...

Aztán elvesztettem mindezt
Halott vagyok és összetörtem.
A hátam a falnak vetve.
Hasíts fel.
Csak próbálok hozzájutni a lélegzethez,
Próbálok rájönni erre
Mert azért építettem ezeket a falakat, hogy a leomlásukat végignézzem.
Azt mondtam, "Aztán elvesztettem mindezt."
És ki menthet most meg?

Hiszem, hogy néha mind lezuhanunk
Nem látod, hogy néha mind lezuhanunk?

Hiszem, hogy néha mind lezuhanunk
Nem látod, hogy néha mind lezuhanunk?

Igen

Hiszem, hogy néha mind lezuhanunk
Igen


Nem kell mondani, tudom, mennyire eltér a végeredmény az eredeti szöveg jelentésétől, de csak így tudtam megoldani, hogy rímeljen is. Szóval nem kell nekem esni, hogy a 'crumble' nem is leomlást jelent (így is elég hosszú az a sor), vagy, hogy a második versszak (ha a refrént nem számolom annak) első három sora nem is ilyen sorrendben áll. Megértéseteket köszönöm.
Tschüss! (Már egy szóra sem emlékszem németből, pedig szeptembertől újra szükség lesz rá, frak...)

2016. augusztus 23., kedd

Jó ötlet ezt beleírni a történetembe? Mitől lehet unalmas a karakterem?

Lehet, hogy már rájöttetek, de ismételten egy, SH-s cikkek fordítását tartalmazó bejegyzéssel jöttem, szám szerint ezúttal kettő darabbal, név szerint az "Is This A Good Idea For My Story/Setting/Character?"-rel (avagy "Jó ötlet ez a sztorimhoz/felállásomhoz/karakteremhez?") és a Reasons Your Character Might Be Boringgal (magyarul Amiktől a karaktered unalmas lehet). De a rizsám biztos senkit nem érdekel, a cikkek viszont már annál inkább, úgyhogy térjünk is át rájuk.
"Jó ötlet ez a sztorimhoz/felállásomhoz/karakteremhez?"
Avagy hogyan válaszolj erre magad!

Az emberek minden nap tesznek fel effajta kérdéseket - de a többiek néha csak nehezen tudnak válaszolni rájuk. A közönségnek nincs mindig idejük, hogy mélyrehatóan elemezzék az ötleteidet, és nem is élnek az agyad belsejében, hogy teljes és abszolút kontextusában analizálják azokat. Úgyhogy néha a legjobb módszer, hogy rájöjj erre, az, hogy... megkérdezed saját magadtól!
Habár talán ezután is fel kell majd tenned további kérdéseket, sok időt és energiát spórolhatsz magadnak és másoknak azzal, ha a helyes kérdések feltevésével kezdesz hozzá a folyamathoz. Szóval kezdjük is!

Valószínűleg hogy fog rá reagálni a célközönséged? Gondolj az embertípusokra, amiket el szándékozol érni a munkáddal. Gyerekeknek próbálsz írni egy történetet? Ők valószínűleg nem fognak értékelni egy sokrétű cselekményt egy korrupt olajtársaságról. Egy idősebb közönséget próbálsz megérinteni, akik valami elég izgalmasat és komolyat keresnek? Őket nagy valószínűséggel idegesítene egy ügyetlen/gyáva, haver-típusú karakter. Az eredeti munka azzal szerzett sok rajongót, hogy az embereknek tetszett, ahogy a karakterek rossz színben tüntették fel egymást? Egyértelműen el fogod veszteni ezeket a fanokat, ha ehelyett valami gyors iramú akcióra helyezed a hangsúlyt. Próbáld olyanra formálni a kreációdat, amilyenre a célközönséged valószínűleg vágyik.

Hogy reagálnál, ha látnád ezt valaki más történetében? Érdekelne és lekötne ugyanez téged? Vagy inkább untatna, összezavarna vagy idegesítene? Ha az utóbbi lenne, akkor talán nem túl jó ötlet. Tehát gondolkodj el azon, hogy mi kéne ahhoz vagy hogy kéne csinálni ezt és azt, hogy a te figyelmedet felkeltse, és próbálj meg abból kidolgozni valamit.

Illik ez a felállásomhoz? Egy olyan felállásban, amiben a természetfeletti lények jellemzően a veszélyestől az egyenesen halálosig terjednek, egy vidám varázslótündér, aki kívánságokat teljesít ingyen, látszólag a semmiből felbukkanva, leginkább fogcsikorgató hatást eredményezhet. Egy világban, ahol mindenki, akit megfertőzött egy furcsa mutagén, bizarr, sőt ijesztő vonásokkal végezte, valaki, akinek ugyanez angyali szárnyakat és macskafüleket varázsolt, elég oda nem illő lenne. Egy kisvárosban játszódó, vidám sorozatba, ahol a legtöbb karakter leginkább barátságos, és a társadalom kevésbé kellemes tagjai ritkán okoznak komoly balhét, egy szadista sorozatgyilkost hirtelen bedobni bizonyára túlzás. Hacsak nem szándékosan próbálsz egy disszonáns atmoszférát gyártani, az ötletednek bele kell passzolnia az általános felállásba, amivel dolgozol.

Illik ahhoz, ahogyan a valós emberek cselekszenek és reagálnak? Túl-túl sok példát lehet részletezni ennél a kérdésnél. A kisebbségek nem fiktív entitások. Azzal, hogy olyan dolgokat bökdösöl, amire az emberek érzékenyek vagy szenvedélyesek iránta, megutáltatod magad velük, nem megszeretteted. Ugyanez vonatkozik arra, ha szemtelen vagy hatalmaskodó vagy. A normális szülők nem ücsörögnek és malmoznak, ha azt gondolják, hogy a gyerekük veszélyben van. A kormány nem néz utána dolgoknak csak azért, mert enyhén szokatlanok. Csak az, hogy valaki egy bizonyos módon gonosz, nem jelenti azt, hogy az a személy minden elképzelhető módon gonosz kell, legyen. Egy kompetens vezető sem küldene tudatosan egy fusert egy sokat jelentő küldetésre, ha van más lehetőség is. Az, ha valaki először öl, nem kapcsolja át az erkölcsi váltóját, amitől kényszeredett gyilkolászógéppé válna. Hacsak nincs előre megfontolt okod, hogy a karaktereid furcsán viselkedjenek, próbálj meg közel maradni ahhoz, hogyan cselekednének az emberek a valóságban.

Egy extrém vagy szertelen elemet is tartalmaz, ami nem feltétlenül szükséges? Légy őszinte. Megköveteli a történet, amit írsz, hogy a karaktered legyen Az Egyetlen X Az Ismert Világban? A karakterednek tényleg muszáj Korunk Legtehetségesebb Y-jának lenni? Tényleg szükséges, hogy a főhősöd Az Iskola Egyértelműen Vitathatatlanul Legpompásabb Személye ahelyett, hogy egyszerűen csak ésszerűen vonzó legyen? Valóban abszolút lényeges valamilyen okból, hogy a karaktered személyesen tanúsítsa azt, ahogy egy orgyilkos brutálisan meggyilkolja az egész családot? Ha le tudod tompítani az ötletedet néhány árnyalattal, és az még úgy is működik, akkor inkább a letompított változatot írd bele a sztoridba.

Ad ez az ötlet mélységet vagy árnyalatot a felálláshoz vagy egy karakterhez? Segít majd a közönségnek, hogy jobban megértsen vagy értékeljen valamit, ami releváns a történet szempontjából? Elősegíti majd, hogy egy karakter cselekedeteinek vagy döntéseinek értelmet adjon a közönség szemében? Megmutatja majd, hogy a cselekmény egy lényeges eleme - legyen az egy személy, hely, intézmény, stb. - miért olyan most, amilyen? Mutatni fog nekünk valami fontosat egy kultúra életmódjáról, gondolkodásmódjáról, stb.? Ha igen, akkor talán jó ötlet.

Meg fog nyitni egy új, lehetséges cselekményszálat? Fog biztosítani vagy elvezetni új, felfedezendő helyekre és új, leleplezendő dolgokra? Ahhoz fog vezetni, hogy új karaktereket ismerjünk meg, akik majd fontosak lesznek a cselekmény szempontjából? Megnyit vagy alkot majd új lehetőségeket ahhoz, hogy a karakterek eddig még nem látott drámai helyzetekbe kerüljenek? Ha illik a mű hangnemébe és stílusába, és egy új, lehetséges cselekményszálat nyit meg, akkor biztos nem rossz ötlet.

Vagy több lehetséges cselekményszálat zár le, mint ahányat megnyit? Ez olyasmi, amire tényleg figyelned kell - néhány elem talán nyit egy-két új, potenciális cselekményszálat, de cserébe sokkal többet lezár. Ha egy főhősnek isteni erőket adsz, azok esetleg lehetővé teszik, hogy a karakter végre letaszítson más szupererős karaktereket, de ha nem gondolod át eléggé a dolgot, azt kockáztatod, hogy később semmi nem lesz képes elég nagy kihívást jelenteni a főhősödnek ahhoz, hogy utána drámai cselekményt írhass. Mielőtt bármit bele akarnál rakni a sztoridba, tegyél róla, hogy az a valami ne pusztítson el hatalmas adag lehetséges cselekményszálat, mielőtt készen állnál véget vetni a történetnek vagy visszavonultatni a karaktert.

Esetleg vannak más vonatkozásai vagy logikus következményei, amik talán feleslegesek és nehézséget okoznak? Például, ha az olvasóid rájönnek, hogy a történeted rosszfiúi olyan sok embert ölnek meg, hogy már nem is kéne fenntartható népességnek lennie, talán elveszítik a képességüket, ami felfüggesztené a hitetlenségüket. Ha valaki feltalál egy, helyben megtalálható eszközökkel előidézhető gyógymódot minden betegségre, az elég rohadt nagy következményeket vonna maga után az egészségügyi ipar és a dolgozói számára - hajlandó lennél mindezt megoldani, és kitalálni, hogy a dolgok ezután hogyan folynának tovább? Ha az egész népesség 10%-a spontán szupererőket fejleszt ki, az minden tíz emberből egyet jelent. És most gondolj bele, hány ember van az iskoládban vagy a munkahelyeden, és hogy az a 10% pontosan hány embert jelentene - biztos vagy benne, hogy ennyi rohangáló szuperhőst akarsz? Ha az ötletednek vannak olyan vonatkozásai vagy logikus következményei, amik esetleg felesleges vagy kellemetlen irányba terelnék a felállást vagy a cselekményt, akkor egyértelműen helyesbítened kellene rajta.

Vagy szükségtelen bonyolultságot ad egy amúgy is teletömött cselekménynek? Még egy csapda, amire érdemes figyelni. Ha olyan sok szálat vagy történést adsz a sztorinak egyszerre, hogy háttérbe kell szorítanod a korábban középpontban lévő szálakat, akkor bajban vagy. Ha az olvasókat az érdekli, amit egyszer már előtérbe hoztál és meghatároztál, akkor frusztráltak és csalódottak lesznek, mikor rájönnek, hogy még egy jó ideig nem fogod kielégíteni őket. Jegyezd meg, hogy ha az ötleted a cikk többi kritériumának megfelel, csak ennek nem, attól még elraktározhatod későbbi használatra.

Ellentmond valaminek, amivel korábban előálltál? Valahányszor kigondolsz egy új ötletet a történetedhez, állj meg és bizonyosodj meg arról, hogy nem cáfol meg valamit, amivel korábban előálltál. Például, ha eldöntöd, hogy a vámpírjaid lángokban törnek ki, mikor napfénybe lépnek, fontos, hogy korábban léptek-e már ki napfénybe gond nélkül. Vagy a vámpírtörténelemben történt már olyan eset, ami majdnem biztosan a napon tartózkodó vámpírokra vonatkozott? Ha egy ehhez hasonló problémába futsz, vagy meg kell változtatnod azt, amit már létrehoztál, hogy összeegyeztethető legyen azzal, amivel épp előálltál, és megmagyaráznod, hogy most hirtelen miért más a helyzet, vagy csak úgy kell hagynod a felállást, amilyennek eredetileg megformáltad.

Átmegy az ötleted egy "miért nem csinálta még ezt és ezt senki?"-teszten? Tégy fel magadnak néhány kérdést, amiket rá lehet illeszteni a művedre: Vannak bármilyen, egyszerű cselekedetek, amiket a történetből valaki véghezvihetett volna már, és egy halom fájdalmat és szenvedést elháríthattak volna, vagy legalább sokkal egyszerűbbé és könnyebbé tehették volna a dolgokat? Ha igen, miért nem vitte ezeket véghez senki? Valóban ennyire valószínű, hogy senki nem lett elég kíváncsi vagy gyanakvó ahhoz, hogy elkezdjen körbenézni és hívja a zsarukat? Miért nem kérdezte akárki, hogy "hé, minden rendben?", "miért hiszed ezt?" vagy "miért érzel így?"? Ha nem tudsz értelemszerű válasszal előállni ezekre a kérdésekre, akkor az ötleted valószínűleg nem túl jó.

Átmegy egy "miért nem oldotta még meg ezt a problémát senki?"-teszten? Tényleg annyira valószínű, hogy a világtörténelem során senkinek nem volt elég sütnivalója, hogy kezdjen valamit a főkonfliktus forrásával? Annyira logikus, hogy senki nem gondolt ki semmilyen megoldást sehol? Tehetsz egy gyakorlatot azzal, hogy felveszed azoknak az embereknek vagy klikkeknek a cipőjét, akiket egy ideig hátrányos helyzetbe szorított a főkonfliktus, és tedd fel magadban, hogy ők mindenkinél jobban akarnak tenni valamit a probléma megoldása érdekében. Mit gondolsz, mit tennének ez ügyben? Tedd fel, hogy így meg úgy cselekedtek volna. Lett volna legalább esélyük a gond megoldására, ha azt vesszük, hogy mivel álltál elő? Mert akkor vagy bele kell írnod, hogy az emberek már jóval előbb helyrehozták a gondot, vagy ki kell ötlened pár jó okot, hogy miért nem tették.

