2016. március 28., hétfő

Timi blogja

Timi, ha nem érdekel a rinyálásom, görgess le oda, ahol a blogod címe van nagy betűkkel.
Ezen a blogon már időtlen idők óta nem hallattam magamról, és, bár tudom, hogy senkit nem érdekelnek a kifogásaim, és, hogy minden bejegyzésem elején olvashattok hasonló nyavalygást, azért szeretnék egy, lehetőség szerint minél rövidebb magyarázattal szolgálni arra, hogy gyakran hetekre képes vagyok eltűnni.
A blogjaim listáján - ezzel együtt - jelenleg kilenc blog sorakozik. Ebből egy nem lényeges, mert nem az enyém, csak társnak vettek fel rá, de se híre, se hamva az írónőjének. A másik a Pannával közösen vezetett blogunk, amit nemcsak, hogy csak számunkra láthatóvá állítottunk, de újra is akartunk írni, csak közben Anna el is tűnt, mindegy, miért. Tehát igazából erre a blogra sem kell sok időt fordítanom. A következő a sorban egy blog, amit bétázok, és, amire január óta nem látszik készülni a folytatás.
Végre elérkeztünk az érdekes részhez is. Leghátul kullog a Volt egyszer egy rémálmom, egy verses-novellás blog, ami nemcsak azért pang jelenleg, mert nincs tehetségem a versekhez, hanem azért is, mert Ihlet Istennő egy jó ideje elkerül engem. Felette árválkodik a Truth or Lie..?, aminek nemrég még a regénnyé átdolgozásán gondolkodtam, mielőtt rájöttem, hogy egy kupac szar az egész történet. Ennek a folytatására a kevés, hűséges olvasóm február óta vár, de még bele sem kezdtem, mert annyira ki vagyok fáradva, hogy, ha lenne is ötletem, már nincs erőm megfogalmazni és legépelni. De ötletem sincs, úgyhogy eleve bukik az egész folyamat.
Itt következik a sorban a blog, aminek a sorait most is olvasod - a blog, aminek négy blog vesztegel a várólistáján már hónapok óta, és, ami egy blogverseny nyereményeit is már nagyon régen ki kellett volna, hogy ossza. Bár tudom, hogy nagyon úgy tűnik, én még mindig nem szándékozom bezárni a blogot, csupán idő kell, hogy egyedül megcsináljam azt, amit máskor Pannával vállvetve szoktam. Ezért mindenkitől türelmet és megértést kérek - a blognak koránt sincs vége, nem hagytam abba, sőt, de időre van szükségem, amíg teljesítem az elvárásokat, amik egyébként teljesen jogosak.
Pár sort még a maradék 3 blogra. Az egyik nem más, mint az Angyali érintés, amihez igazán sok ötletem van, csak nincs időm és energiám azokat legépelni, kigyomlálni és közzétenni. De sebaj, mert ez még csak fél hónapja néma, és úgyse olvassa senki, úgyhogy nem nagy gáz, ha elhanyagolom még egy ideig. Ezek után maradt még az Ami Belefér és a Paparazzi Blog Design, amiken kritikusként dolgozom. Utóbbira több, mint egy hónapja vettek fel, és csak nemrég volt időm, hogy az első kritikámat közzétegyem rajta, de már meg is érkezett rá a következő rendelésem, szóval megint sürget az idő.
És ez még csak a bloggeri státuszom kifejtése volt! Hadd ne soroljam fel, hogy így, kb. két teljes hónappal a tanév vége előtt, mennyi tanulnivalóm lenne, amit még így is csak elmismásolni és összecsapni van időm! És arról sem igazán akarok áradozni, hogy 30-án leszek 15 éves (éljen a vén banya!), és ez megint elkeserít, és legszívesebben bőgnék! Közben pedig még - a családi és társasági életem élésén kívül - a kedvenc sorozataim új részeit is figyelemmel kell kísérnem, mert belehalok, ha valamelyikről lemaradok.
Bocsánat, Timi, hogy pont a te kritikád elején kellett kifakadnom, de ez téged csak annyiban érint, hogy hónapokat kellett várnod erre a nyamvadt kritikára, ami nem is lett a legjobb, amit eddig kiadtam a kezeim közül, sajnálom. Megértésedet kérem. De a nyafogás itt hivatalosan is véget ér, úgyhogy lássuk végre a kritikát is!
Utolsó utóirat: mellesleg ez a 60. bejegyzés a blogon. Bővebben a 100. bejegyzésnél fogok áradozni és hálálkodni nektek.

Szerzője: Timi

A kinézet
1. A fejléc. Mivel a japán animék meg ilyesmik sosem álltak túl közel hozzám (és ez nem leszólás, csak épp kevés dolgom volt animékkel, na), ezért engem sosem tudott lenyűgözni egy ilyen stílusú fejléc. De nem ez a baj vele, hanem az, hogy rossz felbontásúak a karakterek rajta.
A gif a sarkában viszont tökéletes felbontású, és azért, hogy még ráadásul mozgókép is, jár a pluszpont, mert ilyet ritkábban találni, mint állóképes fejléceket. A háttérből nem sok látszik, de, ami igen, az is elmosódott és alig kivehető. A cím betűtípusa sem tetszik túlzottan, mert nem igazán tükrözi a cím hangulatát, de ez lehet, hogy csak egyéni problémám. Az meg, hogy kb. feleakkorával, mint a cím mérete, rá van írva a fejléc készítőjének neve - aki egyébként szerkesztőtársam a PBD-n, de ez nem ad jogot elfogultságra -, szerintem pofátlanság. Oké, szerzői jogok, meg minden, de sosem helyeseltem, ha valaki ilyen, a fejléc kinézetét is elrondító, hivalkodó méretben hozta a blogra tévedők tudtára, hogy a fejlécet ő készítette. Ez nekem már túl erélyes reklámfogás.
Ami még megzavart, az az, hogy a fejléc széle, és így a cím egy-másfél betűje is belelóg a bejegyzéssávba. Hát, igen, az oldalfejléc átka. Nem értek a kódoláshoz, de, ha meg lehetne oldani, hogy kisebbre tedd a fejlécet (azért ne a bejegyzéssávot keskenyebbre, mert az már így is elég keskeny, a modulsávot meg már nem lehet hova kicsinyíteni), akkor egyrészt megoldódna valamelyest a rossz felbontás problémája, másrészt a belelógása a bejegyzéssávba. De, ha már ennyi kifogásom van, akár javasolhatnám azt is, hogy rendelj egy új fejlécet.
Ezt viszont azért nem tehetem meg, mert ott vannak a fejléc pozitívumai is, miszerint a színek harmonizálnak egymással, és mégis jól néz ki a fekete-fehér árnyalatok mellett a vörös szem. Ráadásul, mivel a blogon is csak a fekete, a fehér és a piros találhatók meg, a blog többi részével is passzol a fejléc. Ez tehát el lett találva. (6/3)
2. A háttér. Mindig elfogult vagyok, ha a feketéről vagy a sötétszürke árnyalatokról van szó, mivel a sötét színek állnak hozzám a legközelebb. Épp ezért nincs egy rossz szavam sem a blogod hátterére. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Sötét háttér esetén szerintem általában az a legszerencsésebb, ha az átlátszó modul- és bejegyzéssáv mellett döntünk, és te ezt tetted, úgyhogy szuper. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. Szuper, hogy a fejlécen szereplő, vörös szemhez hasonlóan a moduljaid és a bejegyzéseid címei is pirosak. A fehér betűszínnel sem nyúltál mellé, mert a sötét alapon az a legolvashatóbb.
Az szúrta a szememet, hogy a modulsáv és a bejegyzések betűtípusa különbözik; szerintem állítsd be ugyanolyanra a kettőt, egységesebb hatást kelt. De a bejegyzések betűméretét mindenképp állítsd kisebbre, mert ezek a nagy betűk szinte kiugranak az egyébként is keskeny bejegyzéssávból. (3/2)
5. Az effektek. Nagyon tetszik, hogy a linkek mögött fehér árnyék jelenik meg, ezt szuperül eltaláltad. Az, hogy a chatben pirosra és aláhúzottra váltanak a linkek, ha rájuk viszem a kurzort, szintén jól néz ki, és kellően figyelemfelkeltő is. Ahogy nézem, a modulsávban szereplő linkek fehérre váltanak az kurzor-ráviteltől, és ez is rendben van. (5/5)
6. A modulok. A +1-gombot mindig is fölöslegesnek tartottam; gondolom, te is észrevetted, hogy a bloggerek általában nem tolonganak, hogy megoszthassák, amit olvasnak. Az tehát felesleges, szerintem nyugodtan le is veheted. A sok versenyes képnek szerintem hozz létre egy versenyes oldalt, mert csak elnyújtják a modulsávot.
A legfelső modulod, amiben leírod, hogy a sablon dA-s, a fejléc meg Perrie munkája, abszolút fölösleges. Nemcsak azért, mert Perrie már elég nagy betűkkel megjelölte a fejlécen, hogy az az ő munkája, hanem azért is, mert ezt az információs oldalon már leírtad.
Sorrendileg a javaslataim: a feliratkozókat tedd a chat elé, mert az mégiscsak fontosabb, a cseréket meg legalulra (végtére is, ez a te blogod, hadd legyen már előrébb való a saját blogod szerzősége és nézettsége, mint a linkcserék!). (12/8)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A könyvborítót mindig is baromságnak tartottam, de a tieid jópofák. Mind a fekete-fehér, mind a színes jól sikerült, tényleg. Nem baj, ha nem a te munkáid, azért ezt le kellett írnom.
Egyediségről. Ide sorolnám a gifet a fejléceden, ami ritkaságnak számít. Tetszett, hogy a chat neve 'Utolsó kérésed?', a feliratkozóké 'Démonok', a nézettségé meg 'Áldozatok'. Ezek ötletesek, és így színesebbé teszik a blogot. (5/5)
8. Az összhatás. A rossz felbontású fejléctől eltekintve a blogod kinézete nagyon bejön, az általános sötétség, ami uralkodik a színeiben, pont a kedvencem. (5/5)