Sokszor írták már meg ugyanezt? Ha igen, hajlandó vagy megtenni a külön erőfeszítést, amibe a megújítása kerülni fog? Menj fel akármilyen oldalra, amin publikálnád a művedet, és kutass hasonló történetek vagy karakterek után! Sok olyat látsz, ami ugyanazt a koncepciót/koncepciókat alkalmazza, amit/amiket te is forgatsz a fejedben? Ha igen, készségesen átnéznéd őket és kigondolnád, ők hogyan gondoltak végig mindent, hogy rájöhess, mit csinálj, hogy ne legyen pont ugyanolyan? Az embereket az új tapasztalatok érdekelik és szórakoztatják.

Hagytál neki időt, hogy megérjen? Az új ötletek zseniálisnak tudnak tűnni a megfoganásuk kezdetén, de ha hagyod őket pihenni egy kicsit és megvizsgálod őket később, nagy eséllyel rá fogsz jönni, hogy nagyon nem olyan jók, mint amilyennek gondoltad őket. Írd le az ötleteidet, hagyd őket pihenni pár napig, aztán nézd át őket újra és gondold át, hogy kitartanak-e még. Ez kétszeresen érvényes, ha az ötleted egy álomból jött - valami, ami tömény zseniségnek tűnhet, mikor épp felébredsz, de ha adsz neki néhány órát, gyakran már abszolút abszurdnak érződik. Ha az ötleteid nem hangzanak annyira jól, mint korábban, tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit kéne megváltoztatnod, eltávolítanod vagy hozzáadnod, hogy fejleszd őket.

Mielőtt nekivágsz, ne feledd: a végeredményednek nem kell 100%-ig "tökéletesnek" lennie. Túl könnyű beragadni a bánkódás végtelen, ördögi körébe, hogy esetleg nem teljesen tökéletes minden egyes apró részlet. De az igazság az, hogy egy mű sem teljesen vagy elfogulatlanul tökéletes, és ez így van jól. Amit tenned kéne, az, hogy küzdesz a termékért és próbálsz nem túlságosan kötődni hozzá érzelmileg. És ha ezután rosszul sül el, próbálj tanulni a hibáidból és csináld jobban a jövőben. Holnap mindig van, hogy újra próbálkozz és elölről kezdd!
Amiktől a karaktered unalmas lehet

Ez a cikk felkutat néhány rendkívül gyakori okot, amitől a karakterek szürkén és érdektelenül végzik. Ha félsz, hogy esetleg van egy unalmas karaktered, olvass tovább!

A karaktered nem képes vagy nem hajlandó tenni semmit, ami előrébb vinné a cselekményt.
Az olyan karakterek, akiknek megvan a motivációjuk és a meghajtójuk, amitől éppenséggel olyan dolgokat tesznek, amik miatt más dolgok is megtörténnek, és ezzel tolják előre a cselekményt, érdekesebbek a szemnek, mint azok a karakterek, akik ülnek a babérjaikon és azt várják, hogy a cselekmény megtörténjen velük. Bár a karakterednek nem kell a levegőbe repítenie a házat csak azért, hogy érdeklődést generáljon, egy karakter, aki nem csinál semmit, csak ül a kanapén és önelégülten vigyorog az emberekre, és/vagy búslakodik és szomorkodik, amíg nem jön egy szerelmi érdekelt, valóban unalmas.

A karakterednek nincs említésre méltó érdeklődési köre, nincsenek szenvedélyei, véleményei vagy érzelmei.
Az érdeklődési kör és a szenvedélyek adnak a karakterednek tennivalót, amit csinálhat és megbeszélhet más karakterekkel, és ez segít támogatni a cselekményt valamint fejleszteni a kapcsolatokat. Ez akár valami jelentéktelenség is lehet - addig, amíg rá tudja venni a karaktereket, hogy beszéljenek és kötődjenek, ez mind jó.
Továbbá, ha érdeklődést és szenvedélyeket adsz a karaktereidnek, azzal nem csak azt éred el, hogy érdekesebbnek tűnnek, hanem azt is, hogy háromdimenziósabbnak tűnnek. E cél érdekében még egy rövid szemkontaktus a liftben vagy egy értekezés ebéd közben is nem keveset tehet a karakteredért.
Illetve három dolgot érdemes megjegyezni:
  1. Nagyon fontos, hogy a karakterednek legyenek olyan érdekeltségei és szenvedélyei, amiket űzhet és amikről beszélhet, amiknek nincs köze a felelősségekhez - hány ember akarna olyasvalakivel lógni, aki nem csinál és nem említ semmit, ami nem munkával vagy iskolával kapcsolatos téma? Normálisan az ilyen személyeket karótnyeltnek nevezzük.
  2. Nem elég, ha csak mondod, hogy a karakteredet szenvedélyesen érdekli valami - meg kell mutatnod! Ha a karaktered olyasvalaki, akit állítólag mélyen érdekel a mitológia, de éppenséggel sosem beszél vagy csinál olyasmit, aminek bármilyen jelentőségteljes módon köze lenne a mitológiához, akkor ő nem számít. Hasonlóképp az, hogy a karaktered szenvedélyesen segít másoknak, nem számít, amíg nem mutatod azt, hogy az a karakter valóban valami ehhez a szenvedélyhez kapcsolódót csinál - például szervez vagy részt vesz egy jótékonysági eseményen, aktívan próbál feltalálni valamit, ami segít az embereknek, hogy lecsökkentsék az energiaszámlájukat, orvosi fokozatért tanul, stb.
  3. A szerelmi érdeklődések/potenciális szerelmi érdeklődések nem számítanak a karakter szenvedélyeinek/érdeklődéseinek. Az a karakter, akinek nincs igazi érdeklődése, hobbija vagy szenvedélye azon a személyen kívül, akibe beleszeret, unalmas és sekélyes, és kész.
Egy karakter érzelmi reakcióit fontos megmutatni, hiszen azok, akik majdnem mindenre csak bizonytalan érdektelenséggel vagy egy "meh, mindegy"-gyel reagálnak, hajlamosak unalmasok lenni - egy karakter olvasásának egyik élvezete az, hogyan reagál az a karakter változatos helyzetekben. Egy mögöttes valódi érzelemmel vagy szenvedéllyel rendelkező reakció érdekesebb, mint olyasvalaki, aki minden létező eseményt úgy kezel, mintha az nem lenne izgalmasabb a száradó festék bámulásánál. És továbbá, ha ők nem törődnek azzal, hogy mi folyik, akkor bárki másnak miért kéne? Nagyon nehéz tud lenni érdeklődni vagy foglalkozni azzal, hogy mi történik, ha az még az elénk rakott főhőst sem érdekli.

A karaktered túlságosan hasonlít egy másik karakterre, akit az emberek már láttak azelőtt.
A karaktered akár másvalaki karakterére hasonlít, akár a te egyik másik karakteredre, amíg az emberek úgy érzik, hogy csak felfrissítenek valakit, akit már láttak azelőtt, nem fogja őket különösebben érdekelni, mert már jártak itt és csinálták ezt. Az új karaktereknek alapvetően birtokolniuk kell olyan jellemvonás-kombinációkat, amiktől nem tűnnek másolatoknak vagy ismerős karaktereknek, és ez vonatkozik a saját karaktereid másolataira is.

A karakterednek sosem kell kihívással szembenéznie.
Amint az olvasóid rájönnek, hogy a karaktered gyakorlatilag mindenben sikerrel tud járni, hamar elveszítik az érdeklődésüket, mert már nincs, ami fenntarthatná a kétségüket - amint úgy tűnik, hogy egy bármilyen, konfliktusnak tűnő dolog elkezdődik, azonnal lesz egy elég jó ötletük arról, hogyan fognak alakulni a dolgok. Hogy megfogd az embereket, őszinte feszültség generálására van szükséged - és ez azt jelenti, hogy a közönségnek arról sem lehet fogalma, egyáltalán sikerrel jár-e és/vagy túléli-e a karaktered ezt az egészet.
Hasonlóképp, ha a karaktered folyamatosan újra és újra legyőz és leküzd kihívásokat körülbelül ugyanolyan módszerekkel, a döntések, amiknek érdekesnek vagy kielégítőnek kellett volna lenniük a szemnek, nagy valószínűséggel unalmassá válnak. Az, hogy egyszerűen adsz egy régi technikának vagy stratégiának egy teljesítménynövelőt vagy egy új kinézetet, itt szintén nem nagy segítség - még mindig ugyanazt ismétled, csupán nagyobb mértékben és/vagy más vizuális effektekkel. Az új kihívásoknak új helyzetekbe kéne helyezni a karaktereidet, ahol új stratégiákat és megoldásokat kell találniuk ahelyett, hogy pusztán pont ugyanazt tegyék, amit legutóbb, csak nagyobb és cifrább kivitelezésben.

A karaktered sosem változik vagy fejlődik.
Egy karaktert, aki pont ugyanaz marad - pontosan ugyanazzal a gondolkodásmóddal, benne ugyanazokkal a gondolatokkal, érzésekkel, hozzáállásokkal és véleményekkel, örökké -, előbb-utóbb már unalmas lesz nézni. Mikor elérsz arra a pontra, hogy a karaktered ugyanolyannak megtartása érdekében régi cselekményvázakat kell újrahasznosítanod, mert a karaktered jelenlegi személyisége és nézőpontjai nem engedik, hogy a karakter bármi olyat csináljon, amit nem csinált még azelőtt, akkor vagy itt az ideje befejezni a történetet, megszabadulni a karaktertől, vagy elkezdeni teret hagyni a karakterfejlődésnek.
Állj meg és gondold át: még mindig szeretsz mindent, és csak azokat a dolgokat, amiket öt évvel ezelőtt szerettél? A véleményeid és a nézeteid pont ugyanolyanok, mint tíz évvel ezelőtt? Mi van a körülötted lévő emberekkel - ők pont ugyanazok, akik a múltban voltak? Valószínűleg nem. Az emberek fedeznek fel új dolgokat, amik felkeltik az érdeklődésüket, miközben beleunnak régi dolgokba. Tapasztalnak és tanulnak olyasmiket, amiktől idővel megváltozik a véleményük és a hozzáállásuk, akár jobb, akár rosszabb irányba.
Valamint egy statikus karakter nem csak unalmassá tud válni, de megtörheti az olvasók hitetlenségének akaratos felfüggesztését is, ha nem tudják elhinni, hogy reálisan lehetséges, hogy a karakter valami olyasmit tapasztaljon, amit úgy, hogy bármilyen módon felizgassa magát vagy tanulna belőle valamit.

Szóval összefoglalva...
  • Aktívságra hajlamos karakterekről érdekesebb olvasni, mint passzívakról. Legalább néha csináltass a karaktereddel dolgokat és tudatos, szándékos döntéseket, amiktől halad a történet és drámai események indulnak be.
  • Adj a karakterednek érdeklődéseket, szenvedélyeket és véleményeket - és tégy róla, hogy ezek ne csupán munkahelyen vagy iskolában követelt felelősségek legyenek.
  • A karakter, aki lényegében egy másik karakter, mindössze néhány jelentéktelen részlettől eltekintve, valószínűleg nem lesz túl érdekes - hiszen végtére is csak egy másik karakter, néhány jelentéktelen részlettől eltekintve.
  • Állíts kihívásokat a karaktered elé, amiket őszintén nehéz leküzdeni - és adj neki olyan kihívásokat, amik okosabb, nem keményebb küzdelmet igényelnek.
  • Ha a karakterfejlődés hiánya tart vissza attól, hogy új elemeket vigyél a történetedbe, akkor itt az ideje befejezni a történetet, megszabadulni a karaktertől, vagy fejleszteni a karaktert.
Ha érdekesnek és/vagy hasznosnak találtad a bejegyzést, pipálj, kommentelj, iratkozz fel, hagyj nyomot magad után, hogy értesülj a hasonló cikkek érkezéséről. Ha valamivel nem értettél egyet a cikkben, esetleg segített neked valamelyik rész, vagy hibát fedeztél fel a fordításomban, netán valami nem világos, ne habozz megírni. ;)
Nessa voltam, Jamie Fraser végzete. :3
xx

Amiket tudni érdemes, ha kisgyermek karaktert írsz a történetedbe

Ezt még leírni is hihetetlen, de utoljára 2015. december 22-én jelentkeztem Springhole-os cikkfordítással. Mikor erre rájöttem, el sem akartam hinni, de bizony így van. Ezért úgy ítéltem, itt az ideje, hogy újraélesszem ezt a jó szokásomat, ugyanis találtam egy témát, amiről egyrészt vannak cikkek a SH-on, másrészt igazán sokszor kerül terítékre írásokban. Hogy ez mi? Nem más, mint a gyerekkarakter írása a blogger-világban.
Hogy ez miért fontos? Mert sorra íródnak az olyan történetek, amikben kisbaba születik, de a szerencsétlen, tapasztalatlan írópalánta olyan orbitális hülyeségekkel nyomja tele annak a kisbabának a létét már a születésétől fogva, hogy az valami fájdalmas. Épp ezért határoztam el, hogy nem kevesebb, mint három cikket fordítok le nektek a mai bejegyzésben, amik közül első a Things Writers Need To Know About Birth & Babies, avagy Amiket az íróknak tudnia kell a szülésről és a babákról; második a Wonder-Baby Syndrome - Or, How To Make Your Audience Hate Your Character's Crotchfruit, magyarul Csodababa-szindróma - avagy hogyan érd el, hogy a közönséged megutálja a karaktered kölkét; harmadik pedig a Writing Children Right, vagyis a A gyerekek helyes megírása.
Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk is a lényegre.
Amiket az íróknak tudnia kell a szülésről és a babákról

Mikor fikciókat böngészek az interneten, gyakran látom, hogy sok írónak igazán... ferde elképzelései vannak a szülésről és a babákról, és ezek elég zavarba ejtőek bárki számára, akinek legalább távolról ismerős az egész működése. A babák cukik és imádni valók, ez biztos, de azért nem minden fenékig tejfel - és a cuki viselkedések egy része nem történik meg olyan hamar, mint ahogy azt az emberek gondolják. Akárhogy is, íme egy, azokon a dolgokon alapuló lista, amiket általában úgy látok, hogy az írók elbaltáznak - íme azok a dolgok, amikről ezeknek az íróknak igazán tudniuk kell.

A szülési folyamat éppenséggel elég lassú.
Ahhoz képest, amit Hollywood el akar hitetni velünk, az első összehúzódás nem jelenti azt, hogy a terhes személy ki fog pukkadni a padló fölött, ha nem rohannak vele azonnal kórházba. Épp ellenkezőleg, a szülés első része körülbelül nyolc-tizenkét órán át tart, viszonylag enyhe összehúzódásokkal, amik erősebbek lesznek, amikor a test belép az aktív vajúdás részébe. Ez a fázis körülbelül három-öt óráig tart. És csak ezt követi az igazi szülő-állapot, ami húsz perctől két óráig terjed. És utána a harmadik fokozat - a méhlepény megszülése, ami nagyjából öt-harminc percet ölel fel.
Szintén ehhez a témához kapcsolódik, hogy az összehúzódások gyakran akár órákkal azelőtt elkezdődnek, hogy elfolyik a magzatvíz. És amikor valakinek elfolyik a magzatvize, azt nem egy egyszerre kitörő, hatalmas tócsaként kell elképzelni - időbe telik, hogy az összes magzatvíz kijöjjön.

Piszkos is. Igazán piszkos. És nagyon fájdalmas.
A gyerekszüléshez sok vér is tartozik, és általában az anya az ágyra a beleit ürítve és vizelve végzi az igazi szülő-fokozat során. Amikor a baba végül megérkezik, be lesz borítva mindenféle testi ragaccsal és folyadékkal. Ezenkívül a babát a köldökzsinór összeköti a méhlepénnyel, ami egy pépes, piros szerv, amit a test nem sokkal a baba után kiűz magából.
Míg a fikciók általában tényleg megmutatják, hogy a szülés fájdalmas, nem feltétlenül mutatják meg, hogyan fájdalmas. Sokan úgy írják le, hogy olyan, mintha menstruációs görcsök sokszorozódnának meg (más, fájdalmas dolgok mellett). Plusz a baba gyakorlatilag mindent meg fog lökni és szét fog zúzni a kiút során - szóval képzeld el, hogy belülről gyomorszájon vágnak minden lehetséges szögből. És képzeld el, hogy ez mennyire fog fájni később.

A szülés szétroncsol.
A szülés szétzúzott és összehorzsolt testet hagy maga után, kiterített hassal. Akik épp túlestek egy szülésen, vérzéssel, váladékozással, inkontinenciával, aranyérrel és más kellemetlenségekkel küzdenek majd. Hetekig tart, mire a test újra eléggé begyógyul ahhoz, hogy nehéz tárgyakat emelgessen, és egy egész év, hogy a test olyan legyen, mint a terhesség előtt volt. És a hajhullás sem szokatlan szülés után. És akkor még ott vannak a "baby blues" - pár nap a szülés után, amikor a szétütött idegek rövid időtartamú depressziót okoznak. Az is hónapokba kerül, hogy a has visszaalakuljon a szülés előtti állapotába... és még utána is lehet egy kicsit megnyúlt. Mindent egybevetve, sok hónap, mire a test többé-kevésbé visszaáll a szülés előtti állapotába.

Az újszülött babák nem kuncognak vagy mosolyognak.
A babák nem kezdenek el az emberekre mosolyogni kábé hat-hét hetes korukig (minden, ami azelőtt történik, nagy valószínűséggel az arc, amit vágnak a gázoktól), és nem kezdenek nevetni nagyjából három-négy hónapos korukig. És ha már itt tartunk, a babák megközelítőleg négy-hat hónapos korukban kezdenek szótagokat mondani, és közel hét-tizenkét hónapos korukban kezdik a nagyon egyszerű beszédet.

Nem születnek zöld szemű babák.
Ha születési szemszínről van szó, két lehetőség lép életbe: barna és acélos kék. Például a leginkább ázsiai, amerikai őslakos és afrikai örökséggel rendelkezőek hajlamosak barna szemmel születni, míg az észak-európai örökségű babák acélkékkel, ami néha nagyon sötétnek látszhat, majdnem feketének is. Számos tényezőn múlik, hogy a kék szemek az élet során világosodhatnak vagy sötétedhetnek, de a sötétbarna szemek várhatóan ugyanazok maradnak. Az egyéves babáknak gyakran már megvan a végleges szemszínük, de néha több időbe telhet (ritkán akár felnőttkorig is), hogy a szemszín megállapodjon. De mindenesetre a babák nem születnek zöld szemmel.

A babák piszkosak, hangosak és általánosan idegtépőek.
Az élet első három hónapja során hozzávetőlegesen a babák fele köpetet bocsát fel - amikor büfiznek, jelentős adagot lövellnek ki a gyomruk tartalmából, bárkire, aki épp tartja őket.
Aztán ott vannak a piszkos pelenkák. Valahányszor a baba bekakil, saját kezeddel kell megtisztítanod a popsit - és csak utána következik a pelenka. Egy ruhapelenkát azonnal ki kell mosni, az eldobható pelenka potenciálisan óriási bűz.
Aztán ott vannak még a pelenkakiütések. És a hasmenés. És a tény, hogy számos hónap múlva lesz képes a baba végigaludni az éjszakát... és még akkor is csak viszonylagosan rövid idejű alvás lesz.
Tedd hozzá a tényt, hogy nagyjából a sírás az egyetlen módja, hogy a baba tudtodra hozza, ha nem érzi jól magát. A szülők számíthatnak rá, hogy rövidke óránként fel lesznek ébresztve az éjszaka során a baba jóvoltából, akinek épp ételre vagy peluscserére van szüksége, esetleg felbolydult a gyomra, netán olyan baja van, amit sem a szülők, sem senki más nem fog kitalálni.
Csodababa-szindróma - avagy hogyan érd el, hogy a közönséged megutálja a karaktered kölkét

Leltároztam az általánosan ellenszenvet ébresztő utódokat, és próbáltam kitalálni, mi közös bennük. Számos nem kedvelt ivadék felülvizsgálata után észrevettem, hogy hajlamosak bemutatni az alábbi három vonást:
  1. Az utódnak olyan hatalma és képességei vannak, ami versenyre kel az egyik, vagy akár mind a két szülőjéével.
  2. Az utód a cselekmény előrehaladtatására használja ezeket a hatalmakat és képességeket anélkül, hogy a szüleinek fel kéne őt nevelnie egy normális gyerekkor során. (Hirtelen növekedés, időutazós trükkök, vagy szupererős baba - ezek a példák tanúsítják, hogy ez a pont működni szokott.)
  3. Az utód a konfliktus főforrásává válik, és/vagy alapvető szerepet játszik a cselekményív konfliktusának megoldásában.
Néhány példa:
A Hajnalhasadásban Renesmee-nek lenyűgöző vámpír-hatalma van, rejtélyesen okos (valójában felnőtt-szinten tudatos a születése pillanatától, sőt, már előtte is), gyorsan nő, hogy aktív játékos lehessen a drámában, és a film egész konfliktusának ő a középpontja.
A Sailor Moon Csibiuszáját nem gyalázzák annyira, mint Renesmee-t, de attól még vitatott karakter, és mindhárom szempont igaz rá. Visszautazik az időben, hogy a (jövőbeli) szülei learathassák a Sailor Moon 2.0 hasznát anélkül, hogy előbb tinikoráig nevelniük kéne őt, és a két cselekményív konfliktusa köréje épül. Az ő csodababa-státusza valamelyest mérsékelt, annak a ténynek köszönhetően, hogy egy egész évadot töltött szupererők nélkül, de ennek ellenére is sok kritikát kap.
Aztán ott van River Song a Doctor Who-ból. A karakterről egy sorozatnyi ass-pull után kiderül, hogy a Doktor társainak a gyereke, és birtokosa Gallifreyan regeneratív képességeinek. Egy rejtélyes csoport ellegyinti őt az anyjától a születésekor, hogy fegyverré kovácsolja őt a Doktor megölésére, így megtéve őt a konfliktus közepének, plusz egy csapásra megszabadítva az anyját a kis korcs felnevelésének nyűgjétől.
Persze, sok oka van, hogy az emberek nem szeretik ezeket a karaktereket, de ezek a vonások mindegyiküknél általánosak, és hiszem, hogy ez bizonyos esetekben elárulja az írók gondolkodásmódját. Néha tisztán látszik, hogy a gyerekkarakter egyszerűen csak a szerző vágyainak kiteljesedése, aki egy kivételes gyereket akar a 12-18+ évnyi nehézség és könnyek nélkül azért, hogy viszonzást kapjon a genetikai beruházásáért. Néha úgy tűnik, az írók csak megunták a régi karaktereiket, és egyszerűen a családi kötelékeiket használják, hogy törvényesítsék az új kisállat-karakterük jelenlétét. Néha a helyzet a kettő keverékének tűnik. Akárhogy is, a karakterek, akik bemutatják ezeket a jellemvonásokat, gyakran végzik gyűlöltként, ilyen vagy olyan okokból.
A gyerekek helyes megírása

Egyvalami, amit észrevettem, hogy az írók közül sokaknak - amatőröknek és hivatásosaknak egyaránt - látszólag fogalma sincs, valójában hogy viselkednek a gyerekek. Sok gyerekkarakter viselkedése, akiről olvastam, semmiben nem hasonlít az igazi gyerekekére.

Valójában nem tudok nem eltűnődni azon, hogy a mostani generáció sok tagja teljesen kialakult-e tinédzser- vagy felnőttkorára, mert úgy tűnik, fogalmuk sincs, valójában hogyan viselkednek a gyerekek, pedig állítólag ők maguk is voltak gyerekek. Íme néhány a leggyakoribb hibák közül:

1. Gyerekek, akik tudatlanságukban és ártatlanságukban teljesen rettenthetetlenek és boldogan bolondoznak olyan helyzetekben, amikben a felnőttek összepisálnák a nadrágjukat ijedtükben. Ez szamárság. A gyerekek épp annyira félnek, mint a felnőttek, ha nem még inkább, hiszen még nem tanulták meg, hogy nem bánthatja őket minden, ami hangos vagy furcsa hangot ad ki, esetleg úgy néz ki, mintha most mászott volna ki a Rejtélyes Völgyből. Habár a gyerekek impulzívabbak, mint a felnőttek, és valóban képesek tudatlanul veszélybe sodorni magukat, vannak túlélési ösztöneik, és hajlamosak megfutamodni a sötét, ijesztő helyek, hangos vagy furcsa hangot kiadó, akadozva és kiszámíthatatlanul viselkedő dolgok és Rejtélyvölgy lakói elől.

2. Gyerekek, akik minden látszólagos ok nélkül kuncognak. Egy gyerek csakis akkor kuncog annyit, amennyit a szülő gondol, hogy kuncog, ha jól érzi magát. Most nézd meg ezt a videót, és figyelj. A két gyerek sokat nevet, amíg egy csúszdán játszanak, de nagyon tiszta, hogy miért kuncognak: a totyogó leesik, a baba ezt humorosnak találja és nevet, és a totyogó nevet, mert a baba nevet. Hasonlítsd össze ezzel a videóval. A csúszdán játszó gyerekek nem hatnak egymásra sokat, és sokkal csendesebbek.
Másik hiba, hogy kuncogtatjuk a gyerekeket, amikor más hangok találóbbak lennének. Valójában a gyerekek sokféle zajt adnak ki: kiabálnak, visítoznak, csicseregnek és hasból nevetnek. Ebben a videóban a totyogós, aki a szüleivel játszik, nem kuncog sokat, de többségében csicsereg és visítozik egy kicsit.

3. Gyerekek, teljesen bizarr szókinccsel. Bár igaz, hogy a gyerekeknek kisebb a szókincse, mint a felnőtteknek, és az ő szókincsük általában kisebb szavakból áll, általában ugyanazokkal a szavakkal beszélnek, mint a körülöttük élők. Még kétévesek is abszolút képesek beszélgetni ugyanazoknak a szavaknak, idiómáknak és fogalmaknak a használatával, amiket a szüleik napról-napra használnak
.
4. Gyerekek, akiknek feltűnően nem gyerekre vallanak a perspektívái. Számos példát láttam arra, hogy valaki leírta, ahogy egy gyerek úgy utal valakire, mint "a kedves bácsi" vagy "a kedves néni". A "kedves" szóval az a gond, hogy egy elég elvont fogalom; az igazi gyerekek a konkrét kifejezéseket részesítik előnyben - pl. " a bácsi, aki segített megtalálni a cipőmet" vagy "a néni, aki fagyit adott nekem". Valamint, ha egy gyerek "kedves"-ként jellemez valakit, az azt vonja maga után, hogy tisztában van azzal, hogy sok ember nem kedves. Egy fiatal gyerek, aki tudja, hogy sok ember egyáltalán nem kedves, valószínűleg nem akar kockáztatni egy abszolút idegennel - a felnőttek NAGYOK és sokkal erősebbek, mint a gyerek, és ebből adódóan nagyon kockázatos velük ujjat húzni.

5. Gyerekek, akik minden rossz módon "ártatlanok". Erre sok a példa:
Egy gyerek hatalmas valószínűséggel nem fogja megkérdezni, hogy "Mama, miért vizesek a szemeid?", amikor sírni látja az anyját. Azóta sírnak, amióta megszülettek; pontosan tudják, hogy a könnyek lehangoltságot jelentenek. Talán összezavarodnak az első alkalommal, amikor egy örömkönnyeket síró illetővel akadnak össze, hiszen az a személy a lehangoltság minden jelét mutatja, mikor egyértelműen nincs is semmi, ami miatt lehangolt lehetne.
Hasonlóképp, egy gyerek nem fogja egy szenvedő embertől megkérdezni, hogy "Apu, miért viselkedsz viccesen?" Eltekintve a ténytől, hogy a gyerekek kiakadnak mindentől, ami furcsa és változó módon kezd viselkedni (KÜLÖNÖSEN az olyan dolgoktól, amiknek biztonságosságáról általában már meggyőződtek), még a legfiatalabb gyerek is ismeri a fájdalmat, és hogy hogyan viselkednek az emberek, amikor fájdalmaik vannak - végtére is, nekik is voltak már fájdalmaik.
Egy másik ilyen eset az, hogy a gyerekek abszolút nem ijednek meg egy erős sérüléstől vagy torzulástól az ártatlanságuk miatt. Csak az, hogy emberek között van, ad a gyereknek egy sablont arról, hogy egy egészséges vagy rendes formájú ember hogyan kell, kinézzen. Egy gyerek túlélési ösztönei általában elkormányozzák őt bárkitől, aki nem illik a sablonba. Ezek az ösztönök annyira hatalmasak, hogy a kisgyerekek akár még a sablontól való kicsi eltéréstől is megrémülnek - néhányakról köztudott, hogy rémülten felsírnak, ha valaki felvesz egy kalapot vagy egy szemüveget.
Néha egy gyereket úgy jelenítenek meg, mintha elég intelligens lenne kivitelezni egy viszonylag kifinomult csínyt, de nem fogja fel, hogy annak a csínynek az áldozatai miért lesznek mérgesek vagy idegesek ettől. Egy bármilyen fajtájú átverés végrehajtásához az emberi viselkedés viszonylagos felfogásával kéne rendelkezni. Mi több, az egész csíny lényege (pl. megtréfálni Sally-t, hogy tegye le a játékbabáját), hogy rávegyünk valakit, hogy olyasvalamit tegyen, amit soha nem tenne más körülmények között.