A kinézet összesen: 40/32 Pár apró csiszolgatáson múlik! :)


A tartalom
1. A cím. Mindig tudtam, hogy a magyaroknak nincs öntudatuk; valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a blogok 95%-ának angolul van a címe. De sebaj. Szerintem a te blogod címe is jobban hangzana úgy, hogy "Titkolt démon", vagy "Titkos démon", tudom is én. Mindenesetre ebben a formájában is kellően rövid, emlékezetes és könnyen megjegyezhető. Szóval azon kívül, hogy ezen a nyelven elég elcsépelt, nem tudok belekötni. Ráadásul zseniálisan össze van fogva a történettel, úgyhogy nagyon jól el lett találva. (6/5)
2. A fülszöveg. Lenyűgöző! Különleges hangvételű, egyedi témájú, figyelemfelkeltő, szinte ráordít az arra tévedőre, hogy olvasson bele a blogba; megfelelő hosszúságú, egyszóval szuper. Viszont pár apróbb hibát felfedeztem benne, amiket pirossal jelölök:
Testvérek, akik egymásra féltékenyek, különböző indokkal. - Magyarosabb lenne a szórend, ha úgy szerepelne, hogy "féltékenyek egymásra".
Egy démon, és egy oldal.
Ezeken a könnyebb-nehezebb akadályokon kell keresztülmennie a Kagawa-testvéreknek.
Boldogok, szomorúak, elveszettek is lesznek, mégis a legnagyobb feladatot az jelenti, hogyan tudnak egyenlő félként tekinteni egymásra. - A szórend lehetne inkább úgy, hogy "az jelenti a legnagyobb feladatot".
Mi, testvérek, elmeséljük, hogyan éltünk túl, vagy haltunk meg.
Amit nektek mesélünk, innen, a földről ered, vagy a pokolból? (5/4)
3. Az oldalak. Hiányolok egy olyat, amire a versenyre jelentkezős képeket összegyűjtöd, hogy ne a moduloknál foglalják a helyet. Tetszett, hogy a kritikáknál írtál is az adott kritikáról, sőt, még ajánlottad is a blogot, ahonnan kaptad.
A szereplők rövid leírásait olvasva mosolyogtam egy kicsit, mert általában, ha egy embert (esetünkben karaktert, de hihető karakterre is igaz) két mondatban akarsz bemutatni, az komikus lesz. Persze, az más kérdés, ha a történetben is ilyen kidolgozatlanok. Mindenesetre a rövid leírások tele vannak hibával. Hadd mutassam be őket is:
15 éves, magába zárkózó lány. Olyan szeretne lenni, mint a nővére, olyan, aki megtudja meg tudja védeni magát. Olyan, aki erős, olyan, a akit csodálnak. Ez Miyuki álma. - Nem az a zavaró benne, hogy négyszer szerepel a négy mondatban az 'olyan', hanem az, hogy ezzel olyannak mutatod be a csajt, mintha az élete a nővére körül forogna. És azért, lássuk be, egy 15 éves lánynak más is járhat a fejében - jobb esetben.
17 éves, gyerekes önzőséggel rendelkező lány. - Akkor már én is gyerekes önzőséggel rendelkezem... Azt most hagyjuk, hogy a 17 évesek többsége még tényleg gyerek (sokan még húsz évesen is, azt azért tegyük hozzá), ezért nem is lehet más, csak gyerekes; inkább azt mondanám, hogy belső tulajdonsággal "rendelkezni" nem szoktak az emberek. Legfeljebb arra mondjuk, ha mondjuk "fekete hajjal rendelkező lány", de még az is furcsán veszi ki magát. Én inkább azt írtam volna, hogy: 17 éves, gyerekes önzőségben szenvedő lány.
Személyiségével szemben a suliban "menő"-ként van titulálva. - Hű, ez a mondat hivatalosan is a kedvencem lett. Ezt úgy írtad, mintha a való életben számítana bármit is, hogy valaki milyen ember. Aki "menő", az nem attól menő, mert jó ember, vagy szeretnivaló a személyisége. A másik meg: menőként nem is, de menőnek lehet titulálva. Érted. Tehát a mondat úgy, ahogy én írnám: Önimádóságának köszönhetően ő a suli menője.
Gyűlöli kishúgát, mert kiskorától kezdve apja foglalkozott vele anyja helyett. - Ezt a mondatot sem gondoltad át szerintem. A következő mondatot is elolvasva érthető, de magában már nem állja meg a helyét, ugyanis... "apja foglalkozott vele anyja helyett"? Ez mit jelent? Ebből akár azt is leszűrhetném, hogy az anyjuk már nagyon régen meghalt, és az apjuk törődött velük az anyjuk helyett is... Világos, hogy tényleg meghalt egyszer az édesanyjuk, és az is, hogy mit akartál elérni a mondattal, de mindenképp át kéne írni. Pl. így: Gyűlöli a kishúgát, mert az apjuk kiskoruktól kezdve csak vele törődött.