Általános szabályokként, a gyerekek:
  • Fogékonyabbak.
  • Kisebb valószínűséggel veszik figyelembe egy cselekedet következményeit.
  • Korlátolt képességük van arra, hogy másokat maguk elé helyezzenek.
  • Kisebb világuk van - egy zsírkréta eltörése TÉNYLEG komoly dolog.
  • Hiszékenyebbek, mert nincs akkora tudásuk a világ működéséről, mint az idősebbeknek.
  • Hajlamosak a bohózatot és a WC-humort viccesebbnek találni, mint a felnőttek.
  • Nem teljes és abszolút különcök.

Pár nem képtelen, gyerekhez köthető szókép, amit szívesen olvasnék:

1. A gyerekek látnak szörnyeket, tündéreket vagy paranormális dolgokat, mert még nem tanulták meg, mi "igazi" és mi nem az. Én mindenfélét igazinak gondoltam, amikor gyerek voltam, és tudod, mit láttam? Tulajdonképpen a világon semmit sem. Akármennyire hittem a tündérekben és hiába akartam nagyon látni egyet, sosem történt meg.

2. A gyerekek elnyomják a látottakról szóló emlékeiket, amikor megtudják, hogy azok nem "igaziak". Amikor kölyök voltam, láttam ufókat. Felnőttként arra a következtetésre jutottam, hogy az idegenekről szóló tan olyasmi cucc, amit az unatkozók, mentális betegek és kapzsik fejébe tuszkolnak. Mégis, még mindig emlékszem az élményemre.

3. Gyerekek, mint a bölcsesség és édesség forrásai. Gyanítom, hogy ez a saját gyerekkorunk halvány emlékeiből jön, amikor azt gondoltuk, hogy tökéletes válaszunk van a problémákra, amiknek a megoldására a felnőttek egyszerűen nem tűntek képesnek. A probléma? A gyerekek hajlamosak a Dunning-Kruger skála alsó határán lavírozni. Vagy ez a saját, sóvárgó gondolkodásunkból is adódhat - a gyerekek egyszerű válaszokat adnak, és mindannyian szeretnénk, hogy mindennek egyszerű megoldása legyen. Vagy jöhet ez a mítoszból, hogy az ártatlanság egyenlő a jósággal. De persze, ugyanaz a gyerek, aki azt gondolja, csodás lenne, ha mindenki abbahagyná azokat az ostoba háborúkat és kibékülne, valószínűleg másnap meg fogja csapni a testvérét, hogy visszakapja egy "ellopott" játékát.
Láttam felnőtteket, akik ugyanolyan fajta "megoldásokat" neveznek meg a problémákra, mint a gyerekek. De a válaszok a tudatlanságból fakadnak. Ők borzalmasan egyszerűek és nem igazán vesznek részt a való világban. A személy tévesen azt feltételezi, hogy a megoldásaik annyira nyilvánvalóak, hogy általános felfogásának kéne lennie mindenkinek, hogy ezt kell tenniük a világ megmentéséért. Ezek azok a fajta emberek, akiknek meggyőződésük, hogy a világbéke megtörténne, ha csak félretennénk a különbözőségünket... és felvennénk az ő vallásukat és ideológiájukat. Nehezen értik meg, hogy az emberek miért ne akarnának áttérni, hiszen az ő hitük annyira magától értetődően helyesnek tűnik. Szóval elkezdenek nevetséges magyarázatokat gyártani - például, hogy a más vallások vagy világnézetek követői valójában a Gonosz valódi Erői, és az a céljuk, hogy elpusztítsanak minden Jót - azaz az ő vallásukat.
Vessünk véget a boszorkányüldözéseknek.
Zárásképp, ha tényleg fogalmad sincs, hogyan írd meg a gyerekeket, próbáld meg legalább az egyiket az alábbiak közül:
  1. Figyelj meg gyerekeket a természetes élőhelyükön, amíg nem kezd körvonalazódni benned, hogyan is viselkednek. A YouTube tele van videókkal, ha nem találsz igazi alanyokat.
  2. Kérdezz meg olyanokat, akik rendszeresen viselik gondját gyerekeknek, hogyan is viselkednek a gyerekek.
  3. Próbálj emlékezni, milyen voltál te gyerekként, és hogyan gondolkoztál/éreztél dolgok iránt.
Ha segített a cikk, ne felejts el feliratkozni és kommentelni hasonlókért. Fordítási hibáimmal, bakiimmal, tévedéseimmel nyugodtan lehet bombázni, persze csak kulturáltan, mert úgy - általában - nem harapok (annyira). Molte grazie!
Ciao, gente!

Ravenna blogja

Ravenna az utolsó - minden blogom várólistáját beleszámítva -, aki júniusban rendelt kritikát, és még nem kapta kézhez azt. Ezt ideje orvosolni, hiszen június 23 óta rengeteg idő eltelt, és mindig szégyellem sokáig várakoztatni a rendelőimet. Épp ezért jobb lenne, ha végre befejezném a semmitmondó billentyűzetkoptatást...

Szerzője: Ravenna

A kinézet
1. A fejléc. Kisebb, mint a megszokott, és ez nekem nagyon bejön - mindent szeretek, ami kilóg a sorból. A színei nagyon tetszenek, ezzel a párosítással sem találkoztam még sokszor. A háttér gyönyörűen van összerakva, a két alakot is szépen illesztetted be. Egyedül a cím, és azon belül is a Ravenna-felirat betűtípusa nem tetszik, bár ha jobban belegondolok, kézírásszerűnek kell lennie, hiszen mégiscsak egy levélbeli megszólításra hajaz. Amit nem díjazok sosem, az a készítő nevének olyan méretű és feltűnő ráírása, hogy az már kárt tesz a fejléc összhatásában, ezért én levenném a nevedet a bal alsó sarokból, de az sem igazán katasztrófa, ha marad, csak én vagyok ilyen szőrszálhasogató. (6/5)
2. A háttér. Tetszetős, és a blog színvilágához is passzol, plusz a szemet sem bántja, meg semmi ilyesmi, egyszóval tökéletes. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Az előbbi szerintem teljesen rendben van, és a moduloké is, bár ezt a színt máshol nem látni a blogon, ezért elsőre egy kicsit kilógott a sorból. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A betűszín mindenhol megfelelő. A típus szokatlan, de ez sosem hátrány, amíg olvasható, márpedig a tiéd az; a bejegyzések címeinek a típusa pedig egyenesen gyönyörű, valamint az ékezetes betűket is kiírja, és ez ritkaságszámba megy. A mérettel sincs bajom, nekem pont jó. (3/3)
5. Az effektek. A menü effektje nem a kedvencem - nem a szívem csücske az a megoldás, hogy nem látok ránézésre mindent, csak egyesével, ha ráviszem a kurzort a menüpontokra -, de az összhatásba illik, és alapjáraton mutatós is. A linkeffektek nagyon tetszenek, igazán kellemes hatást keltenek. A képeffekteket nem hiányolom, nem illenének a blogod összhatásába. (5/5)
6. A modulok. Nem akarom részletezni, hiszen minden rendben van, egyedül az infóboxot tehetnéd feljebb, mondjuk a chat elé, de ez sem kényszer, így is jó. Még faviconod is van, amiből látszik, mennyire rááldoztad az időt, hogy minden tökéletes legyen. (12/12)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A könyvborító, amit a fun cornerben találtam, nekem nem tetszik túlzottan, de amúgy sincs túl feltűnő helyre rakva, szóval nem zavaró, és mégiscsak egy rajongód készítette (legalábbis azt hiszem), szóval nem a kinézetén van a hangsúly. Egyediséghez sorolnám a fejléced méretét, a blog színvilágát, a betűtípust, meg azt, hogy minden modulod angol nyelvű nevet kapott, amik ráadásul még nyelvileg is helyesek (ne nevess ki; ez teljesítménynek számít ahhoz képest, amikkel már találkoztam). A favicon nem tudom, mennyire számít egyedinek, hiszen szinte több helyen van már, mint ahol nincs, de mondjuk, hogy az, hiszen Tom van rajta - nem esküdnék meg rá, de valószínűnek tartom. (5/5)
8. Az összhatás. Üdítően különleges színvilág, rendezett modulsáv, sorkizártra állított bejegyzések... minden szuper. (5/5)

A kinézet összesen: 40/39 Vagyis le a kalappal! :)