Viszont, miután édesanyja meghalt, Miyuki lett a középpontban, azért, mert (az anyjuk/az ő) kiköpött mása volt. - Ezt én első olvasásra úgy értelmeztem, hogy az anyjuk kiköpött mása volt, és az apjuk ezért szereti annyira, de azért ezt bele kéne írni, hogy egyértelmű legyen.
Álma, hogy legyőzze testvérét. - Ez a mondat épp hibátlan, de azért akartam felhozni, hogy megdicsérhesselek a csodás üzenetért, amit közvetítesz vele. Mert a testvérek, de leginkább az azonos nemű testvérek között gyakran súlyosabb az utálkozás, mint normál emberek között. Hogy miért? Mert a legjobb barátoddal szemben van annyi távolságtartásod és illemtudásod, hogy nem esel a torkának, mint egy állat, de a testvéreddel megteheted, mert ő mégiscsak a testvéred, és mindenkinél jobban ismer téged, ráadásul még családban is marad a dolog. Azonkívül, mivel a testvérek általában bizonyos korukig kénytelen-kelletlen össze vannak zárva (értsd: együtt kell élniük), ezért annyi időt töltenek egymással, hogy állandóan egymás szeme előtt vannak. És egy ember, aki folyton veled van, könnyebben mászik az idegeidre már a puszta lélegzetvételével is, mint az, akit, mondjuk, hetente látsz.
Elkalandoztam, de ezt épp dicséretnek szántam, mivel támogatom ezt a nyíltságot, és vállon veregetheted magadat, hogy nem egy rózsaszínfelhőben játszódó szappanoperát írsz, hanem egy igenis valós és szókimondó történetet. (4/3)
4. A prológus. Csak négy hibát észleltem benne, de egyébként megnyerő. Elég rövid, de nincs más baja. Érdekes a lezárása, rögtön berántja az olvasót, és ez óriási pozitívum egy prológusnál. Tetszik, hogy beleszőtted a blog címét, de ez megint egy problémát vet fel: ha japánok a karakterek nevei, akkor valószínűleg Japánban játszódik a sztori... akkor mégis hogy került oda ilyen váratlanul egy angol álnevű tag? Legalább japánul írtad volna bele, vagy ilyesmi, mert így olyan levegőben lógós az egész. Elvégre a gyerekek, akiknek ezt mesélték, rögtön bezsongtak tőle, meg minden, szóval biztos érteniük kellett azt a két angol szót. Ez is magyarázatra szorulna. Persze, Japánban is tudnak angolul, nyilván, de akkor ezt is meg kéne magyarázni valahogy, hogy ne maradjanak kétségek. (Btw, tudom, hogy a prológust nem te írtad, de gondolom, azért nem árthat, ha ezt is kifejtem.)
Visszatérve a helyesírására:
Mivel, aki elküldte oda a kívánságát, rejtélyes módon, egy év múlva (szórendi hiba, helyesen: egy év múlva rejtélyes módon) kámforrá vált. A rendőrségen belül azonban még most is szüntelenül keresik az eltűnt emberekért felelős személyt. Újabb talányt leplez misztikus neve: Secret Demon. – mesélt az ezredes a kislányainak, akik e hír hallatán bezsongtak.
Ja, és ami még fontos: sürgősen állítsd át sorkizártra. Amúgy is keskeny a bejegyzéssáv, így alig fér ki pár szó egy sorba, és még azok a sorok is rendezetlenek így, balra zártan. Sokkal áttekinthetőbb lenne sorkizártan. (5/3)
5. A történet. Ha az alapötletet te találtad ki, akkor azt kell mondanom, hogy csodás elméd van! Tényleg igazán érdekes húzás volt a honlap, az egy év múlva eltűnés meg a démonos dolog, meg eleve az, hogy a két testvér mire és miért veszi igénybe a honlapot. Ezt nem is ragozom tovább, mert nem a pozitívumokat kell fejtegetnem. A történet alapötlete így: (10/10)