A tartalom
1. A cím. Ebből a címből arra gondoltam, hogy egy levélregény-szerűséggel van dolgom, de ez félrevezetőnek bizonyult, így nem igazán értem, miért emellett döntöttél. Legfeljebb akkor érteném még, ha a történet Tom szemszögéből íródna, ami önmagában nem lenne szerencsés ötlet, de a címhez csak ezt tudnám kapcsolni. Így, bár jó a hangzása, a történethez nem illik. Ettől függetlenül nekem tetszik, tényleg, csak kár, hogy nem hordozza magában a történet egy ismertetőjegyét - a főhősnő nevétől eltekintve persze. (6/4)
2. A fülszöveg. Zseniálisan egyedi, figyelemfelkeltő, nagyszerűen van megoldva, egyszerűen sziporkázik. Ettől eltekintve viszont van pár helyesírási hibája, amiket pirossal látsz: De a szerelem, aki a rendezők egyik legnagyobbika, néha beleszól az "előadásba". Ravenna Wilson életét követhetjük nyomon, aki a legjobb barátnőjével vezeti London egyik gótikus kávézóját, miközben a saját kis burkában éldegél. ...amelyben meg kell tanulnia a saját sarkára állnia, és azt is észre kell vennie, hogy a szerelem még sem mégsem annyira elvetemült rendező, mint ahogyan azt ő eddig hitte amilyennek ő addig hitte. Viszont ez a fülszöveg így is egy igazi mestermű, büszke lehetsz rá. (5/4)
3. Az oldalak. A fejezeteknél elfelejtetted belinkelni az ötödiket, ami nem nagy cucc, de azért orvosolandó. A competition-oldal egy nagyon jó ötlet, én utálom, amikor a modulsávot árasztják el az ilyen plecsnikkel. A Fun corner nevű oldal zseniális, mert nemcsak a régi fejléceket sorakoztatja fel, hanem rövid szösszeneteket is írtál hozzájuk, ami sokkal több mélységet ad nekik, mint amit önmagukban odabiggyesztve birtokolnának. A tények meg pazarok, nagyszerű ötlet volt ezeket közzétenni. A kritikák szövegdobozaiban a világosabb piros nem tetszik, teljesen elüt az összhatástól. A karakteres oldalról: még sosem láttam ennyire összeszedett, sokoldalú, kidolgozott karakterleírásokat, és az, hogy mindenki képére egy odaillő idézetet is biggyesztettél, valami frenetikus. (Bocsánat a már-már nyáladzó dicsérő szavakért, de nem tudom visszafogni magam, mikor valami jó dolgot látok. Talán azért, mert olyan sok rossz dolgot is látok, dob fel annyira, amikor az ellenkezőjét.) (4/4)
4. A prológus. Imádtam. Ha olvastam is hasonlóan kezdődő történetet, már nemigen emlékszem rá, szóval azt mondhatom, hogy még sosem találkoztam hasonlóval. A hossza pont megfelelő, bár én minden prológusra ezt mondom. A hibái ellenére is gyönyörűen élvezhető (ezt a kifejezést én találtam ki, na), nagyszerűen van kivitelezve, minden sorát faltam. A pici Ravenna gondolatvilágát is csodálatosan jelenítetted meg, elismerésem! A lezárása is nagyszerű, pont jó helyen fejezted be, és olyan kellemes érzés volt olvasni, hogy az árva kislány első közös vacsorája az új családjával! Ráadásul sorkizártra van állítva, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok (ne tudd meg, milyen ritkán találkozom ezzel a kritizált blogok sorában). Mi van még... Semmi, mert a helyesírást nem itt tárgyalom, a fogalmazást sem, minden más pedig hibátlan. (5/5)
5. A történet. Lehet, hogy szánalmasnak fogsz tartani, de nekem kimaradtak a Tom Hiddleston-filmek. Legyünk őszinték, fogalmam sincs, ki ő, azt leszámítva, hogy egy bizonyos Lokit játszott (ez is csak Szirmai Gergő-videókból rémlik), akiről szintén nem tudom, hogy kicsoda, de megkockáztatom, hogy Tomnak színész a hivatása, plusz brit - ezek a történetből is kiderülnek, de jár nekem a taps, mert magamtól tudtam őket.
Na de ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy én csak a meglévő ismereteimre tudok támaszkodni azzal kapcsolatban, hogy a Tom-fanfiction mennyire számít egyedinek, hiszen az alapötletet valamennyire pontoznom kell. A kommenteket olvasva megtudtam, hogy ez az első, magyar nyelvű, ilyen irányú ficek közé tartozik, és ez is sejtet valamit. Az más dolog, hogy a fanfiction mivolta ellenére se nem 1D, se nem más énekes, se nem Neymar, és magamban megint győzelemittasan felsóhajtok, hiszen ez már teljesítmény a blogok többségéhez képest.
De a történet alapötlete nem Tom köré központozódik, hanem Ravenna köré, akinek már a neve is különleges és ritka és egyedi, de annyira példátlan főhősnő, hogy az hihetetlen. Két oldalról kell megfelelőnek lennie a történeted alapötletének - az elsőről, Tomról már írtam, Ravenna pedig még nála is zseniálisabb kezdőlökést ad. Tudom, a karakterekről nem ebben a pontban kell írnom, mégis megtettem egy kicsit itt is, hiszen nagyon is kötődnek az alapötlethez. Az, hogy Ravenna árvaként kerül a családjába, páratlan fordulat, még nem olvastam egy fanfictionben sem. A történeted alapötlete tehát: (10/10)
Térjünk át a kivitelezésre, ami szintén megér egy misét, de most a jó értelemben. Ugyanis a történeted - minden helyesírási, fogalmazási, ritkábban hitelességi és szóismétlési hibája mellett is - egy üdítő változatosság a blogger átlag színvonalához képest. Elég, ha azt mondom, hogy négyszer ennyi feliratkozót is megérdemelnél, és ezzel még keveset mondtam.
Belenéztem a kritikáid közé, és volt, aki azt mondta, hogy sok helyen nem történik semmi, unalmas a sztori. Nos, én ezt megcáfolnám - a történeted egy átlagos, huszonéves lány szemszögéből íródik, ebből adódóan nem is lehet egy akciófilm főhősének izgalmakkal teli élete a történet. Abszurd lenne, ha percenként robbanna valami, vagy lélegzetelállítóan izgalmas és pörgős lenne. Nagyon bele tudom képzelni magamat Ravenna helyébe, mert sok mindenben kísértetiesen hasonlít rám, és ezért az ő szemszögéből még a mások által unalmasnak nevezett, eseménytelen fejezetek is különlegesen hatnak, legalábbis számomra. Nem lehet minden fejezetben sorsfordító csavar.
De ez csupán apróság, nem is az a lényeg, hogy mennyire izgalmas a történeted vagy mennyire nem. Már a prológusnál éreztem, hogy ez nem egy átlagos sztori, és nemcsak a fanfiction témaválasztása miatt. Minden részletet kidolgoztál, Ravenna egész, átlagos ember-féle életét felépítetted - csak engem nyűgöz le, hogy diplomája van, és nem tud könnyen elhelyezkedni vele, mint egy normális, létező ember? Vagy az, hogy nem dúsgazdag, mint minden másfeledik fanfiction főhősnője? (A minden másodikkal túl keveset mondtam volna, a minden fanfiction viszont túlzás, így lett másfeledik.)
Még azt is szuperül oldottad meg, ahogy a "szőke hercegével" találkozik, és ahogy az szerepet kap az életében; egyenesen kiváló a te megoldásod azok után, hogy sok fanfiction főhősnője az utcán, koncerten, hátam tudja, hogy még mennyi, lehetetlen helyen találkozik össze szíve választottjával. Az is tetszik, hogy nem minden fejezet középpontjában áll ez a bizonyos választott: pár fejezetben Tom alig kap szerepet. Ravenna sem gondol rá állandóan. Megmutattad, hogy egy normális embernek nem a szerelme körül jár az esze napi huszonnégyben, vannak emberi kapcsolatai rajta kívül is. És ez nem is tudod, mekkora kincsnek számít egy blogon!
A humort is tökéletesen csempészted bele a történetbe - a Lannisterek üdvözletüket küldik-résznél fennhangon nevettem, ami ritka nálam, mert szinte sosem nevetek olvasás közben, akármilyen mulatságos dolgot olvasok is. Tényleg tehetséges vagy.
Hiába próbálnék kivetnivalót találni benne, mert azokon kívül, amik más ponthoz tartoznak, nincs hibája a történeted kivitelezésének. (10/10)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Csodás érzés volt végre részletes, mindenre kitérő leírást olvasni egy blogon - más mondhat rá, amit akar, nevezheti unalmasnak, de én szeretem részletesen elképzelni a helyet, ahol a karakter éppen van (például Ravenna lakását, amit hihetetlen részletességgel írtál le), elvégre azért olvasok és nem tévézek, hogy én képzelhessem el, ami történik. Személyleírásokra viszont nem emlékszem, ami azért baj, mert emiatt úgy érzem, azt várod el az olvasóidtól, hogy érjék be a karakteres oldalon felsorakoztatott képekkel. Ravennáról vagy Kelly-ről például nem a leírásaid miatt tudom, hogy néznek ki, mert egy szót sem írtál a kinézetükről.
A párbeszédeidnek csak a helyesírásával van baj helyenként, egyébként hitelesek, tényleg el tudom képzelni, hogy a szereplők mondatai elhangozhatnának a való életben is. Nem pontosan ide tartozik, de leírnám, hogy amikor Ravenna és Tom SMS-eznek, még beszédhez képest is túl kacifántos és elnyújtott mondatokat használsz. Az emberek chatelés közben is tök más stílusban írnak, mint beszéd közben, az SMS-re meg ez még inkább igaz, hiszen az még csak nem is ingyenes - és ez lehet, hogy egy dúsgazdag karakternek, mint Tom, nem számít, de SMS-be akkor sem szoktunk többszörösen összetett mondatokat és olyan szóvirágokat írni, mint Tom, vagy akár Ravenna tette. Akkor már inkább hívják fel egymást, ez eszedbe jutott már?
A karaktereid... Hadd kezdjem azzal, hogy példátlanul kidolgozott a főhősnőd. Ennyi idő alatt is kiismertem annyira, mintha a legjobb barátnőm lenne, és ez felülmúlhatatlan érzés! De már a nevét is imádom, és sosem találkoztam vele máshol... Ha nem lenne ennyire egyedi és feltűnő, szerintem még lopnám is valamelyik történetembe. Aki nem nyerte el a tetszésemet, az Kelly: komolyan, minden második blogba kell egy ilyen tökéletes, mindent megoldó legjobb barátnő, akinek mindenre van tökéletes válasza, és akármilyen depiből ki tudja ráncigálni a főhősnőt? Akkora sablonkarakter, hogy el se hinném, hogy ugyanaz a személy írta meg, aki Ravennát. James viszont nagyszerű srác, már a prológusban imádtam, de felnőttként egy - pont, ahogy te írtad - igazi szeretetmedve, és a haverjaival együtt mosolygásra késztet, valahányszor valami vele kapcsolatosat írsz. Thomasról nemigen tudok nyilatkozni, mert egy... álomlovag, hogy pontosan fogalmazzak. Beleszeretnék, ha csak rám nézne egy ilyen pasi. (15/12)
7. Stílus, fogalmazás. Kiemelkedően egyedi a stílusod, és gyönyörűen fogalmazol, de néha érthetetlen mondatok leírásába, kifacsart, magyartalan szórend használatába és fejfájdító szóismétlésbe bocsátkozol, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni, úgyhogy olvasás közben - a helyesírási hibákkal együtt - kiírtam az összes példát erre a két problémára. Ritkábban az időket is váltogatod. Megnehezítette a dolgom, hogy lopásgátló van a blogodon, ami hasznos kis dolog, de kicsit fárasztó volt a nyolcadik összetett mondatot lemásolni a ctrl+c varázsa nélkül.
Prológus:
Én azt nem tudom kicsim, azt mondták meglepetés nekem is - Első példa a magyartalan szórendedre. Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha nyersfordítást olvasnék; írtad valahol, hogy régen angolul kezdted írni, és felmerült bennem, hogy utólag konvertáltad vissza magyarra, szó szerint. Helyesen: Én azt nem tudom, kicsim, nekem is azt mondták, (hogy) meglepetés. Vesszőhiba is van benne, de azt is itt javítom, nem akarom a helyesírás-pontba is bemásolni.
hagyva hogy az anyuka is betudjon jönni a házba - Jelen helyzetben fölösleges ennyire túlbonyolítani, magyarosabb és érthetőbb is így: hagyva, hogy az anyuka is bejöjjön a házba. Ha viszont így hagynád, az igekötős ige, amivel a legtöbb helyesírási gondod van, akkor is helytelen maradna; így kéne: be tudjon jönni a házba.
szeme be voltak csukva - Sokszor látszik, hogy nem olvasod át alaposan a leírt szöveget; ez, gondolom, látható, miért nem helyes. Vagy szemei be voltak csukva, vagy pedig szeme be volt csukva.
és az ifjú fiú kezeihez adta - Nem létezik olyan kifejezés, hogy kézhez ad; írd inkább így: és az ifjú fiú kezébe adta.
rámosolyodott a szerencse és családra lelt - Inkább rámosolygott a szerencse, és családra lelt.
1. fejezet:
Egyetem befejeztével semmim sem volt szinte, kivéve persze a könyveimet, laptopomat és pár egyéb létfontosságú tárgyamat. - Még a történet elején olvastam párszor olyat, amikor helyesebb lett volna névelőt használni, te mégse tetted. Helyesen ez így hangzana: Az egyetem befejeztével szinte semmim sem volt, kivéve persze a könyveimet, a laptopomat és pár egyéb, létfontosságú tárgyamat. Mint láthatod, a szórenden is igazítottam, mert így sokkal frappánsabb és magyarosabb.
én is megpróbálom magam - Inkább én is kipróbálom magamat. Ha megpróbálom magam, akkor nem tudom, mi történik, de baljósan hangzik.
Újra megrázva a fejem vettem észre, hogy már megint elkalandozok, én pedig gyorsan kikaptam egy zöld felsőt, valamint egy bőrgatyát és gyorsan választva fehérneműt felöltöztem. - Te is elkalandoztál a mondat közben, úgy érzem. A fejemet újra megrázva vettem észre, hogy már megint elkalandoztam, úgyhogy gyorsan kikaptam egy zöld felsőt valamint egy bőrgatyát, és előbb sietve fehérneműt választva felöltöztem.
tekintve arra, hogy múlt héten sikerült minden egyes nap egy óra késéssel kelni, igen, arra célzok - Megint egy nemlétező kifejezés használata. Tekintve, hogy múlt héten sikerült minden egyes nap egy óra késéssel kelned, igen, arra célzok.
Abban a pillanatban, ahogy befejeztem a mondatot ugyanis éreztem a torkomban ragadt falatot és köhögni kezdtem, majd inni hátha lejjebb megy. - Ismét nem értem, miért használsz ennyire lehetetlen szórendet. Abban a pillanatban ugyanis, hogy befejeztem a mondatot, éreztem a torkomban ragadt kajadarabot [a 'falat' szót már az előző mondatban is használtad, és kerülném a szóismétlést], és köhögni, majd inni kezdtem, hátha lemegy.
nem rég szakított a barátnője vele - A 'nemrég' szót amúgy egybe kell írni, de a szórend miatt írtam ide ezt a részt, ugyanis helyesen így hangzana: nemrég szakított vele a barátnője.
Nem mintha Londonban bármikor is lehet normálisan közlekedni - Nem mintha Londonban bármikor lehetne normálisan közlekedni.
mindenki a hangulatától és vagy energiájától függően veszi magának a folyadékot - Ez már szabályosan fájt, de azért javítom: mindenki a hangulatától és/vagy energiaszintjétől függően választ italt.
Egyből ugrálni kezdtem izgatottan, mint egy becukrozott óvódás - Egyből izgatottan ugrálni kezdtem, mint egy becukrozott óvodás.
Már most izgatott voltam, pedig jól tudtam, hogy aznap valószínűleg, mint mindig, ha idegenek vannak, körülöttem berezelek, és behúzódok egy csendes kis sarokba. - Az az eset, amikor a vesszőhibák miatt a mondat érthetetlenné válik, úgyhogy valamennyire a fogalmazáshoz tartozik. Javítva: Már most izgatott voltam, pedig jól tudtam, hogy aznap valószínűleg - mint mindig, ha idegenek vannak körülöttem - berezelek és behúzódom egy csendes kis sarokba.
2. fejezet:
Pár nappal ezelőtt úgy gondoltam, hogy meglepem a páromat, jobban mondva volt párom. - Pár nappal ezelőtt úgy gondoltam, hogy meglepem a páromat, jobban mondva a volt páromat.
Bárcsak nem dőltem volna be neki. - Bárcsak ne dőltem volna be neki! Ritkán használsz a kijelentőtől eltérő mondatot, szóval legalább tudd, hogy az óhajtó mondat végére felkiáltójelet kell tenni.
Kellyt - Ez a Kelly-név minden toldalékára érvényes: y-nal végződő nevekkel nem írjuk egybe a toldalékokat, mert akkor úgy fog kinézni, mintha két ly-nal kéne ejteni azt. Tehát: Kelly-t. És ezek a példák a többi fejezetben vannak, de a Kellyről, Kellyre, Kellyvel, Kellynek, Kellynél és Kellytől írására is ugyanez vonatkozik.
majd megölelt jó szorosan - Ahogy egy magyar írná: majd jó szorosan megölelt.
én pedig szorgalmasan válaszoltam - Célszerűbb lenne válaszolgattamot használni, mert így értelmetlen és nevetséges.
Inkább rá sem gondolok, nem leszek vészmadár. - Inkább bele sem gondolok, nem leszek vészmadár.
ez pedig felrázott a rövid gondolatmenetemből. Én pedig megköszörültem a hangom - Már a második eset, amikor Ravennáról írsz, ő pedig a következő mondatot "én pedig"-gel kezdi, mintha előzőleg másvalakiről lett volna szó. Plusz a hangodat nem tudod megköszörülni, max a torkodat. Vagyis ez pedig felrázott rövid gondolatmenetemből, és megköszörültem a torkomat.
majd megöleltem jó szorosan - Mint az előbb. Helyesen majd jó szorosan megöleltem.
kérdezte Kelly nevetve és cserfesen megcsettintette a nyelvét - A nyelvet nem lehet megcsettinteni, oké? És vesszőhiány is van: kérdezte Kelly nevetve, és cserfesen csettintett a nyelvével.
Előbb égetem le magam az egész bagázs előtt, még mielőtt a nevemet megtudnák - Előbb égetem le magam az egész bagázs előtt, hogy a nevemet megtudnák
Kelly ölelésével nyomorgat - Kelly az ölelésével nyomorgat.
úgy ahogy voltam elaludtam. - úgy aludtam el, ahogy voltam.
3. fejezet:
Sóhajtva nézegettem magam a tükörbe. - Rengetegszer nem vagy tisztában vele, hogy a -ba/-be vagy a -ban/-ben kérdésre válaszolsz-e. Ez a kérdés helyesen így nézne ki: Sóhajtva nézegettem magam a tükörben.
Valamennyire jobban festettem, de így se éreztem a bőrömben magam. - Valamennyivel jobban festettem, de és sem éreztem jobban magamat a bőrömben.
amit ezzel hordozz, nem igaz? - Nem értem, hogy ebben a szövegkörnyezetben miért tetted felszólító módba az igét, hiszen helyesen: amit ezzel hordoz, nem igaz?
ahol Kelly is már készen állt - Megint idióta szórend, miért nem jó neked úgy, hogy ahol már Kelly is készen állt?!
mire megemelve a fejem megráztam azt, jelezve hogy nem fog belőlem hat évest csinálni, akinek az anyukája éppen azt nézi, hogy hogyan áll a kislányán az a szoknya. - Ezt sem gondolhattad végig... mire a fejemet megemelve csóváltam azt, jelezve, hogy nem fog belőlem hatévest csinálni, akinek az anyukája éppen azt nézi, hogyan áll rajta az a szoknya.
Legalább nem fog zaklatni már ezzel sem. - Legalább már ezzel sem fog zaklatni.
mindketten a porig ittuk magunkat
- Lehet, én vagyok elmaradott, hogy még nem hallottam ennek a kifejezésnek a létezéséről, de meggyőződésem, hogy ezt így kéne írni: mindketten leittuk magunkat a sárga földig.