Amivel gondjaim vannak, az a kivitelezés. A leírások hiányát, az összecsapott párbeszédeket, a kidolgozatlan karaktereket, a néhol zavaros fogalmazást és a temérdek helyesírási hibát a további pontokban tárgyalom, itt a történet kivitelezéséről van szó. Semmiről nem írsz eleget ahhoz, hogy élvezhető, hihető legyen a történet, semmi nincs elég színesen ábrázolva ahhoz, hogy az olvasó bele tudja magát élni. Olyan összevissza, levegőben lógó hatást kelt az, hogy semmit nem dolgozol ki eléggé, hogy attól sokszor már élvezhetetlenné válik a sztori. Ne félj kitérni a részletekre! Ne zavarj le fél sor alatt egész jeleneteket, amikből lehetne érdekes epizódokat kanyarítani! Hiszen nincs kötöttség egy rész hosszát illetően, akkor miért fukarkodsz a betűkkel? A történeted kivitelezése tehát: (10/2), de nem azért, mert le akarlak pontozni, hanem azért, mert sokkal, de sokkal többet is kihozhatnál belőle, ha fordítanál rá elég időt és energiát. Megéri, hidd el, én tudom.
Még valami: tedd sorkizártra a bejegyzéseket. Ezt azért hangsúlyozom másodszor is, mert tényleg nagyon fontos. Igényesebb, rendezettebb kinézetet ad a blogsávnak, és könnyebb is úgy olvasni.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Sehol egy árva leírás. Ami kicsit hasonlított rá, az az, hogy Miyuki haja szögegyenes, Chizukué meg göndör/hullámos, de ennyi. Ez is a kidolgozatlanságra vezethető vissza. Az olvasóidnak muszáj maguk előtt látniuk az eseményeket, különben élvezhetetlen lesz az olvasás, és hogy látnák maguk előtt őket, ha semmilyen külső utalást nem adsz a helyszínre, ahol játszódik a cselekmény, vagy a karakterekre, akik köré épül?
A párbeszédeid gyerekesek. Sajnálom, hogy ezt mondom, de nem tudom szebben kifejezni. A nagy részük olyan elképzelhetetlenül valószínűtlen, hogy sosem tudnám elképzelni, hogy egy, Miyuki vagy Chizuku helyzetében lévő ember kimondja a szavakat, amiket a szájukba adsz. Másrészt, ahogy beszélnek egymással M és C... Mint az ötévesek. Azt hinnénk, hogy a tizenévesek, ha már annyira felnőttnek akarják titulálni magukat, akkor igyekeznek úgy is viselkedni. De nem. Ez viszont a való életben is így van, szóval nem is akkora baj.
A legnagyobb problémám viszont mégis a karakterekkel van, meg is mondom, hogy miért. Vagy inkább leírom. Tökmindegy. Szóval, a karakterek hihetetlenek (nem pozitív értelemben). Hogy miért? Azért, mert a 16 és 18 körüli koruk ellenére úgy viselkednek és beszélnek, mint a nyolcévesek. Semmire nem úgy reagálnak, ahogy kellene nekik, ha normálisak és emberszerűek lennének. Ezért reménykedem abban, hogy egyrészt ezt még helyre tudod hozni, másrészt abban, hogy Masato karakterére már fogsz elég időt szánni ahhoz, hogy sokoldalú, hihető, érthető, szerethető karakter legyen. Egyáltalán nem önreklám céljából, hanem azért, hogy segítsek, ajánlom figyelmedbe a szakszerű karakteralkotáshoz segítséget nyújtó cikkemet, ami igazából nemcsak az én cikkem, hanem Pannáé is, a szerkesztőtársamé és legjobb barátomé, de ez most mellékes (csak azért írtam le, hogy ne lehessen belőle félreértés, hogy én a magaménak tulajdonítom azt, amiben egyformán sok munkánk van, na). Olvasd el. Persze, ez az írás sem szentírás, mi is csak a saját tapasztalatainkat tudtuk belefoglalni, amit én minimum hét, Panna pedig még több évnyi írás után szerzett; lehet, hogy nem a legprofibb munka, és lehet, hogy vannak benne olyan tanácsok, amik szart sem érnek, de ártani szerintem semmiképp nem árthat. (15/2)
7. Stílus, fogalmazás. Említettem már fentebb, hogy zavaros a fogalmazásod. A stílusodról is a 'kiforratlan' és az 'elkapkodott' jelzők jutnak eszembe. Hadd illusztráljam.