amikor mi még az egyetemet padjait koptattuk - Ordít az átolvasáshiány... amikor mi még az egyetem padjait koptattuk.
nem is tudom már, hogy mit is csináltunk pontosan - Szükségtelen szóismétlés nélkül: nem is tudom már, hogy mit csináltunk pontosan.
látva hogy még csak reggel kilenc van - Nem tudtam, hogy a kilenc reggelnek számít. Én így mondanám: látva, hogy még csak délelőtt kilenc van.
meghallottam azt a jellemző csilingelést, mely akkor történt, ha valaki belépett az ajtón - Hangok nem szoktak "történni"; megütötte a fülemet az a jellemző csilingelés, ami akkor hangzott fel, ha valaki belépett az ajtón/kinyitotta az ajtót [utóbbi valószínűbb].
egy jelzés volt számomra arra, hogy valaki megjelent - egy jelzés volt számomra, hogy valaki megjelent
én pedig felkapva a fejem rohantam elé - én pedig a fejemet felkapva rohantam elé
Rögtön le helyet is foglalt, én pedig vissza totyogtam - Rögtön helyet is foglalt, én pedig visszatotyogtam
tekintve arra, hogy ugye erre az ágra szakosodtam - tekintve, hogy ugye erre az ágra szakosodtam
Jó délt kívánok a hölgyeknek - Könyörgöm... maximum jó delet kívánhat, de ki köszön így? Mintha azt mondaná, hogy jó éjjelt kíván. Nem tudom, mit akartál ezzel, úgyhogy javítsd ki belátásod szerint.
Miközben pedig a tea készülődött lassan megjelent mindenki. - Fura lenne, ha a tea készülődne, szerintem: Miközben pedig a tea készült, lassan mindenki megjelent.
Figyelmesen hallgattuk a próbát, mely inkább így elsőre egy ismerkedésnek tűnt, hiszen a színészeknek még gondolom, össze kell szokniuk, még mielőtt bármilyen, komolyabb kaliberű munkába kezdhetnének. - Figyelmesen hallgattuk a próbát, ami így elsőre inkább egy ismerkedésnek tűnt, hiszen a színészeknek még, gondolom, össze kell szokniuk, mielőtt bármilyen, komolyabb kaliberű munkába kezdenének.
Direkt nézz ide. - Ahol ezt te írod, nem kell a felszólító mód. Direkt néz ide.
Tom direkt nézz ide - Miért használsz felszólító módot, mikor kijelentő kell? Tom direkt néz ide
a háttérben komoly munka volt így inkább nem akartam azt megzavarni. - a háttérben komoly munka folyt, így inkább nem akartam zavarni
elakarja hitetni bennem az ábrándot, hogy egy olyan kaliberű férfi, mint Tom Hiddleston érdeklődik irántunk - el akarja hitetni velem azt az ábrándot, hogy egy olyan kaliberű férfi, mint Tom Hiddleston, érdeklődik irántunk (ez hitelességi probléma is, lásd alább)
mire én hátradőltem elmosolyodva - mire én elmosolyodva hátradőltem
Az olvasó próba hamarabb véget ért, mint hogy én azt reméltem volna - Az olvasópróba hamarabb végetért, mint ahogy én azt reméltem.
Milyen nő vagyok, ha egy cseszett nem tudok elkészíteni?! - Kimaradt a tárgy a mondatból. Milyen nő vagyok, ha egy cseszett teát nem tudok elkészíteni?!
Félve pislogtam fel rájuk mikor hozzám értek - Egyikük sem ért hozzád. Legfeljebb: Félve pislogtam fel rájuk, amikor odaértek hozzám.
Thomas fog segíteni neked majd beilleszkedni, körbe mutatja a dolgok forgását, majd amikor betanultál mindent, hogy mi merre van bele is csapunk a lecsóban, és mellettem fogsz dolgozni. - Ez a mondat annyi fronton megbukik, hogy az felfoghatatlan. Thomas fog majd segíteni neked beilleszkedni, bemutatja, hogy mennek a dolgok, majd amikor mindenről tudod, merre van, bele is csapunk a lecsóba, és mellettem fogsz dolgozni.
Lassan felállt a székéből majd mellém állt, úgy nézett le rám, azzal a hatalmas kék szemeivel. - Lassan felállt a székéből, majd mellém állt, úgy nézett le rám azokkal a hatalmas, kék szemeivel.
Ha körül belülre be kéne mondanom azt, hogy meddig érek Tomnak, akkor azt kell mondanom, hogy körülbelül a szemem a mellbimbóival van egy vonalban. Így hát szegény férfinak rendesen lekellet hajtania a fejét. - Ha körülbelül meg kéne állapítanom, meddig érek Tomnak, akkor azt kell mondanom, hogy a szemem a mellbimbóival van egy vonalban. Így hát szegény férfinak rendesen le kellett hajtania a fejét.
Köszönöm már most a türelmed - Már most köszönöm a türelmed
Elvégre is, többször is vissza kell majd ide térniük az olvasó próbák miatt, nem akarhatjuk, hogy rossz benyomásuk legyen a helyről. - Szükségtelenebb, nevetségesebb szóismétlést akarva sem találhattál volna ki. Végtére is, többször vissza kell majd ide térniük az olvasópróbák miatt, nem akarhatjuk, hogy rossz benyomásuk legyen a helyről.
4. fejezet:
ugyan annyi évesek voltunk - Ilyen kifejezést nem szokás használni, szerencsésebb ez: ugyanannyi idősek voltunk
Tom mellett kis szürke egér voltam - Tom mellett szürke kisegér voltam
majd mosolyogva gyorsan elkezdte a kávéját kortyolgatni - Ivás közben még én is nehezen mosolygok, pedig hatalmas pofám van. majd elmosolyodott, és gyorsan elkezdte a kávéját kortyolgatni
majd lepacsizott a vissza írrel - Megint kihagytál valamit... majd lepacsizott a visszatérő írrel
A férfinak esélye sem volt ezt észrevennie, ugyanis a cukor és a só tárolója is ugyan olyan volt, egyedül egy kis szín csík segített nekünk is megmutatni azt, hogy melyik mit tartalmaz. - Esküszöm, mintha direkt fogalmaznál néha óvodásan. A férfinak esélye sem volt ezt észrevenni, ugyanis a cukor és a só tárolója is ugyanolyan volt, egyedül egy kis színcsík segített rájönni, melyik mit tartalmaz.
James pedig egyből rá is kiáltott a legjobb barátjára, aki hamarosan be is szüntette a nyögdécselést. - James pedig egyből rákiáltott a legjobb barátjára, aki hamarosan be is szüntette a nyögdécselést.
elég hangosan ahhoz, hogy áthalljam én is - Ez így értelmetlen, nincs olyan ige, hogy "áthalljam". elég hangosan ahhoz, hogy én is halljam
vissza tartani magam - Amikor pisilned kell, nem magadat tartod vissza... ehelyett lehetne csak így: visszatartani.
minden egyes őrültségben benne voltam
és most mindenki kiélvezte az itt töltött utolsó perceiket - és most mindenki kiélvezte az utolsó, itt töltött perceket
Szinte a fájt az érzés, nem akartam figyelembe venni, de muszáj volt. az agy és a szív egymás ellen dolgozott kicsi testemben, ami sosem volt kellemes érzés. - Szinte fájt az érzés; nem akartam figyelembe venni, de muszáj volt. Kicsi testemben az agy és a szív egymás ellen dolgozott, ami sosem volt kellemes érzés.
Ha Tom ne hagy isten valóban érdeklődik irántam - Ne írj le olyan kifejezést, amiről nem tudod pontosan, hogy kell írni, kérlek. Ha Tom ne adj' isten valóban érdeklődik irántam
az kattogott a fejemben, hogy jobb, ha nem bízok a szavakban
Már pedig addig ameddig Thomas maga nem mondja azt, hogy kedvelne, nem igen akarom beleélni magam a dolgokban. Már megint túl gondolom az egészet, igaz? - Márpedig amíg maga Thomas nem mondja azt, hogy kedvel, nemigen akarom beleélni magam a dolgokba. Már megint túlgondolom az egészet, igaz?
és megöleltem szorosan a színésznőt - és szorosan megöleltem a színésznőt
Azt, hogy viszont mit tartogat a jövő, majd megtudom, idővel. - Azt viszont, hogy mit tartogat a jövő, majd idővel megtudom.
5. fejezet:
Az első bekezdésben kétszer szerepel, hogy "én pedig", és a második helyére simán írhatnád, hogy "így", vagy akármit, mert abszolút nem jó úgy, ahogy most van.
amit a számba vettem, és egy pár nagy lélegzetet vettem - Szóismétlés. amit a számba dugtam, és egy pár nagy levegőt vettem
Miután még mindig nehézkesen tudtam kifújni a levegőt, szívtam még egy nagyot - Miután még mindig nehézkesen tudtam csak kifújni a levegőt, utoljára egy nagyot szívtam.
valami értelmes dologgal fogom elfoglalni az időmet - Jézusom, bocs, de ez annyira nevetséges. Ezt nem hibázhattad el véletlenül, annyira erőltetett, hogy biztosan fel kellett tűnnie! valami értelmes dologgal fogom eltölteni az időmet
Még azonban az előtt, hogy teljesen bele éltem volna magam a műsorba felszaladtam, és lehoztam a mobiltelefonom. - Azonban még az előtt, hogy teljesen beleéltem volna magam a műsorba, felszaladtam és lehoztam a mobiltelefonom.
csak hogy gyorsan válaszolni is tudjak rájuk, mert később nem lesz időm, se térerőm arra, hogy válaszoljak rájuk, hiszen ma utazok. - csak, hogy gyorsan válaszolni is tudjak rájuk, mert később nem lesz sem időm, sem térerőm hozzá, hiszen ma utazok.
YouTube-on előbb vagy utóbb vissza fogom látni, egy videó formájában - YouTube-on előbb vagy utóbb viszont fogom látni egy videó formájában
Ennek ellenére mertem vissza írni. - Ennek ellenére vissza mertem írni.
ennek nagyon kevés az esélye - erre nagyon kicsi az esély
Elragadott egy könyv és mire az órára tekintetem vettem észre, hogy egy kicsit elszaladt az idő. - Elragadott egy könyv, és csak akkor vettem észre, hogy egy kicsit elszaladt az idő, mikor az órára tekintettem. De ilyen szépen nem fogalmazunk egy SMS-ben.
vissza kérdeztem a kérdését. - Szerinted ilyen kollokáció létezik?
miközben szemeim a betűkről betűkre ugráltak - miközben a szemeim betűről betűre ugráltak
SMS-ezés közben Tom megkérdezi Ravennát, hogy a fáradság (!) miatt olyan-e, amilyen, de abban a környezetben a 'fáradtság' szót kéne használnia. Nem írom le, hogy miért nem mindegy, olvass utána.
De betudtam fáradságnak - De a fáradtságnak tudtam be
és a medencébe öntötték
Az, hogy pedig a fiúk által vásárolt
- Az pedig, hogy a fiúk által vásárolt
Hogy hogy Angliában vagy akkor - Akkor hogyhogy Angliában vagy
Szólj, tényleg ha sokat kérdezek, csak érdekel - Tényleg szólj, ha sokat kérdezek, csak érdekel.
van egy legjobb barátnőm és, végre van egy rendes, diplomámhoz kapcsolatos munkám is. - van egy legjobb barátnőm, és végre egy rendes, a diplomámhoz kapcsolódó munkám is.
megroskadva kissé a táskáim súlya alatt - Kissé megroskadva a táskáim súlya alatt
Minden szép fehérre volt pucolva, tiszta és rendezett volt. - Minden szép fehérre volt pucolva, tiszta és rendezett hatást keltve.
A saját törölközőmet helyeztem a helyére - A saját törölközőmet tettem a helyére
annak ugyanis középszürke árnyalata valahogy világosított valahogy az egész konyhán - annak középszürke árnyalata ugyanis valahogy világosított az egész konyhán
Kinyitogatva a fiókokat jegyeztem meg, hogy hol van a kuka, és melyikben vannak az evő eszközök. - A fiókokat kinyitogatva megjegyeztem, hol van a kuka, és melyikben találom az evőeszközöket.
Így inkább gondoltam egyet, és felkapva a kabátomat, magamra aggatva egy sálat kiléptem az utcára - Így inkább gondoltam egyet, és a kabátomat felkapva s egy sálat magamra aggatva kiléptem az utcára.
Kitettem gyorsan a lábamat elő egy kicsit vissza lépve, így az megbotlott - Elolvastad te ezt a mondatot? Gyorsan kitettem a lábamat, előbb egy kicsit visszalépve, így az illető megbotlott. Legalábbis így fordítottam le az érthetetlen szavakat, bocs, ha tévedtem.
betelni a színkörnek, ennek az árnyalatával - betelni a színkörnek ezzel az árnyalatával
se füstje, se hamva - Megint egy szófordulat, amit te találtál ki. Én csak se híre, se hamváról tudok.
Ennek ellenére, hiába tiltakoztam hevesen, szó szerint becipelt, ahol lekezeltek, és még egy jó kis veszettség elleni oltást is kaptam, csak hogy biztosra menjenek. - Ennek ellenére hiába tiltakoztam hevesen, szó szerint becipelt a kórházba, ahol lekezeltek, és még egy jó kis, veszettség elleni oltást is kaptam, csak, hogy biztosra menjenek.
A konyhába bicegve vettem be egy nagy adagnyi fájdalom csillapítót - A konyhába bicegve bevettem egy nagy adag fájdalomcsillapítót.
a kórházban kötöttem ki miatta
YouTube-ra
Úgyhogy, bár egyedi a stílusod, és alapjáraton szépen fogalmazol, ezt nem tudtam tökéletesre pontozni. (És erről nem azért írtam ilyen részletesen, mert cikizni akarlak, hanem mert minden más tökéletes a blogodon, és valamiben azért találnom kell kivetnivalót, hiszen attól fejlődsz.) (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. Természetesen tele vagy helyesírási hibákkal, ugyanúgy, mint szórendivel, és bár a szókincsed meglepően bő, ez elég sokat vesz el az értékéből. Azt tudom tanácsolni, hogy olvass rengeteg regényt, vagy akármilyen jellegű könyvet, mert nyomtatásban biztos nem jelennek meg olyan fejfájdító hibák és elírások (na jó, megjelennek, csak kevesebbszer), mint a te írásodban.
Prológus:
Ha az ember kinézett, a hideg ellenére is elöntötte a melegség
apraja-nagyja
A Wilson-család háza üres volt, egyedül a nagymama, és az alig 5 éves James Wilson ücsörgött csak otthon, várva, hogy Mr. Mrs. Wilson megérkezzen.
körbe rohangálta - körberohangálta
Kicsi létére persze hogy imádta a hasát - Kicsi volt, persze, hogy imádta a hasát.
Most is egész csapda rendszert csapdarendszert tervezett felrakni a házban
mint egy hűséges kutya, aki hónapok óta nem látta a gazdáját, szaladt az ajtóhoz, és türelmetlenül várt
Kipp-kopp, kikopoh? - Kipp-kopp, ki kopog?
Halkabban, kicsim.
megmutatom neked, ki ő
Karácsonykor - Angolul nagybetűvel írjuk az ünnepeket, de magyarul azért ne szokjunk rá, mert még mindig helytelen.
meg volt beszélve, hogy kit hozunk haza
beteges fizikumu - fizikumú, mert hosszú ú a vége
megnézve, hogyan nyugszik a kislány
elindult a konyhába, hogy gyorsan előpakoljon mindent
James-szet Jamest nézte
testvér párokat - Egybe kell írni.
annyit álmodott róla, hogy lesz neki is egy majd
hát ébren vagy, kis Ravenna
Üdv a családunkban, kedvesem.
megfogta James kezeit is, és együtt bevonultak a konyhába, elfogyasztani az első közös vacsorájukat.
1. fejezet:
Ám ekkor egy, még az ébresztő óránál ébresztőóránál is hatásosabb szerkezet el keltegetni
Gyerünk, Ravenna, ébresztő
Őszintén, lassan vissza sírtam visszasírtam az egyetemet.
egy-két előadást
De most, hogy dolgoztam, ezt nem tehettem meg.
képes lapokon - Egy szó!
szmog felhő - Úgyszintén egybeírandó!
beakarsz jutni valahova - Legtöbbször az igekötőket baltázod el. be akarsz jutni valahová
Azt, hogy itt lakhatok
és persze el küld elküld a picsába
ruhás szekrényemhez ruhásszekrényemhez léptem
Na meg persze, az én példaképem is
Bár csak Bárcsak tudnám, hogy mit.
majd, hogy kicsit jobban érezzem magam, egy kis sminkkel is javítottam magamon
Miután mindennel végeztem, szemeztem a saját tükörképemmel, majd fújtam egyet.
egy hamar - Egyhamar egy szó.
nyak mozgatás - Egybeírandó.
Amikor legutóbb itt járt, úgy nézted a fenekét
majd a szemeimbe nézett, miközben elpirult - Belenézett a saját szemeibe? Az igen!
jól esne neki - jólesne neki
lelki állapotban voltam - lelkiállapotban voltam
Amikor megtudtam, hogy asztmám van, megijedtem.
abba hagyom abbahagyom a dohányzást.
tönkre tettem tönkretettem a tüdőmet
de így se volt ritka, hogy rohamaim legyenek
Kelly pedig azonnal megfordította a táblát
mindig ugyan azt ugyanazt rendelték
Egyből oda nyúltam és felvettem, és érdeklődve füleltem. - Egyből odanyúltam, hogy felvegyem, és érdeklődve füleltem.
mint egy profi tele marketinges telemarketinges, de a hang, ami beleszólt, eléggé meglepett
egyszer össze szedtem összeszedtem a bátorságom
és könnyen össze barátkoztunk összebarátkoztunk
vizsga időszakban - Vizsgaidőszak egy szó.
Nagyon jól vagyok, kis holló, megdobogtatta a hájas szívem, hogy hallom a hangod.
Mondd csak, te vagy a vezetője a kávézónak?
szék pakolását - Székpakolását, egybe.
mondd el
elakart el akart kezdeni forgatni
vissza vonta - Visszavonta egy szó.
forgató könyv - Forgatókönyv szintén.
Ha tudnám, mire
fogas kereke - Fogaskereke egybeírandó.
Nem is tudom, mikor láttalak ilyen izgatottan izgatottnak.
fizetés napod - Fizetésnap egy szó.
Szóval el tudsz menni, vásárolni.
De, szigorúan ruhát!
Hogy hogy Hogyhogy ezt a kávéházat nézte ki?
Szerinted van Angliában másik gótikus kávézó, baba?
Gondolom, mivel a film is a gótikus stílust képviseli
olvasó próbája - Olvasópróbája, írd egybe, különben teljesen mást jelent.
2. fejezet:
Fájdalmasan felsóhajtottam, majd az oldalambra fordultam, kezemet párnának használva.
minden nőt, aki a közelében, van.
bátyussal nőttem fel ugye
hadd ne kelljen el mondani elmondani/elmondanom
nem szoktam csak úgy dobálózni a szexszel
és mivel hétvége van, nem jöttelek jöttem be kelteni.
Konkrétan rajta kaptam rajtakaptam azon, hogy
beindult benne a legjobb barátnő-reflex
Ez, kedvesem, nem férfi
úgy sem úgysem fogja megtalálni
pasi hiány - Pasihiány, egy szó.
Ezt tudom, kedvesem!
Úgy sem Úgysem fogom látni őt soha többet
vissza öleltem - Visszaöleltem, egy szó.
ugyan úgy - Ugyanúgy, egy szó.
Tudod, mit?
földszintre
lefogunk le fogunk szaltózni a lépcsőről
Tudod, mit fogunk csinálni?
Mikor legutóbb ezt kérdezte, elő rántott előrántott a háta mögül egy ouija táblát
hagy hadd ne kelljen elmondanom
vissza értem - Visszaértem, egy szó.
horror filmet - Horrorfilm, egy szó.
Nem...mit fogunk csinálni? - Látod a szóközhiányt.
ha nem tudnám, milyen vagy
A te hozzád tehozzád illő férfi
vissza tartja - Visszatart, egy szó.
De kivagyok én, hogy elrontsam az örömét. - Szerinted a 'ki vagyok' egy szó? És ez nem egy kérdő mondat kéne, hogy legyen?
egyből megfogjátok meg fogjátok találni a közös hangot
leakarod le akarod nyűgözni
ugyan olyan - Ugyanolyan, még mindig egybeírandó.
...vagy Bullterrier? - nNem kellett sokat
össze piszkítani - Összepiszkítani, egy szó.
mert, hogy - merthogy
ahogy betette a mancsát a házba, tört és zúzott
Azt mondom, a makacsságom
Hagy Hadd ne mondjam el, hogy már a fél álom félálom stádiumában voltam
majd amikor megláttam a kérdést, lefejeltem a kanapét
oda menni - Odamenni, egy szó.
a biztonságiak úgy védték, mintha valami őrült akarná megölni
Hát, ha minden igaz, hamarosan találkozni is fogtok - nézett rám szemöldök huzogatva húzogatva
Ez csak egy teszt, Quinny, nem jelent semmit
de megnézve azt a férfit
Kétlem, hogy ez bármit is rendesen "megmondana".
Ne mondd azt
olvasó próbákra olvasópróbákra, és meglásd, hogy vonzani fogod a férfi szemeket férfiszemeket
vissza öleltem visszaöleltem