Üsd fel a blog eddigi három fejezete közül bármelyiket, tekerd egy tetszőleges sorához, és olvass el belőle egy bekezdést. Ha volt benne több, mint egy mondat, aminek az értelmét csak több másodperces, szemöldökráncolással kísért tűnődést követően tudtad leszűrni, akkor ott nagyon összecsapott a fogalmazásod. (Persze, amit te írtál, azt te nyilván jobban érted, mint bárki más, de attól ez még igaz.) Nem viccelek. Többször is volt olyan, hogy vissza kellett olvasnom egy bekezdést, mert olyan érzésem volt, mintha kihagytam volna egy lényeges mondatot, hiszen a bekezdésnek semmi, vagy csak nagyon kevés értelme volt. Ez pedig tarthatatlan. Az olvasódat hiába érdekli is esetleg a történet, ha képtelen megérteni, amit írni akarsz. És itt nem arra gondolok, hogy gyengeelméjűek lennének az olvasóid.
A stílusodról és a fogalmazásodról is az a véleményem, hogy sokat fejlődnének, ha elolvasnál még pár tucat regényt. A belefektetett időn kívül semmit nem veszíthetsz vele, és annyi mindened fejlődik tőle, hogy azt csak egy külön cikkben tudnám eléggé kifejteni (meg is tettem már, de nem linkelek; ha érdekel, írd meg, és belinkelem, vagy keresd meg te), úgyhogy: olvass! (5/1)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincseddel nem is lenne semmi gond - persze, pár tucat regény csak segítene rajta (ne vedd magadra; szinte mindenkinek leírom ezt, akár bő a szókincse, akár nem) -, de a helyesírásodon még bőven van mit csiszolni. Nem akarom az összes hibát kielemezni, de pár példát azért felsorakoztatnék, hogy hasznod is legyen belőle.
1. A párbeszédeknél pontot teszel oda, ahova nem kéne, és kisbetűvel kezded a gondolatjel utáni részt, amikor nem kéne.
 – Elég kísérteties egy terület. – jegyeztem meg. Teljesen kiráz a hideg a kinézetétől.
 – Tessék. – Amint ezt kimondta, a semmiből kinyílt az egyik ajtó.
(Itt egyébként látható a múlt- és a jelen idő váltogatása.)
2. A 'mond' ige felszólító alakját sosem írod helyesen.
Ebben a másodpercben mondd el, hol a húgom! - Kezdtem ideges lenni.
Csak mondd meg, hol van.
3. Az előbbi példákban már azt is láthattad, hogy nem teszel vesszőket oda, ahova kéne. Erre számos példát tudnék hozni, de nem húzom az idődet.
4. Ez csak egyszer fordult elő, de muszáj leírnom:
Pofáján csalódottságot, dühöt véltem felfedezni, ezáltal tényleg úgy gondoltam, nem épp eszű. - Azt nem gondolhattad, hogy nem épp eszű, mivel annak nincs értelme. Azt viszont már gondolhattad, hogy nem épeszű. Nem mindegy.
5. Már nem emlékszem, hol találkoztam vele, de legalább egyszer előfordult, hogy a fél fejezeten keresztül múlt időt használtál, mint a többi fejezetben is, aztán hirtelen jelenre váltottál. Erre nagyon figyelj oda, mert hihetetlenül zavaró tud lenni!
Nem csak ezek vannak, de szerintem ennyi is elég ahhoz, hogy a fenti tanácsomat megint hangoztathassam: olvass regényeket! Ha épp nincs ötleted, mit olvashatnál, azt írd meg, és linkelek olyanokat, amik fent vannak a neten pdf-ben, ingyen. Vagy, ha megadod az e-mail címedet, küldök olyanokat, amik le vannak töltve nekem. Nem animék, és nem is biztos, hogy a te ízlésednek valók, úgyhogy csak javaslat szintjén, és nem is kötelező jelleggel. (5/2)
9. Hitelesség, történetvezetés. Mivel ezt a történetet én az eddigiek alapján fantasy-ként definiálnám, hitelességről nemigen beszélhetünk. Félre ne értsd, imádom a fantasy-t, szóval ez nem leszólás volt! (Vagy az is lehet, hogy hülyeséget beszélek, mert ez anime, nem fantasy. Nem vagyok otthon ebben a témában, tényleg, sajnálom.) A történetvezetéseddel meg semmi gond, mert mindig úgy zárod le a fejezeteket, hogy kerek egészek legyenek, mégis csalogassák az olvasót a következő fejezethez, az érdekes lezárásnak köszönhetően. (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Szerintem sose baj, ha a blogodnak nincs trailere, mert tök fölösleges, és, ha mellényúlsz vele, inkább taszítani fogja az arra tévedőket a blogodtól, mint hívogatni.
Feltétlenül ötletesnek és egyedinek számít a különleges cím, ami nem is kapcsolódhatna jobban a történethez; a figyelemfelkeltő, hangulatos fülszöveg; a nem mindennapi prológus és a különleges alapötlet. Le a kalappal! (5/5)