3. fejezet:
Akár hogy Akárhogy is forogtam jobbra, balra jobbra-balra
kétségbe ejtő
- Kétségbeejtő, egy szó.
de egy kis masnin kívül, semmim se volt
egy-két lépést
le ellenőrizve
- Leellenőrizve, egy szó.
farmer gatya - Farmergatya, egy szó.
stáb tagokat - Stábtagokat, egy szó.
jól tudta, hol lehet a lehető legolcsóbban hozzá férni hozzáférni bizonyos dolgokhoz
Akár mennyit Akármennyit is eszek
szerintem meg lennél meglennél nekem.
fele annyira
- Feleannyira, egy szó.
Akkor még Kelly is odajárt oda járt
ahogyan megörökölte az egyik rokonától a kávézót, ő ott hagyta otthagyta az egészet, és neki látott nekilátott életet lehelni a régi épületbe
kivagyok ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy kit szeressen és hogyan
jobb bókokat tudd mondani, mint eddig bármely férfi
Most mondd azt, hogy
oda érnünk
- Odaérnünk, egy szó.
Bár, mondjuk, ez nem rajtam fog múlni.
befogok ijedni
- Be fogok ijedni.
Az pedig, tekintve, hogy mindenki vad idegen vadidegen, nem fog bekövetkezni.
Mondani sem kell, hogy az egész várakozást végig izgultam végigizgultam.
egyetlen egy
- Egyetlenegy, egy szó.
még pedig - Mégpedig, egy szó.
Végül, pedig, amikor végre megérkeztünk a kávézóba, Kelly neki állt nekiállt kipakolni, úgy gondolta, hogy mindenkit megkínál majd kávéval, vagy teával, attól függ, hogy mit kérnek.
Bár jól tudtam, hogy a teát nekem kell készítenem, Kelly-nek nehezére esett
újra kezdtem
- Újrakezdtem, egy szó.
Angliában vagyok, istenemre, itt a tea szent!
Amikor elkezdtem dolgozni, még utáltam
ugyan ilyen kis csnegő csengő

haza szaladtam - Hazaszaladtam, egy szó.
Nos, kijött ki jött meg?
látom, készültél
bika erőset
- Bikaerőset, egy szó.
és szóltam Kelly-nek, hogy ezt ő csinálja
Persze, hogy én csinálom
horkantottam, vissza gondolva visszagondolva
Vagyis, gondolom, valami biztosan történt
égi meszelő
- Égimeszelő, egy szó.
vissza biccentettünk - Visszabiccentettünk, egy szó.
hogy menjek csak oda, megkérdezni tőle, mit kér.
bíztatóan
- Biztatóan rövid i.
vissza sétáltam - Visszasétáltam, egy szó.
egy nagyon barátságos kis kör volt a kávézóban, Kelly, pedig, mint egy őrkutya, figyelt arra, hogy más, civil ember ne jöjjön be.
Kellyvle Kelly-vel

és amikor csak tudtam, olvastam Wallander nyomozó ügyeit.
sas szemei
- Sasszemei, egy szó.
de hát dehát, nem igen nemigen tudtam rajta segíteni
Szerinted ez most jelent valamit, Kelly?
kukkantgat
pamacs kutyája
- Pamacskutyája, egy szó.
aki, amikor csak tehette, mosolygott és boldog volt
elakarja hitetni bennem az ábrándot, hogy egy olyan kaiberű férfi, mint Tom Hiddleston érdeklődik irántunk - el akarja hitetni velem azt az ábrándot, hogy egy olyan kaliberű férfi, mint Tom Hiddleston, érdeklődik irántunk
Sajnálom, Kelly, de ezt nem akarom elhinni.
könyvvel az ölemben
próbáltam csak Del Toroóra figyelni
Ahogy leesett a tantusz, rögtön felpattantam és azonnal az öreg nyakába vetettem magam
miközben csak az járt a fejemben, hogy mikor fel adtam feladtam, megtörtént a csoda
Szívesen, nagylány
Neki is köszönd meg szépen, hogy babysitterkedni bébiszitterkedni fog
Melyik repülővel menjek, hova és mikor? - nem tudtam sehogy se palástolni az izgalmam Sehogy se tudtam palástolni az izgalmam
és ha választottál, a szállásod helyétől függően hozz magaddal plusz dolgokat.
Egyéb iránt
- Egyébiránt, egy szó.
mindent megfogsz meg fogsz tudni idővel
Üdv a csapatban, Ravenna.
Ez esetben
- Ezesetben
tudod, mi az
szét röppent
- Szétröppent, egy szó.
De aznap este, én nem tudtam aludni.4. fejezet:
olvasó próbánál - Olvasópróbánál, egy szó.
hogy legyen egy kis közös, csajos beszélgetésünk, itt, a kávézóban
kellett beszélniük
kellett promózniuk
Hozzá teszem
- Hozzáteszem, egy szó.
ki következtetni
- Kikövetkeztetni, egy szó.
Ne mondd
hozzá teszem
- Hozzáteszem, egy szó.
hozzá tett hozzátett egy lapáttal
így persze, hogy meg volt megvolt a közös hang
vissza fogottabb
- Visszafogottabb, egy szó.
Én lassan már három hónapja, Ravenna, pedig, ha nem számoljuk azt a pár napos kapcsolatát, akkor már két éve
majd megigazította a haját.
előre hajolt
- Előrehajolt, egy szó.
túl tettem túltettem magamat
tudjátok, az a tipikus bugyi tolvaj bugyitolvaj-fajta
sok fele sokfele kacsintgatott
Így békésen megbeszéltük, és hát külön váltunk különváltunk.
együtt érzését együttérzését kifejezve
bele esek beleesek a csapdákba
Most úgy is úgyis jössz velünk
tönkre menni
- Tönkremenni, egy szó.
A 4. fejezet elején, az írómodul kezdetével egy vonalban elfelejtettél a párbeszédben entert ütni, mikor kellett volna.
angyal szemeivel angyalszemeivel nézett rám
földre szállt földreszállt angyal
Majd el jön eljön a te időd is, Ravenna, meglásd - hümmögött Jessica is
hozzá szokhatott hozzászokhatott volna
mellett
szín csíkok
- Színcsíkok, egy szó.
le eshetett - Leeshetett, egy szó.
bárcsak lefényképeztem volna
nem az én hibám, hogy egy csajszis teadélutánra tetted be a lábad.
Nem tudom, nálatok, férfiaknál hogyan működik, nálunk így.
hogy azért még életben maradjon
Köszönöm, Ravenna
vissza ültem
- Visszaültem, egy szó.
feltűnően jól betudott be tudott kapcsolódni a nőies társalgásunkba
még mielőtt bármit is mondhatott volna, Jessica közbeszólt.
Örülök neki, azért, mert tudom
de belül gumi mackók gumimackók
össze szűkült
- Összeszűkült, egy szó.
kellett
nem igen nemigen hasonlítotok
John Snow
- Erre iszonyatosan harapok, ugyanis nagyon szeretem a karaktert, és a személyem elleni merényletnek érzem, mikor h-t írnak a nevébe, ugyanis az HAVAS JON, oké? (Ne vedd üvöltésnek, csa hangsúlyozni akartam, mert ismétlem, rettenetesen magamra veszem, ha elírják a nevét.)
vissza loptam - Visszaloptam, egy szó.
megcsóválta a fejét
az intézet helyett egy családnál kelsz és fekszel
Az egyik haverjával meg is szakította a kapcsolatot még nagyon régen
Gyere, papó, ülj le
olvasó próba
- Olvasópróba, egy szó.
végig húgyozta - Végighúgyozta, egy szó.
de hidd, el, tetszene
és azt hiszem, negyedszer halt meg ugyan ott ugyanott
nem igen nemigen
Amikor meg te vagy a soron, úgy játszol
össze pisilt
- Összepisilt, egy szó.
össze rezzentem - Összerezzentem, egy szó.
Majd amikor letette, egy kis ideig néztem magam elé
vissza léptem
- Visszaléptem, egy szó.
egyébiránt el vagyok elvagyok én magamban
Hát, miközben te kint beszéltél, nem tudom, kivel, Tom gyakran pillantgatott rád.
gondolom, ez vonzotta a figyelmét, vagy nem tudom
és amikor rólad kérdeztem, össze zavarodott összezavarodott egy kicsit
Azt, hogy eltudna el tudna-e képzelni veled bármit is. - fFelnevettem, majd szórakozottan megforgattam a szemeim szórakozottan.
Persze, hogy össze zavarodott összezavarodott
a kezembe vettem a csészémet, és megnéztem a benne lötyögő teát.
mikor kérésemre elismételte, azonnal lehunytam a szemeim, és a fejemet is lehajtottam, hagyva, hogy a hajam előre omoljon előreomoljon, ezzel pedig eltakarja a piruló arcomat.
ha megakar meg akar ismerni
Bánatomra, hétvégén ki kell porszívóznom
Az is jobb, mint a semmi, nem? - sSzívem szerint rá vágtam rávágtam volna, hogy hát, nem, nem jobb, mint a semmi.
Mondjuk, sokan voltunk így, de én kifejezetten megalázónak éreztem.
mire felkaptam a rongyot, amivel az asztalt törölgettem, és hozzá vágtam hozzávágtam 

sikerült el kerülnie elkerülnie a mocskos tisztító eszközt tisztítóeszközt
vissza nyomta
- Visszanyomta, egy szó.
vissza tértünk - Visszatértünk, egy szó.
elakartam el akartam pakolni
bevásárló listát
- Bevásárlólistát, egy szó.
5. fejezet:
össze szedetten
- Összeszedetten, egy szó.
vak sötétben - Vaksötétben, egy szó.
csoda eszközömet - Csodaeszközömet, egy szó.
SA szívem erősen kalimpált a mellkasomban, szinte kiütötte bordáimat a helyéükről
megtudok meg tudok úszni
egy-két SMS
baba jelmezben
- Babajelmezben, egy szó.
mű pisztollyal - Műpisztollyal, egy szó.
De most, hogy megnéztem, az lehet, hogy nem is mű pisztoly műpisztoly.
Jaj, James, vigyázz magadra, kérlek.
csípő műtétet
- Csípőműtétet, egy szó.
fűrészelni, és kalapálni kezdték a csontot
oda kaptam
- Odakaptam, egy szó.
megnyugvásomra, ez volt a helyzet
rém történetet rémtörténetet hallottam az ilyenekről,. Jobb félni, mint megijedni
mert gyakori név. - aAz üzenet felénél újra elkapott a sokk
golf ütő
- Golfütő, egy szó.
Hogy hogy - Hogyhogy, egy szó.
hosszú lesz az út. - eErős ingert éreztem arra, hogy megforgassam a szemeimet
Ugyan ezt
- Ugyanezt
most te jössz! - mMegkönnyebbültemn szuszogtam
kiakarnak ki akarnak szedni
golf ütőt
- Golfütő, még mindig egy szó.
annyira érdekfeszítő. - mMiközben a válaszomon dolgoztam
amit láttam, és az, hogy mennyire figyeltek a beteg minden egyes mozdulatára.
akinek a fejébe vágták az eszközt, ugyanis tele volt élettel
egyetlen egy
- Egyetlenegy, egy szó.
ami legalább agy zsibbasztásnak agyzsibbasztásnak jó volt
kellett
Legalább attól nincs kedvem meghalni. - eErősen elgondolkoztam, hogy vajon szabad-e ilyet írnom.
úgy sem
- Úgysem, egy szó.
le fog szakadni az ég. - nA nyelvemre kellet harapnom
magammal rántani. - tTalán túl nyíltra is sikerült

nem fog az arcomba röhögni...ugye? - Látod a szóközhiányt.
fekete-fehérben
Annyi minden van itt kint, Ravenna, nem szabad az esőt látni, mikor az égen van a szivárvány. - eElmosolyodtam.
vagyis, leakartam le akartam tagadni, hogy létezik szivárvány
át neveted átneveted az egész napot
és a medencébe öntötték? - bBekapta a csalit
biztos vagyok benne, hogy az is James ötlete volt
Nem tudom, mire kereshetett Amazonon, hogy erre lelt
ebbe fektette a pénzét. - éÉn magam már semmin sem lepődtem meg
felül múlni
- Felülmúlni, egy szó.
mellette. - fFelnevettem
kellett
odahaza. - nem tudtam egyszerűen mást írni erre Erre egyszerűen nem tudtam mást írni.
Szólj, tényleg, ha sokat kérdezek, csak érdekel. - mMár megint én voltam a téma. Vissza akartam kérdezni, pont úgy, ahogyan percekkel ezelőtt is tettem, de most nem tudtam volna olyan ügyesen megoldani ezt, hiszen Tom, világ életében világéletében itt élt, Angliában, így hülyeséget lett volna megkérdezni tőle, hogy "és te miért laksz ott, ahol eddig is?".
fel vettek felvettek arra a szakra
vissza bújok - Visszabújok, egy szó.
Jó éjt, Mr. Hiddleston. - mMiután mindezt elküldtem, úgy döntöttem
félre léptem félreléptem volna a lépcsőn
össze gömbölyödve
- Összegömbölyödve, egy szó.
álom manó - Álommanó, egy szó.
még egyre - Ebben a szövegkörnyezetben azt kéne írni, hogy még egyhez.
nem akartam megbántani a barátnőmet, így leküldtem ezt az adagot is
megakarta meg akarta számolni
de gyorsan össze cipzáraztam összecipzáraztam inkább a bőröndöm
össze húztam összecipzáraztam magam
taxi sofőrrel
- Taxisofőrrel, egy szó.
oda lépdeltem - Odalépdeltem, egy szó.
sport táskát - Sporttáskát, egy szó.
anyós ülésre - Anyósülésre, egy szó.
érzelem mentesen - Érzelemmentesen, egy szó.
vissza pillantó visszapillantó tükör
egyetemi körülmények között. - iIzgatottságom nagy részben valójában félelemből állt.
De a gondolat, hogy sokan ott lesznek a hátam mögött, legalább megnyugtatott.
az taxit
régi módi
- Régimódi, egy szó.
Első sorban - Elsősorban, egy szó.
pasztell sötét zöld sötétzöld
francia ágyon
- Franciaágyon, egy szó.
Na meg a párna éis elég terebélyesnek tűnikt hozzá.
mellett

éjjeli szekrény - Éjjeliszekrény, egy szó.
olvasó lámpa - Olvasólámpa, egy szó.
Furcsa mód - Furcsamód, egy szó.
kitudja ki tudja, hány ember meztelen testén ment már át ez a szerencsétlen anyag
nem igen
- Nemigen, egy szó.
ilyes fajta - Ilyesfajta, egy szó.
eltudom el tudom viselni
akármennyire is "próbálkozott", nem tudott túl sok helyet elfoglalni
négy személyes
- Négyszemélyes, egy szó.
hozzá illő hozzáillő, kényelmes székekkel
persze, hogy volt egy
turmix gép
- Turmixgép, egy szó.
találtam meg az edényeket, és a tányérokat.
Disney-féle
kijöhetek egy kicsit elmélkedni, vagy olvasni
át keltem átkeltem volna az úton
neki szambázzak nekiszambázzak valakinek
aki nekem ütközött, nem kicsit megjárta
Kellett
Haén Ha én mobillal képes vagyok
bevásárló központot bevásárlóközpontot is
ahova betértem, egy kicsit nézelődni
sötét zöld sötétzöld színűt
persze, hogy hamar hagyott el ilyenkor a fény
nem hogy nemhogy halkult volna
hogy megtudjam, ennek mi az oka
lenézve láttam, hogy egy hatalmas Német német juhász akaszkodott rám
- A nemzetiségeket sem írjuk nagybetűvel.
kétségbe esetten - Kétségbeesetten, egy szó.
jobbra-balra
Ha ugyanis ott találom magam, biztos, hogy ennyire se fogom tudni megvédeni a testem.
ami csak tőlem tellett.
szét feszíteni
- Szétfeszíteni, egy szó.
állkapcsát
megleszek, uram
Végül e azért is zsebre vágtam.
körbe táncoljanak
- Körbetáncoljanak, egy szó.
magam is letudtam le tudtam volna kezelni
Egy Német német juhász
figyelem elterelésképpen
- Figyelemelterelésképpen, egy szó.
menedéket találni magamnak, és legfőképpen a gondolataimnak
Üzenet jött, Tomtól
neki láttam
- Nekiláttam, egy szó.
És ne értsd félre, nem azért elemeztem ki ilyen alapossággal minden hibádat, mert annyira szarul írnál, hanem épp azért, mert nagyszerűen, tehetségesen írsz, és nagyon szeretném, hogy egy ilyen pazar írásnak a helyesírásába se lehessen belekötni. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. Megfelelően zárod le a fejezeteket, úgyhogy a történetvezetéseddel semmi gond. Hitelesség terén is csak egyetlen dologgal van problémám. Amikor Ravennában először felmerül, hogy Tom érdeklődik iránta, rögtön azzal a szöveggel hessegeti el, hogy egy olyan ember, mint Tom, biztosan nem nézi ki magának pont őt. Ez f*szság, már bocsánat. Úgy áll hozzá, mintha egy félisten lenne, épp ezért semmi köze nem is lehet hozzá, pedig a híres színészek ugyanúgy emberek, mint mindenki más. Nem kell a hírességeket egy másik állatfajként kezelni, oké? (5/4)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailered nincs, ami engem nem zavar, szerintem nincs rá szükség. A függeléked - vagyis a fun corner - frenetikus, még sosem láttam hasonlót, csodás ötlet volt. A blogod bővelkedik egyedi tartalomban; ide tartozik a zseniális fülszöveged, a rendezett oldalaid, a csodás prológusod, a sziporkázó alapötlet, a tehetségre utaló kivitelezés, a helyleírásaid, a párbeszédeid, Ravenna karaktere, a stílusod és a szókincsed. Még felsorolni is borzasztó; hogy lehetsz ekkora zseni? (5/5)

A tartalom összesen: 75/61 Rengeteg olvasás, és a fejezetek átolvasása közzététel előtt! ;)


Ajánlom...
Főként a Tom Hiddleston-fanoknak, de mindenki másnak is, aki egy nem mindennapi lelkivilággal és gondolkodásmóddal megáldott főhősnő, Ravenna szemszögéből akarja nyomon követni egy fiatal, diplomás dramaturg karrierjét, aki Londonból Kanadába kerül, ahol talán nem csupán egy fényes karrier, hanem élete szerelme is várja. A blog külön azoknak íródott, akik Guillermo del Toro rajongói, és imádják a brit pasikat is.


Elnézést, hogy olyan részletességgel elemeztem a fogalmazásodat és a helyesírásodat, mint minden mást összesen sem, de tényleg nem tudtam más hibát találni a blogodon, és mégiscsak akartam valamiről írni, ami segíthet neked a fejlődésben. És nem is azért tettem így, hogy cikizzelek a hibáid miatt, hanem azért, hogy javítsd ki őket, mert ha én rászántam ennyi időt, akkor a saját blogod átjavítására te is rászánhatsz. Tudom, nem szoktam ilyet írni, de mostanában nagyon nem kapok visszajelzéseket a többórás munkával megírt kritikáimért, és nagyon örülnék, ha kivételesen valaki hajlandó lenne megfogadni legalább egy részét annak, amit összehadováltam.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb, a legjavíthatatlanabb, a legreménytelenebb, legőrültebb, legégetnivalóbb Nessa randalírozott. Ciao! :)
U.I.: Olvastam a chatben. Őszinte részvétem, tényleg. Tudom, hogy ez semmit nem jelent, főleg nem egy vadidegentől, de azért le akartam írni.