A tartalom összesen: 75/42 Van még hova fejlődni, de minden a te szorgalmadon és kitartásodon áll vagy bukik, mert a tehetséged egyébként mindenképp megvan hozzá! ;)


Ajánlom...
Feltétlenül el kell olvasnod a történetet, ha otakus vagy, de akkor is örömödet lelheted az olvasásában, ha nem rajongsz az animékért. Egy hátborzongató, egyedi történet, amiben sosem tudhatod, mi vár rád a legközelebbi fejezetben. Ha már itt tartunk, azt sem, hogy a pokolban játszódik-e, vagy a mi világunkban.




Még egyszer sajnálom a pont ma két hónapos (nem biztos, hogy jól számoltam) várakoztatásodért, ne haragudj rám érte!
xx Ness
U.I.: A másik blogomon is kértél tőlem kritikát, de ott utolsó voltál a várólistán, szóval így hamarabb meg is kaptad, mint ott kaptad volna. Az ottani várólistáról leszedlek. :)

2016. március 4., péntek

Egy újabb blogdíj

Gab-nek tartozom hálával, hogy gondolt rám, és meglepett a blog immáron ötödik díjával. Szóval, nagyon köszönöm, drága! :)

Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.
5. Válaszolj 12 kérdésre.
6. Tegyél fel 12 kérdést a blogoddal kapcsolatban.
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez/bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
8. Cseréljetek linket.
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat.
10. Tedd ki a plecsnit jól látható helyre, úgy, hogy az én blogomhoz vezessen.
 
12 dolog Gab C. blogjáról:
1. A címe A próba próbája.
2. A blog világos és kék színekben tündököl, ami nekem személy szerint nagyon tetszik.
3. A blog műfaja Luke Hemmings-fanfiction.
4. Jelenleg 8 linkcseréje van.
5. Gab másik blogja egyébként az Utca címet viseli.
6. A blognak ez a második díja.
7. Ebben a percben 771 az oldalmegjelenítések száma.
8. Jelenleg 7 feliratkozója van.
9. A blog 2016. január 23-án, szombaton nyitott meg.
10. A legutóbbi bejegyzése az ezt a díjat publikáló.
11. Van egy saját készítésű könyvborítója.
12. Eddig két kritikát kapott.
 
12 dolog a saját blogomról:
1. 2015. április 16-án hoztam létre.
2. A fejléc és a design mind az én munkám, és nem szándékozom lecserélni, mert szeretem, hogy nem az átlagos, tucat kritikablogok egyikére enged következtetni.
3. Imádom ezt a blogot - ez az első blogom, ami nem várt népszerűségnek örvend. (Ez nem azt jelenti, hogy népszerű, hanem azt, hogy népszerűbb, mint a többi blogom volt eddig.)
4. Társszerkesztőm avagy bétám a legjobb barátnőm, Anna, aki a háttérből figyel, és akit előszeretettel kergetek az őrületbe a nyaggatásommal, hogy segítsen már ebben és abban.
5. Ez a blog ébresztett rá arra, hogy kritikaírás nélkül nem lenne ugyanaz az életem.
6. Amíg csak élek, nem tervezem bezárni ezt a blogot. Ha megérem a harminc éves kort, én még akkor is kritikákat akarok írni.
7. A blogon megtalálható dalszöveg- és cikkfordítások bizonyítják, hogy imádom az angol nyelvet.
8. Fordítanék én németről is, csak az sajnos még annyira sem megy, mint a kínai...
9. Nagyon büszke vagyok erre a blogra. Magamra nem, de a blogra igen.
10. A blog kritikákra, fordításra és karakterekre szakosodott főképp, de több apróság is előfordulhat rajta. Ezek amúgy csak egy általános körülhatárolást takarnak, hivatalosan akármi előfordulhat a blogon, ami épp az eszembe jut.
11. A blogjaim közül - beleértve azokat is, ahol csak bétáskodom - ezzel foglalkozom a legtöbbet. (Bár ez nem látszik meg, ugye? xD)
12. A blog hátránya, hogy itt látszik meg a legjobban, mennyire lusta is a természetem.
 
Válasz a 12 helyett 6 kérdésre:
1. Ha befejeznéd a blogod, lefénymásolnád a részeket (plusz a könyvborítót), és kiadnád könyvben? - Ezt a blogomat nem, egyrészt azért, mert  nincs könyvborítója, másrészt, mert kritikás blog (lefénymásolni amúgy sem, legfeljebb kinyomtatni tudnám). De erről a kérdésről a Truth or Lie..? című blogom ugrott be, ezért azzal kapcsolatban válaszolnék, ha lehet. Annak sincs könyvborítója, és szerintem előnyösebb lenne egy egyedi, saját könyvborítót készíttetni neki, mint egy netes karakter sablon alapra rászerkesztett képét rányomni a borítóra. És a jelenlegi állapotában biztos nem mennék vele kiadóhoz, de már tervbe van véve a teljes átdolgozása.
2. Milyen témájú könyveket szeretsz olvasni? - Az mindegy, csak jó legyen. Akármilyen könyvet elolvasok.
3. Kedvenc trilógiád/sorozatod? - Utálom a kedvenc-kérdést; kedvenc trilógiáról és kedvenc sorozatról meg legalább egy tucat ugrik be rögtön, és fölösleges lenne felsorolni őket.
4. Hányszor nyertél blogversenyt? - Egyszer sem, de nem is zavar különösebben ez a tény.
5. Melyik a kedvenc designblogod? - Nincs ilyenem.
6. Van trailer-e a blogodnak? - Egyiknek sincs, pláne nem ennek a kritikás blognak.

12 kérdés a blogommal kapcsolatban:
1. Hogy tetszik a fejléc és a design? Min javítanál a helyemben?
2. Meggyőzött a fülszöveg? Ha nem, mit írtál volna másképp benne?
3. Zavar, hogy olaszul vannak a modulok címei, vagy így is azonnal rájössz, mit jelentenek?
4. Melyik modulokat tartod feleslegesnek, és milyen modulokat hiányolsz a modulsávból?
5. A látottak alapján szívesen rendelnél a blogról, vagy ódzkodsz tőle? Ha az utóbbi, mi(k) riasztott(ak) el?
6. Örülnél, ha társszerkesztőként dolgozhatnál a blogon egy napig? Mit csinálnál az alatt az egy nap alatt a blogon?
7. Ha nem tudnád, hogy ez egy kritikablog, és nem tudnád a blog címet, és úgy tudnád, hogy egy történetes bloggal állsz szemben, akkor a blog kinézete alapján milyen történetre számítanál?
8. Tetszik a stílus, amiben írok, vagy idegesít, esetleg hidegen hagy inkább?
9. A mostani pontrendszer és a pontok, amelyek alapján kritikázok, tetszik, vagy hiányosnak érzed?
10. Te a helyemben milyen rovatokkal bővítenéd a blog kínálatát? (Fejléc- és designkészítés, kódolás kizárva, ugyanis ezekhez annyira sem értek, mint egy ősember.)
11. Zavar a csillagszórós kurzor, vagy jópofának tartod?
12. Mi a véleményed a kritikáimról? Túl szigorúak, vagy épp túl enyhék?
 
És nem, senkinek nem küldöm tovább, mert egyébként is utálom ezt a küldözgetős rendszert, és tizedszer kitölteni ezt a díjat már kicsit leamortizál.
Legyetek rosszak!
xx Nessa